1. Havas-földe

*A hó takaró fényesen csillogott, mikor egy-egy napsugárnak sikerült belopakodnia a fák sűrű lombkoronáján keresztül. Ned'rila élvezettel nézte a látványt. Még sosem látott havat életében, így különösnek tartotta. De már meséltek neki róla,
s így annyira nem volt meglepő, de neki még is újnak számított. Lova lassan ügetett alatta, s ő lazán tartotta a szárat a kezében.
Az elmúlt napok alatt, amióta elhagyták Chattal-t, még több időt tudott Vedui-ra szánni, mivel egész álló nap a hátán ül.
A kancát ez egy cseppett sem fárasztotta le, sőt mi több, Ned'rila úgy vélte, hogy még erősödött is, mióta mozgásban tartja.
A napok eddigi része szinte azzal telt, hogy Akirával folyamatosan nyeregben voltak, s alig tartottak pihenőt.
Ned'rilának nem volt nagy szügsége rá, nem fáradt el a lovaglásban, sőt mi több, élvezte minden percét. Viszont Akirán látta,
hogy már alig várja, hogy végre le szálljanak, és pihenjenek. Ned'rila úgy döntött, egy rövid időre talán megállhatnak.
De nem csak a lovaglás élvezete miatt nem akart megpihenni. A fogadós azt mesélte nekik, hogy amint a havas erdőkre térünk,
ott már nem csupán vadállatok, vagy erdei banditák veheti őket célba. Eddig nem volt gondjuk ezzel, mert nagy részt vágtával
töltötték az utat. Nem csoda, hogy Akira ki lehet borulva. Ned'rila a mágikus lovak között nőtt fel. Ezért is választotta Vedui-t,
hiszen a kanca különleges motívumokkal van tele a testén. A vörös szálak egyre erősebb színné alakultak át, mióta felszállt a hátára.
A sörénye és farka egyaránt átvette már ezt a színt, s így a fekete és vörös remekül festett rajta. Ráadásul a hátsó két lábán is
kezdtek megerősödni az ívelt motívumok, annyira, hogy már nem csak Ned'rilának legyen feltűnő.*
- Azt hiszem egy kis pihenőt tarthatunk. Keresünk egy sziklás részt, ami talán eltakar kissé minket. - *Eddig egész végig
a bejárt úton mentek, de most Ned'rila jobbra irányította Veduit, s így letértek az ösvényről. Remélte Akira nem vonja kérdőre,
de nem foglalkozott nagyon azzal, mit szól hozzá. Ő vezette őket eddig is, akkor most is fogadja el a menet irányt.
Bár tudta, így megnövekedik az esélye annak, hogy talán nem egyedül fognak erre felé járni. Gondolatait egy pillanatra íjára
terelte, s eszébe jutott, hogy még mikor indultak kibiztosította...*

* Már egy ideje uton voltak. Érezhetően hült a levegő minden nap után és már eléggé hüvös volt. Akira már a kabátján fel is húzta a gallért és még be is kötötte a szíjakat.
Nem viselte jól a hideget , nagyon nem. Meg már kicsit mefáradt az alsó teste a sok lovaglástol. Inkább gyalog szokott közlekedni , nem lóval. Már el is szokott töle.
Lassan megálltak egy kicsit pihizni. Akira egyből egy hatalmas szusszanással szállt le a lórol és elkezdte az ülepét csapkodni és maszírozni...*
- Jááájjj de jó egy kicsit állni.
- Nem kajázunk egy kicsit?
- Apropó igaz a hír , hogy errefelé minden jöttment emberek olálkodnak ?
- Nem lenne jó ha összeakadnánk velük.
- Vagyis nekik nem lenne jó.
* Megengedett egy apró mosolyt és levette a bőrtokot a lórol.*
- Látom nagyon kedveled te azt a lovat.
- Én nem szoktam konkrétan ragaszkodni a lovakhoz.
-Aranyos állat meg minden de mégis csak állat.
- A túlzott ragaszkodás bajt hozhat rád.

*Ned'rila végül talált egy megfelelő helyet, és Akira is egyet értett vele. Mondjuk, nem csoda, neki csak a pihenés volt végre a fő. Mindketten leszálltak.*
- Itt jó lesz, szerintem...- *Azzal megfogta a zablához csatlakoztatott szárakat Vedui pofájánál, s elkezdte húzni egy fa sarkába, ahol látott némi friss füvet. Hideg volt, de legalább fiatalnak tűnt. A ló lehajolt, s elkezdett rágcsálni. Úgy falta, mintha egy hete nem evett volna, pedig Ned'rila mindig előhúzott egy marékkal valamit a táskájából, s út közben előrehajolva beadta a szájába. Megrázta a fejét, majd a válláról leakasztotta az íját, s a kezébe vette. Akira már jócskán elkezdett pakolni kifelé.*
- Ne mindent pakolj ki, csak amire a legnagyobb szügséges van most. Nem maradunk túl sokáig. - *Azzal bizalmatlanul körbe nézett, s az erdő sötétjébe bámult. Akármi lehet erre felé.*
- Azt mondják erre felé fajunk beliek tartózkodnak. Annyiban különböznek, hogy otthonaik a havas hegyvidékek. Ők a hó tündék. Külsőleg sem sokban különböznek tőlünk, csupán hajuk többnyire fehér, mint a hó. Természetük viszont olyan akárcsak a milyénk...-
*Szeszélyes, kiszámíthatatlan, tüzes... Legalább is Ned'rila ezeket képviseli. Aztán értetlenül nézett Vedui-ra Akira megjegyzése után.*
- Mi bajt hozhatna rám ez a bestia? Tele van tűzzel és vad, mint az én lelkem, de ettől még semmi rosszat nem tenne. Legalább is velem már nem. - *Bízott a kancában, és nem értett egyet Akirával. A lovak mindig is fontos szerepet töltöttek be az életében. Ki másban talált volna társakra, mint egyetlen lovával, aki mindig vele tartott ha baj van...? Nem ült le, túlságosan feszéjeztetve érezte magát. Ha erre jár egy hó tünde, azt nehezen fogják észre venni. Bár reménykedik, hogy tünde szeme kiszúrja. Íját a kezében tartotta. Felugrott egy kidőlt fatörzsre, s onnan szemlélte a fák sűrűjét. Egy pillantást vetett Akirára aki eközben úgy falta az ételt, mint Veduir.*
- Azért enni van időd. Csak nyugodtan...- *Bólintott felé, hogy nyugodtan vissza vehet a már-már zabálásból.*
~Eszméletlen nagy étvágyúak...~*

* Akira falta a sütit , már megint nem tudott neki ellenállni. Ugyis ez az utolsó adag. Majd észbe kapott és a mézes puszedliket Ned' felé nyújtotta.*
- Kérf?
- Mi? Hogy én? Mit vagyek visza? Jaaa...
- Nem is eszek annyira.
- Nameg...
* Leguggolt és baljával átfogta a bőrtokot miközben egy puszedlit tolt be a másik mellé. Szemét Ned' re emelte és összehúzt , miközben bal szemöldökét felvonta.*
- Tudtad , hogy az ilyen sütik milyen hatalmas energiaadók? A cukor tele van energiával. A süti tele van cukorral. Én meg tele vagyok sütivel.
- Tehát nem habzsolok csak felkészülök bármilyen megerőltetésre.
* Majd kicsit fölényesen kiemelte állát , hogy ő miket is tud.*
~ Még sosem tudtam ilyen jól elmagyarázni , nincs mit tenni lángelme vagyok..
* Majd felállt és körülnézett. Sehol senki , legalábbis még.*
- Tudod a ló vonzza a hófarkasokat és egyéb ragadozókat.
- Ezért nem szoktam lovakkal közlekedni ha lehet.
- Hol fogunk táborozni?
- Gondolom te járatos vagy errefelé.
* Szemét ismét körbefuttatta a havas tájon. *

*Akira tömött szájjal felé nyújtott egy marékkal valamiből. Ned'rila megrázta a fejét, jelezve, hogy nem kér belőle. Egyáltalán nem volt éhes. És energiája bőven volt még. Jobban lefoglalta most, hogy figyeljen a környezetre.*
- Egyél csak nyugodtan, mondtam. Én nem kérek. - *Elmosolyodott, ahogy látta Akira egyik sütemény után tolja be a másikat. Szörnyű. Az elfek étvágya ekkora? Vagy télleg csak az édesség hajtja őket? Ned'rila nem igazán kedveli az édes dolgokat, a süteményeket. Inkább fűszeres ételek kedvelője.*
- Ne aggódj... Ez a ló megtudja védeni magát. És én is megvédem, ha kell! - *Mondta, s ezzel megpróbálta befejezni a lóval kapcsolatos dolgokat. Vedui nem holmi hétköznapi ló, ezt Ned'rila is érezte rajta. Olyan mint a Mathieri lovak, van különleges energiájuk. De még fogalma sincs mi lehet.*
- Hogy őszinte legyek, nem igazán. Én még erre sosem jártam. Az előtt Chattalbe is csak véletlenül jutottam el... És táborozni majd később fogunk. Megállhatunk egy-két napra. De nem többre, csak azért, hogy fel töltsük a... készleteinket...khm...- *Azzal ránézett Akira gyűrött táskájára, ami üresen tátongott. Megrázta a fejét, majd le akasztotta a nyeregről a saját egyszem batyuját, s oda vetette Akirának.*
- Nesze... Van benne egy kis tartalék.- *De tudta, hogy csak a saját ínyére pakolta meg. Zöldségek, s egy kevés csirke aprólék... Nem tudja, Akira mit fog hozzá szólni.*

- jaj köszi de nem vagyok éhes. Csak nassolok egy kicsit.
- A másik tarisznyámban még van élelem nem habzsoltam be mind.
- Csak a sütit hamar meg kell enni , mert ezen a levegőn gyorsan ehetetlenné válik.
* Felállt és nyújtott párat az elgémberedett testrészein. Fújt párrat a levegőbe.*
- Tölem mehetünk tovább , ennyi pihenés nekem bőven elég.
* Majd a bőrtokot átvetette a vállán és hátulrol átfonta rajta a kezeit és nekidőlt egy fának.*

*Kelletlenül vissza akasztotta a táskát lova nyergére. Jól meghúzta, aztán tovább kémlelte az erdei fákat.*
- Ha akarod még maradhatunk, de akár indulhatunk is. Ahogy te érzed, ha jól fogod bírni akkor most elindulunk, és este megállunk. Ma kivételesen alhatsz egy keveset. - *Kicsit nyomatékosan mondta a keveset, de direkt. Minél hamarabb túl akart lenni ezen a részen. Kelletlenül leült a kidőlt fára, s egyik térdét felhúzta, s az íjára támaszkodott. De ettől még alaposan nézett körbe.*

*Melinda nagyon gyorsan futott mert üldözte egy félelmetes lény.Nem tudja mi mert hátra sem nézett csak futott.
Miközben rohan meglát két alakot,és gondolkodás nélkül szalad hozzájuk.*
-Segitség Segitség.
*Kétség be volt esve mert ő csak egy mágus tanonc volt és nem tudott sok mindent.*

- Na akkor sztem indul..
* Eddig jutott amikor valaki segélykiáltásait hallotta. Szemöldökét felvonta amikor meglátta , hogy egy kisgyerek rohan feléjük ahogy csak bír.
Nyomában egy hatalmas medve. Az a tipikus sorozatgyilkos medve aki már több embert megölt és terror alatt tartja a falvakat. Fél szeme hiányzott és csak ugy fröcskölt a nyál a szájából miközben hörögva brummogott..
Akira nyugodtan nézte ahogy a medve lassan beéri a gyereket ha minden igaz akkor pont amikor ideér hozzá. Lassan kitekerte a bőrtokot.
A medve már nagyon közel volt a gyerekhez már karnyújtásnyira volt tőle csak..
Még a kiélt vigyor is kiült az arcára amikor már látta maga előtt ahogy hatalmas karmaival kizsigereli a törékeny kis testet.
Annyira elragadta a hév hogy észre sem vette az alakot aki egy fának támaszkodott.
Egy apró villanást érzékelt csak .
A medve hatalmas teste úgy esett ketté mintha sosem lett volna egy darab , a hatalmas belei és a még lüktető belső szervei mind ráfolytak a hóra de ott a lendület még vitte tovább és egészen Ned' csizmájának az orráig csúszott a belsőség ami még gőzölgött és lüktetett. A vérröl nem is beszélve , rendes szökőkút volt pár másodpercig de Akira ügyesen és rutinosan mozgott igy egyetlen vérfolt sem fröccsent rá...
A medve maradványainak mögött állt és hatalmas kardjának keskeny pengéjéröl egy mozdulattal lecsapta a vért.
Szerencsétlen állat szemei kiguvadva meredtek a gyerek szemébe , még mindig az értetlenséget tükrözték amikor üvegessé váltak..*
- Bocs de a szokás nagy úr...
* Mondta Akira majd olyan ártatlanul elmosolyodott , mintha csak egy apró poharat ejtett volna le ..*

/ FaGY /

*Már épp elkezdett volna kicsit lenyugodni, mikor hangos kiáltásokra nem lett figyelmes. Akira úgy szintén arra felé kapta a fejét. Ned'rila nem ugrott le a fáról, ugyan is amit látott, ahhoz ez a hely pont jól jött. Egy kis lány futott feléjük, s folyamatosan csak sikoltozott, miközben egy medve vicsorogva s bömbölve rohant utána négykézláb. Ned'rila egy mozdulattal hátra nyúlt, majd villámgyorsan kikapott egy nyílvesszőt a tegezből, s ráhelyezte az íjra. Kibiztosította, s várta a megfelelő alkalmat. Ha közelebb ér a medve, egyszer kell csak meglőnie, s vége. De a medve a lány után kapott futásközben, majdnem elérte hatalmas mancsával. Nem bírt várni, elengedte a húrt, s hagyta hogy a nyílvessző surrogva suhanjon a levegőben, bele a medve vállába. Rosszul számított, de nem is így tervezte. Elő vett még egy nyilvesszőt, de a medve már ott is volt, s bömbölve a földre hullott. Ned'rila kissé értetlenül nézett a medve után, majd meglátta Akira kezében a kardot, melyről vér folydogált. A lány büszkén állt a medve mellett. Ned'rila leugrott a törzsről, aztán oda ment az állat teteméhez. Kitépte a vállából a nyílveszőt.*
- Azért, ezt se felejtsd el... - *Arra célzott, hogy talán ez a nyíl segíthetett is Akirának, mert a medve megsérült. Megfordult, s kereste azt a gyermeket, aki miatt tulajdonképpen megkellett ölniük a medvét. De a lányka sehol sem volt.*
- Furcsa...- *Mondta hangosan, s bosszantotta a helyzet.*

* Ott állt és szétnézett. Sehol a gyerek.*
- Hmm..lehet , hogy a föld nyelte el?
- Vagy csak illúzió volt?
- Habár ez a maci elég valódi.
* Majd kardjával a kettéesett medve felé bökött. A belei még mindig gőzölögtek.*
- Böáá..de büdös..
- Csóri medvével jól elbántunk.
* Látta a nyilvesszőt a medvében , kicsit zavarta a dolog , így nem teljes a dicsősége. A kardot lassan visszatolta a hüvelyébe , és bevonta a bőrlepedővel. *
- Hát a kis medvebocsok ma nem kapnak enni.
* Majd bakancsával egy rakás havat rugdosott a medve fejére , olyan temetés féleképp.*
- Te is láttad a gyereket?
- Mert én nem tudom hol van...
- Lehet leesett valahova.

*Ned'rila gondolkozott, mit is látott pontosan. Egy kislány rohant a medve elől, ebben biztos volt. Hogy csupán varázslat lett volna? Azt nem tudhatja. Hiszen erről a helyről sok mindent hallani. Kicsit megrázta a fejét, majd lerázta a nyílvesszőről a vért, ami nagy cseppekben hullott a földre.*
- Fogalalmam sincs, de jobb lenne ha tovább mennénk. Nem biztos, hogy legközelebb ilyen könnyen megy majd. Bár ez csak egy medve volt. - *Majd lenézett a vérben fekvő állatra, mejnek nyelve kilógott a szájából. Nem volt ínyére az állat ölés, nem is így akart elbánni vele, hogy kivágják a beleit. De Akira kardja gyorsabb volt. Így nem tehetett mást, mint szusszantott egyet, s csöndben maradt inkább. Nem szedett össze semmit, mivel csak Akira pakolt szét. Várta, hogy Akira összeszedje magát, na meg a holmiját, hogy hamarosan indulhassanak is.*

- Na lépjünk innen , ez nem a hozzánk hasonló kis elfeknek való környék.
- Tuti a lovak miatt jött ide a dög csak egy gyerek berohant elé.
* Gyorsan összepakolta kis motyóját és már nyeregbe is pattant. Majd azonnal fel is állt rajta.*
-áúú,,,lassan , lassan és óvatosan menjünk...
* Majd óvatosan visszaereszkedett a nyeregbe két szisszenés között. / Zavart mosoly / Szétnézett nem -e hagynak itt valamit de miután meggyőződött róla , hogy nem igy lassan megindította a lovat. Azonban meg is állította.*
- Ja bocsi nem is tudom merre megyünk , te vagy a vezér.
* Majd karját szinpadiasan meglegyintette maga előtt és előre muttott.*
- Tényleg amugy van valami konkrét dolgod ahova tartunk vagy csak felfedezel?
- Eddig nem unatkoztál egyedül az utakon?

*Ned'rila szinte megse hallotta amit Akira mondott, csak halványan a szemét forgatta. Míg Akira összepakolt, ő lovát készítette az újabb útra. Nem is kellett nagyon noszogatni, látszott rajta, hogy megérezte a medve érkezését, és felizgatta magát rajta. Megint ugrándozni próbált. Ned'rila halkan nyugtatgatta, de most nem nagyon hatott a kancára. Már menni akart. Sóhajtott egyet, aztán bedugta a kengyelbe a lábát, majd felrugaszkodott a nyeregbe. Megpaskolta Vedui nyakát. Kivételesen nem ficánkolt, mikor felszállt rá. Az csak utána következett. Meg sem indította, a kanca magától elindult ügetésbe, s szépen szedte lábait, de Ned'rila megfogta, mert látta, hogy Akira kissé nehezen boldogul. Már ő is a nyeregben volt, viszont számára ez nehezebb feladatnak ígérkezett.*
- Már nem sokat kell a nyeregben töltened az időt. - *Kissé elmosolyodott, bátorítva a lányt vele. Furcsa volt neki, hogy valaki nem bírja a lovaglást úgy mint ő, de bizonyára vannak dolgok amiket ő nem bírna hosszabb távon. Mit is? Mikor látta, hogy Akira rendben van, és útra kész, elindította lovát lépésben, s eleinte lassan mentek, s vissza fordította lovát az ösvény felé, ahonnan letértek. Akira elé vágott, s ő nem bánta, sőt mi több, előre engedte.*
- Tulajdonképpen nincs... De miért maradtam volna Chattalben? Hiszen ott a napok ugyan úgy telnek. Így talán majd egy kis színt viszek az életembe, ami egyébként unalmasan teng le. Persze, még mielőtt Chattalbe érkeztem volna, ez nem így volt. Ezért is jöttem el, onnan ahonnan jöttem. Viszont ott nem maradhattam...- *Miközben beszélt Akirát nézte, majd elfordult.*
-Nem mondhatnám, hogy unalmas lenne egyedül utazni. Sok hasonló eset történt már velem, mint például amilyen ez is volt, de ott nem csupán medvékkel volt dolgom. Voltak köztük emberek, kik a tündéket szándékoznak megölni, voltak olyanok is, kik csak a hölgyeket szeretnék elkapni, s a maguk vágyát kiélni rajtuk... Persze, azzal nem voltak tisztában, hogy túl vad lenne számukra egy tünde lány. -*Eközben teljesen hétköznapi arcát mutatta, s megsem rezzent mikor mesélte. Nem tagadta, hogy ölt már embert, s fajta bélit is. Ezt persze nem említette. Csak akkor teszi, ha szügség van rá. Vagy ha épp nagyon rossz kedvében találják.*

* Figyelmesen halgatta Ned' szavait. Nem lepődött meg rajta , hogy ölt már. Elvégre több mint 10X annyi idős , mint ő. Furcsa ia lett volna ha nem olt ki életet ennyi idő alatt.
Pláne amikor az embereket említette. Ó , igen eszébe jutott , hogy ő mennyi embert mészárolt halomra. Habár nem egyedül . Ketten voltak. Bosszú az embereken. Dicsőséges hadjátat volt ez nekik nagyon sokat megöltek régen. Ekkor észrevette , hogy megint elmerengett. A valóságba csak a lüktető fájdalom hozta vissza amit altájékon érzett.
Persze az erősek nem mutatják ki fájdalmukat ugyhogy nem is szólt semmit.*
- Igen én is megforgattam már Zant egy pár emberben.
- Tudod egyáltalán nem bántam meg. Rászolgáltak.
- Az emberekkel mindig vigyázni kell , képtelenek parancsolni maguknak és görcsösen ragaszkodnak a saját akaratukhoz.
- Én megvetem őket valamilyen szinten. Erőszakos , durva népség.
- Viszont mindenképp feltörekvő faj és ezért is veszélyesek.
* Ekkor a ló különösen nagyot lépett és az altáji fájdalom görcsbe rántotta a szemét. Gyorsan az arca elé emelte a kezét , mintha tüsszenteni akarna.*
- Mhesszeheee vagyunk mé-ég?

*Ned'rila hallgatta Akira szavait. Érezte, hogy a figyelmét a beszélgetés eltereli a fájdalmairól, de néha még is érezni lehet a hangjában, ha egyszer-kétszer nagyobbat lép a lova. Egyetértett a lánnyal, hiszen az emberek nem sokban különböznek néha az állatoktól. De igen, mégis törekszenek, s egyre csak szaporodnak, s többen lesznek, minden nappal később. Mikor Akira rákérdezett valamire, majdnem elfogta a nevetés, s alig bírta vissza tartani. De végül elfolytotta, s próbált nyersen válaszolni.*
- Ne aggódj, inkább bízz bennem. Ott leszünk, amikor kell. - *Bólintott egyet, mintha valakinek engedélyt adott volna, de itt szó sem volt ilyesmiről. Csupán egy jelzés volt. Hogy kinek, azt nem tudja pontosan. *
- Próbáld élvezni a nyeregben töltött perceket, ahejett, hogy panaszkodsz. Utána ha megérkeztünk, nem bánom mit teszel. De egyébként, ma éjszakára mint már mondtam megállunk. De még messze van az alkonyat. - *Azzal ránézett Akirára, s cinkos mosoly ült az arcán.*

* Akira , minden egyes lépést egy hatalmas rúgásnak élt meg..Titkon szurkolt a " persze mindjárt itt vagyunk " válasznak de sajnos nem azt kapta...*
- Élvezem én minden percét..
* Mondta és megpróbált mosolyogni de ahelyett ikább egy cápavigyor ült ki az arcára.
Számolta a lépéseket de ez csak elnyujtotta a szenvedését. Keze lassan egyre lejjebb csúszott , majd már nem is fogta a kantárt hanem a ló hátára támaszkodott és alig észrevehetően kitolta magát a nyeregből.*
~ Áhhhh....ezz kelletttt...
* Örült a pillanatnyi pihenésnek. Nem értette , hogy Ned' hogyan tud ennyit ülni egy lovon egyhuzamban. Nem véletlen nem lovvagol jóformán. Ezután megint nem ül nyeregbe egy jó ideig az biztos. Szemei felcsillantak hirtelen amikor a messzeségben házakat látott. Sosem örült még ennyire egy településnek sem. Már csak pár órácska és vége is van. Azonban nem birta megállni hogy meg ne kérdezze.*
- Te hogyan tudsz ennyit nyeregben maradni?
- Biztos valami szuperpuha nyeregben ülsz , vagy mágia vagy nem tudom.
- Hmm...nembaj...én is tudnék valamit napokig csinálni.
* Kis dermedt csend ült le. Érezte , hogy megint nem ugy jött le a dolog mint szerette volna.*
- .../ kaján vigyor kiséretében /
- Persze a félreértések elkerülése végett mondom , hogy az alvásra gondoltam meg az evésre..

*Egy idő után már oda sem figyelt Akira fájdalmas nyögdécselésére. Igyekezett kizárni a fejéből addig, amíg össze nem szedi magát.
Ennyire nem lehet rossz a hátsó fertájának helyzete. Már jó néhány óra telt el, mióta elindultak a medve tetemétől, s most furcsán hatott Ned'rilára a csönd. Akira megse mukkant. Hátra fordult, s azt látta, hogy a lány rádőlt a ló nyakára, s az lustán ballag alatta. Felemelte fejét, s megrázta értetlenségében. Akira épp utána felnyögött egy kicsit, aztán felemelkedett a nyeregből, s jólesően sóhajtott.*
- Hhh, még hogy nyeregben? Nyereg nélkül is megtenném ezt az utat egy ló hátán... Nem kell hozzá semmi, csupán erő, s akarat. És bizalom a ló iránt. - *Előre hajolt, majd megveregette Vedui nyakát, aki hangosan fújtatott válaszul.*
- Mire gondolsz? - *Kissé értetlenül nézett hátra Akirára, majd felvonta egyik szemöldökét.*
- Alvás, evés... Csupa értelmetlen idő pocsékolásra szánt cselekmények. Ezért is igyekszem elkerülni őket. - *Arca nyers volt, s Akira elé vágott, közben lova ügetni kezdett. Tudta, hogy ezzel Akira jó léte is egyenlőre véget ér lova hátán, s alig telt bele egy pillanatba, a másik lány lova is követte Vedui példáját, s gyorsabb iramra váltottak. Szügségük is lesz az iparkodásra, ha nem akarnak még egy medvével találkozni. De nem is volt vészes. Vannak sokkal rosszabb dolgok is, melyekkel nem lenne olyan könnyű elbánni, mint egy medvével. Ned'rila bizalmatlanul nézett körbe az erdőben.*

- Felesleges???
- Az evés meg alvás?
- Egy jó evés után egy jó alvás után nincs is jobb a világon.
* Majd mikor Ned rágyorsított a lovával akkor már kezdtek elszállni a túlélésre tett reményei.*
~ Csak ne vágtaaa...
* Majd Akira is neki iramodott , nem lenne szerencsés lemaradni , nameg legalább hamarabb beérnek a városba. Ez volt ami még a nyeregbe tartotta.*
~ Süti , kaja , forró fürdő , puha ágy ...ezek lesznek az első mozdulataim az tuti.
* Látta , hogy Ned fürkészi az erdőt. Biztosan van valami rossz előérzete . A lovak úgyis jeleznek ha valami van. Legalábbis többnyire igy szokott lenni.*
- Mit nézelődsz ennyre? Nincs itt semmi.
* Mondta amikor beérte utitársát. Habár eléggé vészjósló volt az egész környezet , mégsem érzett semmi különöset.*
~ Lehet , hogy megcsalnak az érzékeim?

- Bizonyára számodra nincs... De azért nem mondhatod, hogy ez a világ legjobb dolga...- *Elősször mosolyodott el kajánul, mióta elindultak volna Chattalből. *
- Mmiről beszél? Hiszen ez nem is vágta... Jajj, Akira. Kívánom már, hogy minél hamarabb érkezzünk Evolyranba. - *Ismét megrázta a fejét, s előre nézett. Valami felderengett előtte, de alig volt látható, hiszen a fák eltakartak előlük szinte minden kilátást. Talán ha kiérnek, többet fognak tudni. Az erdő ezen részén, szerencsére már kevesebb volt a hó, de még így is száraz, és hideg volt a levegő. Ned'rila egy pillanatra megállította lovát. Hallott valamit, és az nem Akira volt. Fejét körbe forgatta gyorsan, de semmi látható nem volt a közelükben. Gondolta, ha türelmesen tekint körbe, többet láthat, mint egyszerű képzelgések. Fejét felemelte, majd szemét becsukta, s mélyet szippantott a levegőbe. Megpróbálta érzékelni a környéken lévő lényeket, vagy más két lábú teremtmény jelenlétét. Érezte, hogy lova mindeközben alatta ficánkolt, s dobbantott patájával. Kezével intett Akirának, hogy álljon meg. Szeme még mindig csukva volt, s keresett az energiáival. Kiküldött egy halvány kis láthatatlan fonalat magából, mely megérinti a környéken tartózkodót. De hiába. Csalódottan próbálta keresni továbbra is azt a valamit. Mert, hogy biztos volt benne: nincsenek egyedül. A hangokat tisztán hallotta. Már épp feladta volna, mikor valami ketté hasította energia fonalát, s az füst gomolyként párolgott el az erdőben. Szemei kipattantak, s megrántotta a szárat.*
- Akira, fuss, vagy készülj fel! Nem vagyunk egyedül. - *Hangosan mondta a tündének. Az a valami közeledett feléjük. Ned'rila körbe-körbe kapkodta a fejét, s lova semmi képpen nem akart nyugton maradni alatta. Ágaskodni próbált, s folyamatosan nyerített. Nem félelmében. Érezte, hogy el akar vágtatni, hogy megvédje őket, s inkább kerüljék el a közeledő lényt.*
~ Nem, Vedui... ~ *Remélte, hogy lova megérzi, mit akar Ned'rila. Ez a valami már napok óta követi őket. Ezért volt nyugtalan. Most nem fogja futni hagyni, bármi is legyen az. Íját felajzotta, s az szolgálatra készen feszült karjában. S az a pár perc amire Ned'rila számított, pillanatok alatt jött el. A fák sűrűjében fehér testet látott elsuhanni. Egy ideig hallani lehetett a lépéseit, végül mintha kaparászott volna egy darabig, s a lépések elhalkultak. A fára rejtőzött.*
- Sssss... - *Csitította lovát, egyben Akirát, s saját dübörgő szívét.*

* Akira is megállt amikor Ned'. Hátranyúlt a bőrtokhoz de most nem tekerte le hanem egyenesen beletúrta a kezét és amikor a markolaton volt a keze elő is rántotta a kardot.
Félkézzel tartotta vízszintesen , hogy bármikor támadó vagy védekező pozíciót felvehessen. Lovát ő is körbetáncoltatta , közben fülelt ahogy tudott.*
~ Jól láttam a vigyort az arcán?
~ Áh , most nem ezen kéne gondolkodni..
* A gyeplőt szorosan fogta , ha megugrik a ló nehogy ledobja. Határozott rossz érzése támadt neki is. Láthatatlan ellenfél van a közelben. Nincs mit tenni a kezdeményezés lehetőségét már elbukták , meg kell várni amig felfedi vagy elárulja magát. Tapasztalatai szerint mire ez megtörténik addigra már lesz egy sérült , vagy roszabbik esetben egy halott.*
~ Csigavér , csigavér...
* Azonban ezek csak üres szavak voltak már , érezte , hogy felforr a vére és a régi bizarr élvezet lessz urrá rajta. A virtus élvezete. Teljesen kezdte eluralni a harci láz , még egy kegyetlen vigyor is kiült az arcára.*
- Mutasd magad !!
- Küzdjünk meg szemtöl szemben , nem félek senkitöl és semmitöl.
- Ha van benned büszkeség lépj ki elém !!
* Kiabálta a rengetegbe és várta , hogy valami mozduljon. Már eléggé izgatott állapotban volt , már ő táncoltatta a lovát és nem fordítva. Alig várta , hogy valaki kilépjen a bokrokból.*

- Ne Akira! - *Kiáltott a lányra, miközben az az erdő felé kiáltozott, s hívogatta az ismeretlent.*
- Fogalmam sincs mi ez, de úgy érzem hamarosan megtudjuk...- *Azzal a lombokat kezdte fürkészni. Valami elsuhant fölöttük. Fejét kapkodta a hangok irányába, közben haja folyamatosan arra az irányba követte a testét. Lova minden áron ágaskodni akart volna, de Ned'rila igyekezte megakadályozni ebben. Íját lefelé tartotta, mivel másik kezével a szárat fogta. Ez így nem lesz túl jó. A következő pillanatban hangos morgásra lett figyelmes. Fölötte volt a valami. Felkapta fejét, s ott kapaszkodott a vastag ágakba egy fehér sárkány. Akár a kígyó úgy lökte előre nyakát, fenyegetően közben hangosan ordított. De nem egyedül volt. Mellette ott ült egy fehér hajú tünde, majdnem annyira fehér bőre volt, mint a sárkánynak. Ned'rila nem hagyott időt nekik ugrásra. Íját felemelte, s fenyegetően rájuk szegezte. Pár méter választotta el őket, de Ned'rila így is pontos célt ejthetett, ha okot adnak rá. A sárkány sziszegett, akárcsak a hótünde. Hangosan, s szaporán vette a levegőt, nem a félelemtől, hanem az izgalomtól felbuzdulva. Nem egyenlő a pozíció, hiszen felülről ők nem támadhatják őket. Csak ők. Hátráltatni kezdte lovát, de mindeközben is feléjük tartotta íját. Akirának nem jelzett, remélte nagyobb az esze, mint a bátorsága. Bár ez a tünde nem veszélyesebb náluk, a sárkánnyal az oldalán talán komolyabb elenfélnek bizonyulhat. Amint néhány métert nyertek, a tünde leugrott, majd a bestia utána. Feléjük közeledtek. Ned'rila lova nem hátrált, csak iszonyatosan fújtatott, s néha visítás szerűen felnyerített. A sárkányt ez még jobban bőszítette. Elengedte a szárat, s rendesen kibiztosította az íját. A húrt szorosan tartotta, s füle melett nyugogott a keze. Ha ezek ketten megindulnak, a nyíl akár olyan erővel is beléjük vágódhat, hogy talán... De nem volt idő ezen gondolkozni. Ketten voltak, most már egy szinten. Bárhogy is lesz, végül egyikük sem ússza meg sebek nélkül...*

* Szemei kidülledtek amikor meglátta a hatalmas sárkányt. Csodás , erőteljes lények voltak. Mellette egy tünde volt , látszólag ő parancsolta a sárkányt. Lova idegesen ágaskodott. Látta , hogy Ned célba veszi őket.*
~ Nem lesz így jó..
* Majd a lórol leugrott. Ha túléli akkor majd befogja. Lórol nem lehet félreugrani egy sárkány támadása elöl. Még szerencse , hogy kardja ilyen nagy volt , ezzel át lehet szúrni a sárkány kemény pikkelyeit úgy , hogy akár halálos döfést is elérhet. Halkan Ned-nek odasúgott.*
-Lődd le a tündét ha ugy jön ki a lépés, utána fuss be a fák közé.
- A sárkány nem tud mozogni redesen közöttük , ketten lebírjuk majd.
-Hibát vétettek amikor leszálltak.
* Majd támadóállásba helyezkedett és kardja hegyável megcélozta a sárkány nagy szemét. Lábát terpeszbe tette , ha ugrania kell akkor tudjon is.*
- Mit akartok tőlünk?!
- Nem ártottunk senkinek !
* Megpróbált egy kis időt nyerni , hátha elkerülheti a harcot. Persze ha nem az sem baj , nem érezte vesztettnek ezt a csatát. A hatalmas termet nem előny ilyen fás területen.*

*Akira olyat kért tőle, amit még egyedül, s végső esélyek között sem tenne meg. Csökönyösen megrázta fejét, s esze ágában sem volt, hogy elfusson.*
- Akira, ez a sárkány egy hósárkány. Könnyen mozog a fák között, akár egy hajlékony vipera. - *Suttogta dühösen Akirának.*
- A fenébe...- *Tudott volna ennél jobb káromkodást is, de most csak ez jutott eszébe hirtelen. Van logika abban, hogy Akira előre menjen, s kardjával megpróbálja megsebezni a sárkányt. Bosszú gyanánt a hótünde bizonyára Ned'rilát támadná meg. Hát csak jöjjön.
Akira igyekezett elkerülni a harcot, de látszott rajtuk, hiába a kérdéseik. Puszta élvezet, s terület védelmezés céljából támadták meg őket. Ők pedig puszta véletlenből fogják megölni őket, szügség esetén... A sárkány támadott elősször, a hó tünde közben előhúzott egy hosszú kardot, akárcsak Akira. A sárkány Akira felé rohant. Ha félre szúr, a bestia a karmaival használja ki az alkalmat, hogy nagyobb sebet üssön Akirán. A lány bőre nem olyan vastag, mint egy sárkányé. Ráadásul a hideg miatt a hó sárkányoknak még vastagabb a bőrük. Ideje sem volt Ned'rilának, hogy segíthessen Akirának, a tünde már felé futott. Nem hátrált meg. A nyíl vessző elhagyta húrját, s mintha lelassították volna a világot, úgy szállt keresztül a levegőn. Az első nyíl nem ért célt. Nem volt idő semmire. Ned'rila villámgyorsan hátra nyúlt, s kikapott a tegezből még egyet, azt rutinosan felpattintotta a húrra, s egy pislogás nélkül célzott, s lőtt. A hó tünde felvisított, mikor a vállába belefúródott a nyílvessző. Kissé hátra vetette magát, miközben némi vér fröccsent a karjára. Öltözéke azonban vastag bőrből készült, akárcsak a sárkányé. A hideg most nem kedvezett nekik. A tünde kitépte vállából a nyíl vesszőt, s kardját oldalra emelte, közben ordítva rohant Ned'rila felé. Ha nem talál ki valamit sűrgősen, egy kard fogja átnyalábolni hamarosan a testét. Íját felajzotta, s újból célzott. Mindent kizárt a fejéből, s arra az egy pontra összpontosított. A tünde szívére. Még mielőtt elengedte volna a húrt, e szavakat suttogta.*
- Élj, mert ölnöd kell, ölj, mert élned kell...- *S a nyíl hangos csattanással átfúrta a tünde mellkasát. Öt lépésnyire volt már csak tőle. A hó tünde megállt, s szája kissé tátva maradt. Kardját már nem markolta, s szorítása gyengült rajta. Lassan elengedte, s az halkan zuhant a hóba, tulajdonosa kíséretében. A vér lassan átfestette a fehér vásznat, s vörös szőnyegként terült szét a holt tünde körül. Íját leengedte, de akkor hangos ordítás szakította félbe. Abba az irányba kapta fejét, s a sárkány épp Akira felé kapott. De nem találta el. Biztosan sikerült megvakítania. A tegezből újabb nyílvesszőt vett elő, s futás közben feltette az íjára.*

* Akira amint meghalotta a nyilvesszű surranását , már neki is lódult , hogy mihamarabb legyürje a távolságot közte meg a sárkány közt. Kardját két kézre fogta és maga mellett oldalt tartotta. A nyílvessző beleállt a tündébe , erre a sárkány egy pillanatra gazdájára nézett. Ez volt az alkalom amikor Akira már ott is volt előtte és vetődött is , nehogy elszelassza az alkalmat. A sárkány észrevette a veszélyt habár elkésett. Vaktában a lány felé kapott hatalmas mancsával azonban ő már vetődött ezért nem kenődött szét a brutális csapás alatt. Habár a karmok így is végigszakították az oldalát de ez elfogadható volt ahhoz képest amit nyerhetett. Az életét. Mikor a sárkány mancsa áthaladt felette kardjával felfelé szúrt , pont a hajlat alatt volt. A kard átszúrta a sárkány végtagját. Fájdalmában odacsapott a másik mancsával is de így elvesztette az egyensúlyát és oldalra dőlt. Hatalmas robajal ért földet az állat , majdnem agyonnyomva a támadóját. Akira kihasználta az alkalmat , a kardját kihúzta és egyenesen az immár elérhetővé vált
fejet célozta. Markolatig belevágta a kardot a sárkány izmos nyakába ami azonnal ellökte magát a földtöl és megpróbált felszökkenni a levegőbe. Azonban volt egy zavaró tényező ami ebben megakadályozta. Egy kard volt a torkában és abba a kardba görcsösen kapaszkodó tünde , aki úgy kapaszkodott rajta , mint egy kullancs és bárhogyan is rázta magát csak nem akart leesni.*
- Lődd szét az agyááátt !!!
* Kiáltotta Akira amikor érezte , hogy a fájdalom görcsbe rántja és a kardját hamarosan el fogja engedni. Fájdalmában még bele is harapott a sárkány széttrancsírozott pikkelyeibe.*

/

*Melinda nagyon félt látta a medvét és ott a nőt aki a kardjával megölte.Csomó vér hullodt,emiatt elbújt egy fa mögé.*
~Már elismennek?De én még itt vagyok és hagytudjam hogy kimentett meg engem?
*Szegény lány majdnem pittyerget hogy észresem veszik.*
-Nyuszikám gyere elő remélem már elmúlt a baj.*Felkapapta a nyuszit és futott utánuk.Melinda már közel járt erre meglátta a dsárkányt ő is.*
~Azta az egy sárkány és rajta egy tünde!
-Helosztok, én is it vagyok!*Kiabálta a lány*

*Semmire sem figyelt, csak rohant egyenesen a sárkány, s és a vele viaskodó Akira felé. Íját vízszintesen tartotta míg oda nem ért, de ez pillanatok alatt megváltozott. Igyekezett. Látta, hogy a sárkány megsebezte Akirát, de a bestia sem maradt sebek nélkül. A lánynak sikerült időközben megvakítania. Ez hatalmas előnyt jelentett nekik, hiszen a hó sárkányok a szaglással nem érnek el túl sokat, hiszen a hideg levegő elnyomja a szagokat. Akira a sárkány nyakába szúrta kardját, s az bárhogyan is próbált szabadulni, a kard fogságába esett, és Akira karjainak szorításába. Ned’rilát nem sokban dolgoztatta meg a hó tünde megölése, de egy sárkánnyal kissé más a helyzet. Folyamatosan csattogtatta pofáját, s a hegyes fogak majdnem elérték Akira lábát. De épp akkor kiáltotta el magát a lány, bár nem kellett volna. Ned’rila tudta, mi a dolga. Íját magasra emelte, a füle mellé húzta, s egyik nyilat a másik után eresztette bele a sárkány fejébe. Ettől csak még jobban rángatózott, minél jobban kiakarta magát tépni a fogságból, s legyűrni ellenségeit. De Ned’rila nem bírta tovább. Öt nyíl vesszőt eresztett még a fejébe, majd egyet a mellkasára célozva, mikor épp a hátára fordulva vonaglani próbált. A sárkány vak szemei kidülledtek, s pofáját hangra próbálta nyitni, de semmi sem jött ki rajta már. A tünde leeresztette íját, s a sárkány abban a pillanatban elvágta magát a földön, fejét a hóba vetve. Szárnyai lassan összecsukódtak. Így, hogy nem mozgott az ember azt hinné egy nagy hókupacot lát csupán. De amint közelebb menne, látná halvány kék hártyás szárnyait, s a fehér pihe szerű bundát, mely a szárnyait fedi be. Ned’rila közelebb ment. Tekintete megfagyott, akárcsak a befagyott tó vize. A sárkány előtt megállt. A vér lassan átitatta a havat a halott test körül, akár egy vörös szőnyeg melyet fehér keret von körbe. A szél kezdett erősödni, s Ned’rila hosszú, barna hajába kapott. Mindeközben meredten nézte a holt sárkányt.*

* Akira érezte , hogy a sárkány teste elernyed , majd lassan dőlni kezd. A kardot még mindig fogta , nehogy a hatalmas test alá zuhanjon. Kínos lett volna a győzelmet
fasírtként ünnepelni. Hatalmas robajjal dőlt el a test , mikor becsapódott akkor jött el a pillanat amikor az ütődéstől görcsbe rándult a teste és elengedte a markolatot. A sárkány szárnyai pont betakarták. Ott még feküdt egy kicsit , hogy fájdalma enyhüljön , majd lassan előmászott a lepelként ráterülő szárny alól. Sok kis adagban szívta be a levegőt. Szétnézett. Minden megnyugodott. Ned' ott állt , látszólag tanácstalanul. Majd kardját kihúzta a testből és lecsapta a vért róla. Megkönyebbülten szólalt meg.*
- Na ennek is annyi..
- Kemény dió volt..
- Uhhh...mekkora dög volt...
* Majd elindult felszedni a bőrt , hogy visszatekerhesse bele a kardot. Természetesen nem mozgott olyan frissen. Sőt eléggé elfáradt. Kicsit le is ült egy kidőlt fatörzsre és kardjára támaszkodott.*
- Kicsit szusszanjunk...
- Régebben jobban bírtam..
- Bocsi...de ...elfáradtam kicsit...
- Még a lovat is be kell fogni..
- Pár perc és mehetünk is..
* Közben havat tett a szájába , mert nagyon kiszáradt a szája. A következő adag hó az meg az oldalára ment , mert az pont nem akart kiszáradni pedig jobb lett volna. *

*Pár röpke pillanatig még a sárkány testét bámulta. Bánta, hogy megölte, de ha nem teszi... Elmenekült volna, s talán ha látták volna a társai,hogy egyedül tért vissza, felbuzdulnak s többen jöttek volna. Gondolkodásából csapkodások szakították félbe, mire átnézett a sárkány másik oldalára. Akira állt ott. Épp próbálta magát kiszedni a sárkány szárnyai alól, majd kardját kihúzta, s lerendezte. Ned'rila mindenközben közönyösen nézett. Mit is tehetett volna már. Megölték, és ez épp elég volt neki, s lelkének. Nem akarta bevallani, de bántotta. Értette a sárkány szándékait. És a hótündéjét is. De most már végük, hiába. Ezt nem fogja egy hamar elfelejteni. De igyekezett nem mutatni magán eme gyengeségének jeleit. Ha embert ölt volna, nem bántotta volna ennyire a dolog. Furcsa.*
- Azt hiszem, most nem fog egy hamar újabb látogató érkezni. Legalább is remélem. -*Tette hozzá a végén. Kivételesen le ült Akira mellé. Alig érzett fáradtságot, de nem csodálta, hiszen a lovaglás edzésben tartja, meg amúgy is sokat ijászkodik, s az erdőkben futkos a fák között. Az ölés meg hát...*
- Igen, hatalmas bestia volt. - *Az utolsó szót valahogy erősen kihangsúlyozta.*
- De most miután kicsit pihentél, tényleg mennyünk végre, szerintem már nincs messze Evolyran. Ha kiérünk az erdőből, már Havas földet új területek váltják fel, ami már közel visz az Evolyrani városhoz. -*Szinte már maga előtt látta. Már vágyott arra, hogy elérkezzen végre az a pillanat, mikor megérkeznek.*
- Nagyon megsérültél? - *Nézett rá komolyan Akirára, s látta, hogy a lány oldalán négy karmolás nyoma látható, s ruháját felszakították a karmok. Vér ásztatta be a rongyos maradványokat.*
- Ezt amint letáborozunk, el kell látni. Majd segítek. - *Ránézett a lányra.*

* Habár oldala erősen vérzett mégsem mérte fel veszélyesnek a helyzetet. Lassan felállt botorkálni kezdett a lova után. Mihamarabb be kell érniük a városba.*
- Á semmi komoly csak a ruhámnak lett annyi.
- Kibírom én nem vagyok cukorol.
- Lépjünk is mielőtt még többen lesznek.
* Lassan utolérték a lovat , majd ovatosan felült rá. Nem akarta megkérdezni de mégiscsak érdekelte a dolog ezért utat engedett kíváncsiságának.*
- Jól láttam , hogy sajnáltad azt a sárkányt?
- Miért?
* Majd érdeklődve nézett Ned'-re. Ő nem érzett semmit. Ellenségek voltak akiket legyőztek. Nincs rajtuk semmi szánnivaló. Habár ez persze lehet , hogy csak Akira felfogásában volt így ezért is kérdezte meg. Neki teljesen természetes megölni azt aki az életére tör. Mindegy mikor és kit. Nameg legalább valami eltereli a figyelmét a
fájdalomrol. *