09. Sötét orom - a vámpírok búvóhelye

- Végül is meg éri.* Egyet ért Cecíliával, mert valamit valamiért. De azért hiányzik neki a napfény. A fiát félti, hogy baja esik. Mivel a vámpírok kastélyában is szemet szúrt. – Az anya? Nem Ő most nem otthon alszik, mivel terhes és egy 9 hónapos kismama este ne kószálgasson.*Mondta majd fiára, néz és rászól. – Mell ne bántsd a cicát jó? * Majd a vérbe kortyol megint el szomorodik hisz eszébe jut megint az ő anya aki szerette őt. – És te? Egyedül élsz itt?*

*Valamilyen szinten figyel fajtársára de inkább a macskával játszadozó gyermekre ügyel. Élvezi ahogy látja Milket szenvedni..*~Így legalább megfizethetsz azért mert annyiszor felkeltettél nappal, és mert olyan idegesítő vagy! ~*Arca kifejezéstelen marad, bár szemében csillog az a gyerekes káröröm.*
- 9 hónapos terhes? Ez, hogy lehet? Mostanság lettél vámpír?*Tekintete most újra vissza vándorol Beltázorra. Kíváncsian néz rá, de azért közben az ő kérdésére is válaszol*
- Nem. Rajtam kívül még más vámpírok is élnek itt. Ez egy menedék, ahol a fajtársaink megpihenhetnek és ha akarnak itt is maradhatnak.*Most már jól kivehető volt arcán a mosoly, szemében pedig még mindig a kíváncsiság.*

*Egy darabig ő is mereng a gyermeken. Majd nevet mikor Cecília a kérdését neki szegezi. De aztán válaszol neki. – Nem nem! Ilyesmiről szó sincs. 178 éves vagyok, csak nem régiben tünde mágussá változtam. Aztán a család érdekében ismét vámpír vagyok.* Kicsit olyan unott lehet a feje mert számára ez egy régi történet. – Apa éhes vagyok.*Szólal meg gyermeke de még azért nyúzza szegény Milket. Szegény cicus már nagyon szenved, de Melhior csak nem hagyja békén azt a macskát. Beltazór bele kortyol, a vérbe majd meg kérdi Cecíliát. - Te mióta vagy vámpír?*

*Csodálkozva hallgatja a történetet. Hallott már ilyesmiről de, hogy találkozzon valakivel aki...vámpír léte után halandó, majd megint vámpír...*~Érdekes~*Elégedetten elmosolyodott, majd össze csapta két kezét.*
- Akkor nincs mit tenni! Az lesz a legjobb ha kapsz valamit, hisz nem hagyhatom, hogy vendég létedre éhen halj nekem! *Felállt és megsimogatta a pici fiú buksiját.*
- Menjünk az étkezőbe! *Mert, hát olyan is volt...Ebben a kastélyban minden van! A legfeleslegesebb dolgoktól kezdve a legfontosabbakig. Átmentek a foyosó túlsó végében, ahol már sok sok finom ennivaló várta az éhes kis Melhiort. ~Margaret, tényleg elképesztő vagy!~*Bementek és leültek. Az utolsó kérdésre csak azután válaszult, miután a kis halandó belekezdett az evésbe. *
- Jó pár éve. Pontosan én sem tudom, a 17. születés napom óta nem számolom az éveket. Bár abban biztos vagyok, hogy a százat még nem hagytam el. *Kicsit kuncogott, közben az asztal alatt egy kicsit belerúgott Milkbe. Az a macska folyton éhes...Most is kaját akart kunyerálni a kicsi fiútól. A macska keservesen felnyávogott majd belekarmostl gazdája lábába, amiért még egyet kapott.*

*Csöndben követték vendéglátójukat, míg egy nagy ebédlőbe nem értek. A gyermek elcsodálkozva elkezdett enni. –Értem.* Csak ennyit mond, majd úgy látja jónak, ha a következő kérdést úgy teszi fel, hogy a fia ne halja, persze amikor így elvan sokszor Melhior még a saját nevére, sem hallgat. Csöndben szinte csak a vámpír leány halja Beltazórt. –Nem tudom de hallott e egy 1000 éve csatáról?* Nos a csata nem volt ezer éves de így hívják az emberek vesztesége miatt. Beltazór azért kérdi, mert utóbbi időben érdekes dolgok történnek. Egy fiatal vérfarkas nyomoz utána. Beltazór szerint annak a farkasnak a kölyke, akit megölt Álom Falván. De nem tudja, így jobbnak látja, ha érdeklődik ő is a kölyök után. Persze nem fél a kölyöktől nem is harcos csak egy dühös kölyök. De azért nem becsüli alá.*

*Mosolygva nézi a pici fiút, az asztal alatt pedig Milkel folytatja karmolós, rugdosós csatáját. Viszont miko meghallja ezt a három szót...1000 éves csata. Fejét fölkapja és zaklatottan tekintett fajtársára.*
- Vámpírok Istene óvjon minket! Persze, hogy hallottam! Mi dolga van azzal önnek?!*Hangja ilyedt volt és egyszerre dühös. Semmi jó nem származik ha valaki megemlíti ezt a három szót...Mehior is felkapta a fejét, viszont nem értett a dolgokból semmit így folytatta az evést. Ceci ránézett majd halkabban folytatta.*
- Miért kérdezi ezt? Történt valami?

- Remek.*Szólalt meg de nem hagyta abba. -Az ért kérdeztem, mert pont annyira rég volt csak hogy 14 éves voltam és anyám és apám is harcolt ott.* Mind ezt komor hangon de kellemesen mondta. Kis szünet és folytatta. – A szüleim akkor haltak meg. Egy sebhelyes bece nevű farkas ölte meg őket, én őt üldöztem és meg öltem miatta lettem vámpír. Anyám lomb tünde volt apám mágus. Ezek az erők vezettek a farkas nyomára de, megölni csak vámpírként tudtam. Álom falván öltem meg. De úgy tűnik, hogy most a fia vadászik rám.*Mondta majd fiára tekintett. Aki jól lakottan köszönte meg az enni valót. – Köszönöm.*

*Komoly arcal hallgatta a történetet. Mikor a férfi befejezte egy nagyot sóhalytott és elmerült gondolataiban. A kicsike köszönetére is csak bólintott. Kitekintett az ablakon..A hold kerek és fényesen, ezüstösen világít. Telihold van. Kicsit megköszörülte a torkát mad megszólalt.*
- Tehát vadásznak rád. Mit kívánsz tőlem? Segítsek neked, vagy védjem meg a családodat? Ezt az ügyet nem kezelhetjük könnyen, mint vezéred segítenem kell neked. Viszont mond csak, az a farkas ide is követett? Egy vérfarkas van Evolyranban? *Újra elmerengett gondolataiban. Egy vérfaskas...itt....ez veszélyes. Halandókra és vámpírokra egyaránt. Főleg, hogyha azt a bosszú hajtja...Utoljára Álomfalván találkozott farkaspofákkal...Azok viszonylag rendesek voltak viszont ők csak kivételek. Gyűlölik a vámpírokat, és a vámpírok is őket. Evolyranban eddig az volt a jó, hogy nem kereszteztik egymás útját...De most..*~Minél hamarabb el kell kapni.~*Ismételgette magában. *

*Meg lepődik, hogy így segíteni akar neki ez a vámpír. De nem mutatja ki. –Nem kell segíteni, elbírok vele. De mondjuk a családom azt féltem. Igen követett annyi tudok nem rég érkezett ide. De azt még nem tudom, hol van, vagy mit tesz.*Mondta majd kicsit szomorúan a fiára, tekint. A ki megint Milket nyúzza. – Igaziból arra gondoltam te tudnál nekem segíteni azzal, ha minél előbb kideríted nekem, hol van a farkas kölyök. Hogy én mehessek el hozzá előbb.*Nem akarja megölni elege, van a vérből. Elég ember és más nép halt meg az ő keze által, míg a szülei gyilkosát meg találta. Nem engedheti, meg hogy megtörténjen megint. Így minél előbb meg akarja találni a kölyköt. Beszélni akar vele. Aggódik, hisz ha a kölyök olyan, akkor önként hagynia kell, hogy megölje. Hisz nem engedné, hogy családja vagy ártatlanok haljanak meg miatta. Persze azt nem akarja, hogy apa nélkül nőjenek fel a gyerekei.~T alán segíthet nekem Cecília nekem?*Merül fel a kérdés fejében.*

*Sejtette, hogy a férfi nem fogadja el teljesen a segítségét de ez is több mint a semmi. *
- Ahogy akarod. Kiderítem hol van de nem tartom jó 5letnek, hogy egyedülj szájj szembe vele. Legalább engedd, hogy én vagy valaki más veled tartson. *Mondta csendesen közben megint a holdra tekintett.*
- Azt hiszem jobb lesz ha ma éjszakára itt maradtok. Telihold van, és ha az a vérfarkas Evolyranba van nagyon veszélyes most kint. *Beltázoron kívül sok mindenkinek van veszélyben az élete. Az a farkas szabadon garázdálkodik kint...*
- Felállt és kisétált de még az ajtóban visszaszólt.*
- Egy perc és jövök!*Pontosan egy perc múlva meg is jelent felöltözve, kezében egy kulcsot limbálva. Oda dobta a férfinak és komoly, szinte parancsoló hangon folytatta.*
- Ha bármi baj lenne itt biztonságban vagytok. Rendelkezhetsz ezzel a szobával és bármikor hozhatod ide a kicsit vagy az anyját. Vigyázni fogok rájuk!*Elmosolyodott és várta a választ.*

- Rendben de téged nem akarlak bajba vinni. Majd akit mellém rendelsz, azt viszem el.* Kicsit meg hökkent mikor mondta Cecília, hogy maradjanak. Beltazór nem akart maradni de maradt, mert a fia majdnem leesett a székről. –Rendben maradunk.*Először válaszolni akart, hogy a fiát itt hagyja de, aztán meg gondolta hisz Tikina nem tudja, hogy Beltazór halálos veszélyben lehet. Melhiort lefektette az apja s a saját szobája ablakánál, a dohányzó asztalnál ül. Cecília belép a szobába, és vele szembe leül az asztalhoz. – Remélem, nem későn találjuk meg azt a fiút. És meg tudom vele beszélni.*Szólt majd sóhajtott és folytatta. –Ha netán nem jövünk vissza vagy én, nem akkor ígérd meg gondját, viseled Melhiornak és a kicsinek és az anyuknak.*Beltazór fontosnak tartja, hogy a családja biztonságban legyen. Az aggodalom látszik a férfi arcán.*

~Én vonzom a bajt Beltázor én vonzom a bajt...~*Nem mondta ki, minek is mondaná? Ez így van, és semmit se változtat ha valaki tudja. Szerencsére fajtársa elfogadta a szobát. Mialatt a kicsi Melhiort lefektette apja, Cecília egy gyors őrjáratot tartott a kastély körül. Ki tudja, lehet, hogy a farkaska idáig követte őket. Szerencsére nem talált senkit 10 km körzetben. Nyugodt szívvel tért vissza otthonába. Gondolkozott rajta, hogy most már békén hagyja a kis családot de úgy érezte van még mit megbeszélniük Beltázorral. Halkan belépett, a gyermek már aludt a férfi pedig a kis asztalnál ült. Ő is lecsüccsent vele szembe*
- Én is remélem, viszont készülj fel, hogy egy vérfarkassal nem lehet beszélni...Főleg olyannal nem akit elvakít a harag!*Mondta komolyan, szemei fajtársa arcát fürkészték. Kiolvasta szemeiből a következő mondatot, hangja szomorkásan csengett mikor megszólalt.*
- Vigyázni fogok rájuk, de kérlek! Törekedj arra, hogy épségben visszagyere!*Ezután hangja elhalt. Újra gondolataiba merült, amikből most egy farkas üvöltés ébresztette fel. Idegesen fölkapta a tekintetét, az ablak felé nézett majd Beltázor felé.*

*Szeme aggódással van tele. –Tudom, hogy nem könnyű beszélni vele. De meg kell próbálnom. A saját hibáimból jöttem rá, arra hogy ez nem megoldás, és nem akarom, hogy a fiú is ebbe a hibába essen.* Alig hogy befejezi Beltazór egy farkas üvöltés, hallatszik. Melhior fel riad de, aztán már ismét alszik. Beltazór oda pillant. Majd az ablakon ki. ~Talán ő az?* Nem mondta ki de, tudja, hogy valahol itt ólálkodik. Nem fél hisz nem erős még a kölyök. De azért vannak fegyverek, ami Beltazórt meg sebezhetik úgy, hogy ott marad. De ezt nem tervezi még legalább 100 évig élni, akar. –Nem akartam rád hozni a frászt. Meg a házadba veszélyt hozni. De valakinek vigyáznia is kell a családomra.*

*Dühösen feláll és odasétál az ablakhoz. Szemeivel a hang okozóját kutatja és hopsz! Egy kósza kis árny...Látszik, hogy még fiatal és tapasztalatlan kölyökről van szó. *
- A fene, pedig még körbe is néztem. *Milk szorosan hozzásimult és nagy szemekkel nézett föl gazdájára. Mancsával óvatosan megbökdöste amire a lányka el is mosolyodott.*
- Ne aggódj, épségben érek vissza! Lesz ki tejet adjon neked holnap!*Megcirógatta macsekját majd az ajtó felé vette az irányt.*
-Ha már úgy is itt van, illendő, hogy én is bemutatkozzak neki!*Mondta miközben kinyitotta a szoba ajtaját. Az ajtó másik oldalán Margaret aggódó tekintete fogadta.*
- Nem akarod, hogy én is segítsek?
- Nem, köszönöm. Inkább vigyázz a fiúra!*A nő bólintott és bement a szobába, de Cecília még megragadta a kezét.*
- Ma aztán kitettél magadért! De kérlek, máskor ne dolgozz ennyit a kedvemért!
- Óh, nem tesz semmit!*Mondta a nő majd becsukta maga mögött az ajtót. Előtte viszont Beltázor is kicsusszant az ajtón.*

*Mikor ki slisszan az ajtón gyorsan Cecília után kap. –Ugye nem akarod bántani? Majd én elintézem a fiút nálam fiatalabb jóval. Nem jelent veszélyt.*Mondta és néz Cecíliára. Igaz nem álltak meg mentek kifelé az ajtón. A kertbe a fiú után. Beltazór tipikus vámpír volt. Mindig köpeny meg hozzá illő ruha. Így mentek ki, a farkas elé. A fiatal fiú bujkált a két vámpír elöl. ~Itt van, érzem?* Morfondírozik a vámpír férfi. Tudja, hogy a fiú a leg váratlanabb pillanatban akar majd rá támadni. Beltazór ez tudta és azt is, hogy nem sikerülhet. Hisz ő nem tudta el rejteni a szívét és Beltazór jól hallotta a farkas fiú szívét. Ránézet, Cecíliára majd meg szólal. –Nem kell bujkálnod, gyere elő nem bántunk!*Szólt vagy inkább kiáltott.*

- Ez a tapasztalatlan kis zöldfülű senkire se jelent veszélyt! Viszont, hogy volt bátorsága ide merészkedni...Már a gondolatától is felfordul a gyomrom! Egy farkaspofa...Az otthonom közelében! Fúúj!*Elfancsalodott, már érezte is a büdös szagát a "kutyusnak". Viszont tiszteletben tartotta Beltázor akaratát és nem támadt. Csak állt és szemével követte a fiatal mozgását, bár az orrát már befogta mivel már szinte marta a vérfarkas szaga. *
- Telihold van Beltázor! Ilyenkor még a szokottnál is őrültebbek! Mit vársz? Hogy majd ide kullog lehajtott fülekkel?! Ez egy vadállat, nem pedig egy házi kedvenc! *Mondta kissé felemelt hangon. Legszívesebben már rég végzett volna a kutyuskával, persze ez senkit se érdekel..*

-Tudom nem kell emlékeztetni!* Mondta s becsukat a szemeit. És csak a farkas szívére koncetrált. Majd egy bokorhoz lép s a farkast egy laza mozdulattal kilökte. Egy emberre hasonlító farkas volt. Mivel az első teli holdján túl volt. –Te gyilkos!* Kiáltott Beltazórra a fiú és egy vér farkassá változott. Egy szempillantás alatt. –Várj hallgass meg és megérted, amit tettem!*Szólt de a farkas neki rondít, és a falnak haítja. Beltazór már nem volt kedves, ami a kinézetet illeti. Égkék gyönyörű szem bár és hegyes vámpír fogak jelnek meg rajta. És a fiúnak rontott. Nem akarta bántani de le kell állítania. Ami sikerül is. A fiút mikor a sok perces küzdelem után odavágja akkor vissza, változik a fiú és kábán ál fel. Majd meg szólal.
-Hé miért kaptam!*Kérdezi majd Beltazór felel is neki. –Talán, azért mert meg akartál ölni.*Mikor Beltazór ezeket kimondta ismét embernek nézet ki. Majd a fiúhoz szólt. –Meg hallgatsz végre?*

Tárgy: Re: 09. Sötét orom - a vámpírok búvóhelye Vas. Jan. 31 2010, 12:50

*Nézte ahogy a két lökött pasi egymásnak esett, közben maga előtt összefonta karjait. Nem avatkozott közbe, egyértelmű volt, hogy Beltázor lesz a győztes. Mikor végre abbahagyták Cecília közelebb ment hozzájuk. Végig nézett a kissé csapzott farkason, aki már újra emberre emlékeztetett. A ruhái piszkosak voltak, és ő maga is. Elég vékonynak tűnt, sőt! Még hallani lehetett azt is ahogy korog a gyomra. Igazság szerint Cecíliának nem volt sok oka, hogy gyűlölje a vérfarkasokat. Nem ártottak soha neki, csak hát...Akkor is vérfarkasok! Minden vámpírban genetikailag benne van, hogy gyűlölje őket! Viszont ez a kölyök elég szánalomra méltó volt...*
- Hé kutyuska! Tudsz rendesen viselkedni? *A "kutyuska" felkapta a fejét és kicsit rávicsorgott a lányra, de egy kis idő után abbahagyta. Valószínűleg rájött, hogy ők vannak túlerőben. Szép lassan bólintott, Ceci arcán egy gonoszkás mosoly jelent meg majd megfordult.*
-Oké! Akkor megengedem, hogy begyere, megmosdjál és egyél valamit. Aztán beszélgethettek, de ha egy rossz mozdulatod is lesz...*Visszanézett rájuk, szemei lángoltak. A farkas megint bólintott majd elindultak befelé.*

Tárgy: Re: 09. Sötét orom - a vámpírok búvóhelye Vas. Jan. 31 2010, 13:32

*Mikor beérnek Cecília, leülteti az ifjú farkast. Ad neki enni és Beltázor mellé ül. A két férfi egymás mellet ül. De a fiú csak eszik és eszik, na jó fal. Már napok óta nem ehetett a fiú. Beltázor egy darabig ül, majd meg szólal. –Hogy hívnak te fiú?*Nincs a vámpír szavaiban se megvetés sem gúny. Inkább sajnálja, amit a fiú ellen vétett. A fiú a két vérszopóra pillant, majd felel. –Becses nevem Rya Dentor. Am farkas unokája vagyok, akit te vérfaló megöltél.*Szólt bár vissza fogta magát, de a harag érződött hangján. –Nos Beltazór Aradorn a nevem és nem vérfaló. Már régen Halott – keltő vagyok.*Beltazór tudta hogy Ryan forr a dühtől. De meg tesz mindent, hogy a fiú meg nyugodjon. –Nos ide figyelj kölyök! Nem tudtam, hogy van gyereke vagy unokája, és nem is érdekel! Gondolj, amit akarsz de, nem magam miatt akarok élni!*Sóhajt és befejezte volna, ha a fiún nem látta volna a szomorúságot. Az evést is abba hagyta. Nem csoda hisz fajtája szégyenének érezte magát. Beltázor látta ezt s egy ajánlatott tett neki. –Figyelj, ha jobb lesz neked, akkor ölj meg. De biztosnak kell benne lened ahoz hogy meg ölj. Nehogy meg bánd.*Szólt majd halgatott és Cecíliára pillantott majd Ryan-ra.*

Tárgy: Re: 09. Sötét orom - a vámpírok búvóhelye Vas. Jan. 31 2010, 16:02

*Amég a farkas habzsolt, Cecília gyorsan elszaladt megnézni a kicsi Merhiort. Nyugodtan szundikált, Margaret pedig ott ült az ágy szélén és csendesen nézte a szuszogó kis halandót. Mikor visszaért a kutyuska épp a nagy bemutatkozó szövegét tartotta. Ő maga nem ült le, csak nekidőlt a falnak és hallgatta az erősebbik nem beszélgetését. Mikor Beltázor felajánlotta azt, hogy Rya megölheti a vámpírlányka felhorkant és dühösen nézett mindkettőjükre.*
- Ha lehet inkább gyilkosság nélkül próbáljátok megoldani az ügyet! Semmi kedvem eltakarítani a hullátokat*Morgolódott Cecília, közben elvette a tányérokat a vérfarkas elől és újakat hozott be. *
-Egyébként ha befejeztétek ezt a rekem témájú eszmecserét, kedves Dentor úrfi nyugodtan elmehetsz fürödni! Remélem nem haragszol, de rettenetesen büdös vagy! *Mondta savanyú képpel a lányka.*

Tárgy: Re: 09. Sötét orom - a vámpírok búvóhelye Vas. Jan. 31 2010, 16:15

*Ryan nem szólt csak bólint, s elmegy fürdeni. Mikor Ryan elmegy Beltázor Cecíliához lép.
- Nyugi nem ölne meg. De szerinted mivel tehetem jóvá szegény fájdalmát?*Mondta Cecíliának, hátha ad ötletet. Egy vérfarkast szánó vámpír, ilyet se látni minden nap. Beltázor csak azért szánja, mert tudja milyen elveszteni egy szerettünket. ~Szegény fiú.*Sajnálta nagyon de ez van nincs mit tenni. Vérfaló korából sok embert és más lényt ölt meg, de egy harcos a parancsot tejesítette. Na jó kicsit élvezte is az egészet. Tudja, hogy ezt nem kellet, volna bosszút állni, de már késő. –Cecília volt már úgy az életedben, hogy bántál valamit? Amit nem lehet helyre hozni.* Kérdését tette fel a vámpír lánynak.*

Tárgy: Re: 09. Sötét orom - a vámpírok búvóhelye Vas. Jan. 31 2010, 22:20

*Szerencsére a farkas úrfi a kád felé vette az irányt, így Cecília újra vehetett levegőt.*
- Nem úgy néz ki mint egy gyilkos az biztos. Viszont megölted a nagyapját, ezt egy bocsánat kéréssel nem lehet letudni...Sőt, szerintem semmit se tehetsz. Ezen már csak az idő segíthet. *Lassan odasétált az ablakhoz. Furcsa éjszaka volt, a csillagokat felhők takarták, de a hold tisztán és ezüstösen világított. Semmi se árnyékolta be gyönyörű fényét.*
- Természetesen igen. Az életem nagy része ilyen cselekedetekből áll össze. *Ekkor az ajtó nyikorogni kezdett és belépet rajta, a végre tiszta Ryan. Cecília elégedett mosolyal arcán fordult felé.*
- Látom megtaláltad a ruhákat is. Így már mindjárt jobban festesz! *Mondta, a fiú erre büszkén kihúzta magát és közelebb jött hozzájuk. A lányka egy darabig elégedetten nézegette majd újra az ablak felé fordult.*

*Beltázor nem szólt csak bólintott. Mikor Ryan visszajön Belti megnézi most szimpatikusabb egyén. - Jé tudsz te normálisan is ki nézni, ha akarsz.*Szólal, meg majd kedvesen néz. Cecire pillant majd visszaült az asztal, hoz. Egy kancsó vér is volt két pohárral. Vagyis három de Ryan nem vérszívó neki bor volt benne. Beltázór tölt magának, és Cecíliánk majd odamegy az ablakhoz és odaadja neki. Majd bele kortyol a vérbe.

*Továbbra is a hold nézésével volt elfoglalva, aztán Beltázor kizökkentette mikor oda adta a poharat. Cecília egy mosollyal megköszönte majd újra a fiatal vérfarkasra nézett.*
-Tehát, még mindig gyilkolni akarsz kutyuska? *Mondta gonoszkás mosollyal arcán. Ryan vicsorogni kezdett majd abbahagyta. Abban már biztosak lehetünk, hogy nem olyan hülye...Vagyis a tudatáig eljutott, hogy egy vámpírokkal teli helyen van, és nem épp az ő faja van túlerőben. A lányka belekortyolt az italába. Fáradtan sóhajtott majd elindult az asztal felé. Letette poharát, a következő megálló az ajtó volt.*
- Megnézem a díszvendégünket, Ti addig intézzétek el ezt szépen, vérontás nélkül...Ha mégis elfajulna a dolog, átrendezem a csinos kis pofikádat kutya! Felfogtad?*Mondta, a kérdést Ryannak szögezve. Ő egy pillanatra ijedten nézett majd komoly arccal bólintott. A vámpír lányka egy pillanatra ránézett fajtársára is majd kiment.*

*Belázor csak mosolygott Ceci kérdésén. A parancsát nem reagálja le csak italát, issza. Mikor Cecília elmegy Belti azonnal Ryan hoz, szól. –Nos remélem jobban vagy? Egy darabig nálam ellakhatsz. Aztán keresek neked valami szállást.*Mikor befejezte mondandóját, leül az asztalhoz. Ryan követi a példáját. –Mi az amiért nagyapám meg ölted?*Kérdi a farkas a vámpírt. Betázor erre komoly lett s így szólt. –Az nem rád tartozik Ryan.*

Tárgy: Re: 09. Sötét orom - a vámpírok búvóhelye Kedd Feb. 16 2010, 18:40

*Szép nyugodtan sétált végig a hosszú folyosón. Nem sietett, minek kéne? Ryan már tuti, biztos nem fogja bántani Beltázort, Margaret pedig nem bántané a fiút. Valójában csak azért jött ki mert még így is csípte az orrát a vérfarkas szaga. Az öreg de szép márványköveken ugrándozott, cipőjének hangja nem hallatszott és néma csönd honolt az egész menedékben. Miközben egyik négyzetből a másikra ugrált elgondolkozott újonnan megismert fajtársán. Furcsa volt az egyszer biztos, bár ezt Cecília is elmondhatja magáról. Odaért a szoba ajtajához, óvatosan benyitott. Volt alkalma már bejárni a helyet így jól tudta, hogy a legtöbb ajtó nagyon nyikorog. Szép csöndesen beslisszant, é megállt az ágy mellett. Margaret az asztalnál ült és egy könyvet olvasgatott. Cecil egy nagyot sóhalytott és megsimogatta a kicsi Mehiort. *
- Előbb felébredt. Az apját kereste aztán visszaaludt.*Nézett fel a könyvéből fajtársa.*
- Értem. Mondtál neki valamit?
-Azt, hogy mindjárt jön. Mi a helyzet? Nem érzek vér szagot...*A fiatalabbik vámpír elmosolyodott, majd ő is odalépett aztán leült az asztalhoz. *
- A pasi elég furcsa, a kutya pedig egy született vesztes. Nem lesz itt semmi...
- Kár, tehát ma se lesz étlapon farkas vér...*Ezen mindketten nevetni kezdtek de gyorsan abba is hagyták nehogy felébresszék a kisfiút. Ceci nem ment vissza, úgy döntött inkább itt marad, isz ez egyedül a két férfira tartozott...Meghát, nagyon aranyosnak találta a pici fiúcskát és nem nagyon akart elmenni.*

* Kísérletem, hogy hozzászokjam a nehéz kövezetű folyosók hangulatához... (Folyosó?! Ez az egész épület egy rosszul összetákolt labirintus! Még a nem létező konyhába is eltaláltam!) Hát mit ne mondjak, a kísérlet kísérlet marad, amíg a cica tejet iszik. Vagy én vért. Csak passzolni tudok, melyik eset tart tovább....
Szóval, békésen mászkálok a kietlen... labirintusban, ahová drága (és hála istennek egyetlen) főnököm hívott meg. Vendégként, naná. Nem mintha nem jártam volna erre. Csak új rang, új szabályok.... "tudjátok hogy van ez". Cecíliának bonyolult üdvözlési és levelezési keretek között kellett meginvitálnia. Egyszer, egyszerűen reagáltam a felkérésre: "OK". Elmés, mi? Most mondja valaki, hogy szófosó vagyok!*
Hosszú-hosszú utam során végül az előszobában kötök ki. Bár, véleményem szerint a "fogadócsarnok" meghatározás jobban illene rá. De hát nem is nekem kell elneveznem. Itt élnem meg pláne!
Még nem is említettem mi van rajtam! Ezt rögtön bepótolom: naszóval. A szokásos fegyverarzenált leszámítva, kivételesen nem a főnökasszonyomtól csórtam ruhát. Pedig akár meg is tehetném: érdekes, mostanában egy méretet hordunk. Én mentem talán össze?! Mostanában visszatértem a régi öltözködési stílusomhoz, még a régi, "szép" időkből. Térd fölé érő, fekete bőr fűzős csizma, harisnyagatya. Bonyolult szíjrendszerrel ellátott barna (naná, hogy bőr) top, amit egy nap alatt sem tudnék egyedül magamra venni. (Bebebe, nem árulom el, hogy ki segített!) És persze a hosszú bőrkabát.
Mi van a hajammal? Semmi. Kibontva, seggemet verve és kész. Csak semmi csilicsálé. Manapság ez a mottóm.
A "fel a kezekkel"-felkiáltáson kívül.*

*Cecília jókedvűen sétált lefelé a hosszú csigalépcsőkön. Már jó ideje lakott az épületben, és mostanra sikerült teljesen kiismernie magát benne. Hófehér haja hátát verdeste miközben lépkedett lefelé, hefehér fekete fűzős ruhája meg-meglibbent. Halkan egy dalt dúdolászott, majd megtorpant. Mélyen beleszippantott a levegőbe és arcán még nagyobb lett a mosoly. Lépteit meggyorsította, és egy pillanat se telt el, már az utolsó előtti lépcsőfokról nézett le Seylára. Macskája is hirtelen megjelent a színen, és egy ugrással gazdája vállára telepedett. Elég stílusosan néztek ki, fehér haj, fehér ruha fekete fűzűvel, fekete macska fehér nyakörvel...Megcirógatta a macsek fejét majd a szokásos nyugodt és vidám hangján megszólalt.*
- Üdv Seyla! Örülök, hogy újra látlak, és remélem a kinevezéseink után többet fogunk találkozni.*Számára minden ugyanolyan volt. Najó a testét kivéve, de már ahoz is annyira hozzászokott, hogy feltűnés nélkül a kinevezett "dolgozó szobájába" invitálta fajtársat. Csak úgy megjegyzem, az 1. emeleti könyvtárról van szó ahol van egy nagy íróasztal. Miután beértek leültek az asztalhoz, Milk leugrott a lány válláról az azstalra. *
- Nos mesélj, hogy megy manapság a dolgod? Kezdesz hozzászokni a tudathoz, hogy magasabb poszta kerültél? *Kérdezte még mindig zavartalan mosollyal arcán.*

* Csípőre tett kézzel, enyhe szemöldökfelvonással nézem Ceci belépőjét. Nocsak, van egy miáu-ja? Nem is tudtam. Biztos új. (Bár nem is hiszem, hogy sokáig húzza ki ezek között a falak között.) De inkább nem szól semmit, semmire. Még mindig új neki ez az új kiadású Cecília. Nem könnyű megszokni ekkora változást. De ha minden igaz, rengeteg ideje lesz rá. Egyszerűen csak... furcsa. Az is, hogy a vámpírurak (pardon, úrnők) mennyire elvontak tudnak lenni. Szinte süt belőlük a rang. És emellett hatalmas divatmániával vannak megáldva.... ez egóról nem is beszélve. Mi ez a nagy fekete-fehér design? Meg kell hagyni, a többszáz éves vámpíroknál kevesen értenek jobban a színekhez... feltéve, ha megfelelő korban/szülővel született újjá az illető. Úgy látszik, a csajszi is beállt a sorba.
Nagyon tudok örülni neki... most aztán jöhet a véget nem érő "ki a nagymenőbb?" versengés. Természetesen a szomszédos vámpírurak/úrnők között. Nincs az az isten, hogy én is beálljak a sorba. (Igen, ezért is kerülöm nagy ívben Cecília ruháit... felvenni. Mázli, hogy egyéb dolgokra is használható...)
Szép lassan-lassan-komótosan felsétálok a nagybetűs Dolgozószobába. Térből itt sincs hiány, a szoba nagyobb, mint az én egész lakásom. (Jah, bocs, még nem is említettem, hogy jelenleg a hegyvidéken lakom. ) Megcélzom az7 ablakot, s felülök a párkányra.*
- Azta! Pazar egy kilátás...
* A cica leugrik az asztalra Cecília válláról, majd ugyanazzal a lendülettel a padlón köt ki. Komótosan hozzám billeg és a lábamnak dörgölőzik.*
- Egy macska amelyik csipi a vámpírokat! -*füttyent*- Hol szedted fel?
- Nem kell hozzászoknom semmihez, igazából... nem valami nagy ügy. Csak annyi, hogy furcsa az, hogy... nem vagyok egyedül. Hogy vannak, akik számítanak rám... és olyanok is, akik csak a legkisebb hibát várják, hogy a fejemre boríthassák a bilit. De most itt van nekem ez az új meló. Bőven lefoglal, hogy álló nap vadászokat hajkurásszak.. Különben is, a te dolgod odatartani a seggedet értünk.

*Nézi tej mániákus macskáját ahogy leugrik és odasétálgat Seylához. *~Nemér, őt szereted engem meg csak a nagyközönség előtt? ~*elhúzta szája szélét majd kicsit kedvetlenül válaszolt. *
- Már nem is emlékszem, valahol rám akaszkodott. *hátradőlt székében és a kedvetlenül a plafont bámulta.*
- Őszintén szólva nincs túl sok kedvem ehhez az egészhez, több szabály amit be kell tartanom és több feladat amit el kell végeznem...Arról nem is beszélve, hogy a sok magasabb szintű sznob vámpírt is meg kell hallgatnom. Ma is találkoztam jó párral. Nem mondom erősen kellett koncentrálnom, hogy ne aludjak el vagy épp ne ugorjak a torkának. *Még fancsalibb lett a képe, kezeit ráfektette szemére és egy jó nagyot sóhajtott. Elfáradt már, és ez még könnyebb napnak számított.*
- És mi a helyzet a vadászokkal? Mostanában egyre többet hallok róluk, a többiek is észre vették, hogy már nem vagyunk teljes biztonságban. Csak azt remélem, hogy meg tudjuk oldani a dolgot mielőtt kiver a pánik. Jójó tudom, nem vagyunk valami védtelen faj de még is...Ha érzik, hogy a fenyegetés közeleg, nem az-az első gondolatuk, hogy álljunk össze és működjünk együtt. Pedig együtt többet érünk, mint külön-külön.*Kezeit levette szemeiről és megint csak a plafont bámulta. Szemeit behunyta és próbált egy kis csöndet teremteni fejében, a cikázó gondolatok között. Végül nagy nehezen összejött és nem maradt más mint a békén, nyugodt csönd. Hirtelen ez a béke elszállt mert valami ismerős hang ütötte meg a fülét, ami gonosz mosolyt csalt arcára. Fölpattant és máris a kandallóhoz sietett ahol javában pattogott a tűz. Leguggolt és csillogó szemekkel nézte a vörös lángokat. Ezek után már csak egy dolgot tehetett, kezeit először fölé majd a lángokba rakta. Bőre gyorsan égett, és vére folydogált, de mivel gyorsan is gyógyult, képtelen volt megunni ez a piromániás játékot.*

» 02 - Sárkány orom
» Vámpírok Könyve