01. Belhan-tenger Keleti Szeglete

*Már sötét van, a Nap lebukott a látóhatár alá, de fénye még kissé sárgássá-lilássá festi az esti eget. A fák magasan nyúlnak az ég felé, egy erdőt létrehozva maguk körül. Egy kisebb dombon egy magas, sötét alak tűnik fel. Fejét csuklyába bújtatta és az egész talár fedi a testét. Hátán egy batyu, amiben valószínű élelem és váltóruha található. A talár alatt az övén kisebb zacskóba bújtatva vannak fűszerek, gyógyfüvek és egyéb fontos dolgok, mint például egy kulacs is. Már elég kevés víz van a kulacsban, így a férfi reméli, hogy errefelé valahol lesz egy kis patak, vagy valami vízforrás, ahonnan vizet nyerhetne. Az erdő felé igyekszik, majd mikor belép az erdőbe, hatalmas sötétség nehezedik rá. Kis szoronság gyűlik a mellkasába, de hamar elmúlik. Tovább indul és közben szemét meresztgeti, vajon lát-e valahol forrást. Egy egyszerű bűbájt végez el, aminek következtében a hallása kicsit jobb lesz. Előveszi pálcáját és elmormolja az igét:*
-Clangor!- *a pálcát egy pillanatra kék fény veszi körül, majd Hypyno fülelni kezd és meg is hallja a közelben csordogáló patak jelelgzetes hangját. Elmosolyodik, majd gyors léptekket a hang irányába indul. A közelből mocorgást hall, így megáll és pálcáját maga előtt tartva védekezőállásba áll be és fülel. Nem mozdul, csak meresztgeti a szemét az egyre nagyobb sötétségben.*
~lehet nem ártana valami védőbűbáj~*gondolja a férfi, majd elméjében kutatni kezd és talál is egy megfelelő kiábrándító bűbájt. El is motyogja az igét, miközben pálcáját végighúzza maga előtt:*
-Occaeco! -*motyogja, mire a pálca pirosan felfénylik. A férfi tovább fülel és most, hogy már biztonságba érzi magát, ismét gyorsabb tempóvel a forrás felé igyekszik.*

[1. Az erdőben való sétád során találkozol egy félős kis őzzel. Ő nagyon megijed
tőled, mikor meglát, s ha nem vigyázol, el is szalad! Első feladatod, hogy
szelídítsd meg illúziótudományod segítségével és vedd rá arra, hogy tartson
veled utadon, hisz később még szükséged lehet a segítségre a veszélyes úton.]

*Hypyno végre közelről hallja a csobogást, majd valóban feltánik előtte egy kis patak. A Hold fénye megcsillan a sebesen folyó vizen. A férfi elmosolyodik, majd a patakhoz siet, lehajol és inni kezd belőle. Megmossa az arcát is, majd előveszi kulacsát, hogy megtöltse. Mikor végzett, megtörli a száját és a kezét, majd éppen felállna, amikor a látószögébe belesétál egy kis őz. A férfi lassú mozdulattal feláll. Az őz nem veszi észre, hiszen ő is inni jött a ptakhoz, mint ahogy Hypyno. A férfi megindul az őz felé, aki hirtelen felkapja a fejét és egy lépést hátrál. Hypyno, érezvén, hogy az őz megijedt tőle, megáll és leguggol. Tép egy kis füvet a mellette álló fa tövéből, majd kinyújtja a kezét, benne a finom, zamatos fűvel és megpróbálja magához hívni az állatot. A kis őz még mindig félősen néz a férfire, de a szemében csillogás tűnik fel, mikor megpillantja a friss füvet. De az álalt nem mozdul. Hypyno úgy dönt, hogy egy kis illúzióval szelidíti meg az állatot. Eszébe jut egy szépségvarázs, amit magára olvas, így talán megnyerő lesz a külseje. Lassú mozdulattal előveszi a pálcáját, mire az őz ismét hátrál egy lépést. Elmotyogja az igét:*
-Leporis! -*mire a pálcából egy lila fénysugár tör ki, körbeveszi az arcát, majd ahogy jött, úgy el is tűnik a pálcában. Az őz ránéz a férfire és ismét megcsillan a szeme. Hypyno elteszi a pálcáját, persze úgy, hogyha esetleg veszélyt észlel, elő tudja kapni, majd ismét az őz felé nyújtja a kezét, amiben még mindig ott van a firss fű. Az őz pár lépést bizonytalanul lép, majd mikor látja, hogy a férfi nem mozdul, odalép hozzá és enni kezdi a kezéből a füvet.*

*Mikor a füvet megette a kis állat, Hypyno mosolyogva ismét egy adagot rak az állat elé, majd lasan feláll. Az őz ezzel már nem foglakozik, hiszen a fű sokkal finomabb, minthogy azzal foglakozzon, mit csinál a férfi mellette. Hypyno elmosolyodik és megsimogatja az álalt füle tövét, aki felnéz rá és hálásan csillogó szemmel néz a szemébe.*
~mintha meg akarná köszönni~*gondolkozik el Hypyno, majd felegynesedik. Körbenéz az erdőben. Már szinte teljesen sötét van, így azon töpreng, hogy van-e olyan varázs, amivel jobban láthat a sötétben. Mivel nem jut eszébe most éppen semmilyen varázs, így úgy dönt, hogy meresztgeti a szemét még egy darabig, aztán ha megunja, jöhet a jól bevált Lumos varázs.*
~de még ráérünk~*gondolja, miközben simogatja az állat hátát. Leguggol elé és a szemébe néz. Az őz is felnéz és orruk összeér. Hypyno elmosolyodik.*
-Nem akarsz velem tartani? Hátha jó leszel még valamire...-*kérdezi az állatot. A saját megjegyzésést már csak halkan teszi hozzá. Feláll és várja az állat reagálást, bár ne mtudja, hogy mit értett meg belőle. Az őz is felemeli a fejét, majd Hypyno mellé sétál. Felnéz a férfire és mintha várna valamit. Hypyno elmosolyodik, majd megindul arra, amerre Avolyran-t sejti.*

[2. Ballagsz tovább az őzikével, aki immáron a barátod és követ mindenhová.
Egyszer csak kiértek egy tisztásra. Gond nélkül átvágtok a nagyján, majd
hirtelen megtorpan a kis barátod, de te nem állsz meg, s így beleesel egy
illúzióval elrejtett árokba. Odalent további illúziókkal kell megküzdened, hogy
utána fel tudj mászni az állathoz és folytathassátok utatokat. . .
Második feladatod, hogy kiszabadulj a veremből!]

*Hypyno és az őzike együtt sétálgatnak tovább az erdőben. Hypyno hallása még mindig kitűnő, de a látása már annál rosszabb. Ahogy sétálnak tovább, Hypyno szükségesnek tartja elővenni ismét a pálcáját, hiszen mindenhonnan rémisztő hangokat hall. Persze valahogy mindig rájön, hogy csak egy bot reccsent, egy bagoly huhogott, vagy valami kisebb állat mocorgott, de azért nem árt az óvatosság, főleg egy ilyen nagy erdőben, ahol ki tudja, hogy milyen lények élnek. Hypyno már sok veszélyes lénnyel találkozott az útja során, így nem alaptala a félelme egy ilyen nagy erdőben, ahol mellesleg sötét is van. Ahogy a gondolataiba belemerül, észre sem veszi, hogy a őzike megállt pár méterrel utána. Hypyno felné és megfordul.*
-Hahó! Gyere! Mi a baj? -*kérdezi és visszafelé indul, amikor hirtelen kicsúszik a lába alól a talaj és érzi, hogy zuhanni kezd. Eddig sikeresen kikerülte ezt az illúzióval elfedett gödröt, de most sikeresen belesétált. CSak érzi, hogy zuhan és fel sem fogja, hogy mennyit is.*

*amikor már perceken át zuhan, lassan kinyitja a szemét és látja, hogy a földtől pár centire lebeg. Egy nagyobb ugrás segítségével kiugrik a kis szélfútta felhőből, ami ismét egy illúzia, ami azt a hatást kelti, hogy az ember zuhan. Felnéz és egy két méteres gödröt lát maga felett. Illetve ő van benne. AZ őzike a gödör szélhez lép és lenéz. Szeme megcsillan a Hold fényénél.*
-Azért szólhattál volna...-*mondja Hypyno, majd leporolja magát.*
~még szerencse, hogy nem telibe estem bele. tuti eltört volna pár csontom és soha a büdös életbe nem jutnék ki innen~*gondolja mérgesen, majd körbenéz. A gödör egyik részénél egy kisalagutat pillant meg.*
-Várj meg!-*kiállt fel az őznek, aki mintha bólintana egyet. Lefekszik a fűben és vár. Hypyno mérgesen megcsóválja a fejét, majd a lyuk felé fordul. Le kell hajolnia, csak úgy fér be a járatba.*
~én és a kíváncsiságom. inkább idéznék megegy kötelet és másznék ki...~*morogja, de nem bír ellenállni a kísértésnek, hogy megnézze, mit rejt a lyuk. Ahogy mászik egy nagyobb terembe jut. Mindenhol fénygömbök vannak. Lebegnek. Hypypno megszemléli őket, majd az egyikhez hozzányúl. Ekkor hirtelen minden megfordul körülötte. Fejjel lefelé lógva látja a világot és szinte érzi, hogy mindjárt leesik, bele a semmiségbe, a sötétségbe. Becsukja a szemét és próbál gondolkozni, de érzi, hogy az összes vér a fejébe folyik.*
~jesszusom, mit csináljak~*gondolkozik, de nem jut semmire. A kezeit sem tudja megmozdítani és érzi, hogy a pálcája egyre jobban csúszik ki a zsebéből. Hogy valamennyire megakadályozza, felemeli az egyik lábát, mire hirtelen minden viszsaáll a rendes kerékvágásba. Ő ismét a földön van, a fénygömbök pedig szelíden úszkálnak tovább a teremben.*

*Hypyno dühösen dobbant egyet és elkiálltja magát:*
-Hé! Ki szórakozik? Rettentő vicces kalandozókat így piszkálni, de én nem élvezem! -*kiálltja, mire egy hátborzongató nevetés a válasz. Hypyno megderm, majd előhúzza páláját és ismét felveszi a védekező állást. Egy jót védekező bűbájon kezd el töprengeni, miközben a nevetés egyre közelibb lesz. Füstfelhő kezd el keletkezni és Hypyno nem lát semmit. Gyorsan elmotyog egy aura bűbájt:*
-Effluvium!-*motyogja és arra irányítja a pálcáját, ahol a nevető alakot sejti. Ekkor egy női forma kezd kitűnni a füstből. Az alakot lila derengés veszi körül, majd teljesen látható lesz. Hypyno elámul, hiszen egy igen szép hölgyről van szó. Bár nem tudja, hogy tudott egy ilyen szép hölgy ilyen félemetesen nevetni, de most ezzel nem is foglakozik.*
-Üdv! Te ki vagy? -*próbál kommunikálni a hölggyel, de mikor az közelebb ér, Hypyno látja, hogy ez csak egy illúzió, hiszen hologramm-szerű, átlátszó a teste. Odalép hozzá és belebokszol a kezével a nőbe, aki el is tűnik.*
-Kezdők...-*motyogja, majd elmosolyodik. Már éppen megfordulna, hogy mihamarabb elhagyja ezt a helyet, mikor egy díszes jató jelenik meg a falban. A kíváncsisága ismét nem hagyja nyugodni, így az ajtóhoz lép és megfogná a kilincset, e az akkor eltűnik a keze közül. Ismét egy illúzió. Az ajtó helyén egy kis lépcső jelenik meg Hypyno félve teszi rá a lábát az első lépcsőfokra, de mikor ránehzedik és nem történik semmi, örömmel veszi tudomásul, hogy ez egy igazi lépcső. Felsétál rajta és legnagyobb meglepetésére az őzike mellett érkezik meg. Amint kilép a puha fűre, a kis lyuk eltűnik és ismét a fű marad ott. Az őz ráemeli tekintetét és mintha biccente- elismerése jeléül. Hypyno elgondolkozik, majd int az őzikének, hogy induljanak tovább.*
~ha így folytatom, holnap után sem érek be a városba. pedig már fogytán az élelmem~*morogja Hypyno.*

[3. Miután sikeresen kiszabadultál, tovább mentek Evolyran felé. Elértek egy
mocsaras részhez, ahol nem lehet átkelni. Legalábbis első látszatra. Valahol van
egy ösvény, ami ismét illúzióval van elrejtve, mint a verem. . .
Harmadik feladatod első része, hogy találd meg az utat és fedd fel az
illúziótörő bűbájjal!
Miután sikerült, elindultok, de hirtelen lávafolyam tör elő az ösvény mindkét
oldalán. Ez szerencsére nem veszélyezteti utatokat, de az őz úgy tűnik igen
megijedt.
A harmadik feladatod második része, hogy vetíts illúzió segítségével olyan tájat
az állat szeme elé, amin nyugodtan, félelem nélkül átmer sétálni!]

*Hypyno és az őz tovább folytatáj útjukat Evolyran felé. Hypyno néha ránéz az őzre, aki csendben battyog mellette.*
~milyen jó lenne, ha tudnánk beszélgetni...~*gondolja, hiszen rettentően unatkozik és jól esne neki egy beszélgető partner, akivel megbeszélhetné, hogy vajon miért vannak itt ezek a próbák. Merthogy mostmár Hypyno rájött, hogy ezek valóban próbák. Legalábbis a gödör biztosan az volt. Vagy csak egy igen vicces illúzionista él a környéken és pont belesett a csapádájába. Ahogy erre gondol, elönti a méreg, hiszen ez nem valami vicces játék. Morog még magában egyet, amikor az őz ismét megtopran. Hypyno most meg is áll és ránéz az őzre, aki egy pontra szegezi a szemét. Hypyno követi a tekintetét, mire egy hatalmas mocsarat pillant meg.*
-Oh. Csodás. Most hogy jutunk át? Repüljünk?-*kérdezi szarakasztikus a férfi és bűbáj után kezd kutatni a fejében, de nem talál semmi hasznosat.*
~valami olyasmi kéne, ami utat növeszt. Vagy...~*felcsillan a szeme.*
-Lehet, hogy itt is valami illúzió van. Vagyis olyasmi kell, ami felfedi az illúziót!-*kiállt fel boldogan, mire az őz hálásan ránéz és ismét bólint egyet a fejével, jelezve: ez lehet a megoldás. Hypynonak egy igen egyszerű bűbáj jut az eszébe.*
~próba-cseresznye~*gondolja, majd előveszi a pálcáját és a mocsár felé tartja:*
-Finite Incantatem!- *mondja és vár. A pálából zöld fénycsík röppen ki és a mocsár felé indul. Majd pár méterrel Hypynoéktól nekiütközik valaminek, mintha egy láthatlan fel lenne. Pár másodpercig nem törtik semmi, de aztán...*

*Hypyno és az őz érdeklődve figyelik, hogy vajon mi történik ennek az egyszerű bűbájnak a hatására. Leganygobb meglepetésükre egy kis út, egy keskeny kis ösvény jelenik meg, ami eddig- ezek szerint- bűbájjal, vagy illúzióval volt elfedve. Hypyno örül, és az ösvény felé indul. Az őzike kicsit megtopran, majd követi újdonsült gazdáját. Hypyno nem nagyon bízik ebben a kis ösvényben, de hát nem tehet mást, hiszen tudja, hogy Evolyran a mocsár másik oldalán található. Nem tudja honnan, de ebben biztos. Mivel Hypyno nem nagyon bízik ebben a kis ösvényben, így ismét előveszi pálcáját és maga el étartva lmormol egy újabb igét:*
-Lamuna!- *ahogy kimondja a pálcából barna fény tör elő és a már így is szilárd talajt még jobban megszilárdítja. Majd Hypyno a mocsár felé tartja a pálcát, mire egy kisrész megkeményedik, de sajnos nem annyira, hogy át lehessen rajta kelni.*
-Oké, marad ez az ösvény...-*néz kissé félénken az alap ösvény felé, majd rálép. Az őz követi gazdáját. A mocsarat zöldes fény veszi körül, amitól Hypyno-t kirázza a hideg.*
-Nagyon durva egy hely...-*motyogja magában és körbe forgatja a fejét. Lassan haladnak, még alig értek el a mocsár közepéig.*

*Az ösvény elég stabilnak látszik, legalábbis eddig. Hypyno fejében megfordul az a gondolat, hogy a járatoknak mindig az első része biztonságos éa második részen történik mindig valami furcsaság. Ez most is így van, hiszen ahogy lépnek, lassan valami melegség kezdi elönteni a lábukat. Hypyno lenéz és egy lávafolyamot lát. Szemei elkerekednek és futhatnékja van, de lábai megmerevednek. Becsukja a szemét és kényszeríti magát, hogy megmozduljon. Ahogy a lábát eléri a láva nem érek semmit. Lenéz és látja, hogy cipőjének semmi baja és épp csak egy kellemes melegséget érez a lábánál.*
~ismét egy illúzió~*gondolja és kifújja a levegőt. Igazázn megijedt, de így, hogy rájött, nincs mitől tartania, megnyugodott. Lassan elindul, de mikor nem kísérik lépteit a megszokott kopogások, megfordul és látja, hogy az őz egyre csak hátrál a lávától.*
-Hé! Nem lesz semmi bajod! Gyere ide!*kiállt át a férfi az őznek a lávafolyamon át. Az őz megtopran és a férfire néz, de azátn pár másodperc után ismét hátrálni kezd.*
~ostoba állat~* morogja Hypyno és ismét előveszi pálcáját.*
~kell egy illúzió-táj~*morogja és becsukja a szemét. Egy szép tájat keres.. Amint maga előtt látja a gyönyörű hegyeket, egy friss patakot ahogy csordogál, körülötte virágokat, lassan felamali a pálcát és kimondja az igét:*
-Pikto Farondum!- *a pálcából lila fénycsík tör ki és ringatózva az őz felé száll. AZ őz szeméből kihúny a csillogás és mintha hipnotikus állapotba kerülne, lassan elindul Hypyno felé. A férfi kinyitja a szemét, de elméjében mé mindig tartja a gyönyörű tájat az őznek, aki mindezt látja.*
-Remek! Gyere!-*súgja az őznek, aki egyre gyorsabb léptekkel halad felé. Lassan kiérnek a mocsárból és lelépnek az ösvényről. Ismét puha füvet éreznek a lábuk alatt. Hypyno ekkor megszakítja a varázst és az őz ránéz. Megrázza a fejét, majd csodálkozva körbenéz. Visszanéz a mocsárra, majd hálás tekintettel néz a férfire.*

[4. Elérkeztetek kalandotok utolsó szakaszához. Már Evolyran határánál jártok.
Ekkor hirtelen hangokat hallasz és megtorpansz. Hallgatózol egy kicsit, majd
közelebb mész a hangok forrásához. Kiderül, hogy egy rabló-fosztogató csapattal
hozott össze balszerencséd. Azt tervezik, hogy kirabolják Evolyran kincsestárát.
Nem hagyhatod, hogy véghez vigyék eme gonosz tervüket…
Negyedik feladatod, hogy az őz segítségével és persze illúziótudományod
igénybevételével fogd el a rablóbandát, majd vidd őket a Négy Evolyrani elé,
hogy ők ítélkezhessenek felettük!]

*Hypyno és az őz, sok kaland uán remélik, hogy most már nyugodtabban folytathatják az útjukat Evolyran felé.*
- Már nem lehet messze, ugye?-*címzi a kérdést az őznek Hypyno, majd rájön, hogy nem is tudnak beszélgetni.*
-Kár, hogy nem éred, amit mondok. Pedig most olyan jó lenne csevegni-*motyogja Hypyno és az őzre néz, aki sajnálkozó pillantást vet rá.*
~lehet, hogy mégis érti...~*gondolja Hypyno és egy mosoly szökik az arcára. Ahogy haladnak, beszélgetés üti meg a fülét. Megtorpan és előveszi a pálcáját. Hallgatózik, majd az őzre pillant, aki úgyanúgy, merev izmokkal megállt mellette.*
~megint valami illúzió...~*morogja Hypyno, majd lassú léptekkel a hangok irányába megy. Egy tisztás széléhez érnek, amiket bokrok vesznek körül. A tisztás közepén egy tábortűz lobog, kölrüötte pedig emberek. Olyan bandita-félék. Hypyno megdermed, de hallgatózik.*
-Szóval csak simán besétálunk egy mágusok által védett kincsátrba? Jó vicc!-*mondja az egyik emeber szarkasztikusan. Egy nagy csattanás hangzik és Hypyno kiveszi, hogy az egyik bandatag egy nagy fülest kevert le az imént megszólalónak.*
-Oké. elmagyarázom megint-*szólal meg egy fagyos hang. Hypyno hátán a hideg fut végig a hangtól.*
~valószíná ő lehet a vezér~*gondolja Hypyno. Majd ismét hallgatózni kezd.*
-Bejutunk a faluba, mint zenészek. Majd felmegyünk a négy fő guru palotájába és a bizalmukba férkőzünk. ajd az egyik este az éj leple alatt kifosztjuk a kincstárat. Világos?-*mondja fenyegetően nyugodt hangon a férfi. Hypyno felfogja, hogy most nagy veszélyben van a kincstár. AZ őzre néz és segítséget ké tőle, de az őz szeme csak fényesen csillog. Hypyno valami segítséget vár, de nem érkezik semmi ihlet. Mad eszébe jut egy bűbáj: altató. Ismét előveszi pálcáját, majd suttogva kimondja az igét:*
-Slepton!- *sárga fénygömb bújik elő a pálcából, majd Hypyno erős koncentrálásba kezd. A srága fénygömbegyre nagyobb lesz, majd akkora, hogy a három ember belefér. Így elküldi a gömböt a három ember felé, akiket "bekebelez" és pár másodperc múlva hangosan horkolva terülnek el a tűz mellett. Hypyno elvigyorodik, majd odaoson a tűz mellé. Talapakolja táskáját élelemmel, majd megkötözi a három embert.*
-És most bevisszük őket Evolyronba!- *jelenti ki határozottan és boldogan Hypyno.*
-Ezzel a fogással biztosan bevesznek a Myrték közé!-*mondja boldogan, majd ismét pácáját hívja segítségül.*
-Mobilicorpus!-*mondja, mire a három összekötözött ember felemelkedik és Hypyno maga előtt vezetve elindul a áros felé, nyomában az őzzel.*