09. Fehér Vadkan fogadó

//Időntúli Caiussal//

*Dreamien kap még egy kupa sört és a két edénnyel kezében el is indul a pulttól. Tudja, hogy a fogadós utána fogja hozni az ételt és ő addig is kellemesen eliszogathat. Jól esik az egy hosszú út után, hiszen a leereszkedés az eső utáni sáros fennsíkon elég megerőltető feladat volt Odinnak és neki is.
Utána néz a mágusnak.
A tűzlobbantó, merthogy tűzvörös aurája nagyon is erről árulkodik, egy kis asztalt foglalt el, ahogy Tifar látja, igen jó helyen lévő asztalt.
Körbenézve nem is talál hirtelen sok szabadot, így ha már a másik mágus asztalához invitálta, hát eleget tesz neki.
Lassan, kezében az italos korsókkal oda is ér, miközben ügyesen kerülgeti a többi asztalnál ülőket.
Szó nélkül helyet is foglal a mágus mellett, de végül mégis szól pár szót, mikor tekintete a fiatalember előtt gőzölgő meleg ételre esik.*
- Jó étvágyat!
*Élvezettel ízlelgeti italát, gondolatai a mágusok dolgai körül kalandoznak. Jó lenne megerősíteni népe haderejét, mert ahogy elnézi mostanság megszaporodtak a dagorladi akciók és ez nem sok jóval kecsegtet a jövőre nézve. Főleg nem békével.*
Kis szünet után jut eszébe, hogy be is mutatkozik, ahogy illet volna már mostanra. Hiába a fáradtság kissé figyelmetlenné tette. Jó lesz végre magához térni.*
- Dreamien Tifar vagyok
*A fogadós közben beállít as szarvassülttel. Az illatokra Dreamien szájában összefut a nyál. Elégedetten néz a nagy adag ételre. *

*Caius megnézi a férfit, aki leül mellé. Nem tűnik öregnek, de biztosan, hogy idősebb - ha nem is sokkal - mint Caius, így a fiú kicsit tartja a száját. Legalábbis nem lesz olyan bunkó és nem szól be annyit, mint általában. A fiú tölt magának még egy pohár bort, majd feláll a sült csirkéjével együtt és egy asztalhoz sétál, magához invitálva a férfit.*
~Végül is miért ne barátkozzunk? Na meg elég nagy mágia sugárzik belőle. Biztos valami nagy ember... Nem árt jó kapcsolatokat kötni~*gondolja Caius és figyeli, ahogy a férfi kering egy sort, majd végül az ő asztalánál köt ki és le is ül. a fiú ismét megnézi a férfi arcát, majd vár. Nem szólal meg, hiszen úgy érzi, ez nem az ő feladata, mégiscsak a férfi jött ide, habár Caius hívta meg egy kis ebédre. Dreamien mégiscsak megszólal egy pár másodperc csend után, mire Caius felemeli a fejét és mélyen a mágus - merthogy biztos benne, hogy mágus - szemébe néz és egy nagyot bólint, afféle "Viszont" kívánásként, de nem szólal meg. Eszik egy pár falatot a csirkéből, majd iszik egy kortyot a borból és hátradől a széken, a férfit vizsgálva. Úgy tűnik, hogy a férfi nagyon elkalandozott egy időre és talán azt sem veszi észre, hogy Caius őt bámulja és próbál olvasni a tekintetéből. De végül a férfi felnéz, majd be is mutatkozik. Caius összevonja a szemöldökét, majd egy kis gondolkozás után megszólal:*
-Az evolyrani mágusok vezetője? *kérdez vissza és saját nevét még mindig nem árulja el. Habár tudja, hogy kellene, mégis... Mindig is ódzkodott attól, hogy tudják a kilétét, hogy ki is ő. Hiszen a Snarknit elemi mágusok igen híresek és nem egy irigylőjük van. Csoda, hogy Caius épségben eljutott Evolyranig és itt sem akarták még megölni. Habár ami késik, nem múlik... De mivel nagy a valószínűsége, hogy mégiscsak egy vezérrel ült egy asztalhoz, í]y biccent egyet, majd végül ő is bemutatkozik:*
-Caius Alec Snarknit, Fresyllából *mutatkozik be röviden Caius is, habár mit fűzzön még hozzá? A kedvenc ételét, színét és virágát? Majd ha a férfi többet akar tudni róla, úgyis kérdez. És talán még a családját is ismeri.*

*Dreamien még nem szokta meg, hogy neve alapján már mágusvezérként emlegessék.
Most is kissé meglepődik, habár ezt igyekszik nem kimutatni.
Feltűnik azonban, hogy bár a szokás az, hogy ha valaki elárulja nevét, a másik fél is megteszi ugyanezt, a férfi nem mutatkozik be neki.
A visszakérdésre az isthar bólint egyet. Ha már így rákérdezett, minek is tagadja. De szerénysége megállítja abban, hogy bármi más reakciót is tegyen. Nem erről akar beszélni.
Pedig tisztában van vele, hogy egy nép vezetőjének lenni hatalmas felelősség, s nem a jogok jutnak róla az eszébe, hanem a feladatok, melyek bizony a mágusok általában bölcs népénél is elég bokrosak.
Épp csak belegondolva abba is, hogy vezérként épp Evolyranban van, s valószínű, hogy délután kis pihenő után már keresi is meg a birodalom vezetőit.
Közben végre a tűzlobbantó is elárulja a nevét.*
~Snarknit…honnan olyan ismerős ez a név?~
*Fresylla is ismerős neki, habár abban biztos, hogy sosem volt ott. Ez a hátránya annak, hogy kinevezése utáni első napjaiban szinte ki sem mozdult a vezéri rezidenciából. Nem unatkozott, jelentéseket olvasott, igyekezett a főbb vezetők neveit, beosztását, feladatkörét megtanulni, s a diplomáciai üzeneteket is átolvasta. Ezekre nyomban válaszokat is fogalmazott és íratott, majd küldött is.
Valahol, a töméntelen papír között találkozhatott a Fresylla és Snarknit nevekkel is.
Közben azért csak belefog az ebédbe, ha már végre kivitték neki, ideje megenni, mielőtt kihűl az étel.
Mellé élvezettel kortyolja a jóféle sört is. Egyszer csak kiböki.*
- Elemi mágus család. Erős, neves család. Azt hiszem csak hírével találkoztam, s így már értethető, miért nem ugrott be elsőre.
Fresylla nem itt van. Megkérdezhetem, mi szél hozta erre a Snarknitok egyik tagját?
*Közben jó ízűen, mégis kulturáltan fogyasztja az ebédet, mire még gyermekkorában nevelték rá.
Nem hiába, hiszen egykoron az ő neve is ismertebb volt, mint manapság. Régi isthar család a Tifar. Sajnos már kihalófélben van, nem is emlékszik, rajta kívül van-e még valahol a nagyvilágban mágus, ki ezt a nevet hordja.*

//Bocsi Dreamien, a reggel kicsit elcsúszott //

*A két mágus helyet foglal a kis asztalnál. Caius a falnak háttal ül, nem szereti, hogyha a háta védtelen. Persze egy ilyen kis fogadóban ki akarná megtámadni? De persze soha nem lehet tudni, a mágus híres az óvatosságáról és figyelmességéről. És hogy ez mennyire jó? Nos, majd kiderül, hogyan hal meg. Dreamien is mellé telepszik és úgy kezdenek el beszédbe elegyedni. Habár... Nevezhető ez beszédnek? Végül is Tifar csak bemutatkozik, mire Caius a mágus vezérségére kérdez rá. Nem valami bőbeszédű társaság, de hát valahol el kell kezdeni, ami lassan meg is történik, hiszen Dreamien bólint Caius feltett kérdésére. Nem túl bőbeszédű válasz ez sem, de kezdetnek azért megfelel. Caius a mágus arcát méregeti, majd egy újabb kérdést tesz fel:*
-Milyen mágiaággal foglalkozol? *kérdezi a férfit, hiszen ezt nem tudja a vezérről. Nem régóta van Evolyranba, így eddig azt sem tudta, hogy ki a mágusok vezére. Náluk, Fresyllában biztosan nem engedné az apja, hogy egy nagy várban ücsörgő mitugrász parancsolgasson a falujában. Talán ezért is nem hallott Caius soha olyat, hogy Mágus-vezér, hiszen náluk mindig a rangidős Snarknit-ok töltik be ezt a posztot. Egyszer majd Caiusra is rákerül a sor, hogy a kis város fő helyére kerülhessen, de reméli a férfi, hogy akkor már sok tudásnak és kalandnak lesz a birtokában. Végül Caius is elárulja a nevét, hiszen egy csekély illem belé is szorult (habár nagyon csekély), na meg arra is kíváncsi, hogy Dreamien ismeri-e a Snarknit nevet. Hiszen attól még hogy ők, Snarknit-ok nem ismerik a Mágus-vezér posztot, attól még őket ismerhetik. ÉS igen, itt mutatkozik meg a hatalmas önbizalom és önbecsülés. Talán kicsit több is, mint kellene. Ahogy Caius azon gondolkozik, hogy Dreamien hallhatta-e már a nevüket, a mágus végül kiböki, hogy híres elemi család Caiusé. A férfi önelégülten hátradőlve elvigyorodik.*
-Igen. Híres, neves család a miénk. De a Tifar név is ismerős. Milyen nagy dolgot tettek? *kérdez vissza Caius és hangjából süt a lenézés és az, hogy nem bízik abban, hogy a Tifarok jobbak lehetnének a Snarknitoknál. A kérdést, úgy tűnik, hogy figyelmen kívül hagyja, de amint megkapja a Tifar családra vonatkozó információkat, Caius ismét visszadől az asztalhoz, bekap egy falatot a sült csirkéjéből, lenyeli és utána válaszol:*
-Fontos küldetésem van. Egy búcsúlevelet kézbesítek *mondja a férfi és hangjában hallatszódik a titokzatosság és a büszkeség is, hogy ilyen feladattal bízták meg.*

*Látja Caius helyezkedésén, hogy tart az orvtámadástól. Maga Dreamien már átélt hasonlót, épp ebben a fogadóban, akkor Mayával étkeztek éppen.
Etele küldött rá zsoldosokat és hátulról próbálták elkapni.
Hát nem jártak jól vele.
Tifar csendben hallgatja meg a másik mágus kérdéseit. Nem is válaszol egyből az elsőre, de a második meglepi. *
- Én nem a családja alapján ítélem meg az embereket, hanem a tetteik és a viselkedésük alapján. Lehet valaki bármilyen jó családból származó, ha becstelen, erőszakos, vagy akár gerinctelen és lehet rossz családból is, ha becsülettel megállja a helyét és lehet rá számítani.
De hogy kérdésedre is feleljek.
A Tifar család múltja Evolyran múltjának ködébe vész. Már az első mágusok körében is élhetett Tifar.
Rendre istharok voltak a családban és én is az vagyok.
Részt vettünk a Dagorladdal folytatott háborúban, sok családtagunk esett el akkor, volt, ki mágus-hadtestet vezetett a Holtak völgyénél, s esett el az ottani hősökkel. De ott harcoltunk már dagorlad előtt is, mikor Andamer vezetésével verték vissza a sötétséget.
Vannak feljegyzések az élet számos területén remeklő Tifarokról, feltalálókról, udvari mágusokról, gyógítókról, művészekről, de a legtöbb végülis tanító volt közöttünk.
*Elhallgat. Minek is meséljen tovább, a másik mágus arcáról már megszólalása előtt leolvasta a lenézést, s nem is kívánja meggyőzni másról. Az ő gondolkodását tiszteletben tartja.
Ekkor szólal meg ismét Caius.
Dreamien érzi a titokzatosságot, mellyel szavait ejti és éri a büszkeséget, s erre a büszkeségre eszébe jut az a titkos küldetése, mellyel Evolyran vezetői bízták meg egykor.*
- Bizonyára felelősségteljes feladat ez, s ha búcsúlevél, akkor nehéz is, mert kinek átadja az ember, annak szomorúságot hoz. Remélem, nem egy rokon, vagy barát levele az, mert akkor nehéz lehet az üzenet hordozása.

*A kis megjegyzésre, miszerint Dreamien nem a családja alapján ítéli meg az embereket, Caius felkapja a fejét. Elég csúnya célzást érzékel a háttérben, így összevonja a szemöldökét és kivárja, hogy mire is gondolt Dreamien. A férfi elmeséli, hogy miért is olyan híres a Tifar család. A lényeg az egész történetben az, hogy a Tifarok már évezredekkel ezelőtt itt voltak a Földön és sok csatában részt vettek. Caius elgondolkozik egy pillanatra, majd bólint.*
-Méltán híres a családod. De én nem ismerem a Tifar dicsőségeket, sajnálom *bólint egy aprót Caius, afféle bocsánatkérés képen. Habár Dreamien befejezéséből érezte, hogy nem is azért mesélte el ez az egészet a férfi, hogy meggyőzze Caius-t, hogy bizony az ő családja is híres és megérdemli a tiszteletet, a férfi mégis fontosnak tartja a bocsánatkérést. Mintha az undok, hideg, gőgös szív egy pillanatra feleresztene és egy kis együttérzést mutatna Dreamien családja iránt. Vagy afféle büszkeséget. De ez hamar el is tűnik, hiszen Caius hangja nem éppen a sajnálatot érzékelteti, de a fiút ez nem érdekli. Végül Caius küldetése kerül szóba, mire is Dreamien egyből reagál és ki is találja, hogy bizony egy halálhírt visz a fiú egy családtagjáról. Caius lehajtja a fejét, úgy válaszol:*
-Az unokabátyám és sárkánya halt meg. Kedvesének viszem utolsó levelét. Habár úgy tűnik, hogy a lány elment Evolyranból és nem tudom, hogy visszajön-e valaha. Úgyhogy egy darabig még itt leszek. És a mágusok vezérét, a Tifarok sarját, egy ishtart mi vezérelte Evolyranba? *kérdez vissza tisztelettudóan Caius, habár hangjából egy kis gúny is kicseng, mégis érdeklődve néz Dreamienre.*

*Dreamien érdeklődve szemléli Caius arcának színeváltozásait. Minden esetre érdekes jelleme lehet a tűzlobbantónak, ami a már-már öntelt büszkeségen keresztül a gőgön át a tiszta érzelmekig terjed.
Minden esetre az isthar szíve is elnehezül, hiszen tudja, milyen érzés elveszíteni valakit.
Csupán szülei nyugszanak egy bizonyos darthar kezétől immár Amerälioh fáinak hűs árnyékában, s kedvesét is csak sok hónapos hajsza után tudta visszaszerezni.
Nagyon is tisztában van a veszteségek fájdalmával.*
- Együttérzésem a gyászolóké. Ismerem a veszteség érzését.
*Caius szemébe néz és az egyenes, barátságos szemekben a tűzlobbantó, ha akarja, láthatja, hogy őszinték a szavak és valódi átélés van Tifarban.
A mágusvezér kis szünetet tart, de úgy látja, hogy a másik mágustól nincs tartani valója. Közben befejezte az étkezést is, így már nyugodtan dől hátra, s csak a második korsó sört tartja kezében.*
- Hivatalos ügy hozott ide. Evolyran vezetőivel kívánok megbeszélést folytatni.
*Az isthar szeme megakad egy gyanúsabb alakon, aki nem messze Caiustól settenkedik. Bizony nem valami bizalomgerjesztő az alakja, s Dreamien azon is meglepődik, hogy a Fehér Vadkanban már ilyen alakok is megfordulnak.
Minden esetre mellette, a falnak támasztva ott van, keze ügyében a varázsbot, így nincs félni valója, s a settenkedő sincs még közel a tűzlobbantóhoz, talán nem is hozzá tart.
Szem mozgása azonban jelzi a Sarnknit-fiúnak, hogy legyen résen.*
- Nagy ez a birodalom, s nekem nincs tudomásom mindenről és Evolyran lakosairól sem, de egy időben sokfelé megfordultam, s talán van információm arról a hölgyről, kinek a levél szól.

*Miután kivesézték a két nemes, és méltán híres családot, szó kerül arra, hogy miért is jött a két férfi Evolyranba. Caius arca és érzései valóban változnak, hiszen először gőgösen és lenézően mered Tifar-ra, majd végül meg is értette, hogy az ő családja is szinte ugyanolyan nemes, mint Caius családja. Habár a fiú szerint azért nem járta még be a Tifar név a világot, mégis tiszteli a férfit. Vagy legalábbis próbálkozik vele, hiszen nem igazán érdekli őt más családnak a nemessége és dicsőségre való joga. Így hamar el is terelődik a beszéd arra, hogy mit is keresnek itt Evolyranba. Caius elmondja, hogy bizony halotti hírt kell vinnie egy leányzónak, akinek kedvese - és Caius nagybátyja, valamint sárkánya meghalt egy csatában. Szomorú hír ez, de igazából Caius örült neki, hogy világot láthat és büszkén vállalta el ezt a feladatot. Elgondolkozott rajta, hogy lehet, hogy nem kellene kihasználni unokabátyja halálát, de elfojtotta magában ezt a rossz érzést és átfordította olyasmire, hogy "Kössük össze a kellemest a hasznossal" vagy legalábbis a szükségessel. Az együttérzésre Caius csak bólint egyet. Szinte látszik rajta, hogy őt annyira nem rázta meg a hírt, mint mondjuk Casve-t fogja. Merthogy Caius soha nem állt közel Christopher-hez, hiszen a fiúkicsapongó életet élt és mindig vándorolt, Caiusnak viszont otthon kellett maradnia a városba, a szülei és legfőképp az apja mellett. Na meg az iskolában. Így az biztos, hogy Caius nagyobb mágus, mint Chris, habár mikor sárkánylovas lett, a fiúval nagyon elszállt a ló. Beképzelt lett - talán még még jobban, mint amennyire addig volt és Caius szinte megutálta unokabátyját. Így valóban megfigyelhető, hogy Caius annyira nem siratja meg őt. De már előre felkészítette magát lelkileg Casve "hisztijére". Mert neki nem lesz más, hogyha a lány halálra zokogja magát. De persze Caius látjaTifar-on, hogy komolyan gondolja a bocsánatkérést, így ő is megerőlteti magát és lehajtja a fejét, hogy legalább a férfi ne lássa, hogy nincs neki szüksége gyászra. Caius is időközben elfogyasztotta a sült csirkét és most a kancsó borból tölt magának. Mikor kijelenti Dreamien, hogy hivatalos ügyben jött ide, Caius szája vigyorra húzódik. De nem tart sokáig, csak míg önti a bort. De a vigyor eltűnik az ajkairól a fiúnak és úgy néz fel az ishtarra.*
-Mi másért jött volna egy vezért ide, Evolyranba *bólogat megértően. Ahogy Dreamienre néz a szemmozgásából észreveszi, hogy valamire jelezni akar és Caius is meglátja a fekete köpenyes, hajlott hátú öregembert. Igen gyanúsan néz ki, főleg hogy görnyedt háta ellenére igen sebesen mozog és egy kard is kivillan a köpeny alól. Habár ez nem túl jelentős, hiszen Caiusnak is van egy pár tőre a csizmájában. De azért szemmel tartja a férfit és figyel az ishtarra is.*
-Casve a neve és elvileg Tolmen-ben lakik. De azt mondták, hogy elutazott Evolyran környékéről *ad még több információt a lányról Caius.*

*Tifar szemmel követi közben a settenkedő öreget. Centiről centire közelít a tűzlobbantóhoz, pedig már észrevehette volna, hogy minkét mágus figyelme rá irányul.
Az isthar fülét azonban egy név üti meg közben, ami ismerősen cseng számára.*
- Casve?
*Ismerős hát. Első találkozásukkor a lány igen kedves volt hozzá, s elvezette a Nwalca-tőzegláphoz a Tolmen-erdőn keresztül.
Más kérdés, hogy akkor ott Dreamien majdnem otthagyta a fogát s néhány sebe azóta is emlékezteti azokra a sötét percekre a lápban.
Második találkozása pedig szintén a Tolmenben volt. A lány Dreamien Etelével folytatott harcát nézte végig, s avatkozott is bele, mikor a darthar elkapta az isthart.
Mintha évekkel ezelőtt történt volna, pedig csak hónapok teltek el.
Igaz, azóta megszületett az isthar kislánya is és a kis Níra napról napra növekszik. Tifar alig győzi követni.*
- Találkoztam vele eddig összesen két alkalommal, de sajnos nincs frisebb információm róla.
Lehet, tényleg elutazott, bár mostanában amúgy sem jártam a Tolmen erdőben.
*Az öreg közben tovább ólálkodik és Tifar elérkezettnek látja az időt, hogy végre tudassa vele, hogy észrevették és nem nézi jó szemmel.
Látványosan kitekint az ólálkodóra, majd korsóját amolyan üdvözlésképpen megemeli felé, de tekintete nem sok jót sugároz.
Csak remélni tudja, hogy nem kerül sor harcra. Bár nem kétli, hogy az az öreg alulmaradásával végződhet csak.

*Caius bizony lassan elmeséli az istharnak, hogy kit és hol is keresi. Na azt, hogy miért azt már Dreamien is leszűrhette az előbbi mondandójából a férfinek. Közben Caius látja, hogy Dreamien tekintete végigköveti az öreget, aki talán nem is tűnik öregnek, csak épp annak mutatja magát. Caius bizony észreveszi a kardot, de úgy tűnik, hogy Dreamien nem. Mikor a férfi kijelenti, hogy találkozott Casve-val, Caius arca felderül, de úgy tűnik, hogy a férfi nem tud róla sokat, így nem jutott közelebb a céljához. Majd tekintetét a görnyedt hátú lopakodóra kormányozza és mikor Dreamien megemeli az öreg felé a poharát, az csak egy szemvillanással jelzi, hogy látta a köszöntőt. Le is ül az egyik közeli székre. Úgy tűnik, mintha ki akarná hallgatni a két mágust, de ez Caius-t cseppet sem érdekli, hiszen neki nincs titkolnivalója.*
-Na és van családja? *kérdezi Caius azt a kérdést, ami legelőször eszébe jut, majd kinyújtja a karját és Dreamien elé az asztal fölé teszi. Egy pillanatra felizzik a mágus tenyere, majd az asztalfában láthatóan megjelenik egy írás: "Kard van nála". Ebből persze a többiek annyit vehetnek észre, hogy Caius a poharáért nyúl, majd iszik belőle egy kortyot, de közben árgus szemekkel figyeli Dreamien reakcióját, ami valószínű az lesz, hogy meg akar bizonyosodni az állítás igazságáról. *

*Dreamien szemével követi az öreget. Valóban nem látta a kardot, mert az öreg már köpenyében rejtegeti. A mozgása azonban elárulja azt is, hogy fegyvere van, és azt is, hogy nem először használná.
Dreamien találkozott már vándorlásai során hasonló alakokkal és nagyon jól tudja, hogyan kell elbánni velük, ha esetleg támadásra szánják rá magukat.
Fél szemmel figyeli az „öreget” de figyelme Caiusé is, aki közben ismét kérdez valamit.
Az isthar arcán mosoly fut végig. Olyan mosoly, mely csak azoknak arcán játszik, kik még újdonsült apák elsőszülött gyermekükkel.
Büszkeséggel vegyes, szeretetteljes öröm ez.
Ezt a mosolyt az sem törli le, hogy az asztalra pillantva a tűzlobbantó tenyere helyén a „Kard van nála” felirat marad.
A mágus biccent egyet. Ezzel csupán annyival lett okosabb, hogy a fegyver, mellyel az „öreg” rendelkezik, hosszabb a tőrnél és a gyiloknál, s valószínűsíthető a harcmodor is, mellyel majd támadni akar, ha tényleg támadna.
Az asztalnál ülő ismeretlen fülei közben szinte megnőnek, ahogy próbálja „elkapni” a beszélgetés hangjait.
Még a nyakát sem röstelli nyújtogatni közben.
Dreamien Caiushoz intézi szavait.*
- Nem is olyan régen született meg a kislányom. Hát a Snarknitok sarjának van-e már családja?
*Eközben azonban már kissé zavarja a hallgatózás, így úgy dönt, tovább provokálja az „öreget”. Pontot akar tenni az ügy végére, hiszen nem szereti, ha illetéktelenek hallgatóznak, mikor beszélget valakivel.
Tekintete megkeményedik, s szemei rávillannak a közelben fülelő alakra.
Gunyoros mosollyal szól hozzá.*
- Barátom, az asztalunknál sokkal jobban hallani…gyere, csatlakozz hozzánk!
*Közben az asztal takarásában keze már ráfonódik botjára, míg másik keze még mindig a korsót markolja.
Így várja a megszólított reakcióját, de közben figyel Caiusra is.*

// Pöpec a képed Dreamien. És ezen a "barátom"on is jót szakadtam. //

*Az öreg, aki talán annyira nem is öreg, hiszen az arcát csuklya fedi, leül a közelebbi asztalhoz. Caius még elkapja az utolsó pillanatot, mikor látszik a kardja, de végül a férfi eltakarja köpenyével a csillogó kard végét. Caius egy kérdést intéz Dreamien-nek, hogy ne csak az illetéktelent figyeljék csendben. De a kérdés közben egy üzenetet hagy az asztal falapjában. Csúnyán beleégett, de ez most nem érdekli Caius-t, majd aki akarja, megcsináltatja az asztalt, vagy talán ott marad örökre. Végül Dreamien válaszol a kérdésére. Lánya született. Caius egy kicsit fintorog, majd sóhajt egyet.*
-És ott hagyta a feleségét és gyermekét, csak hogy ide jöjjön? *kérdezi felvont szemöldökkel Caius a férfit, hiszen ez neki kicsit furcsa. Habár nem tudja, hogy hol lakik a férfi, biztos nem közel. A kérdésre Caius elvigyorodik.*
-Hogyne. Vannak szüleim és egy húgom *jelenti ki vigyorogva Caius, habár tudja, hogy Dreamien nem erre gondolt. Majd hozzáteszi a valódi választ:*
-Soha nem érdekeltek a nők olyan szinte, mint feleség, társ vagy épp családanya. Akkor használom őket, mikor szükségem van rájuk *jelenti ki komolyan arckifejezéssel Caius és szeme meg is villan. Dreamien-nek leeshet, hogy Caius nem nagyon becsüli meg a női nemet, sőt ha lehet lenézi őket. Végül ismét az öregre terelődik a figyelem és mikor Dreamien odaszól az öregnek, az felkapja a fejét. Kék szem csillan a kapucni alatt, majd az öreg felpattan és szélsebesen, szinte láthatatlan gyorsasággal kiszáguld a kocsmából. Az ajtó épp hogy megmozdul. Caius a hűlt helyét nézi az öregnek, majd Dreamienre pillant.*
-Vámpír?

//Köszi, örülök, hogy mindkettő tetszett! Very Happy

//

*Dreamien hátradől a széken. A hallgatóság a valóságot is meghazudtoló gyorsasággal kiviharzik szavaira a fogadóból.
Az isthar hallgatja Caius fejtegetését. Vámpír? Honnan is tudhat róluk a tűzlobbantó?
Hiszen nem sokkal találkozhatott. Dreamien is inkább csak legendákat, leírásokat olvasott róluk, s azt is a „Tiltott könyvek” között. Persze nem Tifar az egyetlen olvasott mágus Evolyranban, ezt tudja jól, de a tűzlobbantó tájékozottsága meglepi és kicsit más fényben is tünteti fel előtte. A korábbi szavai a nőkről ugyanis kicsit rontottak a mágus megítélésén.
Dreamien tiszteli őket, s nem csak neveltetése, hanem legbelsőbb énje is erre a tiszteletre sarkallja.
A mágus azonban egy szóval megint változtat a róla alkotott véleményen.
Dreamienben egyre inkább az fogalmazódik meg, hogy a másik igen érdekes jellem, s gondolkodása és személyisége is figyelmet érdemel, igaz, nem csak pozitív értelemben.
A kérdésre előrehajol, egyenlőre figyelmen kívül hagyva a korábbi kérdését a másik mágusnak.*
- Miféle vámpír? Én úgy tudom, kint süt a nap, s akkor nem elég egy csuklya és egy bő köpeny, hogy védve legyen. Bár ha nem az, nem tudom, micsoda volt ez az alak, ilyen gyorsasága nem lehet mindenkinek, s az is meglepő, hogy ennyire nyilvános helyen használta a sebességét, valamennyire felfedve magát.
*Mielőtt még Caius válaszolhatna, visszadől a székbe.*
- A másik kérdésre. Otthagytam őket, mert egy nép terheit is a vállamon hordom. De ne aggódjon az úr, Evolyran telve van térkapukkal s ezek nagyon gyors közlekedést biztosítanak.
Addig pedig, míg távol vagyok tőlük nincsenek egyedül. Én pedig ahogy tehetem sietek is vissza, hogy mellettük legyek.
*Felhajtja az utolsó csepp sört is és úgy néz újra a tűzlobbantóra, miközben leteszi a korsót az asztalra.*

*Az öreg - aki talán sokkal öregebb, mint azt Caiusék gondolták - egy szempillantást alatt elviharzik, és el is tűnik még az utcáról is. Caiusnak egy gondolat jut eszébe: vámpír. Ezt meg is osztja Dreamien-nel. A fiú egyetlen egyszer látott közelről vámpírt, csoda, hogy túl élte a találkozást. De elég homályosan emlékszik a dolgokra és mindig megkérdezi magától, hogy valóban vámpír volt-e az a teremtmény, mely tűzgömbétől halált lelt? De azután a találkozás után Caius rengeteg könyvet átbogarászott és szinte mindent elolvasott, ami a vámpírokról szólt. Persze csak azokat a könyveket, melyek Fresylla könyvtárában elérhetők voltak. És most, hogy eszébe jut a dolog, fel is csillan a szeme és Dreamienre néz. Már épp nyitni akarja a száját, hogy megkérdezze, Evolyranba van-e könyvtár - ami szinte egyenlő a 100%-kal, mikor Dreamien megcáfolja a vámpirizmust. Süt a nap. És hogy nyilvánosította magát. Caius körbenéz. A fogadóban nem sokan lézengenek és ők is elvannak foglalva saját társaságukkal, vagy épp ebédjükkel.*
-Hát szerintem nem sokan vették észre. Főleg, hogy ennyire gyorsan távozott *mondja kissé halkabb hangon Caius, majd ismét beleiszik a kupájába.*
-De a napfény az bizony tényleg elgondolkodtató. Ismersz még olyan lényt, aki ilyen gyors és emberi alakot visel? *kérdezi Caius. Neki egy csomó ötlete van, afféle árnydémonok, vagy épp lidércek, hiszen a köpenytől nem sokat láttak. Esetleg Élőhalott Szolgák. De ezek mind fekete mágus kellékek. Ezért Caius el is veti őket. De nem teljesen. Kérdőn Dreamien-re néz, hogy neki van-e ötlete a vámpírokon kívül olyan lényre, aki rettentő gyors.*
-Esetleg egy vérfarkas. Ők is gyorsak *vigyorodik el a srác. Azokban a lényekben nem hisz. Habár vámpírt sem látott biztosan, bennük inkább hisz, mint a vérfarkasokban. Habár olvasott már olyan iratokat, amik egy bizonyos Álomfalva helyről szóltak és ott elvileg voltak vérfarkasok. De persze ez csak egy hülye legenda, így Caius nem nagyon hisz benne. Közben megérkezik Dreamien válasza Caius egyik elterelő kérdésre. Térkapuk? Mi a szösz. Életében nem hallott még ilyenekről, de ezek szerint itt Evolyranba minden naposak az ilyenek.*
-És hogy működnek azok a ... térkapuk?*kérdezi Caius, teljesen elfeledve a könyvtáros kérdését.*

*Dreamien csendben hallgatja Caius szavait. Szó, mi szó, tényleg nem tolonganak a vendégek a Vadkanban, pedig régen egészen nagy élet volt itt.
A tűzlobbantó második kérdésére már kevésbé tud válaszolni. Olvasott ugyan rengeteg lényről, de a kék szemeken és az emberi formán kívül szinte semmit nem látott az idegenből.
Nehéz lenne így bármelyik fajba, népbe beskatulyázni. Sokat olvasott Álomfalváról is, így ismerhette fel az Álomfalvi vésetekkel felvitt szöveget is Akira kardjára – hihetetlen, olyan, mintha már évekkel korábban történt volna.
Caius közben visszakérdez. A térkapuk iránt érdeklődik.*
- Úgy tudom, még régebben, a legnagyobb evolyrani mágusok hozták őket létre. Van egy szerkezet mellettük, amelyen egy fehér kristály pulzál.
Az kell megérinteni, és kimondani a célhely nevét, ekkor megnyílik a kapu, és aki áthalad rajta, a túloldalon már a célnál lévő térkapun lép ki.
Szinte nem is vesz időt igénybe az út a két kapu között.
A másik kérdésre nincs ötletem róla, hogy milyen lény volt ez. Tény, hogy több is szóba jöhetne, akikről olvastam, de alig láttam valamit a köpenytől, így nehéz lenne bármelyik fajt, vagy népet megtippelnem.
Engem inkább az érdekelne, hogy mire volt kíváncsi. Merthogy nagyon ki akart hallatni minket, az tény.
*Elgondolkodva néz maga elé. Végigpörgetve a beszélgetést a fejében, a Birodalom szempontjából nem hangzott el semmi lényeges.
Csak saját életéről árult el dolgokat.
Minden esetre a titokzatos „kém” némi nyugtalansággal tölti el.
Leginkább családját félti, pedig tudja, hogy Ninquë mellett is ott vannak már a kardok, melyek őt védeni fogják, ha kell, s gyermeküket is.*

*Úgy tűnik, hogy a kém valóban hallgatózott, de már itt sincs, hűlt helyét láthatják csak. Hihetetlen gyorsasággal száguldott ki és Caiusnak egy lény jut hirtelen eszébe, aki így közlekedik: vámpír. Persze Dreamien nem ezen a gondolaton van és Caius fel is teszi kérdésként a férfinek, hogy milyen lényekre gondol, akik ilyen gyorsan tudnak száguldozni. Dreamien kijelenti, hogy mivel nem sokat látott az emberből - vagy lényből - így nem foglal állást semmiféle furcsa élőlény mellett, hiszen fölösleges találgatni. Caius mégis élvezi a tudatlanságot, és erre mosolyogva kortyol is egyet kupájából. Végül a térkapuról érdeklődik, hiszen ő még nem látott és nem is használt sehol és semikor ilyen fajta közlekedési módszert. Neki megmarad Jason, a legjobb közlekedési módszernek, de ahogy hallgatja a mágust, elgondolkozik rajta, hogy mennyivel egyszerűbb lenne térkapukat használni.*
-És bárhova eljuthatok? Akár Fresyllába is? *jut eszébe az ifjú mágusnak egy kérdés és most először látszódik az arcán igazi érzelem. A szeme csillog a kíváncsiságtól és meredten figyeli a férfit és várja az információt. Majd ha megkapja ismét egy kérdést tesz fel:*
-Hol van ilyen térkapu itt Evolyranba? *jön az újabb kíváncsi kérdés, majd eszébe jut, hogy a könyvtárat is meg akarta kérdezni.*
-Otthon gyakran ücsörögtem a könyvtárba, érdekes dolgok után kutatva. Evolyranban van könyvtár? *jön egy újabb kérdés, de Caius most már abba hagyja, hiszen nem akarja, hogy Dreamien esetleg a kérdései elől meneküljön el, így kiönti az utolsó pohár bort kupájába és azt kezdi el iszogatni, míg hallgatja a válaszokat.*

*Dreamien még mindig a miérten gondolkodik a kémmel kapcsolatban. Így utólag jó lett volna megfogni és elbeszélgetni vele, de már késő bánat.
Közben felteszi újabb kérdéseit Caius és most először látja csillogni a szemeit.
A téma tehát lázba hozta az ifjú mágust.*
- Egyes elképzelések szerint nem csak ide, Evolyranba építettek térkapukat a mágusok, de nincs bizonyíték, hogy máshol is emeltek volna.
Ha Fresyllában nem tudsz róla, hogy lenne, akkor nincs is.
Az utazás pedig csak két kapu között működik. Az út mindkét végén kell lennie térkapunak.
*Alig fejezi be mondandóját, a tűzlobbantó máris újabbat szegez neki. Mosolyogva adja a választ. Tetszik neki Caius lelkesedése, mivel ez eltűnteti a gőgöt az arcáról és végre emberi módon viselkedik.*
- Persze, hogy van! De a mágusoknak nem a városban, hanem a falakon kívülre építették.
Azért ne gondold, hogy nincs szükség lóra, szekérre, fogatra, mert a térkapuk nem a településeken, vagy közvetlenül mellettük vannak, hanem távolabb. Okosak voltak az építők. Így biztonságosabb.
*A tűzlobbantó máris újabb kérdést szegez neki. Könyvtár! Hát igen, Tifar utoljára akkor volt könyvtárban, mikor a varázskönyvet javíttatta meg. Röstelli is, de mentségére legyen mondva, igencsak mozgalmas az élete az utóbbi egy évben.*
- Én is rengeteg ültem a könyvtárakban, régebben bejártam a Birodalom könyvtárait, és rengeteg olvastam, tanultam. Hasznos dolog ez. Az egyik legnagyobb könyvtár pedig épp itt, Evolyranban található. Aki szereti a különleges könyveket, annak mindenképpenérdemes benéznie ide.
Dreamien már nem iszik többet. Figyeli, ahogy Caius kortyolgatja a bort és elmosolyodik ismét. Így, ebben a formájában a mágus sokkal szimpatikusabb neki.
Elgondolkodik, hogy bizony egy jól képzett tűzlobbantónak jó hasznát venné Minäril Calathban is, vagy akár a hadseregben, de ezen elképzeléseinek nem ad hangot.
Helyette, ismét Caiusra figyel, hátha vannak még kérdései.
Az istharoknak nem csak a kíváncsiságuk legendás, hanem az is, hogy szeretik átadni az általuk megszerzett tudást másoknak.*

*A kémkedő elment, így már beszélgethetnek bármiről. Caius-t nem igazán érdekli, hogy vajon mit akarhatott az öreg, habár elgondolkozik róla, hogy vajon valóban kém volt-e vagy csak valamit akart? De közben Caius agya már régen máshol jár. A térkapukról és a könyvtárról kérdezősködik, amire Dreamien igen hosszú és érdekes választ ad. Caius érdeklődve hallgatja a férfi szavait, majd csalódottan bólint.*
- Mivel még nem hallottam róla, így biztos vagyok benne, hogy Fresyllában nincsen ilyen térkapu *jegyzi meg kissé szomorkásan a férfi. Kiderül, hogy bizony itt Evolyranba is van ilyen térkapu, de elég messze a várostól, hiszen így biztonságos.*
- Na igen. Jogos. Így belegondolva tényleg így a biztonságos *bólint Caius és megissza a maradék borát. Végül a könyvtárra terelődik a szó, hála ismét caius egy érdekes kérdésének. Dreamien elmeséli, hogy bizony nagyon sokat olvasott és tanult a könyvekből és hogy bejárta a birodalom könyvtárait. Caius erre nagyot néz, de ez nem ül ki az arcára, csak csendben hallgatja a férfit. Talán mégis nagyobb tisztelet jár neki, mint ahogy először az ifjú tűzlobbantó gondolta volna. Habár ő is sok időt töltött könyvtárban, de csak Fresylla könyvtárában, így biztos, hogy Dreamien-nek háromszor annyi tudása és tapasztalata van, mint Caiusnak.*
- Itt van a legnagyobb könyvtár? *csodálkozik el Caius és a szeme izgatottan csillogni kezd.*
- Nos, akkor azt hiszem a következő utam oda fog vezetni *biccent egyet a mágus és lassan feláll. Az étel és a bor is elfogyott, és felizgatta az isthar a fantáziáját ezzel a hatalmas könyvtárral.*
- Örültem a találkozásnak, Dreamen Tifar! *biccent egyet Caius, majd hogyha a mágus nem állítja meg, egyenese a könyvtárhoz megy. Legalábbis megpróbálja megkeresni.*

*Ahogy Dreamien sejtette, Fresyllában nincs térkapu, ám úgy tűnik, a másik mágusnak tetszenek ezek a szerkezetek.
Caius visszakérdésére, csak bólint, hiszen minek is erősítse meg ettől bővebben, amit már egyszer a tűzlobbantó tudtára adott a Birodalom legnagyobb könytáráról.
Ahogy előre sejti, pillanatokon belül a Snarknit fiú kijelenti , hogy legközelebb oda megy.
Caius lassan feláll, s mivel Tifar elsajátította az etikettet, ugyanígy tesz, s a tűzlobbantó biccentésére ő is hasonlóképpen felel.*
- Örültem én is, Caius Alec Snarknit! Jó olvasgatást a könyvtárban!
*Teszi még hozzá mosolyogva, majd ahogy a mágus eltávolodik, visszaül még egy kicsit az asztalhoz.
Rendezi gondolatait. Caius bizony minden gőgje, s önteltsége ellenére figyelemre méltó személyiség.
S Tifar maga is jól tudja, az ilyen személyiségek közül sokakat késztet nézeteik újragondolására az élet, ha elég tapasztalatot szereznek alatta.
Caiusnak pedig jó esélye van rá, hogy megszerezze ezeket a tapasztalatokat.
A mágusvezér úgy sejti, a tűzlobbantó most először hagyta el szűkebb pátriáját és lépett ki a nagyvilágba. Sajnálatos, hogy ezt épp egy halálhír miatt tette meg.
Ám ha eleget jár-kel a Birodalomban, az hatással lesz majd rá is.
Minden esetre a nevet emlékezetébe vési, hiszen sosem tudhatja az ember, mikor lesz rá szüksége.
Nem sokkal később fel is áll ő is és fizetve a fogadósnál elindul, hogy végre felkeresse a vezetőket.
Van még ideje, de egy jó séta még senkinek sem ártott meg.*

//Köszi a játékot, Caius! Smile

//

*Casve és Caius érkeznek meg a fogadóba. A lány egy szót sem szólt egész úton és Caius sem erőltette a beszélgetést, hiszen úgy tűnik, hogy Casve egy életre megutálta őt. Caius-t ez annyira nem érdekli, habár nem szeret haragosokat hagyni maga után. Akármi is a véleménye, igyekszik úgy előadni, hogy ne legyen olyan ember, akit megbánt vagy haragszik rá. hiszen a jó kapcsolatok csak jól jöhetnek. Casve esetében az erdő ismerete. Már ha tényleg az erdőben nőtt fel a lány. Habár a kirohanása és az információk, amiket mérgében adott ki magából a lány igencsak erre vonatkoznak. Caius előre engedi a lányt a fogadóba, majd egy asztalhoz vezeti.*
-Mindjárt hozok enni *jelenti ki kissé flegmán és komolyan a férfi. Arcán semmiféle érzelem nem látható. Komolyan indul meg a pult felé és egy sült csirkét kér valami körettel. A két tálat az asztalhoz viszi, valamint egy kancsó bort és két kupát. Leteszi a lány elé a tányért és a kupát, majd enni kezd. Nem szól semmit, hiszen ha Casve nem akar beszélgetni - jól mondta a lány - nem erőltet semmit, hiszen neki az a feladat, hogy megvédje a lányt, nem az, hogy szórakoztassa.*

*Először azt hitte hogy Elroanba mennek egy fogadóba enni. De nem. Elmentek egészen Evolyranig. //A kérdés már csak az, hogy lóval vagy anélkül// De nem is zavarta a lányt, mert amúgy se volt éhes. És mire megérkeztek a fogadóba, már megéhezett. Egész úton szárnyaltak a gondolatai. Nem szólt a férfihoz. Először is azon gondolkodott, hogy íme, hónapok óta most jön először Evolyranba. Már hiányzott neki a hely. Ebben a fogadóban is sokat találkozott Chrisszel. Illetve az út segített abban, hogy felfogja, ami történt. Chris meghalt egy csatában. Hősként halt meg Celestin oldalán. Casve csak azt sajnálta, hogy nem lehetett vele utolsó perceiben. De talán a férfinak is így volt könnyebb. Vajon hogy halt meg? Kard végzett vele? Vagy sárkánytűz? Vagy csak megbotlott egy kőben és beverte a fejét? Akárhogyis, Chris nagyot nőtt a szemében, és mélységesen tisztelte. Tudja, hogy voltak dolgai nőkkel. Hisz ők is majdnem nem jöttek össze Chris nőcsábász stílusa miatt. Mert az első csók igen is csak vonzalomból jött, nem szerelemből. Ó, hogy kiakadt akkor Casve. A lány erre a gondolatra elmosolyodott. Talán Caius észre vette, talán nem. Casve szíve még fáj, de kezdi úgy érezni, hogy csak távol van Chris, nem halt meg. Persze tudatában tudta, hogy halott, csak érzelmeiben érezte a kellemesebbet. Ezek után eszébe jutott Aldo, aki biztos szívesen rendelkezésére áll abban, hogy átsegítse a másvilágra, ahol Chrisszel újra együtt élhetnek boldogan. Aldón nem tudott kiigazodni. Egyszer csak egy éjszakára akarja, utána meg akarja ölni, mert Gloriennel volt egy kis galiba, aztán meg csak azért akarta megölni, mert vámpír és a vámpírok éhesek, és már nem is emlékszik se Glorienre, se a fiára. Majd eszébe jut Selly...*
~Vajon ő tud Chris haláláról? Ha találkoznék vele, mondjam el neki? Vagy maradjon abban az örök tudatlanságban, hogy valahol boldogan éldegél? Hmm...~
*Casvéban már nem volt nagy keserűség, se hatalmas bánat. A hosszú út meggyógyította egy kicsit. Csak egy békés megsemmisülési vágy volt benne és az, hogy végre szeretne jót tenni Aldoval. Biztos hálás lesz majd a lánynak, hogy önként jelentkezik vacsorának.*
~Vajon fájni fog? Csak meg kéne szabadulni ettől az idiótától.~
*Gondol éppen Caiusra. Na, végre megérkeztek a fogadóba. Ismerős illat már megint. Pillanatra meg is torpan az ajtóban. Majd leül a szokásos helyére, egy sarokba. Vajon Caius is sarkokba szeret ülni? Pech. Most nem oda kap széket. A férfi megrendeli az ebédet. Mivel ebédre érkeznek meg. Sült csirke. Chris kedvence, ami azóta Casvéjé is lett. Csak nem Caius kedvence is? Az ciki...Hiába... Chris unokatestvére. Jön a kancsó bor két kupával. Tiszta Aldo feeling. Ő is így tett.*
~Mit gondolsz, majd megnyugszok a borra? Eh...~
*Casve sosem bírta jól az italt. Aldonál is csak keveset ihatott... Húha... vajon milyen lehet Casve részegen? Talán most kipróbálja. Ezen a napon úgysem engedi el a férfi. Elfutni se tudna, mert biztos Caius addig üldözné, amíg el nem kapja. Bár... Casve biztos jobb futó, mint Caius. De most még sincs kedve elfutni... hamarosan hozzák a csirkét, neki is áll enni. Megtölti a poharát és olyat tesz, amit eddig még soha. Egy lendülettel felhúzza az egész poharat. Megszólal.*
-Miért vagy ilyen? Talán... valamilyen háború tett ilyenné? Vagy megbántott a szerelmed? Vagy csak egyszerűen irigy vagy az emberekre, mert képesek boldogok lenni? Mert te nem vagy boldog, az biztos. Még ha azt hiszed is, akkor sem. Ha nem vagy emberséges, nincsenek barátaid. Barátokra meg mindenkinek szüksége van. Én már csak tudom.*
~Főleg 11 barátkozás nélküli év után.~
*Komolyan, nyugodtan beszél, aztán megint a csirkén rágódik.*

*Caius és Casve érkeznek meg a fogadóba és Caius egy asztalhoz vezeti a lányt. Egész úton nem szóltak semmit egymáshoz, de Caius-t ez nem zavarta. Csak figyelte, ahogy a lány gondolatai pörögnek és elvarázsolják innen Casve-t az Emlékek tengerére, ahol ismét szerelmével lehet. A fiút ez nem nagyon hatja meg, habár kezd felmelegedni a szive és kezd együtt érezni a lánnyal. De éppen hogy egy kicsit, igy nem fogja túlzásba vinni a sajnálkozást és az együtt érzést. De legalább megtartja az igéretét és vigyáz a lányra. Na meg persze nem sok kedve van még hazamenni, és igy van ürügye, hogy miért is nem tért még haza Fresyllába. A szülei már biztosan nagyon várják, de Caius-t ez nem igazán érdekli, hiszen felnőtt férfi – vagy legalábbis közel van hozzá – és azt csinál, amit akar. Igaz, hogy a falut egyszer ő fogja irányitani, de neki ehhez semmi kedve. Egyszer már felvetette az ötletet, hogy mi lenne, hogyha a húga lépne apja helyébe, de akkor az volt a válasz, hogy ő még nem tanult eleget. Talán most már tud annyit a lány – aki már majdnem 18 éves – hogy Caius helyét átvegye a falu irányitásába.*
~Na meg ha nem megyek haza, muszáj lesz valakit a birói szék mögé állitani~*gondolkozik a fiú és egy apró vigyor hagyja el az ajkait, de ez nem sokáig pihen a szája szegletében. Arca hamarosan ismét komor lesz, csak a szemében csillan valamiféle életjel. Ahogy vár a csirkékre, hátrapillant a lányra, aki még mindig csak ücsörög és gondolkozik. A két tál csirkét lerakja Casve elé és persze egy kis bort is hoz. Casve önt is magának és le is húzza egyből a pohár bort. Caius kikerekedett szemmel figyeli a lányt, majd elvigyorodik.*
- Tudod a rövid italokat szokás lehúzni. Kérsz egy pálinkát? *kérdezi vigyorogva a srác, de hamarosan Casve is megszólal. A kérdése igen érdekes. Caius leteszi az evőeszközeit, majd hátradől a székben és gonoszul elvigyorodik. Szemeit Casve szemébe fúrja, majd lassan, halk hangon megszólal:*
- Nem érdekelnek az emberek. Nem szeretem őket *jelenti ki a fiú komoly hangon. Arca ismét elkomolyodik, majd lassan előrehajol, rá az asztalra, közel Casve-hoz. A szeme megvillan és az arcára ismét gonosz vigyor ül ki.*
- A nőket sem szeretem. Lenézem őket, mert semmire nem jók *mondja kicsit halkabban a fiú, majd ahogy visszadől a székébe, a vigyor is eltűnik az arcáról. Még egy ideig nézi a lányt, majd felemeli az evőeszközeit.*
- Jó étvágyat! *biccent a lány felé és lassan enni kezd.

*Az első kérdésre az a válasza kikerekedett szemmel., hogy:*
-Igen! Kipróbálnám azt a pálinkát.-
*Életében soha nem ivott. Most eldöntötte. Lerészegedik. Azután jön a férfitól a többi válasz. Casve szemében harag gyullad, de eltusolja egy gúnyos és gonosz vigyorral.*
-Nos... legközelebb, ha hazatérsz, menj el anyucihoz és ezt majd mond el neki is. Ha semmire sem jók, akkor te egy semmi vagy. Ugyanis neki köszönhető, hogy élsz! Hello senki!!!-
*Integet kissé a bortól kipirult arccal Caiusnak. Majd a pohárra néz, szomorúan ismeri fel, hogy üres, így megint tölt, és megint felhúzza.*
-Huh... Aldo tényleg tudja, mire jó a bor.-
*Nem érdekelte, hogy tudja-e az előtte lévő, hogy ki az az Aldo, csak úgy mondta...*
-Szóval... rendelsz nekem pálinkát? Légyszi-légysziiii-
*Szegény, kezd nem normális lenni.*

*Evolyran városában leszállt az éj. Már úgy éjfél fele lehetett, mikor egy éj elf nő lépett be a Fehér Vadkan fogadóba.*
-Fehér Vadkan? Még itt se jártam! És még fehér vadkant de láttam!
*Mondta Pandora leszólva a "kocsma" nevét. Pandora elindult az egyik asztal felé, majd leült oda, és rendelt.*
-Egy rántott húst zöldségekkel! Ó és egy pohár erős vörös bort! Köszönöm!
*Miután megvolt a rendelés elkezdett nézelődni a mellette lévő ablakon. Sötét volt, sokat nem látott, de minek is kell? Hiszen a sötét sok titkot relythet..
Ez idő alatt megjött a rendelése, és Pandora jóízűen el is kezdte enni. Méltóságosan evett, akár egy nemes. Evő eszközöket normálisan használta, és nem úgy evett mint egy disznó. Közben kortyolgatott a borból is egy keveset, mert eléggé szomjas is volt.*
~Isteni, de ettem jobbat is. Ám bár..Attól még jó..~
*Jegyezte meg magában, és közben ette tovább a meleg ételt.*

//Casve//

*A válaszra Caius rettentően meglepődik, hiszen nem gondolta komolyan ezt a pálinkás dolgot és a lány nagyon úgy néz ki, hogy még nem jártas alkoholba és lehet, hogy nem is fogja bírni a dolgot. De Caius végül úgy dönt, hogy nem az ő felelőssége a lány, egyszerűen csak egy ideig vele kell lennie, hogy ne csináljon hülyeséget.*
~Egy kis alkoholba még senki nem halt bele~*gondolja a fiú és elvigyorodik, majd a lányra néz. Közben persze mesél egy kicsit és a gúnyos vigyorra ráhajol az asztalra közel a lányhoz és mélyen a szemébe néz. Látja, hogy Casve-nak kicsit kipirult az arca és lehet, hogy már közel van a becsiccsentéshez. Ezen Caius jót mulat és talán ki is fogja használni a lányt, mikor részeg lesz. Ahogy ezen elgondolkozik legbelül egy apró kis hang Chris nevét suttogja, de Caius hamar el is csitítja a hangot. Ne utasítgassa őt egy afféle belső kis angyal. Végigméri Casve-t, majd a senkis megjegyzésre elvigyorodik.*
-Nem vagyok senki, ezt te is tudod. És talán valahol van egy lány, aki megérdemel engem és szeretni fog. Na meg csinos is. Mint te *kacsint a lányra kihívóan Caius, habár csak poénkodik. Nem kellene neki Casve, mert ahogy eddig megismerte a lány egy hisztis csaj. Persze ez lehet, hogy nagy trauma miatt van, amit - valljuk be - igen jól visel a lány. Megvonja a vállát, majd biccent egyet, hátradől a székben és jelez a pincérnek. Mikor a fogadós odasétál, Caius egy ideig tétovázik és ismét Casve-re néz, akitől valamiféle megerősítést vár. De végül úgy tűnik, hogy a lány biccent egyet, akkor megszólal:*
-Két mézes pálinkát kérünk *adja le a rendelést és nem is foglakozik a fogadós kissé riadt és értetlen pillantásával, ami Casve-ra irányul. Hamarosan meg is érkezik a két kis pohár és Caius Casve elé tolja a poharat.*
-Húzóra!*emeli fel a poharát koccintásra.*

*Caius mondatára megint meglepődik. Egyre felháborítóbb dolgokat mond. De még nem reagál rá. A kacsintásra bájosan elmosolyodik. Valamit meg akar figyelni. Majd a férfi pálinkát rendel, amire megerősítés képen valóban biccent a lány komoly arccal. Miközben várnak az italra, akkor szólal meg.*
-Nos, elég érdekes, hogy azt hiszed, téged kell, hogy megérdemeljen egy lány. Főleg azután, hogy így gondolkozol róluk. Nem inkább neked kellene egyet megérdemelned?-
*Elereszt mellé egy gúnyos vigyort, ami mégis átcsap valami csábító, kirívó mosolyba. De ekkor érkezik meg a pálinka. Casve is a kezébe veszi, és kissé furcsa tekintettel felhúzza a szemöldökét.*
~Mire igyunk?~
*De aztán csak elmosolyodott és felhúzta. Az egészet lenyomta magába, ami igazán égette a torkát. Furcsa érzés volt. Olyan volt, mintha valami rossz, kemény dolgot kéne meginnia, de az eredmény valami hihetetlen felszabadultság.*
-Huh!-
*Mondhatni lecsapta az üres poharat. Rázott egyet a fején, hogy igyekezze magát még éberen tartani, de most már becsiccsentett, az biztos. Talán már többről van szó. Kissé álmos, fáradt szemekkel néz a férfira.*
-Cai...sus...casus...... nem értelek.... téged...-
*Ujjával kissé célt tévesztve mutat a férfira. *
-Szerintem... olyan nehéz a ... a.... mit... mit is akartam mondani?...-
*Kislányosan elgondolkodik. Majd kivirul az arca.*
-Áh, megvan. ... a felfogásod...-
*Egy csuklás.*
-Kéne még bor.
*Morogja magaelé, majd szemével bágyadtan és most már igen csak ártatlan kislányos tekintettel keresi a pincért.*
-Ho... hol van?-
*Forgatja a fejét lassú mozdulatokkal kétségbeesetten. Majd Caiusra néz még mindig ugyanazzal a tekintettel.*
-Hívd ide kérlek... kell még bor.-
*Lekónyad a feje, majd felemeli, és kérdőn néz a vele együtt ülőre.*

*Úgy tűnik, hogy ismét nem értenek egyet a lánnyal, de ezen Caius meg sem lepődik, hiszen soha nem ért vele senki egyet. Főleg a lányokról alkotott véleménye szerint. De majd egyszer jön egy lány, aki meglágyítja a fiú szívét. Habár az a lány még jó messze lehet, mert Caius még senki iránt nem érzett többet, mint kihasználandó nőt. A pálinkát megrendeli és le is húzzák. A fiúnak nem ártott meg a pálinka és a pohár bor, hiszen evett is előtte, de úgy tűnik, hogy Casvenak ez már sok volt. A nyelve már lassan mozog, így alig bír beszélni. *
~ajajj...~*gondolja kissé aggódva a fiú és Casve-ra néz, majd lassan feláll és a lány mögé sétál.*
-Oké, Kislány, egy napra elég lesz ennyi. Gyere, hazamegyünk *jelenti ki a fiú és egy határozott mozdulattal talpra kényszeríti a lányt, átfogja a derekát és megindul vele kifelé, miután pár aprót dobott az asztalra.*

A férfi feláll, d nem azért, hogy rendeljen még bort Casve nagy bánatára. Nem. Felállítja a lányt és elindulnak. Casve belekapaszkodik, mert meg sem tud állni a lábán.*
-Ca...Casus...ne má.... inni akarok....-
*De a férfi csak kivonszolja. De páran ezt ki akarták használni. 5-en felálltak és ők is kimentek. Arra gondoltak, a kis sráccal könnyen végezhetnek, Casvéval meg elszórakozhatnak egy kicsit. Megvárták, amíg egy üres utcába kerültek. Casve meg csak tiltakozott.*
-Inni akarok!!!-
*És megindul a fogadó felé, de nem tud elmenni Caius karja miatt, aki erősen tartja őt. Azonban megjelenik az öt férfi. Máris megszólal az egyik.*
-Nem hallod, te féleszű! Inni akar a kicsike...-
*Gonosz röhögés, és a többiek is rázendítenek. Mind kezében tőr van. Körbekerítették a mágust és a lányt, lassan, fenyegetőzve közeledtek feléjük.*
-Hagyd itt a kislányt nekünk, te meg menjél hívd anyucit, hogy segítsen! Hahahaaaa-
*Casve bágyadt szemekkel nézett rájuk, majd Caiusra.*
-Most mi lesz?-
*Kérdezte holt részegen.*

*Caius látja, hogy nem volt valami jó ötlet hagyni, hogy Casve annyit igyon, amennyit akar, mert valóban olyan rosszul birja az italt, ahogy Caius gondolta. a lány már egy pohár bortól és egy pálinkától teljesen kész van és már beszélni sem nagyon tud. A fiú sóhajt egyet, majd egy határozott mozdulattal, nem érdekelve a lány tiltakozása, felállitja és az ajtóhoz támogatja Casve-t. Fél szemmel látja, hogy néhány férfi is feláll, de most nem foglakozik vele. Az a feladata, hogy megvédje a lányt attól, hogy bármi baja essék, igy gyors léptekkel indulnak el Elroanba, Chrisék barlangjához. Az ajtó előtt Caius megáll és leoldja Jasonról a kötelet.*
-Gyere Srác, dolgunk van! *jelenti ki a fiú egy nagy sóhaj kiséretében. Nem is foglakozik Casve-val, mintha a lány ott sem lenne. Hiszen nem is nagyon tud magáról és beszélni sem nagyon beszél. Caius elgondolkozik, hogy felültesse-e a lóra és Jasont megsimogatva utasitja a lovat, hogy tartsa meg a lányt. Egy mozdulattal feldobja Casve-t a lóra és Jason nyakához dönti.*
-Csak ne ess le...*motyogja Caius. Nem hiányzott ez neki, Casve egy hatalmas púp a hátán, most valahogy mégis megsajnálta a lányt, hiszen talán pont ezt akarta, hogy most ne Chris-szel kelljen foglalkoznia. Caius, figyelve a lányt, megindul Jason kantárjával a kezében, mikor megjelenik 5 ember. Caius érzi, hogy maximum az egyikük lehet mágus, a másik 4 csupa, halandó, igy nem lesz nehéz dolga velük. Caius nem reagál a piszkálódásokra, csak lassan megáll és lehajtott fejjel sóhajt egyet.*
-Oké fiúk. A kicsike a barátnőm, úgyhogy le lehet kopni*jelenti ki halk, mégis határozott és félelmetes hangon. Majd hogy nyomatékot adjon a szavainak, az egyik kezében egy apró, tenisz labda méretű tűzgömböt idéz meg és dobálgatni kezdi.*
-Nos?

*Casve a lovon szunnyadva figyeli az eseményeket.*
~Még hogy a barátnője...~
-Hahhahaaa-
*Nevet fel a szó szóló.*
-Még hogy a barátnőd! Ha az lenne, nem itattad volna le annyira, hogy így csalogasd be az ágyadba! Hahhaa!!-
*Casve már a gondolkodásra sem volt aktív, csak hagyta, hogy történjék, aminek kell. Bezzeg, ha nem lenne részeg, előkapná a két gyilkát azt rendet csapna, de hopp, még az is kiderült, hogy a gyilkait Chris barlangjában hagyta. Sebaj. Caius majd megoldja. Az nem is várt sokat, támadott. A legtöbb bandita megrémült, de szószóló, aki maga volt a mágus, az vízgömbökkel kioltotta a tűzgömböket. Gonoszan elvigyorodott, majd jelt adott a támadásra. A tőrösök Caiusnak ugrottak. *
-Tudod barátom, inkább mi szeretnénk szórakozni a kis barátnőcskéddel.-
*Mondta kaján vigyorral az arcán a mágus, és nézte a jelenetet.*

» 1. A vámpír fogadó
» 05. Hullócsillag Fogadó
» Varázsbot fogadó