09. Fehér Vadkan fogadó

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Kedd Aug. 25 2009, 21:16

*Maya visszabiccent a sárkánynak.*
-A nőérem Moriländbe lakik. Velem. Mármint én vele. Csak most vándorlok erre-arra. De lassan haza kéne mennem. Már régen láttuk egymást.-
*Ekkor Chris egy kis bort tölt Mayának. Maya valahogy mindig válaszolt az emberek kérdéseire. Bármilyen kérdés is lett volna. Nem igazán tudta kiben is bízhat. Mégis sokat mondd néha. Talán fékeznie kéne a nyelvét. De Chris nem tűnik rosszindulatúnak.*
-Hát mért is ne. Nem fog ártani.- *Mosolygott. *
-Milyen érzés sárkánylovasnak lenni? Mármint, ha nem veszed zokon a kérdést.-

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Kedd Aug. 25 2009, 21:20

*Chris kiváncsian hallgatja a lányt. Még nem hallott arról a helyről, amiről Maya mesélt. De ez nem meglepő, hiszen nem régóta vannak itt Evolyran környékén. De talán majd idővel megtanulja a helyszineket.*
~Talán vannak kéne egy térképet~*jut eszébe és elmosolyodik.*
-Az jó. Nekem nincsen testvérem. Néha örülök neki. Nem kell senkire sem vigyázni. Celestin pedig el tudja látni magát - *vigyorodik el a srác. Mikor Maya elfogadja a bort, elneveti magát.*
-Na ja. Megártani biztosan nem - *mosolyog és ő is iszik a saját poharából. A kérdésre kicsit meglepődik. Nem nagyon érti, hogy mire is gondol a leányzó, de azért valamit megpróbál összekapargatni.*
-Nos... - *kezdi kissé tétován. Majd megvonja a vállát és folytatja:*
-Jó érzés, hogy mindig van veled valaki. Persze nyilván nem olyan, mint egy pár, de jó érzés. Egy nagyon szoros lelki lánc köt össze minket. És azt hiszem ez soha nem fog elszakadni - *magyarázza és elmosolyodik.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Kedd Aug. 25 2009, 21:25

*Maya hallgatja, ahogy Chris meséli milyen is az a sárkánylovasság. *
-Értem. Szóval a lelkitársad. Tudod nekem, van egy kutyám. Bár nem olyan, mint egy sárkány, elég sokban is különbözik, de igazán kötődöm hozzá és szeretem.-
* Maya kortyolgatja a bort, és közben harap pár falatot. *

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Kedd Aug. 25 2009, 21:30

*Chris figyeli Maya reakcióját, és iszik egy kortyot. Mikor Maya kinyögi hogy van egy kutyája, Chris kiköpi a bort és köhögni kezd. Mikor végre kap egy kis levegőt, kimeredt szemmel néz a lányra.*
-Te tényleg azt hiszed, hogy a kettő hasonlit? - *kérdezi Chris és reméli, hogy a lány csak viccelt.*
-A kettő teljesen más. Egy sárkány... nem olyan, mint egy kutya! - *jelenti ki Chris komoly képpel. Látszik rajta, hogy bizony rosszul esett neki, amit a lány mondott és nem gondolta volna, hogy ennyire nem érti a helyzetet.*
~Remélem Celestin ezt nem fogja látni~*riad meg Chris, mert tudja, hogy a sárkány igen kényes az ilyen ügyekre.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Kedd Aug. 25 2009, 21:43

*Maya kissé megijed, mikor Chris félreértelmezi a dolgot.*
-Nem. *Nyel egy nagyot.* - Mármint nem úgy értettem, hogy hasonlítanak. Persze egy sárkány sokkal különlegesebb. Nem hasonlítható egy kutyához. Semmiképpen sem. Semmiben sem. Húú. Csak úgy értem, hogy te is szereted a sárkányodat, ahogyan én is a kutyámat. Igaz hogy két teljesen más lény, de az az egy igaz, hogy te is szereted Celestint én meg Zsömit. Mert, hogy így hívják. Így értettem. Persze te lelkitársa is vagy. Ne haragudj. Nem, úgy értettem.-
*Nézett elnézően Chrisre. Pedig, most az egyszer tudta, hogy Chris értette félre.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Kedd Aug. 25 2009, 21:50

*Chris csak piszkálgatja a villájával a kajáját úgy hallgatja, ahogy Maya bocsánatot kér, illetve megmagyarázza, hogy hogyan is értette.*
~Ez a lány nem ért semmit...~*gondolja magában. Mikor Maya befejezte, felnéz rá. Gesztenyebarna szemét a lányéba fúrja. Ez valószinű nyugtatólag hat a lányra, mert Chris elmosolyodik.*
-Rendben, értem. Semmi baj. Én reagáltam túl - *mosolyog, majd feláll.*
-Nos, ne haragudj, de nekem mennem kell. Jó utat a nővéredhez! - *köszön el a lánytól, majd kiissza az utolsó korty borát a pohárból és elhagyja a Fogadót.*
//Köszöntem a játékot! //

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Kedd Aug. 25 2009, 21:58

*Maya kicsit megörül annak, hogy Chris arcán egy mosolyt lát. De akkor elköszön.*
-Rendben. Hát akkor, szia!-
*És figyelte, ahogy Chris távozik. Valahogy úgy érezte, hogy elüldözte ezzel a kutyás sárkányos üggyel. Pedig ő nem úgy gondolta. Na mindegy. A maradék kajáját becsomagolt és felvitte a szobájába. Zsömi fenn is volt így oda adta neki az ételt. De megint csak eszébe jutott az a dolog Chrissel. Pedig ő tényleg nem értette.*
~Azthiszem jobb, ha máskor meg se szólalok. Mindig csak rosszat teszek.~
* S lefeküdt. Egy darabig még rágta magát. De mivel már nagyon fáradt volt, elaludt. *

//Én köszi!//

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Aug. 29 2009, 12:02

*Dreamien jól emlékezett az útra, bár külső szemlélő számára a városrész a kevésbé csillogó, elhanyagoltabb résznek tűnt, de amint megérkeztek a fogadóhoz, oda belépve már sokkal kellemesebb látvány fogadta őket. Igazán otthonos, minden nép igényeit kielégítő hely a Fehér Vadkan. Dreamien egész úton csendben jött. Gondolatait rendezte. Mint mindig, most is nehéz neki beszélni róla, hiszen oly mély nyomokat hagytak benne a történtek. Csendben helyet foglalnak a myrte lánnyal. Míg a fogadóst várják, belekezd.*
- Néhány hónapja még boldog otthonom volt, gyönyörű, szerető hitvesem, bölcs, nyílt szívű szüleim.
*Nagy levegőt vesz, mielőtt folytatja.*
- Egy idegen férkőzött ebbe....elvett tőlem minden, otthont családot, asszonyom...és nevét emlékeimből.
*Újabb szünet, szeméből fájdalom sugárzik.*
- De a feleségem él, idebent érzem, és néha érzem azt is, hogy merre van. Érzem, mert szívünket oly erős kapocs fűzi össze, melyet mágia, erő nem törhet szét...azóta űzöm az idegent, ki bizonyosan magával hurcolja fogolyként. Ezért járom a birodalom tájait és ezért fáj az én szívem...ezért vagyok most itt is...
*A fogadós érkezése szakítja félbe mondandóját. Udvariasan, kellő távolságban várja, hogy felvehesse vendégei óhaját.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Aug. 29 2009, 12:19

* Csendben halladt a férfi mellett. Olykor a városbannyözsgő lakókon, olykor az épületeken akdt meg pillantása, olykor a szótlan máguson, kin látszott hogy mélyen elborult gondolatainak világában. ~ Ennyire nehéz lenne a dologról beszélni? Kezdem sajnálni, hogy kíváncsiságom felütötte fejét ~ gondolja az arcát tanulmányozva, majd mikor megérkeznek a fogadóhoz és helyet is foglalnak a férfi beszélni kezd.
Számára oly szörnyű volt a veszteség családon belül, hogy minden együttérzése a férfié volt. S abban a tudatban élni hosz szíve választottja veszélyes kezekben tengődik, mikor együtt is lehetnének...borzalom...*
- Sajnálom ami a családoddal történt. Megértem miért is oly nehéz a szíved.-*hangja teli volt együttérzéssel, rózsaszín szemét aprót elhomályosították a könnyek. Teljes mértékben érezte a férfi fájdalmát, nem tehett róla, érzékeny típus volt.*
- Remélem mielőbb forró nyomra akadsz s megleled kedvesed! Minden jót kívánok ez ügyben!-*egy elszabadult könnycseppet mi több apró cseppekre hullt mikor elérte álla vonalát, letörölt s próbált elmosolyodni az oda érkező fogadósra, ki csendben, tisztes távolságból várta a rendelést.*
- Gyümölcslét kérek és a mai menüt, legyen az bármi is.-*feleli rápillantva majd a mágusra figyel s megvárja míg leadja a rendelését.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Aug. 29 2009, 12:27

*A mágus velős szarvassültet rendel, majd azt leöblítendő a fogadós híres barna házisöréből egy kupával. Jól fog esni, s tudja, lelkének is könnyebb lesz, mivel az ital meglehetősen jól enyhíti a lélek fájdalmát. A lányra nézve rájön, talán sokat mondott. Nem akarta elszomorítani az amúgy mindig vidám kis myrtét.*
- Ne haragudj, nem akartalak elszomorítani. Ez az én fájdalmam, nem is szeretem mások vállát terhelni vele. Köszönöm a jókívánságot, nincs nagyobb vágyam, mint meglelni kedvesem.
*Kis szünetet tart.*
- Szemedben együttérzést látok. Ezt csak azok érezhetik át, kik hasonlókon mentek keresztül. Remélem tévedek és neked nem kellett ilyen fájdalmakat átélned.
*Végre kihozzák az illatozó sültet és mellé a hideg sört is. Hyry is megkapja a menüt és a gyümölcslevet.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Aug. 29 2009, 12:38

- Ugyan, egyes dolgok mindig is érzékenyebben érintettek mint kellen, mégha más életéről is van szó. Ilyen vagyok....-*nem tette hozzá hogy sajnos mert egyáltalán nem bánja. Ez is az ismerkedéshez tartozik, kinek szimpatikus kinek nem gyengéd lelke, mindenki maga választja meg.*
- Nem terhelsz le vele...csak elszomorít mik történnek a világban. Miért jó más családját szétzilálni? Mi oka lehet eme cselekedetre mikor oly szívélyesen engedtétek magatokhoz...?-*a kérdések költőiek tűntek de ha a férfi sejti mi vezérelte ama férfit, akkor azt is szívesen meghallgatja. Bár sokat nem tud tenni a férfiért, legalább együtt érez vele.
Kijelentésére sóhajtott s az asztalra könyökölt szolidan,állát belemélyesztette ökölbe szorított kézfejébe.*
- Volt egy barátom....barátnőm jobban mondva. Csepp korunk óta együtt nevelkedtünk jóban s rosszban együtt voltunk. De hirtelen egyik napról a másikra eltűnt...felszívódott. Nem hiszem hogy magától ment el mert a myrte földet sosem hagyta volna el. Napokig, hetekig kerestem hol bújhatott meg, s kérdezősködtem ki hallott felőle, de senki nem tudott semmit.-*halkult el elmélyedve szavaiban. Nehéz volt erről beszélnie, de már megemésztette annyira a dolgokat hogy mégis csak beavasson másokat, úgy mint most a mágust.*
- Csak arra tudok vele kapcsolatban gondolni hogy történt vele valami...bármi!!-*nyomta meg az utolsó szót s Tifre pillantott.
Az ételt közb kihozták, elvette kezét hogy helyet kapjon a tányér majd megemelte a poharát és ajkához tette. Jólesően ivott a hideg léből, majd letette a tányér felé.*
- Jóétvágyat!-*mosolyodott el szomorkásan, az emlékek elöntötték lelkét, így a fogadó falain az emberek számára érthetetlen jelenetek mentek végbe. A lány életének és eltűnt barátnőjének egyes mozzanatait és játékait láthatták. Már aki felfigyelt rá. Hyry az ételre koncentrálva evett...*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Aug. 29 2009, 12:49

*Tifar csendben hallgatta Hyrraosyt. Jól sejtette hát, hogy valami a lány szívét is nyomja. Szemében együttérzés és megértés tükröződik. Csendben folytatják az evést. Már nem lepődik meg a myrte újabb illlúzióján. A fogadó vendégei közül némelyek meglepetten kapkodják fejüket és szemlélgetik a falakon futó jeleneteket. Kettejükre is többször tekintenek, de senki nem teszi szóvá. A többség rájön, milyen varázslatot lát.*
- Magam is minden nap felteszem ezt a kérdés: Miért? Válaszra sosem lelek...talán ha majd szemtől szembe állunk vele, megkérdezem a mágust magát.
*Tifar tovább eszik. Csendben, elgondolkodva.*
- Azt kívánom, barátnőd megleld. Vándorlás alatt sok minden megesik az emberrel, nem tudhatod, nem akadsz-e rá te is arra, akit elvesztettél. És talán akkor a választ is megleled majd rá, hogy mi történt vele.
*Tifar lassan befejezi az ebédet, az ital is elfogyott már. A számlát rendezi a fogadóssal, meghívva a lányt is. Mennie kell, ügye nem tűr további halasztást.*
- Kedves Hyrraosy, örültem, hogy megismerhettelek, a közös utazásnak. Nekem lassan mennem kell. Kívánom, hogy sok barátra tegyél szert és hogy rálelj ismét arra az egyre is, ki elveszett! Remélem, még látjuk egymást! Szia!
*Meghajol, majd elindul ki a fogadóból.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Aug. 29 2009, 13:07

*A lány hálás volt a férfi szavainak, kellemes érzéssel töltötték el. Régóta nem volt társasága, így minden kedves szónak örül.*
- Köszönöm szépen. De az én "ügyem" az így is marad. Még Álomfalván tűnt el, nem hiszem hogy ily távolt került voltna hazájától..és ugye a csata is....nemtudok másra gondolni csak arra hogy....hogy....hogy már meghalt.-*hangja kissé elcsuklott de próbálta tartani magát. A falon látható illúzióképek tovább pörögtek s pörögtek, a lány nem is figyelt rájk. Már hozzászokott hogy érzelem megnyílvánulása közben néha képek s különfélébb illúziók veszik körül.
Hamarosan befejezétk az ebédet s a férfi elköszönt.*
- Dreamien, örülök hogy megismerhettelek! Köszönöm hogy velem tartottál s megosztottad velem napjaid egy részét! Minden jót a kutatáshoz! Remélem még találkozunk!-*őszintén remélte hogy a férfi sikerrel jár s megtalálja kedvsét.*
- Remélem legközelebb vele láthatlak...-*arcán kedves mosoly futott végig majd figyelemmel kísérte a férfi távozását. Kiitta gyümölcslevét,majd a pulthoz lépett hogy rendezze számláját. Ekkor a fogadós mondta neki hogy ninc mit, ugyanis a távozó férfi rendezte. Hyry lelkét elárasztották az érzelmek. ~ Milyen udvaria...~ mosolyodott el lágyan, majd kért magának hosszú távra egy szobát s felment a lépcsőn. Holmija nem volt, így levetkőzött s befeküdt az ágyba. Mielőtt újra elindulna felfedezni a várost pihen egyet s próbálja zaklatott lelkét helyre rakni. Felkavarták a férfi szavai s saját emlékei. Ki kell aludnia...*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Aug. 29 2009, 13:11

*Tifar még a számla rendezésekor egy cetlit csúsztatott a fogadós tenyerébe, úgy, hogy Hyry ne láthassa. Az állt rajta, hogy a myrte kedves, jó barátja, de egyedül van, vigyázzon rá. A fogadós, mivel Tifar már visszajáró vendége volt, csak bólintott egyet és eltette a cetlit. Tifar erre gondolva lépett ki a fogadóból. Mikor becsukta maga mögött az ajtót, egy pillanatra elmosolyodott, majd eszébe jutva, miért is indult el elindult a külső város felé. Remélte, hogy csakhamar nyomra lel kedveséhez.*

//Köszi a játékot!//

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Aug. 29 2009, 21:03

* Louny miután elbúcsúzott Alextől és Frandortól, keresett egy fogadót. Ritka esett volt ez. De gondolta mért ne. Így betért egy Fehér Vadkan nevezetű fogadóba. Ahogy látta többen is ide járnak megszállni, vagy csak esetleg enni. Nem szerette a társaságot, így csak oda ment a fogadóshoz és egy szobát kért. Louny felment a szobájába, hogy kipihenje magát holnapra. Láthatólag szép szobát kapott. Lefeküdt az ágyra és kényelembe helyezte magát. Nem volt nehéz. Jó puha ágy volt. Nem szokott hozzá ehhez, de most élvezte a helyzetet, hogy nem a földön vagy éppen egy fán alszik. Persze ezt nem úgy érti, hogy az nem felel meg neki, hiszen az ő mottója ’’ Nincs jobb, mint a szabad ég alatt aludni! ,,. Hamar el is aludt. Sokszor álmodott családjáról. De ezek az álmok nem rémálmok voltak. Néha azok is, de ma nem. Így igen jót aludt. *

*Maya megérkezett Evolyran városába. Szép emlékek fűzik ide, de sok más helyre is. Visszamerengni a múltra jó érzés. Melegséggel tölti el Maya szívét. Mire ideért Zsömivel, már este felé járhatott. A lány, így is számította ki. Betért a Fehér Vadkan fogadóba. Kért egy szobát és már fel is ment a lépcsőn. Körbenézett a fogadóba, hát, ha itt ül Declan, de nem látta sehol. Kezd rájönni, hogy Declan nem is érezz iránta semmit. Csak kedveli és ennyi. *
~ Mit keresem mikor, még csak azt, se tudom, hogy van-e élettársa. Semmit se tudok róla.~
* Szomorúan vette ezt tudomásul Maya, de nem tehet mást. Majd csak túl lép rajta. Kinyitja a szobáját és belesüpped az ágyba. Zsömi is csatlakozik hozzá. Maya még egy kicsit gondolkozik, de hamar álomba merül.*

*Maya hajnaltájt kelhetett. Most valahogy úgy néz ki, mint aki másnapos. Pedig nem ivott egy kortyot se. Próbált vissza aludni, de nem tudott, így elment, hogy megmosakodjon. Mire visszaért az ágyához már Zsömi is fent volt. Valahogy, ha Maya is felébred, akkor Zsömi is, mintha megérezné. Nem volt még éhes, így a gyógyító könyvét vette ki tarisznyájából és kezdte el olvasni. Már régen olvasta. Zsömi az ölébe telepedett. Maya érdekkel az arcán olvasta. Közben megpróbálta feljegyezni a fejében. Már lassan 2 órája ücsörög itt és olvas. A hasa egyszer csak korogni kezd. Olvasás közben észre sem vette, hogy éhes. Gyorsan összeszedi a cuccát és lemegy Zsömivel, hogy egy jót ehessenek. Most mmár több ideje járnak ide Zsömivel, így a fogadós nem szól rá a leányra, hogy Héj kutyát nem kéne behozni!- de mióta látta, hogy Zsömi jól nevelt kutya az óta egy szót se szól. Virslit kértek reggelire. Akira jutott az eszébe Mayának. Jó emlékek. Az, ahogyan hadonászott a virslivel. Mayának csak a mosoly látszott az arcán. De ő közben jó dolgokra gondolt. A virsli már meg is érkezett. Az illatáról ítélve finom lehet. Gyors evészetbe kezdett közben Zsöminek is adott falatokat. Mindketten jó ízűt etttek. *

*Végre megérkeztek. Berohan a nővel a fogadóba.*
-Segítsenek!-
*Kiáltotta. A fogadós tudta melyik Declan szobájának kulcsa. Előkapta és felrohant vele a lépcsőn. Gyorsan ki is nyitotta az ajtót. Declan pedig besietett és ágyára fektette a nőt.*
-Hé... nem lesz semmi baj!-
*Nyugtatta a nőt, bár lehet, hogy inkább saját magát akarta ezzel nyugtatgatni. *

* Éber. Ennyire éber már nagyon régen volt. Mindent érzékel maga körül, s tudja, mi történik. Szeme teljesen nyitva, mindentudón csillog az új-és új dolgokra. Csak lusta megszólalni és megmozdulni.
Már teljesen jól van. Nem fáj semmije, sőt rejtett energiatartalékai mintha aktiválódtak volna. Legszívesebben felpattanna és világgá futna. Csak a futás öröméért. Viszont azt is tudja, hogy még az ágyról is aligha tudna felkelni. A valóság és az érzet sokszor nem egyezik.
Mocskos. Vizet. De később.
Ránéz a fogadósra. Régi jó barátjára. Rámosolyog. A pillantásából tud következtetni a saját állapotára is. Nem valami szívmelengető.*
- Azt hiszem, most szükségem lenne arra az izére. -*fintorog*
* A fogadós csak bólint, s rövidesen vissza is tér egy palackkal, amit bizonyára a pincéből halászott elő. Amíg vissza nem ért, addig is a nyitott ajtón át beszűrődő hangokat figyelte. Szándékosan nem vette figyelembe Declant. Nem szabad.
Na, a fogadós visszajöttekor a felé nyújtott kezébe teszi az üveget, s ki akar menni, de még utánaszól mosolyogva.*
- Tudnál nekem előkészíteni egy kis fürdővizet? Mondjuk, úgy egy óra múlva...?
* A fogadós csak elneveti magát, s kimegy, becsukva maga mögött az ajtót. Még elcsípi rajta a szomorúsággal telt félelmet. Félti.*
- Declan, te is kimennél? Kérlek.

*Seyla mintha kicsit jobban lenne. Ennek örül is a férfi. Sőt bort kér.*
~Csak nem be akar piálni?~
*Mikor visszatér a fogadós, akkor a nő egy fürdőt is kér.*
~Érthető. Nekem is le kellene pucolnom magam.~
*A nő segít is a döntésben. Elküldi a férfit. Declan elcsodálkozik, majd újra komoly lesz. Lágyan válaszol.*
-Persze.-
*Csókot lehel Seyla homlokára, majd kimegy az ajtón. Majd keres egy olyan helyet, ahol még ő is letusolhat.*

* Elcsodálkozik a férfi reakcióján, de nem szólal meg. Egy szót se. Ha neki így könnyebb...
Na, alig hogy kimegy az ajtón, ő bezárja utána. Visszaül az ágyra, s nagy lélegzetet véve szembenéz a palackkal.*
- Na öreg, kitől csapoltak le, ha?! Majd meglátom, mi....?
* Súgja, s tovább farkas szemezve vele kihúzza a dugót. Azonnal megcsapja orrát az illat, s a levegőt szimatolja élvezettel. És egyre éhesebben.
Újra vörös köd borítja el az agyát, mint már máskor is, de most nem tud neki ellenállni. Másrészt nem is akar. Rácuppan az az üveg szájára, s nagyokat kortyol belőle. Nem bírja abbahagyni. Csak egy cél vezérli: még!
És abban a pillanatba összeroppan a markában a palack.*
- NE!!!!
* Hirtelen azt se tudja, mit csináljon. Hova kapjon. A kezéről nyalja le az értékes nedűt, a paplanról itatja fel a kezével, hogy mentse a menthetőt. Nem elég. Kevés!
A keze már begyógyult. S a sebei is. De nem elég!
Körbe kapkodja a fejét, de sehol semmi... de... a víz! Ez az! A mosdótál!
Felugrik, s a vízzel teli tálhoz lép. Először azt se tudja mit kezdjen vele. Majd egy pillanat habozás után lekapja a ruháit, s beledobálja, óvatosan. Kiáztatja belőle, amit tud. Ki is csavarja. De még túl híg. A haja! Előrefésüli az ujjaival a tincseit, s belenyomja a vízbe. Addig mossa, amíg csak tudja.
Majd úgy látja (s érzi), ez talán elég lesz. Felhörpinti a tál tartalmát. Hát, nem a legjobb és a legtisztább... az előbbihez képest. De hát nem szabad válogatnia.
Végez. A tálat csak egyszerűen kiejti a kezéből ( a földre). Lassan (nesztelen!) odasétál az ablakhoz, s kitárja az ablakszárnyakat. Hideg, száraz levegő melengeti a bőrét. De hiszen a haja már száraz! (Ezt is a megfejthetetlen rejtélyek számlájára írja) Tehát csak áll a kellemesen hűvös szélben.*

*Amint kimegy az ajtón, rázárja a nő azt.*
~Jobban van... sőt... túlságosan is. Ez nekem nem tetszik. Ha nincs is semmi baja, akkor...? Nem értem. Ne nézz hülyének te!!~
*Ott maradt az ajtónál. Bekukucskált a kulcslyukon. Nem az a kíváncsi fajta, de most Seyláról volt szó. Ráadásul ez egy olyan rejtély, amelyben ő a becsapott. Hallgatózik, közben nézi az eseményeket. Declan nem hisz a szemének. A nő vedeli magába a piát. *
~Mintha egy kicsit szomjas lenne~
*Gondolja kicsit gúnyosan magában. Nézi tovább. Hirtelen összeroppan a nő kezében az üveg.*
~Ez meg mit csinál? Nem normális a viselkedése.~
*Figyel tovább. Eltűnik egy kis időre a nő. Mintha víz hangját hallana.*
~Mosdik. Most meg... mintha inna...~
*Majd újra megjelenik a nő már tisztán, vizes hajjal. Majd kinyitja az ablakot és...*
-Ez hihetetlen... Megszáradt a haja!-
~Hupsz... ez hangos volt.~
*Elment az ajtótól és a szemközti falhoz támaszkodott.*
~Ez nekem nem tetszik... nagyon nem tetszik!!!~

*Dreamien lesegíti lováról feleségét.
Miután látták elmenni Etelét a katonákkal Evolyran felé, vártak még egy kicsit, csak utána indultak el ők maguk is. Az ishtart majd’ szétvetette az öröm, ám a máskor oly beszédes férfiben most bent maradtak a szavak. Annyira örült a viszontlátásnak, hogy nem tudott igazán mit mondani.
Nem hajtotta a lovakat, nem akarta siettetni az utat. Már nem rohant sehova. Úgy érezte, célba ért, ott van, ahol lennie kell. Szerelme és születendő gyermekük mellett. Időnként meg-megsimogatta kedvesét.
Csendben ügettek be Evolyran városában is.
Tifar tudta, hogy feleségének és neki is pihenésre van szüksége, egy nyugodt helyre, ahol megerősödhetnek, ahol örülhetnek egymásnak és kitalálhatják, hogy hogyan tovább.
Annyi idő és megpróbáltatás után az ifjú mágus szinte sugárzik örömében. Szemét többet tartja Ninquën, mint az úton, de Odin figyel helyette is. Kikerüli az akadályokat, embereket, így nyugodtan jutnak el a Fehér Vadkan fogadóhoz.
Dreamien miközben lesegíti kedvesét lováról, magához öleli és jó sokáig nem is engedi el.
Olyan jó megint érezni a közelségét, magába szívni az illatát, megérinteni.
Finom csókot lehel Ninquë ajkára, majd még megsimítja gömbölyödő pocakját is. Szemeiből határtalan szeretet sugárzik.
Csendben felmennek a fogadóba, kiveszi a legtisztább szobát, nem kímélve erszényét. A legjobbat akarja adni szerelmének.
Odafent leülnek az ágyra, csendben beszélgetni kezdenek.*
- Oly sok minden történt, amiről lehetne beszélni, azt sem tudom, hol kezdjem…
*Csendes mosollyal inkább átengedi a szót Ninquënek. De szavak helyett a nő inkább hozzá bújik és miközben férje becézgetve simogatja haját és arcát, halkan elalszik az ölében.
Dreamien most nem törődik sem a sebeivel, sem semmi mással. Régen nem érzett boldogságot érez. Mosolyogva őrzi Ninquë álmát és a múlt megpróbáltatásai elhalványulnak az öröm mellett, hogy most ismét egymás mellett vannak.*

*Kettesben maradtak férjével az erdőben. Nem üres, de nyugodt, békés csend telepedett rájuk.
Még néztek egy ideig a távozó őrjárat után, ami magával vitte eddigi fogva tartóját.
Régóta várta már ezt. Ezért tartott ki hónapokon át. Végre már újra férje mellett lehetett. Nagyon fáradt volt már. A megpróbáltatások felőrölték az erejét.
Dreamien felsegítette a lóra. Hálásan mosolygott érte. Nagyon várta már, hogy újra átölelhesse. Nem hiányzott neki a beszéd. Végre újra biztonságban érezte magát.
Rábízta a férfira, hogy hova menjenek és örült, amikor a város felé vették az irányt.
Fáradtan mosolyogva figyelte, hogy Dreamien milyen figyelmesen gondoskodik róla.
Egy fogadóhoz értek, ahol férje lesegítette a nyeregből. Nagyon jól esett neki az ölelés és élvezte, ahogy Dreamien magához szorítja.
Talán a sokk miatt, még nem tudott sírni. Nehéz volt már felfogni is, hogy újra együtt vannak.
Gyorsan felmentek egy szobába és ott végre megpihenhetett.
Jól esik már neki. Régen nem pihent így.
Lassan hozzászokott a szabadban alváshoz, a kötelékekhez, amik szinte csak percekre kerültek le kezéről.
A darthar vigyázott rá, arra is, hogy meg ne szökjön, de arra is, hogy ne essen baja. Először nem tudta, hogy miért tartja maga mellett, csak később esett le neki a szörnyű igazság. Hogy a mágus a babát akarja.
Nem akar most erre gondolni.
Dreamien beszélgetne. Ő csak a közelségére vágyik, hogy vigyázzon rá, hogy ne engedje el, hogy szeresse.
Odabújik a férjéhez. Ott biztonságban érzi magát. Végre újra boldog.
Megfogja egyik kezét a mágusnak. Szemei lecsukódnak, arcán mosollyal már alszik is, míg szeméből egy csillogó könnycsepp gördül le arcán, lecseppen és eltűnik a mágus ruhájában..
Így alszik csendesen, miközben férje őrzi az álmát.*

* Nem rázkódik össze a fagyos levegőtől, sőt, kellemesen melengeti, ahogy érzi minden egyes molekuláját... de erről már így is túl sokat gondolkodott. És túl sokat élt tudatlanságban. Tudatos tudatlanságban. (Vajon ebből melyik agyfurkász tudna kihámozni valamit?!)
És ahogy így áll, egyszerre mintha kinyílna előtte a világ. Mindent s mindenkit érez.
Az ajtó előtt álló emberi szervezetet is.
Declan.
Még elcsípi a kulcslyukban a pillantását. Ez van. Halk sóhajjal megfordul, s elindul az ajtóhoz. Ja, és az sem mellékes, hogy hallotta, amit mondott. Megérinti a haját, s ránéz. Igen, ahogy már észrevette, megszáradt. Erre ugyan ő nem tud magyarázatot adni, de tetszik neki! És ahogy most nézi, megnőtt. Mármint a haja. Ezért még kíváncsibb lesz. Lassan (nagyon lassan!) oldalra fordítja a fejét (ott van ugyanis az a nagy tükör, amit még akkor talált az egyik szekrényben, amikor ebbe a szobába költözött, és előszedte, mert olyan gyönyörű a faragása a keretének) és szembenéz a tükörképével.
Pontosabban azzal, aki ott áll a tükörben.
Mert nem emlékszik magára így. Persze, semmi baja nem volt magával. Soha. Becsszó. De amit most lát arra régen... nos nem mondja, hogy miket mondott volna.
A haja a csípőjét veri. S az arca... mintha porcelán lenne, persze megtartva a jellegzetességeit. Porcelánfehér. Körbefordul a tükör előtt párszor, a szokásosan viselt trikós-fehérneműs összeállításban. Ez király! Az összes sebe eltűnt! És a sebhelyek is. Szerencsére a tetkók azért megmaradtak. Már igen a szívéhez nőttek. Mégis, a legnagyobb változáson a szeme ment át. Eddig ugyanis mélysötétbarna volt. Most meg... mintha szikrázna, mikor a fény rávetül. Vörös.
Mindez persze (amit ő észre sem vett) pár másodperc alatt zajlik le.
Aztán ajkába harapva, huncut mosollyal a tükörképére kacsint. Játszik egyet! A képességei elvégre megvannak hozzá. És már tudja is, mire való, miért és hogyan.
Hogy ki ő.
Nesztelen-üzemmódba kapcsol, s odasurran az ajtóhoz. Nagyon lassan (és irtózatosan nyikorogva) szélesre tárja. Úgy, hogy ő még véletlenül se látszódjon. És egy olyan helyre suhan, ahol nem láthatják meg. Ő viszont belátja az egész szobát, sőt, még az ajtó is elérhető közelségben van. És ha elég gyorsan mozog, nem fedezhetik fel.*

*Várja, hogy Seyla kinyissa az ajtót. Tudja, hogy észrevette őt. Az ajtó nyikorogva ki is nyílt, de Seyla nem volt sehol.*
~Játszadozol? Ismerős a stílus.... ez nekem nagyon nem tetszik.~
*Pontosan. Kezd neki ez a viselkedés ismerőssé válni. Declan nem mozdul. Tudja,... hogy talán a nő türelmes lesz, de ő még türelmesebb. Tehát mozdulatlanul ott áll, kicsit szomorúan a falnál és várakozik. Hogy miért szomorú? Mert rájött...*

*Ott fekszik a fal tetején, és nem mozdul. Akkor meg hol itt a probléma?*
~ Mi a jó büdös francért nem jön be?! Nem tojhatott be! Hiszen rögtön keresnie kellene. Ráadásul nem is mozdul, ott áll még mindig a falnál. Makacskodunk, mi?! Na akkor most meglátjuk, ki bírja hosszabb ideig! Na, Declan, meddig ácsorogsz még ott a falnál? Csigabiga gyere ki, itt van Seyla, ide kiiiiii!!!
* És ahogy ott fekszik, egyszerűen röhögnie kéne. Komolyan. Majdnem röhögőgörcs lesz a vége. De csak majdnem. Még idejében megjön az esze. és elszomorodik. Pedig már nem is vörös a szeme. Az az egy gyorsan múlik. Szerencsére. Mert ezt nem szereti.
És szomorú. Miért nem jön be Declan? Hiszen látja a miért az ágyon és a földön. És a nyitott ablakot is. Mi lenne ha mondjuk kiugrott volna? Arra nem gondol?! Ráadásul, csak arra vár, hogy bejöjjön, és be tudja csukni mögötte az ajtót. Hogy beszélhessen vele. Hogy legyen legalább egyvalaki, akivel meg tudja ezt az egész katyvaszt beszélni. Mert most az egyszer jellemétől függetlenűl fél. Fél, hogy így meglátják.*

*Még mindig nem történik semmi.*
~Mi a terve? Mért nem képes kidugni az orrát, ha beszélni akar velem? Mért mindig engem ugráltat? Állandóan csak játszik velem. Azt hiszem meg kellene vele valamit beszélnem... na de talán jöjjön ki, és kérdezze meg, hogy óhajtok-e befáradni a saját szobámba?~
*Nem mozdul.*

* Na igen. Ráadásul ez Declan szobája.
Jó. Nyugi.
Biztos bejön. Csak elfáradt. Vagy ilyesmi.
Mindegy, ott van neki egy örökkévalóság (ha hinni lehet a szóbeszédnek) a várakozásra. Nem fogja felhúzni magát ilyenen. Majd bejön, ha úgy óhajtja. Ő nem mehet ki. Így nem. Még nem mutatta meg magát. Nagy váltás lenne, túlságosan is. Majd pár nap múlva. Addig meg közlekedik az ablakon át.*

*Declan felhúzza a szemöldökét.*
~A kis türelmes. Sejtettem. És én legyek a türelmetlen? Nem akarok én türelmetlen lenni. Nekem volna kedvem még itt várakozni, de most komolyan beszélnem kell vele.~
*Döntött. Belépett az ajtón. Mikor a szoba közepére állt, lehunyta a szemeit. Egyszerűen nem akarta látni, hogy a nő honnan jelenik meg.*
-Seyla... azt hiszem beszélnünk kellene.-
*Mondta halkan, kissé szomorkásan, majd kinyitotta a szemét.*

» 1. A vámpír fogadó
» 05. Hullócsillag Fogadó
» Varázsbot fogadó