09. Fehér Vadkan fogadó

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Vas. Jan. 17 2010, 17:39

* Hatásszünet...?! Vajon mi lehet? Declan nem szokott ilyet. Felnéz rá, a szemébe.
Szinte rögtön le is hajtja a fejét hirtelen, félre. S behunyja a szemét. Nehezen veszi a levegőt, már ha egyáltalán egy vámpírnál létezik légszomj.
Jó.
Most már tudja, hogy mit kell tennie. Hiába, nem tud másra gondolni, mint az utolsó mondatra. Nem tudja kiverni a fejéből. Semmi gond nem lenne, ha ezt az egyet nem tette volna hozzá Sword. Igazából, mosolyoghatnékja van. Legszívesebben minden egyes gondolatát hangosan mondaná. Mégsem teszi. Nem fogja magát kiszolgáltatni, főleg most.Igazából ha valami szín mutatná az őt körülvevő gondolatokat, most az feketére váltana. Nem azért, mert sötétek a gondolatai. Hanem mert ilyenkor szokott váltani az énje a gyermekiből határozott nőébe. De... aztán visszaszorítja ezeket. Nem, még koránt sincs vége. Az a legnagyobb poén az egészben, hogy... egy rövid ideig hinni mert valakinek. De ezért is tudott most hatalmasat koppanni. Számtalan kérdés merül fel benne.... de egyet sem mond ki. Declan egyetlen egy kérdését sem kérdőjelezi meg (jogosan!). Pedig a vámpír ott munkál benne. És hirtelen nagyon kaparja a torkát az a "na megmondtam?!" Nem, nem fog felpattanni, és gúnyos vigyor kíséretében, gyilkosan rámeredni... óhh, nem. Ne fog semmi ajat láttatni, amit nem akar, hogy lássanak. Pedig ott van.*
Mikor felpillant, nincs a szemében semmi más, csak fájdalom.*
- Minden egyes feltett "ígéreted" így hullik porba, Cilve Sword?!

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Vas. Jan. 17 2010, 18:02

*Seyla lehunyja a szemeit. Declan figyeli őt. Türelmesen megvárja, míg feldolgozza a hallottakat. Majd a nő megszólal. Declan mélyen a szemébe néz. Gyengéden leszállítattja az öléből Seylát, majd ő is feláll. Kicsit arrébb megy, majd megfordul és a nőre néz. Már nem nagyon látszik szomorúnak, inkább... picit mérgesnek. De a hangja nem változik meg a megszokotthoz képest.*
-Seyla. Miket ígértem neked? Mondd meg? Talán feledékeny vagyok, de... arra emlékszem, hogy megígértem, nem mondom el senkinek azt, hogy vámpír vagy. Nem sikerült betartanom, mert egy valakinek megmondtam. De hogy ez ne következzék be még egyszer, el megyek. Nem ez az eredeti ok, de ez is közrejátszik.-
*Határozottan beszélt, úgy, aki tudja, mit akar, és mit fog tenni.*
-A másik. Seyla. Én világ életemben gyűlöltem a vámpírokat. Eléggé... rossz helyzetbe kerültem veled kapcsolatban. Én nem tudok olyasvalakivel.... élni, akit egyszerre szeretek és gyűlölök. Ellent mond az elveimnek és az érzelmeimnek. Soha nem fogom elfogadni a vámpírok viselkedését, soha! Értsd meg! Nem vagyunk egymáshoz illők. Pedig szeretlek! Nagyon! Vagy talán... nem is szerelem, hanem vágy? Nem tudom. Ez túl félelmetes téma. Nem tudom megmondani a válaszokat, az érzelmeimet, a gondolataimat. Figyelj. Pl. ma mondtál valamit, ami valahogy nem tetszett. Lehet, hogy nem úgy értetted, de elég ragadozóan hangzott. Azt mondtad: amíg te hozzám tartozol. Mintha... a zsákmányod lennék, a tulajdonod. Nem vagyok a tulajdonod Seyla? Én a magam ura vagyok? És te is a magad ura vagy. A szabadságot szeretjük mindketten, nem bírjuk elviselni, ha megkötöznek bennünket. Hasonlítunk egymásra ezzel kapcsolatban és emiatt nem illünk össze. El kell mennem, hogy elfelejthesselek és szabadon gyűlölhessem a vámpírokat! Értsd meg! Nem szerethetlek! Nem csak a szüleimet vagy a barátaimat bántanám meg ezzel, mert igazából ez nem érdekel. Saját magamat bántanám magam, magamban csalódnék, ha veled maradnék. Emlékszel, hogy sokszor... beszéltünk arról, én hoztam fel mindig, hogy te örökké fogsz élni, én meg nem. Nem nagyon zaklatott fel téged a téma. Mintha nem is akartál volna velem örökké élni. Én pedig... nem vagyok egy alsógatya, akit csak úgy cserélgetnek. Egy valakivel akarok lenni, örökre, és azt akarom, hogy annak az egynek is én legyek az a bizonyos egy. Nem tudom, hogy érted-e... de én... Tudod... valahogy nem érzem magam szabadnak melletted. Nem tudom, mért van ez. Valahogy mindig az történik, amit te akarsz. Elvárod, hogy bizzak benned, de máskor meg úgy nézel rám, hogy ha nem bízok meg benned, akkor azt magasról letojod és nem érdekel téged, hogy veled maradok-e vagy sem. Szerintem még te sem vagy biztos abban, hogy mit érzel irántam. Szerintem csak... csak egy apró lázat, vágyat, vagy nem tudom. Szerintem még kihívást is. Élvezed, hogy nehezen tudok neked ellenállni és valahogy úgy érzem, úgy bánsz velem, mint macska az egérrel. Nem vagyok más neked csak egy áldozat, préda... egy a sok közül...-
*A fokozatosan lelkesülő hangnem most megakadt és újra csendesebbre és lassabbra fogta.*
-Ez nem az én életem. Nem tudom azt az életet élni, amit te élsz. Te nappal élsz, én éjjel. Te elveszed mások életét vagy csak simán a vérüket, én meg... ez számomra gusztustalan. Kérlek! Próbálj belegondolni a helyzetembe. Most talán gyűlölsz,d e én... nem mondhatok mást, mert ez az igazság. Szeretlek... vagyis.. valami furcsa érzést érzek irántad. De nem tudok veled élni... és... úgy érzem, tudnék nélküled élni. Fáj ezt mondanom, mert most valami tűz égeti a szívemet a lelkemet a torkomat, a hangomat, a tüdőmet az egész bensőmet, de tudom, hogy ez a helyes. Most kell elmennem. Mielőtt késő lenne...-
*Csend... Declan fájdalmasan, de határozottan néz a nő szemébe. Most nem az a bizonyos pulikutya, akit ugráltathatnak...Most ő maga... Declan.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Vas. Jan. 17 2010, 19:27

~ Declan... ezt nem kellett volna... nagyon nem. ~
* Ehhez le kell ülni. Csak lefelé bámul maga elé, üres tekintettel. Szinte alig hallja a szavakat. Csak azt tudja, hogy ez valami nagyon rossz. És egy réges-régi emlék tör benne felszínre. Ezt egyenlőre visszavonja a mélyére, nem engedheti meg, hogy emlékezzen... túl fájdalmas. Túl rémes...A kérdés itt most más.
Kinyírni vagy kinyírni? Vagy ennyire talán mégsem gonosz... Megölni vagy nem megölni? De a fájdalom, amit érez, csak az szűnne már meg.... most, ebben a pillanatban úgy érzi, hogy belőle egy keménykezű, könyörtelen vezér tud válni. És mindez Declan miatt... Az a legrosszabb, hogy nem érez iránta gyűlöletet, sem semmi... És miközben ezernyi gyilkolási módszer fut át a fején, másra sem tud gondolni, mint arra, hogy nem lenne képes rá. Egy újjal sem tudna hozzáérni, hogy bántsa. Vagy igen? De az csak egy esetben történne meg, ha már nem érezne iránta semmit. Pedig akármennyire fáj... szereti. És talán csak a mérhetetlen csökönyössége tartja vissza attól, hogy mindezt megértse Declan. Nem néz soha a felszín alá. Levonja a következtetését -különben részben helyesen-, de nem ad neki lehetőséget, hogy lássa, mi miért történik és... nem, ez nem lehet igaz. Ennyire vak lenne a fiú?! És ráadásul pont most! Előléptetik, és közben elveszít valakit... Ez is csak vele történhet meg. Miért nem lát?! Ő maga annyira biztos a dolgában, kimondja, amit gondol, de erre nem mindenki képes. Hogy kiadja magából amit érez. Ennek nem lehet így vége. A francokat..... dehogynem! Kinyírja és kész, vége, kaput, zéró, legalább ő intézte el!
De mégis élettelen, összeomló testtel csúszik le a székről, és leroskad. Görnyedten ül egymagában, s érzi, szétesik. Egy megtört lány csak, semmi több. Ez a nedvesség, ami tócsába gyűlik maga előtt... tőle származna? Az ő könnye hull...?
Elég, elég, ez... ez... nem ő!
Ujjával megérinti a az átlátszó folyadékot, s visszariad tőle. Látja az arcát benne. Ez nem ő. Vagy mégis?! Dühödten csap bele az idegen arcába.
Feláll... vagyis állna, ha a lába bírná. Inogva botladozik egyenes testhelyzetbe. Sokáig tart. Meglepően sokáig. Bámulatos, mennyi mindenre kell figyelni... hol ez az izület, hol az a láb nem engedelmeskedik az akaratának. De valahogy mégis sikerül... azt hiszi. Reméli, hogy keze nem nagyon reszket a fotel karfáján, ahogy állva próbál maradni. Érzi, eszmélete kezdi elhagyni... ezt pedig nem engedheti meg magának. Nem, ezt az örömet nem adja meg Swordnak! Miért is, könyörgöm, miért hitt neki?! Akkor nem kellett volna... ráadásul letagadja... nem, ezekre nem szabad gondolnia. Hát nem vége?! Vége, egyszer s mindenkorra?! Ohh... ne.
Bele... bele kell néznie a szemébe. Nem beszélt... soha. Soha nem mondta ki mi bántja a szívét. Muszáj... most az egyszer... muszáj. Csak ki kell nyitnia a száját. De hát olyan nehéz. Ha, ha ez napvilágra kerül akkor már semmi nem védi. A jól kialakított hazugságok, amik megvédték mindentől, a sajnálattól és az undortól egyaránt, most lepergett róla. De már így is mindenét feltette, hát legalább kap most egy utolsó rúgást az élettől. Aztán már végleg nem az lesz,a mi volt, érzi. Valami megváltozott. Halkan jött ki hang a torkán, az első sikertelen próbálkozások után.*
- 10 évesen az apámnak nevezett vadember behurcolt az erdőbe és megerőszakolt. Azon az éjszakán bent, az erdőben, magamra hagyva, valami megtámadott... csak a vérre emlékszem. Egy neveldébe kerültem, emberkereskedők útján. A következő teliholdkor már tudtam, mi harapott meg. én is azzá váltam. Tíz évet töltöttem a volt családom megkeresésével, és az igazságszolgáltatás helyett véletlenűl egy holdfényes este értem el a falut. Senki nem élte túl. Aztán álomfalvára kerültem. Onnan is menekülnöm kellett. Majd... azt hittem, talán adományt kaptam. Az istenek megkegyelmeztek. Ember lettem. Találkoztam veled... és kiderült, vámpírrá váltam. Minden csak ámítás volt....
* Megfordul, s az ablakhoz lép. Meg kall kapaszkodnia a párkányban. csak egy perc. és eltűnik. de össze kell szednie magát.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Vas. Jan. 17 2010, 19:46

*Hosszas csend következik. Seyla szétesik. Declan alig tud ránézni, de nem veszi le róla a szemét... Csak áll, mint aki mozdulni sem tud egy bizonyos súly alól. Mikor Seyla már a földön van, akkor Declan is lassan leül és az egyik falnak támaszkodik. Úgy nézi a nőt és hallgatja amit mond. Ledöbben, de csak annyira fejezi ki ezt az érzését, hogy szeme elsötétedik. Majd a lány feláll és az ablakhoz lép. Declan nagyon csendesen szólal meg.*
-Seyla. Azt hiszem. Soha nem bíztál meg bennem teljesen. Soha nem mondtál el nekem semmit. Nem tudtam rólad semmit. Nem ismertem az érzéseidet. Semmit nem tudtam, a csókjaidból próbáltam a válaszokat megtalálni. De abban sem találtam meg igazán. Nem tudtam, hogy érzel, nem tudtam, mit szeretsz, nem tudtam, mire gondolsz. Semmit nem tudtam rólad. A legrosszabb, hogy most sem tudok semmit. -
*Még mindig nagyon csendesen, tapintatosan és lágyan beszélt.*
- Sokszor követtelek a végtelenbe, a semmibe. Nem tudtam hová vezet az utam, ha követlek. De megbíztam benned. Közben vártam a válaszokat, de türelmesen vártam, nem mondhatod, hogy nem. Egy komoly beszélgetésünk volt eddig... ezen kívül. Mikor elmagyaráztad, hogy vámpír lettél. Akkor magyaráztál meg dolgokat, de előtte semmit. Seyla. Kérlek válaszolj. Mit tettél volna, ha nem megyek be veled a barlangba, vagy visszafordulok, vagy nem ugrok le veled a mélybe? Ezer lehetőségem volt visszafordulni. Nem tettem. Pedig fogalmam sem volt, hogy mibe keveredtem bele. Bíztam benned, és követtelek. Mit tettél volna, ha nem megyek veled? Tovább mentél volna, nem? Nélkülem... Nem? Te is tudod, hogy nincs rám szükséged..-
*Csendben maradt. Maga elé meredt és nézte a padlót. Egyenlőre úgy érezte, az a helyes, ahogyan most cselekszik. De nem volt benne teljesen biztos. Még csendesebben szólalt meg. Szinte suttogott.*
-Úgy érzem, te nem értesz engem. Én értelek. Sajnállak. e jobbat érdemelsz nálam. Nem adhatom meg, amit kívánsz. Nem tudok úgy élni, mint te. Soha nem szerethetnénk egymást igazán szabadon. Soha...-

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Jan. 23 2010, 13:40

* Megízlelte a döbbenetet. Tehát mégsem olyan érzéketlen a fiú, mint gondolta. Talán jobban is figyelhetne a saját érzékleteire. Talán. Talán majd máskor. Döbbenet döbbenetet szül, úgyhogy lassan megfordul a párkány előtt, Declanra tekint.
- Soha nem mondtad, hogy erre lenne szükséged. -*vonja meg a vállát, hangja selyme beleolvad a hűvös levegőbe. Bizserget. Még nem találkozott olyannal, aki nála jobban tudna bánni a hangjával, már ha odafigyel. Ennek ellenére számára ez természetes. Ahogy az önuralomra is szüksége van. Mindig is szüksége volt. Érdekes, most azért, hogy ne ugorjon rögtön ki az ablakon és ne fusson a világ végéig. *
- Nem vagyok gondolatolvasó, csak megérzek dolgokat... -*von vállat. Jóslatok ide vagy oda, rajta ez nem segít.*
- Egy valamiben igazad van -*emeli rá a tekintetét*- soha senkire nem volt szükségem. Megtanultam magamtól függeni, csak magamban bízni. Ez tart életben, Dec.
* Nevezhetjük akár paranoiának is, a lényegen nem változtat. Állandó készültségben van, és ezen senki és semmi nem tud változtatni. Ha nem fogadják el, sajnálja. Ez az első eset, hogy fáj neki az, ami. Gyorsan múló érzés, reméli. Az állandó fájdalom felőrölné, tudja.
A francba is, nem hagyja, hogy többet belérúgjanak! Declan megadta a kecselemdöfést, de ennyi, elég volt! Nem hagyja magát a földre kényszeríteni! Elég ha ő érzi magát kibaszott szarul, nem kell hogy ezt lássák is! Elég, elég, elég! Ha egyszer vége, emelt fővel távozik. Győztesen.
De ő tud várni.*
- Ez a leghülyébb kifogás, amit életemben hallottam, Declan. -*válaszol nevetve. Keserűen.* - Vámpír vagyok, nehogy már azt mondd, én érdemlek jobbat. -*hallgat el, de eztán meggondolja magát.*- Végletekig csökönyös vagy, és talán ezért is vonzol magadhoz. De egy csökönyös hülye.-*nevet bele a szóba. Hangsúlya ellentétben áll azzal, amit mondd, mégis, annyira viccnek hangzik. Egy hülye viccnek.*- ne add be magadnak, amit te sem hiszel el. Magad miatt mész el, mert olyan elvekben hiszel, amin kívül nincs semmi. Pedig egy kis kompromisszummal minden kiküszöbölhető.
* Hátrébb lép. Eleget hallott. Ez a beszélgetés csak haragba fordulhat tovább. Még hogy ismeri... az előbb mondta azt, hogy nem tud róla semmit igazán. Röhej. A bíráskodás valahogy soha nem volt az ő terepe, inkább...*
- Kompromisszumok, Declan. Kölcsönös engedmények. Mondd, kértem valaha tőled, hogy az légy, ami én? Én tisztelem az életet, Clive. Okkal teszek mindent. Csak ha arról van szó, hogy valakivel szemben én haljak-e meg vagy ő, én inkább magamra teszek. Ennyi.
* Átsétál a szobán. Nem, nem fog ablakon keresztül távozni. Ajtók. Sőt, minden ajtón át fog menni, ami kivezeti a fogadóból. A kilincsre tett kézzel, még mindig hátra néz, a fiú szemébe.*
- Vissza fogsz jönni. -*kijelentés volt. Halk, és igaz. Tudja. De addig is van idejük. Mind a ketten át tudják gondolni azt, amit akarnak, és akkor majd más szemmel látnak mindent. Kinyitja az ajtót, mely halkan nyikordul meg a keze alatt. Semmi zaj, csak ez. És a tompán koppanó léptei, ahogy kisétál rajta. A fa halk sóhajjal zárul be mögötte, ahogy felengedi a kilincset. Ez koránt sem volt emelt fővel való távozás. Inkább, mint egy csöndes távozás.*
~ Én tudok várni ~
* És fut. Láthatatlan sebesen, át az éjszakán, nem nézve, merre viszi a lába. Nyirkos háztetőkön, kihalt sikátorokon, feketén zöldellő árkon-bokron át a holdfény irányába. Nem áll meg, nincs szüksége semmire jobban, mint a futásra, és a rajta átsüvítő szélre, mely reméli, kimos belőle mindent.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Jan. 23 2010, 16:16

*Seyla elfordul a párkánytól és válaszol. Declan figyel rá. Hogyne figyelne? Amikor a nő helyeselt, hogy nincs senkire szüksége, akkor Declan szomorúan biccentett.*
~Kompromisszum? Seyla... egy kicsi kompromisszum már véget vet az elveknek.~
*Hangosan is kimondta volna, de nem akart a nő beszédébe beleszólni. Ezután már felállt. Mikor Seyla megkérdezte, tőle, hogy kérte-e valaha, hogy olyanná váljon, mint ő, akkor Decalan a fejét rázta, miközben a nő szemébe nézett.*
~Nem Seyla. De ha nem most szakítok veled, akkor később teszem és az még jobban fájna.~
*Megint csak nem mondta ki. Seyla átsétál a szobán és kinyitja az ajtót. Declan közelít felé. De nem tud megszólalni. Pedig lenne mondani valója.*
~Nem Seyla. Nem jövök vissza.~
*Ezt jelezte a szemével, úgy, hogy a földet bámulta. Majd még utoljára a nő szemébe nézett, majd becsukódott az ajtó. Declan jobb karját az ajtónak támasztotta és a homlokát a karjára döntötte. Lehunyta a szemeit.*
~Seyla... Meg kellett tanulnod egyedül élni, azért tudsz nélkülem is élni. Te nyughatatlan vagy. Keresed és szereted a veszélyt. Seyla... nekem is meg kellett tanulnom egyedül élni. Nyughatatlan vagyok sokszor és Casvéért kerestem a veszélyt. Két nyughatatlan nem illik össze. Nekem olyan nő kell, aki... aki mellett békére lelek. És nem kalandra. Sajnálom... ég veled...~
*Felegyenesedett, mereven nézte az ajtót. Majd megfordult és összepakolt. Eldöntötte, ideje felkeresnie Casvét. El kell menniük...*

//Cenkjú dö gém! Smile

//

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Kedd Feb. 02 2010, 22:47

*Fáradtan érkezett meg a fogadóba, bár ez nem igazán látszott rajta. Nem volt nála semmi. Csak egy tarisznya, ami igen csak üresnek látszott. A pulthoz ült és kért egy pohár vodkát. A fogadós kissé furcsán nézett rá, hisz látta a lány fiatalságát, de nem ellenkezett. Elé pakolta az italt, amit a lány gyorsan felhajtott és ki is fizetett. Majd a mellette ücsörgő magányos férfira tekintett. Arya gonoszkásan elmosolyodott. Feltűnően beletúrt a hajába, hümmögött egyet. Ekkor a férfi rátekintett. A lány pedig vissza rá csábos szemeivel. Mosolya a szája szegletében nem jó kislányos viselkedésre utalt. A férfi is ugyanúgy elmosolyodott. Arya közelebb húzódott hozzá, szemével égette a férfit. Bár az nem bánta. A lány jól végignézett a férfin, az is úgy tett a lánnyal.*
-Unatkozik netán?-
*Kérdezte a lány célozgatva. A férfi gonosz vigyorral az arcán biccentett a fejével. Közben a fogadós ismét felhúzta a szemöldökét. A háttérben figyelte az eseményeket, miközben törölgetett egy poharat. Szegény pohár lassan elfogy a férfi kezében. Tehát a férfi igennel reagált a lány hívására. Felálltak hát egyszerre és a férfi felvezette Aryát a szobájába. Az ajtóban megálltak és a férfi csendesen megkérdezte.*
-Mi az ár?-
-100 arany.-
*Felelte határozottan mégis kirívóan a lány. A férfi hátrahőkölt, végiggondolta a dolgokat. Na meg újra végignézett a lányon. Majd ismét sunyin elmosolyodott, és bementek mindketten a szobába. Ott elidőztek. Rájuk sötétedett. A férfi aludt az ágyban, Arya pedig szomorkásan számolta a kezében a 100 aranyat. Már éjfél is elmúlhatott, de a lány nem tudott aludni. Felkelt hát és elhagyta a fogadót. Egyedül sétált -inkább igyekezett valahova- az éjszakában. Majd talált egy gyógyfüves boltot, ahol kedvére bevásárolhatott a mindenféle mosolyfüvekből. Az árus kissé furcsállta a dolgot, hogy miért jött ilyen késő a lány vásárolni, na meg minek vett ennyit azokból a füvekből, de hát nem az ő dolga ezzel foglalkozni. Arya kisietett a boltból, majd visszasietett a fogadóba, kivett egy szobát, majd magára zárta az ajtót. Ott befeküdt az ágyba és rögtön el is szívott egyet a sok fűből. Végre eljöhetett ez a mennyei pillanat. Végre megkönnyebbülhetett. Arya szíve hevesebben kezdett verni, a levegőt is szaporábban vette. Pupillája beszűkült, verejtékezni kezdett. Megkönnyebbült mosoly jelent meg az arcán. Egy óra telhetett el. Ezután egy másik növényhez nyúlt. Ahhoz, amelyik elfüstölése után elaludt...*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szer. Feb. 03 2010, 19:32

*Fáradtan ébredt. Az ágya melletti asztalra tekintett, ahol már nem füstölt az altató növény.*
~Ezért ébredtem fel...~
*Gondolta magában szomorkásan. De aztán elmosolyodott és kibújt az ágyból.*
~Új nap, új kaland!~
*Ez volt a mottója. Arra gondolt, hogy elmegy sétálni, na meg enni is kéne valamit. Szegény ritkán éhes, emiatt keveset is eszik, de tudja, hogy ez egészségtelen, így magába kényszerít néha egy szelet kenyeret... egy kis vodkával. Készülődött is volna le, amikor szeme a növényeken akadt meg.*
~Csak egy enyhébbet... hogy kijózanodjak...~
*Megfogott egyet és betömte a szájába. Jól meg rágta, amire különös kellemes és izgalmas érzés fogta el. Majd mikor végzett, feltűnő vidámsággal sietett le a fogadóba és kért egy szelet baracklekváros kenyeret. Azt szépen magába majszolta, majd elindult a városba, hogy körbeszemlélje a terepet.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Feb. 06 2010, 00:03

A fiú elégedetten nyugtázta, hogy egy terve végre hasznos és egyvalamiben egyet értenek. Gyorsabbra is vette a tempót és bementek a legközelebbi fogadóba. A hely egy hétköznapi kocsma volt, tele részeg emberekkel, de akadtak ott épp megpihenő vándorok is. Egy viszont tagadhatatlan, mindegyik ember csak magával volt elfoglalva, na meg a pohártársaságával.
Mikor beléptek, a csapos máris felkapta a fejét és az újonnan érkezetteket fürkészte. Armin sem fogta annyira feltűnően Cecit, inkább hagyta, hogy maga tájékozódjon. Itt most úgyis azt csinál majd, amit akar.
~ Nem kell annyira félteni, ha éhes, úgyis kér enni. Vagy akármi. ~
Egy ideig még eltűnődött a lányon, majd odament a csaposhoz és kért magának egy pohárral a jó híres barna sörből. Annyi igazán nem árt. Meg még nem kóstolta, viszont annál többet hallott róla.
Armin amint megkapta a sört, lassanként iszogatni kezdte. Minden cseppjét ki óhajtotta élvezni, ha már megkóstolta. Közben egy-egy pillanatra levette a szemét Cecilről, aki még mindig az ajtóban ácsorgott.
~ Csak idejön… Ráérünk, még csak olyan hajnali három körül lehet. ~

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Feb. 06 2010, 00:22

*Mikor beléptek a kocsmába Armin végre letette. Onnantól kezdve Cecília el se mozdult az ajtó közeléből, kereste a megfelelő áldozatot. A szeme végül egy fiatal vándoron akadt meg. Egyedül ült a sarokban egy asztalnál. Szép lassan odasétált hozzá és már el is kezdte a "hívj meg vacsorára, és légy te a főfogás" ismerkedősös, beszélgetősös taktikáját. Egy negyed óra múlva már egy szoba felé tartotak. A pasas nagyon vigyorgott, mikor a vérét szívta...Hát, azt már ennyire nem élvezte. Kb 10 perc után Cecília elégedetten lépkedett le a lépcsőn. Nem ölte meg a vándort de elég sokat szívott belőle. Nem baj, majd odasúg valamit a fogadósnak vagy ilyenek...Mosolyogva nézett Arminra mikor leért.*
-Az a kedves ember meghívott vacsorára, hát nem remek? Most már sokkal jobban vagyok!*Mondta vidáman, közben mikor a fiú nem láthatta, komoly pillantást vetett a fogadósra majd a szoba felé. Ő óvatosan bólintott majd folytatta tovább a munkáját.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Feb. 06 2010, 00:36

Armin épp kortyolgatott, mikor felkeltette a figyelmét, hogy Ceci az egyik fiatal alak asztalához sétál kis bűbájos mosollyal, majd szót váltanak és felmennek a szobák felé az emeletre. A fiú elismerően hümmögött magában, bár nem tudta most hova tenni ezt az esetet. Éppen csak megfordult a fejében, hogy utánuk megy, de az ösztönei rögtön megálljt parancsoltak neki, képtelen volt a székéről moccanni. Mintha valami azt sugallná, hogy veszélyes lenne felmenni utánuk.
~ Ilyet még esküszöm nem tapasztaltam. Valami rossz történik? Olyankor szoktak így kiborulni, ha valami nem normális zajlik.~
Pedig nem csak kitalálta és nem volt semmi gyanítás, a fiú semmit nem tudott, egyszerűen csak az ösztönei automatikusan működésbe léptek és addig nem is engedett a görcsös szorongás, míg Cecil fel nem bukkant ismét, elbűvölő kis mosollyal a száján. Abban a pillanatban Armin komor arca is visszanyerte eredeti színét, meg egy kis félmosoly is kiült a szájára, mikor meghallotta, hogy a lány már sokkal jobban van. Mi több, pompásan!
- Hát azt meghiszem! Bár nem igazán akarom tudni, mivel szedted rá. Ma azt vettem észre, hogy jobb néhány dolgot nem piszkálni, úgyhogy nem kérdezek. – miután befejezte a mondatot, lelökte az utolsó korty sört is, majd jólesően lerakta az üres eszközt a pultra.
- Na, akkor egészségünkre! – széles mosolyra húzta a száját és a lányra nézett. Azt vélte felfedezni, hogy sokkal jobb színben van és ebben a kicsit több fényben mennyire szépnek találja. És ez csak úgy magától értetődött. De mielőtt még elmerengett volna hosszabb ideig, kicsit megköszörülte a torkát.
- Gondolom már haza mennél.

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Feb. 06 2010, 00:54

*Armin Hál'Istennek nem kérdezősködött. A lányka magában megkönnyebbülten felsóhajtott.*
- Jól teszed! Én azért vagyok más, mert vannak titkaim.*Mondta csendesen, gyengéd mosollyal arcán.*Mialatt a fiú megitta az utolsó korty sört Cecil jó hosszasan végig nézett a társaságon. Szánalmas banda, már-már teljesen kiütve az italtól. Gyűlölte az olyan embereket akik képesek ennyire elhagyni magukat és így az ital fogságába kerülni. 1-2 korsó sörrel még nincs is baj, de ha túlzásba viszik...Viszont volt valami amin megakadt a szeme, és amitől a félelem járta át egész testét...A nap sugarak..Hajnalodott már..*~Így elszaladt az idő? Ez nem lehet igaz?!~*Szinte reflexből megragadta Armir karját és felszaladt vele az emeletre egyenesen egy üres szobába. Ott gondosan eltakarta az ablakokat majd megkönnyebbülten roskadt le a földre. Beletelt pár percbe mire rájött, hogy pontosan mit is tett...*
- Ne haragudj, csak tudod...Nem bírom az ittas embereket! Nagyon nem!*Mondta kicsit még indig ijedten.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Feb. 06 2010, 01:09

Cecil ahogy nézelődött, kezdett egyre furcsábban viselkedni. Mintha ideges lett volna valami miatt. Aztán hirtelen megragadta a fiú kezét és sietni kezdett vele az emelet felé, Arminnak csak egy hangos „héé” sikeredett ki a torkán. Végtére is erről nem volt szó, sőt a lány semmit nem mondott, hogy miért kéne feljönni. Armin meg nem akart semmi erőltetettre gondolni, inkább amint felértek egy szobába és Ceci bevágta maga mögött az ajtót, akkor kérdezett csak rá.
- Most ez meg mi volt? Arra már rájöttem, hogy furcsán szoktál viselkedni, de azért ez kicsit túlzás.
~ Esküszöm ki fog készíteni, ha csak így rám hozza a frászt, aztán meg minden magyarázat nélkül bevág egy szobába.~
Armin arcára kiült az értetlenség és végül is jogosan. Nem szokták a lányok csak úgy hébe-hóba felcipelni az emeletre, inkább fordítva szokott történni. De most a szőke fiú meg volt zavarodva. Azt se tudta mi fog történni, csak ácsorgott a sötétben.
- Legalább gyújtsunk gyertyát, vagy akármi. Várj, kinyitom az ablakot. Nem látok így semmit. – és ahogy mondta, elindult az ablak felé.

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Feb. 06 2010, 01:21

*Látszólag Armin meg volt zavarodva, akárcsak maga Cecília. Még mindig a földön ült, csak nézett maga elé. Közben a fejében cikáztak a gondolatok. Igazság szerint azon morfondírozott, hogy hogyan fog hazajutni, a válasz pedig az, hogy sehogy! Legalábbis ma..*
-Sajnálom, csak tudod...*Továbbra is a lehetséges menekülő utakon gondolkozott de nem talált ki egyet sem...Már épp elhatározta, hogy itt marad, mikor a fiú egy számára halálos dolgot készült megtenni...Ki akarta nyitni az ablakot..Ahol be fog jönni a fény..A nap fénye..Ijedten ugrott föl, és még mielőtt Armin széthúzhatta volna a függönyöket, Cecil hátulról elkapta a kezeit.*
- Tégy azt amit akarsz de kérlek, ne nyisd ki az ablakot! Gyűlölöm a fényt! Gyűlölöm a napot! Kérlek, könyörgök!*Kérlelte remegő hangon Armint, majd mikor leesett neki, hogy mit is csinál, elengedte kezeit és hátrálni kezdett. Átfogta sajátjait mintha fázni és mereven a padlót nézte. Jó pár percre néma csönd köszöntött be, amit végül a vámpír lányka tört meg.*
- Sajnálom, még csak egy napja ismerjük egymást...Mégis..Rengeteg gondot okozok neked.

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Feb. 06 2010, 01:33

A fiú pont csak pár lépésre állt az ablaktól és nyújtotta a kezeit, hogy elhúzza a függönyt, de ekkor Cecília kezei úgy kapcsolódtak a csuklóira, mint valami bilincs és el is rántotta. Armin erre már végképp nem tudott mit mondani, csak értetlenül nézett maga elé, próbálta kivenni a lány alakját. Sötét lévén ő nem látott semmit, viszont érezte, hogy elengedik a kezeit és halk neszek alapján arra következtetett, hogy tőle pár méterre Ceci leült a padlóra.
Armin döbbenetéből felocsúdva elindult körbetapogatózni a szobában.
~ Ha nem nap, hát keresek más fényforrást, az is megteszi. Csak tudnám miért utálja ennyire a fényt, hisz az csodás dolog!~
Rövidke keresés után talált is egy gyertyát, egy kis asztalszerűségen. Előkotort az övére csatolt kis tarsolyból a gyújtósát és meggyújtotta a gyertyát. Halvány fény terjengte be a levegőt és a fiúnak várnia kellett, míg szokja a félhomályt.
Miután már tisztán látott, odasétált Cecihez, és leült vele szemben. A lány még mindig magát marcangolta, amiért ilyen „lehetetlen” helyzetbe hozta a lovast, de Armin nem haragudott. Sőt, inkább közelebb hajolt, mutatóujjával felemelte a lány állát, hogy jól bele tudjon nézni a szemébe és elmosolyodott.
- Fel a fejjel, nem történt semmi vészes. Ha akarod, addig maradok, amíg akarod. Egyedül csak unatkoznál, üssük el valamivel inkább az időt. És ne hibáztasd már magad, így történt és kész.
~ És ezt persze komolyan fontolóra is vettem, hogy maradok. Csak nem hagyom ilyenkor cserben…~

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Feb. 06 2010, 01:47

*A gyertya fénye kellemesen bejárta a szobát. Cecília szemei azonnal hozzászoktak a félhomályhoz, bár Arminon még látszott, hogy vannak problémái a dologgal. Pár másodperc múlva már is tökéletesen látott. Odajött a lányhoz és megnyugtatta amiért belül nagyon hálás volt. *
- Köszönöm!*Arcán újra a szokásos mosoly jelent meg, szemei meg-meg csillantak a gyertya fényében.*
-Tényleg itt maradsz? Nem mész el?*Kérdezte csodálkozva. Olyan furán hatott, hogy valaki itt marad vele...És nem hagyja egyedül. Arcán még szélesebb lett a mosoly és vidáman összecsapta a kezeit.*
- Megérte ma a sikátorba mennem!*Mondta vidáman csilingelő hangján.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Feb. 06 2010, 02:00

Micsoda megbecsülés! Armin ezt külön dicséretnek vette, amit a lány mondott. Ceci teljesen felvidult, ahogy a fiú elkezdte nyugtatgatni, na meg ígérgetni, hogy marad.
- Naná, nem foglak itt hagyni! – szélesen elvigyorodott, majd kotorászni kezdett a kis tarsolyában. Hosszadalmas turkálás után előhalászott egy tenyér méretű valamit, amit rögtön elkezdett keverni. Hát persze, hogy kártya volt az! Mindig hordott magánál, hisz ki tudja, mikor jönne jól. És most épp nagyon hasznos.
- Mit szólnál néhány körhöz? Aztán, majd ha megunjuk, kitalálunk mást. De ilyenkor tudok örülni, hogy mindig el van rakva ez a pakli.
Miközben keverte a kártyát, futólag körbenézett a szobán. Kis egyszerű berendezésű helyiség volt, egyszemélyes, rozoga ággyal és hátrébb, ahol a gyertya is égett, egy kis asztalka foglalt helyet. Ezen kívül bútor csak egy éjjeliszekrény volt a szobában, más semmi egyéb. De tökéletesen megtette a hatást, nem volt se túl kirívó, egy játék meg ugye annál izgalmasabb, minél különösebb helyen vannak.
Mikor elkészült a keveréssel osztani kezdte a lapokat, Cecilnek is, utána meg magának és a többit a padlóra helyezte.
- Egyébként én is örülök, hogy ma a sikátorba mentem, legalább egy új barátra tettem szert, ha lehet ezt mondani. – megjelent egy félmosoly, ahogy a lapjait nézte, majd ránézett játékostársára.
- Na te kezdesz.

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Feb. 06 2010, 02:09

*Jókedvűen nézte ahogy Armin elővette a lapokat és keverni kezdte őket.*
- Rendben! De előre szólok, jó vagyok a kártyajátékokban...*Arcán huncut mosoly jelent meg. Felvette a lapjait én onnantól végig, kifejezéstelenül, póker arccal játszott végig.*
- Mond csak nyugodtan!*Hallatszott a válasz. Pár perccel később már a vidám nevetést lehetett hallani. Cecil megnyerte az első játszmát. Diadalmasan mosolygott és büszkén kihúzta magát.*
- Nos, még egy játék?*Egy újabb kör kezdődött, ezúttal Ceci kevert. Megint fölvette az előbbi pókerarcot bár most nem tudott teljesen a játékra koncentrálni. Valami szöget ütött a fejében, és muszáj volt megkérdeznie..*
-Armin, ha megtudnál rólam egy szörnyű dolgot...Akkor is a barátom maradnál?

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Feb. 06 2010, 12:43

A kártya tényleg feldobta a hangulatukat. Amint játékba kezdtek, vidáman cukkolták, ugratták egymást. Végül az első kört Ceci vitte.
~ Jól van, végtére is figyelmeztetett, hogy jól játszik. De nem adom ennyiben.~
- Oké, de ne hidd, hogy a következőt hagyni fogom. Ezt is csak udvariasságból engedtem át. – persze csak blöffölt, de jót dobott a hangulaton.
Armin újra keverni kezdett, majd osztott. Közben a lány lenyugtázta, hogy részéről nyugodtan mondhatja ezt.
~ Szóval kedves barátom, kösd fel a gatyád! ~
Armin kezdte most a kört, majd elindult az újabb játék. Most Armin állt nyerésre és az utolsó lap ledobásával magasan a levegőbe emelte a kezeit.
- Egyenlítettem. – széles vigyor jelent meg az arcán, de Ceci kijelentése lefagyasztotta azt. A lány valami szörnyű dologról kezdett hablatyolni.
~ Miféle szörnyű dolog lenne az? Csak nem olyan vészes, bár tőle minden kitelik. ~
Csendben volt, csak gondolkozott magában, hogy erre most mit mondjon, majd eldöntötte azt is.
- És mégis miféle szörnyű dolog? Van valami betegséged? Vagy… hát más nem jut eszembe. Mi lenne az, amitől meg kellene fontolnom, hogy társalogjak-e veled, vagy sem?

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Feb. 06 2010, 15:03

*A második kört Armin nyerte amiért Cecil egy kicsit bosszankodott is, majd elmosolyodott.*
- Igen, egyenlítettél. De a következő játszmát én nyerem, és az utána következőt is, és az azután következőt is!*Mondta kicsit lódítva, pimaszkul mosolyogva. Az utolsó kérdésre hosszú ideig nem felelt csak csendesen játszottak, végül mikor a játék a végéhez közeledett megszólalt.*
- Csak válaszolj, igen vagy nem? *Kérdezte kicsit követelően, hangjában megbújva kíváncsisággal. A játék véget ért, és a lányka arcára széles mosoly ült ki.*
- Nyerteeeem!

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Feb. 06 2010, 15:15

~ Csak hiszed, hogy hagyom! ~
Armin nem mondta ki, inkább várta a lány válaszát, ami nem akart megjönni. Végül belekezdtek egy újabb játékba. Újabb osztás, ismét megkezdődött egy verseny kettejük között, amit végül Ceci nyert meg, épp úgy, ahogy mondta.
Még fel is kiáltott, hogy „Nyerteeem”, de utána várta a választ egy újabb kérdés révén a fiútól.
- Na jó, ezennel tényleg nyertél. – mosolyodott el Armin, majd egyáltalán nem gondolkozva a válaszán, kimondta a véleményét.
- Természetesen igen! Ezen nem hiszem, hogy akármi változtatna. Akár legyen szó betegségről, anyagi okokról, vagy bármi másról, rám számíthatsz. – egy kis bizakodó mosolyt is küldött a lány felé, majd folytatta.
- Még az sem aggasztana, ha köröznek, mert egy fél várost lemészároltál. Egy kötélnek valónak is elkel egy barát. – de ez utóbbit csak tréfából mondta, ez látszott a kiejtésén és a viselkedésén is. Nem gondolta komolyan, pedig nem is sejtette, hogy félig-meddig mennyire az igazat mondja.

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Feb. 06 2010, 15:33

*Armin végre beismerte, hogy ő nyert. Cecília büszkén kihúzta magát és elismerően bólintott.*
- Ideje volt, hogy beismerd.*Vidáman nevetgélt a válaszon pedig...Kicsit meglepődött. Sok embertől kérdezte meg már ezt, akit úgy ítélt meg, hogy bízhat benne. Egyik ezt mondta másik azt...A legtöbb mégis mindig azt mondta, hogy nem zavarná. *~Furcsák ezek a halandók...Vagy csak ennyire nem ismerik a félelmet?~*Felsóhalytott, a fiú nem is sejtette emnnyire közel van az igazsághoz.*
- Hát...Körözni nem köröznek...*Mondta csendesen. Felhúzta lábait és kezeivel átkarolta őket.*- Nem vagyok olyan béna, hogy nyomokat hagyjak magam után...

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Feb. 06 2010, 17:32

1.feladat – A Varázskönyv megreparálása

*Arya mikor hazaért, már nagyban éjszaka volt. Hamarosan pirkadott. Nem aludt semmit. Azzal a bizonyos legénnyel volt elfoglalva, akit még akkor látott meg az utcán, amikor Cecíliával beszélgetett. Nem volt kedve aludni, bár fáradt volt. Ettől a legénytől meg nem kapott valami sok pénzt. Szegény csóró volt. Csak 20 aranyat tudott neki fizetni, ami még a fél fogára sem elég. Olyan drágák a nyugtató, altató, bódító növények. Sajnos. Szóval ez a 20 arany arra volt elég, hogy egy hétre kifizesse a szállást. Tehát elfüstölhető altató növényre már nem futotta. Tehát nem is aludt az éjszaka. Azzal töltötte az idejét, hogy kipakolta kicsi tarisznyáját. Talált benne egy zsebkendőt, amit még Adam-től kapott egy igen nehéz helyzetben. Megszagolta.*
~Adam... hiányzol.~
*Arrébb tette. Elővett egy már igencsak elfonnyadt mosolyfüvet. Semmire sem jó. Arrébb dobta. Majd egy igencsak elrongyolódott könyvecskét vett a kezébe.*
~Hát ez mi?~

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Feb. 06 2010, 17:33

*Kinyitotta.*
~Jaaaaaaaaaaaaaaa~
*Ezt a kis varázskönyvet még akkor rakta gyorsan el, amikor megszökött. Arra gondolt, biztos jól fog még neki jönni. Hát jól. Arya fancsali képpel nézte az igen csak tönkrement könyvecskét.*
-Pfff...-
~Valamit csinálni kéne ezzel.~
*Még olvasni sem tudott belőle, teljesen tönkretette az írást az eső. A borítója félig le volt tépődve. Sőt. Oszlott. Egy kis darab Arya kezében maradt. Hát úgy döntött, elmegy egy könyvkötőhöz. Visszatette hát a tarisznyába, és kiment a szobából. Lement a lépcsőn és elhagyta a fogadót.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Feb. 06 2010, 18:05

Cecil nagyon magabiztos lett hirtelen, mikor Armin beismerte. A szőke fiú még mosolyogva azért hozzátette, hogy a lány ne bízza el túlságosan magát.
- Nem mostanában fogsz ilyet hallani tőlem, szóval vedd úgy, hogy most megdicsértelek. – Armin imádott élcelődni, ez most is meglátszott. Még mondani akart hozzá valamit, de észrevette, hogy a lány valamin komolyan elgondolkozik. Így hát lenyelte azt a néhány szót és némán keverni kezdte a paklit.
Ceci végül megszólalt és olyasmit mondott, amire a fiú egyáltalán nem számított. Úgy tűnt azzal a kis viccelődésével nagyon komolyan betalált.
~ Huh, erre mondják, hogy az ember nem a kinézetéről ismerszik meg. De mégis hogy tud ártani egy embernek? Na meg akkor vegyem úgy, hogy veszélyben vagyok? És az a… Nem hiszem, hogy az történt, hisz ettek, Cecília azt mondta. ~
- Ezt értsem úgy, hogy te tényleg meg szoktál ölni embereket? Mi vagy te, valamiféle zsoldos? – ez volt az első, ami az eszébe jutott, majd leesett egy fontos dolog is neki. – Azt az alakot is megölted, akit felhívtál? Vagy az mi volt? Egyáltalán veszélyben vagyok? Illetve kellene, hogy abban érezzem magam?
Míg a választ várta, akkor jött rá, hogy valóban nagy veszélyben lehet, hisz most nincs itt Annara, hogy megvédje, ő meg egyedül nem nagyon boldogulna olyannal, aki már több embert is megölt. Ahogy erre rájött, még a keze is megállt a keverésben és kínos csönd állt be.

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Feb. 06 2010, 18:31

*Látszott Arminon, hogy komolyan meglepődött. Bár, ki ne lepődne meg azon, hogyha egy aranyos kislány azt mondja: Öltem már embert...Pár oercig szótlanul nézett a fiúra. Kék szemeiben a félelmet vélte felfedezni...Pedig nem lett volna oka félni, már az elején eltervezte, hogy nem fogja bántani. A zsoldosos dologra kicsit kuncogni kezdett, de Armin ábrázatát elnézve abba is hagyta.*
- Nem, én nem vagyok zsoldos. Csak a saját szökségleteim kielégítései miatt ölök. *Mondta komoly, megfontolt hangon.*-És nem öltem meg! Csak elveszítette az eszméletét, de nem halt meg...~Túl sok probléma van ha meg is ölöm a vacsorát. Ha pedig életben hagyom, úgyis elfelejti a történteket.~
- Egyébként pedig nem vagy veszélyben! Már az elején elterveztem, hogy nem öllek meg. Nem kell félned..*Mondta, közben egy apró mosoly jelent meg az arcán. Látta ahogy Armin abba hagyta a pakli keverését, így kivette a kezéből és folytatta. *

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Feb. 06 2010, 20:17

~ Hát legalább nem zsoldos. Ez is valami.~
Armin kicsit túl korán bízta el magát, hogy semmi vész. Ceci olyanokat mondott, ami teljesen megdöbbentette a fiút.
- Létszükséglet? Milyen formában? Meg ha létszükséglet, akkor most hogy van ez a megölősdi, meg a nem megölősdi?– hebegte csodálkozón, de még be se fejezte, Cecil már mondta tovább. Hogy nincs veszélyben, amin Armin valamelyest megnyugodott. Ez az arcáról is tükröződött, nem kellett hozzá nagy csoda észrevenni. De csak egy szót tudott kinyögni.
- Értem. – ekkor Cecil kivette a kezéből a kártyákat és keverni kezdte. A szőke lovas is felocsúdott és ám legyen, csatlakozott.
- Azért az megnyugtató, hogy noha nem vagyok cseppet sem különb, mint más, de nem bántasz.
~ Tulajdonképpen azt sem tudom, hogy most mi folyik itt. Most vagy nekiállt kóstolgatni az áldozatait, vagy csak ölési kényszere van.~

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Feb. 06 2010, 20:45

*Csak keverte a paklit, közben hallgatta Armin kérdéseit, de nem felelt rájuk. Kiosztotta a lapokat és a játék már el is kezdődött. *
- Lehet, hogy te nem vetted észre de igenis különb vagy mint mások. Ez pedig épp elég ahhoz, hogy életben hagyjalak.*Mondta a lapjait tanulmányozva. Halkan dúdolni kezdett, ugyanazt a dallamot amit útközben. Arcán átsuhant egy apró kis mosoly majd rakosgatni kezdte a lapokat. *
- Ez az egész kicsit bonyolult..Hidd el, jobb lesz neked ha nem tudsz többet.*Mondta csendesen, a lapokra koncentrálva.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Feb. 06 2010, 22:15

- Lehet igazad van. – hümmögött Armin, miközben megkapta a következő leosztást. Tulajdonképpen annyival megelégedett, hogy biztonságban van. És ennyi elég volt ahhoz, hogy csak a játékra figyeljen.
~ Ne hidd, hogy ebben a körben hagylak nyerni! ~
Armin az osztás után teljesen belemerült a játékba, végig azon ügyködött, hogy nyerjen még egy kört, hisz Cecília állt vezetésre. De még mennyire. Pedig nem nagyon vallotta volna be, hogy most at egyszer olyan ellenfele akadt, akivel meggyűlt a baja.
A végén tényleg úgy lett. Cecil már megint nyert. Armin pedig fanyar mosollyal megszólalt.
- Hát úgy tűnik, most is nyertél. De ez nem azt jelenti, hogy agyon foglak dicsérgetni. – erősködött, majd ledobta a lapjait a kezéből.
- A kártyázást azt hiszem mára meguntam. Nem tudod mennyi idő lehet? Vagy lemenjek kérdezősködni? Esetleg egy kis résen kinézhetek az ablakon? Az csak nem okoz akkora gondot.

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Szomb. Feb. 06 2010, 22:31

*És egy újabb győzelem! Cecil teljesen lekörözte Armint, felugrott és vidáman ugrándozni kezdett.*
- És a bajnokok bajnoka: Cecília! *Kiáltotta boldogan majd szépen lassan megállt és leült az ágyra.*
- Nem kell a dicséret, anélkül is tudom, hogy én nyertem!*Pimaszkodott a fiúval, majd kifújta magát és elégedetten hátradőlt.*
- Kérlek szépen, inkább kérdezd meg lent. *Mondta csendesen majd elfordult és becsukta szemeit. Nem aludt el, csak egy kicsit pihengetett. Seylán járt az agya, már jó pár ruhája eltűnt...és ami még nagyobb gond ennél, hogy egy csomó nem is került vissza. Ásított egy nagyot majd átfordult a másik irányba. Egyik szemét kinyitotta, Armin kék szemeivel összeütközött a tekintete. Felsóhajtott majd becsukta mindkét szemét, de még mindig nem aludt. *

» Fakó ló fogadó
» 1. A vámpír fogadó
» 05. Hullócsillag Fogadó