09. Fehér Vadkan fogadó

*Mint mindig az utcán kóborolt. Már besötétedett és hát mi mást csinálhatna ilyenkor egy vámpír mint járkál az utcákon és vacsora után kutat, de sajnos nem talált senkit és már kezdett elég éhes lenni így betért egy fogadóba. Az volt a terve, hogy megvárja amég a lökött férfiak holtig leisszák megukat utána pedig ő is szépen eliszogat...belőlük. Tehát belépett, de valami más volt most mint szokott. Még pedig az, hogy a megszokott szagokhoz (ami álltalában bor meg ilyenek) egy másik is vegyül. Egy másik vámpír szaga. Azonnal kiszúrja fajtársát az egyik sarokban és fel is ismeri. Egy nagyon régi ismerőse, sajnos nem túl kedves ismerős. Átfutott az agyán, hogy nem is kéne vele foglalkozni de mostanában annyira unatkozott, ez pedig egy remek szórakozásnak indult. Így hát szép nyugottan magabisztosan arcán gonoszkás mosolyal odament az asztalhoz.*
- Üdv! Elég régen találkoztunk kedves Aldo Barras! Látom sok minden történt veled mióta nem találkoztunk.-*Egy pillanatra kivillantja szemfogait, úgy, hogy ne láthassa senki más csak "kedves kis fajtársa". *
- Ugye nem bánod ha leülök?-*Meg se várta a választ kényelembe helyezte magát az egyik széken*

*Kissé furán viselkedett "régi barátja". Igazából mikor utóljára találkoztak majd kikaparták egymás szemét, vagyis inkább Hiswa az övét de Aldo is ott volt és nem éppen neki szurkolt. Így hát elég fura volt ez az egész.*
- Igen, vacsorázni készülök de tudod ha nem sértelek meg vele elég fura vagy. Ne aggódj, ujdonsült fajtársadak nyugodtan elmondhatod.-* Ő is kacsintott egyet és kíváncsian várta a választ.*

*Talán úgy tűnt, hogy szánalmat érez iránta de valójában egész testét átjárta az öröm és gonoszság. Kinyújtózkodott hátradőlt székében, ekkor már nem titkolta mit is érez valójában, gonoszul felnevetett aztán ránézett Aldora.*
- Ez pech. Egyébként nem, nem én vagyok Hiswa. Az én nevem Cecília és valójában én magam is őt keresem, vagyis kerestem de mostmár nem igazán érdekel. Majd a sors elvisz hozzá.*A plafont bámulta és közben egy kicsit elgondolkozott aztán tekintetét megint a férfira helyezte.*
- Őszinte leszek veled, egy kicsit se sajnállak. Bár ha akarod segítek előkeríteni az eltűnt emlékeid és segíthetek más dolgokban is. Ne érts félre, nem azért mert sajnállak egyszerűen csak unatkozok.* Felsóhalytott és komolyan ránézett.*
- Persze nem muszáj elfogadni, csak ha akarod.

*Elégedetten elmosolyodott.*- Hát először is. Mi nem vagyunk puszipajtársok, ezzel nem azt akarom mondani, hogy ugorj neki most rögtön a torkomnak csak gondoltam szólok róla. Egyébként pedig semmi kööd hozzá mi köt Hiswához, talán egyszer majd elmondom de addig is elégedj meg annyival, hogy nem a legszebben búcsúztam el tőle.-*Gonoszul elvigyorodott viszont tök váratlanul nekiment egy elég piás férfi. Cecíliának soha se volt nagy a türelme és az ilyeneket egyáltalán nem bírta. Bedühödött és egy hirtelen mozdulattal nekivágta a pasat a falnak. Elég nagyot szólt, és az emberek is kissé meghökkentek, de egy dühös tekintettel elhallgatatta őket. Morcosan visszaült a székre.*
- Micsoda szánalmas halandó. Gyűlölöm az ilyeneket. Ó egyébként majd elviszlek a vámpírok búvóhelyére, de oda kell figyelned, hogy ne jöjjön rá senki se a titokra. Evolyran még nem készült fel a vámpírokra.* Gonoszul kuncogott egy kicsit, persze elég furán hangzott ez az egész, hisz most vágott a falhoz egy felnőtt férfit ami egy nem mindennapi dolog volt....a halandók között.*

*Az ismerős szagra fejét kicsit hátrafordította aztán vissza Aldohoz.*
- Úgy tűnik már hárman vagyunk. Mókás, eddig csak egy vámpírral találkoztam most meg egyszerre kettővel.-*Kicsit elmerült gondolataiban, aztán megfordult, felállt, és intett az újjab vámpírnak, hogy jöjjön oda hozzájuk. Miközben a nő feléjük tartott körbenézett, a férfit akit előbb a falhoz vágott még mindig kómásan hevert a földön, a többi meg nem igazán foglalkozott vele, kezdtek igazán piásak lenni, persze ez Cecíliának csak jó, hisz hamarosan vacsorázhat.*

*Lassan felállt és kinyújtózkodott. Ránézett a nőre és elégedetten elvigyorodott, aztán Aldora tekintett.*
- Na, akkor egy csoportos vacsora?-*Nem is várta meg a válaszokat, odalépett ahoz a férfihez akit előbb jól a padlóra küldött. Legugolt hozzá, éles szemfogai előtüntek szemei izzottak. A következő pillanatban már jóízűen kortolygatta a számára legcsodálatosabb italt, a vért. Miután ivott eleget felkelt, letörölt a szájáról egy vércseppet és hubcutul ránézett társaira.*
- Csak arra figyeljünk, hogy ne öljük meg őket. Kicsit gyanús lenne, ha találnának egy csomó halott embert két kis sebbel a nyakán.*Kicsit kuncogott aztán megfordult és a következő áldozatát kereste. Már az összes ember ki volt dőlve így elég egyszerű dolga volt.*

*Már éppen következő áldozatához indult volna mikor Seyla megzavarta.*
- Miért? Nem mintha nem érnék rá de tudod már elég éhes vagyok.-*Morcosan és gyerekesen nézett a nőre. Nem szerette ha félbeszakítják vacsora közben, még akkor se ha a kaja nem túl étvágygerjesztő. Mert hát...nem éppen volt az, de aki ées az éhes. Mély levegőt vett és lenyugtatta magát, szemfogait eldukta és kíváncsian várta, hogy a nő mit akar nekik mondani.*

*Miután leérnek a pincébe rengeteg üveg tűnik fel előttük. Cecília rögtön meg is ragad egyet és jól meghúzza.*
- Nyamm.-*Elégedetten néz rá a többiekre és arra próbálja ösztönözni őket, hogy igyanak. Igaz Cecília vámpír életének végéig gyerek testbe lesz zárva, de ez nem azt jelenti, hogy belül is egy kis kölyök. Bár gyakran viselkedik úgy de valahol belül egy érett felnőtt énje is bujkál. Szépen beköszönt az üveg fenekének aztán elégedetten sóhalytott.*
- Ez jó volt.