09. Fehér Vadkan fogadó

*Akira lép be a fogadóba. Ez a hely (mint minden más is) új volt neki, úgyhogy most jó alaposan körülnéz. így meglátja Seylát, meg mégegy ismerős arcot.*
-A pillangó!-*Árulta el tudatlanságát, Ayshára nézve, majd odament mindkettőjükhöz odament, és köszönt nekik. Miután kiörülte magát a régi arcok után, észrevett egy igen különös személyt. a beszélgetése azzal a törpével sem volt túl világos, ezért úgy döntött, hogy kicsit hallgatózik.*

*Casve rámosolyog a kis rosszcsontra. De nem tart sokáig ez az állapot. Elég sokan érkeztek. Köztük egy igen magas férfi. Tudta róla, hogy mágus. És az mindenkihez szólni kezdett.*
-Elnézést, de engem nem küldött senki. Nem igazán értem, hogy miről beszélsz.-
*Nem is akart tovább foglalkozni a férfival. Ayshához fordult és csak nézte.*

* Feláll, s leporolja magát. Szeme sarkából látja, hogy egy kisebb társasághoz odalép egy ismeretlen alak. Jobban szemügyre veszi, de nem alkot róla véleményt. Egyenlőre. Jobb az elővigyázatosság. Miközben gyorsan elnézést kér azoktól, akiknek úgy látszik, a vacsijukat hiúsította meg, fél füllel hallgatja a férfi beszédét a többiekhez.*
~ Igen, jókor érkezett helyen jár!~
* Odalép a társasághoz, és megszólal:*
- Jó estét, elnézést a késésért! Feltartóztattak...

*Többen is voltak a helyszínen. Egészen ismerősök voltak Amara számára. De mégsem tudta volna megmondani, hogy kik azok. Nem is nagyon érdekelte. Csakis egy személy. De ő még nem volt itt, így Amara egyre több korsó sört ivott meg. És persze mellé bort is ivott egy keveset... Hhamarosan meg is jelent a alak, akire várt. Legalábbis Amara azt hitte. Kárörvendőn elmosolyodott. Felállt helyéről és a férfihoz lépett, aki megszólította a "kis csapatot". Elmosolyodott, majd rákacsintott.*
-Ó, igen! Tudunk mindent...
*Mosolya nem lohadt le arcáról egy pillanatra sem. Viszont a mágus elég furán nézett rá. Ezért Amara közelebb hajolt és ígyszólt mosolyogva, mint a tejbetök.*
-Na mi az? Grenderkém...rám sem ismersz....hukk?
*Kissé sok volt neki az az alkoholmennyiség, amennyit elfogyasztott. Mosolyogva kapaszkodott a férfiba, miközben alig bírt megállni a lábán.*

*A férfi kicsit furán néz végig az ottlévőkön*-Nem önöket küldték a felső várból? Tudják halott suttogások erdeje?*kérdezi kicsit elhűtten majd vesz egy nagyobb levegőt*-Jó azt hiszem a többit a helyszínen minden esetre sietnünk kell*mondja és a társaság körül egy körvarázsjelet rajzol a botjával ami azonnal fel is izzik a következő percbe a társaság már azon kaphatja magát hogy egy sötét erdő szélén állnak. Nem túl bizalomgerjesztő*

\\Innen a hszeket már a Halott suttogások erdejébe ... Északi fertály\\

*Unottan turkálta az elébe tett szalonnás káposztát, közben a gondolatai nagyon messze jártak.*~Anyám újra házasodott, és egy gróf felesége lett, akit Aredhel ismer. Szerinte jó ember. Mihelyt eltakarodnak a földünkről a lovagok, meglátogatom őket. Bár az a kereskedős ötlete nem volt rossz a nőnek. Majd én is küldök anyámnak valami ajándékot.~*Lazán hátradőlt a széken és a poharát forgatta az ujjai között, nézegette a habos barna sört, majd hosszan kortyolt belőle. A fogadóban alig volt valaki, bár a város annál pezsgőbb életet élt. Ivan a délelőtt egy részét a tudakozódásra használta fel. Körbejárta a várost és Aredhel Narmolanya után kérdezősködött. Fura dolgokat tudott meg.*~Szinte hihetetlen, mennyire nem ismerik ezt a nőt. A neve senkinek nem mond semmit, de amint kiejtettem a számon, hogy isthar, sokan ráismertek. Azt mondják, csöndes, kissé titokzatos nő, állandósan gyógyfüvekkel pepecsel. Azt is tudják, hogy jó messzire lakik innen, de hogy mostanában merre járt és mi baja van, senki nem tudja. "Egy isthar útjai kifürkészhetetlenek." Ma visszamentem az Ispotályba megkérdezni a gyógyító mágust, de csak ezt mondta válaszul. Nem értem.~*A figyelmét egy pillanatra elvonta a fogadóba belépő új vendég.*~Hmm, szép kis szöszi hölgy. Talán érdemes lenne megkörnyékezni, úgyis hiányoltam mostanában a női társaságot.~*Már éppen felállt volna, hogy üdvözölje a hölgyet, amikor a pillantása az Aredheltől visszaszármaztatott tőrére esett. megsimította ujjaival a puha zöld bőrt és az mintha életre kelt volna az érintése nyomán. Gondolatai újra a lány körül forogtak.*~Meséltek valami szerelmi drámáról is, de ez az, amit erről a nőről nem tudok elképzelni. Olyan visszafogott lelki ügyekben, mármint amikor nincs rajta az ötperc. Igaz lehet, hogy csak velem szemben viselkedik olyan őrült módon. Mindenki más azt mondja, hogy csak annyira habókos, mint amennyire egy istharnak kell lennie. Isthar. Ez illik hozzá.~*Ismét kortyolt egyet a sörből, és szórakozottan simogatta tovább a bőrtokot.*~De azért azt a szerelmi drámát nem hiszem. Nincs épeszű férfiember, aki elviselné, hogy a párja ennyire öntörvényű legyen. Meg aztán a lány rangjához sem illik, hogy csak úgy összeadja magát valami vándorló mágussal. Mintha gyöngyöt fűzne valaki a kutya nyakörvére. Mégiscsak tarthatná magát egy kicsit többre.~*Pár perc alatt szörnyű dühbe gurult, és maga sem értette, hogy miért. Újra enni kezdett, de a szeme ismét megakadt az igéző szépségű szőke hölgyön. Eljátszott a gondolattal, hogy megpróbálja meghódítani a lányt, de akkor hirtelen megállt a szájában a falat.*~Tényleg szólni kellene neki, hogy adhatna többet magára. Az a legkevesebb, hogy viselkedjen illő módon, és ne bocsátkozzon ostoba kis szerelmi ügyekbe.~*Miután ezt így kigondolta, elégedetten bámult maga elé. Eltolta a tányért, egy pár ezüstöt dobott az asztalra és felment a szobájába. Végignyúlt az ágyon, a két karját a feje alá tette és tovább gondolkodott.*~Talán ezért volt olyan furcsa. Se megverni, se leszúrni nem akart, de még egy sanda pillantást se vetett rám. Egészen emberi volt, mintha nem is lenne egy kissé sem őrült. Szomorú, az biztos. Én meg egészen nagy marha, hogy rajta gondolkodom ahelyett, hogy kellemesebbé tenném az itt töltött időmet.~

*Az este megintcsak a fogadóban érte. Unott arccal nézelődött, az asztalon állt előtte egy palack bor.*~Ha legalább valami arra érdemes hölgy jönne! De ezek itt mind csúnyácskák. Ráadásul elfogyott az a kenőcs is, amit Aredhel adott. remélem, nem felejtett el, legalábbis amilyen bolond. Az is lehet, hogy éppen most kotyvasztja a kenőcsöt. Vagy valaki más szerencsétlent terrorizál.~*Jókorát kortyolt a poharából, és nehézkesen felállt. Kezdett újra fájni a karja, ezért levette a bőrzekéjét, hogy szemügyre vehesse a heget.*~Ennek a fele sem tréfa. Ha ma nem jön az a félőrült nő, akkor holnap már kora reggel visszamegyek az Ispotályba és jól beolvasok a gyógyítónak, aki ajánlgatta.~*

*Sietősen lépett be a fogadó ajtaján.*
~Most már jobban kell lennie. nyilván rögtön visszatér az eredeti állapotába, vagyis piszkálni fog. A legjobb lesz, ha visszafogom magam és nem hagyom, hogy provokáljon.~
*Amint megpillantotta a férfit, rögtön felé vette az irányt, és kérdés nélkül leült az asztalához.*
-Jó estét, Ivan.Látom, most már sokkal jobb színben vagy. Hoztam a gyógyírt, ez elég lesz egy hétre. Azt hiszem, azután már nem is lesz szükséged rá.-
*Elhadarta a mondókáját, és előkotorta a zsákjából a kenőcsös bödönkét.*

-Üdvözöllek, örömmel látlak az asztalomnál és természetesen ülj csak le nyugodtan! Talán a boromból is innál?-*Gúnyosan nézett a nőre és félig lehunyt szemhéjai alól méregette.*~Már megint ezt az undok szürke köpenyt hordja. Nem egy szépítkezős fajta, az biztos.~*Lusta mozdulattal elvette a lány kezéből a kis bödönt és megszagolta a tartalmát.*-Ühhh, ez biztosan ugyanaz a kenőcs, ugyanolyan büdös, mint a másik volt. Tudod, muszáj ellenőrizni, mert tőled kitelik, hogy teszel bele valami nem egészen odaillőt is.-*Már abban a pillanatban megbánta, ahogy kicsúszott a száján a megjegyzés, de egyszerűen nem bírta türtőztetni magát. A lány hideg kimértsége és fensőbbséges arckifejezése egyre inkább bosszantotta. *

~Ez tényleg sokkal jobban van, teljes erővel próbál felbosszantani. De azért sem fog sikerülni neki.~
*Ared fejében gonosz kis gondolat vert szöget, és neki is látott a megvalósításának.*
-Persze, hogy nem tettem bele semmi mást, pedig megérdemelnéd. Mondjuk, valami olyan növényt, ami javítana kissé a modorodon. Bár olyan erős hatóanyag szerintem nincs is széles-e világon.-
*Jegyezte meg szárazon, lesújtó pillantást vetve Ivanra, majd rá sem hederítve szépen elvette a férfi elől a poharat és hosszan belekortyolt.*
-Ha már meghívtál, élek a lehetőséggel. Csak azt remélem, hogy a pohár által nem terjed a bárdolatlanság. Az végzetes lenne Evolyranra nézve. Két ilyen felfújt hólyag... hamar felborítaná itt az életet.-
*A szeme sarkából figyelte a férfit, s bár egy kicsit sajnálta a sebesülése okozta fájdalmak miatt, kezdte visszanyerni a régi vitatkozó kedvét.*

*A nő utolsó megjegyzésére kissé felszisszent. A paprikás hangulatát még inkább fokozta, hogy Aredhel szinte észre sem vette a szurkálódását, vagy legalábbis nem látszott rajta, hogy magára vette volna.*-Ráadásul, hogy az egyik még félbolond is legyen! az tényleg sok volna ennek a világnak. De ne aggódj, ettől csak ellazulsz majd kissé, és talán igazi nőhöz méltóan fogsz viselkedni, ha már az öltözködésed nem is hasonlít a normális emberekéhez.-*Mérges mozdulattal elszedte a lány kezéből a poharat, jelentőségletjesen ránézett, miközben megtörölte a pohár száját, ahol a lány ivott belőle, majd örömteli sóhajtás kíséretében öntött magának a palackból.*-Tényleg, mi a helyzet a bokáddal, jobban van már?-*Kérdezte tettetett részvéttel.*

*A lábát firtató kérdésre nem reagált, hiszen nem tartotta komolynak. Ehelyett egy sunyi kis mosollyal intett a fogadósnak, hogy hozzon neki is egy pohár bort.*
-Még a végén tényleg elkapok tőled valami végzetes kórt. Bár kár lenne beléd még több bor, ha tényleg olyan lazító hatása van. Neked már úgyis túl sok az önbizalmad. Bár ha az ügyességed lett volna ekkora, nem szorultál volna az én segítségemre.-
*Édeskés mosollyal a férfira emelte a poharát és belekortyolt a borba. Jó erős volt a bor, átmelegítette, és tényleg volt valami lazító hatása is. Egyre fokozódott a hangulata, kezdte élvezni a szóváltást.*
-De ha tovább iszol, még az is megtörténhet, hogy megfeledkezel magadról és egészen emberi módon fogsz viselkedni. Nem ajánlom. Még a végén rosszul leszel saját magadtól... Az elképzeléseid az átlagos nőkről gondolom a kocsmai szépségekre korlátozódnak, ugye?-

~Hogy az a! Méghogy maga alatt van! Méghogy udvariasan bánjak vele! Mondom én, hogy félbolond! ~*Dühösen felmordult, majd hogy levezesse a feszültséget, ismét ivott a borból.*-Kérlek, te se igyál többet. Nem szeretnék egy félrészeg őrült miatt magyarázkodni a fogadósnak. Éppen elég kellemetlen az is, hogy egy asztalnál látnak minket. Ha nem lett volna az a sebesülés, ezt is megúszhattam volna. Igazad van tehát, fejlesztenem kell a reflexeimen.-*Éles pillantást vetett a nőre és diadalittasan vette észre, hogy egy kissé változtatott a testtartásán. *~Na most azt hiszed, hogy nyeregben vagy, ugye?~*Újabb korty bort ivott, és hirtelen támadt ötlettől vezérelve részvétteljesen nézett a nőre.*-Mondd csak, kiheverted már a máguskád távozását? Szerte a városban azt beszélik, hogy hanyatt-homlok menekült előled.-

*Ivan utolsó mondata után összedőlt a nagy gonddal maga köré épített fal, és eltűnt a lány arcáról a mosoly. Gyilkos pillantást vetve a férfira felállt az asztaltól.*
-Te ugye nem nyugszol addig, míg ismét üvöltözni nem hallasz, ugye? Ha sértegetsz, ám tedd, de ha bántani akarsz, azt már nem hagyom. Semmi közöd a kapcsolataimhoz, s még inkább nincs ahhoz, hogy mit gondolok erről, te érzéketlen, tapintatlan pávakakas.-
*Dühösen megfordult és tett pár lépést a kijárat irányába, amikor eszébe jutott, hogy még nem fizette ki a bort. Gyorsan a fogadóshoz ment és lerótta a tartozását, majd ismét Ivanhoz fordult.*
-Csak hogy tudd: nem mindenki tart őrültnek, sőt, néhányan még azt is elismerik, hogy egy kicsit, nagyon kicsit értek a dolgomhoz. Használd nyugodtan a kenőcsöt, remélem, meggyógyulsz tőle teljesen.-
*Mire befejezte a mondókáját, teljesen elfutották a szemét a könnyek, és a bor hatására szédülni kezdett.*

*A nő mondatai szíven ütötték. Végül is önzetlenül segített rajta már több alkalommal is. *~Mi a fenének kell nekem minden egyes alkalommal beszólnom? Amikor csak megpillantom ezt a nőt, valami arra késztet, hogy belekössek. És még ha nem is akarom, a vége általában ordítozás lesz. Mint most is.~*Idegesen nézett körbe, és amikor meglátta, hogy többen is érdeklődve figyelik őket, elveszítette a maradék önuralmát is. Felpattant a helyéről és három hatalmas ugrással a nő mellett termett. Ki akarta vezetni a fogadóból, hogy legalább ne ott benn, mindenki előtt folytassák a kiabálást.*-Jobb lenne, ha befognás a szádat és hazamennél. Túl sokat ittál, kislány. A városkapuig elkísérlek. Vagy vegyünk ki neked itt egy szobát? Természetesen a legtávolabb az enyémtől. Nem szeretnék éjjel arra ébredni, hogy a saját tőröm feszül a torkomnak.-*Hirtelen ájult el a lány, éppen csak el tudta kapni, s bár könnyű volt a teste, a sebesült karjába újra belehasított a fájdalom. KÉtségbeesve nézett a fogadósra, aki közölte, hogy az utolsó szabad szobáját éppen az előbb foglalták el. Egy percig állt ott Aredhellel a karjában, majd magában halkan káromkodva ölbe vette a nőt és elindult felfelé a lépcsőn.*

*Fájdalmas sziszegést hallott, majd azt érezte, hogy valaki felnyalábolja és egy lépcsőn mennek felfelé. Valószínűleg igen szűk lépcső volt, mert a feje ütemesen kopogott a korláton, míg feljebb nem emelte a hordozója. Forgott vele a világ, és nem tudta, mi történik vele. Utolsó erejével még kinyitotta a szemét és felnézett. Meglepetésére Ivan arcát látta maga felett.*
~Hűha, most vagy lehajít a lépcső tetejéről, vagy kikötöz valahová. Szegény, a fájós karjával vonszol.~
*Megpróbált kikászálódni a szorításból, de az erős karok nem engedték. Ismét szédülni kezdett az erőlködéstől, és már csak arra volt ereje, hogy pár szót suttogjon.*
-Ne bánts, csak védekezni akartam-
*Elsötétült a szeme előtt a világ és jótékony álomba zuhant.*

*Nagy nehezen felértek a lépcsősor tetejére, amikor a lány halk hangon kérlelni kezdte, hogy ne bántsa.*~Mégis minek néz ez engem, valami barbár bunkónak? Majd éppen egy eszméletlen nőt fogok összeverni?! A nőkkel mást kell tenni, persze csak akkor, ha tudnak magukról.~*Végre odaért a szobájához, de mivel nem tudta lenyomnia kilincset, türelmetlenül berúgta az ajtót, ami kisebb robajjal ki is nyílt. Ijedt fejek lejentek meg a gyorsan kinyitott ajtókban, de amikor meglátták a nőt a karjaiban, sokat értő mosollyal el is tűntek. Óvatosan letette az ágyra Aredhelt, és a helyére tette az ajtót. Megállt az ágy mellett.*-Most mi a fenét csináljak? Legszívesebben itthagynám, de az éjszaka közepén semmi kedvem a városban bócorogni. És én is fáradt vagyok, nekem is megártott a bor.-*Csendesen szitkozódva az ágy mellé rángatott egy kényelmesnak tűnő karosszéket, beleült, és a lábát feltette az ágyra. Pár percig üldögélt, majd újabb halk szitkok kíséretében betakarta Aredhelt, aki kényelmesen nyújtózkodott a jó meleg takaró alatt. A szája kissé kinyílt, és a gyertya fényénél hosszú árnyékot vetettek az arcára a szempillái.*~Egészen elviselhető így, amikor csendben van. Mondhatnám azt is, hogy szép. ~*Kisimította a lány arcából a fekete hajat és megigazította a feje alatt a párnát. Szemlélte még egy darabig az alvó nőt, majd visszaült a karosszékbe és lehunyta a szemét ő is.*~Remélem, reggel nem ébredek arra, hogy mégis ki akar nyírni. Bár az őrülteknél ezt soha nem lehet tudni.~

*Aldo jelenik meg újra a fogadóban. Már több napja nem látogatott el ide, pedig pár hete még törzsvendégként számított. Csak azóta sok változás történt ám az életében, visszatért szerelme, megismerkedett fiával és a boldogság költözött szívébe, nem pedig bánat meg gyötrődés, mit italba próbált fojtani. Odasétált hát a pulthoz és kért egy üveg bort a legjobb minőségűből elvitelre.*

*Casve az erdőben talált egy kis aranyat. Fogalma sem volt, kié lehet, így úgy döntött megtartja. Haláléhes volt, így bejött a fogadóba vacsorázni. Betér, hát kit látnak szemei.*
~ALDO!!....Hm... ez vicces.~
*Kicsit gonoszan el is mosolyodik, ami nem jellemző rá. Oda ment hát.*
-Ahogy látom a kedvenc italod a bor...Aldo...-
*Se puszi, se szia... ennyi volt a köszönés. Majd a pultoshoz fordult és egy sültcsirkét kért. Majd visszafordult a férfihoz és gonoszan rámosolygott.*

*Glorien egész idáig kint gyakorolt.Galwor alszikmár, így betért, hogy igyon egyet.Aztán hirtelen meglátja szerelmét egy nővel.Leül egy hátsó asztalhoz.Onnan figyel.Van egy megérzése.Lehet ő az a lány akiről Aldo mesélt...Akárhogy is ő inkább figyel.Széplány.Kihúzza magát, teste megfeszül és előre mered.*

*Ahogy kifizeti az italt indulna is, de váratlanul ismerős hangot hall. A hang irányába fordul és kit látnak szemei, Casve!*
~Ezzel meg mi a csoda történt? Hogy lett hirtelen ennyire merész?~
*Ő nem ilyennek ismerte meg a lányt, valahogy más lett, és merész...az a gonosz mosoly..tudja egyáltalán, hogy kivel kezd ki? Mert itt láthatóan szó sincs egy baráti üdvözlésről. Mintha valamit akarna, valami rosszat...de ez hamar kiderül.*
-Jól látod!
*Szól, kezébe veszi a bort és a teljesen szembe fordul a lánnyal.*
-Mint, barátod, azt ajánlom, ne vegyél te ilyet, súlyos következményei lehetnek...mintha megszállna egy gonosz démon. Vigyázz vele!

*Most már nem mosolygott csak komolyan /meglepően felnőttesen/ hallgatta Aldo-t. Valahogy nem félt tőle. Talán csak kicsit. De Aldo utolsó mondatára elmosolyodott.*
-Hmm... Aldo, na ne már! Csak nem elfelejtetted, hogy neked köszönhetően megismerkedtem a borral. Azóta már kétszer is ittam. Nem mintha az nagy szám lenne, csak tudod nem vagyok már dedós.-
*Na ezen magában elmosolyodott, ugyanis tudta magáról, hogy nem a tudósok tudósa. Azután kicsit váltott a hangnemén. Most már Casvésabb volt.*
-És nem hiszem, hogy a barátod lennék. De tudod mit. Nem haragszom rád. Sőt.-*Hatásszünet.*- Szánlak! Glorien elvesztését csak úgy tudtad elviselni, hogy más nők karjaiba rohangáltál És megtaláltál engem is. Ne haragudj, de-*és most elnevette magát.* -Ez elég szánalmas!-* Kisebb csönd következett. Casve az asztalok felé nézett, majd lehajtotta a fejét, és most már szinte szomorúan szólalt meg. Sőt, lágyan.*
-Nem ez a megoldás Aldo.... Most már tudom, hogy a szerelmed él. Most már biztosan boldog vagy. Remélem, hogy így van. És remélem megváltozol.- *Most végig nem nézett Aldora. A csirke megérkezett a pultra. Megfogta a tányért. Mélyen Aldo szemébe nézett. Kicsit kutatgatott, hátha lát benne valamit. Majd megszólalt lágyan. Kicsit el is mosolyodott.*
-Megbocsátok neked! Nem haragszom! Megértelek. Kívánom, hogy légy boldog!- *Majd fogta magát, na meg a tányért és leült egy üres asztalhoz. Többet nem is nézett Aldora.*

*Glorien Hallotta Casve szavait.Tünde füle mindent hall.Amikor meghallottad, ogy Aldo nők után futkosott, elborult az agya.Ő csak egyről tudott.Nem hallgatta tovább, feláállt és dühösen közeledett feléjük.Casve egy tányérral odébb akart állni és ekkor Glorien megfogta a karját.*
- Állj!.*mondta kicsit kimértebben a kelletténél.*
-Glorien*mutatkozik be és kezet nyújt.*
- Gondolom te Casve vagy.Örülük a találkozásnak.*majd oda megy a pulthoz és kér.*
- Egy pohár friss forrásvizet kérnék.*adja a remdelést ami hamar meg is jön.Megissza és ránéz Aldora.*
- Undorodom tőled.Azt mondtad Casvéval voltál csak.És lám kiderült, hogy nők karjaiba rohangáltál.Szánalmas.*mondja és levágja a poharat majd kiviharzik az ajtón.Egyenesen az erdőbe vezet az útja.Arcán könnyceppek folynak végig.*

*Nagyon feldühítette az, amit hallott, ha nem egy nővel állt volna szemben, eddig már behúzott volna neki egy jókorát, de itt most más volt a helyzet. A kőzáporként elhangzó szavak nagyon váratlanul érték, de ezt nem hagyhatta annyiban.*
-Szánsz? Tudd meg, nincs szükségem a szánalmadra! Semmit sem tudsz rólam, biztos vagyok benne, hogy Hiswa beszélte tele effélékkel a fejed és most azokkal jössz itt nekem.
Ne képzeld, hogy egy ostoba, fájó emlék miatt üldöztem e szigeten a nőket, nem! Ha tudni akarod, Glorien előtt is hódítottam már, akkor, amikor te még kisgyermekként abban az erdőben bolyongtál. Kár, hogy nem maradtál bent, örökre! Ja, és még valami, nem kérek a bocsánatodból, mert egyszerűen nincs ok, amiért meg kénre bocsáss nekem, hisz nem követtem el ellened semmit. Egyszerűen csak egy éjszakát akartam, te meg, a bolhából elefántot csinálsz. Ha nem lenne Glorien, biztos lennék benne, hogy nem menekülhet...
*Mondatát azonban nem tudta befejezni, mert hirtelen felbukkant szemei előtt az, akire a legkevésbé számított ebben a pillanatban. Szinte remegett, amikor látta, hogy bemutatkozik Casve-nek, majd a pulthoz lép egy pohár vízért.*
~Remélem nem hallotta.~
*Egy újabb kőzivatar, csak ennél már a szavak élesebbek, sokkal fájdalmasabbak, a pohár összetörése előtt azonban a boros üveg is áldozatává válik a gravitáció törvényének, Aldo, meg csak áll és figyeli, mint hagyja el szerelme sírva a helységet. Egy pillanat múlva újra magához tér és Casve-hez intézve pár szót, majd Glorien után rohan.*
-Ezt még megkeserülöd te lány! Nem fogod elfelejteni a nevemet, egész életeden át kísérteni fog!

*Hallgatja Aldo áradatát. Esernyőt hozhatott volna...*
-Ahaa! Szóval ismered Hiswát? Nekem azt mondtad, hogy nem ismered. Amúgy nem, nem ő mondta. Ja... és ostoba emlék? Remélem ezt nem hallja meg a szerelmed...-
*Aztán az egyszerűen csak egy éjszakát akartam szövegre elcsodálkozott. Ugyanis az neki fontos. Még soha nem volt együtt senkivel. Neki nem csak egy éjszaka lett volna. De ezt inkább nem hozta fel. De aztán megjelent Glorien. Nem hagyta leülni.*
~Honnan tud rólam? Csak nem ilyen jó fej volt Aldo, hogy mesélt rólam?~
-Héhé...-
~Mi van? Ahh ezt jól megcsináltam!~
*Casve ugyanis nem tudta, hogy csak vele próbálkozott Aldo. A nő elviharzott. Aldo is egy szépet mondott Casvénak. Most viszont megijedt. De nem akarta, hogy összevesszenek Aldoék, így ő is a nő után rohant.*
-Glorien várj!- *Utolérte és megfogta a kezét.*
-Nem tudok más nőkről. Csak úgy mondtam. Sajnálom. Ha Aldo azt mondta nem volt több nővel, akkor biztos úgy van. Én csak dühös voltam, és csak túloztam. De talán érthető a dühöm. Nem akarok egy pótlék lenni. Sajnálom, nem akartam zavart okozni köztetek.-
*Most szünet jön. Szegény Casve kapkodta a levegőt, mert nagyon gyorsan futott, hogy még elérje a nőt. De remélte, hogy még helyre hozhatja a hibáját.*

*Glorien megáll Casvénak.Látja Aldot is, de nem érdekli.Kitörli szemiből a könnyeket és csak ennyit mondd.*
- Hm.Nem kell mentegetni.Tudom milyen volt.És azt is tudom, hogy boldogok voltunk régen.Hogy is hihettem, hogy megváltozott.És nézz magadra Casve.Neked tetszik Aldo.Tudod az évek megtanítottak arra, hogy felismerjem ezeket a dolgokat.És ne is tagadd.Hogy hihetnék egy olyan lánynak, akinek tetszik a fiam apja? Bár jobb lenne ha nem is lenne az.*majd Aldora néz.*
- Azt hittem más vagy mint a többi.Régen én megláttam benned azt, amit mások nem.Megláttam a fényt.A szeretetet és később a szerelmet.És én minidg is csak a tied voltam.És leszek is.De ezek után nem bírok rád nézni sem.Minden porcikámmal beleremegek ha hallom a hangodat és minden érintésed alkalmával jóleső borzongás fut rajtam végig.Szeretlek Aldo Barras és ne merj ártani Casvénak.Nos további szép estét.Azt hiszem itt vége a színdarabnak.És tovább rohan egyenesen be az erdőbe.*

*Végre beérték Glorient. Kissé megnyugodott, amikor látta, hogy Casve máris magyarázkodni kezd, de ez a hirtelen jött nyugodtság rögtön el is illant, amint észrevette, hogy Glorien nem úgy reagál a dolgokra, ahogy ő várta.*
~Tetszenék Casve-nek? Nos, ez nem meglepő...de foglalt vagyok már kislány, és az is akarok maradni...~
*Egy pillanatig ez a gondolat futott át agyán, de a Glorien szájából elhangzó szavak fájdalmasabban érték, mint ezer pofonütés. A hallottak egészen szívéig hatoltak, és lassan újra érezni kezdte a fájdalmat, hogy elveszíti egyetlen szerelmét. A következő percben már újra futni kezdett, egyenesen az erdő fele. Aldo nem adta fel, ő is utána rohant, de előtte még Casve-hez fordult.*
-Tönkretetted az életemet, az egész a szakadék szélén áll. Ezt nem fogom elfelejteni Casve, örökre az ellenséged maradok és nem hagyok egy perc nyugtot sem neked, amíg ki nem teljesedik a bosszúm rajtad. Most pedig menj innen, ne merj utánunk jön, menj, mielőtt....
*Mondatát be sem fejezte, rohant egyenesen szerelme után...*

*Casvét ledöbbentették Glorien szavai.*
~Még hogy nekem tetszik? Honnan vesz ilyesmit?~
-Glorien nem!- *De a nő tovább futott. Lesokkolták a nő mondatai. Mozdulni sem bírt.*
~Mi ez? Ez csak egy rossz álom! Mért nem hisz nekem? Ez begolyózott. Ilyen nincs!~
*Könnyek szöktek a szemébe. A nő elviharzott. Majd a férfira nézett és sokkhatás alatt hallgatta a beszédét. Villámcsapásként hatottak rá az események. Meg sem tudott szólalni. Az első könny le is csordult.*
~Tönkre tettem az életét... Az csak egy mondat! Nem hittem volna, hogy pont az az egy mondat kavar be. Istenem! Segíts!~
*Majdnem elájult. Most megijedt Aldo szavaitól, de ez rajta nem látszott. Csak folytak a könnyei. Már nem is a férfira nézett, hanem mögé. Már szinte nem is volt magánál. Az utolsó szavak mint visszhang csöngtek a fülében... Aldo is elrohant. Casve csak sírt, persze hangtalanul. Nem mint egy kisgyerek, egy 7 éves, hanem mint egy nő.*
-Add Istenem, hogy kibéküljenek!- *Suttogta maga elé. Legalább tíz percig állt ott. Vagy több... Mozdulatlanul. A könny ömlött a szeméből. Nem akart leállni. Ha valaki megszólította, nem hallott semmit. A gondolatait hallotta csak, meg Glorien és Aldo szavait. Nem is attól félt, hogy Aldo megbosszulja ezt, hanem attól, hogy egy mondat ennyi rosszat tehet. Ez neki új volt. Soha nem bántott meg még senkit. Őt sem bántották meg még soha. Első Aldo volt, de az sem volt igazából megbántás. Talán Chris volt az első, bár arról az esetről még nem sokat tudni. Szóval csak állt, és állt.*
*Valószínűleg a csirke kihűlt...*

*Celestin és Christopher repülnek el Evolyran városa felett. Chris megkéri a sárkányt hogy tegye le. Mindketten igen éhesek, igy mindketten elmennek harapni valamit. De mint tudjuk ez embernél és sárkánynál nem ugyanazt jelenti. Igy Celestin az erdő felé, Chris a város felé veszi az irányt. A fiú igen éhes, igy betér az első fogadóba, amit megpillant. Fehér Vadkan fogadó. Igazán érdekes neve van. Ég bent egy csomó gyertya, fáklya vagy valami nagyobb fényforrás. Hangos zaj hallatszik ki a megvilágitott ablakokból. Bizalomgerjesztő helynek látszik, igy Chris gondolkodás nélkül belép a Fogadóba. Illetve csak lépne, merthogy a bejáratot egy siró hölgy foglalja el. És nem is akárki, hanem Casve. Chris elámul, majd a lányhoz lép és szorosan átöleli.*
-Hé Kislány! Mi történt? - engedi el egy pillanatra. A kisirt szemekbe néz, majd sóhajt egyet.*
-Hé gyere! - húzza az egyik közeli asztalhoz a lányt. Leülteti és szembefordit vele egy széket és leül rá.*
-Mesélj! Miért itatod az egereket? - kérdezi és egy mosolyt villant a lány felé. Reméli, hogy bizakodó lesz vele és egy pillanatra - vagy legalábbis amig meg nem vigasztalódik - elfelejti azt a múltkori, csókos incidenst.*

*Casve nem érez semmit. Nem is hallotta Chris szavait, de az ölelést már megérezte. Még nem volt teljesen magánál, de amikor férfi átölelte ennyit suttogott sírva.*
-Chris.-
*A férfi a szemébe néz, de ő csak mögé néz. Még mindig nincs szegényke magánál, csak annyit tud, hogy vele van Chris. És ez most kivételesen megnyugtatóan hatott rá. Majd a férfi beviszi a fogadóba és egy asztalhoz ülteti Casvét. A következő kérdésnél már itt van agyilag.*
-Chris... valamit nagyon elrontottam...- *Suttogja, és most már ránézett a férfira.*
-Találkoztam Aldoval... és... - * és most újra rátört a sírás. Arcát eltakarta a kezével és csak sírt. Nem tudott megszólalni.*

» 1. A vámpír fogadó
» 05. Hullócsillag Fogadó
» Varázsbot fogadó