3. Turinqui, a Királynők lugasa

*Celestin elmosolyodik, ahogy a kislány bocásnatot kér. Mintha el is pirulna és úgy néz chrisre. A fiú majdnem megszólal, de Celestin leinti.*
~kérlek! Had beszéljek én vele!~*kéri fiút, aki sóhajt egyet és becsukja a száját. Celestin Chrisre mosolyog, majd Casve-re pillant.*
-Semmi baj Kedvesem! Nem sokan ismernek minket és a történetünket. De örülök, hogy benned megbizhatunk. Érzem, hogy Te kedves, megbizható lány vagy, Casve. Talán még jó Lovas is válna belőled, Kincsem! - *mondja a lánynak Celestin ismét a fejében és elmosolyodik. Szeme összeszűkűl, gyengédség árad belőle.*

*Örül, hogy nem bántódott meg nagyon Celestin. Rámosolyodott, bár Casve mindig mosolyog.*
-Áá... nem hiszem, hogy jó lovas lennék. Egyáltalán nektek mi a feladatotok? -
*Kicsit elpirult, amikor a sárkány megbízhatónak mondta. Hát jól esett neki. Casve sokat pirul. Szegény még nem nagyon tudja visszatartani magában az érzéseit. Ő egy teljesen őszinte lány. Nem tud hazudni. Ha el is hallgat valamit, akkor is lelkiismeret furdalása lesz. Minden gondolata meglátszik arcán és a mozdulatain is. Ő már csak ilyen.*

*Chris most már nem hagyja magát a háttérbe burkolózni. Ő meg sajnos ilyen. Kicsit feltűnési viszketegsége van. Celestin már szóra nyitná a száját, mikor Chirs felpattan, a sárkány elé áll és rávigyorog Casve-re.*
-Tudod, nekünk az a feladatunk, hogy megvédjük az embereket - vagyis titeket. Hallottuk, hogy a Dagorladiak igencsak erősödnek, igy jöttünk ide segiteni. Bár még nem nagyon jelentkeztünk le a toronyban, mert éhesek voltunk és valami harapnivalót kerestünk. Igy jutottunk el ide - magyarázza Chris és vigyora eltűnik, mikor a harcról beszél, de a mondat végére ismét elmosolyodik.*

*A lány ismét elpirul, mire Celestin szive egy nagyot dobban. Nagyon a szivébe zárta a kis ártatlan, törékeny kislányt. A kérdésére már éppen válaszolna, mikor Chris felpattan és válaszol. Celestin elneveti magát és megcsóválja a fejét.*
~Édesem! Nem akarsz a háttérbe maradni, ugye?~*kérdezi nevetve a fiútól, úgy, hogy Casve ne hallja. Chris vág egy fintort, majd Celestin hallgatja, hogy mit mondd a fiú. Az ő arcáról is eltűnik a mosoly és csak bólogat arra, amit Chris ecsetel. Majd mikor az evéshez érkezik, Celestin felmordul.*
-Na igen, az evés. Már két napja nem ettem semmit egy őzön kivól, úgyhogy, ha nem haragszol Kedvesem, most magatokra hagylak titeket és elmegyek, keritek valami harapnivaló! - búcsúzik el a lánytól Celestin. Mjad felszáll és lassan eltűnik a távolban.*

*Várná, hogy a sárkány válaszoljon, de Chris elé áll és ő válaszol. Ezen elmosolyodik Casve, de figyelmesen végighallgatja a férfit.*
-Ó... harc? Hát akkor végképp ne lennék én sárkánylovas. Nem vagyok a harc embere. Egyszer egy veszett vagy nem is tudom milyen beteg szarvast kellett megölnöm. Máskor amikor öltem, akkor azt meg is ettem.-
*Most egy kicsit elgondolkodott.*
-Bár... ha Evolyrannak szüksége lenne rám a harcban, ha esetleg azok a Dagorladiak vagy mik támadnak, akkor én szívesen harcolok. Csak nem hiszem, hogy sok hasznomat vennétek, ugyanis sosem képeztek ki engem a harcra. Egyébként kik azok a Dagorladiak?-
*Ciki, de tényleg nem tudja. Majd a sárkányt hallgatja.*
-Rendben! Jó étvágyat!- *Néz mosolyogva a sárkány után. Bár nem akart belegondolni, hogy mit akar megenni. Hát ketten maradtak Chrisszel. Casve megint a vizet nézte. Majd komolyan, nem mosolygott, egy kérdést tett fel a férfinak.*
-Te harcoltál már? Mármint... öltél embert?- *Komolan néz Chris szemébe.*

*Chris köveit szemével a sárkányt.*
~Később találkozunk. Azért majd a sziklaszirtre vigyél fel!~*teszi hozzá gondolatban, mire Celestin gúnyosan felnevet és elszáll. Chris egy pillanatra megijed, de érzi, hogy Celestin szivét szeret járja át iránta, igy nem fél attól, hogy a sárkány esetleg itt hagyja. Amikor a harcra kerül a szó, Chris elkomolyodik.*
-A Dagorladiak azok, akik elfoglalták Álomfalvát, illetve Evolyrant is meg akarják támadni. Szóval ellenségek - fejezi be kissé sután a mondatot Chris és megvonja a vállát. Majd Casve kérdésre elmosolyodik.*
-Nem. Még nem öltem embert. És nagyon nem is szeretnék...-*motyogja a fiú, bár tudja, hogyha harcra kerülne a sok, bizony muszáj lenne megtennie.*

*Hallot valamit már a Dagorladiakról és Álomfalváról is, ezért teszi fel a következő kérdést.*
-Öhm... Álomfalvát nem a fekete lovagok foglalták el?-
~Bár tök mindegy.~
*Arra viszont megörült, hogy még nem ölt embert a férfi.*
-Ha lehet, kihagynám a háborút, de ha mégis bekövetkezek, akkor akár meg is halnék a birodalomért. Legalább lesz valami értelme az életemnek.- *Mondja komolyan, bár az utolsó mondatot magának mondta, de Chris jól hallhatta.*

*Chris elgondolkozik, majd elneveti magát és legyint.*
-Nem tök mindegy? Szerintem a kettő egy és ugyanaz. Vagy ha nem, akkor meg majd úgyis összeállnak. Szerintem. De azért elég sok mágus és sárkánylovas van itt, hogy meg tudjuk védeni Evolyrant és a környékét - nyugatja meg a lányt Chris mosolyogva. Ahogy Casve kijelenti, hogy meghalna a birodalomért, Chris büszkén kihúzza magát.*
-Én is. De persze ha lehet, nem harcolok. Celestin életét is féltem. tudod, ő egy olyan sárkány, aki a harcot mindig az utolsó sorba rakja, utolsónak hagyja. Inkább megbeszéli a dolgokat, de nem harcol. Még egyszer sem harcoltunk együtt. Nem is tudom, hogy tudnánk-e...-*gondolkozik el Chris. Majd megvonja a vállát.*
-De egyenlőre nem kell félni a támadástól, a harctól. Az élet szép, nézd! - mondja mosolyogva és letép egy szép virágot az egyik bokorról és Casvenek nyújtja.*
-Megy a szemed szinéhez! - neveti el magát Chris, majd mélyen belenéz Casve szemébe.*

*Casve hallgatja Chris beszédét. Az tép egy virágot és Casvének átnyújtja és egy bókot is mellé pakol.*
-ühm. Ó... Köszönöm!- *Jellemzően el is pirul. És ő is mélyen Chris szemébe néz. Kicsit bele is merül a barna szemekbe, de valahogy kievickélt belőle és megszólalt.*
-Hmm... Azt hiszem... megpróbálok szállást kérni egy napra itt a kastélyban. Gondolom pénzbe kerül, de hátha elfogadják, hogy később fizetem ki őket.-
*Tudni illik egy vasa sincs, bár ha ismerné a múltját, tudhatná, hogy az egyik leggazdagabb család sarja. Fel is áll és Chrisre mosolyog.*
-Örülök, hogy megismerkedhettem veled! Jó volt beszélgetni. És örülök, hogy Celestinnel is megismerkedtem! Vele is jó volt megismerkedni!- *Kicsit elneveti magát, biccent egyet Chrisnek, majd a kastély felé veszi az irányt.*

*Chris, ahogy átnyújtja a virágot, látja, hogy a lány kissé belemerül a szemeibe, amire egy büszke és titokzatos mosollyal felel. Mjad Casve a kastély felé néz és lassan elköszön a sráctól.*
-Én is örülök. Én meg megyek és keritek valami kaját! - kacsint a lányra Chris, majd figyeli, ahogy Casve besétál a kastélyba.*
-Remélem még találkozunk! - szól a lány után titokzatos mosollyal és hangsúllyal, majd sóhajt egyet.*
~remélem~*teszi hozzá gondolatban. Mjad nekiindul az erdőnek és megpróbál visszajutni gyalog az erdőhöz.*
~Celestin! Merre vagy?~*kiállt egyet gondolatban sárkányának, majd elindul egy kis ösvényen.*

*Ő is remélte, hogy még találkozik Chris-szel. Kedvesnek tűnt neki. Csak reméli, nem olyan, mint Aldo. Aldonak nem verte be az orrát, de neki befogja. Megengedték neki, hogy ott töltse az éjszakát. Nagyon kedves volt mindenkivel, és gyermeki mosolyával mindenki szívét megolvasztotta. Így ingyen ott aludhatott. Kellemesen kelt. Pihe-puha ágyikójából szinte nem is akart kilépni. De ő nem az a punnyadós féle, ezért hát felkelt. Lement. Kapott reggelit. Kiadós reggeli volt, régen evett ilyen jót. Evészet után kiült a lépcsőhöz és figyelte a madarakat, és a felhőket.*

*Sonya érkezik a királynők lugasához,a mágus térség után ugygondolta kimozdul egy kicsit és hátha összefut valakivel.Ahogy közeledik lát egy lányt.Jobban megfigyelte látta hogy ember.*
~cöhh egy ember.. nah de azért nem leszek bunkó üdvözölöm..~
*A meghökkentségböl kizökkent és odabiceget a lányhoz,és udvariasan kezet nyujtot neki.*
-Üdvözöllek.az én nevem Sonya Lee mágus vagyok azonbelül boszorkány.Bened kit tisztelhetek?
*Kérdezte majd figyelte a lány reakcióit hogy mit fog válaszolni.*

*Melindának első utazása a Királynők lugasához vezetett. Egy házat figyelt épp, mikor a rajta lévő ember szóba elegyedett egy láthatóan mágussal.Odament és ő is köszönt.*
-Sziasztok.A nevem Melinda most érkeztem az iskolából. Titeket hogy hívnak? Ismeritek a Hullámvirág Varázssulit?
*Árasztotta el kérdéseivel a két idegent.*

*Merengéséből egy nő ébresztette fel.*
-Szia!- *De egy másik lány is megjelent.*
-Neked is szia!- *Mosolyodik el.*
-Én Casve vagyok. Ember. És a Tolmen erdőben élek, de egy éjszakára ideköltöztem.- *Kedvesen mosolyog mindkét lányra.*
-Sajnos nem ismerem azt az iskolát.- *Vág egy kicsit szomorkásabb arcot Melindának, majd ő kérdez.*
-És ti hol laktok? -*Kérdezi kíváncsian.*

*Figyeli a lány válaszát*
~Tudtam hogy ember hiszen látszik rajta.Nah mindegy.~
*Majd egy másik lány tünt fel neki.Rajta látta hogy nem ember és ő is mágusnak nézet ki.Melindának hivták.sonya neki is bemutatkozott.*
-Szija Sonyja Lee.
*Felelte, aztán válazsol viszsa Melindának.*
-Sajnálom én sem ismerem.
*Majd Casve felé fordul és válaszol neki.*
-Én álomfalváról jöttem.Tegnap érkeztem még nincsen hol laknom.Egyenlőre a többi mágusokkal vagyok együtt.Nah és ti ?
*Kérdezi közben lecsüccsen a lépcsőre és a tekintetével figyeli a két lánynak a válaszát.

*Melinda szomorú volt hogy senki sem ismeri az iskoláját*
-Én most gyakorlaton vagyok de amugy én az iskolámban élek. per pillanat.*mosolyodik el.*
-Álomfalváról? Arrol már tanultam, asszem lerombolták a sötét lovagok, nem? Te onnan jöttél? Légyszi mesélj rólla.
*a lány még meghallgatta a válaszokat, majd illedelmesen elköszönt. Boldog volt, hogy találkozhatot új embrekkel, és megismerhette őket, de kislány lévén, fáradt lett, és elment*

*Figyelte a két nő/lány beszélgetését.*
~Álomfalva?~
-Én is hallottam már Álomfalváról.-
*Majd figyelmesen hallgatta Sonyát, hisz nagyon érdekelte Álomfalva. Sokan onnan jöttek. Pl. Aredhel, Hiswa, Mitryas, és ki tudja még kik.... Viszont Melindának mennie kellett.*
-Szerbusz! Örülök, hogy találkoztunk.- *Mosolyog utána. *

*Sonya halgatta a két lányt,és kérték hogy meséljen Álomfalvárol nekik..A mágus lány nyelt egy nagyot és felnézet az égre majd elmondta mondókáját.*
-Hát igen szörnyű volt.A lovagok legyőztek minket.Pedig először mi nyertün de a visszavágó az ő nyereségük volt.A szüleim is ott vesztették életüket.Borzalmas volt a hideg is kiráz ha visszagondolok a csatára.Elvesztettem mindenem..
*Elcsuklik a hangja lehajtja a fejét szomorkásan.majd Melinda eltávozik illedelmesen köszön neki.*
-szija örülök hogy megismertlek további szép napot!
*Válaszolja majd Casve-re néz,és egy levegővétel és egy kis csend után ujra folytatja meséjét.*
-Egy pár mágus illetve myrte tünde van ak aki megmenekült,és velem együtt érkeztek meg ide.
*Ugygondolta elég enyi információ a lánynak,majd visszakérdezte.*
-És te hogy keveredtél ide ha megszabad kérdezenem?
*Udvarias volt,hiszen a szülei ugy nevelték ha ellenséggel vagy olyan lényel beszél akit nem kedvel,akkor is tiszteletet kel neki mutatni.igy a lányt nézte és várta a válaszát.*

*Figyelmesen hallgatta a lányt. Nagyon megsajnálta. *
~Szörnyű történet!~
-Óh... nagyon sajnálom, ami veled történt.- *kis csönd.*
-Hogy én? Hát... 7 éves korom óta a Tolmen erdőben élek. Az azelőtti eseményekre egyáltalán nem emlékszek. Azt Tudom, hogy Casve a nevem, de a család nevemre nem emlékszek. Talán nem is volt. Semmire nem emlékszek a múltamból. Ez egy kicsit meg is rémisztett. Ezért 11 éven keresztül ki sem tettem a lábam az erdőből. Viszont annak minden szegét-zugát ismerem. Egy hónapja döntöttem el, hogy megismerkedek a világgal. Ez alatt az egy hónap alatt több dolog történt velem, mint az elmúlt 11 évben. De ez az én hibám. Viszont most megismerkedtem nagyon sok mindenkivel. Annyi barátom van, hogy meg sem tudom számolni.- *Mosolyodik el végre.*
-És most ma megismertelek téged és Melindát. És tegnap is találkoztam egy új emberrel. Szóval én most boldognak érzem magam. Te boldog vagy? Remélem, hogy boldogan és békében fogsz tudni élni a Birodalomban!-
*Majd szépen Sonyára mosolygott.*

*Sonya figyelte Casve reakcióit.*
-Hát igen rosz volt ami velem történt....
*A sajnálatra odavágot egy ,,köszönöm-öt" aztán a lányra nézet és halgatta.Neki is érdekes kis története volt.sonya Casve-re nézet egyttérzően.Bárhogyan is utálja az embereket ezt a lányt valahogy mégis megsajnálta.Neki se lhetet könyü.járkált a gondolat a fejében,közben a lányt kémlelte ahogy mosolyog,és a kérdést halgatta.*
-Hát én még egyenlőre csak igy ketőttökkel találkoztam... Hát boldog?.. anyira nem.. még tegnap jöttem,és a szeretteim nagyon hiányoznak akiket elvesztettem.a szüleim a barátaim,.énis remélem hogy békében fogok mostmár élni.De tudod egy uj helyet nem lehet még egy nap alat megszokni.De remélem hogy már ezután a szörnyűség után csak a jó fog rám várni.
*Megejtett egy halvány mosolyt aztán lehajtotta a fejét.*
-Gyakran szoktál idejárni ?

*figyel, majd válaszol.*
-Nem. Most tegnap jöttem ide először. De hogyhogy tegnap érkeztél? Nagyon sokan már hónapokkal előbb jöttek Álomfalváról. Te mért csak most jöttél?-
~Szegény. Hiswáék is nagyon boldogok voltak Álomfalván. Ott ismerkedtek meg Mitryassal. De jó nekik. Egymásra találhattak és gyermekeik is vannak. Olyan aranyosak a gyerekek. Nekem meg csak anyi a feladatom, hogy másokkal összebarátkozzak. Már nem is akarom tudni a múltamat. Talán ez az akarata a Láthatatlan Istennek!~

*Halgata a lányt,aztán válaszolt neki.*
-Értem.Végülis Álomfalvárol hamarabb eljöttem csak elkelet mennem a nagyapámhoz aki ezüst bokor faluba lakik,egyedül.ott voltam pár napig,aztán ő ajánlotta nekem ezt a helyet,hogy itt jobb életem lesz mint álomfalván.végülis én mindig azthiszem hogy mostmár csak a jó fog következni de sosincs ugy.De halgattam papára,és megkerestem ezt a helyet.Bevallom onan is elindultam hamarabb csak nem volt ismerős az ut ezért késtem és tegnap érkeztem.Nah de igy elszaladt az idő? Sajnálom mennem kell van még egy kis dolgom.Örülök hogy megismertelke,remélem találkozunk még..
*Nem hitte el hogy ezt mondta hiszen ha a szüleik élnének most kapot volna tőlük az biztos.Bár sonya nem érti hogy a szülei mért nem szerették az embereket.Alapvetően kedves lények ők is.Elgondolkozot egy kicsit aztán halvány mosolyal az arcán elköszönt.*
-szija minden jót további szép napot!
//Köszi a játékot, cija Smile

//

*hallgatja a történetet, de sajna a lánynak mennie kell.*
-Óh semmi baj! Én is örülök, hogy találkoztunk.-
-Igen, biztos találkozunk még.-
*Küld egy mosolyt a nőnek, majd az elmegy. Kis idő múlva Casve is feláll és a Tolmen erdő felé veszi az irányt.*

//Én is köszönöm Smile

Szia!//

*Chris ismét a Királynő lugasa felé vette az irányt. Nagyon tetszett neki ez a hely és persze kellemes emlék fűzödik ide, hiszen itt ismerkedett meg Casve-val is, aki bizony igen szép és kedves teremtés. Sárkánya, Celestin most alszik. Egész este vadászott, igy kipiheni a fáradalmakat. De persze mindig kész van, ha kell egy kis segitség lovasának. De Chrisre most semmilyen veszély nem éles. Legfőképp nem egy lugasban, ahol sok virág nő és minden olyan szép. Ahogy kilép az erdőből, Casve-ba ütközik, aki - úgy tűnik - indult valahova.*
-Nahát! Hova-hova Szép Hölgy? - kérdezi mosolyogva és megfogja a vállát a lánynak, hiszen jól egymásba ütköztek, de szerencsére csak testtel, a fejüknek nem esett semmi baja.*

*Menne épp a Tomnebe, de beleütközik a tegnapi ismerősbe.*
-Chris?-
*Meglepődik, de örül is az új találkozásnak. Bár oldala kicsit fáj, mert jól egymásnak mentek.*
-Gondoltam megyek a Tolmen erdőbe haza. Na és te? Jössz velem egy darabig? Vagy az nagy kitérő volna neked?-
*Örült a férfi társaságának. Kedves volt vele a tegnapi nap is. El is mentek együtt a Tolmen erdőbe.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Hétf. Aug. 10 2009, 20:05

*Végre kiértek a Tolmen erdőből. Amikor Glorien után futott, csak pár másodpercnek tűnt eljutni az erdő közepéig, most meg, kifele jövet kemény húsz perc telt el. Kedvese kezét szorítva ment, hol az utat figyelve, ami persze nem volt az erdő között, hol meg Glorien arcára tekintve, nem szerette volna, ha szerelme észreveszi, hogy kissé eltévedtek...
A nap már a horizontot érte, amikor elmentek az utolsó fa mellett is, amely még az erdőhöz tartozik. A tiszta eget egy felhő sem csúfította, szép éjszakának nézhetnek elébe.*
-Nos, nem erről mentünk be, de innen is hazatalálunk biztosan.
*Mondta, miközben szeme máris megakadt egy kisebb ösvényen.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Hétf. Aug. 10 2009, 20:13

*Glorien Nem is figyel az útra. Aztán észreveszi Aldo határozottlanságát.
- Biztosan hazajutunk.*helyesel mosolyogva.
- De ha gondolod először megnézhetjük azt a kis ösvényt. De amúgy sem kell izgulnod egy tünde jelenlétében. Igen jó a tájékozódó képességünk.*jegyzi meg.*
- De előbb ígérj meg még egyszer valamit. Casvét nem fogod bántani. Én voltam a hibás mert mindent félreértettem. De tényleg. Nagyon szeretlek.*mondja komolyan és bevezeti szerelmét az ösvényre.*
- Ja meséltem, hogy találkoztam múltkor Mitryassal? Tudod, akit egyszer pofon vágtál. Nagyon megváltozott. Jó irányba.. És kedves volt. Újra barátok lettünk és szeretném ha nem is gonodlnál többre köztünk. Nekem ő mindig a barátom marad.*szögezi le.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Hétf. Aug. 10 2009, 20:36

*Benne van, hogy rátérjenek az ösvényre. Máris arra fordulnak, de Glorien szavai hallatán, egy pillanatra Aldo megáll. Hosszasan a szemeibe néz, miközben ezek a gondolatok futnak át agyán:*
~Na, persze, ne bántsam, amikor kis híján tönkretette a kapcsolatunkat. Belegázolt az életünkbe, összehordott mindenféle fikciót, csak hogy, szétválasszon minket. Még most is magam előtt látom az arcát, amint gonoszan mosolyogva odajön hozzám és megszólít. Azt hitte, visszaadhatja a múltkorit, a kis bosszúálló, fel akart idegesíteni, de ennél több sikerült neki. Alapos kioktatásban lesz része, hogy velem nem érdemes kikezdeni, hamarosan megtudja, hogy ki is az az Aldo Barras. Hiába védi bárki is, tőlem nem szabadul...~
-Én is szeretlek, kedvesem és ne mond azt, hogy te voltál a hibás, mert az a kis csitri volt az, aki összehordott fűt, fát, csakhogy elválasszon minket. Ha, így akarod, hát, jó, nem bántom őt. Még fiatal...talán egyszer megjön az esze.
*Mondja mosolyogva, majd rátérve az ösvényre újabb megállásra késztető mondatot hall kedvese szájából, de most már halad is tovább.*
-Igen, emlékszem rá, Mitryas...Mitryas Hythamorys, Hiswa drágalátos férje.
*Rövid ideig nem szól, majd pár lépés megtétele után Glorienhez fordul.*
-Nézd, én nem szólok bele, de azért én, a te helyedben jobban megválogatnám a barátaimat. Az ilyenek sosem változnak, vigyázz vele.
*Még mielőtt Glorien közbevághatna, Aldo folytatja.*
-És tudom, hogy nem lennél hozzám hűtlen soha. Én bízom benned.
~A myrte...most vajon mit akar? Fura ez a hirtelen jött találkozás, talán tervez valamit ellenünk? Jobb, ha minél előbb utánanézek a dolognak...hiába, a múlttól nem tudok szabadulni...~

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Hétf. Aug. 10 2009, 20:45

*Glorien megnyugszik, amikor azt hallja, hogy Casve békén lesz hagyva.*
~ Na végre megjött az esze..*könyveli el magában, ám hallja, amit barátjáról mondd.*
- Az jó, ha bízol bennem, de légy szíves ne törd a drágalátos kis buksidat azon, hogy hogyan állsz bosszút, vagy valami, mert Mitryas semmire sem készül.Hiába is én átlátok rajtad. Túl jól ismerlek én már..*mondja komolyan.Pár percig erősen néz szerelme szemeibe, aztán elmosolyodik.*
- Jaj, szöszi. Nagyon szeretlek. Mindenem a tied, de a barátaimat ne vedd el. Kérlek..*néz re megadóan.És hát ezeknek a szemeknek ki tudna ellenállni?
- Mit éreztél, amikor megláttál minket Galworral a parton.*érdeklődik.
- Én tudtam, hogy újra látlak majd. Éreztem. És annyira örültem, amikor megpillantottalak.Először azt hittem álmodok, de aztán szívem is örült és tudtam, hogy ez a valóság.*beszélgetnek sétálgatás közben.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Hétf. Aug. 10 2009, 21:00

*Egy pillanatra eláll a lélegzete. A súlyos szavak, melyek az igazságtól annyira súlyosak, na meg a szúrós tekintet meghozza a hatását. Csendben állnak egymással szemben. Aldo azt sem tudja, mit higgyen most, de végre Glorien megtöri a csendet, Aldo fellélegez és magához öleli kedvesét.*
-Nos, először is nem hittem a szememnek. Lassan kezdtem feladni a reményt, pedig én aztán sosem adom fel. Négy évig kerestelek, kutattam utánad Álomfalván és környékén, mármint, ami maradt belőle, de sehol nem találtalak. Rémisztő volt a gondolat, hogy elveszítettelek, próbáltam beletörődni, de nem ment. Az azutáni időszakot súlyos lelki válság követte. El sem tudom mondani, milyen borzasztó volt mindennap úgy ébredni, hogy te nem vagy mellettem...ezekután, nem kérdés, hogy mit érezhettem, amikor megláttalak...egyszerűen nem tudom szavakba önteni az akkor átélt boldogságot, mely még most is tart.
*Mélyet sóhajt majd folytatja.*
-De most ne beszéljünk erről, hogy mi volt azelőtt, akkor és azután, most csak a jövő számít. Hidd el, kedvesem, én vagyok a föld legboldogabb embere, hogy egy ilyen nő mellett élhetek.
*Megcsókolta, majd tovább mentek az ösvényen...*