3. Turinqui, a Királynők lugasa

*Lám, igaza lett. Az illúzió már első próbára leleplezte magát. Óvatosan körbejárja az épületet, biztos benne, hogy valaki az agorafóbiáján gúnyolódik. Hátat is fordít a házikónak, hogy otthagyja, aztán toppant egyet, és visszapördül.*
-Velem aztán egy myrthe sem fog szórakozni! No! *Olyan mozdulatot tesz, mintha feltűrné az ingujját, de persze kínosan ügyel arra, nehogy kilógjon bármelyik kicsi testrésze. Lelki füleivel hallja is, hogy valaki kuncog a háttérben. Ő sem állhatja meg nevetés nélkül a dolgot, végül is nem tagadhatja meg saját fajtáját. Azért még felpillant a kastély ablakaira, hátha meglátja mókás kedvű fajtársát. Mikor megbizonyosodik, hogy senki nincs a közelben, megpróbál egy egyszerű ellenbűbájt. Aztán egy kevésbé egyszerűt. Nem tudja mi lehet a probléma, hiszen nem tűnik túl bonyolultnak a dolog. Minden ellenszenve ellenére nem megy arrébb. Felsóhajt és leül a fűbe. Nekilát a vacsorájának, miközben azon gondolkozik, hogy vajon mit kéne csinálnia.*

-Neked sincs jobb dolgod, mint a házam előtt ücsörögni? Vagy esetleg rám vársz ifjú myrthe? *Szólal meg egy egy kedves hang az épület egyik sarka mögül. Miz félrenyel, és miközben felugrik aktívan próbál megszabadulni a nyelőcsövét elzáró almadarabkától. A köhögése ellenére, hallja, hogy a másik nevet.*
-Te aztán belevaló fickó vagy! *Veregeti meg rendesen Miznis hátát az idősebb myrthe, ezzel is segítve, nehogy megfulladjon fajtársa.*
-Mi bántja a lelked? Nincs varázserőd? *Érdeklődik, csevegő hangon, mikor meggyőződik arról, hogy a teljes vértezetben álló mégsem fog szomorú véget érni perceken belül. Miznis felsóhajt és magyarázkodásba kezd.*
-Itt van ez a házikó, és tudom, hogy illúzió. És azt is tudom, hogy azért csinálta ide, hogy engem piszkáljon. *Néz mérgesen oda, ahol a csuklyás alak szemét sejti.* -Szóval úgy döntöttem, hogy megszüntetem az illúziót, csak épp nem megy. *Tanácstalanul széttárja a kezét, mutatva, hogy nem tud ezzel a dologgal mit kezdeni. A tréfás kedvű myrthe most érdeklődő szemmel méri végig az állig beöltözöttet.*
-Milyen anyagból készült a kesztyűd? Nem emlékszem olyan myrthére, aki kesztyűben próbálta megtörni az illúziómat. *Magyaráz, és nem tudja mire vélni Miznis tágra nyílt szeméből sütő rettegést. Inkább segít neki leülni, mielőtt még elájulna.*

*Percekig tart a pofozgatás, ameddig sikerül végre normális színt varázsolni Miznis hulla fehér arcára. Végül csak összeszedi magát. Nézi a kesztyűs kezét, amiről már hetek óta nem került le az anyagdarab. És meg kell hagyni, a tökéletesen szellőző anyag már teljesen hozzánőtt, és ami még jobb, mindentől megvédi. Ha meg akarja szüntetni az illúziót, le kell vennie a kesztyűt. A kérdés már csak az, hogy megéri e ezt a "kockázatot" vállalni. Végül is kinek árt az az illúzió? Csak a látvány volt iszonyú. Szemet bántó. Meg minden egyéb, amit egy rossz látványról el lehet mondani. Néma méricskélés után dönt a látvány. Be is csukja a szemét, és pár lépést elhátrál az illúziótól. Bátorítást várva az idősebbre néz, majd miután az bátorítóan bólint, lassú mozdulatokkal lehúzza a kezéről a védőeszközt.*
-Legyen! *Sóhajt fel, majd előre nyújtja csupasz kezeit. Lehunyja a szemét, koncentrál, megmozgatja ujjait, majd kinyitja a szemét. Teljes siker. A ház helyén most egy óriási rózsabokor áll. A varázs megtört, és máris áll helyette az új illúzió. Így csinálja egy igazi myrthe. A csuklyás alak kissé felvonja a szemöldökét, majd bólint egyet. Ugyan csak a szája látszik ki a takarásból, az mosolyog.*
-No lám, félős myrthe! Csak sikerült! Ne engedd, hogy eluralkodjon rajtad a félelem! *Mordul fel, mikor észreveszi, hogy Miz már vissza is húzta a kesztyűit.*
-A kár elhárítva, a kert ismét szép! Örültem a találkozásnak Mester! Ma megtanultam egy fontos dolgot tőled. ~Más anyagból kell kesztyűt készíteni.~ *Barátságosan megveregeti az idősebb vállát, aztán rohamtempóban elindul a legközelebbi épület felé, hátha sikerül még valahova bejutnia éjszakára.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Szomb. Nov. 06 2010, 10:38

*Lyllennek egész sok dolga lett, mióta kiderült, hogy ő is vezető lesz, igy mostanában egyedül kalandozok. Igen sok helyet fedeztem fel már az otthonomtól távol is, mégsem szeretek messze kerülni a tölgyesemtől. Most valahogy ismét sikerült úgy elkószálnom, egy sebesült madarat követve, hogy nem tudom, merre lehetek. A kis galamb - mert hogy galambról van szó - egyik lába megsérült és habár repülni tud, a leszállás és az életben maradás kicsit nehézkes neki. Végigkövettem az útját és segitettem neki túl élni a dolgot, de sajnos sinbe tenni a lábát nem tudtam, és a gyógyitó dalom sem sikerült. Nem tudom, hogy miért nem és bánt is kicsit a dolog, na meg persze aggódom a galambért. Egy hatalmas lugasba kötöttünk ki, ahol a madárka leszállt egy itatókútra, majd beleborult. Odaröppenek hozzá és ijedten próbálom kirángatni a galambot a vizből, amivel csak azt érem el, hogy a galamb leesik a kútról. Szárnyát kitárva tompitja az ütést, de sajnos nincs elég ereje ahhoz, hogy a lábára érkezzen. Ismét elfekszik a földön, én pedig mellé kuporodok és simogatni kezdem a kis galambot, aki halkan turbékolva köszöni meg a segitséget. Gyorsa gyűjtök neki néhány szem magot, majd ismét mellé telepedek és néhány könnycsepp mellett simogatom tovább a sebesült állatkát.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Szomb. Nov. 06 2010, 22:28

*Ninquë kilovagolt. Nem bírta már odabent a házban, vágyott a friss levegőre. Elege volt abból, hogy otthon üljön, és arra várjon, mikor ront rájuk Etele, mikor kezdődik elölről az a pokoljárás, amiben már része volt egyszer.
Nem kívánta a háta közepére sem és bár tudta, hogy veszélyes, amit csinál, hiszen a házon kívül még sebezhetőbb. Felkötötte a fény és árnyék kardjait, Kate hátára pattant, testére kötötte Nírát és elhagyta a házat. Nem az elfek területére ment, az is csak emlékeztetné a mostani helyzetre.
Evolyran felé ment és az elfekhez csak a térkapuig lovagolt.
Tudta, hogy Dreamien csak este tér haza a védencével, így van egy egész napja, hogy végre kikapcsolódhasson.
Nem tudta hova tenni a lányt. Valahogy minden igyekezete ellenére volt benne valami, ami zavarta és ez nem az, amit látott, mikor megérintette, nem is az, hogy darthar.
Inkább az a valami titok a tekintetében, az, ahogy néha ránéz, ahogy néha viselkedik vele.
Gyorsan elhessegeti magától a gondolatokat.
A lovaglás meghozza az eredményét. Nem is tudja, mennyit ment, csak azt, hogy jó ideje úton vannak már, közben meg is állt, hogy megetesse és tisztába tegye Nírát.
Egy csodálatos szépségű területhez jut, a háttérben egy kastéllyal.
Egy kút mellé ér, ahol épp egy vizes galambot ápolgat sírogatva egy tündér.
Nem sokkal találkozott személyesen, de Flow és Errinaya is mély nyomokat hagytak benne.
Leszáll Kate hátáról és a egyik fához köti. Níra a testére erősített vászon tartóban alszik így óvatosan megy. Könnyed, kecses léptei és karcsú, könnyű alakja, már messziről elárulják, hogy tünde. Aranyszínű haja lengedez a lugasban járó gyenge szellőben, szép zöld szemei a galambot tanulmányozzák.
Odalép a két kis lényhez.*
- Üdvözöllek benneteket. Látom, baj, van, én gyógyító vagyok. Segíthetek?

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Vas. Nov. 07 2010, 11:23

*A kis galamb bizony igen csak rossz állapotban hiszen, hiszen az oldalán fekve nem igazán tud enni se, s inni se. Nagyon aggódok a kis galambért, na meg persze azért, hogy hogyan is jutok haza, de ez most a legkisebb bajom egyike. Most inkább a galamb miatt aggódok és ver hevesen a szivem, hiszen hiába gyűjtök neki magokat, nem tudja megenni őket, habár nyakát nyújtogatja. Kis kezembe tartok egy magot és úgy rakom a galamb csőréhez, de félek, hogy fektében rosszul nyeli le és megakad a torkán a magocska. Szinte izzadni kezdek, és a tenyerem is csúszni kezd. Megsimogatom a kis galambot, majd elsuttogom neki, hogy elmegyek vizért, mindjárt jövök, ne mozduljon sehova. Ahogy felreppenek, jut eszembe, hogyan is tudna mozdulni szerencsétlen állat? Hiszen eltört a lába és még nem igazán tud repülni sem emiatt, na meg persze a kimerültség miatt. Egy hatalmas levelet tépek le az egyik fáról, megsimitva a törzsét és bocsánatot kérve tőle, elmagyarázni neki, hogy bizony fontos szükségem van egy levélre, majd ivókancsót hajtogatok belőle és a kúthoz reppenek. Megmeritem vizzel, majd leszállok a kis galamb elé és megitatom, legalább víz legyen a testébe. A galambocska igen csak nagy hévvel iszik, igy egy új félelem lesz úrrá rajtam: nehogy félre nyeljen. Sajnos egyre jobban aggódok a galambért és mikor lódobogást hallok, a szivem szinte megáll.*
~Mi van, ha valaki idejön és meglát bennünket? Nem ismerem az itteni népeket, talán gonoszak…~*jut eszembe és feszesen figyelek, majd eszembe jut egy apróbb dal, amellyel védő burkot húzhatok magunk köré. Gyorsan, halkan elénekelem, és a burok hamarosan meg is jelenik körülöttünk. Habár látszódik a kékes fénye, mégis jól véd, hála a dalmágiának. Ahogy figyelem a hangokat, meglátom a lovat és egy nőt, testére kötve egy pólyával. Meglát minket, majd felénk sétál. A galamb is érzi, hogy valaki közeledik, mert megremeg és fejét szárnya alá próbálja dugni. Habár a hölgy kegyes léptekkel sétál oda hozzánk, amig meg nem szólal, nem vagyok benne biztos, hogy biztonságban vagyunk. De ahogy megszólit minket és közli, hogy gyógyitó, fellélegzem és feloldom a védő burkot. Felreppenek a kancsót még mindig a kezembe fogva és a hölgy arca előtt állok meg.*
- Kérlek, segits ennek a kis galambnak! Eltört az egyik lába, nem igazán tud repülni és alig evett valamit. Gyógyitsd meg kérlek, ha tudod! *kérem esdeklő hangon a nőt és egyelőre még semmi más nem érdekel, habár a kiváncsiságom felélénkült a pólya láttán, de még elnyomja az aggodalom a galambocska iránt.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Hétf. Nov. 08 2010, 13:25

*Ninquë hallja a kis tündér dalát és olyasfélét lát, amilyet eddig még nem. A dal hatására apró, kékes burok jelenik meg a pici tündér és a galamb körül.
Látja a félelmet a tündéren és a galambon, nem kell még képességeit sem használni, annyira egyértelmű.
Elmosolyodik, ahogy a kis tündér, aki kisebbnek tűnik még Flownál és Errinayánál is, felreppen a szeme magasságába.
Addigra már a védőburkot is megszünteti.*
- Megnézem, mit tehetek, és amiben tudok, abban szívesen segítek, hiszen ezért jötte ide hozzátok.
*Níra még a beszélgetésre sem ébred fel. Ninquë leguggol a galamb mellé. Nem sieti el, hagyja, hogy a madár láthassa, hogy a tünde nem akarja bántani, jó szándékkal közelét.
Szelíden nyúl felé.
Ha a galamb nem kapja el, kezét lassan, kecsesen végighúzza a madár homloka előtt, miközben kiejti a „Pimerco incë” igét.
Az ige hatására az elf szemei előtt megjelenik a kis test és látja rajta a törött végtagot, de látja a kimerültséget és a félelmet is.*
- Nyugalom, nem bántalak, segíteni fogok…
*Súgja a madárkának, s egyben rámosolyog a tündérkére is.
Első dolga tépni a ruhája szegélyéből egy hosszabb csíkot. Utána körbenéz egy arra alkalmas kis fadarab után.
Mikor talál egyet, ismét a galamb közelébe sétál. Megsimogatja a madár kis fejét és a hátát, majd megfogja a törött lábat és a helyére illeszti a csontokat.
Ügyesen hozzáfogja a botot, majd elkezdi rögzíteni a lábat a bothoz. Amikor körbetekeri a ruhadarabbal, és meghúzza, kezét ezután húzza végig a szárnyas lába felett.*
- Vividus!
*Tudja, hogy a törött csontok nem azonnal forrnak össze, ezért is tette sínbe a lábat, de a varázslat sokat javít rajta és mivel nem egy ember csontjairól van szó, sokkal gyorsabb is lesz a hatása.
Mosolyog még egyet a tündérkére, aki ott sertepertél a közelében, majd odahajol a galambhoz, és a bal fülébe suttogja kétszer.*
- Ricëreé, ricëreé!
*Tudja, hogy a varázsige nyugtatóan fog hatni a még mindig zaklatott madárra, elvégre jó erre a varázslat.
Mostmár nem tud mást tenni, mint vár. Fel is egyenesedik, kissé távolabb áll a galambtól, így néz a tündérre.*
- Ninquë vagyok, már jobban van a madár, nem sokára újra lábra állhat, csak most még pihenjen kicsit.

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Kedd Nov. 09 2010, 16:55

*A kecses hölgy hamarosan közelebb sétál hozzánk és nagyon remélem, hogy azért, hogy meggyógyitja a galambot. Persze a nő tekintete és kedves megszólalása eloszlat előlem minden felhőt, hogy esetleg árthat nekünk, igy fel is élénkülök és valóban ide-oda röppenek a galamb és Ninqué körül és figyelem, hogy mit is csinál a hölgy. A galamb habár kissé megijed, én is odarepülök mellé és simogatni és nyugtatgatni kezdem, hogy maradjon csak nyugodtan, mindjárt jobban fogja érezni magát. Hamarosan Ninqué néhány ismeretlen varázslatot hajt végre a galambon és ki is jelenti, hogy mégegy ideig pihennie kell a galambnak, de pár nap - vagy talán annyi sem kell neki - és újra lábra állhat. A galamb halkan megköszöni a nőnek a varázslatot, majd a kimerültségtől lehunyja fáradt szemeit és fejét a szárnya alá dugja.*
- Köszönjük szépen! Ninqué, mond tudnál még annyit segíteni, hogy felrakjuk egy fára a galambot? Mert azt hiszem, itt elég veszélyben van *szólalok meg. Hangom sokkal kedvesebben cseng és egy kis izgalom is szorul belé, hiszen ismét megismerhetek egy újabb embert - tündét, és imádok ismerkedni. Na meg a kis csomag is érdekel a nő hasára kötve, igy hogyha Ninqué feltette a galambot valami védett helyre, körberepülöm, majd ismét megálok az arca előtt.*
- Én pedig Aysha vagyok, tündér. De is ember vagy? *pislogok a nő furcsa szinű szemébe, majd a füléhez repülök, felemelve a haját.*
- Casve-nak nincs ekkora füle... *jegyzem meg és eszembe sem jut, hogy ez sértő is lehet, de hát nem is annak szántam. Ismét Ninqué elé repülök, majd a kis csomagra mutatok.*
- Abban mi van? *teszem fel az újabb szemtelen érdést és próbálok bekukkantani és közelebb repülni a pólyához.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Szer. Nov. 10 2010, 13:18

*Ninquë ahogy hátrébb lép, elmosolyodik a kis tündérke ide-ode röppenő kíváncsiskodását látva.
Persze, igaza van a tündérnek, és mivel nem akarja, hogy a galambnak bármi baja essen egy közel fa villás ágához tesz keresztbe néhány rövidebb botot, arra pedig leveleket, hogy viszonylag puha legyen a pihenőhely.
Csak ezután nyúl a madár alá és emeli fel az így elkészített kis fészekben. Bár a madár kihúzza fejét és pislant néhányat, gyorsan felfogja, hogy nincs veszély és amit a fészekben van, kényelmesen el is helyezkedik.
A tündér nem is vár sokat, máris ismét a tünde előtt lebeg a levegőben. Hatalmas szemeivel aranyosan pislog és a kíváncsisága határtalan. Ninquë csengő hangon felnevet, ahogy már aranyszínű haja alatt megbújó csúcsos füleit nézegeti.*
- Örülök, hogy megismerhetlek, Aysha!
Nem ember vagyok, hanem tünde. Morilindëből. Nem ismerem Casvét, de ezek szerint ő nem az én népemből való.
*Közben Aysha már a Nírát rejtő kis csomag mellé repül és próbál bekukucskálni.
Níra az utóbbi idő mozgásaira és hangjaira fel ugyan nem ébred, mert nagyon mélyen alszik, de megmozdul és ebből Aysha annyit láthat, hogy a csomag az elf testén kidudorodik, majd visszahúzódik.
Egy ilyen kis lénynek ez bizonyára ijesztő látvány lehet.*
- Ebben a pólyában a kisbabám van. Ha minden igaz, még alszik. Kíváncsi vagy rá?
Úgy tudom, a tündérek délen élnek. Jó messzire kerültél a Déli Fertálytól.

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Pént. Nov. 26 2010, 13:18

*A kis galamb szerencsésen felkerül a kis fára, amiért igen csak hjálás vagyok a tündének. Akit persze embernek hiszek, hiszen még nem találkoztak tündével, vagy ha igen, akkor nem emlékszem rá. Igen furcsa, hogy egy tündér ilyen kis tudatlan, de sajnos nem sok helyen jártam az elmúlt pár évem során és a tudásom is igen kicsi. Csak a dalmágiához értek különösképpen és azt sem tudom, hogy miért, minden esetre jó próbálkozni és rettentően örülök, hogyha sikerül is teljesítenem az elképzelt varázslatot. Nem tudok más lényről, aki ezt a mágis ágat művelné, így igen büszke is vagyok magamra, de ez annyira azért nem érződik rajtam. Kinőttem már az egoizmusból és a dicsekvésből, habár azért szeretem megjegyezni, hogyha nekem van igazam. A galamb felpilant, majd szerencsésen elhelyezkedik a kis fészkében és ismét álomra hajtja a fejét. Elmosolyodva figyelem és az ághoz repülök, majd megsimítom a galamb puha tollait.*
- Mire felébred, már nem lesz semmi baja, ugye? *kérdezem a tündétől, aki igen csak segítőkész volt, habár egy gyógyítónak úgy gondolom, hogy ez kötelessége. Lassan bemutatkozom neki és kíváncsian körberöpködöm a tündét, sé a hegyes fülét említem meg. Úgy tűnik, hogy Ninqué nem egy sértődős típus, hiszen nem sértődött meg a hegyes füles megjegyzésen és közli, hogy nem ismeri Casve-t és elmeséli, hogy ő bizony tünde. Erre kikerkedik a szemem.*
- Tünde? De hát ugyan úgy nézel ki, mint egy ember. Leszámítva azt a kis szépséghibát *bökök a hegyes fülre és kicsit el is pirulok, mert rájövök, hogy mit is mondtam. Szépséghiba? Lehetetlen, hiszen a nő nagyon szép. Közben a kis csomagocska felé repülök, ami hamarosan megmozzan, így kikerekedett szemmel sikkantok egyet és bebújok a hölgyemény válla mögé, onnan pislantok le a csomagra.*
- Jézusom, ez mi volt? *suttogom a hegyes fülekbe és reszketve várom a magyarázatot, vagy azt, hogy egy szörny másszon ki a csomagból. Aztán eszembe jut, hogy végül is aki gyógyító, az rossz ember nem lehet, így a félelmemet legyzői a kíváncsiság és hamarosan ismét ott repkedek a csomag körül. Meg is hallom, hogy mi van benne, így kíváncsian a nőre nézek.*
- Mi az a kisbaba? *kérdezem hatalmas barna szemeimet a nőre függesztve, majd visszanézek a csomagra. A kis megjegyzésre sóhajtok egyet, majd mintha fáradt lennék, lerogyok a kis madáritatóra, ami mellett állunk.*
- Sajnos gyakran megesik, hogy elkóborlok. Dehát annyi érdekes dolog van ebben a világban. Most épp egy pillangót követtem. Gyönyörű volt! *mesélem teljes átéléssel és látszik, hogy ismét a szemem elé képzelem a csodás, színes állatkát.*
- És Te mit csinálsz itt?*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Pént. Nov. 26 2010, 17:05

*Ninquë mosolyogva figyeli, ahogy a tündérke odaszáll és megsimogatja a galambot.
A kis lény kérdésére elmosolyodik és bólint egyet.*
- Igen, valószínűleg egészségesen ébred majd. Nagyon kimerült, úgyhogy sokáig fog aludni és ez jót fog tenni neki, mert úgy gyorsabban gyógyul.
*A tündér hatalmasra tárja szemeit. Ninquë nagyon aranyosnak találja a tündért, aki még kisebbnek tűnik Flownál és Errinayánál is.
Türelmesen válaszolna az újabb kérdésre a füléről, amikor Níra megmozdul és Aysha épp előtte van.
Úgy tűnik meg is ijed kellőképpen a tündér és menedéket keres az elf válla mögött. Legalábbis egy rövid időre, mert hamarosan előmerészkedik.
Közben azért Ninquë igyekszik végre megadni a választ.
Először is kezét ráteszi a „csomagra” és Níra amint édesanyja kezét érzi, nyomban meg is nyugszik, és nem mozog tovább.
Még mindig nem tud válaszolni, mert a tündérke újra beszélni kezd, miközben látványosan lecsüccsen a madáritató szélére.
Végül mosolyogva nyitja szép metszésű ajkait szólásra.*
- Én csak kilovagoltam otthonról és így jutottam el ide. Kedvem támad a kisbabámmal egy kicsit utazni.
Kíváncsi vagy rá?
*Közben, ahogy várja a reakciót, eszébe jut, mi mindent kérdezett még a lányka.*
- Tényleg hasonlítunk egymásra az emberekkel, de az elfek népe ősibb náluk, vagyis mi idősebbek vagyunk. Minket így teremtettek, de szerintünk a fülünk egyáltalán nem csúnya és el sem hinnéd, milyen jól lehet vele hallani például a zenét és az éneket.

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Kedd Dec. 28 2010, 08:35

Örülök, hogy a kis galamb most már biztonságban van és egészségesen fog felébredni. Az biztos, hogy szüksége van a pihenésre, és valószinű, hogy itt kellemesen tud majd gyógyulni és pihenni, hiszen egész szép kis fészket készitett a nő. Most, hogy van időm jobban meglesni ezt a kis hölgyeményt, kicsit meglepődök a hosszú, hegyes füleken, majd a kis csomagra pislogok, ami meg is mozdul. Megijedek egy kicsit, hiszen nem minden nap mozog valami egy elf nyakában. De hamarosan megtudom a titok nyitját, egy kisbaba. Egy kis elf. Nagyon aranyos lehet, igy mikor a nő megkérdezi, hogy meg akarom-e nézni, hevesen bólogatni kezdek és a kis csomag fölé repülök, hogy meglessem, mi is van benne. Közbe persze csacsogni kezdek, hogy eltévedtem és hogy szép volt a pillangó és egyéb felesleges dolgokról - ahogy általában szokásom. Egy kis magyarázatot is kapok az ember-elf különbségre, de igazából most már nem érdekel, jobban leköt a csomagban található kisbaba, na meg maga a táj is, hiszen erre még tényleg nem jártam. Jó lenne most már hazafelé igyekezni, hiszen már várnak rám.*
- Mond csak! Tudod merre van a Ragyogó Tölgyes?* kérdezek rá a dologra, mert lehet, hogy Ninque útmutatást tud nekem adni abban, hogy mihamarabb hazaérhessek, hiszen már biztosan keresnek.

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Szer. Dec. 29 2010, 00:02

*Ninquë csendes mosollyal figyeli a kis tündérkét, amint továbbra is le, s fel cikázik. Kíváncsi a babára, és Ninquë nem tartja veszélyesnek magukra nézve a kis lényt.
Közben óvatosan felemeli a testére erősített kendő egyik szélét, ahol Níra kis feje pihen, hogy a tündér beláthasson.
Ha benéz, egy kis kerek arcú babát lát, apró, hegyes fülekkel, amint édesen alszik. Nincs pólyában, apró ruhácska fedi kis testét.
Egyik kis hüvelyk ujjacskája a szájában van, álmában is azt szopogatja.
Közben az elf meg is szólal.*
- Úgy tudom, hogy a Ragyogó tölgyes Evolyrantól délre fekszik, a Déli Fertályon. Ha hamarabb szeretnél odaérni, abban segíthetek neked.
Vannak itt térkapuk, amik gyorsabban elrepítenek egy másik térkapuhoz.
Az evolyranitól egészen a Déli Fertály térkapujáig tud vinni, onnan pedig már biztosan hazatalálsz.

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Szomb. Jan. 01 2011, 14:20

*Még mindig ide-oda repkedek. Nem sűrűn tudok megülni a fenekemen néhány percnél tovább, max. ha alszom. De nincs is nagy alvás igényem, van amikor éjszaka is csavargok. Magamhoz veszek egy éjjeli lámpást és járom a vidéket, amíg mindenki szunnyadozik és az igazak álmát alussza. Most azonban egy igazán érdekes emberrel - akarom mondani elffel - hozott össze a sors és még a kis utódját is megpillanthatom, hiszen Ninqué felemeli a kis pólya tetején és belátást nyerhetek a kis aprócska babára. Az aprócska elfnek valóban kis, hegyes fülei vannak és édesdeden szopja az ujját.*
- Ó! *csak ennyi jön ki a számon, nem is tudom, hogy mit is mondhatnék még, hiszen nem igazán tudom megfogalmazni, hogy most mit is érzek, vagy hogy mit gondolok. Még egy darabig nézem a kisbabát, majd felcsillanó szemekkel Ninquére pillantok és az arca elé repülök.*
- Térkapu? Hűű! Meg tudod nekem mutatni? *kérdezem a nőt, hiszen ilyesmivel még nem találkoztam és bizonyára izgalmas lehet kipróbálni egy ilyen kis szerkezetet. Na meg az sem utolsó, hogy hazajuthatok végre, hiszen bizonyára már hiányzom az otthoniaknak és lehet, hogy ha később érek haza, megint valami feladattal várnak, amiért elcsavarogtam. És most valahogy semmi kedvem dolgozni, makkot gyűjteni, levelet fényesíteni, szentjánosbogarakat etetni vagy éppen virágport gyűjteni. Nem. Meghagyom én ezeket a csodás és nemes munkákat másra és igyekszem kimaradni a "jó" dolgokból. Amit persze igen sokszor meg is kapok, de nem érdekel. Én még fiatal tündér vagyok a maga 10 évével, hagyjanak engem békén. Majd ha én is 40-50 éves leszek, akkor lehet zaklatni. Addig nem!*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Szomb. Jan. 01 2011, 22:38

*Ninquë jót mosolyog a tündérke repkedésén, de leginkább a reakcióján, mikor megpillantja Nírát.
Nem sokkal később Aysha már a térkapura kíváncsi. No igen, az kissé odébb van, de azért nem túl messzire.*
- Persze, Aysha. Kate, a lovam itt van a közelben, ha gondolod, nem kell repülnöd az evolyrani térkapuig, szívesen elviszünk.
*Ő maga már készen is áll az útra.
Amikor elindult, nem is gondolta volna, hogy épp egy kis tündérrel hozzák össze az istenek.
Örül neki, hiszen a kedves kis teremtés feledtetni tudja vele azt, ami elől eljött hazulról.
Jó kicsit kint lenni ezen a gyönyörű helyen, a friss levegőn.
Aysha ráadásul vidám és vicces kis teremtés. Jót tesz a tünde megtépázott idegeinek.
Lassan viszont neki is mennie kellene, így a térkapu megfelelő ötletnek tűnik arra is, hogy végre elindulhasson ő is haza.
Persze egy darabon együtt halad majd a tündérrel, s csak a Déli Fertály térkapujától fordul majd vissza.
Onnan is mehet már a mágusok térkapujáig.*