3. Turinqui, a Királynők lugasa

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Pént. Feb. 20 2009, 20:33

*Jó maga sem tudta miért ajánlotta ezt a helyet s már bánta hogy megemlítette.Hisz a fogadóban mégis csak akadtak volna rajtuk kívül más lények is és az egész helyzet nem alakult volna ilyenné.De nem így tettek.mint ahogyan a délután nagy részében többször is a rossz szófordulatot vagy lehetőséget említettek meg egymásnak.
Pillantását elvonta a csillagos égboltról s a mesterre emelte.Nem akarta hogy rosszul érezze magát érzékenysége miatt.Picikét megbántódott,de nem fog bele halni és nem szerette volna ha férfi ezt gondolja.*
- Semmi baj....de komolyan.Eme napon úgy látszik rossz döntéseket és szavakat hozunk világra.De vannak ilyen napok is.-*suttogta,s halványan elmosolyodott.*
- De foglalkozok veled! Miért ne tenném? Barátok vagyunk s a barátok megbocsájtanak egymásnak!Én is ezt teszem...-*bíztatólag elmosolyodott,majd figyelte ahogy a férfi közelebb lép hozzá.Arcán nem látszott semmi,de szíve ritmikus dobogása akaratlanul is felborult.Átölelte a férfit.Talán egy újabb rossz döntés...de kiélvezte minden pillanatát,még ha csak baráti is.Többre nem is volt szüksége.Hosszú elnyúlt percek után elváltak s felpillantott rá szavai után.*
- Köszönöm hogy bízol bennem. Szerénységem nem is engedné hogy egy kapcsolatban élő leendő apukát elhódítsak szerelmétől! És tudom hogy szereted Hiswát,sosem állnék közétek.Csak mint barát...jó barát szükségem van rád...-*elmosolyodott,kivillantak fehér fogai.A mester tisztában vlt volt - legalább is kellett neki - azzal hogy a lány mit érez iránta.Ezt a lány is tudta,de eme dolog a levegőben fog lógni.
Elpillantott a kastély felé,fekete tömbként rajzolódott ki a sötétségben.*
- Ha hosszúra nyúlna itt tartózkodásunk oda is betérhetünk,biztosan akad üres szoba.-*bökött fejével a kastély felé.*
- Mond csak,milyen érzés apának lenni? Tulajdonképpen nem vagy az még de leszel hamarosan. Mesélj mit szóltál hozzá? Elvetted feleségül a lányt?-*sok mindenről nem tudott,miről szeretett volna.Persze csak a ha ő is szívesen megosztja vele.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Pént. Feb. 20 2009, 20:46

*Komoly arccal nézte még mindig a lányt. Mondatait jól átgondolta. Csak bólintott egyet komoran a hallottakra, majd a csillagos eget kezdte el bámulni. De hamar vissza is kapta a fejét a kastély hallatán.*
-Nem hinném, hogy jó ötlet lenne ott aludnunk....
*Csak ennyit mondott. Aztán messzebb sétált, s gondolataiba mélyedt. ~Na, ezt most jól megcsináltam! Hiswa meg fog ölni, ha megtudja, kivel találkoztam a nap folyamán, s kivel vagyok még most is itt....~ Gondolataiból a lány szavai szakították ki.*
-Nos, jó....érzés. Legalábbis eddig....már várom a gyerkőcöket....de Hiswát nem vette el....
*Már nem is foglalkozott azzal, hogy a lány honnan tud a terhességről. Csak sóhajtott egyet, s tovább lépkedett. Már nem volt oly jókedve, mint eleinte. Sajnos azt eljátszották. De hát hová is gondolt...hiszen jól tudja, hogy Hyrraosy szerelmes belé. Most már késő. Lassan megpördül a tengelye körül, majd a lány szemeibe néz.*
-Figyelj, a legjobb, ha inkább most hazamegyünk...nem érzem jól magam....és ez a saját butaságom miatt van. Ne haragudj!
*Azzal kérőn nézett a lányra, hogy induljanak már el hazafelé.*
-Most már nem menne a beszélgetés....sajnálom!
*Azzal lassan elindult egy lepkét hagyva maga után, mi Hyry orrára szállva ezernyi kis színes fénynyalábra bomlott.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Pént. Feb. 20 2009, 20:59

*Érzékelte a férfi hangulatváltozását,s tudta hogy rossz irányba tértek.nem tudta végtére is mi lehet a baja,mert nem történt semmi.És nem is fog.De úgy látszik a férfi ebben érzelmileg sokkal jobban belebonyolódott,mint kellett volna.A legrosszabb Hyrynek volt,mégis tartotta magát évek óta.Ürességet érzett ahogy a férfi eltávolodott.Kutakodva nézte arcát de nem látta,csak akadozott szavait. Nem értette mi zajlik most le a férfiban így csak egy helyben állt addig míg felé nem fordult és hozzá nem intézte volna szavait.*
- Rendben...menj csak! Én inkább itt maradok.Én vagyok a rosszkedved okozója,nem nyomakodok rád teherként haza felé.Majd valamikor haza megyek...nem tudom...-*sóhajtva elfordult és a kastély felé lépkedett.Zavart volt és szomorú.Nem így tervezte napját,de minden rosszul sült el. ~ most biztosan megint hónapokig nem fogom látni! De ez nem is baj...csak ő azt hiszi hogy akarok tőle valamit.hiába mondogatja hogy bízik benne,ez csak a felszínes látszat.Mitől tart?Ha szereti a lányt úgysem dőlne be neki...vagy nem szereti eléggé? Nem tudom de nem is érdekel...még a feltételezés is bántó....~ gondolja keserűen,majd benyitott az épületbe és egy üres szobát keresett.Nyugtalan éjszakája volt,egész este csak hánykódott a puha ágyban.Borzalmas éjszakája volt...*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Szomb. Feb. 21 2009, 11:36

//időn túli játék... Smile

//

*Szépség megszeppenve, de ugyanakkor mély csodálattal nézte a kis szárnyas lényt. Kész csodabogárnak tartotta a vele szemben lévő valdát. A kérdésére szégyenkezve pirult ki arcocskája, hiszen korábban még sosem látott, de még csak nem is hallott a valdákról. Főleg nem látta őket. Bár régen a nagymamája mesélt neki apró szárnyas teremtményekről, de azokat csak tündérekként emlegette. Viszont, ha jobban bele gondolt a régi kis mesékbe, akkor rá kellett ébrednie, hogy a tündér elnevezést valószínűleg a seldëk találták ki a valdák népére, míg nem tudták, hogyan is nevezik azok magukat. Épp úgy, mint ahogy a tündék nevezték el egykor az embereket seldëknek. Ami, a legjobb tudomása szerint embert jelent a tündék nyelvén. Persze ebben távolról sem volt biztos, hiszen mit is tudhatna biztosan egy korabeli kislány? Hiszen még csak a valdákról sem tudott eddig. Pontosabban eddig úgy hitte, hogy ezekről a szárnyas lényekről kitalált mesék, csak mesék, és ilyen lények nem léteznek. Ettől csak még pirosabb lett, hiszen annyira szégyellte tudatlanságát. Félénken nézett a szépséges szárnyas lány szemeibe, és ugyanilyen félénkséggel a hangjában szólalt meg.*
- Bo...bocsánat a tudatlanságomért. Még sosem hallottam valdákról mielőtt Evolyranba jöttem.
*És valóban mennyire szégyellte is a dolgot, s zavarában cipőjével túrkálni kezdte a kavicsos talajt.*
- Én a seldëk földjén élek, és magam is közéjük tartozom.
*Tekintetével a magasra röppenő tündérkét kereste, de mire meglátta, már érezte is a fejére koppintást, ami kissé zokon is esett neki.*
- Aú... Nem hazudok. A mamám azt tanította, hogy nem szép dolog a füllentés. Így nem szokásom hazudni.
*A szökési képességek említésére nem reagált, mert nem akart egy újabb fejbeverésben részesülni. Félénken pislogott hát a pimasz, kötözködő valdára. Majd tekintetét a mellettük álló kastélyra fordította, és mosolyogva nézett be a kissé poros ablakon.*
- Voltál már odabenn? Vajon milyen lehet a bálterme? Mert minden kastélyban van bálterem...
*És lélekben már a kastély folyosóin bolyongott.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Kedd Feb. 24 2009, 20:25

*Csak nevetett és nevetett a szerencsétlenkedő kis seldë lányon. ~Jaj, hogy én milyen jól tudok szórakozni! De azért lehet, hogy nem kellene ilyennek lennem...még a végén megjárom és a markába zár...~ Hisz Erri nem volt nagyobb, mint egy kisebb fecske. Még kicsinek számított a valdák között is. De azért ez sokszor az előnyére vált. És nem is nagyon foglalkozott azzal, amikor csúfolták. Persze tudta, hogy milyen rossz érzés az, ha csúfolnak valakit. Így egy kicist visszavett hevességéből és így szólt.*
-Nos, valóban? Hát, különös....talán most jöttél a hajók egyikével? Bár nem hiszem, hoyg seldëk is jöttek...
*Az utolsó mondatot inkább már magához intézte, majd leszállt a kislány vállára, s úgy folytatta tovább.*
-Mondd csak, sokat meséltek ilyen kis szárnyas lényekről, mint én? És elhitted? Bár most már el kell hogy higgyed, hisz itt vagyok...
*Azzal felreppent ismét, leírt egy nagy kört, majd visszaszállt Szépség vállára.*
-Jól van, na....elhiszem, hogy nem hazudsz! És remélem, nem is fogsz! Később sem..mikor még nagyobbra nősz...
*Azzal kissé lehajtotta a fejét. Azért néha nagyon szívesen lett volna nagyobb. Mert belegondolt abba, milyen is lehet a többi népnek látni a világot olyan óriási nagy magasságból, hogy nem is tudnak repülni megy egyebek...A kastély és bálterem említésére jól megmosolyogta a lányt, majd arca elé repült, s még mindig széles mosollyal így szólt.*
-Nos, nem voltam még bent....de megnézhetjük! A bálterem pedig egészen jól hangzik.....bár nekem itt a virágok is egy természetes báltermet alkotnak...de még milyet!
*Azzal elkezdett a kastély felé repülni, majd hátrafordult az egy helyben álló lányhoz.*
-Na, mi lesz már? Gyerünk! Egyedül nem tudom kinyitni az ajtót! Gyere....

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Kedd Feb. 24 2009, 20:41

*Szépség örült, hogy több koppintás nem érte a fejét, és szórakozott pillantásokkal nézte a vállára szálló valdát. Majd Errinaya elröppent a kastély ajtajához. A kislány pedig automatikusan megindult utána. Pláne az után, hogy még fel is szólította a kis szárnyas erre a cselekedetre.*
- Tudod, sokáig hittem a tündérekről szóló mesékben. De, ahogy nagyobb lettem, és ugye egy árva tündérrel sem találkoztam, elvesztettem a hitemet. Már csak gyerekmeséknek gondoltam az egészet. De most, hogy te itt vagy, na meg az öbölnél is láttam jónéhányat közületek... Így már elhiszem, hogy léteztek.
*Közben elért a nagy, és méretéhez hűen nagyon nehéz ajtóhoz. Közös erővel neki feszültek, s az ajtó nagy nyikorgás közepette lassan kitárult. Szépség, és a valda ugyanabban a pillanatban kerültek beljebb. A lányka újjongó nevetgéléssel szaladt a szépen faragott korláttal szegélyezett, felfelé vezető lépcsősorhoz. A hatalmas, és üresen kongó helyiség visszhangként kontrázott a lányka nevetésére. Szépség ugrándozás közben még néhány pókhálót is sikeresen össze szedett, de ezzel nem is törődve, rohant fölfelé a valaha szebb napokat is megélt lépcsősoron.*
- Menjünk föl! A uraságoknál is mindig odafönt volt a bálterem. Édesapám azt mondta azért, hogy a dámák hatásosan billegethessék magukat a lépcsőn lesétálva.
*És újra kacagott a vidám emlékei feltörésétől. Majd tovább szaladt egészen föl a lépcsők tetejére, ahonnét hosszú, képekkel határolt folyosó vezetett egy távolinak tetsző duplaszárnyú, vörös ajtóig.*
- Az lesz az! *kiáltotta boldogan, és futásnak is eredt*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Kedd Feb. 24 2009, 20:54

*Amint odaért az ajtóhoz, Szépség is ott termett rögtön, aztán bejutásuk után szépen körülnézett, míg a seldë kislány a lépcsőkről meg egyebekről fecsegett. Errit nem nagyon érdekelte a dolog, de mosolyogva szólt így, miután körülnézett.*
-Nos, különös egy nép vagytok...Hogy mi mindent találtok ti fontosnak, ami nem is az valójában!
*Azzal a lépcsőhöz repült, s jól megvizsgálta, miféle fából készült a korlát. Sajnos nem ismerte ezt a fafajtát. Különös volt. Mintha bükk és tölgy is lenne egyszerre. De nem foglalkozott ezzel sokáig. Észrevette, hogy társa már felért a lépcsőn, így gyorsan utánarepült szélvészként, rózsaszín kis csíkocskát húzva maga után. Tündérpora miután a földre hullt, ott minden elkezdett csillogni. Erri meg is mosolyogta ezt, aztán Szépség mellé érve észrevette a sok-sok képet és a hosszú folyosót, majd az ajtót.*
-Nos, nem azért mondom, de miért vannak kint ezeknek az embereknek és tájaknak a képei? Szerintem felesleges....ha valamit szeretünk, azt bármikor magunk elé tudjuk képzelni! Sőt, még tán varázsolni is...
*Itt teljesen elvörösödött. Elfeledkezett arról, hogy a seldëk nem tudnak varázsolni. Szépség elé repült, miközben elkezdtek haladni a folyosón, s így szólt.*
-Ne haragudj! Elfelejtettem....hogy...ti...nem tudtok...varázsolni! Sajnálom!
*Aztán mintha csak egy pillanatig tartott volna ez a sajnálkozás, már örömtől és kíváncsiságtól duzzadva így repkedett össze-vissza.*
-Na.....menjünk! Nagyon kíváncsi vagyok erre a híres neves bálteremre, ha már ennyi jót meséltél róla! Menjünk menjünk menjünk!
*Azzal odarepült a nagy, piros ajtóhoz, s egy kicsit "megtolta", ami persze nem használt. Nevetve fordult Szépséghez,a kinek a segítségét igénybe véve eléjük tárult a bálterem...*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Kedd Feb. 24 2009, 21:10

*Szépség a szó szoros értelmében berontott a bálterembe. De pár lépés után megtorpanva ugrált az ajtó egyik feléhez. Ott jól kihúzta magát, s képzeletbeli inasként bejelentette egy Lady, és egy Lord érkezését. Aztán előre lépett, s valda felé előzékenyen, s jó mélyen meghajolva, mélyre változtatott hangon megszólalt.*
- Hölgyem! Szabad a becses karját?
*A valda vihorászva nyújtotta karját, és különösen vicces látványt nyújtva, peckesen vigyázba vágva magukat bevonultak a terembe. Persze a valda repülve tette ezt. Szépség elvezette "hölgyét" a táncparkettre, s egy újabb, extra mély meghajlás közben a valdára pillantott.*
- Szabad egy táncra kisasszony?
*Aztán fölegyenesedve kezdtek valami ismeretlen táncfélébe, ami egyébként keringő akart volna lenni. Szépség hangos dúdolással szolgáltatta a zenekart, s ők csak pörgtek körbe, körbe a termen. Majd képzeletbeli zenekaruk elnémult, s a lányka elegáns meghajlással köszönte meg a táncot. Aztán hirtelen felszabadult kacagásával fűszerezve kezdett el forogni magán körbe, körbe, körbe, s a valda is azon csodálkozott, hogy nem szédült még el. Szépség kacagása élettel töltötte meg az addig halott épület folyosóit, termeit, és legapróbb zugait.*
- Csodálatos bálokat tarthattak itt... Szinte látom magam előtt ahogy a főurak, és a nemes hölgyek pompás ruháikban forognak körbe a parketten. Az emelvényen zenekar játsza a legújabb keringők dallamát, és a szebbnél szebb ruhák csak úgy szállnak a hölgyek forgatásakor.
*Beszéd közben egy pillanatig sem állt meg. Ő így mutatta meg, milyen fergeteges élmény is egy bál.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Kedd Feb. 24 2009, 21:27

*A bálterem maga szép volt, csak eléggé gondozatlan. ~Jaj, ha ezt itt minden nap takarítanák rendesen. Akkor nagyon is szép lehetne. Még a számomra is...egy valda számra!~ Azzal repült is beljebb, de meg kellett álljon, ugyanis egy mély hang ütötte meg a fülét. Kissé megijedt, de mikor rádöbbent, hogy Szépség az, aki beszél, nagy nevetésben tört ki, de hamar abbahagyta, ugyanis komolynak tűnt a dolog. Kinyújtotta kezét, majd felsétáltak a parkettre, s Erri boldogan, játékos mosollyal jelezte, hogy igen, nagyon is szívesen táncolna. Tetszett neki ez az egész, bár nem ért le semmije sem, s a levegőben lebegve próbálta követni Szépséget. Ez nem mindig sikerült, de annál jobban szórakoztak. Aztán a ksi valda így szólt, mikor befejezték, s a seldë elkezdett forogni körbe-körbe.*
-Köszönöm a táncot! Nagyon kellemes volt...uram!
*Nevette el magát, majd a lány forgását s beszédét próbálta követni, nagyrészt sikertelenül. Egyszerűen nem tudta, hogy a forgásra vagy a beszédre figyeljen. Mert egyszerre nem ment neki a kettő. De aztán megunta a dolgot, s így szólt.*
-Szépség....jobb lenne, ha megállnál inkább. Én nagyon örülnék neki legalábbis...Mellesleg biztosan szép lehet egy bál! Szívesen megnéznék egy ilyet! Nálunk, valdáknál nem így zajlanak az ünnepségek...mi úgymond "repülve táncolunk". De én nagyon szeretek! És tudok is! Szerencsére...bár nálunk ugye nincsenek fiúkák...szóval csak lányok vagyunk. Nekem nagyon furcsa lenne, ha egy fiúval kéne táncoljak...igazából nem is szabadna. De most kérlek, állj meg! És javasolnám, hogy pihenjünk le az egyik szobácskában. Nagyon elfáradtam...
*Azzal megvárta újdonsült barátnőjét, s gyorsan megkeresték a hálótermeket. Szerencséjükre pont volt egy szép és nagy szoba, ahol nem volt akkora por lerakódva, így be tudtak feküdni az ágyba. Kellemes meleg volt, s Erri már mejdnbem el is aludt. De aztán még utoljára így szólt SZépséghez.*
-Drága Szépség! Köszönök mindent, amit meséltél és mutattál! Majd még lehet róla szó, hogy így összetalálkozzunk, de most nekem alvásra van szükségem....és mindig is ki szerettem volna próbálni egy ekkora ágyat! Úgyhogy most aludnék...de gondolom, nem baj! Ha te nem vagy álmos, ne aludj...csak arra kérlek, hogy várj meg! Nem szeretnék egyedül itt maradni ebben a nagy kastélyban...nem tudnék kimenni nélküled...De...szép álmokat!
*Azzal kissé elpirulva letette fejecskéjét az óriási párnára, majd szemeit lehunyva már szundított is. Még halk horkolást is hallatott, ami egy légy zümmögésével volt egyenlő. Ő már csak ilyen...apró.*

//Köszi szépen a játékot! Jó éjt! Smile

//

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Kedd Feb. 24 2009, 21:37

*Szépség abba hagyva a forgást, örömmel ment felfedező útra, hogy egy hálószobát találjanak. Csakhamar be is vetették magukat egy hatalmas, és nagyon kényelmes ágyba. Furcsállotta kissé, hogy ilyen jó meleg van a szobában, de mivel nem különösebben izgatta a dolog, hát ő is bemászott az ágyba.*
- Tudod a szüleimmel minden bálra hivatalosak voltunk... *elszontyolodva nézte a plafont, de végül győzött a hely kiváltotta jókedv* - De, az már olyan számomra, mintha egy másik életben lett volna.
*Nem mesélte el szomorú történetét, mert nem akart szülei fájó elmúlására gondolni. Inkább mókásan pislogva a valdára megberhelte fejük alatt a párnát, majd lehajtotta fejét. Errinaya már javában aludhatott, mikor még Szépség a plafont bámulva forgolódott az ágyban. De nagy sokára mégis elnyomta az álom, s ezen a csodás éjszakán, még csodálatosabb álmában újra bálba ment szüleivel. Mosolya egész éjjel arcán maradt.*

//Köszönöm a játékot... Smile

//

Vendég

*Ma kicsit elfáradt, s már nem tér vissza a Tölgyesbe. Úgy döntött, hogy keres egy kis zúgot a kastélyban. Egy ilyen aprócska lénynek mindnig jut egy kis zúg, ahol aludhat. Most hát apró szárnyain szálldogál a Kastély felé.*

Tárgy: Re: 3. Turinqui, a Királynők lugasa Pént. Feb. 27 2009, 21:08

* Gyalog érkezik a lugasba, ahol, tegyük hozzá, még sohasem járt. Kicsit, na jó, nagyon meglepődik. Hogy milyen átkozottul sok helye van ennek az Evolyrannak! Igaz, ez nem mindig jelent rosszat... Elvégre ha sokféle nép él benne, ekkor azoknak bizony hely kell. És ugyebár mindenkinek más a jó...
És így megy, mendegél, amíg csak egy tisztásra nem ér... De álljunk csak meg! Hol is van most tulajdonképpen?!*

*Valeria a hatalmas ebédlőben üldögélt, kései vacsoráját fogyasztva. A tavasz első zöldségeiből és friss túróból készítettek számára könnyű esti ételt, amit ráérősen falatozgatott. A tányér mellett egy zenélődoboz volt az asztalon, amit Valeria időről-időre elindított. Réges-régi darab volt ez, még az idős tünde-hölgy ifjúkorából származott. Időtálló törp-munka: ezüstös fényű felszínén még mindig ragyogott a gyertyák visszfénye, és édes hangja volt, akár egy hegedűnek.*
~Ez a dallam... Mintha ismét fiatal lennék... utoljára akkor hallottam a hangját, amikor győzelmet arattunk Dagorlad seregei felett.~
*Lehunyt szemmel gyönyörködött a réges-régi dalban, melyet egy letűnt nép fiai és leányai énekeltek, valamikor e világ hajnalán.*

Vendég

*Zaiza lassan, bizonytalan léptekkel halad a lugasban, óvatosan mozog, kíváncsian vizsgálja ezt a különleges helyet ahova csöppent, mint aki még sosem látott ilyen szépet. ~Shagandar oázisában sincsenek ilyen elbűvölő lugasok.~ Amikor megpillantja az elf nőt, egy pillanatra mintha el akarna rejtőzni. ~Ah már késő, meglátott! ~ De aztán mégsem, inkább előre lép és köszönti:
- Ó, üdvözöllek nemes hölgy!Bocsás meg hogy megzavarom étkezésed!

*Valeria felpillant a merengéséből, majd kedves mosollyal üdvözli az érkezőt.*
-Szép estét neked is! Nem zavarsz, jöjj csak nyugodtan és tarts velem.-
*Kecsesen int a szemben lévő székre, majd egy másik intéssel útjára enged egy pillangót.*
-Nemsokára itt a te vacsorád is.-
*Közli az újonnan érkezett hölggyel, majd alaposan szemügyre veszi.*
~Hmmm, a szép ifjúság... ha a lelke is olyan szép, mint a külleme, akkor minden bizonnyal boldogságot talál a földünkön.~
-Valeria vagyok. Benned kit tisztelhetek?-

Vendég

- Zariza vagyok a Zuul klánból. Megtisztelő, köszönöm de nem rég ettem. Inkább kérdeznék egy s mást. Ha nemzavarlak. Miféle hely ez? Ki az ura ennek a vidéknek? - * Zariza odatelepszik az elf elé és zavartan igazgatja kissé csapzott haját, és ruházatát.*

*Valeria csengő hangon felkacag.*
-Oh, régen hallottam már e kifejezést. Nos, Zariza, kedves, Ura e helynek nincs. A Négy Evolyrani a népek vezetője, de kizárólagos hatalommal nem bírnak. A hatalomvágy a sötét oldal sajátja.-
* Egy pillantással visszafordítja a Zariza vacsorájával érkező szolgálót, majd megkéri, hogy hozzon a számukra langyos mézbort.*
-Üdvözöllek Evolyranban. Itt otthonra találhat minden vándor, mágus, tünde, ember és akármilyen szerzet. Ha pedig szeretnél kissé megpihenni, kiváltképp jó helyre érkeztél. Ez Turinqui, a hajdani Királynők lugasa. Itt pihenésre lel a fáradt test és az elme is.-
*Kutatóan néz a lányra.*
-Messziről érkeztél?-

Vendég

- Hát igen, elég messziről ami azt illeti a hazám több heti hajóútra van innen, nem rég érkeztem Evolyranba. A helyi viszonyokkal nem vagyok teljesen tisztában még. Ezek a paradicsomi állapotok lenyűgözőek! Ezek az tisztelt négyek kicsodák? Valami istenségek?

*Valeria csodálkozva nézett a lányra.*
-Szinte meg sem látszik rajtad a hosszú út fáradalma. Bizonyára igen edzett lehetsz, és persze a fiatalság sokat kibír.-
*Mosolyogva töltött az időközben megérkezett mézborból két liliom alakú üvegkehelybe, majd az egyiket Zarizának kínálta. A sajátját elgondolkodva forgatta két kezének ujjai között.*
-A négy Evolyrani népünk vezetői: Dyora úrnő, Caun és Orin nagyúr, és Flow úrnő. Nem istenségek, bár bölcsességük és tapasztalataik által virágzik a birodalmunk.-
*Kinézett az ablakon, s azon túl fényesen ragyogtak a jól ismert éjszakai égbolt csillagai. Mindegyiknek megvan a maga története: Hol édes-bús, hol hősi legenda. Valeria élt-halt a legendákért és a régi történetekért. Egy kis idő múlva Zarizához fordult.*
-Nos, hogy ízlik a bor? A seldék népe munkájának gyümölcse, messze földön híres. Igaz, mostanában nem nagyon érkeznek meg ide a kereskedők, valami akadály kerülhetett az útjukba... Aggaszt híreket hallottam a Carcarasban tanyázó útonállókról. Nemrég érkeztek a Belhan-tenger felől, és már felforgatták a békét. Ha így megy tovább, nem jut el ide sem étel, sem ital.-

//Fagy//

*A mester tűnődve nézett szerte a Lugason, midőn lován ülve léptetett a virágok elé érve. Szokásos ruháját viselte, ami abből a dízses felsőből és a kissé dízstelenebb, de igen ékes nadrágból. Persze keménytalpú lábbelije sem maradt le róla. Fejdíszét viszont nem látta fontosnak magával hozni, így otthon hagyta jól eldugva a kicsik elől. Szőke tincseit napsugarak lepték be, ahogyanb leszállt a lováról. Mélyet szippantott a levegőből, majd kedveséhez lépett és lesegítette a lóról.*
-Nos, itt lennénk, édesem! Ez itt a Királnyők Lugasa vagy ha az ősi nyelven akarod hallani....Turinqui.
*Ejtette ki az ősi nevét eme helynek. Mosolyogva adott egy futó csókot kedves feleségének, majd megfogta a kezét. Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy elfelejtett valamit, s bocsánatkérő pillantások közepette visszaballagott a lovakhoz, s kikötötte őket. Kissé pirult fejjel tért vissza.*
-Öhm...a lovak...elfelejtettem őket kikötni. De most mrá rendben vannak.
*Kacsintott Hiswára, azzal ismét kézen fogta, majd szép lassan sétálni kezdett vele a virágok rengetege felé. Volt ott a pirostól kezdve a kéken át még lila virág is. Egyszerűen alig lehetett betelni a gyönyörűséggel. A mester azért is hozta ide kedvesét, hogy örömet okozzon neki.*
-Remélem, tetszik, kedves!
*Mosolygott a tündére, s közben belegázolt a virágok közé. Mosolyogva húzta be hitvesét is, s meghajolt előtte, majd így szólt.*
-Hölgyem, szabad egy táncra?
*Azzal oldalra kinyújtotta bal kezét, s a jobbal pedig már karolta volna át Hiswát, de természetesen előtte megvárta a választ, ami valószínűleg igen lesz.*

*Lova mellől ellépve legeltette szemeit a lugas káprázatos virágágyásaiban, s csak néma áhitattal nézte, ahogy a kora nyári szellő úgy ringatta a tarka virágrengeteget, mintha az óceán hullámai telepedtek volna meg szirmaikon. Tekintete szinte azonnal meg is állapodott néhány orgonafán. Már messziről oda vitte hozzá édeskés illatát a szél, s Hiswa mélyen belélegezte a virágok egyvelegének kábítón édes illatát. Aztán férjéhez fordult, s boldog pillantások kíséretében szólalt meg.*
- Ez hihetetlenül gyönyörű... *közben a myrte felé nyújtott kezébe csúsztatta kezét, s a férfi elegáns mozdulattal húzta magához* - Tánc... talán ez lesz az utolsó dolog az életben, amit teszünk, mert ha meglátja a tulajdonos, hogy letiporjuk a csodaszép virágait...*és szemébe huncut fény költözött ahogy kedvese szemébe fúrta tekintetét.*
- Megjegyzem, érdekes lesz zene nélkül táncolni...

*Örült neki, hogy kedvesének tetszik a látvány és a hely is. Mosolyogva nézte, ahogyan megfogja a kinyújtott kezét, s közelebb húzta magához. A következő elhangzó mondat már nem volt ennyire szép, de annál viccesebb. A mester nem is hagyhatta megjegyzés nélkül.*
-Ó, nehogy azt hidd, hogy itt valaki is meg fog büntetni ezért. Főleg nem megölni! Különben is....a virágok el vannak varázsolva. Semmi bajuk sem esik, nyugodtan rájuk szabad lépni.
*Kacsintott egyet, majd még közelebb hajolt a lányhoz, s mélyen a szemébe nézett, mikor az a zenét kezdte hiányolni. A myrte erre összeszűkítette szemeit.*
-Hogy zene nélkül? Gyerekjáték! Aki tud táncolni, az a zene nélkül is tud. Vagy talán szeretnéd, ah én szolgáltatném a zenét? Mert én nem biztos. Nincs jó hangom az énekléshez. Persze varázslattal is megoldhatjuk.
*Azzal egy pillanatra elengedte Hiswát a jobb kezével, s tett pár pontos mozdulatot, aztán már vissza is helyezte kezét a megfelelő helyre. Szorosan magához szorította a tündét, majd csettintett egyet, s a zene elindult. A mester óvatosan táncolni kezdett, s megvárta, míg a tünde is felveszi a ritmust. Utána mosolygott egyet, s így szólt.*
-Netán zenekart is varázsoljak ide neked? Persze illúzió lenne, de ha nagyon szeretnéd, akkor......
*Nézett ravaszkásan, azzal hirtelen bedöntötte Hiswát, s pár másodpercig úgy tartotta, majd visszarántotta, s forgott vele tovább mélyen a szemébe nézve.*

*Érdeklődő pillantást vetett a lábuk alatt hajladozó virágözönre, majd mosolyogva emelte ismét föl fejét.*
- Furcsa dolgokra használják az itteni népek a varázslataikat... Nekem sosem jutna eszembe, hogy egy virágoskertet elvarázsoljak. De, talán csak azért, mert nem vagyok valami gyengéd lekületű elf...
*Lágyan kulcsolta kezét szorosabban a férfiéhoz, s kecses suhanással követte szerelme mozdulatait.*
- A zenekar ötlete nem is olyan rossz... Csak akkor kissé zsúfoltnak érezném a helyet kedves... *mondta halkan, amikor a myrte bedöntötte, s ravaszkás somolygással még hozzá tette:* - egy harmadik fél tömegnek számítana mellettünk...
*Aztán már fel is húzta a mester, és pörögtek tovább. Aztán a nő jobban hozzá simult, és halkan a fülébe súgott.*
- Vagy bátrabb vagy, ha kisebb tömeg vesz körül drágám? *és pimasz vigyorral nézett a férfi fekete szemeibe*

*A kérdésen csak mosolygott, majd megfontoltan így szólt.*
-Nos, ami azt illeti, én mindig bátor vagyok, ha a közeledben vagyok és rólad van szó.
*Azzal még gyorsabban kezdte el forgatni kedvesét. Látta, hogy már eléggé szédül Hiswa, s ő is érezte már kavarogni a gyomrát, ezért egy pillanat múlva kitámasztott és megállt, majd bedöntötte a lányt ismét, s forrón megcsókolta. Nagyon kellemes érzés volt eme csók. És nem kevésbé tüzes is. A meser tudta, hogy veszélyes játékot űz, mert vágyait csupán nehezen tudja legyőzni, de kénytelen próbára tenni magát, mert ő szeretne kedveskedni feleségének és jól érezni magát vele. Mosolyogva emelte fel a nőt, majd egy újabb csettintéssel elhalkította a muzsikát, s meghajolt kezet csókolva a hitvesének.*
-Köszönöm eme vérpezsdítő táncot, kedves!
*Ezzel le is lépett a virágokról, s Hiswát is magával húzta. Mosolyogva kezdett el egy kisebb sétába, minek célja a kastély volt.*
-Mondd csak, édes! Mit szólnál ahhoz, ha bekukkantanánk a kastélyba? Vagy esetleg maradjunk idekint a friss levegőn és élvezzük a természet adta örömöket? Vagy van valami más, remek ötleted?
*Ravaszan nézett a kedvesre. Tudta ő, hogy lenne ott még ötlet, csakhogy azt itt nem lenne helyes kivitelezni. Ennek ellenérte nem bírta ki, hogy ne kérdezze meg.*

*Amikor már kezdett a világ is táncra perdülni körülötte, akkor szerencsére a mester megállította, és szorosan magához vonva megcsókolta. Érezte a csókjában bújkáló mérhetetlen vágyat, s egy hosszú pillanatra még szemét is lecsukta, hogy még tisztábban érezze a férfiből áradó szerelmes vágyakozást. Végül még halovány mosoly is szökött szája sarkába, amikor újra kinyitotta szemeit. Ami egyébként csak akkor következett be, amikor a myrte elszakította forró ajkát az övétől.*
- A kastély is elhagyatott?
*Kérdezés közben a szóban forgó építményre fordította figyelmét, s szemügyre vette az ódon épületet. Bár látszott rajta, hogy nem élnek ott, de egyértelmű volt számára, hogy valakik igenis gondját viselik a kastélynak. Gondolataiból az sem rángatta ki, hogy egy erőteljesebb fuvallat feléjük sodort sok kis virágszirmot, melyek egy része Hiswa fehér hajzuhatagában igyekezett elbújni, míg némelyek a myrte szőke fürtjeit vették célba. A tünde egy darabig csak állt, nézte az ürességtől kongó kastélyt, s közben derekáig érő haját kedve szerint hajigálta a szél minden irányba. Aztán a lány szép arcán mosoly jelent meg, s kedveséhez fordult.*
- Kíváncsi vagyok, milyen lehet belülről, mert idekintről nem túl beszédes látvány... *s szemeiben ott ugráltak a kíváncsiság apró szikrái*

*Hiswa egészen csendes volt ahhoz képest, hogy műskor mennyit szokott beszélni. poersze nem mintha akkor is lyukat beszélne a mester hasába, de egyértelműen többet beszélt máskor, mint most. Ez különösebben nem zavarta volna a mestert, csakhogy most ő is kissé hallgatagnak bizonyult és nem szerette volna, ha így szótlanul sétálgatnak itt. Még a végén megharagszik a lány. Bár a mesternek megvolt az oka a szótlanságra. Volt egy dolog,a mi sehogy sem akart kimenni a fejéből. ~Jaj, most mit fogok csinálni? Tudom, hogy kellene a segítség, de egyenlőre nem vagyok képes elmenni itthonról. A legjobb, ha kiküldök egy kisebb csapatot, akik segédkeznek a peremvidéken. Bár ha jól sejtem, enmsokára hívni fognak személyesen engem is. Egyik háborúból a másikba...~ Megcsóválta a fejét, majd visszatérve a való világba kedvesére mosolygott.*
-Rendben szívem. Ami azt illeti, én is kíváncsi vagyok. Még nem jártam bent sosem. De az biztos, hogynem lakik bent senki sem. De a különlegessége, hogy minden tiszta belül, s egy kis szem por sincs a bútorokon....sehol sincs. De akkor nézzük is meg a saját szemünkkel, hogy igaz-e, amit híresztelnek.
*Azzal odanyújtotta kezét Hiswához, s hagyta, hogy az belekaroljon, majd szépen megindultak a kastély felé. Mitryas eközben megpróbálta elúzni a rossz gondolatait, kisebb-nagyobb sikerekkel. Már csak pár méter választotta el őket a bejárattól, mikor is a myrte megtorpant, s így szólt.*
-El kell mondanom valamit.....
*Egy kis habozás után aztán kinyögte, bár eredetileg nem ezt akarta mondani.*
-......szabadságot vettem ki, ha úgy tetszik. Tehát most három teljes napig csak a tiéd és a gyerekeké vagyok.
*Kacsintott a tündére, majd egy szenvedélyes csók után kinyitotta előtte az ajtót, s betessékelte kedvesét. Miuátn ő is belépett, becsukta maga mögött az ajtót, s körbenézett többször is. Első szavai ezek voltak.*
-Ez...ez...csodás. Bár nem érhet fel Myrlya othonosságával és különlegességével. De kimondottan szép és jól kidolgozottak a síszítések. Te hogy gondolod, szívem?

*Csöndben léptek be a kastély előterébe. Az elf nő tágra nyitott szemekkel hordozta körbe tekintetét a helyiségen. Nem messze tőlük egy újabb, nagyon széles, kétszárnyú ajtó nyílt, mely egy hatalmas, ovális alakú termet rejtett. A nő nesztelen léptekkel követte kedvesét a bentebbi terembe. A nehéz vörösfenyő ajtó csak nagyobb erőfeszítés árán tárult ki, fölfedve rejtett kincsét. A padló díszes mozaik kövekkel volt borítva. A terem közepéből olyan széles lépcsősor indult a fentebbi szintre, melyen akár tíz ember is elférne egymás mellett. A lépcsőket élénk vörös szőnyeg borította, melynek színét már jócskán megette a vasfogú idő. A művészi alakzatokkal ékesített, kézi faragású korlát méltóságteljes csillogással szegélyezte a koros lépcsősort. Hiswa gyengéden simított végig a fakorlát végéről rájuk meredő apró sárkányokra. Kivételes pontossággal kifaragott idomokat érzett a nő finom tenyerével, midőn keze lassan végig siklott a sárkány testén. Csodálkozó tekintete aztán találkozott a mester pillantásával, s ettől szélesen elmosolyodott.*
- Csodálatos ez a kastély... Minden olyan finoman kidolgozott, és még most is élettelinek tűnik.
*Keze lassan átcsusszant a korlátra, ahol a férfi keze is nyugodott, s lassan végig simított szerelme kézfején. De hirtelen el is kapta onnan, mintha tűz égette volna meg, s már nevetve szaldt fölfelé a hosszú lépcsősoron. Hangja vidáman csengett vissza minden irányból. A nő aztán megállt a lépcsők legtetején, s onnan vigyorgott le a myrtére.*
- Nos myrte mester uram, vagy olyan bátor, hogy felmerészkedj ide... A lakosztályok szintjére?
*És pimasz vigyorgás kíséretében könyökölt a korlát legvégére, s úgy nézte szerelmét.*
- Netán helyezzem magam kényelembe valamelyik szobában, míg idemerészkedsz?

*Úgy tűnt, Hiswa tetszését is elnyerte a hely, csupán ő szótlanul csodálta a különböző szépségeket. Közben a mester is elcsendesült, s mosolyogva figyelte kedvesének mozdulatait, aki szinte teljesen az épületre terelte figyelmét. A mester meg még mindig csak figyelte és fgigyeéte, miközben azért ő is körülnézett. Épp akkor történt ez, mikor a lány a sárkányokat csodálta meg. Persze a tünde keze már másfelé is elkalandozott közben, ami Mitrtyas-t is csak feltüzelte. Teljesen elszálltak a háborús gondolatai. Kaján vigyorral tekintett kedvesére, aki már szaladt is felfelé a lépcsőn. Már fel is ért, mire a mester feleszmélhetett volna rendesen. És azoka hívogató mondatok....Mitryas alig bírt ellenállni nekik, de végül érőt vett magán. Legalábbis úgy tett.*
-Hogy vagyok-e olyan bátor? Nem is tudom. Veszélyes lehet, akár le is szakadhat az emelet, ha ily régi ez a kastély. És ha kényelembe akarsz helyezkedni, akkor csak nyugodtan. Azért azt nem hinném, hogy a te súlyod alatt leszakadna. De én itt a túlsúlyommal....
*Nevetett, majd intett egyet, s megfordulván hirtelen eltűnt a tünde szemei elől. Hiswa azt is hihette akár, hogy a mester otthagyta, de korántsem volt ez így. A myrte, miután eltűnt, halk léptekkel feloson t alépcsőn, s az egyik hálószoba ajtajához lépett. Itt kuncogva láthatóvá tette magát, majd így kiáltott.*
-Nos drágám, nem jössz? Próbáljuk ki, milyen puhák az ágyak és milyen kényelmesek is lehetnek!
*Azzal nement a szobába, s becsapta maga mögött az ajtót. Kaján vigyor ült ki arcára. Egy kis pillanatig gondolkozott, majd egy kézmozdulattal eltüntette az ágyat, de nem szállt le róla. Pillanatok alatt törökülésbe vágta magát, így olyan votl, mintha lebegne a levegőben, miközben csak a láthatatlan ágyon ült. Nevetve várta Hiswát, mikor ront be a szobába végre.*

*Már éppen valami hangzatos mondat hagyta volna el száját, amikor a myrte hirtelen köddé vált.*
~Már megint kezdi... Könnyű annak, akinek a kisujjában is több illúziómágia van, mint az összes elfben együtt véve.~
*Picivel később már fel is hangzott mögüle a férfi hangja. Hiswa hátra pördült, s fejcsóválva indult el a myrte után. Az ajtó előtt megállt, és fülelt egy kicsit. Mivel úgy hallotta, hogy a mester jól mulat magának odabenn, hát vigyorogva állt ott továbbra is, és még csak véletlenül sem ért a kilincshez. Pedig tekintete folyton oda tévedt, hiszen az érzései, és persze vágyai mind azt súgták neki, hogy nyisson be, aztán zárja be magukra úgy azt a fránya ajtót, hogy jó ideig ne is szabadulhassanak ki onnan. Ennek ellenére erőt vett magán, és a falnak támasztva hátát megszólalt.*
- Nos, ha netán megunod odabenn, akkor majd lent megtalálsz édes... Vissza megyek a lugasba...
*Persze egy árva mozdulatot sem tett az említett hely irányába. Miért is tett volna, hiszen nem volt ő bolond, hogy kihagyja a kínálkozó lehetőséget.*

*A mester már kezdte azt hinni, hogy a tünde talán nem is akar bejönni. Ugyanis egy árva hangot sem lehetett hallani odakintről. ~Nocsak. Vajon mit csinálhat? Talán át akarhat verni...nem tudom. Mindenesetre jól csinálja.~ Elmélkedett. De aztán hirtelen egy ismerős és számára nagyon is kedves hang ütötte meg a fülét. Hiswa szólt be, de nem épp a legkellemesebb üzenetet adva át a myrtének. Mitryas össze is húzta a szemölsökeit és gondolkozni kezdett. Hallgatózott, de nem hallott egy hangot sem. ~Nem hiszem , hogy elment innen. Hacsak nem tud úgy osonni, hogy ne halljam meg.~ Vakarta meg az állát, majd előrenyújtotta a kezét, s az ajtót is áttetszővé tette. Balszerencséjére nem volt ott a lány. El is hőzta a száját a mester, annyi bizonyos. ~Hol bújkálsz, édes?~ Ekkor támadt egy remek ötlete. Mivel kilátott most az ajtón, így egy kis illúzióval megjelenítette saját magát odakint, a bejárat előtt. Az ál-Mitryas integetett egyet jobbra, s várt. Mivel nem történt semmi, így szólt az ál-myrte.*
-Hiswa...édesem....hát már nem is akarsz bejönni drága férjedhez?
*De mivel most sem érkezett válasz, a valódi Mitryas aggódni kezdett, hogy talán rosszfelé kezdett kommunikálni a hamis myrte, vagy esetleg valóban lement a tünde. ~Az nem lehet. Nem hinném, hogy így itthagyna. Vagy lehetséges, hogy.....~ Még a gondolatától is rosszul lett Mitryas. Inkább gyorsan eltüntette az illúziót és így szólt, immáron az ajtót is eredeti színére változtatva.*
-Hát....akkor én most szépen lefekszek. Fáradt vagyok most ahhoz, hogy ismét lemenjek a lugasba. Ha valakinek kellenék, akkor itt megtalál....
*Azzal az ágyról is megtörte az illúziót. Feljebb mászott rajta, amjd szépen lassan befeküdt. Csendesen várta, hogy most mi fog történni. És remélte, hogy felesége nem hagyta itt.*