3. Turinqui, a Királynők lugasa

*Hiswa épp csak odébb sétált, hogy megnézzen egy képet a falon, amikor zajt hallott az ajtótól. Némán figyelte, ahogy Mitryas megjelenik az ajtóban. A nő mosolya még nagyobb lett ettől, hiszen pillanatokon belül rájött, hogy nem az igazi myrte van ott. Ráadásul még csak nem is a jó irányba integetett meg beszélt az ál Mitryas. Aztán már el is tűnt onnan. Mintha ott sem lett volna korábban. A nő lassan vissza lépkedett az ajtóhoz, és hallgatózás nélkül benyitott. Az ajtó olyan könnyedén nyílt ki, mintha frissen lenne olajozva. Hiswa gyorsan felmérte a szoba igen csak fejedelmi berendezését, de hamarosan már a myrtén függött tekintete.*
- Meglehetősen gyenge próbálkozás volt ez az előbbi a megtévesztésemre.
*Amint ezt elmondta, már el is indult a myrtéhez, aki láthatóan azonnal jobb kedvre derült, hogy mégsem maradt magára odafönt. Hiswa az ágyon fekvő fölé hajolt, de nem csókolta meg, csak nézett mosolyogva azokba az elbűvölő, fekete szemekbe, melyek tulajdonosát az életénél is jobban szereti.*
- Tudod, megérdemelted volna, hogy valóban idefönt hagyjalak. Ha csak egy picikével is sértődősebb lennék, akkor már egyedül kuksolnál itt. Főleg, hogy még ki sem jössz megnézni, mi van velem...
*Tekintete lassan lefelé kezdett siklani, s végig siklott a mester ajkain, az állán, majd le a nyakán, de a mellkasánál megállt, s inkább újra a sötét szempárban merült el.*
- De én nem vagyok annyira sértődős, hogy elrohanjak tőled. Pláne nem úgy, hogy előtte az ágyba hívogatsz...

//Fagy... Sad

//

//Olvad

:D:D//

*Ahogy ott feküdt az ágyban, egyszer csak nyitódott az ajtó. A mester felkapta a fejét, s kit látott meg belépni az ajtón? Hát persze, hogy Hiswát. Mitryas szája mindjárt felfelé kezdett görbülni. Már épp kezdte azt hinni, hogy kap egy finom csókot,mikor kedves felesége beszélni kezdett hozzá. A myrte húzogatta kicsit a száját, de végül így vágta ki magát.*
-Édesem....hiszen én mindvégig sejtettem, hogy idefent vagy, azért nem mentem ki. És különben is, az ágyat nem akartam kihülve hagyni. Bár lehetséges, hogy mi sikeresen visszaadtuk volna neki a meleget, sőt....
*Kacsintott kedvesére, majd egy könnyed kis mozdulattal próbálta becsukni az ajtót, ami szépen engedelmeskedett a legyintésnek. Ekkor szemei visszakalandoztak a tündére, aki láthatóan alig várta már, hogy történjen valami "izgalmas". Mitryas szélesen elmosolyodott.*
Örülök, hogy nem vagy annyira sértődős. És reméltem is, hogy nem hagyod ki ezt a remek alkalmat! Ugyanis nem sokszor hívlak az ágyba..legtöbbször csak gondolnunk kell mindkettőnknek, aztán már ott is vagyunk.
*Nevetett halkan, majd átkarolva Hiswa csípőjét közelebb húzta a nő testét az övéhez. Odahajolt a nő nyakához, majd mélyen beszippantotta annak kellemes illatát. A vágytól és ösztöneitől elvakítva hunyta le lassan a szemeit, majd óvatosan csókolni kezdte kedvesét. Először a nyakát, majd a kezét, egészen le a kézfejéig, ahonnan visszafelé haladva módszeresen kezdte levenni a tünde ruháját. Gyengéd mozdulatokkal munkálkodott, nem zavarta őket senki sem és ráértek. Miután ügyesen lehámozta kedveséről a ruhája felsőbb részeit, ajkaival a nő ajkaihoz ért, mik forrón és szenvedélyesen találkoztak, s kezdtek hosszú hosszú csatába.*

*Sejtelmes mosollyal arcán viszonozta a myrte hosszas csókjait, majd egy rövidke pilanatig elhúzódott, hogy tudjon beszélni. Hiszen nehéz lenne úgy bármit is mondania, hogy közben a férfi fel nem hagy szájának betapasztásával. Persze a maga módján, és az ugye a csábító csókok özöne volt. Ennek meg nem is tudott volna a nő sokáig ellenállni. Bár, az ellenkezés egy percig sem ötlött föl benne.*
- Valóban vétek lenne hagyni kihülni egy ilyen szép... nagy... kényelmes... és felettébb csábító ágyat kedves. De, hogy felmelegíteni? Valószínűleg csak nyelvbotlásod lehetett, hiszen mi minimum lángra gyújtjuk magunk körül az egész szobát...
*Mást már nem is jutott eszébe, legalábbis a férfin kívűl, ki minden gondolatát kitöltötte ebben a pillanatban. Bőrén érezte a kastély hűs levegőjének érintését, amikor lekerült felsője, de nem foglalkozott ezzel. Hagyta, hogy Mitryas vágyakozással teli sóhajtás kíséretében magára húzza. Hiswa keze lassan, gyengéd cirógatással siklott be a myrte ingje alá, s szabadította meg végül a felsőjétől, mi igen csak útban volt neki. Félig meztelen feküdtek egymáson, s a tünde kissé lentebb csusszanva kezdte apró csókokkal elborítani a férfi mellkasát. Egy ideig elidőzött hasánál is, majd újra megindult fölfelé, a nyakát végig bizsergetve csókjaival, míg meg nem állapodott a mester forró ajkainál. Finoman bele harapott előbb az alsó, majd felső ajkába. Közben kezei lesiklottak férje hasán egészen nadrágjáig. Két vágyakozó csók között sikeresen meg is szabadították egymást a maradék akadályoktól, melyek még közöttük voltak.*

*Nem szólt semmit sem, csupán megmosolyogta kedvese mondatát, majd még nagyobb hévvel folytatta, amit előtte is oly nagyon elkezdtek. Hamarosan minden akadály megszűnt testük között. A mester gyengéden simult hozzá kedveséhez felvéve szinte a nő testének alakját. Közben egy hatásos kis mozdulattal lerúgta a ruhákat az ágyról, így már csak ketten voltak ott. No meg persze az ágynemű, de ezt is sikeresen letornásszák majd később. A mester tüzesen csókolta kedvesét, s lentebb haladt végig a nő tökéletes testén. A hasánál különösen sokáig elidőzött, s játszadozott vele. Eszébe jutottak azok az idők, mikor még nagy hasa volt Hiswának. ~Mily rég is volt az már!~ Gondolta magában, majd mosolyogva simított végig az edzett, ámde kecses és nőies hason és idomokon. Aztán feljebb küzdötte magát, és a hátára fordulva magával rántotta Hiswát is. Nevetve ölelte át a nő hátát, majd hőzta magához közelebb, s csókolta meg ismét. Vágyai teljesen átvették agya felett az uralmat. Csakis Hiswa járt a fejében, másra nem is tudott gondolni. Csupán a vágyaik minél kellemesebb kielégítésére. Szenvedélyes csókok és pillantások közepette kezeivel lejjeb vándorolt, s gyengéden érintette kedvese testének minden egyes zegét-zugát. Fáradó teste már egyre jobban kiáltott a végső kiteljesedésért, de a mester még nem adta fel, "küzdött", hogy minél teljesebb legyen aza bizonyos pillanat. Csóközönével nem hagyott alább, sőt még többet csókolta kedvese ajkait, s testét. Aztán ismételten oldalra gorolt, aminek az lett az eredménye, hogy leestek az ágyról. A mester esett alulra, de nem történt semmi baja sem, úgy mint Hiswának sem. Csak nevettek egy jót, majd újból belevetették maguat az élvezetek tengerébe. Mitryas egyre fokozódó hevével már nem tudott elbírni, így hát átengedte testét és kedvese testét az élvezetek csúcsának, a kiteljesedésnek. Testük szinte egyyé forrt, miközben hihetetlenül kellemes érzések járták át testüket. Mindez egy hosszú másodpercig tartott, egy nagyon hosszú másodpercig. Aztán bágyadtan borult Hiswa a mesterre, ki gyengéden, ámde biztosan karolta át szerelmét, drága feleségét.*

*Testét még most is át, meg átjárták szerelmük beteljesülésének édes rezdülései, melyek rendíthetetlen buzgalommal futkostak a nő bőrén. Hasában is ott érezte még azt a furcsa kis bizsergést, melyet már akkor is érzett, amikor még Álomfalván éltek, s még csak közel sem engedte magához Mitryas. Az elf gondolatai vissza-vissza tértek a múltba, s ez mosolyt csalt ajkaira, melyeket most újra kóstolgatni kezdett a myrte.*
- Annyira szeretem érezni a közelségedet... téged... *tekintetét - mely még most is fátyolos volt, az előbb átélt gyönyörök emlékétől - férje sötét szemeibe fúrta beszéd közben, s az éreztetés kedvéért, még jobban hozzá is bújt kedveséhez* - Szeretlek Mitryas, és örülök, hogy végül mégis bejöttem ide utánad...
*Halkan kuncogott kicsit.*
- Azt hiszem tetszik nekem ez a hely... *mondta a nő, miközben keze játékosan végig siklott a férfi felsőtestén* - Talán megnézhetnénk még alaposabban is. Persze csak legközelebb, mert nem hiszem, hogy sokáig lehetnénk itt zavartalanul.
*Gyengéd, érzéki csókokkal kedveskedett még kicsit férjének, majd várta, mit fog tenni, vagy mondani. Végülis neki mindegy volt, hogy mennek, vagy maradnak még, hiszen ha haza mennek sem fognak nagyon másként történni a dolgok. Leszámítva persze azt, hogy ott azért akadnak hátráltató tényezők. Mint ugye az ikreik. Imádta a gyerekeiket, csak olykor valóban sok volt belőlük neki. Bár, ezzel valószínüleg mindenki így van, aki csak megismerte az örökmozgó, rafinált kis csibészeket.*
- És a gyerekek is biztosan hiányolnak már kedves... Bár, ha jobban meggondolom, talán kibírják, ha fél órával később kaparinthatnak meg minket a kínzásaikhoz.
*Vidáman nevetett, amikor eszébe jutott, mennyire is ki tudja a két gyermek fárasztani őket. De, akkor is imádta őket. Épp mint az apjukat. Az életénél is fontosabb volt számára mindegyikük.*
- Nos? Mit gondolsz Mitryas? Merjek megkísérelni kicsikarni tőleg még fél órácskát? *és szenvedélyes pillantásokat vetve férjére, várta annak válaszát.*

*Boldogan ölelte a hőn szeretett nőt és még kissé kábán hallgatta a füleit simogató hangot és a mondatokat. Azok még jobban tetszettek neki. Széles mosoly terült ki arcára, majd végigsimítva kedvese arcán, így szólt.*
-Ó, édes! Hogy is ne tudnék igent mondani erre? Természetesen szívesen maardok még itt veled. Ameddig csak akarod! Szeretlek én is...nagyon! És férjedként tiszteletben is kell tartanom a kéréseidet, s minden egyéb mást, amit kiejtesz az ajkadon. Bár ez a házasságunk előtt is így votl. Ez csupánmég jobban erősíti a kötelékünket, az ikrekkel egyetemben.
*Mutatott gyűrűikre, majd mosolyogva fordított a helyzeten, így most ő került felülre, s a nő teste passzírozódott a szőnyeghez. Persze a mester tudta, hogy nem jó ötlet sokáig így terhelnie kedvesét, ezért kacsintott egyet, azzal óvaatosan felállt, s kedvesét is felhúzta, majd felemelte, s úgy karolta át.*
-Tudod, kissé kényelmetlen volt már odalent. Az a szőnyeg nem volt elég puha. De így kényelmes. Ezt a helyzetet el tudnám viselni a nap huszonnégy órájában, az már szent!
*Azzal érzéki csókot adott Hiswának, s utána odabújt a nő kebleihez, mint a kicsik szokták. Elgondolkodott kicsit a dolgokon, s kedvesét simogatva, kuncogva emlékezett vissza arra a bizonyos estére, mikor is Hiswa és ő először találkozott Mylene jóvoltából.*
-Tudod szívem, azon gondolkoztam, hogy kihagytunk egy gyönyörű kis éjszakát még annak idején. Méghozzá ez az első találkánkkor volt. Megjegyzem, hogy így utólag már bánom, hogy nem tepertelek le azonnal. Bár bevallom, küzdöttem magammal, hoyg kordában tudjam tartani magamat. De most, ahogy gondolkoztam, arra jutottam, hogy bepótolhatnánk azt az elmaradt kis együttlétet....akár most is.
*Azzal a falhoz lépett, s hozzányomta kedvesét. Vadul csókolni kezdte. Kezei szinte irányíthatatlanul tapintották a tünde testrészeit. Mitryas mosolyogva szakította meg a hirtelen jött hévet pár pillanatra.*
-Tudod, valahogy szeretném éreztetni, mennyire is kívántalak akkor.
*Azzal tovább csókolta kedvesét vad harapásokkal fűszerezve élvezetüket.*

*Élvezettel viszonozta a myrte csókjait, s keze is épp ilyen élvezettel kalandozott szerelme testének érzékeny pontjain. De aztán hirtelen a mester ajkai elé emelte bal kezét, s amikor a férfi meglepett pillantásával találkozott tekintete, akkor kérlelő hangon megszólalt.*
- Ha azt az éjszakát akarod, akkor hozzuk hát vissza édes. *fejével a szoba közepén álló asztal felé intett, mely előtt egy bársonyos huzatú szék állt* - Ha leülnél, azért hálás lennék... Hiszen akkor a székeden ültél...
*Hagyta, hogy kedvese egy utolsó csókot leheljen ajkaira mielőtt eleresztette volna őt. Mitryas hamarosan már a széken ülve figyelte feleségét, amint az elindul feléje, majd egyetlen lépéssel előtte megáll. Meztelen bőrén vidáman futkostak a kastély színes üvegein megtörő fénysugarak, ahogy ott állt a férfi előtt. Aztán oda hajolt a myrtéhez, és érzékien lágy hangján a fülébe súgott.*
- Hunyd le a szemed Mitryas! *megvárta míg így tesz párja, s csak ezután folytatta* - Tedd meg a kedvemért, hogy felidézed a házad nappaliját... Minden egyes butorral... És ha még emlékszel, milyen ruha volt rajtam...
*Néhány pillanattal később a mester ajkai széles mosolyra húzódtak, s ezzel egy időben körülöttük megelevenedett Gallen Fur, Mitryas Álomfalvai házának nappalija. A legkisebb részletig pontos másolataként. Aztán Hiswa már érezte is a bőrét gyengéden simogató fehér selyemruhát, mely akkor éjszaka volt rajta. Ekkor vissza fölegyenesedett a nő, s a félhomályossá vált helyiségben felgyorsult szívverések közben alaposan körbe pillantott.*
~Gallen Fur... Épp, mint azon az éjszakán... És épp ez a fehér, bokáig érő ruha volt akkor rajtam.~
*Mire bazsalyogva felpillantott ruhájáról, már a férfi fürkésző tekintetével találta szemben magát. Épp csak egy karnyújtásnyira állt a mester előtt. Épp, mint akkor. És most újra megtette azt, mit akkor. Ujjai fürgén, szinte észrevétlen suhantak el ruháját össze fogó övjén, s néhány másodperccel később, a fehér selyemruha engedelmesen feltárta a tünde bájainak jó részét.*
- Most mire gondolsz? *kérdezte a férfit, hasonlóan ahhoz az éjszakához, s állt ott előtte kissé kipirultan, s várta, hogyan fog reagálni a myrte mester erre a nagyon is ismerős jelenetre.*

*Meglepetten tekintett kedvesére, mikor az megállította őt. De aztán azonnal ismét mosolyogni kezdett, midőn meghallotta azt a hihetetlen ötletet, mit kedvese talált ki. Csak mosolyogva csókolt még egyet, s engedelmesen lehuppant a székbe. Az események felgyorsultak, s azon kapta magát, hogy felidézi Ghalen Fur képeit é semlékeit, majd megeleveníti azt, s a többi részletecskét, ami azon az éjszakán történt. Aztán már ismét csak Hiswát látta, aki éppen ugyanúgy, ugyanolyan vonzóan nézett ki, mint annak idején. Sőt, még talán vonzóbban is! És ekkor megtörtént az, ami akkor is. A tünde óvatosanfeltárta a myrte előtt bájait. Mitryas széles vigyorát nem törölhette le semm sem az arcáról. Aztán mikor elhangzott a kérdés......a mester mintha újraélte volna az aznapi érzéseit. Ismét beléhasított az érzés, hogy jól cselekszik-e és hogy mit tegyen. Mindent átélt, teljes valósággal. De most másként tett. Kezeit szép lassan kinyújtotta, majd megfogta a tünde derekát és közelebb húzta magához. Pár másodpercig mélyen nézett azokba a csábító, tengerzöld szemekbe, majd így szólt.*
-Hogy most mit gondolok?
*Azzal vadul megcsókolta Hiswát még nagyobb hévvel, mint előtte. A csók után ismét várt pár másodpercet.*
-Hát ezt.
*Azzal segített Hiswának leküzdenie saját ruháit. Pár pillaanttal később csillogva hulltak a földre azok a ruhák. Mitryas az ölébe ültette Hiswát, s úgy csókolta tovább. Kezeivel mindenfelé kutakodott, megfelelő kapaszkodópontot keresve, miközben heves mozdulatokkal szorította magához a kedvest. A mester ismét átadta magát az élvezeteknek és kedvesének. A mai napon immáron másodszor. És még akár ezerszer is megtenné ezt, ha a tünde úgy akarná. És ennek egyikük sem lenne ellenére. Mitryas vad ckjai közepette egyre jobban kezdte szorítani a nőt a testéhez úgy, mint ahogy azt aznap tette volna. Úgy viselkedett, ahogy szíve szerint cselekedett volna akkor. És ehhez nem kellettek szavak. Csupán sóhajok és csókok. És még több csók, még több érintés, még több sóhaj. Amíg csak bírták, küzdöttek egymással, a vággyal. Teljes mértékben átélték ama nap felgyülemlett energiáit, amit akkor éreztek és tettek volna...*

*Maga is furcsállta, de mégis, amikor kinyögte azt a bizonyos kérdést, akkor egy pillanatra érezni vélte azt a futó aggodalmat, mit akkor érzett a visszautasítástól való félelmében. Ami nem is volt alaptalan, hiszen akkor visszautasította a férfi. Most azonban másképp történtek a dolgok. Mitryas részben másképp válaszolt, miközben magához vonta a nőt. Hiswa szívverése érezhetően felgyorsult. Biztos volt abban, hogy a mester erős illúziója érezteti ezt vele. Mintha valóban az az éjszaka lenne most. Aztán már azt érezte, hogy ruhája engedelmesen omlik lábai köré. A férfi ekkor magához vonta, s a nő kilépett fehér ruhája köréből, s Mitryas ölében találta magát. Érezte a férfiban feszülő hihetetlen vágyat, mely az akkor éjjelivel ellentétben most szabadon törhetett ki. És a tünde átadta magát vágyaik hullámzásának, hogy legvégül, a gyönyörök végtelen óceánján átérve, egymásra borulja pihenjenek meg. Összefonódva kapaszkodtak egymásba még jó ideig, mire végül Hiswa felült a férfi ölében. Kezével gyengéden végig simította szerelme arcát, s hosszas csókkal hálálta meg annak a bizonyos éjszakának a felidézését.*
- Köszönöm szerelmem... Most legalább tudom, hogy milyen szép dolgok is történhettek volna, akkor éjjel...
*Mosolyában benne volt életének minden boldog pillanata, amiből ugye egyáltalán nem volt sok Mitryas előtt. Gyengéden fonta aztán férje köré karjait, s bújt hozzá, hogy minél tovább érezhesse bőrén a myrte bőrének finom melegét.*
- És, ha nem gond, akkor egy picikét hagy maradjak így, hogy örökre a lelkembe véshessem ezt a pillanatot...

*Mosolyogva hallgatta kedvesét, miközben gyengéden simogatta annak haját.*
-Én köszönöm, drágám!
*Súgta kedvese fülébe, majd lágy mosollyal tekintett szerelmére, aki oly gyönyörűen pillantott rá, hogy a mester majd' elolvadt a gyönyörtől. Szorosan magához vonta, majd tovább kényeztetve simogatásával, halk hangon így szólt.*
-Hogy lenne gond? Felőlem akár örökké így maradhatunk...
*Testét átjárta a szerelem különös érzése. Önfeledt mosoly ült ki arcára, s úgy hajtotta feját kedvese fejére. Nagy, mély levegőket vett. Nagyon boldog volt, hogy Hiswával lehetett együtt. Olyannyira szerette őt, hogy ezt el sem lehet mondani. De ezt már jó párszor bizonyította tetteivel. A mester mosolyogva idézte fel azt a kis jelenetet, mikor Arel éppen letépte a tündéről a ruháját, Ott, akkor nagyon nagy bátorság kellett ahhoz, hogy Mitryas megtegye,a mit aztán meg is tett. Fűtötte a nő iránt érzett szerelme, és ez biztonságérzetet, valamint bátorságot adott neki. Ennek segítségével tudta elkergetni azt a mocskos vérfarkast még Álomfalván. A mester még egy-két pillanatig elmerengett ezen, majd Hiswa hajával játszadozva nézett ki az ablakon.*
-Lassan sötétedik. Ha kellően kipihentük magunkat, akkor azonnal indulnunk kell. Tudod, még világosban szeretnék hazatérni. Szeretném látni azt a gyönyörű orcádat és testedet, ahogyan lovaddal szeled a levegőt. Olyankor azt hiszem, hogy te vagy a szerelem maga. Oly gyönyörű vagy drágám. Annyira szeretlek!
*Még jobban hozzábújt a feleségéhez, majd egy nagyon hosszú, szenvedélyes csókváltás következett.*

*Mitryas bőrének illatába, s hátnak lágy simogatásába belefeledkezve nézett kifelé az ablakon. Tekintete lassan vándorolt a lugas tiritarka virágainak szirmain, majd újra megállapodott a magasan a virágok fölé ágaskodó orgonafán. Apró, halványlila virágai szinte külön-külön hajladoztak a szélben. Aztán az égen messze ülő, lassanként nyugodni készülő égi korongra esett pillantása. Az erdő meg, mely mögé a nap igyekezett elbújni, most aranyló fénybe öltözve tündökölt.
Hiswa kezei apránként lelassultak, majd megálltak, s a nő vonakodva, de elhúzódott szerelme forró felsőtestétől.*
- Köszönöm Mitryas. Köszönöm ezt az egész napot... És az eddigi gyönyörűséges pillanatokat is, amiket adtál nekem.
*Gyengéden simított végig a myrte szőke haján, majd hosszasan rátapasztotta ajkait az övéire. Azután elváltak egymástól, hogy újra beszélhessen.*
- Akkor talán szedelőzködhetnénk kedves... Mert a végén képesek lennénk itt ragadni éjszakára. *egy futó kacsintás közben mondta ezeket, s utána felkelt férje öléből, s elindult össze szedni ruháit* - És én nem szívesen kerülnék holnap az ikrek szemei elé, ha ma nem jutnánk haza.
*Ruháik magukra huzigálása közben érezte, ahogy a mester kezei lesiklanak karcsú derekán, aztán csípőjén, míg el nem lépett tőle újra a férfi. De végül csak visszalépett egy csók erejéig, s tünde vidám mosollyal várta meg férjének elkészülését.*

//Köszönöm a játékot... Very Happy

//

*Megvárta, míg kedvese reagál a mondatára, s mosolyogva bólintott egyet. Csodálattal nézett a tőle elhúzódo testre, majd a forró csók után mosolyogva figyelte, ahogy a kedves elkezd felöltözni. Persze ezt nem hagyhatta annyiban, s párszor még végigsimított azokon a gyönyörű idomokon. Végül ő maga is elkezdett öltözni. Ez nem telt bele két percbe sem, annyira sietett.*
-No, valóban nem lenne okos dolog az ikreket otthon hagyni éjszakára..nélküled...no meg persze nélkülem.
*Mosolyodott el szélesen, azzal körülnézett a szobában, hogy minden rendben van-e. Sajnálatos módon észrevette, hogy az ágynemű még lent hever a földön. Egy kissé elhúzta a száját, majd csettintett egyet, s a taakrók és párnák szépen elrendezték magukat úgy, ahogy voltak. A mester mosolyogva bólintott egyet, aztán kinyitotta az ajtót kedvese előtt. Szép lassan leballagtak az emeletről, majd ki a virágokkal teli udvarra, aztán egyenesen a lovakhoz igyekeztek, hogy mihamarabb nyeregbe ülhessenek és hazaérjenek.*
-Irány Myrlya, kedves!
*Azzal elindultak a lemenő nap sugaraiban fürödve, mik úgy estek rájuk épp, mintha szándékosan lennének kiemelve a környezetből. A két szerelmes, kik mindent megtennének egymásért. A két szerelmes, akik most hazafelé tartanak, hogy gyermekeik gondozását vegyék át és játsszanak velük, míg ki nem fulladnak. A két szerelmes, akik még most is, lovaglás közben is, alig bírnak magukkal, annyira szeretik egymást. A két szerelmes, akik eggyé olvadva tűnnek el a horizonton, elhagyva Turinqui virágait.*

//Én köszönöm, de nagyon! lol!

//

//Myrte 1. szintlépő feladat//

*Az idő elég borongós, de azért a Nap süt. De sajnos a jó idő egy kicsit most elkerülte a myrte-földet. Hypyno is érzi a hidegebb időt, igy egy nagyobb palástot is felhúzott magára. Ez a palást is szines, mint a myrte többi ruhadarabja: piros és sárga szinekben pompázik. Varázsbotja természetesen ott van vele. Sétálni indult és ismét olyan helyre lyukadt a kis myrte-falu körüli területeken, ahol még nem járt. Egy kis ösvényt követve jutott el ide, Sinyába, ahol az úrnőknek épült egy kis lugas kastéllyal. Hyp még soha nem látta ezt a kis lugast, ami elég diszesen és izlésesen volt kialakitva.*
~valószinű illúziókkal van diszitve bent is. De… várjunk csak. Az micsoda?~*néz körbe a férfi és felhúzza a szemöldökét értetlenségét kifejezve.*

*A lugas mellett egy kis, csúnya faházikó áll. Hyp undorodva nézte a kis házat, ami valóban kissé undoritó.*
~ez meg hogy került ide?~*megy közelebb Hyp a kis faházhoz. Az ajtajához lép, majd benéz az ajtó melletti kis ablakon. A kis ház olyan, mint a jól ismert meséből a mézeskalács házikó. Pici, de csúnya. Talán még ehető is. De Hyp ezt nem próbálja ki, hiszen nem is ismeri azt a bizonyos mesét a mézeskalács házikóról. Igy csak körbejárja a kis házat, ami a kastély egyik falából lóg ki. Elég ferde, az egyik oldala csak a levegőbe lóg. Hyp gondolkozni kezd:*
~hogy lehet, hogy egy igazi háznak lóg az alja? Ilyen biztos nem lehetséges~*járja ismét körbe a terepet Hyp.*

*Ahogy Hyp körbejárja a házat és beles az ablakon, egy teljesen üres házat lát. Egyetlen egy nagy szoba van a házba és a szoba közepén egy doboz. Hyp ismét felvonja a szemöldökét. A piciny ajtón belép és bemegy a házba. Varázslatos bizsergést érez. Becsukja a szemét, majd elmotyog egy varázsigét, ami kimutatja, ha varázslat vagy illúzió van a közelben. Ahogy kimondja a varázsigét, a botján e hegyikristály pirossá változik.*
~szóval ez egy illúzió. akkor igy már lehetséges, hogy a ház egyik fele a föld felett lebeg~*gondolkozik a myrte. A kis dobozhoz lép, amiből hirtelen kiugrik egy bohócfej.*
-Nagyon vicces…-*morogja a myrte, majd kilép a házból.*

*Ahogy ismét kilép a házból a kastélyra pillant. Ekkor hirtelen a ház kéményéből piros és kék füst tör elő és bevonja a kastélyt, a lugast és a házat is. A myrte arrébb lép, majd figyeli mi történik. A füst arrébb száll, virágokat és lufikat hagyva maga körül. A kis házon és a lugason is. A myrte eltátja a száját.*
~mekkora becstelenség~*gondolja a myrte haragtól eltorzult arccal. Nem is tudja elképzelni, hogy melyik myrte társa lehetett az, aki ilyen förtelemre vetemedett. *
~lehet, hogy nem is myrte volt. végül is nem csak a myrték értenek az illúziókhoz~*gondolta Hyp. Ahogy a füst arrébb száll, Hyp jobban szemügyre veszi a házikót és itt-ott lát olyan részeket, amin látszik, bizony nem teljesen hozzáértő ember hozta létre az illúziót.*
~szóval mégse myrte volt. vagy valami nagyon fiatal, suhanc gyerkőc~*gondolja a myrte. Sóhajt egyet, majd előretartja a botját.*

*Hyp kettőt koppant a botjával a földre, majd száját valami ősi nyelv szavai hagyják el. Becsukja a szemét és botját a házikó felé tartja. A botból egy ezüstös füst száll ki, ami, ahogy az illúzióhoz ér, pirossá változik. Hyp még mindig csukott szemmel koncentrál, ajkai nem állnak meg, a füst csak úgy száll ki a varázsbotján lévő hegyikristályból. Szinte már az egész házat belepi az először ezüst, majd később pirossá változó füstfelhő. Hyp kinyitja a szemét. Már nem látszik más, csak egy nagy piros felhő. A bottal koppant kettőt a földre és a füst eltűnik – a kisházzal együtt. Hyp elmosolyodik. Ismét ott áll a lugas és a kastély teljes diszében és pompájában. Hyp elmosolyodik, majd belép a kastélyba, hogy körbenézzen egy kicsit.*

//Szintemelő elfogadva!
Orin nagyúr//

*Casve olyan helyre téved, ahol még soha nem járt. A táj gyönyörű. A kastély a legfőbb ékszere e helynek de a patak és a virágok is csodálatos képet mutatnak. Casve mély levegőt vesz és beszippantja a virágok üde illatát.*
-Gyönyörű hely!- *Mondja mosolyogva és boldogan. Nyújtózik is egyet válaszolva saját magának. Leül hát a patakhoz és nézi annak sebes folyását.*
~Milyen szép is az élet! Kár, hogy 11 évet elfecséreltem az életemből. Kár, hogy 7 évemre meg nem is emlékszek. Sebaj! Azt hiszem kezdek belenyugodni, hogy nincs múltam. Sőt. Azt hiszem, már nem is akarok tudni a múltamról.~
*Hát így tűnődött magában és csak nézte és csak nézte a patakot és a vízzel versenyt úszó halakat.*

*Christopher és Celestin elég későn ébredtek. De hát ez várható volt, hiszen már majdnem két napja úton voltak. amikor Celestin kinyitja a szemét, egyből megpillantja Christ, amint a szárnya alatt alszik. A sárkány elmoslyodik, hiszen Chris aludhatott volna a puha ágyon is. De ő Celestint választotta. A sárkány ezen csak msoolyog, majd felébreszti a fiút. *
~hahó Álomszuszék! Ideje felkelni és körbenézni. Valamint valami harapnivaló sem ártana~*mondja kedvesen Celestin a fiúnak, aki lassan ébredezni kezd. Majd felkelnek, és Chris Celestinre pattan. Felszállnak és valami szép helyet keresnek. Nem is keregélnek sokáig, mert egy szép kastályt pillatanak meg ,virágos lugassal körülvéve. Celestin leszáll és körbeszimatol.*
~egya ember~jelenti ki és megmerevenedik. Egy kisebb szikla mögé bújik, mig Chris körbenéz.*

*Christ Celestin ébreszti. A Nap már magasan jár és amikor a fiú kinyitja a szemét fájdalmas fintort vág. A dereka. Hogy került Celestin szárnya alá?*
-TE hoztál ide? Áruló! egyszer aludhatnék egy kényelmes ágyon, erre te akkor is idehozol a szárnyad alá. Szörnyű vagy. Gyere, keressünk valami kaját...-*szidja le, majd noszogatja a sárkányt Chris. Celestin csak elmosolyodik, megcsóválja a fejét, majd elindulnak valami szép helyet keresni. Celestin talál is egy szép virágos lugast, mire Chris fintorog egyet.*
~lehet hogy te rászoktál a virágokra, én azért nem leszek vegetáriánus~*morogja a fiú. Mikor a sárkánya jelzi, hogy ember van a közelbe, Chris elmosolyodik.*
~végre valaki, akinek nem pikkelyes a háta~*gondolja vidáman, mire egy gonosz morgást hall az egyik szikla mögül. Vigyorog egyet, majd közelebb megy és megpillant egy lányt. Odasétál hozzá.*
-Szia! Hát Te mit csinálsz itt egyedül? Itt laksz? - néz a kastélyra kiváncsian a fiú.*

*Casvét felébresztik nagy elmerengéséből. Egy férfi áll mögötte. Rámosolyog majd válaszol. De ő is ránéz a kastélyra.*
-Szia! Nem. Nem itt lakom, de lehet, hogy egy estét eltöltök itt, mert ez a hely gyönyörű.-
*Majd int a fejével a férfinak, hogy ő is nyugodtan leülhet.*
-A nevem Casve. És a tiéd? Egyébként te mi járatban errefelé? -
*Kérdezi jellemző kíváncsisággal, és mosolygós szemmel.*

~nincs rajta pikkely. hát ez nagyszerű~*morogja Celestin és nem tetszésést egy morgással adja tudtára Lovasának.*
~legyél óvatos, ki tudja, hogy ki ez~*óvja a sárkány Christ, mint anya a gyermekét. Tudja, hogy Chris ezt utálja, de mégis félti a fiút. Hiszen olyan fiatal még. Nem mintha Celestin olyan öreg sárkány lenne, de a szivéhez nőtt ez a fiú és úgy szereti, mintha a tuajdon csemetéje lenne. De ahogy a lány bemutatkozik, Celestin elmosolyodik.*
~kedvesenk néz ki. azt hiszem nem kell félni tőle. bemutatsz neki? ~*kérdezi Celestin pajkosan a fiútól.*

*Chris a lányra pillant és megszemléli. Igazán szép kis hölgy. Erre a gondolatra el is vigyorodik. Celestin óvására csak megvonja a vállát.*
~nyugi. nem egy lány fog bántani~*gondolja lenézően, hiszen nem hiszi, hogy Casve bántaná. Na meg ha bántaná is, akkor sem biztos, hogy ő győzne.*
-Igen, valóban gyönyörű! - mondja Chris titokzatosan mosolyogva, de nem a helyet nézi, nem néz körbe, hanem a lány szemébe fúrja saját, gesztenyebarna szemét.*
-Christopher - mutatkozik be ő is és biccent egyet.
-Nos én és a... Mármint én erre jártam és gondoltam, hogy szétnézek erre - motyogja Chris. Az elejét a mondatnak eléggé tanácstalanul kezdi, de megköszörüli a torkát és határozottan fejezi be.*
-Ebben a kastélyban lehet lakni? Vagy lakik benne valaki? - kérdezi a lányt Chris, hiszen úgy néz ki, hogy ő már járt erre. Vagy ha nem, minden esetre jobban ért a témához, mint Chris.*
~nem gondolod, hogyha meglátna téged, szivinfarktust kapna és elrohanna? - gondolja Chris és egy gúnyos vigyort küld Celestinnek.*

*Mosolyogva fogadja a férfi bemutatkozását. Persze kicsit ideges, hogy már megint egy férfival akadt össze, de Oliwer már beszélt Casvével erről, és most, hogy vissza gondol az eseményekre a lány, nem is tartja olyan brutálnak, ami Aldo és közte volt, csak amikor Oliwer vele volt, akkor valahogy mégis elbőgte magát. Mindegy. Ciki, de hát megesik az ilyen. Szóval Casve igyekszik Chrisre úgy tekinteni, mint egy újdonsült barátra, és igyekszik nem beképzelni magának egyéb badarságokat.*
-Én úgy tudom, lehet itt lakni, de én is csak most vagyok itt először. Előtted vagy fél órával érkeztem, szóval nem tudok sokkal többet erről, mint te.-
*Mosolyogja el magát. Majd rájön, hogy kicsit zötyögősé vált a beszélgetés, ugyanis egy hosszabb csend következett. Most nem támadja le a férfit mindenféle kérdéssel, ugyanis azok elég gáz kérdések. Mi a kedvenc színed, és gyümölcsöd? Gáz... De valamit csak fel kéne tenni. De most még sem tud mit mondani.*

*Chris csak nézi a lányt és ismét megállapitja magában, hogy milyen csinos. Ezt a gondolatot Celestin is hallja és elnyom egy kis mosolyt magában. A fiú a patakhoz sétál.*
-Hmm. Ebből lehet inni? - kérdezi a lányt, de mikor Casve bejelenti, hogy ő sem tud sokkal többet erről a helyről, mint Chris, a fiú elmosolyodik.*
-Próba-cseresznye! - mondja, majd marékkal belenyúl a hűs vizbe és megkóstolja. Igazán finom ize van, igy megtölti az oldalán lévő kulacsot is.*
-Kérsz? - nyújtja Casve felé a bőrzacskót.*
-Amúgy honnan származol? - kérdezi a legalapvetőbb kérdést a fiú, ami éppen eszébe jut.*
~gyere, te is ihatsz. de légyszi ne ijeszd meg a lányt!~*mondja Chris Celestinnek.*

*Celestin figyeli a két beszélgetőt és chris gondolatára, miszerint a lány elég csinos, csak elmosolyodik. Afféle "anyai" mosoly. Látja, hogy chris inni akar a vizből.*
~Ne! Mi van ha mérgező?~*kiállt rá gondolatban a fiúra, de Chris - szokás szerint - nem figyel a sárkányra. Celestin mérgesen prüszköl egyet, ami lehet, hogy elég hangosra sikeredett. Ekkor szól rá Chris, hogy kijöhet ő is inni. Celestin elmosolyodik, megnyalja a száját, majd lassan, kecsesen kilépdel a szikla mögül. Lassan lépdel és megáll a lány előtt. Kihúzza magát és úgy villantja lilás-piros szemét Casve-re. Szinte biztos benne, hogy a lány még nem látott sárkányt. Legalábbis élőben még nem. Szemez egy ideig a lánnyal, majd a vizhez megy és inni kezd.*
~Mutass be neki, ha nem kap szininfarktust!~*kéri kissé szurkálódó hangon Christ a sárkány.*

-Nem tudom.- *De már látja is, hogy Chris iszik és kulacsát is megtölti. Majd Casve felé tartja. A lány mosolyogva elfogadja és iszik belőle egy-két kortyot. A nyelések után visszaadja a kulacsot, majd válaszol a kérdésre. Bár elmosolyodik, hisz eredetéről semmit nem tud. De most már nem sajnálattal gondol erre. Csak úgy, hogy ő különleges, mert nem tudja, mi történt 7 éves kora előtt.*
-Hmm... tudod én a Tolmen erdőben élek 7 éves korom óta. Az előtte töltött évekre nem emlékszek. 11 évig éltem az erdőben, és kábé pár hete döntöttem el, hogy körbenézek és barátokat szerzek. Több esemény történt velem egy hónap alatt, mint egész életemben.- *És újra elmosolyodik kijelentésén. De a mosoly az arcára fagy. Olyat látott meg, amit soha életében még nem. Megmerevedett, kicsit megijedt. Chrisre nézett, de az kedvesen mosolygott. Visszanézett az előtte megálló sárkány szemébe. De az továbbindult és békésen kortyolni kezdte a patak vizét.*
-Öhm... izé.../nem szokta az izé szót használni/... ez mi?-
*Bár tudta, hogy mi, csak azt nem tudta, hogy honnan tudja. Egyértelmű, hogy az ismeretlen múltjából. De ő csak nézte és nézte a sárkányt. Egy idő múlva rájött, hogy az nem akarja bántani, így Casve megnyugodott és igyekezett kedvesen a sárkányra nézni.*
~El kell fogadnom! Hisz ő is élőlény.~
*És tudni illik, Casve nagy állatempátiával rendelkezik. Chrishez fordul és kedvesen megkérdezi.*
-A tiéd? Mi a neve?-

*Chris, ahogy visszakapja a kulacsot, elteszi, majd hallgatja a lányt. Leül a patakból kiálló egyik sziklára és úgy figyeli Casve-t, ahogy elmeséli, hogy hol élt.*
-Egy erdőben? - mereszti ki a szemét Chris. El sem tudja képzelni, hogy élhet valaki egy erdőben. És ahogy a lány szavaiból kivette, egyedül. De hát végül is ez van. Amióta útra keltek Celestinnel ők is többször alszanak erdőben, mint fogadóban. De hát ez van. Látja a lányon, hogy nagyon meglepődik Celestinen.*
~mutatkozz be neki Te~*utasitja a sárkányt és titokzatosan Casve-re mosolyog.*
-Az enyém? Nos nem. Nem birtoklom. Csak együtt vagyunk, igen. A Lovasa vagyok - jelenti ki büszkén Chris és Celestinre mosolyog.*

*Celestin nagyokat kortyol a vizból, majd mikor végzett, ismét felnéz és a lánytra pillant. amikor megkérdezi, hogy ő igazából micsoda, összehúzza a szemét és prüszköl egyet. Ez a megjegyzés sértő a számára, bár látszik a lányon, hogy tudja, hogy mi ő, csak hirtelen meglepetésében - vagy talán félelmében? - nem nagyon tudta magát kifejezni. Chris utasitsára Celestin bólint egyet, majd közelebb sétál a lányhoz. Pár méterrel megáll előtte, majd mélyen a szemébe néz.*
-Celestin vagyok - mutatkozik be röviden. Nem nagyon tudja, hogy mit is mondhatna még, de azért kiegésziti Christ:*
-Minket senki nem birtkolohat. Mi választjuk ki a Lovasunkat, igy esetleg mi birtkolojuk őket - mondja komolyan. Mjad egy mosolyt ereszt meg Chris felé.*
~nyugi, soha nem mondanám ezt, hogy én birtokollak téged~*nyugtatja meg a fiút, mert látja rajta, hogy másodpercek kérdése és kitör.*

*Figyelmesen hallgatja Chris szavait, majd a felé tartó sárkányra néz. Elég közel áll meg a lány előtt. Casve furcsa érzést vesz észre. A sárkány szája nem mozog, de az mégis beszél hozzá.*
~A fejembe beszél? Gondolatban szól hozzám?~
*Elcsodálkozik és néha Chrisre tekint kérdőn. De mosolyogva visszafordul a sárkányhoz és szóban válaszol neki.*
-Szia Celestin. Örülök, hogy megismerhettelek! Bocsánat. Nem tudtam. Bocsánat, hogy ilyen butaságot kérdeztem!-
*Néz bocsánatkérőn a sárkányra. Majd elmosolyodik úgy, hogy szép fogai is kilátszanak.*
-És jól elvagytok együtt? Hol éltek?-
*A sárkánytól kérdezte, de néha mosolyogva Chrisre is rátekint.*