3. Norlän bányái

*Agya csak úgy zakatolt. A hirtelen visszatérő sok emléket alig bírta feldolgozni. Minden az eszébe jutott. A legkisebb részletig. Eszelős tekintet jelent meg arcán. ~Ha Hiswa valóban itt van, akkor talán ő is a barlanghoz jött. És akkor onnan nem menekül előlem!~ Azzal megszaporázta lépteit. Pár perc gyaloglást követően meg is pillantotta a bánya egyik bejáratát. Szélesen elvigyorodott, majd megállt. ~Érzem, hogy itt van. Érzem....most, hogy fekete myrte lettem, sokkal töb dologra képes vagyok. És most ezeket tesztelem is, miközben végzek Hiswával!~ Azzal megindult a bányajárat felé. Mély levegőt vett, beszívta abánya "illatát", majd elindult befelé. Hangtalanul lépdelt a köveken. Egyelőre nem látott semmit sem. Legalábbis semmi arra utalót, hogy Hiswa erre járt volna. ~De akkor is érzem a jelenlétét. És érzem, hogy közel van. Valahol..talán a szomszédos járatban. De tudom, hogy itt van! És meg is találom!~ Azzal tovább haladt. Elszántabb volt, mint valaha. És nem is hiába. Ugyanis úgy félórányi gyaloglás után hirtelen megpillantott egy alakot a szemben lévő kis mélyedésben. Mitryas láthatatlanná vált, s az alak mögé lopózott. Könnyen felismerte a jellegzetes tulajdonságokat. ~Ez Hiswa!~ Majdnem el is kiáltotta magát. Nagyon boldog volt, hogy meglelte a tündét. Kezeit ökölbe szorította. Legszívesebben megütötte volna a tündét, de végül nem tette, csupán felfedte magát a nő előtt.*
-Szervusz , édesem! Nézd, mi lett belőlem! Sokkal erősebb vagyok most így!
*Azzal eltüntette magáról az illúziót, így ismét felszínre került a "fekete gúnyája". Gúnyos kacajt hallatott, aztán mélyen Hiswa szemeibe nézett, majd a nyakánál fogva a járat oldalához nyomta.*
-Tudod, rájöttem arra, hogy jobb, ha inkább sajátkezűleg végzek veled.....Akár most azonnal is megölhetnélek, de nem akarom még ilyen korán elrontani a szórakozást! Hagylak kicsit kibontakozni. Később is ráérek végezni veled...Úgy, ahogy a myrtéimmel tetted! Te gyilkos....

*Lassan haladt előre, de valami apró neszt hallott hátulról. Odanézett, de nem látott semmit. Aztán tett még pár lépést, s ekkor érezte, hogy valami a lábának ütődik. Gyorsan felkapta azt a valamit a földről. Közben meg is szúrta jó alaposan a tenyerét.*
- Fenébe...
*Szaladt ki a száján, majd kitapogatta a megszerzett tárgyat.*
~Valaminek a darabja... Talán egy pengedarab, vagy valami szerszám darabkája lehet?~
*Érdeklődését azonban hamarosan elterelte az előtte felbukkanó myrte látványa. Hirtelen azt se tudta, mitévő legyen. Meneküljön, vagy maradjon. Mire menekülni szeretett volna, már torkán érezte férje kezét, s hátába nyomódva a hideg, és piszkosul a bőrét sértő falat.*
- Mitryas...
*Tekintete egy pillanatra elhomályosult, a fájdalom, mit a mester szorítása okozott, könnyeket csalt szemébe. Kezével kétségbeesetten próbálta kiszabadítani magát, de a döbbenet, amit férje megváltozása váltott ki belőle, most láthatatlan béklyóként tartotta fogva testét, hogy ne tudjon erőt venni magán szabaduláshoz.*
- Kérlek... Én nem akartam... Én sosem bántottam volna őket... Önszántamból sosem...
*Szemeit teljesen lvakították könnyei.*
- Még csak... nem is... emlékeztem rá... Sajnálom szerelmem... sajnálom...
*Kezében ott volt még az a súlyos valami is, amivel akár még harcolhatna is. De hát kivel is harcoljon? A férjével, aki többet jelent neki a saját, nyamvadt, és értéktelen életénél? Ujjai eleresztették a fémet, mely hangos csörgéssel landolt mellettük a kövön.*
- Kérlek... Légy könyörületes... és ne hagyj szenvedni... Csak ne hagyj szenvedni...
*Szeméből patakzottak a könnyek.*
~ Az istenek legyenek kegyesek haszontalan lelkemhez...~
*Szemeit becsukta, s várta a gyors halált. Várta, hogy megölje az, aki mindennél fontosabb volt neki, még az életnél is fontosabb.*

*Mitryas látta a nő arcán, hogy küzd belül, hogy mit is tegyen. ~Nem tudsz bántani engem, te némber! Hiszen szeretsz, vagy mi a fene!~ Ekkor Hiswa elkezdett könnyezni, s közben még kérlelte is a fekete myrtét, hogy ölje meg a lehető legegyszerűbben, minden kín nélkül. De Mitryas egyelőre nem tett semmit sem. Sőt, még lazított is egy kicsit a szorításon. A tünde szavai valamelyest hatottak rá. Gondolkodni kezdett, de ezt kivételesen hangosan tette.*
-Tudom, hogy nem akartad.....de mégis megtetted. És ez szörnyű dolog. És.....én csalódtam benned emiatt. Megértem, hoyg nem voltál önmagad.....de nem hiszem el, hogy nem volt annyi lélekjelenléted, hogy fékezd magad! Ez hazugság! Egy hazug gyilkos vagy!
*Itt elhallgatott, s csendben figyelte a tünde reakcióit. Az még mindig behunyt szemmel várta, hogy a mester végezzen vele. Közbn egy hatalmas csörrenés zavarta meg a mestert. Egyvasdarab volt az. Kajánul el is vigyorodott és még jobban megszorítva Hiswa nyakát, így szólt.*
-Igen....nem lenne rossz ötletmost végeni veled! De...az valahogy nem lenne olyan élvezetes...én azt szeretném, ha szevednél! Viszont gondolom, az a fémdarabka nem véletlenül volt nálad! Te vártál rám? Te is olyan vagy, mint az átkozott lányod? A teremtőjét! Ha nem figyelek oda rendesen, meglógnak előle a kölykök.....
*Hangja csak úgy visszhangzott a járatokban. Nagyon ideges volt. Feketesége csak úgy virított a világos sziklák között. Fekete szeme szint nem is látszott, olyannyira fekete volt mindene. Biztosan nagyon ijesztő látványt nyújthatott, de ez volt a lényeg. Ezzel is csal megfélemlítette a tündét. Mint a gyermekek említésével is. De ekkor valami különös dolog történt. Mitryas ahogy Hiswa arcát tanulmányozta, egy különös érzést kezdett el érezni belül..a szíve tájékán. Mintha újból szerelemre lobbanna a szíve. De ez csak egy kis ideig tartott. Hamar visszavette az irányítást a gonosz. a myrte ennek ellenére eleresztette a tündét.*
-Nem megfojtani akarlak....Csupán úgy végezni veled, ahogy te is a kapitánnyal. De addig még hagylak egy kicsit. És meg is adom az utolsó kívánság lehetőségét. Kérj, amit akarsz....azon kívül, hogy ne öljelek meg...meg a szabaduláson kívül...bármit kérhetsz,a mit teljesíteni tudok. Csak gyerünk.

*Alya említésétől még teste is megremegett. Aztán halotta, hogy a férfi mindkét gyereket említi.*
~Az nem lehet, hogy... Arra semmi nem vehetné rá.. Igaz nem?~
*Szemeit kinyitotta, s a torkát éppen elengedőre nézett.*
- Soha életemben nem szerettem senkit.... Mindig csak valakinek a "rabszolgája" voltam. Még akkor is, ha nem neveztek annak. Sosem volt senkim, aki akár egy picikét is számított volna az életemben.... De aztán jöttél te... *arcának mindkét oldalán legördült egy-egy könnycsepp* - És elhitetted velem, hogy még lehetek fontos valakinek csupán önmagamért... És, hogy kellek neked... Hogy szeretsz... Megtanítottál szeretni... és bízni valakiben annyira, hogy még az életemet is odaadjam érte, ha kell.
*Már nem akart szabadulni. Már az sem érdekelte, hogy meddig fog szenvedni. Ha a gyermekeit többé nem ölelheti magához, akkor minek foglalkozni bármivel is?*
- Mondd, hogy nem ölted meg a kicsikéimet.... Csak ezt az egyet mondd, és tegyél velem, amit csak akarsz! Csak mondd, hogy élnek.... könyörgöm...
*Görcsösen kapaszkodott most a férfi ruhájába, s szemeit újra elhomályosították könnyei. De válast nem kapott. Hiába várt rá. Fejét lemondóan lehajtotta, s a szél susogásánál is halkabban szólalt meg.*
- Sosem tudnálak bántani Mitryas. Egész lényemmel szeretlek... még most is.... *felemelte fejét, a myrte szemébe nézett, s kezével gyengéden végig simított a fekete arcon, majd keze a férfi mellkasán állapodott meg* - Örökké szeretni foglak... Nem számít mit teszel. Ha megölsz, akkor legalább nem egy gyűlöletes alak végez velem. És nem tudom, mit kívánhatnék tőled...
*Kissé félszegen, de végül a myrte szájára tapasztotta ajkait. Az sem zavarta, hogy sós ízű könnyei bánatosan gurulnak be ajkaik közé. Nem számított más, csak az az egyetlen csók, amit magával vihet a halálba. Majd elhúzódott a mestertől.*
- Mást sosem kívánnék a halálom előtt. *teste előtt összekulcsolta kezeit, s lehunyt szemekkel várta, hogy a myrte végezze be, amiért jött* - Szeretlek Mitryas Hythamorys....

*Türelmesen megvárta, míg a nő végigmondta a mondókáját. Mitryas kissé rosszul érezte magát ezek hallatán. Valami ott belül mocorogni kezdett. ~Nem! Hagyj békén ezzel! Csak eltereli a figyelmemet ez a némber!~ Mérgelődött magában, de azért tovább hallgatta a lágy hangot, ami megtörten csengett. Hiswa a gyerekekre is rátért. A myrte erre számított. Már épp akart válaszolni, de úgy döntött, mégsem teszi, hogy ezzel is kínozhassa a tündét. ~De én miért bántom őt? Hiszen...~ Nem jutott tovább gondolatmenetével, mert közben Hiswa kitért az utolsó kívánságra is. Ez már jobban érdekelte a myrtét. ~Vajon mit kér egy gyilkos utolsó kívánságként?~ Hiswa erre nagyon különös választ adott. Megcsókolta a myrtét. Mitryas már eddig is érezte, hogy szíve ott legbelül ki akar szabadulni, de nem tud. Viszont amit most érzett, az sokkalta erőteljesebb volt. Olyan volt, mintha a mennyekben járna, de elküldenék onnan, mert gonosz és a pokolhoz tartozik. A csók minden egyes pillanatát élvezte, ezt nem tagadhatta. Még fekete arcán is jól lehetett látni azt a kis mosolyt..igazi mosolyt, ami azután jelent meg arcán, hogy Hiswa megcsókolta. Mitryas csodálkozva, szótlanul követte az eseményeket. Csodálkozva nézte, ahogy Hiswa összekulcsolja a kezeit és kimondja élete talán utolsó szavait. És azok mik voltak? Mégis mik? A mester teljesen zavarodott lett. Viselkedése a furcsábbnál is furcsább volt. Könnyek szöktek ki a szeméből. S ahogy a könnyek hulltak lefeleé, végigszántották testét, s lemosták a fekets színt a mesterről. És ez most nem illúzió volt, nem a fekete myrte átverése. Ez valóság volt. A fekete myrte átalakulása "színes myrtévé". Mitryas mélyeket lélegzett. És csak sírt és sírt. Könnyei már teljesen lemosták róla a fekete színt Csakis szemei maradtak feketék. Mint mindig is. Hiswára tekintett, majd egy pilanattal már később az ajkait csókolta. Még csak levegőt sem vett, annyira csókolta kedvesét. Hiswát, aki fontosabb volt neki még az életénél is. És képes lett volna megölni. Csak sírt és sírt, miközben csókolta Hiswát. Aztán végül abbahagyták, s Mitryas rettenetes zokogásban tört ki. Közben igyekezett beszélni...*
-Ne haragudj szerelmem.....én.......ha...nem....mondod el..mindezt. Bele sem..merek gondolni....hogy képes lettem....volna megölni...téged. Bocsáss meg, szerelmem! Szeretlek Hiswa....Szeretlek...Szeretlek....szeretlek....szeretlek...szeretlek...
*Ezt visszhangozta az egész bánya. Mitryas ölelte és csókolta kedvesét. Alig bírt betelni vele. De most nem volt idő erre. Újból szétváltak ajkaik, s Mitryas szorosan magához ölelte kedvesét.*
-Szeretlek, és kérlek, bocsáss meg mindenért! Én..nem voltam a magam ura. Valami gonosz erő átvette elmém felett az uralmat....én...de nem szabadkozok. Vállalnom kell, amit tettem. És nagyon sajnálom. Szomorú tény, hogy így elküldtem, s majdnem meg is öltem azt, akiért még az életemet is odaadnám...és aki mindennél fontosabb számomra. Én valóban szeretlek...mindig is szerettelek. Bocsáss meg...szeretlek....Szeretlek Hiswa és ez örökké így is lesz, míg világ a világ!
*Azzal kedvese vállára borult, szorosan magához ölelte, s úgy zokogott tovább.*

//Fagy...//

*Amikor könnyein keresztül meglátta, hogy a férfiról eltűnik a feketeség, akkor már a boldog megkönnyebbüléstől zokogott még jobban. Mitryas a nyakába borult, s a lány szorosan bele csimpaszkodott férje nyakába. Könnyei már nem a kétségbeesés érzését hordozták, hanem sajgó szívének reményét.*
- Utállak.... Utállak... Utállak...
*Sírva verte a férfi mellkasát ökölbe szorított kezeivel, de alig volt már erő bennük. A myrtének meg sem kottyant ez.*
- Már könyörögtem majdnem a halálért... Gyűlölöm magam...
*Öklei erőtlen hullottak oldalához. Lábai megroggyantak, de a férfi erősen tartotta a zokogó elfet. Hiswa még egy utolsó, erőtlen ütést mért a férfi erős mellkasára, s közben alig érthetően azt motyogta:*
- Utállak...
*Másra nem is volt ereje. Aztán könnyáztatta ajkai gyógyírként tapadtak férje szájára. Nem akart most semmire se gondolni.... Semmire sem akart emlékezni ebből az egészből... De megtörtént, és ők mindketten örökké emlékezni fognak mindenre. Hiswa úgy simult a férfihoz, mintha attól félne, hogy valaki elszakíthatná őket egymástól. De aztán hirtelen rémülten húzódott el tőle, s szemei újra megteltek könnyel, amikor gyermekeikre gondolt.*
- Mondd, hogy nem tettél a kicsikkel semmit... Könyörgöm, mondd azt, hogy az égvilágon semmi bajuk sincs...
*Reszketett lelke, s teste egyaránt a félelemtől. Attól a félelemtől, hogy olyat hall, amibe beleszakad a szíve.*

*Mitryas csak tűrte az ütéseket. Jogosnak vélte mindet. Sőt, még kevésnek is, hisz olyan dolgokat tett, amiket talán meg sem lehet bocsátani. Végigfutott az agyán, hogy talán ezek után már semmi sem lesz a régi és Hiswa talán kicsit távolabb fogja magát tartani magától. De végül, mikor megcsókolták egymást ismét, a myrte eme kételye elszállt, s átadta helyét a boldogságnak. A myrte kimondhatatlanul boldog volt, hogy túlélték mindezt. De szégyellte is magát, azok miatt a dolgok miatt, amiket tett. Úgy bújt oda kedveséhez, mint egy kiskutya vagy kisállat. El sem akarta ereszteni. Úgy tűnt, hogy mindketten kezdenek megnyugodni. De ekkor Hiswa elhúzódott a mestertől, s imsét siírni kezdett. Mitryas a kérdés hallatán már értette, miért is annyira bánatos a kedvese. De ekkor elmosolyodott a myrte és így szólt.*
-Nem, nem tettem velük semmit sem. Csupán...elkábítottam őket a dajkával együtt...és most be vannak zárva Myrlya-ba. De bántani nem bántottam őket. Arra nem lennék képes...Szerintem rendben vannak. Már fölébredhettek, a kábítóátok hamar elmúlik....Sajnálom, édesem, én...tényleg nagyon sajnálom. És szégyellem is magamat miatta.
*Szorosan hozzábújt kedveséhez, s ismét megcsókolta. Úgy csókolták egymást, mintha legalább több éve nem látták volna egymást. Majdhogynem bekebelezték egymást. Mitryas szorosan ölelte feleségét, majd hirtelen a zsebébe nyúlt és így szólt.*
-Édesem, azt hiszem, ezt elhagytad.
*Azzal felhúzta a gyűrűt Hiswa ujjára, s megcsókolta a nő kézfejét. Azután ismét ajkaira tapadt, s le sem szállt róluk jó ideig.*

*Boldogan viszonozta férje csókjait, s könnyei is lassan kezdtek megfogyatkozni.*
~Köszönöm istenek, hogy nem engedtétek, hogy bárkinek is baja essen...~
*Hálával telt szívvel szorította Mitryas nyakát, s vég nélkül adták egymásnak a forróbbnál forróbb csókokat. Aztán a férfi elővett egy gyűrűt. Azt amelyet Hiswa a hajóskapitánynál hagyott. Szíve szaporábban kezdett verni, amikor a szerelmük záloga újra az ujjára került.*
- Én azt hittem, hogy soha többé nem lehetek a feleséged... Majd bele őrültem abba, hogy többé nem csókolhatlak... többé nem mondhatom el, mennyire szeretlek... És rettegtem, hogy míg élek, addig megvetéssel fogsz rám emlékezni... És bele pusztultam szinte abba is, hogy a gyerekek is gyűlölni fognak engem... mert egy átokverte gyilkos vagyok, aki nem tudott eléggé küzdeni a rá erőltetett akarat ellen. Sosem bocsájtom meg magamnak, amit a kapitányoddal tettem.... és a többi myrtét sem fogom megbocsátani magamnak... soha... Míg csak egy szikrája is lesz bennem az életnek.

*Megmosolyogta Hiswa mondandójának első felét. De a második már nem volt ennyire mosolyognivaló. Mitryas gyengéden kedveséhez bújt, s fülébe búgta.*
-Szeretlek Hiswa...és te mindig is a feleségem maradsz. Örökkön örökké. És hidd el, hogy legbelül én is küzdöttem az ellen, amiket cselekedtem, de nem voltam elég erős....a gonosz túljárt az eszemen. Viszont azt már nem bírta elviselni, mikor megcsókoltál...és....volt gonosz, nincs gonosz. Egyszerűen csak eltávozott belőlem..az elmémből. Úgy érzem, mintha kipucolták volna a fejemet. Viszont annyit el kell mondjak neked, hogy ne hibáztasd magadat a történtekért. Tudod, mindenki hibázhat...és te valóbannem voltál ömagad ura. Kérlek, most ne azokra a szavakra gondolj, amiket akkor mondtam...hanem amiket most mondok neked. És ezek az igazak, hidd el. Ezek azok, amiket valójában ÉN gondolok a dologról. Nem vagy gyilkos, mert nem önszántadból, szabad akaratodból tetted. Így a haláluk nem is nyomhatja lelkedet. Kérlek, higgy nekem. Nagyon szeretlek....és azok, amiket akkor, ott mondtam...azokat nem én mondtam, azok csupa hazugságok voltak....Nem haragszok rád...nagyon szeretlek. És kérlek ne nyomasszon a myrték halála....Carme sokkal erősebb mágus volt nálad....nem csoda, hogy nem tudtál ellenszegülni.....az is nagy szó, hogy végül ellen tudtál állni...a legvégén. És ez nagyon dicséretes. Te vagy az én erős, csodaszép Hiswám. Te különb vagy nekem minden nőnél..te vagy a legeslegjobb....szeretlek!
*Szorosan ölelte magához kedvesét. Újabb csókokkal halmozta el, miközben kedvese haját rendezgette, mert hát elég kócos volt, ez tény. Mitryas még el is nevette magát, ahogyan ott rendezgette Hiswa haját. Szőke fejét felesége keblei közé dugta, s onnan nézett fel kedvesére mosolyogva.*

//Fagy....//

*Némi hüppögés még jött felőle, de aztán elcsendesedett, s csak ölelte szorosan szerelmét. Aztán érezte Mitryas ujjait, ahogy gyengéden igazgatni kezdi a hosszú, hófehér tincseket. A nevetésére viszont értetlen képet vágva húzódott hátra, hogy láthassa kedvese arcát. Majd a mester, fejét a nő kebleihez hajtva elhallgatott. Hiswa kecses ujjai könnyedén siklottak be a szőke hajtincsek közé. Gyengéden kedveskedve hajolt előre, s nyomott egy csókot férje szőke fejére. Azután mosolyogva szólalt meg.*
- Kedvesem... Nincs tőlünk lehetetlenebb párocska messzeföldön túl sem. Lépten, nyomon valaki összeugraszt minket... De ez valahol a mi hibánk is édesem. Talán nem elég a puszta, és határtalan szerelem, amit érzünk. Talán jobb párost alkotnánk, ha valóban ismernénk egymást, és nem csak egy-két kis rövid történetet egymás életéből.
*Kicsit elgondolkodott, s csak aztán folytatta.*
- Mióta élek, senki nem volt olyan közel hozzám, mint te Mitryas... és többé nem hagyom, hogy bárki, vagy bármi éket próbáljon verni közénk. Pláne nem azt, hogy egymás életére törjünk miatta...
*Újabb csókot lehelt szerelmére, de most felemelte annak fejét, s szájára adta a lehelet könnyű csókot.*
- Soha többé nem akarok ilyen helyzetbe kerülni édesem... Azt már nem viselném el... Belehalnék, mert nem lenne erőm ellened harcolni. Mint, ahogy most sem volt...

*Mosolyogva hallgatta Hiswát. Már nyoma sem volt annak a kínnak és sírásnak, amit még nem rég át kellett élniük. Hiswa gyengéd csókjai nagyon kellemes érzést nyújtottak a mesternek. És amiket mondott...a myrte már jóformán nem bírt betelni az örömmel, amit kedvese okozott neki a mondanivalójával.*
-Édesem, ez igaz. És talán tényleg a lehető legjobban meg kellene ismernünk egymást. De az hosszú idő lesz....Amit persze nem sajnálok erre a dologra "elhasználni". Azt hiszem, hogy akár ma este elkezdhetnénk a dolgot. Már nagyon izgatott vagyok, hogy miket tudhatok meg rólad, amiket még nem mondtál el. már ha van ilyen...
*Nevetett fel, majd megcsókolta kedvesét, s tovább hallgatta. Majd mosolyogva csókolt vissza kedvesének, s így szólt.*
-Én sem, szerelmem! Szörnyű belegondolni abba, hogy képes lettem volna arra, hogy....Nem is akarom szóba hozni! Még rágondolni sem! Szeretlek! És ez a legfontosabb dolog az életemben, te...és persze a gyerekek. Nagyon szeretlek titeket. Akár az életemet is adnám csak azért, hogy ti élhessetek. És ezt most a lehető legkomolyabban mondtam.
*Azzal átkarolta kedvesét, s egy hosszú, szenvedélyes csókot ajándékozott neki. Ezután gondolkodóba esett, amjd nevetve így szólt.*
-Hűha! A gyerekekről jut eszembe! Jobb lesz, ha lassan szedjük innen a sátorfánkat, mert egy: nem szeretek itt lenni. Ez a hely már másodszorra okoz nekünk fájdalmat. Kettő: Az ikreket bezártam a házba...és oda kellene érnünk, mielőtt még valami olyasmit csinálnak, aminek nem nagyon fogunk örülni.
*Azzal sandán Hiswa szemébe nézett, majd felült, s csiklandozni kezdte. Aztán egy váratlan pillanatban hirtelen felkapta feleségét, s a karjaiba véve megcsókolta, majd elindult vele ki a barlangból. Hamarosan kint is voltak a bánya bejárata előtt. Ott Mitryas letette ledvesét, s egy hosszas, tüzes csók után így szólt.*
-Menjünk édesem. Azt hiszem, hogy pont elérjük azt a hajót, ha sietünk.
*Mutatott a távolban lévő kikötő felé, amit innen fentről tökéletesen lehetett látni.*

*Amikor férje az ölébe kapta, boldogan kapaszkodott nyakába, s fejét a vállára hajtva türelmesen megvárta míg kiérnek a bányából. Ott aztán újra érezhette lábai alatt a biztos talajt. Bár, nem mintha Mitryas karjaiban nem érezte volna magát biztonságban... Sőt... Ha tehette volna, akkor soha nem mászik le a nyakából. De most mégis ott állt legkedvesebb myrtéje mellett, és hosszasan bámult abba az irányba, amerre férje mutatott. Már ilyen messziről is kivehetőek voltak a távoli vizeken ringó hajók árbócai. Hiswa arcán boldog mosoly suhant át a látványuktól.*
- Hát végre újra haza mehetek... Köszönöm szerelmem, hogy végül nem hagytad magad legyőzni... *kicsit elhallgatott, s gyorsan lopott egy csókot kedvesétől, majd fürgén elillant mellőle, s tőle néhány méternyire szólt vissza* - Menjünk akkor a gyerekeinkhez Mitryas!
*S pajkos pillantást vetett a férfira, majd időnként kissé előrébb szaladt, hogy aztán bevárja kedvesét, s újra elillanhasson a közeléből. Már amikor nem kapta el a mester, és vetette csókjai rabságába éppen. Mert azért nem volt olyan könnyű az elfnek elszöknie a myrte mester elől.*

*Mosolyogva szaladt kedvese után, aki játékosan szaladgált el előle, majd hagyta, hogy utolérje. Persze ha nem hagyja magát, a mester akkor is utoléri. Hiszen Mitryas jó futó volt. Már gyerekkorában is. Sokszor nyert versenyeket, ahol a vele egykorúak, s kicsit idősebbek is versenyezhettek. Szinte mindet megnyerte egytől egyig. Persze ez nem a szokásos futóverseny volt, amit az emberek rendeznek. Nem. Ez olyan verseny volt, ahol a myrtéknek illúziókat is szabad volt használniuk, hogy megtévesszék vetélytársaikat és így előrébb jussanak. És hát Mitryas kiemelkedő tehetségű volt az illúzióban is, így nem sokaknak volt arra esélye, hogy legyőzze őt.
De visszatérve a jelenbe, a mester éppen elkapta kedvesét, s szenvedélyes csókkal csókolta meg. Aztán felnézett, s hirtelen vörössé vált arca árulkodott valamiről. Nem is akármiről. Műr nem messze lehettek e kikötőtől, egy kis facsoportban, mikor is egy alak tartott feléjük. Mitryas átkarolta Hiswa derekát, s bíztatón közelebb bújt hozzá. Ezután mosolyogva üdvözölte az "idegent", aki nem más volt, mint az a hajóskapitány volt, aki visszaadta Mitryas-nak Hiswa gyűrűjét.*
-Üdv, jó uram!
*A kapitány mosolyogva köszöntötte őket.*
-Hiswa, Mitryas....hát itt vagytok. Tudjátok, már aggódtam miattatok. Hiszen Hiswa elhagyta a gyűrűjét és nem kérte vissza. Ezután a szigeten láttam utoljára. Aztán jött a mester, aki már elfogadta a gyűrűt, és ő is itt "tűnt el" a szigeten. Azt hittem, hoyg valami...öhm.....nincs rendben. De ahogy látom, semmi gond nincs. *Mosolyodott el, majd felmutatva mutatóujját, így szólt.* -A hajóm perceken belül indul. Nem akartok visszamenni velem? Nem kell még csak fizetnetek semm, ti a barátaim vagytok és szívesen segítek nektek!
*Mitryas mosolyogva kacsintott Hiswára, majd így szólt.*
-Rendben, jó uram! Akkor menjünk is, mielőtt lekéssük azt a szép kis hajót. Nagyon bánnám, ha másikkal kellene megtenem ezt az utat.
*Azzal mosolyogva megindult a kapitány után, aki maga is mosolygós kedvében volt. Hamar elérték a hajót, s miután a fedélzetre léptek, már indultak is.*

*Boldogság cikázott szívében, amikor Mitryas hosszan csókolni kezdte. De egyszer csak elhúzódott, s nöröslő arccal nézett valakire. A nő oldalra fordította fejét, s lám kit látott meg? Hát azt a hajóskapitányt, kinek a hajóján ideérkezett. Ajkai rögvest el is vékonyodtak a nagy mosolytól, mi az arcán jelent meg a korosodó férfi láttán.*
- Boldogan utazunk a hajódon kapitány... Más hajó szóba sem jöhetne.
*Hiswa vidáman egyezett bele szintén a hajóútba. Aztán féerjével kéz a kézben sétáltak fel a fedélzetre, majd le az egyik legnagyobb, s legkényelmesebb szállásra, melyet csak tudott nekik felajánlani a kapitány. Hiswa kissé zavarban is volt, amikor megtudta, hogy magának a kapitánynak a szobáját kapták meg a hazaútra. Hát hálás pillantással köszönte meg neki a kedvességét. Aztán, amikor magukra maradtak a szépen berendezett helyiségben, a tünde férje karjai közé bújt, fejét mellkasára hajtotta, s egy darabig csak álltak ott szótlanul, s csak gyengéden simogatták egymást.*
- Szeretlek Mitryas. És éppen ezért el is fogom mondani a népednek, mit tettem az úrnő akaratából, és remélem, képesek lesznek ők is megbocsátani nekem úgy, ahogy te is megbocsájtottál végül.
*Jobban hozzá bújt, s kezeit összekulcsolta a myrte háta mögött.*
- De segítened kell majd benne... Egyedül nem mernék eléjük állni... Így is rettegek attól, hogy talán örökre meggyűlölnek majd engem.
*Aggodalmaskodó tekintetét Mitryas szemeibe fúrta, s várta mit fog mondani.*

*Mosolyogva hallgatta kedvesét, akinek új terve nem egészen nyerte el a mester tetszését. Viszont Mitryas jó férjként bólintott egyet, majd így szólt.*
-Rendben édesem. Segítek neked. Még ha egy kicsit magam is félek a dologtól. Mindvégig ott leszek melletted és ha baj történne, én mindentől megvédelek. Akár a mesteri címemet is odadnám azért, hogy neked ne essen bántódásod! Megvédelek midnentől....szeretlek.
*Azzal vággyal teli csókkal ajándékozta meg kedvesét, majd mosolyogva nyúlt a nő feneke alá, majd felemelte. A nő átkulcsolta lábai a myrte háta mögött, aki pedig erősen fogta Hiwa hátát, hogy le ne essen. Mitryas mosolyogva tűrt el egy a nő arcába lógó tincset, majd újból megcsókolta a nőt. Érezte, hogy vágyai hatalmába kerítik agyát. Egyik kezéve lejjebb is nyúlt, majd Hiswa fenekén állapodott meg vele, s többször is belemarkolt. Ennek és a többi izgató érintésnek, valamint csóknak és feleség közelségének hatására, a mester lrezte, hogy férfiassága kezd megmerevedni. Nevetve csókolta Hiswát, majd a falhoz lépett vele, s nekipréselte, majd szájáról leszakadva így szólt.*
-Édesem....mit gondolsz? Van elegendő időnk egy kis "játékra"? Szerintem a kapitány nem zavarna meg minket. Másképp nem rakott volna ide, az ő szobájába. Szerintem használjuk ki ezt a hirtelen jött lehetőséget. Nekem sokféle ötletem van az idő elűzésére.
*Csábos mosollyal újból megcsókolta, majd a nő még ruhával elfedett melleit simogatva várta a választ.*

Tárgy: Re: 3. Norlän bányái Hétf. Aug. 03 2009, 14:46

-Itt a bánya.Menjünk.*Melinda befutott a barlangba*
*Melinda előrre szaladt és hangosan beszélt hátra*-Gyere Luc mit állsz ott?Nézd milyen szép a barlang.

Tárgy: Norlän bányái Hétf. Aug. 03 2009, 14:59

* Melinda előre szalad, már szinte a barlangvájat szájába van, mikor Lucio utánna kiált. *
- Gyere vissza! Veszélyes ez a környék. Nem figyeltél öcsém szavaira?!
~ Nincs mit tenni utol kell érnem, nehogy baja essen. ~
* Lucio gyorsan utánna futott. Ki tudja milyen veszedelmek vannak odabent. A lányt elég hamar utoléri. A barlang szájánál volt egy mécses, ami mellett egy kova és egy acél volt. Lucio gyorsan összeverte őket és meggyújtötta a lámpást.*
- Na most már mehetünk, és maradj a közelembe! -mondja magabiztosan.
* Minnél beljebb haladnak, annál több szerszám akad a földön. Néhány csákány, ásó és sisak van a földön. A kocsisínt követik, de egy furcsa morgásra figyelnek fel. *
- Állj mögém! -mondta halkan a lánynak.
* Lucio elővette az egykezes nehézkadját, majd lassú léptekkel haladt előre fele. Egy valószínüleg régen munkás ember tűnt fel a fényben. De testét szőr és kosz borította. Ahogy meglátta őket rájuk rontott, de Lucio gyorsan reagált és kardját a mellkasán szúrta át, majd lerúgta a kardjáról. *
- Még, hogy nem kell ennyi fegyver. - mondja kicsit gúnyosan.

Tárgy: Re: 3. Norlän bányái Hétf. Aug. 03 2009, 15:12

-Lucio te aggods értem?Miért vannak ilyen sok szerszámok?*Miközben mentek Melinda látott egy embert.Luc odament és olyan gyorsan történt minden.*-Luc ő rossz bácsi?*Melinda éerzett valamit nem akart szaladni,mert a fiu azt mondta nem szabad.Elágozáshoz értek,két út volt.*-Lucio biztos vagyok benne hogy jobra kell menni!Érzem

Tárgy: Norlän bányái Hétf. Aug. 03 2009, 15:25

- Ő már nem volt igazán ember többé. -felelt a lány kérdésére.
*Az elágazásnál Melinda azt mondta, hogy jobbra kell menni.*
- Hát, legyen! -a férfi beletörődött és a lányra hallgatott.
* Mentek, majd egy sziklamaradványnál egy kicsi türkiz színű, tenyérnyi méretű követ találnak. A kő olyan volt, mintha simára csiszolták volna.*
- Ez lenne az?
- Igen.
- Akkor gyorsan menjünk innen, nem szeretnék több meglepetést.
* A lány bólintott és távoztak a barlangból. Az út a városfelé eseménytelenül zajlott. *
- Gyere, az öcsé vendégül lát ma éjszakára minket.
* Melinda csak bólintott beleegyezés gyanánt. *

Tárgy: Re: 3. Norlän bányái Hétf. Aug. 10 2009, 17:04

*Másnap korra regel elment onnan gondolta majd máskor jön.Egy süteményes boltba ment ott vett sok sütit és egy tó mellé leült és majszolta.*

Tárgy: Re: 3. Norlän bányái Hétf. Aug. 10 2009, 17:09

*A z égen egy hatalmas sárkány jelenik meg.*
~Igazából nem erre a helyre gondoltam. De ez is jó lesz~*szólal meg Celestin kissé halkabban. Nem tudja, hogy pontosan hol is vannak, annyit tud, hogy egy hatalmas szigeten, ahol sziklák is vannak. Christopher természetesen most is a hátán van, mint mindig, kivéve amikor vadászik. De persze chris néha oda is el szokta kisérni. Celestin a földet szemléli, majd meglát egy kislányt, ahogy magányosan ücsörög lent a parton.*
~Jesszusom, nézd Chris! Ott egy lányka! Gyere, kérdezzük meg, hogy mi a nyavalyát csinál itt egyedül~*háborodik fel aggódva Celestin, majd gyors repülésbe ereszkedni kezd, majd Melinda mellett pár méterrel leszállnak. Celestin nem mozdul, várja, hogy Christopher menjen oda hozzá és először is nyugtassa meg. De Celestin felismeri a lánykát. Melinda. Elmosolyodik. A lány már először is félt tőle. Reméli, hogy most felismeri és nem fog tőle félni.*

Tárgy: Re: 3. Norlän bányái Hétf. Aug. 10 2009, 17:12

*Christopher és Celestin kirándulásra adták a fejüket. És egy sziget felé közelednek.*
-~Elég ijesztő hely~*gondolja Christopher és természetesen meg is osztja sárkányával. Egyik kezét a kardja markolatár teszi, hogy lássa, megvan-e még. Mikor kitapintja az ismerős kardmarkolatot, megnyugszik és vesz egy nagy levegőt.*
-Csak nyugi... - suttogja. Mikor Celestin észreveszi a kislányt, Chris sóhajt egyet.*
~Minden eltévedt embert meg akarsz menteni?~*morogja a sárkány felé, aki már természetesen - meg sem várva lovasa utasitását, ereszkedni kezdett, majd le is szállt. Chris leszáll, majd közelebb megy a kislányhoz, akit most m
r ő is felismer.*
-Melinda! Hát te mit keresel itt? - kérdezi a kislánytól és odasétál hozzá, majd leguggol mellé és várja a választ. Reméli, hogy a kislány emlékszik rá.*

Tárgy: Re: 3. Norlän bányái Hétf. Aug. 10 2009, 17:25

-Azta itt van a sárkány!És Chris!De jó!Lejönnek de jó tudok valakivel beszélgetni.
Helo Chris!Hogy mit keresek itt?Lucioval vagyok.Csak elment vala hová és majd jön.Mindig van valami dolga.Kérsz sütit?Nagyon finom és már nem félek a sárkánytól.Fel mehetek a sárkányra?
*Melinda csak beszélt és még szünetett sem hagyott.*

Tárgy: Re: 3. Norlän bányái Hétf. Aug. 10 2009, 17:32

*Celestin még mindig hátul marad, hiszen nem tudja, hogy Melinda mit fog reagálni. De aahogy meghallja a kislány kedves hangját és hogy meglepődik, hogy ott van a sárkány és még örül is neki, Celestin egy anyás kis mosolyt jelenit meg arcán. Persze ez nem olyan megnyugtató, mint ami egy igazi emberi anyán van, de kétségkivül aranyos és kedves. Lilás-piros szeme megcsillan és közelebb sétál Melindához, majd megszólal:*
-Szia Mleinda! Hogy vagy? - kérdezi kedvesen a sárkány, majd mikor Melinda azt kérdezi Christől, hogy felszállhat-e rá, Celestin Chrisre néz.*
~Te dnöntesz. De ha felengeded rám, vigyázok rá~*mondja Chrisnek gondolatban, igy Melinda nem hallja. Majd várakozóan néz lovasára., hogy hogy dönt.*

Tárgy: Re: 3. Norlän bányái Hétf. Aug. 10 2009, 17:35

*Christopher örül, hogy a kislány ilyen kedvesen köszöntötte.*
~Nem fél tőled~*gondolja Celestinnek, mire látja, hogy a sárkány elmosolyodik.*
-Lucioval? És mit csináltok itt Lucioval? - kérdezi a lányt. Csupa kiváncsiság. Na meg nem érti, hogy egy felnőtt férfi miért hoz ide egy 10 éves kislányt. Hiszen ez elég veszélyes hely.*
-Lucio a bátyád? - kérdezi a legkézenfekvőbb dolgot Christopher a kislánytól. Mjad mikor Melinda a sütivel kinálja, vesz egyet.*
-Köszönöm. Elég éhes vagyok - mosolyog a lányra. Melinda Celestint nézi, majd megkérdezi azt, amitől a fiú a legjobban félt.*
~Rám bizod a döntést? Kössz szépen~*válaszol gondolatban Christopher Celestinnek. Majd Melindára néz.*
-Nos, nem tudom, hogy élveznéd-e. Elég gyomorforgató a repülés - próbálja lebeszélni a kislányt, hiszen azért félti. Még igy is, hogy Celestin megigérte, hogy vigyáz rá.*

Tárgy: Re: 3. Norlän bányái Hétf. Aug. 10 2009, 17:53

*A lány elnevette magát hogy Lucio a báttya*
-Chris Lucio nem a báttyám csak segített nekem.Egy jégkristályt kerestünk.Nagyon izgalmas volt.
Ja és képzeld nem rég volt a szülinapom.Már 14 éves vagyok.És nagyon nagyon szeretnék felmenni a sárkányra.Létszi hagy menjek.Majd elfelejtettem csak vegyél anyi sütit amenyit kérsz.

Tárgy: Re: 3. Norlän bányái Hétf. Aug. 10 2009, 17:59

*Christopher hallgatja a lányt és elmosolyodik.*
-Jégkristály? Biztos érdekes lehetett - mondja Christopher a kislánynak. A szülinapjára elmosolyodik.*
-Nos, akkor boldog szülinapot! És akkor - sóhajt egy nagyot és Celestinre néz.*
-legyen Celestin a szülinapi ajándékod! - jelenti ki ünnepélyesen és elmosolyodik.*
-Gyere! - áll fel és kinyújtja a kezét a kislánynak, hogy kövesse. Majd felsegiti a sárkányra.*
~Nagyon vigyázz rá!~*simogatja meg Celestin orrát. Aztán elengedi őket, hogy repüljenek egy kört a sziklák körül.*

Tárgy: Re: 3. Norlän bányái Hétf. Aug. 10 2009, 18:03

*Melinda mesélni kezd a kalandjairól, egy bizonyos jégkristályról és a szülinapjáról.*
~Itt a remek alkalom~*mondja Chrisnek Celestin és elmosolyodik, mikor a fiú végül ki is mondja, hogy Celestin Melinda szülinapi ajándéka. Chris Celestinhez vezeti a kislányt és felsegiti Celestin hátára.*
-Csak kapaszkodj az egyik tüskémbe. Ne aggódj, nem fogsz leesni! - mondja nyugtatlóag a kislányak és egyben Chrisnek is, hogy biztos lehet benne, hog nem enged majd egsy 14 éves kislányt leesni a hátáról. Majd megmozgatja szárnyait és már fel is szállnak.*
-Na milyen? - kérdezi Celestin a kislányt mosolyogva. Megkerülik a nagy sziklákat, majd Celestin a vizhez közel repül, hogy Melinda szinte láthatja magát a viztükörben és bele is nyúlhat a vizbe. Celestin lába beleér a vizbe, amitől jól eső érzés járja át, hiszen a viz kellemesen hideg. Imádja, amikor az arcába csap a hűs levegő, igy tesz még egy kört, de mivel Christopher szüólitja őket, szomorkásan lejjebb ereszkedik.*
~A főnök hiv minket~*mondja nevetve, majd lassan leszáll.*

Tárgy: Re: 3. Norlän bányái Hétf. Aug. 10 2009, 18:18

-Köszönöm Chis ezt a szép ajándékot.Nagyon örülök neki.
Király Celestinnen megyek.*Melindának nagyon tetszett főleg mikor a vízbe nyúlt.
Mikor érezte hogy száguld a levegön.Mikor leszáltak megmutatta a jégkristály milyen,káprázatosan szép.

Tárgy: Re: 3. Norlän bányái Hétf. Aug. 10 2009, 18:25

*Christoper a szemével követi a sárkányt és a lányt rajta. Mivel nem történik semmi baj, mosolyogva köszönti ismét őket a földön, majd lesegiti a kislányt a sárkányról.*
-Élvezted, Melinda? - kérdezi a kislányt mosolyogva és megsimogatja a fejét. ~Köszi Celestin~*néz hálásan a sárkányra és az ő fejét is megsimogatja.*
-Nagyon szép. Varázsereje van? - kérdezi a kislányt, ahogy megmutatja nekik a kristályt. Chris kérdőn néz Celestinre, hogy ő tud-e valamit a kristályról, de a sárkány is ugyanolyan tanácstalanul néz rá, mint ahogy Chris rá.*
-Nos köszönjük a sütiket meg a bemutatót, de mi megyünk - búcsúzik el Chris.*
-Vigyázz magadra! - óvja a lányt, majd felül Celestinre és elrepülnek.*

» 1. Norlän kapuja - térkapu