2. Kelet-Norlän kikötő városa

A szigetet védőpajzsként körül ölelő korallzátonyok közt vezet az egyetlen hajózható út a sziget keleti oldalán felépült kikötőbe. Ha a hajókapitány eléggé tapasztalt, s a főárbocon figyelő matróz is eléggé éles szemű, akkor sikeresen átküzdhetik hajójukat a kanyargó zátony éles csúcsai, s kiszögellései között.
A kikötő egyszerű, de a maga nemében mégis páratlan, hiszen a sziget lakói arra törekedtek megépítésekor, hogy ne a megszokott öböl-látvány fogadja az utazókat. A végeredmény egy szokatlan arculatú, de mégis szemnek kellemes látványt nyújtó kikötő lett, hol a napnak minden szakában jönnek, mennek az árbocosok, melyek kereskedő- , vagy éppen a szerencsét próbálni vágyó népek sarjait szállító hajók.

*Nem csinált semmi különöset, csak ült a végtelen hosszúságúnak tetsző stégen, lábait lecsüngetve a tengerbe. Kezét tanulmányozta egy ideig, majd karja lehanyatlott teste mellett. Azzal sem foglalkozott, hogy a mögötte elhaladó különféle népségek érdeklődő pillantásokkal méregették őt. Hiszen nem volt megszokott látvány errefelé, hogy egy fehér hajkoronájú elf nő ott csücsül a kikötői stégen, bágyadtan bámulva az öböl partját nyaldosó hullámokat.*
~Minek kellett ide jönnöm? Semmi értelme. Hiszen semmi olyat nem mondhat el már ez a hely, amit most ne tudnék.~
*Lassan felemelte tekintetét, s bele nézett az alacsonyan vándorló napkorongba. Arcán különös árnyék telepedett meg. A megtörtség jele volt az, nem másé. Lélekben megtört a nő, de lassan sikerült felül kerekednie a lelkét gyötrő érzéseken. Pillantása az egyik hajóra vándorolt. Egy háromárbócos ringott békésen a kikötőben. Azzal a hajóval érkezett. S, amilyen mázlista még csak fizetnie se kellett érte lévén, hogy a hajó legénységét valami betegség szorongatta, így nagy szükségük volt egy gyógyítóra. A két napos hajóút alatt az elf sikeresen meggyógyította a tengerészeket. Így aztán szerzett egy halomnyi új barátot, akik bármikor, s bárhova szívest, örömest elviszik, ha kell. De Hiswa most nem akart menni sehova. Miért, és hová is mehetne? Az egyetlen hly ahová boldogan menne.... Az most tiltott számára.*
~Azt mondta, végez velem, ha odamerészkedek.... a gyermekeim...~
*Gyermekei gondolatára könnycseppek indultak meg arcán. Hiswa a karjára dőlve hangtalan sírásba kezdett, immár ki tudja hányadjára. De ennek is vége szakadt idővel, így a lány felkelt a stégről, és kiment a kikötői forgatagba.*
- Hiswa! Hiswa! *Hallotta a háta mögül a nő, mire meg is állt, s érdeklődő pillantást vetett az utána szaladó alakra, ki nem más volt, mint az őt ide szállító hajó kapitánya.* - Huhhh... Elég téged beérni.
*A lányí csodálkozó szemekkel nézett rá, hiszen ő maga inkább olyan sebességűnek érzi saját haladását, mintha visszafelé sétálna az időben. De azért sikerült egy halvány mosolyt varázsolnia szép arcára, melyen már nyoma sem volt a vágásoknak, miket az erdő fái okoztak, amikor elmenekült Mitryas közeléből.*
- Valami baj van kapitány? *kérdezte a férfit*
- Hogy baj? Ááá... Hála neked nincs semmi gond már. Viszont azt hiszem, ezt ott felejtetted a hajómon. *s azzal átnyújtott egy szép karikagyűrűt a nőnek*
*Hiswa szinte megdermedt, s legszívesebben sírva fakadt volna, amikor meglátta, mi miatt is loholt utána a férfi.*
~Mitryas...~
*Keze egy pillanatra megindult a gyűrű felé, de amint megérintette, úgy kapta el onnan ujjait, mintha villám csapott volna bele. Tekintete elhomályosult, s rögvest le is hajtotta fejét, s a stég cölöpeit kezdte bámulni.*
- Tartsd csak meg... Szükséged is lesz rá, hogy megjavíttathasd a hajódat...Nekem többé már nincs jogom hozzá.
*Azzal megfordult, s gyors léptekkel magára hagyta a férfit, aki némán nézte végig az elf távozását, s tenyerébe zárva a nő gyűrűjét, magában megesküdött, hogy majd ő vigyáz rá, s egyszer vissza is adja majd neki.*

Tárgy: Re: 2. Kelet-Norlän kikötő városa Szomb. Aug. 01 2009, 18:22

*Kicsit meglepődött újra a férfi viselkedésén, de megesik az ilyen.* Szomorúan, de megértőn nézte ahogy a férfi a kabinjába megy. Casve újra csak az eget és a vizet nézte. Elgondolkodott az időn. Mármint a múlton a jelenen és a jövőn. És persze Lucion is. Vajon milyen ember lehet? Tényleg olyan gonosz, mint ahogy állítja. Igyekezett mégsem erre gondolni. Az az egy óra is letelt, amit egyedül élvezett a fedélzeten. Megérkeztek a szigetre. A hajó felbőgött. Lucio előjött, majd szó nélkül leszálltak a hajóról. Majd megálltak és egymásra néztek.*
-Lucio. Én most elköszönök. Köszönöm, hogy elkísértél, és hogy vittél a lovadon! Örültem, hogy találkoztunk, de most elválnak útjaink. Viszlát.-
*A kezével intett egyet, mosolygott is hozzá, majd a hajóshoz ment és kifizette az útiköltséget. Majd elment az útjára. Elment az erdőbe és ott "táborozott" le. *

Tárgy: Re: 2. Kelet-Norlän kikötő városa Hétf. Aug. 03 2009, 12:56

*Melindáék beértek a kikötö városba.Csodálkozott,ilyen szépet még nem is látott.*
-Váo ezgyönyörű.Mi is az elintézni valód?Oh még nem meséltem.Ismered az iskolámat?A neve Hullámvirág varázs iskola.
-Egyébként nem hiszem el hogy rengeteg fegyver kell neked az önvédelemhez.Szerintem elég csak 2.Hiddel én tudom.

Tárgy: Kelet-Närlen kikötő városa Hétf. Aug. 03 2009, 13:11

* Melinda csodálattal nézett a városra, de Lucio csak a természetes komor arcát mutatta.*
- Egy fontos tárgyalásra kell mennem és meglátogatom a kisöcsémet! Miféle iskola, ahova te jársz? Kövess!
* A piacon végig haladva elmennek a főutcán, majd a város széle felé haladnak egy lepusztult negyedben. Út közben rengeteg embernek bólint és köszön. Elég ismert egyszemélyiségnek látszik. Annyira nem is lepusztult, mert egy eléggé hatalmas épület magasodik a többi fölé. Ide kellett megérkeznie Lucionak. Egy egy tölgyfaajtó vezet be az épületbe. Az épület látszólag két emeletes. *
- Kérlek várj itt, és semmiképp ne gyere utánnam! -szavai keménységet sugalnak.
*Tíz perc végeztével ki jön és ismét a piac felé veszik az irányt. Egy hal és fűszer árus előtt állnak meg.*
- Szervusz öcsém! -üdvözli az alacsony, fiatal férfit.
- Óh bátyám, de rég láttalak! -köszöntés képpen elő ugrik és átöleli bátyját. Na és ez a kis jövevény ki veled? -kérdezi kíváncsían.
- Ő Melinda! Nem rég ismerkedtem meg vele. Segítek neki jégkristályt keresni.
- Szia! -üdvözöl egy mosollyal.

Tárgy: Re: 2. Kelet-Norlän kikötő városa Hétf. Aug. 03 2009, 13:38

~Olyan komor a bácsi mindig.De se baj,felviditom és mindig mosolyogni fog.Ez aztán jó ötlet.
-Milyen a tárgyalás?Miről fogtok beszélni?Mi a Téma?*De ő nem beszélt.Csak ezt mondta:Kövess.
A lány egész uton csak beszált beszélt és beszélt.Mikor elment 10 percre neki 10 órának tünt.
~Vajon mit csinálhat?Biztos a szegényeknek ki osztja az aranyat.Hát persze ő egy jó ember.
*Már megis érkezett.*
-Mi a foglalkozásod?Az embereken segítesz?Bulikat rendezel?
*Mikor elvitte az öccséjéhez Melinda beszélgetett vele.*
-Szia.Te tudod miért ilyen komor?De figyelj,gyere csak.*A kislány egy lépést tett és ezt mondta neki.*
-Milenne ha szerveznénk egy bulit hogy tudjon nevetni?Tetszik?

Tárgy: Kelet-Norlän kikötő városa Hétf. Aug. 03 2009, 13:49

*Rashan öccse elmosolyodott azon, amit a lány mondott.*
- Kedves kislány vagy, de ő azóta ilyen, amióta a szüleink és a nővérünk meghalt. Többet nem mondhatok! -súgja oda neki.
*Rashan közelített feléjük és az öccsét enyhén kupán vágta.*
- Raistlin! Ne mondj neki badarságokat! -mormogja oda neki.
- Jól van na! De, ha a bányához, tartotok, vigyázzatok magatokra. Sok veszély leselkedhet ott rátok.
- Úgy beszélsz, mintha nem itt nöttem volna fel. -mondja mosolyogva. Na menjünk, mert lassan beesteledik. Két óra oda az út innen gyalog.
* Elköszöntek Raistlintól, majd a bányákhoz vették az irányt.*

Tárgy: Re: 2. Kelet-Norlän kikötő városa Hétf. Aug. 03 2009, 14:00

-Szegény Lucio.Nagyon sajnálom a szüleidett.hogyan haltak meg?*Már meg is bánta a lány tudta hogy ugysem fog válaszolni.*
-És mit dolgozol?Én is elmondom hogy mi leszek ha nagy leszek.Én orvos leszek.És mindenkit megfogok gyógyitani.
És még téged is megfoglak gyógyítani.Te is beszélhetnél.

Tárgy: Kelet-Norlän kikötő város Hétf. Aug. 03 2009, 14:11

* A lány teszi fel a jobbnál jobb kérdéseket. Így az út sem eseménytelen.*
- A szüleim egy tűzvészben halltak meg! Szerintem ezt a témát innentől abba is hagyhatjuk. A munkám... -szavai itt elakadnak.
~ Nem tudom, hogy mit mondjak neki. Hisz az igazságot nem tudhatja meg. ~
- Én egy kalandor vagyok, akit ha kellően megfizetnek elvégez bármilyen munkát! -mondja nyugodtan.
* Az út felét már sikerült megtenniük, de még vissza van az izzasztó domb. *

Tárgy: Re: 2. Kelet-Norlän kikötő városa Hétf. Aug. 03 2009, 14:25

-Lucio plmilyen munkát?Szerintem a gyerekeken segíteszés a szegényken meg a rászorultakon.Biztos.
-Miért hívják izzasztó dombnak?Talán aki ott van egyből izzad?
*Nagyon kivácsi volt hiszen még kis gyerek.Miközben mentek Melinda belelépedt valamibe és esikle.De szerencsére megfogott valamit,sajnos csuszott a keze.*
-Luc segíts.Segízs le fogok esni*Kiabálta a kis ány*.

Tárgy: Kelet-Norlän kikötő városa Hétf. Aug. 03 2009, 14:36

* A lány megcsúszott valamin és majdnem leesett, de Lucio utána nyúlt és megfogta a kezét. Sikerült vissza húznia. *
- Máskor figyelj jobban. -mondta nyugodtan.
* A lány teljesen megrémült. *
- Én nem vagyok az igazság bajnoka. -jelenti ki. Ez azért izzasztó domb, mert amire felérsz rajta, tiszta izzadság leszel.
~ Gyerek, mit vár tőle az ember, de az előbb megijesztett. Régen én is ilyen voltam. Kíváncsí. ~
* Felértek a domb tetején és már néhány bányabejárat látszott is. *

//Következőt a Norlän bányáihoz írd!//

Tárgy: Re: 2. Kelet-Norlän kikötő városa Vas. Aug. 09 2009, 20:14

*Letelt az egy hét. Casve senkihez sem szólt, mindent maga oldott meg. A lényeg most az volt, hogy kipihenje a fáradalmait. Sikerült. Egyébként az egész szigetet bejárta. Furcsa volt, de nem volt számára idegen az a fogalom, hogy "sziget". Bár ő úgy tudta, hogy még sosem járt ilyen helyen. Úgy megismerte ezt a helyet, mint a saját tenyerét. Gyönyörű a sziget, és eldöntötte, ha egy kis kikapcsolódásra van szüksége, akkor ide jön. Casve végre végig tudta gondolni a dolgokat. Jó volna kibékülnie Aldoval. A leányzó igyekszik hideg fejjel felmérni a helyzetet. Nem szabad idegeskednie. Mindegy. Letelt a hét és kész arra, hogy folytassa az életét. Így haza is utazott a Tolmenbe.*

*Lucio kellemesen aludt, de már hajnalodik. Igyekszik kisurrani a lány gyengéd kezei közül, habár egy örökkévalóságot ellenne ölelésében. Mikor kijut a lány karjaiból, betakarja. Csöndben összeszedi a cuccát és kimegy az ajtón. Kint felöltözik, majd bekap pár falatot. Kimegy és ad a lovaknak abrakot a ház mögül. Majd elmegy az erdőbe a kis tóhoz, hogy felfrissítse magát. Nem volt messze a háztól, öt percnyi séta volt csupán. Gyors ledobta ruháit, majd beugrott a vízbe. A víz kellemes volt. Se nem hideg, se nem meleg. Lucio lecsutakolja magát, majd visszatér a házhoz, és egy fa tövében ücsörög az árnyékban.*

*Mély álomból ébredt fel arra, hogy fényes sugarak világítanak szemébe. Kicsit pislogott, majd felnézett, s felült az ágyban lassan, majd nézte az ablakon beszűrődő fényt. A reggel hamar eljött. De valaki elment. Lucio. Furcsa volt, így két alvás után, hogy nincs mellette reggel. De hát, ő sem úgy kelt a hajóban, hogy Ned'rila ott várta volna az ágy szélén. Szusszantott egyet, majd oldalra söpörte magáról a takarót, s kipattant az ágyból. Felvette a földről a csizmáját, s felhúzta a lábára, majd ruháját kissé megigazította magán. A köpenyt itt hagyta, mert gondolta, most biztosan nem megy be egyedül a városba, mivel nem ismeri a környéket. A konyha üres volt, s az asztalon egy szép tál volt, amiben néhány gyümölcs várakozott egy éhes szájra. A tünde remélve, hogy Lucio öccse nem fog érte megharagudni, gyorsan elvett egy szép almát, majd bele harapott, s pár pillanat múlva el is tüntette. Majd ujjaival kifésülgette a haját, bár nem volt gubancos, így nem volt sok dolga vele, pár perc múlva már egyenesen hullott a hátára. Kinyitotta a házba vezető ajtót, majd kilépett a teraszra. Körbe nézett, szép tájat látott, nem úgy festett mint az este folyamán. Egy kisebb tó fénylett nem messze a háztól, s egy közeli fa alatt egy alak üldögélt. A tünde kicsit oldalra hajtotta a fejét, s hunyorított, majd az a szőke, kócosnak tűnő haj ismerősnek tűnt neki hátulról. Halkan oda lépdelt Lucio háta mögé, úgy, hogy ne hallja meg közeledtét. Majd leült mellé lassan, s törökülésbe helyezkedett. Aztán ránézett, s valamit látott a fiú tekintetében, ami nem éppen mosolygásra késztette.*
- Lucio. Talán valami gond van? - *Néz kérdőn rá, s egy kissé aggódni kezd.*

*Lucio számított arra, hogy Ned'rila nemsokára felkel. De arra nem számított, hogy a lány gondterheltnek nézi. A lány Lucio vállára teszi a kezét, amit ő megérint.*
- Pont, hogy nincs semmi gond! -mondja moslyogva. Csak merengtem. Csak merengtem. -ismétli halkan. Az öcsém már reggel lement a piacra. Ő egy árus. Megkért, hogy menjünk le bevásárolni.
*A fiú feltápászkodott, majd karjai átfonták a lány derekét. Igéző tekintete szinte megbabonázta.*
- Gyönyörű vagy! -mondja kedvesen.
*Majd hosszan megcsókolja a lányt. Mikor a elváltak ajkaik, Lucio elengedte őt.*
- Akkor mehetünk? -kérdi kedvesen.

*Mikor meglátta Lucio arcán a mosolyt, rögtön elpárologtak kétejei, hogy talán... valamit ő hibázott esetleg. De mivel a fiún télleg nem látta azt, hogy titkolna valamit, amit most nem mondott el, ezért megnyugodott, s kedvesen rá mosolygott.*
- Akkor jó. - *Mondja neki, majd lassan felállnak, s miközben Lucio átöleli, ő is igyekszik megölelni őt, hogy közel legyenek egymáshoz. Lucio kedvesen bókolt, ami jól esett neki, de ő nem igazán hitt ebben.*
- Bolond vagy. - *Nevetett kicsit, majd a nevetésé elfolytotta egy hosszú csók, mely bár hirtelen jött, még is jól esett neki. Csak túl rövid ideig tartott. De nem baj, hisz van idejük bőven.*
- Persze. - *Mondja lágyan, s elindul Lucio oldalán.*

- A szerelem bolondá tesz! Nem igaz? -mondja kedvesen. Ne lóval menjünk, mert nem kell nagy terhet hozni. Meg szeretnék, inkább veled sétálni.
*Majd megfogja kezét és elkezdenek sétálni a város felé.*
- Remélem nem gond. Úgy sem sietünk sehová.

*A tünde fejét Lucio álla alá teszi kicsit, miközben mennek, majd mikor megfogja a kezét, finoman ujjaikat egymásba fonják, s így kezdenek el sétálni együtt a város felé.*
- Jajj, ne bolondozz. Nem gond, Veduinak is kell egy kis pihenés, had legelésszen ma is. - *Majd rámosolyog a fiúra.*
- Na és, mit csináltál ma reggel? Gondolom elég sokat aludhattam... Érdekes, pedig nem szoktam. - *Kicsit elgondolkodott, majd madarak röpködtek felettük, s csiripelve kergették egymást a levegőben.*
- Szóval, most pontosan hova is megyünk egyébként? Kiváncsi lennék már a városra. Meg hát, Te is itt laktál hajdanán, nem de? - *Néz fel Luciora, s kíváncsian várja válaszát.*

*A természet varázsa veszi őket körbe.*
- Ma reggel megetettem a lovakat és elmentem fürödni az erdőbe, egy kis tóhoz. Legalább kipihented magad. -mosolyog a lányra.
- A városi piacra megyünk. Az a fő utcán van, ahol tegnap este jöttünk. Csak akkor be volt szedve minden. Hát igen. Én itt éltem le eddigi életem több, mint felét. Majd megmutatom a várost, ha odaértünk. -mondja.
*Rövid idő alatt elérték a város határát. Néhány őr ácsorgott, mint aki jól végezte dolgát. Itt kisebb épületek voltak, mint beljebb.
- Ez a legsilányabb negyed. Itt laknak a szegények. -mondja.
*Mikor beljebb haladnak, egyre nagyobb és szebb házakat lehet felfedezni. Az utcákon gyerekek és szüleik vannak. A gyereke játszanak, a szülők beszélgetnek.*
- Innentől hasonló a környék. -mondja.
*Lucio közben sok embernek köszön vagy biccent. Látszólag sokan ismerik. Éppen térnek rá a főutcára, amikor egy dagadt, kopasz alak eléjük ugrik.
- Lucio a Főnök vár téged! -mondja.

- Mond meg neki, hogy most nem érek rá. -válaszolja.
- Óóó... de ráérsz! -mondja vigyorogva.
*Előkerül még három fegyveres ember.*
- Ugye tudjátok, hogy könnyű szerrel megölhetnélek titeket.
- Igen, de a főnök, akkor megöli az öcsédet.
- Tévedés! Nem ő öli meg. Ő gyáva, ahoz, hogy kimerészkedjen az odújából.
- Gyertek velem mindketten! -mutat Ned'rilara.
- Őt hagyd ki ebből! -mordul rá Lucio.
- A főnök mondta, hogy őt is hoznom kell!Veled együtt!
*Lucio Ned'rilara néz, majd hirtelen nem tudja mit is tegyen. Lucio szemében a kétségbeesés türöződik. Erre nem számított. Itt az igazság, aminek ki kell derülnie. Lucio Ned'rila elé áll.*
- Sajnálom, de elkell menjün velük! -mondja lehajtott fejjel.

/Fagy!/

//Olvad!//

*A boldogság a tünde szívében annyira hatalmasra nőtt ezalatt a rövidke idő alatt, mióta Lucioval egy idegen érzés köti össze. Ahogy egymás kezét fogták, s lassan sétáltak a város felé, olyan volt minden, mintha csak ketten léteznének a világon. A madarak hangosan csivitelték reggeli dalaikat, s közben együtt beszélgettek alattuk.*
- Örülök neki. Hiába érzi az ember azt, hogy elkéne cserélnie a lovát egy másikra, még is az a helyes megoldás, ha marad ugyan az. Csak mert én például eleve úgy vettem meg Veduit, hogy tudtam, dolgozni fogok vele, már mint edzeni fogom, s rendesen ápolom, gondozom majd. Egyetlen szerencsém vele kapcsolatban az volt, hogy eleve tökéletes állapotban volt, csupán néhány nap kellett hozzá, hogy fel erősödjön teljesen. - *Viszonozza a fiú mosolyát, s szabad tenyerével megérinti Lucio vállát.*
- A piacokról nincs túl jó véleményem, mivel az emberek ádáz csalók, legalább is a többség. Persze, akadnak olyanok is, akik tisztességes munkát végeznek. - Kis szünetet tartott.*
- Kiváncsi vagyok a városra, hiszen itt nőttél fel. - *Mondja lágyan, s innentől míg el nem értek a városba, csöndben sétálgattak egymás társaságában. Majd mikor beértek, Lucio egy-két helyet megnevezett, s elmondta röviden a lakosság felosztását. Feltűnően sokan köszönnek a fiúnak, s ez furcsa volt Ned'rilának. Főleg, ifjabbak köszöntek neki, fiúk, lányok, férfiak, nők. A tünde csak bizalmatlanul nézett rájuk. Egy macska kövekkel kirakott térre érkeznek, mikor egy furcsa alak lép eléjük, s Lucio felé fordul, majd hangosan mond neki valamit. A tünde érthetetlenül néz rá. S mikor azzal a gonosz mosollyal náz Ned'rila, majd vissza Luciora, már tudja, ennek nem lesz túl szép vége.*
- Mi folyik itt? - *Értetlenül néz először a férfire, majd a fiúra. S lassan megjelenik még néhány ember ez mögött az alak mögött. A tünde nem tudja mit tegyen, az események furcsa fordulatokat vettek, mivel magukkal akarják őket vinni. S mikor a férfi meg akarja fogni a karját, Ned'rila kirántja a kezét, s dühösen néz a gonosz mosolyú férfira. Időközben Lucio felé fordul, s komoly tekintettel, hanggal, lassan elkezd neki mondani valamit.*
- De, miért, Lucio? Kik ezek az emberek? És ki az a főnök? Egyszerűen nem értem...- *Néz rá, kissé ingerülten, de nem rá dühös, hanem ezekre az emberekre, akik csak úgy ide jöttek hozzájuk, s magukkal akarják vinni őket.*

- Majd, ha oda értünk mindent megtudsz. -mondja.
*A fegyveresek vissza irányítják őket a nyomornegyedbe. Az úton egy kétszintes épületet piallantanak meg. Bevezetik őket. A szoba hatalmas és egy lépcső vezet fel az emeletre. Egy idősödő alak ül elöttük egy kényelmesnek tűnő székben. Fekete haja a vállára borul, néhol ősz tincsek mutatkoznak meg. Arcát körszakáll fedi, szeme barna. Magán fehér inget hord. Nadrágja és cipője fekete. Mellette még két fegyveres ember.*
- Üdv néktek! -mondja gúnyosan.
- Lucio, nem végezted el a múltkori feladatot! A Granami család lánya még él.
- Ő nem tett semmit, hogy rászolgljon a halálra.
- Azt szeretnéd, hogy az öcséd bánja?! Vagy...
*Feltápázkodik a székből, majd lassú léptekkel közelít a lány felé.*
- ...netán ő legyen az áldozat! -folytatja mondandóját.
*Ekkor az alak megakarja érinteni Ned'rila arcát, de ekkor a férfinek egy tőr szegeződik a torkához. Lucio egy villámgyors mozdulattal cselekedett.*
- Őt még meg se merd közelíteni, mert akkor itt egy temető lesz! -mondja fenyegetően.

*Ekkor az őrök fegyvert rántottak és Lucio felé közeltettek.*
- Jobb, ha eldobjátok a fegyvert, vagy megölöm. -mondja.
- Dobjátok el! -kiabálja a férfi.
- Gyere utánnam! -mondja Ned'rilanak.
*Lucio a férfit vonszolta maga után és a kijárat felé tartott. Mikor elérik a bejáratot, a férfit a földre taszítja és elkezd rohanni a kikötőbe.*
- Pontban most megy egy hajó! Fel kell szálnod rá! -mondja zlihálva.

*Az elf lány dühös volt, mert nem kapott eléggé megnyugtató választ. S ennyivel kellett beérnie. Az emberek, akik körül vették őket, megfogták a tünde mindkét karját, mire ő csak mindkettőt ugyan úgy kirántotta, ahogy az imént.*
- Vegyétek le rólam a kezeteket! - *Mordult rájuk, nem érdekelve reakciójukat. Majd kést rántanak elő, amit a hátukhoz eléggé közel tartanak, így most már nem tudott ellenszegülni nekik, követnie kellett őket arra, amerre vezették. Végül egy házban kötöttek ki, ami eléggé elhagyatottnak tűnt, s egy fölfelé vezető lépcsőn kellett felmenniük, ami egy hatalmas terem szerű szobába vezetett. A végén pedig egy székben ült valaki. Furcsa ember volt, olyan, akit túl sokan vesznek körül tekintéje miatt, pedig arcáról lerí, hogy egyedül, s a pénz nélkül semmire se menne. Majd mikor megszólalt förtelmes hangján, s üdvözölte a jelenlévőket, utána új dolgok kerültek elő, amik csak ugyan meglepték Ned'rilát, s megsem tudott szólalni a döbbenettől. Egy gyilkosság feladata? Mi ez az egész? Majd mikor már személyes dolgokhoz kezdett terelődni az ügy, a férfi felállt, s lassan elindult feléjük, majd megállt a tünde előtt, aki csupán haragosan, s felhevülten nézett rá, majd mikor megakarta volna érinteni arcát, hátrább lépett egyet, mire egy hegyes penge végét érezte, s közben Lucio ugrott elé, egy kést tartva a férfi nyaka alá. Erre jó páran közelebb jöttek, s a háta mögött a penge egyre jobban szúrta a hátát. De mikor a fiú fenyegetni kezdett, akkor már a tekintéjes férfi parancsára mindenki eldobt a fegyverét, s ezzel utat nyitottak kifelé hármuk számára. Lucio szorosan fogta a férfi nyakát. Annyira szitkozódott most magában, hogy nem hozta el kivételesen az íját, vagy azt a tartalékként tartott tőrt. Azt gondolta, egy rövid, reggeli sétát tesznek, s elmennek a piacra, aztán vissza a házba, vagy másfelé. De nem. S épp most rohantak ki a házból, maguk után vonszolva az ordító férfit. Egy domb tetején megálltak, mert ha a városba vissza mennek, akkor biztosan meghallják mi történik, s az még rosszabbá teheti a helyzetet, ugyan is most Lucio fog fegyvert rá, nem pedig fordítva, s így nem hinne nekik senki sem.*
- Mi? Nem! Én nem hagylak itt! - *Mondja Lucionak, miközben az próbálja megfékezni a keze alatt rángatózó férfit. Már elege volt a tündének a folyamatos ordításból, s hogy nem tud rendesen beszélni miatta Lucio. Megfogta egy határozott mozdulattal a nyakát, s halkan, de komolyan beszélt hozzá.*
- Ha nem maradsz nyugton, én fogom a véredet venni, puszta kézzel. - *Erre a férfi tágra nyílt tekintettel nézett a tündére, s lenyugodott. Ned'rila nem akart ilyen véres fenyegetésbe torrkolni, de nem tehetett mást. Még akkor sem, ha nem szereti használni a képességét. S most, hosszú idő után, rá kellett jönnie, hogy erről senki sem tud még Evolyranban teljes mértékben.*

- El kell, hogy menj, mert a te életed is veszélybe kerül. Nincs sok időnk és hatalmas túlerővel nézünk szembe. Ha nem mész, akkor nekem kell felrakjalak a hajóra. -mondja.
*A férfi elneveti magát, amikor a túlerőről beszél.*
- Igaza van! Ha engem megöl, akkor a család biztos, hogy bosszút áll halálomon! -mormogja.
- Kuss legyen! -mordul rá.
- Menj! Nincs más esélyed! -mondja.

*Lucio nem ad más lehetőséget a lánynak, csupán egyet, amit nem kíván teljesíteni.*
- Hidd el, voltam már veszélyesebb helyzetben is. - *Hadarja gyorsan, hogy mentse a helyzetet, s ne kelljen el mennie. Hirtelen a férfi felnevet, mikor Lucio a védőiről beszél. A tünde megmarkolja a haját, s úgy mondja neki.*
- S aki bántani fogja azt, akit szeretek, azon Én állok bosszút. - *Mondja a férfi szemébe, s ezt teljesen komolynak szánta, ugyan is amit mondott, igaz. Még ha a fiú félti is, a tünde kétszeresen állna bosszút halálán.*
- De nem akarlak itt hagyni... - *Mondja, most már Lucio felé fordulva. A helyzett annyira szörnyű volt. Nem akarta menteni a saját életét, azért, hogy Lucio pedig esetleg meghalljon. Ahogy mondta, nem csak a tünde élete forog kockán, hanem az övé is.*
- A fenébe Lucio... - *Nem szeret szitkozódni, ezért is csak ennyit mond, még a helyzet ellenére is.*
- Jó... Rendben van, de... Áh... - *Felemeli kezeit, s megfogja a fejét, egy pár pillanatig körbe körbe járkál, s gondolkozik. Majd mérgében belerúg az emberbe, aki felordít fájdalmában.*
- Nem érdekel, elmegyek. De meg kell ígérned, hogy elviszed innen ezt a nyomorultat, s megvéded magad. Még látni kívánlak. - *Közelebb lépett hozzá, s a szemébe nézett komolyan.*

*A lány szavain kicsit ledöbbent, de elégedett mosoly ül az arcára, amikor teljesíti a kérését.*
- Legyen hát! -mondja mosolyogva.
*A lánytól még egy utolsó csókot lop mielőtt, bármi is történne.*
- Menj! Itt az idő.

*Nagyon nem volt ínyére, hogy teljesítse a kérést, de mivel Lucio kérte rá, megteszi. Egy utolsó csókot lehelt gyorsan ajkára, majd két lépésig még tekintetük egybe fonódott, aztán a tünde szélsebesen futni kezdett lefelé a dombon. Vissza se nézett, csak mert fájt volna a szíve, ha látnia kell, mit is hagy itt. Le futott egészen a városig, majd onnan megpróbált eligazodni egyedül, s végül kiért a partra, ahova a hajók befutottak, s kikötöttek. Most épp négy nagyobb volt bent, ami közül fogalma sincs, melyik megy vissza Evolyran kapujának kikötőjébe. Majd az egyikről épp egy férfi kiáltott lefelé, s bejelentette, hogy az lesz az, amelyikkel mennie kell. Persze nem személyre szabottan, hanem hogy a parton mindenki hallhassa. Oda futott a hajó lejárójához, majd egyet fel lépett rá. Mikor már épp a tetején volt, s már csak egy lépés választotta volna el attól, hogy a fedélzetre lépjen, megtántorodott. Mit művel? Nem hagyhatja itt Luciot, s a testvérét, még ha maga a fiú kéri, akkor sem. Hogy is hagyhatta ott, már biztosan megtalálták a férfival együtt, s annyian voltak hogy... Megrázta a fejét, majd egy hirtelen mozdulattak megfordult, s épp egy férfi állt mögötte, aki néhány dobozt tartott a kezében, s majdnem egyensúlyát vesztette, mikor a tünde lány neki rohant, de épp időben állt meg, s egy szökkenéssel kiugrott oldalra a homokba, pedig még több láb magasság választotta el a talajtól. De nem volt idő semmire. Elkezdett rohanni vissza felé, majd mikor majdnem beindult volna a városba, egy kéz ragadta meg az övét, s vissza rántotta. Hátra fordult, s egy idegen, idősebb urat pillantott meg, aki lihegve próbálta megtartani a kezét.*
- Ha menni akarsz, ne egyedül tedd... - *Alig tudott többet mondani, mert lihegett folyamatosan. Már nem volt fiatal, még is elég erősnek tűnt ettől függetlenül. Csupán ő bizonyára nem az erdőket futja naponta, mint a tündék. *
- Ki maga ? - *Szögezi neki gyorsan a kérdést Ned'rila, s bizalmatlanul néz rá.*
- Lucio egy jó barátja... Majd elmagyarázza. De most mennünk kell! Vissza kell mennünk, ha meg akarjuk menteni a fiút, s az öccsét! Már biztosan őt is elvitték. - *Hadarja az idős ember.*
- Nem, Lucio elfogta azt a gazembert, akit Főnök néven emlegettek... De, maga honnan tud minderről? - *Néz rá szúrós tekintettel a tünde.*
- Láttam mindent... Aztán követtelek Titeket, s kint maradtam a házból, majd elfutottam az öccséhez, s láttam, hogy őt is épp elrabolják. Aztán megint vissza mentem a házhoz, s akkor már Titeket láttalak, de a főnököt nem láttam veletek. Vissza kell mennünk, hogy megmentsük őket! Milyen fegyvered van? - *Kérdezi a tündétől.*
- Mindenem Raistlin házában maradt... Az íjam, és a tőrőm. -
- Rendben, akkor először gyorsan vissza rohanunk a házához, te össze szeded a szükséges holmit, s megyünk, megkeresni őket! - *Azzal elkezdtek a ház felé rohanni, ami tíz percre lehetett a várostól.*

//Fagy!//

/Olvad/

*Ned'rila és az alak már a ház közelében járnak, amikor Lucio rengeteg sérüléssel ront ki a házból, mögötte három alakkal. A három alak felé sújt, de Lucio önnyű szerrel hárít, majd leszúrja támadóját. Sorba végez ellenfeleivel, amikor megpillantja Ned'rilat. Az utca kiürült, mindenki felszívódott. Lucio szemei elkerekednek, amikor meglátja az alakot. Egy tőrt kap elő, majd a férfiba dobja. A férfinak csak arra maradt ideje, hogy felnyögjön és a földre rogy. Lucio Ned'rila felé rohan.
- Mondtam, hogy menj innen! Most majdnem meghaltál! Ő az ellenség embere. -mondja kissé idegesen.
*Lucio letépi a ruhájának a végét, majd egy kötést tesz a vállára, ahol egy erőteljes vérzés indult meg. Megpróbálja elállítani a vérzést.*
- Mennünk kell! Talán még elérhetjük a hajót. De előbb az öcsémet kell figyelmeztetni. -mondja.
*Gyorsan a piac felé futnak. Lucio meglátja Raistlint. Raistlin, amikor észreveszi Luciot, már sejtette mi történhetett.*
- Húzd meg magad Roynál! Ő elbújtat! -üvölti oda Raistlinnak.
*Raistlin csak bólintott és ő is kapkodta össze a dolgait. A fiú és a lány egy hajóra futottak fel. Bármerre is megy, minnél előbb elkell hagyni a szigetet. Lucio csak egy erszényt dobodt oda a matróznak. A hajó pár percel később ki is kötött.*

*Mikor meglátták a házat, az öreg már nagyon szuszogott a tünde mellett, de még bírta valamennyire. Annyi időt ad neki, amíg berohan a házba, s ki hozza a legfontosabb dolgokat. Nem is mondott semmit, csupán elkezdett befelé rohanni, berontva az ajtón, majd egyenesen a szobába, egyenesen a szekrény oldalához támasztott csomagjaihoz. Az íja elől volt, amit gyorsan felkapott, majd a mellette fekvő tegezt, s a szíjakat átbújtatta mindkét karján. Szerencsére megvolt töltve teljesen, így nem kellett az utánpótlással foglalkoznia. Gyorsan felkapta még a hátára a batyuját, mivel abban volt egy-két olyan anyag, s dolog, amik még segítségére lehetnek, mikor meg akarják menteni Luciot. Mindenközben egy hirtelen gondolat szökött át az agyán, amit feltétlenül meg kellett tennie. A két lóval kell menniük, ha gyorsabban oda akarnak érni. Mindent össze szedett, majd mikor Lucio táskáját pillantotta meg, egy kisebb markolat lógott ki a táska egy szövettelen részéről. Egy pillanatig habozott, majd kirántotta a batyuból, ami egy kicsit elszakadt, mivel a tőr pengéje felszakította a vásznat. Legalább éles, épp ezért fog jól jönni. A tokja ott volt a földön, érdekes, mivel a tőr a táskában volt. Mindegy most, felkapta azt is, a szíját pedig a combjára erősítette, hogy könnyen elő ránthassa, s egyben ne legyen útba se futáskor. Majd kirontott a szoba ajtaján, s végül a bejárati ajtón.*
- Kicsit gyorsítanunk kell a tempón! - *Mondta a férfinek futás közben, majd mikor felért a legelőként szolgáló kis területre, meglátta a két lovat, ahogy felkapták fejüket, s kancája hangosan nyerített, de a tünde csak futott felé. Időközben a férfi is követte, s nagynehezen felért hozzájuk.*
- Gyorsan, ugorjon fel a pejre! - *Mondja a tünde határozottan, s közben megállítja Veduit, majd belekapaszkodik a sörényébe. Már régen lovagolt szőrén, s remélte a férfi legalább gyakorlott benne. Mivel nem volt nyereg a kancáján, s most nem volt idő egyik lovat se felnyergelni, saját erejét használva kellett felugrania a hátára. Kissé féltérdre ereszkedett, majd rátámaszkodott a hátára egy lendülettel, s felült a hátára. Egy pillanatra hátra fordult, s szerencsére a férfi is már a pej hátán ült, így nem várt sokat a tünde, egy kicsit bökött a fekete kanca oldalán, s az rögtön vágtába ugrott ügetés helyett. Kissé kirúgott hátra, a hirtelen események felzaklathatták. Ned'rila próbálta megnyugtatni, s lágy gondolatokat küldött felé. Ez kissé segített. Mindeközben azon igyekezett, hogy megtartsa egyensúlyát nyeregnélkül, közben pedig még megpróbálta előkészíteni fegyverét. Már közeledtek az elhagyatott ház felé, ahol nem régen voltak. Előtte a domb, aminek a tetejéről épp most indultak lefelé, s a lejtő kissé gyorsította a tempót. S akkor az elf lány meglátja Luciot, ahogy sérülésekkel a testén rohan ki a házból, majd három alak karddal, s tőrrel a kezükben utána vetik magukat. Erre csettintett a nyelvével, s a kanca mégjobban gyorsított a tempón. Megpróbálta vágta közben felajzani az íját, ami végül sikerült, s most nem volt ideje célozni, csak mikor az egyik támadóra emelte a tekintetét, arra lőtt, s a nyíl a mellkasában kötött ki. Mindeközben Lucio két embert megölt, s ezzel némi időt nyertek. Megállította előtte lovát, s az oldalasan oda táncolt a fiú mellé. Ideje sem volt, hogy megszólaljon, már a fiú rögtön idegesen förmedt rá. De nem csoda, hiszen csak védelmezni akarja, ráadásul nem teljesítette a kérését. De ahogy látta a fiú sebeit nem érdekelte már.*
- Nem érdekel, ha közben Téged meg szét vagdosnak ezek a szívtelen férgek! - *Majd mikor látta, hogy Lucio kissé felszisszen egy súlyos sebe miatt, mikor rátesz egy kisebb ruha vásznat, akkor legszívesebben vissza ment volna a házba, hogy legalább egy ember megfizessen ezért. De az idő sürget. A tünde felé nyújtja a karját.*
- Akkor fel kell szállnod, hogy gyorsabban oda érjünk! - *Azzal felhúzza Luciot, kissé nehezen, mert fél, hogy fájdalmas sebeibe belenyúl, s azzal még inkább a fiút bántja. Vissza rohantak a városba, s gyorsan megkeresték Raistlint, majd egy gyors, s kellemetlen búcsúzással elvágtattak a part felé, ahol nem sokkal ezelőtt a tünde már majdnem felszállt egy hajóra. Le se szálltak a lóról, csupán gyorsan adtak némi pénzt az egyik utas, s rakomány ellenőrnek, aki onnantól kezdve nem is ellenkezett, majd felügettek a fedélzetre, ott pedig leszálltak a kancáról. Időközben elhagyták a pej herélten lovagló férfit, akit Ned'rila csupán Lucio egy barátja nevén ismert. A hajó hamarosan kikötött, s most már ideje volt, hogy Lucio sebeit nézze meg a lány. A kancát megkérte, hogy míg a fiúval foglalkozik, kössék ki valahova.*

// Köv. hsz. Belhan-Tengerre!//

» 01. Rilgar kikötő
» 1. Norlän kapuja - térkapu
» 01. Evolyran városa