1. A Sötét oázis

*A szőke leányzó igen leosztja Caius-t, amit a fiú nem ért, így csak értetlenül mered a lányra, aki jót vihog a barátnőjével. Bemutatkozik és a szőke lány nevét is megtudja, habár nem neki mutatkozott be. És Noel-t is megismeri. *
-Elnézést, de mi bajod van? *mered Caius Kressára és értetlenül néz rá. Nem mutat semmiféle érzelmet, hogy dühös lenne vagy épp szórakozna a dolgon. Egyszerűen csak nem érti, miért támadta le ennyire a lány.De nem sok ideje van gondolkozni, hiszen megjelenik a fáraónő és a segítségüket kéri. Caius nem reagál, a kígyóval szemez, hogy vajon megtámadja-e őket vagy sem. Végül Noel rámondja az áment és Caius is biccent egyet.*
-Rendben. Menjünk!* jelenti ki határozottan és Kressára pillant, aki még nem döntött.*
-Kisasszony? Maga is jön? *kérdezi kissé lenézően és gunyorosan a lányt.*

*Szépen leszólta őt mindenki. Mintha ő lenne a hülye. Pedig... Nem értette, hogy a hatalmas építményből előjött nőnek és Caius-nak mi a problémája vele. Hisz mind jogos volt, amit mondott. Még hogy "kiválasztott"! Mindenesetre előhúzta kardját, s kinyújtotta a nyelvét a pasira.*
-Te csak ne kisasszonyozz itt nekem! Inkább menj befelé, mielőtt még szétszabdalom a csini ruhácskádat!
*Azzal egy futó pillantást még vetett a szellemnőre. Valami nagyon nem tetszett neki ebben az egészben. De ha már idekeveredett, legalább kezdjen valamit magával. Még mindig nagyobb biztonságban van, ha bemegy ebbe a hatalmas épületbe, minthogy a sivatagban kóricálna. Hát lassan követte az előtte haladókat azon az ajtón keresztül, amint az imént még a füstös szellemecske jött kifelé. Ahogy beértek az építmény belsejébe, sötét lett és valami nagyon áporodott szag csapta meg az orrukat. Legalábbis Kressaráét biztosan. Ismét elfintorodott.*
-Milyen kellemes kis hely. Kíváncsi vagyok, a vendéglátónk miféle érdekességeket, meglepetéseket tartogat még a számunkra. Mert fogani mernék arra, hogy még korántsem láttunk mindent a "fegyvertárából".
*Kihúzott kardjával a kezében haladt tovább egyre beljebb. Mérges volt és félt is. De félelme leginkább most gúnyolódásba ment át. Így próbálta kicsit feloldani a hangulatát.*

Vendég

*Addig is, amíg az ébredező indulatok lecsillapszanak ideje van egy kis körbenézésre. Szemei vizslatva siklanak végig a piramis minden apró, és részéről látható pontján. Igazából semmi extra nincs benne. Csak olyan, olyan piramis képűnek találja az építményt. Ezen persze miért is csodálkozna, hiszen egy piramis van az orruk előtt.
Mikor a kedélyek lenyugodtak, és mind Kressara, na meg a kissé értetlen arcú Caius végre beleegyeznek az indulásba, akkor kezébe is igyekszik venni a kezdeményezést és határozott léptekkel indul meg a bejárat felé.
Azonban a fáraónő mellett megtorpan és anélkül, hogy rápillantana, megszólal.*
- Csak remélni tudom, hogy ha már arra pazaroltál energiát, hogy idehozz bennünket, akkor nem a vesztünket akarod, s nem csupán vacsora előtti játszadozásnak szánod ezt a démonkeresősdit.
*Választ azonban nem várt a nőtől, hanem folytatta útját az építménybe. Röviddel később Nel alakja elveszett a piramis belsején ülő árnyékban.
Kressara szavain csupán elmosolyodott, amit valószínüleg a többiek nem is vettek észre. De azokra, amiket a lány mondott már megszólalt.*
- Ó, arra én is mérget vennék, hogy őfélsége még tartogat számunkra meglepetést, és nem vagyok abban biztos, hogy az a meglepi kellemes lesz.
*Néma csend telepedett közéjük. Végül Nel megszólalt.*
- Ugye ti sem gondoljátok komolyan, hogy ha ez a nőci képes volt egy ilyen varázslat megidézésére, ami minket idecitált, akkor ne lenne képes elhajtani egy nyamvadt kis árnydémont a szarkofágjából? *komor pillantást vetett mindkét társára* - Mert, ha mégis így van... Akkor nem látom szemernyi esélyét sem annak, hogy majd mi hárman lenyomjuk azt a démont. Javíts ki, ha tévednék mágus!
*Az utolsó mondat elhangzásakor a célzott személyre pillantott, Caiusra.*

*Úgy tűnik, hogy a fáraónőnek és az embereknek sikerült megegyezniük abban, hogy segítenek a nőnek és elindultak befelé a piramisba. A piramis nem volt messze tőlük, pár métert kellett csak menni és megérkeztek a bejáratához. Az kinyílt előttük és ahogy beléptek, egy széles folyosón találták magukat. A falakon ezernyi hieroglifa díszelgett, és minden 10 méternél fáklyák lobbantak fel, ahogy a közelükbe értek. Bizonyára mágia, hiszen más nem lehetséges. De Kressának igaza volt: még közel sem voltak biztonságban és a dolguk sem volt egyszerű. Ahogy tovább mennek, Nel rálép egy kisebb kőre, ami bizony be is nyomódik, ami hangos kattanással jár. Ebből már érezhetik, hogy valami gond van. És van is, hiszen a fal mellett apró lyukak nyílnak ki, amikből rengeteg kígyó szabadul ki és mászik feléjük. Láthatják, hogy méregfogaik nincsenek, de igen vastagak és ha rájuk tekerednek, bizony egy pár perc alatt úgy összeroppanthatják a csontjukat, hogy bele is halhatnak. Egy nagyobb kígyó Kressát spécézi ki magának, rácsavarodva a lábára. Nel-nek az egyik kezét veszi célba az egyik kígyó, Caiusnak pedig szintén a lábán felmászva tekeredik lassan a derekára egy vastag kígyó. Gyorsan kell cselekedniük, ha nem akarnak összeroppanva meghalni.*

*Kressa igen harcias teremtésnek tűnik, habár Caius egyáltalán nem ijed meg. De mivel mindketten menni akarnak, Caius is megindul. Gondolatban elővarázsol egy tűzgömböt, hátha szüksé g lesz rá. Nem igazán szólal meg,csak megy a lányok után. Mert hogy előre engedi a nőket. Caius is egyet ért a lányokkal, miszerint a piramis biztosan rejt pár csapdát. De hát ez van, el kell valahogy jutniuk a szarkofágig, ami valószínű a piramis legrejtetebb termében van. A kis megjegyzésekre Caius nem reagál. Ahogy belépnek,fáklyák gyulladnak ki mellettük és láthatóvá válnak a hieroglifák.*
-Szép *jegyzi meg Caius halkan, majdelvesz egy fáklyát a falról és azzal világít. Habár hamar rájön, hogy erre nincs szükség, de azért nem teszi le a fáklyát. Mint kiderül ezt jól is teszi, hiszen hamarosan kígyók kerülnek a földre hála Noel-nek.*
-Nagyszerű... *morogja Caius és már érzi is a lábáról felmászó hüllőt, ahogy a derekát szorítja. A fáklyával megégeti a kígyót, mire azleesik róla. A többiekre pillant hogyan boldogulnak, majd egy ajtót pillant meg. Odarohan és látja, hogy be lehet csukni.*
-Ide! *kiáltja el magát és a fáklyák ledobja a földre, hogy a kígyók elégjenek. Ha minden igaz, akkor a lányok odarohannak mellé és bezárják az ajtót. hogy hogyan jutnak ki azon még nem gondolkozik. De megszabadultak a kígyóktól - ha minden igaz.*

*Na igen. Ez a piramis már az elejétől fogva nem tetszett neki. Hát amikor Noel rálépett valamire, aminek hatására kígyók rontottak nekik... Sosem szerette a fféle csúszómászókat. Főleg nem az ilyen szorongatós típust. De legalább használhatta a kardját. Ennek örült. Még csak elő sem kellett húznia, hisz ezt már megtette, mielőtt beléptek az építménybe. Az épp lábára tekeredő kígyóra tekintett, majd öszesszűkítette szemeit, s egyetlen vágással elintézte az illetéktelen vendéget a lábán. A többiek felé tekintett, akik egész közel voltak hozzá Caius már leküzdötte a saját kígyóját, Noel még kicsit bajlódott vele. Közben egyre több hüllő közelítette meg Kress-t, így ő kardjával rögtön nekik rontott. Szúrt, vágott, a kígyók pedig élettelenül terültek el a földön. Örült, hogy végre neki is hasznát vehetik a többiek. Félt, de a kardja, s ahogy harcolt, az erőt adott neki...na meg nem kevés bátorságot. De be kellett látnia, hogy túl sok állattal kellene megküzdenie. Ekkor szerencsére Caius egy égő fáklyát dobott a csúszómászók közé. Kressara elismerően kacsintott egyet, majd még pár állattal végezve odaszaladt Caius-hoz. Már csak Noel volt vissza, de úgy tűnt, ő is mindjárt odaér. Kressara eközben a mágushoz fordult, majd így szólt.*
-Ez a fáklyás dolog nem volt rossz ötlet. A kis férgek már égnek is...megérdemelték!
*Többet nem szólt, csak várt, hogy Noel végre bejöjjön, s bezárhassák az ajtót, aztán kitalálhassák, hogyan tovább. Merthogy ugye nem maradhatnak idebent az idők végezetéig. Letörölte kardja véres pengéjét, majd sóhajtott egyet.*
-Már rég használtama kicsikét...rég volt véres. De egész jól teljesített.
*Ezt senkinek sem címezte, csak úgy megjegyezte. Leginkább magának. Önbizalomnövelésképpen, mert arra nagy szüksége volt.*

Vendég

*Nem akarta elhinni, hogy ez vele megeshet. Itt van egy nem túl nagy kivilágítással büszkélkedő piramisban, ami még csak nem is biztos, hogy Evolyran világában leledzik, és nyomorult csúszó-mászók tekergőznek körülötte. Azaz egy volt olyan elvetemült, hogy őt magát vette célba.
Még attól is undorodott, ahogy a bőrén érezhette a nyálkás testet. Hát még annak gondolatától, hogy bizony a következő dologhoz még meg is kell érintenie azt az ocsmányságot.
Fintorogva érintette meg a kígyó rajta tekergő testét, és félhangosan darálta el, amit akart mondani.*
- Redditum!
*S láss csodát, az a ronda kígyó úgy repült le róla, mintha könnyű szalag lett volna. S hogy ne érezze úgy a rusnya csúszka, mintha lejátszott volna Nel érintésének ügye, hát a Kinkaid leányzó lekapott egy fáklyát, amit melegen, és testközelből ajánlott fogyasztásra a villásnyelvűnek. Hamar lángra is kapott a kiszemelt állat, na meg pár társa, s Neloria fürgén ugrálva át őket, ment a mágus fiú, meg az ember lány után.*
- Kressara, tetszik a szeletelő technikád. *jegyezte meg Nel a lányra kacsintva, miközben kifújta magát az ugrálás után* - Mágusunkban viszont csalódtam.
*Nem fűzött hozzá magyarázatot, hogy miért is csalódott, csak jelentőségteljes pillantást vetett a nyakában lógó medalionra, amihez nagyban hasonlókat minden tűzmágusnál látott útjai során. Egyébként is, Nel mindig is úgy gondolta, hogy a mágusokon ott csücsülnek azok az aprócska jelek, amik elárulják, melyik mágiaághoz is tartoznak. Neki meg amúgyis jó érzéke volt ezek kiszúrásához.*
- Még nem találkoztam olyan tűzlobbantóval, aki segédeszköz használatára szorult volna. De nem lehet minden úgy, ahogy megszoktuk.
*A végén még barátságos mosolyt is küldött a fiúnak, hogy azért ne vegye annyira a szívére az elhangzottakat.*
- Hogyan tovább?

*Bizony a tűz sikeres volt, a kígyók felégtek és légtek Caius derekáról, Kress körül csak úgy folyt a vér. Nel is igen jól elboldogult a saját kígyóival, így valóban mind hárman az ajtó mögött találták magukat. Az ajtó be is záródott és újabb teremben találták magukat. A fáklyákitt is kivillantak és hieroglifákkal volt tele a fal. Egy kis lépcső vezet be a terembe. De amint lelépnek a terem padlójára, kb. 1 méter magasságban nyilakjelennek meg afalban és kb. 5 másodperc múlva ki is lőnek. Csak úgy élhetik túl, ha a)pajzsot használnak, b)lehajolnak, c)felugranak. A választás rajtuk áll, a nyilak pedig utukra indulnaka teremben.*

*Caius bezárja az ajtót és kicsit kifújja magát. Kresstől egy kacsintást kap a fáklyás dologra, Noel viszont egy megjegyzést tesz, miszerint többet várt egy mágustól.Caius egy sötét pillantást vet a nőre.*
-Jobb lenne, ha befognád a csinos kis szádat és a feladatra koncentrálnánk*jegyzi meg kissé csípősen és gúnyosan a fiú, majd megfordul és körbe néz a terembe.*
-Hát ez nagyszerű. Remélem nem egy labirintus következik *morogja a fiú és lassan lesétál a lépcsőről.Amint lelép,kattanás hallatszik és száz nyíl jelenik meg még a két oldalon.*
-Ajaj... *nyögi ki a fiú és hasra veti magát. Épp időben, mert elcikáznak a feje fölött a nyilak és reméli, hogy a lányoknak is volt idejük lebukni.*

//Fagy, folytatás holnap 2kor!//

//Olvad... //

*Na igen. Sikerült elkerülniük a kígyók halálos szorítását, viszont most már tényleg fogalmuk sem volt arról, hogy hol lehetnek a piramison belül és hogy most merre menjenek. Bár erre nem igazán kellett sokat várni, ugyanis fáklyák gyulladtak meg a falakon, s ismét hieroglifák váltak láthatóvá. De mivel nem igazán tudta azokat elolvasni, így nem is tulajdonított nekik nagy jelentőséget. Inkább a lépcsők felé vette az irányt a többiekkel együtt. De bárcsak ne mentek volna arra. Ugyanis amint leléptek a padlóra, nyilak jelentek meg mindkét oldalon. Caius azonnal hasra vágta magát. A két lány viszont még talpon maradt. Kressara Noel-re tekintett, valamiféle segítséget várva tőle. De persze nem hagyott mindent a másikra. Kardját gyorsan védekező állásba tette az egyik oldalon, a másikon pedig háttal Noel-nek dőlt. Közben rátaposott valami puhára, de nem igazán foglakozott vele. (Mint később kiderült, ez Caius keze volt.)*
-Noel! Gyorsan, valami varázslatot!
*Mindezt kb. másfél másodperc aatt hadarta el. Remélte, hogy nem esik baja senkinek sem. Őt végül is védi a kard meg a páncél, viszont a másik oldalon Noel-t egyelőre semmi. Caius meg gyáva nyúl módjára hasra vágta magát.*
~Tipikus pasi... Ehh, mindent nekünk, nőknek kell csinálnunk?~
*Futott át az agyán. De nem nevetett, most nem volt idő ilyen "felesleges" dolgokra.*

Vendég

*A másodpercek töredéke alatt történt minden. Caius beszólt neki de, akkor már jött is a következő kattanás, majd azok az idegesítő nyilak.
Ideje sem volt megjegyzést fűzni ahhoz a tényhez, hogy a tűzlobbantó szó szerint a lábuk előtt hever. Pedig még egy kis mosolyt is előcsalt arcára az esemény.
Érezte, ahogy Kressara neki veti a hátát. Azt pedig csak elképzelni tudta, hogy ez a bolondos lány most épp fegyverrel próbálja megfélemlíteni a nyilakat, melyek most feléjük indulnak.*
- Mentál pajzs!
*Neloria szavainak hatására lilásan derengő, vibráló pajzs jelent meg kettejük körül. A földön fekvőnek meg nem volt szüksége védelemre abban a magasságban.
A nyilak sercegve semmisültek meg a lány mentális pajzsán. Az utolsó nyíl is semmivé lett a mágikus védelmen, s rögvest eztán a varázslónő meg is szüntette varázslatát.*
- Hasznos a mentális pajzs a váratlan helyzetekben, viszont baromi sok energiámba kerül a fenntartása. Így jobb nélküle, mint vele.
*Eme szavakat csupán azért mondta ki, mert Kressara meglepett arcára pillantva szükségesnek érezte.*
- Lucis! *mondta ki hangosan a következő igét, s egy kisméretű fénygömb jelent meg a tenyerében* - Így nem érhet meglepetés, ha netán a fáklyák befuccsolnának, és még nagyobb területet is világít be, mint egy fáklya.
*További hozzáfűzni valója nem lévén megindult előre. Most viszont minden egyes lépésnél alaposan megnézte, hová is teszi le lábait.*

*Caius valóban nem valami férfiasan a földre vetette magát. De hát nem gondolta, hogy a nyilaknakmég van egy kis idejük,míg kilőnek. A két lány egymásnak háttal álva küzdenek meg a nyilakkal. Kressara pajzsabizony igen hatásos a nyilak ellen és a kardja is félbevág egy nyilat,ami majdnem hozzáér az acrához. De a mentális pajzs nem annyira hasznos. A nyilak többségét ugyan kivédi, de egy apró nyilnak sikülr áttörnie a pazsot és felsebzi Nela rcát,ahogy elsuhan mellette. De mindenki jól van. Caius is kap a fejére egy nyilat, ami a falrólpattan le, de max csak megüti a fejét. Úgy tűnik a föld sem olyan biztonságos. Mikor a veszély eltűnik és a nyilak hevernek a földön szemben egy apró kis kattanás és egy ajtó nyílik ki. Nel egy kis világító gömböt hoz létre,de nemsokáig vanrá szükség. Az ajtó mögött ott van a szarkofág egy hatalmas teremben.*

*A terem falain ugyancsak fáklyák gyúlnakkia vendégek jöttére. A falak mellet kisládákban és korsókban arany színültig. Csábító lehet, de a szarkofág lassan mocorogni kezd, majd lassan kinyílikaz ajtaja,minta nyikorogna is egy kicsit. Hatalmas melegség tölti be a termet és egy tüzes árnydémon jelenik meg aszarkofágban és ki is lép belőle.*

*Adémont tűz veszi körül, így nem valami jó ötlet közel menni hozzá. Hogy hogyan lehet legyőzni? nos, erre talán a tűz a válasz. De az embereknekhamar cselekedniükkell, mert a démon lassan észreveszi őket és akkor nincs menekvés.*

*Caius várja, hogy a lányok is hasra vessék magukat mellette, de ez nem történik meg és ahogy felnéz látja őket, ahogy háttal állnak egymással. Kressara a kardjával védi magát, Noel pedig egy mentál pajzsot hoz létre, ami nem tűnik valami stabilnak. Majd a nyilak eltűnnek és egy nyíl Caius fejére is esik*
-Áú... *dörzsöli meg a fejét Caius, majd lassan feláll.*
-Nem sok haszna van, ha sok energiát fogyaszt...*jegyzi meg Caius, majd a kis kialvó gömbre pillant.*
-Látod?*bök fejével a varázslatra, de hangjában semmi undokság vagy gunyorosság nincs.A lényeg, hogy megszabadultak a nyilaktól és egy újabb ajtó nyílt ki. Caius sóhajt egyet, majd lassú léptekkel az ajtóhoz sétál.*
-A hölgyeké az elsőbbség *hajol meg kicsit és kitárja az ajtót a lányok előtt. Majd a lányok után ő is belép a terembe és meglátja a szarkofágot, valamint a rengeteg aranyat. Eltátja a száját, majd a szarkofágra pillant.*
-Nos, akkor démonka!*szólal meg Caius és a többiekre néz. Végül a szarkofág mocorogni kezd és előbújik belőle a hatalmas démon, égetően. Caius elvigyorodik, hiszen tűzmágus létére bírja a meleget,így neki nincs melege. Feltartja a kezét és egy apró kis bűbájt mormol, mire a démonról elkezd a kezébe szivárognia tűz egy része és reméli, hogy elég az ereje ahhoz, hogy mindet elszívja és a démon ne ölje meg előtte.*

*A nyilakat sikeresen kivédték. Úgy tűnt, Caius észre sem vette, hogy Kress a kezére taposott. Ezt a lány kissé zokon vette. De hát ez van. Végül is nem állhattak le most itt veszekedni. A következő pillanatban egy kattanás szakította félbe gondolatait. Egy ajtó nyílt meg a terem túlsó végén. Lassan megindultak felé. Mikor odaértek, a mágusfiú előre engedte őket "udvariasan". Kressara ezt persze nem hagyhatta szó nélkül.*
-Micsoda úriember! A hölgyeket küldené inkább a halálba maga helyett! Ehh...majd legközelebb te mész előre!
*Azzal fintorogva átlépett az ajtónyláson. De rögtön meg is torpant, ugyanis rögtön előttük ott volt a szarkofág. Nem sokra rá már a démon is megjelent, igencsak forró helyzetet kialakítva a helyiségben. Kress bosszankodva nézett fel a hatalmas démonra. Félt, de igyekezett ezt ne kimutatni. Inkább gúnyolódott egy kicsit.*
-Hűűű...meg fogok sülni ebben a melegben! Pokoli meleg van itt... Halljátok-e? Nem akarja ez a démonka lejjebb venni a fűtést? Még a végén rám olvad ez a páncél...
*Persze ez kissé túlzás volt, de tény, hogy nagyon melege volt a lánynak a páncélban. De nem foglalkozott vele. Inkább a két varázstudóhoz fordult. Remélte, hogy ők tudnak valamit kezdeni ezzel a hatalmas lénnyel.*
-Öhm...már nem azért, de örülnék, ha kezdenétek valamit ezzel a démonnal! Mert nem hiszem, hogy én sokat tudnék segíteni a kardommal vagy bármi mással. De ha mégis, csak szóljatok!
*Kacsintott rájuk, majd arrébb lépett pár lépést, hogy messzebb kerüljön a démontól és így a melegtől is. Bár nem sokat használt a dolog. Igyekezett inkább valamiféle védekezőállást felvenni. Bár nem igazán hitte, hogy a kardja vagy a páncélja nagy akadály lenne a démon számára. Most jött el az a pillanat, mikor valóban úgy érezte, teljesen tehetetlen és a másik kettőre van utalva...na meg a sorsára.*

Vendég

*Nel az arcához kap, s érzi, ahogy lüktetni kezd arcbőre ott, ahol a nyílhegy felsértette. Apró kis sérülés de, akkor is bosszantó.*
- Vividus!
*A varázsige kiejtése közben finoman húzta végig kezét a frissen szerzett seben, s érintésének nyomán begyógyult a nyílütötte sebesülés.
Majd követte Kressarat a következő helyiségbe. Nem igazán foglalkozott a fiú megjegyzésével, csak kissé összeszűkített szemekkel pillantott rá.
A következő dolog amire felfigyelt egy tűzdémon volt. Méghozzá nem épp a legpuhányabb fajtából.*
- Frankó! Démon rendelésre...
*Szavait leginkább magának címezte, miközben halk suttogással motyogta el idézetét.*
- Démon szívet melengető, tűzes szívet megejtő, bűbájjal forrongó, sötét lélekkel esküvő... Sötét árnyak fogásában vergődött árnyak démona most előjöjj!
*Ajkain gonoszkás vigyor jelent meg, miközben a falakon mozgásba lendültek az árnyékok.
Nem volt szemernyi kétsége sem affelől, hogy egy árnydémon jön most segítségére. Elvégül ez csupán egy elemi szintű varázslat, amit még egy kezdő mágus is képes megejteni, már ha van annyi gógyija, hogy megjegyezze az idéző szöveget. Szerencsére Neloria mindig is éles eszű volt. Már a mágusképzőben is hamar kitűnt tehetségével, na meg kissé érzéketlen jellemével. Talán épp ennek a rideg jellemnek köszönhette, hogy elsők között végzett annak idején.*
- Veradron!
*A név kiejtésekor a tüzes démon mintha már észre is vette volna őket, s ekkor az árnyak megremegtek a falon, s megannyi árnydémon kezdte meg körözését a tűzdémon körül.
Bár tudta a lány, hogy e démonok koránt sem ellenfelek ennek a démonnak de, arra jók, hogy összezavarják. Egyébként is nehéz elpusztítani az árnydémonokat. Hiszen hol tűz van, ott fény is van, s a fény szüli az árnyakat.
Nel pedig tekintetével a helyiséget kezdte el átkutatni használható fegyver, vagy védelmi eszköz, akár csak egy védő amulett után. Elvégül az ilyen helyeken gyakorta ott találjuk az ellenálláshoz szükséges dolgokat is.*

*Bizony kressara most nem igazán tud segíteni, habár ha éles a szeme könnyenészrevehet egy apró kis gombot aszarkofág belsejében Ha azt elérné, kiderülne, hogy mit is rejt a szarkofág belseje és talán a démon is eltűnne.
Caus varázslata egy ideig elszívja adémon tüzet és már majdnem kezd kialudni, mikor adémon felénélkül és észreveszi a fiút. Egy tűzgömböt hajít felé,ami elis találja Caius-t és a falhoz vágja.
Nel árnydémonjai megjelennek és körbeveszik a tűzdémont. Nem olyan erős, amennyire hiszik, így a démon egy pillanatra megáll és csak az árnydémonokat követi a sötét tekintetével. Minthafélne az árnyékoktól, adémon kezd összemenni és a tüze is kezd kialudni, de még küzd a félelem ellen és néhány árnydmont meg is éget és el is pusztít.De úgy tűnik hogy Nel démonjai vannak előnyben.*

*Caius előre engedi a hölgyeket az ajtóba, mire egy megjegyzést kap.*
~Hát ez hihetetlen. Bármit csinálok, beszólnak~*morogja Caius és dühösen bevágja maguk mögött az ajtót. Végül körbenéz és a szarkofágból kibújik a tűzdémon. Caius egy ideig féken tudja tartani, de csak addig, amíg Kressara kivonja magát a forgalomból és Nel megidézi a démonokat. Hirtelen Caius felé repül egy tűzgömb és a falhoz csapja, megégetve a ruháját és picit a hasát is. Igen erős gömbvarázslat volt, így a fiú egy pillanatra elveszti az eszméletét. Mikor felébred, azt látja, hogy a tűzdémon egyre kisebb, és árnydémonok veszik körül, habár még közel sem győztek.*
-Kress! Csukd be a szarkofágot, hogy ne tudjon visszamenni *kiáltja a lánynak Caius, mert sejti, hogy a tűzdémon majd vissza fog oda menni.*

*Úgy tűnik, Caius nem sokra ment azzal, amit csinált, mert a démon jól a falhoz vágta. Kressara egy kis kuncogást hallatott, de hamar abbahagyta. Valójában nagyon is átérezte, mennyire fájhatott a fiúnak. Oda akart menni segíteni, de hirtelen valamiféle árnyékok jelentek meg, amik úgy tűnt, visszafogták a démont. A lány ennek megörült. Gyanította, hogy a másik nő követte el ezt a varázslatot vagy idézést. Gyorsan teltek a másodpercek. A következő pillanatban már azt vette észre, hogy a démon egyre kisebb lesz, s a mágusfiú neki kiabál. A szarkofágra pillantott. Nem sokat látott belőle, mert ott még égett némi kis tűz. De nem foglalkozott vele. Kardját maga elé tartva odarohant, s már épp becsukta volna azt, mikor észrevett valamiféle kis gombszerűséget a szarkofág belsejében. Habozott pár másodpercig, végül megnyomta. Kíváncsian várta, mi fog történni, mialatt az árnydémon egyre közelebb került hozzá.*
-Találtam valamit! Még tartsátok vissza egy kicsit, légyszi!
*Azzal visszafordult a szarkofághoz, s várta, hogy mi fog történni a gombnyomás hatására. Csak remélni tudta, hogy nem valami újabb csapda.*

Vendég

*Megnyugvással veszi tudomásul, hogy ez a varázslata több hasznot jelent nekik, mint azt gondolta.
De egy pillanatra ledöbben, amikor Caius a falhoz csapódik. Hallja, ahogy nyekken is egyet szerencsétlen. Még látja, amint sercegve elenyészik a tűzlabda a fiú hasánál. Ruhája megperzselődött, s ha az megégett, akkor maga a tűzlobbantó is sérült lehet.
De alig egy szempillantásnyi idővel később máris kiabálni hallja a fiút. Kressarara pillant, aki úgy tűnik, a szarkofághoz igyekszik. A démont eközben egyre kevesebb árnydémon tartja sakkban. Nem tudja a lány, hogy meddig bírják ellenállással az árnyak, de mégis muszáj a fiúhoz mennie.
Nem is hezitál tovább, hanem rögvest a fiúhoz siet.
Caiushoz érve látja csak, hogy sejtelme beigazolódott. A tűzlobbantó bizony megsérült. Gondolkodás nélkül térdel le elé, és teszi kezét a hasfalára. Lassan végigsimítja, miközben elmondja gyógyító igézetét.*
- Vividus!
*Amint végzett ezzel a művelettel, már ugrik is talpra, hogy Kress után nézzen. A lány szavai azonnali cselekvésre késztették.
Villámgyors ugrással termett a legközelebbi tárgyak mellett, és minden egyes tárgy megérintésénél annyit mondott: Redditum!
A tárgyak pedig vad vehemenciával repdestek élő céltáblájuk felé, ami maga a tüzes démon volt. Repült ott minden, amit csak módjában állt megérintenie Nelnek. Volt ott repülő fáklya, s ebből legalább fél tucat, s még ki tudja miféle vackok, amik csak a keze ügyébe kerültek. Arra legalább megfeleltek, hogy elterelje a figyelmet Kressararól.*

*A tűzdémon bizony egyre kisebb és kisebb lesz és az árnydémonok sakkban tudják tartani igen szépen. Caius sajnos pórul járt és a hasa is megégett, de hála Nel-neka fiú hasán már nyoma sincs az égésnek, a bőre piros egy kicsit. Kressara bizony megtalálta a szarkofágban a gombot. Amit meg is nyomott,de egyenlőre nem történt semmi. Időközben Nel mindent dobálni kezdett a démonhoz és balha módjára fákklyákat is. A tűzdémon ezt kihasználta és a fáklyák segítségével ismét tűzre lobbant és egyre csak nőtt, ésgyilkolta az árnydémonokat. Márcsak 1 árnydémon állt előtte és a tűzdémon azt is megölte, mikor a szarkofágból a kis gomb, ami eddig be volt nyomodva, lassan ismét kijön a helyéről ésapró füst teríti be az egész termet. Majd egy hatalmas szfinx jelenik meg a terembe és egyetlen ugrással a tűzdémonra veti magát. Szétharapja a démont és meg is öli. A démon hangos sercegéssel tűnik el a teremből. A szfinx végigméri az embereket, majd meghajol. Végül beleugrik a szarkofágba és a belsejében apró kis rajzolattá változik. Hangos nevetés és kuncogás hallatszik, majd berepül a fáraónő.*
-Sikerült! NAgyon szépen köszönöm! Végre szabad vagyok! *örvendezik a nő, majd a kincsek felé int.*
-Vihettek annyi aranyat, amennyit csak akartok.*mondja vigyorogva a nő, majd belép a szarkofágba és beázrja az ajtaján. Amint kattan az ajtó, a teremben a fáklyák lyukaiból víz kezd beszivárogni és bizony nagyon úgy tűnik, hogy a terem hamar megtelik vízzel.*

*AZ Árnydémonok jól tartják a frontot,viszont Caius ahogy visszanyeri az eszméletét, hihetetlen fájdalmat érez a hasánál. Látja, hogy a mellénye és az inge teljesen szétégett és bizony a bőre is megégett egy kicsit. Felszisszen, majd látja, hogy Noel felé igyekszik. Végighúzza a kezét a hasán, valamit mormolva és az égés eltűnik. Caius hálásan néz a nőre.*
-Köszönöm *mondja a nőnek, majd Kressarat keresi a tekintetével. Amikor meglátja a lányt a szarkofágban, talpra szökken s odafut a lányhoz.*
-Mit csinálsz? *kiált rá, de meglátja a gombot és várakozóan néz Kressre valamint a tűzdémonra.Ahogy Noel fáklyákat kezd el dobálni a démon felé, az elkapja őket és lángra lobban.*
-Oh, jesszus... *motyogja Caius és már felkészül a halálra,mikor a gomb halkan kattan és füst keletkezik. Nem tart soká, és egy szfinx áll előttük, aki hamar szétszedi a démont.*
-Wow! *csakennyit tud kinyögni a fiú, majd halk nevetést hall és megjelenik kedvenc barátnőjük a fáraónő. Megköszöni és vígan belibben a szarkofágba, majd az ismerős kattanás és hangos vízcsobogás. Caius körbenéz.*
-Ezek a kattanások soha nem jelentenek jót...*morogja,majd sebesen körbepillant.*
-Robbantsuk ki a piramis tetejét és akkor ki tudunk jutni *néz a lányokra ű, majd Noel-re, hiszen ő a mágus.Caius lehunyja a szemét és egy nagy robbanógömböt kezd el megidézni.*

*Csak annyit látott az egészből, hogy Caius hozzá szaladt, majd váratlanul nagy füst terítette be az egész helyiséget. Mikor szép lassan eloszlott a füst, Kress egy hatalmas nagy szfinxet pillantott meg éppen maga előtt úgy két-három méterre. Eltátotta a száját, hiszen még sosem látott ilyen lényt...ezidáig. Az egész olyan hamar játszódott le, hogy a lány csak annyit fogott fel belőle, hogy a szfinx szétszedte a démont és rögtön ezután el is tűnt egy meghajlás kíséretében. Kress még mindig nem ocsúdott fel a hirtelen meglepetésből. Csodálkozva nézte a szellemet is, amint visszatér a szarkofágba, s azt mondja, vigyenek annyit a kincseiből, amennyit csak akarnak. Hát persze, hogy ez nem volt ilyen könnyű! Ugyanis egy újabb "barátságos" kattanást lehetett hallani. A lány már el sem tudta képzelni, vajon most miféle csapdába estek. Bár nem is kellett gondolkodnia, ugyanis hamar megtudta a dolgot. A víz, ami a fáklyák helyeiről kezdett el beszivárogni, elég gyorsan folyt befelé ahhoz, hogy perceken belül ellepje őket. És hát egyértelmű, hogy neki semmi esélye sem lenne, hiszen a páncél rajta van, s az simán lehúzná a víz fenekére. Szerencsére a két varázstudónak volt ötlete, így kissé lenyugodott de még mindig aggódott.*
-Ugye ez a robbantás tényleg működni fog? Várjunk...nem is ezt kérdezném. Hanem azt, hogy mégis hogyan fogunk felmászni oda a tetejéhez. Mert ha úgy gondoltad Caius, hogy majd a víz felvisz odáig,akkor azt felejtsd el! A páncélom lehúzna a mélybe... Levetkőzni meg nem fogok csak azért, hogy te azon élvezkedhess!
*Karba tett kézzel nézett Noel-re, majd így szólt.*
-Szerintem egyszerűbb, ha robbantunk magunknak egy ajtót valamelyik falon, nemde?
*Azzal diadalittasan fordult Caius felé, s kiöltötte a nyelvét.*

Vendég

*Neloria furcsa tekintettel néz a fiúra.*
- Nem akarok hangulat romboló lenni Caius de, ha robbantod a tetejét, akkor olyan laposra fog minket nyomni a lezuhanó törmelék, hogy azt öröm lesz néznie vendéglátónknak.
*Lassan csörgedezett lábaihoz a víz, míg Nel az ajtóval szemezett. Gondolkodásra viszont nem sok idő volt, hát gyors lépésben loholt el az ajtóig.*
- Talán... *motyogta maga elé, miközben megpróbálta kinyitni a bezáródott ajtót, s szerencsére az engedett is a lánynak* - Nagyszerű. Talán sprintben próbáljuk meg a kijutást?
*Maga sem tudta, melyik a jobb ötlet. Hiszen maga a kijárat nincs is túl messze tőlük. Talán időben kijuthatnak mind. Mert ha a vízre várnak, akkor Kressaranak tényleg vége. Hacsak...*
- De a vizes ötletet is támogatom, abban az esetben, ha Kressara kimászik a fémkalitkájából.
*Még egy sanda vigyor is kiült arcára.*
- Nos? Futás, vetkőzés??? Melyik hangzik jobban?

*Avíz bizony igen gyorsan folyik a lyukakból és az embereknek már a térdükig ér a víz, ami egyre csak nő és mire megbeszélik adolgokat talán már a derekukigfog érni.Az valóban igaz, hogy Kressarat lehúzná a páncélja és a kőtörmelékkel is vigyázni kellene. Az ajtó viszont enged Nel-nek, habár volt még egy ajtó, amibizony igen masszívnak tűnt a kígyók után. Kérdés, hogy melyik utat választják? A vizeset, vagy az ajtósat?

*Úgy tűnik, hogy Caius ötlete nem túl támogatott,de egy lenéző pillantást vet Kress-re.*
-Édesem! Most eszembe sem jutott, hogy Téged nézzelek. Amúgy sem érdekelnek a nők *jelenti ki komolyan Caius, majd az ajtó felé néz végül fel.*
-Én még mindig a robbantást támogatom. Az az ajtó igen masszívnak tűnt a kígyók után. De Kress döntsd el, mert nem akarok megfulladni és lassan az ajtót is elönti a víz *jelenti ki Caius a lányra nézve és bizony már majdnem a derekáig ér a víz.*

*Na igen. A dolgok persze nem úgy alakultak, ahogy Kressara szerette volna. Nagyon is úgy tűnt, hogy muszáj lesz levetnie magáról a páncélját. De azért még reménykedett, hátha mégsem. Az első ajtó engedett is, s a lány megörült, hogy talán nem kell vetkőznie, de amikor a következőhöz értek, már más volt a helyzet. A derekukig ért a víz, s a másik ajtó is elég erősnek tűnt. Caius közben "leédesemezte", ami nagyon nem tetszett neki.*
-Miféle Édesem? Na álljunk csak meg egy szóra! Nem vagyok a te Édesed! És tudod, hogy mikor fogom elhinni, hogy nem érdekelnek a nők!? Hát, azt lesheted! Noel, kérlek, kösd be a szemét vagy valami!
*Szúrós szemmel nézett Caius-ra, majd felszegte a fejét, s mutatóujjával mutatta is, hogy legyen szíves elfordulni. Amint ezt megtette a mágusfiúka, Kress elkezdte levetni magáról a páncélját. Hamar ledobálta magáról a kisebb részeket. Aztán végül a legnagyobb vasdarabból is kibújt, majd végignézett magán. Egy vékonyka ruhácska volt rajta, ami kissé átlátszó is volt. Összeszorította ökleit, s Noel-hez lépett úgy, hogy a pasi még véletlenül se láthasson semmit sem.*
-Kérlek, add ide a köpenyed! Nem szeretném, ha Caius valami olyat látna, ami nem neki való...
*Azzal nevetett egy jót, s várta, hogy a másik odaadja azt a fránya köpenyt. A vízszint már igencsak megemelkedett. Most épp a hasa közepéig ért, de egyre magasabbra emelkedett. Már nem volt sok idejük. Még egy utolsót odaszólt a mágusnak.*
-Te Caius! Ezt majd még behajtom rajtad... Már a páncélomat és a kardomat...az árukat. Vagy kifizeted, vagy ledolgozod! Hehehehe!

Vendég

*Magában igazán jól mulatott a kialakult kissé komikus helyzeten. Legalábbis az ember lány helyzete mostanra viccesen alakulgat.
Természetesen nem fog Nel sem itt állni , mint egy bóka madár. Inkább gyors tempóban memorizálta a mentális pajzs idéző igéjét. Tudta, hogy akár fél órán át is képes volna maximális biztonságot nyújtani a többieknek és magának de, nem óhajtotta túl sok energiáját belefektetni a védekezésbe.
Így aztán bizonyosan csak a veszedelmesebb helyzetekben fogja aktiválni, s az olyan lehulló kődarabok ellen, amik valós veszélyt jelentenek bármelyikük számára.
Közben lekanyarította magáról szürkésfehér köpenyét és Kressarara terítette.*
- Ami a térítéseket illeti... Vigyázz ám a köpenyemre, mert eléggé a szívemhez nőtt. Kissé a szívemre venném, ha elszakadna vagy valami hason szörnyűség történne vele.
*Pajkos kacsintással lépett el a lánytól.*
- Kezdheted Caius! Ha szükséges, majd aktiválok védelmi varázslatot... Csak ha szükséges!
*Aztán várta, mi fog történni, mit kell esetlegesen elhárítania önmaga, és két ideiglenes társa felől.*

*Bizony a tanakodás elég hosszúra nyúlikés már aszarkofág isvígan lebeg a víz tetejér, ahogy az összes aranypénzt rejtő kis tál és láda. Kressara végül elhatározta, hogy leveszi a páncélt, ami ledob a víz aljára. A páncélkéken felvilan a vízben, majdeltűnik. Érdekes, de talán ez jót is jelenthet. Dehamar kellcselekedniük, majd a víz már lassan a nyakukig ér, ígyszinte már nem is fintos, hogy Kressara-n van-e valami mert nem igazán látszik. Hamar kell cselekedniük a robbantással, majd valóban kezdi ellepni őket a víz.*

*Kress még mindig hisztizik és Caiusnak kezd az agyára menni a lány. Ugyan kit érdekelne, hogy mi van a páncél alatt? Caius-t biztos nem. Soha nem volt még nővel és nem is akar. De úgy tűnik, hogy Kress ezt nem hiszi el és meg is dorgálja a fiút. *
-Valóban nem vagy az édesem, de sietnél? Nem akarok itt megfulladni! *mondja unott, de sürgető hangon a fiú.A kis jelzésre Caius az égnek emeli a szemét,sóhajt egyet, majd lovagiasan elfordul és látványosan a szemére teszi a kezét.*
-Elfordulok, ne idegeskedj, csak siessetek! *morogja Caius, majd mikor Noel szól neki, megfordul. Végignéz Kress-en, majd megvonja a vállát.*
-A páncél jobban áll *jegyzi meg unottan, végül ismét elkezdi megidézni a nagy robbanógömböt.*
-Ha kirobban, bukjatok a víz alá, hátha annyira nem üt agyon a kő *jegyzi meg Caius kissé idegesen, majd felküldi a gömböt a tetőre,ahol végül szétrobban és a piramis teteje valóban felrobban. A víz már a nyakukig ér és Caius le is bukik. A vízben az egyik lábashoz úszik és két marék aranyat töm a zsebébe. Majd a lányokra néz és feltolja magát a víz felszínére és várja, hogy kijussanak.*

*Ha nem ért volna a víz már a nyakáig, akkor biztosan odamegy és legyűri Caius-t. De most mással kellett foglalkozzon, mégpedig a kijutással. Már előre félt attól a robbantástól. Hát még amikor ténylegesen megtörtént a dolog, akkor mennyire félt! Azonnal a víz alá bukott, s reménykedett, hogy nem találja el egy törmelékdarab sem. Mert hogy a vízben talán nem üti annyira agyon a kő, az egy nagy marhaság volt már megint. Caius marhasága, ki másé is lett volna? Lassan felküzdte magát a felszínre, majd körülnézett. Caius sehol, Noel pedig épp most merült le a szeme láttára. Nem tudta elképzelni, mi lelte őket. Hamarosan megjelent a mágusfiú. Kress nem is hagyta szó nélkül a dolgot.*
-Ti meg mi a fenét csináltatok odalent??? Nem most kellene víz alatti randit tartanotok! Én inkább azon aggódom, hogy beválik-e a terv. Mert ha nem...én akkor egész szellemlétem alatt téged foglak idegesíteni, az már egyszer biztos!
*Befejezve a hisztit arrébb úszótt kicsit, s felnézett a piramis teteje felé, ami immáron ki volt robbantva. Látni lehetett az eget. Kressara megörült ennek, s már alig várta, hogy felérjenek. Úgy tűnt, hogy ez hamarosan be is fog következni. De addig is még kell várniuk egy kicsit...*

» 09. Sötét orom - a vámpírok búvóhelye