6. Otthon - Ared háza

-Itt van, nem messze. A neve Alcarinqë. Valaha tündérek laktak itt, de aztán elnéptelenedett. Azóta nem járnak erre tündérek, csak néhány utazó mágus vagy ember. Sokak szerint eléggé hátborzongató hely, de én szeretem. Néha esténként hallani lehet, ahogy valaki egy dalt játszik furulyán. Nagyon szép az a dal, bár kissé szomorú.-
*Egy barackot rágcsált, és élvezettel szívta be a illatát.*
-Szerintem ha csak minimálisan ismered a gyógyfüveket, az éppen elég, hiszen minden faluban van egy-egy gyógyító vagy gyógyfű-ismerő. A myrték területe különben is az illúzió, nem? Van egy barátnőm, akinek a párja myrte, és igazán nagy tudású. Ahogy hallom, elképesztő dolgokat tudtok létrehozni.-
*Eszébe jutott Hypyno szivárványa és halványan elmosolyodott.*
~Tényleg van érzéke ahhoz, hogy felvidítsa az emberek szívét.~

*Hyp érdeklődve hallgatja a lányt, ahogy mesél a faluról. Érdekes hely lehet.*
~lehet, hogy hazafelé benézek oda. tündérek. már megint ezek a kis lények. látnom kell egyet~*határozza el magában mosolyogva.*
-Dalt lehet hallani? Talán szellemek? - érdeklődik Hyp kiváncsian a lánytól. Még szellemet sem látott soha, de azt is tervbe veszi.*
~micsoda hihetetlen ez a lány!~néz csillogó szemmel Ared-ra. Mikor megemliti, hogy egyik barátnőjének a társa myrte, Hyp elmosolyodik.*
-Csak nem Hiswa, Mitryas felesége? - kérdezi titokzatosan Hyp. Majd az illúzióra elmosolyodik. A botja után nyúl, koppant kettőt a földön, majd Ared barackja szivárvány szinű lesz és aranyos fény veszi körbe.*
-Lehet, hogy ez nem valami nagy, de szépnek szép, igaz? - kacsint a lányra.*
~de annyira nem, mint Te!~*gondolja a myrte és csillogó szemmel nézi Ared-et, kiváncsi hogyan reagál a lány.*

-Igen, Hiswa. Még Álomfalváról ismerem őt, és képzeld, vele voltam, amikor megszülettek a babái. Persze most már nagyok lehetnek... nagyon rég láttam őket.-
*Ismét elfogta egy pillanatra a szomorúság, de amikor a kezében felfénylett a gyümölcs, tágranyílt szemmel figyelte. A szája szinte akaratlanul mosolyra húzódott és teljesen belefeledkezett a látványba.*
~Ez egyszerűen gyönyörű... mintha önmaga sugározná a fényt.~
-Igazán figyelmes vagy, myrte uram. Egy fényhozó istharnak nincs szebb látvány a fényességnél... Talán csak az éjszakai égbolt csillagai.-
*Elbűvölten nézi ismét a barackot, majd hálás szemekkel néz Hypynóra.*
-Köszönöm szépen, Hypyno!-

*Hyp elgondolkozik. Hallott Hiswa és Mitryas gyermekeiről, de még nem látta őket.*
-Mennyi idősek? - kérdezi a lányt, hiszen ha ott volt a születésnél, biztosan tudja, hogy most mennyi idősek lehetnek a gyerekek. Hypnek fogalma sincs. De annyira végül is nem is érdekli. Ared reagálása a gyümölcsre nagyon tetszik és jól esik neki. Látszik Ared-en, hogy tetszik neki mind a gyümölcs, mind az illúzió - bár a kettő, most egy és ugyanaz. Hyp elmosolyodik, majd az asztalnál meghajol egy kicsit mosolyogva. Bár ez igen viccesen néz ki.*
-Hölgyem! - mondja mosolyogva, majd felnéz és Ared szemébe néz.*
-Fényhozó? Nahát! Nem is mondtad, hogy fényhozó vagy! - csodálkozik Hypyno a lányon. Majd ismét egy mosolyt küld a lány felé.*

*Ared elgondolkodik kissé, majd tétovázva szólal meg.*
-Háááát, tudod, nem hiszem, hogy az életkoruktól függene a kinézetük. Egy éjtünde-myrte frigyből ritka képességű gyermekek születhetnek... Szerintem most olyan négy-ötéves-formák lehetnek. Egészen élénk, aranyos gyerekek, már amennyire emlékszem rájuk. Sajnos régen láttam utoljára őket.-
*Egyszerűen nem tudja elfojtani a mosolyát.*
~Igazán szerencse, hogy most került az utamba ez a myrte. A mosolygásával és a jókedvével segít nekem is átvészelni ezt az időszakot... remélem, mihamarabb megtalálom újra a helyemet.~
*Gondolkodik egy kicsit, s újra eszébe jutnak a képek, amiket a hazája határán látott, Zothar arca, és Haran, de már nem olyan fájdalmasak a képek. Ahogy jöttek, úgy el is szálltak a borús gondolatok.*
-Azt mondják, van itt szellem a faluban: egy tündér két fia, akik az anyjukat várják. Néha elhatározom, hogy meglesem őket, de végül soha nem merek nekivágni az útnak. Pedig ugye, fény mindig van nálam.-
*Mosolygott egyet, majd egy kis kézlegyintéssel fellobbantotta a teraszon és a fa ágain elhelyezett kis gyertyákat. A sok színben pompázó lángok barátságos fénybe borították az alkonyatban a kis teraszt.*

*Hyp érdeklődve hallgatja a lányt, majd elgondolkozik.*
~ritka képességű gyermekek~*gondolja a myrte és elmosolyodik, ahogy Ared-ra pillant.*
-Te nem akarsz gyermeke? Mondtad, hogy néha van, hogy valaki itt lakik veled - kérdezi titokzatosan Hyp. Persze érdekli a lány kapcsolata a gyerekekkel, de inkább azt akarja kihúzni belőle burkoltan, hogy van-e valakije. Mert persze az a valaki, aki néha itt szokott lenni vele, lehet a párja, de lehet egy barátnője is. A szellemekre elgondolkozik.*
-Ha gondolod, egyszer szivesen elkisérlek! - kacsint a lányra.*
~Oké, Hyp, állj le. Ennyi elég lesz...~*szidja magát a myrte, de nem tudja levenni a szemét a gyönyörű lányról. Mikor az egy kézlegyintéssel "felkapcsolja" az összes gyertyát, Hyp elmosolyodik és felnéz.*
-Gyönyörű! - suttogja elámulva a myrte.*

*Ared a gyermekek említésére elkomorodott. A szíve ismét sajogni kezdett, és bizony a szeme sarkában is megjelent egy apró könnycsepp. Kissé elfordult, belebámult az egyik gyertya fehéren izzó lángjába.*
-Nem, Hypyno. Azt hiszem, nekem nem lesznek gyermekeim... Valaki van, akivel elgondolkodtam a családalapításon, de aztán... vége lett, és nem tudom, fogom-e látni egyáltalán... de gyerekeket nem szeretnék.-
*Komolyan nézett a férfi szemeibe.*
~Bárcsak tudnád, mennyire nem akarom továbbvinni a családom vérvonalát. Rossz vérből születtünk, és nem biztos, hogy a világnak szüksége van újabb kényurakra. Apám persze rettenetesen megharagudna, ha hallaná ezeket a szavakat, de szerencsére túl messze van még ahhoz is, hogy egyáltalán tudja, hogy még életben vagyok.~
-Azt hiszem, nem nekem találták ki a családot.-
*Szomorkásan elmosolyodott, majd felvetette a fejét és rákacsintott a myrtére.*
-De foglalkozzunk érdekesebb dolgokkal. Tényleg elkísérnél engem szellemlesre?-

*Hyp tátott szájjal hallgatja a lányt. Nem érti, hogy miért vélekedik igy Ared a családról, de Hyp látja, hogy a lánynak nagyon rosszul esik a kérdés, rossz témába tenyerelt bele. Még az apró, csillogó könnycseppet is észreveszi a lány szemében. Lassan feláll és a lányhoz sétál. A kezét Ared vállára teszi és simogatni kezdi a vállát.*
-Ne haragudj, hogy ilyen tapintatlan voltam. Csak... - itt elmosolyodik - el tudnálak képzelni anyának. Biztosan olyan gyönyörű gyermekeid születnének, mint amilyen Te magad vagy! - jegyzi meg Hyp és maga is megijedt ettől a nyilt mondattól. el is pirul egy picit. Majd megköszörülte a torkát.*
-Szellemvadászat? hát persze! Biztosan... khmm... izgalmas lesz! - mondja a myrte, de nem néz Ared szemébe. Kiváncsi, hogy mit reagál az előbbi kijelentésére.*

*Ared összerezzent az érintésre, és kis híja volt annak, hogy Hyp mellkasára borulva síni kezdjen, de amikor meghallotta, hogy a myrte szépnek tartja, elkerekedtek a szemei, majd mosolyogni kezdett.*
- Köszönöm a kedvességed, Hyp, de a szépség csak egy állapot.-
*Zavartan elpirult, végül aztán feladta a harcot.*
-"Van, aki gyönyörű;
van, akin észre kell venni;
s van, aki attól szép,
mert hasonlít egy csúfra,
akit szeretek."
Látod, mindenkiben van szépség, még talán a koboldokban is, bár azok inkább büdösek...-
*Próbálta valami viccessel elütni a dolgot, de nem nagyon jött be neki. Ezért aztán ismét a szellemekre tereli a szót.*
-Valami nagyon régi, érdekes legenda fűződik hozzájuk... Lehet, hogy előbb érdemes lenne utánanézni, nehogy véletlenü,l meglepetés érjen minket.-

*Hyp látja, hogy Ared bizony a könnyeivel küszködik. A myrte nem nagyon tus mit csinálni, soha nem volt jó a vigasztalásban. Csak sóhajt egyet. Ared elé guggol, megfogja kezével a lány állát, majd felemeli a fejét, hogy szemük egy vonalban legyen.*
-Hidd el, már akkor is gyönyörű voltál, mikor először láttalak. És szerintem az is maradsz! - mondja mosolyogva a férfi, majd elengedi a lányt. Érezte, hogy Ared összerezzen az érintésére, igy nem akar még több kontaktust, testi érintést megkockáztatni a lánnyal kapcsolatban. Kissé hátrébb lép. A koboldos viccre elneveti magát.*
-Na igen. Bár szerencsére még nem találkoztam olyan közelről koboldokkal - nevet Hyp. A szellemekre elgondolkozik.*
-Nos, hol lehetne utánuk nézni? //Google? xD//

*Ared hálás szemekkel néz a myrtére, bár kissé feszeng, hiszen most már végképp nem tudja, hogyan viselkedjen. Végül úgy dönt, hogy megpróbálja jól érezni magát, hiszen semmi értelme azon bánkódni, ami elmúlt. Felállt hát ő is és bátran Hyp szemébe mosolygott.*
-A szavaid fényt hoztak a lelkembe, Hyp, és ezt soha nem fogom elfelejteni.-
*Elindult a ház belseje felé, és félúton visszanézett.*
-A városban kaptam egy könyvet, a Birodalom legendáiról. Talán találunk benne valamit. Már persze ha van kedved könyvet bújni... Mit gondolsz? beszélgessünk most és később kutassunk, vagy üssük fel a könyvet rögtön?-
*Kérdően nézett Hypynóra.*
-Esetleg hagyjuk az egészet és menjünk rögtön szellemet keresni, lesz ami lesz?-

*Hyp elmosolyodott Ared kijelentésére. Bólintott egyet.*
-Igyekeztem! - mosolyodott el a myrte, majd mikor Ared-en látta, hogy "félreűzte" a rossz kedved a myrte büszke volt magára. Ekkor Ared elindult befelé. Hyp utána nézett, majd megfogta a botját, a konyhában a falhoz támasztotta és követte a lányt. Mikor az kérdőre vonja, hogy mit szeretne csinálni, Hyp szive nagyot dobban.*
~talán most...~*gondolja és szeme megcsillan. Közelebb lép Aredhez, majd mélyen a szemébe néz.*
-Mi lenne ha... elmesélnéd, hogy ki bántott meg annyira, hogy nem akarsz gyermekeket? - kérdezi Hyp kiváncsian és megfogja a lány kezét. mélyen a szemébe néz, majd lassan a kanapéhoz húzza a lányt és leülnek.*

*Ared egy pillanatra megáll, aztán követi Hypynót.*
~Végül is, miért ne? Túl messze van innen az én világom, nem érnek el onnan, akár el is mondhatom neki.~
*Vesz egy nagy levegőt, Hyp felé fordul és belekezd.*
~Talán hallottál már a szülőföldemről, és annak a kormányzójáról. Telithrandir nagyúr kegyetlen és hataloméhes, a sötétség megszállottja lett az idők folyamán. Átengedte az országot és annak népét a sötét lovagok számára. Persze továbbra is kormányzó maradt és továbbra is folytatja a véres kézzel való uralkodást. Félelemben tart mindenkit, és lassan kiűzi a fényt az emberek lelkéből. Hideg, kőszívű ember. És az apám. Amikor megjelentek a palotában a sötétség küldöttei, elszöktem az udvarból, s bár apám kémeket küldött utánam a szélrózsa minden irányába, szerencsésen elbújtam. Kellettem volna neki, hiszen egy lánygyermek mindig jó tárgyalási alap, ha szövetséget akar kötni az ember, érted? Egy lánynak nem sok értéke van apám szemében. A fivéreim, már az a kettő, aki életben maradt közülük, biztonságban vannak, és a hírek szerint egészségesek... És kezdenek apánkra hasonlítani... hiába, a vér szava erősebb mindennél. Ezért döntöttem úgy, hogy inkább megmaradok Arednek, és élek egy egyszerűbb életet. S ha lehet, nem viszem tovább sem a hagyonmányokat, sem a vérvonalat...-
*Nagyot sóhajtva fejezte be a hosszú történetet, aztán a saját kezeire nézve folytatta.*
-És persze most ez az elhatározásom nagyon is betarthatónak tűnik, hiszen ismét egyedül vagyok, ahogy eddig is volt. Az a pár hét pedig, amit együtt töltöttünk Zotharral... mintha száz év távlatából nézném... Remélem, megtalálja azt, amit keres, ha már én nem tudtam megadni neki.-
*Kissé félszegen mondta ezeket a szavakat, de egész lelkével komolyan gondolta. Zothar emléke lassan begyógyult, hiszen előtte is magányos volt a lány, így nagyon bízott benne, hogy ismét magára talál.*

*Hyp még mindig Ared kezét fogva hallgatja a lány történetét. Lassan simogatni kezdi egyik ujjával a lény kézfejét, de szinte észre sem veszi, annyira belemerül a lány történetébe. Persze Ared hangja csábitja el és ahogy mesél, de a történet is igen érdekes ... és szivszoritó. Nem is tud rá mit reagálni, amikor a lány befejezi.*
-Öhm... Értem. Nos, ez egy... érdekes érv. De... honnan tudod, hogyha esetleg neked lennének gyermekeid, olyanok lennének, mint az apád? tudod a nevelés rettenetesen sokat számit! - mondja mosolyogva Hypyno. Majd lenéz a kezére - a kezükre és elpirul.*
-Ne haragudj...-*húzza el a kezét. De az mintha ólomból lenne. Nem is nagyon teszi messzebb a kezét, ha felemelné pár ujját, elérné a lány kezét. Még mindig a kezüket nézi, majd rápillant Ared-re és belenéz a lány szemébe.*

//Fagy!//

*Ared egész lénye megremegett Hyp érintésétől. Jól esett neki a férfi gyengédsége és figyelmessége, bár nem igazán tudta, hogyan is viselkedjen. Komolyan nézett Hypyno szemébe, mintha a saját pillantásával akarna beszélni hozzá.*
~Meg vagyok ijedve és teljesen összezavarodtam. Újra fel kell építenem az életemet itt, egy helyen, ami most az otthonom, bár idegenként léptem erre a földre. És magányosabb vagyok, mint valaha is voltam~
-Kár volt visszamennem Narmonór határaihoz...-
*Hogy ne hasson olyan gyászosan és ne tegye tönkre teljesen a hangulatot, lázasan gondolkodott azon, hogy mit tegyen. Végül nem jutott eszébe semmi, így csak nézett Hypynóra. A számára lassan kínossá váló csöndet végül is a lány törte meg.*
-Ne beszéljünk rólam, nem egy szívvidító téma ez mostanában... -

*Hyp ismét érezte, hogy a lány megremeg és ez örömmel töltötte el. Vagyis a lánynak sem közömbös az érintése. Ennek roppantul örült, hiszen bizony neki a lány kezd igen sokat jelenteni és - gonosz dolog, de - örül, hogy a lánynak most nincs se párja, se férje se egyéb udvarlója. Bár udvarlója biztosan akad, bárhova megy. Egy éppen itt ül közvetlen mellette. És Hyp bizony teljes szivéből bizik benne, hogy jelenteni fog valamit a lánynak. Neki már az is bőven elég lenne, ha csak nagyon jó, megbizható barátként gondolna rá a lány. De, persze, ennél többet szeretne. Hyp látja Ared-en, hogy kicsit zavarban érzi magát, amitől ő is fészkelődni kezd egy kicsit. Szeretné, ha a lány teljesen kinyilna neki és teljesen megbizna benne - vagyis nem érezné feszélyezve magát. Mélyen Hyp szemébe nézett és a myrte és a saját, piros szemét a lány szemébe fúrta. És kiolvasta belőle azt, amit a lány mondani akart. Ijedtséget lát a szemében és félelmet. Hogy csak kényszerből telepedett itt le, de szeretné itt otthon érezni magát. És még egy fontos dolog: hogy magányos. Hyp legszivesebben örült, elmosolyodott volna, de tudta, hogy ez nem lenne valami illő dolog jelen pillanatban. Igy megfékezte arcizmait. Amit a lány kimond, a pillantása után jelentéktelennek tűnik. Hiszen a pillantásával kétszer annyi információt "mondott el", mint a kimondott szavakkal. És Hyp teljesen átérzi a lány fájdalmát és baját. Amikor Ared kijelenti, hogy ne beszéljenek róla, Hyp felsóhajt. Szemét még mindig mélyen a lányéba fúrja, majd kicsit közelebb csúszik hozzá. Kezével ismét Ared álla alá nyúl és felemeli és közelebb húzza a fejét a sajátjához. Szinte érzi a lány édes leheletét és érzi szive heves dobogását. Talán hevesebben dobog, mint a myrte szive. Bár ez nem lehetséges, hiszen Hyp szive már igy is kiugrik a helyéről. Vesz egy nagy levegőt, majd halk hangon, szinte suttogva megszólal:*
-Minden érdekel, amit Veled történik. És szeretném, ha megbiznál bennem! - suttogja, majd egy pillanatra lehunyja a szemét.*

*Hyp kedvessége és szelídsége még inkább zavarba hozta a lányt.*
~Lehet, hogy... ááá, nem... mitől lennék én érdekes valaki számára is... egy rakás csődtömeg... de... itt van mellettem...~
*Ide-oda cikáztak a fejében a gondolatok, és már alig bírta ki nyugton ülve a férfi mellett, amikor megjött az esze. Talán megszólalt benne a régi Ared, aki még tudta, mit is akar, talán a férfi által keltett érzelmi hullám juttatta el idáig, de amikor Hypyno kifejezte a vágyát, hogy szeretné, ha Ared megbízna benne, végre színt vallott a lány is. Ujjának hegyeivel végigsimított a myrte lehunyt szemhéjain, majd halkan megszólalt.*
-Volt valaki, aki szinte hasonló szavakat mondott, és olyan kedves és gyengéd volt velem szemben, mint te most. Megtanított bízni és újra hinni, aztán... elutaztam, és mire visszatértem, már nem volt miben bízzak és higgyek.... érted? Az én hibám volt. Nem voltam elég jó, figyelmes, vagy tudomisén mi. Talán nem kellett volna hosszú időre elhagynom... vagy csak így kellett történnie.-
*Sóhajtott egyet, majd egyre halkabban folytatta.*
-Bízzak benned? Ezt akarod? És vajon te tudsz majd bízni bennem? Ha egyszer talán megint elmegyek egy időre... -

*Hyp az érintésre elmosolyodik, majd lassan kinyitja a szemét. Látja, hogy Ared még inkább zavarban van.*
~ez most jó vagy rossz?~*tépelődött magában a férfi és nem nagyon tudta eldönteni. De Ared lágy suttogása felébresztett benne egy vágyat, egy érzést, ami azt súgta: akar Téged! De a férfi nem nagyon szeret kockáztatni. Néha tud, de néha nem. Ezen gondolkozik, hogy ez melyik pillanat. Hyp megfogta a lány ujjait, majd összekulcsolta a sajátjával és úgy hallgatta a lányt, aki - úgy tűnt - kiönti neki a szivét. Elmosolyodott egy pillanatra. Tudta, hogy nem ez a legmegfelelőbb pillanat a mosolygásra, de a lány lágy hangja, gyönyörű arca és sima keze erre a tettre késztette. Majd mikor Ared befejezi, Hyp sóhajt egyet, majd most már igazán elmosolyodik. A másik kezével - ami még szabad - végigsimitja a lány arcát és egy kósza tincset Ared füle mögé tűr.*
-Nem hiszem, hogy Te voltál a hibás. Bolond az a férfi, aki nem várna Rád akár 100 éven keresztül is - suttogja a myrte mosolyogva, mélyen Ared szemébe nézve. Érzete, ahogy vibrál közöttük a levegő. Ahogy Ared kimondta azt a rakás kérdést, Hyp ismét elmosolyodott.*
-Én már most bizom benned! - suttogta, majd ismét megfogta a lány állát, közelebb húzta magához és megcsókolta. Forró ajkát Aredéhez érintette, és maga is meglepődött, hogy milyen puha és finom a lány ajka...*

*A csókra számítani lehetett volna, de Aredet mégis váratlanul érte. Hypynóval akkor találkozott először, amikor még Zotharhoz sietett haza, és kis lelkifurdalása volt emiatt. A férfi ajkainak érintése lassan elűzte a lelkifurdalást is, és nyomában nyugalom költözött a szívébe. Lehunyt szemekkel élvezte Hyp ajkainak cirógatását. Ujjai leheletkönnyen végigsimítottak a myrte homlokán, majd kis sóhaj kíséretében Ared is viszonozta a csókot. Aztán csak nézte Hypynót.*
~Nem tudom, mi lesz a vége, de most nem is akarom kideríteni. Most jó.~
*Nem mosolygott, hiszen alapjában véve komoly lány, nehezen nyilvánítja ki az érzéseit. Főleg, ha szívbéli dolgokról van szó. Hyp szavai és érintése pedig olyan húrokat pendítettek meg legbelül, amilyeneknek a létezéséről az elmúlt hónapok során megfeledkezett.*
-Talán így volt jó, ahogy történt.-
*Suttogta, majd egy könnycsepp kíséretében kiűzte magából a Zotharral kapcsolatos fájdalmat. Tudta, hogy talán Hypyno is érzi ezt, ezért halkan még hozzátette:*
-Köszönöm.-
~Új élet kezdődik, és örülök ennek, bármi is történjék később.~
*Szeretett volna valami nagyon szépet és okosat mondani még, de nem jöttek az ajkára a megfelelő szavak. Így aztán hátradőlt és csak nézte Hypynót. Még mindig nem mosolygott, és remélte, hogy a férfi megérti. Talán a neveltetése folytán, talán későbbi magányos élete vagy a rengeteg tanulás miatt, Ared mindig is nagyon visszafogottan viselkedett.*

*Hypyno rettegése tovatűnt, amikor Ared lágyan visszacsókolt és karjával átfonta a myrtét. Élvezték egymás ajkainak puha lágyságát, majd mikor elváltak, Ared csak komolyan Hypynora nézett. A férfi egy pillanatig megijedt.*
~talán mégsem kellett volna?~*ötlött fel benne ez a kérdés. Ahogy a lányra nézett, látta rajta, hogy bizony váratlanul érte a csók. Erre abból is rájött, hogy Ared nem csókolt vissza rögtön. De aztán mégis, aminek a myrte nagyon örült és szive nagyot dobbant. Hát mégis jelent valamit a lány számára! És ahogy érezte a röpke csókból nem csak barátként fog ezek után tekinteni rá a lány. Hyp mélyen Ared szemébe nézett. Látott egy kis tanácstalanságot benne.*
~megbánta? talán nem tette túl magát még az előző férfin?~*suhan át egy röpke pillanat Hyp fején és arcára is kiül a tanácstalanság. A suttogásra Hyp mégis elmosolyodik kissé és bólint egyet.*
-Talán igy kellett történnie - ismétli meg Ared-det, jelezvén - ő is igy gondolja. Persze, hogyan is gondolhatná máshogy? hiszen neki ez a jó. El kell hitetnie a lánnyal, hogy ez igy jó, hogy ne legyen bűntudata, hogy valóban többet érez iránta, mint egy barát iránt. És hogy valóban megéri rá várni, megéri megbizni benne. Megéri szeretni! Ez ki is ül Hyp arcára és szeméből is könnyen kiolvasható. Habár szóval még nem mondja ki, hogy szereti a lányt, mert kissé korainak érzi, piros szemeiből csak úgy sugárzik a boldogság és... a szerelem. Egy is könnycsepp gördül le Ared arcán. A myrte felpuszilja a könnycseppet a lágy, puha kis arcon, majd két kezét a lány arcára teszi és maga felé forditja.*
-Kérlek! Ne érezz bűntudatot! Ha nem szeretnéd, nem kell. De én várni fogok rád! - jelenti ki Hyp és egy puszit ad a lány szájára.*

*Ared végre elmosolyodik. Hypyno olyan pontosan ráérzett a gondolataira, mint még senki.*
-Talán a myrtéknek az illúziókeltés mellett még gondolatolvasó képességeik is vannak?-
*A férfi karjai közé fészkeli magát és a mágiáját használva fellobbantja a kis kandallóban az odakészített fát.*
-Most ég először... még nem laktam be teljesen a házat. Tudod, kevés időt töltök itthon, általában az erdőben mászkálok, vagy a kertben igazgatom a növényeimet. Ahhoz értek. A lakberendezéshez kevésbé.-
*Ismét elkomolyodik, és újra Hyp szemeibe fúrja a pillantását.*
-Ne ígérjünk semmit, jó? Az ígéretek elszállnak, a szavak is. Csak hagyjuk, hogy szépen lassan alakuljon ki a jövő.-
*Félénken mondja az utolsó szavakat, hiszen még nem biztos abban sem, hogy mit tud adni a férfi számára. Csak ő van, Ared, az egyszerű és komoly lány. Szemben az életvidám myrtével, akinek, mint azt már észrevette többször is, állandóan mosolyra húzódik a szája.*

*Hyp észreveszi, hogy végre mosolyt csal Ared arcára. Ha valamit, hát ezt hiányolja egy kicsit a lányból. annyival derűsebb, annyival szebb lesz az arca egy apró mosolytól. A gyönyörűből még gyönyörűbbé válik. Csodálatos, hogy mit tesz egy kis arcmimika. De tudja, hogy Aredtől nem számithat sok mosolyra. Ő egy komoly lány. Ami persze egyáltalán nem baj. De a myrte reméli, hogy azért sok mosolyt fog még Ared arcára csalni - ha nem is most rögtön, de idővel. Bizik benne. Hiszen ő csupa vidámság - mint a normális myrték. Mindenben meglátják a jót, a szépet - ahogy Hyp Aredben is meglátta a jót, a szépet. Nem is. A gyönyörűt. A kérdésre elneveti magát.*
-Nos, nem. Gondolatban nem tudok olvasni. De tudod: "A szem a lélek tükre" - nyúl ismét Ared álla alá a myrte és maga felé forditja a tekintetét és mélyen belenéz a szemébe. És természetesen el is mosolyodik. És reméli, hogy Ared is. Amikor Ared meggyújtja a kandallót , a myrte figyeli a lángokat. Mjad kezével int, mire a lángok szivárvány szinben pompáznak. A lányra vigyorog.*
-Te fényt adsz, én szineket! - kacsint a lányra a myrte. Amikor Ared figyelmezteti, hogy Hyp ne igérjen semmit, a férfi sóhajt.*
-Hát rendben! Akkor azt hiszem itt az ideje távoznom! - pillant ki az ablakon, ahol bizony már igen sötét van.*
-Hacsak nem akad számomra egy kisebb kanapé vagy szőnyegrész a kandalló előtt - neveti el magát a myrte. Természetesen csak viccből gondolta, nem zavarná meg a lányt, hiszen ahogy mondta, ez az első éjszakája itthon, mióta visszatért.*

*Ared hálás, hogy a férfi olyan figyelmes. Elmerül a színes lángokban, és csendben mosolyog.*
-Varázslatos. Mindig is tudtam, hogy ebből még többet is ki lehet hozni, mint a fény játékát. Így sokkal vidámabb.-
*Komolyan néz a férfire, amikor az indulást firtatja. Szeretné, ha maradna, és mélyen meghatja, hogy a férfi ilyen szelíden viselkedik vele.*
-Nem küldeni akarlak, nem áll szándékomban. Ha maradnál, megteheted, hiszen van elég szoba a házban. Ha mégis mennél, azt is megértem, hiszen nekem is aludnom kell egyet erre a helyzetre. Ne érts félre, csak hát... új életre keltettél, és .... nem akarok sietni, mert most minden perc annyira jó.-

*Hyp elmosolyodik, bár mosolya most az egyszer nem olyan örömteli. Hiszen Ared örül a szines lángoknak, de nem mosolyog.*
~több mosolyt kell kicsalnom ebből a lányból!~*határozza el magában Hyp és erre a gondolatra arcán ismét egy életteljes mosoly jelenik meg. *
-Bizony. vidámabb! De magában a fény játék is csodálatos! De a szinek mindent megszépitenek! - jegyzi meg a myrte komoly hangon, mintha valami tudományos bölcsességet mondana. Tudományos nem, de bölcsesség, az egyszer biztos. Még az egyik tanitójától hallotta, aki illúziómágiára oktatta. Mikor Ared ránéz, Hyp látja a szemében, hogy nem akarja, hogy elmenjen. De Hyp távozik. Nem akarj magát már első éjszaka a lányra erőltetni. Igy lassan feláll. Ared is feláll vele és megfogja a lány kezét.*
-Adok időt neked! Kérlek gondolkozz el kettőnkről! - mondja komoly hangon Hyp és mélyen a lány szemébe néz. Elmosolyodik, majd egy csókot lehel a lány ajkaira.*
-Remélem mihamarabb találkozunk! - búcsúzik a lánytól, majd ott hagyva a kissé megszeppent Ared-et a nappaliban, Hyp kilép a sötét éjszakába és eltűnik.*

*A nap már jócskán túl volt a pályája csúcsán, amikor Ared abbahagyta a kertészkedést. Addigra szép sorjában sorakoztak az újonnan beszerzett növények. A lány elégedetten szemlélte a művét.*

[You must be registered and logged in to see this image.]

*Szerette volna mielőbb kialakítani annak a nagy gyógynövény-kertnek az alapjait, ami a későbbiekben aztán folyamatosan ellátja majd alapanyaggal a főzetei és kencéi elkészítéséhez. Kissé hátrébb lépett, majd szemet szúrt neki valami.*
~Innen még hiányzik valami... mintha nem lenne készen.~
*Bőszen gondolkodott, de sehogyan sem jött rá a megoldásra. Végül egy sólyom oldotta meg a helyzetet. A rikoltására kapta fel a fejét Ared, és akkor megpillantotta a Kristálycsengő-patakot.*
~Víz. Az kell ide. De hogy csináljam?~
*Mivel az istharok sokfajta mágiaágban járatosak, Ared számtalan lehetőség közül választhatott. Komoly képpel leült egy nagy kőre és a fejét a tenyerébe hajtva töprengett. Egyre inkább körvonalazódott a terv a fejében. Kis idő múltán felállt, levette a köpönyegét, kinyújtózkodott és összedörzsölte a két tenyerét. A szemében izgatott kis szikrák égtek, amikor tettre készen elővette a varázspálcáját.*
~Nagyon pontosnak kell lennem, különben egy pillanat alatt tönkretehetem, amit eddig elkészítettem.~
*Pár pillanatig összpontosított, majd a nap felé fordította lehunyt szemmel az arcát, mintha a nap fényéből akarna még több energiát gyűjteni.
Még egyszer körbenézett, majd egy határozott mozdulatot tett: a pálcája hegyét a kert és a házát tartó fa közti térre szegezte, apró köröket írt le vele a levegőben és halk, egyenletes hangon kántált.*
-Indilloa-
*Mozdulatai nyomán harsogó zöld vadszőlő hajtások bújtak ki a földből, melyek egy kanyargós lugast alkottak lassan a kert és a ház között. Amikor a lány megfelelőnek találta az élő falat, hátralépett. A hatalmas tölgyfa mellé ballagott és letérdelt. Megvizsgálta a földet, majd egy óvatos mozdulattal belemarkolt a puha erdei talajba. Nedves volt. A lány elégedetten szemlélte a földet a tenyerében. Nagy gond lett volna csatornát vágni a pataktól idáig, de mivel a föld állapotából látni lehetett, hogy nem messze a felszíntől egy vízér van, Ared megkönnyebbült. Hátrébb lépett, összehúzott szemöldökkel szemlélte egy kis ideig a terepet, majd felemelte a pálcáját és a lábára mutatott:*
-Marlelya-
*Lassú, egyenletes léptekkel elindult. Elhaladt az új vadszőlősövény mellett, és egy nagyobb félkört írt le a tölgyfa egyik oldalán, majd a fát kis ívben megkerülve bezárta a kört. Lába nyomán megindult a föld, s egyre mélyebb és mélyebb lyuk keletkezett. Végül létrejött egy szabálytalan, vese alakú mélyedés egy kis kipúposodó földhalommal az egyik felében. Ared várt egy kis ideig, majd felszaladt az Otthon teraszára. Elővette a tarisznyájából a vizestömlőjét, és a gödörhöz lépett, majd elkezdte önteni bele a vizet. Közben halkan ismét kántálni kezdett.*
-Tulnén loataiya-
*A víz elkezdett folyni és a gödör oldalából apró, kristálytiszta erecskék indultak meg. Negyed óra múlva a lány egy kis tó füves partján álldogált. Örömmel szemlélte a vizet, majd aprót sikkantott, amikor eszébe jutott a következő lépés. Eszeveszett iramban rohant fel ismét a házba, majd pár perc múlva feltűnt, pálcájával egy hatalmas agyagtálat lebegtetve. A tál teli volt vízililiommal, s eddig Ared fürdőjét ékesítette. Óvatos kézzel, szinte simogatva nyúlt a tálba és kiemelt egy növényt. Egy pillanatra beletemette az arcát a fehéres szirmokba, majd mint egy kis hajót, az új tóba helyezte a virágot.*

[You must be registered and logged in to see this image.]

*Megismételve a vadszőlőknél alkalmazott varázslatot, megszaporította a virágokat, és most már teljesen készen a művével, egy nagy hadvezér győztes pillantásával szemlélte azt.*

*Majdnem egy órahosszat szemlélte a kis tavacskát Ared, gyönyörködött a virágokban és a varázslat nyomán fejlődésnek indult új vízi életben, amikor eszébe jutott még valami.*
~Mit ér a tó, ha nincsenek benne állatok?~
*Elindult hát a Kristálycsengő-patakhoz. Az első élőlény, amit megpillantott, egy gyönyörű kis béka volt. a tenyerébe vette a kis állatot, aki zöld ékkőként pihent a puha bőrön. Ared lassan az új tava partjára lépkedett és egy óvatos mozdulattal az egyik liliom kerek levelére helyezte a kis állatot.*
-Ez itt az új otthonod, ha neked is tetszik.-

[You must be registered and logged in to see this image.]

*A béka egy kis ideig ismerkedett a környezettel, majd egy hatalmas ugrással beljebb merészkedett. Ared boldogan felsóhajtott. A béka egyszer csak egy diszkrét kis csobbanás kíséretében a vízbe merült, amiről a lány eszébe jutott, hogy bizony ő is alaposan elfáradt. Visszament hát a patak partjára és ahol az kanyarodott, leült a fűbe. Szemlélte egy darabig a vizet, majd körülnézett, s miután látta, hogy senki nem közelít, levetette a ruháit és a vízbe ugrott. Kis idővel később kimászott vissza a partra és leült a kiterített köpenyére. Miután megszáradt, ismét magára vette a nadrágját és az egyszerű fehét inget, amit aznap viselt, majd hátradőlve gyönyörködött a tájban.*

[You must be registered and logged in to see this image.]

*Az est leszálltával Ared felballagott a házhoz, hogy vacsora után nézzen. Nem volt kedve túl sokat tevékenykedni, így fogott egy darab kalácsot, mézet csorgatott rá, és a délben készített mentateával öblítette le az édes falatokat. Szokásához híven kiült az Otthon teraszára, egy intéssel meggyújtotta a gyertyáit, és csendben bámészkodott. Elnézte a kis tó tükrén bucskázó fényeket, a hold fényében fürdő patakpartot, majd az égre emelte a tekintetét.*
~Milyen furcsa... a föld népei ezer és ezer éve a csillagok állása szerint tájékozódnak, és soha nem tévesztették el az utat.... talán a csillagokban van megírva a sorsunk is..~
*Szemlélte tovább a csillagokat, s ahogy kirajzolódtak a szeme előtt az ősi legendákból ismert csillagképek, eszébe jutott egy régi történet is.*
~Azt mondják, mindenkinek van egy csillaga, s ha megtalálod azt, akit párodul rendeltek az istenek, biztos lehetsz abban, hogy a csillagaitok is egészen közel vannak egymáshoz... Az élet végén pedig a csillagod is kihúny, elhamvad. Ezek a hullócsillagok, a búcsúzó életek utolsó üdvözlete a világnak...~

[You must be registered and logged in to see this image.]

*Ared elbűvölve bámulta az éjszakai égboltot és szinte újra hallotta rég halott édesanyja ajkairól az ősi meséket a csillagokról, hősökről és nagy szerelmekről. Nagyot dobbant a szíve, amikor megpillantott egy vörösen izzó pontot az égbolton. Hypyno jutott az eszébe, és megremegett a szíve.*
~Vajon merre járhat most? Talán ő is a csillagokat bámulja. Talán ő is látta az előbb azt a hullócsillagot... és talán az égbolt apró fényiről az eszébe jutott egy fényhozó isthar... ~
*Kellemes gondolatokban merült el a lány, mígnem puhán lecsukódtak a szempillái, és könnyű álomba merült. Az esti szellő hűvösen simogatta homlokát, s míg a lány két vörös csillagról álmodott, at éjszakai erdő neszei körülvették az Otthont, s lágyan betakarták a kis házat és lakóját az álomvilág fátyolával.*

Tárgy: Re: 6. Otthon - Ared háza Szomb. Aug. 01 2009, 18:33

*Ivan is bemászott a vízbe, majd amikor már kilubickolták magukat és a parton száradtak, átadta Arednek az ajándékot. Megköszönte a segítséget, komótosan felöltözött és elindult Evolyran felé.* -Csak ezért jöttem. Nem volt szándékomban még reggel, hogy futóversenyen induljak.-*Mosolyogva nézett a lányra.* -Mennem kell, találkozóm lesz valakivel.- *Még egy utolsót intett Aredhelnek és elballagott az Otthon előtt, hogy mihamarabb a város felé vezető útra térjen. A házat azért megnézte.* ~Hmmm, egészen kipofásította. Nini, már egy kis tó is van. Szépek a virágai is. Na hiába, az őrültek is értenek valamihez. Bár állítólag a nő nem teljesen hülye. Lehet, csak velem szemben viselkedik így. Na, de belőlem is kihozza a legrosszabbat. Kár, mert egészen helyes kis jószág.~ * Gondolkodott, miközben egyre inkább távolodott a tisztásról. Sietősen lépkedett, hogy mielőbb a városba érjen, és lehetőleg a legnagyobb kupa sör mellett akart lecövekelni.*

Tárgy: Re: 6. Otthon - Ared háza Szomb. Aug. 01 2009, 18:41

*Ared nagy örömmel nézegette a kis mozsarat. Illendően megköszönte Ivannak, majd amikor látta, hogy a férfi menni készül, ő maga is felállt és elköszönt tőle. Ivan az ő elkészültét meg sem várva elindult. Intett még egyet neki, majd az Otthon előtt elhaladva megszemlélte még a házat. Elismerően bólintott Ared felé, és ment tovább.*
~De furcsa ez az ember... Néha egészen jól elvagyunk, de a legtöbbször... azt hiszem, egy kicsit utál... talán a közös szülőföld miatt van mégis valami kapcs köztünk... na, mindegy, a lényeg az, hogy végülis nem bántott...~
*Összeszedte a köpönyeget, a mozsarat, a tarisznyáját és a Piros Hölgycsókot, majd hazasétált. Felbaktatott a kis fahídon s miután elpakolta a dolgait, kiült a teraszra. Citomos vizet vitt magával, egy kis vajas kalácsot, és egy könyvet. Evolyrani Krónikák. A közeli faluban vásárolta, szemtelenül magas áron, de mindent tudni akart arról a földről, ahol él. Olvasgatott és csendben falatozott, s közben hallgatta a ház melletti kis tóban a békák ugrándozását és kuruttyolását.*

Tárgy: Re: 6. Otthon - Ared háza Kedd Aug. 04 2009, 23:51

*Ared késő éjjel ért haza a gombagyűjtésből. Jól megrakta a kosarát rókagombával, és mivel nagyon jó volt az idő, leült egy tisztáson és felfűzte az ízletes finomságot. A narancssárga húsú gomba fenséges illatot árasztott és mivel a lány igazán ínyenc, nem állt ellen a csábításnak, és a gomba egyik részét ott helyben el is készítette. Ezzel aztán el is telt az idő, s Ared kissé bosszúsan konstatálta, hogy sötétben kell hazatérnie. Gyalog indult el, Estelt, a lovát pihenni hagyta, így kissé hosszabb ideig tartott a hazaút. Amikor megérkezett, felakasztotta a gombafüzéreket a konyha ablaka mellé a teraszra, és holtfáradtan bevánszorgott a fürdőbe. A zöld, levél alakú medencében már várta a víz, amibe ezúttal golgotavirág-olajat öntött. Már belelépett a vízbe, amikor eszébe jutottak a gyertyái. Ismét a Luminallë varázsigét használta, és amikor a sokszínű fény elárasztotta a növényekkel teli fürdőhelyiséget, Ared végre békésen belecsobbanhatott a vízbe. Az ablak nyitva volt, így zavartalanul bámulhatta a szívének oly kedves csillagokat. A békés hangulatot nem zavarta semmi, s mivel egyedül volt, Ared dúdolni kezdett. A különleges, mély hangján életre kelt Evolyran egyik régi regéje. Pár nappal ezelőtt hallotta egy tünde-hölgytől Turiqui-ban, és benne maradt a dallam a fülében. Unílahról szólt, az első sárkányról aki szövetséget kötött az evolyraniakkal, és lovasáról, Halderionról. Bánatos dal volt, s Ared úgy érezte, hogy a tünde-hölgy, aki eldalolta neki, még mindig gyászolja őket. Amikor az utolsó sorok is elröppentek a lány ajkáról, egy bagoly huhogása zavarta meg a csendet. Ared fülelt még egy kicsit, majd miután nem hallott más hangot, kilépett a medencéből, maga köré kanyarított egy fehér vászonkendőt és a konyha felé vette az irányt. Elalvás előtt még jókorát kortyolt a korsóba készített patakvízből és felment a hálószobájába. Az ágyra dőlt, miközben a szomorú dal utolsó sorai jártak az agyában....*
~Nem is hittem, hogy létezik ekkora nagy szerelem. Száz éve várja, hogy visszajöjjenek. Két-három emberöltő is kevés volt, hogy kiölje a szívéből...~
*Ared lehunyt szemmel mélázott a dolgon. S a dal szavaiból egyszerre más lett.*

~úgy tűnik a csillagok
remegnek

a te csillagodat nézni nincs
merszem

nagyon fényes az.
Vakít!-Szeretlek...

Nagyon szeretnék már veled
lenni

de kis szobámba hívni nem
merlek

attól félek el fogsz tőlem
menni

nem tudnám
elviselni!-Szeretlek...

Este csillagokkal
takarózom

a varázsos fényével szép
szemednek

álmomban virággal
harangozom

ritmusát szép
szívednek.-Szeretlek...~

» 02. Vezérek Háza