02. Vezérek Háza

Tárgy: 02. Vezérek Háza Szer. Aug. 05 2009, 18:02

[You must be registered and logged in to see this image.]

*A Vezérek Házának legmagasabb pontján álldogállt, s halkan dúdolgatva nézte, ahogy a hatalmas, vöröslő korong lassan a horizont fölé kapaszkodik nyúrga sugaraival. Flow kissé odébb röppent, éppen néhány városi galamb közé, melyek feje az előbb még szárnyaik alá volt rejtve, de a tündér érkezésétől azonnal felkapták fejüket, s néhány még a szárnyait is megrebegtette. De utána, amint a kis tündér bekuporodott a tollasok kellemesen felmelegítő csoportjába, már újra lenyugodtak a madár kedélyek.*
- Kedves vagy Selymecske!
*Ezt annak a galambnak mondta, melynek szárnyai alá félig meddig befészkelte magát, s most vidám nevetgéléssel csimpajszkodott a nyakába, s nyomott egy nagy puszit kerek szeme alá. Aztán elröppent Flow.
Néhány kört tett az épület körül, s közben kikémlelte magának, hol is van világ odabent, s végül, egy résnyire nyitvafelejtett ablakon beslisszant. Szélesebbé vált mosolya, amikor látta, hogy épp a tanácsterembe jutott így. Aranyló port szórtak szá
rnyai maga körül, mikor leszállt végre az asztal végére. Közben kis nyikorgás, na meg valami motoszkálásféle hallatszott az érkezési irányából, de csupán az egyik fiatal galamb préselte magát befelé az ablakon az úrnő után, s az Selymecske volt. Végül a galamb is bent volt, de meghúzta magát a párkányon, hogy mégis közel legyen a menekülési irány, ha bármitől megriadna.*

*Lassan ügetett lovával ezekben a kora reggeli időkben. Kissé még fáradtnak érezte magát, bár tegnap sem csinált semmi megerőltetőt. Csupán fáradt volt és inkább szellemileg, mint fizikailag. Talán túl sokat gondolkozott azon, hogy vajon valóban sikerülhet-e néhány dolog, amit elterveztek, valamint hogy Tifar eljön-e az ő meghívásukra, amit a nagyúr küldött még el az egyik galambbal neki. ~Mostanra már biztos megkapta az üzenetet.~ Sóhajtott egyet, miközben az éppen felkelő Nap kissé vöröses-sárgás sugarait kémlelte. Ma igen furának vélte a színárnyalatot, ami uralta az egész eget. Olyankor szokott csak ilyen színben pompázni a reggeli égbolt, mikor valami nagyon különleges dolog fog történni. Ezt már néhányszor tapasztalta. Töprengve haladt tovább utcáról utcára. Azt kellett tapasztalja, hogy egyre többen lesznek az utcákon és alig fér már el a lóháton. De szerencsére már ott volt előtte a Vezérek Háza monumentális épülete. Halvány mosoly jelent meg arcán. Lassított lovával, majd a bejárattól nem messze megállította, leszállt róla, majd kikötöttte a megfelelő helyre. Megsimogatta az állatot, majd nagy levegőt véve benyitott a Vezérek Házába. Talán elég nagy zajt csapott ahhoz, hogy ha már valaki itt volt, akkor észrevegye. De talán nem. Kissé megkomorodott, mikor ezsébe jutottaka Birodalom dolgai és Tifar küldetése. Bár ez még igen kellemes kis küldetésnek számít. De akkor is...Orod Ingorról Orinnak mindig fura érzései támadnak. De hát ki tudja, miért?
Lassacskán beért a tanácsterembe, ahol első pillantásra senki sem volt még bent. De ahogy jobban körülnézett, máris megpillantotta egy nagyon kedves barátját, mégpedig Flow úrnőt. Boldogan sietett a tündérhez, majd mosolyogva köszöntötte.*
-Üdvözöllek ezen a szép reggelen, úrnőm! Igen gyors voltál. Nem számítottam arra, hogy bárki is megérkezik előttem. De ez most kellemes meglepetésként ért.
*Még mindig mosolygott, s úgy invitálta a vállára az úrnőt.*

*Épp néhány napraforgómagot szórt kezeiből az ablakpárkányra, amit a galamb igyekezett is eltüntetni a bendőjében. Ekkor hallotta meg a halk lépteket, s vette észre az érkezőt, ki Orin nagyúr volt. Flow vidáman köszöntötte, s mikor a nagyúr magához intette, túláradó örömmel röppent el madara mellől. Selymecske persze alaposan megrémült a férfi felbukkanásától, így aztán nagy csatazaj közepette kiküzdötte magát ablakon kívűlre. Flow nevetve nézett utána Orin válláról.*
- Azt hiszem, még mindig fél tőled Selymecske... Még nem felejtette el, amikor fél órán át hajkurásztad a házadban, hogy kihajthasd őt...
*Az úrnő nevetése vidáman visszhangzott a tágas teremben. Mindig nevethetnékje támadt, mikor eszébe jutott a nagydarab férfi, és kis galamb kergetőzése. De végülis szegény Orin honnan is tudhatta volna, hogy a galambon érkezett a tündér, hiszen Flow egy szempillantás alatt el tud tűnni, ha valami felkelti az érdeklődését. Így volt ez az ominózus esetkor is. Flow felfigyelt valami izgalmas tárgyra a nagyúrnál, és a galambot hátrahagyva elröppent felfedezni azt a valamit. Ennek meg félreértés lett a vége.*
- A tetőről láttalak közeledni. Így nem volt nehéz előtted ideérni. *kuncogott halkan utána az úrnő, hiszen szándékosan előzte meg őt, mert tudta, a nagyúr szeret elsőként megérkezni* - De áruld el nekem, hogy kit hívtál ide a feladat elvégzésére?

*Nevetve idézte fel azt a bizonyos napot, mikor is Selymecskével "összeakaszkodtak". Kis bűntudatot is érzett, mert nem akarta megijeszteni a galambot. De hát így alakult. És ahűnyszor visszagondolt rá, jókat nevetett. Főleg az úrnő társaságában. Bár Selymecske nem így vélekedhetett a dologról. De talánmajd egyszer megbékél. A nagyúr mosolyogva tett eleget Flow kérésének, s máris mesélni kezdett.*
-Hogy kit is hívtam ide a feladat elvégzésére?
*Kissé furán nézett a tündérre. Mintha megharagudott volna valamiért.*
-Egyáltalán milyen feladatról is beszélünk? Ki árulta el neked, hm?
*Még mindig kissé morcosan méregette a tündért, aztán nevetve bökte oldalba mutatóujjával.*
-Csak viccelek, úrnőm! Tehát...komolyra fordítva a szót...Evolyranban nem rég feltűnt egy vándor. Egy mágus. Sokat hallani róla azóta. És hát igen nemes tetteket visz végbe, akárhol is jár. Ahogy hallottam. Még Orod Ingorban is segédkezett, így bizonyára szívesen fogják fogadni őt.
*Egy kicsit kivárt, nem akarta rögtönelárulni, kicsoda az illető. Aztán elmosolyodott és így szólt.*
-Dreamien Tifar a tisztességes neve, ha jól tudom. Azt remélem, hamarosan megérkezik. Nem rég kaphatta meg a levelemet. És amint értesültem, nincs messze innét, így hamar ide fog érni. De ha nem, akkor is megvárjuk, nemde?
*Mosolygott Flow-ra, aki úgy tűnt, nagyon boldog az elhangzottak hallatán. Orin meg is kérdezte, amely kérdés ott motoszkált a fejében.*
-Netán ismered Tifart? Vagy talánmár hallottál róla, Fow úrnőm?
*Mosolyogva foglalt helyet az egyik hatalmas, kőből farakott, ámde kényelmes, magas háttámlájú székben. Nagyot sóhajtott, s a bejárat felé pillantott. De nem jött senki sem. Egyelőre.*

*Flow igyekezett mindentudó arcot vágni, amikor a nagyúr kérdezősködött. Aztán elröppent a férfi válláról s leszállt az egyik szék háttámlájának tetejére. Ügyesen egyensúlyozva lépdelt rajta odébb, aztán lecsüccsent. Lábait lóbálva nézett vidáman a nagyra nőtt mágusra.*
- Sok tündért küldtem szerte a birodalomba, hogy folyamatosan figyeljék az újonnan érkezőket.
*Büszkén ki is húzta magát, hogy ő, a picinyke kis tündérke, még ilyenekre is gondol... Olyanokra, mint a kémkedés, és megfigyelés. De végül még egyenesebbre húzta ki magát, és olyan büszkén nézett föl a nagyúrra, ahogy csak egy tündértől az lehetséges.*
- És még Dagorladban is vannak tündéreim, és sokmindent tudok a csapataik mozgásáról... És a vezéreik kjis titkairól is... hihihi
*Ez utóbbit persze szinte csak az orra alatt motyogta, aztán jót nevetett az említett piszkos kis titkokon, mert azok voltak... kis, piszkos titkok, melyeken egépsz Evolyran is jól mulatna, ha tudná. De! Fontos dolgokat is tud az úrnő. Van, hogy egy-egy tündérnek sikerül beslisszannia az igen csak titkosnak minősíthető tanácskozásokra.*
- Nekem is megvannak a magam kis trükkjei Orin, hogy tudjam, ki merre, és miben mesterkedik a birodalomban... Na meg akár azon kívűl is.
*Némi hatás szünet után folytatta csak.*
- Dreamien Tifarról egyébként már akkor tudtam, amikor átlépte Evolyran birodalmának határát. Tudniillik belebotlott néhány igen csak kíváncsi tündérem már az első éjszakán, és nagyon felkeltette maga iránt az érdeklődésüket... Így azóta is ott lebzselnek a közelében anélkül, hogy az isthar tudna róla. Mert isthar... ezt is tudom... Na meg azt is, hogy egy sötét mágust üldöz, aki elrabolta a feleségét... És még sok-sok ilyen dolgot tudok mindenkiről... hihi.
*És újra büszke kiegyenesedés, és vidám nevetgélés a szék támláján ülve, lábait lóbálva.*

*Mosolyogva hallgatta a kis tündérkét. Úgy tűnt, Flow sokkalta jobban informált a Birodalom dolgait illetően, mint azt Orin gondolta volna. Sőt, még olyanokat is tud, amit talán a nagyúr sem. Mint például, hogy Tifar isthar és, hogy egy sötét mágust üldöz. Ő csak azt tudta, mennyire tehetséges és jótét lélek, így rá gondolt a feladat teljesítésére. Úgy vélte, biztosan szívesen megteszi. ~Vajon mit tudhat még az úrnő, amit én nem?~ Eljátszott kicsit a gondolattal, majd arra jutott, hogy egyelőre ezt hagyja. Inkább mosolyogva nézett az úrnőre, s ekképp szólt.*
-Úrnő...hogy vélekedsz? Szeretnél tovább tartani velem az utamon, vagy itt maradsz Evolyran városában? Netán visszatérsz otthonodba...vagy akárhova. Csak szeretném tudni, mert...mert hamarosan ismét el kell indulnom egy bizonyos helyre. De ez már valóban nagyon veszélyes hely. Kimondottan a számodra. Öhm..nem is tudom, hogy mondjam...igazából onnan valamilyen oknál fogva kitiltották a tündéreket. De...arra gondoltam, ha netán eljönnél velem...talán sikerülne rávennünk az ott élőket, hogy árulják el, miért is utálják annyira a tündéreket, hogy nem eresztik be oda őket szívesen. És...talán békét is köthetnénk velük...jobban mondva valamiféle szerződést. Tudod, ők remek harcosok és sokat segíthetnének Evolyrannak, nekünk.
*Kissé titokzatos volt, de nem jobban a kelleténél. Úgy látta, a dolog érdekli az úrnőt, így csak mosolygott egyet, aztán a tenyerébe vette a tündért, s úgy folytatta.*
-A Birodalom szélén élnek. Nem rég fedeztem fel a rejtekhelyüket. Ők magukat wräteliq-nek nevezik, de mi úgy ismerjük őket, hogy az alakváltók. Nincsenek sokan, alig pár százan. De...úgy vélem, hogy igen hasznos segítség lenne az ő erejük. Talán egyiküket fel is kérhetnénk a Hullámvirág Varázsiskolában való tanításra. Mit gondolsz?
*Kérdőn nézett kis barátjára, aki érdeklődő pillantásokat vetett rá, miközben mesélt neki a nagyúr.*

*Kivételesen nyugodt mozdulatlanságban várta ki, hogy Orin befejezze mondandóját. Bár szárnyai enyhén rezegtek még ekkor is. De, amint meghallotta azt a bizonyos szót... azt a szót, hogy wräteliq, abban a pillanatban szárnyai dermedten záródtak össze, s lapultak hátához. Szemei elkerekedtek.*
- A wräteliq-ek... Az a népség... Azok... Kitépik a tündérek szárnyait, ha egy is oda merészkedik.
*Szinte egész teste, s nem csak a feje vörösödött el a hirtelen dühtől.*
- Bár... Nem találkoztam egyetlen tündérrel sem, aki megcáfolta volna az alakváltók kegyetlenségét... Ugyanis egy sem merészkedett el a földjeikre.
*Azért merültek föl benne olykor kérdések is ezzel a dologgal kapcsolatban, hiszen mindig csak a brutális fenyegetések jutottak el hozzá, de valójában még csak meg sem győződött annak a népnek a létezéséről sem, nem hogy a vadságukról. Bár, nem szívesen áldozná föl szárnyait a kalandozás oltárán, de Flow minden rémes dologban benne van, ha csak módja van rá. Így aztán elrepült a nagyúrtól, és az asztal tetejére röppent.*
- Mikor indulunk a szárny szaggatókhoz?
*És arcán már nyoma sem volt haragnak, csak a merő izgatottság jelei ütköztek ki rajta.*

*Látta az úrnőn, hogy mélysgées haragra gerjed a népcsoport említése hallatán. Nem is sejtette, hogy ilyen érzelemkitörést okoz ezzel a mondandójával Flow-nak. De látszott, hogy hamar el is múlik mindez. Ennek örült. Ugyanis már tudta, hogy milyen, ha az úrnő nagyon mérges. Még meg is ijedt valamelyest, hogy talán szidást kap, amiért ezt felhozta é hogy arra gondolt, menjen el az úrnő is. De úgy tűnt, hogy még sincs semmi probléma. Ez felvidította a nagyurat, de igyekezett óvatosabb lenni a témával kapcsolatosan.*
-Nos igen...tény, hogy terjeng róliuk ilyesféle mende-monda. De majd meglátjuk, hogy igaz-e. Méghozzá amint kiadtuk a feladatot Tifarnak. Azután rögtön inulni fogunk. Már ha nem bánod, úrnőm!
*Pár percig csend honolt a tanácsteremben. Ezalatt a nagyúr végiggondolt minden eshetőséget, s gondterhelten sóhajtott egyet.*
-Nem hagynám, hogy bármi bajod essen. És tudom, hogy te is elég ravasz és fürge vagy ahhoz, hogy elkerüld az olyanféle veszélt, amit az imént emlegettünk.
*Összekulcsolta kezeit és álla alá helyezte őket, így megtámasztva fejét. Mosolyogva nézett az úrnőre, aki össze-vissza cikázott a padlózat és a mennyezet között. Még mindig csendben voltak. Nems zóltak egymáshoz. De aztán Orin megtörte a csendet. Ismét.*
-Úrnő...úgy érzem, pár percen belül itt lesz, akit várunk. Illene kellő tisztelettel köszöntenünk. Foglalj helyet itt mellettem...ahol mindig is szoktál.
*Azzal nyugodtan, s türelmes pillantásokat vetve az ajtó felé hátradőlt a hatalmas kőszékben, s várta, hogy megérkezzen Tifar és elmondhassanak neki mindent a feladatával kapcsolatosan. Az úrnő is így tett. Mindketten izgatottak voltak mind az út, mind Tifar miatt. De már nem volt sok hátra egyikig sem...*

*Dreamien épp elhagyta Evolyran városát és vágtatva érkezett meg a Tolmen erdőbe. Kedvese járt fejében, kezében ruhadarabját szorongatta. Hamarosan egy galamb jelent meg előtte. Lépésre lassított, nem akarta megzavarni, ám a galamb egyáltalán nem volt az az ijedős fajta. Sőt, bátran vállára szállt a vándornak. Tifar, megállította Odint, majd óvatosan kézbe vette a galambot. Ekkor vette észre a madárra erősített kis pergament.*
~Bizonyosan nem én vagyok a címzett.~
*Megpróbálta elküldeni a galambot, ám az nagyon is ragaszkodott hozzá. Viselkedéséből rájött, hogy bizony az a pergamen neki szól. Izgatottan bontotta ki és olvasta el. Valóban ő volt a címzett, az üzenetben a Vezérek Házához hívták Evolyranba. Kissé habozott, hiszen kedvese után húzta a szíve. Másrészről viszont Evolyran vezérei kívánják látni. A galambot útjára engedte, majd tarisznyájába tette az üzenetet.*
~Ki tudja, talán még a Kedves visszaszerzéséhez is tudnak segítséget nyújtani?~
*Nem is tehetett mást, megfordította vasderes csődörét és vágtában érkezett vissza Evolyran városába. Az őrök a szokásosnál gyorsabban engedték be a városba. Hamar átvágott a külső városrészen, majd a belső fal kapuján és gyorsan haladt. Hamarosan előtte tornyosult a Vezérek Háza. Sosem volt még itt, egy pillanatig végigmérte az impozáns épületet. Ahogy leszállt Odin lováról elfogta az izgalom. Nagy dolog az, ha a Birodalom Vezérei szólítják. Lovát nem kötötte ki. Már együtt töltöttek annyi időt, hogy tudja, nem kóborol el. Torkában dobogó szívvel lépdel felfelé a lépcsőn. Hamarosan egy nagy, kétszárnyas ajtó előtt áll. Megemeli a súlyos kopogtatót és kétszer hozzákoccintja a nehéz faajtón elhelyezett fémhez. Mély, kongó hangot hallat. Igyekezve elrejteni arcán az izgalom minden jelét várja, hogy történjen valami.*

*Épp hogy érintettét lábai az asztal lapját, mivel éppen leszállt oda, s már halotta is a tompa kopogtatást.*
- Ő az?
*Csupán ennyit kérdezett Orin nagyúrtól, s a választ meg sem várva röppent föl újra. Néhánx pillanat alatt már ott cikázott a hatalmas ajtó előtt. A réseken keresztül halovány fény szűrődött be, de ettől még nem jöühetett rá, ki vagy mi áll az ajtó előtt. Hallotta közben a hátra hagyott nagyurat megindulni. Sebesen odébb is röppent, helyet adva Orinnak, hogy kinyithassa a duplaszárnyú ajtót. Flow a legközelebbi szobor lábaihoz szállt le. Gyors pillantással mérte föl, hogy már megint az egyik angyal szobornál landolt, s bújt el a szárnyai között. A szobrot, gigantikus mérete miatt még sosem nézte meg alaposabban. Most meg végképp nem a szobor foglalkoztatta. Sokkal inkább az érkező személye érdekelte. Így hát most ott kapaszkodott a férfi alak nyakszirtjénél, s onnan pislogott kifelé.*

*Nem is kellett sokat várniuk. Hamar megérkezett,akit vártak. Mert kétségkívül az volt az, aki kopogtatott az ajtón. Orin mosolyogva bólintott Flow kérdésére, majd felállt, s kissé megszaporázott léptekkel haladt az ajtó felé, hogy ne várassák meg Dreamien, aki ki tudja, honnan fordult vissza, hogy eleget tegyen a kérésüknek. Erős kezévek a jobb ajtószárny felé nyúlt, majd kinyitotta azt, beengedve ezzel a napfényt és Dreamient is, aki ott állt vele szemben. Orin mosolyogva nyújtotta felé a kezét.*
-Üdvözletem! Orin nagyúr vagyok személyesen. Te pedig Dreamien Tifar, ha nem tévedek...
*Mosolyogva rázott kezet a férfival. Nem is váratta sokáig, hanem becsukta az ajtót, miután a férfi belépett, majd bevezette a tanácsterembe. Ott leültette az egyik kőből faragott székre, majd maga is helyet foglalt az egyiken, épp Dreamiennel szemben. Közben mosolyogva figyelte, ahogy Flow úrnő ott settenkedik mögöttük. Dreamien láthatóan észre sem vette, hogy hárman vannak. Ezen a nagyúr szélesen elmosolyodott, majd így szólt.*
-Mielőtt belekezdenénk, hadd mutassam be a gyönyörű Flow úrnőt, a tündérek úrnőjét!
*Azzal a kis tündérre mutatott, aki csillogva-villogva szórta a tündérport épp Dreamien mellett elhaladva.*

*Dreamien kopogtatására pár pillanat múlva kitárultak a nagy ajtószárnyak. Megcsapta a benti kissé hűvös, de mégis friss levegő. Egy erős testalkatú férfi állt vele szemben. Ha nem tudta volna, hogy hova jött, akkor is sejtése lett volna a másik magas rangjáról. Nemes, büszke tartása elárulta, hogy magas rangú személyről van szó, mágiájának ereje pedig messze körbelengte. Az úr mosolyogva nyújtott kezet, mikor bemutatkozott, melyet Dreamien készséggel el is fogadott. Minden megilletődöttsége ellenére hangja mégis határozottan csengett, mikor saját nevét mondta.*
- Dreamien Tifar. Nem téved a Nagyúr.
*Követte Orint a tanácsterembe, gyors körbepillantással felmérte a terem gigászi méreteit. Nagyobbnak tűnik, mint gondolta. Helyet foglalva látta az úr mosolygását, de nem tudta mire vélni, egészen addig, míg egy tündérre nem irányította a figyelmét. Tifar még sosem látott közelről tündért és tüstént összébb is húzta magát, nehogy kárt tegyen kis teremtményben.*
- Bocsásson meg, hogy elkerülte a figyelmem az úrnő, Dreamien Tifar.
*Szabadkozott, miközben óvatosan felállt a székből, meghajolva az úrnő felé. Nem is gondolta, hogy valaha is ide kerül a birodalom szívébe, két legnagyobb hírű és hatalmú vezetője elé. Ahogy azt sem gondolta, hogy két ilyen melegszívű személyhez lesz szerencséje. Gyorsan erőt vett megilletődöttségén és figyelmesen fordult a vezérek felé.*

*Megvárta, míg az úrnő is letelepedett félúton közte és Dreamien között. Aztán némi kis gondokkodás és nézelődés után mély levegőt vett, majd belekezdett mondandójába.*
-Tudom, hogy ez számodra rendkívül nagy megtiszteltetés Dreamien...
*Látta a mágus arcán, hogy így van. És érezhető volt mindez a magabiztosságán is, ahogy belépett az ajtón. A nagyúr ennek nagyon örült. Érezte, hogy ennél jobb embert nem is választhattak volna erre a feladatra. Így hát nem is váratta meg a férfit, hanem bele is kezdett a lényegbe.*
-Tudod, az utóbbi időkben fontossá vált néhány dolog itt, a Birodalomban. Ilyen dolog például az ifjak taníttatása. Szükségünk van arra, hogy varázstudó népeink sarjai mindent elsaátíthassanak abból, amit ősapáink is tudtak, s mi is tudunk. Hogy ismerjék a mágia minden egyes kis fortélyát, titkát. Éppen ezért tanárokat oboroztunk az Északi fertályon található Hullámvirág Varázsiskolába. A meghívottak között szerepel Fredar Dimilë is, a hótündék helytartója.
*Egy kis szünetet tartott, figyelte a férfi reakcióit. Aztán mosolyogva folytatta.*
-Neki kellene elvinned egy bizonyos levelet, amiben meghívjuk tanítónak iskolánkba. Éppen ezért kérünk szépen a Birodalom és minden nép nevében, hogjy uttasd el valahogy ezt a levelet Fredar helytartó úrhoz!
*Mosolyogva kapta elő tarisznyájából a kis pergamentekercset. Átadta Flow úrnőnek, majd az felreppent és Dreamien elé tette azt.*
-És még mielőtt megkérdeznéd, miért nem galambbal vagy sólyommal küldjük neki...Megválaszolnám ezt. Tudod, nem szeretnénk, ha bárki más tudna erról a kis meghívásról. Vanank olyanok is, akik a Birodalom ellen szervezkednek és minden olyan jellegű dolgot próbálnak megakasályozni, ami növelné az erőnket vagy az egyságünket. És igen...itt most a dagorladiakra gondolok, akik szépen igyekeznek beférkőzni mindenhová és ellenünk cselekedni. De ezt nem kell elmeséljem neked..hisz ha jól tudom, magad is üldözöl egy ilyen mocskot.
*Mélyen Dreamien szemébe nézett. Látta benne a lángra gyúló haragot.*

*Mozdulatlan várt, míg csak a nagyúr rá nem mutatott jelenlétére vendégük kedvéért. Nem mintha az úrnó ki akart volna maradni a megbeszélésből. Ugyan... Olyan még nem volt, hogy valami ne érdekeljen egy kotnyeles kis tündért. Flow pedig mind közül a legkíváncsibb volt. Talán ezért választják őt újra, meg újra az istenek, hogy vezesse népét. Bár még mindig nem múlt el abbéli reménye, hogy idén végre más valakire hull a megtisztelő lehetőség, s más kapja meg az irányítást. Hiszen saját népe, és még egész Evolyran ügyes bajos dolgai nem csekély mértékben terhelik le mindennapjait. De az ezek körül forgolódó gondolatait gyorsan száműzte, és vidáman röppent el a két férfi között, majd szállt le közvetlen Dreamien előtt.*
- Üdvözöllek Dreamien Evolyran-ban. *huncut szemei folyton csak vidáman csillogtak, ahogy azt bármelyik tündér szemében látni* - Bár még személyesen nem találkozhattunk, népem szeme messze a határokon túlra is el lát.
*Kíváncsian sandított a férfira, majd Orin nagyúr vállára repülve ott leült, és lábait lóbálgatva szólalt meg.*
- Lenyűgözött az a kitartás, amivel a társad elrablóját kutatod föl. Mérföldek ezrei vannak már mögötted, s te továbbra is ugyanazzal az elszántsággal hajszolod, mint tetted azt az első napon.
*Most újra elröppent, s a Dreamien melletti szék támláján landolt. Kecsesen megmozgatta maga elé nyújtott tenyerének ujjait, s erre egy apró tekercs jelent meg benne, melyet aranyló pecsét zárt le, melynek közebében egy tűzben égő főnix kucorgott.*
- Vidd ezt a levelet magaddal Orod Ingorban, s ha nehézségeid támadnának netán a bejutásnál, akkor csak add át ezt a tekercset az őröknek, s meglásd rögvest feltárulnak előtted a legerősebb ajtók is.
*Tudta ő, hogy a hótündék nem szívesen fogadják a látogatókat, még akkor sem, ha az történetesen nagyon is hasznukra volt már egyszer. De a tündérek nem csak Evolyrant segítették alkalom adtán... A rideg, de büszke fehérelfeket is segítették ki már a pusztulás sötét útjáról. Így aztán egy úrnői iromány, a tündérek pecsétjével bizosan hatásos ajtó nyitó lesz.*
- Járj szerencsével, és ha visszatérsz számíthatsz Evolyran hálájára.

*Dreamien csendben hallgatta az úrnő és a nagyúr szavait. Orin szavaira, mikor Etelét említette, keze, melyet ölében nyugtatott, ökölbe szorult. Meglepődött, hogy milyen sokat tudnak róla. Meglepte a nagy-nagy bizalom is, mellyel az értékes tekercset rá bízzák. Bizony, nem kis dolog egy ilyen s nagy felelősséggel is jár. Tifar tudta, hogy most oly fontosságú dolgot bíztak rá, ami igénybe veszi a képességeit. Ezek a dolgok terelték el végülis gondolatait a mágusról.*
- Úrnőm, Nagyuram, megtiszteltetés, ez a rám bízott feladat. Tudom, mekkora felelősség, hogy a levél a megfelelő kezekbe jusson. Ígérem, megszolgálom a bizalmat.
*Az úrnő szavaira szeme ismét haragra gyullad Etele iránt.*
- Jól esnek, ezek a szavak szívemnek, úrnőm, kedvesem iránt érzett szerelmem és a tudat ad erőt, hogy él még, bár fogoly és vár rám. Köszönöm a tekercset, bizonyosan nagy hasznát fogom majd venni Orod Ingorban.
- Nagyuram, Dagorlad, és a gonoszság, melyet képvisel, engem is érint. Evolyrant kerülgetik ezek a hiénák, és örülök, hogy legalább ennyivel hozzájárulok a Birodalom erősödéséhez, és ahhoz, hogy a sötétség ne növekedjen benne.

*Örült, hogy Dreamien elvállalja a feladatot. Tudta, hogy szívvel-lélekkel fogja elvégezni a dolgot. És természetesen ez nem is maradhat eljutalom ellenében. A nagyúr már tudta, hogy mit fog kapni jutalmul a mágus, de ezt egyelőre még nem hozta szóba. Még úgyis szükségeltetik megvitatni a dolgot. Viszont most ideje távozniuk. Mindhármuknak fontos dolga van. Így nem múlathatják az időt tovább.*
-Öhm...
*Köszörülte meg a torkát, miközben felállt ültéből és mosolyogva a másik kettőre pillantott.*
-Azt hiszem, ideje távoznunk, barátaim! Dreamien, tudod a feladatod, mihamarabb juttasd el biztonságban azt az üzenetet. Utána térj ide vissza. Addigra mi is vissza fogunk érni és meglásd, nem hagyunk jutalom nélkül!
*Azzal közelebb sétált a mágushoz, közben hagyta, hogy az únrő kecsesen a vállára szálljon, majd mosolyogva kezet rázott a vele szemben állóval.*
-Köszönöm előre is! Bízunk benned, Dreamien! Sok szerencsét és jó utat! Vigyázz magadra!
*Azzal kikísérte a mágust, s még egy utolsót intett neki, aztán Flow úrnőre pillantott, aki még mindig ott csücsült a vállán.*
-Úrnőm...készen állsz arra a bizonyos kis utunkra?
*De meg sem várta a választ. Látta Flow arcán az elszántságot és azt is, hogy nem fél. Így hát boldogan rámosolygott, s mindketten kiléptek a Vezérek Házának ajtaján, hogy Orin lovára pattanva elindulhassanak ők is úticéljuk felé, egy igen kis kalandos és érdekes utazásra.*

//Nagyon szépen köszönöm a játékot! Smile

//

*Tifar még kicsit gondolkodott, hogy felhozza ami foglalkoztatta, tudniillik, remélte, hogy akár Orin, akár Flow tud még valamit az üldözött mágusról, de végül arra jutott, ez nem volna ebben a helyzetben helyénvaló, így inkább nem szólt. Ő is kezet rázott a nagyúrral, meghajolt az úrnő előtt.*
- Én köszönöm a bizalmat és örülök a szerencsének, hogy találkozhattam veletek. Minden erőmmel azon leszek, hogy sikerrel végezzem el a feladatot.
*Intett ő is a két vezérnek és még egy kicsit figyelte, ahogy távolodnak, kissé el is mosolyodott, ahogy az úrnő körbe-körbe repdesett a nagyúr körül. Halk füttyel magához hívta Odint. Agya már a feladat elvégzésén járt. Nem akart semmit a véletlenre bízni. Felült lova hátára és lassan, lépésben elindult vissza a városba.*
~Ki tudja, talán még Orod Ingor felé menet a mágust is elkapom.~
*Gondolta.*

//Én is nagyon köszönöm a játékot!//

*Tifar nagy sóhajjal áll meg az épület előtt. Nem is olyan régen járt itt utoljára. A vezérek akkor küldetést bíztak rá, Orod Ingorba, a hótündékhez küldték. A küldetés most a végéhez közeledik. Lassú lépteivel a hatalmas épület lábához ért. Nem messze magasodik előtte a kétszárnyas ajtó. Odint kissé távolabb megállítja a fal egy rejtettebb zugában. Körülnéz, fülét is hegyezi, ám nem hall a város moraján kívül semmi különöset és nem lát gyanúsat sem. Leveszi hátáról a nyerget, kiveszi Fredar Dimilë tekercsét a rejtekéből, majd a nyerget visszahelyezi a lóra.
Vékonyabb köpenyét kanyarítja magára, ennek belső zsebébe helyezi a tekercset. Óvatosan körültekint újra, majd elindul vissza a bejárathoz. Odin marad, ahol hagyta. Tudja, nem kóborol el. Fellépdel a lépcsőn egészen az ajtóig. Megfogja a kopogtatót és kétszer hozzákoccintja a súlyos fémet.
Belülről tompán hallatszik a mély kongás. Dreamien türelmesen várja, hogy az ajtó megnyíljon előtte.*

*Halk léptekkel lépdelt a Vezérek Házában. Már egy kis ideje itt van. Nem rég kapott hírt arról, hogy Dreamien Tifar egyre közelebb ér Evolyran városához. Sokan látták a nagyúr barátai közül, akik azonnal üzentek is neki a mágusa hollétéről. Mert hát a nagyúr gondoskodott arról, hogy szinte minden lépését ismerje Tifarnak, s szükség esetén segítséget tudjon neki nyújtani a barátain keresztül.
~Vajon mikor fog ideérni? És Flow úrnő? Azt ígérte, hogy ő is itt lesz. Bár nem kételkedem abban, hogy eljön-e. Mert tudom, hogy el fog jönni. Ha ő azt mondja, akkor az úgy is lesz. És Dreamien is bizonyára hamarosan megérkezik.~
Gondolta magában, miközben a háta mögött összekulcsolt kezeit szorongatta, s mászkált fel-alá a Tanácsteremben. Igencsak nagy volt a por idebent. Nem sokszor használták a Vezérek Házát, révén, hogy nem volt nagy szükség a népek vezetőinek összehívására. Bár lassan itt lenne az ideje. De most az új vezérváltások és az egyéb problémák miatt bajos lenne összehívni a vezetőket. Így addig is várni kell a dologgal. Bár már Orin nagyúr kiküldött pár galambot egyes embereknek... De nem ez a lényeg most. Ahogy mászkál fel-alá, hirtelen hangokra lett figyelmes. Nagyon halkan hallatszottak, de ő hallotta őket.*
-Nocsak, talán megérkezett Dreamien?
*Szólt hangosan, majd megindult a bejárati ajtó felé, miközben már halatszott is a kopogás. Dreamien kopogása, valószínű. Ugyanis Flow úrnő nem szokott kopogni. Neki nem is igazán szükséges. Na meg méretbeli különbségek miatt sem tudná megfogni, s felemelni a nagy, nehéz kopogtatót. Így hát a nagyúr szép lassan kitárta a kaput a mágus előtt.*
-Üdv, Dreamien Tifar!
*Nyújtotta a kezét a mágus felé. Kicsit sem látszott meglepettnek, hisz nem is volt az. Csak egy kissé furcsállta, hogy Flow úrnő még nincs itt. Hiszen a múltkor ő is itt volt már, mikor Dreamien megérkezett. És most valahogy furcsának érezte a dolgot. Hogy egyedül fogadja a mágust. De igyekezett ezt nem kimutatni, s miután kezet fogott a mágussal, beljebb invitálta.*
-Gyere csak beljebb, s foglalj helyet!
*Közben mosolyogva vette észre, hogy az úrnő beslisszant a mágus után, mikor ő már épp vecsukta a kaput. De mégsem szólt egy szót sem. Csak mosolyogva figyelte, ahogy a tündér tovareppen mellette, s berepül a Tanácsterembe, hogy úgy tűnjék, már rég ott várta őt és Dreamien-t. Orin most már teljesen nyugodtnak érezte magát, hogy az úrnő is itt volt végre.*

*Már messziről látta, ahogy Dreamien közeledik a Vezérek Házához. Az ajtónyitás pillanatát ügyesen kihasználva surrant be a terembe.
Persze tisztában volt azzal, hogy a nagyurat lehetetlenség átvernie. De, nem is volt ez szándékában. Csak nem akart nagy felhajtást az érkezése miatt. Megvárta míg az isthar, s Orin befejezik a beszédet, utána ő maga az asztal szélére röppent.*
- Szép napot az uraknak!
*Vidám mosolya még a leghidegebb szívet is felmelegítené, ahogy a vele szemközt állókra pillant.*
- Elnézést a késésemért Orin nagyúr. Fontos dologba kellett távol lennem az éjtündék földjén... De, már itt vagyok.
*Még édesebbé, és lefegyverzőbbé vált mosolya.*
- Örömmel látom Dreamien, hogy már visszaértél. Milyen híreket hozol Orod Ingor fagyos falai közül? *tért rögvest a témára az úrnő*

*Dreamien nem várt sokat, a kopogtatás után csakhamar megmozdultak a nehéz ajtószárnyak. Orin állt a bejáratnál és üdvözölte a mágust.*
- Üdv, Orin nagyúr!
*Megszorította a nagyúr felé nyújtott jobbját, majd eleget téve az invitálásnak, beljebb sétált és helyet foglalt a terem asztalánál. Éles szemével kiszúrta a pillanatnyi mosolyt Orin arcán és csakhamar észrevette Flow úrnőt is.
Igaz lehet, amit a tündérekről mondanak, mert jelenlétükkel mintha a napsütést hoznák a borongós napokra is. Így valahogy hatott az úrnő jelenléte is, mintha Orint is jobb kedvre derítette volna, mint az ajtónyitáskor volt.
Az úrnő kérésére, Tifar felállt, köpenye belső zsebébe nyúlt és átnyújtotta a vezéreknek Fredar Dimilë tekercsét.*
- Úrnőm, nagyuram. A helytartó tájékoztatott a tanács döntéséről, ami szerint eleget tesz felkéréseteknek.
Ezt a tekercset bízta rám, hogy adjam át nektek, üdvözletével együtt.
Meg kell azonban jegyeznem, hogy Orod Ingorban utolsó ottjártam óta megnövekedett a katonai készültség. Sokkal nehezebben jutottam a városba, mint korábban.
Bizonyára erről ti is tudtok, csak fontosnak tartottam elmondani ezt is. Tisztában vagyok vele, hogy mi az oka, ám szerencsére dagorladi nem állta utamat.
*Az ishtar e szavak után visszaült helyére és várakozón tekintett a vezérekre.*

*Mosolyogva rázta meg a fejét.*
-Semmi gond, úrnő! Nem késtél el semmiről sem.
*Azzal ő maga is helyet foglalt, miután a másik kettő is ugyanígy tett. Érdeklődve hallgatta Dreamien beszámolóját, ami nem volt hosszának mondható, de mégis kielégítette a nagyúr kíváncsiságát. És elégedett volt a válasszal is, amit Dreamien hozott. Mosolyogva vette át a tekercset, s figyelmesen végigolvasta, miközben a mágus még beszélt. Mikor végigért, felnézett Dreamienre, s így szólt.*
-Nos, ami azt illeti, nem tudtunk arról, hogy Orod Ingor nagyobb védelmet épített volna fel. Különös. Hiszen az a hely szinte bevehetetlen és elfoglalhatatlan. Bár ők sem sebezhetetlenek. És valóban jobb így, hogy megerősítették a védelmüket. Ezek a dagorladiak egyre veszedelmesebbek lesznek az idő múlsáváal. A minap is "összefutottam" egy démonnal, aki nem épp kedves dolgokat akart végrehajtani. De találkozásunk után már nem igen fog mocskos dolgokat tenni. A dagorladiak kémeként vagy orgyilkosaként... Ki tudja, mirenemhasználják fel ezeket a túlvilági lényeket?!
*Mély levegőt vett és az úrnőre pillantott.*
-Úrnő, mondd, mivel szolgálhatunk Dreamiennek amiért teljesítette kérésünket? Én úgy emlékszem, hogy tettünk neki egy bizonyos ígéretet...
*Mosolyodott el ismét, majd a mágus felé fordulva így szólt.*
-Azt hiszem, megígértük, hogy segítünk megkeresni a feleségedet. Mondd, mivel tudunk ebben segíteni?

*Még nem mondott a hallottakra semmit, csupán elgondolkodva körpe repdeste párszor a mágust. Végül megállt előtte a levegőben, és kacagva a férfi vállára koppintott egy aprócskát, minek következtében ezernyi, csillogó szikra pattant a levegőbe.*
- Nem lesz itt szükség nagy utánajárásra, ha azt a mágust keresed, ki elrabolta nejedet.
*Egy újabb körre libbent előle, majd a nagyúr vállmagasságában megállapodva kétszer össze csapta tenyerét. A következő pillanatban a terem ablakai mind egy szálig kivágódtak, s a szellő vad rohamokban hordta be láthatatlan szárnyain az aprócska, ám de igen csak feltűnően csillogó lényeket. Apró, fénypászmaként keringő tündérek százai lepték el a helyiséget néhány másodperc alatt. Az úrnő röptében, s szélsebesen ragadta meg az egyik kis lény aprócska kezét, majd húzta magával népének eme tagját.*
- Ő itt Sincor, a természet ölén élő tündérek vezetője, s többek között a tölgyes tündéreinek jó barátja. A sárkányok földjén bolyongva rátalált egy mágusra, ki az Etele nevet viseli születése óta. Népe azóta követi őt, s útjának minden pillanatában nyomában maradt népe egy sarja.
*Flow száján tündéri mosoly játszott, ahogy Sincor engedelmesen az isthar tenyerére libbent. Az itteni tündérekkel ellentétben, az ő fajtája örökösen fényben ragyog, de jelenlétük mindaddig rejtve marad a halandók előtt, míg a tündérek úrnője az ellenkezőjét meg nem parancsolja, vagy el nem fogja valamelyik láthatatlan kis bajkeverőt a megfigyelt személy. De, most Flow parancsára, mind látható formát öltve ragyogta be a gigantikus méretekkel büszkélkedő termet.*
- Ő lesz útmutatód, hogy feleséged bitorlóját megtalálhasd. *némi hatásszünet után folytatta* - De jól jegyezd meg Dreamien Tifar, amit most mondok! Éjjel utazz, nappal pihenj meg! Mert, ha nappal útra kelsz, oda a segítséged!
*Szavai végén rejtélyes mosoly húzódott szája szegletébe.*
- Nem tartóztatunk tovább Dreamien. A fény kísérjen utadon!
*Azzal egy apró csettintésnek hála, már el is illant a tündér sereglet. Flow helyén is csak az aranyló fényű tündérpor hullott alá a padlóra. De szavai még hallatszottak a terem falai között.*
- Az istenek óvjanak titeket! Ég veletek Orin nagyúr... és Dreamien!

//Köszike a játékot.. Smile

//

*Dreamien ekkora jutalomra álmában sem gondolt!
Egy pillanatig szóhoz sem jutott, csak nézett egyik vezérről a másikra. Gondolatait csak még egy pillanat múlva tudta újra összeszedni.*
- Úrnőm, nagyuram, ezt a feladatot jutalom nélkül is elvállaltam volna....!
*Közben közelről szemlélte a kis fénylő tündért a tenyerén. Látta, hogy az úrnő valóban nagyon sokat tud. Etele Barlon nevét is ismeri és már tud is hollétéről. Figyelmesen hallgatta intelmeit, melyekre jó, ha figyel, hiszen e kis tündér segítsége mindenképpen nagy reményekkel töltötte el.
Az úrnő hamar búcsúzott is, Dreamien pedig rövid idő után csak egy kis tündérport látott a helyén. Mégis kissé könnyebb lett, eltelt reménnyel. Bízott a kis vidám lényekben, akik elvezetik a gyilkoshoz, akit üldöz.*
- Ég veled, Úrnőm!
*Dreamien mosolyogva Orinra emelte tekintetét. Szinte látható fényként sugárzott róla az öröm, és megtöltötte a termet is valami fényességgel, legalábbis most ő úgy látta, de lehet, hogy csak a boldogság hatására látott mindent másképp.*
- Nagyúr, köszönöm neked is a jutalmat, hiszen ha jól sejtem, kettőtöknek köszönhetem.
Nagy dolog volt a bizalom, amivel irántam viseltettek, és még nagyobb a jutalom, mellyel kéretlenül megajándékoztok.
Szeretném én is mondani, bár azt hiszem, ez természetes is, hogy ha a Birodalomnak esetleg szerény személyem szolgálataira lesz újfent szüksége, örömmel állok rendelkezésére.
Most azonban, ha megbocsájtasz és utamra engedsz, el is indulnék kedvesem után.

*Jól megcsodálta a Flow úrnő által behívott tündéreket. Nagyon kicsik és fényesek voltak. Ez tetszett a nagyúrnak a legjobban. És az, amit az úrnő elmondott róluk. Orin sok helyen megfordult már, de még sosem hallott ezekeről a tündérekről. Örült annak, hogy most róluk is tudomást szerezhetett. Boldogan figyelte, ahogy Dreamien megköszöni a segítségüket, s közben Flow úrnő eltűnik a többi kis tündérkével együtt.*
-Hát elmentek...ég veletek...ég veled, úrnőm!
*Boldogan integetett a felé a hely felé, ahol az előbb még mosolyogva, csillogón repkedtek a tünsérek..és Flow úrnő is. Orin nem számított arra, hogy ilyen hamar el fog tűnni Flow. De nem tudott mit tenni.
~Majd máskor megbeszélem vele a dolgokat...~
Mondta magában, majd Dreamienre mosolygott és ekképp szólt.*
-Nos, ami azt illeti, az csak Flow úrnő ajándéka volt. Még én is tartogatok valamit a számodra. És ezt át is adnám...aztán hagylak, hogy mehess megmenteni a feleségedet, kedves Dreamien!
*Felállt az asztaltól,eltette a tekercset, s közben Dreamienhez sétált, majd titokzatos mozdulattal a mágus felé nyúlt, de kezébennem volt semmi sem.*
-Fogadd el ezt tőlem! Még sok hasznát veheted!
*Egy kis ideig szórakozottan nézte, ahogy Dreamien értetlenkedve felállt és nézte Orin üres kezét. Aztán a nagyúr hangosan is felnevetett, majd hirtelen megjelent egy térképszerű pergamen a kezében.*
-Bocsáss meg, nem hagyhattam ki ezt a viccet...De most már komolyra fordítom a szót. Ezen a térképen mindig is látni fogodEtele-t, hogy merre megy, hol van...persze csakha már a nyomára akadtál és netán elmenekülne előled. Remélem, sok hasznát veszed majd em térképnek! És most már eleresztelek..hagyom, hogy menj és megmentsd feleséged!
*Azzal kikísérte Dreamient az ajtóig, majd ott szembe fordult vele, s megszorította a kezét.*
-Sok szerencsét, drága barátom! Ha bármi segítség kell, csak küldj egy galambot, s mi máris ott vagyunk! Légy óvatos! S mentsd meg a feleséged! Jó utat Dreamien! Az istenek legyenek veled!
*Mosolyogva integetett a mágusnak, aki azonnal lóra is szállt, s elindult felesége megmentésére. Orin maga még ott maradt a Vezérek Házában. Volt pár megírnivaló levele. Így hát itt maradt, s dolgozott...*

//Köszönöm a játékot! Very Happy

//

*Dreamien várt Orin reakciójára, ám a nagyúrnak még volt néhány szava. Meglepetten hallotta, hogy Orin is szán neki valamit. Ezt igazán soknak érezte, hiszen az első jutalom is több volt, mint amire számított.
A nagyúr felállt és elé sétált. Kinyújtott kezén azonban nem volt semmi látható. Tifar nem értette.*
~Talán valami láthatatlan dolog van a Nagyúr kezében?~
*A nagyúr azonban hamarosan felnevetett a tréfán, amivel megtréfált a mágust, majd egy térképet adott át neki. Az ishtar igencsak meglepődött. Hasznos ajándék mindkettő, ám nagyon remélte, hogy ha egyszer Etele nyomára bukkan, a másodikra többé nem lesz szüksége.*
- Nagyúr, köszönöm a nagy ajándékot és a nagylelkűséged!
*Amikor Orin kikísérte az ajtóig, Dreamien egy halk füttyel hívta magához Odint és felült annak hátára. A térképet még előzőleg tarisznyájába tette.
A Nagyúr jókívánságaival látta el és őt tudta, hogy szívből szólnak.*
- Köszönöm, Nagyúr, és tudd, hogy ti is számíthattok szerény személyemre azután is, hogy megtaláltam Ninquët!
Legyenek veled is az istenek!
*Visszaintett Orinnak és izgalmában dobogó szívvel indult el a városba. Szállást kell keresnie, ahol kipiheni magát, mert hosszú éjszaka áll előtte. Sincorra gondolva elmosolyodott, ahogy maga elé idézte a kis fénylő tündért, amint a tenyerén pihent. Gondolatban hálát adott az isteneknek, hogy a Vezéreknek megmutatták őt.*

//Köszönöm én is a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: 02. Vezérek Háza Csüt. Nov. 05 2009, 18:36

*Pár napig ismerkedett a környékkel. Megfigyelt mindent és mindenkit. De most már tudta, hogy beszélnie kell a vezetőkkel. Így el is ment a Vezérek házához. Megtudakolta ezt is, hogy merre kell menni. Szép nagy épület volt. Victor először szépen megállt és jól végignézte az épületet. Elmosolyodott, ami gonoszra sikeredett, bár semmi ilyen szándéka nincsen. Odalépett az ajtóhoz, ami hatalmas volt, valamint hatalmas kopogtató volt rajta. Megfogta azt és egy hatalmasat kopogtatott. Várta a választ.*

Tárgy: Re: 02. Vezérek Háza Csüt. Nov. 05 2009, 21:53

*Már napok óta itt dolgozott. Szinte ki sem mozdult az épületből. Már megírt vagy nyolc-tíz levelet, mióta Dreamien és Flow úrnő elhagyták a Vezérek Házát. Éppen most írta a következőt, mikor is gondolatmenetét egy hatalmas dörömbölés szakította félbe. Értetlenül nézett fel az előtte heverő pergamenről, amin jóformán még semmi sem volt, kivéve pár, kurta sorocskát, amikben a nagyúr arról írt, milyen nehéz mostanában a vezérség, s a velejáró munka mennyire le tudja fárasztani. Egyébként a levelet az egyik régi barátjának írta, aki állítólag egy félisten. Ezt a pletykát a nagyúr még sosem igazolta, ámbár nem is tagadta.
Közben a madártollat letéve -amivel az imént még írt- felemelkedett a hatalmas kőasztaltól, s kíváncsian megindult a bejárati ajtó felé, ami még a nagyúrnál is vagy két-három fejjel magasabb volt. Orin kissé izgatottam nyitott ajtót a kopogtató előtt. Amint kitárult az ajtó, s a nagyúr megpillantotta az előtte álló alakot, hirtelen rossz érzés fogta el. Érezte, hogy az előtte álló nem idevalósi. Érezte, hogy nem Evolyranhoz tartozik. És már kezdett attól tartani, hogy talán az ellenség furakodott be.
-Ha már ide is bejutottak, akkor itt bizony nagy veszélynek van kitéve a Birodalom...~
Hangoztak el ezek a nagyúr fejében. Pillanatnyi döbbenetét leküzdve azonban halvány mosolyra kanyarította száját, s köszöntötte az idegent.*
-Üdvözöllek a Vezérek Házában. Orin nagyúr vagyok. Benned kit tisztelhetek, idegen?
*Méltóságteljesen mérte végig az alakot. Úgy tűnt, hogy harcos. Méghozzá ember lehetett, ugyanis páncélt viselt, mihez hasonlót hordtak az evolyrani emberek is. Ez valahogy mégis más volt. Olyan...sötét.*

Tárgy: Re: 02. Vezérek Háza Szer. Nov. 18 2009, 19:34

*A terem hátsó falát díszítő vértezetek egyikének tetején ücsörgött a tündér, s még csak észre sem vették eddig jelenlétét. Bár, nem is állt szándékában mindig, mindenbe, azonnal bele ütni az orrát. De amikor jobban szemügyre vette az érkezőt, akkor már talpra is szökkent, s a következő pillanatban már a plafontól alig néhány centire repülve megközelítette a beszélgetni kezdőket.*
~Lám, lám... Ez a lovag ismerősnek tűnik valahonnan... De honnan?~
*De hiába törte a fejét, sehogy sem jött rá, hol láthatta már. De az is lehet, hogy csak hallott róla. És igen... Végül be is ugrott neki a dolog.*
- Te vagy az a lovag, aki már jó ideje próbálja elhagyni dagorladi társait? *szögezte a férfinak a kérdést azonnal, amint annak szemmagasságába röppent, de aztán hirtelen észbe is kapott, hogy bizony nem a legillendőbben viselkedett* - Bocsánat a kirohanásomért lovag... Flow vagyok. Az Evolyrani tündérek vezetője.
*És kissé kipirosodott arccal röppent hátrébb, s hagyta a nagyurat előtérbe kerülni.*

» 6. Otthon - Ared háza