4. Däsyron-völgye

Vendég

*Rain komótosan lovagolt az úton ami ezt a gyönyörű, ám veszélyes völgyet szelte át. Élvezte a kellemes hűvöst, a napsütést, és a lágy szellőt. Tetszett neki a zöld táj, és a már nem is oly távol húzódó hatalmas hegyvonulatok, a hótündék lakhelye. Rain aktuális célja. Épp azon töprengett vajon hogy nézhet ki egy hótünde, amikor női hangot hallott. Megállította hát lovát és kémlelni kezdte a fákat, abban az irányban, amerről a hang jött.*
-Köszönöm a figyelmeztetést, de nem tud megijeszteni néhány töpörödött, fura szerzet.
*Ahogy ezt kimondta meglátta az illetőt. Egy fiatal hölgy kecmergett le az egyik közeli fa tetejéről, kezében egy nagy bot, amiről Rain felismerte hogy minden bizonnyal varázshasználóval áll szemben. A lány barátságosnak tűnt, de mivel sosem árt az óvatosság, Rain kellő távolságból, lováról leszállva, vigyázva figyelte mozdulatait.*
-Boldogulsz? *Kérdezte*

- Köszi, boldogulok...
*És amint ezt kimondta, abban a pillanatban reccsent is alatta a faág, melyre épp csak rálépett. Formenya egy halk sikkantás kíséretében pottyant le a barna, és zöld színben pompázó avarba. De a következő pillanatban már talpra is küzdötte magát, majd a földre került botot is felnyalábolta. Ezek közben szórakozottan tekintgetett az ember irányába.*
- Semmi baj! Egyben vagyok.
*Megindult a férfihoz, s közben seperte magáról lefelé a levél darabkákat. Néhányat sikeresen ki halászott hosszú, fekete hajából is, s remélte, hogy nem maradt benne több. Bár ki tudja. Hiszen nincs neki szeme a tarkóján. De most nem is izgatta ez a dolog.*
- Töpörödött, és fura szerzet? *erre el is nevette magát* - Érdekes elképzelésed lehet a gnómokról. Én mindenesetre nem holmi töpörödöttekről beszélek... Ezek legalább olyan magasak voltak, mint én... Hacsak nem magasabbak.
*Elgondolkodva nézett arra, amerre a gnómok eltűntek.*
- Bár meglehet, hogy nem tiszta vérűek voltak... Mert egyáltalán nem úgy néztek ki, mint a gnómok általában. *aztán más jutott eszébe* - És mondd csak! Mi járatban erre egy ember? Nem tudod, hogy a közeli hegyek már a hótündék birodalma? Esztelenség hozzájuk hívás nélkül betörni...
*Bár, ő maga, na és myrte társa is, ki most valószínüleg a táborhelyükön van, a hótündékhez tartanak. Csak épp a mágusnőnek egy életre szóló engedéje van a belépésre.*

Vendég

~Ej, nyugodtan megkérhetett volna hogy segítsek... ezek a varázshasználó népek...~
-Segítettem volna *Mosolygott a férfi a mágusnőre.*
-A gnómok az én hazámban töpörödött, zöld bőrű, ostoba és alantas lények. Nem tart sokáig bezúzni egy kettő koponyáját. *Mondta Rain vigyorogva. Levette hátáról a súlyos pallost, a földbe szúrta, majd rátámaszkodott és úgy folytatta a csevejt.*
-Nos, pont a hótündéket keresem. Messzi földről érkeztem Evolyranba, és most erre a vidékre vetődtem. Azt mondod nem túl vendégszerető népség? *Ez még okozhat problémákat, gondolta a harcos. De ha már idáig eljött, nem valószínű hogy visszafordul*

*Megállt a harcos földbe szúrt pallosa előtt, alaposan szemügyre vette azt, majd halovány mosoly kúszott arcára.*
- Lám lám... Egy harcos... Azt hittem, minden mozdítható harcos az erődöt védi a dagorladiakkal szemben.
*Az is meglepte, hogy valaki veszi magának a bátorságot, és felmerészkedik Orod Ingorba.*
- És valóban... A hótündék nem a vendégszeretetükről híresek. De, ha te úgy érzed, hogy megbírkózol velük, akkor az istenek óvjanak meg a bajtól. Csak ennyit tudok erre mondani.
*Aztán még egy lépést tett felé.*
- Egyébként Formenya a nevem... és mágus volnék... Már a jobb napjaimon persze. *és kis kuncogás után a férfira nézve várta, hogy ő is bemutatkozzon.*

Vendég

*A lány felé tett lépésekor a harcos nyelt egy nagyot, de miután meggyőzte magát hogy nincs semmi baj, bemutatkozott ő is*
-A nevem Rain Cjendago. Előkelő, nemesi család sarja vagyok, és egy Ynev nevű messzi kontinensről érkeztem. Még csak barátkozok a gondolattal hogy itt kell folytatnom utam célom elérése felé. Evolyran sorsa részben hidegen hagy, ám nem szeretném ha teljes káosz uralkodna el. Az nekem sem esne jól. *Vigyorgott.*
-És te mi járatban erre felé?

~Ynev... Még sosem hallottam ilyen helyről.~
*Hiába törte fejét, sehogy sem tűnt ismerősnek az a helység név, amit a férfi említett. Pedig egész életében csak utazott, és a kontinens szinte minden zugát megismerhette közben. De Ynev nevezetű helyről akkor sem hallott még soha. Na, meg a férfi ruhaviselete sem illett egyetlen általa megismert nép viseletébe sem. Pedig ő aztán sok népet ismer.*
- Még sosem hallottam Ynev nevű helyről. Melyik kontinensen is van az?
*Már csak azért is érdekelte a dolog, mert a férfi érezhetően tartott tőle valamiért. És egyébként is olyan idegenként hatott itt az egész megjelenése, hogy Formenya gyanakodni kezdett.*
- Mert én minden kontinenst bejártam már, amit csak Evolyranban ismernek, de egyiken sem emlékszem ilyen nevezetű helyre.

Vendég

-Nos... Ynev nem Evolyranban van. Egy mágus küldött erre a helyre, nem tudom mi történt pontosan... Nem értek efféle tudományokhoz, és hogy őszinte legyek nem is szeretem a hókuszpókuszokat. Arra is gondoltam már hogy csak álmodom az egészet. Mielőtt idekerültem valami szomszédos létsíkokról és párhuzamos dim...dimóziókról vagy valami ilyesmiről beszélt. Fel sem fogtam. És most... Most itt vagyok és folytatom azt amit a hazámban elkezdtem. De előbb megnézem magamnak ezeket a hótündéket.

- Dimenziók... Párhuzamos dimenziókat akartál mondani, igaz?
*Kérdése közben összehúzott szemekkel járta körbe a hozzá képest ugyan csak nagy darab férfit. Próbált minden apró kis részletet felidézni abból, amit még annak idején mesterétől hallot a dimenziókon való átlépésről. Rémlett neki valami olyasmi, mintha az ilyen utazások hatásaként valamilyen árulkodó jelnek kellene most itt az orra előtt lennie, ezen a fickón. De sehogy sem jutott eszébe, hogy mi a fenét is kéne most figyelnie.*
~Miért nem bírtál várni még vagy tíz évet az eltávozásoddal mester? Te biztos azonnal kiszúrnád az árulkodó jelet... Ami gőzöm sincs, hogy a mi is volna.~
*Aztán, megunva a körözéses nézelődést, megállt a férfi előtt, és botjára támaszkodva a férfi szemeibe fúrta ravasz tekintetét.*
- És mondd, mit kezdtél el a hazádban Rain?
*Gyanakvó tekintete ott függött továbbra is a férfin.*
~Talán többet is megtudhatnék a világáról, ha hagynám, hogy csatlakozzon hozzánk... De, vajon mennyire bízhatunk meg benne? Az is lehet, hogy csak egy szimpla futóbolond.~

Vendég

~Hé, hé hé hé mit csinál ez a nő? Mit bámul rajtam? Most fényeztem ki a páncélomat, talán valami lenne rajta? Utálom a varázshasználókat...~
- Dimenziók? Igen igen, az volt az.
~Ne, ne ne ne tartsa már olyan gyanúsan azt a nyamvadt botot. Minden probléma forrása...~
- Kutattam valami után. Valami után, amire szükségem van ahhoz hogy többet ne kelljen rettegnem minden nap mikor felébredek. Valami után, aminek a segítségével bosszút állhatnék szüleim emlékéért, és megvédhetném azokat akiket szeretek. Akik a hazámban maradtak... Miután megleltem, szükségem lesz valakire aki visszajuttat.
*Gyanakvóan figyelte a nő kíváncsi pillantását, töprengő arckifejezését. Felettébb aggasztotta.*
- Bocsásd meg udvariatlan kérdésem de... miért vizsgálgatsz ennyire?

*Meghökkenve nézett a páncolos alak szemébe ahogy meghallotta kérdését.*
- Bocsánat... Csak kerestem valamit, magam sem tudom, mit... ami árulkodna az állítólagos dimenzió átlépésedről. Csak épp nem találtam erre utaló nyomot rajtad.
~Na azt persze még véletlenül sem kötném az orrodra, hogy halvány lila gőzöm sincs arról, mi a fenének is kéne lennie rajtad... De nem is áll szándékomban kiteregetni a hiányosságaimat.~ *gondolta utána*
- Ismertem valakit, aki azt állította, hogy már járt a dimenziónkon túl. *és ugye azt sem közölte, hogy ez az állítólag dolog olyan neki, mint a szent tekercsek szövegei: nem kérdőjelezhető meg* - A mesterem sokat járt el más világokba. De én személy szerint egyszer sem tarthattam vele. És feljegyzései sincsenek róla.
*Ez persze számára egyértelmű is volt, hiszen mestere mindig is amondó volt, hogy mindent tartsanak csak a fejükben, mert onnan nem szerzik meg az ellenségeik. Erre persze meg is volt a maga technikája, hogy az elméjében elraktározza a számára lényeges dolgokat.*
- Áruld el, mit keresel? Hátha tudok segíteni.

Vendég

~Hihetetlenek ezek a várázstudók... Mit meg nem engednek maguknak... és milyen érthetetlen furcsaságokat beszélnek összevissza... bezzeg egy fegyvert még megfogni sem tudnának rendesen... *Zsörtölődött magában Rain*
-Nos... értem... Hogy mit keresek? Halhatatlanságot. A szüleimet gyerekkoromban megölették a dorani mágusok... Egy varázslóiskola és rend az én világomban... Meg akarom bosszulni a szüleim halálát, de ehhez halhatatlanságra van szükségem...

*Formenya egy ideig emésztgette a hallottakat, de aztán kitört belőle a nevetés, és abba sem bírta hagyni egy darabig.*
- Jaj... Ti emberek olyan balgaságokat tudtok kitűzni célnak magatok elé.
*Igyekezett újra megkomolyodni, de jó kedvű vigyora csak nem akart leherv adni arcáról.*
- Azért akarsz halhatatlan lenni, hogy valaki más életét elvehesd? Hallod a mondatból áramló ellentmondást? *szemöldökét felhúzva hajolt közelebb, s hangján halkítva folytatta* - Ugyan miért ajándékoznának meg az istenek olyan valakit a halhatatlansággal, aki nem is tiszteli az életet? Hidd el, értelme sincs a bosszút hajkurásznod.
*Vissza húzódott, s botját is maga mellé emelte.*
- Már csak azért sincs értelme, mert innen az életben nem jutsz haza Rain. Evolyranban nincs olyan mágus, aki átküldene téged egy másik dimenzióba... Akkor sem, ha egyébként képes volna rá.
*Kicsit várt mialőtt tovább beszélt volna.*
- Sajnálom ami a szüleiddel történt, de nem te vagy az egyetlen a világon, akit a sors ilyen nehéz teherrel súlytott. Mégsem rohan mindenki a halhatatlanság titkainak nyomába. Ennek így semmi értelme. Hiszen még csak fel sem támaszthatnád a szüleidet.
~Mint, ahogy én sem az enyéimet...~

Vendég

*Felidegesítette a lány komolytalansága és beképzelt felsőbbrendűsége, de nyugodtnak mutatta magát*
- Mindenki szabad belátása szerint hisz, él, és cselekszik. Mások céljai semmivel sem balgábbak sajátjainknál. Azért akarok halhatatlan lenni hogy bosszúm beteljesítése után tovább haladhassak a tökéletesség felé. Legyőzzem saját korlátaim újra és újra, ahogy azt eddig is tettem. Ha az evolyrani mágusok képtelenek erre a feladatra, akkor is megbirkózom vele valahogy. Lehetetlen nem létezik. Ezt az élet tanította nekem. *Jól esett magát ilyen okosnak hallani. Ugyanakkor ironikusnak érezte hogy egy majdnem idegen varázshasználóval beszélget ilyen mélyen szántó gondolatokról.*
- Nem akarom hogy a szüleim újra éljenek. Sosem szerettem őket.

*Na, és az utolsó mondattól le is esett az álla a nőnek. Most aztán végképp nem értette, hogy akkor minek is ez a nagy felhajtás. Hiszen még csak nem is szerette a szüleit.*
- Abban egyet is értünk, hogy mindenki úgy él, és cselekszik, ahogy neki tetszik.
*Jobban nem volt kedve bele mászni a témába, ezért másra tért át.*
- Nos, ha a halhatatlanságot akarod keresni, akkor hát hajrá! Tedd azt Rain! Csak közben ne felejts el élni... mert akkor mi értelme is volna majd a halhatatlanságnak?
*Sejtelmes mosoly kúszott vissza ajka szegletébe, amikor felidézte magában saját balgaságait, melyek egykori társának majdnem az életébe kerültek. Bár nem is nevezhetni életnek azt, hogy éjjel, nappal súlyos csuklya rejtekében kell élenie annak a férfinak. Pusztán azért, mert egy ostoba helyzetbe kényszerült a mágusnő, s a barát ellenében a mestere mellett döntött. Mert emlékezett ő arra, milyen szörnyű érzés valakit eltiporni. Sosem fogja elfelejteni a mágus fiú össze égett testét. S azt sem, amit ő érzett ott, akkor... hiszen ő tette azt a szörnyűséget vele.*
- Hát akkor engedd meg, hogy sok szerencsét kívánjak a keresésedhez Rain! És az istenek vigyázzák utadat a hótündék birodalmában! Ég áldjon harcos! *Mondta, s elindult az erdő irányába, hogy vissza térhessen a myrte lányhoz, kit a táborban hagyott. De az erdő legelső fájához érve még vissza fordult a férfihoz.* - És Rain! Ha három napig követed ezt az utat, akkor gond nélkül elérsz a hegység lábáig. Onnan két napi járásra, keleten lesz egy erdei ház. Abban pihenhetsz, amíg szükségesnek érzed.
*Többet nem mondott, csak intett egyszer, és már el is tűnt a fák sűrűjében.*

//Köszönöm a játékot! Smile

//

Vendég

*Figyelte ahogy a máguslány eltűnik a fák sűrűjében.*
- Ég áldjon téged is Formenya. *Mondta halkan.*
- Köszönöm az útbaigazítást. *Érezte hogy egyszer még összefutnak. Valahol itt, Evolyranban, új hazájában. De most sietnie kell. Felkapta súlyos pallosát, a hátán lévő tartóba illesztette, majd felkászálódott a lovára és elvágtatott az úton.*

//Én köszönöm Smile

//

-Megérkeztünk.*Fangë*
-Gyönyörű ez a hely.*Volg*
-Ide akartál a Däsyron-völgyebe jönni?*Ingor*
-Ide*Fangë*
-Szólhattál volna.*Ingor*
*Ezzel beljebb hatoltak a völgy közepe felé.A fák egyre sűrűsödtek,alig lehetett köztük mozogni.Egészen a folyópartig mentek ahol megtöltötték a kulacsaikat.Majd tábort vertek,Fangë kova köveivel tüzet gyújtott.Ezután száraz ágakat a legvastagabb fának támasztották,amit levelekkel takartak le.Ebből hármat csináltak mivel hárman voltak.Most leültek a tábor tűz köré és rémtörténeteket kezdtek mesélni egymásnak amíg el nem álmosodtak.*

*Reggel Fangë megnézte a bestiáját,ami szokás szerint aludt.Mikor kimászott a botok alól látta hogy esik az eső a tűz nem ég,de barátait nem látta.Gondolta biztos még alszanak.Mivel fáradt volt ő is vissza feküdt aludni.Csak délután három körül ébredt.Most ismént kimászott a botok alól.Az eső nem esett és a tűz égett.Ingor és Volg ott ültek a tűz körül és valamit rágtak.Mikor közelebb ment látott egy lenyúzott szarvast és egy jól átsült hús darabot.*
-Gyere Fangë csináltunk ebédet.*Volg*
-Mikor keltetek?*Fangë*
-Korán,te még aludtál és nem akartunk felébreszteni.*Ingor*
-Miért keltetek korán?*Fangë*
-Mert mentünk vadászni,és meg lett a gyümölcse*Volg*
*Most megebédeltek és tovább indultak.Át kellene jutniuk a folyón,de túl mély hogy átgázoljanak rajta,és túl erős a sodrása ahhoz hogy átússzanak.Ezért úgy döntenek hogy keresnek egy hidat.*
-Mintha látnák ott valamit a folyó felett.*Volg*
-Mi az?*Ingor*
-Az egy híd,pont erre volt szükségünk.*Fangë*
*Elindultak a híd felé csak az volt a baj hogy az egy magas szikláról indult.Úgy hogy először megkellet mászni.Fél órába telt mire felértek a tetejére,ahol látták hogy a híd olyan rozoga hogy nem bírja el hármójukat.Csak egyesével tudtak rajta átmenni.Először Ingor másodszor Volg harmadszor pedig Fangë.Mikor Fangë a híd közepénél járt akkor az egyik kötél meglazult és megindult a híd lefelé,de nem szakadt le csak lesülyedt.Fangënak nem volt más választása mint hogy átfut.Át is futott de a híd már nem mozdult.Így fojtatták tovább útjukat.*

*Tegnap találtak egy embert aki elég barátságos volt ezért vele folytatták az útjukat.Minden jól is ment egészen éjjelig,amikor ugyanis rájuktámadtak.Fangët fejbe vágták egy ággal.Csak másnap délután tért magához.Volg és Ingor mellette feküdt eszméletlenül.Azonnal magukhoz térítette őket,*
-Ti mire emlékeztek?*Fangë*
-Semmire*Ingor*
-Fejbe vágtak.*Volg*
-Engem is.Hol van a negyedik utas,mi is volt a neve?*Fangë*
-Durin és itt nincs az biztos*Ingor*
-Utánna kell menünk.*Fangë*
-Túl veszélyes*Volg*
-Nem baj!Ha engem vittek volna akkor is ezt mondanád?*Fangë,pár perces csönd követte*
-Akkor eldöntöttük.*Ingor*
-Előre!*Fangë*
*Ezzel el indultak Durin után.Mivel nem tudták hogy mennyivel vannak előttük futva mentek.Így elég fárasztó de ha utol akarják érni őket akkor muszáj.*

*Már egy órája futnak mikor Fangë megtöri a csendet.*
-Valaki tudja kik rabolták el Durint?*Fangë*
-Nem*Ingor*
-Én sejtem*Volg*
-Mit sejtesz?*Ingor*
-Azt hogy Durint a Dagorladiak rabolták el.*Volg*
-Lehetséges,de minden esetre akárki rabolta el ki kell szabadítanunk!*Fangë*
*Futás közben Fangë megáll,lehajol és földnek szegezi a fülét.Fél perc múlva felugrik,letér az útról és fut tovább.Ingor és Volg meghökkenve futnak utánna.Egyszer csak azt lássák hogy fut utánnuk két Dagorladi.Most megáll mind kettő,kardjukat ki rántják a hüvelyükből és elkezdődik az ütközet.Volg egy gyors rohammal indít de a Dagorladi hárítsa és a másik Dagorladi megpróbálja levágni Volg fejét de Ingor még időben érkezik és megvédi társát.Most a két elf meghátrál,azt lássák hogy lábuk között fut el Fangë bestiája és beleharap az egyik Dagorladi lábába.Erre a Dagorladi nagyot rúg a bestiába ami egy fának röpül és nyekken egyet.A következő pillanatban egy nyílvessző áll ki annak a Dagorladinak a fejéből amelyik bele rúgott a bestiába.A még élő Dragoli meghökken a látványtól,és fejvesztve rohamot indít a két elf felé.De amint megteszi az első lépést egy nyílvessző viszi le a jobb fülét.Erre a Dagorladi elüvölti magát.Volg kihasználva a helyzetet lecsapja a Dagorladi fejét.Ezután az egyik fáról leugrik Fangë.*
-Te meg hol voltál?*Ingor*
-Ezen a fán.*Fangë*
-Ez veszélyes volt.*Volg*
-Az.*Fangë*
-Fangë igen szépen csináltad!De mégis honnan tudtad hogy jönnek?*Ingor*
-Emlékszel amikor lehajoltam?*Fangë*
-Igen*Ingor*
-Akkor halottam meg a lépteiket,ezek akkora zajt csapnak hogy egy vadkant nehezebb észre venni.*Fangë*
-Én nem halottam,én csak valami furcsa bűzt éreztem,de már rájöttem hogy ez a ő szaguk.*Ingor*
-Én halottam valamit de nem tudtam hogy mit.*Volg*
-Akkor nekem meg Volgnak a hallásunk jobb míg neked a szaglásod Ingor.De elég a beszédből menjünk tovább csak először megnézem mi történt a bestiámmal.*Fangë*
*A bestiának nincs semmi baja,ezért futnak tovább bár Volg és Ingor már elég fáradt,így lassítsák Fangët aki még elemében van.*

*Egy ideig csupán messziről kísérte figyelemmel a három férfi ténykedését, akik láthatóan nagy ügybuzgalommal serénykedtek az ebédjük körül. Pedig Flow már majd bele őrült, hogy nem tud közelebb férkőzni hozzájuk, hiszen annyira érdekesnek találta őket. Főleg a beszédüket.*
~Biztos messziről jöttek...~
*Az egyik távolabbi fa ágán ácsorogva, illetve sokkal inkább toporzékolva nézte tovább őket. Aztán, amikor azt látta, hogy ketten elmennek onnan, s csak egy maradt ott, akkor már dobbantott lábával, és egy szempillantás alatt levegőbe is emelték szárnyai. Aranylón csillogott a szárnyairól lepergő tündérpor. Közelebb libbent, s egy nagyobbacska szikladarab mögött leszállva kémlelt ki a tűz oltásával foglalatoskodó elfre.*
~Még mindig nem vagyok elég közel...~
*Az elf hirtelen felé fordult, s úgy tűnt, fülel. Az úrnő le is húzódott a magas fű rejtekébe, onnan nézve, mi fog történni.*

*Ingor és Volg már tovább indult mikor Fangë a tűz elojtásával bajlódott.Valami zaj ütötte meg fülét mintha valami mozogna a fűben,ott a szikla mögött.Először csak fülelt majd közelebb ment.Látta hogy egy tündér bújik a fűben.Jobb kezében volt a pálcája,bal kezét a kardjára helyezte.Hiszen soha nem lehet tudni mi a másik szándéka.Majd megszólította kicsit félénk hangon.*
-Ki vagy te,és honnan jöttél?
*Mivel a tündér elkezdett mosolyogni látta hogy nincs mitől félni és levette kezét a kardjáról.Majd újból megszólította a tündért,ezúttal már merészebb hangon*
-Engem Isqua Fangënak hívnak,és pár hete érkeztem Evolyranba.

*Olyan apróra húzta össze magát, amilyenre csak tudta. De elkésett vele, mert a mocorgását meghallotta a tünde. A férfi kardjának markolatát szorongató kézre siklott előbb tekintete, s ettől szája kínos mosolyra húzódott. Még egy apró, cincogással felérő kacagás is kijött a tündér száján.*
- ööö... Hát én Flow vagyok...
*Aztán vidáman csillogó szemekkel fordított hátat a férfinak, s fejét amennyire csak tudta hátra fordította, s úgy mutaogatott mindkét kezecskéjével a hátán rezgő, rózsaszín szárnyakra.*
- Tündér... tündér vagyok. Látod? Még szárnyaim is vannak.
*Újra szembe fordult vele, és néhány gyors szárnycsapással a szikla tetejére röppent. Ott csípőre vágta kezeit, kissé becsmérlő, ám durcás pillantásokat vetett a fickóra.*
- Mégis, mi lehet az, ami nem nagyobb, mint egy galamb, repülni, és beszélni tud? Biztos nem egy elf boszorkány!
*Bár kissé pukkancs módjára beszélt, de szemeiben ott bújkált a huncutság. Mint minden tündérében.*

*Ahogy Flow felröppent a sziklára és ránézett olyan durcásan Fangë kicsit el is szégyelte magát meg meg is hökkent.De ahogy bele nézett Flow szemébe látszott hogy csak huncutkodik,így az elfnek minden rossz gondolata elszállt.Majd így folytatta a beszélgetést.*
-Jó jó nem úgy gondoltam.*Mondta az elf egy kis gúnyos mosollyal*
*Közben nagyon halkan lépteket hallott.Gyorsan lehajolt és fülelt majd felpattant és oda szólt Flownak.*
-Gyorsan bújj el lépteket hallok.*Ezzel az elf beugrott egy bokor mögé*
*Pár perc múlva látta hogy Volg és Ingor fut el előtte.Most kiugrott a bokor mögül és utánnuk kiáltott.*
-Itt vagyok várjátok.*Ezzel a két elf megállt és vissza fordult*
-Hol voltál Fangë?Mindenhol kerestünk.*Volg*
-Itt voltam,és hogy el ne felejtsem be kell mutatnom valakit.Flow hol vagy?

*Kissé zavarodottan pislogott hol az egyik, hol a másik újonnan érkezett férfira a szikla mögül, ahová akkor bújt, amikor az elfek közeledtek. Nem szerette, ha sokan látják őt. Bár ezt egy tündér sem szerette. Ezért is szoktak általában észrevétlenek maradni. Már, ha nem épp a kíváncsiság hajtja őket. És Flowt most a kíváncsiság hajszolta ebbe a számára szokatlan helyzetbe. Igaz, hogy Evolyran városában sokszor megfordult már nyílvánosan, de azt már megszokta, és ott szinte mindenkit ismer is. Hát kissé félszegen, de mégis vissza mászott a göröngyös tetjű sziklára. Ott kissé félszegen integetett nekik kacsójával.*
- Hali! Flow vagyok... A tündérek népéből. Ti mind elfek vagytok, igaz? És Hová tartotok?
*És egyik lábáról a másikra állva nézett hol erre, hol arra.*

*Ingor és Volg úgy álltak ott mintha megbabonázták volna őket.Fangë nem tudta mit csináljon,válaszoljon vagy barátait figyelmeztesse hogy ne bámulják nyitott szájjal Flowt.De végül is úgy döntött hogy Flownak válaszol.*
-Igen mi mind elfek vagyunk,és mind elrabolt barátunk után Durin után indultunk, akit elraboltak a Dagorladiak.És te mi járatban vagy,ha szabad megkérdeznem?*Mondta Fangë.*
*Miközben várta Flow válaszát gondolatai elkalandoztak régebre mikor még nem Evolyranban volt hanem előző lakhelyén,egy távoli szigeten.Azon a szigeten mintha már hallotta volna a Flow nevet,és mintha úrnőként emlegették volna*

*Alaposan szemügyre vette őket, ami nála annyit tsz, hogy jó párszor körbe repülte mindegyik elfet, és hümmögve nézegette őket. Dolga végeztével Isqua elé libbent, és széles vigyorral arcán lebegett a férfival fejmagasságban.*
- Ti tényleg mind elfek vagytok... És milyen egyformák. *ezt pedig olyan mulatságosnak találta, hogy halkan kacarászott is egy kicsit* - Tényleg a Dagorladiak rabolták el a barátotokat? Tudjátok a tündérek közül is tűntek ely néhányan azok közül, kik bemerészkedtek a földjükre. Ezért sem megyünk Dagorlad közelébe. Persze azért időnként a kényszerűség mégis oda vezet néhányunkat. Már csak azért is, mert az ottani fogadókban annyira jókat lehet mókázni.
*Ahogy beszélt oldalra billentette fejét, s rápillantott a másik két elfre, kik továbbra is tátott szájjal figyelték őt. Erre aztán fülig szaladt a szája, majd felváltva eléjük libbent, és apró kezeivel fel tolta állkapcsukat. S közben állatira jól mulatott rajtuk.*
- A mamátok nem mondta, ha sokáig nyitva tartjátok a szátokat, félő, hogy bele repülnek a rovarok?
*Vidáman repülte újra körbe őket, majd Isquua előtt megtorpant a levegőben.*
- Ó... Majd elfelejtettem Isqua. Én néhány utazót keresek, aki után elküldött Evolyran egyik főura. Vagyis nem is elküldött, hanem mesélte, milyen kalandok előtt is állnak, így most azoin vagyok, hogy megtaláljam őket, és csatlakozzak hozzájuk. Persze csak addig míg kellően sok lesz benne a móka.
*Elgondolkodva nézett arra, amerre a férfiak valószínűleg tartanak.*
- Biztosan erre akartok menni Isqua? Csak azért kérdezem, mert arra a vad sárkányok élnek. Na, meg a hótündék, akik köztudottan nem a leg békeszeretőbb népek közé tartoznak.

*Fangë ahogy vissza tért gondolataiból látta hogy Flow a többiek száját csukja be.Flow arcán csak a boldogságot és a mókázást lehetett látni.Ezek után így válaszolt Flownak.*
-Mink csak remélni tudjuk hogy elég sok kaland áll előttünk,és azt is reméljük hogy minket keresel.Ami lehetséges is hiszen elég sok kalandal igérkezik az út.*Fangë*
-Nagyon örülnénk ha velünk tartanál.*Ingor*
-Én is örülnék.Jaj de faragatlan vagyok.Az én nevem Volg.*Volg*
-Elnézésedet kérek,az én nevem meg Ingor.*Ingor,pár perces csönd lett*
-Sajnos arra tartunk.Azok a vad sárkányok nagyon veszélyesek?Mert gondolom a Dagorladiak azért mentek arra.Szívessen csevegnék még de sürgős dolgunk van ugye megérted?Szóval velünk tartassz vagy sem?
*Mind a három elf egy válaszra várt, arra hogy veletek tartok.Bár mindhármuk szíve fájna ha valami baj történne a kis tündérrel.*

*Flow kissé értetlen pislogással bámult Fangëra. Aztán kissé megnyúlt, ártatlan képpel szólalt meg.*
- Óóóó... a tündérek nem szeretik a harapós sárkányokat... És még ott él az a nagy szürke sárkány is, aki minden mozgóra rátámad.
*Nagyokat pislogva nézte őket.*
- Nem mehetek... Sajna... Tudjátok nekem azt mondták, hogy... *megpróbálta felidézni magában a hallottakat, majd egész ügyesen utánozva Orin nagyúr beszéd stílusát, elő adta az elhangzottakat* - Flow kedves, lennél oly jó, hogy felkutatsz a kedvemért két ifjú hölgyet a magasföldön, kik a hótündékhez tartanak?
*Aztán széles mosllyal nézett a három elfre.*
- Ti nem vagytok hölgyek... Hihi. De, talán egyzser megkereslek titeket, hogy hol csámborogtok. De!... *gyors kotorászás az oldaláról lelógó kis erszényben, aztán elő húzott egy aprócska sípot, amit Fangë felé nyújtott* - Fogadjátok el Fangë! Ha egyszer olyan helyzetbe kerülnétek, ahol szükség volna egy apró, leleményes teremtményre, akkor csak fújjátok meg, és bárhol is legyetek, egy tündér mindenképpen a segítségetekre fog sietni.
*Kissé hátrébb lebbent.*
- Most megyek, és megkeresem a hölgyeket, ahogy azt a nagyúrnak megígértem. Ég veletek elfek!
*Kis kacsóval inetgetett egy sort nekik, aztán huss, elröppent, s eltűnt, mintha soha nem is járt volna ott. Csupán az egyik elf kezében csillogó sípocska tanusította, hogy ott járt egy tündér, s nem csupán káprázat volt.*

//Köszönöm a játékot elf uram... Smile

//

*Mindhármuk szíve egyszerre sírt és nevetett,hogy Flow nem tart velük.Kissé azon is meglepődtek hogy nem őket keresi,mert ez azt jelentette hogy nem lesznek olyan nagy kalandjaik,márha a hatalmas sárkányokat nézzük ez nem olyan biztos.Majd ezt felelték.*
-Köszönöm a sípot és remélem hasznomra válik,azt is remélem hogy nem lesz egy sárkány vacsorája.Akkor ég veled.*Fangë*
-Én egy részt örülök hogy nem jösz velünk,mert nem szeretném hogy bajod essen,másrészt viszont nagyon sajnálom mert örültem volna ha lenne még egy utitársunk.Ég veled.*Mondta Volg és apró könnycseppek jelentek meg az arcán.*
-Ugyanúgy mint Volgnak nekem is egyszerre sír és nevet a szívem.Jó keresést,viszlát.*Mondta Ingor és ő is sírni kezdett.*
-Nehogy én legyek az egyetlen aki nem mondja el.Nekem is sír és örül a szívem,bár tudom hogy neked így lesz jobb.Mégegyszer ég veled.*Mondta Fangë,de neki csak egyetlen könnycsepp csordult ki a szeméből,azt is letörölte.*
*Majd mindhárman integettek egészen addig míg el nem tűnt,ami elég hamar bekövetkezett.Ezek után gyorsan tovább indultak,már így is sok időt vesztegettek el.Ez a találkozás Flowwal egy kis reményt öntött a szívükbe.Így újult erővel folytatták útjukat.

//Én köszönöm...Tündér hölgyem...//

*Még egy utolsó igézetet elmormolt az orra alatt, mire hűs fuvallat söpört végig az erdei tisztáson, ahol ő, és a myrte álltak, aztán, mint aki jól végezte dolgát, hátat fordított alakalmi táboruknak, s megindult a lovakhoz. Mylene szó nélkül követte a nőt, majd a lovak málhájának stabilitását kezdték el ellenőrizgetni. Formenya rutinos mozdulatokkal, villámgyorsan leellenőrizte a kötelékeket, aztán oldalra fordult, s a lova nyergére támasztva könyökét, figyelte a myrtelány ügyeskedéseit.*
- Órákon belül elérünk a magasföldre... Nem szeretnék sokáig időzni ott. Tudod a legutóbbi alkalommal, amikor arra vetődtem, egy hülye sárkány ebédre szeretett volna meghívni. Gondolom főfogásnak. *vicces arcot vágva vigyorgott a lányra közben* - De elvettem az étvágyát...
*Erre a mondatra már oda sandított rá Myl, és kíváncsian húzta föl szemöldökét.*
- De mondhatnám úgy is, hogy átszokattam a vegetáriánus életmódra... *néhányszor emelgette a szemöldökét, s csak kis kivárás után folytatta* - Lenyelettem vele egy egész fenyőt.
*Vissza emlékezve arra a pillanatra, amikor az említett incidens történt, még kárörvendő mosoly is ült ki a mágusnő arcára. Haját egy gyors mozdulattal hátra küldte, mert a szél már idegesítően a szemébe felé fújta. Tovább nem mesélt, mert épp szólásra nyitotta száját Mylene.*

» Korah háza - Koboldföld peremvidéke
» 04 - Vérző folyó völgye
» Kandrad völgye - Kondor folyó