4. Däsyron-völgye

Vendég

*Hogy hogyan keveredett a Däsryon-völgybe már magam sem tudja, de az tuti, hogy napok óta úton van. Ment, merre a lába vitte, s most egy fa alatt pihenget, hogy egy kicsit megmasszírozza a talpát és a vádliját.*
- Hát nem egy vidám vidék ez, hallod-e te myrte gyerek!
*mondja hangosan magának, miközben végig húzza kezeit fáradt lábain.*
- Bezzeg a …
*de nem fejezi be a mondatot, mert a sűrűből Vardar lép ki. A Myrte majd félre nyeli saját nyálát, amikor meglátja az Evolyranit.*
~Talán észre sem vesz itt a fa alatt. Olyan kis nyomoronc vagyok én, hogy egy nagyúr észrevegyen…
*reménykedik magában, mert nem éppen Vardarra vágyott most, amikor már alig áll a lában a fáradtságtól.*

Vendég

* Trymynathnak nincs szerencséje: az Evolyrani főúr észreveszi őt. Szeme összeszűkül, mert éppen titkos kunyhójából érkezik. Míg odaér a Myrtéhez szemeivel majd keresztül szúrja szerencsétlen illúziómágust.*

Vendég

– Vardar nagyúr! Micsoda váratlan meglepetés! Nem gondoltam volna, hogy éppen itt a Däsryon-völgyében fogok veled találkozni! De milyen öröm is, hogy egy ilyen kis semmiség illuzionista egy levegőt szívhat a nagy mágussal. Óh ha ezt a földijeim megtudják…
*áradozik kissé túlcsordult érzelmekkel.*

Vendég

- Nem oly nagy meglepetés ez Trymynath! Gyakran járok erre! *s még tüzetesebben vizslatja a Myrtét.*
- De téged nem láttalak még erre sohasem!
*mondja neki.*
~Nem mintha mást oly sűrűn látnék itt… Talán sejtik, mily titok lappang a sűrűben, a kis híd után…

Vendég

– Vándorlok csak uram! Vándorlok! Új illúziókat próbálgatok, ehhez gyűjtök ötleteket a birodalom minden táján. Most éppen itt a völgyben. De ez nem olyan érdekes. Nincs itt semmi látnivaló, minden oly sötét, szomorú, szigorú. Vagy te nem így találod?
*kérdi a nagyurat, s kezdeti émelygő nyájassága eltűnik, ahogy a nagyúr leereszkedett hozzá beszélgetni.*

Vendég

- Valóban nem Ragyogó Tölgyes, vagy Carmellyé. De itt is oly sok szépet talál a vándor, ha figyelmes szemmel jár. Nézd az öles, évszázados fákat, az összeboruló lombokat. Mint nemes királyok fején a korona, olyanok e méregzöld lombok.
*s a mágus a lombok felé fordítja a fejét, hogy lássa és láttassa amit mond.*
- Vagy itt vannak a folyó partján megbúvó madárfészkek, bennük a jövő évek vad madaraival. Hallgasd, s csodáld csivogó hangjukat![/i]

Vendég

*A Myrte kerek szemmel néz a mágusra. Álmában sem gondolta volna, hogy a nagyúr, Evolyran egyik főura ilyen semmi kis apróságokat is észrevesz.*
- Igen nagyúr, igazad van! Ezek mind-mind olyan dolgok, amelyek méltók egy illúzióra. Köszönöm Vardar nagyúr!

Vendég

- Ha a fény elbújik, az árnyékban találod meg a szépet!
*mondja a mágus, majd a férfira néz.*
- Gyalog tetted meg ezt az utat idáig? S csak azért, hogy illúziókat keress? Fura ember vagy te Trymynath Frydarym! De lelked rajta, én most magadra hagylak. Óvakodj az ismeretlentől, mert bajt hozhat rád… Ég veled!
*s elindul arra amerről a Myrte érkezett. Nem fordul vissza. Ha Trymynath felfedezi a kunyhóját, nem lesz már kinek elmesélhetné: halálnak halálával hal. De a nagyúr reméli, hogy a kis Myrte mágus nem oly ostoba, hogy figyelmeztetése ellenére a kunyhóját felfedezve, megnézze azt közelebbről is.* [/i]

Vendég

- Ég veled Uram!
*köszön el az evolyranitól.*
~Vajon mit akarhatott ezzel az ismeretlennel?~
*de annyira nem izgatja a dolog, hogy utána is járjon a szavak értelmének. Fáradt, s hamarosan el is nyomja az álom a fa alatt, ahová visszaült, miután a mágus távozott. *

-De neked elmondom*mondja mosolyogva majd kicsit felnevet*-Nem nem neki de hidd el Elfasto sem volt rossz ember. CSak tévútra ment. De a végső csatába bizonyított testvérként halt meg*mondja kicsit komolyabb hangon majd lágyan elmosolyodik, majd lassan bólint*-Igen, Victorrol ő volt a megmaradt családom utolsó tagja láttam a halálát és szerintem jó lenne a fiucskát elnevezni róla legalább képletesen láthatta volna a világot ahova ő sose jutott el*mondja lehajtva a fejét*-De hiszem hogy most is figyel ...valahol...*mondja majd elmosolyodik elhessegeti a fájó emlékeket, a kérdésre egy kis várakozás után bólint*-Igen..*mondja mosolyogva*-Te nem?*kérdezi de nem mérgesen inkább csak kiváncsi a lány véleményére*-Hát ezen segíthetünk mostantól többet leszünk eggyütt és felfedezzük a vidéket*mondja majd majd amikor bele eggyezik a tünde elindulnak. Lovagolnak pár órát mire elérnek a völgyhöz a nap is már az utólsó sugaraival világítja meg a hegyeket mely a völgy körül van. A mágus lassan lefelé irányítja a lovát és egy füves puszttán állítja meg. Leszáll a nő mögül majd kezét nyújtva segíti le a lóról*-Hogy tetszik?*kérdezi mosolyogva*-Gyönyörű táj annyi szent nemigaz?*kérdezi, miközbe a tünde szemeibe néz és lágyan megcsókolja*

*Az utat megkezdik a titokzatos hely felé. A beszélgetésük félbemaradt az indulás miatt, de amint ütemesen haladnak megszólal.*
- Ne haragudj, én nem ismertem a jó oldalát. Csak a morcos, ridegséget és csípős szavait intézte a külvilág felé. Nem volt szerencsém jobban megismerni.-*de akkor s ott nem is vágyakozott rá. Nem sorolta legjobb ismerettségie közé, mi a férfi stílusának tudható be. De hát nem csak jókból és szépekből áll a világ, ezzel ő is tisztában van. Csak hát nem mindegy hogy a bajban hogy viszonyulnak az emberek egymáshoz. Felveszi a ló ritmusát, hátá a férfi mellkhasának dönti s fejét is nekitámasztja, persze nem tehénkedik rá, egyébként is phelysúllyal rendelkezik.*
- Mindig figyelni fog ebben biztos vagyok...vigyázza lépteidet....-*felszínesen ismerte a nagybátyját is, még takony korában beszélgetett vele inkább. A bölcs, idős mágussal ki életét adta szeretett földjéért. A kérdésen hosszasan gondolkozik. Bár hónapokkal ezelőtt határozottan nemet intett volna, a myrtéknél levezett szülés egészen megváltoztatta nézeteit. És persze a férfi is.*
- Nem tudom őszintén szólva, lehet hogy szívesen venném ha kis lúrkók szaladgálnának már körülöttem.-*hangzanak szavai, majd kis csendbe burkolózik s kissé felrefordítja fejét hogy felpillanthasson a mágusra.*
- Ne igyam tovább azt a löttyöt?-*kérdezi széles mosollyal mi már lassan vigyorba csap át. Nem akar egyedüli szülő lenni, ebben kettejüknek kell döntenie.
- Jó is lenne többet együtt lenni.-*kezét hátracsúsztatja s átöleli a férfi derekát. Nem csavarodik ki a keze szó sincs róla, így is kényelmes lehet mindkettejüknek.*
- Szeretném is felfedezni az eldugott helyeket, hatalmas hegyeket és eldugott tavakat. Biztosan sok mglepetést tartogat számunkra még e föld.-* hosszas lovaglás után a férfi segítségével lesiklik a ló hárától s körülnéz. A völgyben már járt, de nem ezen a részén, hisz óriás volt az előttük elterülő völgy. viszonozza a csókot s halkan súgja utána.*
- Nincs is alkalmasabb hely a csillagos ég alatti szunyókáláshoz. -*feleli lágy mosollyal.*
- Tetszik nagyon. Főleg így tavasszal mikor minden rügyezni és zöldülni kezd. Remekül fogjuk magunkat érezni....-*ígéret is lehett volna, de mindent a maga idejében.*
- Voltál vagy találtál már kellemetlenebb területeket? Nekem még nem volt szerencsém hozzájuk de kétlem hogy minden ilyen lenne...-*bök fejével a szépséges tájra.*

-Tudom kevesenismerték, én is cak az utolsó pillanatba ismertem meg, akkor mindent elmondott*mondja és látszik az arcán hogymegbocsáltott neki, majd mosolyogva bólint*-Szerintem mindkettőnk útját figyelni fogja, remélem hogy ténleg vigyáz ránk elkél az *mondja kicsit felsóhajtva közbe a lányt nézi maga előtt, majd elmosolyodik*-Én is örülnék pár kis kölyöknek*mondja mosolyogva a kérdésre lágyan néz rá a tündére *-Csak ha te is akarod, nem akarlak olyanba kénszeríteni amit nem akarsz. *mondja mosolyogva*-Ha felkészültnek érzed magad rá akkor igen ha még nem akkor várunk vele*mondja lágy hangon a nőnek közbe egy puszit ad a fejére*-Hidd el én is kiváncsi vagyok midnenre, sokkal nagyobb ez a sziget mint ihittem volna talán ha 5 százalékát ismernénk*mondja mosolyogva majd a nőre néz. Kicsit elkomolyodik*
-Dagorlad pereme. Odáig csak egyszer merészkedtem el jó egy hetes út oda*mondja *-De nem érdemes, nem talál ott az ember túl sok jót*mondja komoly hangon*-De a zsép helyeket majd felfedezzük eggyütt legalábbis én szeretnék veled lenni amikor időm engedi és engedni fogja*mondja mosolyogva a nőnek majd megérkeznek már a földön vannak ő a tündét figyeli és bólogat*
-Hát sokmindenre jó ez a hely gyönyörködni szúnyokálni...*mondja közbe lassan elmosolyodik*-Hát én azon leszek hogy jól érezzük magunkat*mondja átölelve a nőt közbe körbe néz*
-szerintem itt nem lesz mi háborgat minket messze vagyunk a birodalom belsejébe, *mondja mosolyogva közbe lassan bele túr az aranyszőke hajba*

*A földön nagy hatalmú volt s reméli hogy fent az egekben, mert hitte hogy oda került a nagybácsi, ott is ugyan olyan hatalommal bír, bár erre kevés esély volt. De talán...talán ha képes lenne apró jelzéseket küldeni szeretett unokaöccse felé, sok mindent tudhatnának egyes helyzetekben.*
- Egy védőszellem sosem árt...-*mosolyodik el.*
- Akárcsak egy angyal....-*tudni kell észlelni s figyelni a jelekre. Úgy hitte a férfi képes rá.
A válasz melegséggel öntötte el szívét. Talán fel se tette volna a kérdést ha nem egyezett volna bele. A puszi után felnéz rá.*
- Nem kényszerítesz rá, ilyesmire ne is gondolj. Csak ez befolyásolja a továbbiakat és megváltoztat mindent. Csupán azt akartam hogy biztosak legyünk benne.-*mosolyodik el szeretett teljesen s a férfi hóna alá bújik hogy az átölelje, miközben a tájat fürkészi.*
- Nagy meglepetés volt ez nekünk...szerinted ha itt nem fogadtak volna be minket mi lett volna? Hova tudtátok volna elvezetni a népeket?-*ötlött fel benne eme kérdés, jelentősége már nincs hál'istennek.
A következőkre elmosolyodik s át is karolja férfi derekát.*
- Én is szeretnék minél többet veled lenni, hogy is ne lennék mikor minden jól alakult. Csak nem akartalak én se zavarni a kezdetek kezdetén...-*ez így is volt s neki is be kellett illeszkednie, ismerkednie.
Behunnyja szemét ahogy érzi hogy a férfi ujjai a tincsei között szántanak, majd szembefordul vele s lábújhegyre állva végigsimít testén míg ajkaik össze nem fonódnak. *
- Remélem is hogy nem erre támad kedve járőrözni a népségnek. De nem hiszem hogy ilyen szerencsétlenek lennénk...már ha megy itt a járőrözés...-*ezt nem tudta, mindent nem tudhatott. Kezével a hátát simogatta, az éjszaka izgalmasnak ígérkezik.*
- Úgy látszik a szabad ég a mi zsánerünk...-*kacsintott a férfira, biztosa ő is emlékszik arra a napra....*

-Szerintem se és remélem meg is talál minket még ilyen távol is*mondja mosolyogva a tündének miközbe csak figyeli*
-Én biztos vagyok benne, reméltem is hogy nem kénszerítelek mert ténleg nem akarom ha te nem akarod*mondja kicsit gúzbáncásan node a tünde biztosan érti legalábbis reméli, közbe megöleli a lányt amikor az a hóna alá bújik jó az újboli közelség*
-Nem tudom, igazából nem tudtam hogy merre megyünk csupán a legendákból. De ha nem akkor valószínüleg tovább hajóztunk volna az első szigetig. Szerintem nagyobb ez a világ mint mi képzelnénk azt. Lehet van nagyobb birodalom is mint Evolyran elvégre akkor akik ide jöttek honnan jöttek?*kérdezi mosolyogva ezne már elég sokszor elgondolkozott de választ nem talált*
-Nem zavartál volna, , de minden esetre most változni fog minden legalábbis remélem, a mágusok jól elvannak nem kell akkora vezetés, lakhatunk eggyütt is valahol, csak ketten, *mondja kicsit álmodozó hangnembe mindig is békés életről álmodott de valahogy nem jutott ki neki soha. Talán majd most, amikor átölelik a derekát enyhén megremeg, a lány érintése mindig is képes volt ilyen érzéseket kihozni a fiatal mágusból*-Én is remélem de megmondom erre az esély rendkívül csekély elvégre miért jönnének ilyen meszse be a birodalomba amikor ott van Dagorlad*mondja mosolyogva közbe lassan megcsókolja alsó ajkaival lágyan végig szánt a nő ajkain miközbe keze egyre szorosabban fogja magához*
-

*Értette ő, mégha a megfogaslmazás kissé csámpás is volt, de ez vele is előfordul. Ó de még hányszor. A gondolat a fejében motoszkál, kis mágus és tünde gyerkőcök rohangásznak lelki szemei előtt, mi mosolyt csal az arcára. Hiszi hogy menni fog neki, hisz barátosnéja Lilyan is megbírkózott a feladattal. Akkor ő meg végképp.*
- Akkor...lehet hogy hamarosan bővül Evolyran létszáma?-*kérdi nevetve, persze nem a gólya hozza a bébit, s mostanság ritkábban találkoztak, de talán eme elhatározás megtöri a dolgot. Hallgatja a férfit, tulajdonképpen sejtette hogy a vezérek nem hagynák annyiban s tovább keresnének egy megfelelő földet népeik számára, de azért ezt a férfitől is hallani akarta. Bár lehet ennél szegényesebb környezez találtak volna vagy gatdagabbat, az már mindegy, lényeg hogy élnek és most már állíthatjuk hogy virulnak. A férfi hanglejtése árulkodott arról hogy megint elkalandozott de ahogy meghallotta a szavakat és értelmezte is őket azt hitte elájul. Persze ha családot akarnak nem is lakhatnak a birodalom két végpontjában.*
- Együtt?-*kérdezett vissza tök fölöslegesen, a boldogságtól szóhozz sem jutott.*
- Egyre jobban alakul ez a mai nap...-*tér végre magához miközben keze a férfit érinti. Csillogó tekintettel néz fel a szemeibe.*
- Akkor költözünk! Az idegeidre fogok menni!-*kacagott fel majd elnémult mert a férfi ajka ajkát érintette s kellemes érzéseket keltett benne. Hozzásimul a férfihez s átöleli nyakát. Hosszúra nyúlik e szenvedélyes csók, mintha megpecséltelték volna szavaikat. Elhomályosult tekintettel pillantott fel rá amikor szétváltak, lábai megremegtek a vágytól,de még tartotta magát.*
- Mennyire legyünk csak ketten? Építsünk házat a vadon mélyén, hol a madár se jár vagy....?-*kérdezi lágy mosollyal, a csóktól ajkai pirosabbá, teltebbé váltak, mi elütött hófehér bőrétől.*

*Aprón elmosolyodik*-Lehetséges sőt...*mondja mosolyogva kicsit elgondolkozva a férfi*-Eggyütt*mondja bólintva egy nagyot a férfi miközbe a nő felé néz elvégre nem is lenne jó ha ilyen távolságba lennének biztosan találnak valami közös helyet ahol ellehetnek és élhetik az életüket amellett meg menne a vezetés is a népek iránt*-Hát szerintem is már akkor tudtram amikor elindultam*mondja mosolyogva a férfi*-Szerintem nem fogsz eddig se mentél nomeg valamilyen szint jó ha az idegeimre megy valaki akkor nem vagyok egyedül*mondja mosolyogva, a kérdésre megrántja a vállát láfgyan*
-Nem tudom valahol a közelbe de mégis eggyütt*feleli*

\

*A hol kérdése számára is mindegy, lényeg az hogy a férfival lesz és elkezdik a közös életüket.*
- Én nem is sejtettem hogy ilyen elhatározásokban lesz részem. De egyáltalán nem bánom...végtére is kell magammal kezdeni valamit már.-*hosszú ideje egyedül volt már s lassan már ott tartott hogy megszokja a magányt mikor Seph az életének részesévé vált ama végzetes napon. De ahogy a férfi akkor "megjósolta" minden jóra forult és most aztán előttük az Élet.*
- Majd meglátjuk.-*kacsintott, de ki kell próbálni ahhoz hogy rájöjjenek. Bár ő sem hiszi hogy gubancos lenne az együtt élés,de minden előfordulhat.*
- Az a lényeg csak...a jég hátán is élnék veled.-*pillant fel mosolyogva majd megcsókolja a férfit, szorosan hozzá is bújik. Kiélvezi minden pillanatát az együtt töltött időnek miből a jelek szerint csak több lesz, de most ez a nap ez a délután nagyon fontos volt az életében. Lassan elválik a férfitól,kezét lustán simítja végig hátán egészen le a derekáig.*

*Kicsit elmosolyodik közbe beszív egy mély levegőt.é Érzi a tavaszt, úgytűnik ide is hamar jött el. Lehetséges hogy szebb idők várnak rájuk., Nagyon reméli*-Én se gondoltam még négy vagy öt hónappal ezelőtt de azóta változott sokminden*mondja mosolyogva, majd bólint*-Majd meglátjuk*ismétli a nő szavait közbe lassan felnéz az égre. Pár pillanatig elmereng lehet a múltban járkáll. Elég sokminden történt még most se hiszi el hogy ez nem e egy álom...*-A jég hátán? Még a jéghegy csúcsán is*nevet fel lassan kissé csengő hangon most nem látszik semmi szomorúság a szemébe közbe a lefelé simító kezet megfogja a kezével és ő is végig simít rajta közbe mosolyog*

*Bizony sok minden változott, jó is rossz is egyaránt, de most nem gondolt a rosszra, hisz idili ez a pillanat ez a hely, nem akarja elrontani a keserű gondolatokkal. Felpillant a férfire. Látja hogy gondolataiba merülve kémleli az eget. sokszor előfordul s ilyenkor hadja had szárnyaljanak gondolatai szabadon,akár a múltban, akár a jövőben,akár a jelenben. Pillantásával követi a férfiét. A délután lassan estébe hajlik át, lassan megjelenik a sok apró csillag az égen, mi besötétül nem is oly sokára.*
- A hol az mindegy lényeg hogy nyugodt korszak költözik most életünkbe. Legalább is remélem....-*sok volt a háború és a vérrontás a hátuk mögött, ideje volt már egy kis nyugalomnak. együtt nevet a férfivel, jó volt hallani nyugodt, derűs hangját.
Érzi a simítást s lágyan elmosolyodik.*
- Nem hoztunk magunkkal semmi takarót....nem fogunk fázni még éjszaka?-*kérdezi, persze tüzet rakhatnak semeddig nem tart, de föld még kicsit nyirkos hajnalban.*
- Rég töltöttem az éjszakát a csillagos ég alatt....biztosan szép lesz.-*jegyzi meg s megcsókolja a férfit.*

*Az este is hamar eljön az első csillag megjelenése után szépen lassan a többi is előbújik és érezhető már hogy közeleg a sötétség. DE ebbe a sötétségbe nincsen semmi rossz. *-Én is ebbe reménykedek, csak azt sajnálom hogy ilyen kevesen éltük túl,, és a barátaink oda vesztek, a legközelebbiek is. *gondol ilyenkor pár régi álomfalvaira akik ottpusztultak a küzdelembe*-De emlékeinkbe élnek*fejezi be majd kicsit felnevet*-Ó hát vanegy ősi módszer ami jobb mint bármely takaró*mondja a mágus kis mosollyal majd megrázza a fejét*-Szeritnem nem fogunk fázni, *mondja és közbe mosolyogva bólint*-Nem csak te, én i smár időtlen idők óta nem aludtam hiányzik is....*mondja a nőnek majd amikor megcsókolj átfonja a kariaival és szép lassan elkezd dőlni a föld felé persze úgy hogy ő érjen először földet*

*A jónak volt árnyoldala is, pégpedig az amit a férfi mondott. sok barát, családtag, ismerős veszett oda, kik neki is hiányoznak a nap minden percében, hisz szinte együtt cseperedett velük, vagy érkeztükkor kellemes barátságot kötöttek.Sóhajtott.*
- Csak sajnálom hogy nem láthatják ezt a csodás földet. Megérdemeltek volna ők is még egy esélyt az élettől....-*a harcban sok ártatlan is odaveszett, kik tán még védeni sem tudták magukat.*
- De legalább mi páran még vihetjük tovább az emléket s mesélhetünk majd a faluról mi otthont adott nekünk. Ennyit megérdemel...-*s a vezérek is kik ott lelték halálukat.
Bár még nem fázott, de tudta később igen csak a nulla fok felé fog közelíteni a hőmérséklet. A reakción jókedvűen felnevetett, ereiben lángolva robogott a vére, még csak a feltételezésen is.*
- Még ez a szerencsénk, hogy őseink rájöttek eme gyönyörűséges hogy is mondjam...-*gondolkodott el egy pillanatra.*
- .... közelségre....-*találta meg a megfelelő szót s átölelte a férfi nyakát.*
- Sejtem miféle szándékaid vannak egy védtelen tündével, az erdő mélyén....-*felelte csillogós tekintettel.
Ahogy elmerült a csókban érezte hogy helyzetváltozás következik. Megadóan kapaszkodott a férfiba, míg földet nem értek. Ő volt fölül mer figyelmes volt a mágus, ha esetleg erősebben landoltak volna, valószínüleg fordított helyzetben összeroppant volna. Apró csókokkal hintette szája szegletét s arcát,lábait kényelmesen elhelyezte lovaglóülésben, máshogy nem is ment volna.*

*Kicsit el mosolyodik *-Én is, elég sokan maradtak ott, köztük sokan akikről nem is tudjuk milyen állapotba hallt meg. Lilyan például. Nem hinném hogy valaha is vissza tér*mondja kicist fáradtan*-Vagy a helytartók a vezérek....*és még sorolhatná de azzal nem old meg semmit, inkább megőrzi őket az emlékeibe*-Ennyit meg*mondja bólintvaa lány szavaira elég sok minden mentek keresztül odaát és valószínüleg megérdemelnek annyit hogy emlékezzenek rájuk az eljövendők. A mágus nem fázott elég jól bírja a hideget hiszen régenm havas tájon nevelkedett még fenn az északi fertályba álomfalva felett a tünde mondatára viszont kis mosoly húzódik az ajkaira*-Tudod szerintem is hálásak lehetünk nekik, ők voltak az okosak*nevet fel lágyan, majd kicist ravasz tekintettel néz a lányra*-Csak akkor ha a védtelen tünde amit kétlek... Nem áll ellen*mondja nevetve majd a földön viszonozza a csókokoat is közbe karjaival lágyan átkarolja a tündét és közelebb húzza magához kezével végig simít a hátán a tarkójáig*

*Ahogy a férfi megemlítette a lányhoz legközelebb álló barátnőjét, kit szinte testvéreként szeretett s nem túlózva állíthatjuk hogy jóban rosszban együtt voltak,vérezni kezdett a szíve. Nagyon hiányzik nekis még nem talált oly valakit, ki helyettesíteni tudná barátságát.De tudja hogy olyant mint Lily sosem talál e földön. Csak remélni tudja, hogy gyors halála volt, lányával együtt. S ami mégjobban fájó volt, hogy újabb gyermekét várta. Szomorúság költözött a lány szívébe ahogy rájuk gondolt, még nem teljesen emésztette meg a halálukat. De azon volt, hogy együtt tudjon élni e hiányban, csak még oly frissek voltak az emlékek.*
- Én sme hiszem hogy vala viszont látnánk őket....ebben az életben biztosan nem.-*megsimítja a férfi arcát miközben érzi hogy kezével a hátát cirógatja. Még így ruhán keresztül is érezhető volt hogy bőre tűz forró már így is, nem is csoda, hisz rég volt ily közelségben a férfival.
- Azt hiszem egyszer meghálálom nekik leleményességüket. Bár talán egyszer mi is rájöttünk volna e fortélyosságra.-*mosolyodott el s lehajolt hogy közelebb legyen a férfival. Súlya szinte érezhetetlen volt, mégis úgy simult a férfihoz, mintha oda illett volna.
Vigyorogva nézi a férfit ki jót nevet,ujjaival hajténcsét csavargatja.*
- Nem hiszed hogy védtelen? Hogy ellenál-e az szerintem már egyértelmű...-*mosolyog továbbra is,érzi hogy még közelebb kerül hozzá ha ez még lehetséges, szinte összefonódnak a földön, mi éjszakai fekhelyükül fog szolgálni nekik. De micsoda édes fekhely...*
- Azt hiszem addig míg nem épül fel házunk s nem lesz ágyunk, nem is akarom máshol....lassan megszokom így ahogy van...-* közrefogja a férfi arcát puha kezéve s gyengéden megcsókolja. Alig érinti a férfi ajkát, mi csak jobban felforralja saját vérét. Szemébe nézve a férfi kiolvashatja a vágyat,de nem volt sietős neki, hisz előttük állt az egész este.*

-Gondolj abba bele hogy most jkobb helyen vannak mint eddig.*mondja mosolyogva próbálja nyugodtan felfogni a dolgokat bár tény hogy az utóbi hónap igencsak a dolgok emésztésével tellt. Nehéz dolog ha mindenkit, majdnem mindenkit elveszít az ember, egy puszit ad a tünde kezére közbe elmosolyodik*-Lesz még idő a hálálkodásra*mondja nevetve kicsit közbe a nő szemeibe néz*-Hmm hát annyira biztos nem védtelen vagy attol függ kivel szembe*mondja mosolyogva miközbe kezeit a nő csípőjére helyezi, a nő szavaira kicsi mosoly ül ki az arcára miközbe elgondolkozó arcot vág*-Én se akarom addig máshol, . Szerintem meg fogjuk szokni de elkezdjük az otthonunk felépítését és pár hét alatt kész is lesz, legalábbis remélem*mondja mosolyogva most valahogy minden tökéletes kezeit lassan bevezeti a nő felsője alá a hátán így már érezheti a forró bőrét, közbe lassan felül de karjaival átkarolja a tündét hogy ne csússzon hátrébb s lágy csókot ad az ajkaira. RÉgen volt már hogy találkoztk és hosszú idő volt *

- Ez az egy mi megnyugtat...-*feleli halkan, hisz a férfi érintése teljesen lázba hozta, jelen pillanatban alig tud értelmes gondolatot létrehozni,de érthető is legalább is ő így gondolja. Bár lehetnének itt is, de ebbe most nem megy bele, sokkal jobban érdekli az alatta fekvő férfi.*
- Hááát egy erős, "éhes" férfival szemben biztosan védtelen....de lehet hogy ez kölcsönös....ki tudja...?-*vonja meg aprót vállát e szójáték után. Érzi bőrén az érintését mire kicsit lehunyja szemeit s megpróbálja felfogni mit a férfi mond. Kicsit nehezenmegy neki de elér a tudatába. Résnyire nyitott pillái alól mosolyog vissza a férfira.*
- Még az is lehet hogy űgyunk sem lesz...-*nevet fel, bár azért túlzásokba nem esnek, biztosan élvezetes lesz a piha puha ágyban is elmerülni a férfiban.*
- Én is bízok abban hogy hamar felépül. Nem vágyok én kastélyra csak egy kics meghitt házra, mi talán bővíthető....-*beharapja alsó ajkát miközben elmosolyodik. Persze hogy a gyerekekre gondol, hisz tervbe vannak véve. Kicsit furcsa még erről beszélnie, de várja azt a napot mikor hármasban lehetnek. De egyenlőre azt is élvezi ha a férfival lehet, hisz az elmúlt időszakban igen csak nélkülöznie kellett társaságát.
Visszacsókolta a férfit, nyakát átölelve cirógattí tarkóját, miközben lábával is átölelte derekát. Mikor elváltak,kipirult arccal lágy mosollyal szólalt meg.*
- Most minden olyan jó és békés...már szinte tökéletes...kíváncsi vagyok meddig élvezhetjük ezt a harmóniát. Úgy hiszem kicsit szerencsétlenek vagyunk a nyugalmi állapottal....-*osztja meg gondolatait Sephrioval, bár nem akarja elrontani együttlétüket, mégis felötlött benne e gondolat, kíváncsiság. Hisz mindig van mitől, kitől tartani...ez itt Evolyranban sincs másképp.*

-Lesz még több is*mondja mosolyogva a lánynak el, közbe a következőre lágyan felnevet*-Áh nem vagyok én olyan nagyon veszélyes, maximum csak kicsiket harapok*mondja és hülyéskedésből kcisit meg is harapja a lány nyakát de nem fájón éppen csak érintik a fogak a bőrt*-hát minden meglehet amúgy én is egy kis nyugis lakásra gondoltam, ami békés és meghitt ahogy mondod*mondja mosolyogva kiváncsi mi lesz évek mulva reméli csakis jó dolgok, közbe érzi a nő érintését melytől jóleső melegség járja át a testét régóta érzett már ilyesmit nem is ezen a földön vissza gondoilva mintha nem is ebbe az életbe lett volna. Még hihetetlen a dolog közbe ő is végig simít a kezével a hátán, közbe hallja a nő mondatát amire válaszol is*-Semmi nem tart örökké de ha tudjuk megőriozzük a békét*mondja mosolyogva a nőnek*-De bármi is lesz a lényeg hogy jól cselekedjünk és élvezzük a béke időt a többi most nem számít*mondja mosolyogva*

*Kacagva hajol arra amerre férfi ajkai tartanak, a nyaka felé,hogy vállát az arcához nyomja, de túl lassú volt a férfihez képest s érezte az apró harapást a nyakán. Egyáltalán nem fájt neki csupán csiklandozta kicsit ahogy a hajszálaival hozzéárt s libabőrt csal kezeire.*
- Mondja ezt a fekete mágus....-*feleli vigyorogva, majd erősen megfogja a férfi arcát és maga elé tartja, hogy ne igassa apró harapásaival, akkor nem hiszi hogy jót tudna állni magáért s oda az összkép a visszafogott leányzóról.*
- Kihozol a sodromból ha folytatod...de ha direkt csinálod megkaphatod a magadét...-*gyenge fenyegetés bár tudják hogy csak jó sül ki belőle.
Vidáman néz a férif szemeibe ahogy simogatja hátát, Néha néha kirázza a hideg annak jeléül hogy jólesik neki, s ezt viszonozza pár piha apró csókkal a férfi nyakán, megtalálva az érzékeny pontot, majd lassan halad fel a füle töve felé.Amint odaér kissé elidőzik ott,majd belesuttogva a férfi fülébe válaszolt.*
- Akkor élvezzük ki....-*kezei már munkához is láttak és elkezdték felsimítani a férfi feje felé a felsőjét,miközben visszaül s ravasz tekintettel miben ott lobog a tűz, méregeti a mágust.*

-Hmm, az de csak azért mert fekete mágiával foglalkozik nem azért mert lelkileg is az*mondja mosolyogva bár tudja hogy a lány is tudja hogy ő miről beszél majd a fenyegetésre lassan mosolygós arcot ölt és egy kis ilyedtséget színlel*-Húú még hogy ártatlan védtelen leányzó így higgy egy tündének*mondja mosolyogva látszik a hangján hogy semmi rosszat nem akar nem gúnyból mondja inkább csak viccelődésből*-Hmm és milyen formába kapom meg?:*kérdezi mosolyogva, egy csókváltás közepette majd a mondatra halkan de lágyan nevet fel*-Hmm én nem állok neki ellen*mondja mosolyogva miközbe haggya magát majd a ravasz pillantásra ravaszul is néz vissza keze feljebb csúszik*

- Nem de ettől függetlenül lehetnek piszkos gondolatai s mocskos szándékai.-*vigyorog a férfire, bár nem éppen a legmegfelelőbb szavakat használta az együttlét kifejtésére, mi örömet és szenvedélyt okoz, de sebaj,úgyis csak mókáznak egy kicsit, rájuk is fér a nehéz idők után,most jó hogy így nyugalomban ellehetnek a csillagos ég alatt. Az ijedt arcra felkacag, igazán jól tudja játszani a férfi.*
- Nagyon jól csinálod még a végén el is hiszem hogy megijedtél. Miért nem csapsz fel színésznek,-*kérdezi nevetve, szerinte eléggé hiteles lenne a férfi, no de csak viccel.*
- Óóó egy pici füllentés belefér...bár nem hinném hogy kárt tudna tenni a tünde.-*feleli kibújtatva a férfit a felsőjéból, így elé tárul mellkhasa, mit meg is simít. Tekintetével követi simogató mozdulatait,majd felpillant a szemekbe.*
- A helyzetből kihozható legjobb formában uram....legalább is reménykedünk benne hogy elnyeri tetszését...-*azzal gyengéden hátratolta a férfit, hogy elterüljön a füvön, ső lassan a derekától kezdve egészen fel az álláig kínzó lassúsággal végigcsókolta. Kezével közben gyengéden simogatta a derekát s ahogy egyre feljebb ért úgy siklott keze hasára s a mellkhasára. Végezetül a nyakon haladt felefelé, állon s az ajkain állapodott meg. mélyen megcsókolta,az oldalán feküdt s kezével felsiklott az arcára.*
- Kezdetnek kielégítő az uraság számára...?

*Kiváncsi pillantásokkal hajol előrébb, hogy jobban lássa a fa alatt elhaladó lovast. Láthatóan nem vette észre, hogy a mágusnő a mellette álló fa egyik vaskos ágán ácsorgott. Nem csinált semmi különöset, csak állt ott magának. Igaz, hogy pár perce még néhány komolyabb varázslat gyakorlása közben találta volna a lovas, de mostanra már végzett. Csak éppen a végét rontotta el egy picikét. Ez pedig elég volt ahhoz, hogy botja kirepüljön kezéből, s ennek a fának a tetejére szálljon. Hát most a nő kénytelen volt felmászni érte. De már újra ott volt végre kezében botja, s örömmel pillantott megint a bot tetején ülő sárkányfejre, mely sértetlenül megúszta a kalandot.*
- Én a helyedben nem mennék arra! *szólt le a fáról a férfinak* - Még fél órája sincs, hogy egy csapat gnóm elhaladt itt. Megjegyzem, épp arra, amerre most te tartasz.
*Nyugodt tekintete kísérte egy darabig a férfit, ahogy az megállítja lovát, majd nézi a fákat, hogy honnan jött a hang. Közben Formenya újra kezdett lefelé haladni a fa ágain. Bár, olykor ez nem is volt olyan egyszerű, hiszen nem volt ő sem mókus, sem pedig majom.*

» Korah háza - Koboldföld peremvidéke
» 04 - Vérző folyó völgye
» Kandrad völgye - Kondor folyó