A Tifar-család otthona

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Csüt. Aug. 19 2010, 17:28

*Amíg Arya eltűnik a vendégszobában, Dreamien gondolataiba merül. Etele jár ismét benne, hiszen mióta megtudta, hogy kiszabadult, azóta elég sűrűn eszébe jutnak a régi dolgok.
Hogy is gondolhatta, hogy bent tudják tartani?!
Elég gonoszság van abban a mágusban ahhoz, hogy akár a végsőkig is kitartson és kihasználja ellenségei első gyenge pillanatát.
Gondolhatta volna, hogy megszökik. Milyen óvatlan is volt eddig!
Mikro a lány megérkezik, Calassë már az oldalán van. Ki sem hagyná, hogy felvegye, főleg a tegnapi nap után. A konyhában letéve ott áll varázsbotja is. A bot faragására téved tekintete. Sokat köszönhet ennek a tárgynak, mely végigkísérte életének legnehezebb időszakát is.
A bot alján vésett gyökérmintázattal kezdődik, melyek körbekerülik a botot, mintegy spirálban haladva felfelé. Majd egyre erősebbek lesznek és átmenettel egyetlen fatörzzsé válnak, ez alkotja a bot derekát. Ezen található a bot középső, egyensúlyi pontja is, ahol Dreamien is előszeretettel szereti fogni. Persze van feljebb még kényelmesebb, vándorláshoz való fogás is, és van olyan is, amely harc közben a legoptimálisabb. Megint feljebb haladva stilizált lombkorona látható, rajta egy ragadozó madárral.Majd a lombból a bot csúcsán kinyúlik egy kéz, a bot többi részétől eltérően ez fehér színű és eme kéz tartja tenyerében, ujjai között a hegyikristályt.
Rejtély számára, hogyan sikerült mindezt egy botra ráfaragni, de rajta van, s a bot mégis megmaradt egyszerű, természetes varázsbotnak.
Kilépnek az udvarra, s a mágus kifelé vezeti a lányt. Nem siet, nem akarja, hogy megerőltesse magát.
Arya kérdésére felkapja a fejét.
Meglepődik, hogy a lány máris a támadás helyszínét akarja látni. Másik ilyen élmény után messzire elkerülnék azt a helyet.*
- A fennsík túloldalán van. Fel kell hozzá menni, a fennsíkra, majd követni tovább az ösvényt lefelé. Nem tudom, van-e kegyed elég erős már hozzá.
Nem hiszem, hogy bárki is elhozná azt a tőrt onnan. Valószínű, hogy ott marad, amíg érte nem megy.
Itt nálunk pedig nincs szüksége fegyverre. Mint mondtam, biztonságban van.
Aki pedig mégis eljut a házba, az ellen már vajmi kevés a tőr.
Mágia kell. Igaz is. Mikor jött rá, hogy darthar?

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Csüt. Aug. 19 2010, 21:40

~Most akkor ne menjünk el a tőrömért? De az kell nekem.~
*Nem szólt addig, amíg a férfi nem kérdezett. A lány egy pillanatra meglepődött, majd komoly arccal felelt.*
-Mindig is tudtam, hogy darthar vagyok. Az apám is az. Úgy nevelt. Nem tehettem róla. Ugyanakkor nem tanított nekem varázslatokat. Azt tanultam meg, hogy milyen varázslatok léteznek, de magukat a varázsigéket nem láthattam soha, nem tanulhattam meg őket. Gondolom apám attól félt, hogy visszaélnék a tudással.-
*Gondolataiba elmerengve felelt, a végén eleresztett egy gonosz mosolyt. Majd észbe kapott és elkomolyodott.*
-Magam kellett, hogy kutassak. De mindenki tudta, hogy apám nem engedi, hogy tudjam a varázsigéket, így nem segítettek nekem. De ezután találkoztam egy mágussal, és ő tanított engem. De nem tudok sokat. Ezért is kértem meg önt, hogy tanítson. Mindent szeretnék tudni.-
*Néz határozottan a férfi szemébe. Majd aggódó arcot vágott.*
-Félek, nehogy essen az eső, és akkor berozsdásodik a tőröm...-
*Nagyon szeretné visszaszerezni.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Szomb. Aug. 21 2010, 00:45

*Dreamien egy pillanatra meghökken. Evolyranban nem találkozott még olyan máguscsaláddal, ahol tiltanák a gyermeknek, hogy tanuljon varázslatot.*
- Nem nagyon bízott kegyedben az édesapja. Pedig ha a tulajdon gyermekünkben sem hiszünk, akkor ugyan mi értelme van az életnek?
Nem a tudása tesz gonosszá valakit, hanem az, hogy mire használja. Azt pedig a szíve határozza meg első sorban.
Mindig van választás.
*Csendben figyeli, ahogy Arya elmereng valamin. A séta közben folyik tovább, s a fennsík erdejének fáin lassan egyre magasabbról kezd besütni a nap.
Tifar nem sürgeti. Mára nem tervezett már semmi komolyat.
Amikor a lány újra megszólal ismét furcsa dolgokat mond.*
~Ki lehet az apja, hogy mindenki tudta, hogy nem tanulhat a lánya varázslatot? Itt, nálunk sosem hallottam ilyen családról. Igaz, Evolyran nagy és semmi nem indokolja, hogy ne legyen ilyen.~
*A lány utolsó szavaira elmosolyodik.*
- Mindent? Az élet folyamatos tanulás. Nincs az a halandó lény ebben a világban, ki mindent tudna. Még a legnagyobb varázslók is tanulhatnak új dolgokat. Azt is tudja, hogy milyen speciális ágára alkalmas a mágiának? Hiszen a darthar néven csak összefogják az egyedi mágiaágak egy csoportját.
*Látja, hogy Arya nagyon vissza akarja szerezni a tőrét, ám messze van, s az isthar nem hiszi, hogy anélkül, hogy felszakadjanak sebei, megjárhatnák az utat. Lovaglásra nem is gondol, hiszen az még jobban összerázná a lány testét.*
- Nem jó ötlet visszamenni érte. Felszakadhatnak a sebei. Esetlek, ha a kedvesem visszatér, elmehetek érte én.

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Szomb. Aug. 21 2010, 09:55

*Az első reakcióra csak belenyugvón elmosolyodott.*
~ Nem ilyen egyszerű ez a dolog kedves isthar.~
*A következő reakcióra már felel.*
-Tudom, hogy nem lehet "mindent" megtanulni, de én gyors tanuló vagyok. És ha egyszer valamit meglátok, meghallok, azt már tudom is. Ezért akarok "mindent" megtanulni, amit csak lehet. És azt is tudom, hogy a darthar az egy összefoglaló név, de fogalmam sincs, hogy melyik ágába tartozom. Azt sem tudom, hogy lehet azt megtudni.-
*Majd az utolsó felajánlásra vidáman elmosolyodott.*
-Jaj, köszönöm, annak nagyon örülnék! Köszönöm, tényleg.-
*Kis szünet következett.*
-És ön hogy lett isthar?-

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Szomb. Aug. 21 2010, 13:42

*Türelmesen hallgatja a lányt. Bólogat, mikor arról beszél Arya, hogy mit jelent a mindent megtanulni és mennyire gyorsa tanuló.
Amikor Arya elmosolyodik arra az ajánlatra, hogy később elhozza a tőrt, ő is mosolyog egyet. Láthatóan a lány megörült az ötletnek.
Kényelmesen sétálva, a fákat nézegetve eltelik egy kis idő, mikor Arya újabb kérdést tesz fel.
Tifarban régi emlékek jelennek meg. Szülei, kik szintén istharok voltak, s élete első komoly élménye, melyből azonnal el is dőlt sok minden – hite szerint.*
- Édesanyám és édesapám is istharok voltak. A Tifar régi család, bár már a kihalás szélén áll és az a furcsaság fordul elő benne, hogy minden tagja, aki egyenes ágon kötődik vérségileg a családhoz, isthar volt.
Én magam is annak születtem, s ne lehetett kétséges, hogy melyik mágiaághoz tartozok.
Még az sem telt sok időbe, hogy kiderüljön, hogy fényhozónak szántak az istenek.
Hét éves voltam, mikor egy elég nagy vihar tombolt az Amerärlioh erdőben. Apámék szerint régen látott, nagy vihar.
Botor módon kint játszottam a szabad ég alatt, s bár a fák elméletileg megvédenek, engem nem védtek a villámoktól.
Eltalált egy, s bár túléltem, utána furcsa vények kezdtek megjelenni körülöttem, nem egyszer én magam is világosságot árasztottam magamból.
Szüleim ekkor már tudták, amit én még nem fogtam fel, hogy Fényhozó lettem.
Körülbelül ennyi. De nem mindenkinél alakul ez így. Van, akinek idő kell, hogy kialakuljanak a speciális mágiához szükséges képességek.
Magánál is biztosan így van. Ki tudja, lehet, hogy éppen ez a támadás lesz az, amely elvezeti a kijelölt útra?
*Ismét kis csend következik. Jó messze kerültek már a háztól, s Dreamien aggódni kezd, hogy a lány nem erőlteti-e túl magát.*
- Azt hiszem, ideje lesz visszafordulni. Nem akarom, hogy baja essen. Már jó távolságot tettünk meg és még vissza is kell érni.

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Vas. Aug. 22 2010, 09:27

*Hosszabb történet veszi kezdetét. A lány türelmesen hallgatja. Néha rátekint a mágusra, néha az utat lesi. Természetesen ilyenkor is jól megfigyeli a környezetet, hogy bármikor el tudjon ő is jönni ide. A végén megszólal.*
-Hú, nem semmi története van.-
*Majd egy kisebb szünet következik. Majd Tifar megszólalt, hogy vissza kellene fordulni. Arya biccentett egyet.*
-Rendben. Érzem is, hogy pont elfáradok, mire visszatérünk.-
*Mondta fáradt mosollyal az arcán. Majd elgondolkodott.*
~Vajon én milyen mágus vagyok? Hogy tudhatom meg?~
*Aztán eszébe jutott, hogy valamit kéne kezdeni Dreamiennel is. Elmosolyodik miközben a férfi szemébe néz.*
- Nagyon kedves felesége van. Mesélne arról, hogyan találkoztak? És milyen kapcsolatban vannak? Jól ki vannak egymással? Van valami, amit nehezen visel el Ninquëben?-
*Tudja, hogy az a legjobb, ha épp eltereli a férfi figyelmét a tündéről és a gyerekről, de még csak az első nap van. Meg kell tudnia a lánynak, hogyan gondolkodik a férfi a kapcsolatukról. Utána bevetheti magát.*
~Csak van valami rossz tulajdonsága a nőnek. Nem lehet tökéletes... senki sem tökéletes...~

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Hétf. Aug. 23 2010, 09:09

*Arya megjegyzésére elmosolyodik.*
- Számtalan mese létezik a világban, de mindig az élet hozza a legjobb történeketeket.
*Miközben Arya elgondolkodva sétál mellette, ő is gondolkodik, és arra jut, hogy jóformán semmit nem tud a lányról. Bár nem fél tőle, de nem akar arra sorsa jutni, amire a szülei. Óvatosabb annál.
Visszanéz a lányra, amikor a szemébe néz. Tiszta, erős tekintete van neki.*
- Igen, tényleg kedves a feleségem. Szívesen mesélek róla, hogy hogyan találkoztunk, de épp az imént avattam be életem egyik momentumába és én még szinte semmit nem tudok magáról.
Meséljen előbb, biztosan nem csak az én életem bővelkedik „nem semmi” történetekben.
*Kedves, barátságos mosollyal néz a lány szemeibe. Kíváncsi, hogy titkol-e valamit, vagy egyenesen, könnyedén mesélni kezd magáról.*
- Hol született, milyen élete volt eddig, van-e férfi, akinek szívét adta már, vagy még keresi?
Apjáról mesélt, de édesanyjáról nem. S hogy édesapja merre él, mert elmondása alapján nem ismerem őt.
Bizonyára a birodalom egyik eldugott zugában lakik.
*Bizony ez jó sok kérdés, de csak abból tud kiindulni, amit eddig megtudott, vagy pedig természetesen kérdezhető, mivel alapvetően mindenkinek van róla története.
Félrehajt egy ágat, mely épp elé lóg.
Ismét visszanéz Aryára, hogy miről is fog mesélni.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Hétf. Aug. 23 2010, 10:20

*Arya szemében a csillogás eltűnt.*
~Marha jó, most mit mondjak?~
*Lehajtja a fejét, úgy nézi, hova lép, közben gondolkodik. Majd felemeli a fejét, de nem a mágusra tekint, hanem csak maga elé.*
-Legyen.-
*Szünet*
-Nincs párom.-
*Nem mondhatja, hogy még keresi, mert nem keresi. Neki Adam kell, csakhogy őt az apja kivégezte. Na de ezt sem mondhatja el. Legalábbis, még nem jött el az ideje.*
-Igen, egy elég titokzatos helyen születtem, amelyet kevesen ismernek, de az ott élők örülnek is, hogy nem tudják sokan a helyet.-
*Magabiztosan a férfira tekint.*
-Így talán megérti, ha nem árulom el.-
*Majd elereszt egy mosolyt, hogy enyhítse a feszültséget. Majd megint elkomolyodik, és újra előrefordulva beszél. *
-Édesanyám... ő ember, apám meg ugye mágus... épp a dagorladiak harcoltak az evolyraniak ellen jó pár éve, amikor az utolsó területet megszerezték, és apám meglátta anyámat hősiesen harcolni. Ritkaság volt, hogy nők, akik emberek, azok harcoljanak. Apám azonnal beleszeretett. Anyám is ránézett, és érzett valamit, de nem volt biztos a dologban. De apám olyan szenvedélyesen szerette, hogy a végeredmény házasság lett. Persze csak a háború után.-
*Azt persze megint csak nem mondhatja el, hogy a két fél egymás ellen harcolt. És, hogy az anya igazából nem is volt szerelmes az apjába, csak tisztelte.*
-Majd megszülettem én. Apám taníttatott. Hamar rájöttek, hogy amit egyszer meglátok, vagy meghallok, azt azonnal megjegyzem. Így megállás nélkül tanulnom kellett. Persze én fiatalabb koromban ezt utáltam, és mindig meglógtam. Olyankor apám megbüntetett.-
*Ezzel nem árul el még sokat. A büntetés szó alatt bármit lehet érteni.*
-Anyám megtanított főzni, varrni, kötni, kosarat fonni, bár ezeket nem gyakorlom, mert nem szeretem. De attól még hálás vagyok neki ezért a tudásért. Ő fáradt nő, de soha nem adja fel. Mindig fáradt, de sosem szűnik meg a munkálkodásban, és ha kell, harcol a családjáért. Ha valaki szidta a családot, ő egyedül kiállt akár egy csapat bunkó elé, és lehordta őket, azok meg nem mertek újra megszólalni.-
*Elmerengésében elmosolyodott a gondolaton.*
-Apám pedig megtanított harcolni. Főleg a botharcot, és a tőr használatát tanultam meg. De ha kell, tudok egy kicsit íjazni, illetve kardozni, bár az nagyon nem az én fegyverem. Azt meséltem, hogy a varázslatokról csak tanultam, hallottam róluk, de egy varázsigét sem tudtam megtanulni. Ahol élek, ott nem volt szükség arra, hogy mások varázsoljanak, így lehetőségem se volt megfigyelni. Na meg apám elég szigorúan tartott, nem szerette, ha elkódorogtam.-
*Szünet.*
-Szóval nekem nincs olyan izgalmas történetem, mint önnek. Egész nap otthon ültem, és tanultam. Esélyem se volt arra, hogy belém csapjon egy villám és megvilágosodjam.-
*Mondta egy kis iróniával a hangjában, majd elmosolyodott. Csöndben maradt, de nem tekintett a mellette lépkedőre. Adamről egy szót se szólt. Nem tudná belehelyezni a történetébe anélkül, hogy ne derüljön ki a származása.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Hétf. Aug. 23 2010, 16:54

*A lány rosszkedvűvé válik a kérdésre. Láthatóan sokat gondolkodik a válaszon.
Dreamien egy pillanatra elgondolkodik azon, mennyi titokzatos helyet is ismer már Evolyranban. Ám találkozott már a birodalmon kívülről érkezőkkel is, és a lány nem mondta, hogy hol van az a hely.
Akár még Dagorladban is lehet.
Eddig is látta, hogy a lány nem tiszta vérű mágus, így egyértelmű, hogy ha édesapja mágus volt, akkor az édesanyja varázstalan ember. Még mindig furcsállja, hogy egy mágusnak nem engedi a családja, mely félig szintén mágus azt, hogy varázslatokat használjon.
Nem ok, hogy ahol élnek, ott nem kell. Ő már az élet számtalan területén tapasztalta, hogy milyen jól jön a varázstudás.
Igaz, nyakra-főre ő sem használja, csak amikor szükség van rá, s máshogy nem tudja megoldani a dolgokat.
De nem tudhatják, hogy mikor lesz arra szükség, hogy a lány varázsoljon. *
- Ne gondolja, hogy én mindig is a világot jártam, és veszélyes helyzetekbe kerültem. Én is olyan helyen éltem, bent az erdőben, ahol mágus szüleim mellett nem szorultam rá, hogy varázsolnom kelljen. De ők mégis tanítottak, majd taníttattak. Tudták, hogy az élet olyan váratlan tud megváltozni, hogy akkor már késő arra gondolni, hogy megtanuljam a dolgokat, amiket korábban nem tanultam meg.
Nem kerestem a bajt, helyette a könyvtárakat bújtam.
Így találkoztam Ninquëvel.
Minäril Calath könyvtárába jártam egy időben és a napjaim javát ott is töltöttem. Olvastam, tanultam. Nemigen érdekelt más, sem a nők, sem a napfény, sem más dolog. Beleástam magam a mágiában, Evolyran történelmébe, regékbe, legendákba.
Jószerivel nem is hallottam magam körül a többi látogatót, de egyszer egy hang ütötte meg fülemet, amit nem tudtam figyelmen kívül hagyni.
Egy üde, lágy, kedves hang. Nem hozzám szólt, csak egy könyvet kért a könyvtárostól, mégis felfigyeltem rá.
Amikor felnéztem a könyvből, a legcsodálatosabb teremtést láttam meg egész életem folyamán. És ő is rám nézett…..
Máig sem tudom, mi fogta meg bennem…de hálát adok az isteneknek érte minden áldott nap.
Nem is tudtam visszatérni a könyvhöz, muszáj volt odamenni hozzá.
Érezte már úgy, hogy annyira tetszik valaki, és annyira mondana valamit, valami igazán szépet, hogy tetsszen neki? És érezted már, hogy nem tud ugyanekkor megszólalni sem?
Én így jártam.
De ő is zavarban volt, és ahogy belenéztem azokba a tengerzöld szemekbe, nem tudtam szabadulni tőlük. Elvesztem a pillantásában….
Persze aztán azért csak sikerült megszólalni. Így találkoztam vele…így kezdődött minden..
Szép idők voltak.
Persze a mostaniak is azok. Semmiért nem cserélném el a családom. Volt már, hogy el akarták venni tőlem, olyan is, hogy el is vették.
*Tekintete elkomorul, majd egy pillanat múlva Aryára néz.*
- De nem akarok erről beszélni. Vannak dolgok, amiken át kell menni ahhoz, hogy erősebbek legyünk.
*Kis szünet áll be. Dreamien elmereng a múltban. Komoly az arca. Etelére gondol, az üldözésre, a kétségbeesésre, arra, hogy életét is majdnem elveszítette a tőzeglápban, hogy nem volt számára forróság, eső, fagy, nem állhatta útját semmi és senki.
Kedveséért harcolt, az életükért harcolt.
Nem Barlon ellen. Ninquë-ért.
Felemeli lehajtott fejét. Előbb az útra, majd Aryára néz.
A visszaút felénél járnak. Figyeli, hogy a lány bírja-e még.*
- Megpihenhetünk, ha elfáradt. Nem sietünk.

*Érdekesnek találta Dreamien és szerelme történetét, ugyanakkor ez azt is jelentette, hogy nem igazán van hiba a nőben. s ez problémát jelent. Így azt teheti a lány, hogy ha valami apró félreértés lenne köztük, valami hiba, akkor mindig a férfi oldalára fog állni. Nem tehet mást. És talán akkor elgondolkodik rajta az isthar. *
~Lehetetlenebbnek tűnik a helyzet, mint reméltem. Volt már szerencsém házas férfihoz, de az maga akart jönni, vagy bizonytalan volt. De Dreamien? Ő nem egészen olyan, mint Etele. Etele magányos, de ő... ez így ne lesz jó. Kudarc szagot érzek. De nem adhatom fel. Még nem. Még csak az első nap van. Még bármi történhet. És ki tudja, milyen nő az valójában. Talán féltékeny típus, ami eddig nem volt miért, hogy kibújjon belőle. Ha kihozható, és a férfit idegesíti, akkor az jó... csak tudnám, mit tegyek.~
*Elmerengett. Így egy kis fáziskéséssel felelt csak.*
-Tessék? Ja, igen, köszönöm. Egy kicsit elfáradtam, szívesen pihennék.-
*És le is ül egy szikladarabra. Megint elgondolkodik, az ütésektől kék alkarját nézegeti, és nyomogatja. Majd elmosolyodik.*
-Szép története van. Akkor nagyon szerethetik egymást.-
~Nem tudom, mit gondolt Etele... Hogy lehetne elválasztani két olyan szerelmest, akik még a halálba is követnék egymást? Bolond vagy Etele. És ha ez még sikerülne is, soha nem tudod majd legyőzni Dreamienéket.~
*Nem szólalt meg. egyszerűen nem tudott mit mondani. Attól félt, hogy ha tovább feszegeti a feleségével való kapcsolatát, gyanút fog az isthar.*

*Felfigyel arra, hogy Arya mennyire elmerül gondolataiban. Kíváncsi lenne rá, hogy min törte a fejét.
Figyeli, ahogy a lány a zúzódásait nyomogatja. Nem hiszi el, hogy nem fáj neki, ennyire még nem gyógyult meg. Nem kisméretű foltok éktelenkednek Arya karján.
Nincs másik szikla a közelben, így az isthar leguggol, hogy nagyjából egy magasságban legyenek. Közben botját két combjára fekteti, így egyensúlyban marad és mégis a keze ügyében lesz.
Már nem bízik a fennsík elhagyottságába és nem is érzi olyan biztonságosnak, mint amikor még ide költöztek. Etele árnyéka borult rá, innentől veszélyes. Muszáj megtalálnia a darthart, mielőtt ő találja meg őket. Mert keresi, ebben biztos. Elbújhatnak, de Barlont a gyűlölete vezeti és erről még Tifar is tudja, milyen nagy erő.*
- Köszönöm! Igen, így van. Azt hiszem, ez kötött össze minket a nehéz időkben és csak erősödött azóta. De majd megtudja kegyed is, ha még nem volt ehhez szerencséje ilyet érezni.
*Teszi hozzá mosolyogva, miközben Arya szemébe néz. Szereti látni annak a szemét, akivel beszélget. Sokszor lehet olvasni benne és látja most is, ahogy a lány elkalandozik.*
~ Sokat gondolkodik valamin. Vannak titkai, de ez rendben is van így. Remélhetőleg a titkok nem ellenünk vannak. ~
*Miközben a lány továbbra is nyomogatja a kezét nem bírja megállni, hogy ne kérdezzen rá. Ő minden esetre nem tenné a helyében, de hát különbözők vagyunk, lehet, hogy Aryának ez örömöt okoz.*
- Nem fáj?

*Nem reagál semmit sem Tifar kijelentésére. Nem mondhatja azt, hogy ő már volt szerelmes, mert ugye további kérdezősködés lenne az eredménye. Így inkább csak elmosolyodik. Kicsit zavarja, hogy a férfi belebámul a képébe, de ezt inkább kihasználja, és ő is mélyen néz a férfi szemébe. Azt tapasztalta, hogy a legtöbb esetben a férfiak a szemébe szeretnek bele. Ezzel hatásos annyira a lány. Mindig is volt benne valami igéző. Kisebb csend következik, majd a férfi különös kérdést tesz fel. Arya a kezére néz. Kissé zavartan felel a férfi szemébe nézve.*
-De. De valahogy... jól esik, hogy fáj. Mint ahogy a kisgyerek lekaparja a varrt a sebes lábáról, én is úgy nyomogatom ott, ahol fáj. Nem tudom miért.-
*Elmereng.*
-Talán, mert jó érzés, hogy fáj...-
*Szemei a férfi szemein túlra néz. De egy kis idő után észbe kap, és újra Dreamienre figyel.*
-Vagy ez önnek új? Vagy morbid?-

*Csendben figyeli a lányt. Még mindig sokat gondolkodik.
A lány belemélyed a szemeibe. Egy pillanatra furcsa borzongás fut végig az istharon, de nem kapja el a tekintetét.
Figyeli, ahogy Arya próbálja megmagyarázni, amit a kezével művel.
A szél egy pillanatra betör a fák közé. Ez azt is jelenti, hogy vihar lesz. Amikor már olyan erejű, hogy a fennsík sűrű erdejében is érezni lehet, akkor az azt jelenti, hogy hamarosan ideér.
Dreamien felegyenesedik.
Mélyet szív a levegőből, amelyen már érezni lehet a közeledő eső illatát. Elég távol vannak még a háztól, talán futva épp beérne az eső előtt, de a lány járni is lassan bír, nemhogy futni.
Más megoldás kell. Elgondolkodva néz körbe. Az ösvény ezen a részen éppen kiszélesedik, a terület éppen elég.*
- Vihar lesz és már nem érhetünk vissza időben. Itt kell átvészelnünk.
*Aryára néz. Nem akarja, hogy megázzon. Még maga nem tart az esőtől, vándorlásai, utazásai alatt éppen elégszer megázott már.
A szél újra feltámad és először kíséri mély morajlás. Az eső közelebb van, mint gondolta.
Tifar közelebb megy Darkmenhez.
A szélbe lassan esőcseppek is vegyülnek, miközben gyorsan sötétedik, ahogy a felhők kitakarják a napot.
Tifar már tudja, mit fog tenni, ám azt is tudja, hogy minél közelebb kell lennie a lányhoz, ha mindkettejüket meg akarja védeni.*

*A férfi nem felel a talán tényleg csak költőinek feltett kérdésre. Arya figyeli a férfit. Valami történni fog. Az isthar el is mondja, hogy mi. Épp felajánlotta volna a lány, hogy akkor siessenek haza, mert lehet, hogy nincs olyan jól, de azért sietni még tud. De akkor felajánlotta Dreamien, hogy maradjanak. A lány akaratlanul is elmosolyodott.*
~Ó, átvészelünk kettesben egy vihart, húha. Ez jó lesz.~
*A férfi közelebb lép. Arya feláll és a szemébe néz.*
-Akkor most mi legyen? Itt is megázunk. Bár... én szeretem az esőt.-
*Mondja kissé sejtelmesen Dreamien szemébe nézve. De nem ereszt el csábos mosolyt. Még nincs itt az ideje, hogy a férfi tudtára adja célját.*
-Nincs a közelben valahol egy barlang? Vagy egy nagyobb fa, ami alá menekülhetünk?-
~A franc! A franc!!!~
-Dreamien, a tőröm az erdőben maradt. El fog ázni!-
*Mondhatni valami pánik szerűség jelent meg a lány arcán és szemében. Megragadta a férfi ingét.*
-Nem maradhat ott!-
*Mondta dühösen, tagoltan, majd eleresztette a férfit és elsietett arra a területre, ahol megtámadták.*
~Nem rozsdásodhat be! Nekem kell az a tőr!!!~
*Egy hatalmas mennydörgés hangzott el. Az eső szakadni kezdett.*

*Épp válaszolna Arya első kérdésére, az „Akkor most mi legyen?”-re, miközben az már teszi is fel a következő kérdést.
A lány elsápad, szemei kikerekednek.
Az isthar hirtelen nem is tudja, mi baja lehet, hiszen csak ül a sziklán.
Nem kell sokat várnia, miközben a szél egyre jobban zúg a fák között, s az első cseppek is felülnek a hátára, hogy aztán telibe találják a mágust és a lányt, aki közben fel is pattan már és Dreamien ingét rángatva kiabál.*
~ A tőr? A tőr.~
*A mágus egy pillanatig még döbbenten áll, majd utánaered a lánynak. Nincs nehéz dolga, Arya még sérült és gyenge is, a sietése sem túl gyors.
Tifar néhány lépéssel utoléri és elé is áll. A Darkmen-lány meg is torpan, nem is csoda, hiszen Dreamien nem éppen kis termetű férfi, s előtte megjelenve kezét a lány vállára teszi, hogy megnyugtassa.*
- Nyugalom! Az a tőr a fennsík túloldalán van. Nem érhet oda anélkül, hogy baja esne, annak meg nem lesz komoly baja, legfeljebb lemossa róla a vért a vihar. Utána majd elhozom.
*Közben a vihar is szabadon engedi erejét. Dreamien hallja, érzi a szelet, az esőt, s cselekszik is. Előbb a lányra pillant, amolyan „maradj nyugton” pillantással, majd hirtelen összeérinti tenyerét, majd szétnyitja.*
- Aartho shield!
*Az eső, ami eddig akadálytalanul hullott rájuk, hirtelen mintha egy védelmező ernyő nyílt volna felettük különös sistergéssel hullik valamire a fejük felett, s csorog le körülöttük egy láthatatlan gömb felületét formázva, melynek az isthar a közepe.
Dreamien reménykedik, hogy a buborékot nem kell sokáig fenntartani, mert egy idő után meglehetősen fárasztó.
Ismét Aryára néz.*
- Ne aggódjon! Nem lesz baj.

*A férfi útját állja. Majd nyugtatni próbálja a lányt. Arya kikerekedett szemekkel nézett a férfira.*
~Türtőztesd magad kislány! El ne bőgd itt magad!!~
*Szólt magára. A férfi ismét megígéri, hogy majd elhozza a tőrt.*
~Nem is tudom, miért félek attól, hogy berozsdásodik...~
*Biccent a "maradj nyugton!" pillantásra, és figyeli, hogy most mi következik. Arya feltekint. Látja, hogy az eső egyenesen felé zuhan, de megakad valami láthatatlan akadályban, így nem hullhat rájuk. Természetesen azért egy kicsit megáztak. Ami tudniillik nagyon is jól áll a lánynak. Vizes haj... Köpenye bár rajta van, de a sietségben elfelejtette a csukját a fejére tenni. Meg miért is tenné? Tudja jól, hogy sokkal csinosabb elázott hajjal. Még mindig elmerengve tartja hátra a fejét és nézi az eget, és az esőt, ami esik, de mégsem hullhat rájuk. Kisebb csend után Arya Dreamienre néz.*
-Én is végre tudom hajtani a varázslatot, vagy ez speciális, amit nem képes minden mágus megtenni?-
*Néz komolyan az isthar szemébe. Ő is valahogy férfiasabb lett kissé megázott hajával...*

*Dreamien még tartja a légpajzsot, mert a buborék valójában az.
Nem tudja, meddig tart még a vihar, de érzi, hogy lassan fárad. Ami persze azt jelenti, hogy még egy darabig tudja tartani, de nem órákig.
Arya közben lenyugodni látszik és a fejét hátrahajtva az eget és a pajzson megtörő esőt figyeli.
Egy pillanatra végigsiklik tekintete a lány arcán, amelyet valóban szebbé varázsolt az eső, de a következő pillanatban már ismét a felhőket figyeli.
Az ösvényt szegélyező fák egy keskeny sávban látni engedik az eget és így könnyedén tudja követni az idő alakulását. A korábbi sötét fellegek helyét lassan felváltja a szürkésebb színű felhőzet.
Ami azt illeti, úgy fest, csak egy nyári záporról van szó. Nem tartós, de annál nagyobb erővel zúdul lefelé rövid ideje alatt.
A pajzs nem engedi át a külső levegőt, de belül elég van még kettőjüknek.
Az isthar tudja, hogy amiatt nem kell aggódniuk, hogy megfulladnának, és természetesen, abban az esetben meg is szüntetné a pajzsot, ha fogyna a levegő.
A lány kérdésére Tifar is elfordítja tekintetét az égről és gömbbe zárt útitársra néz.
A szél közben már enyhülőben van és csendesedik az eső is. Továbbvonult a röpke vihar a fennsíkon Morilindë felé.
Egy pillanatra elgondolkodik a kérdésen, hiszen a varázslat saját találmány.
Mivel nem tud úszni, ki kellett eszelnie valamit, hogy abban az esetben sem fulladjon meg, ha mély vízbe kerül.
Erre való a pajzs, melyet maga köré húzva távol tartja a vizet és elég levegőt tartalmaz ahhoz, hogy hosszú ideig életben maradjon benne, akár addig is, amíg például egy tó partjáig kisétál a víz alatt, a pajzs védelmégen.
Igaz, más helyzetben is használható. Nincs benne fénymágia, így nem gondolná, hogy speciális.*
- Nincs ebben semmi speciális.
Saját találmányom, de mint láthatta, egyszerű varázslat. Hosszú ideig viszont nem tartható fenn. Fárasztó dolog.
Miért félti annyira azt a tőrt?

*A férfi felel. Arya elereszt egy "ez az!" típusú mosolyt.*
-Hmm... akkor majd én is kipróbálom.-
*Mondja elégedett mosollyal, majd ez a mosoly leolvad arcáról.*
~Hogy miért? Hmm....~
*Zavartnak tűnik, nem is néz a férfi szemébe, hanem oldalra fordulva a földet bámulja.*
-Ez az egyetlen fegyverem. Valakitől kaptam és fontos számomra.-
*Megvonja a vállát és mosolyogva visszafordul a férfihoz.*
-Ennyi, semmi különös.-
*Már nem esett az eső. Arya elindult, hogy végre hazaérjenek.*
-Menjünk.-
*Többet nem nagyon beszélt.*

*Csak biccent Arya azon kijelentésére, hogy majd ő is kipróbálja a buborékot. Látja, hogy nem most lesz, mert az eső közben lassan eláll, az a néhány csepp, ami még megkésve követi a többieket, már nem okoz gondot.
A pajzsot meg is szünteti, nincs már rá szükség, így legalább végre szabadon áramolhat a levegő.
A nap is kisüt újra, és csodás, szikrázó fénycseppek sokasága borítja a tájat.
Dreamien mélyen beszívja a levegőt. Szereti az ázott föld illatát.
Közben Aryára téved a tekintete, amint az éppen próbálna válaszolni a kérdésére, amit a tőrre vonatkozóan tett fel.
Lesütött tekintetét sem látja, mivel elfordul tőle. Az isthar úgy véli, érzékeny területre tapintott. Meg is jegyzi gyorsan.*
- Elnézést, nem akartam indiszkrét lenni…
*Ő maga sem beszél egyenlőre többet. Minden esetre a lányt szemmel tartja, hiszen azért nincs még olyan jó állapotban.
Nem szeretné, ha túlerőltetné magát, és eltávolodtak kissé a háztól. A mágus kissé elmélázik, vajon merre járhat Ninquë, így pár lépésre le is marad a lány mögött, de észbe kapva néhány lépéssel utoléri.
Közben megint eszébe jut Etele is, s nem csak ő, a térkép is, amit még Orintól kapott.
Szinte a homlokára csap. Végül ezt nem teszi meg, de a szeme felcsillanása jelzi, hogy eszébe jutott valami, aminek kimondottan örül.*
~Már csak arra kell rájönnöm, hová is tettem azt a térképet…~
- Ne siessen annyira, még a végén túlerőlteti magát!
*Ez utóbbit már hangosan mondja, hiszen Arya talán gondolataiba lehet merülve, mert folyamatosan gyorsít a tempón.*

*Valóban, már nem is foglalkozik a férfival. Csak azon van, hogy végre "hazatérjen" és lepihenhessen. Akkor Dreamien végre elmehet a tőréért. De mit csinál ott egyedül? Á, megvan. Már megint hiányzik neki egy kis mosolyfű, úgyhogy azzal jól el lesz, és majd elűzheti vele a magányát. Hangot hall. Hirtelen megáll, majd megfordul.*
-Oh, igaz.-
* Bevárta a mágust, majd együtt folytatták az útjukat. Természetesen már lassabban. Arya megint rátekintett a liláskék karjára.*
~Egyáltalán miért mentem bele? Tudom, hogy az é ötletem volt. De vajon megérte? A célom egy jó kis harc volt, hogy kipróbáljam magam, illetve a gyakorlat, hogy elviseljem a fájdalmat... ... apám így nevelt. Meg kellett szoknom a fájdalmat. Adam pedig segített átvészelni. Bár mikor tanított, ő sem nagyon kímélt. Hát persze. Ő volt a legjobb tanítómester. De most miért vagyok itt? Miért hagytam megcsúfítani a testemet? Dreamienért? Vajon akarom még beteljesíteni a küldetésem? Vagy már nem érdekel? Most már nem érdekel semmi...~
*Ezeken járt a feje, de tudta, ha még alszik rá egyet, máris más lesz a véleménye. Csak ne lennének ilyen kedvesek hozzá Tifarék. Ez megnehezíti a dolgát. Mármint lelkileg. De eredetileg meg ez a jó. Meg fognak benne bízni. És akkor jöhet Etele, és az őrült törekvése.*
~Őrültek. Mindketten.~
*Majd elmosolyodott, mert rájött, hogy feltűnően komoly dolgokról gondolkodik. Dreamienre nézett.*
-Szeretem az esőt. Felfrissíti a tájat. De azt is szeretem, ahogy rám esik. Magával ragad.-
*Elmereng...*
-És eszébe juttatja az embernek, hogy ő maga mennyire kicsi és mulandó...-

- Én is szeretem az esőt. Különösen azt az illatot, amit az ázott föld áraszt magából. Valahogy mindig közelebb hoz a természethez.
*Eszébe jut a legutóbbi esős nap, amikor éppen még főmágusként tartott Apró tanyára, hogy megszabadítsa a rágcsálók inváziójától.
Akkor majdnem megjárta. Beletelt pár napba, míg egészen kiheverte a dagorladi átok hatását. Homlokán azóta is jelzi egy heg a nyomát. Kis híja volt, hogy bele nem halt.
Hogy telik az idő.! Azóta már a mágusok fejévé vált.
Közben Arya is merengeni látszik. Szavai szinte kívánják a folytatást, s az isthar nem is késlekedik.*
- Igen, a múlandóságra sok minden figyelmeztet. Esendőségünk azonban az egyik erősségünk. Figyelmeztet a korlátainkra, arra, hogy sosem képzeljük magunkat többnek, mint amik vagyunk.
Jó ez így, okkal találták így ki az istenek.
Ahogy én láttam a legtöbb halandó hajlamos elfeledkezni az igaz értékekről, s más irányba formálni az életét.
Ilyenkor mindig történik valami, ami megrázza az életet és megmutatja, hol is a helyünk.
*Kissé elgondolkodik. Szülei jutottak eszébe. Hogy vajon az ő haláluk milyen okkal történt. Merthogy saját sorsuk nem kívánta meg ezt, abban bizonyos.
S az ő sorsa is teljesen megváltozott Etele által. Ha jól meggondolja, be kell vallania, ha nincs Etele, akkor még mindig a kis házban élnének Amerälioh erdejében. Ehhez képest végigküzdötte magát déltől északik, a meleg, mocsaraktól egészen a fagyos havasokig. Megkeményedett, megerősödött, s bölcsebb is lett.
Okkal történnek a dolgok, s gyakran csak akkor ismerjük fel őket, mikor már visszatekintünk az elmúlt időkre.
Akkor, mikor benne volt, fel nem foghatta, csak visszatekintve, hogy mi mindent köszönhet a dartharnak.
Közben közelednek a házhoz.
Figyeli a lányt, reméli, hogy bírja még az utat.*
- Jól van?

*A férfi válaszára nem felelt. Tudta, hogy igaza van. Csak azt nem tudta, neki hol a helye. Ha bármikor felmerült benne, hogy vajon helyesen cselekszik-e, mindig próbálta elterelni a gondolatait. Hisz kicsoda ő, hogy helyesen cselekedják? Egy dagorladi vezérmágus lánya. Nem kapott szeretetet senkitől sem. Akitől kapott, attól is inkább szenvedélyt. Dreamienék teljesen mások. Eddig nem találkozott olyas valakivel, aki ne akarna kapni, miután vagy mielőtt ad. Tifarék ilyenek voltak. Számára ez új volt. És elfogadhatatlan.*
~Ha nem kérnek cserébe semmit... akkor majd elintézem, hogy megbánják, hogy beengedtek. Bár... Etele ezt megoldja.~
*Felébreszti gondolataiból.*
-Persze, igen.-
*Már közel voltak. Látszott a házikó. Örült, hogy megérkeztek, mert valóban elfáradt már. Elmosolyodott, Dreamienre nézett, majd végre betértek a házba.*
-Ha nem bánja, én most lepihennék egy kicsit.-
*Nem ugorhat rá azonnal. Igaz nincs itt Tifaré, de Dreamien biztosan eltaszítaná magától. Így nőies léptekkel a szobája ajtaja felé sétál, majd sötét ragyogó szemeivel még visszatekint és a férfi szemébe néz mélyen.*
-Oh. Köszönöm, hogy elmegy a tőrömért.-
* Visszafordul és eltűnik az ajtó mögött.*

*Dreamien bekíséri a lányt a házba, majd mivel látja, hogy bár fáradt, a szobájáig el tud menni, így a folyosón állva nézi, míg eléri a vendégszoba ajtaját.
A lány még visszafordul és a férfi szemébe nézve köszöni meg, hogy elmegy a tőréért.
Tifar egy kedves mosollyal válaszol.*
- Szívesen, és addig is pihenjen, míg hazaér valamelyikünk.
*Int még a lánynak, majd botját magához véve, jó kedvűen kisétál az istállóba, hogy Odint felszerszámozza és elinduljon a fennsík túloldalára.
A ló is örül a hirtelen jött mozgásnak és a friss levegőnek.
Könnyed és gyors léptekkel üget felfelé az úton, majd mikor felérnek a tetőre, s gazdája megállítja, hogy szétnézzen, örömmel nyerít egyet.
Az isthar figyelmesen pásztázza körbe a fennsíkot, de nem lát mozgást, sem ellenségeset, sem barátit, így tovább halad az úton arra, ahol Aryát megtalálta.
Eszébe jut, hogy mekkora támadás alatt volt a lány, látta, amint védekezésre képtelen testét még ütik és rúgják a támadók.
Most is megrökönyödik azon a kegyetlenségen, ahogy elbántak vele. Megrázza a fejét, hogy elfeledkezzen a látottakról.
Hamarosan rálel a tőrre. Villogva hívja fel magára a figyelmet a nedvességtől csillogó fűben. Dreamien leszáll, és gyalog sétál oda érte. A kiömlött vér javát már belemosta az eső a földbe, így inkább csak a tőr látszik a kis tisztáson. Kissé még vizes, ám a fémet jól kezelték és karban is tartották, nem ártott neki az eső.
Elmosolyodik a lány félelmein. Egy pillanatra kezébe veszi a tőrt, megszemléli, majd óvatosan övébe tűzi a háta mögé.
Újra lóra száll, Odint megfordítja, megszorítja az oldalát és elindul hazafelé. Nem akar sokáig távol időzni, így előbb ügetésre vált, majd fokozatosan vágtára ösztönzi a lovat.
Hamarosan vissza is érnek, s miután bekötötte az istállóba, s tiszta vizet adott neki, visszatér a házba.
Látja, hogy kedvese lova még nincs az istállóban, tehát Ninquë és Níra is még legjobb esetben is úton vannak hazafelé.
Csendesen beteszi maga mögött az ajtót, ahogy belép a házba. Úgy gondolja, hogy ránéz a vendégre, nincs-e szüksége valamire, így halk kopogtatás után nyit csak ajtót csendesen.*

*Kinéz az ablakon és figyeli, ahogy távozik a mágus. Amint eltűnt, rohant is a mosolyfűért. Már majdnem hogy remegve veszi kézbe és kezd neki a szívásának. Nagyokat szív belőle és nagyokat fúj.*
~Tiszta gáz... Remélem azért nem várja el tőlem, hogy itt gubbasszak állandóan.~
*Azonban tényleg fáradt volt. Hisz előző nap volt a támadás. És nem egy kis csetepatéról volt szó. Megint a kezén lévő foltokat nézegette és nyomogatta. Nem akart már gondolkodni, hogy mit miért tesz. Elege volt már a gondolkodásból. Ki szeretne kapcsolódni. Épp elszívta a füvet, amikor Tifar már vágtázott is visszafele.*
~Franc! Ez hamar visszatért. Nyitva volt az ablaka, hogy a füst ne maradjon a szobában. Gyorsan hálóingébe öltözött, majd befeküdt az ágyba.~
*Kopogtatnak.*
-Igen?-
*Szól kissé gyengén és fáradtan. Dreamien nézett be hozzá. Arya elmosolyodott, majd felült az ágyban.*
-Már vissza is tért?-
*Epekedve várta, hogy újra lássa a pengét.*

*Az ajtót kinyitva tiszta levegő árad felé, ám a levegőben ismét az édeskés illat lengedez.
A mágus belép az ajtón és az ágyban ülő lányhoz sétál.*
- Siettem.
*Közelebb lép és megáll az ágy mellett, úgy néz le Aryára. Mélyet szív a szoba levegőjéből. Az illat gyengülőben van, néhány perc és teljesen elillan a nyitott ablakon, s helyét átveszi a fák beáradó természetes illata.
Dreamien kissé gyanakodva néz Arya szemébe. Teljesen nyugodt, de kíváncsi a lány válaszára, így felteszi neki a kérdést.*
- Megint füstölőzött? Maga az első nő, aki ilyen sűrűn használja….
*Mondat közben hátranyúl a derekához, s előhúzza övéből a tőrt. Tenyerére fekteti, egy pillantást vet még rá, s miközben átnyújtja továbbra is tenyerére fektetve a lánynak, ismét megszólal.
Mély hangja halkan kerüli körbe a szobát a lehűlő levegőben.
Kissé elgondolkodó, de kedves mégis.*
- Valóban ritka darab ez a tőr. Evolyranban nem is készítenek ilyet. Értékes darab lehet, megértem, hogy ragaszkodik hozzá.
Tessék, vegye csak el!
*Felegyenesedve pillant ismét Aryára.*
- Igaz is. Szüksége van valamire? Enni, inni?

~Ne, még ne jöjjön rá. Csak most jöttem. Jobban a bizalmába kell férkőznöm. Majd később megtudhatja.~
*Csak kissé kínosan elmosolyodik. Nem felel. Majd meglátja a tőrt, amint felé nyújtja a mágus. Legszívesebben kikapná a kezéből, de türtőzteti magát. Óvatosan nyúl felé, és elveszi a bordó markolatú kissé barbár külsejű kést.*
-Khrm...-
*A kijelentésre sem óhajt felelni. Ha rájönne, hogy dagorladi, az volna a legnagyobb katasztrófa. Persze előadhatja az ártatlan kislányt, aki menekül a gonosz szülő elöl De inkább nem. Az a Z terv. *
-Ritka, az biztos.-
*Mondja kissé zavartan. Biccent egyet.*
-Köszönöm, hogy elhozta.-
*Majd kap egy újabb kérdést.*
-Nem, köszönöm. Kicsit kimerültem a sétálásban, pihennék egy keveset.-
*Megvárja, míg a férfi távozik.*
~De kár, hogy nem tudok aludni...~
*Lehunyja a szemét, és órákon át így pihen. Mikor vacsora idő akkor kel csak fel. Valószínűleg Tifarné meg is érkezett. Valamikor hallotta egy ló patáinak hangját, de nem tudja, mennyi ideje lehetett. Kikelt az ágyból, és kiment a konyhába. Biccentett, elmosolyodott, majd megszólalt.*
-Lehet enni egy keveset?-
*Kérdezte kedvesen. Persze koránt sem volt éhes, de tudta, szüksége van a táplálékra.*

*A lány megköszöni a tört, erre Dreamien csak biccent egyet. Nem volt nagy tett és igazán nehezére sem esett. Szeret Odinon lovagolni, szereti a friss levegőt is, s a távolság sem volt lóháton igazán nagy. *
- Szívesen.
*Arya nem kér semmit, így az isthar csendben kimegy, behúzva maga mögött az ajtót.
Mivel azon kevés nap egyike ez, amikor nem megy be a városba, így a házikó körül tesz-vesz. Kitakarítja az udvart, az istállót a lovak alól.
Megjavítja az egyik korlátot, amely még akkor törhetett el, amikor Lyllen üldözői rájuk törtek, csak valahogy sosem volt ideje megcsinálni.
Mindig volt fontosabb is annál.
Apropó, Lyllen. Vajon mi lehet a kis fickóval?
Rég volt már, hogy elragadták tőlük, s már az is régen volt, hogy Flow itt járt a kis barátnőjével, s ígéretet tett rá, hogy majd értesíti őket, ha megtud valamit.
Talán itt lenne az ideje Hermëst újra elküldeni a tündérek fejéhez.
Most azonban akad fontosabb dolga is neki.
Éspedig a térkép, melyről megint kis híján elfeledkezett.
Dreamien nem rest, feldúrja az egész kis házat. A térképre végül nem bent, hanem a fészerben akad rá, ahova azokat a holmikat rejtette, amikről úgy gondolta, nem lesz rájuk szükség egyhamar.
Most mégis előveszi, s kiteríti a fészerben egy munkalapra, melyen általában asztalos munkáit szokta végezni.
A térkép egy pillanatra felfénylik, majd megjelenik rajta Evolyran. S nem sokkal később két pont is.
Egy, ez piros, ez jelzi Etelét. A másik pedig egy barna pont. Ez jelzi Tifart.
A máguson végigfut a hideg, mikor beazonosítja a helyet, ahol a darthar pöttye tartózkodik. Amerälioh erdeje!
Szinte itt van a szomszédban.
Egy pillanatra döbbenten áll. Etele bármikor rájuk üthet.
Ekkor érkezik haza kedvese. Hallja a paták tompa dobbanásait.
Összetekeri a térképet és kisiet elé.*

*Ninquë sietett, amennyire Nírával testén lehetett. Kate, Ninquë lova is örült már annak, hogy végre kimozdulhat. Mióta Níra megszületett, keveset volt megmozgatva és most örömmel, szinte táncolva vitte kedves terhét le a fennsíkról.
Mivel a ház a tündék oldalán van, így nem kellett felfele haladni, csak ereszkedni egészen a sík vidékig, ahol már lakott elf birtokok helyezkednek el.
Innen váltott gyorsabb menetbe Tifar kedvese is. Morilinde nem fekszik túl messze a fennsíktól.
A tündék városa belsejében helyezkedik el a Cua család otthona.
Ide tartott Ninquë is, s Elysabeth, édesanyja kijött elő a kapuba. Szüksége volt lánya segítségére, mert egy barátnője alatt beomlott a szakadák fala, aminek a szélén járt, s komoly sérüléseket szenvedett.
A tünde kívánsága az volt, tudva, hogy nem marad teste életben, hogy lelke kedvenc kutyájának testébe vándorolhasson át.
Ninquë lélek-kutászként ebben nyújthatott segítséget. Felvilágosította a nőt, hogy bár lelke tovább élhet az állatban, de nem uralhatja teljesen, együtt kell élnie a kutyával.
Mikor a tünde halálán volt, a lélek-kutász is lassan révületbe süllyedt.
Nem könnyű a tett, amit végre kell hajtania, más körülmények között nem is tenné, ám édesanyja legjobb barátnője kedvéért végül mégis kötélnek állt.
Mikor a lélek fénylő formájában elhagyta az összetört testet, Ninquë kézen fogta, s miközben nyugtatta az állatot – ezek a jószágok még látják a holtak lelkeit – megérintette a lelket is és a kutya lelkét is, s ezzel összekötötte őket, lassan, s óvatosan.
Fáradtan tért magához. A tett, melyet véghez vitt, nagyon sok energiáját felemésztette, ezért maradt is pihenni szüleinél. Estefelé indult vissza kislányával otthonukba.
Nem volt még akkor sem kipihent és mikor férje lesegítette a Kate-ről és átvette tőle alvó kislányukat, hálásan bújt hozzá.
Dreamient aggodalmak gyötörték és ez látszott is rajta. Ninquë fejében Elysabeth-tel folytatott beszélgetésük némely mondatai is ott visszhangzottak még.
„Dreamient nem úgy ismerjük, de a férfiak gyarlóbbak, s könnyebben csábulnak, mikor egy védelmezni való, szép nő van a közelükben. Elmondásod alapján a vendégetek sem csúnya.
Légy óvatos, kislányom….”
Hamar kitört azonban férjéből felfedezése, melyet Etelével kapcsolatban tett és ez Ninquët is újabb aggodalmakkal terhelte.
Nem is sokat beszéltek, s a feszültség még akkor is tapintható, mikor Arya megjelenik a konyha ajtajában és enni kér.
Ninquë felé fordul és egy halovány mosollyal ő is biccent felé.
Már terít is meg a lánynak, s teszi az asztalra a vacsorát.*
- Persze, jó étvágyat!

*Furcsa hangulat van, amit igenis érzékel a lány. Leül, hogy egyen. De előtte végignéz a vendéglátókon, de végül mégsem szólal meg. Neki áll enni. Igyekezett gyorsan enni, hogy úgy tűnjék éhes. És mi érdekes volt, hogy a gyomra kívánta is az ételt. Mármint nem esett annyira nehezére az evés. Nem volt éhes, de nem is érezte azt, hogy egy falat sem fér belé.*
~Ez talán a leszokás jelei?~
*Miután megette, félre tolta a tányért, elmosolyodott.*
-Nagyon szépen köszönöm.
*Végül megint rájuk nézett, de most meg is szólalt.*
-Esetleg, van valami baj?-
*Kérdezi óvatosan és illedelmesen.*
~Vajon velem van gondjuk? Vagy tudnak Etele közelségéről? Esetleg rájöttek volna, miért vagyok itt?~

*Dreamien és felesége is letelepednek az asztalhoz. A kis Níra már régen az igazak álmát alussza.
A házaspár is elkezd enni, de inkább csak az ételt piszkálják.
A lány végez, és erre egyöntetűen szólalnak meg.
- Kedves egészségére!
- Egészségére!
*A lány kérdésére Tifar egy pillanatra Ninquëre néz, mintegy kérdésképpen, vajon beszéljenek-e a gondjaikról, de mivel nem lehet tudni, hogy Etele mikor támad és addig a lány is náluk lehet, jobb, ha tud a történésekről.
Valahogy úgy érzi, azzal, hogy megmentette, további felelősséggel is tartozik a biztonságáért.*
- Talán emlékszik, hogy kérdeztem Etele Barlonról.
Nos, a férfi, aki megölte a szüleimet, cserébe azért, mert megszánták és befogadták otthonukba, majd minket is csaknem elpusztított, ismét a mágusok földjén van.
Jó esély van arra, hogy ismét megtámad minket, ha felfedezi a lakhelyünket.
Titkolom ugyan Minäril Calathban, de az embernek vannak irigyei, s barátnak is eljárhat a szája.
Etele jól ért ahhoz, hogy megtévessze az embereket.
Szeretném, ha tudná, hogy nem várjuk feltartott kézzel, ám ha úgy hozza a sors, akkor Ninquëvel kimenekítjük innen időben.
Nem szeretnénk, ha baja esne miattunk, és ha itt lesz, amikor a darthar támad, könnyen ön is célponttá válhat.

» 8. Flow otthona
» 02. Sziklás parti kastély - Dyora úrnő otthona
» Dreamien Tifar játékai