EVOLYRAN


 
HomeCalendarGy.I.K.CsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Tifar szülőháza

Go down 
SzerzőÜzenet
Dreamien Tifar
Mágus vezér
avatar

Hozzászólások száma : 1188
Age : 37
Hírnév : 63

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Isthar

TémanyitásTárgy: Tifar szülei   Kedd Jan. 19 2010, 00:52



_________________
Mindenki lelkében ott a fény.

Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net/
Dreamien Tifar
Mágus vezér
avatar

Hozzászólások száma : 1188
Age : 37
Hírnév : 63

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Isthar

TémanyitásTárgy: Tifar szülőháza   Pént. Jan. 15 2010, 22:02





*Dreamien elgondolkodva léptet Odin hátán a szük ösvényen. Emlékein mereng. Nagyon régóta nem járt erre, mégis elevenen él benne a régi út, az ösvény, mely az erdőbe vezet. Utolsó ittjárta fájó emlékeket hagyott benne. Még nem akar rá gondolni. Még inkább Ninquëre gondol, és a méhében növekvő csöpp kis életre, mely napról napra erősebb lesz.
Az ishtar arcán kis mosoly fut végig. Reggel hagyta el otthonukat, miután szoros öleléssel és csókokkal búcsúzott kedvesétől. A drága elf lány aggódó pillantásokkal engedte útjára. Tudta, hogy mennie kell. Átkelt a fél Északi Fertályon és már itt baktat az erdőben, mely szülőházát is rejti magában. Nem kell mélyre menni a fák közé, Loki Tifar otthonát könnyen elérhető helyre építette annak idején, hogy minél közelebb legyen a mágusok városához, ha úgy hozná a szükség.
Az ifjú Tifar felemeli fejét. Úgy elgondolkodott, hogy nem a megfelelő irányba kormányozta lovát. Kis bosszúság, fordulhat vissza. Amúgy sem túl jó hangulata most borúsabbá válik ettől.*
~Na, ez nem hiányzott most...~
*Odint visszafordítja és szűk fertályóra után már a romok előtt áll meg. Lassan, komótosan száll le. Szíve most oly nehéz, lelki szemei előtt megelevenedik a ház régi pompájában. Még látni is véli Liana mosolygó arcát, amint magához hívja a vacsorára, Loki szigorú arcát, mely igen érző szívet takar. Látni véli magát is, a kis Dreamient, amint kezében egy bottal futkos fel, s alá, azt hívén, igazi varázsbot van kezében.
Szemét nem homályosítják el könnyek. Az elmúlt hónapokban elfolyt mind. Lassan tovább ballag az üszkös kövek között.
Előtte két kis obeliszk mered az égre. Csendesen, nem hivalkodó, ízléses díszítéssel. Két drága szülőé, kiknek szíve túl jó, túl tiszta volt ahhoz, hogy megértsék a veszélyt, melyet maguk engedtek közel otthonukhoz.
Fiuk most itt áll sírjuknál, magába mélyedve. Lassan féltérdre ereszkedik és egy-egy csokor virágot kiemelve köpenye alól leteszi azokat a két obeliszk talapzatához. Úgy is marad. Szemét lehunyja és ismét megelevenednek előtt azon zavarós órák. Emlékszik, mikor rátalált a lángoló épületre. Már nem tehetett semmit. A rémületre, a rohanásra nem messze álló saját házukhoz. Aztán magához térésére.
Találkozott a család néhány régi ismerősével.*
~Megróttak, hogy el sem temetve titeket kedvesem után rohantam. Megróttak, hogy a holtak tisztelete helyett az élőt választottam....Választanom kellett. Napokat veszítettem volna és a darthar már így is messze járt....
Hónapok kellettek, de ti biztosan tudjátok....láttatok engem odafentről a csillagok közül...
Remélem megértetek...nem tehettem mást.
Most itt vagyok. Eljöttem, hogy lerójam gyászomat nektek. Tudom, már nem itt vagytok. De ide el kellett jönnöm.
Megtaláltam Ninquët, elkaptam Etelét. Úgy lett volna teljes a bosszú, ha betöröm álnok fejét, vagy kardommal átütöm sötét szívét....de nem tudtam megtenni. Nem voltam elég erős.
De ki is vagyok én, hogy így ítélkezzek fölötte...majd a bírák mérlegelik tetteit...vagy ha ők nem, hát az istenek!
Ninquë gyermeket vár. Unokátok lesz. Oly jó lenne, ha mellettem állhatnátok és együtt tudnátok örülni örömünknek!
Jó lenne megosztani az életünket veletek.....Hiányoztok.
Remélem, ott, ahol vagytok jó helyen vagytok...nyugodjatok békében!~
*Lassan felemelkedik. Mély sóhajjal tekint a két kőre, melyek szülei nyughelyét jelzik. Áll még ott egy kicsit, míg Odin türelmetlen horkantásai fel nem ébresztik. Már nem gondolkodik. Olyan csend van benne is, mint amilyen csendes most ez a hely. A fájdalom, mely szívében van nem enyhült, de mégis, mintha lelke valamelyest békére talált volna, hogy eljött ide.
Felszáll csődöre hátára. Még visszanéz a két obeliszkre. Ahogy áll, a feltámadó szél belekap köpenyébe. Vihar készül. Mennie kell haza, feleségéhez. Még egyszer visszanéz, majd sarkaival megszorítva Odin oldalát vágtatva maga mögött hagyja a helyet. Elindul haza, még hosszú út vár rá.*

_________________
Mindenki lelkében ott a fény.

Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net/
 
Tifar szülőháza
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
EVOLYRAN  :: Charachter's albums-
Ugrás: