2. Carcaras-középhegység

Tárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység Pént. Aug. 21 2009, 17:54

// Olvad//

* Nevet, amikor Maya a kiskutyával lassan bele mer merészkedni a vízbe... Eléggé érdekesek így együtt.*
- Véletlenül nem szeretnéd letenni azt a szegény párát?
* Ám a lány a kezébe adja az állatot, s ő maga pedig belemerül a vízbe. Addig is, amíg víz alatt van, a kutyának nem fog ártani egy kis úszólecke. Így is folyamatosan kívánkozik ki a kezei közül...
Tehát szép lassan beleteszi a vízbe, s addig nem engedi el, míg nem látja, hogy Zsöminél beindultak a természetes ösztönök és kezd el kutyamódra úszni. Meg kell hagyni, nagyon ügyes...
- Te, nem gondolod, hogy inkább vizi- mint kutya? -*nevet, az állat úszástudására célozva*- Tényleg, hol szedted össze?

Tárgy: Carcaras-középhegység Pént. Aug. 21 2009, 18:01

*Mikor Maya föl jön a víz alól, látja, hogy Alex úszni tanítja mármint nem kell nagyon tanítania Zsömit. Hamar belejön. Igen ügyes annak ellenére, hogy még csak ekkora. Maya mosolyog és közben nagyon büszke Zsömire. *
-Hát, hogy hol szedtem össze? A Tolmen erdőben találtam rá, ahogy épp Flow a tündért nyalogatja. Röviden ennyi. És hát nem tudtam ott hagyni.-

Tárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység Pént. Aug. 21 2009, 18:18

- Szép...
* Az, amit cselekedett a lány. Ha még Flow sem tudja honnan van a kutya, hát, akkor bizony nagyon jól tette, hogy örökbe fogadta. Most aztán már nem lesz egyedül egyikük sem. Sem Maya, sem a kutya.
*
- Mostantól legalább lesz valaki, aki vigyázza minden léptedet...-*mosolyog, s közben ő is vigyázza Zsömle pancsolását*- Rengeteget adhat egy társ melletted... én már csak tudom. Ugyanakkor nagy felelősség is egyben. De biztos vagyok benne, hogy te kitűnően kiállod a megpróbáltatásokat, amik elé állít még téged..
* Közben kezd hűvösödni az idő, s a nap is megy le. Ideje partra szállni.*
- Na, gyere te vizikutya! Majd legközelebb kiáztatod magad!
* Ezzel felkapja Zsömit, s kisétál vele a partra. Ott aztán leteszi. Mindkettőjüknek meg kell száradnia*
- Maradj a közelünkben, akkor nem lesz semmi baj. Bízz bennem! -*kéri zsömitől tünde-nyelven. Érteni nem értheti, de hallgathat rá. Tőle függ.*

Tárgy: Carcaras középhegység Pént. Aug. 21 2009, 18:25

-Hát igen! Nem árt, ha valaki vigyázz rám!- *Mosolyodott el Maya. Igazán jól érezte magát Alexszal. *
-Talán neked is van társad? Mármint barátod? Állatod. Nem igazán szeretem ezt a kifejezést, hogy állatok. Ők is olyanok, mint mi talán még értelmesebbek is.- *Kimennek a partra, mert már a Nap is nyugovóra tér és igen hideg kezd lenni a vízben. *

Tárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység Pént. Aug. 21 2009, 18:33

* A kutya nem ment el, hanem rá rázta a vizet, amit nem is igazán bánt, már így is vizes lévén. Inkább nem nevet rajta, s letelepedik a fűbe, Zsömi mellé.*
- Amit itt felsoroltál... igen, és még annál is több.-*hatásszünet. Megvárja, amíg Maya a szárazra ér.*- Jó is, hogy szóba hoztad. Van egy ajánlatom neked. Mondtad, hogy még ismerkedsz Evolyrannal. Én szívesen körbevezetnélek.
* Na persze, nem egyedül. De elről majd mindgyárt. Már érzi is Frandor elméjét, amint próbál az övébe érni.*

Tárgy: Carcaras- középhegység Pént. Aug. 21 2009, 18:37

*Alex letelepedik a fűbe, így Maya is leül szembe vele. *
- Ajánlat? Mégis milyen ajánlat számomra? Ja, hogy ez az ajánlat. Így már értem. Az remek lenne, ha körbe tudnál vezetni. Nem egyedül? Mégis kivel?- *Gondolkodott Maya, de akkor Alex abba hagyta, amit elkezdett mondani. *

Tárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység Pént. Aug. 21 2009, 18:46

- Egy "kicsit" másképp gondoltam ezt, mint ahogy te. A lényeg ugyanaz, csak a kivitelezés nem.
* Igen, bizony Frandor, azt fogja mondani, amire gondoltak. Megsimogatja a mellette fekvő kutya buksiját, mielőtt folytatná.*
- Amit az előbb mondtam... nos, tudod Maya, én sárkánylovas vagyok. Így már szerintem számodra is érthető, mit gondoltam az "annál is több" alatt. Tehát, az a javaslatom, hogy sárkányháton tegyük meg az utat. Te nyersz egy életre szóló élményt, és útbaigazítást többfelé. Én, vagyis mi pedig két legyet ütünk egy csapásra. Járőrözünk, s emellett teljesítjük a kötelességünket egy Evolyrani lakos felé. És nem utolsó sorban, társaságot nyerünk...

Tárgy: Carcaras-középhegység Pént. Aug. 21 2009, 18:51

*Maya igen csak elcsodálkozott, mikor Alex elmondta neki, hogy ő sárkánylovas. Ismer még egy sárkánylovast Christ, de őt csak futólag. Maya hirtelen ugrálni kezdett, mint egy 5 éves. De örömében és izgatottságában nem tudod mást tenni. *
- Jaj bocsáss meg! De ez a hír! Húú..tudod az remek lenne. Megtiszteltetés lenne.-

Tárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység Pént. Aug. 21 2009, 19:06

* Nevetve nézi a lány kitörését, s a kutya reakcióját. Mert ugyanis az, megijedve ettől, a lány lábainál kezdett lábatlankodni.*
~ Na még csak az hiányzik, hogy elessen és betörje a fejét...~
- Nyugalom, csak lassan a testtel. Még nem tartunk ott.
* Feláll, már éppen eléggé megszáradt. Felhúzza a csizmáját, s a kezébe veszi a pólóját is. Ideje visszatérni Frandorhoz.*
- Felteszem, ha láttál is sárkányt, nem érted ezeket a kapcsolatokat. Csak néhány jó tanács legközelebbre: ne sértsd meg. Légy szíves. Azzal engem is sértegetsz.
* Inkább nem beszél a legutóbbi sárkányölős-lány-esetről. *
- Tisztelettel bánj vele. Azt is tudnod kell még, hogy a sárkányok csak a gondolatok útján beszélnek. De emiatt ne fájjon a fejed, majd én leszek a tolmács.
* Ezzel mosolyogva meghajol a lány előtt, s elsétál a fák irányába. Frandor már várja. Nem lesz kismiska, ami most jön.*

Tárgy: Carcaras-középhegység Vas. Aug. 23 2009, 12:05

- Persze értem. Oly tisztelettel fogok bánni vele, ahogy azt eddig tettem veled.-
* Mikor Maya ezt mondja, már nem ugrál. Szerencséjére nem esett el Zsömiben.*
-Nem nem értem amit godol. De, ha te tolmácsolsz akkor oké. De aztán az igazat mond!-
*Ekkor Alex meghajol a lány előtt és elindul a fák irányába.*

Tárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység Hétf. Aug. 24 2009, 15:03

*Dreamien hosszú menetelés után érkezett a Tolmen erdőből a Carcaras-középhegység lábaihoz. Lassan, ráérősen haladt tovább. Látszott léptein, hogy elfáradt már az úton. A nap is lenyugodni készült lassan. Előbb arany, majd egyre inkább a narancs és a bíbor színeiben fürödtek a hegyek. A vándor meg-megállt néha pihenni kicsit. Tudta, lassan táborhely után kell néznie. Végül a Feketegyilok-csúcs lábánál talált alkalmas táborhelyre. Fáradtan fát gyűjtött, felszította a tüzet és lassan letelepedett mellé. Egy alkalmas vesszőből nyársat faragott, erre tűzte fel a tarisznyájában rejtőző nyúl húsának egy részét. Délután akadtak össze az erdőben és Dreamiennek kapóra jött a váratlan találkozás, hiszen már üresen kongott tarisznyája. Régóta nem töltötte fel a készleteit. Békésen üldögél a ropogó tűz mellett. Kellemes illatok töltik be a levegőt, ahogy a sovány hús a nyársa tűzött és a húsra szórt fűszerekkel lassan összesül. Dreamien könnyedén elfogyasztja a kis darab húst. Mostanában keveset törődik az evéssel. Annál többet a tanulással. Varázskönyvét rendszeresen előveszi, és alkalomadtán gyakorolja is a benne lelt és elsajátított bűbájokat. Most azonban még előtte a tűz mellett ülve az eget fürkészi. Tiszta sötétjén ragyognak a csillagok. Szeme megakad egyen az északi égbolton. A csillag egész évben állni látszik. Kedvesével sokszor ültek így a szabad ég alatt, nézték a csillagokat. Egy alkalommal egy szenvedélyes együttlét után akadt meg szemük ezen a csillagon. Akkor választották életük vezérlő csillagává. Azóta is ha rátekint ez jut eszébe. A változatlan, mindnél fényesebb fény, mely úgy ragyog, mint kedvese szemei a tábortűz fényénél. Dreamien csak most veszi észre, hogy csendben könnyezik. A fájdalom amit szívébe zárt, és amely most is hajtja a kutatásban, felszínre tör. Halkan sírogat. Nem látja senki. Jól is van ez így. Talán szégyellné más előtt magát. Nézi a csillagot, könnyei fátylán át is látja. Szemei előtt boldog éveik peregnek. Jó lenne ott folytatni őket, ahol abbahagyták. Jó lenne megtalálni végre. Csendben fekszik köpenyén a tábortűz fényénél. A sírás, a hosszú út végül legyűri és észrevétlenül álomba merül. Nem is baj, holnap nehéz út vár rá, Havas-földébe tart. De most még a múltba repül vissza, álma nyugodt és boldog. Felülről őrzik a csillagok.*

*Kéla végül ki ért a térkapuból. Gyönyörű helyen találta magát. Pont a hegynél, ahol körül vette a sok fa. Kipakolt, leteritett egy terítőt, kirakta a kaját, és evett.*
-Oda szép itt minden. *És gyönyörködött a tájba.*

*Orwell az erdőből kezd kijutni és egy tisztásra ér. Orwell megpillant egy lányt, aki éppen eszik. Távolról szemügyre veszi, hátha ismeri-e.*
~Nézd már egy lány! -kiálja Kivara.~
~Úgy teszel, mintha még nem láttál volna még lányt! Hiszen te is az vagy! -szólal meg Eyron.~
~Bújjál el! -vág vissza élesen Kivara.~
~Elég legyen! -szól közbe Orwell. Haggyátok abba a civakodást.~
*Orwell érezte a Eyron és Kivara közti civakodást, ezért is halgadtatta el őket a fejében. Úgy is sokat fáj a feje a sok belső civakodásokkor. Eyron mindig a gúnyolódott mindenkin, csak Kethernek nem mert sólni semmit. Valószínűleg félt tőle, vagy nem is félt. Nem ismerte. Őt senki se ismerte. Mindig csak néha ött elő elméjében.*
~Most itt fogsz áldogálni vagy el is indulsz még ma? -szól rá Eyron Orwellra.~
~Megyek, nem kell siettetni. -válaszol rá Orwell.~
*A férfi megindul a lány felé a tisztáson. A madarak csiripelése és a bogarak lágy zümmögését lehet hallani. A férfi egyre közelebb ér a lányhoz. Mindkettőjüknek hosszú hajába kap a szél és oldalra csapja. Orwell megigazítja a haját és közelebb lép.*
- Üdv! Orwell Lar Caramon vagyok! Benned kit tisztelhetek? -mondja kedvesen.
~Ennél jobbat nem tudtál volna kitalálni? -gúnyolódik Eyron.
~Eyron! Maradj csöndben! -szólt közbe Anya. Túl sokat beszélsz mostanában!~
~Mi lenne, ha mindenki felszívódna egy kicsit a fejemben?! -mondja mérgesen. Had legyen egy kis nyugalmam.~

*Kéla szépen lassan ette a szendvincsét. Egyszercsak észre vette hogy közeledik hozzá, egy férfi. Látszott rajta hogy sokat gondolkozik. Aztán a lánynál megállt, és udvariasan bemutatkozott.*
-Szia az én nevem Kéla Jones. Csak hív Kélának. Gyere, ülj le nyugodtan. Kérsz szendvincset?

~Kéla Jones. Hát ez nem olyan szokványos név.~
- Nem kérek köszönöm. -mondja illedelmesen.
*Kicsit simogatja szakállát és leül a lány mellé.*
- Te hová valósi vagy? -kérdi kíváncsían.

-Én Evolyrani vagyok. Csak az életem több részét az iskoámban töltöttem. Most valami féle gyakorlaton vagyok. Lényeg hogy az iskolából ki. Na beszéljünk rólad. Kovács vagy?
*Eközben a föld alatt közeledett hozzájuk. Elöször lassan, aztán gyorsan. Kéla észre is vette, gyorsan szólt az új barátjának.*
-Hé figyelj. Jobb lenne, ha máshol beszélgetnénk. Mert közeledik valaki hozzánk. Például mehetnénk egy fegyver boltba. Még úgy se vettem semmit.
*A lány egyáltalán nem félt, csak nem akarta hogy a barátjának valami baja legyen. Sőt mosolygósabb lett, mert szereti a kaladott, és ha egy lény van akkor izgalmassabb.*

~Szóval evolyrani.~
*Hirtelen elkezdett remegni a föld.*
~Remek egy óriási húsevő giliszta. -mondja Eyron.~
~Ne hülyéskedj, olyan nem is létezik! -szólal meg Kivara. Vagy még is?~
~Ne bolondozzatok.~
-Mi a fene lehet ez? Fegyverboltba akarsz menni, úgy, hogy itt van valami?

*Kéla látta, hogy már megint gondolkozik. De mért ilyen sokat.*
-Mért is ne? Hisz ugy is, mi történne velünk? Bajunk nem lessz. Csak elfelejtettem, fegyvert venni.
Minden rosszban van valami jó. Legalább eszembe jutott. *Kélán nem látszott sem félelem sem ijedség.
Inkább jobb kedve lett, lehet hogy más nem értette de neki mindegy volt. Szereti az izgalmakat.*
-Egyébként mért kell neked oly sokat gondolkoznod? Mire vége a gondolkozásnak eltelik egy nap. Ez vicc volt, remélem tudod. *Jones nem akarta hogy újdonsült barátja félre értse, egy vicc miatt.*
-Na most megyünk? *A lény, még nem lehetett tudni ki, egyre gyorsabb volt. De most már ahol ment ott tüzes volt, forró. Jobb ha más nem menne oda. De mit láttak? Egy kis őz gida futott, észre sem vett semmit, és beszaladt oda ahol tüzes, forró föld volt. És a szegény gida lezuhant a föld alá.*
-Huha. Ez nagy falat lessz. Elöre szólók, még csak mágus tanonc vagyok. De az megfog hallni, az tuti.

~Ez a nőszemély nem normális.~
~Na, legalább egy véleményen vagyunk. -mondja Eyron.~
- Igazán nem is ismerlek, hogy most kövesselek oda ahova akarod! -mondja kissé gúnyosan.
- Hiszen csak most találkoztunk!
*Egy őz zuhant le a föld alá.*
- Remek! Most még ez is. Te tudod, hogy mi ez, mert nagyon nyugodt vagy.

-De hogy tudom! De azért ez izgalmas lesz. Figyi én nem félek attól, mért kéne? *Erre Kéla elkiálltotta magát.* -Na gyere ki te tulméretezett hernyó, gyere büdös kis százlábú! Na gyere! Vagy félsz tőlem? Vagy tőle? *Errre rámutatott a fiatal férfira.* -Na ne röhögtess te gyáva kukac. *Most aztán fel lett dühítve az a lény, hogy a lány azt mondta "kis". Ki jött a földből, de úgy hogy majdnem leesett a két fiatal. De Jones egy hátraszaltott csinált, és megfogta Orwel kezét, ne hogy leesen. Kéla megkérdezte a fiútól hogy jól vban-e? Aztán meglátták a lényt. Jó hatalmasan kihúzodott a tüzes százlábú szellem. És rá kiabált a lányra.* -Na ki a kicsi, te vakarék? Most meghalsz!

Tárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység Vas. Nov. 01 2009, 19:11

*Orwell csak furcsán figyelte a lányt.*
~Ez a csaj egy eszement dilinyós! -szólal meg Eyron.~
~Van benne igazság! -mondja Orwell.~
~Ez a nő megveszett! -mondja helyeselve Kivara.~
*A férfi kardot rántott. Megmozdult alattuk a talaj és felbukkant egy óriási százlábú. A férfi reflexeinek köszönhetően nem zuhant le a mélybe, hanem egy elegáns hátraszökkenéssel hátrált vissza.*
~Nincs menekvés! Itt fogunk meghalni! -mondja Kivara kétségbe esetten.~
~Engedjetek! Én elbánhatok ezzel a lénnyel! Mindannyiunk érdeke, hogy túl éljük! -szólal meg egy mély hang.
*Orwell érezte, hogy van egy rossz fele is, de nem számított ennyi dühre és gonoszágra a fejében.*
~Hát legyen. -mondja Orwell.~
*A többiek az elméjébe meg se mertek szólalni. Mindenki visszahúzódott egy sötét zugba. A férfi lehunyta a szemét, majd kardját erősen meg markolta. Értelmetlen vicsorgás ült ki az arcára. Lábait megtámasztotta a talajba és mélyen a szörny szemébe nézett.*

Tárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység Hétf. Nov. 02 2009, 08:04

*A lány Orwelre nézett.* ~Már megint máshol jár. Nem igaz. Ilyenkor is? *Aztán mintha más lenne, furcsa. Elkezdett vicsorogni mint egy kutya.* ~ Huha most mi lesz?
-Hé jól vagy? Mint ha egy kicsit más lennél?
*De aztán a szörnyre figyelt. Majd foglalkozik a fiuval, de most ez a fontos.*
-Ezt edd meg *Pont mellette volt egy kő.* Na egy kő. Most inkább nem veszem elő a pálcámat. Hallgatok az ősztöneimre. Akkor most. *Rá tette a kezét, és összpontosított. Erre a kő megmozdult, és röpült. Kéla kiabált a szörnyre aztán.*
-Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon.

Tárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység Szer. Nov. 04 2009, 17:44

*A férfi ügyet sem vet a lányra. Még az se nyűgözte le, hogy egy nagy darab sziklát hajított a szörny felé. Amikor repült a szikla a férfi érezte, hogy itt az alkalom. Ember feletti sebességgel rohant a szörnyeteg felé. A kő telibe kapta az óriásrovart és attól meginogott az egyensúja. A férfi továbbra is vicsorogva felé tartott kivont karddal és ráugrott a százlábura. Szinte lehetetlennek tűnik, de 5-6 méter magasra ugrott. Ekkor a lény hátán kezd el fel a fejéig futni, de felhasítja a lény hátát végig. Eszméletlen látványt nyújt. Olyan dolgokat tesz amire egy ember nem képes. A szörnyeteg fejébe szúrja kardját, majd abba megkapaszkodik. A százlábú megvonaglik néhnyszór, de nem hal meg.*

Tárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység Szer. Nov. 04 2009, 21:35

*Kéla mikor látta Orwelt, majd nem elszédült. El sem hitte mit csinál. Nem hitt a szemének. Aztán az undorito látvány. Ezt már nagyon nem bírta ki.* ~Uh ez meg kí? Én nem így ismertem meg?
Ez egy vadálat! Mondjuk igaz hogy megkell ölni, deeee. De így???? Na jó ezt egyáltalán nem értem. *Elkezdet lökezdeni mikor az, és.* ~Ööáá. *Hányott egyett.*
-Hé elég! Ez undorító! Van más mód is!

Tárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység Szer. Nov. 11 2009, 17:41

*A százlábú rángatózik egy kicsit és hatalmas puffanással a földre hull. A férfi arcán továbbra is a vicsorgás tükröződik. Semmi sem láttatja rajta, hogy bánja, hogy megölte. Kihúzza kardját és lassan elkezd a lány felé közelíteni. Kardjáról csöpög le a sárga nyálka.*
- Most te is meghalsz! -mondja hangosan és mély hanggal.
*Mikor a lány közelébe ér, egyszer csak összerogyik két térdére, majd a fejét kezdi el fogni és eszeveszettül kiabál.*
- Hagyjál békén! Te egy senki vagy! Nem vagy képes enkit se megölni! Ááááááá...
*Ekkor elfekszik és eszméletlen lesz.*

Tárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység Szer. Nov. 11 2009, 20:27

*Kéla látta hogy brutálisan megöli Lar, a szemetett. Aztán mint mindig vigyorog, röhög, és annyi csúnya lett a modora. Aztán a tető fokára lépett. Méghozzá most a lányt akarja megölni. Ez jól van?
Ezt már nem hagyta szó nélkül*
-TE hülye mit csinálsz? Elöbb brutálisan megölöd a hernyótt aztán engemet akarsz? *Nagyon felháborodott. Olyan mérgesen, dühösen mondta. Mielött tett volna valamit is, összerogyott a fiu.
Most már nem érti. És elkezd kiabálni hogy: te egy senki vagy, hadjál békén meg ilyeneket.
Most már gondolt valamire. De még egésszen pontosan nem vélte hogy igaz. Aztán elfekszik és eszméletlen., lett. Kéla gyorsan oda ment és ahogy tudott segített rajta.*
-Nyugi segítek rajtad. *Mondta kedvesen, mivel már megnyugodott.* Nyugi gondolom mivan veled.
~Csak tudjam most mit csináljak? Huh. Na akkor, áhh megvan. *Szólt egy férfinak, hogy segítsen neki, fogadóba vigye. Kb 5 perc múlva egy szobába vitte, és ő is ott maradt. Gondolta kell neki egy társaság, aki őt ismeri. És kell is vigyázni rá.

Tárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység Hétf. Nov. 23 2009, 18:18

*Nos...már megint egy érdekes helyen lyukadt ki. Pedig tényleg csak egy kis sétára indúlt! Hát a "kis sétából" nagy séta lett, de legalább megint sikerült felfedeznie valami újat felfedeznie. Épp egy aprócska kis patak mellett sétálgatott. Gyönyörű volt és tiszta, na és persze jéghideg. A lánynak már egy picit megfájdult a lába a sok sétában így leült, levette a cipőjét kicsit felhajtotta a szoknyáját és belemártotta lábacskáit a patakba. Jól érzés volt bőrén a hideg tiszta vizet érezni. Jókedvűen elmosolyodott.*

Tárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység Hétf. Nov. 23 2009, 18:28

*Lucide hátán száguldva élvezi a szelet, amely arcába csap. Élvezi az estét, a csillagos eget. Persze ilyenkor Lucide vadászni szokott menni, de most Rick elkísérte. Még sohasem járt erre. A hegységeket mindig is nagyon szerette. Olyan titokzatos, és ki tudja, mit talál ott az ember... na kitudja. Rick megpillant egy ismerőst.*
~Ejnye! Hát ő mit keres itt, ahol még a madár se jár... csak a sárkány... Luc, kérlek szálljunk le a közelben. Most mégsem kísérlek el az utadra.~
*Leszállnak. A sárkány már megy is tovább. Rick pedig nyugodtan sétál a lány felé. Mögé áll és ő is belepillant a vízbe. Arcát nézi, és a sebet. Már tényleg elég halvány. Hamarosan nyoma sem marad. Majd rámosolyog Cecília tükörképére.*

Tárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység Hétf. Nov. 23 2009, 18:39

*A lány eléggé belemerült a gondolataiba, csak akkor jött rá, hogy nincs egyedül mikor egy kedves ismerőse tükörképét látta meg a patakban. Félig feléfordúlt, kíváncsi szemekkel és barátságos mosolyal köszöntötte a férfit.*
- Szerbusz Rick! Látom már szinte teljesen begyógyult a sebed, örülök neki. *Visszafordúlt és nyugodt szemekkel mosolyogva nézte a patakot. Majd csendesen megszólalt.*
- Nem ülsz le? Kényelmetlen lehet ott áldogálni.

Tárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység Hétf. Nov. 23 2009, 18:45

*A lány hátrafordul, kedvesen üdvözli a férfit. Rick rámosolyog.*
-Szerbusz. Dehogynem.-
*És már le is kuporodott a lány mellé. Törökülésbe ült, ő nem lógatja a lábát. Valójában csak azért, mert nem akarja levenni a cipőjét. Fél attól, hátha büdös a lába és az nem volna valami előnyös. Bár belenyúl a vízbe. Hideg. Mondhatni megsimogatja a vizet, közben nézi a hullámokat, amikről ő tehet. Nézi a vizet, a lány arcképét és a saját arcképét. Csendesen szólal meg.*
-Hmm... te mit keresel errefelé?-
*A mondat végére rátekint a lányra.*
-Még a madár sem jár erre.-
~Bocs Luc!~
*Mosolyog a lányra.*