2. Carcaras-középhegység

*Tikina elindult,hogy hátha szerencsével jár és a város északi fal részéhez indult,de nem utdta,hogy hol keresse
mégis,mintha valami azt súgat volna,hogy nincs messze a kincstől,ugyan is Tikinának,még régen mesélt az apja
valamilyen elrejtett kincsekről,de ő akkoriban még nem hitte el neki,de most mintha ráérzett volna,hogy
édesapjának igaza volt.Tehát elkezdett keresgetni,és ásogatni,de még semmi ,szinte az egész napját itt,a város fala
mellett töltötte Tikina,de kitartó volt,és szorgalmas.És egyszer csak mintha talált volna valamit,elkezdte kiásni,és valami
fénylő tárgy volt,de nem bukott még ki teljesen a földből,és Tiki egyre erősebben kezdte kaparni a földet,míg nem kijött a
földből egy arany szikla féle kő,amit Tikina kivett földből és letisztogatta,azt.*

-Igeeen végre ,megvan!*Ordította Tikina ,mert annyira megörült,hogy megtaláta az apja által mesélt kincset,vagyis az arany rögöt,és csak nézte,ámult,és bámult,olyan szépen csillogott az arany ,meg a nap is oda sugározta fényeit az aranyra,majd Tikina fel állt és mégjobban megtisztította az aranyat,biztos volt benne,hogy ez felér annyival,hogy megtudja venni az álomfegyverét.És tényleg igaza volt ,mert ez bőven ért annyit,és elindult,hogy végre megvegye az íjat,amire már régen várt.Mikor odaért a bolthoz,így szólt az eladóhoz:-Nah,itt van ez a magáé lehet,de kérem a fegyveremet.*Jelentette ki Tiki,mivel már az íj elkészült,és készen volt,a boltos így szólt Tikinához:
-Rendben,tessék itt a fegyvered és vigyázz rá ,értékes,és köszönöm nagylekűségedet,tessék itt a tokja az íjnak.*Azzal átnyújtotta a fegyvert Tikinek,aki már alig várta,hogy megkaphassa.*
-Ezaz,végre megvan a fegyver,igen,sikerült,most nagyon boldog vagyok,és köszönöm magának is!*Fordult az eladóshoz,köszönettel Tikina.*

---------------------------------------------------
VÉGE:elkészült minkét feladat.
Folytathatjuk Ceci,oké?!
Olvasd el az utánad lévő hsz.-t
amit írtam,mert onnan folytathatod!!
Szia!!

*Nézte az egyre magasabra szálló kis bogárkákat, közben persze figyelt arra is amit Tikina mondott.*
- Köszönöm. *Mondta csendesen, majd tekintetét a szentjánosbogárkákról a tájra fordította. Mélyen beszívta a friss levegőt. *
- Sok mindent láttam már...De tényleg szép.*Nem értette, hogy mire akar kilyukadni barátja, így kérdő pillantásokat vetett felé. Lesimította kicsit szonyáját és akkor megérezte elrejtett kis tőrjét. Csak a biztonság kedvéért tartotta magánál, nem mintha kellene. Puszta kézzel falhoz bír vágni egy felnőtt férfit, és még megannyi dologra képes, ez a tőr csak olyan megnyugtatás képpen van nála. Miközben azon gondolkozott, hogy mikor is szerezte kis fegyverét párszor még kérdőn ránézett Tikire az előző mondata miatt. *

-Tudod,csak arra gondoltam,mivel látom nemigazán érted,hogy mit is szeretnék neked mondani,vagyis kérdezni,de szóval csak arról szeretnék érdeklődni,hogy milyen a te kapcsolatod azzal a sárkánylovassal?*Mert ugye Tikina olyan volt,aki nem hagyta nyugodni egy dolog akkor utána akart járni bárhogyan is ,de nem hagyta nyugodni az,hogy a barátját nyomasztja valami,ezért így tette fel kérdését,hogy ne bántsa meg Cecit:
-Csak arra akartam kijukadni,hogy IGAZÁN megbízol e bennem,mint ugye barátodban,és hű társadban,hogy elmondj dolgokat amiket esetleg másnak meg mondjuk nem,vagy ilyesmi?!*Tiki ekkor odafordult Cecihez,és a szemébe nézve mondta ezt.Olyan válasz várt,mint:Persze,hogy megbízom benned,és igen van olyan dolog,amit megosztanék veled!
~De persze Ceci dönt,és én csak befolyásolni tudom,dönteni helyette NEM TUDOK!!*Mondta Tiki!*

-Milyen lenne? A barátom, rajtad kívül még más halandó barátaim is vannak.*Flegmán megrántotta a vállát és a tájra meresztette a tekintetét. Szándékosan nem nézett rá Tikinára. Sok mindenről tud beszélni...a múltjáról, a családjáról, a barátairól de, hogy pontosan mi zajlik a fejében és a rég nemdobogó szívében...hát arról mindig is utált. *
- Hidd el, tényleg megbízok benned, de ha így folytatod tovább ezt a vallatást, arra kell gondolnom, hogy kémkedsz utánam, azt pedig nagyon utálom.* Végre rápillantott a nőre és elmosolyodott. Nem gondolta komolyan amit előbb mondott, de tényleg gyűlölte ha kérdezősködtek felőle...Vagyis egy-két kérdéstől még nem dől össze a világ de valahogy belé lett nevelve az, hogy furcsának vélje a túl sok kérdést. *

-Renben,nyugi,csak ne kapd fel a vizet,hiszen ez csak egy kérdés volt,és hidd el nem vagyok kém,és semmi ilyesmi,de tényleg ne haragudj,hogy kicsit tolakodóvoltam,hiszen tényleg kicsit túlsokat kérdeztem tőled,ezért bocsánatot kérek Ceci!*Tikina tudta,hogy Ceci nem akarja megbántani,és egyben igaza is volt Cecíliának.Tikina ekkor elnézett barátja tekintetéből,majd ő is a tájba meresztette szemét,szeretett volna egy kis nyugalmat Tiki is,és leült a fűbe,majd nézegette a füvet,ahogy a szél belekarol és viszi magával azokat!*
-Ceci tudod,inkább beszélgessünk másról,mondjuk mesélj Seyláról,ő milyen szerinted,hiszen te már ismered őt(valamennyire)?*Tikina ránézett Cecire,és kicsit mosolygott is hozzá,plusz kicsit felhúzta a szemöldökét.Elnézet egy ideig Tikina a tájat,majd ismét vissza pillantott Cecire,és várta ,mit felel.*

- Tudom, hogy nem vagy kém. Csak egy ártatlan vicc volt. Kérlek te se haragudj!*Tikina leült de ő nem. Csak állt és nézett maga elé. A következő mondantnál felemelte az egyik szemöldökét.*~Honnan ismeri Seylát? Talán tényleg kém? Nem, dehogyis! Biztos, hogy nem!~
- Honnan ismered őt? És miért kéne róla mesélnem? Éli az életét, ő is olyan mint a többiek.*~Vagy nem. De talán nem tudja és nem is kéne elárulni. Az még egy, hogy tudja én vámpír vagyok, de a fajtársaimat kilétét nem kéne elárulni.*
- ne hidd, hogy nem bízok benned, csak tudod...Mind1 nem számít.*Mondta visszafogottan.*

-Nem ismerem,csak hallottam már róla,és tényleg nem tudom ki ő,csak kérdeztem,nah mindegy.*Tikina lesütötte szemét,lehet,hogy ezt nem kellett volna megkérdeznie,Cecitől,majd meglátjuk.~Valóban...nem kellett volna Seyláról kérdezni,de most már nem is igazán érdekel,nomeg,ha nem akarja elárulni,hogy ki ő akkor,mindegy,nem faggatom.*
-Bocsi,nem faggatlak,csak kérdeztem.*Tikina gondolta,hogy barátja nem kérdez vissza a Seylás kérdéseire,és kicsit félre nézett,majd ezt mondta:
-Tudom,hogy arra gondolsz,hogy valyon,hogy juthattak eszembe Seyla,és a vele kapcsolatos dolgok,de én se igazán tudom,csak eszembe jutott,hogy halottam már ezt a nevet,és gondoltam ,hátha te tudod ki ő,habár úgy vettem ki a válaszaidból,hogy nem akarsz róla beszélni,és ezért inkább pihenjünk,szerintem,mert én már fáradt vagyok és gondolom,te sem virrasztanál egész éjjel!?*Kérdezte Tikina odafordulva Cecihez.*

- Nincs semmi baj. Én is nagyon sajnálom*Ő is lesütötte a szemeit majd egy nagyot ásított. Hosszú volt ez az éjszaka lassan idelye mennie. Egy jó nagyot nyújtózkodott, ránézett barátjára és elmosolyodott.*
- Minden rendben van Tikina, megbízok benned! De asszem lassan haza kéne mennem. Már elég fáradt vagyok tudod...*Megfordúlt és tett pár lépést majd visszanézett.*
- Jóéjt és vigyázz magadra! *Nagy mosolyal arcán intett majd el is tűnt. Fáradt volt így minél hamarabb haza akart térni a menedékhez.*

*Tikina még egy darabig Cecília után nézett,nézte amíg el nem tűnt,és ő (Tiki)is fáradt volt,meg éhes így ő is elindult hazafelé.*

--------------------------------------------------------------
/Köszi a játékot,folytatjuk,amikor akarod!/puszi

2.feladat-a seb

*Magasan szálltak együtt,a felhők fölött.Ugyan is az idő elég ködös,párás volt.
Itt voltak a Nwalca-tőzegláp felett.Nem volt az a kellemes látvány.Olyan hely ez,ahova
egy rendes ember nem igen megy.Fentről jó sok mindent látni lehet,és hát azt is észre lehet venni,ami igen kicsinek hat.
Leszálltak,mert igencsak elfáradtak.Sokat repültek már,így pihenniük kellett.Azonban amikor
már éppen,hogy letelepedtek,akkor egy csapat ork sereg csapott le rájuk.Váratlanul,de mégse ijedten fogadták
az orkokat Richardék.*