EVOLYRAN


 
HomeCalendarGy.I.K.CsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 2. Carcaras-középhegység

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
SzerzőÜzenet
Tikina
Íjász
Íjász
avatar

Hozzászólások száma : 189
Age : 197
Hírnév : 1

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Szer. Ápr. 28 2010, 13:21

*Amikor a férfi elengedte végre Tikinát,akkor hagyta,hogy felálljon,de a tőre az nála volt.Ott atartotta a kezében.
A másik pillanatban meg már,egy ismeretlen idegen.....másik.....férfi állt.A közeli bokorból közeledett kettejük felé.
A vámpír pasi....ugyanis Tikina azonnal rájött,hogy vámpír volt,aki letámadta őt.Szóval,a vámpír Tikina mellett állt,és ömlött,szószerint ömlött belőle a vér.~Mi a csudát műveltem?...lehet,hogy nemis őa rossz fiú?!~Gondolkodott magában,majd egyszerre átfutott rajta,hogy~Mi van,ha ez az új pasi is vámpír,és engem akar?...*megrángatta a fejét*~Ó nem,akkor mi lesz?*Kérdezte magától Tikina,majd mint akit elfog a jóindulat...egyszerre odament a vérző férfihoz,és kivette a kezéből a tőrjét,majd
letépett egy ruhadarabot a szoknyája széléből.És ráfogta a vérző vámpír oldalára.Odatartotta,és a tőrjét elrakta gondosan.*
-Szia,bocs,hogy az előbb úgy beléd szúrtam a tőröm,de önvédelem volt,habár rájöttem nem kellett volna.*suttogta a vámpír fülébe*-és ki ez az alak,és mit akar?*Kérdezte Tikina még mindig suttogva.*
Vissza az elejére Go down
Shade von Narrath
Holtfonnyasztó
Holtfonnyasztó
avatar

Hozzászólások száma : 35
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Vámpírok
Beosztás: Vérszívó
Rang: Árnyék

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Csüt. Ápr. 29 2010, 20:58

Szemeim összeszűkültek, úgy figyeltem a bokor mellett álló, vigyorgó férfit. A lány támadása, akit tévedésből terítettem le, váratlanul ért. Fogaimat összeszorítottam, miközben ruhámat áztatta vérem. Kézfejemről nagy vörös cseppekben hullattak a földre. A lány felkelt a földről, és közelebb lépett felém. Elsőre leszűrtem, és mondhatni a bőrömön tapasztaltam, hogy a lány igen jól bánik a fegyverekkel. Kezemből kivette a tőrét és elrakta. Félig a lányra, félig a közelünkben halkan kuncogó férfira figyeltem.
-Semmi gond...- szorítottam ismét össze a fogaimat, ahogy a ruhadarabbal lefogta a sérülésemet.
-Ez az alak - intettem a szóban forgó illető felé fejemmel.
-Majdnem megölte a húgomat. Most őt üldözöm egy ideje. - suttogtam halkan a lánynak.
-Shade vagyok. - árultam el közben a nevemet is.


//Moderálva - Caius//
Vissza az elejére Go down
Tikina
Íjász
Íjász
avatar

Hozzászólások száma : 189
Age : 197
Hírnév : 1

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Pént. Május 07 2010, 23:33

*Tikina Shade mellett állt.Szorosan,mivel a vigyorgó ,gonosz kinézetű pasas igen csak közeledett feléjük.~Hmm,szóval Shade-nak hívják...különös név,de legalább most már tudom,hogy ő nem akar megölni.Viszont lehet,hogy a másik férfi nagyon is.....*Tikina ingatta a fejét,gondolatai cikázására,de nem hátrált meg.Ránéz Shade-ra.*
-Tikina vagyok.--suttogja--de remélem mostmár jól van a húgod.......és segítek,ha ezt az alakot kell......--nem fejezte be,csak ennyit mondott--ebben biztos lehetsz!*Még mindig halkan mondta,és az idegen csak közeledett.Míg nem oda is ért eléjük.Alakja kiformálódott az esti holdfényben.Olyan volt, mint egy magas,izmos,ronda,vigyorgó képű majom!Szó szerint ez illett rá.A pasas megállt előttük,és csak vigyorgott,mint egy vadalma.Shade sem hátrált meg,mivel ő .....persze....vámpír...ezért nincs mitől nagyon tartania.Főleg,ha egy olyan alakkal van dolga akit már,szinte ismer.*
-Shade,együtt le tudjuk győzni,mond meg mit tegyek!*Kérte Tikina ,miközben már készítette is a tőrét,no meg a kardját is készült előrántani a helyéről.A hátához volt rögzítve,egy szíjjal átfűzve.*
Vissza az elejére Go down
Cecília
Főlady - vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 434
Age : 25
Hírnév : 22

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Úrnő
Rang: Boszorkánymester

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Hétf. Jún. 21 2010, 20:25

Guinevere Spencer írta:
*A finom vacsora elfogyasztásának vágya már jócskán felülkerekedett minden más érzésen, érzéken. Guinevere valami eszeveszett gyorsan haladt a fák között. Villámgyorsan kerülgette azokat, s minden másodperccel egyre csak közelebb került az áldozathoz. Persze Cecília sem maradt el tőle, ő is ugyanígy tudta tartani a tempót. Gui a másikra tekintett, s elvörösödött szemekkel vigyorogva kacsintott egyet. Ezután mint a villám, felugrott egy fára, majd ott folytatta útját. Már nagyon közel voltak a kiszemelt áldozathoz. Úgy tűnt, nem lesz nehéz becserkészni, mert egyedül van. Viszont mikor már odaértek, kisebb meglepetés érte őket. Ugyanis nem egy, hanem rögtön négy alak tartózkodott az erdő egyik kisebb tisztásán. Épp tábort készültek verni. Legalábbis Guinevere erre a következtetésre jutott a fáról való megfgyelést követően. Jól szemügyre vette a lent sürgő-forgó alakokat. Két nő és két férfi volt odalent. Gui-t leginkább a két férfi illata vonzotta. Szerette volna mindkettőt megkaparintani magának, de most nem csak egymaga volt. Így hát Cecire is gondolván odafordult hozzá.*
-Enyém lehet a két pasi, ugye? Te meg addig intézd el a két csajt. Finom falatoknak tűnnek. A legkényelmesebb az, ha én elcsalom a két fickót. A nők elég védtelennek látszanak, bár sosem szabad alábecsülni a prédát. Volt már rá példa, hogy majdnem elmaradt a vacsim épp ezen okból kifolyólag. Szóval figyelj oda! Amint elcsaltam a két hapit, támadásba lendülhetsz. De lehetőleg ne hangoskodjatok! A két férfival előtte kicsit eljátszadoznék...
*Vigyorogva vllantotta ki szemfogait, majd halk ugrással leugrott a fa tövébe, majd kicsit messzebb somfordált, de úgy, hogy még hallótávolságon belül legyen. Ezután úgy tett, mintha megsérült volna. Felvette ártatlan képét, amit ilyenkor szokott, s úgy jajgatott.*
-Óóó...a lábam! Áú! Nagyon fáj....valaki segítsen, kérem!
*Úgy tűnt, hatásos a csel, ugyanis a két fickó máris megindult felé. Gui magában már előre jót mulatott. Nagyon éhes volt. És amikor ilyen, olyankor nincs kegyelem. Mindkettőt meg fogja enni...*


*Tökéletesen tartotta a tempót Guival a földön és fák között egyaránt. Mikor végre odaértek kiderült, hogy nem csak egy vacsora vendégjük van. Cecília elégedetten megnyalta szája szélét majd vöröslő szemekkel fajtársa tekintetét kutatta. Elvigyorodott, úgy, hogy mindkét szemfoga előtűnt majd csendes mégis vérszomjas hangon válaszolt. *
- Legyen úgy ahogy akarod, ma estére megkapod a finomabb falatokat, de a következő alkalommal az enyémek lesznek.* kacsintott majd a bokrok között már suhant is a két nő felé. Maga mögött már hallotta is Guinevere kiáltásait, amire a két férfi fölkapta a fejét és elindult felé. Cecília az egyik bokorból várta amíg a két pasi kellő távolságra lesznek a nőktől, majd mikor ez megtörtént óriási sebességgel kirohant értük leütötte őket és már szaladt is velük jó messzire. Az járt a fejébe ha már itt egy ilyen jó alkalom, ki is próbálhatná új kínzási technikáit. Viszont az is megfordult a fejébe, hogy egyedül nem lenne valami szórakoztató. Viszont nem akarta megzavarni fajtársa játékait, megvárni pedig túl hosszadalmas lenne úgy, hogy belekezdett az előkészületekbe. Előszedett egy kötelet (a köpenye sok mindent rejt ám :P) és szépen kikötözte a nőket egy-egy fához amíg azok eszméletlenek voltak. Amint az első felébredt odalépett hozzá, szemei lángoltak, elvigyorodott a nő pedig fölsikított látva szemfogait. Tudta, hogy nem kéne nagy zajt csapniuk, már csak azért se mert fajtársa megkérte rá. A vigyorból vicsor lett és egy jó nagy pofont lekevert a nőnek aki erre befogta a száját. Szemeiből könnyek fojdogáltak le közben Cecília szép lassan közelebb ment hozzá. Utálta az ilyen nőket, olyan szánalmasak és gyengék. egyik szemfogával fölkarcolta a nő nyakát, úgy hogy csak éppen elkezdjen vérezni, más baja ne legyen. A halandó megint fölsikított, ekkor a lány már csak szájára tapasztotta kezét és idegesen a fülébe súgta.*
- Fogd már be!- *majd hátralépett, levette kezét és újra a köpenyébe nyúlt. Előszedett egy kést. Nem volt nagy, viszont annál élesebb. *
- Nincs mitől félned-* mondta játékosan, mégis ördögi mosollyal arcán. *
Vissza az elejére Go down
Guinevere Spencer

avatar

Hozzászólások száma : 9
Age : 160
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Vámpírok
Beosztás: Vérszívó
Rang: Árnyék

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Csüt. Júl. 01 2010, 09:36

//Ceci Very Happy//

*Éhsége egye jobban növekedett, ahogy a két férfi közeledett hozzá. Mikor odaértek, hogy segítsenek, Gui már alig bírta ki, hogy ne vesse magát rájuk. Viszont még egy kis ideig muszáj volt visszafognia magát. Amíg el nem bódítja a két férfit. Bár lehet, hogy most nem fog sokat játszadozni velük, hanem hamar elvégzi, amit kell.*
-Kérem, segítsenek! Az imént, mikor errefelé haladtam futólépésben, elbotlottam a fa gyökerében, s elestem. A lábam rettenetesen fáj. Kérem, nézzék meg, mi lehet vele!
*A két férfi azonnal odatérdelt mellé, s a lábát kezdte el vizsgálgatni. Jó pár percig tanakodtak, mit mondjanak a lánynak, mire végül az egyik megszólalt.*
-Nos, ami azt illeti, úgy nézzük, nem történt komolyabb dolog, csupán meghúzódott kicsit. De ezen könnyen segíthetünk...
*Azzal közösen elmondtak egy gyógyító varázsigét, minek hatására persze semmi nem változott, de Gui mégis úgy tett. Hálásan tekintett a két férfira.*
-Nagyon szépen köszönöm maguknak, hogy segítettek! Most már sokkal jobb! Nem si tudom, hogyan hálálhatnám meg ezt maguknak...vagy talán mégis.
*Kacsintott egyet, majd felállt, s kezét kinyújtotta a két férfi felé. Aztán megfogta az egyik felsőjét, közelebb húzódott hozzá. Annyira, hogy a dús keblei jó erősen hozzányomódjanak a férfi felsőtestéhez. Másik keze közben lentebb vándorolt. Megcsókolta a férfit, s közben egyik kezével a másikat is közelebb vonta magához. Azok sem tétováztak ám! Az egyik, a magasabb már épp a lány hátsó fertályát masszírozta kezével, miközben már félig lehúzták a vámpírról a felsőjét. Keblei hamarosan kibuggyantak az amúgy sem sokat takaró felsőből. Ennek mindkét férfi megörült. Az egyik Gui száját, s naykát csókolgatta, míg a másik már a lány kebleivel foglalatoskodott. Guinevere most látta eljöttnek azt a pillanatot, amikor végre akcióba léphet. Nem is tétovázott. A fentebb lévő pasi nyakához hajolt. Először csak gyengéden simogatta, s csókolta, majd egy váratlan pillaatban belémeresztette nagyra nyúlt metszőfogait. A másik férfi mindezt észre sem vehette, ugyanis Gui a másik kezével az ő nyakát simogatta, majd ugyanabban a pillanatban belémeresztette a körmeit, mikor a másik vérét szívta már. Miután jól belekortyolt a fentebbi vérébe, elengedte, hogy lehulljon a földre, s hogy a másik nyakába is beleharaphasson. Mindez megtörtént, s most már nem volt menekvés egyiik pasi számára sem. Gui kiszívta mindkettejük vérét, majd mikor végzett, visszahúzta magára a felsőjét, s a két hulla felé köpött.*
-Átkozott kéjsóvárok! Bár most ez épp jól jött, mert ki tudtam használni...
*Ajkai gonosz vigyorra görbültek. A hullákat otthagyta, majd felugrott a fára, s Ceci felé lopózott. Viszont mielőtt odaérhetett volna, meghallott valami különös hangot. Mintha valami nagy lett volna...valami nagyon nagy. Szemei összeszűkültek. Megszaporázta lépteit, hogy mihamarabb Cecihez érjen.*
Vissza az elejére Go down
Cecília
Főlady - vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 434
Age : 25
Hírnév : 22

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Úrnő
Rang: Boszorkánymester

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Csüt. Júl. 01 2010, 12:05

*Cecília elégedetten feküdt egy sziklán, ami nem messze helyezkedett el a fától ahová a két nőt kötözte. Mostanra az asszonyok már felismerhetetlenek voltak a sebek, csonkítások és a lányka többi játéka miatt. Az ereikben se folydogált már az éltető vér, Cecília minden cseppet megivott belőlük. Szóval most elégedetten feküdt egy sziklán a csillagos eget bámulva, és várta, hogy fajtársa mikor fejezi be az étkezést. Halkan dúdolgatott is valamit, de sajna a szövegére nem emlékezett, csak a dallamára. Teljes békében érezte magát, de a nyugodt sziesztáját hirtelen valami nagy és félelmetes ordítás..vagy bömbölés zavarta meg. Automatikusan fölugrott és védekező pozícióba helyezkedett. Megfordult a fejébe, hogy talán csak Gui szórakozik, de ekkor újra hallotta azt a hangot. Most egész közelről. Látni még mindig nem látta, de a szagát már tisztán érezte. Rothadó hús és még valaminek a keveréke, gusztustalan volt. A kis vámpír teljes testében megfeszült, hogy bármikor ugrani tudjon. Szemei vérvörösen égtek, gyilkosul vicsorgott és morgott, pont olyan fenyegetően mint az a valami. Hirtelen egy új illatot is megérzett. Az erdő és a rohadt hús szag közé most bekeveredett Guinevere illata is. Először megnyugodott, kicsit lazább lett de egy újabb ordítás után megint megfeszült. *
Vissza az elejére Go down
Guinevere Spencer

avatar

Hozzászólások száma : 9
Age : 160
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Vámpírok
Beosztás: Vérszívó
Rang: Árnyék

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Csüt. Júl. 01 2010, 12:22

*Nos igen. A hang tulajdonosa egész közel lehet. De Ceci is, hiszen tisztán kivehető az illata. Guinevere egy szempillantás alatt leugrott a fáról, egyenesen Ceci mellé. Kissé zihált, mert nagyon sietett.*
-Minden rendben? Te is hallottad azt a hangot?
*Hülye kérdés, hiszen olyan hangos volt, hogy azt az erdő másik oldalán is lehetett volna hallani. A lány felvette támadó állását. Készen állt arra, hogy bármikor támadni vagy védekzni tudjon. Finoman szaglászott, hátha megérzi annak a valaminek a szagát. Közben körbetekintett, de egyelőre nem lehetett látni semmit. Mélyet szippantott a friss, éjszakai levegőből, majd Cecihez szólt, de nem fordult felé. Inkább figyelte a környezetüket.*
-Mikor hallottad először? Én kb. akkor vettem észre, mikor már jóllakottan otthagytam a félnótásokat. Vajon mi lehet ez?
*Ismét a levegőbe szagolt.*
-A szaga elég büdös. Mást nem nagyon lehet belőle kivenni. Bár gondolom, erre te is hamar rájöttél. Viszont ez nem jelent jót. Nagyon nem. Az az igazság, hogy talán vámpírlétem során először... félek. Érzem, hogy valami vesedelmes dolog lesekdik ránk a fák sűrűjében. És félek, mert nem tudom, mi az.
*Összerezzent. Valóban ott lapangott valami benne, ami hasonlított ahhoz a félelemhez, amit egy halandó érez. Viszont tudta, hogyha továbbra is így viselkedik, Cecília is félni fog. Hiszen ő még kicsi, még ha vámpírként már sok-sok évet megélt is. Így hát Gui megfeszítette izmait, ökölbe szorította kezeit, majd határozott hangon így szólt.*
-De akkor sem fog ki rajtunk az a lény. Mi ketten vagyunk, ő pedig csak egyedül. Elbánunk vele, ha ügyesen összedolgozunk. Úgyhogy te most menj fel az egyik fára, s rejtőzz el úgy, hogy ne vegyen észre! Én itt leszek... talán előre is megyek egy kicsit, hogy megnézzem magunknak, mivel állunk szemben. Aztán idecsalom, s akkor lépsz be te a képbe. Menni fog!
*Kacsintott vámpírtársára. Megvárta, míg Ceci felkészül, s csak utána indult meg az iszonytató hang forrásának irányába.*
Vissza az elejére Go down
Cecília
Főlady - vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 434
Age : 25
Hírnév : 22

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Úrnő
Rang: Boszorkánymester

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Csüt. Júl. 01 2010, 13:01

*Gui még épp időben megérkezett és tökéletesen landolt a lányka mellé. Tekintetét nem fordította el a zaj irányából, úgy beszélt fajtársához.*
- Persze, szerintem még egy süket halandó is meghallotta volna. -*Gonoszul kuncogott egy kicsit. Élvezte a helyzetet, ritkán adódik alkalom, hogy küzdenie kell az életéért. Az ilyen helyzeteket ki kell használni, mikor teljes erőbedobással harcolhat. *
- Én is kb akkor. *A két hulla felé bökött fejével, amik pár órával ezelőtt két gyönyörűséges nő volt. *- fogalmam sincs. Lehet, hogy a vérszagra jött elő? *Elhúzta szája szélét majd fajtársára nézett. *
- Undorító az biztos...Legalább két hétig kell majd rózsákat szagolgatnom azért, hogy kimenjen ez a szag az orromból.*újra elvigyorodott* Én is érzek valami félelem félét, de több bennem az adrenalin. Ebbe biztos vagyok. Ezt pedig ki kell használni, gondolj te is erre, és lehetőleg maradj életben! Mármint tudod, hogy értem. *Fölegyenesedett, és bólintott azokra amit a nő mondott. Sokkal nagyobb biztonságba érezte magát mellette mint egyedül. Nem nagyon akaródzott arra, hogy szétváljanak, de mást komolyan nem tudtak tenni. Megfogta a nő kezét és aggodalmas arccal ránézett, majd biztatóan elmosolyodott. *
- Sok sikert!-*Majd elengedte és egy ugrással már fönt is volt az egyik fán, jól elbújva az ágak és levelek között. Mozdulatlanná vált, légzését lelassította, hogy semmi zajt ne csapjon. Amennyire tudta, követte szemével fajtársát, de egy idő után elvesztette. A félelmetes hang pedig újra felbőgött. Cecília akaratlanul is de összerezzent, az adrenalin egyre csak növekedett benne, de a félelem is. Viszont az nem volt elég ahhoz, hogy most kereket oldjon. Inkább hal meg egy förtelmesen büdös valami karmai között, mint, hogy túlélje, de cserben hagyja egyik fajtársát. *
Vissza az elejére Go down
Guinevere Spencer

avatar

Hozzászólások száma : 9
Age : 160
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Vámpírok
Beosztás: Vérszívó
Rang: Árnyék

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Szer. Júl. 07 2010, 16:24

*Csak szép lassan, körültekintően haladt előre. Igyekezett észrevétlennek maradni, bár ez nem valószínű, hogy sikerült neki. Mindenesetre azért próbálkozni csak lehet! Ahogy egyre haladt előrébb, hirtelen csak megtorpant. Úgy érezte, mintha valami elhaladt volna mellette. Viszont látni semmit nem látott.
~Mi a... Pedig itt kell lennie annak a valaminek, mivel irgalmatlan büdös van. Mindjárt el is ájulok, ha még tovább el kell viseljem!~
*Így hát megpróbált nesztelenül odébb somfordálni. Ez sikerült is. Felmászott egy alacsonyabb fára. Körbenézett, majd mikor megpillantott egy határozatlan alakú valamit, vett egy nagy levegőt, majd utánaeredt. Szép lassan "becserkészte" a szörnyeteget, majd lassan elé is került. Aztán egy váratlan pillanatban eléugrott. Az a valami ott állt előtte, teljes életnagyságában, ami nem lehetett nagyobb egy farkasnál...mármint nem volt magasabb annál. Legalábbis elsőre úgy tűnt. Gui már majdnem nekiugrott, mikor a szörnyeteg felegyenesedett. Így már lényegesen magasabbnak tűnt... Vagy kétszer akkora volt a vámpírlánynál. Gui eltátotta a száját, s szinte azonnal futásnak eredt. A monstrumot nem igazán vette szemügyre. Bár azt látta, hogy igencsak hegyes fogai vannak, de mást nemigen. A hely, ahová csalnia kell, amúgy is világosabb. Odasüt a Hold.*
~Mindjárt ott vagyok. Lassan jeleznem kéne Cecinek...~
*Még rohant pár métert, majd hangosan elkiáltotta magát.*
-Ceci, most!
*Azzal szembefordult a mögötte kissé elmaradt szörnnyel. Már felvette támadóállását is, mikor rádöbbent, hogy a szörny bizony jól átejtette őket, ugyanis már nyoma sem volt. Gui ijedten nézett körbe. Sehol semmi mozgás. Csupán Ceci ugrott le a fáról mellé.*
-Ez okosabb, mint gondoltam... Jobb lesz, ha nagyon odafigyelünk! Valami másik terv?
*Kérdőn nézett Cecíliára. Remélte, hogy a kis vámpírlánynak lesz valami használható ötlete.*
Vissza az elejére Go down
Cecília
Főlady - vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 434
Age : 25
Hírnév : 22

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Úrnő
Rang: Boszorkánymester

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Szer. Júl. 07 2010, 17:40

* Cecília hirtelen újra megpillantotta Guit, sarkában a szörnnyel. Nem látta tisztán de úgy tűnt nagyon nagy, és föl volt egyenesedve akár csak egy ember. Meresztgette is a szemeit, hogy mi a franc lehet de mikor már tisztán láthatta volna egyszerűen csak elkanyarodott. a lányka beleharapott ajkaiba és erősen törte a fejét, hogy vajon mi a fene lehet az a lény. Ekkora fajtársa is megérkezett aki eléggé meglepődött a történteken. Ceci egy kecses mozdulattal leugrott majd földet ért, villámgyorsan odasuhant fajtársa mellé. *
- Sokkal okosabb...*beletúrt hajába majd tett pár lépést előre.*
- Kövessük, nem tudunk mást csinálni. Bár lehet, hogy ez is csak egy csapda. *Körbenézett majd tekintete megakadt a fákon. *
- Menjünk az ágakon, és reméljük, hogy nem sétálunk bele semmibe. *Pár másodperc múlva már egyik fáról a másikra ugráltak, és közeledtek a szörnyike felé. *- Amúgy te láttad közelebbről is. Hogy néz ki? Vagy tulajdonképpen micsoda? *Hátuk mögül hirtelen morgás tört elő, a fiatalabbik vámpír automatikusan hátrafordult de mire észbe kapott már két óriási mancs éles karmokkal nekiütötte egy fa törzséhez. Cecília a fájdalomtól felszisszent, érezte ahogy a karmok belemélyednek húsába és vére patakokban folydogál lefelé. Nem tudta, hogy Gui-val mi történt. Vajon vele is ezt történt, vagy ő nem volt figyelmetlen és még időben elugrott? Fogalma sem volt róla, a fájdalom miatt érzékszervei eltompultak, szemeit is alig bírta kinyitni. *
- Aucs...*csak ennyit bírt kinyögni torkán, több már nem ment. *
Vissza az elejére Go down
Guinevere Spencer

avatar

Hozzászólások száma : 9
Age : 160
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Vámpírok
Beosztás: Vérszívó
Rang: Árnyék

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Szer. Júl. 07 2010, 18:09

*Minden olyan gyorsan történt. Még neki is túl gyors volt mindez. Csupán annyit észlelt az egészből, hogy Ceci eltűnik mellőle, ő maga pedig próbál elugrani a felé süvítő hatalmas mancs elől. Ez részben sikerült is neki, viszont a lábát megsebezték az éles karmok. Fájdalmasan felszisszentett, majd körülnézett. Nem látott sehol senkit. Viszont érezte fajtársa szagát. Így hát megindult felé. Bár nagyon elővigyázatos volt, mégsem sikerült eléggé halkan, s figyelmesen odaosonni. Már csak pár lépés választotta el fajtársától, mikor is hirtelen csak annyit észlelt, hogy előrevágódik, arccal a földnek. Mikor pedig megpróbált feltápászkodni, valami elkezdte húzni az ellenkező irányba. Guinevere elkezdett kapálózni, s megpróbálta lerugdosni az erősen szorító mancsot a sebzett lábáról. Viszont a szörnyeteg erősebbnek bizonyult. A lány teljesen ki volt szolgáltatva neki. De persze nem adta fel. Erősen küzdött, ahogy erejéből tellett, viszont elég volt egy rossz mozdulat, s máris megvolt a baj. Sikerült kiszabadulnia a félelmetes szorításból, viszont amint elrugaszkodott a földtől, hogy egy fára ugorva az ágak közt elrejtezzen, a veszedelmes karmok elérték őt. Pontosabban a háta közepét, amit végig is szántottak. Nem volt mély a seb, viszont annál jobban fájt. Gui hangos sikítása bejárta az egész helyet.*
~A francba. Ne lehetek ilyen puhány! Mi ez a szörny, hogy csak úgy elbánik kettőnkkel? Na nem, ezt nem fogom hagyni!~
*Erőt vett magán, s feltápászkodott. Szembefordult a lénnyel, s rávicsorgott. Közben kinézte magának a háta mögött található fát, aminek volt pár alacsonyabb ága. Oda talán fel tudna ugrani, ha sikerül kikerülnie a bűzlő monstrumot. Nem is habozott. Úgy tett, mintha a szörnyet bal felől próbálná megkerülni, viszont az utolsó pillanatban irányt váltott és a szörny lábai között átvetődött. Miután földet ért, hamar felugrott, s a földtől elrugaszkodva kinyújtotta karjait, amikkel sikerült elérnie a legalacsonyabban található vastagabb ágacskát. Innentől már egyszerű volt a dolga. A lehető legmagasabbra ugrált. Úgy tűnt, a szörny nem látta meg, hova mászott, így volt egy kis ideje a levegőbe szimatolni. Azonnal megérezte Ceci illatát. Habozott egy pillanatig, majd úgy döntött, megindul társa felé. Talán megsérülhetett. Aggódva ugrált ágról ágra, mígnem ahhoz a fához ért, amelynek törzsénél a kis vámpírlány feküdt/ült. Gui leugrott hozzá. Csak ekkor vette észre, hogy a lábán található seb mennyire csúnya. Fájt is neki rendesen, de ez még nem volt annyira fájdalmas, hogy ne tudjon járni vagy ugrálni tőle. A kis vámpírhoz hajolt.*
-Mi törté...
*Kérdezte volna, mikor észrevette, hogy a lányból patakokban folydogál a vér. Gui arca ijedtségéről árulkodott. Viszont nem gondolkozott sokat. Felkapta Cecit, majd megpróbált vele felugrani a fára. Mondanom sem kell, hogy ez nem sikerült neki. Túl nagy volt ez a súly a serült lábának. Így hát letette a lánykát, s tehetetlenül sürgött-forgott körülötte, miközben a szörny hangja egyre közelebbről hallatszott.*
-Most mit tegyek? Most mi legyen? Ez egy nagyon súlyos seb...és a szörny...egyre közelebb kerül hozzánk...
*Aztán eszébe jutott egy egyszerű gyógyító varázslat, amit még régebben tanult egyik fajtársától. Elmormogta az igét, majd az eredményt leste. Az nem volt valami kecsegtető, ugyanis még mindig elég csúnya volt a seb, de már nem vérzett annyira. Gui elhúzta a száját?*
-El tudsz így menekülni, ha én addig feltartom?
Vissza az elejére Go down
Cecília
Főlady - vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 434
Age : 25
Hírnév : 22

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Úrnő
Rang: Boszorkánymester

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Szer. Júl. 07 2010, 18:51

*Cecília csak arra eszmélt föl, hogy az óriási mancs már nem szegezi a fához, és újra tele töltheti tüdejét az édes levegővel. Mivel vámpír nincs szüksége rá, na de ugye a megszokás...Szemeit lassan kinyitotta, és érzékei is kezdtek újra a régiek lenni. Igaza lett, az a valami már eltűnt, bár a szaga még elég erős volt. *~Nem lehet olyan messze.~*Megpróbálta kezeivel fölnyomni magát de a dolog nem jött be. Nyögve roskadt össze a földön. Újra lehunyta szemeit, és hangosan hörögve vette a levegőt. Nem volt semmi haszna, még is egy kicsit jobban érezte magát. Nem tudta, hogy csak a képzelet szüleménye vagy valós ez a kis enyhülés, bár nem is érdekelte. A lényeg, hogy jobb volt egy kicsivel. A levegőbe fajtársának szaga is belekeveredett. Mire újra kinyitotta szemeit már ott térdelt előtte. *
- Ne aggódj értem, max egy negyed óra és minden sebem begyógyul. *Elmosolyodott egy pillanatra majd torz fájdalom ült ki arcára. Guinevere megpróbálta fölemelni, hogy elvigye de ő is eléggé megsérült így a dolog nem jött össze. A kislány agyát elöntötte a fájdalom, gondolatait mind elöntötte és nem hagyott fejében egy szabad zugot sem. Szemeit kezdte dörzsölgetni hátha jobb lesz. Pár percre össze is jött a dolog. Eleinte azt kezdte el fontolgatni, hogy vajon miért gyógyul ilyen lassan. Guinak hála a vérzés már elállt, de rendszerint ilyenkorra már magától is helyre jön a dolog. Eddigi élete során egyetlen egyszer történt hasonló, akkor egy másik vámpírral küzdött (elég makacs volt és nem fogadt el, hogy az Ceci vacsorája és nem az övé. ) aki valamilyen mérget öntött sebére, így az lassabban gyógyult. Akkor sikerült legyőznie de utána három napig nyomta az ágyat és egyfolytában szunyált. Még enni se kelt fel, csak gyógyított magát addig amíg teljesen helyre nem jött. Ha ez is egy ilyen eset akkor gyorsan le kell győzniük a "kis aranyost" mert pár óra múlva totális kómában lesz. *
- Nem kell magadat veszélybe sodornod miattam. *Tovább törte a fejét, hogy hogyan is tudná gyógyítani magát alvás nélkül. Egyetlen egy dolog jutott eszébe amivel testében talán eltudná fedni a mérget, de ez elég kockázatos. Viszont így meg nem képes semmire, még menekülni se. Fölemelte fejét és a holdat nézte. Gondolatai egyre homályosabbak lettek, a fájdalom újra eluralkodott rajta. Nincs más választása, most vagy soha. *
- Guinevere, figyelj van egy mód amivel talán segíthetnék magamon. Tudom, hogy nem hangzik jól de szükségem van a véredre. Szerintem valamiféle méreg került a testembe, és talán a tiedbe is, mégis meg kell próbálni. Ha adnál egy keveset a tiedből talán sikerülne. *Kérlelő szemekkel nézett fajtársára majd az erdőre. A szag és a hangok egyre közelebbről jöttek. *
Vissza az elejére Go down
Guinevere Spencer

avatar

Hozzászólások száma : 9
Age : 160
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Vámpírok
Beosztás: Vérszívó
Rang: Árnyék

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Csüt. Júl. 08 2010, 08:47

*Ceci ugyan azt mondta, nincs semmi baja és nem kell aggódni érte, Guinevere látta rajta, hogy valami nincs rendben. Már épp kérdezni akarta, mikor a kislány egy különös dologra kérte meg. Gui eltátotta a száját. Nem gondolta volna, hogy valaha ilyet fognak kérni tőle. De tudta, hogy most nincs idejük a csodálkozásra, filozofálásra, hogy szabad-e ilyet vagy sem. Gyorsan kellett döntenie. És ő inkább a nehezebbnek tűnőt választotta.*
-Ceci... Tudod, hogy nagyon kedvellek. Már amennyire egy vámpír érezhet bármi ilyesmit is. Szóval, én úgy gondolom, hogy ez nem lenne jó. Egyikőnkre nézve sem. Ha mindkettőnk vére mérgezve van, akkor pedig úgyis mindegy. És amúgy sem lehet tudni, hogy milyen hatással lenne a vérünk egymáséra, ha innánk belőle. Tehát határozott nem! Ki kell még bírnod egy kicsit. Megpróbálom átverni. És ha sikerült, gyorsan kereket oldunk. Te csak maradj itt! Mindjárt jövök érted...
*Azzal amilyen gyorsan csak tellett a sebzett lábától, a szörny irányába futott. De nem ám szemből. Nem nem. Oldalról közelített felé, s amint a szörny felé indult meg, elkezdett ellenkező irányba futni Cecivel. Megpróbálta minél távolabb csalni a rémséget. Viszont nem számított arra, hogy így, sebzetten nem fog tudni úgy teljesíteni, ahogy szeretné. Futás közben egyre lassabb lett, s szédölögni is kezdett. Ez nem volt valami jó hír, mert a bestia így is ott volt a nyomában. De Gui-nak muszáj volt megállnia, s egy mély levegőt venni, ezért így is tett. Viszont a monstrum ekkor utolérte, s kis híján lenyisszantotta az egyik karját hatalmas karmával. Ami meg kell jegyezni, nem volt ekkora még az imént.*
~Biztosan valami varázslat. Ez nem jó hír. Mert ha ez egy varázslény, akkor még nehezebb lesz meglógni előle.~
*Kapkodta a levegőt, miközben elbújt egy vastag törzsű fa mögött. Viszont nem maradhatott ott sokáig. Amilyen gyorsan csak tudott, rohant. Rohant az életéért. És úgy tűnt, ez kellő erőt adott neki ahhoz, hogy elhagyja a szörnyeteget. Bár nem végérvényesen, de talán sikerült annyira, hogy Cecivel elmenekülhessenek innen. Guinevere-t, mikor visszaért ahhoz a fához, ahol a vámpírlányt hagyta, kis meglepetés érte. Ceci ugyan ott volt, de már igencsak rosszul nézett ki. Valószínűleg attól a méregtől, amiről előtte beszélt.*
-Cecília, jól vagy? Tudsz futni? Mert most muszáj lenne, ugyanis még egyszer nem fogom tudni így elcsalni... Így is maximum egy perc és itt lesz. S akkor már kétlem, hogy el tudnánk menekülni előle!
*Közben a szörnyeteg egyre csak közeledett feléjük, s a bűz egyre jobban elterjedt a területen.*
Vissza az elejére Go down
Bravade

avatar

Hozzászólások száma : 3
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép:
Beosztás:
Rang:

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Kedd Okt. 12 2010, 20:27

*Frandor hátán ücsörögve kicsit frusztráltan érzem magam és nézelődök, hogy vajon hova is megyünk és miért. Mióta elindultunk, igen sok kérdést tettem fel Frandornak, de egyikre sem kaptam választ. Lassan elönt a harag és kipróbálva apró szárnyaimat lassan fellebbenek Frandor hátáról, majd elé repülök.*
~Mond meg, hogy hova megyünk és miért!~*követelem gondolatban a sárkánytól és nem mozdulok előle, ami igazából igen furcsa lépés, mert hamarosan az orrára kerülök és ott folytatom tovább az utunkat. Hamarosan egy hegyes környékre érünk, így jobbnak látom, ha visszamászok a sárkány hátára, hiszen sokkal biztonságosabb. Körbenézek és mindenhol hegyeket és szurdokokat látok. Érzem, hogy kezd egyre melegebb lenni, de nem értem hogy miért. Ahogy emellett igen sok dolgot nem értek mostanában. De persze ez nem meglepő, hiszen nemrég bújtam ki a tojásból. Ahogy erre gondolok, melegség tölti el a szívem és megjelenik Kéla arca előttem. Elmosolyodom - már ha egy sárkány tud ilyet - és érzem, ahogy a melegség eláraszt, majd mintha kiszakadna belőlem és egy láthatatlan fonálon keresztül elsuhanna valamerre, arra, amerről jöttünk. Talán Kéla is érezheti ezt a szeretethullámot, ki tudja. Frandor még mindig nem igazán akar válaszolni, ami kezd kicsit idegesíteni, így elkezdem kapargatni a hátát és közben ostorozom az elméjét kérdésekkel, melyek úgy kezdődnek, hogy miért, hova, mikor és hol...*
Vissza az elejére Go down
Solomon
Tűzlobbantó
Tűzlobbantó
avatar

Hozzászólások száma : 9
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Elemi mágus

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Hétf. Dec. 27 2010, 14:43

*Különös figura ül egy kövön. Nevetségesen hórihorgas, vékony alkatú férfi, gondozatlan hajjal és kecskeszakállal. A kő mellett egy csúcsos, széles karimájú süveg pihen. A figura lassan felemel hosszú ujjaival egy táskát, és kivesz belőle egy fekete bőrkötéses könyvet, melynek elejére valaki egy pentagrammát karcolt fel, majd futtatott be ezüsttel. A férfi iszonyatosan szakadt ruházata egy valaha volt jól szituált varázslót sejtet, aki mára már épp oly lepusztult, mint ruhadarabjai. Ahogy felcsapja a könyvet, karmazsin talárja alól egy pipát húz elő, a szájába akasztja, majd fél kézzel megtömi, majd egy kovakő segítségével szikrát ad a pipadohánynak. Mélyet szív a "szerszámból", majd elrakja a dohányt és a kovakövet a talár alá, és kifújja a füstöt. Lassan felemeli a fejét, és újra körbepillant, hátha érkezik valaki, de mivel nem lát egyelőre közeledőket, egy halk sóhaj kíséretében újra a könyvet kezdi bújni.*
~ A nagy kérdés: Élvezzem a magányt és tanuljak, vagy bánkódjak rajta, és morogjak miatta? Velős kérdés, annyi szent. De mit nem adnék most egy jó adag vadkansültért... Vagy egy szelet kenyérért, és némi vízért... De lehet, hogy van még valami kajám...~
*Lenyúl, be a szakadt táskába, és egy látszólag pár napos főtt kukoricát húz elő, amit jóízűen majszolni kezd. Talán túl jóízűen is, érzékeltetve a környezete számára, hogy a félig összeesett, néhol papírfecnikkel lefedett kukorica mennyire ízletes és csodálatos: Egy szóval úgy csámcsog, hogy azzal farkasfalkákat kergethetne el.*
Vissza az elejére Go down
http://sotetvaros.blogspot.com
Blazer Duranin
Nehézlovag
avatar

Hozzászólások száma : 251
Age : 26
Hírnév : 7

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Harcos
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Hétf. Dec. 27 2010, 21:06

Három napja jártuk a Carcaras középhegységnek nevezett dombok csapatát. Név szerint hegység volt, de Diego ismerte az utakat így elkerülhettük a meredek emelkedőket, ami azért volt fontos, hogy a lovakat is magunkkal vihessük. Szinte végig gyalog mentünk, de mindhárman állig fel voltunk fegyverkezve, így a három hátasra maradt, hogy az olyan dolgokat, mint élelem, pokrócok és egyéb szükséges dolgok cipeljék. Már rég elmondott mindent az íjász, az út napjai eseménytelenül teltek. Amíg nem érünk oda ennél többet úgysem fogunk megtudni. a hármas csendben vonult az emelkedőn. Elől én, hat láb magas, csatában edződött férfi, hátamon keresztben másfélkezes kard, oldalamon hosszú, páncéldöfő tőr. Ruházatom egy barna bőrnadrágból és a kellemes időre való tekintettel egy fehér ing. Mögöttem Diego, kreol bőrű fickó, nálam is magasabb, mind ő maga, mind az íja. Fekete szövetnadrágot, vörös inget és bőrpáncélt visel. Leghátul Lee, hátán hatalmas kétkezes kardja, mellvértjétől most sem szabadult meg. Ő sem alacsony, de talán egy hajszállal magasabb vagyok nála, bőre bár napbarnított elmarad Diego színétől, bár a haja sötétsége versenyezhetne az íjász éjfekete frizurájával. Valószínűleg ha lakott területen látnak meg minket mindenki halálra rémül, de itt nem volt senki, aki ijedezhetne. Ahogy felérünk a tetőre meglátom magunk előtt az idegent. Ruházatából ítélve mágus, de életemben nem láttam még ennyire elhanyagolt kinézetű mágiahasználót. Akárhogy is, egy mágussal jó vigyázni így intek a többieknek, hogy észrevegyék, mielőtt elindulok lefele a dombról.
Vissza az elejére Go down
Solomon
Tűzlobbantó
Tűzlobbantó
avatar

Hozzászólások száma : 9
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Elemi mágus

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Hétf. Dec. 27 2010, 21:35

*Ahogy észreveszi a közeledőket, Solomon eldobja a kukoricát, és leugrik a kőről. Újra tömi pipáját, és egy csettintéssel begyújtja azt, közben fejébe csapja kalapját is, és kezét a talárjába törölgetve lesétál az útra. Beáll középre, összefonja mellkasán a kezeit, és ahogy közelebb érnek az idegenek, egy kicsit talán hátrébb lép.*
- Ahoy...
*A köszöntés egykedvű, szinte már komornak ható, ám Solomon szemeiben van valami különös csillogás. Balhét, kalandot, bajt érez, és ezt nem hagyhatja ki. Mélyen letüdőzi a pipafüstöt, majd kifújja.*
- Mi járatban erre, ahol a madár, de még a madár szellentése se jár, uraim?
*Kérdi, és halvány mosoly jelenik meg az arcán. Méregeti a vándorokat, és egyértelmű gúny és lenézés árad ki hangjából.*
- Nem pont úgy néznek ki, mint akik túlélhetnének egy ilyen kalandot. Errefelé, ha az ember épségben akar maradni, szüksége van egy jól képzett mágusra is. És nincs olyan véletlen, hogy pont az útjukba sodorjon egyet, hacsak az a mágus nem félig őrült...
*Ezzel jelentőségteljes pillantást vet a többiekre.*
Vissza az elejére Go down
http://sotetvaros.blogspot.com
Blazer Duranin
Nehézlovag
avatar

Hozzászólások száma : 251
Age : 26
Hírnév : 7

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Harcos
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Csüt. Dec. 30 2010, 20:22

A mágus több mint érdekes látvány, de valahogy tetszik. Nem nyelt karót, nem tartja magát többre nálunk, csak mert neki varázshatalma van. Az süt egész lényéből, hogy attól, hogy ő most mágus nem tartozik a tipikus mágusok közé, hanem ugyanolyan földön járó valaki, mint bármelyik földműves egy seldék lakta vidéken. A köszöntés csak tovább erősíti az érzést. Szimpatikus ez a fickó. Ha választanom kell, hogy ki védje a seggemet egy harcban bármikor ezt az embert választanám a birodalom legképzettebb csatamágusai helyett. Amikor letüdőzi a pipafüstöt elvigyorodok. Az emberek többsége csak a szájába szívja a pipa füstjét, ezt nem szokás letüdőzni. Valószínűleg magától tanulta így meg, ami találékonyságra vall.
A gúnyos hangot nem igazán tudom mire vélni, arra gondolnék hogy többre tartja magát nálunk, de ettől a fickótól nem ezt várom. Viszont a mondat vége visszacsalja a vigyort a képemre.
- Vagy tejesen. De egy kis őrület nélkül az igazi zseni se zseni. De persze ki akarná vásárra vinni a bőrét néhány koszos kis érméért, néhány gyorsan fakuló emlékért és egy kis esélyért, hogy valaha híresek lesznek e tettei…
Vissza az elejére Go down
Solomon
Tűzlobbantó
Tűzlobbantó
avatar

Hozzászólások száma : 9
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Elemi mágus

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Pént. Jan. 14 2011, 20:56

- Nos, bár nem vagyok egy legendás mágiahasználó, zseni pedig csak félig, de a másik felem őrült, és nem mondhatom, hogy rosszul kezelem a Titkos Tudást... Amennyiben önök, uraim, elfogadják, szívesen magukkal tartanék. De sajnos lovam nincs, és étkem sem nagyon, társaságnak pedig végképp hiányában vagyok. Nem tűnnek afféle öngyilkos gazdag turistának, úgyhogy örömmel önökkel tartok, ha az a pár említett érme tényleg létezik, és a kis kalandunk végén az én táskámba kerül. Nem várok el sokat, csak rézgarasokat és ezüsttallérokat, aranyról hallani sem akarok, hacsak megfelelő ellenszolgáltatást nem adok...
*Mondja színpadias hangvételben, és a teátrális mozdulatok leggiccsesebb sorozatával Solomon, majd megragadja kalapját, mellkasa elé kapja, és mélyen meghajol.*
- Amúgy a nevem Solomon, és szeretek a tűzzel játszani...
*Visszateszi a szakadt fejfedőt a helyére, és leporolja magát.*
- Szóval, mit szólnak, tarthatok esetleg önökkel, és szolgálhatok hatalmammal és tudásommal?
*Ezzel a csapat egyértelmű vezetőjére, Blazerre villant egy szimpla harminckét fogas farkasvigyort.*
Vissza az elejére Go down
http://sotetvaros.blogspot.com
Blazer Duranin
Nehézlovag
avatar

Hozzászólások száma : 251
Age : 26
Hírnév : 7

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Harcos
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Vas. Jan. 16 2011, 16:17

A mágus mondókája közben hallom magam mögött Lee morgását és szinte látom, ahogy ráncolja a homlokát. Sose szerette a varázshasználókat, nem is vártam, hogy ez most másként lesz, de valakire szükségünk volt és hamarabb bízok meg ebben a fickóban, aki csak a kaland kedvéért is képes elvándorolni a világ végére, mint egy zsoldosban, aki csak addig áll mellettünk, amíg a pénzünk futja és ha veszélyt érez inkább lelép és hagyja veszni a pénzét, minthogy az komoly kockázatot vállaljon. Valahogy ebben a Solomon fickóban bíztam. Nem tudom miért, de az az érzésem volt, hogy ő nem fog minket nyakig a sz… lében hagyni. Kezet nyújtottam neki.
- Blazer Culton. A bérben majd megegyezünk, ha látjuk, hogy mennyire hasznos a tudásod, de az megígérhetem, hogy éhezni nem fogsz mellettünk.


//ugarnék, van egy előre megírt reagom, azt bedobom és onnan folytathatjuk
Vissza az elejére Go down
Blazer Duranin
Nehézlovag
avatar

Hozzászólások száma : 251
Age : 26
Hírnév : 7

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Harcos
Rang: Lovag

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Vas. Jan. 16 2011, 16:19

Ahogy felértünk a domb tetejére még egyszer, utoljára megpillanthattuk a lemenő nap sugarait, mielőtt eltűntek volna a hegyek mögött. Megálltam a dombtetőn. Alattunk az apró falu, elhagyatott házak tucatjaival, csak néhány kitartó ember maradt itt, reménykedve, hogy a kísértetjárásoknak valaha vége lesz. Hamarosan Diego és Lee is megérkeztek és kérdően néztek rám, hogy miért álltam meg. Ugyan a hegyek mögé hanyatló nap látványa lenyűgöző volt, szerettünk volna még az este beállta előtt a faluba érni, hogy szemtanúi lehettünk a szellemek megjelenésének… ha még mindig itt vannak. Nekem azonban most egy másik gondolat ütött szöget a fejembe.
- Diego nálad van a térkép?
Fordultam hátra a felderítőnkhöz, aki bólintott, majd elővette a duplafalú tegezből a kincset érő papírdarabot. Nagyon kevesen értettek az elkészítéséhez és még kevesebben rendelkeztek elég információval, hogy tényleg készítsenek egyet. Kibontottam a tekercset, majd megkerestem az ismerős pontokat. Fehértorony messze a keletre, a sivatag a messzi délen, majd további, apró jelek, amikből meg tudtam határozni hol vagyunk. Éppen a végére értem a keresésnek, amikor Diego ugyanarra a pontra bökött. Lassan bólintottam, majd felnéztem a térképből.
- Nektek nem hiányzik valami?
- Az ördögbe. A térkép szerint ennek a szigetnek nem kéne itt lennie.
Lee volt a gyorsabb, de harmadik társunk arcán is láttam a felismerést.
- Gondolod, hogy valami köze van hozzá?
- Nem gondolok semmit.
Halkan a szavakat alaposan megválogatva beszéltem.
- Valószínűleg csak nem tartotta megörökítésre érdemesnek a térképész, sőt talán a nyugati partot is csak hasból rajzolta. Nagyon kevesen járnak erre, jó eséllyel sose bukik le. De itt már elég messze vagyunk otthonról, ahol kevés a mágia. Valami rossz érzésem van, de nem tudom miért. Tartsátok nyitva a szemeteket.
Az utolsó mondat teljesen felesleges volt, mindketten jól tudták, hogy innentől a legapróbb levél rezdülése is a kulcsa lehet a megoldásnak. Lassan folytattuk az utunkat, le a faluba. Gyorsan sötétedett, de a lakók minden házat alaposan kivilágítottak, talán azért, hogy távol tartsák a túlvilági lényeket. Bekopogtunk az egyik nagyobb házba, rövid várakozás után pedig egy reszkető, fiatal fiú nyitott ajtót, láthatóan megkönnyebbülve, hogy hús-vér emberek állnak az ajtóban.
- K-kik magunk?
- Blazer Culton hadnagy vagyok, emberi hadsereg, 7. század.
Mondom végig a teljes rangom, hátha egy kis bátorságot önt a fiúba, hogy katonák vagyunk.
- Mit keresnek itt, ilyen későn?
Láthatóan nem hagyott alább az idegessége, folyamatosan a hátunk mögé néz, mintha arra számítana, hogy bármelyik pillanatban megtámadhatja valami.
- Segíteni jöttünk, beszélhetnénk apáddal?
Reszketeg bólintás a válasz, majd kinyílik az ajtó és megpillantjuk a gyéren felszerelt, de belül jókora házat, ami talán három-négy családnak is otthont ad. A fiú oldalt áll, amint belépünk és egy széles vállú, élete delén járó férfira mutat. A ház lakói mind el vannak foglalva valamivel, vannak, akik fát faragnak, talán bútoroknak, vannak, akik főznek vagy éppen vacsoráznak és olyanok is, akik éppen jókora deszkákból egy csónakot próbálnak összeállítani. Többen felfigyelnek a beléptünkre, a fiú apja pedig rögtön felénk indul, de néhány lépés után lassít, és biccent. Talán felismerte a jelvényt, amit mindhárman a szívünk fölött hordunk. Tenyérnyi pajzs, melyet három kék csík szel keresztül, a hadnagyi rang jele.
- Diego hát visszatértél.
- Mi hír Forlan, hogy bírjátok?
Diego hangja sokkal kevésbé vidám, mint az idegen férfié, aki úgy tűnik fellélegzett jöttünkre.
- Megszoktuk. Minden este feltűnnek, de nem ártanak nekünk semmit. Ugyan zajt azt csapnak a folyamatosan beszédükkel, de kitaláltuk, hogy ha este dolgozunk és nappal alszunk, akkor nem zavarják a nyugalmunk. Persze vannak, akik nem bírják és azt mondják, istentelen lények, de ha valaki elfogadja, hogy itt vannak, akkor együtt lehet velük élni.
- Nagyon okos.
Veszem át a szót Diegótól, mint a kis csapat vezetője, majd a két emberemhez fordulok.
- Mi viszont pihenjünk le, semmi értelme fáradtan találkozni velük. Ha megjelennek, akkor talán többet fogunk tudni.
- A szomszéd ház az enyém volt, ott elalhattok, én még beszélni akarok Forlannal.
Mondja Diego, mi pedig rábólintunk és elindulunk, hogy végre pihenjünk.
Vissza az elejére Go down
Glorien
Elf vezér
avatar

Hozzászólások száma : 121
Age : 127
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Pént. Júl. 13 2012, 15:51

Szintlépő feladat: 1. szint: 1.feladat.

*Glorien sétál a középhegységnél. Már annyiszor megtette ezt az utat. Szinte ismeri, mint a tenyerét. Éppen haza érkezik egy őr szolgálatból. Azért is rá osztották ezt a feladatot, mert remek íjász hírében áll. És már el is ismerte ezt a kapitánya is. Ahogy szedte sebesen a lábait, észre se vette, hogy letért a szokott útvonalról. Gyalogolt csak, ahogy csak tudott. Nem nézett oldalra, csak a lába elé. Elgondolkozott a nemrég történteken. Milyen is volt, amikor nem emlékezett még semmire. Hirtelen megállt és szétnézett.*
~ Itt valami nem stimmel. A pocsolyánál kéne lennem. És ez akár, hogy is nézem egy kis erdős rész.
*Tanácstalanul szét nézett. Mi tévő legyen? Eszébe jutott, hogy van nála egy térkép. Leguggolt és a hátizsákja tartalmát kirázta a földre. Valahova elrakta, de nem nagyon emlékezett, hogy hova.*
~ A franc essen belé. Amikor kéne nincs meg. Bezzeg, tegnap vagy ötször a kezem ügyébe akadt. Hova rakhattam?
*Aztán hirtelen bevillant a kép, amikor egy zsákja oldalán lévő kisebb zsebbe suvasztotta bele. Gyorsan oda is nyúlt és kihúzta. Visszapakolta a kiöntött dolgait. Felállt, megtörölte a homlokát és a zsákját a vállára kanyarította.*
~ No lássuk. Miből élünk.
*Széthajtotta a térképet és kifújta a levegőt.*

_________________
Egymásnak voltunk teremteve. S megtaláltuk egymást... mindketten tudtuk, hogy ezentúl örökre együtt kell maradnunk.
Vissza az elejére Go down
Glorien
Elf vezér
avatar

Hozzászólások száma : 121
Age : 127
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Pént. Júl. 13 2012, 16:03

*Tanulmányozta a térképet egy darabig és elindult arra felé, amerre jónak látta. *
~ Egyenesen 100 méter, balra 50 és a végén egy kis kanyar jobbra és kint is vagyok.
* Gondolta és el is indult. Egyenesen ment. Ezen a kis útszakaszon közben látott egy kis mókuskát. Nagyon rég nem érintkezett állatokkal így le is hajolt hozzá.*
- Szia Mókuska. Gyere ide.
*Mondta és észrevette, hogy a föld tele van körülötte dióval. Gyorsan megtört egyet és a kezére rakta annak tartalmát és várta, hogy a mókuska közelebb merészkedjen.*
- Ne félj kicsim. Nem bántalak.
*Mondta félhangosan és várta mosolyogva, hogy a kis állat meginduljon. Nem kellett sokat várnia és így is történt. Felugrott az ölébe. Glorien közelebb tartotta a kezét, amiből vett is a mókus és elkezdett lakmározni. Glorien közben simogatta. Azon gondolkozott, hogy milyen jó élete lehet ennek a kis állatnak. tele van itt minden számára étellel, fák is van, el tud rejtőzni. Teljesen elkalandozott a gondolata. Aztán egy jó pár perc múlva észbe kapott és rájött, hogy neki jelentést kell adnia. Fogta a mókust és felrakta az egyik fa alsóbb ágára. Még egyet simított rajta és lenézett.*
~ Merre is kell mennem? 100 méter előre ez megvan.J a 50 méter balra.
*Be is kanyarodott balra. Megint elkalandoztak a gondolatai. Olyan szép színes virágokkal volt tele ez a kis útszakasz. Szedett is párat. *
~ Nem tudok betelni vele. Nahát.
*Nézett szét gyönyörködve. De aztán megint eszébe jutott az jelentés. Kicsit morcosan indult neki. Aztán elérkezett a kanyar jobbra. De ez nem kis kanyar volt, hanem nagy és ráadásul egy sötét részre vezetett.*

_________________
Egymásnak voltunk teremteve. S megtaláltuk egymást... mindketten tudtuk, hogy ezentúl örökre együtt kell maradnunk.
Vissza az elejére Go down
Glorien
Elf vezér
avatar

Hozzászólások száma : 121
Age : 127
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Pént. Júl. 13 2012, 16:15

-Itt valami nem stimmel. Nagyon nem.
*Mondta ki hangosan. Gyorsan előkapta azt a térképet és szétnyitotta. Elkerekedett a szeme. Ugyan is fordítva nézte az előbb.*
~ Hogy lehetek ennyire ostoba? Szent ég.
*Gyorsan megfordította a térképet és most már helyesen vizsgálta. Szerencsére nem jött el olyan messze. Az új felállás a következő.*
~ 200 méter visszafele, majd 30 jobbra és a végén egy 10 méter balra.
*Így gyorsan meg is fordult és elkezdte szedni a lábait. Amikor a diós részre ért , valami puha kis lábacskát érzett a vállánál. Oldalra fordította a fejét és a mókuska nézett vele farkasszemet.
- Ó, szia.
*Kicsit megállt és megsimogatta búcsúzás képen a kis állatot, majd levette válláról és letette a földre.*
- Búcsúzom Mókuska. Nekem sietnem kell. Szia.
* Kicsit mosolygott és már tovább is állt. Lesétálta a 200 métert.*
~ Akkor most jobbra 30 méter.
*Gondolkozott picit és már jobbra is kanyarodott. Köpenye susogott az enyhe szellőben. Glorien szerette ezt az időjárást. nem volt túl meleg, de nem volt hideg se. Megállt egy pillanatra, meghúzta kulacsát. A friss forrás víz könnyedén csurgott le a torkán. Most jól esett neki. Kicsit fáradt is volt már. Talán ezért is nézte fordítva a térképet. Elérkezett az utolsó 10 méter balra és már is a pocsolyánál találta magát. Vett egy mély levegőt, kifújta és elmosolyodott.*
~ Na végre!

_________________
Egymásnak voltunk teremteve. S megtaláltuk egymást... mindketten tudtuk, hogy ezentúl örökre együtt kell maradnunk.


A hozzászólást Glorien összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Júl. 14 2012, 08:58-kor.
Vissza az elejére Go down
Glorien
Elf vezér
avatar

Hozzászólások száma : 121
Age : 127
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Pént. Júl. 13 2012, 16:25

*Úgy döntött, hogy kicsit elücsörög a pocsolya mellett. Innen már nincs messze a kapitány tábora. A közelben tanyáznak. Le is ült és a táskáját maga mellé rakta. Kinyitotta, előhúzott egy kis tünde kenyeret és volt nála egy alma és egy körte.*
~ Itt az ideje a vacsorának. Együnk egyet a nagy ijedtségre.
*És neki is látott. Közben szétnézett a tájon. Még kicsit messzebb hallotta a békák brekegését, de ez semmi sem volt már a régihez képest. Aztán érzett egy hideg, nyálkás kis testet a lábánál. Egy béka brekegett neki kedvesen.*
- Nohát! Milyen közkedvelt lettem az állatoknál a mai nap.
*Mondta a kis békának, aki csak nézett rá. A légy ott zümmögött pár centire a békától. Az meg csak hanyagul kiöltötte a nyelvét és már be is kapta.*
- Ügyes vagy.
*Dicsérte meg Glorien. Közben a szelet kenyeret már meg is ette. Neki látott az almának. Gyorsan megette azt is. majd a körtét. De a béka csak nem tágított. Így felemelte és a tenyerébe rakta, majd a szemei elé helyezte.*
- Te kis lustaság. Nem várnak téged otthon?
*Majd hason feküdt és a békát a pocsolya partjára rakta. AZ még egyet brekegett unottan és elugrált.. Glorien felnézett az égre, a nap kezdett nyugovóra térni.*
~ Jobb lesz, ha össze szedem magam és megyek.
*Gyorsan össze pakolt, felvette a háti zsákját és elindult a tábor felé.*
~ Ezt a kis gubancot leszámítva egész kellemes a hazavezető utam.

_________________
Egymásnak voltunk teremteve. S megtaláltuk egymást... mindketten tudtuk, hogy ezentúl örökre együtt kell maradnunk.


A hozzászólást Glorien összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Júl. 14 2012, 08:59-kor.
Vissza az elejére Go down
Glorien
Elf vezér
avatar

Hozzászólások száma : 121
Age : 127
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Pént. Júl. 13 2012, 16:33

* Gyorsan szedte a lábát, mert sötétedés előtt még a táborba akart érni. Már látta is. Így a megmaradt távot futva tette meg. Egy két társa még kint volt, üdvözölték. De ő egyből a kapitány sátrát célozta meg.*
- Jó estét kapitány úr. megérkeztem.
*Nézett a kapitányra mosolyogva Glorien.*
- Á! Glorien. Nagyszerű. Milyen volt az utad?
*Érdeklődött kedvesen.*
- Volt egy is kalandom. Eltévedtem, mert nem figyeltem, de végül is itt vagyok, minden rendben.*
*A kapitány arcán egy mosoly suhant át.*
- Értem. A lényeg, hogy egyben látunk újra. Na de térjünk a tárgyra. Kérem a jelentést.
*Glorien bólintott, majd így szólt.*
- Jelentem, hogy a szolgálatom csendben telt, az íjamat nem kellett használnom. A váltás megtörtént.
*Mondja a szöveget és nézi, hogy mit szólnak ehhez.*
- Ezt örömmel hallom. Köszönöm Glorien. Keresd meg a sátrad és pihenj le. Megérdemled. Jó éjt.
*Glorien ismét bólint.*
- Köszönöm kapitány. Önnek is jó éjt.
*Majd kisétált a sátorból és nyugovóra tért.*


//Szintlépő feladat elfogadva!

Dreamien Tifar//

_________________
Egymásnak voltunk teremteve. S megtaláltuk egymást... mindketten tudtuk, hogy ezentúl örökre együtt kell maradnunk.
Vissza az elejére Go down
Glorien
Elf vezér
avatar

Hozzászólások száma : 121
Age : 127
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Pént. Szept. 14 2012, 19:35

// Aldo szívem Smile //

*Amikor Aldo ébresztgette a várban magához tért, de nem volt ideje felfogni a dolgokat, mert a várat felgyújtotta valami. Nagyon nem tudta, hogy mi és hogyan történt, csak messziről látta a vár lángjait. Aldo letette és már tudott menni a saját lábán. Látta, hogy kedvese csupa vér és ő sem nézett ki túl rózsásan de menni kellett. Ez van. Annyit azért sikerült megmentenie, hogy egy kis dugi pénz maradt a ruhájában. Útközben vettek egy lovat belőle és azon indultak a nagyvilágba. Elérték a közép hegységet jó pár nap után. Glorien észrevett egy kis tavat*
- Nézd Aldo, ott meg tudunk mosakodni.
*Mutatott előre és már ott is voltak. A férfi után leszállt a lóról és bele is gázolt a tóba. Nem érdekelték a kuruttyoló békák és a szépen úszó halak. Ruhástól belemerült párszor, és kimászott. Csurom víz volt, de még az őszi napfény melegen sütötte.*
- Ez jól esett. Neked se ártana megmártózni.
*Mondta a férfinak és egy vizes csókot lehelt ajkaira. Megvárta, amíg ő is készen lett és leült a tavacska mellé, majd Aldot is maga mellé rántotta.*
- Nem kérdezem, hogy merre jártál és mit csináltál. A jelek arra utalnak, hogy nincsenek jó emlékeid és a vár is. Most inkább foglalkozzunk ezen a szép délutánon magunkkal kicsit, ha nem bánod.
*Mondta kedvesen és jó pár nap után most mosolyogta el magát. Odabújt kedveséhez és nem érdekelték a vízes ruhák.*
- Kérlek bocsáss meg nekem azért, amiket a fejedhez vágtam a Tolmen erdőben. Nem gondoltam át a szavak súlyát. És emlékszem ám rá, hogy a várban mit kérdeztél tőlem. A válaszom az, hogy igen valóban úgy gondolom, hogy lehet közös jövőnk. Mindennél jobban akarom. A kérdés csak az, hogy te is? Akarod azt, hogy egy ilyen nőszemély ismét az életed része legyen?
*Vágyakozva nézett a férfira. Az elmúlt napok nem adtak alkalmat a beszélgetésre. Nem volt hol megpihenni csak éjjelente álltak meg pár órákat aludni. Glorien szíve megtelt szerelemmel, amit Aldo iránt érzett. És, akár milyen szakatt is a ruhája, akár mennyire lett vizes és akár mennyire nem néz ki túl jól most, belűl bizony fényesen ragyog akár az esthajnalcsillag.*


_________________
Egymásnak voltunk teremteve. S megtaláltuk egymást... mindketten tudtuk, hogy ezentúl örökre együtt kell maradnunk.
Vissza az elejére Go down
Aldo Barras
Csatamágus
avatar

Hozzászólások száma : 433
Age : 128
Hírnév : 40

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Csatamágus

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Szomb. Szept. 15 2012, 20:41

*Átölelte kedvesét, és egy csókot lehelt ajkára. Bár szemein látszottak a fáradtság jelei, meg a fájdalom, testvére iránt, de próbált mosolyt erőltetni magára, bíztatva szerelmét, hogy ezután minden jóra fordul. És lassan ő is kezdett hinni benne.*
- Te az életem része vagy, amióta megismertelek, és igen, szeretném, ha továbbra is az lennél. Galworral együtt, a fiúnkkal. Megkeressük és…
*Ekkor hirtelen bevillant egy sápadt arcú, fekete hajú fiúcska képe, egy lángoló éjszaka, meg egy ígéret.*
~Alan!~
*Habár akkor még ő maga is vámpír volt. És azért tette Cecíliának az ígéretet, mert a fajuk léte függött a fiútól, de mára már beköszöntött a vámpírok alkonya. Miért is kéne visszamenjen és magához vennie a fiút. Még nagyobb veszélybe sodorná vele magát is, meg Glorient. Őt pedig nem akarja kitenni többé semmiféle veszedelemnek. Seyla úgyis biztosan gondoskodik a fiúról. Biztosan.*
- Szóval utána megyünk, vissza a szülőföldedre, ahol legutoljára láttam. Ott majd megtudjuk, hogy hova vitték azzal a hajóval, a felkelés napján. Talán az is lehet, hogy már visszatért az apád meg ő is a palotába.
*Újra gondolkodóba esett. Vajon tényleg Galwort látta azon az elhaladó hajón? Vagy a király megint el akart hitetni vele valami lehetetlen dolgot, mint például Glorien halálát. Ennek utána kell járnia. De bárhová is mennek, az az arany nem sokáig lesz elég, amit Glorien magával hozott. Főleg, ha visszatérnek az elfek földjére, Glorien apjához.
S ha ez vár rájuk, akkor először Alant kell megkeresse.*
~ Elhozom, akárhol is van, és felhasználom. Biztos, hogy a vámpírok is és a vadászok is busás árat fizetnének érte…~
*Fáradt volt és látta ezt Glorienen is, nem akarta most ezzel az őrült tervvel sem felzaklatni, sem fárasztani, majd útközben megosztja vele. Ledőltek hát a fűre, hadd száradjanak a nap melegén, s közben gondolatai mind ama éjszaka körül kavarogtak, amikor Cecilia bemutatta neki a fiút és elmesélte, hogy mennyire is fontos ő.*
Vissza az elejére Go down
Glorien
Elf vezér
avatar

Hozzászólások száma : 121
Age : 127
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Harcos
Rang: Elit harcos

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Vas. Szept. 16 2012, 10:00

*Hallotta a férfi szavait és a szívére egy kis fájdalom nehezedett. Galworral neki is voltak tervei, noha nem olyasfélék, mint Aldonak. *
- Én is gondolkoztam már Galworon. De Aldo én félek!
* Egyik kezével megtámasztotta a fejét, hogy jobban lássa a férfit és így szólt.*
- Nem lenne jobb neki, ha nem avatkoznánk bele az életébe? Tudod, nagyon sokat gondolkoztam ezen. Szerintem engem meg sem ismer már. Vagy, ha megismer elítélt, mert magára hagytam. Bár tudtomon kívül, de a helyében biztosan ez a tényező nem érdekelne. Rettegek attól, hogy elutasít és megvet.
*Mondta szomorúan. Minden vágya, hogy újra megölelhesse, hiszen ő szerelmük gyümölcse. Észrevette ugyan akkor azt is, hogy Aldo szívét is nyomja valami, de úgy döntött nem kérdez rá. Majd ha szeretné a férfi úgy is megosztja vele. Éppen ezért úgy döntött, hogy most itt az ideje egy picit kettejükkel foglalkozni.*
- No, de hagyjuk a mai nap ezeket a dolgokat. Majd holnap visszatérünk rá. Ha az úgy megfelel. A mai nap legyen inkább kettőnké. Mit szólsz?
* Megint mosolygott egy picit és tudta, hogy előbb utóbb valóban meg kell látogatnia a szüleit és lehet még pénzt is kell kérni tőlük. Gyorsan elhessegette ezt a gondolatot és még közelebb húzódott Aldohoz. Soha többet nem akart tőle külön válni, ő is az élete része akart most már lenni, örökre.*
- Szeretlek Aldo. Mindennél jobban.
*Belefúrta a férfi mellkasába a fejét és egy pár percig hallgatta a szívdobogását. Majd ismét felnézett rá és megcsókolta.*
- Mondd! Hiányoztam neked? Gondoltál néha rám?
*Kérdezte és ő ebben a pillanatban nagyon sajnálta, hogy ennyi idő eltelt a férfi nélkül. Ő nem gondolt rá mert nem is emlékezett semmire, de abban biztos volt, hogy szerette. Megcsókolta a füle mögött, a nyakát és ismét az ajkait. Aztán jó mélyen belenézett a szép kék szemeibe, amiket mindig is nagyon szeretett. Még akkor is, amikor nem emlékezett rá.*

_________________
Egymásnak voltunk teremteve. S megtaláltuk egymást... mindketten tudtuk, hogy ezentúl örökre együtt kell maradnunk.
Vissza az elejére Go down
Aldo Barras
Csatamágus
avatar

Hozzászólások száma : 433
Age : 128
Hírnév : 40

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Csatamágus

TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   Kedd Szept. 18 2012, 20:59

*Karjaiban tartva hallagatta végig kedvesét, közben egycsattant egy-két csók, s végül tekintetük találkozott.*
- Te most komolyan gondoltad, amiket mondtál?
*Kérdezte a csókra váró nőtől, és hangjából érződött, hogy valamin nagyon megütődött. Kissé elhúzódott tőle, hogy könyökére támaszkodhason. Még mindig kémlelték egymást szemeit, de látszott, hogy nem értenek egyet, és nem is értik egymást. Meg sem várva, hogy Glorien megszólaljon, felugrott a földről és úgy vágta hozzá a következő szavakat.*
- Szóval hagyjuk a fiunkat a fenébe, csak mert te rettegsz? He? Ezt akarod mondani? Hallod egyáltalán a saját szavaidat, hogy miket beszélsz? Azért szenvedtünk annyit, az együttlétünkért, a családunkért, hogy most csak úgy elfelejtsük Galwort?
*Szeméből ki lehetett olvasni a megvetést, akárcsak hangjából, szavaiból. Nem tudott most úgy tekinteni a szeretett nőre, mint egy perccel ezelőtt, szinte leforrázták a szavai. Összevont szemöldökkel nézett a szemeibe, és tudta volna tovább folytatni szemrehányásait akár egész álló nap, de érezte, hogy valami megfojtja, ha a közelében kell maradnia.*
- Milyen anya az ilyen?
* Azzal hátat fordítva az elfnek, elindult, bár még ő maga sem tudta, hogy hova. Csak el innen!*
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: 2. Carcaras-középhegység   

Vissza az elejére Go down
 
2. Carcaras-középhegység
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
9 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
EVOLYRAN  :: EVOLYRAN - A SZÖVETSÉG :: Evolyrani Birodalom-
Ugrás: