3. Apró tanya

Vendég

*Az "ifjúra" és az "asszonyságra" majd nem elneveti magát, de gúnyos kacajával nem akarja felkelteni a figyelmet, így inkább erőt vesz magán.*
- Jó reggelt neked is Sormás gazda! Az én nevem Ane, a társam pedig Livya. Két nap előtt érkeztünk EVolyranba, s Chattalban szálltunk meg. Mindketten harcosok vagyunk, s Fáradt Egortól, a Chattali fogadóstól azt az információt kaptuk, hogy Fehértorony-várában Antonius fejedelem szíavesen fogadja a hozzánk hasonlókat...

Vendég

*Vyrgonak elég nehéz tűrtőztetnie magát, hogy ne röhögjön Shylau szavaira, mert a Hályogvető úgy hazudik, mint a vízfolyás. Főleg a nevek tetszenek neki, amit kettejüknek kitalált...*
- Így van uram, ahogy Ane mondja. Most pedig szükségünk lenne élelemre és a lovaknak ellátmányra. Ebben tudsz-e nekünk segíteni?
*kérdi a férfitól, miközben nem mer Shylaura nézni, nehogy rájöjjön a nevethetnék.*

- Hát hogyne tudék nektek segíteni! Van itt minden, mire szükségetek lehet. Gyertek utánam harcosok.
*most már nem asszonyságnak szólítja őket, mert hát még is csak két fiatal harcosról van szó. Nem is sejti, hogy két boszorkánnyal áll szemben, akik mind ketten több, mint háromszáz évet láttak már...*

Vendég

- Figyelmeztethettél volna,..
*súgja társának mikor lekászálódnak a lovakról, célozva az előbbi kis meséjére, s egy gúnyos mosolyt enged meg Shylau felé.*

Vendég

*A Hályogvető viszonozza a gúnyos mosolyt, s elindulnak a gazda után. Amikor beérnek a magtárba, ott tényleg van mi szükséges lehet nekik.*
- Zab kellene két iszáknyi gazda uram! AZtán két kulacs bor, négy cipő, két szál kalbász, egy darab sonka, parika, paradicsom és hagyma. No meg víz. Két tömlőnyi.
*sorolja el a mágus mit szeretnének.*

- Rendben van Ane!
*mondja a nőnek, s nem veszi észre szemében a röpke villanást, amikor a nevét kiejti. Oda int két fiatal suhancot, s elmondja nekik mire van szüksége a két nőnek, s ő maga is utána jár egy-két dolognak.
Néhány perc múlva a három selde a kért árukkal tér vissza.*

Vendég

- Nagyon szép áruk ezek Sormás gazda. De hallottuk is Chattalban, hogy Apró tanyán termelik a legjobbat mindenből.
*tódít a nő, miközben az ételt és italt Vyrgoval pakolni kezdik. Amikor végeznek a férfihoz fordul.*
- Mivel tartozunk nektek jó uram e sok finomságért?
*kérdi, s a kérdés stílusától majd kifordul a gyomra. Nem így szokta ő megszerezni, amire szüksége van, de hát most nem ölhet meg egy fél tanyát csak azért mert így szokta...*

Vendég

*Vyrgo arca grimaszba rándul, amikor meghallja Shylau legújabb kérdését,. Még szerencse, hoyg éppen kifelé tart a lovak zabjával, s így nem látja senki a selde gazdák közül, hogy mi van az arcára írva.*
~Fújj de gusztustalan! Shylau még a végén megfertőződik emberséggel!~
*gondolja, s magában jót kacag a feltételezésen, hogy a társa még a végén jó útra tér...*

- 50 ezüst az ára Ane, de mivel ti a Fejedelem szolgálatába készültök, nektek csak húsz ezüst.
*mondja a gazda, s amikor a nő átadja neki a pénzt, számolatlanul rakja erszényébe.*
- Jó utat kívánok nektek Fehértorony-várába. Járjatok szerencsével, és ha bármikor szükségetek lenne valamire, itt mindig megtaláltok.

Vendég

- Köszönjük Sormás gazda! Hálásak vagyunk neked! Ég veletek!
*köszön el a nő.*
~Hálásak.. Hát persze.. Inkáb neki kéne hálásnak lennie, hogy még él...~
*gondolja, miközben odaér a lovához és Vyrgora néz.*
- Ne szólj semmit!
*s elhúzott ajka, szemének gonosz csillogása elárulja társának, hogy ő is a prédát vélte felfedezni Apró tanyában.*

Vendég

*Vyrgonak esze ágában sincs megszólalni, mert csak a gúny és a megvetés törne ki belőle. Ilyen könynen átverhetőnek nem gondolta a gazdákat.*
~Remélem a várnál sem lesz különösebben nehéz a dolgunk...~
*s lova nyakára hajolva elvágtat Shylau után a Fehértorony-vára felé.*

Vendég

*Abigeel már igen közel járt Fehértorny-várához, már jócskán a Seldék földjén vitt útja. Öszvére, Brünhilda igencsak megpakoltan caplatot mögötte, de közben azért jóízűen rágcsált egy sárgarépát. Málhájában a lány zsákjai voltak, benne a megmaradt kövekkel, amiket kérésére szülei küldtek el számára, azonban egy hatalmas vihar a hajót darabokra tépte és mikor a lány segédkezett a helyieknek a roncsok eltakarításában, akkor lelt rá véletlenül holmijára. Most pedig tart vissza jövendőbeni lakhelye felé, ahol lassan azzal kell foglaltoskodnia, hogy lakást és műhelyt szerezzen magának, amit már ki is nézett. Remélte, hogy távolléte alatt nem lelt gazdára is kis üzlet. Már a lankáknál járt, az egyik tanya közelében. Bekérezkedett, hogy felfrissítse magát, amikor megütötte a fülét egy, a kertből beszűrőd beszélgetés.*

Vendég

*közelebb lépett az ajtóhoz és feszülten hallgatta, hogy mit mondanak odakint. Két asszony beszégetett a kerítésnél és mind a ketten arra panaszkodtak, hogy növényeik és állataik valamilyen titokzatos módon megfertődödve 1-2 nap elteltével kimúlnak. Abigeel nem akart beavatkozni, azonban egyikük észrevette és kihívta magukhoz a kertbe.*

Vendég

*Abigeel nem tehett mást, mint kiment a két asszonyhoz és figyelmesen meghallgatta őket. Elmesélték a lánynak, hogy férjeik messzi földre szállítanak éppen búzát, több hónap is eltelik mire hazaérnek, ám ha ez így marad és nem tudnak rájönni, hogy mi okozza a termény és a jószág vesztét, mindenüket elvesztik és nem marad semmilyük. Abigeel mondandójuk végén megírte nekik, hogy mindenképpen megnézi, hogy mit tehet az ügyben.*
~Biztos, hogy jól átgondoltam én ez?~ *morfondírozott magában a lány, miközben már a pajtába tartott, hogy először ellenőrizze az állatokat. Ám ekkor valami furcsa motoszkálásra lett figyelmes az egyik sarokban.*

Vendég

*csendre intette az éppen sopánkodásba kezdő fehérnépet, majd tőrét elővéve óvatosan a sötét sarok felé lépdelt. Ám hirtelen megtorpant, mert egy szempár villant rá, vörösen izzó színben. A lány azonban szólni nem mert, met félt, hogy elijeszti, akármi legyen is az. Tőrét feje fölé tartva, szúrásra készen már közel járt a pajta bejáratához, amely mellett lehetet a szerzet.*

Vendég

*Ekkor azonban valami a lányra ugrott, Abigeel ösztönből azonnal szúrt. Remélte, hogy csak túléli a támadást, nemhiába akart itt új életet kezdni. Pár pillanatig nem tudta, hogy mi történt, csak hogy valami ránehezedik és érzett valami meleget is maga körül. Próbálta magáról letolni terhét, ami nagy nehézség árán sikerült is, de nem tudta beazonosítani a lényt, amely mostmár élettelenül feküdt a földön a pajta előtt. A melegség pedig, amit a lány érzett, feltehetően a vére volt, azonba az zöld színű volt és ragacsos. A két asszony annyira megrémült a hirtelen támadástól, hogy csak azután mertek előbújni a házból, hogy látták, hogy a lány túlélte a harcot.*

Vendég

*Abigeel pár óra múltán, mikor már mindenki megnyugodott, kiment újra megnézni a lényt, melyet tőre leterített. Nem ismerte, hogy mi lehet.*
~Úgy látszik, hogy sok mindenről nincs még tudomásom.~ *morfondírozott magában, miközben felfedezte, hogy akit megölt az lehetett a titokzatos támadó a tanyákon. Fogazata megegyezett azzal, amit a lány az elmesélésből hallott, mert ahogy jobban megszemlélte eléggé speciális mintázatú volt és húscafatok is lógtak rajta. Abigeel besietett a pajtába, ahol egyik kecskét meg is találta oldalára fordulva, hátsó combján egy harapásnyommal, mellyel feltehően a méreg bejutott szervezetébe.*

Vendég

*A lány ezután megnyugtatta a két asszonyt, akik hálásan megköszönték neki a segítséget, ellátták minden jóval, még Brünhildának is került egy zsák sárgarépa és folytatta útját Fehértorony-várába, remélve, hogy napnyugta előtt még odaérhet és végre a fogadóban éjszakázhat.*

Tárgy: Re: 3. Apró tanya Vas. Aug. 16 2009, 20:52

*Mosolyogva vezette kedvesét kézenfogva. Minden pillanatban hátranézett, hogy nem nyitja-e ki a szemét a nő. De szerencsére hallgatott a myrtére és volt annyi türelme, hogy kivárja, míg engedélyt kap a szeme kinyitására. Mitryas már nagyon izgatott volt és alig várta, hogy mondhassa feleségének, nissa ki a szemét. De már nem volt sok hátra. Még pár méter és a mester ujjongva szólt kedveséhez.*
-Hiswa drágám, kinyithatod azokat a gyönyörű szemeidet!
*És ekkor egy forró csókot lopott a tündétől, majd átkarolta, s úgy engedte át neki a látványt. Ott álltak az Öreg Magtár előtt. Mitryas mosolyogva mutatott az előttük található kis forrás felé. Remélte, hogy kdvesének nagyon fog tetszeni a dolog. Ennek hangot is adott. De előbb ismertette, mit is látnak most.*
-Szerelmem, ez itt Evolyran legeslegtisztább forrása. Úgy gondoltam, hogy eljöhetnénk ide és vihetnénk haza ebből a vízből. Ez nagyon egészséges. Úgy mondják, hogy még gyógyító hatása is van. No és ennek kapcsán azt is meg kell említsem, hogy sok bájitalhoz, gyógyszerhez meg egyebekhez tökéletes alapanyag. Tehát ha ezzel dolgozol, gyógyital készítésekor, biztosra veheted, hogy sikerülni fog a dolog. Nem mintha az én drágám enélkül nem tudna remek gyógyitalokat készíteni! Csak hát gondoltam, ez tetszeni fog.
*Mosolyogott Hiswára, majd hátrasétált a lovakhoz és elhozta a ballonokat, amiket azért hozott, hogy vizet töltsenek beléjük a forrásból. ~Remélem, hogy valóban jót tettem ezzel. Nem szeretném, ha most fakadna ki szegény és azt mondaná, nem volt jó ötlet ezért idejönni.~ Aggodalmaskodott a myrte, s éppen ezért fordult ismét kedveséhez.*
-Egyébként nem csak ide terveztem az utat. Még bemegyünk Apró tanya központjába is, ahol megtekinthetjük, hogyan dolgoznak az emberek varázs nélkül. Engem nagyon érdekel a dolog. Remélem, téged is szerelmem!
*Azzal még egy csókot adott kedvesének, s átkarolta derekát.*

Tárgy: Re: 3. Apró tanya Vas. Aug. 16 2009, 21:21

*Érzékeny fülei már messziről kiszűrték a tanyasi jószágokra jellemző hangokat. Szája kis mosolyra húzódott, és engedelmesen követte férjét, aki végül megállította, és megengedte, hogy végre kinyissa szemeit. Nem mintha nem hallotta volna eddig a most előtte szaladó patak finom csobogását, de fogalma sem volt, hogy melyik vízhez is közeledtek. A szemeit is hiába nyitotta ki, hiszen ez sem segített neki a felismerésben, mert még életében nem járt ennél a kis pataknál. De az elmondottakból ítélve, jobb helyen nem is lehetnének. A gyógyszeri már úgyis igen csak megcsappantak, hisz ezért is gyűjtötte be legutóbb azt a kosárnyi füvet, aminek egy részét kiszárította. Így aztán széles mosollyal arcán fordult szerelméhez.*
- Köszönöm kedves. Ez kifejezetten jó ötlet volt tőled.
*Megvárta, hogy a myrte visszatérjen a ballonokkal, és elvett egyet a kezéből, hogy segítsen neki a megtöltésükben.*
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire figyelmes vagy... Már mint azt, hogy észre veszed ha elfogy valami a készleteimből. *mondta a mester mellé guggolva, s a ballon száját megmerítve a hűs vízben* - Köszönöm, hogy ilyen sokat vagy velünk velünk mostanában.
*Kedves mosolyt küldött a myrtének, majd kissé elkomolyodott arccal folytatta.*
- Az utóbbi hónapokban furcsa dolgokon megyek keresztül... *a myrtére pillantva látta, hogy az nem igazán érti miről is van szó* - Valami történt velem... vagyis bennem azon az éjszakán, amikor el kellett hagynom a földeteket.
*Nem szívesen elevenítette föl azt az időszakot, amikor a férje elúzte a myrték földjéről, de most nem volt más választása.*
- Valami furcsa "dolog" részese voltam... Azon az éjszakán minden ok nélkül elájultam.
*Beszéd közben a myrtére nézett, aki felkapta fejét a hallottakra, és kérdőn tekintett nejére.*
- Nem tudom, mi történt... hogy miért történt azt végképp nem. De azon az éjszakán, és még másnap reggel is ott voltam a házunkban... és láttam azt is, hogy a rólam kreált illúzió segítségével akartad elfogni a gyerekeinket.
*Kissé megszeppent ábrázattal nézett most rá, s közben kiemelte a ballont a vízből, és lezárta a tetejét.*
- Próbáltam beszélni hozzátok, de senki nem vett észre engem... Azaz Alya észlelt vhogy, és hallott is engem. Ezért szaladt ki Thalionnal a házból... Mert én kértem meg rá.
*Tanácstalanul nézett a férfira.*
- Mi történik velem Mitryas? Vannak pillanatok, amikor arra ébredek föl, hogy olyan helyet látok, ahol még csak nem is járhattam eddig. És azok az istenverte helyek léteznek is, mert magam győződtem meg róla... Mert... mert attól féltem, hogy megőrülök.

Tárgy: Re: 3. Apró tanya Vas. Aug. 16 2009, 21:51

*Aggódóan tekintett feleségére. Nem is gondolta volna, hogy Hiswa ilyesféle dolgokon megy keresztül. Egyrészt mert keveset volt otthon, csak az utóbbi hetekben sikerült hosszabb időt szakítania szeretteire. Másrészt pedig felesgée nem is beszélt neki ezekről a dolgokról. Ez kissé aggasztotta is Mitryas-t. Hiszen nem értette, miért nem árulta el neki Hiswa ezeket eddig. Főleg, ha azt vélte hinni, hogy megőrül. Kissé értetlenül is nézett kedvesére.*
-Szerelmem, erről eddig miért nem beszéltél velem? Tudod, én mindenben szívesen segítek, amiben csak tudok. És nem hagynám, hogy megőrülj vagy bármi ilyesmi. Csak ehhez szólnod kell nekem. Mert nem mindig tudom észrevenni, ha baj van. Mivel ritkán vagyok itthon hosszabb időre. És gondolom ezeket a dolgokat akkor tapasztaltad, mikor nem voltam itthon. De akkor is bánt kissé, hogy ezeket nem mondtad el rögtön. De a lényeg, hogy elmondtad.
*Mondta mosolyogva. Mikor visszaemlékezett arra a bizonyos napra, mikor elküldte Hiswát és egy kis időre fekete myrtévé vált, megborzongott. Nagyon nem szerette ezeket az emlékeket felidézni. Legszívesebben kitörölte volna magából. De nem lehetett. Ezek az emlékek mélyen belevésték magukat az emlékezetébe, az elméjébe.*
-Szerelmem, biztos vagyok abban, hogy semmi bajod sincsen. Csupán kisebb változáson mész át. Ez ritkán fordul elő ilyen korban, de nem lehetetlen.
*Nagy levegőt vett, s igyekezett minden tudását átadni feleségének. Közben el is mosolyodott, nehogy kedvese azt higgye, hogy épp valami rossz hírt fog kötölnii vele.*
-Szóval ha jól gondolom és jól is tudom, akkor te most egy olyan változáson mész át, ami...ami magát azt a dolgot változtatja meg, ami benned van. Már a mágiára értendő.
*Kissé nehéznek találta elmagyarázni a dolgot, mert maga sem értette teljesen, csak tudta, hogy mi ez és hallott róla egyet s mást.*
-Tehát te ugye egészen idáig gyógyítói tevékenységet végeztél. Ezt tanultad, ez érdekelt, ehhez volt tehetséged...a lényeg, hogy ezta mágiaágat tanultad meg és ebben profi vagy, hogy így mondjam. De történni szokott olyan is, hogy valakinek idővel megváltozik a "tehetsége", vagy nem is tudom, hogy mondjam. Szóval megmarad az a tudása, amit eddig tudott, de megtanul valami újat is. Lesz egy olyan készsége, ami arra készteti, hogy más mágiaágat is elsajátítson.
*Látta kedvese arcán, hogy eléggé nehéz neki felfogni mindezt, éppen ezért igyekezett a lehető legérthetőbben és legrövidebben magyarázkodni.*
-A lényege a dolognak az, hogy a mágia, ami benned lakozik, elkezd olyan dolgokat művelni, ami más mágiaághoz tartozik. Mint ez is, hogy láttál minket...a valóságot. És a többi helyet is. A mágiaág nevét nem tudom pontosan, de azt tudom, hogy mostantól erősen rá kell állj arra, hogy tanuld ezt, mert különben a mágia, ami benned lakozik, felemészt téged ezekkel a látomásokkal, vagy hogy is nevezzem őket. Magyarán meg kell tanulnod irányítani mendazt, ami most veled történik. Remélem, érthető voltma és nem ijesztettelek meg vagy zavartalak össze édesem.
*Mondta, majd szorosan átölelte, s csókokkal lepte el kedvesét. Kissé aggódott a dolog miatt. Hiszen ilyet még sosem taapsztalt. De bízott kedvesében és képességeiben. Ez megnyugtatta kissé, de nem teljesen. Így hát egy kis megerősítést várt feleségétől.*

Tárgy: Re: 3. Apró tanya Hétf. Aug. 17 2009, 09:26

*A lovakhoz sétált, és Szürkehát nyergéhez erősítette a ballont. Aztán hálás mosollyal fordult vissza férjéhez.*
- Tudod, nem igazán merülhettem bele ezekbe a dolgokba, amikor még a családommal éltem...
*A rossz emlékek egy pillanatra beárnyékolták arcának finom vonásait.*
- Lényegében csak egyetlen dologba merülhettem bele: az ölés művészetébe... hogy szépen fejezzem ki magam.
*Keserű mosoly jelent meg szája sarkában, de szinte azonnal el is illant arcáról, s szemei újra vidáman fürkészték a mestert. Lassan hozzá sétált, és gyengéden végig simított a férfi arcán.*
- De már minden jó... Nem kell többé attól rettegnem, hogy egyszercsak felbukkan Arel, vagy ami még rosszabb lenne, maga Alonar Beowoulf. Vele nem vehetném föl a harcot. A fiát még csak-csak le tudnám győzni, de vele szemben... esélyem sem lenne.
*Kis hallgatás után folytatta.*
- De ez már a távoli múlt édesem. Már csak te, és a gyerekek vagytok nekem, na meg persze Myl is fontos szerepet tölt be a életemben, hiszen általa ismertelek meg téged. *röpke csókot lehelt a myrte ajkaira, majd halkan még hozzá fűzte:* - A világért nem szalasztottalak volna el szerelmem. Te adtál értelmet nekem ahhoz, hogy legyen miért harcolnom az életemért... És nagyon kedves tőled, hogy ilyen sokat segítel nekem. De, nem kell aggódnod, mert már rájöttem én is, hogy nem megőrülni készülök, hanem valami új dolog kezd kitárulkozni előttem... És meg kell hagyni, amit eddig tapasztaltam az kifejezetten tetszik nekem. Persze azért még boldogan fogadom a segítségedet abban, hogy megtudjuk, pontosan mi is történik velem.

Tárgy: Re: 3. Apró tanya Hétf. Aug. 17 2009, 09:39

*Mosolyogva hallgatta kedvesét. Nem is tudta, először mit mondjon. Ugyanis a nő eddigi mondataiól úgy vette ki, hogy fogalma sincs arról, mi is történik vele. Most meg kiderül, hogy mindent tud. Na jó, majdnem mindent. Persze a mester azért örült ennek. Csak kissé meglepte a dolog.*
-Nos életem, szívesen segítek, csak szólj. Bár ahogy hallom, nem kellettem ahhoz sem, hogy kideríts, mi is történik veled. Szóval szerintem meg tudod oldani a dolgot egyedül is. Képes vagy rá szívem! De ha mégis segítségre szorulnál, én mindig a rendelekzésedre állok. Hiszen azért vagyok a férjed. És azért szeretlek...mert én érted még meghalni is képes lennék. És ezt tudod jól életem.
*Azzal megcsókolta kedvesét és Szürkehát felé fordult, aki egy nagyot nyerítve adott jelet abbéli szándékának, hogy indulna. Mitryas látta az állaton, hogy nehéznek találja a ballonokat, így hát magához hívta az állatot és megsimogatta a fejét, majd a sörényét is és a ló egész testét. Közben egy igézetet mondott el magában, ami a ló teherbírási képességét növelte egy kicsivel, hogy ne érezze olyan nehéznek a ló a két ballont, amit megtöltötek a patakocska vizével. Ezután a myrte visszafordult Hiswához és egy hirtelen mozfulattal felkapta, majd csókokkal lepte el.*
-Szeretlek szerelmem! És úgy gondolom, hogy remek feleség és családanya, valamint a legeslegjobb nő vagy az egész világon! És csak a enyém...na meg a gyerekeké is részben persze.
*Tette hozzá nevetve, majd szorosan magához ölelte a tündét. Hosszú ideig maradtak így, de aztán Mitryas végül egsy hosszú csók kíséretében letette kedvesét. Mosolyogva füttyentett egyet, mire Ében is megjelent Szürkehát mellett, a házaspár előtt. A myrte őt is megsimogatta, majd kedveséhez fordult.*
-Nos, felőlem indulhatunk be Apró tanya központjába. Mit szólsz? Egy kis varász nélküli nap.
*Kacsintott még egyet, aztán megvárta, míg kedvese felpattan Ébenre, azzal ő is felugrott Szürkehátra, s már meg is kezdték utukat Apró tanya központja felé. ~Remélem, hogy minden jól fog menni. Érdekes lesz varázs nélkül lenni egy fél napon keresztül.~ Azzl tovább léptetett lovával Hiswa mellett.*

Tárgy: Re: 3. Apró tanya Hétf. Aug. 17 2009, 11:32

*Kacagva kapaszkodott a myrte nyakába, míg a férfi abba nem hagyta forró csókjainak kiosztását, amit egyébként az elf élvezettel viszonzott. Aztán kicsit még összebújva maradtak, s Hiswa könnyed csókot lehelt férje nyakára, miközben kibontakoztak egymás karjából. Aztán hamarosan Ében hátán ülve léptethetett a nevéhez méltán "apró" falucska utcáin. Ami lényegében egy nagyobbacska, és persze széles útból állt, no meg ugye az út szélén épült házikókból, és még néhány kisebb utcából, melyek egyébként zsákutcába torkolltak. Maga a tanya talán csak azért állt ott ahol, mert meglehet jó ötletnek vélték a városiak, ha a nyüzsgést nem igazán értékelő gazdák egy részét ide csoportosítják. Na meg az sem elhanyagolható szempont, hogy így legalább megoldott volt a város ellátása is, már ami az élelmezést illeti.
Minden esetre Hiswa kissé felhúzott szemöldökkel nézte az apró házakat, és a hozzájuk tartozó még apróbb kerteket. Hiszen itt csak ennyit láthatott, mivel az igazi termesztés az nem a tanyán ment végbe, hanem kint a határban, ahol a gazdák napjaik jó részét kénytelenek eltölteni vetés, s aratás ideje alatt.*
- Lehet, hogy én vagyok nagy igényű, de nem fér a fejembe, hogyan érezheti valaki othon magát egy ekkorka kis egérlyukban? Mert ezek a házak alig nagyobbak az egérlyuktól.
*Vidámságtól csillogó szemeit aztán a myrtére függesztette.*
- A te néped össze nem hasonlítható az emberekével... Ti olyan vidám, és nagy életteret hagytok magatoknak, míg sok más nép azon van, hogy minél kisebb helyre tuszkolja be a lakosságát.
*Kedves mosollyal arcán bólintott köszöntés képpen egy mellettük elhaladó asszonynak, aki láthatóan nem igazán volt hozzászokva a jövevényekhez, mert csak hamar eliszkolt az egyik közeli házikóba, és ki se dugta az orrát, míg a két lovas el nem vonult onnan.*
- Az elfek között is nagy különbségek vannak, de még közülünk sem hasonlít egy sem az emberekre. Bár még magam sem ismerem ki magam igazán a saját népem táján, hiszen éjtünde létemre nem szeretem a föld belsejébe nyúló barlangjainkat, melyekben elvileg élnem kellene. Bár, már az is kínos, hogy közel, s távol én vagyok az egyetlen éjtünde, akinek fehér a haja, és világos a bőre.
*Csillogó szemeit újra a myrtélre emelte.*
- Képzeld, egyszer még azt is mgkaptam, hogy nem vagyok tisztavérű éjelf. *aztán kissé el is gondolkodott a dolgon* - Bár, ha jobban belegondolok, akkor van benne valami. Hiszen, ha valóban tisztavérű volnék, akkor most sötét bőröm, és sötét hajam volna. Nem de?
*Kíváncsian pislogott a mesterre, hátha van némi hozzáfűzni valója a dologhoz, s közben fél szemét az egyre nagyobbá váló, és egyre erősebb kontúrt öltő városon tartotta, mely felé közeledtek.*

Tárgy: Re: 3. Apró tanya Hétf. Aug. 17 2009, 11:55

*Magában nevetett Hiswa mondatain, kijelentésein. Kissé még fura is volt a helyzet. Hiszen ez fordítva szokott lenni. Ő beszél egyfolytában és Hiswa kuncog rajta. Főleg most furcsa a dolog. Mikor Mitryas hozta ide Hiswát és neki kéne beszélnie, mik is ezek, hol is vannak, erre meg a tünde magyaráz mindenről. Persze amit gondol, nem arról, hogy mi is az konkrétan. Így hát a mester mosolyogva felvilágosította néhány dologról.*
-Nos életem, ezek a házak jóformán csak alvásra, evésre és ivásra szolgálnak. Lakni nem igen laknak bennük. Ugyanis a napjuk legnagyobb részét kint töltik a földeken. És ezek nem az itt látható kis kertecskék, hanem a falu határában található hatalmas földterületek. Tudod Hiswa, ők földművesek, gazdálkodók. Ebből élnek meg. Termelnek. Ezért kapják a pénzt. Bár nem a legeslegfényűzőbb életet élhetik így, de meg lehet belőle élni. És hát muszáj is nekik, mivel ők ehhez értenek és nem máshoz. Még harcolni is alig-alig tudnak. Mert ha tudnának, akkor Fehértorony-várában lennének őrök, vagy katonák.
*Igyekezett mindent elmondani kedvesének és átadni azt a tudást, amit ő tud. Közben amikor elhaladtak egy-egy ember meleltt, Mitryas mindnek biccentett. Nem ismerte ugyan őket, de sosem volt még olyan, hogy falun vagy olyan helyen, ahol nincs sok ember, ne köszönt volna mindenkinek. Ő amolyan illedelmes fickó volt. Aztán Hiswára tekintett hatalmas szemekkel. Nem nagyon tudta felfogni, hogy hogyan is lehet egy varázstudó népet egy varázstalannal összehasonlítani.*
-Nézd életem. Ők varázstalanok. Nincs bennük meg a mágia. És hát rákényszerülneka kétkezi munkára. Hisz láttál már ember harcosokat, nemde? Ők is mindenféle fegyvert használnak mágia helyett. És mivel sokan vannak és nem tudnak varázsolni, kénytelenek kis telkeket építeni, ahova a gazdálkodók csupán étkezni és aludni, netán pihenni térnek be. Így kevés területet kell felhasználnia szállásolásra, s nagyobb teret kaphat a termőföld, érted?
*Beszéd közben végig mosolygott. Szerette, ha olyan dologról beszélhet, amit a másik nem tud és el kell neki magyarázni. Közben témájuk már az elfekre vándorolt át, s onnan Hiswára. Mitryas száját elhúzva válaszolt.*
-Szerelmem, engem nem érdekel, miféle, félvér vagy akármi vagy. A lényeg az, hogy gyönyörű vagy és én nagyons zeretlek. És te is engem. Más már nem nagyon tud érdekelni édesem.
*Azzal közelebb húzódott lovával Ébenhez, hoy Hiswához férjen, s megcsókolhassa. A hosszú csók után mosolyogva tekintett előre, ahol a földek voltak láthatók. Sok-sok gazda dolgozott ott. Mitryas látta, hogy szegények igen csak szenvedneka tűző napon, így illúzióval egy kis árnyékot varázsolt nekik.*
-Nos, így már nem lesz annyira melegük. *Fordult kedveséhez, majd előretekintett, ahol egy hatalmas tornyot pillantott meg egy nagy várfallal körülvéve. Halvány mosoly ült ki arcára, majd vbisszafordult Hiswához.*
-Nézd csak szívem! Az ott a Fehértorony-vára. Ott lakik az emberek fejedelme, Antonius nagyúr. Ha még egyáltalán ő a fejedelem. Ugyanis mostanában nagy zűrök vannak az embereknél. Véleményem szerint nem is lenne valami okos cselekedet, ha odamennénk. Bár ha nagyon szeretnél,a kkor mehetünk. Meg tudjuk magunkat védeni, ha nagyon muszáj, nemde? *Kacsintott feleségére.* -De talán nem támadnak a myrte Mesterre és csodaszép feleségére.

Tárgy: Re: 3. Apró tanya Hétf. Aug. 17 2009, 12:18

*Figyelmesen hallgatta a myrte beszámolóját, s közben érdeklődve szemlélte a földeken munkálkodó embereket. Majd Fehértorony-várának említésére felkapta fejét, s alaposan szemügyre vette a hatalmas falakat, melyek körülölelték az eget ostromló, csontfehér tornyot.*
- Lenyűgöző, hogy varázstalanok ilyen csodás dolgokat is képesek alkotni. Bár már jártam emberek építette helyeken, de azok meg sem közelítették ezt a várat.
*Lovaik patája hangos koppanással ütődtek a híd kövéhez, mely a várat összekötötte a tóparttal. A várkapuban marcona őrök lesték az érkezőket, mivel nem csak ők ketten járták most éppen a városba vezető hidat. Hiswa barátságosan mosolygott az őrökre, miközben elhaladtak mellettük. Aztán beértek a várudvarra, ahol igazi zsibvásár, és kofák fejhangú kiabálása hangzott minden irányból. Hiswa arra tippelt, hogy talán éppen valamilyen fontosabb vásári napon toppantak be ide.*
- Nézd Mitryas! Ekkora piacot még az életben nem láttam. Tudod, régen, még Álomfalva idejében, nagyon sok településen megfordultam, és voltak köztük számos nagyon gazdag városok is, de egynél sem találkoztam ekkora kirakodással, és ilyen bőséges választékkal.
*Futólag felmérte, hogy nagyjából mit, merre is árulnak, és lelkes pillantással fordult a mesterhez.*
- Ugye szétnézünk itt, ha pihentünk egy kicsit? Légyszi kedves...
*És olyan elbűvölően pislogott férjére, hogy talán még egy jéghegy is megolvadt volna a pillantásától.*

Tárgy: Re: 3. Apró tanya Hétf. Aug. 17 2009, 12:35

*Már a várba vezető hídon álltak, mikor az utóbbi mondatát befejezte. Úgy tűnt, nagyon nagy a forgalom. Hiswa úgy vélte, hogy valamiféle vásár készülődik itt. Vagy talán már van is. És hát olyan meggyőzően nézett kedvesére, hogy a férfi nem bírt ellenállni neki. Beleegyezően bólintott egyet mosolyogva.*
-Rendben édesem, de vigyáznunk kell. A legnagyobb tömegben történnek a legnagyobb bajok.
*Kiss szégyellte magát eme kijelentése miatt. De nem tehetett róla, hogy féltette kedvesét. Hiszen fontos volt számára. Nagyon is. Az élete értelme volt e tünde. Így hát nem csoda, hogy ennyire féltette. Leszállt Szürkehátról, majd Hiswát is lesegítette és lovaikat kantárszáron vezetve haladtak tovább a várban, a sok kofa és árus között. Nagy volt a tömeg. De ennek ellenére kényelmesen lehetett közlekedni mindenhol. Mitryas ennek kimondottan örült. Uganis ki nem állhatta, ha nem tudta azt csinálni, arra menni, amerre ő szeretett volna. Éppen elkerültek egy kisgyermeket, aki az anyjának könyörgött, hogy vegyen meg neki valamit, mikor Mitryas Hiswa felé fordult.*
-Kedvesem, nem kellene valamit venünk a gyerekeknek, ha már itt vagyunk? Bizonyára örülnének neki. Menjünk és nézzünk körül arra. Ott mintha több gyermek állna. Biztosan ott árulják az ilyen kisebbeknek való dolgokat.
*Mutatott előre, ahol valóban egy hatalmas gyermeksereg ácsorgott, s kórusban követelték szüleiktőla kezükben szorongatott kis tárgyakat,állatkákat. Mitryas közben oldalra pillantott és meglátott egy igen különleges dolgokat áruló kofát. Megállt, s Hiswaát kicsit közelebb rántotta magához, amjd a fülébe súgott.*
-Mindjárt megyek szerelmem. Van itt egy kis elintéznivalóm. Addig nézz valamit Alya-nak és Thalion-nak.
*Azzal elengedte kedvesét, s ő mag pedig az árushoz fordult. Kösönt neki, majd nézelődni kezdett. Haar meg is pillantotta a megfelelő tárgyat kedesének. Boldogsága teljesen kiült arcára. Felnézett az árusra,majd így szót.*
-Ezt kérném itt.
*Azzal rámutatott egy csodaszép karkötőre. Az árus kaján vogyorral az arcán felemelte az ékszrt, majd becsomagoltaa mester kérésére. Mitryas előkapta az erszényét és mnden só nélkül kifizette az árat ami a kofa kért érte. Ezután biccentett neki egyet, majd előrefelé nézett, merre is lehet kedvese. Hamar meg is pillantotta a gyereksereg között. Mosolyogva indult meg arrafelé Szürkeháttal a nyomában. Közben a becsomagolt karkötőt a zsebébe csúsztatta. Mikor odaért kedveséhez, így szólt.*
-tt is vagyok. Látod, csak pár perc volt az egész! Találtál valami érdekesek a gyerkőcöknek?
*Azzal ő is nézelkődni kezdett a sok játék között, hogy mit is lenne érdemes megvenni az ikreknek.*

Tárgy: Re: 3. Apró tanya Hétf. Aug. 17 2009, 12:43

*Annyi szép apróság volt ott az orra előtt kitéve az asztalra, hogy azt se tudta, mit nézzen. Aztán végül az asztal belsején álló furcsa kis gömböcskékre tévedt tekintete.*
- Ezek mik volnának?
*Kérdését a kofához intézte, s közben óvatosan megkerült pár gyereket, hogy közel férkőzhessen a kinézett tárgyakhoz. Azután már keze lassan meg is indult az egyik ilyen gömböcske felé, hogy megérinthesse. Annyit látott azért rajta, hogy üvegből készült valószínüleg.*
- Azok a nyugati tengeren fekvő szigetek egyikéről származnak... *eközben Hiswa keze már érintette is a gömb tetejét, mely az érintés pillanatában aranylón felvillant, s a belsejében mintha eleven tűz kezdett volna erre-arra örvényleni* - Az ottani őslakosok mondáinak egy csodás teremtményét ábrázolja.
*S erre, mintegy varázsütésre, az örvénylő tűz közepén kirajzolódott egy madárféle kontúrja. Majd a kép egyre élesebbé, kivehetőbbé, nagyobbá vált. A madár tollazata lángnyelvekként lobogott a gömb belsejében. Hosszú csőrét mintha rikoltásra nyitná, de hang az nem jött belőle, viszont a madár nyelve is lángnyelvként bukkant elő párszor a csőréből. Aztán a tüzes szárnyak csapongtak párszor, s a madár egyszer csak milliárdnyi, apró tűzszikrává pattant szét, s lehullott a gömb aljára, hogy újra jöhessen a tűzörvény melyből újra kirajzolódhat a pompás főnix madár. Mert főnix volt a gömb belsejében megalkotva.*
- Ez nagyon csodálatos... Van még más állattal is? *erre a kofa egy hasonlóan csodálatos alkotást mutatott meg neki, melyben egy szárnyas ló szelte a fehér felhőkkel tarkított kék eget. Eközben férjét is észrevette végre maga mögött, aki ki tudja, mióta is állhatott már ott, mivel annyira belemerült a nő a csodálkozásába.* - Nézd Mitryas! Nem fantasztikusak? Tökéletes ajándékok volnának Thalionnak, és Alyanak.
*És örömittas pillantásokat vetett kedvsére.*

Tárgy: Re: 3. Apró tanya Szomb. Aug. 22 2009, 08:52

*Mosolyogva figyelte kedvesét, amint a sok-sok áru közt válogat, magínem megpillanthatott valamit, mert határozottan megindult valami vagy valamik felé. Mitryas persze mooslyogva követte őt és figyelte, ahogyan kedvese megcsodálja azokat a gömböket. Közben a kofa mesélt, amit Mitryas szinte alig hallott a nagy gyerekzsivajtól. ~Ezek valóban remek kis tárgyacskk. Az ikrek bizonyára boldogok lesznek a láttukkor. Főleg, hogy ezt myrték készítették, nem pedig holmi nyugati népek. Persze ha úgy vesszük, azok a myrték nyugatiak. De hát akkor is myrték.~ Gondolta, miközben kedvese észrevette őt. A mester rámosolygott, s bólintott egyet.*
-Persze édesem. Ezek remek ajándékok a gyerkőcöknek. Úgyhogy most jobb lesz, ha fizetünk.
*Azzal megvárta, míg kedvese kifizeti a nem éppen barátinak mondott össezeget. De hát nem akart leállni vitázni a nővel. És különben is, majdnem a felét lealkudták így is. De a kofa okos volt, valószínűleg ismerte Mitryas-t. Már nem személyesen, csak hallásból, esetleg látásból. De ez nem nagyon foglalkoztatta a myrtét. Mosolyogva vezette tovább Szürkehátat, miközben Hiswa mellett haladva nézeődött még egy kicsit. Aztán hamarosan a vásár végére értek, így a myrte kedveséhez fordult.*
-Édesem, szerintem most már indulhatnánk tovább. A gyerekek már nagyon várhatnak ránk és még nem kis utat kell megtegyünk hazáig. Szeretlek édesem, és szeretném, ha már otthon lehetnénk, a mi kis "fészkünkben" a kis "fiókáinkkal".
*Azzal egy futó csókot adott Hiswának, nehogy túlságosan is felhívják magukra a figyelmet, aztán mindketten felpattantaka lovukra, hogy továbbindulhassanak. Végigügettek a sok vásárló nép között, majd kiérve a hídra elköszöntek az őröktől, azzal hazafelé vették az irányt, hogy mihamarabb othhon lehessenek.*

A rágcsálók

*Egész nap esett az eső. A patakok, melyek behálózzák a déli fertály ezen részét megáradtak, a föld tömény esőillatot árasztott magából. Az ég még mindig borongósnak hatott, pedig a felhők már oszlóban voltak, kiadták minden terhüket és most könnyedén félresöpörte őket a szél.
Dreamien épp Odint vezetve caplat a felszántott földek között a mély sárban. Ide hívták az Északi Fertályról.
A levél, melyet a galamb hozott egy elöljáró üzenete volt. Egy seldë falué, mely történetesen hallott az ishtar kalandjairól még azokból az időkből, mikor Ninquë és Etele nyomában loholt keresztbe-kasul a fél Birodalmon keresztül.
Úgy gondolták, talán az a mágus tudna segíteni nekik. Nem sok mágus van az Emberek uradalmában és Formenyát sem látják már arrafelé, körülbelül azóta, hogy Antoniust elűzte a trónról Kegyetlen Liana.
Ezért hát hívtak egyet. Tifar hosszas gondolkodás után indult csak el, mert nem érezte úgy, hogy éppen neki kellene ide jönnie, hiszen annyi rátermett, nála tapasztaltabb és bölcsebb tagja van népének. Mégis eljött felesége és gyermeke mellől, hiszen népe mindig is szívesen segített másokon, és mint újdonsült főmágus bizony kötelességei is vannak.
Bosszankodva húzza ki lábát egy mélyebb sárkupac mélyéről.
Végignézve fekete deres csődörén az is hasonlóképpen néz ki és hátra csapott fülei azt sugallták, úgy is érez, mint gazdája.
Nem sokára a szántóföldeket felváltják a gyümölcsösök és végre az utazó is talál egy kis füves részt, ahol nem merül csizmája térdig a jóféle feketeföldben.
Áttekintve az mélyművelésű fák felett már látható a falu a maga alacsony, nád-, és zsúpfedeles házaival. Hátul még valami magtárféle is felsejlik a párás levegőben.*
- Végre megérkeztünk, Odin.
*A mágus szavaiból süt a megkönnyebbülés. Botjára is súlyos sárrétegek rétegeződtek és nem könnyű még azt sem emelgetni már a hosszú út után. Oldalán Calassë lóg, nem válik meg tőle, mióta a kard kiválasztotta magának.
A falubeliek is észrevették és már láthatóan jönnek is elébe. Jól fog esni egy fürdő. Alig várja már, hogy rendbe szedhesse kicsit magát.*