Leroan dombság ~ Myrte határ

Leroan dombság

*Remegett a nyári szellő borzolta, zölldellőn hullámzó fűtenger, de még a fák élénk színben pompázó lombjain megülő levelek is reszkettek a talaj morajlásától. Enyhe táncot járt a föld a mezőn járó emlősök, hüllők, s kétéltűek alatt. De még a gyümölcsöktől roskadozó bokrok is megremegtek a rajtuk pihengető énekes madarak alatt. Por nem szállt fel sehol. A dombság dús növényzete megakadályozta ezt. Aztán a dübörgő hang közelebb, s közelebb ért. Már csupán egy kimagasló domb állta útját az arra vetődők tekintetének, elrejtve a föld remegésének okozóit. Mert többen is voltak. Sőt...
A morajlás már a környéken tébláboló élőlények fülébe kúszva dübörgött tovább. Végül megjelent egy almásderes mén az emelkedő tetején. Egy pillanatra megtorpant, de aztán hangos nyerítéssel ágaskodott föl, hírül adva a világnak, hogy Ő itt van, s Ő itt az úr. Erőteljesen vágta mellső patáit a földre, s a fűcsomók megvadulva szóródtak szét lábai körül. A morajlás meg csak nőttön nőtt. A hatalmas, izmos mén újra felágaskodott, nyerített, azután neki iramodott a zöldellő rétnek. A domb tetején ekkor jelent meg még egy, majd még néhány, aztán több tucatnyi vadló. A domb pillanatokon belül hátak, s fejek sokaságából álló, hömpölygő áradattá változott. Csak a lovak terén jártasok tudnák megsaccolni hány ló is törtetett most át a dombokon. Lehettek akár hetvenen, vagy százan is. Talán nem is egy, hanem több ménes összeverődött állománya volt. De, mint eleven víz, árasztották el a zöldellő tájat. Madarak rebbentek szét jöttükre, rágcsálók menekültek be búvóhelyükre, s ragadozók inaltak el közelükből félbe hagyva vadászatukat.
A ménes elidőzött egy darabig a dús füvet legelészve, majd ugyanezzel a hévvel tovább is álltak, hogy újra, és újra bebarangolhassák a myrték, s a mágusok földjének határait.
Ez hát a Leoran dombság, melyben szabadon áramlik az ezer színű élet, s háborítatlan vadsággal vágtázhatnak a vadlovak.*

» Leroan dombság ~ Mágus határ
» Zepher dombság
» 1. Morilindë, az Elfek városa