3. Minäril Calath

Tárgy: Minäril Calath Pént. Aug. 14 2009, 11:58

* Maya nagyon örül mikor Tifar azt mondja, hogy ő is örülne ha együtt menénnek tovább. Meegkönyebbül mikor azt az ötletet veti fel Tifar, hogy esetleg mehetnének lóháton is.*
- Igen az remek lenne!-*Mondta. Lovakat egyhamar találtak is, így folytatták útjukat Evolyran városába. Közben jót beszélgettek.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Szomb. Aug. 22 2009, 18:07

* Patadobogás hangját viszi a lágy nyári szél Minäril Calath falai felé, mire a kapu őrei kisvártatva fel is figyelnek. Amint közeledik a nő felismerik benne a tündét ki már annyiszor érkezett meg várukba, ahányszor talán kitárták ezt az ódon nagy kaput az érkezők előtt. Nem is más mint Selly biccent mosolyogva az őröknek majd belépteti lovát a várudvarba, hol a szokásos kicsiny de annál hangosabb nyüzsgés fogadja. Könnyedén lecsusszan lova hátáról és kantárját a fitalka lovászfiú felé hajítja könnyedén.
Szapora léptekkel indul meg a vártorony felé, hol kedvesét reméli. A mágust kire valahányszor gondol zakatolni kezd a szíve s orcája kipirul akárcsak egy vörös rózsa, mely bontogatja szirmait. Ugyan úgy szereti mint az első napon, ugyan úgy keletkeznek bőrén apró libabőrök érintésétől akárcsak először. Sietvén fel a lépcsősoron a megfelelő folyosóra fordulván a megfelelő ajtó előtt lágyan ejti csuklóját az ajtóra minek koppanása mégis oly erőteljes mint a tünde szerelme.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Szomb. Aug. 22 2009, 18:14

*A férfi mondhatni az eddigi idők ellenére nincs elhavazva inkább valamennyire megkönnyebülve érzi magát bár hogy a mágusok irányítása most kinek a kezébe került valószínüleg titok marad a számára de bármennyire is más lett szabadnak érzi magát. Éppen az ágyán feküdve néz ki az ablakon a lemenő nap sugarait páztázva melyek apró árnyakként csúsznak le a kőfalon. A férfi kissé fátyolos pillantásokkal figyeli miközbe kopogást hall gyorsan fel is kapja a fejét majd az ajtóhoz lépdel és egy könnyű mozdulattal kinyitja. Nem számított rá hogy Selly jön el kicsit el is mosolyodik a mágust is meg lehet lepni ami kicsit látszik is az arcán cask közelebb lép és megöleli a tündét régen nem látta de most már talán ténleg nem kell aggódni és tervezhetik a jövőt is*-Szia*köszön egy lágy mosollyal majd ha a tünde engedi meg is csókolja*-Hogyvagy?*kérdezi miközbe be engedi a lányt szemével őt páztázva*-Régen nem találkoztunk de azt hiszem mostantól ténlegesen válltoznak az idők*mondja egy kissebb mosollyal*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Szomb. Aug. 22 2009, 18:29

* Jó hallással áldotta meg őket az ég, meg is hallja az ajtó felé közeledő lépteket, így az izgatott várakozást, a viszontlátás öröme veszi át a tünde lelkében. Ahogy az ajtó kitárul előtte boldogságot sugárzó arcán széles mosoly terül szét, mitől kivillanak hófehér fogai. Belecsusszan egy kis lépéssel a mágus karjaiba s már miért is ne engedné a könnyű csókot, mire oly régóta áhítozik szerelmes szive.Lustán pillant fel a férfi szemebie....*
- Szia! - * hangja szinte suttogó volt, de bízott benne hogy a férfi hallása mit sem változott az a röpke távol töltött idő alatt, mi megint szétválasztotta őket.*
- Jól vagyok....most már. - *mosolyodik el újból s arcát a férfi mellkhasának nyomja, így hallja annak szívdobogását.*
- Minden távol töltött perc tőled olyan mintha egy világ választana el minket egymástól....De azt hiszem mostmár nem kell nélkülöznünk egymás társaságát.-*értett egyet a mágussal, szíve szerint sosem mozdult volna el mellőle, de az élet úgy kívánta hogy legyenek ilyen napok, hetek is.*
- Te hogy vagy? Valamitől oly más a tekinteted....történt valami?-*kérdezi cseppet sem aggódva, mert a változás a férfi arcán pozitív volt, mintha megszűnt volna valami nyomás alól.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Szomb. Aug. 22 2009, 18:40

*Kicsit elmosolyodik miközbe keze lecsúszik a lány kezére és bevezeti a szobába*-Ebbe reménykedek én is de nekem is hiányoztál hosszú idő volt bizony*mosolyodik el lágyan majd lehúzza maga mellé az ágyra a lányt átölvelve*-Egész jól, azt hiszem ennek is el kellett jönnie de nem bánom mielőtt azt hinnéd*mondja majd a mondatra elmosolyodik*-Hát más is... lemondtam a mágus vezéri jogaimról mostantól szabad ember vagyok*mondja egy csókot nyomva kedvese ajkaira majd elmosolyodik*-azt hiszem most már nem kell többes számba gondolkozni hogy egy népet vezessek elég csak magamra és persze rád vigyázni.. és azt hiszem most már több időt szentelhetek ennek is a mágusok vezetése már az új vezér dolga legyen az bárki is. Lehet túl sokáig voltam az*mosolyodik el*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Szomb. Aug. 22 2009, 19:03

* Ujjaival körülfonja a férfi ujjait és követi a szobájába. Szavaira felsóhajt, tudta hogy Seph várni fog rá, bár ez az idő bizonytalan idő volt, mégis érezte hogy senki nem piszkított bele kapcsolatukba. Annál jobban ismeri ő kedvesét. Dől a férfivel az ágyra, mi már oly ismerős volt számára,majd kényelmesen elhelyezkedett mellette s beleolvadt a férfi biztonságot sugárzó karjaiba.*
- Most már vége...eddig ol sok időt kellett kellett távol töltenünk egymástól, de talán az égiek így teszik próbára szerelmünket. Csatából, csatába, harcból, harcba....de azt hiszem kiáltuk a próbájukat!-*villant meg huncutul a szeme s egy apró csókot lehelt a kedves ajkakra.
Kicsit meglepték a férfi szavai, de nem érték oly váratlanul. Tudta hogy a férfit mennyire nyomasztja egy nép sorsa s irányítása, a felelősség és minden más....lehet - sőt Selly biztos volt benne - a férfi mostantól önfledtebb lesz s boldogabb.*
- Jól tetted drágám, mégha a végső okokról nem is tudok - hisz nem voltam itt - mégis hiszem hogy végre a saját életed élheted, oly kevés időd volt a normális élere...azaz életünket!-*helyesbítet majd huntutul kicsit oldalba lökte.*
- Tudok én magamra vigyázni! Hah túléltem már egyet s mást....-*öltötte rá nyelvét s beletúrt a férfi hosszú hajába.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Szomb. Aug. 22 2009, 19:24

*Mosolyogva bólint*-Igen azt hiszem én is . Túléltünk egy nagy csatát egy város pusztulását az új világ megtalálását és az újboli talpra állást is*mosolyodik el miközbe apró csókot lehell a lány ajkaira*-Szerintem is... BÁr igazábóül sok ok nem volt végtére is én választottam nem voltak külsú nyomások csak elhatároztam. És azt hiszem jól most már talán lehet egy normális életünk*mondja mosolyogva majd az oldalba lökésre kicsit felnevet*-Na... Tudom én*mondja lágy mosollyal végül*-űTudom és ennek felettébb tudok örülni*mondja közelebb hajolva a nőhöz majd lágyan a vállainál megfogva lefekszik az ágyra persze a nőt is maga mellé húzva*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Vas. Aug. 23 2009, 23:11

*Lassú léptekkel lépegetett a dús füvön, mi megelőzi Minäril Calath bejáratát és magát a várost. Lova engedelmesen követte őt. Természetesen kantárszáron vezette a férfi. Mélyen beszívta a friss levegőt, amit a keleti szél hozott a Belhan-tenger felől. Kezét ökölbe szorította a város falai láttán. Szíve egyre hevesebben kezdett verni. Ahogy szép lassan a kőhídhoz ért, mi a város kapujához vezetett, a ló patája hangosan kopogni kezdett. A férfi szabályosan beleremegett, ahogy meghallotta a hangokat. De nem az ijedtségtől. Csak hirtelen érte a hang. Ugyanis mélyen gondolatiaba volt burkolózva. ~Hát eljött az az idő, mikor visszahívtatok engem. Én megmondtam, hogy Sephrio nem fog skáig kitartani itt. De nem hitettek nekem, elküldtetek. És most meg visszahívtok. Ez ám az igazi dicsőség.~ Azzal higgadtan lépegetett tovább a hídon, mígnem elért a kapuig. Ott két őr állt, de mindketten aludtak. Viszont Thral lova nyerített egyet, mire mindkető páncélját csörömpölve felébredt. Ijedten néztek a férfira, mintha rémet vagy lidércet láttak volna. De aztán az egyik nagy nehezen megszólal.*
-Szép estét! Mi járatban erre?
*Thral csak felmutatta a levelet, ami Sephrio pecsétjével volt lepecsételve. Az őr ijedten visszahátrált, majd bólintott egyet, s a másikkal együtt kinyitották a városkaput a férfinak. Az biccentett nekik, majd tovább indult, fel, egyenesen a várba. Közben az utcákat, házakat, más épületeket fürkészte. Aztán a várra is rátévedt tekintete. Arcára ravasz mosoly húzódott. De nem szólt egy árva szót sem. Hisz mégis kihez szólt volna. Legfeljebb lovához, de Antalos nem volt az az éjszaka beszélgetős állat. Persze nappal sem beszélt, de olykor szívesen hallgatta gazdája meséit, történeteit. Viszont most fáradt és kimerült, valamint szomjas volt. A férfi ezt jól tudta, így meggyorsította lépteit, hogy mihamarabb a várba érhessen. Ez be is következett úgy fél órán belül. Thral ismerős volt errefelé, így rögtön az istállókhoz vezette Antalos-t, majd a pajtában bóbiskoló szolgának kiadta a parancsot.*
-Adj neki abrakot és vizet! Minäril Calath új nagyura megérkezett.
*Azzal faképnél hagyta a csodálkozó szolgát, s szép lassan a várépületbe vette az irányt. Lassan felsétált a lépcsőkön, majd benyitott az ajtón, s újból mélyen beszívta a levegőt, majd hangosan így szólt.*
-Megjött új uratok és parancsolótok, Thral nagyúr!
*Azzal egyenesen a trónterem felé vette az irányt, hogy elfoglalhassa az előző nagyúr helyét...*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Hétf. Aug. 24 2009, 13:08

*Fejfájás gyötörte. Nem tudott aludni miatta. Szinte az egész éjszakát végigvirrasztotta emiatt. Éppen ezért nagyon fáradt is volt. De még ennek ellenére is képes volt arra, hogy kikeljen ágyából és körbelovagolja a várat, valamint elnézzen a városba egy kicsit. Persze ez nem vett igénybe egy másfél órácskánál többet. Ugyanis Thral nem bírta tovább. Érezte, hogy feje nagyon fáj és menten leszédül lováról, ha azonnal nem megy vissza a várba. Ezt Antalos is érezte, így meg sem várta gazdája parancsát, hanem rögvest a várba vágtatott, ahol a szolgafiú elvitte a lovat az istállóba, s a nagyúr pedig visszament hálójába, hogy pihenhessen. De egyelőre ezsem segített neki. Főleg, mert kissé idegeskedett az itteni népségek miatt. Nagyon úgy tűnt, hogy nem örülnek visszatértének. Viszont nem volt más választásuk, őt kellett megválasszák vezérüknek. Ugyanis Sephrio után őt tartják a legerősebb mágusnak. Ami talán enyhe túlzás, de ő volt a legközelebb és a legelérhetőbb. És a mágusok tanácsa úgy döntött, jó hadvezéri képességekkel is rendelkezik, így hát megszavazták, hogy ő legyen Sephrio méltó és jogos utódja. Mivel Sephrio nagyúr nem hagyott maga után semmi parancsot vagy rendeletet, hogy kit válasszanak helyére. De talán Thral így jobban is járt. Bízott abban, hogy népe hamar hozzá fog szokni új nagyurukhoz és nem lesznek lázongások, belső harcok amiatt, hogy ő lett a Mágusvezér.
Aggódó pillantásokat vetett az egyik fali festményre, ami Sephrio nagyurat ábrázolta, egy nagy karddal a kezében, ami lángolt. Thral közelebb ment hozzá, s felnézett a hatalmas méretű Sephrio-ra.*
-Remélem, nem hagytál rám semmiféle galibát vagy gubancot! Még bele kel tanuljak a vezérségbe. És...tény, hogy utánad nagyon nehéz lesz jó vezérnek lenni. De megpróbálom. Hiszen mindezt népemért teszem. Mert szeretem őket. Bár tény, hogy magát a hatalmat sem vetem meg...
*Mondta hátratett kézzel, elgondolkozva. Lassan járkált a kép előtt és azon törte a fejét, hogy mit is kéne tennie most, hogy elfoglalta hivatalát. Közben észrevette, hogy fejfájása elmúlt, aminek nagyon megörült. Rögtön ki is küldetett az egyik hadvezérért, hogy ismertesse a hadseregek állomásait, valamint az ellenség táborait. Valami nagy dologra készült. De még maga sem tudta, hogy mire.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Hétf. Aug. 24 2009, 18:05

*Szép lassan visszasétált a trónushoz és helyet foglalt a kényelmes fotelben. Mély levegőt vett, miközben a bársonyhuzatot simogatta. Hümmögve csodálta meg az egész termet. Mivel tegnap még ideje sem volt megtekinteni mindezt, hiszen hulla fáradt volt. De most, ma...ma van elég ideje mindenre. Még sok minden furcsa neki. Hiszen eddig egy éppenhogy még a lábán megálló házikóban lakott messze e várostól. És hát ott nem volt ilyen kényelem. Viszont az valahogy otthonosabbnak tűnt. Ez a hely olyan..olyan idegen és rideg volt a férfi számára. Kissé kényelmetlenül is érezte magát. De tudta, hogy ez csak az újdonság miatt van. Majd elmúlik ez idővel. És az a jó, ha minél hamarabb. A férfi ekkor felkapta a fejét, mivel a terem ajtaja nyitódott, s belépett rajta az egyik kapitány. Thral nem ismerte őt, így nem tudta kellően köszönteni. Tehát megvárta, míg a másik köszönti őt. Elvégre ő a vezér, a másiknak kell előbb köszönnie. És így is történt.*
-Üdv, nagyuram! Trolvik vagyok, a harmadik század parancsnoka. Mit kívánsz tudni?
*Thral felállt helyéről, s szépen lesétált a lépcső aljához, ahol a prancsnok állt, majd kecsesen meghajolt előtte és üdvözölte.*
-Köszöntelek itt nálam, kedves Trolvik! Csak annyit szeretnék tőled kérbni, hogy egy térképen jelöld vagy jelöltesd be karonáiddal azokat a pontokat, ahol az ellenség táborai vannak. Utána pedig egy másik színnel a mienket. Csak ennyit kérnék. Ezt feltétlenül tudnom kell. Fontos dolog. köszönöm! Most el is mehetsz!
-Igenis, nagyuram! Engedelmeddel akkor távozok is.
*Azzal Trolvik meghajolt a nagyúr előtt, s elment. A nagyúr visszasétált trónusára, hogy lehuppanva ismét gondolkodóba essen, míg nem hozzák a térképet. ~Vajon mennyi esély lenne rá? Ha mondjuk a keleti szárnyat középre küldöm...áttörhetnénk a blokádot. Már ha még úgy vannak a táborok, mint legrébb tudakoltam.~ Sokáig gondolkodtt mindezen, bár nem látta nagy értelmét, hisz lehet, hogy már másképp van a felállás, és akkor teljesen át kell variálnia mindent. Ezért inkább csak várt és várt, hogy végre kézhez kapja, amit kért.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Hétf. Aug. 24 2009, 18:27

*Sietve szedte lábait a torony koros lépcsőin, s nem is nagyon nézett szét. Ha megtette volna, akkor elcsodálkozhatott volna azon, hogy annyi, de annyi ismeretlen arc mozgolódik a lépcsőkön, s a folyosókon. De Formenya nem tette. Minek is tette volna, hiszen itt mindig, minden ugyan olyan, és sosem történik semmi változás. Az egyik ajtó előtt elloholva még vetett is egy csodálkozó pillantást az ajtó fölött lógó kisebb zászlófélére.*
~Fura... Ez legutóbb még nem volt itt... Talán valami fejes jött vendégségbe Sephrio nagyúrhoz...~
*Többet nem is agyalt a dolgon csak rohant tovább a folyosón. Nem borús gondolatokat keltő rossz hírek érkezése miatt sietett íly nagyon. Ő mindig is úgy gondolta, hogy a jó híreknek sokkal gyorsabban kell célbaérniük, mint a rosszaknak. Így aztán sietett tovább. A nagyúr dolgozószobája előtt elhaladva köszönt egy őrnek... Végre egy ismerős arc... De ez még nem esett le neki... És futólag megtudakolta, hogy ott van-e Seph. Meg se várta, hogy a férfi végig mondja mondókáját, csak rohant tovább a fogadóterem felé, ahol ilyenkor Seph az idő nagy részét tölteni szokta. Pedig, ha meghallgatta volna azt a mágust... Akkor most tudná, hogy nem csak a szobában nincs, de az egész toronyban sem találhat rá... Ugyanis lemondott. De a férfi, látván a nő sietős távozását, csak lemondón legyintett, s az orra alatt megjegyzett halkan valami olyasmit, hogy sosem fog a nő megváltozni, és mindig csak fejvesztve rohangál... De ugye nem állt módjában befejezni mondandóját. Formenya egy kissé meglepődve lépett a terembe vezető ajtókhoz, melyek most résnyire nyitva voltak. Az egyik szárnyát jobban kitárta, s még egy pillanatig el is csodálkozott, hogy "jé... most nincsen őrség..", de akkor már bent is volt a teremben.
*- Üdv nagyúr!... Nézd el nekem, hogy így, hívatlanul, meg bejelentés nélkül rád török, de azt akartam, hogy tőlem hallhasd elsőként a nagy hírt. Na meg...
*Eddig jutott mire elért az alakhoz, aki éppen elmélyülten tanulmányozta az egyik ablakot. Vagy az ablakon kívűl lévő világot? Ezt nem is sikerült eldöntenie. Na nem minha ezen egy pillanatig is gondolkodott volna... Nem. Inkább mondhatni, hogy döbbent képet vágva állt meg a fickó mögött, aki még csak nem is emlékeztetett Sephriora. Formenya viszont nem jött zavarba. Nem is igazán foglalkoztatta a fekete hajú fickó, hiszen mi köze neki hozzá? Semmi. Ő Sephrio nagyúrhoz jött. Erre ott találta a nagyurat a fogadóteremben? Hát nem. Gyanús pillantások kereszttüzében fürkészte az igen csak gyanús mágust. Mert egy mágussal van dolga, ezt határozottan érezte belőle.*
- Te meg ki a fene vagy? *vonta kérdőre a nő* - És hol van a nagyúr?

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Hétf. Aug. 24 2009, 18:50

*Épp az ablakon bámult kifelé, s a lent mozgolódó alakokat figyelte. Többségük még csak nem is tudhatott arról, hogy Sephrio nagyúr lemondott a vezérségről, s pont Thral az, akit mágus vezérnek hívtak vissza. Ha tudnák, akkor nem lennének ily nyugodtak. Ugyanis tudni kell azt, hogy Thral éppen azért lett elküldve Minäril Calath-ból, mert Sephrio nagyúr ellen fel mert szólalni. De ez még akkor volt, mikor Sephrio sem volt nagyúr, hanem épp elhalálozott az előző, s eljött a választás ideje. Thral vagy Sephrio. Ez volt a nagy kérdés. És hát hogy egy kicsit többet megtudjanak a két mágusról, rendeztek egy amolyan vetélkedőfélét, ahol Sephrio és Thral összemérhették a különböző képességeiket. És ebben a vetélkedőben volt eg diplomáciai rész is, ahol egymással kellett beszélniük különböző dolgoról. És Thral felhozta azt a dolgot, amiért ő Seph-et nem tartotta megfeelőnek a anygúri posztra. Ez a dolog pedig az volt, hogy van egy ikertestvére, aki hajlamos sok gonoszság elkövetésére, valamint Sephrio sem veti meg a fekete mágiát és ez talán nem tesz jót majd a népének. Hogy esetleg gonosz uralkodó válik belőle, egy zsarnok. Természetesen ezt nem szó szerint mondta el, de a lényege ez volt. És ennek hallatán a tömeg felhördült, mert szinte mindenki Sephrio-t akarta látni a trónon. A vége az lett, hogy Thral-t nem számázték, csupán elküldték a városból, s Sephrio-t pedig még aznap nagyúrrá avatták. Ez azóta gyötri Thral-t. Pedig csupán csak jót akart népének. Bár bizonyos, hogy Sephrio erősebb volt és keményebb tudott lenni, ami abban az időben nagyn szükséges volt egy vezérnek. És taln jbb is volt, hogy Sephrio lett a mágus vezér. De ez idő alatt Thral is megedződött, így most már talán alkalmas a rang betöltésére. De azért még íy is voltak kételyei. Már alig várta, hogy beszélhessen a Tanáccsal, és végre hivatalosan is nagyúrrá avassák. Bár előtte nagyon is szeretné megtudni, hogyan jutott eszébe pont ő a mágusok tanácsának.
Még mindig kifelé bámult az ablakon. De ekkor hirtelen nyikordult a bejárati ajtó, s a férfi arrafelé kapta a fejét. Azt remélte, hogy a térképet hozzák neki, de csalódnia kellett. Ugyanis egy nő lépett be az ajtón, s már rögtön beszélni is kezdett. Thral persze agy szemekkel nézte, hogy mi folyik. Nem ismerte a nőt, viszont az úgy tűnt, hogy ismeri őt. De ekkor a férfi eszébe jutott, hogy talán Sephrio nagyurat keresi ez a nő itt. ~No igen...az előd. Biztosan sokszor fog még velem ilyen előfordulni. Hisz kevesen tudnak a dolgoról. Talán ki kellene hirdetni, hogy mindenki tudja.~ Gondolkodott, majd a nőre pilantott, aki igencsak rokonszenvetlennek találhatta őt, mert igen csúnyán nézett rá. Aztán még kérdőre is vonta őt. Thral csak megrázta a fejét, s sóhajtott egy nagyot, majd felállt, s elindult lefelé a lépcsőn, miközben beszélni kezdett.*
-A nagyúr itt áll előtted...Thral Worneus vagyok. Sephrio nagyúr lemondott vezéri posztjáról, s mostantól én vagyok a mágusok vezére. De ha nekem is szabad tudnom arról a nagy hírről, szívesen hallgatlak.
*Közben végignézett a nőn. Aztán meghjolt előtte szépen lassan, mad köszöntötteanőt.*
-Üdvözöllek kedves...

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Hétf. Aug. 24 2009, 19:07

*Szó bennakadt nála még jobban, és döbbenete igen láthatón ült ki arcára. Némám pislogott egy ideig a férfira, aztán amolyan "na ne hülyíts" mosoly mászott ajkai szegletébe, és kissé félre billentett fejjel szólalt meg.*
- Remek... A nap poénja megvolt... Akkor most elárulnád Thral Worneus, hogy hol van Sephrio nagyúr?
*És amolyan "értem én a tréfát" ábrázattal nézett rá. De mivel a férfi válasz gyanánt csupán szemöldökét vonta föl, így Formenya sóhajtott egy nagyot, és igen jól hallhatót, és a lehető legbarátságosabb arcot vágva szólalt meg.*
- Na jó Thral... Kezdjük előlről! *azzal fél lépést hátrált, s kezét formálisan előre nyújtotta* - Helló! Formenya Hyalma vagyok...
*Ezután kissé előre hajolt, hogy közelebbről beszélhessen a vicces kedvű fickónak.*
- Akkor most elárulod, hol van a vezér?
*És szép arcán továbbra is ott ült az a bizonyos "értem én a tréfát" arckifejezés, ahogy várta, hogy a mágus felhagyjon az ugratásával.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Hétf. Aug. 24 2009, 19:29

*Különös volt számára a nő viselkedése. Azt hitte, hogy elég érthetően beszélt. Mikor Formenya a kezét nyújtotta, ő megszorította, s ismét bemutatkozott.*
-Üdvözöllek, kedves Formenya. Thral Worneus vagyok... *Itt várt egy kicsit, aztán folytatta.* -...a mágusok vezére.
*Értette ő Formenyát. Hiszen Sephrio oly jó vezér volt és oly sokan szerették, hogy bizonyára nehéz lesz hozzászokni egy új vezérhez, aki sokban különbözik Sephrio-tól. Thral nagyot sóhajtott a nő arca láttán, ami azt sugallta neki, hogy nem igazán veszi komolyan a férfit. Így hát az megpróbálta neki elmagyarázni, mi is a helyzet.*
-Foglalj helyet kérlek.
*Azzal az egyik asztalhoz vezette, ami nem messze volt az emelvénytől, majd kihúzta a széket a nőnek, aztán ő maga is helyet foglalt. Összekulcsolta kezeit az asztalon, majd belekezdett hosszú magyarázkodásába.*
-Nézd Formenya. Tudom, nehéz elhinni, de Sephrio nagyúr már nem bírta a vezérséget. Sok volt neki és már tehernek érezte. Úgy tudom, hogy visszavonult egy csodás kis helyre, ahol együtt él párjával békességben. Mindkettejüknek jobb így. És ezután mivel vezér nélkül maradtak a mágusok, összeült az ilyenkor illetékes mágustanács és megvitatták, ki legyen a vezér. És hát rám esett a választás. Engem aztán értesítettek is egy levélben, amit Sephrio pecsétjével pecsételtek le. Ezt megkaptam, s a kérésnek eleget téve ideutaztam, hogy átvegyem a stafétabotot a jó öreg Sephrio-tól. Mikor tegnap éjszaka megérkeztem, Sephrio már nem volt itt. Bizonyára a pérjával éli immáron felhőtlenül boldog életét. Sajnálom, hogy csak én vagyok itt, de ha mégis szabad hallanom azt a hírt, akkor itt vagyok. De megértem azt is, ha nem kívánsz veelm hosszabb beszélgetésbe elegyedni, hiszen nem is ismersz. És gondolom, nem vagyok valami rokonszenves. Hiába, Sephrio remek vezér volt és még nem is volt oly ijesztő, mint én. Ha már élhetek ezzel a kifejezéssel.
*Mosolyodott el, majd hátradőlt a székben, amin ült. Mélyen Formenya szemébe nézett, s úgy várta, mit reagál a nő mindezekre.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Hétf. Aug. 24 2009, 19:50

*Arcáról fokozatosan hervadt le mosolya.*
~A fenébe... Mindig sikerül elbaltáznom az első találkozást a vezetőkkel... De mire is számítottam? Hiszen Antonius nagyúrral sem épp úgy viselkedtem, ahogy az elvárható lett volna egy fejedelemmel szemben... Erre most mit teszek? Sült bolondként kezelem a saját népem vezérét... Hihihi... Ez azért kissé kínos...~
*Szótlan követte a férfit, s fogadta el a felkínált helyet az asztalnál. Úgy ült ott a mágusal szemben, mint aki karót nyelt. Végül csak sikerült hangot kicsikarni a torkából.*
- Elnézésedet kérem nagyúr, azt hittem, hogy csak tréfálsz...
*De a hirtelen támadt zavar hamar alább is hagyott a nőnél, s lassan újra mosolyra húzódott szája.*
- És már megbocsáss, de láttam én már tőled sokkal félelmetesebbet is...
*Kicsit elhallgatott, hogy aztán jövetele okára térjen.*
- De, hogy ne raboljam feleslegesen drága idődet, hát elmondom mi okból kerestem föl vezéremet...
*Elnézést kérő pillantást küldött a férfinak, majd buzgón táskájába nyúlt, mely mindvégig ott függött oldalán. Egyszer csak megállt keze benne, s arcára elbűvölő bazsalygás ült ki. Aztán előhúzott egy pergament, melyen a hótündék igen nagy tiszteletnek örvendő Tanácsának pecsétje virított. Futó pillantást vetett a pergamenre, s átnyújtotta a mágusok vezérének.*
- Fredar Dimilë helytartó kért meg engem, hogy adjam át neked ezt a tekercset
*Azzal megvárta, hogy a férfi kibontsa, s olvasni kezdje a leírtakat. Ami, bár Formenya nem tudhatta, de azokat az eseményeket tartalmazta, melyeket a levegősodró, s myrte társnője tettek Orod Ingor érdekében. Így hát le lett írva, hogyan sikerült leleplezniük az áruló Aicale Cirissë gyilkos terveit, melyet az uralkodónő ellen tervelt ki. Ezen felül a levél tartalmazta a hótündék népének megújított hűségét, s elkötelezettségét a mágusok népe iránt, mint szövetséges birodalom.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Hétf. Aug. 24 2009, 20:10

*Csak mosolyogva bólintott egyet, hogy jelezze, semmi gond nincs, nem haragszik. Akövetkező mondaton csak jót mulatott, de nem szót egy szót sem, hanem várt. Kíváncsi volt a hírre és remélte, hogy ő is meghallhatja, mi is az, még ha nem is rá tartozik. És igen, Formenya elkezdte mondani a nagy hírt. Legalábbis úgy tűnt. De aztán abbahagyta és turkálni kezdett a táskájában, a férfi türelmesen megvárta, míg Formenya megtalálja a keresett pergament, s utána elvette tőle.Fredar Dimilë-ről még sosem hallott, de most nem ez volt a fontos. A lényeg az volt, hogy a hótündék helytartója. És ez volt elég fontos ahhoz, hogy Thral egyből kinyissa a pergament és elolvassa, mi is áll benne. Ezt szótlanul meg is tette. Beletelt pár percbe, mire a végére ért, aztán összetekerte és letette az asztalra. Mélyen Formenya szemeibe nézett, s csak most szólalt meg.*
-Köszönöm, Formenya! Igazán leköteleztél azzal, hogy megmutattad nekem ezt a fontos levelet. Ha nem bánod, megtartanám. Még szükség lehet rá. És gondolom, te nem vennéd sok hasznát.
*Mosolyogva tette arrább a pergament, hogy ne zavarja további beszélgetést. Aztán karba tett kézzel nézett fel ismét a nőre, s kezdett el beszélni.*
-Nos, nem mondanám, hogy lopnád a drága időmet. Örülök, hogy van vbalaki, akivel normálisan el tudok csevegni a dolgokról, amik most történnek itt. Tudod, nem könnyű sem a beilleszkedés, sem pedig annak az elfogadtatása, hogy mostantól már én vagyok a mágus vezér, nem pedig Sephrio. A hivatalnokok és a szolgák is mind Sephrio-nak hívnak és olykor még csak észre sem veszik magukat. Persze ez még csak az első napom, biztosan jobb lesz hamarosan. De tudod, elég nehéz így Spehrio után a vezéri posztra lépni. Ő mély nyomott hagyott az egész mágusnépben. Talán ő lesz minden idpk leghíresebb mágusvezére. De azért igyekszem majd mindenki igényét maximálisan kielégíteni, amint ezt tehetem. Próbálok jó vezér lenni és hozni azt a biztonságot, kedvességet, amit Sephrio nagyúr képes volt megcsinálni. Legalábbis én ilyennek véltem őt. Nagyo jó vezérnek tartottam. Annak ellenére, hogy anno még én voltam a másik jelölt és gyakorlatilag az ellensége. Mivel én is szerettem volna a vezéri posztot. De így alakultak a dolgok. Sok szempontból tehetségesebb volt nálam és még mindig az. Viszont most én vagyok a vezér, nem pedig ő. Muszáj helytállnom, különben csalódást fogok okozni a mágusoknak, ami csak rosszabítja a mostani, nem túl fényes helyzetet.
*Utalt itt a dagorladiakkal való háborúra. Kedvesen mosolygott, miközben beszélt. Formenya igen szimpatikus volt számára. És valahogy úgy érezte, hogy muszáj mindezt elmondania valakinek. Miután végzett, sóhajtott egy nagyot, majd így szólt.*
-No, de nem tudom, hogy te sietsz-e valahova. Mert ha igen, menj csak, nem kívánlak feltartani. Csak, egyszerűen jól esett mindezt elmondani. Köszönöm, hogy meghallgattál!

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Hétf. Aug. 24 2009, 20:28

- Sietni éppenséggel nem sietek. Viszont pillanatnyilag csupán azon okból jöttem ide, hogy átadjam a hótündék üzenetét a mágusvezérnek. Ezt megtettem, s illő eztán mennem a dolgomra.
*Lassan hátrébb tolta székét, s felállt az asztaltól. Tisztelettel meghajolt a vezér előtt.*
- Köszönöm a türelmedet... És mégegyszer elnézésedet kérném a viselkedésem miatt.
*Aztán kiegyenesedve bátran nézett a férfi szemeibe. Újra szélesen mosolygott.*
- És köszönöm a marasztalást is.... Ígérem, a következő alkalommal élek is vele. Az istenek segítsenek neked ezekben a napokban Thral Worneus nagyúr!
*Megvárta, hogy a nagyúr elbocsássa őt, s elköszönjön. Azzal újra meghajolt, majd megfordult és elindult kifelé a teremből.*

//Köszike a játékot! Very Happy

//

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Hétf. Aug. 24 2009, 20:39

*Megértően bólintott a nő válasza hallatán. Azzal ő is felállt helyéről, a széket a hyleére tolta, majd ő is meghajolt Formenya előtt.*
-Én köszönöm, hogy itt voltál velem! És egyáltalán nem haragszom a viselkedésed miatt. Teljesen érthető a dolog.
*És mosolyogva nézett a nőre, ahogy az is nézett rá. A szék támláját fogta, majd elrugaszkodva onnét Formenya mellé lépdelt, s boldogan biccentett egyet, miközben köszönöm-öt mondott.*
-Köszönöm és remélem, hogy a következő ilyen alkalommal valóban maradsz még egy kicsit. Vagy egy kis hosszabb időt.
*Azzal mosolyogva nyújtotta a kezét. Megszorították egymásét, aztán Thral kivezette ahölgyet fogadóterméből, majd az ajtóüt kinyitva neki végleg búcsút intett a nőnek.*
-Viszlát Formenya! Az istenek vigyázzanak rád!
*Azzal szép lassan behajtotta a terem ajtaját, s mosolyogva lépdelt vissza tórnusához. De nem ült vissza, hanem ugyanoda, ahhoz a kisasztalhoz ment és lecsüccsent arra a helyre, ahol az előbb is ült. Mosolyogva hívta be a szolgát, aki időközben megérkezett és az ajtón kopogott, majd jókedvűen vette el tőle a térképet, amin be volt jelölve minden, amit kért. Elégedetten mosolygott, aztán megfogta a szolga kezét, mikor az el akart távozni, s így szólt.*
-Kérlek, hívj ide valakit, aki tudna nekem többet mesélni egy bizonyos Formenya Hyalma nevű mágusnőről. Úgy hiszem, Sephrio nagyúr jóbarátja. Köszönöm!
*Azzal a szolga meghajolt, s kilépett a terem ajtaján. Thral mosolyogva várta, hogy megtudjassa, ki is valójában ez az igen szimpatikus hölgyemény, aki az imént meglátogatta őt.*

//Köszönöm szépen! Very Happy

//

*Dreamien mély lélegzetet véve lép be Minäril Calath kapuján. Az őrök nem állítottak akadályt belépése elé, miután közölte velük jövetel célját. Kardját akarja megjavíttatni. Reméli, hogy megtalálja azt a fegyverkovácsot, akivel annak idején apja elkészíttette kardját. Odint vezetve a mágusfőváros utcáin a kovácsok műhelyei felé tart. Mindig elámul, mikor ebbe a városba lép. Szinte kézzel fogható a mágia jelenléte. Oly sok helyen járt már, de nem talált hozzá hasonlót. Még Evolyran, a birodalom szíve sem tudja így elvarázsolni. Rövidesen megérkezik a műhelyek elé. Szakavatott szemmel figyeli a kiakasztott fegyvereket. Hamarosan ráismer a sajátjához hasonlókra. Korosabb kovács áll a műhelyben. Kissé hunyorogva szemléli a vándort, aki portékáját vizslatja.*
- Segíthetek, vándor?

*Dreamien a kérdésre üdvözletként biccent egyet. Hüvelyéből kiemeli kardját, mely megcsillan a napfényben. A mester közelebb lép. Szemügyre veszi a kardot. Markolatában monogram vésete látszik. Felpillant a vendégre.*
- Dreamien Tifar, ha nem tévedek.
*A mágus kellőképpen meglepődik a váratlan fordulaton.*
- Ismer engem?
*Az idős kovács feltekint a mágusra. Hogyne ismerné. Minden munkáját megismeri. És ismerte azt is, aki készíttette.*
- Loki Tifar készíttette egy napon ezt a kardot fia részére. Igen, ismertem az apádat. Jó ember, jó mágus volt. Igazán borzasztó, ami veletek történt. Kik ismertük a családot, mind azt hittük, hogy mindenki meghalt. Látom a sebet a kardon. Neked ingyen megjavítom. Apád emlékére. Gyere vissza érte, amikor a nap delel.
*Dreamien megilletődve áll. Nem is számított ilyen jóságra, majd köszönömöt mormolva kilép az utcára lovához.*

*Dreamien úgy dönt, varázskönyve tanulmányozásával üti el az időt. Az utóbbi hetekben kissé elhanyagolta a tanulást, pedig lehet, hogy varázstudása lesz leginkább segítségére majd, mikor szembekerül azzal, kit már hosszú hónapok óta követ. Hamar el is telik az idő. A nap már a zeniten áll. Sietve szedi össze dolgait. Rövid időn belül már a kovács műhelyénél van. Az már várja is. Beléptekor mosolyogva emeli két kezével a kardot. A fény is megcsúszik a hibátlan pengén. Mikor Dreamien kezébe veszi, mintha még könnyebb lenne, mint annak előtte, de lehet, hogy csak az öröm és a megkönnyebbülés játszik az érzékeivel. Nem akar ingyen távozni. Már korábban kinézett magának egy tőrt. Most arra gondolt, meg is veszi. Ha már az öreg mester nem fogad el semmit a javításért.*
- Mégsem hagyhatom itt így, uram.
- Mondtam, már, Dreamien a kard megemlékezés apádról. Egykoron nagy szolgálatot tett nekem. Én ezzel adózok az emlékének.
- Akkor legalább hadd vásároljak még valamit. Kinéztem itt azt a kétélű tőrt. Mennyiért adná?
- Hát legyen. Látom, helyén a lelked. 9 aranyért a tied lehet.
*Dreamien rendben leszámolja az idős kezébe az aranyakat, majd csizmája szárába tűzi a tőrt. Udvariasan elbúcsúzik jótevőjétől. Mennie is kell. Kilépve még apjára gondol, kinek jó szíve még annyi idő távolából is kíséri fiát. Felszáll deres csődöre hátára és elhagyja Minäril Calath városát.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Pént. Nov. 27 2009, 13:58

*Etele hosszas gondolkodás után ismét csak álcázva magát bejut a mágusok városába. Nem kapkodja el. Itt sincs sok barátja, és mint kiderül még kevesebben vannak, mint gondolta. Egyik börtönben ül bűnei miatt, másik épp szökésben, harmadikat egy máguspárbaj során ölte meg a sértett...Nagy nehezen rálel egy korábbi üzlettársára. Az nem fogadja barátságosan, hiszen már ide, Minäril Calathba is eljutott evolyrani szökésének híre.
A fővárosban nem bocsájtják meg a darthar tetteit és legutóbbi vérfürdője, amit a szökése alatt rendezett sem segít sokat megítélésén.
Az üzlettárs lekötelezi azzal, hogy nem árulja el és hogy embereivel szimatoltat kicsit a városban és annak környékén.
Etele addig igyekszik hasznosan eltölteni a várakozás idejét. Nincs szerencséje, régi haragosába botlik. Bizony Barlon nincs olyan jó erőben, hogy le tudja győzni. Legutóbb, mikor épp szintén menekülőben volt ez a mágus megvédte az üldözőktől. Hálából elemelt egy nagyon értékes varázsereklyét jótevőjétől, majd gyorsan túl is adott rajta.
Most aztán lesütött szemekkel könyörög bocsánatért, miközben köröket rajzol a földre. Ellenfele pedig fejéhez kap, mikor elhangzik a "Postprominens" varázsszó, ami a lélekfosztók között köztudottan elég gyakori átok. A félelmetes suttogások, mik eltöltik a haragos agyát eléggé elterelik a figyelmét, hogy Etele néhány jól irányzott ütéssel harcképtelenné tegye.
Nem is marad sokat a tett helyszínén, futva tűnik el a gyülekező tömeg elől.
Nem sokkal később üzlettársához befutnak a jelentések.
Sem Minäril Calath környékén, sem pedig a mágusok honában nem látták már hosszabb ideje Tifarékat.
Az üzlettárs azonban ismeri Etelét és mielőtt útjára bocsájtja, alaposan átkutatják mindenét.
A darthar megszégyenülve, dühösen és gyűlölködő szívvel hagyja el a mágusok városát.
Fel nem foghatja, hogy az ishtar és családja hova tűnhetett, hiszen jártak e földön nem is olyan régen.
Dühében fekete kancájának oldalába vágja bokáit és vad vágtában éri el újra Amerälioh erdejét.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Pént. Jan. 01 2010, 18:10

*Dreamien hosszas lovaglás után érkezik Minäril Calath városába. Régóta nem járt már itt. Utoljára még Ninquë meglelése előtt fordult meg a városban.
Igazi mágusként kicsit mindig olyan, mintha hazatérne. A Drabúr patak felett átívelő hídon átléptetve gyorsan átjut az őrségen. Nem állják útját, mikor közli szándékát és nevét.
A város falain belül fellélegzik. Érzi, hogy a várost átjárja a mágia. Ezt az érzést csakis ebben a városban érzi.
Nem nézelődik azonban soká. Fontos ügyben jár el.
Lábaival megszorítva Odin oldalát egyből elindul felfelé a város legmagasabb pontja felé. Manun Lyrät a célja. Messziről látja égbe nyúló tornyát és ez mint egy iránytű vezeti előre.
A város nyüzsgő forgataga mégis lassítja kissé, de igyekezete nem hiábavaló. Fekete deres csődöre hátán a Mágusok vezérének palotáját nézi. Etele üldözése közben kissé kiesett a mágusok városának történéseiből, így ő még úgy tudja, hogy Sephrio nagyúr a vezető.
Mikor leszáll lova hátáról, csak a szokások miatt kiköti azt.
Határozott léptekkel indul el felfelé a kapuhoz.*
~Remélem, a nagyúr tud majd nekem megfelelő állást adni. Nem mindegy ugyanis, hogy bővülő kis családomat miből tartom el. Bár az arany nem minden, mégis sok mindent meg lehet kapni érte, mire nekem magam elkészíteni vagy tudásom vagy időm nincsen.~
*A kapu elé érve az őrséggel közli, hogy Sephrio nagyúr elé kíván járulni. Az őrök egymás szemébe néznek, majd egyikük felvilágosítja, hogy Sephrio lemondott címéről, új nagyura van már a mágusok népének. Thral Worneus nagyúr személyében.
Az ishtarnak nem ismerős a név, de Sephrioé is csak azért volt az, mert hallott a kinevezéséről.*
~Azt hiszem, nem a nagyúr neve a fontos. A mágusok bölcs népét csak arra érdemes, szintén bölcs vezető vezetheti. Bizonyára az új nagyúr is éppoly rátermett és bölcs vezető, és nagy mágus, mint elődjei voltak~
*Miután az őrség beengedi, egy várószobába jut. Egy újabb szolga egyből közli is vele, hogy a nagyúrnak amint lehet, jelzik érkezését, addig is várjon türelemmel.
Tifar biccent. Helyet is foglal, szemével az ajtót nézve, ahol a szolga eltűnt. Nem újdonság neki a várakozás, hiszen tette már ezt Orod Ingor helytartójára várva is, és nem újdonság már a vezetőkkel való találkozás sem. A darthar üldözése közben volt szerencséje már Orin nagyúrhoz, Flow úrnőhöz, és az említett helytartóhoz, Fredar Dimilëhez is.*
~Nem is gondoltam mostanában a helytartóra, vajon rendben megérkezett-e a varázsiskolába?~
*Az izgalom azért mégis kissé hatalmába keríti, hiszen a mágusok nagyurához még nem volt szerencséje. Saját népe vezetője elé járul most és oly reményei vannak, képességeinek megfelelő feladatkörrel tudja ellátni.
Ül hát békésen az egyik széken, jobb kezében varázsbotját tartva, türelmes tekintetével az ajtót bűvölve.*

//Időntúli a nagyúrral.//

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Hétf. Jan. 04 2010, 18:05

//Időntúli Dreamiennel...//

*Éppen egy gyűlésről tért vissza. S már épp megterítettek neki ebédre, mikor is az egyik szolga lépett be az étkező hatalmas faajtaján. Lehajtott fejjel, kissé félénken a nagyúr elé sétált, s meghajolt előtte. Thral nagyúr sóhajtott egyet.
~Milyen jó, hogy éppen most akartam egy jóízűt falatozni! Remélem, nem olyan fontos a dolog és még várhat egy ebédidőnyit...~
A szolgára pillantott, majd rideg hangon így szólt hozzá.*
-Mondd, miféle híreket hoztál!
*A szolga ismét meghajolt, majd gyorsan elhadarta, miért is zavarja ebéd közben Thral nagyurat.*
-Nagyuram, egy isthar, Dreamien Tifar várakozik rád odakint. Nem tudjuk, mi járatban van itt. De azt mondta, sürgősen beszélnie kell a nagyúrral.
*Thral sóhajtott egy nagyot. Átgondolta a dolgokat. A név nem volt neki ismerős. Viszont úgy vélte, talán valóban fontos dologról lenne szó.*
-Menj, és mondd neki, fáradjon be ide! Ma a nagyúrral fogja elkölteni az ebédjét.
*A szolga mélyen meghajolt, majd kifelé topogott a teremből, hogy szóljon a kint várakozó istharnak. A nagyúr közben körülnézett az asztalon, ami roskadozott a finomabbnál finomabb ételektől. Megfogott két vombot, s a tányérjára tette, majd várakozón nézett a hatalmas, koboldok által készített faajtóra. Viszont úgy tűnt, egyelőre nem akar senki sem bejönni rajta. Thral nagyúr sóhajtva nézett végig a hatalmas asztalon. Kárnak, hiszen így csak még jobban megéhezett.
~Miért van az, hogy ez a bolond Goldrin mindig késlekedik a teljesítendő dolgok teljesítésével? Már néha komolyan elhiszem róla, hogy bolond! Pedig állítólag egész eszes teremtmény. Bárcsak tudnám, ki volt az az értelmes alak, aki ezt mondta róla...~
Még nem kezdett el enni. Meg akarta várni mai ebédlőtársát. Hiszen ismerte az illemet, s nem szándékozott megbántani senki sem, még ha az csak holmi semmi kis mágus. Ámbár a Tifar név valahonnan most mégis ismerősnek tűnt neki. Mélyen elgondolkozott azon, vajon hol is hallhatta. Viszont közben már nyitódott is az ajtó. Thral nagyúr érdeklődve figyelte az érkező mágust...*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Hétf. Jan. 04 2010, 23:11

*Dreamiennek nem kell sokat várnia. A szolga hamarosan megjelenik az ajtóban. Kissé fura arckifejezéssel szólítja meg.*
- A nagyúr fogad téged. Érezd magad megtisztelve, mivel Thral nagyúr ebédlőtársa leszel ma! Kövess!
*Tifar felemelkedik a székből és a szolga nyomába ered. Közben gondolataiba mélyed.*
~Talán várnom kellett volna még kicsit a megjelenéssel. Eszembe juthatott volna, hogy épp delelőn áll a nap, ilyenkor a jó érzésű emberek ebédjüket költik épp.~
*Több helyiségen haladnak át, mikor végre orra megérzi az ebéd illatait. Mi tagadás, nem csak az orra. Gyomra hangos korgással felel rájuk. Régen volt már kora reggel, mikor elköltötte reggelijét.
A szolga kitárja előtte az ajtót, az ishtar pedig határozottan be is lép rajta. Egyből nagy döndüléssel csukódik is mögötte, de a mágus meg sem rezdül.
Határozott nyílt tekintettel néz a nagyúrra. Nem nehéz felfedeznie, mert a hatalmas asztal mellett az egész helyiségben csak egyvalaki tartózkodik. Gyors pillantással fel is méri. Erőt sugároz magából a nagyúr, a mágia pedig körbelengi.
Az ishtarnak van már némi gyakorlata a vezetőkkel való találkozásban, így tisztes távolban megáll tőle és meghajolva üdvözli a nagyurat.*
- Üdvözöllek, nagyuram! Dreamien Tifar szolgálatodra!
Bocsáss meg, hogy ebédidőben zavarlak!
*Valahogy úgy érzi, hogy népe vezetője, egyben az övé is, más lapra tartozik, mint a többi hatalmasság, akikkel eddig találkozott. Izgalom fogja el, de ezt igyekszik leplezni. Éles szeme gyorsan észrevette a nagyúr szemében az érdeklődést. Nyilván tudatták már vele kilétét, de jövetele célját a szolgával nem közölte, csak hogy szeretne beszélni a nagyúrral. Így ezt már a nagy mágus sem tudhatja.
Tifar felegyenesedik, majd a egyenesen a nagyúrra néz. Mindig is feszes tartása volt, és ez most is kiviláglik, ahogy ott áll a nagyúr előtt, kezében varázsbotjával. Egyszerű, természetes mintázata, rajta a vésetek. A bot alján vésett gyökérmintázattal kezdődik, melyek körbekerülik a botot, mintegy spirálban haladva felfelé. Majd egyre erősebbek lesznek és átmenettel egyetlen fatörzzsé válnak, ez alkotja a bot derekát. Ezen található a bot középső, egyensúlyi pontja is, ahol Dreamien is előszeretettel szereti fogni. Persze van feljebb még kényelmesebb, vándorláshoz való fogás is, és van olyan is, amely harc közben a legoptimálisabb. Megint feljebb haladva stilizált lombkorona látható, rajta egy ragadozó madárral.Majd a lombból a bot csúcsán kinyúlik egy kéz, a bot többi részétől eltérően ez fehér színű és eme kéz tartja tenyerében, ujjai között a hegyikristályt. Csiszolt gömb alakján most is megcsillannak a fénysugarak. A mágus a botot kissé maga felé billenti, így az most amolyan vándorbotként áll kezében.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Kedd Jan. 05 2010, 15:21

//Időntúli Dreamiennel...//

*A nagyúr jól végigmérte az érkezőt, amíg oda nem ért az asztal végébe. Ezután a nagyúr felállt, majd meghajolt a mágus előtt.*
-Üdvözöllek otthonomban, Dreamien Tifar! Thral Worneus lennék, a mágusok jelenlegi vezére.
*Egy kicsit elgondolkodva nézte Dreamien botját, majd visszaült helyére.*
-Nem kell bocsánatot kérned! Örülök, hogy lesz társaságom az ebédnél. Kérlek, foglalj te is helyet! Tégy úgy, mintha otthon lennél! Bármit ehetsz és bármennyit. Nem haragszom meg érte.
*Egy halvány kis mosolyt küldött a másik felé, majd megvárta, míg az leül, aztán nekilátott a két comb elfogyasztásának, amit kiszedett magának a nagy ételrengetegből. Evés közben olykor-olykor vendégére pillantott, s figyelte, hogy eszik, milyen mozdulatokat tesz. Az első tíz percben nem is szóltak egymáshoz, csupán töltötték a bendőjüket. Aztán Thral nagyúr törte meg végül a kissé kínos csendet halk, ámde jól hallható beszédével.*
-Nem tudom, mi járatban jöttél hozzám, mi dolgod van itt. Nem tudom, mennyire sürgős. Kérlek, nézd el nekem, hogy nem hallgattalak meg rögtön, amint idejöttél. Tudod, nem rég érkeztem vissza egy gyűlésről, ami az emberek földjén volt. Liana úrnőnél vendégeskedtem pár napon keresztül. És mennem is kell majd el holnap vagy azután. Igazából nagy szerencse, hogy pont akkor jöttél, mikor itthon tartózkodom. Mondhatjuk szerencsének a dolgot. Az istenek biztosan úgy vélték, fontos a dolog, amit közölni szeretnél velem, így megsegítettek kissé. De lehet egyszerű véletlen is.
*Már nem evett. Könyökeire támaszkodva nézte az isthar-t, s úgy beszélt hozzá. Többször is jól végigmérte. Nem tűnt barátságtalannak, s rossz szándékúnak. A nagyúr úgy vélte, rendes mágussal van dolga. Ezért is mondott el neki pár dolgot a mostani ügyeiből. No meg mert eszébe jutott, hogy a Tifar család egy sarja igen régi ismerőse. Igaz, ő már nagyon öreg. Talán Dreamien dédapja vagy ükapja lehet. Mindenesetre a nagyúr egyelőre nem szól erről a dologról. Csupán elmosolyodik az isthar kissé értetlen arckifejezésén.*
-Ne gondold azt, hogy babonás lennék vagy csak túlságosan is hinnék az istenekben. Nem, csupán tudom, hogy léteznek, s olykor segítenek, olykor pedig akadályoznak minket. Kiszámíthatatlanok. No, de nem erről szeretnék beszélni veled. Ha végeztél, kérlek, áruld el nekem, mi járatban vagy itt? Miért kerestél fel engem? Mit szeretnél kérni tőlem?
*Barátságos hangon szólt. És arcán is lehetett látni, mennyire szimpatikus neki Dreamien és a viselkedése is. Lerítt Thral nagyúrról, hogy megbízik ebben a mágusban, s szívesen hallgatja meg mondanivalóját.
Miközben még az istharra várt, behívatta az egyik ifjú szolgálóleányt, majd parancsba adta neki, hogy készítsenek egy kis elemózsiát Dreamiennek a hazaútra. A mágus ebből talán semmit sem hallott, talán hallott mindent. Nem tudni. A szolgálóleány csak bólintott egyet, meghajolt mindkettő előtt, majd kisietett a teremből, hogy teljesíthesse a kiadott parancsot.*
-Elnézésedet kérem! Mindössze megkértem őket, hogy készítsenek neked ételt, s italt a hazautadra. Mert gondolom, nem szándékozol sokáig időzni itt nálam. De bocsáss meg, ha tévedek...
*Mindeközben Dreamien befejezte az étkezést. Thral nagyúr hármat tapsolt, minek hatására pillanatok alatt eltűnt minden az asztalról. Elégedetten fonta karba kezeit, majd mosolyogva nézett Dreamienre.*
-Hallgatlak, kedves barátom!

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Kedd Jan. 05 2010, 17:08

*Dreamien figyelmét sem kerüli el, hogy a nagyúr végigméri. Megüti fülét a bemutatkozásban a jelenlegi szó is.*
~ Olybá tűnik, mintha a mágusok oly sűrűn váltogatnák vezérüket...~
*Megkerüli az asztalt, majd helyet foglal úgy, hogy sem túl közel, se túl távol ne üljön a nagyúrtól. Látván, hogy a nagyúr egyszerűen nekifog az ebédnek, maga sem tesz másként. Bár igen jó étvágya van, most visszafogja magát, hiszen nem akar sem torkosnak, sem telhetetlennek tűnni. Csupán annyit eszik, amennyivel éhét csillapíthatja. Egyszerűen, felesleges mozdulatok nélkül fogyasztja az ételt. A nagyúrhoz hasonlóan combokat választ, révén ezek az ő kedvencei is. Thral nagyúr töri meg a csendet.
Dreamien csendben hallgatja. Magában örül, hogy pont ezt a napot választotta a látogatásra, mivel meglehetősen ritkán mutatkozik otthonától, az Alceron-fennsíktól távol.
Tifar is bár nem néz oda feltűnően a nagyúrra, mégis figyeli mozdulatait. Magatartásából szimpátiát és bizalmat olvas ki.
Fél szemmel látja a behívott szolgálólányt, ám úgy véli, bizonyára valami fontos feladatot bíz rá a nagyúr. Igencsak meglepődik, hogy neki biztosít a nagyúr élelmet a visszaútra.
Lassan befejezi a evést és egyenesen a nagyúrra néz. Hangjából nyugalom és tisztelet árad.*
- Nem gondollak babonásnak, nagyuram. Az istenek mindőnk életébe beleavatkoznak néha-néha és szerencsés az, ki ennek tudatában is van.
Nagy megtiszteltetés volt veled ebédelni és még nagyobb, hogy bizalmaddal is megajándékoztál ma engem. Köszönöm neked, nagyuram!
*Pillanatra szünetet tart, szeme a nagyúr tekintetét fürkészi. Végül úgy dönt, egyenesen a tárgyra tér.*
- Nagyuram. Hogy tudd, miért folyamodok hozzád, tudnod kell, hogy van egy szép feleségem, kivel sok viszontagság után vagyunk újra egymás mellett és hamarosan megszületik közös gyermekünk is. Sok dolgot meg tudok csinálni, hála a mágiának, bűbájoknak, és a gyakorlati tudásnak, mely az évek alatt ragadt rám.
Mégis vannak dolgok, melyeket sem tudásommal, sem két kezemmel nem tudok előteremteni, csak arannyal.
Sok mindenre van szükség egy gyermek várásához.
Állásra lenne szükségem és úgy véltem, talán a te udvarodban akad a magamfajta ishtarnak feladat, melyért némi fizetség is jár, hogy eltarthassam kis családom.
Ezért fordultam hozzád. Mágiám ugyan meg sem közelíti a tiédet, ám fényhozó volnék, így konyítok valamicskét a fénnyel kapcsolatos varázslatokhoz és úgyszintén a lelkekben lakozó fényhez is.
Ajánlólevelem nincsen, ám volt már szerencsém Orin nagyúrhoz, Flow úrnőhöz és egy rámbízott küldetésük alkalmával Fredar Dimilëhez is, ki akkor Orod Ingor helytartója volt. Így szólva más jellegű feladatok végrehajtására is van gyakorlatom.
Kérlek, ha módodban áll, rendelkezz szerény személyemmel!
*Elhallgat és figyelmesen néz a nagyúr szemébe. Leplezi, ám szíve a torkában dobog.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Szer. Jan. 06 2010, 18:26

//Időntúli Dreamiennel...//

*Figyelmesen végighallgatja Dreamien-t. Látni rajta, hogy kissé izgul talán a dolog miatt. Thral magában mosolyog, arcán nem fedezhető fel a mosoly egy aprónyi csírája sem. Felállt helyéről, majd kezeit a háta mögé tette, s úgy kezdett el járkálni a teremben. Olykor még az állát is megvakargatta, s úgy tett, mintha erősen gondolkozna a dolgon. Persze már réges rég tudta, mi lenne a legmegfelelőbb munka Dreamiennek. Csupán egy kis viccelődés volt mindez. De időben abbahagyta ezt, még mielőtt az isthar megsértődne. Megállt a mágustól úgy két méterre, majd karba fonta kezeit, s mélyen a férfi szemébe nézett.*
-Dreamien Tifar! Idejössz és munkát kérsz tőlem. Tőlem, a mágusok vezérétől. Mindezt azért, hogy el tudd tartani a családodat. Nos...
*Itt már nem bírta tovább megjátszott komolyságát, s széles vigyorra húzódott a szája. Így folytatta tovább.*
-Természetesen van mit ajánlanom neked. Nem is egy dolog! És nagyon szívesen teszem ezt, mert tudom, jó cél érdekében próbálsz fizető munkát vállalni. Tehát akkor...nézzük csak, miféle tisztségek maradtak betöltetlenül mostanában.
*Először megpróbált a saját emlékezetére hagyatkozni, de mivel ez túl nehéznek bizonyult, hívta az egyik írnokot. Mindezt persze igen különös módon. Először vett egy mély levegőt, majd kifújta magából. Ezután halkan suttogni kezdett valamit, ami aztán egyre csak hangosabbá, s érthetőbbé vált. Azt kántálta, hogy: "Thranis...bújj elő! Thranis jer' elő! Thranis, Thral hív téged..." Ekkor hirtelen egy alak jelent meg az ajtóban, viszont volt benne valami furcsa. Ez az férfialak (merthogy férfi volt az istenadta) igencsak halvány színekben derengett. Ahogy egyre közeledett, nemhogy erősödött volna a színe, még fakult, halványult is. Mire odaért Thral nagyúr mellé, már szinte teljesen láthatatlan volt. A mágusvezér meghajolva üdvözölte az érkezőt.*
-Üdv, Thranis! Rég láttalak...mikor is? Talán már egy hónapja. Mikor összeírattam veled a kincstárban található aranyak mennyiségét. Ha jól emlékszem...
*A Thranis-nak nevezett lény mosolyogva próbálta megütni Thral nagyurat, viszont ökle ahelyett, hogy ütközött volna Thral fejével, fényes derengésként hatolt át az illető fején. Mindketten nevetni kezdtek, Dreamien viszont elég furán nézhetett. Ekkor végre megszólalt a Thranis-nak nevezett.*
-Üdv, testvérem! Igen, jól emlékszel. Már azt hittem, hogy ezek után nem is fogsz hívni. Egy hónap..ehh. Egyre ritkábban idézel meg.
*Ekkor vette észre az asztalnál ülő, harmadik alakot. Fura képeket vágva fordult vissza Thral-hoz.*
-Ez a mágus meg kicsoda itt? Már rég volt az, hogy mások előtt megidéztél. Ezt most miért kellett?
*Thral kissé kényelmetlenül érezte magát. El is feledkezett eme kis apróságról. Na meg arról is, hogy felvilágosítsa Dreamien-t, most mi is folyik itt. Így hát az isthar-hoz fordult, bocsánatkérően nézve rá.*
-Elnézésedet kérem! Elfelejtettem mondani...ő itt a fivérem, Thranis. Öhm...még mielőtt megkérdeznéd: igen, halott. Viszont a szelleme itt ragadt eme világban. S úgy döntött segít engem mindenben. Legyen az a vezetéssel vagy bármivel kapcsolatos. Így mondhatni, a társam...mert nem mondanám a szolgámnak vagy egyéb ilyesféle alárendeltnek. Tehát...ő itt Thranis Worneus.
*Ekkor Thranis-hoz fordult, s mosolyogva bemutatta őket egymásnak.*
-Thranis, ő pedig itt Dreamien Tifar egy nagyon rendes és becsületes mágus. Már azok alapján,amiket hallani lehet róla.
*Viccelődött kicsit. Egy kicsit nevettek mindannyian, majd a mágusvezér megköszörülte torkát, s kicsit komolyabbra vette a szót.*
-Nos, Thranis...akkor szeretnénk tudni, mely tisztségek nincsenek betöltve, amit egy isthar el tud látni? Mellesleg sok máshoz is ért..ezt is vedd figyelembe kérlek.
*Thranis úgy tűnt, gondolkodik. Valami papírfélét szorongatott a kezében, ami szintén ugyanolyan átlátszó volt, mint a nagyúr fivére. Pár percig síri csend volt, csak a szellem motyogását lehetett hallani. Aztán végül megtört a csend.*
-Ha jól nézem, akkor úgy látom, hogy van itt egy főmágusi betöltetlen poszt...no meg egy lélekgyógyító: ez amolyan társadalmi munka lenne...na meg egy tanácsosi rang...igen, azt hiszem ezek jöhetnek szóba. Már az alapján, amit így elmondtál róla dióhéjban. Meg amiről hallottam a szellemek világában.
*Kérdőn nézett Thral nagyúrra, aki pedig Dreamien felé fordult, s kérdő tekintettel várta, mit reagál mindezekre.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Csüt. Jan. 07 2010, 00:07

// Időntúli Thrallal//

*Az ishtarban a feszültség csak tovább fokozódik, mikor a nagyúr elkezd fel, s alá járkálni. Aztán Thral megszólal és erre azért nagy kő esik le a mágus szívéről.*
~ Úgy tűnik, hogy talán akad egy állás, amit betölthetek, hogy anyagi biztonságban tarthassam családomat.
A nagyúr ezután meglehetősen érdekesen kezd el viselkedni. Fúj egyet, majd először nagyon halkan, majd egyre hangosabban kántálni kezd.
Tifar igyekszik pókerarccal végigvárni a dolgokat, de a szeme egyre jobban elkerekedik az ámulattól.
Hát még, amikor megjelenik egy áttetsző férfi. Csendesen közeledik a nagyúrhoz, a mágusvezér pedig üdvözli.
Dreamien közben megvilágosodik, hiszen ki más lehetne az illető, mint egy szellem.
Gyermekkora óta nem látott szellemet. Anno egy könyvben olvasott róla, hogy hogyan is lehet megidézni őket, majd egészen belemerült a dolgokba. Hosszas kísérletezéssel és tanulással eljutott odáig, hogy látta őket, kapcsolatban tudott lépni velük. A dolgok egészen odáig jutottak, hogy egy kóbor lélek őt magát is megszállta. Szerencsére nagy szenvedések árán sikerül kiűzni magából, és eljuttatni a fénybe, ahol az végre békére lelhetett.
Persze ezt is egy könyvnek köszönhette. Utána szépen bezárta magát és nem foglalkozott szellemvilággal. El is maradoztak az addig szép számmal jelentkező lelkek, igaz, a védekezést is megtanulta már, a korábbi baleset elkerülésére.
Egyből meg is idéz gondolatban egy vakító fehér fényű pajzsot maga körül. Ezt a nagyúr nem is láthatja, legfeljebb a szellem veheti észre.
Hát ezen kalandozott el egy pillanatra az ishtar, miközben szemével követte Thranist.
A szellem rá vonatkozó kérdésére egyből magához is tér. Feláll, majd mikor a nagyúr bemutatja őket egymásnak, meghajol a szellem felé.*
- Örülök a szerencsének, Thranis Worneus!
*A nagyúr szavaira elneveti magát. Általában igen kényes a becsületére, de tudja, hogy ez most csupán a pillanat oldására szolgál.
Thral végül közli testvérével, hogy miért is hívta.
A szellem egy szellempapírt olvasgat, mielőtt megszólalna. Dreamien csendben figyel. Valami világítás-felelősre gondol, vagy ehhez hasonló állásra.
Thranis végre megtöri a csendet és Tifarnak a szava is eláll azoktól a hangzatos címektől, miket a szellem felsorol.
Rövid szünet után, miközben hol a nagyúrra, hol a szellemre veti tekintetét, halkan, megfontoltan megszólal.*
- Nagyuram. Nem is igazán vannak szavaim hozzád. A lélekgyógyító poszt talán inkább kedves feleségemnek, Ninquënek lenne testhezálló feladat, hiszen ő egy Lélek-kutász és igen jó érzéke van ezekhez.
A másik kettő azonban olyan magas posztok, amikre talán én nem is vagyok méltó.
Te, akit bölcseink találtak népünk élére valónak sokkal bölcsebben meg tudod ítélni, milyen posztot bízhatsz rám.
*Csendben, ám magában rejtett feszültséggel néz a nagyúr szemébe.*

Tárgy: Re: 3. Minäril Calath Csüt. Jan. 07 2010, 17:20

//Időntúli Dreamiennel...//

*Mosolyogva rázza meg a fejét. Nem így gondolta ezt az egészet. Igazából azért is ajánltatott fel több munkát, hogy Dreamien választani tudjon. Nem gondolta volna, hogy a választás az ő kezébe kerül. De ha már így alakult a dolog...*
-Tehát a kezembe adod a döntést. Vigyázz, mert veszedelmes döntéseim szoktak lenni. Legalábbis azt mondják...
*Egy kacsintás kíséretében megfordult, majd fejét felszegve sétált el az asztal végéig. Ott megfordult, majd visszasétált Dreamiehez és fivéréhez. Mosolyogva nézett a mágus szemébe, s úgy kezdett bele beszédébe.*
-Nos, igazából nem sokat kellett gondolkozzak a dolgon. Hiszen egyértelmű. Annyit hadd mondjak el, hogy a döntésem az végleges, tehát nem lehet visszamondani. Kezdhetsz rettegni.
*Mondta nevetve. Közben Thranis felé kacsintgatott, aki azonnal ott termett mellette, s készen volt teljesíteni minden kérését a nagyúrnak. Thral mosolyogva közelebb hajolt hozzá, majd a fülébe súgott úgy, hogy az isthar ne hallhassa, mit mond.*
-Thranis. Ha megkérnélek, akkor elmész, s előkészíted a főmágusi rezidenciát az új főmágusunk számára? Persze ezt úgy értem, intézd el a dolgot, hogy kitakarítsanak ott meg egyebek. Bár nem mintha te nem lennél képes segíteni egy kicsit.
*Azzal mosolyogva útjára küldte a szellemalakot, aki egy pillanattal később már nem is volt jelen a helyiségben. Így már csupán ketten voltak a teremben. A mágusvezér még mindig állt, s úgy beszélt a másikhoz.*
-Nos, még mielőtt megkérdeznéd, hová ment, elárulom, előkészíti az új főmágusunk fogadását.
*Széles vigyorral az arcán várta, hogy Dreamien mit reagál az előbbiekre. Kíváncsi volt, hogy leesett-e neki rögtön, miről is van szó. Bár ahogy elnézte, először nem. Így hát fejét vakargatva leült a mellette lévő üres székre, s közelebb hajolva, halkan mondta csak ki.*
-Te leszel Minäril Calath főmágusa. A feladataidról majd később. Szerintem most ezt éppen elég lesz megemésztened. Hisz ez nem kis rang, valóban. De legjobb tudomásom szerint megérdemled. És ez a végleges döntésem. Gratulálok a kinevezésedhez! Az ünnepséget majd pár nap múlva tartanánk, ahol hivatalosan is főmágussá avatnálak. Mit szólsz?
*Közben Thranis tért vissza. Ő is mosolygott. Valószínűleg már messziről hallhatta, mikor mondta el Thral a "nagy hírt" Dreramiennek. Mosolyogva a két beszélgetőhöz szállt, majd így szólt.*
-Azt mondták, holnaputánra mindennel elkészülnek. De ha segítek nekik, akkor akár holnapra is végezhetünk az előkészületekkel.
-Nem szükséges. Szerintem adnunk kellene egy kis időt a mi istharunknak, hogy hazautazzon, s elújságolja a nagy hírt, hogy aztán visszatérhessen ide szeretteivel, hogy kinevezhessem főmágussá. Most menj vissza és segíts a többieknek, kérlek.
-Értem. Akkor köszönnék is. Örülök, hogy megismerhettelek, Dreamien Tifar! Még találkozunk! Az istenek óvjanak hazautadon!
*Azzal ismét elreppent, most már végérvényesen is itt hagyva a két élőt az étkezőben. Thral kedvesen mosolyogva fordult Dreamienhez és kérdezte meg tőle:*
-Nos, ami azt illeti, megmutathatom a palotát, ha úgy gondolod. Vagy talán máris mennél a családodhoz? Őszintén szólj, nem haragszom meg, ha most menni akarsz.