3. Minäril Calath

* Maya a fogadóból A Mágusok városába tartott ami 3 óra út volt gyalog. Mire oda ért szegény már nagyon szomjas volt.*
~Nagyon kiváncsi vagyok már, hiszen mégis csak varázslatos hely lehet. Kicsit nehéz lesz kiigazodnom hiszen Evolyran városában is csak segítséggel igazottam ki. Remélem itt is olyan kedvesek mint ott.~
*Akkor Maya észrevett egy férfit aki szintén nem rég érkezhetett, így megszólította.*
-Szia! A nevem Zenoti Maya.
~Most, hogy közelebbről látom , úgy gondolom, hogy egy Mágus lehet.~

-Igen nagyon szép és varázslatos hely.
*Mayát megkínálja Tifar egy kis vizzel.*
- Köszönöm ez kedves, már igen megszomjaztam. És te mijáratban vagy erre felé? Remélem nem baj, hogy tegezlek csak tudod jobban szeretem ha tegeződünk.
*Miközben beszélgetett Tifarral ,kortyolgatta a vizet a pohárból.*

*Maya arcán mosoly látszik mikor Tifar azt mondja, hogy nem is olyan öreg amilyennek látszik, hiszen ő nem úgy értette.*
-Semmi baj. Hidd el én se sűrűn beszélgettek, hiszen új vagyok még itt és alig ismerek valakit. Evolyran városából érkezek, mondhatni, hogy nagyjából ismerem, bár azért még lehet, hogy egyedül eltudnék tévedni!
*Maya amit mondott azon elneveti magát.*
- Úgy gondolom mivel te is most jársz itt először együtt is bejárhatnánk a várost. Mit gondolsz erről?

*Maya örül, hogy Tifar is úgy gondolja, hogy jobb lenne együtt bejárni a várost mint külön.*
- De jó! Na ,de azt már én se tudom ,hogy merre induljunk. Azt tanácsolom ne hallgass rám, mert eltévedünk.
*Mosolygott. Egyre jobban kezdte megkedvelni Tifart és háát elindultak egy úton mégis csak.*
- Itt egy kis fogadó te hogy állsz az éhséggel?

*Maya elneveti magát mikor Tifar gyomra megszólal.*
- A hasad hangjáról ítélve tényleg farkas éhes lehetsz. Csak viccelődöm remélem nem baj. Mondjuk az igazat megvalva én is nagyon éhes vagyok már. Tudod farkas éhes!
*Maya remélte, hogy nem sértődik meg Tifar azon ahogy viccelődik vele. Mikor Tifar meghívta Mayát egy ebédre , elgondolkodott ,hogy elfogadja-e,de aztán elfogadta hiszen ha nem fogadja el még meegsérti Tifart. Így beleegyezett és betértek a fogadóba.*

*Dreamien talán máskor magára vette volna a viccelődést, de most csak némileg elpirult. Örült neki, hogy Maya elfogadta a meghívást, tartott tőle kicsit, hogy tolakodásnak veszi, pedig csak szerette volna viszonozni a kellemes órákat, amikkel Maya megajándékozta a mágusok városában. Régen evett még ilyen jóízűen. Nagy örömére a fogadó szakácsa igazán jól főz és ráadásul emberes adagokat szolgálnak fel. Elégedetten dőlt hátra, székében. Maya még evett, kinézve az ablakon az alkony fényeit látta visszatükröződni a falakról.*
~ Jól eltelt az idő.
*Gondolta.*

//Sajnos fél 6-kor mennem kell.//

-Hmm.. ez nagyon finom én úgy gondoltam volna, hogy ekkorra adgot nem tudok megenni de most valahogy nagyon jól eset.
~Milyen szépek ahogyan az alkony fényei játszadoznak.~
-Háát nagyon szépen köszönöm a meghívást ez jól eset! De merre tovább?

-Igen tényleg kezd már sötétedni és az igazatt megvallva már én is kibuktam. Háát ha a szakács is ilyen jól főz akkor a hely se lehet rossz! Nekem megfelel ez a hely! És holnap majd frissen, üdén vágunk neki az útnak.

* Maya hamar mélyálomba merült. Az este el is ment és mikor fölébredett, Tifar már ott várta a fogadó étkezőjében. Maya oda is ment hozzá.*
-Jóreggelt! Régóta fön vagy?
~Remélem nincs fenn régóta. Nehogy az legyen, hogy órák óta vár rám szegény.~

* Maya leült Tifarhoz és beszélgetésbe kezdtek.*
~Nemhiszem, hogy olyan jól aludt mint én, de azért remélem nem volt fenn egész éjszaka.~
- Akkor jó már féltem, hogy régóta vársz rám. * Mondta, kicsit megkönnyebülten és elmosolyodott.*
- Persze reggelizünk, de nem lenne baj ha most én fizetném a sajátomat kicsit kényelmesebben érezném magam. Persze nem szeretnélek megbántani.
~ Remélem nem bántom meg~
- Igen nagyon jól aludtam. Köszönöm és te?

* Maya örül, hogy Tifar úgy gondolja, hogy önnáló. Szépen, nyugottan falatoznak, mikor Tifar megérinti Maya kezét. A lány meglepődik, sőt zavarba is jön egy kicsit , de nem húzza el a kezét nehogy megsértse Tifart. Persze jól esik Mayának, hogy Tifar megfogja a kezét, mert így úgy gondolja, hogy igazán jó barátok lettek.*
-Igen, az jó lenne, ha megnéznénk Manun Liretett.
* Maya kicsit küszködön mondja ki ezt a szót. Így Tifar tanácsára elindultak, hogy megkeressék és megnézzék*

**Dreamiennek jól esik, hogy Maya nem húzta el a kezét. Bár nem is tudja, miért fogta meg. Kicsit zavarba is jött ettől a cselekedetétől.
Már messziről észreveszi a hatalmas tornyot, pont olyan, mint ahogy a fogadós leírta. Szerencsére jól tájékozódik úgyhogy a város utcáin egyenesen a torony lábához viszi Mayát.*
- Ez a mágusvezér palotája. Hatalmas!
~ Még nagyobb, mint leírták.
*Ám gondolatai már máshol járnak.*
~ Tovább kellene fejlődnöm, talán nagyobb tudással hamarabb elérném a célom, hogy újra lássam a családom...apám könyvét is meg kellene javíttatnom. A fogadós szerint a legjobb könyvkötők Evolyran városában vannak....
*Gyorsan magához tér. Reméli, Maya nem vette észre, hogy elkalandozott. Nem szeretné megbántani.*

* Miközben haladnak észreveszik a hatalmas tornyot. Mikor odaérnek Mayát lenyűgözi a látvány, hiszen csodálatos. Maya meglepődik, hogy Tifar így tudja az utat hiszen még sosem járt a Mágusok városában.*
- Azta! Ez..ez.. gyönyörű nem találok rá szavakat és milyen hatalmas! Honnan tudtad így az utat, hiszen azt mondtad, hogy még sosem jártál itt! Persze nem baj, így legalább nem bolyongtunk a városban!
*Mayát nagyon lenyűgözte a látvány.*

- Értem, persze nem is baj, hogy beszéltél vele ,hiszen így nem tévedtünk el.
* Maya miközben beszélgett Tifarral eszébe jut valami.*
~ A nővérem Kayle! El si felejtettem már halálra aggódhatja miattam, sajnos meg kell mondanom Tifarnak, hogy nem maradhatok itt.~
* De akkor Tifar mondd valamit aminek Maya nagyon örl és a a nyakába ugrik.*
- Jaj bocsáss meg csak épp azon gondolkodtam hogy lassan haza kéne térnem a nővéremhez és akkor te mondtad, hogy Evolyranba tartasz. Tudod szivesen veled tartanék, ha nem baj. Mert útközbe esik hazafelé.