3. Minäril Calath

Általában nem hagyjuk, hogy a megrendelő a szobában legyen az érkezésünk előtt, de most kivételt tettünk. A mágusok vezére, bár ugyanolyan halandó, mint a többi és nem kezeljük máshogy, mint bármely más munkaadónkat, ennyi kényelmet kapott. Két társammal érkeztem, egyik myrte, a képi világ mestere, másik ember, tolvaj, a behatolás specialistája. Én énekszóló vagyok, a hangok felelőse. Általában kevesebb biztonsági intézkedéssel is beérjük, de most biztosak akartunk benne lenni, hogy senki nem hallgat ki minket. Belépés előtt elmormolom a varázsigét, ami megakadályozza, hogy bármi hang ki vagy bemenjen, majd belépek, a két testőrt kint hagyva az ajtó mellett. Ahogy zárom magam mögött az ajtót kezd változni a szoba. Az ablakok eltűnnek, a fény a tetőből kezd áramlani. Mindez persze csak illúzió, de Zyran szereti a felhajtást és a látványos elemeket, amíg pedig a célját eléri, addig nem foglalkozunk vele, hogyan teszi. Kihúzok magamnak egy széket és leülök a mágussal szemben. Látom a papírokat az asztalon, nem lepődök meg. Egyrészt elvártam, hogy ne helyben kelljen megírni a szerződést, hanem már készen hozza elém, másrészt a ház alaprajzából biztos vagyok benne, hogy nem elterelő hadművelet volt, hogy ilyenkor találkoztunk. Sokat gondolkoztam, hogy talán csak trükk, hogy Barlon szökése után kapunk megbízást és valójában a mágusok népét fogjuk szolgálni. Gondoltam rá, hogy a vezéri feladatokat akarja majd átadni, hogy ő üldözhesse örök ellenfelét. Az is felmerült, hogy minket állít a szökevény nyomába, hogy hozzuk elé a fejét. De úgy tűnik Tifar arra jutott, hogy testőrként vagyunk a leghatékonyabbak.
- Árnyak rejtsenek.
Köszönök a céhünk megszokott üdvözési formájával. Mindig ez az első ellenőrzési pont, hogy tényleg velünk beszél a megbízó. Karjaimat felteszem az asztalra, hogy a gyűrűm is jól látható legyen.
- Miről lenne szó?
Bár a feladat nagy részét sejtem meg kell adni a lehetőségét, hogy ő mondja el és persze nem mindegy, hogy pontosan mit is kér.

Ahogy vártam. Mindenről van leírás és bár én sok mindent máshogy csináltam volna, nem tisztem felülbírálni a varázsló védelmi rendszereit. Nekem alkalmazkodnom kell hozzá, kihasználni, hogy minden ott van működőképesek, ahol a rajzon látom. A varázslatok is viszonylag korrektek, nem semmi lehetett mindent úgy beállítani, hogy a szándék aktiválja őket, de gondolom volt bőven ideje. Ha tapasztalatlanabb mágusról lenne szó megkérdőjelezném, hogy minden úgy működik-e, ahogy le van írva, nincs-e hiba valamelyik varázslatban, minek folytán csak Barlonra old ki és másokra nem hat, de Tifar és a pénze tekintélye elfolytja a bizalmatlanságom. Mindketten jól tudtuk, hogy a rejtőzködés legjobb esetben is csak a dathar megjelenéséig tarthat, nem kockáztathatom, hogy bármi hiba csússzon a tervbe, azzal hogy kivárok. Barlon sem mozog olyan gyorsan, ha tudja, hogy védenie kell a seggét. Viszont, ha nem ő támad, csak a csatlósai, akkor nem vagyok köteles semmit tenni. Nagy akaraterőmbe kerül, hogy ne ránduljon meg az arcom. Ha néhány héten belül komolyabb erő érkezik és a nő és a gyerek meghalnak, akkor semmi további dolgom nincs, a munka érvényét veszti, a becsületem nem csorbul, a pénz jogosan az enyém. Ha pedig tényleg Barlon jön, akkor is egy jól megfizetett, kihívást jelentő munka. Felveszem az odakészített gyertyák és viaszt csöppentek a papírra.
- Az Árnysólymok nevében a megbízást elfogadom.
Mondom, miközben végiggörgetem a gyűrűmet a viaszban, otthagyva a kézjegyem. Majd felállok, a pénzt, a tervrajzot és a varázslatok leírását elteszem, otthagyva a szerződést, hogy halálom esetén a mágus érvényesíthesse követeléseit a renddel szemben, majd megfordulok és távozok. Nincs több dolgunk egymással, a feladatot el fogom végezni, még ha egy szót sem beszélünk többet. Ahogy kilépek az ajtón a szoba is elkezd visszaváltozni és mire Tifar kilép az ajtón csak a hűlt helyünket találja. Az idő pénz, mindannyiunknak dolga van.