6. Manun Lyrät, a mágusvezér palotája

*Dreamien ismét a csendes megfigyelő szerepkörébe lép vissza, hiszen a professzorok véleményére volt kíváncsi. Akkor hadd adják elő.
Saki tetténél halvány mosoly jelenik meg gondterhelt arcán. Ő is egyet ért azzal, hogy a fiúnak pihenésre van szüksége.
Ahogy Saki további mondandója is igen közel áll az övéhez.
Tifar ezután a felszólaló Emielre emeli tekintetét.
Igen, tudja ő is a jel jelentését, volt ideje utánanézni, ahogy harcolt is már darthar ellen, ráadásul nem csak Etele van a tapasztalatok között.
Még mindig nem szól, és fejével és tekintetével is követi Emielt, míg kimegy a szobából.
Nem érzéketlen mágus ő, s bár neveltje sem nagyon volt, talán csak Aryát tanítgatta többet, átérezni át tudja, hogy mi mehet az öreg professzor fejében az Elric-fiúval kapcsolatban.
Tifar is tapasztalt egyet, s mást, hiszen nemrég éppen Edwardért harcolt, s utána épp az imént járt még a lelkében is, ha úgy tetszik.
Formálhat véleményt ezek alapján már Edwardot illetően. Annon szavaira már csak legyint. Nagyon jól tudja ő is, hogy még fényhozóként sem teljesen védtelen az ellen, hogy sötétté váljon a szíve.
Harcolt ő már a sötétséggel, s tudja azt is, hogy a csírája, ahogy a fénynek, úgy a sötétségnek is megvan. Senki nem tökéletes és senki nem érinthetetlen.
Tifar csendesen végighallgatja mindhárom professzor szavait. Időközben ő maga kissé távolabb helyezkedik már az ajtótól és a két fiútól is a szobában.
Néhány csendes pillanatot vár még, s csak utána folytatja.*
- Nem említettem még, hogy kinek a felügyeletére gondoltam. A bölcsesség, mely mindhárom professzorunk szájából szólt híven képviseli az üggyel kapcsolatos eltérő véleményeket.
Éppen ezért négyünk felügyeletét tartanám indokoltnak.
Igen, nem csak Saki és Annon tartozik ebbe a körben, hanem még Emiel is. Éppen saját, megingathatatlan véleménye miatt.
*Edward és Al felé néz. Barátságos mosollyal a két fiúra.*
- Ezeket a könyveket felnőtt, tapasztalt mágusok sem nézhetik meg engedély és sokszor felügyelet nélkül sem. E két ifjú pedig talán néha még további magyarázatot is szívesen fogadhat egy-egy témában, s erre, azt hiszem, nem lehet alkalmasabb tapasztalt tanároknál.
De előbb a két fiú legyen egészséges.
A test ereje a szellem ereje is. A kettő együtt alkot egységet, s ráér majd akkor foglalkozni mindenki a tudománnyal, ha már elég erősek lesztek hozzá.

*Épphogy befejezte, amit mondani akart a Vezér, máris nyílt az ajtó. Igen-igen meglepő volt, amit Dreamien mondott. Mind a négyüket, így belevéve saját magát is szeretné Edék felügyeletére. Ezt az utóbbit Emiel azonban csak később tudta meg, ugyanis kint egy teljesen más történés foglalta le. Amíg bent a két fivér egymásra nézett és halkan csak a tekintetükkel elújságolták egymásnak mennyire boldogok, és, hogy milyen jó érzés, hogy bíznak bennük, még ha ezt egy olyan irányú beszélgetés is előzte meg, miszerint Edward akár fekete mágus is lehet, addig…
Addig kint valami olyasmi történt, amit az öreg professzor a háta közepére sem kívánt.
Látni, hallani, érezni egy vihar közeledtét. Habár ha tényleg csak egy vihar lett volna, meg se kéne említeni, vagy csak alig, de ez a vihar egészen különleges volt, és egy nő alakját öltötte fel.
Meg se tudott mukkanni se kint se bent senki, épp csak a nővérke próbálta meg feltartóztatni, de sikertelenül, valahogy így.*
-Kérem, oda most nem mehet be!
Figyeljen rám, ott a Vezérünk tartózkodik épp, és…
*Azonban felesleges volt folytatni, mert a vihar megérkezett. Kirántotta az ajtót, nagy fehér köpenyt viselt, és papucsot, amin „Sport” felirat díszelgett, de már halványan, és hosszú jellegzetessé tevő raszta haja volt. Összevont szemöldökei, és komor arca nem tűrt ellenkezést.*

Spoiler:

* Egyetlen fél-másodpercre állt csak meg, míg felmérte a terepet, majd elviharzott Dreamien előtt egy: -Vezérem!- mondhatni köszönő felkiáltás mellett majd Annon és Saki mellett is egyetlen szó nélkül. Meg sem állt Ed ágya előtt. Lendületből nyúlt le a fiúért, és emelte ki fél kézzel. A kórházi felsője nyakánál fogva „lógott” a kis alkimista és egyetlen szó nélkül tűrte az egészet. Nem lett volna értelme ellenállni.
Hiszen aki most a kezébe tartja, …mondhatni az életét is…. az nem más, mint Izumi Curtis, a volt magántanára. Al mint egy jó páncél síri csöndben kuporgott, és próbált nagyon nem élőnek mutatkozni.
Izumi ügyet sem vetve a szoba többi tagjáról mérhetetlen haraggal a hangjában megkérdezte a kezei közt vergődő fiútól a következő egyszerű kérdést*
-Mégis, hogy gondoltad, hogy a halál szélére kerülsz nekem?!
*Ed érezte, hogy verejtékezik. Ha valami rosszat mond, felfogja nyársalni a nő. Nyelt egyet.*
-Azt hittem nem akar többé látni…
*Próbálkozott elhaló hangon. Valójában halványlila fogalma sem volt, hogy miért jött ide, hiszen akkor éjjel komolynak látszott. Az is volt, Izumi Curtis nem mond viccből semmit. A nő ekkor elengedte, ő pedig rendes rongybaba módjára visszahanyatlott a párnái közé.*
-Idióta.
Azt nem mondtam, hogy halj is meg.
Erre tanítottalak? -*kezdte korholni Edet ami, ha lehet még félelmetesebb volt a fiú szemében, mint az előbbi testi megrázkódtatás.*-Nah, hadd lám a sérüléseidet.
-Már egészen jól vagyok!-*próbálkozni lehet, de elérni valamit nem, ha Izumiról van szó. Így is történt ez Eddel is. A nő szépen felhúzta az inget és végig tapogatta a bordáit, meg az alhasi részeket. Aztán komoran visszahúzta.*
-Ezek tényleg komoly sebek, ne vedd félvállról.
*Nem is vette, de hát mit mondjon az ember, mikor így berobban a volt tanára? És ekkor, mint mindig általában, Izumi megint valami olyasmit cselekedett, amire az ember nem számított. Hírtelen Ed szemei közé bökött, és egy érthetetlen szó után az alkimista fiú úgy érezte, elnehezülnek a szempillái… pár pillanat leforgása után már nem volt ébren. Ez persze kiugrasztotta ügyes álcájából Alt.*
-Mi-mi csinált vele?
-Csak elaltattam. Túl sok volt ez mára neki, és magától nem tudott volna elaludni, pedig ez most létfontosságú az ő helyzetében. … Al?
-Ööö, igen?...-*vágta magát haptákba a bádoglemez a nevére.*-de hogyan….
-A hangod nem változott. Beszédem van veled.
Később velem jössz.
*Jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. Mire Al, alias a bádogelemez egy elhaló igennel válaszolt és még így is látható volt rajta, hogy magában már a halálra készül.
Ekkor köszörülte meg a torkát Saki és egy kedves, de figyelmeztető hangon megkérdezte, hogy honnan tud az Elric fiúkról. A választ az előbbi nővérke adta meg.*
-Én hívtam el, még a legelején, mint egyetlen hozzátartozót….
*Igen, mivel a srácok minden rokona halott, vagy ismeretlen helyen tartózkodik, az egyetlen hozzátartozójuk a magántanáruk. Még akkor is, ha Izumi három éve már nem tanít. Ugyanis a Varázsiskolában él egy olyan szokás, miszerint a kiemelkedő diákok mellé rendelnek egy magántanárt, egy mestert, aki ezek után magához veszi tanítványát és az órák mellett, tanítgatja.
Majd a kíváncsi szemek miatt Izuminak magyarázatot kellett adnia az előbbi viselkedése miatt.
Nos igen, a professzorok sajátjai, hogy nem veszik figyelembe a rangokat.*
-Igen, de mivel már nem tanítok, és elég messze lakom, sok időbe tellett mire ideértem.
A férjem hentes üzletébe segítek bele, de természetesen nem alkímiával.
*Saki huncut félmosolya elárulta, hogy régóta ismerik egymást. Nos ez nem is annyira érthetetlen, tekintve, hogy mindketten alkimisták. De a férfi jónak látta bemutatni a kissé modortalan hölgyet a Vezérnek.*
-Dreamien uram.-*Hajolt meg Izumi helyett is, mire a nő is meghajolt.*-Ő itt Izumi Curtis, Iskolánk egyik legjobb alkimista tanára.
-Volt, -*egyenesedett fel a nő.*-Kérem bocsássa meg előbbi modortalanságom, de azt hiszem még mindig nem tudtam lerendezni ezt a régi ügyet.-
*Al még mindig szál egyenesen feszített mögötte, mint a cövek.*
-Ha szabadna, bevonnának engem is a történtekbe?
Talán még hasznos információval is tudnék szolgálni.
A támadót illetően pedig, ne értse félre, de az én tanítványaim meg tudják védeni magukat.
Itt valami többről lesz szó.

//bocsi, xD de nagyon élvezem….remélem nem untatlak, sőt..szólj ha igen! ^^…kom. Ed karija csak tetszik, nem fontos a történetét ilyen pontossággal leírnom, szval ha nem akarod….kisebb pörgésre kapcsolok xD//

*A mágusvezért is meglepi a hirtelen megjelenő mágus. Első pillanatban még nem is sejti, ki az és csakis és kizárólag annak köszönheti az Edwardot falnak kenő alak, hogy nem lép közbe, hogy figyel arra is, amit mond.
Ezt persze el lehet nézni neki, hiszen Tifar nem is olyan régen csapott össze Edwardért egy másik alakkal.
Izumi, hát persze. Nem telik sok időbe, amíg a fényhozóban összeáll a kép.
Dreamien így marad figyelő állapotban. Látja, hogy a fiú nincs veszélyben, az altatás ezen módját ugyan sosem alkalmazta, de hallott már róla.
Sosem érdemes alábecsülni az isthar tudását, mert jóval afelett áll, amit kora alapján el lehetne képzelni róla.
Külső szemlélőként figyeli a professzorokat. Gyorsan rájön, hogy Saki és Izumi között megvan az a kapcsolat, ami a régi ismerősök között érezhető csak. Pillantások árulják el a kapcsot. Végül Saki az, aki bemutatja őt a mágusvezérnek.
Tifar sok időt tölt Manun Lyrätben. Nem csak a mágia és egyéb tudományok, vagy családja kötik le.
Ugyanúgy része a varázsiskola ügyei, mint ahogy része az is, hogy népével kapcsolatos ügyes-bajos dolgokkal töltse idejét.
Az egyszerű nép elgondolásával ellentétben egy népet vezetni főként nem csillogás és dicsőség, hanem munka és odaadás. Másképp nem érdemes csinálni.
Persze nem tudhat mindenről, de vannak dolgok, amik nem kerülik el figyelmét és minél tovább követi a történéseket és ás a múltba, annál többet tud meg a dolgokról.
A vezér barna szemeit a két alkimistára emeli.*
- A régi ügyekkel a bölcs szembenéz, amikor eljön az ideje.
*Nem is tudja, mennyi rejlik e mögött a mondat mögött. Egy csata, egy leszámolás, mely az isthar és egy bizonyos darthar között zajlott le.
Ez nem könyvekből szerzett bölcsesség, többszörös élettapasztalat már.*
- Javasolnám, hogy Saki folytassa a történtekbe való beavatást. Izumi bizonyára megfelelőnek találja majd az ő beszámolóját.

Tárgy: Re: 6. Manun Lyrät, a mágusvezér palotája Csüt. Aug. 07 2014, 08:10

*A mágusvezér Manun Lyrät tornyában ül erős, tölgyfából készült asztala mögött. Háta mögött varázsbotja van a falnak támasztva. A kis szoba minden falán képek lógnak, melyek egykori elődeinek tetteit örökítik meg. Ott van Sephrio Elruhir, Thral Worneus, de ott vannak a mágusok népének korábbi vezetői is. Oly nevek ezek, kikre az isthar méltán nézhet fel, kik bölcsen vezették egykoron ezt a népet, mely immáron évek óta az ő felelőssége.
S Dreamien ennek a felelősségnek meg is kíván felelni. Amellett, hogy apaként az Alceron-fennsíkon rejtett kis házukban él Ninquëvel, s az egyre cseperedő Nírával, elsődleges feladata, hogy legjobb tudása, s bölcsessége szerint kormányozza Minäril Calath, s a környező területek népét. A varázslatok, melyek át-, meg áthatják ezt a város, s a földet is, egyben védik is azt.
A mágusvezér első dolga volt, miután beleült Thral Worneus megüresedett székébe, hogy átszervezze a véleménye szerint kissé elavult, s nem is túl ütőképes haderőt.
Nem csupán technikai fejlesztéseket hajtatott végre az elmúlt években, hanem a csapatok felépítését, összetételét, is.
Soreley, s a korábbi dagorladi szabotázsok, illetve azok kísérletei meggyőzték arról, hogy hiába a korábbi hősies küzdelmek, a győzelmek, nem ülhet ölbe tett kézzel.
Így aztán a következő lépés a mágusok városának megerősítése volt. Elmés, új varázslatokkal emeltette meg a várost egyébként is átszövő védelmi rendszer hatékonyságát, s az őrjáratok, azok útvonalának felépítését is átszervezte.
A mágusvezér tenyerébe hajtja a fejét. Őszülő haja előreomlik krémszínű mellénybe, s makulátlanul fehér ingbe bújtatott vállaira. Elfáradt a napi teendőkben, s talán itt az ideje, hogy felüljön Odin, deres csődöre hátára, s hazatérjen.
Felemelkedik, s elfújja a gyertyát, mi eddig világította asztalát.
Tenyerére fúj s elsuttogja a Lucis varázsigét, hogy megjelenjen az a kis fénygömb, ami majd világít neki lefelé.
Botját kezébe véve még beköszön Armin Blackwoodnak, egyik jobbkezének, s jelzi neki, hogy hazatér.
Nem telik sok időbe, hogy már Odin hátán lovagoljon ki a városból.*

» 2. Elynordhya, az Elf Úrnő palotája