4. Csipkefátyol-tisztás

*Hátát a kérges,nedves fatörzshöz préselte,persze nem félt,semmi ilyesmiről nem volt szó,csak pihent kicsit.Jó támasztéknak bizonyult a széles fatörzs,így nem zavarta hogy ruhája piszkos lesz.Hallotta az érkező lépteket,igaz hallása megcsalta egy picit mert a másik irányból várta az érkezőt.Teste kicsit megfeszült,hiszen bárki közeledhetett felé s védtelen volt.Semmi fegyver nem volt nála,nemigen szokta hurcolászni magával.Így kicsit meghökkent a köszöntésen és a nő felé fordult.Arra,ahonnan nem várta.*
- Jó reggelt!-*mosolyodott el érezhetően megkönnyebülve,már ama tény is megnyugtatta hogy nő az illető.*
- Fénylőszemű Adryana vagyok...-*mutatkozott be kezét nyújtva felé.*
- Seldë.....mi szél hozta erre?-*kíváncsiskodott kedvesen,örült a társaságnak,még az sem zavarta hogy nem ismeri az illetőt.Majd ez megváltozik...*

Vendég

* Fhylla tévedt a Seldék uradalmához, azonbelül a Csipkefátyol-tisztásra.*
~ Úgy hallottam, itt nagyon sok a különleges virág~ *lassan repked a tisztáson.*
- Oh, de szép... Ez micsoda lehet?* magában beszél a kis valda, mígnem egyszer csak két emberre bukkan.*
- Oh, szia C'tas Inaith! * ismeri fel a mágust, majd az ismeretlen felé fordul*
- Szép jó reggelt! Fhylla vagyok, aranyvalda.* üdvözli mosolyogva az idegent.*

Vendég

C'tas épp a nő válaszát várta, amikor hirtelen egy nagyon is ismerős emberka, vagyis valda reppent be a képbe.
- Szia, Fhylla...
Gondolta, hogy a valda virágot gyűjteni jött, hiszen általában ezért rajonganak. Tekintete ismét a nőre tévedt,majd megszólalt:
- A nevem C'tas Inaith.
Elmosolyodott.
- Gondoltam, sétálok erre egyet.
A seldére pillantott.
- És Ön? Mi járatban erre?

*Kérdős,mosolygós tekintettel várta hogy a nő bemutatkozzon és hogy említést tegyen ittlétének okának.Persze nem tilos itt lennie,Adryana csupán kíváncsi volt.hisz árnyas,ködös hely ez,nem valami jó kis séta terep.
Ekkor egy számára apró lényke kapcsolódott társaságukhoz.Ismerte már a valda népet,így nem csodálkozott rajta.*
- Jó reggelt Fhylla!-*mosolyodott el a valdára,miután megtudta kétszeresen is a nevét.*
- Fénylőszemű Adryana vagyok,Seldë...-*mutatkozott be,majd a mágus felé fordult.*
- Keresem azt a virágot ami itt nő....de eddig nem voltam szerencsés....-*húzta el rózsaszín ajkait.*
- Annyira nem fontos,csak segédkezni akarok valakiknek a frigyében...-*csillant meg a szeme huncutul.*

Vendég

- Oh, akkor szia még egyszer Adryana! Nagyon szép neved van.* mosolyra húzódó szájjal mondja, majd elcsodálkozik azon, amit a nő mondott.*
- Seldé? Még sosem láttam Seldéket... * pirul el. Nemrég óta van itt, és még tényleg nem találkozott más néppel, csak Valdákkal és mágusokkal.*
- Azt a virágot keresed Fénylőszemű Adryana, ami segít a szerelemben? Már én is hallottam erről... Állítólag elcsábítható vele bárki. *vigyorodik el a valda.*
- Te hallod már erről C'tas? *kérdezi a mágusnőt.*

Vendég

C'tas hallgatta a két lányt, majd Fhylla kérdésére bicentett egyet.
- Igen, hallottam róla.
Körbepillantott, de egy arra hasonló virágot sem látott.
- Minálunk Szerelelemlopónak nevezik.
Elmosolyodott, majd hozzátette:
- De egy évben csak kétszer virágzik, ha jól emlékszem.
Összeráncolta a szemöldökét:
- Az év legrövidebb, és leghosszabb napján.
A selére és a valdára pillantott:
- Nem vagyok jártas a naptárban, nem tudom, most lenne az egyik ezek közül?

- Köszönöm....-*pirult el a lány a bóktól.*
- Édesanyámnak köszönhető....-*szereti is tiszta szívéből azt az asszonyt,ki életet adott neki s felnevelte.*
- Igen,azt a piros virágot keresem...de eddig nem láttam belőle egyet sem.Pedig elég lenne egy is a mesterkedésemhez.-*harapta be alsó ajkát s körbepillantott még egyszer.*
- Sajnos úgy néz ki egyik sem....azt hiszem a legrövidebbről már lekéstünk és a leghosszabbra még várni kell....de lehet hogy addig késő lesz már...-*kissé elszomorodott,hisz a tél és a nyár között rengeteg nap,hét,hónap várat magára s az egyiket még csak most hagyták el.*
- Lehet le kéne mondanom a tervemről és rájuk bízni a dolgot....-*gondolkodott el hangosan,majd elmosolyodott és a nőkre pillantott.*
- Igen,ez lesz....kiszállok a játékból....majd ők megoldják...úgy sem az én dolgom...

Vendég

- Igen, szerintem is a legrövidebbről lekéstünk, a leghosszabbra még sokat kell várni. *túr bele hosszú hajába.*
- Bár lehet az lenne a legbölcsebb ha megkérdeznél egy tapasztaltabb embert... *mondja tanácsát, majd tovább folytatja.*
- De a legeslegjobb az lenne, ha tényleg kiszállnál az egészből, hiszen a szerelem az jön, s nem szabad egy bájitallal, vagy egy virággal szerelmet kicsalni. *bölcselkedik a valda.*
- És Ti Seldék sokan vagytok? Mert mi valdák már egyre többen élünk a Ragyogó Tölgyesbe...* mosolyodik el.*

Vendég

C'tas is a fának támasztja a hátát, majd figyeli, ahogy a két lány beszélget:
- Szerintem ne is keresd tovább...
Elmosolyodott halványan, majd hozzátette:
- Ne várd meg a többit, majd ők renezik a olgot.
Fhyllára pillantott:
- Igaza van, teljes mértékben.

*Persze ez így mind szépnek és jónak hangzik.A közös szimpátia megvan már a két fél között csak szerények....Túlságosan is ahhoz hogy kezdeményezzenek és ehhez pont jó lett volna,eme varázsnövény.De látva hogy nem tud segíteni,feladja a keresgélést s mosolyogva bólint a tanácsokra.*
- Rendben van...hagyom had alakuljon ki.Remélem sikerrel járnak...szép párt alkotnának.-*közel is állt a szóban forgó személyekhez,így tiszta szívből remélte hogy egymásra találnak.*
- Egyre többen mi is....Bár voltunk így is jó páran,mióta hajók érkeznek a Birodalomba az emberek száma is növekszik.-*és ez nagyon kedvére való volt.Persze valamiért azokhoz jobban vonzódott kik itt születtek,de ez annak a következménye hogy együtt játszottak,együtt tevékenykedtek,mindent együtt csináltak.*
- Ti itt születettek vagy ide érkeztetek?-*pillantott egyikükről a másikukra,persze nem lesz negatívum a szemében ha nem itt születtek.*

Vendég

* Fhylla örül annak, hogy mindenhol egyre többen vannak.*
- Én itt születtem, azt hiszem mi Valdák mind itt születtünk. * válaszol a Seldé kérdésére, majd homlokához kap.*
- Jaj, elfelejtettem valamit. * felröppen, majd onnan integet a két nőnek.*
- Ne haragudjatok. Örülök, hogy találkoztunk! *mosolyogva elillan.*

//Köszönöm a játékot!//

Vendég

C'tas felvonja a szemöldökét, majd amikor a lány megszólal, csak biccent:
- Igen, hagynod is kell őket.
Szerinte sem lenne jó ötlet belepiszkálni a dolgokba. Amikor Fhylla elbúcsúzik, megszólal:
- Isten veled.
A másik nőre pillant:
- Nem itt születtem, hanem messze innen.

*Mosolyogva intett a hirtelen távozó valdának.*
- Szép utad legyen!-*kiáltotta utána,majd a mágusra pillantott.*
- Értem...és miért tértél e földre ha szabad kérdeznem? Biztosan volt okod rá,hisz annyira szem előtt nem vagyunk hogy csak idetévedjen valaki.Persze előfordulhat...-*csicseregte a selde majd elrugaszkodott a fától és tett egy két lépést.*
- Én csak ezt a világot ismerem...-*tárta ki kezét és szántotta végig a tájon.*
- Soha nem hagytam még el Evolyrant és nem is áll szándékomban...-*hangja határozott volt.*
- Dolgozol most? Vagy mivel töltöd az idődet?-*kérdezte lehajolva és vadvirágért.Felemelte és megszagolta.Nem volt erőteljes illata de ontott magából némi illatot.*

Vendég

C'tas a selére pillantott, amikor az elrugaszkodott a fától,, majd megszólalt:
- Hallottam erről a helyről.
Elmosolyodott.
- Állítólag sok errefelé a nagyon jó mester.
És ezt már tapasztalhatta.
- Gondoltam, erre mindent ki tudok tapasztalni.
A seldére pillantott, majd megcsóválta a fejét:
- Nem, nem dolgozok. Még nincs munkám. Alkalmi munkát elvállalok, ha van, de állanó nincs. És te?

*Karját keresztbe fonta melle előtt és a lányra tekintett.*
- Jól halottad,sok bölcs és nagy tudású mágus,tünde lakik itt.Persze a Seldëk és a Valdák sem mellékesek.Mindenki a maga nemében...-*mosollyal toldotta meg szavait,majd felvont szemöldökkel,meghökkent arccal kérdezte vissza a lányt.*
- Nem dolgozol? Akkor hogy tartod fenn magad?-*kérdezte picit hüledezve,hisz neki kemény munkával kellett megkeresni a napi betevőjét.*
- Én dolgozom a tanyák melletti földeken s az erdőt járom. Néha eléggé kimerítő munka,de szeretem csinálni,Néha olyan vagyok mint egy tünde...-*dugta ki nyelvét picit.*
- Szeretek a természetben járni,kelni...így nem esik nehezemre a foglalkozásom.-*megvonta törékeny vállát majd sétálgatni kezdett.*
- Tudod az a célom hogy saját földem legyen,saját ültetvénnyel és jószágokkal...-*avatta be jövőbeli terveibe a nőt.De addig még sok földet kell taposnia mire össze tud gyűjteni annyi aranyat.*

Vendég

C'tas megcsóválta a fejét:
- Ne értsd félre, dolgozom, de állandó munkát még nem találtam.
A seldére pillantott:
.- Ha hívnak, segítek, és kapok érte fizetést. Nem sok, de annyira elég, hogy fenntartsam belőle magamat, de persze saját házról, én még nem álmodozhatok.
Elmosolyodott.
- Peig én is szeretnék földet, és házat.
Akkor ott azt csinálhatna amit csak akar.
- Tehát, voltaképp nekem is hasonló álmaim vannak.

- Ennek örülök!-*biccentett aprót egy lágy mosoly kíséretében.*
- Persze mellette sokat akarok tanulni is....de ki nem nem igaz?-*kérdezte költőien.*
- Csak én nem is álmodozhatok varázslatokról,mágiáról....nekem mással kell lekötnöm magam.-*persze ezt nem bánta,hisz annak született ami s ő jól megvolt a mágia nélkül.Néha úgy gondolja,hogy csajt hoz az emberre.A kétkezi önvédelem és munka sokkal bíztatóbb és emberibb volt számára.Persze,hiszem ember volt...neki ez olt a természetes.*
- Hol laksz most?-*kérdezősködött,ha már így egymásra találtak meg akarta ismerni.Bár egy kicsit szűkszavú volt ez a nő Fhyllahoz képest,azért csak kihúz belőle egy két dolgot.*

Vendég

C'tas a lányra pillantott:
- Na, igen, bár jómagam sokkal jobban hiszek a mágiában.
Ez nem is volt csoda, hiszen a mágusoknak ez lételemük volt.
- Nagyon megbízható, hiszek benne.
Szó se róla, néha a mágus ellen fordul,, de C'tas bízott a varázserejében.
- Hogy hol lakok mist?
A seldére pillantott:
- A mágusok földjén egy fogadóban. Sok érdekes embert ismertem meg ott is.
Valóban ez volt a helyzet, minél tovább élt ott, annál több emberrel futott össze.
- És te? Időd nagy részét a természetben töltöd?

- Lehet én is hinnék benne ha képes lennék rá.De mivel erről szó sincs,így....-*kacsintott a lányra majd visszasétált a fához és megsimította törzsét.*
- De ezért vagyunk különbözőek...-*pillantott oldalra C'tas-re,ő nem bánja a másságot,nagyon szeret ismerkedni.*
- A fogadó húzós nem? Nem oly olcsó....-*vélekedett,bár azért ott is lehet egy pici szobában lakni minek ára nem az egekig hatol.*
- Bár ha jobban belegondolok.....nálunk a Fehértorony-várában is kedvezőek a szobaárak.-*fordult meg ott néha,de nagyon ritkán.Csak amikor a szükség úgy hozta.*
- Az apró tanyákon lakom a vártól nem messze....ott is nőttem fel,még mindig édesanyámmal élek....de ha minen jól alakul hamarosan a saját lábanra állok.De félek magára hagyni szegény asszonyt....-*pillantása szomorúvá vállt.*
- Beteges...s ennek ellenére reggeltől estig a földeken dolgozik.Hiába a szép szó....nem használ.-*lehorgasztotta fejét s mélyet sóhajtott.Nem tudja mi lesz vele,ha a fentiek elragadják tőle anyját.Mindig is mellette volt,el sem tudja képzelni nélküle az életét....*
- Vannak testvéreid?-*kérdezte lassan felemelvén fejét.*

Vendég

C'tas fgyelmesen hallgatta a seldét:
- Hát, olcsóbb, mint a többi fogadó.
Valóban ez volt a helyzet.
- És egy szobában a helyhiány miatt ketten vagyunk, így a bér megfeleződik, és sokkal jobb így.
Elmosolyodott:
- Nem olyan sok a kiaásom, több pénzem jut ennivalóra, és minden másra.
A lányra pillantott:
- Sajnálom, hogy beteg.
Tudta, milyen az, amikor valaki egy ember a hozzátartozójáért aggódik.
- Van egy testvérem. e őt rég nem láttam. A szüleinkkel maradt. És neked? Nincsenek testvéreid?

- Ketten? az jó....legalább társaságod is van.Persze nnek az a hátulütője hogy ha nem vágy társaságra akkor is ott van az illető.Remélem jól kijöttök egymással.*sóhajtott majd a kikandikálló cipője orrára tekintett.*
- Nem,nem egyke vagyok...ezért is nehezebb.apán meghalt három éves koromban,így alig emlékszem rá.De anyám keményen dolgozott hogy eltartson engem.Mindenem megvolt...s a faluban annyi hasonló korú gyermek nőtt fel velem,hogy nem is vágytam testvére. Tudtam hogy akkor anyámnak még nehezebb dolga lenne.-*C'tasra pillantott majd elmosolyodott.*
- Ne haragudj de mennem kell.Vissza kell térnem a tanyára ebédidőre.Tudod ez nálunk egy szokás.Mindig együtt ebédelünk anyámmal.Sikeres utat és tanulást kívánok!-*intett a lánynak.*
- Viszlát C'tas!-*légies léptekkel indult vissza apró házukba a tanyára.*

Vendég

C'tas intett a lánynak, majd ő is elindult valamerre.

*Az idő elég kellemes. Az erdőbe is besüt a nap fénye, igy itt sincs kifejezetten hideg, sőt a kánikula sincs, hiszen azért a napfény nagy részét kizárják a fák lombjai. Lódobogás hallatszik, majd egy lovas tűnik fel az erdő szélén. EGy myrte egy feket elovon. Elég nagy a kontraszt, hiszen a myrte szines ruhákba van, a ló viszont tiszta fekete. Elég viccesen fest. Egyik kezével erősen tartja a ló kantárját, másik kezében pedig varázsbotja van, ami majdnem súrolja a földet, hiszen elég hosszú, magasabb, mint a myrte. A bot tetején megcsillan a nap fénye egy hegyikristályon, ami gyönyörűen bele van csiszolva a botba. Nem sokszor látni ilyet. A myrte nagyon félti is a botját, hiszen az a hir járja, hogy a hegyikristálynak hatalmas varázsereje van és nagyon keresett mostanában ez a fajta kő. Nem is volt semmi panasza eddig a botra a myrtének. Mindent őgy csinált, ahogy ő akarta. Néha varázsszavak nélkül is megértik egymást. A lovat az erdőbe irányitja majd egy kisebb tisztásra ér, ahol kis köd van. Értetlenül tekint szét, majd mikor leszáll a lóról és lehuppan a földre, a kőd eltakarja a lábát.*
~hát itt meg mi van? ~*gondolja a myrte. Megvonja a vállát, majd az egyik fához köti a lovat. Ideje megállni, hiszen már majdnem egy napja úton van. Letelepszik egy kidőlt fa törzsére és nézelődni kezd.*

*Néha van hogy kijön ide bár mostanába nem mondható hogy nagyon sokan látták a mágust. Mostanába eléggé kétes utakon járt főleg olyanokon ahol mások nem igazán. Nem azért mert csak ő tehetné meg egyszerüen magányosan intézi a dolgait és fedezi fel a földet, egy fekete lovon közelít a tisztás felé nem gyorsan nem sietősen most mondhatni pihen inkább. Lassan meg is érkezik álltalába egyedül szokott itt lenni viszont most látja hogy ez nem így van, messziről kiszúrja hogy van valaki itt de még azt nem hogy melyik faj képviselője. A máguson sötét ruházat van szürke köpennyel egyedül fehér haja ami valami világos rajta. Lassan leszáll a lóról majd kantárszáron vezetve megy oda az idegenhez akiről kiderül hogy Myrt,*-Üdvözlet*mondja csendes hangnembe az idegen férfinak nem ismeri nem is látta még bár ez nem különös, a mágus mostanába távol él mindenféle embertől vagy akár mástól*-Sephrio Elruhir*mutatkozik be komoly hangon közbe kezet nyújt felé*

*A myrte a botjával együtt ült le a törzsre, igy ahogy a napfény áttör a lombok alatt, a kirtályra esik a fénye. Ezt már messziről ki lehet szúrni. De úgy tűnik a mágus amúgy is ide tartott. A myrte, ahogy meglátja, hogy valaki közeledik, feláll. Majd az idegen meg érkezik, vezetve a lovát. Hyp megszemléli és rájön, hogy bizony emberrel van dolga. Még jobban megnézi és látja, hogy elégsötét ruházatban van.*
~remélem nem valami gonosz mágus vagy ilyenek~*gondolja a myrte. Szeme összeszűkül, és úgy méri végig az egyre közeledő embert. Amikor köszön és bemutatkozik, Hyp sóhajt egyet.*
~ha gonosz lenne, már támadott volna~*gondolja Hyp és egy mosollyal köszönti az igen komoly jövevényt.*
-Üdvözlet! Hypyno Grymythas.-fogadja el a kinyújtott kezet a myrte. *
-Mi járatban erre, ahol a madár se jár? -*kérdezi a myrte és körbenéz. És valóban elég kihalt ez a környék.*

*A férfi bár közeledtében nem látszik végig mérte a férfit , nem látszik gonosznak meg egyébként sem ismert még rossz indulatú Myrtet így nem is készül semmilyen rosszra. Oldalán kard van bár a köpeny elrejti nem is fontos hogy lássák, lassan közelebb ér a másikhoz és kezet is fognak úgy tűnik, a bemutatkozásra halványan biccent*-Örvendek.*mondja a kérdésre csak aprón oldalra dönti a fejét majd felsóhajt alig hallhatóan*-Hazafelé tartok, elég messziről jöttem, a külvidék mostanába eléggé csendes ami szokatlan arra felé voltam körülnézni úgy 4 napra innen, az otthonom az északi fertályon fekszik Minäril Calathon*mondja halk szavakkal nem akar támadni nem olyan fajta csak Dagorladiak ellen van bár ha úgyvesszük az ellenségei mindenhol megvoltak Álomfalván a Drunoriak itt a dagorladiak...*

*A myrte elmosolyodik, mikor a férfi úgy tűnik, hogy nem támad és elég rendesnek látszik. Amikor mesélni kezd, hogy hol volt és mit csinált a myrte elgondolkozik.*
-Én elég sok helyen voltam már. Láttam nyugodt és veszélyes helyeket is. Most is egy kis körútra indultam. Én a myrte faluban élek. Most költöztem oda. És őgy gondoltam körbenézek egy kicsit a környéken. Egy napja vagyok úton. Illetve vagyunk - *néz a legelő lóra. Majd mosolyogva a mágusra néz.*
-ÉS mivel foglakozol? -*teszi fel a következő kérdést a myrte. Fogalma sincs, hogy egy nagy úrral van dolga. *

-Akkor amolyan vándor lehetsz*mondja egy kissebb mosollyal megengedve magának majd előrébb lép*-Mostanába egyre kevesebb ami biztonságos inkább a rossz és veszélyes helyek vannak előnybe főleg hogy Dagorlad terjeszkedni fog, nehéz lesz megállítani őket*mondja egy kissebb komor pillantással ő sem biztos a dolgába ezért nem is mondana senkinek se hiú reményeket. ELválik ha eljön az ideje*-mondjuk úgy hogy az én feladatom a megfigyelés, védem a népem*mondja mosolyogva nem is akarja elárulni hogy kicsoda elvégre nem olyan fontos barátság szempontjából*-Akkor egy darabig mehetünk eggyütt is..

*A myrte elmosolyodik.*
-Nos, vándor. Hát igen. Kiskoromba egy vándormágussal jártam a világot. De rég nem találkoztam magam fajtákkal. De most megtaláltam ezt a myrte falut és azt hiszem itt maradok -*mosolyodik el a myrte. Majd a lovakra néz.*
-Úgy látom megkedvelték egymást!- *néz rájuk, hiszen a két ló úgy látszik egy fűcsomóba haraptak bele és közel állnak egymáshoz.*
-Merre tartsz? -*kérdezi a myarte a mágust, hiszen lehet, hogy valóban egy irányba mennek. Bár Hyp csak egy-egy napos kiruccanásokat tervezgetett, igy ha esetleg a mágus messzebb megy, nem fog vele tartani. *

//elfutok ebédelni. kb. negyed óra. sietek!//

-Gondolom akkor Evolyrani vagy*mondja komoly hangon majd elmoslyodik*-Én a mágusokkal Álomfalváról érkeztünk pár hónapja elég hosszú út volt jó hogy ide találtunk*mondja komoly hangon, majd ő is a lovakra néz*-Ephidrim elég barátságos de a tied is nagyszerű jószágnak tűnik*mondja mosolyogva a kérdésre csak aprót bólint*-Az északi fertály fele a mágusok városába, lassan ideje hazatérni de az elég közel van Myrte földhöz *mondja komoly hangon elvégre a férfi is oda tart mint mondta.*