4. Csipkefátyol-tisztás

Tárgy: Re: 4. Csipkefátyol-tisztás Pént. Aug. 28 2009, 17:25

* Igen a lán yis így véli, csak tart a csalódástól. Sokszor érte már eme érzet és mondhatni nem könnyű*
- Az nem olyan egyszerű számomra. Sok csalódás ért az utóbbi években így megnehezül a barátkozás. De mégis érzem hogy nyitott vagyok rá...-*magyarázza sóhajtva s egy pillanat erejéig elgondolkodva.*
- Nagyon sajnálom akármi nyomja a lelkedet. Biztosan nehéz így minden...-*nem hitte most így talán egy órás ismerettség után rá kéne kérdezni az okra, de hitte hogy az út során majd kiderül az okozat. Az ajánlatra vígan felkacag, majd megrázza tincseit.*
- Nagyon kedves tőled, de nem tudok lovagolni. Valahogy nem hagy meg magán...veled tartok a gyaloglásban.-*kedves mosoly és elindultak a város felé, mely izgatottsággal és reményekkel töltötte el a lányt.*

~ Soha többé nem hallgatok Margaretre!"Menj el a Csipkefátyol-tisztársa és fejleszd egy kicsit a képességeidet! Egy vezérnek soha nem jön rosszul!" ~*Mérgelődött magában Cecília. *~Először is! Még nem is vagyok rendesen vezér...Másodszor pedig minek fejlesszem a képességeimet? Az emberekén úgyis túlhaladnak más vámpírok pedig...Hmm hát ha jobban belegbondolok lehet benne valami...Na mind1..~*Jó nagyot sóhalytott és próbált úgy lépkedni, hogy lehetőleg ne essen bele semmibe és ne menjen neki semminek...Az óriási köd, az aljnövényzet, és most az egyszer az éjszaka homálya teljesen bezavarta. Kicsit ellustult mostanában, és egy jövendő vezérnek ilyet nem illik...Szóval kijött egy kicsit gyakorolni. Eléeinte úgy gondolta, hogy magával hozza Aldot is, így legalább harcolni is tud valakivel de mostmár örült annak, hogy mégse tette. Jelenleg még azt se bírta megállapítani hol van a lába vagy épp a karja, és még azt, hogy hol van az ellenség...Nemsokára biztos hozzászokik a környezet viszontagságaihoz, de addig sajna csetleni és botlani fog...*

Vendég

//Ceci//

~Mindig ez van. Mire észbe kapok, már leszáll az este, és megint végigaludtam a fél napot. Kezdek olyan lenni, mint egy éjjeli bagoly, aki nappal alszik, és éjszaka járja a nagyvilágot. Ami persze nem baj, néha ilyen is kell, de pont ez az, hogy csak néha.~
*A csipkefátyol tisztás az erdő mélyén, galád módon bújuk meg, és mindenkit bekebelez, aki arra jár. Anomor megáll ott, ahol körülbelül a szélét sejti.*
~Miért hívják ezt tisztásnak? Az alvilágot tudom elképzelni hasonlóképpen. Már napok óta hagyom, hogy arra vezessen utam, amerre a sors akarja, erre idevezet. Nekem emberekkel, mágusokkal, vándorokkal kellene találkoznom, hogy kivitelezhessem messzire nyúló terveim első lépéseit. Ismerkednem kell, berobbanni a vándorok köztudatába, pénzt, tapasztalatot szerezni. Persze a hadseregnél megtanultam megvédeni magamat, de már kijöttem a gyakorlatból, régen harcoltam.~
*Főhősünk kiszedi batyujából kulacsát, majd ivásra nyitja száját. Egy-két korty után szomorúan tapasztalja, hogy kulacsa kiürült. Víz után kell néznie.*
~Na még ez is. Majd ha kivilágosodik víz után kell néznem. De most lássuk, mit tartogat számomra ez a „tisztás”. Remélem, hogy komoly oka van annak, hogy idekeveredtem.~
*A köd sűrű, az aljnövényzet sűrű, sok a bogár, és alig látni valamit. A harcosok rémálma az ilyen terület. Anomor lassan, megfontoltan lépked, megpróbál nézni a lába elé. Mivel mellvértje kemény, erős, és nehéz is, így ez lelassítja a fiút. A piros-fekete páncélt egy vörös köpeny fedi el. Kardja oldalán lóg, unottan.*
- Na ebből elég volt! – mondja halkan, csak úgy magának, majd ráfúj a tenyerére, amit páncélkesztyű véd, s kimond egy varázsigét – Lucis!
*Ennek következtében kis fénygömb jelenik meg a jobb kezében. A fényre nem lehet azt mondani, hogy túl nagy, hatósugara ebben a ködben körülbelül négy méter, de arra jó, hogy Anomor tájékozódni tudjon. Azonban nem sokkal az után, hogy a fénygömb megjelent, léptek zaja csapja meg a fiú fülét. Gyorsan el tünteti a fénygömböt, hogy szabaddá tegye a kezét. Ez inkább egy csatamágus reflexe, mintsem reális félelem.*
~Ki az, aki ilyenkor itt kóvályog? Vannak még idióták a világon, az biztos.~
*Elindul a hang forrása felé, de mivel nem lát semmit, ezért kénytelen újra a varázserejét segítségül hívni.*
~Ezek az átkozott reflexek…~
- Lucis! – mondja ki a varázsigét, mire megjelenik ismét a kis fénygömb. A fényben most már látja, hogy ki az idegen. Egy lány. Sokat nem tud kivenni belőle, mert még nincs elég közel ahhoz. Anomor úgy dönt, hogy nem fenyegeti semmilyen veszély, de nem szól a lányhoz, csupán közelebb lép. Mellette áll most már, olyan három méter távolságban. A lány a fény, és a hangok miatt valószínűleg már felé fordult, de a fiú még mindig nem szól semmit, csak megejt egy ravasz mosolyt, és vár. Vár, hogy a lány mit reagál.

*Cecília kezdett hozzászokni a terület viszontagságaihoz. Ebben már felnőtt teste //ha nem gond már így játszok// is besegített. Mivel magasabb lett jobban látott bár az alacsony testnek is megvoltak a maga szépségei. Szemei fakó vörösen kutatták a terültet, múltkor arra is rájött, hogy mikor vámpír képességei igazán "aktiválódnak" szemei kékek lesznek és különös jelek rajzolódnak ki az arcán...Na szóval épp ezen gondolkozott mikor hosszú fekte fűzős ruhája beleakadt valamibe. Ügyesen kigobozta úgy, hogy ne szakadjon el és ment is tovább. Egy pillanatra úgy érezte mintha cseperegne az eső, megállt és fölnézett az égre és igaza lett. Elhúzta a száját és fölhúzta köpenyének csukjáját.*~Remek..Már csak az eső hiányzott!~*A csepergő eső miatt sok új illat került a levegőbe. Növények, felugró állatoké és egy...*~Nini,egy halandó!~*Megint csak megtorpant. Becsukta szemeit, és jó mélyen beleszagolt a levegőbe, aztán hallgatózott, végül pedig egy aprócska mosoly jelent meg az arcán. Még pár lépés és a férfi itt is áll mögötte..Egy...Kettő..Három..Négy...És már itt is van! Cecil szép lassan megfordult, de a fénygömb miatt reflexből hátrált is egy kicsit. Igaz ez nem ártott neki, de az ösztön...*
- Kérem oltsa el! *Mondta kérlelően, csukjáját méginkább a szemébe húzva. Amint megszűnt a fény lejjebb húzta a kapucnit, hogy látszódjn arca. Száján nagyobb lett a mosoly és közelebb ment. Egy kis ideig az idegen szempárban kutakodott majd kedvesen a kezét nyújtotta.*
- A nevem Cecília, nagyon örvendek!*Egy esőcsepp ráhullott hófehér kezére de a lány megse érezte.*

Vendég

*Ahogy az idegen megfordult, hirtelen hátrahőkölt a fénytől, és ettől főhősünk is megijedt, és a kardjához kapott. Aztán amikor látta, hogy senki nem akarja megtámadni, eloltotta a fényt, ahogy azt a másik kérte. *
~Ez nagyon… különös~
*Anomor csak állt egy kis ideig, és bámulta a vele szemben álló lányt. Igazából nem is a lányt önmagát bámulta, hanem tekintete elveszett a szemeiben. Az egész olyan volt, mintha álmodna, álomszép. Egy szempárból sok mindent ki lehet olvasni, ha valaki odafigyel rá. A lány szemében is rengeteg minden bele volt írva, azonban olyan nyelven, amit csak ő maga tud megfejteni. Ebből az állapotból az eső rángatta ki a fiút, hiszen kicsiny cseppekbe hullani kezdett a fejére. Ez volt az egyetlen hely, ahol nem fedte páncél, vagy ruha.*
~Igazából számíthattam volna az esőre is, így „tökéletes” ez az éjszaka. Remélem, hogy legalább ez a lány izgalmassá teszi a dolgokat, bár nem értem, hogy mit kereshet itt ilyenkor, és mi baja van egy kis fénnyel.~
*Az idegen kezet nyújt neki, miközben Anomor felhúzza csuklyáját a fejére, hogy megóvja a haját az egyre erősödő esőtől.*
- Én Anomor vagyok. – mondja a fiú, majd gyengéden megfogja Cecília kezét. Illő lett volna levenni fém páncélkesztyűjét, de ilyen körülmények között elhanyagolható ez a gesztus.
- Mit csinál ezen az alvilági helyen ilyenkor, éjszaka egy magadfajta lány? – teszi fel a legnyilvánvalóbb kérdést a dezertőr.
~Gyanús ez nekem. Volt ideje kitalálni a megfelelő választ ennyi idő alatt, hiszen nyilvánvaló volt, hogy meg fogom kérdezni. Van valami ebben a lányban, ami különleges. Kedves, és mégis a legkisebb mértékben sem zavarja, hogy itt van, és ez nyugtalanító~
*Meg sem várva a választ, folytatja:
- Ha eltévedtél, szívesen hazakísérlek. Nem mozgok túl otthonosan ebben az erdőben, de egy magamfajta vándor mindenhol eligazodik, és én cserébe kellemes társaságot kapok. Egyébként meg ne haragudj, hogy így rád ijesztettem, de el nem tudtam képzelni, hogy az éjszaka közepén ki az, aki kijön ide.
*Cecília ott áll Anomortól egy méterre, de a fiúnak így is nehézséget okoz, hogy bármit is leolvasson az arcáról. Ezért elindul egyenesen arra, amerre eddig is tartott, bízván abban, hogy hamar kijut a tisztásról, és talán ha egymás mellett sétálnak, az idegen arcáról is letud olvasni egyet, s mást.*
~Ha már így hozta a sors, hogy találkoznom kellett valakivel, remélem, hogy egy kis vize is van a számomra, mert nem akarok hajnalig szomjazni. Ha még innivalója sincs, akkor túl sok hasznát nem veszem ennek a csodás tüneménynek, hiszen nem olyannak látszik, aki a két szememért és a mosolyomért meg egy kis pénzért kielégültebbé teszi az éjszakámat. Ráadásul azt sem hiszem, hogy ellenfél lenne, ha megtámadnám, így még gyakorolni sem tudok rajta, de azért jobb lesz, ha nem becsülöm le. Lehet, hogy még tartogat számomra meglepetéseket ez az éjszaka. Nehéz is dönteni, hogy melyiket kívánom jobban: a lányt magát, vagy egy jó kis csatát. Az élet szépségei… ~

*Az idegen férfi is bemutatkozott és úgy tűnt ő is elidőzött az új vámpír lady tekintetében. Ezt persze észre is vette a lány és magában kuncogott is egy keveset. Kívülről természetesen nem látszott semmi, a megszokott kedves mosoly most is kint ült arcán. Ha halandókkal van dolga eleinte mindig így viselkedik, ha vámpírokról van szó..nos mikor milyen kedve van. Na de térjünk vissza a jelenbe. Cecília kapott egy megszokott kérdést. Mikor megérezte Anomor illatát, már akkor tudta, hogy elfog hangzani ez a kérdés. Ez a fránya, megszokott, már-már unalmas kérdésecske. Gondolataiban felsorolja hazugságainak szótárát és egy jó kis indokot keresgélt Kb félperc eltelhetett mikor a férfi megmondta a tökéletes választ. Innen már könnyen ment a többi..*
- Igen eltévedtem, és nagyon megköszönném ha kisegítenél innen!*Felöltött magára a még előzőnél is bájosabb mosolyt, de belülről terveit szövögette. *
- Nem kell, hogy bocsánatot kérj, az én hibám volt! *Elég erősnek tűnt a fiú, de nem akartam túlbecsülni bár az még mindig jobb volt mintha alábecsülné. Hirtelen felcsillant a szeme, mivel is képzeletbeli hazugság gyűjteményében egy érdekes és mókásnak tűnő oldalra lapozott. *
- Nem indulhatnánk másfelé?*Hirtelen ijedt arcot vágott, szemeibe könnynek tűnő csillanást erőltetett és úgy tett mintha remegne.*
- Épp arról menekülök! Tudod kimentem az erdőbe egy kicsit sétálgatni de arra lettem figyelmes, hogy valaki figyel. Eleinte nem vettem róla tudomást, de egyre inkább elfogott valami kellemetlen érzés. Mire észbe kaptam egy vörös szemű, agyaras szörnyeteg támadott rám. Egészen idáig kergetett aztán egyszer csak eltűnt. Félek arra visszamenni, mi van ha arra számít, hogy visszamegyek és valahol lesből készül támadni? Kérlek, menjünk inkább másfelé!*A végére annyira belejött az ijedt és ártatlan nő szerepébe, hogy még önmagán is elámult.*~ Mindig is tudtam, hogy tehetséges vagyok de, hogy ennyire...~*Belülről kajánul vigyorgott, persze ez kívülről egy cseppet se látszott*

Vendég

*A lány kedvesen válaszol Anomornak, azonban azzal, hogy egyből helyesel az eltévedős sztorira, még gyanúsabbá válik.*
~Azt hiszed, hogy csak úgy átverhetsz kislány. Nem tudom, hogy mit keresel itt valójában, de szemmel foglak tartani, és hamar leleplezlek, ha rosszban sántikálsz. Nem tudod ugyan, de ilyen téren rossz emberrel akadtál össze, a hadsereg vezetőségénél sok mindent megtanul az ember, és hamar átlát a gyanús válaszokon.~
*A lány hirtelen ijedt arckifejezésre vált, és előadja a történetet, hogy miképp keveredett ide. A dezertőr nem tudja, hogy mit higgyen. Egy felől itt van Cecília, aki egész idáig halál nyugodtan sétálgatott, és kedves mosoly volt az arcán, most meg hirtelen megijedt. Egyértelmű jel a hazugságra. Másrészt pedig ott van, hogy annyira élethűen adta elő, hogy nem lehet nem hinni neki.*
~A fenébe is, lebecsültem a lányt. A legjobb lesz, ha belemegyek a kis játékába, és meglátom, hogy mi sül ki belőle. Ha tényleg találok agyaras szörnyeteget, akkor feltétel nélkül hinni fogok neki. Ha nem, akkor ki tudja, mit akarhat tőlem… sőt! Lehet, hogy így járok jobban, ha megtudom a valódi szándékát, hátha nekem is tetszeni fog az ötlet!~
*A történet után kis szünet következik, amíg főhősünk átgondolja, hogy mitévő legyen.*
~Az lesz a legjobb, ha színészkedek egy kicsit. Ha valóban veszélyes, akkor becsüljön csak alá.~
*Közelebb lép Cecíliához, kedvesen rámosolyog, és megsimogatja a vállát, majd beszélni kezd.*
- Először is próbálj megnyugodni. Nincs semmi baj, semmiféle agyaras szörnyeteggel nem találkoztam. Én csak egy egyszerű vándorkereskedő vagyok, aki ismer egy-két trükköt, hogy jobban el tudja adni a portékáját. A kard meg a mellvért inkább ijesztő szerepet tölt ki, hisz így már majdnem úgy nézek ki, mint egy igazi erős harcos – harsányan felkacag – ez persze a valóságtól messze áll. Ennek ellenére menjünk arra, amerről jöttél, lehet, hogy csak egy vaddisznó volt az, csak az ijedtségtől összekeverted a sötétben valami mással.
~Remélem beveszi a történetemet. Tetszik nekem ez a lány. Van benne valami, ami megmagyarázhatatlan. Valami, ami mássá teszi. Valami vadság, mégis szelíd, valami vonzó, amitől mégis óvakodni kell tőle.~
*Az eső egyre jobban szakadni kezd, most már nem csak a ködtől nem látni semmit, hanem az esőfüggönytől sem. Anomornak hirtelen eszébe villan valami, amivel jobban megalapozhatja a történetét. Ahogy lép egyet, tettet egy megbotlást, és jó nagyot hasra vágódik, mint egy igazi szerencsétlen.*
- A fenébe is! –kiált fel – Ez a tájék nem kereskedőknek való. Járjanak ide a harcosok meg az idióták!
*Szépen feltápászkodik, és végigméri magát, ahogy csupa sárosan ott áll, szerencsétlenül. Tökéletes álca.*
- Ne haragudj, igazi balek vagyok. – a mondat mellé bocsánatkérően mosolyog. – Mit szólnál hozzá, ha egy kicsit világítanánk? Alig látok el az orromig is, és feldobná a napomat, ha fénynél is megcsodálhatnám elbűvölő külsődet. – megejt egy csábos mosolyt, miközben halad arrafelé, ahol a gonosz vadállat megtámadta az ártatlan kislányt. Közben a bal kezét a kardjára teszi, ami az oldalán lóg, és ott pihenteti rajta, hogy bármikor kiránthassa helyéről.
- Szóval csak kijöttél este a friss levegőre sétálni egyet? Gyakran szoktál erre járni, esetleg itt laksz a közelben? – eme kérdések feltevésére csupán azért van szüksége Anomornak, hogy a válaszoktól jobban átlássa a helyzetet, és a történet kerek legyen.

*Cecília arcán egy másodpercre gonoszkás mosoly futott át, de amilyen gyorsan megjelent olyan gyorsan el is tűnt. A lány agyában csak úgy pörögtek a fogaskerekek, és a férfi minden reakcióját figyelmesen követték.*~Úgy tűnik tényleg megéri ha nem becsüllek alá. Nem hiszed el a meséimet, igazam van? Sebaj, ameddig játszol addig én is, és majd kiderül melyikünk a jobb! *Arcán még mindig az ijedt lányka kép volt kint, és semmi se látszott abból, hogy gondolataiban milyen cselszövéseket szövögetett. Egy nagyot nyelt, és letörölte arcáról a hamis könnyeket. Lassan bólintott majd elindultak abba az irányba amerre a "szörnyeteg" kergette az "édes és ártatlan Cecikét." Tekintetében még mindig a félelmet színlelte, persze belülről nagyon jól szórakozott. A hasra vágódásnál pedig..Nos...Elég sok önuralom kellett hozzá, hogy csak egy csendes kis kuncogást és egy apró mosolyt eresszen el, ne pedig egy hangos kacajt.*
- Lehet, hogy igaza van. Jól érzi magát?*Kezét nyújtotta és fölsegítette a férfit. Egy gyenge mosoly ő is megengedett és pár másodpercre tényleg elhitte neki amit mond. Nos igen, Anomor is elég jól színészkedett...Már-már túl jól. A következő bókolós mondatnál tényleg a félelem ült ki az arcára..ugyanis ha ki kell bírnia a fény egy ilyen fajta közelségét akkor nem lesz rá elég akaratereje, hogy még játssza is a szerepét*
- Kérem ne! Nem akarom felhívni annak a vadállatnak a figyelmét! Igazán kedvesek öntől ezek a bókok, de kérem! Tényleg igazán félelmetes volt! *Összerándult és egy kicsit újra remegni kezdett, most viszont nem a szerep miatt, hanem a gondolattól, hogy itt legyen mellette egy fénylő gömb vagy micsoda...*
- Igen, kijöttem és itt élek az egyik szomszédos erdő szélén a családommal.*Egy apró de kedves mosolyt elereszt és várja a reakciókat.*

Vendég

*Cecília nagyon hatásos volt. A könnyek, az arckifejezés, szinte már nem is lehet nem hinni neki. Anomor is egyre jobban beleélte magát abba, hogy ez tényleg csak egy egyszerű, szerencsétlen, eltévedt lányka… Ekkor azonban lassan kezdte összerakni a fejében a darabokat, és sehogy sem állt össze a kép.*
~Kezdjük az elején. Kijött ide, de útközben eltévedt, ráadásul megtámadta valami agyaras szörnyeteg, amire amúgy csak később ébredt rá. Látszik rajta, hogy fél, de kitől? Lehet, hogy tőlem fél! Egyrészt egyáltalán nem úgy viselkedett, amikor rátaláltam, mint aki meg van ijedve, másrészt pedig ha itt lakik a környéken már több éve, akkor hogy a fenébe tud eltévedni? ? Ez így nem stimmel. És a fény… úgy megijedt a fénytől, mintha bántaná. Nyilván a sötét után hirtelen zavarja az embert a fény, na de ennyire? Miféle gonosz lelkű teremtmény lehet az, aki fél a fénytől? Soha nem hallottam ilyenről! És most is küzdd ellene, hogy varázsoljak.~
*Az utolsó gondolat miatt sunyi mosoly ült ki a dezertőr arcára, de ez csak pár másodpercig tartott, Cecília nem láthatta.*
~Nem tudom, hogy ki vagy, mit akarsz, de nem fogom megkönnyíteni a dolgodat, mert a kép, amit nekem elő akarsz adni, nem stimmel!~
- Először is nyugodj meg, most már teljes biztonságban vagy. Majd én vigyázok rád – mondja kedvesen Anomor – másodszor pedig hidd el, a fény jót fog tenni. A legtöbb vadállatot nem odavonzza, hanem elijeszti egy kis világosság az éjszaka közepén. Ha pedig esetleg idejönne, akkor valószínűleg kiderül, hogy csak egy ártatlan vaddisznó volt, aki jól rád ijesztett.
~Még hogy agyaras szörnyeteg. Annak akkor egy démonnak kellene lennie, ami azt jelentené, hogy egy démonhívó van a közelben, de ezt kizárt dolognak tartom. A hadseregnél találkoztam egy- kettővel, de itt biztos, hogy nincs.~
*Ahogy haladnak a tisztás széle felé egyre kisebb lesz a köd, és az aljnövényzet is érezhetően ritkulni kezd. Anomor megáll, és ráfúj a tenyerére, majd kimondja a varázsigét, és eközben fél szemét végig a lányon tartja, és várja a reakciót, míg másik kezével megszorítja kardját.*
- Lucis!
*Aprócska fénygömb jelenik meg, ami bevilágít már jó négy métert a két vándorló körül.*
~Ki kell érnem a tisztásról, mert ez a hely taktikailag nem alkalmas… arra! Már csak jó húsz méter, és kiérek, addig nyugalom…~
*A dezertőr meggyorsítja lépteit, és nem törődik Cecília reakciójával, amit a fény vált ki belőle. Ez is csak megerősíti elméletét.*
~Lehet, hogy ha jól sül el a dolog, akkor segítségemre lesz távolba nyúló terveimmel kapcsolatban.~
*Ahogy haladnak, csak pár lépés választja el őket a tisztás szélétől…*

*Érdekes játszma volt ez ami kezdett a végéhez közeledni, viszont ez Cecíliának nem tetszett. Ha már belelendült nehezen akaródzott abbahagynia. Gondolataiban most az "új játékok véresen" kézikönyvét kezdte lapozgatni. //Kész könyvtár van a fejében x)// Mire sikerült választania már ennek a mókának a végét is kitalálta.*
- Oké..Ha maga mondja akkor biztos úgy van...*Még mindig az édes ártatlan lánykás hangját használta, és mielőtt a férfi meggyujtotta a fénygömböt csukjáját méginkább a szemébe húzta. Miután a fény kigyulladt pár lépésnyire le is maradt. Jól tudta, hogy ez nem árthat neki mégis rettenetesen zavarta...Nos igen, ez az ösztön. Egyre közelebb értek a tisztás végéhez, ami a játék végét és egy új móka kezdetét jelentette az újdonsült Lady számára. Már csak három..kettő...egy...És ekkor hirtelen megtorpant. Egyetlen egy lépés választotta ez attól, hogy kiérjenek erről a pokoli tisztársról. Cecil viszont ezt nem akarta, érzékszervei már teljesen hozzászoktak a környezethez ami méginkább kedvet adott neki az új játékhoz.*
- Tudod Anomor...eszembe jutott valami azzal a szörnyeteggel kapcsolatban.*Gonosz mosoly ült ki arcára.*- Biztos vagyok benne, hogy nem valami vadállat...Inkább valamiféle kárhozott lélek...Egy szörnyeteg..Esetleg egy démon aki a halandókon élősködik...*Halvány vörös szeme kezdett kékessé változni, arcán lassan megjelentek azok a különös jelek, de még mielőtt jól kivehetőek lettek volna, el is tűntek.*
- Nem nézzük meg mégis...Biztos vagyok benne, hogy a tisztáson van...*Csalogatóan nézett a férfi szemeibe majd megfordult és nagyon lassan elindult visszafelé. Miután már megbizonyosodott abban, hogy a köd miatt semmi se látszik belőle ugrott egy nagyot és egy biztos ponton, ami a rét közepén egy jó nagy fa volt, szépen elhelyezkedett és nézte, hogy vajon mihez kezd Anomor...*

Tárgy: Re: 4. Csipkefátyol-tisztás Csüt. Aug. 19 2010, 18:29

//Augusztus havi küldtés, Edward Elric CaiusAlec Snarknit//

*Edward egy különös megbizatással kapcsolatban fordul meg itt. Nem sokat jár az emberek uradalmában a fájó emlékek miatt, meg amúgy sincs errefelé sok dolga, de hallott arról az esetről, ahol megtámadtak és elraboltak egy lányt. Na nem egy szimpla lányt a faluból, hanem az emberek közt talán a legbefolyásosabb és leggazdagabb nemes lányát, Enoru Lerdelhét, Emeralya és Thanlon Lerdelche hercegi páros egyetlen lányát. Nos, sok pénzt ígértek, szóval nem ő az egyetlen aki elindúlt megkeresni szegény kislányt. Ed, na nem mintha csak a pénzért jöt volna, ám röstelve bár de magában azért beismerte, hogy kellene az az összeg. Nem akart állandóan Pinakó néni nyakán élni, szüksége van a pénzre, hogy a saját lábán folytathassa az ügyét. A saját ügyét... Egyszóval eljött ide, megtudakolta a fontos dolgokat. Eszerint a lányanak nem voltak haragosai, sőt ellenkezőleg. Enoru hercegnő jó viszonyt ápolt szinte az összes nemesel, és még a falubeliekkel is. Tehát az kiesik, hogy valaki féltékenységből, vagy haragból bántaná, de ez még nem kizáró ok. Lehet szerelmi csalódás, meg miegymás. Ám ami fontosabb, hogy a hercegi családnak van egy riválisa. A szomszéduk, Gurdan Ris-ir. Ő könnyen megrendezhette a rablást, hiszen pénze van bőven, csak az a bökenő, hogy miért tette volna? Látszólag semmi értelme a dolognak. Így Ed a "tett színhelyénél" kezdte a "nyomozást". A csipkefátyol tisztás közelében. Még látszódtak a lovak nyomai, és a szekér hírtelen megállása.*
~A kocsis elmondása szerint sokan voltak és mind állik beöltözve valami ilyesztő öltözetbe. ... nem véltelen, a hercegkisasszonyt akarták... gyorsan jöttek és ugyanolyan gyorsan távoztak is...ez nem kétséges, profi munka lehetett.

Tárgy: Re: 4. Csipkefátyol-tisztás Szomb. Aug. 21 2010, 10:25

*Caiusnak dolga van. Dolga van az emberek városában, hiszen ő is hallotta a furcsa hírt, hogy elraboltak egy hercegnőt. A férfit nem igazán érdekli, hogy kit és miért, de mégis muszáj megmentenie a lányt, hiszen talán a hírneve függ tőle, valamint a szülei is büszkék lesznek rá. Valahogy még nem akar hazamenni, ezért minden kis lehetőséget kihasznál, hogy itt maradhasson még egy ideig. És ez a kis kaland pont kapóra jön. Jason-nel kelt útra hát persze, hogy vele, ki mással? A ló már évek óta hűséges társa a férfinek, így mindig is együtt mentek mindenhova és ezután is így lesz. Túléltek már pár kalandot és talán ezt is túl élik majd. Minden esetre Caius és Jason vágtatnak most a Csipkefátyol-tisztáshoz. Habár Caius nem fűz túl sok esélyt ahhoz, hogy esetleg itt nyomra bukkannának, mégis próbacseresznye alapon ide jön. Ő is kutatgatott, csakúgy, mint Edward és megtudott egyet s mást a hercegnőről. Persze mindenki csak azt mondta, hogy gyönyörű és kedves és jó szívű. Kit érdekelnek ezek az információk? Caius olyanokra lett volna kíváncsi, hogy kivel van szorosabb kapcsolatba, kik lehetnek haragosai és miért. Erre nem sok épkézláb választ kapott, de talán a fiú egyedül is ki tudja következtetni a dolgokat. Minden esetre először a tetthelyen kezdi a kutakodást, talán innen elindítja valami. Ahogy halad a tisztás felé, meg is pillant egy kocsinyomot, amit úgy vél, érdemes lesz követni, hiszen még nem halványodott el a nyom és talán eső sem fog esni, ami elmosná azt. Ahogy közelebb ér a tisztáshoz, követe a kocsinyomokat, Caius egy ismerőst vél felfedezni a puha fű között. Edward az, kivel egyszer már összehozta a sors. Közelebb lovagol a sráchoz, majd egy határozott ugrással leugrik Jason-ről és Edward elé sétál.*
-Üdvözlet! Mi járatban? Csak nem Te is az elrabolt hercegnőt keresed? *köszönti Caius érzelemmentes hangon a fiút, majd fel is tesz egy kérdést, hiszen Edward is a kocsinyomokat vizsgálgatta, így vagy a hercegnőt keresi, vagy éppen nem látott még kocsinyomokat. Caius felvont szemöldökkel figyeli és várja Edward reakcióját a kérdésre. Hiszen a kérdésből egyenesen és egyértelműen kiderül, hogy Caius bizony a hercegnőt keresi.*

Tárgy: Re: 4. Csipkefátyol-tisztás Szomb. Aug. 21 2010, 22:15

*Féltérden guggol a kocsinyom fölött és nagyban mustrálja, mikor fölé tornyosulnak. Miért nem hallottta meg a lopatadobolást? Úgy látszik hogyha elmélyül valamiben, akkor csak nehezen lehet kizökkenteni belőlle. Ez nagy előny, de nagy hátrány is.... Nagy bambán néz fel a másikra, aztán gyorsan felocsudik, mikor Caius (merthogy ő az) belekezd a mondandójába.*
-Öh, igen.
*Ad választ a srácnak. Felegyenesedik, majd a kocsinyom irányába fordul.*
-Épp felfelé tartottak, a hegyek felé, mikor megtámadták a kocsit...de a hegyekben nincs semmi őzeken kívül. Miért mentek volna oda díszes hintón? Ennek semmi értelme...meg aztán. Itt van ez is.
*Viszafordult a tűzlobbantóhoz, és megmutatta az imént talált szerzeményét.*
-Ezt a nyílhegyet a közelben találtam. Nézd csak? Mesteri munka, és még díszeket is ráértek faragni rá...ez nem egy átlagos kovács műve.

Tárgy: Re: 4. Csipkefátyol-tisztás Vas. Aug. 22 2010, 17:45

*Caius észreveszi egyik régebbi ismerősét Edwardot, aki a kocsinyomok fölött gubbaszt és elemezgeti őket.*
~Nem tudom, mit kell rajta nézni, a hegyekbe vezet~*gondolja kissé unottan és lenézően Caius, de ezt inkább nem osztja meg a férfival, hiszen had találgasson és vizsgálgass, ha akarja. Habár Caius azért kicsit sietősebbre fogná a dolgot, őt nem igazán köti le a vizsgálódás. Hiszen a hercegnőt biztosan elrabolták és talán kínozzák is. Nem mintha érdekelné a férfit, hogy mi lesz a nővel, de ha hamarabb visszaviszik, talán több pénzt kaphatnak érte. Vagy valami hasonló. Az agya ezen pörög és a hegyeket mustrálja, mikor Edward egy nyílhegyet tol az orra elé. Caius kicsit hátrébb lép és egy gonosz pillantást vet a férfire, majd megvizsgálja a nyílhegyet.*
-Ki gondolta, hogy közönséges kovácsról van szó? Vagy dagorladiak voltak, vagy valaki, aki haragos és irigy a hercegnőre. Milyen információid vannak? *magyarázza Caius ismét kicsit unott hangon, majd egy kérdést tesz fel és szemeit mélyen belefúrja Edward tekintetébe és hallgatja, hogy vajon kiderített-e valamit a férfi, vagy csak nekiállt a kocsinyomok kutatásának.*

Tárgy: Re: 4. Csipkefátyol-tisztás Hétf. Aug. 23 2010, 12:19

*Igen, a földet mustrálja épp, mikor a jó lovas megérkezik. Köpenye a földet törli, s a kesztyűje sem hófehér már, hanem azért nemrég van még itt. Feláll a megszólításra, viszonozza az üdvözletet, de mindvégig valami hibádzik. Aztán megmutatja a nyílhegyet, mire Caius a szokottnál is unottabb hangon válaszol, s bedob egy epés megjegyzést is. Rájött mi hibádzik. Csípőre teszi a kezét, és elmosolyodik.*
-Hmp. Azt kérdezed mit tudtam meg, miközben lenézed és föösleges dolognak tartod ami t teszek! Furcsa egy lény vagy te Caius!
*Azzal meg is fordult, hogy távozzon, még egy szó kíséretében.*-Magadnak való.-*Ámde a sors nem hagyta annyiban kettejük találkozását, valami felkeltette a fiú érdeklődését.*
-Hm?
~Ez eddig nem csillogot itt?~*Legugolt, újra a kocsinyomhoz, de most olyan hévvel, mint aki talált is valamit.*~Ha ez az, akkor ez azt jelenti, hogy...!
-Már értem!-*Kezében egy adag csillogó sárral egyenesedett fel, Szinte szikrázott az örömtől.*-A kocsis teljesen ki volt ütve...és ott vannak a félelmetes maszkok is.-*Magyarázta magának félhangon. Szegény Caius csak a hátát láthatta, egyenlőre. Ed teljesen megfeledkezett elöbbi reakciójáról, s ha nem sértődött be annyira a tűzlobantó, hogy elvágtasson, hírtelen az arca elött termett és a csillogó földet tartotta az orra elé.*
-Nézd! Álompor...méghozzá a lehető legjobb. Talán myrte varázslat, amihez mi kell? Hát myrte! Itt, az emberek uradalmában, ahol jobb szeretik az emberek látni! Valaki biztosra ment. És csak egyvalaki tehette meg ezt! Érted már! Nem haragos, azaz, hogy nem a lányra. Biztosra veszem, hogy a lánynak semmi baja, ám az elraboltatójának nagy tervei lehetnek vele. És ez a rengetek varázspor pedig arra utalhat, hogy messzire vihették, mélyen be az erdőbe. A hegyen túl, hogy ne zavarhassák. Tuti, hogy a hegyről látni majd!
*Azzal usgyi megfordult, ésrohant-rohant új uticélja felé.*

//Hallod, szemetszúrt a "férfi" szavad. NYugodtan írd fiúnak, még 15, és legalább egy fejjel kissebb nállad. Hiszen "Nevetségesen alacsony" Very Happy

//

Tárgy: Re: 4. Csipkefátyol-tisztás Hétf. Aug. 23 2010, 12:38

*Úgy tűnik, hogy Edward eléggé felhúzta az orrát azon, ahogy Caius szólt hozzá. Mi tagadás, főhősünk eléggé magának való - amit Edward tökéletesen meg is fogalmazott - és szeret egyedül dolgozni. De ha már összehozta a sors ezzel a fiúcskával //remélem megfelel :P//, így csak nem hagyja itt és vágtat el, hiszen lehet, hogy Edwardnak olyan információi vannak, amivel Caius előrébb juthat. Na meg ha ketten keresik a nőt, hamarabb is találják meg - legalábbis elméletben. És talán több pénzt is kapnak a hölgyért. Edward leszólja Caiust, mire a fiú csak megcsóválja a fejét és elvigyorodik. Jason-t a kocsinyom mentén vezetni kezdi, mire Edward ismét felkiált és magyarázni kezdi magának a dolgokat, végül Caius elé áll és a fiú elé tartja a álomport. Caius felvonja a szemöldökét, majd felsóhajt.*
-Tehát elaltatták a hercegnőt. Nagyszerű, akkor nem is tudja majd, hogy merre mentek. Oké, nézzünk körbe *jelenti ki a fiú, majd lehunyja a szemét, egy halk varázsigét motyog, mire egy apró piros tűzgömb jelenik meg ujjai között és útra kel. Közben Edward futásnak ered. Caius úgy nézi a futó fiát, mint aki megőrült, majd sóhajt egyet, felpattan Jason-re és a srác után vágtat. Mikor mellé ér, egy határozott mozdulattal elkapja a grabancát és maga mögé ülteti a lóra.*
-így gyorsabb. A tűzgömb, amit elküldtem, 5 kilóméteres távolságban jelzi, hogyha emberek vannak a közelben. Mindjárt visszaér... *állítja meg a lovát Caius és lépésben haladnak tovább. Hamarosan a tűzgömb vissza is tér és jelzi, hogy emberek ugyan nincsenek, de egy apró kis jel még van. A gömb zöldre változik, de fakó zöldre.*
-Emberek nincsenek, de a jelük még ott van. Nem lehetnek messze! *szólal meg határozottan Caius, majd megrántja Jason kantárját, mire a ló ismét vágtázni kezd a hegy felé.*

Tárgy: Re: 4. Csipkefátyol-tisztás Hétf. Aug. 23 2010, 13:13

*Mindenről elfeledkezik maga körül, perzse, hogy nem veszi számításba, hogy lóval gyorsabb, na meg ahhhoz túl büszke, hogy felkéreckedjen. Van elég kilóméter a lábában, de a lovas úgy dönt, hogy kell a fiú. Annyira hírtelen kapta fel Caius, hogy védekeznie sem volt ideje. Na ez az, ha valamit eldöbt, megy a maga útján, s eltűnik környezete. Így járt most. Arra ocsúdott fel, hogy a férfi // Very Happy

// háta mögött ül, s kapaszkodni kell benne, ha nem akar leesni. Aztán lépésre váltottak, s Ed felegyenesdhetett, nagy megkönnyebülésére. *
-Nem rossz, tudjuk követni őket?
*De ez a mondat elenyészett Jason patáinak doboggásáában.
-Bizonyára a myrte varázslattal védi...ó, bárcsak tudnánk mit akar Gurdan vele.

Tárgy: Re: 4. Csipkefátyol-tisztás Hétf. Aug. 23 2010, 13:26

*Edward nekiindul gyalog, ami nem valami jó ötlet, hiszen így holnap sem érnek oda. Caius gondol egyet, és egy megadó sóhajtás után felrakja a háta mögé a fiút. Elég könnyű, hiszen nem valami magas és a tömege sem valami nehéz. Caius meg is lepődik, milyen könnyedén lendül fel a srác Jason hátára. Habár Jason fújtat egyet, megérezve a plusz súlyt, nem lassít és nem is áll meg, ugyanúgy lépdel tovább. Bírja ő, megedzette a sok vándorlás. Caius megsimítja a ló nyakát, majd visszatér a tűzgömb is, jelezve, hogy nem régen emberek jártak itt. Hamarosan vágtatva érnek fel a hegyre és Caius ismét lépésre váltattja Jason-t, mikor Edward megszólal. *
-Állj, állj, állj! Ki az a Gurdan? *pillant hátra válla fölött a fiúra Caius és hangjából is érződik, hogy kissé haragos, hogy a) Edward többet tud, mint ő és b) hogy a fiú nem osztotta meg vele a dolgot hamarabb. Míg a válaszra vár, az agya pörögni kezd, hogy ki szövetkezhet egy myrtével? Hiszen a myrték mindig is kedves és szelíd lények voltak - legalábbis Caius tudomása szerint.*

Tárgy: Re: 4. Csipkefátyol-tisztás Hétf. Aug. 23 2010, 14:04

-Hehehe, nem említettem volna?-*Kissé hátra dől a mágus haragja elöl, és fejét a kezdi vakarni zavarában.*-Tudod, mielött idejöttem volna, bekéreckedtem a lány szüleihez, és...egész hosszú litániát adtak elő erről a Gurdanról. Miért, neked nem mondtak róla semmit?
*Nem gondolt arra, hogy a tűzlobantó elfeledkezett volna találkát kérni a potenciális pénzkiosztóval, de furcsa volt, hogy nem hallott a család nagy irigyéről.*
~Ennek is biztos a modorának lehet köze.... ember nem ilyen, hacsak nem történt valami a múltjában...
*Miközben Caius emészti a hallotakat, Ed rajta filozgat, aztán hírtelen olyan érzése támad mintha figyelnék. Hátra néz, de semmi. Aztán balról egy bokor rezzen meg. Óvatosan megkocogtatja a férfi vállát és a bokor felé biccent.*
-Aszthiszem követtek...

Tárgy: Re: 4. Csipkefátyol-tisztás Kedd Aug. 24 2010, 18:36

*A két mágus vágtatni kezd a hegyek felé. Hogy miért éppen oda? Nos, Caius tűzgömbje szerint ott voltak emberek. De hogy kik és miért ez igen érdekes kérdés. Edward Caius mögött ül Jason-ön, hiszen a fiú gyalogszerrel indult volna neki az útnak, de Caius ezt nem akarta. Hogy nem akarta? Ajajj, ez igen furcsa kijelentés, legalábbis Caius jellemét nézve. De mint minden kedvesség mögött, emögött is van egy kis magának valóság, hiszen úgy vette észre, hogy Edward kicsit többet tud a dologról, mint ő, így kell az "információs -zsák" az ifjú tűzlobbantónak. A kérdésre, miszerint ki is az az ürge, akiről Edward szót ejtett, hamarosan választ is kap.*
-Bekéredzkedtél a szüleihez? Wow! *ámul el Caius egy pillanatra és hangján érződik, hogy meglepődött a fiú találékonyságán és persze büszke is rá. De csak egy rövid ideig, majd unottan megvonja a vállát.*
-Nagyszerű ötlet... *motyogja, majd megkocogtatja Jason hasát és gyorsabb vágtára kapcsol. Nem sokat tudott meg erről a Gurdanról, de valószínű, hogy ő rabolta el a lányt. Vagyis csak őt kell megtalálni, és ott lesz a hercegnő is.*
~Jason, kár, hogy nem vagy fehér. Játszhatnánk a megmentő szőke herceget fehér lovon~*gondolja Caius unottan, és hátrapillant a válla felett Edwardra, aki a bokrokat fürkészi. A kijelentésre Caius lelassítja Jason-t és ügetésre váltanak. Caius körbepillant és az egyik bokorban egy piros ruhadarabot pillant meg. Egy gyors mozdulattal egy tűzgömböt dob a bokorba, ami kigyullad és kiugrik belőle egy öreg jósnő, aki vinnyogva oltja el magát, majd szitkokat szórva sétál az ellenkező irányba. Caius hátrapillant Edwardra és megcsóválja a fejét.*
-Inkább maradj nyugton és mesélj arról a Gurdanról, oké? *morogja Caius és ismét vágtára vált, hogy minél hamarabb ott lehessenek a hegyeknél.*

Tárgy: Re: 4. Csipkefátyol-tisztás Szomb. Aug. 28 2010, 12:46

*Meglepte az elismerés. Széles mosoly kísérte, aztán mintha érezné, hogy figyelik. Meg is kocogtatja a mágus vállát, és a bokor felé biccentett. Caius könnyedén meg is oldotta a problémát, csakhogy nem az rejtőzött a bokor mögött akire vártak. Edward szeme kerekre tágult. Annyira meghökkent, hogy mozdulni sem tudott.*
~Egy banya?...mit keres itt egy jósnő, ehh...kontárok, és ráadásul kirívő vörös köpenyben van, pff. Nem csoda, ha megjárja, úgy kell neki!
*Ezek után elég hallgatag lett, még elmondta Caiusnak nagy kelletlenül, amit hallani akart. Többek között, hogy az erdőben nem nagyon lakik sneki, csak az olyan különcök, mint ez az elöbbi, és, hogy a nagy rivális elég közel lakik családhoz, hogy tudjon rólla mindent. Könnyen megszervezhette a rablást.*
-A myrte jelenléte viszont agaszt ebben a környezetben...ha ugyan tényleg az volt.
*Viszont az az érzése, hogy követnék, egyáltalán nem szűnt meg. Ámbár próbálta bemesélni magának, hogy nem lehet, hisz az elöbb is csak egy öreg banyát találtak.*

Tárgy: Re: 4. Csipkefátyol-tisztás Vas. Aug. 29 2010, 19:56

*Mivel Caius mögött Edward ül, nm láthatja a széles mosolyt, ami Ed arcán jelenik meg. De ha látná, sem érdekelné az ifjú tűzlobbantót, hiszen csak egy agykikapcsolás volt, egy hirtelen kimondott ámulat, melyet nem is szándékozott kimondani a férfi és nem is dicséretnek szánta. De most már kimondta, így teljesen mindegy, hogy örül-e Edward a dicsértnek vagy sem, Caius fogja a fejét az elcsúszott mondat miatt. Hamarosan Edward mozgást vél hallani és érezni az egyik bokor mögül, de a probléma hamarosan megoldódik, hiszen csak egy vándor jósnő lapul a bokrok mögött. Caius hamarosan eltávolítja a problémát az útból ás vágtatnak tovább. Egy kis lenézéssel szidja meg Edwardot, hogy ne féljen minden bokor rezzenéstől. Hamarosan Caius hallgatja a férfiről a történetet, hogy mit is akarhat a hercegnőtől. Caius agyában lámpa gyúl és sóhajt egyet.*
-Mond csak, a hercegnő családja nagy vagyonú, igaz? Ennek a Gurdannak mekkora vagyona van? Nem lehet, hogy váltságdíjat akar kérni a hercegnőért? *osztja meg ötletét a fiúval, de Caius valahogy érzi és biztos benne, hogy ez lehet az indító ok, így hangjában egy apró lenézés is párosul. Hátra is pillant a fiúra, amit rosszul tesz, hiszen Jason megugrik és felhorkan. Caius egyből megragadja a kantárt és előrepillant, ahol két hatalmas katona álldogál, lándzsáikat a lóra és a lovasokra szegezve.*
-Itt nem mehettek tovább! *jelenti ki az egyik határozott hangon, mire a másik megszólal:*
-Nem, mivel Gurdan éppen... *látszik, hogy a katona elgondolkozik, mire a másik folytatja:*
-Vadászaton van, így senki nem mehet ezen az úton. Forduljatok vissza! *szólnak mindketten és lándzsáikat a két lovasra szegezve állnak az úton, mint a cövek.*

*Amint a jósnő elment, Ed eleget tett a "kérésnek", s adott valami beszámoló félét eddigi kutakodásairól.*
-Azt hiszed képzelődőm? Pff...
~Hidd csak...
*A szidás rosszúl érintette szegénykét, de szerencsére nem kellt ki magából. Habár elég heves természetű ahhoz, hogy egy ilyen semmiségen is felkapja a vizet. Caius folytatta az eszmecserét, és egy váltságdíjjas történettel hozakodot elő, még a hangja is magabiztosabb és ami a fő, lenéző lett egyszerre. Az alkimista válaszra nyitottta a száját, de ekkor a ló felágaskodott, s lévén, hogy nem kapaszkodott semmibe, a földre zuhant. A fejét fogva tápászkodott föl, ezalatt jelentek meg az őrök és magukhoz ragadták a szót. Ed meg sem várva a tűzlobbantó reagálását, eléjük, azaz, hogy ketejük közé szédelgett.*
-Mondtam, hogy nem ijedezek, láttam valamit, habár,... biztos nem titeket.-*Rámutat a díszőrségre, s még hamiskásan el is mosolyodik.*
-Az, hogy itt vagytok, és ezzel a sületlen dumával akartok eltüntetni innen, alátámasztja az elméletemet. Ha váltságdíj miatt rabolták volna el a lányt, arról már tudnánk, hiszen az ilyet illendő mielöbb lebonyolítani...de kétségkívűl ennek a Gurdannak pénzbeli reményei lehetnek a kisasszonnyal...-*Hangján amolyan gyözedelmeskedés hangzott, büszke volt, hogy rájött valamire és úgy néz ki a pökhendi mágus most mellé talált.*
-Mit képzelsz bogárka! Hogy be...
-Ne szakítsatok félbe!!!!-*Az ember azt gondolná, hogy ugyanolyan nyugodtan mondja ezt is, mint az előző okfejtéseit, s ezzel bírná hallgatásra a másik személyt, s valóban ez igen hatásos szokott lenni, csakhogy...Edward Elric nem a higgadság megtestesítője. Még ki sem mondta a mondata utolsó szavait, már a földön hevert az egyik őr. Dühös szemekkel nézett a másikra. Amaz reszketve rántotta ki kardját a hüvelyéből.*
-Ho-ogy?! Egy ilyen kis tökmag?
-Ki nevezett törpének, bolhának, porszemnek????????-*Elég abszurd helyzet, az őr is megállt a reszketésben. Ha nem ütötte volna ki a társát ez a "gyerek", talán el is neveti magát, így azonban csak egy furcsa mozdulatot tett hátra felé.*
-Hehh, egy szó mint szász, a hűbéresed mint pénzbelileg mint rangban alul maradt Enoru Lerderhe szüleitől és... ha csak váltságdíjjat... kérne ...azzal.... a pénzen kívűl... értem! A pénzen kívűl az ég világon semmit nem kapna, csak szemrehányást, sőt kiközösítenék a nagyvilági életből, de...és itt van a kutya elásva, nem igaz katona?!
*A mondat elején még normálisan beszélt, aztán lelassult, minden hangot egymást után jól tagoltan ejtett ki, aztán hadarni kezdett. Még rá is mutatott az újból reszketni kezdő őrre, és tett egy lépést felé.*
-Még nem tudom mit akar, de a lányt használja fel arra, hogy a család ranghoz jutassa! És te, barátom, elmondod, hogy merre vadászik a mi kis grófunk. Lemerem fogadni, hogy a lány közelében!
*Beszéd közben odalépett a férfihoz, és megragadta a ruháját, majd lerántotta a saját magasságához. A kardot nem volt nehéz kiverni a kezéből. A déli napsugár megcsillogtatta új karjának fényezését.*
-De ha nem beszélsz úgy is jó. Legalább kipróbálom rajtad az új fegyverem.
*Elmaradhatatlan gonosz vigyor, mint egy vámpír aki rég nem evett már, s türelmetlenkedve várja a jelt, hogy beleméllyeszthesse a fogát az áldozat húsába. A homlokuk öszzeért, s a katonának térdelnie kellett.*
-Jól van.-*Nyelt egyett*-De őrzik, jobban őrzik mint a királyi palotát, van velük valami külföldi is, hátborzongató!
*Ed megrázta unottan, mint egy harangot.*
-Azt mond hol van!
-A-arra!-*S kinyújtotta a kezét a hegy lába felé.*-De úgysem találtok semmit. Ő nem engedi!
*Erre elengedte foglyát, s Caiusra nézett.*
-Én megyek!-*Jelentette ki határozottan.*

*Úgy tűnik, hogy az úton állók bizony megfutamodnak a kis Tökmag előtt. Caius nem gondolta volna, hogy Ed ilyen határozott. A kezébe a tűzgömböt varázsolt és azt dobálgatta egy kézben. Gondolta, hogyha kell, majd közbeavatkozik, de addig had tegye a kisfiú a dolgát. De úgy tűnik, hogy a tűzgömbre nincs szükség, hiszen Ed az irányt is megtudta, na meg persze egy új kardot is szerzett magának. A két katona elszelel, habár Caiusnak még lett volna kérdése hozzájuk, de végül is mindegy. Mikor Edward egy mondatot mond, miszerint a Főgonoszunk a lányt használja fel ahhoz, hogy családi ranghoz jusson, Caius feje tetején felvillan az a bizonyos kis villanykörte.*
-Házasság...*szól közbe halk, de érthető hangon. Nem akarja megzavarni a fiút, aki talán nem is hallotta, de a katona dühös, ámbár ijedt pillantásából, amit rá vet, kitalálhatja, hogy bizony fején találta a szöget. Caius még vár egy pár percet, végül mikor a katona elszelel, Edward pedig megint útnak indul, Caius is megindul. Ugyanúgy, mint a jó előbb, feldobja Edwardot maga mögé a nyeregbe és vágtázni kezd.*
-El akarja venni a hercegnőt *közli röviden a tényállást a fiúval Caius, majd a mutatott irányba vágtáznak, befelé az erdőbe, egy apró kis ösvényen keresztül. Az ösvényen kocsikeréknyom látszódik.*
~Velük van egy mágus. Hogyha olyan, akiről még nem is hallottunk, akkor nem lehet valami erős. Ketten csak legyőzzük~*gondolja a férfi és ógetésre vált, mert a távolból már hallható a lovak patájának dobogása a földön és a kocsi hangja is.*
-Már nincsenek messze*jelenti ki Caius mind magának, mind Edwardnak.*
-Ha egy mágus is velük van, akkor ő a tiéd lesz. Én elintézem a katonákat és Őlordságát és enyém a nő *adja az utasítást Caius és a végére odabiggyeszt egy mondatot, amit vigyorogva mond. Persze semmit nem akar a nőtől, sőt! Nem szívesen vinné haza, még a végén megint baja esik...*

*Leteszi a férfit, de amaz még csak rá sem hederít. A lovast fürkészi elég furcsa tekintettel. Ed is ránéz, és amolyan na mi az? képet vág, aztán kicsit sértődötten hozzáteszi, hogy Ő megy. Caius odaügetett mellé és csakúgy mint a multkor felteszi Jasonre. Vágtázni kezdenek, majd Caius töri meg a csöndet. Ed nem tette volna meg, nincs ínyére, hogy dobálgassák, de a tény amit a tűzlobbantó közölt újra felkelltette az érdeklődését.*
-Hát persze!-*Kiálltott föl.*-Ezzel aztán mindent megkap.
*Majd jött a parancs osztás.*
-Hehh, jól van, akkor a papot se hagyd itt!
*Jegyezte meg cinikusan.*

*A kis hintó, melyet a két férfi keres, bizony valóban ott áll a hegyekben, az erdő egyik szebb tisztásánál. A távolban látszódik egy apró kis kolostor, valószínű, hogy ide igyekeznek a katonák és Gurdan is újdonsült menyasszonyával, habár a hölgyet nem látni. Valószínű a hintóban van Gurdannal. A hintó egy kis fehér hintó, mely előtt 4 fehér ló van. Talán ez lesz a menyasszonyi és az új pár hintója is. A függönyök azonban sötétek, nem engedve be semmilyen fényt az apró férőhelyes hintóba. A tisztás gyönyörű, a fű zöld, néhány fa veszi körül, a fák között bokrok vannak, valamint egy apró, tiszta vizű patak is csordogál. Valószínű, hogy emiatt álltak meg, hiszen a lovak isznak, a katonák ücsörögnek a fűben és egy hosszú, piros köpenybe burkolózó mágus a kezével varázsolgat. Talán éppen védővarázslatokat helyez el a helyszínen, mikor meglátja a vágtató lovat és a két férfit. Egyből megérzi, hogy mindketten mágusok és talán erősebbek is, mint ő. De így ketten biztosan.*
-Gurdan nagyúr! *szólal meg a mágus kissé félve, majd a hintóhoz siet és bekopog az ablakon. Gurdan kidugja a fejét és meredt szemekkel nézi a vágtató párost.*
-Ezek meg hogy találtak ránk? *kiáltja dühösen a mágusra.* - Azért vagy velünk, hogy védj minket és rejts el, míg a kolostorba érünk! Idióta! Katonák! Intézzétek el őket! *hangzik a parancs és ezt a vágtázó páros is hallhatja, valamint felismerhetik a mágust is a 10 katona között. *

*A vágtázó Jason hamar megtalálja az utat és rajta persze a két mágus is, akik sebesen követik a hintó nyomát. Egy nagyobb tisztásra érnek, mikor Caius megpillantja a hintót, azt a 10-15 katonát és a mágust. Hátrapillant a válla fölött.*
-Akkor ahogy megbeszéltük, Kisember *mondja halkan vigyorogva Edwardnak Caius, majd lepattan Jasonról, kirántja kardját és a katonák közé veti magát. Természetesen nem nagyon akar ölni, igy inkább csak leüti őket, vagy épp a lábukat vágja el, mire össze is esnek. Néha oldalpillantást vet Edwardra, hogy boldogul a mágussal, mig ő egyre közelebb kerül a hintóhoz és Gurdanhoz. Még szerencse, hogy neki nincs varázsereje, de ahogy elnézi a katonákat, nem lesz nehéz legyőzni őket. Néhány tűzgömböt is bevet, melyeket a még talpon maradt katonák felé dob, valamint egy tűzostort is megidéz, amivel a lovakat ijeszti meg. A katonák hamarosan kidőlnek, Caius pedig a hintóhoz ugrik, majd beles az ablakon.*
-Üdv Hercegnő! *biccent a lánynak, majd Gurdanra pillant, és a torkához tolja kardját.*
-Add meg magad, Féreg! *mondja határozottan a férfi szemébe nézve Caius. Majd egy pillantást vet Edwardra, hogy hogyan is áll a mágikus harc...*

//Egyenlőre csak a Mágussal fogok irni. A kettőtök párbaja lesz most a fő dolog.//

*Befordúlnak az erdő sűrűjébe, majd kis lovagolás után rá is bukkanak a keresett személyre, azaz személyekre, mert ugyxe nem volt egyedül a kisaranyunk. Hírtelen mindeki beindult, Ed meg csak ült a lovon mintha le lenne cövekelve. Na nem mintha utasítást várna, csak túl könnyűnek látszik a dolog. Az elöbb még rettegett a saját társa az ominózus Őtől. Aztán meg itt van egy vézna, elég szerencsétlen alak, akit Gurdan még jól le is szíd. ezt egy igazi mágus nem hagyta volna, még akkor sem ha zsoldosnak állt. Szó ami szó, túl egyszerűnek hangzik, de Caius már cselekdett is.*
-Ki monta, hogy mikroszkópikus méretű vagyok akit a bolha is nagyítóval keres!?!?!?!
*Kiállt utánna, hja biztos meghallotta, de nemcsak ő hanem az egész díszes társaság. Aztán mindennek tetjébe Jason úgy döntött, hogy ne a lovasa, így jobb helyen van a földön. Még szerencse, hogy még idejében észrevette a meréényletet és két lábra ugrott. A tűzlobantó már javában akcióban, ő pedig ezzel az ismeretlennel áll szemben. Nem tudni, hogy mire képes, nem lehet olyan béna mint mutatja...vagy talán tényleg ekkora szerencséjük lenne, és legyőzhetik? Kitudódik ha elkezdődik a párharc. Edward öszecsapta a kezét, majd jobb kézfején végighúzta a bal kezét, mire megjelent a kis penge, és usgyi megrohamozta a piros köpenyest.*

//Oké várom!//

*Bizony a hintót beérte a páros, akik eltökélték, hogy megmentik a hercegnőt. A leányzó nem sokat reagál a dolgokra, úgy tűnik, hogy már beletörődött szerencsétlen helyzetébe. Gurdan a hintóban Caius fogságába esett, de a hercegnő csak ül és néz előre. A férfiről fojni kezd az izzadság és nyel egyet, majd Caius szemébe néz.*
-A mágusom megvéd engem és elpusztit titeket, mint ahogy én eltaposok egy hangyát! *mondja magabiztosan a férfi és ki is húzza magát. Habár ez nem valami jó ötlet, mert a kard egy kicsit belevág a nyakába, de ez most nem érdekli a férfit. Az ablakon át kukucskál ki, hogy mágusa hogy boldogul...

~~Eközben...~~

*A mágus, ki név szerint Barden, kissé ijedten, de magabiztosságot mutatva figyeli a párost, ahogy felé igyekeznek. Mikor meglátja, hogy a nagyobbik, félelmetesebb férfi elsiet a hintókhoz, és a kisember marad előtte, felnevet.*
-Téged kell legyőznöm? *vigyorodik el Barden, majd meghajol Edward előtt. De ekkor érkezik Edward varázslata, ami sajnos nem sikerül. Úgy tűnik, hogy a kisember nem nagyon koncentrált a dologra, igy most Barden támadhat. A férfi elvigyorodik, majd ahogy meghajol, Egy apró tűzgolyót repit ki a ruha ujja alól, egyenese Edward felé. De úgy tűnik, hogy a mágus sincs most a toppon és Edward az egész támadásból csak annyit érzékelhet, hogy a ruhaüjj kissé füstölni kezd, de nem történik semmi. A mágus kissé ijedten pislant a ruha ujjába, majd a kezére és kétségbeesetten várja Edward újabb támadását.*

//Edward támadása:
Edward: 5
Barden: 6
A támadás nem jön létre!

Barden támadása:
Edward: 7
Barden: 5
A támadás nem jön létre!

Edward támadhat.//

*A nagy rohamból nem sok minden lett, a mágus kicselezte, és már repült is, szó szerint az ellentámadás. Ideje sem volt reagálni, mire észrevette a tűzgömböt, már a ruha újján volt. A piros köpeny füstölögni kezdett. Nagy unottan lecsapkodta, ne füstölögjön neki, majd rávigyorogva a mágusra kijelnetette álláspontját.*
-Ne vedd a szívedre, ha én győzlek le, öreg! Biztos joban szeretnél vereséget szenvedni egy olyan égimeszelőtől mint a társam, nem igaz?!
*Lehajol, újra összecsapja a kezét.*
-...de most én vagyok az ellenfeled!
*Halkan, mégis nyomatékosan beszél, hogy Barden is jól hallhassa, majd legugol és megérintve a földet varázsigét mormol maga elé. Nem tart soká, szavaival párhuzamban megjelenik a varázslat maga. A földből egy ökölformájú és nagyságú kökemény forma bukik föl, egyenesen Barden bordái közé. Ed megszédül, egy pillanatra le is hunnya a szemét. Nehéz egy varázsigét, főleg egy mester fokozatú varázsigét, alkímiával ötvözni, de úgy néz ki elég jól sikerült. Már csak a hatást kell megvárni, és újra akcióba lendülhet.*
~Azért vigyázni kell, ha az elöbb nagyobb tűzgömböt csinált volna leég a fejem!