04. A sikátor

*A szél nem fújt,nem volt hideg,de az idő hűvöskés volt.Tikina éppen ekkor úgy döntött,hogy eljön és egy kicsit kiszellőzteti a fejét.Ment előre,mint akit nem vezérel semmiféle olyan tudat,ami miatt sietnie kéne....habár. ezt nem lehet tudni...De Tikina csak ment egyenest előre.Egyszer csak a semmiből egy alak tűnt fel.Ki tudja hogyan,s miért de elég gyorsan haladt.Éppen szembe Tikivel.És természetes ilyenkor...Tikina sme figyelt eléggé,és hát.....bummm,össze ütköztek...olyan hirtelen,hogy Tikina véletlen belekarolt az elötte meredten álló fiúra.Ez csak csupán reflex volt tőle....Tikina észhez tért,és így szólt az előtte álóhoz:
-Jaj...sajnéálom...bocsánat ...nem volt szándékos.....*Motyogat magában Tiki*

//időntúli//

*Nem volt tudatában annak merre megy, betért egy sikátorba, és már-már ki is tért volna onnan, amikor nekiütközött egy elf. Emberi években mérve, nem lehetett sokkal több mint ő, és ugyebár ő egy elf, de akkor is(!)...több mint egy fejjel nagyobb volt nálla! És a tetejébe még át is karolja mint egy kis taknyost. Mérgesen kibontakozott a lány által kezdeményezett ölelésből és alig, hogy meghallgatta az elfet, idegesen legyintett, majd ráförmedt a nőre.*
-Azt nem tudom, hogy szándékos volt-e vagy sem, de jól nekem jött az biztos!
*Ezzel beszédét befejezve, döjfösen karbafonta a kezét, és a lányt kezdte mustrálni. Érdekes, néhol páncélt tartalmazó vászon ruha volt rajta. Haja rövid és lilásan csillog. *

*Arya megbújva az egyik sarokban leste a történteket. Kicsit gonoszkásan elmosolyodott, amikor összeütközött a két személy. Hogy mit csinált ott Arya?! Éppen füvet szívott, a füst minden pillanatát maximálisan kiélvezve. Kissé kóma volt a lány. Most már muszáj volt nevetnie. Ekkor már biztosan felfigyelt rá a két járókelő is. A nőn rajta volt a fekete köpeny és a csukja is. Szeme nem látszott, csak a szájából kikandikáló és füstölgő fű. Tarisznyája is rajta volt, csak az a köpeny alatt. Vékony, egyszerű, de szép fehér ruha volt rajta, mint mindig. És látszott, hogy nagyon vékony. Bár a köpeny elég jól takarta őt. Arya kivette a szájából a füvet és egy nagyot fújt. Eltakarta egy ideig az arcát a füst gomolyag. Nem mozdult.*
-Ilyen későn mért sétálgat két kisgyerek egy sikátorban?! Nem féltek, hogy a pletykák életre kelnek és megtámad benneteket egy vámpír?-
*Hangja kísérteties volt. Érzékelhetően ő nem félt, csak a fiatalokba akart egy kis félelmet belecsempészni. Fiatalok... nem mintha ő nem lenne az.*

*Tikina amint a fiú,aki egy kissé tényleg kicsi volt hozzá képest,eléggé dühösnek tűnt....~Valyon mitől ilyen dühös,ez a kisfiú.....habár,ha jobban megnézem...talán nem olyan nagyon kisfiú.....*Mormogta magában Tikina.A vele szemben álló fiú,karbafont kézzel bámulta őt.Tikina nem igen mutatott felé nagy érdeklődést,ezért így válaszolt:
-Már elnézést kértem...de amint látom,neked ez nem elég.....de,mindegy...*elnézett máshova,és fel emelte az orrát..*-nem muszály megbocsátanod....fiacskám....*Mondta,és véletlen felnevetett,nem volt szándékos,de muszály volt,ilyen helyzetben,amikor valaki ennyire alacsony..és hát még fel is lehet húzni vele!Majd befejezte Tikina,és csak egy mosoly volt már az arcára írva...aztán odalépett hozzájuk egy lány...aki úgy beszélt róluk,mintha kicsik lennének,Tikina erre kissé indulatos lett,és így szólt a lányhoz:
-Mi nem cseverészünk...és mi több nem félek semmitől..főleg nem egy vámpírtól...
-Mért te talán félsz..tőlük???*Kérdezte felhúzott szemöldökkel Tikina a lánytól.Majd visszanézett a fiúra,és úgy vélte ideje bemutatkozni/nem akar bunkónak létszódni/:
-Tikina vagyok..mellesleg...*küld egy mosolyt mindkettejüknek*-és a ti nevetek,gyerekek?*Mosolygott végig Tiki.*

*Elöbb az elf fogta sértődöttre, majd Edward.*
-Fiacskám?! Nem vagyok olyan kisfiú!
*Szinte lángot szórt a szeme, majd megint történt valami ami tisztára úgy hatott, hogy Ednek szól.*
-Hmm?-*Elképedve nézett rá a lányra.*-MI van? Mi olyan nevetséges?
*Aztán pörögtek tovább az események. Akármit mondott az elf, előlépett egy harmadik személy, akinek erőteljes "illata" megcsapta Ed orrát. Kiváncsian fordúlt feléje. Aztán megint az a bizonyos szó., bár mintha kissé dülöngélne a nő.*
-Nem meg mondtam, hogy nem vagyok gyerek?-*Vágott közbe az új tag szavába.*
~Ilyen nincs, na de majd én megmutatom nekik...
*Közben befejeződött a mondat, és a másik is reagált. Hát nem fél az elf.*
-Mit törődsz te azzal, hogy félünk-e vagy sem?-*Vetette oda flegmán. Közben egész testével az új jövevény felé fordúlt és felvette elöbbi "karbafont" testtartását. A nőböl közben áradt a növényszag, persze most is valami dorgfélét szívott, de látszik, hogy nem most próbálja elősszőr. Mikor csupa jószívűségből bemutatkozott a tünde Edward nem fordúlt felé. Egy hamiskás mosolyt engedett el, amit leginkább a fehér ruhás hölgy láthatott. Csukott szemmel mondta ki a nevét.*
~Most jön az a rész, amikor megmondom ki vagyok, és végre elhallgatnak...
-A nevem? A nevem Edward Elric.-Majd a következő szónál kinyitotta a szemét, és a füves lányt nézte fürtyei közül.*
-Mágus-Alkimista.
*Erre biztos rájönnek ki is áll elöttük. Joggal hihette ezt Ed, hiszen tudatában volt mindannak, hogy mik terjengenek rólla. Az alkímia egy időben tiltott dolog volt a birodalomban, és mikor feloldották a tilalmat, senki nem merte megbolygatni. Ő volt évtizedekre rá az első aki belevágott ebbe a nagy fába és nem is kis sikerrel. Széltében, hosszában eljárt a híre mindenütt, szinte minden evolyrani ismerte a nevét.*
~Most mondjátok, hogy "gyerek"...

~Hujajajj.. milyen idegesek lettek~
*Gonosz vigyor jelent meg szája szegletében. Az elf visszakérdezett, hogy fél-e a nő. Ő meg csak felnevetett. Hupsz, kicsit úgy viselkedik, mintha ő maga vámpír lenne. De talán tudat alatt ez is volt a célja. Jól érzi magát. A fű megtette a hatását. Bár valóban kicsit dülöngélt, na de azért nem olyan komolya helyzet. Egyéb most nincs benne, csak a fű. Tehát csak a kedve emelkedett. Nem hallucinál vagy ilyesmi... Arya a srácot hallgatva csak felhúzza a szemöldökét. Aztán a fiú kimondta a nevét. Várhatóan nagy hatásra számított. De amikor az kinyitotta a szemét, csak egy flegma arcot láthatott maga előtt. Ugyanis Arya nem lepődött meg.*
~Edward Elric? Nem ismerős.~
*Majd meghallotta, hogy alkimista. Ekkor kicsit felhúzta a szemöldökét.*
~Hmm... mintha hallottam volna valami... alkimiáról, mag hogy tilos, meg blabla... de akkor sem ismerős.~
*Nem tehet róla, hogy nem hallott sokat róla. Dagroladból jött, ott ezzel nem foglalkoztak. Csak talán egy-két pletyka szállt el a lány füle mellett.*
-Ezért a névért vagy oda?! Mit ugrálsz nikkelbolha?! Hiába lehet nagy a neved, attól még kicsi vagy, és sosem fognak téged komolyan venni, mert kénytelenek lenézni rád... Én meg akármit is csinálok, kénytelen vagy felnézni rám.-
*Eluralta a vihogás. Nem tehet róla, jó kedve van. Kivette a szájából a füvet és azt nézegette. (miközben a többiek reagálnak) *

*Tikina amint látta,hogy Edward,aki most valotta be,hogy egy alkimista...ami nem igen elterjedt foglalkozás errefelé,ránézett,és egy gúnyos vigyort küldött a fiúnak.De mindegy.Tikina kissé furcsálva nézte a lányt/nőt/,aki egy valamiféle füvet szagolgatott.Felhúzta egyik szemöldökét,majd így szólt,és ránézett a nőre:
-Figyi!Neked mi a neved?még be sem mutatkoztál.....~persze a név még nem jelent semmit,ha úgy vesszük.....:)Tehát Tikinát látszólag zavarta,hogy a nő valami növényt szagolgatott/persze látszik,hogy mi is az.../.De aztán,nem is érdekelte már annyira.Tekintetét Edwardéra emelte,mélyen a szemébe nézett és így szólt:
-Rendben!Egy kissé tényleg..hááát.. szóval....*megvakarja Tiki a fejét*-bunkó voltam....heh..de nem volt szándékos...*közben ránéz a másik személyre,de az még mindig azt a "füvet"/füves izét,ami tudjuk,h drog/ nézegeti....és kifújja*-szóval,ne izgulj egyszer majd csak megnőssz.....*Fejezte be végül Tikina,és amint ezt kimondta elmosolyodott.Mindkettejükre ránézett és nem várta meg a válaszukat:
-Ha nem bánjátok én elindulok sétálni..ha esetleg ..van kedvetek?gyertek velem...nyugodtan....*Elvigyorodott és közben a kezével mutatta merre indul el....majd várta,a reakciókat.*

*A hatás elmaradt, sőt! Tágra nyilt szemekkel hallgatta végig, a sok sértést, ami egyszerre és meglepő gyorsasággal zúdult rá a nőtöl. Egyszerüen felkapta a vizet. Ez megesik bárkivel.*
-Ki mondta, hogy mikroszkópikus méretü vagyok, és hogy a bolha is nagyítóval keres?
*Most aztán tényleg úgy pattogott, mint egy nikkelbolha. Csapkodta dühében a kezét, rázta jobbra, balra, nem volt magánál. Majd egy hírtelen mozdulattal, lenyugodott. Újra karba fonta a kezét és már nem is nézett a lányra, úgy beszélt hozzá.*
-Különben is,... nemsokára úgy is kidőlsz attól a szertől és mégis csak én nézek le rád.
*Tikina békítő jellegel fordúlt Ed felé, de ő már fortyogott magában, csak azt várta, hogy a lány is kibukjon. Valahogy, ...akárhogy. Miközben az elf elindúlt a maga útjára, Ed lehjolt pár kőért. Nem volt különösebb dolga velük, csak az idegesség levezetése céljából dobálgatta maga elött.*

*Kicsit meglepődött a srác felindulásán.*
-Na de ilyet senki sem mondott...- *Reagált kuncogva a lány.* -Habár... tényleg jól jönne egy nagyító.-
*Ezután az elf lány szólt rá Aryára, hogy mutatkozzon be. A nő unalmas fejet vágva oldalával az egyik ház falának dőlt és megint nézegetni kezdte a füstölgő füvét.*
-Arya vagyok.-
*Mondta álmos fejjel. Már csak ásítania kellett volna. Ezután Edward folytatta a "beszélgetést". Arya megint felhúzta a szemöldökét, majd felnevetett.*
-Haha!! Azt ne is várd! Nem ismersz te még engem. Nem vagyok én olyan gyenge... mint mások...-
*Ekkor elindult az elf. Arya most már a hátával dőlt neki a falnak.*
-Viszlát kislány! Én most nem megyek veled, más elfoglaltságom van. De azért csak vigyázz magadra! Haha...-
*Most tényleg kikelt magából a lány. Nem szokott így viselkedni. Hiába... a fű megtette a hatását. Ezek után kicsit furcsán nézett a tőle csak egy-két évvel fiatalabb fiúra.*
-Hmm... mond csak Edward...- *egy szívás a fűből* -...mi járatban vagy errefelé? Még nem láttalak. Gondolom új vagy.-
*Mondhatni megváltozott a hangja. Valamilyen szinten hódítónak hatottak a szavai. Egyértelműen zavarba akarta hozni az alkimistát. A ruhájával is babrált a nyakánál. Kicsit igézővé váltak a szemei és a mozdulatai is. Na meg a hangja.*

*Tikina úgy vette ki,mintha nem is nagyon érdekelte volna az ő jelenléte a többieket.Dehát,ha ők ilyen bunkók...főleg Arya?..najó talán nem..de nem tudni,valószínű csak a fü miatt lehetett.Tikina hirtelen hátra fordult.Észrevette,hogy a köpenyét ott hagyta.Valószínű,akkor..amikor összeütközött Ed-del.~Huh,dejó a köpenyem ot maradt...most meg kell zavarjam,a készülőben lévő kis"párocskát"...*Tikina elmosolyodott,majd visszafordult,és odaért hozzájuk..nemn is járt még messze,mikor rájött,ott hagyta valamijét.Felvette.Vágott mindkettejük felé egy-egy gúnyos vigyort,és így szólt:
-A köpenyem...jah..az itt maradt,de már megyek is*felvette közben köpenyét,majd folytatta.-hagylak titeket itt magatokra...de aztán legyetek jók...*huncut mosoly-gyerekek...*Fejezte be Tikina,azzal fordult egyet,és eelindult..no persze elég lassan,hogy hallja,mi is lesz a válaszuk...*

Seyla Vulfia írta:: * Valósággal átéli Aldo szenvedéseit. Na persze, szigorúan csak képletesen. Ugyan ki akarná, hogy szétmarcangolják? Ez esetben a vállát. Szóval, mint az ügyes pomponlányok, biztos távolból szurkol fajtársának. Vele együtt szisszen fel, vagy éppen mosolyodik el gonoszan, helyzettől függően. Ja, de ideje már szövegelni végre:
-"Nascentes morimur finisque ob origine pendet. Nemo ante obitum beatus. Non omnis moriar.
Memento mori!
Memento mori!"
* Aztán a szó hallatán a lélek szépen elszáll a tavaszi széllel. Ilyen egyszerűen. Visszamossa a só a gödrébe. Vagyis... onnan, ahonnan jött. De nem mindegy ez most már?! Aldo olyan gyorsan rá akar cuppanni a palackokra, ő meg még ott tart, hogy agyarkának vége. Ennyit arról, hogy gyors felfogású. Ideje egyenlíteni.
Elkapja az oldalánál tapogató Aldo kezeit, s vasmarokkal tartja.*
- Ejnye, ne legyél már olyan falánk. Itt az egész este. -*nevet*- Tied lehet az összes, megdolgoztál érte. Csak várj, amíg előveszem. Nem akarok még egy kabátot cafatokban látni.
* Mellesleg, annak más sem örülne... történetesen a kabát tulajdonosa. Mellesleg... nem lenne most ilyen bőkezű, ha előtte nem evett volna - kiadósan. Nem csoda, ha mérföldekre illatozik... Egy vidám, életerős ( és koránt sem kiegyensúlyozott) vámpírt még egy kezdő is kiszagolna...
Úgy egy méterről.*

-Az összes? Oh, köszönöm, igazán kedves vagy. Na, add csak!....Öö, de biztosan nem kérsz?
*Persze, mire Seyla megadná a választ, már a tetőről gurul lefele a két üres palack és lent kisebb zajt csapva a sikátor üres némaságában, szilánkokra törnek. Aldo felfrissülten, most már ő is ereje teljében, közelebb lép drága fajtársához.*
-„Itt az egész este” *idézi a lány szavait* Te kiszórakoztad magad az én kis gladiátor küzdelmemen…de velem mi lesz? Kissé kevésnek érzem azt a két palack vér jutalmat…többre vágyom….valami másra…
*Most ő ragadja meg Seyla kezeit vasmarokkal….vagyis gyengéden….de mégis határozottan. A lánynak esélye sincs hátrálni, még ha eddig hátrált is. A férfi szemei igézően belecsillannak a vele szemben álló szemeibe, majd a nő nedves ajkaira tekint…de csak pár másodpercig…utána már csattan a csók…és talán a pofon is…de hadd élvezzük az előbbit nem gondolva a „jövőre”.

*Arya megjegyzésére nem reagált, ám mikor kimondta a lány a nevét, mégis felé fordúlt. Az újabb megjegyzésre úgy döntött elmondja amit tud.*
-Én nem a mai napról beszéltem.-jelentette ki magabiztos hangon-*Minden egyes használattól olyan.... vegyületeket viszel a szervezetedbe amivel megölöd a téged felépítő sejteket. Egyszóval rombolod a szervezeted. Ez főleg az agyadra a legkárosabb, és az elmondásodból következtetve nem most kezdted használni.-Itt a lány homloka felé mutatott.*- Talán már lefeküdni sem vagy képes nélkülük.
*Ám a lány, talán csak a bódultságától vagy egyszerűen azért mert nem érdekelte amit a fiú mondott, egész máshogy reagált mint azt ő remélte/várta. Ednek elállt a lélegzete is. Kissé piros árnyalatok jelentek meg az arcán. Mondhatni elpirult, szóhoz sem tudott jutni..egy darabig.*
-Hát...-*Majd megmakacsolta magát, és mégsem válaszolt*-Mégis miért akarod tudni? Csak úgy játékból, nem érdekel az téged mi járatban vagyok én itt.
*Majd mintegy mentőövkénzt megjelent újra Tikina, és megszakította kis közjátékával a "beszélgetést", habár...*
-Mégis mire akarsz kilyukadni ezzel?-*Csattant fel a fiú.*-Hát "sajna" nekem is mennem kell. Semmi dolgom nincs itt.
*Megfordúlt és ezzel a lendülettel elhajította...volna a két követ, melyet eddig tartogatott, ám valami furcsa dolog félbe szakította. Néhány helyi suhanc egy kislányt kergetett. A lány nem lehett sokkkal több tíznél és nagyon ki volt merűlve, amit még csak észrevenni sem akartak a fiúk. A kislány nem messze tőllük, a sikátorra rátérő utca másik végén esett el. A fiúk pedig körül vették, mondván hogy ez "Milyen jó móka". Edward kezében hírtelen egész más irányt vett a kavics. Repült-repült szédült sebességel és egy épp feléjük fordúló suhanc fején koppant egy nagyott. A srác ordítva vágódott a földre. Mind feléjük fordúltak.*
-Elég közhelyes ez a bandázás!-*Szólallt meg a "bűnös" nyugodt hangon, maga elött dobálgatva a második kavicsdarabot.*

*Tényleg nem reagált semmit a fiú biológus válaszára, bár valamit nem tudott elengedni a füle mellett.*
~Milyen igaz... már nem tudok altató füstölő nélkül aludni.~
*Azután történt a hirtelen stílusváltozás. A lány még inkább elmosolyodott, amikor Edward elpirult, majd kifakadt. Ekkor jött vissza Tikina. Arya csak egy kicsit bosszankodott a lány megjelenésekor, mert még szívesen játszadozott volna az alkimistával, de nem ment el a kedve. Éppen pát intett volna a fiúnak, amikor megjelent pár kamasz és kergettek egy kislányt.*
~Na ezt odahaza senki nem merte volna velem megtenni.~
*Mosolygott egyet gonoszan a gondolatára, ugyanakkor idegesítette, hogy nem hagyják békén a lányt. De nem szólt közbe, mert akkorra Ed már elintézte az ügyet. Így Arya a háttérben maradva figyelte a jelenetet.*

*Tikina,mikor Edward megszólalt,elkapta tekintetét..mert nem érdekelte,hogy mit is akar ezzel mondani.Köpenye már rajta volt.De ekkor hirtelen váratlan jelenet következett.Egy kislány menekült egy "csapat" srác elől.A kislány elesett és a fiúk körbe vették.
Tikina ignecsak egyetértett Ed-del.Csípőre tette a kezét.A banda felé tekintett.Közelebb ment Edhez,és elövette /mostcsak/a botját.Edward elé állt.Majd nem félve semmitől,és nem törődve semmivel odalépett Edward elé.Magbiztosan állt ott a kissrác előtt.Botját maga előtt feszes vigyázba tartotta.És így szólt:
-Ed,nyugi!Nem kell aggódni!*Rátekintett Edre,és visszanézett a bandára.Közeledni kezdett feléjük,a fiúk már éppen kezdték volna rúgdosni a lányt...amikor........
-Héj!Álljatok le huligánok!!!*Ordította magabiztosan Tikina.Hangja nem csuklott el.....Ed ott állt mögötte,Arya pedig csak szinte néző volt ebben a pillanatban.Tikina odarontott a bandához,és botjával a fiúkat egyesével "gáncsolta "el.*~Ezek piskóták....cöh..*Mormogta magában,miközben a banda tagjai sorra estek el elötte.*

*Nyeregben érezte magát, legalább levezetheti a dühét. Persze, mint minden rendes bandacsapat ez is fenyegetőzni kezdett. Ed meg épp belelendűlt, amikor....*
-Megőrültél? Nem vagyok gyerek! Ne is kezelj úgy!
*Szinte tajtékzott az elf mögött, szó ami szó, ebben a pozícióban csak a hangja volt hallható.... ő nem látszott ki.*
-Húha, csöpike mérges lett! Most aztán futás,... úgy félek!
*Gúnyolódtak a "huligánok". Ekkor kezdett bele Tikina az akciójába. A két tizenévest le is verte egy csapásra. Edward a háttérben duzzogott, Arya meg bizonyára jól elszórakozott. A kislány fall fehér lett. Szájához emelte a kezét, de nem tett semmit. Mintha a földbe gyökerezett volna a lába. Az egyik bajkeverő ordibálni kezdett.*
-Tom! Gyere, segíts...Tom!
*És a hatás meg is lett, egy nagyobb banda idősebb korúakkal verődött össze az utcán. Vezérük, Tom miután megjelent a színen, első dolga volt kicsarvarni a tünde kezéből a fegyvert. Nem volt nehéz, mert egy elég váratlan helyről csöppent ide. A felettük lévő ablakból.*
-Nah, hallani akarom mit akartok itt?-*Azzal eldobtta Tikina botját. Edward szólalt meg elősszőr.*
-Inkább mi akarjuk tudni, hogy ti mit akartok tenni azzal a kislányal!
-Ahhoz neked semmi közöd, szöszi!
-Krrrr, azt majd meglátjuk!
*Nagy lendületett vett, és futni kezdett, majd pont akkorát ugrott a kellő pillanatban hogy fejen találja Tomot a csizmájával. Még ugyanazzal a lendülettel, egy másikat is leütött a levegőben. Csak az illető érezte milyen keményet üt egy fémkar. Ezennel a kör közepében állt.*
-Amíg itt vagyok, nem nyúlhattok hozzá!
*Ám ekkor, egy igen furcsa dolog történt. Ed kézben tartotta az ügyet, addig a pillnatig, amíg a lány fel nem sikiított hogy:
-Jaj, neee, ne bánsd őket!-*És meghúzta a fiú jobb karját. A következő pillanatban Edward akkora bal egyenest kapott, hogy a falig bukfencezett vele. A szája is felrepett.*

*Arya alig tudta követni az eseményeket, mert gyorsan történt minden. Hirtelen Tikina lett a sztár. Arya megszédült.*
~Mégtöbben jönnek... nagyobbak... verekedés.... vér...~
*A látomás idejéig forgott körülötte a világ. De nem volt több 2 másodpercnél. Ekkor jelent meg Tom, a második sztár. Arya felismerte a látomásából. Majd Edward lett újra a sztár.*
~Ejnye... én meg csak itt nézzem a dolgokat? De hát olyan szépen megoldják az ügyet.~
*Ekkor repedt fel a szája Edwardnak. Megint beugrott a nőnek a látomás. Most már fogta magát és a többiekhez lépett. Mondhatni utat tört magának és beállt a kör közepébe.*
-Bocsi, bocsi...-
~Ezt a bulit sosem hagynám ki.~
*Gondolta vigyorogva. Csend támadt. Nem szólt senki semmit. Arra voltak kíváncsiak, hogy miben mesterkedik az idegen. Az idegen pedig kotorászni kezdett a tarisznyájában. Majd elő vett több "cigarettát" /most hogy írjam másképp? A fű kezd már unalmas lenni/. Arya körbenézett és gonoszkásan vigyorgott.*
-Kér valaki?-
*Ekkor már az előzőt, amit szívott azt már eldobta. Most betett a szájába egy másikat, majd meggyújtotta. Egy nagyot szívott belőle, minden pillanatát élvezni akarta. Kifújta majd megint körbenézett.*
-Lehet, hogy annyira oda vagytok az erőtök miatt és az ember fölényetekkel, de jobb lenne, ha meg tudnátok oldani diplomatikusan. Először kislány.-
*Odafordult az elvileg áldozat-lányhoz.*
-Ez a srác- *Edre mutatott* -éppen megmentett. A hálát nem így szokták kimutatni. Másodszor. Fiúk, ha ez egy játék, akkor nagyon unatkozhattok, mert igen csak gáz játék! Ha már ezzel a lánnyal akartok lenni, akkor tanítsátok meg verekedni, vagy fegyvert használni! Ne lúzereskedjetek!-
*Megint szívott egy nagyot a fűből. Pillanatra le is hunyta a szemét. Majd feltekintett és nyújtotta a többit.*
-Biztos nem kértek?-

*Tikinának tátva maradt a szája..persze azonnal be is csukta..nehogy valaki még a végén észre vegye...de ez nem fontos,hanem az,hogy Tiki igencsak meglepődött,mikor az egyik....banda tag kicsavarta a kezéből a botját.
De Tikinan nem adja fel ilyen hamar....majd hirtelen fura dolog történt:a kislány hirtelen "védeni" kezdte a bandát..meg valami Tomot...aki szintén a semmiből került elő.Úgy pattogott,mint ha ő lenne a király.....~Cöh..mik vannak?*Mormogta Tiki.Majd a tőrjét vette elő,és azzal közelített Ed-felé..persze,csak azért,hogy továbbra is "védje" őt....miközben az eddig "néző"Arya ,most idejött közéjük..pontosabban be a kör közepére.~Nah valakinek felnyílt a szeme....és idetolta a képét....*Morogta magában Tikina.És ránézett Aryára.Majd felé biccentett.Jelezve,hogy örül,hogy idejött ő is...végre.....Arya igen különös,és Tikina számára gázzz dolgot kérdezett a bandától..akik mostmár tucatnyian lehettek!Tikina inkább Ed felé húzott,mint ,hogy..nah nem baj..tehát Tiki is végre megszólalt,közben ott állt Ed mellett,és felhúzta egyik szemöldökét,majd karját összefonta a mellén:
-Najó..ebből elég!Mit akartatok ezzel a lánnyal?*Kérdezte,szinte nem is figyelve Aryára....majd egy gyors mozdulattal hátulról, a törjét hirtelen a felkészületlen Tom nyakához kapta.~Most megvagy.....*egy gúnyos mosoly....*
-Na milesz?Tálaljatok....!*Mondta,és tőrjét szorosan Tom nyaka előtt tartotta,másik kezével a fiú kezét fogta le.Gyors pillantást vetett Edre,és Aryára.De különösebb érdeklődést nem mutatott feléjük!A kislány tényleg háládatlan volt..amikor Ed megakarta menteni..vagyis meg is mentette.Ezután nyugodt mosollyal Edre nézett.....és rákacsintott.....hogy,miért?!hát azt csak Tiki tudja.
De Tikinának jól esett,ránézett ezután Aryára is,de neki csak egy......szánalmat kifejező arcot vágott.~Ezek nincsenek több,15 évesnél...Arya meg itt cigivel kínálgatja őket.....*Gondolta.*

*Arya végre beindúlt. A cigire nem válaszolt senki. Ed elött meg elsötétült minden. Lassan tápászkodott fel. Kis vércsík folyt végig az arcán, de különösen nem izgatta magát miatta. A fejlemények érdekelték. A kislány miután kérdőre vonták elsírta magát.*
-Én,...én nem akartam, hogy bárkinek is baja essen. Csak...nagyon féltem, brühühühüüü.
*Kezébe temette az arcát, és úgy folytatta a pityergést. Majd az egyik forrófejű tag leköpött Arya elé.*
-Köpök a diplomáciájára, senki sem ütheti meg a főnököt büntetlenül!
*Ekkor állt Tikina Ed elé, és ekkor állt fel Tom is. Morcosan nézet a mágus újdonsült testőrére.*
~Így nem látok!
-Sam!-*Szólt rá a "Főnök" barátjára, de nem mondhatott többet, mert az elf megint aktivizálta magát. Tom egy gyors, ám laza mozdulattal megragadta az elf csuklóját. Lassan annyi erőt fejtett ki, hogy Tikinának muszály legyen elengednie a kést.*
-Ezt már egyszer kérdeztétek.-*jelentette ki dühösen.
-Tom, én elintézem a gyereket!-*Akadékoskodott Sam.*
-Nem!-*Majd egy furcsa mosoly jelent meg a szája szegletében. Meghült mindenkiben a vér. Mit akar? Még mindig szorította Tikina karját.*
-Nekem tetszik a fiú,... van benne mersz!-*Jelentette ki végül.- Nem akarsz beállni, szöszke?
*Ednek tágra nyilt a szeme. A fiatal bandavezér csak most engedte el az elfet. Egy csepett sem érdekelte, hogy tünde. Edward valahogy nem gyűlölte. Kihúzta magát, és megtörülte véres száját. Majd megrázta a fejét.*
-Nem, nekem nincs időm ilyen játékokra.
*Tom elmosolyodott.*
-Josh!-Erre habtákba vágta magát, az a kis gyerkőc aki az elején hívta ide Tomot.*-Nem akarok még egyszer ilyet meghallani! Ha nem jön a lány, nem jön!
-Értettem!
*Eztuán intett a bandának, hogy indulás*
-Elmegyünk.-*Arya mellé érve biccentett a fejével, és kivett a kezéből egy füvet.*-Hölgyem?
*Intett a fűvel egy pá-t, majd a füle mögé tette. Edwardot vállon veregette.*
-Sok szerencsét abban a másik fajta játékban, szöszi.
*Ed nézte az illetőt egy darabig, aztán eltüntek.*
-Nahát, ilyet sem látni mindennap!

*Persze senki nem reagált a fű felajánlására. Inkább egy bátor tag felé köpött és ugatni kezdett. Erre Arya dühösen és gonoszan mosolyogni kezdett.*
~Te kis idióta... szerencséd, hogy apám elől menekülök, mert csak egy szót kellene szólnom és egész Dagorlad elindul, hogy téged és a piszkos bandádat legyilkolja.~
*De nem válaszolt. Csak mereven állt, és nézte az egyébként jóképű ficsúrt. Ezután jött az, hogy valaki jelentkezett, hogy elintézi a gyerekeket. Arya feljebb emelte a fejét, mint valami úri hölgy - ami viselkedés kontrasztban állt a ruhájával és a cigivel a szájában - És úgy figyelte az eseményeket. Annyira nem izgult, csak kíváncsi volt, hogy most mi jön.*
~Valószínűleg lenne még egy látomásom, ha nagyobb baj következne. Csak, hogy semmi látomás nem kerülget engem.~
*Beinvitálják Edet a bandába. Majd kijelentette a főnök, hogy elmennek. Arya mellé ért, biccentett, majd kivett a nő kezéből egy szál cigit. Arya önelégülten mosolyogva biccentett. Majd szemével követte a fiatal ugyancsak helyes fiút. Majd mindenki elment. Arya eltette a többi cigit, majd szívott egy nagyot a sajátjából. Nem nézett a többiekre, úgy szólalt meg.*
-Nos... örültem a szerencsének!-
*Majd elindult egy kis utcácska felé.*

*Tikina állt meredten.Nem is igazán mozdult.Nézte az eseményeket.Majd amikor elhúzták a csíkot a banda tagjai,akkor mint akinek sietős a dolga,Arya is elindult.De méltóan elköszönt a másik kettőtöl.Majd Tiki ránézett Edre,és ismét rákacsintott...de csupán
kedvességből.Ezután Aryára nézett,és így szólt:
-Viszlát,Arya!*Köszönt el a nőtöl,Tiki.És egyet biccentett felé.Majd nem is nagyon érdekelte,hogy Arya hova megy...hisz tud magára vigyázni....tehát Tikina visszafordult Edhez.És közelebb ment hozzá.Felvette az előtte heverő tőrjét.Amit az imént használt volna....de nem jött össze neki....Nos tehát,Tikina elrakta a tőrjét,és mosolyogva így szólt Edwardhoz:
-Te... merre tartassz,Ed?*Kérdezte,és nyugodt tekintettel várta a srác válaszát.*

*Edward nem nézett a nő felé, csak magában mosolygott a viselkedésén.*
~Nem törődöm nő....
*Mikor Tikina újból felé kacsintott, már nem tudta mire vélni, de tűrtőztette magát. Nem mondott semmit, habár az arcán megint megjelent az a bizonyos pír.*
~Mit akar ez? Zavarba hozni..csak tudnám mit akar...
*Majd az elf rákérdezett az uticéljára. Valahogy mintha anyáskodni akarna rajta. Ed csíppőre tette a kezét.*
-Úgy érzem nem tartasz elég önállónak!
*Így vonúlt el a lány mellett tüntetően, és még közbe szúrta mellé érve, hogy:
-Öreg hiba!
*Az ott maradt kislány volt egyenlőre az uticélja. Legugolt mellé és kedves hangon szólalt meg.*
-Hej, azért ne lógasd az orrod.
*A pityergő szomorúan nézett föl.*
-Nagyon sajnálom, biztosan nagyon fáj.
-Ugyan....-*hárított Ed, nevetve.*-...Semiség az egész. Hogy hívnak?
-Sue.-*Edward ekkor felállt és kezét nyújtva beszélt a lányhoz.*
-Nos, Sue, sose félj a változásoktól, a változatlanság rosszabb!
*Sue mintha megvilágosodott volna, felpattant és egy hálás köszönöm után rohanni kezdett a banda után. Tikina mellett megállva egy pillanatra meghajolt, és meghajolt Arya felé is, aztán mielött tovább futott volna még visszaszólt.*
-Még a nevedet sem tudom, kérlek áruld el.* Fordúlt Edhez. A fiú mosolyogva felellt*
-Edward vagyok.
-Köszönöm Edward. Sosem felejtem el a neved!
*Azzal tovább rohant.*

//Azt hiszem itt jön az a rész, hogy köszönöm a játékot! Smile

//

//*.* hát, ahaaa én is köszönöm, de ... izé, azért reagálhattál volna, csak azért nem búcsúztam el, mert azt írtad, hogy "elindúlt", így ....olyan bunkónak tűnök....//

*Tikina nem vetette meg Ed viselkedését...és semmire sem akart nagyon kijukadni,amikor mosolygott Edre..inkább csak kedvességből tette.Deh...Ed ezt is kissé felfújta.....De Tikina is illendően elköszönt tőle is:
-Szia,Ed!Légy jó fiú!....*Még intett a fiúnak,aztán kuncogott egyet,és elindult ő is a saját útjára.......*
Egyetértek Eddel is,de veled is Arya Smile

Köszike a játékot!^^ Very Happy

/mindkettőtöknek/

*Egy igencsak kihallt utcán ment végig, mikor egy kislány belérohant.*
-Jaj, bocsánat!-*ijedt meg a lány, Ő azonban nem lepődött meg. Az emberek már csak ilyenek. Elmosolyodott a lány bocsánatkérlelő szavain, majd tovább ment.*
-Tom! Tom, várj meg.. azt mondta nekem, hogy ne féljek a változásoktól....bocsánat, öszetévesztettem valakivel.
*A lányka annyira izgatott volt, hogy nem is vette észre, hogy az elöbbi idegen nő megfordúl. Egy másik fiút nézett Tomnak, azért kiabállt ennyire. A nő pedig csak állt a lányt nézve mozdulatlanul, majd egy torz mosoly húzódott végig a szája szegletében...*
...
*Tom háttal állt Suenak, aki lihegve ért oda. A fiú kelletlenül fordúlt feléje, de mikor meglátta a lányt felderült az arca.*
-Hát te, mi járatban erre?
-Mégis szeretnék csatlakozni!-*Jelentette ki a lány, majd körbenézett, mert Tom kivételesen egyedül volt.*
-Jó, holnap keress meg.
-Mondhatok valamit?
-Mond, de gyorsan-*Vágta oda Tom*
-Tudom a nevét, ugye még találkozunk vele?
-Szöszkével?.... Nem tudom,.... és mi a neve?
-Edward!-*Úgy mondta mint valami féltve őrzött titkot.*
-Ügyes vagy, hazamehetsz.-*intett a fiú, de a lány nem ment el.*
-Mit akrsz?!-*Mordúlt rá*
-Én,.... hol vanak a többiek?
-Hazamentek...
-Jó, akkor holnap.*Sue végül tovább futott. A fiatal férfi, pedig gúnyos vigyorra húzta a száját, mintha megtalált volna valakit.*
-Szóval itt vagy!-*Ellökte magát a faltól és eltünt a sötétben.*

Aldo Barras írta:: -Az összes? Oh, köszönöm, igazán kedves vagy. Na, add csak!....Öö, de biztosan nem kérsz?
*Persze, mire Seyla megadná a választ, már a tetőről gurul lefele a két üres palack és lent kisebb zajt csapva a sikátor üres némaságában, szilánkokra törnek. Aldo felfrissülten, most már ő is ereje teljében, közelebb lép drága fajtársához.*
-„Itt az egész este” *idézi a lány szavait* Te kiszórakoztad magad az én kis gladiátor küzdelmemen…de velem mi lesz? Kissé kevésnek érzem azt a két palack vér jutalmat…többre vágyom….valami másra…
*Most ő ragadja meg Seyla kezeit vasmarokkal….vagyis gyengéden….de mégis határozottan. A lánynak esélye sincs hátrálni, még ha eddig hátrált is. A férfi szemei igézően belecsillannak a vele szemben álló szemeibe, majd a nő nedves ajkaira tekint…de csak pár másodpercig…utána már csattan a csók…és talán a pofon is…de hadd élvezzük az előbbit nem gondolva a „jövőre”.

*" Biztos nem kérsz?" Tipikus válaszra nem váró kérdés, ráadásul Aldo már nagyban vedel. De jó neki... ő mindjárt kidobja a taccsot, ha még egy kortyot innia kellene, az tuti. A palackok után sem néz. Viszont egyre ferdébben tekint a férfira... és körvonalazódni kezd benne a nagy büdös gyanú...*
- Aldo... szerintem meg éppen elég volt. Nem vagy te egy "kicsit" becsípve?!
* Na jó, ez költői kérdés volt. Aldo nem is hagy neki választási lehetőséget. Kifejezetten utálja, ha nem hagynak neki helyet eldönteni, hogy mit tegyen. Vagy hogy akar-e egyáltalán valamit. Még odáig sem jut el, hogy a száját kinyissa!
Pardon tévedett; odáig eljut, csak későn, és nem olyan formában, ahogy azt szerette volna. Egyáltalán nem úgy... ahelyett, amit akart, csak egy tiltakozó nyögésre futja, a dolgok meg szépen haladnak a maguk feje után...
Itt kapcsolódik be a józan esze a "beszélgetésbe". Érdekes, hogy mindenki arra gondol csak, hogy egy váratlan csók után: tessék itt a tasli. Ami azt illeti, ő ennél jóval kreatívabb. Egy pofon még egy porcelánbabának sem árt.
Kezét, ami eddig a férfi mellkasán nyugodott, most feljebb csúsztatja. Már nem tudja, hogyan került oda, valószínűleg tiltakozásképpen, még az elején. Aztán a tenyere megállapodik Aldo nyakánál. A másik keze még mindig lefogva.
A pillanatok csak egyre nyúlnak...aztán gyengén, mégis határozottsággal harap bele a másik ajkába., úgy, hogy annak kiserken a vére. Ezt akarta. Megízlelni...
Ujjai a férfi torkára fonódnak. Keze megfeszül Aldo nyakán, ahogy elhúzza fejét és hátralép. Egyetlen éles, villámgyors mozdulattal kitéphetné a gégéjét, és ezt Aldonak is tudnia kell. Szinte felajánlotta neki. Nem halna meg, sőt hibátlanul begyógyulna... de az bizony időbe telne. Fájdalmasan, hosszú időbe, tele fuldokló, ronda hangokkal. Senki nem olyan gyors, hogy megakadályozza.*
- És te "kiszórakoztad magad"?!
* Mosolyog elbűvölően. S szempillantás alatt Aldo a mellkasára mért ütéstől már a levegőben száll. Ó, nem erősen ütött, csak pár méternyi cserepet nyal fel a fickó.

*"Pár méternyi cserép” és a végén egy tompa puffanás, mivel a háztető nem volt elég hosszú ahhoz, hogy Aldo végigcsússzon rajta. Így hát, mit tehetett egyebet: engedett a gravitáció törvényének(valaminek csak engedni kell:P)…és „hálából” szagmintát vehetett az utca macskaköves földjéből, méghozzá jó közelről. Persze, ez a „kis baleset”, nem vette el a kedvét attól, hogy egy másodperc múlva ne virítson megint ott a tetőn, közeledve nőnemű fajtáráshoz.*
-Na, de!....Ez a hála, amiért megkíméltelek a harctól azzal a szörnyeteggel? Ha ÉN nem lettem volna itt, te kellett volna megküzdj vele…és….DE, szerencsé(d)re megjelentem és megmentettem a helyzetet…tulajdonképpen az életedet. Igen, így is vehetjük, szóval: Hálás lehetsz nekem…
*Szavai közben tett egy-egy lépést mindig előre…előre, a lány fele.*
-Újabban így szokás kimutatni a hálánkat egy fajtás iránt? He? Mert, ha igen, akkor én is meghálálnám az előbbit. De azt már nem fogod ennyire élvezni.
*Arcvonásai komoly „szándékról” tettek tanúságot, ellenben egyik pillanatban még megijeszti(már ha megijeszti) a lányt, a másikban meg vált a fenyegető beszédstílusról és mostmár közel kerülve hozzá…persze nem annyira, hogy újra csókot tudna lopni, de annyira, hogy Seyla megbizonyosodhat afelől, ha fajtársa szemeibe néz, hogy a ma este tartogat még meglepetést a lány számára is…tehát jobb, ha nem ellenkezik.*
-Ugyanmár, ne kéresd magad, tudom, hogy tetszett…mármint a csók...Szívesen körbevezetnélek újra a kastélyomban, és most ígérem, nem lesz hívatlan vendég, aki megzavarna…
*A múltkor, ha nem lett volna ott az említett személy: egy hívatlan vendég, méghozzá, Cecilia, akkor talán tovább is jutnak az ágyban…*~Most bepótolhatnánk, ami elmaradt~ *Igen, ez járt Aldo fejében.*

* Nagyon is el tudja képzelni, hogy miféle háláról beszél Aldo. És innen nézve... köszöni szépen, nem kér belőle. Inkább nem. Jobb szó híján, egyes vámpírok még számára is túl pszichopata gondolkodásúak. És amit az előbb látott éppen elég neki, hogy eméssze egy kicsit a gondolatot, hogy valamit most dönteni fog... ami számára vagy jó, vagy rossz irányba dönti el dolgokat. De még csak az emésztés kezdeténél tart...
Megállja, és nem hátrál meg. Önkéntelenül hátralépne ugyanis, amikor a vámpír felé közeledik. Ehelyett van olyan hülye, hogy határozottan a szemébe néz. És amit benne lát, az egyáltalán nem nyeri el a tetszését. határozottan nem. A másik dolog meg, hogy a férfi "elintézte" helyette a lelket (ráadásul halvány lila gőze sincs arról, hogy hogyan hozta ki ebből a férfi azt, hogy az életét mentette most meg) ... erről a kérdésről vitába sem szál vele. Úgy is neki van igaza, nem pedig Aldonak. De hogy magyarázhatná meg valakinek észérvekkel azt, amit nem akar elhinni? A jó válasz: sehogy. Akkor minek kezdjen neki?!
Sóhaj... Úgy. Le vagyunk nyugodva. Csak a fejét ingatja. Ma már nem hozhat ki jobbat (vagy többet) a helyzetből.
- Aldo... többnek kellene lenned magadnál, hogy én az ágyadba másszak. Jobb érveket mondj.
* És többet... úgy egy millióval. Bár, nem zárja ki annak az esélyét, hogy egyszer, talán. Mert nincs mit tagadni rajta, Aldo egy észveszejtő fickó, ha nem szadizik éppen. Nem jön ez be nála, és kész. Még neki is van némi... egészséges izlése. És ma Aldo kimerítette ezt a fogalmat.
Pát int neki és már ott sincs a helyszínen.(Megjegyzés: Egy jó nagy adag gyakorlás, és némi szél szükséges a kámfor-effekt végrehajtásához.) Nem is akadhat senki a nyomára, mert kivonja magát a forgalomból... egy időre. Nem tudja hova, azt sem hogy merre megy. Csak rohan, ahogy a lába bírja... puszta élvezetből, tájról tájra, messze a várostól.*

// Köszönöm a játékot! Ezt még folytatjuk... Wink

//

*Elmosolyodik a „bókra”, de az ellentmondás, a visszautasítás még jobban kiváltja belőle, hogy még azért is, még úgyis harcol a nő akarata ellen(már ha valódi akarat…és nem csupán látszat az egész), hisz amit Ő akar, azt megkapja…vagy megszerzi…s, örökké nem mondhat ellent egy nő sem….főleg, ha a száját betapasztjuk.*
-Érvek? Érvek kellenek? Majd útközben sorolok fel néhány érvet…de most velem jössz, ha akarsz, ha N!..
*Seyla köddé válik, s csak a hűlt helye marad utána a tetőn…Úgy néz ki, ma nem viszi haza….ma még….*
-Nem…Ha Nem, ….Legközelebb szebben kérlek….és gyorsabban…még mielőtt újra eltűnnél a szemem elől…Legközelebb!...
*Zsebre dugott kézzel elindul a tetőn, a város falai felé, s közben, „megsegít” lábával egy-két cserepet, hogy azok néhány pillanattal később dallamosan széttörjenek az utca macskakövén*
-Huligánok! Csak kapjam el valamelyiketeket, ellátom én a baját!
*Hangzik alulról…de nagyobb félelmet nem kelt a fent járóban, ugyanolyan nyugodt léptekkel halad tovább és ugrik egyik tetőről a másikra, míg eléri az utolsó házat is, honnan leugorva, beveti magát a közeli, Tolmen-erdőbe…(Itt találkozik aztán Ceciliával, és az Amerälioh erdőben már újabb kaland várja őket).*

//Én is köszönöm a játékot, Seyla, kedves:)//

*Magában elmerengve sétál a sötét sikátorban magányosan. Képek villannak be agyába, mely emlékek évek óta marták a szívét és fűtötték a férfiban a bosszú vágyat. Látja az égő templomot, a sok jajgatást, öldöklést. Összeszorítja az öklét és a szemét. Megáll.*
-Megbosszullak Isbar népe, megbosszullak anyám, apám... bátyám.-
*Kinyitotta a szemét és a jobb karjára tekintett, ami tele volt rajzolva alkímista körökkel. *
~Bátyám. Ígérem, hogy a karoddal megbosszullak. Megölök minden darthart és megkeresem a túlélőket újra egyesítve őket és újra megalapítva Isbar királyságát. Átkozottak! Vesszen oda minden darthar! ~
*Fortyogott benne a düh, de igyekezte lenyelni magában. Szelíden ment tovább az úton. Ekkor hirtelen megjelent előtte egy gyönyörű nő. Sebzett komoly arccal tekintett rá és szelíden megszólította.*
-Nem kellene itt lenned ilyen későn. Rád támadhatnak.-
-Ó ne aggódjon értem, meg tudom védeni magam.-
*Válaszolt magabiztosan a nő, miközben csábos mosolyával közeledett a férfihoz. Megsimogatta annak arcát, majd a nyakát nézte.*
-De valóban... segíthetnél valamiben... hmmm... - *Végignéz a férfin.*
-Milyen jó bőr... milyen kár, hogy éhes vagyok.-
*Abban a pillanatban letámadta a férfi nyakát, az egy pillanatra megrökönyödött, hisz fogalma nem volt, hogy vannak vámpírok. Erősen ellökte magától a nőt.*
-Hagyj! ... Ki vagy te? Mi vagy te?-
*A nő kissé sértődötten megtöröli a száját a vértől.*
-Auu... Milyen udvariatlan. Nem illik visszautasítani a vacsora meghívást. Az enyém vagy!-
*Újra támadásba lendült. De sebzett kinyújtotta a jobb karját és megfogta a nő fejét. Majd az azonnal egy pirosas fény kíséretében felrobbant. Vagyis elemeire bomlott. A női test maradványa összecsuklott és elterült a földön. Sebzett lesütötte a szemét, majd a testre tekintett. Csendesen, szomorúan szólalt meg.*
-Nem lehettél boldog ebben a testben. Jobb hogy meghaltál... felszabadultál e test fogságából...-
*Majd átlépte a hullát és szomorúan elsétált.*