04. A sikátor

Tárgy: 04. A sikátor Hétf. Feb. 01 2010, 18:02

Senki sincs, aki a városnak erre a környékére tévedne.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Kivéve, ha vámpír.
Vagy dagorladi.
Esetleg sárkány.
Vagy...

Mondd ember, milyen rosszban sántikálsz... ?

Tárgy: Re: 04. A sikátor Csüt. Feb. 04 2010, 19:58

//Gondoltam felavatom a helyet xD tongue

//

*Cecília arcán vidám mosolyal sétált a sikátorban. Nem régen akadt rá, azóta állandóan itt köt ki. Egy vámpír számára ez maga a menyország! Sötétség és félelem, remek párosítás! Megállt és mélyen beszippantotta a levegőbe. Egy varjú közelebb szállt hozzá, fejét forgatva nézegette a fiatal vámpírt. Cecília kinyújtotta a karját, erre a madár ráröppent.*
- Haza vinnélek magammal, de félek a lakótársam felfalna.*A madár egy ideig ott üldögélt a kezén és kíváncsian nézegette a lányt, majd felröppent és eltűnt az éjszaka sötétjében.*

Tárgy: Re: 04. A sikátor Csüt. Feb. 04 2010, 20:20

-Höh, pökhendi majmok. Csak a szájuk nagy, de ha a tetteken a sor, akkor mind csak hallgat. – Armin nagy ímmel sétált a városban, pontosabban egy bizonyos részén. Ott elmondások szerint veszélyes lények bújkálnak, és nehezen kerül elő épkézláb ember, legfeljebb ha óriási mázlija van.
- Na hát én csak azért is megmutatom, hogy nincs mitől tartani! Főleg ha az a bizonyos valaki egy sárkánylovag! – hát igen, amióta az ifjú lovas felavatott lett, azóta az egoizmusa is jócskán megnőtt ezen a téren. Most is egyre magabiztosabban lépdelt a sötétebb szegletek felé, majd egy sikátorban megtorpant és hümmögve körbenézett.
- Ez lenne az a hírhedt sikátor, ahol veszélyes alakok bukkannak fel? – lévén hogy csak egyszerű lovas, azért nem vette észre, hogy a közelben van valaki. Főképp hogy az a valaki mestere a rejtőzésnek.

Tárgy: Re: 04. A sikátor Csüt. Feb. 04 2010, 20:31

*Cecília csak áldogált és hallgatta a már bántó csöndet. Hirtelen léptek zaja ütötte meg a fülét, és jóbarátja a szél, már hozta is az információt arról a valakiről. Arcán még szélesebb lett a mosoly és elkezdett futni az idegen felé. Maga se tudta, hogy miért de jól esett neki. Már, már annyira beleélte magát, hogy észre se vette és PUFF! Frontálisan karambol az idegennel...Szép lassan megpróbált feltápászkodni a földről ami elsőre nem nagyon sikerült. Kicsit fura tudom, de a vámpírok körül is foroghat a világ! Na, enyhén peches Cecíliánkal most pont ez történt. Miután a forgás abba maradt már szemével is azonosítani tudta a személyt, akibe belerohant. Egy fiú, vagy inkább fiatal férfi állt előtte. Szőke haja és kék szemei voltak...Ritkaság ez errefelé. A szemei különösen megtetszettek a lánykának, és szívesen elnézegette volna még őket, ha nem jut eszébe, hogy milyen udvariatlan.*
- Őhm...Izé...Bocsánat. Nem akartam...Jól vagy? ~Egyébként minek is futottam?~*Ezen még törte a fejét egy darabig, aztán feladta. Maga se tudta rá a választ, de már nem is volt fontos.*

Tárgy: Re: 04. A sikátor Csüt. Feb. 04 2010, 20:53

Armin épp csak tett pár lépést, mikor egy nagy csattanás, majd lökés jött. Valaki belerohant, az biztos, ráadásul az illető puffant is a kőre. Sokat ugyan nem látott, de a halovány holdfényben feltűnt, hogy lány az illető. De még milyen fiatal!
A lány nem nagyon akaródzott felállni, mintha imbolyogna még ültében is. Armin ebből arra talált következtetni, hogy kissé keménynek tűnt, mikor belecsapódtak. És akkor még ő kérdezget? Aranyos.
- Nekem semmi bajom, amint látod. De nem úgy tűnik, mintha te rendben lennél. – ehhez kisebb mosolyt is megeresztett, majd kezet nyújtott neki, hogy felsegítse.
~ Úgy tűnik még haza is ellene támogatnom, ha továbbra is szédeleg.~

Tárgy: Re: 04. A sikátor Csüt. Feb. 04 2010, 21:08

*A fiú látszólag alábecsülte. Felnézett rá és kedvesen elmosolyodott, majd hitelen felpattant. Leporolta ruháját, és a hejére sodorta kósza hajtincseit.*
- Jól vagyok! Csak egy kicsit megszédültem, de kutya bajom! *Mosolya még szélesebb lett, és akaratlanul is tovább gyönyörködött az idegen szemeibe. Mikor még ember volt, neki is kék szemei voltak viszont mikor vámpírrá vált...Ellentétben a társaival neki mindig vörösen csillogtak, csak valamikor fakóbban, máskor erősebben. *
- Mond csak, hogy kerülsz ide? Ez a MI területünk! *A "mi"-t direkt hangsúlyozta ki, de esze ágában se volt megmondani kik is ők. *
- Egyébként a nevem Cecília. *Megfordult és lépett pár lépést előre.* - Veszélyben vagy itt, jobb lesz ha kivezetlek!

Tárgy: Re: 04. A sikátor Csüt. Feb. 04 2010, 21:28

Hát jó, ha nem hát nem. Armin is leengedte a karját, mikor a lány felpattant és rögtön a ruhájával kezdett ügyködni. Mikor a lány már kiegyenesedett, a holdfényben jobban kitűnt kicsit halványabb színű arca, ami a szőke lovast megigézte.
~ Mint valami porcelánbaba. Biztos jó puha bőre lehet. És nem tűnik olyan idősnek sem. De mit csinál itt ilyenkor? ~
Mielőtt Armin jobban elmélázott volna, a lány ismét megszólalt és egész érdekes dolgokat kezdett mondani. Most akkor ki becsül le kit? Tehette volna fel a fiú a kérdést magának, de nem tette. Csak nézte hogyan makacsolja meg magát a hölgyemény. Sőt a végén még kicsit el is nevette magát.
-Na jó, az még magában nem olyan furcsa, hogy csak úgy szimplán nem használod ki a segítséget. De hogy te fogsz kivezetni? Hát nem tudom, nekem jelenleg úgy tűnik, hogy inkább fordítva kéne, hogy én vezesselek ki.
Kis szóáradata közben elindult ő is a lány mellett, tartotta a lépést és miután elhallgatott, várta a reakciót. De egy újabb kérdés is felötlött a fejében, ezzel megtorpant, kényszerítve ezzel a hölgyeményt is, hogy megálljon.
- Mit értesz az alatt, hogy mi? Meg tulajdonképpen miért vagy te errefelé ilyen későn? Mert a magam oka megvan rá, fogadásból… De kétlem, hogy te hasonló okból.

Tárgy: Re: 04. A sikátor Csüt. Feb. 04 2010, 21:38

*A fiú csatlakozott hozzá és mostmár együtt mendegéltek a sötét sikátorban. A kérdéseire nem felelt rögtön, elgondolkozott a válaszokon. Mikor megszólalt hangja kedvesen csengett.*
- Ha akarod vezethetsz Te is, csak tudod én többet mászkálok erre, téged viszont még soha nem láttalak itt. *Halkan nevetgélt, ezek a szokásos kérdések...Egyre unalmasabbak, de azért mókás mindig új történetet kitalálni és beadni a halandóknak.*
- A mi, az mi! És csak sétálgattam, az éjszaka nekem a barátom, nem az ellenségem! Nincs mitől tartanom! *Mondta nevetve, jókedvűen. *
- Viszont a nevedet még mindig nem árultad el, ez udvariatlanság....*Jegyezte meg kicsit pimaszan.*

Tárgy: Re: 04. A sikátor Csüt. Feb. 04 2010, 22:00

Armin nem elégedett meg ennyi válasszal és ez az elégedetlenség az arcára is kiült. De lenyelte ezt a gombócot is és fújt egyet. Az viszont feltűnt, hogy ez a Cecil nevezetű egyén elég éles kanyart vett témaváltásban és még rákent egy kis udvariatlanságot is. Ami azért annyira nem volt alaptalan, de jó figyelemelterelés.
~ Ó a csudába, mindig túlságosan érdekelnek egyes válaszok és megfeledkezem néhány dologról. Mondhatni jó kis kezdet, ha a viselkedési mércét nézzük. Van egy mínusz pontom. ~
- Elnézést, el is felejtettem, valóban. Armin a becses nevem. – azzal hogy kicsit foltozza eltángált önbizalmát, udvariasan kezet csókolt a lánynak. Majd mosolyogva azokba az élénkpiros szemekbe nézett.
- Hát ha annyira ismered a környéket, akkor megadom magam, nem jövök azzal, hogy márpedig csak én vezethetlek ki. Persze, még az kéne, hogy eltévedek, aztán az csak még nagyobb beégés lenne, mivel rendesen járattam a szám előtte. De legalább a fogadást vittem.- erre a gondolatra csibészes mosolyt villantott, mint aki mindig rosszban sántikál. De hogy történjen is valami és ne reggel jöjjön rá, hogy indulni kéne, elindult szép lassan arra, amerre a lány is indult az előbb.
- Ha szabad tudnom, miért épp egy ilyen helyen érzed jól magad a barátoddal? – na jó, kicsit kezd túlzásokba esni, de aki kíváncsi, másképp nem tudná kielégíteni mérhetetlen tudásvágyát. Csak hát tudni kell hol a határ.

Tárgy: Re: 04. A sikátor Csüt. Feb. 04 2010, 22:20

*Jót mosolygott a fiú elégedetlenségén is.*~Mulatságos figura. Eldöntöttem! Nem iszok a véréből, nem akarom, hogy elfelejtsen!~*A kézcsókra se mondott sok mindent. Sóhalytott egy nagyot majd újra a kék szemekbe kezdett gyönyörködni, közben azért válaszolgatott..vagyis inkább próbált.*
- Így mindjárt más...*A kezét nem engedte el. Ő is pimasz mosolyot öltött és újra elinult.*- El ne vesz nekem ebben a sötétben! A barátaim közel se olyan kedvesek mint én...Egyébként pedig már válaszoltam. Számunkra az éjszaka és a sötétség is barát. Nincs okunk félni, ezért szeretünk ilyen helyeken mászkálni. Viszont neked itt már veszélyes. Bármi okból is jöttél, mostantól kerüld el ezt a helyet! Maximum akkor gyere ha újra találkozni akarsz velem, esetleg megismerni a többieket...De csak, hogy tudd...az egyenlő lenne a halállal. *Komolyan nézett maga elé és erősen szorította a fiú kezét. A többiek gondolkozás nélkül képesek ölni...Bár ebben ő maga se kivétel. *

Tárgy: Re: 04. A sikátor Csüt. Feb. 04 2010, 22:38

Armin kicsit azért túlzásnak találta, amit a lány mondott. Valahogy nem passzolt be a képbe.
~ Egy ilyen törékeny lány mit keresne egy olyan sötét bandában? Ennek így semmi értelme. ~
- De mit keresel te ilyen bandában? – igaz az előbbi pillanatban még szentül megfogadta, hogy nem faggatja fölöslegesen, de két ennyire eltérő dolog ritkaság. Egy lány ugyan mit csinálna egy ilyen gyilkolászós társaságban? Hogy kerültek egyáltalán össze?
Bár Cecil vezetett, azt meg kell hagyni, hogy egyre gyorsabban haladt és mivel erősen fogta a fiú kezét, kénytelen volt lépést tartani vele. Bár nem bánta, meg nem is fárasztotta. Most ez jól esett neki. Főleg az a meleg kis kéz…
~ Milyen törékenynek tűnik és a fene se gondolná, hogy így tud fogni. Veszélyes egy lány, úgy érzem. ~
Gondolataiból Ceci újabb szavai zökkentették ki, amit mondott, hogy ő mindig itt van, meg ha akarná még látni…
- Hát majd szólok, ha igényelek társaságot, úgyis itt kötök ki. – vigyorodott el Armin most akaratlanul is. Tetszett neki ez az ötlet. – És ne hidd, hogy holmi bandita haverjaid megtántorítanának.
Armin ezt határozottan mondta, de ahogy jobban szemügyre vette a lány arcát és annak komolyságát, rögtön elszállt a jókedve. Valahogy olyan érzése támadt, hogy tényleg veszélyes ez a környék, és a normális emberek elkerülik.
- Hát úgy tűnik elég dilis vagyok ahhoz, hogy felfogjam, tényleg veszélyben foroghat az életem, de azért mégis megérné még egyszer eljönni. – a fiú még csak most vette észre, hogy Ceci továbbra sem engedte el a kezét, sőt egyre jobban ráfonódik az övére. Ez kicsit zavarba hozta és hozzá nem illő módon kis pír jelent meg az arcán.

Tárgy: Re: 04. A sikátor Csüt. Feb. 04 2010, 22:56

*Szemei kicsit ködösek voltak, a többieken és magán gondolkozott, bár azért fél füllel figyelt a fiúra is.*
- Erről nem dönthettem. Erősebbek voltak és engem is magukhoz állítottak. Bár ez nem olyan nagy baj! Azért ők se olyan gonoszak! Csak el kell érni, hogy meg akarjanak ismerni!*Mondta és halkan kicsit dúdolászni kezdett. *
- Rendben! Mostanság minden éjszaka erre járok! De nappal ne keress, akkor nagyon elfoglal vagyok!*Mondta vidáman, ez is csak egy hazugság volt, bár részben igaz is...A kettő között járt. A "banditás dologra nem mondott semmit, úgy vette észre Armin megértette így is. A legutolsó mondat hallatán megint csak mosoly került ki az arcára, vizont a hirtlen csönd meglepte. Cecília látta Armin pirosló arcát, akaratlanul is elnevette magát.*- Jaj de aranyos vagy! Elpirultál!

Tárgy: Re: 04. A sikátor Pént. Feb. 05 2010, 19:15

Az, hogy Ceci hangosan is emlegette a fiú zavarát, csak még jobban elvörösödött. De megmakacsolta magát, durcás grimaszt vágott és hirtelen elindult.
-Nem is! Kikérem magamnak, nem szoktam elpirulni. – ezzel a duzzogós viselkedéssel csak leplezni próbálta zavarát, de hát túl büszke volt ahhoz, hogy beismerje. Inkább csak ment, és meg sem állt addig, amíg le nem gyűrte a zavarát. Illetve a sikátor széléig. Onnéttól már hazaút lett volna csak. De mikor megtorpant és már ismét nyugodt arccal Cecire nézett, eszébe jutott az, amit a lány mondott a barátairól. Vajon ennyire fontos neki ez a banda? Kicsit elmélázott ezen, és közben sok minden megfordult a fejében. De úgy tűnik jól félre is értette a választ. Bár igaz, ami igaz, nem volt teljesen egyenes válasz.
- Jah, el tudom képzelni milyen ismerkedés lehetett. Egy banda meg elég durva tud lenni egy fiatal, gyámoltalan lánnyal. – ahogy ez a gondolat végigfutott az agyán, még egy kicsit mérges is lett, udorodik az ilyen alakoktól, akik csak úgy kihasználják a lányokat. – Legszívesebben eltüntetném az olyan alakokat, akik így kihasználnak másokat.
~ Vagy talán kicsit elfantáziáltam volna?~

Tárgy: Re: 04. A sikátor Pént. Feb. 05 2010, 19:39

*Armin viselkedésén először meglepődött majd halkan kuncogni kezdett. Nem ment utána, gondolt egyet és inkább felugrott annak az épületnek a tetejére aminek a fala, a sikátor egyik oldalát alkotta. Persze azért óvatos volt, biztosra vette, hogy a fiú nem látott semmit. Az eresz csatornán ugrándozott majd leugrott. Úgy állt ott, mintha végig a földön követte volna Armint. *
- Egy szóval se mondtam, hogy az első találkozáskor kedvesek voltak velem. De az idő sok mindent orvosol...*Gyengéden elmosolyodott majd a sikátor vége felé tekintett.*
- Ne haragudj ha megsértettem a büszkeséged...Nem akartam*Mondta csendesen még mindig a haza vezető utat nézve. Nagyot sóhajtott, majd egyik kezét a falra tette, neki támaszkodott háttal végül leült a hideg földre. Felhúzta lábait és kezeivel átkarolta azokat.*
- Megérkeztünk a végállomáshoz, köszönjük, hogy Cecíliát választották. *Fáradtan támasztotta fejét a térdére. Tényleg kimerült..de miben is? Maga se tudta..talán a nagy futás és a sok mászkálás miatt. Á, dehogy! Ennyitől csak nem dobhat hátast! *~Biztos azért mert ma keveset ettem. A menedékről rögtön idejöttem és csak egy emberből szívtam útközben. Nem baj, majd visszafelé...Csak legyen erőm a napfelkelte előtt haza vánszorogni..~

Tárgy: Re: 04. A sikátor Pént. Feb. 05 2010, 20:09

Armin elgondolkozott a válaszon, amit Ceci adott a barátaival kapcsolatban.
- Lehet, te tudod. – mosolyodott el, majd nagy bölcsen sóhajtott egyet. Nem igazán állt jól neki az a halál komoly ábrázat, amit épp vágott. – Az idő tényleg begyógyítja a sebeket. De én akkor is azt mondom, hogy éljünk optimistán.
Végre ismét felvidult, aztán körbenézett. – Hát úgy tűnik, tényleg elérkeztünk a végállomásra. Gondolom te innéttől hazamész.
Míg ezt mondta, felnézett az égre. A hold már jócskán kezdett halványodni, lassan hajnalodott. Nem kis időt töltöttek el itt a sikátorban, az biztos.
~Na meg Annara is már odáig lehet, hogy hol a csudában vagyok. ~
Ez a gondolat mosolyt csalt a szőke lovas arcára, miközben jól belegondolt, mit moroghat magában a sárkány. Most nem is akart vele beszélni, majd reggel előbb kimegy hozzá engesztelésképpen. Csak megérti…
Kis gondolatmenete befejeztével az előtte ücsörgő lányra nézett és kicsit aggodalmasan megráncolta a homlokát. Ceci nem úgy nézett ki, mint aki a saját lábán tudna hazamenni.
- Valami gond van, elfáradtál?

Tárgy: Re: 04. A sikátor Pént. Feb. 05 2010, 20:32

*Megint csak fél füllel figyelt a fiúra. Úgy érezte mintha a végtagjai kőből lennének és húzzák őt a föld felé. Ugyanezt érezte szemhéjain is. Magában viszont tombolt, ritka mikor nem tud parancsolni a saját testének..*~Ez nem lehet igaz! Mostantól minimum 5 emberből fogok szívni egy éjszaka! És mindjárt hajnalodik, mi a fészkes fenét csináljak?!! Te idióta! Kellet neked úgy sietned? Na..talpra..lény méltó egy vámpír ladyhez!~*Ez a gondolat már elég erőt adott neki ahoz, hogy felálljon. A falre támaszkodva feltántorodott, majd hamis mosollyal arcán megszólalt.*
- Remekül vagyok, csak egy kicsit megszédültem! Nem kell aggódni miattam. Tudom, hogy nem látszik de erős vagyok!*Csendesen nevetgélt egy kicsit és várta a fiú reakcióját.*

Tárgy: Re: 04. A sikátor Pént. Feb. 05 2010, 22:21

Na, ebből Cecil nem eszik, Armin egyelőre nem lett különösebben meggyőzve arról, hogy a lány annyira erős, mint mondja.
- Nekem nem úgy tűnik, még ha annyira bizonygatod. Engedd meg, hogy segítsek akkor. Elkísérlek valameddig. Nem lesz nagy ügy. – ajánlotta a szőke fiú félszeg mosollyal, majd a lány arcát tanulmányozva várta a választ.
Közben azon gondolkozott, hogy ez a helyzet rettentően ismerős. Egyik társa egy gyakorlatozás alatt hasonlóan el volt gyengülve, mégpedig azzal magyarázta, hogy aznap még nem evett és éhgyomorral repült a sárkányával. A másik fiú is, mikor leszállt a sárkányáról, kénytelen volt nekitámaszkodni egy fának és halovány arca is mutatta, hogy nincs valami jól. Cecília sem festett sokkal jobban Lehet itt is ez a helyzet.
- Cecil, mondd csak, ettél ma már valamit? Mert attól is el tudsz gyengülni. És én is tudom milyen kellemetlen.

Tárgy: Re: 04. A sikátor Pént. Feb. 05 2010, 22:32

-Jól vagyok, nem kell félteni! De ha ragaszkodsz hozzá..legyen.~Totál elment az eszed kislány? Semmi esélyed nem lesz az evésre hacsak...Nem, inkább főzzünk ki egy jobb tervet...~*Nagyot sóhajtott majd a fal biztos támaszától ellökte magát és próbálkozott két lábon megállni.*~Érdekes, nem érzem azt, hogy vért kell szívnom valakiből..Egyszerűen csak le vagyok gyengülve...Az éhség több módon is megmutatkozhat? Hmm...Jó tudni!~*Arcán egy percre diadalmas mosoly suhant át majd fáradtan ránézett Arminra.*
- Hát ettem pár falatot...~Vagy inkább pár kortyot, de annyira siettem...Vajon minek? ~*Megint rá tört a szédülés ami jó pár éve nem jelentkezett nála. Bár, hogy őszinte legyek, kifejezetten élvezte. Arcán újra átsuhant egy büszke mosoly, mikor a forgó világ ellenére sikerült egy lépést tennie. *
- Ez egész mulatságos...*Mondta csendesen, szinte csak magának.*

Tárgy: Re: 04. A sikátor Pént. Feb. 05 2010, 23:01

Armin csak mosolygott magában, ahogy Ceci egyre csak próbálkozott megállni és lépkedni, hogy bizonyítsa, jól van ő. De pechje volt, hisz a szőke lovas nagyon jól tudta mit tesz az emberrel a büszkesége. Valószínűleg most a lány is ezen az elven próbálta bizonyítani, hogy menne. De a fiú pár perc múlva megunta a tétlenkedést.
- Na jó, akár tetszik, akár nem, segítek. – azzal ellentmondást nem tűrve odasétált Cecihez, majd a lány egyik karját a nyaka köré emelte, fél kézzel meg megfogta a lány derekát és lépésbe indult. Kissé most közel is voltak egymáshoz, de Armint kivételesen a segítség szándéka vezérelte.
- Oké, most mondd meg, hogy merre is laksz. Ne aggódj, nem akarlak zaklatni, csak haza kísérni.

Tárgy: Re: 04. A sikátor Pént. Feb. 05 2010, 23:16

*Nos...Most ő volt az aki elpirult. Ha Armin nem is azért cselekedett így, de mégis elég közel kerültek egymáshoz. Eleinte csak meglepődött a végére morcos lett, viszont az arca még mindig tiszta vörös volt.*
-Hé! Tegyél le! Igenis tudok járni! Ez így nem ér! Csalás!*Kiszolgáltatottnak és tehetetlennek érezte magát. Nem volt mit tenni, lenyugodott és csendesen, kicsit morgolódva tűrte a dolgokat.*
- Nem árulom el. A barátaimmal élek együtt.*Mondta csendesen, már teljesen megnyugodva. Sóhajtott egy nagyot és kicsit nekidőlt a fiú mellkasának. Szemei becsukódtak és egy-két percig úgy is maradtak, majd szép lassacskán megint kinyitotta őket.*

Tárgy: Re: 04. A sikátor Pént. Feb. 05 2010, 23:23

Armin csak jót mulatott a lány pirulásán. Sőt, még nála is jobban csinálta, hisz olyan lett az egész arca, mint az érett paradicsom. Ezzel kapcsolatban eszébe jutott egy kis hülyéskedés a szőke fiúnak, még jó széles vigyort is megeresztett hozzá.
- Ha annyira nem tetszik, akkor mehetünk kicsit szorosabban is, engem aztán nem zavar. De nem tűnsz úgy, mintha akármelyik pillanatban el tudnál szaladni. Szóval törődj bele, még ha csalás is, akkor is segítek. Ha nem tetszik, vihetlek is. – azzal még szélesebb lett a mosoly a száján, szemeiben pedig a pajkosság fénye csillant meg. Imádta az ilyen szituációkat, jókat derült rajtuk.
Ceci közben emlegette a barátokat is, meg hogy nem szeretne árulkodni. Ezeket Armin ugyan nem szívesen, de igyekezett tiszteletben tartani. Végül megadóan bólintott.
- Jól van, akkor csak mondd meg, meddig vigyelek el. Vagy keressünk valami éjjel is nyitva tartó borozót és akkor ott kérjek valamit enni neked?
Közben szép lassan kiértek a sikátorból és a fiú a nyílt utca felé indult meg.

Tárgy: Re: 04. A sikátor Szomb. Feb. 06 2010, 22:00

*Van annak több hete is, hogy nem járt be a városba. Nem mintha hiányzott volna a "régi" fogadó, vagy a drága ismerősök(már akikre emlékszik), de mostanság hosszúnak tűnnek az éjszakák az elhagyatott kastélyban. Hogy magányos lenne? Arról szó sincs...csupán el kell ütni az idő valahogy, miután már jól bevacsorázott az életet adó vérből. A város kihaltnak tűnő utcáin baktatva hirtelen mozgásra lesz figyelmes egy sötét utcában. Először úgy véli, hogy nem lehet semmi érdekes, ami miatt be kéne menjen az ismeretlen sikátorba, de ahogy indulna tovább, ismerős illat csapja meg orrát, ezért gondolkodás nélkül a sötét sikátor fele veszi útját. Vagyis mégsem annyira gondolkodás nélkül, mivel a drága fajtársakkal való viszonya ébresztette gondolat az, ami viszi előre lábait. Feltehetően egyikük most vacsorázik...nyugodtan szürcsöli a forrón kibuggyanó nedvet...hát tegyünk róla, hogy ne legyen olyan nyugodt a fajtárs mai vacsorája. A következménye meg max, hogy jól lehordják(ha engedi)...mit tehetne mást egy nő, aki az ismerős szag alapján nem lehet más, mint Cecilia vagy Seyla....*

Tárgy: Re: 04. A sikátor Szomb. Feb. 06 2010, 22:17

* Nem kimondottan vidáman ugrál a háztetőkön. A lába már-már görcsben van, minden izma fáj, a ruhája cafatokban lóg róla, ráadásul a keze is egy merő alvadt vér.
Kellett neki az erdőben mászkálnia....!
Naszóval, most éppen egy mindennek, csak jámbornak nem mondható lélek elől futkorászik össze-vissza. Úgy kb. századszorra futja körbe a várost. ( Az ötödik után nem számolta...) Az egész úgy kezdődött, hogy segíteni akart egy farkasnak levadászni egy őzikét. Megesett rajta a szíve, na! Olyan gebe volt már szegény, futni is alig tudott.
~ Nem úgy mint most...~*gondolja gúnyosan.
Szóval lefogja a szegény párát a kutyulinak, csakhogy az, köszöni szépen a segítséget, de inkább nem élt vele. Egyenesen rátámadt! Mi mást tehetett volna, minthogy megállítja?! Csak elfeledkezett róla, hogy a az állatok megölésénél egy kicsit más a szabály. Úgyhogy az agyarka fogta magát, és szépen visszatért kísérteni, teljes életnagyságban. De nem ám olyan gebén! Teljes, erős életnagyságban! Hogy a rák enné meg a...
Nos, legalább kitisztítja a fejét. A futás mindig jó hatással van rá. Már van is egy terve... mindjárt jön a sikátor.
A megfelelő pillanatban leugrik, s a zsákutca végén, egy kapualjba ( ki a fene akar ezen a környéken lakni?! ) húzódva megvárja, amíg a hihetetlenül agyas farkas-lélek észreveszi, hogy eltűnt, s visszajön megkeresni.
Amint az ő szagát követve az leugrik elé, háttal neki (!) ő az alkalmas pillanatban kitépi ott, középen azt, ami részben most élteti a lényt. Sajnos, még egy s mást hátra van.
Addig is, sajnos, amíg az egyik kezét nem tudta használni, a lélek-test megsebzi a hasát. Szép hosszú, véres vágás...
Ezért még kikap a farkaska. Hajszál híján a kedvenc tetkóját találta el!*

Tárgy: Re: 04. A sikátor Vas. Feb. 07 2010, 20:15

*Ahogy egyre beljebb halad a sötét utcákon, egy ismeretlen szagra lesz figyelmes, mely keveredik a közelben levő fajtárs illatával.*
~Mintha nem ember lenne...vagy csak én tévedek?~
*Befordulva egy sarkon, zsákutcába ér. Teljesen üresnek tűnik, mégis, mintha innen érezné a másik vámpír illatát. Tesz egy-két lépést előre, de mielőtt elérné az utolsó kapualjat, megáll és gondolkodni látszik. Ábrázata felderül, enyhén elmosolyodik…persze a megszokott gúnyos mosolyát ölti fel most is.*
~Ügyes, nagyon ügyes, nem gondoltam volna, de úgy látszik az emberi ostobaság nem szabhat határt a mi akaratunknak…*körbetekint* ~Vajon melyik házba hivatta meg magát vacsorára? Valahol itt kell lennie az egyikben…Hmm, biztosan jó mulatság lehet lecsapolni egy egész családot...bár, ahogy Cecit ismerem, ő inkább elfecsegné az egész éjjelt a halandó
„barátaival”, minthogy kivégezze őket…Seyla, meg…nem tudom, nem hinném, hogy ilyen nagy halandótársaság kedvelő...persze, lehet, hogy nem egy családnál „vendégeskedik” csupán egy magányos alak hívhatta be, mit sem sejtve arról, hogy mekkora veszélynek teszi ki magát…Hadd lássuk, talán ha felugrok a tetőre, kihallgathatom, mi folyik odabent..~
*Úgy tervezte, hogy balról jobbra, tehát az utca végéből kezdi a kis „magánakciót”, meg is indult az utolsó ház fele, s egy ugrással megpróbált a tetőre hágni, de sikertelenül…Nem az ugrást vétette el, nem is a lendülettel volt a baj, csupán, a semmiből egyszerre valami szőrös, morgó lény a hátára ugrott és teljes erővel visszarántotta a földre. Mondjuk ez még nem is lett volna akkora baj, ha szépen leszáll róla és bocsánatot kér(:P)…de nem…helyette inkább feldühödött vadállatként(mivel az is volt) hegyes agyarait belemélyesztette Aldo vállába, s mint ragadozó a zsákmányát, próbálta „hatástalanítani”...legyengíteni….megölni…Balszerencséjére nem tudja, hogy kivel kezdett ki...hogy mi jár azért, ha nekiesünk egy vámpírnak…ha megpróbáljuk elfogyasztani vacsorára…A vámpír, vagyis Aldo szemfogai máris felfehérlettek az éjszakában és egy pillanat alatt feltéphették volna a farkas koma nyaki ereit, ezzel lecsapolva vérét és egyben erejét…de belegondolva, hogy pár órával ezelőtt még egy zsenge nőt tartott a karjaiban, annak itta a dúsan kiömlő, forró vérét…most meg egy erdei vadállatot kéne lecsapolni..hát eléggé elment a kedve a kóstolgatástól. Persze, azt sem hagyhatta, hogy a farkas szétszedje. Egyik kezével erősen megmarkolta az állat nyakát, a másikkal meg gyors mozdulattal előrántotta a tőrt…a tőrt, melyet Casve-től „kapott”...ki hitte volna, hogy újra a segítségére lehet… *

Tárgy: Re: 04. A sikátor Szomb. Feb. 13 2010, 13:41

* Kitépi a kezével azt a véres "kis csomagot", ami természetesen már rég nem dobog. Rögtön ugrik is hátra, hogy kitérjen a farkas következő csapása elől. Félrefordított fejjel szemléli a művét. Szép lett, ha ilyen jelzővel lehet illetni egy vértől nem csöpögő, piros lyukat az állat mellkasában. A "zombi" éppen újra készülődik, és szívétől fosztottan is eléggé gyorsan előre lendül, úgyhogy ismét csak a menekülést választaná.
Ha nem venne észre egyéb... khm, tényezőket.
Egy ismerős illat csapja meg az orrát, s természetellenesen nesztelen léptek zaja. Nincs sok ideje gondolkodni, csak azt tudja, hogy egy időre elvonhatja a kutyus figyelmét... de észre fogja venné a jövevényt. Akkor meg minek strapálja magát, ha más is elintézhetné helyette a piszkos munkát? Ki tudja... egyes vámpírok még élvezetet is lelnek az efféle játékokban. Mármint, hogy ilyen nem természetes lényeket legyőzzenek. Márpedig, tuti legyőzik. Annyira azért nem lehetnek bénák, hogy nem... Legfeljebb valakinek hosszabb ideig tart.
Már csak a sarok takarja el őket... beszökken az egyik törött ablakon a romos épületbe. A bestia meg? Utána. De sikerül neki gyorsan leráznia a sok helyiségnek köszönhetően. (Miért is nem ezzel próbálkozott a sprint helyett?!) Pár házzal arrébb ér ki a szabad éjszakai levegőre és nyomban visszafordul a zsákutca felé. Egy kémény mögül les rá a helyszínre... ahol már nagyban folyik a harc a farkas és a vámpír között. Aldo Barras. Gondolhatta volna. Ki más lett volna ennyire kíváncsi...?!
Kiül a tető szélére, s onnan nézi a műsort. És persze nagyban szurkol Aldonak, magában. Lábait lógatva azt is megállapítja, hogy eléggé rongyos az öltözéke. Fehér bőre sok helyen kivillan, ahol a karmok szétszaggatták a kényes anyagot. Ez feleannyira nem zavarja, mert nem érzi, hogy hideg lenne (télen), mint az, hogy nem a sajátja a ruha. Ajjaj... ezt valahogy meg kell magyaráznia a tulajnak. De mindegy is, ha kellő mértékben kárpótolja, talán észre sem veszi a hiányt. Talán már holnap ki is megy a piacra és vásárolgat egyet.
Figyelme közben vissza-vissza kalandozik a harcoló párocskához, ahol az imént a vámpír egy tőrt húzott elő. Nocsak, kezd érdekessé válni a történet.*

Tárgy: Re: 04. A sikátor Pént. Feb. 26 2010, 16:48

*Nagy erővel üti át tőrével…vagyis egyik kedves ismerőse tőrével az állat koponyáját. A farkas gyengülni látszik, de a túlvilágra való áttérés még korán sincs a terveibe véve…legalábbis úgy néz ki a dolog…így hát muszáj hősünknek besegítenie: már már automatikus mozdulatokkal lékeli az állat…vagyis a szörnyeteg fejecskéjét…s lassan meg is látszik a hatása…a nagy mennyiségben kiszabaduló vér és agyvelő mellett erejéből is egyre többet veszít el, s egyik pillanatban még Aldo vállába kapaszkodik éles fogaival, másikban már a közei ház falához csapódva nyúlik el a földön.*
-Ha újra kóstolgatni lenne kedved, először nézd meg, hogy nem Aldo Barras-e, akivel ki akarsz kezdeni…*ugrik fel a földről vállát vizsgálgatva*…tudod….velem nem jó….kikezdeni…
*Bár a seb nem halálos(mondjuk nem is lehetne az, hisz vámpírok vagyunk)…de kell pár óra, amíg teljesen begyógyul….hacsak…nem jut vérhez. És a levegőben már a farkassal való viaskodása előtt/közben is érezni lehetett, hogy valaki van itt. Nem is olyan messze tőle…csak alaposan körbe kell néznie…és telitalálat.*
-Élvezted a műsort, kislány?
*Seyla fele fordul, közben még mindig vállával babrál.*
-Mostmár biztonságban vagy, elintéztem a dögöt. Leszállhatsz a páholyból....~hadd kóstoljak én is beléd~
*Eszébe jut a tőr, benne hagyta a szörnyeteg fejében…jobb, ha kihúzza, hisz Casvetől kapta „ajándékba”…nem illik csak úgy elhagyni…Mielőtt megfordulna, háta mögül ismerős morgás kel életre és közelít felé eszeveszettül. Ennek fele sem tréfa…a bestia újra támadásba lendült, a tőrrel a fejében…Szép látvány:P…de valahogy élettelenül a földön jobban nézett ki…és habozás nélkül nekirugaszkodik, élesen csattogó állkapcsokkal a tőr(jelenlegi) tulajdonosának, hogy kiegyenlítse a számlát. Viszont erre már nem adott időt a másik fél…gondolkodás nélkül megragadta a tőr kiálló nyelét, s ellenkező irányba indulva, mint a támadója, hosszan hasította a farkas testét….A földre csak két félfarkas esik vissza, mialatt Aldo visszateszi a fegyvert a helyére. Lazán Seylára tekint és enyhe mosollyal közli:*
-Elintéztem....újra….és végleg.
~S legközelebb a kardomat nem hagyom otthon…~

Tárgy: Re: 04. A sikátor Pént. Feb. 26 2010, 17:23

Derűsen csillogó szemekkel tekint a vállrokkant Aldora, s igen, élvezi a műsort. Nem is kicsit. Mellékesen a vámpír szövege is mosolyra csábítja, de nyíltan azért mégsem röhöghet a képébe. Elég egy fanyar kis félmosoly. S máris szóra nyitná a száját, mert az "elintézett" farkas, tőrrel a testében kezd feltápászkodni... Barras meg rá bámul?! Na nehogy már! Gyerünk vissza melózni, még nincs vége! A farkas morogva ráveti magát a férfira, az meg mondhatni lazán elintézi.
Két részben.
Ha azt hiszi, ennyivel elintézheti, nagyon téved. Varázslat szőtte a farkas testét, ami nem illan el olyan könnyen. Az, aki tudja mit keressen, észreveszi a levegőben. És ez a varázslat bizony nem szökik meg csak úgy. Még az utolsó menet hátravan. Csak egy kicsit később.
Addig is félrehajtott fejjel Aldora tekint s rávillantja legbájosabb mosolyát. Látja a szemében (na meg a vállán), hogy nagyon is szüksége lenne egy donorra. Pech, hogy csak ő van a közelében. Nem nehéz kitalálni, mit gondolhat, és hogy... mit szagolhat.
A zsebeiben lapuló flaskákat. Meleg vérrel.
Ja persze, pardon. Csak most jut eszébe, vajon miért is követhette a férfi?! Kis naiv... hát persze. A hasa után ment.
Nincs idő tovább nézelődni, mert a farkasunk szépen kezd összeolvadozni. Lássuk csak... valahol volt itt nála só. Azért a boszorkánysághoz még ma is konyít valamicskét.
Mielőtt Aldora támadhatna a bestia, (aki, amint az ábra mutatja, ugrani készül) figyelmeztetésül két ujját a szájához illesztve füttyent a vámpírnak, és odahajítja neki a sóval telt zacskót. Csak rájön, hogy mire való.
A kérdés az, képes lesz-e még egyszer felszabdalni a farkast és úgy behinteni? ( A ráolvasást már messziről ő is el tudja mormolni. nem várhatja el Aldotól, hogy azokat is tudja. )

*Ahogy Seylával csevegnek, egyre inkább megcsapja orrát a lány zsebeiben levő véres palackok illata. Már nagyon kimerült és felszeretne frissülni, erőhöz jutni, így, amikor fajtársa felé dob valamit, szemeivel belemosolyog a nő szemeibe…de azokból mintha valami mást olvasna ki. Megérkezvén a „küldemény” egyik kezébe, máris emelné szájához, de hamar rájön, hogy az nem arra való…hogy Seyla összekevert valamit és nem azzal ajándékozta meg, amivel akarta….vagy mégis?...Háta mögül már megint morog valami és a morgás alapján már megint támadni akar…hát soha nem szűnik meg létezni ez a pokol fajzat? Vagy valamikor csak megszűnik, azonban előtte őrületbe akarja kergetni a hóhérját? Ez már sok(k)!*
-Mi? Már megint te?? Hogy mersz feltámadni, ha egyszer…vagyis kétszer már megöltelek?!
*Nem úgy néz ki, hogy csevegő kedvében lenne az ellenfél…inkább egyesen ráveti magát az előtte állóra és szépen elkezdi szétmarcangolni annak vállát…a változatosság kedvéért, most a másikat. A tőr mellyel már egyszer, illetve kétszer kiűzte a szörnyből az életet, sajna nincs kéznél…de minek vesződni azzal, hogy megint előkotorjuk, miközben szétszednek, ha egyszer itt a kezében a varázspor…Tehát Seyla mégsem keverte össze a dolgokat...varázsport adott, amellyel megsemmisítheti a szörnyet…okos lány….de…hol a használati utasítás?
Viszont nincs idő most ezen gondolkodni, cselekedni kell! Ujjaival kifúrja a zacskót és tartalmát szembeönti a farkassal. Észrevehető, hogy kissé meglepte ez a húzás az ellenfelet, de a szemébe kerülő porszemek továbbra sem akadályozzák meg abban, hogy folytassa a hóhéra „kivégzését”. Na igen, felcserélődtek a szerepek…néha nagyon ironikus tud lenni az élet...máskor meg haláli komoly…elnézve a helyzetet, azonban, rájöhetünk, hogy ez is halállal fog végződni…de hogy kiével, abba még beleszólunk…Például most. Aldonak óriási erőfeszítéssel végre sikerül leküzdenie magáról a farkast, pontosabban ellöknie egy méternyi távolságra(a hússal a szájában). De a farkas nem elégszik meg a megszerzett mennyiséggel, neki több kell, amennyi egy egész emberen…illetve vámpíron van…Sokat akar a szarka…
Vissza is ugrik a földön fekvő Aldora, de nagy sietségében azt nem veszi észre, hogy a tőr előkészítve már várja. Bele is fúródik az állat hasába egészen, viszont ebben a helyzetben csak az állat fejéig tudja kettészelni a dolgokat…a tőr megakad. Talán most kéne kétségbeesni…de szerencsére mi nem ismerjük, hogy mi az…Mégegyszer, összes megmaradt erejével megkísérli az emberfelettit(mivel vámpír): Elrugaszkodva a földtől, persze továbbra is cipelve az őt felfalni készülő farkas urat, egyenesen neki fut a szemközti falnak. Ellenfelével és a tőrrel együtt. Amint megtörtént az ütközés a fallal, tesz egy lépést hátra és kezével a szörny torkát átfogva, melyet még pluszban a bele álló tőr is a falhoz szegez jól megszorítja. Másik kezében még mindig, akaratlanul is ott van össze szorítva a zacskó, az aljában egy nagyon kevés varázspor…vagy só…inkább só, mivel úgy néz ki…de ki törődik most ezzel? Habozás nélkül keze felcsúszik a farkas nyakáról a szájába, szétfeszítve azt, míg a másikkal beleönti a megmaradt sót.*
-Seyla! A varázsigét!...
*…Öt perccel később már ő is a tetőn áll a nő mögött és két keze valósággal rá van tapadva arra a két dologra, melyek a nő kabátja alól dudorodnak ki…Nem félreérteni!...A palackokra gondoltam….*

* Valósággal átéli Aldo szenvedéseit. Na persze, szigorúan csak képletesen. Ugyan ki akarná, hogy szétmarcangolják? Ez esetben a vállát. Szóval, mint az ügyes pomponlányok, biztos távolból szurkol fajtársának. Vele együtt szisszen fel, vagy éppen mosolyodik el gonoszan, helyzettől függően. Ja, de ideje már szövegelni végre:
-"Nascentes morimur finisque ob origine pendet. Nemo ante obitum beatus. Non omnis moriar.
Memento mori!
Memento mori!"
* Aztán a szó hallatán a lélek szépen elszáll a tavaszi széllel. Ilyen egyszerűen. Visszamossa a só a gödrébe. Vagyis... onnan, ahonnan jött. De nem mindegy ez most már?! Aldo olyan gyorsan rá akar cuppanni a palackokra, ő meg még ott tart, hogy agyarkának vége. Ennyit arról, hogy gyors felfogású. Ideje egyenlíteni.
Elkapja az oldalánál tapogató Aldo kezeit, s vasmarokkal tartja.*
- Ejnye, ne legyél már olyan falánk. Itt az egész este. -*nevet*- Tied lehet az összes, megdolgoztál érte. Csak várj, amíg előveszem. Nem akarok még egy kabátot cafatokban látni.
* Mellesleg, annak más sem örülne... történetesen a kabát tulajdonosa. Mellesleg... nem lenne most ilyen bőkezű, ha előtte nem evett volna - kiadósan. Nem csoda, ha mérföldekre illatozik... Egy vidám, életerős ( és koránt sem kiegyensúlyozott) vámpírt még egy kezdő is kiszagolna...
Úgy egy méterről.*

*Jól van, már sokszor járt itt. Céltudatosan halad valahová. Nem tudni hová, de nagyon komolyan haldt előrre. Át a sikátoron, és tovább. Nem néz jobbra, se balra. Csak halad előre, elgondolkozva. Elmerengve emlékeiben. Piros köpenye suhog mögötte, azzal a fiurcsa "kígyó a kereszten, két szárny felete, és rajta egy korona" jellel. Kezén a fehér kesztyű, mint mindig, mellyett épp zsebre dugva tartott. Szőke hajának frufruja az arcába lógott, a többi rész befonva most is. Körülbelül pár centivel váll alá ért.*