2. Nelorad - a vár

Bár maga a hely nem a hideg sarkvidéken fekszik, különös módon mégis örökösen hideg szél szaggatja a táj fáinak leveleit.
Nappal a meseszép táj látványa ejti rabul az erre vándorlók szemét, míg éjjel könnyen vérre szomjas szemfogak közt végezhetik be útjukat.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Kedd Nov. 17 2009, 18:44

~Ah, micsoda kilátás, milyen szép táj...És milyen csendes környék. Ha egy ostoba alacsonyabb rendű lennék, talán nekem is megdobogtatná a szívemet...sőt, vállakoznék rá, hogy lefessem a tájat...de az egyetlen festék, ami e falakat díszíteni fogja e várban, az a friss vér bíborvörös színe lesz...Amint látom, nincs itt senki, sem vámpír, sem ember...legalábbis élő nincs. Na, kerüljünk beljebb, hisz csak kell legyen lakjon egy-két fajtárs...már, ha a pletykák igazak...~
*A hold már régen fent járt, a kastélyra és környékére haláli csend telepedett. Néha, e békés csendet megtörte a halálmadár riasztó hangja, jelezvén, hogy sikeres volt a vadászat. Valóban nagyon szép idő volt(vámpírszemmel nézve), nincs az a vámpír, aki kedvet ne kapjon ilyenkor, hogy lecsapjon a gyanútlan járókelőre, s kiontsa annak vérét...de Aldo már vacsorázott. Most, a kastély termeiben sétált keresztül-kasul, minden apró szögletet, minden tárgyat alaposan szemügyre vesz és megjegyez...Most már nincs min gondolkoznia, ideköltözik. Hogy valakinek a terhére lenne, vagy megzavarna valakit, azzal nem is törődik, de nem is úgy néz ki, mintha a napokba tartózkodott volna valaki a kastély falai között.*
~Nahát, még trónterem is van, trón, korona, vörös szőnyeg. Talán tudták, hogy érkezem? Hahaha...~
*Odaugrott(több méteres távolból) a királyi ülőalkalmatosság elé, s belevetette magát. Persze, ez utólag rossz ötletnek bizonyult, mert annyi por szabadult fel a trón bársonyhuzatából, hogy a fél termet belepte. Köhögni, nem köhögött, hisz eddig sem vett levegőt, mióta vámpír, de az aranybarnán villogó szemek egy pár pillanatig nem észlelték a terem túlsó végét, hol az ajtó volt.*
~Hát, erre a helyre alaposan ráférne egy kis portalanítás...akár az ételbe(vérbe) is belekerülhet elvéve annak ízét. Azt hiszem, a következő áldozatom alaposan megfogom dolgoztatni, mielőtt vérét veszem...Hehe.~
*A felzavart por lassan kezdett eloszlani, Aldo még mindig a trónon ült, s gondolkozott. Elképzelte, hogy ő a vár ura, s miként büntetné rabszolgáit, ha nem engedelmeskednek neki.*

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Kedd Nov. 17 2009, 19:54

*Totál eltévedt. Ezért is ment be ebbe a kisértetkastélyba, de ez sem bizonyúlt valami csodás ötletnek. Ami azt illeti Akira képes volt eltévedni egy kastélyban ahova azért ment be, mert eltévedt. Ennyit erről. Na de meglátta Aldot, azaz azt a férfit akivel még elszámolni valója van. Hírtelen kiment a fejéből hogy miért tört be ide. Előrántotta a kardját, és mosolyogva huncutul kezdett bele mondandójába.*
-Helo, helo, ugye emlékszel rám, Álomfalvi uraság! Most én botlottam beléd!-*itt elnevette amgát, de nem nagyon, csak annyira, hogy megfigyelje a terepet, mert ő aztán tudta mire készül.*
-Megigértem neked, hogy folytatjuk a múltkori kis csevejt, de én inkább amondó vagyok, hogy küzdjünk meg!-*széles mosoly*-ugye nem utasítod vissza egy hölgy felkérsét egy tisztességes párbajra? Legyen első vérig.
*Nem volt szándékos a vér szó, honnan tudhatná, hogy az elötte álló kisebb változáson ment keresztül. Kihúzta magát és intett újjaival, hogy lépjen közelebb.*
-Aztán majd be is mutatkozhatunk!-*huncut mosolya nem fagyott le az arcáról.*

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Szer. Nov. 18 2009, 19:47

*A trónon való képzelgések, maga a gondolat, hogy ő az uralkodó a várban, nagyon jó időtöltésnek bizonyult.*
~…és az előttem álló vámpírok lélegzetvisszafojtva várják uruk parancsait, miközben megnyílik az ajtó, s a szolgák behozzák a vacsorát. Egy zsenge női teremtés, kinek szinte hallani rémült szíve zakatolását…és akkor…~
*És akkor…Aldo nagy meglepetésére valóban nyílt az ajtó. Olyan érzése támadt, mintha a képzeletek és a való világ összemosódott volna…dehogy mikor? Végig itt ült a székben, most vagy játszanak vele gondolatai, vagy valami nagyon nincs rendben...Persze ez a belső nyugtalansága hamar elszállt, amint nem akképpen folytatódott az ajtónyílásos jelent, mint ahogy átélte az előbb gondolatvilágában. A rémült, zakatoló szívű nő helyett egy e-világbéli nő lépett be, kinek arcán egyáltalán nem látszott rémület…szíve nem zakatolt…legalábbis a félelemtől nem. A hangja meg teljesen visszarántotta Aldot gondolataiból, nem beszélve kardjának éles hangjáról, melyet előrántott miközben még mosolygott is.*
~Ez meg kicsoda és mit akar?!~
*Annyira ledöbbent, a nő gesztusaitól, szavaitól, hogy szóhoz sem tudott jutni...csak ült ott a királyi széken, s próbálta megérteni a helyzetet. Hirtelen rövid nevetés tört rá, melyet egy köhögésbe fullasztott bele.
~Tisztességes párbaj…első vérig…hehe…~
Felállt a székből, s lelépve a lépcsőfokokon, a lány elé sétált. Alaposan végigmérte szemével, mindeközben végig ott fénylett az enyhén gonosz mosolya szája szélén.*
-Nos, ha párbajozni akarsz, hát párbajozzunk! Semmi kifogásom ellene. Örömömre szolgál, hogy összemérhetem harci képességeimet egy „tisztességes” párbajban egy ennyire szép és magabiztos hölggyel…
*Egy lassú, nyugodt mozdulattal hátra nyúlt válla fölött, s épp olyan idegesítően nyugodt lassúsággal vonta ki egykezes kardját a hüvelyből. Közben persze folytatta tovább a passzív társalgást.*
-Nem tudom, ki vagy, és miért van ez az egész, de ha erre vágysz…hát legyen.
*Kardját előretartva ütötte hozzá „ellenfele” kardjához, de mielőtt komolyra fordította volna a harcot, újra szólt.*
-Tudod mit, ez így is nagyon izgalmas, hogy egy magadfajta vakmerő lány megküzd egy… egy….magamfajtával, de tegyük még izgalmasabbá!
*Gonoszan csillogtak szemei, miközben folytatta.*
-A győztes bármilyen büntetést kiszabhat a vesztes fél számára…persze, arra vigyázunk, hogy ne legyen halálos….hisz nem akarlak megölni…Hahaha!

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Csüt. Nov. 19 2009, 18:49

*Elöbb nevetett, majd köhögésbe fulladt nevetése. Aztán lassan előrántotta saját karját. Elöbb csak hozzá kocantotta a fegyvert Akiráéhoz, majd társalásba kezdett ő is. A lány elég furcsának vette a modorát. Ugyanolyan idegesítő mint a multkór volt, de mintha nem emlékezne rá. Összevonta a szemöldökét. Látszott rajta az értetlenség.*
~Nem emlékszik rám?
-Hogy érted a magadfajta szót?-*mérges lett. Egyáltalán nem arra gondolt, amire a férfi.*-A gazdag ficsúr nem egy másik kaszt, nem leszel tőlle jobb!
*Tört ki belőlle a harag. Majd a férfi újabb ötlettel rukkolt elő. Erre még mérgesebb lett. zöldre váltott a szeme, és dühösen, csillogó szemmel kezdett neki a válasznak.*
-Na ne mond. Nem tetszik a "bármilyen" szó. Főleg egy "magadfajtától". Mit tudom n milyen vagy....
*Elég erős célzást lőtt el a férfi furcsaságára és nem tetszését fejtette ki. Enyhén szólva. Kardját erőssebben markolta meg, és élesebb szögben irányította leendő ellenfele felé.*

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Csüt. Nov. 19 2009, 19:27

~Gazdag ficsúr? Ez a lány nagyon nem ismer, de nemsokára, azt kívánja majd, bárcsak soha ne találkozott volna velem…~
-Oh, bocsánat, hogy nem teszik a szóhasználatom…de őszintén szólva, nem érdekel. Harcolni jöttél, hát védd magad!
*És elkezdődött…A kardok égi hangokat adva ütődtek egymáshoz, Aldo mindig egy fokkal erősebben ütött, de Akira jól védte magát. A párbaj közben sem hervadt le Aldo képéről a jól megszokott mosolya és arckifejezésében megnyilvánult egy kis lazaság is, mellyel azt jelezte, hogy biztos a győzelemben. Persze, a „megerőltető” párbajozás során is folytatta a társalgást.*
-És mond csak, véletlenül kerültél ide, vagy követtél végig?
*Elég nehéz elképzelni, hogy egy vámpír ne vegye észre ha valaki rajta tartja a szemét…de Aldo még kezdő a „vámpírkodásban”, mágiával is figyelhették...ha a nő mágus…különben is, mit keres ilyenkor egyedül egy veszélyes területen, egy lakatlan várban, messze a várostól? Talán kalandot jött keresni? Hát megtalálta!...de ezt túl is kell élni valahogy...*

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Csüt. Nov. 19 2009, 19:40

*Elkezdődött hát a harc. Aldo mindig nagyot ütött, de eddig minden ütés a kardját érte. Közben folytatta a társalgást. Akira egyensen élvezte a dolgot. Végre valami amit "kaland"nak mondhat. Véd, üt hárít, visszavág. Mosolyojgott ő is, de zöld szeme nem barnúlt vissza. KArdján csillogott aneve, és az Álomfalvi vésetek. Látszott a fegyveren, hogy nem közönséges készítmény.*
-Nem, tulajdonképpen téged kerestelek.
*Ezúttal rá is kacsintott. Ég szép, hogy őt kereste, hiszen ilyenben akart részvenni már régóta. Ekkor kínálkozott a lehetőség. leverte tiszta erőből a másik kardját, és azzal amozdulattal csapott is a fréfi felé. Villámgyorsasággal cselekedett, és ereje sem volt kevesebb mint partnerének. Egy vágás a vállon, és máris diadalittasan ugrott hátrébb. Vége a játéknak.*

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Pént. Nov. 20 2009, 17:57

*Gondolatban mindig egy lépéssel előrébb volt,…már ott tartott, hogy a lány vérét ízleli, és annyira beleélte magát, a győzelembe, na meg a büntetésbe, hogy egyszer csak azt veszi észre, hogy kard nélkül marad. Rögtön utána sebet kapott a vállára Akira kardja által. Szemöldökét felhúzva néz a „győztes” szemei közé, és nem tudja, hogy mit lépjen…Mert a csatának lehet vége, de a háborúnak nem…s azt természetesen ő nyeri…csak pár mozdulatába kerülne…Kezével a vágást ért vállához ér, öltözéke nagyrészben kivédte az ütést, de volt egy kis karcolás, a bőrön is, mely pár percen belül összeforr. Végül tekintetét újra a lányra szegezi és megszólal „kedvesen”.*
-Nos, elismerem, legyőztél. ~de az éjszakának még koránt sincs vége…~ -Kívánsz valamit, a vesztes féltől, vagy most már rátaláltál a lelkibékére?
*Hanghordozása kezd gúnyossá válni…de ez még csak a kezdet...Hisz, az indulatok, a vágy, hogy belemélyessze fogait Akira nyakába, kezdenek egyre erőssebbé válni…s most nem az éhség hajtja..*
~Ma éjjel megtudod, hogy ki az az Aldo Barras. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy legyőztél…~
*Zsebéből észrevétlenül egy kulcsot húz elő, melyet még érkezéskor „begyűjtött”. A trónterem kulcsa...s, ha az ajtó zárul, innen nincs kiút….csak a halálba.*

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Pént. Nov. 20 2009, 22:14

*A férfi megáll, kiegyenesedik, és a sebhez ér, ami kicsire sikeredett, de elég nagyra ahhoz, hogy a párbajt megnyerje a lány. Nem is akarta, hogy súllyos sebet ejtsen. Elégedett mosolya virított akkor is rajta, mikor a férfi elismerte, hogy vesztett, vagyis inkáb azt, hogy Akira győzött, és ez így jó. Akirának tetszett. Majd következett a "Kívánsz valamit" rész.*
-Nem, köszönöm, rátaláltam a "lelkibékémre".
*Mosolya még szélesebb lett. Az utolsó szót olyan hanglejtéssel mondta ki mint ahogy az elötte álló elöbb, cinizmust víve bele. Jól utánozta a férfit, még a gesztusait is felvette mellé. A vicc az volt benne, hogy tényleg nem akart semmit a sráctól. Lassan előhúz valamit a férfi, és megint kezd relytélyessé válni.*
~Ez készül valamire!
*Összehúzta a szemét és kiegyenesedett. Óvatosabb kezdett lenni. Eldöbtötte , hogy nem engedi maga mögé ezt az ismerelent és pedig mögötte volt az ajtó, bár nem tudta mire készül a másik.*

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Vas. Nov. 22 2009, 13:57

*A „kislány” egyáltalán nem tudja, hogy kivel áll szemben…még. Nem fél, talán nem is sejti, hogy mekkora veszélyben van, sőt nem „tiszteli” a legyőzöttet…ez sokba fog neki kerülni.*
-Nos, ha valóban sikerült lenyugodnod, elárulnád végre miért volt ez az egész?
*Nem emlékszik…és mostmár Akira is tudja. Na és? Ez egyrészt sértő is a lány számára, másrészt meg úgysem lesz alkalma továbbítani senkinek ezt az apró tényezőt….*
-És ha már itt tartunk, megtudhatnám a neved?
*Egyelőre még nem lépett, elvonja az áldozat figyelmét…és amikor legkevésbé számít rá…lecsap*

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Vas. Nov. 22 2009, 17:43

//Seylával//
*Egy teljes hete hogy a várba jött és azóta csak vacsoraidőben hagyta el azt. Akkor sem ment be a városba, eddig mindig akadt ember, ki vesztére a rossz helyen volt rossz időben. Fajtársai társaságára sem vágyik. Szereti a magányt...szeret a kastély egyedüli ura lenni. Mostanra már ismeri a vár minden egyes zugát, felfedezte valamennyi titkos folyósólyát, szemei megszokták már minden terem bútorzatát....már ahol van, s az évszázados por, mely a bútorokat fedi sem zavarja, hisz nem kell belélegeznie, ha netán használja valamelyiket. Nem, nem ruha tárolására kellenek...bár lenne ideje, de nem a kedvenc időtöltése elásni a hullákat...inkább beteszi valamelyik szekrénybe...vagy max lecipeli és bedobja egy sötét cellába. Bár próbál vigyázni, hogy ne ölje meg zsákmányát, de ez nem mindig jön össze...a vámpírkéz erős szorítása az áldozat torkán, az éltető vér túlzott lecsapolása vagy valami más tényező szinte mindig közbejön, s olyankor nem hagyhatja csak úgy a hullát ott...ha rájönnek, hogy vámpírok vannak a környéken, előbb utóbb az ő rejtekhelyét is felfedezik...s akkor megszűnik e túlvilági nyugalom, mely a kastélyban uralkodik.*

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Vas. Nov. 22 2009, 18:09

* Érdeklődő tekintetét semmi sem kerülheti el, ahogy belép a hatalmas kapu bazinagy ajtaján. A nyikorgás, s az évszázados por valamelyest nosztalgikusan hat rá. Imádja az ilyen helyeket. Főleg az öreg kővárakat. Az ember (s főleg a vámpír, olyankor... hihi) biztos lehet benne, hogy rengeteg meglepetés fogja érni. Belépve a tágas fogadóterembe, első dolga körülnézni, s érzékei kiélesedtével már másra is oda tud figyelni, nemcsak a látványra. Oppá-oppá! Nincs is olyan egyedül. Nem messze, egy fajtársa... azt még nem tudja megállapítani, milyen öreg, mert még nem gyakorolta be. Na, majd meglátjuk...
Csíntalan vigyorral átvágja a teret. Magassarkú csizmája visszhangot ver, de ez a célja. Nem szeretné, ha kellemetlen meglepetést jelentene a megjelenése. Főleg, egy vámpír esetében. Köpenye csuklyáját leveszi a fejéről, haja így leomlik a vállára. Túl meleg ez a hely, annak ellenére, hogy... vagy csak ő érzi annak?
Lassan lenyomja a következő szobába vezető ajtó kovácsoltvas kilincsét.*

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Vas. Nov. 22 2009, 18:34

*A vár tömlöcei között sétálva fentről ajtó nyikorgást vél hallani, de nem izgatja magát...Eléggé gondolataiba volt merülve...lehet, hogy csak képzelődött...s, ha mégsem, hát jaj annak, aki be mer merészkedni éjnek éjvadján a várába. Menne tovább, de ekkor, mostmár tisztán lépteket, pontosabban csizma kopogását hallja meg a kőpadlón. Beleszagol a levegőbe, de nem érez semmit....majd fent újra próbálkozik. A lépcsőn felérve halványan kezdi érezni egy fajtársa jelenlétét, így a megfelelő irányba megy, a fogadóterembe. Ebbe a terembe is több ajtó nyílik, de neki pont azt kell célba vennie, amelyiken a újonnan érkezett látogató épp átakar jönni. Mivel nem fejvesztve sietett, hogy üdvözölje vendégét így nem történik semmiféle baleset. Nyugodt léptekkel az ajtó elé sétál s karba tett kezekkel várja, ki jelenik meg mögötte. Nemsokára a megkilincselt ajtó félig kitárul, s utat enged egy nőnek.*
~Seyla?~
-Áh, te vagy az? Mit keresel itt?
*Ridegen üdvözli...ha ezt annak lehet nevezni, és közben kérdő tekintettel néz a fajtársára.*

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Vas. Nov. 22 2009, 18:47

* Kitárja az ajtót. Nem izgatja magát különösebben, csak lök egyet rajta, mire az lassan kitárul. És voilá! Mögötte egy ismerős arc kérdő pillantásába ütközik. Micsoda véletlen! Csak nem egy vámpír a vámpírok várában?! Halványan elmosolyodik.*
- Neked is szép estét!
* Átlépi a küszöböt, s lassan lép Aldo felé. Mit sem zavartatva beszél tovább, közben fejét forgatva szemügyre veszi a helyiséget. Ugyanaz a stílus. Pazar...*
- Én is kérdezhetném ugyanezt... Aldo. A különbség az, hogy én nem keresek semmit -*ránéz*- ugyanis megtaláltam.

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Vas. Nov. 22 2009, 19:07

*Figyeli minden egyes mozdulatát, ahogy közeledik, ahogyan körbenéz, a halvány mosolyát, miközben átlépi a küszöböt. Vajon mit akarhat? Nagyon reméli, hogy Seyla csak "látógatóba" jött és nem felverni a kastély csendjét hosszabb időre. Összevonja szemöldökét "vendége" kijelentésére*
-Örülök, hogy rátaláltál "te is a lelki békédre", szívesen körbevezetnélek, de nemsokára mennem kell. *Karon fogja Seylát, s az ajtó fele lép vele, mely visszavezet a fogadóterembe.*
~Nem...azt ne is reméld....~
-És mond csak, ennyire hiányoztam nektek? Cecilia jól van?
*Nem mintha érdekelné a másik "barátja" "egészsége", de el kell terelnie a témát, nem akarja, hogy Seyla kijelentse azt, amitől tart...*

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Hétf. Nov. 23 2009, 15:04

Aldo Barras írta:: *A „kislány” egyáltalán nem tudja, hogy kivel áll szemben…még. Nem fél, talán nem is sejti, hogy mekkora veszélyben van, sőt nem „tiszteli” a legyőzöttet…ez sokba fog neki kerülni.*
-Nos, ha valóban sikerült lenyugodnod, elárulnád végre miért volt ez az egész?
*Nem emlékszik…és mostmár Akira is tudja. Na és? Ez egyrészt sértő is a lány számára, másrészt meg úgysem lesz alkalma továbbítani senkinek ezt az apró tényezőt….*
-És ha már itt tartunk, megtudhatnám a neved?
*Egyelőre még nem lépett, elvonja az áldozat figyelmét…és amikor legkevésbé számít rá…lecsap*

*Elámúlt. hát nem tudja mi történt a multkór. Mérges lett.*
-Hm. Látom nem voltam túl felejthetetlen.
*Zöld szeme megcsillan a félhomályban. Kezd sötétedni. Haragos lett erre, de nem. Akkor sem fogja elárúlni, már azéret sem, mert nem emlékszik. Na meg nagyon nem tetszik neki a másik fúrcsa viselkedése.*
-A nevemre ne légy kiváncsi. Majd elmondom, ha eljött az ideje. Mondjuk a tied után!
*Felhívás egy névkiadásra. Mondja el elöbb a másik, és ha már belejött elmondhatja azt is mit akar.*
-Addig is, elmondhatnád "végre miért van ez az egész"?! Olyan érzésem van készülsz valamire...*rá szegezi a kardot*-..és nem tetszik!

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Hétf. Nov. 23 2009, 21:02

* Felnevet Aldo viselkedésén. Persze, nem számított más fogadtatásra. A ház ura mi? Na nem, abból nem eszik. Ugyanígy megilleti az ottlét, s ráadásul már hajnalodik. Nem fog a napon sütkérezni, az is tuti fix. Na meg hát, amiért idejött. Alig észrevehetőn kicsúszik Aldo kezei közül.*
- "Lelki béke"... messze vagyok én még attól. Cecilia meg épp egy "lelki" válság teljes közepén van. Szóval csak nyugi. Minden stimmel.
* Gyökeret ver a terem közepén, s félrehajtott fejjel, mosolyogva Aldot figyeli.*
- Igazából csak egy vadászatot terveztem be, de nem vagyok terepen... mit szólsz egy közös szórakozáshoz?

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Kedd Nov. 24 2009, 17:18

//Akira és Aldo//
*Gonoszul vigyorog továbbra is, tetszik neki, hogy sikerült felbosszantania Akirát.*
-Nem, tulajdonképpen mintha soha nem is találkoztunk volna. Bocsáss meg, de a jelentéktelen dolgokat nem szoktam megjegyezni.
*Megtudja, hogy valójában nem is ismerik egymást. Már nagyon kíváncsi, hogy mégis mit tehetett a múltban a vele szemben álló nő ellen, hogy ennyire haragszik rá. A kard szinte nyakának szegezve, de látszólag ez sem izgatja Aldot. Lassan kitárja karjait, közben a kulcsot visszacsúsztatja zsebébe, végül üres kezei is megnyílnak.*
-Amint látod, nem készülök semmire. Nem értem, miért aggódsz, talán azt hiszed, hogy puszta kézzel megyek a te kardod ellen? Legyőztél, kész vége a párbajnak. Nyugi, nem fogom leharapni a fejed.
*Régebben soha nem ismerte el, ha legyőzték….most is csak megtévesztésül használja e szavakat. Nem, őt nem győzhetik le, soha.*
-Szóval így? Hát akkor te se légy kíváncsi az én nevemre, kisasszony. Majd elárulom, „ha eljött az ideje” *idézi Akirát* …mondjuk, ha körbevezettelek a kastélyomban.
*Utolsó szavainál mosolyra húzódik szája széle, s nem törődve azzal, hogy kardot fognak rá, egyszerűen odasétál egy közeli ajtóhoz(nem a kijáratihoz) és kitárja azt.*
-Na, jössz? Vagy talán….beijedtél?

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Kedd Nov. 24 2009, 17:57

//Seyla és Aldo//
*A lány könnyedén kicsúszik Aldo kezeiből, nem hagyja magát kitessékeltetni a várból. Aldo nem erőlteti tovább, bár őt nem zavarná, ha Seylát kint érné a napkelte. Ha sokáig itt marad, még a végén megtetszik neki a hely.*
-Közös szórakozás?
*Rögtön felcsillantak szemei e két szó hallatán...nem kérdés, hogy mire gondolhatott. Bár átváltozása óta nem is próbált közeledni nő fele, de még valahol mélyen benne élt a régi énje, még az álomfalvi…amikor halomra csábította a nőket és azt kapott meg akit akart…egy-két kivétellel…Szemeit zavartalanul végighordozta fajtársa alakján, kecses idomain, majd megszólalt.*
-Benne vagyok, bármi is legyen az.
*Hogy Seyla valami másra érthette a „közös szórakozást”, arra nem is gondolt…valahogy kimentek fejéből az előbbi gondolatok, a lány szavai…most csak egyre tudott gondolni. Lassú léptekkel megközelítette hátulról a lányt és mélyen beszívta omló hajának édes illatát.*

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Kedd Nov. 24 2009, 18:47

* Na igen, észreveszi az a kis csillanást Aldo szemében. Tipikus... Legszívesebben az égnek emelné a tekintetét, s elnevetné magát. Amúgy, látványosan. Jah, és az a nyílt stírölést, miközben a szemeivel majdhogynem felnyársalja, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Abból már a legszőkébb liba (miket beszél, pont azok fogták volna már rég fel a helyzetet!) is leszűrné a lényeget. Itt bizony hölgyeim és uraim nyílt felmérés lészen! Kölcsönösen is, akkor már. Nehogy csak az ellen fél szórakozzon! Nem is olyan béna ez a Barras...
Holott, kérem szépen, ő csak egy kis vadászatra hívta. Vacsira! (bár, akár már reggeli is lehetne) Oppá-oppá! Itt van a hiba! Vacsorameghívásnak vette?! Végül is az... bár, ő más értelemben gondolta. Pech, hogy egy pillanatra ő is szőkébe ment át, és nem válogatta meg a szavait.
Ez a mai világ! Minden fordítottan műkszik?! Régen még az "erősebb nem" hívta meg a másikat. Most már úgy is tök mindegy. Egyrészt, nem lehet visszacsinálni, másrészt, biztos lehet benne, hogy nem fog napozni.
Csípőre teszi a kezét, s kis mosollyal megbújva a szája sarkában, hátrafordul az időközben helyet változtató vámpírhoz. Legyen már szem előtt! *
- Aldo! Csak nem kóstolgatunk...?!
* Közel van ahhoz, hogy elnevesse magát.*

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Szer. Nov. 25 2009, 15:47

//Aldo és Akira//

*Gonoszul vigyorog. Nem tetszik, egyáltalán nem tetszik ez Akirának.*
~Milyen szívesen letörölném azt a vigzyort a képedről, te öntelt bájgúnár. Azt hiszed tied a világ?
*A válasz csak annyira idegesítette tovább, hogy karba fonja a kezét. Közben eltette a kardot, látván, hogy a férfi hátatfordít. aldo ismét elismeri veszteségét, és békére kéri Akirát. Erre elmosolyodik a lány.*
~Zene füleimnek!..na de nehogy azt hidd, hogy bedőllök neked. Gúnyolódásod nem felejtem el.
*Megint szóba kerül a névtéma. Akira felnevet.*
-Kastélyod?Mire vársz, hogy tiszta is legyen...talán egy cselédre? Azért van olyan szoba ami nincs tele porral?
*A férfi gúnyos arckifejezést ölt. Nem tudni szavai hatotta-e így rá, vagy az a gondolat, hogy vajon mit fog tenni Angel arra amit ő mond. Végtére is úgy látszott mindenképp kim akarja hozni a sodrából a lányt, ...bár ez nem olyan nehéz tekintve Akira vérmérsékletét.*
-Ijedős...én? Gonosz tréfa lenne...de hülye sem vagyok, ,ki kérem magamnak! Mellőzném a csapdákat! Meg a rejtekajtókat! Értesz?
*Lassan megindúlt a férfi után, bal keze a kardon, és közben zakatolt az agya mit tegyen egy esetleges átverésnél. Óvatosan közelítette meg az ajtót, de mégsem félve, inkább egyre határozottaban, figyelve, hiogy semmi se kerülje el a tekintetét. Végig Aldon tartotta a szemét.*

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Csüt. Nov. 26 2009, 20:50

//Akira és Aldo//
-Ha már így szóba hoztad, bizony elkelne ide egy cseléd. Minden csupa kosz és por. Bár engem nem nagyon zavar, de ha a közeljövőben hozzá hasonló „kedves” látogatók toppannak be ide, illik őket tisztasággal és renddel várni…hadd legyen szép emlékük a helyről, ahol…
*Közben Akira odaért hozzá, így mondata a levegőben maradt. Belenézett a zöld szempárba és tett egy mozdulatot kezével, melyből Akira megérthette, hogy az udvarias vendéglátója előre engedi az ajtón…természetesen minden hátsószándék nélkül.(de tényleg). Mielőtt egyikük tett volna egy lépést is, Aldo újra megszólalt.*
-Természetesen nem gondoltam komolyan, hogy ijedős lennél. Sokan a te helyedben már rég leléceltek volna…*ezt veheti tréfának is, de el is gondolkozhat rajta…mindegy, amire rájön, hogy mekkora csapdába sétált, már ki sem tud szabadulni belőle...* -Ami a csapdákat és rejtekajtókat illeti, nem azokat fogom megmutatni neked, miért is gondolod ezt? Bennem bízhatsz.
*Olyan őszinte képpel jelentette ezt ki, hogy aki nem ismeri, soha nem jönne rá, hogy a pókerarc és a bizalomgerjesztő szavak mögött teljesen más rejtőzik.*
-Nos, befáradnál a következő szobába? Nagy a kastély és sokáig fog tartani, mire körbevezetlek. Jut eszembe, azért van olyan szoba is, mely nincs tele porral…~csak vérfoltokkal~ nemsokára azt is megmutatom neked.

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Pént. Nov. 27 2009, 17:38

//Seyla és Aldo//
*Amint megfordul a nő, Aldo megcélozza nézésével szemeit és végig egymás szemébe bámulnak. Hogy Aldo zavarba jönne a szépséges szempártól, attól nem kell tartani…van rutinja a csábítás művészetében…s most úgy érzi, célegyenesben van. Seyla kérdésére nem felel szavakkal, gesztusai annál kifejezőbbek. Kezét végigsimítja a vele szemben álló vámpírlány haján, miközben ujjai köré fonja egy hosszabb hajtincsét. Szemeivel még mindig bénító sugarakat lő a lány szemeibe, majd lassan kezd közelebb hajolni hozzá…egyre közelebb. Másik keze sem marad tétlenül, gyöngéden ráhelyezi Seyla karjára…feje most már Seyla fejénél, orrával beletúr a nő hajába, és szavaival „megadásra” szólítja fel az „áldozatot”.*
-Igen, talán kóstolgatlak…ne mond, hogy nem tetszik.
*A nap megmutatva teljes alakját keleten, beragyogja az égboltot. Néhány sugár belopakodik az ablakon, de még csak a kőpadlóig van ereje elfolyni…Ideje egy sötétebb szobát keresni a nyugati szárnyban…a háló is megteszi…*

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Pént. Nov. 27 2009, 19:25

~Cseléd mi?, na ne rám gondolj!
*Gúnyos mosolyra fakad. Közben odaért Aldohoz és a férfi erre abbahadja a beszédet. Felhúzza a szemöldökét.*
-Ahol?....
*Aldo kézmozdulatára karba fonta a kezét (ismét).*
-Ejj, de lovagias, kár hogy nem tudni, hova vezet ez az....-*Benézet, de nem látott sokat.*-...ez a fekete lyuk.
*Miközben újból beszédbe kezd a férfi, akira a falnak dől féloldalt és úgy figyeli a beszélőt szeme sarkából. Gúnyos mosolya még mindig ott díszeleg az arcán.*
-Bízni???...Én nem bízom senkiben!
*Még mulattataja is a férfi "ártatlansága", bár nem hiszi el egyetlen mozdulatát sem. túl kedves hírtelen, és túl titokzatos egyben. A kérdésre csak nem megy be.*
-Csak utánnad Mr. Lovag.
*Szikla szilárdan áll a helyén, megmozdítani nem lehet, ha nem akarja. Csak önszántából megy be, máshogy nem!.*

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Pént. Nov. 27 2009, 20:26

* Szemét Aldoéra szegezi, s nem eresztik egymás pillantását, mondhatni, kölcsönösen. A férfi már biztos célegyenesben érzi magát. Tudja mit, érezze! Ameddig megteheti. Mert ő ugyan nem mutatja jelét az "ellenállásnak. Különben is, kifogás?!
...
Na ugye.
Eszes, ha annak lehet nevezni a folyamatos kombinálást, birtoklási vágyat, fensőbbségi érzést, erőt, ami nyilvánvalóan süt róla. Na persze van egy icipici bibi: neki túlontúl gonosz-már. Túl pszichopata-hajlam.
~ Miért, én nem az vagyok?!~
Nem... annyira. - Mondják "ott bennt", de ez csak egy hang a fejében a sok közül. Nem is kell említeni, melyek vannak többen.
Aldo szemét figyeli (mert ugye nem bizonyított tény, hogy a szem a lélek tükre, s már csak azért sem mozdul. Hm... vajon még mire jöhet neki jól Aldo? Egyik lehetőség ugyan egyértelmű...de vannak ám más szempontok is a világon. Már elég közel van ahhoz a férfi, hogy ne kelljen a férfi füléhez hajolnia.*
- Nem-tetszik. -*tagolja tisztán, érthetően a szavakat. Hamiskás mosollyal. Egyúttal nyíltan szórakozva rajta. Csak hogy beleköthessen.*

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Pént. Nov. 27 2009, 21:42

//Akira és Aldo//
*Akira kijelentése a bizalomról mosolyra fakasztja…Ennyiben közös a gondolkodásmódjuk…de ez nem elég, ahhoz, hogy lemondjon a vacsoráról.*
-Hát, ha nem mész, megyek én. Nem értem, miért kéne egymástól tartanunk, hisz ezt párbajban lerendeztük…én úgy tekintek rád, mint a vendégemre...Nézd, hátat is merek neked fordítani…
*Azzal előre ment, be a következő sötét terembe, melyet ő jól belátott vámpírszemeivel. Látott néhány könyvespolcot a falak mellett, igen, ezen a szobán keresztül haladott többször is, de alaposabban soha nem vette szemügyre a könyvespolcok tartalmát.*
-Ebben a helyiségben könyveket találsz…ööö…Evolyran történelmével kapcsolatban…Unalmasak.
*Sorra végig járták a termeket, közben Aldo hosszú időközönként pillantott vendégére..elég volt az illatát éreznie. Egy jó félóra múlva léptek ki az utolsó teremből, melyet Aldo „megakart” még mutatni. Ennyi idő elég kellett legyen ahhoz, hogy vendége lenyugodjon, s talán valamicskét elhiggye: Aldo nem készül semmire. Most egy folyosó végén állottak, előttük egy lépcső…lefele vezetett…a tömlöcökhöz. Ezt természetesen csak egyikük tudta.*
-Itt lent rendezkedtem be, van néhány kényelmes kis szoba. Gyere megmutatom.
*Elindult lefele a lépcsőn, de nem tekintett hátra…Akira nem láthatta gonoszan megbúvó mosolyát szája szegletében.*

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Hétf. Nov. 30 2009, 09:40

//Seyla és Aldo//
*A válaszra rögvest elkapja fejét Seyla hajkoronájától, illetve fülétől, de csak annyira, hogy újra belenézhessen a női szempárba. Mosolyából most sem enged, ugyanúgy nézi, ugyanúgy mosolyog...a távolság köztük most ugyanolyan kicsi…Talán, nem is várta el az igen-t, mint választ…Jelen esetben nincs sok különbség az igen és nem között...természetesen nagy hatással van(ill. kell lennie) a lányra…aki csak kéreti magát.*
~Nekem így is jó, Seyla.~
-Azt mondod? Valahogy nehéz elhinnem…
*Ahogy ezt kimondja, egy gyors mozdulattal átfonja karjait Seyla derekán és magához szorítja.*
-Na és ez, hogy tetszik?
*Ajkát a vámpírlány ajkához tapasztja, hosszan…nagyon hosszan…úgysincs szükségük levegőre…*

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Hétf. Nov. 30 2009, 15:15

*Elég vicces volt a férfi, ahogy mutogatta menyre nem kell félni tőlle (?), és hogy persze ő nem fél a lánytól. Elöbb Aldo aztán kisvártatva Akira is bement a nagysötétbe. Szeme zölden égett a homályban, csak arra koncentrált hogy tegye fegyvertetelennné a férfit, ha szükséges lesz. Közben felfedezett valamit.*
~Látok!~*Anyira sötétnek tünt kívülről a hely, hogy nem csoda ha így reagálta le, hogy normálisan lát, sőt mi az, hogy normálisan! jobban annál. Szerencsée ezt csak belülről konstatálta, nem akaródzott lejáratnia magát. Nem figyelt arra mit mond a férfi, annál inkább a gesztusaira. egyre jobban erősödött benne a gyanu hogy csak ilyen a stílusa, hisz akkor Evolyranban sem volt rosszakarója. Muris volt, a hegyi beszédével, de nem látszott gonosznak. Most valahogy mégis olyan más!...csak nem tudni miért. Lassan lenyugodott és pechére (miért is?) még mindig a sötét alagút szerűségben voltak. barnára változott szeme, mintha nem úgy működne mint az elöbbi. Megállt. eltell pár perc mire megszokta az új fényviszonyokat.*
~Mi van....lekapcsolták a villanyt,..Nem, az amúgy sem égett.
*Nem állhatott le ze rágódni, már így is eléggé felhívta magára a figyelmet.*
-Semmi csak...hát azt hittem az ott egy patkány-*mutat rá egy kis dobozra, közben kínos széles mosoly.-*de nem az, mehetünt felőllem.
*Aldo megmutatta neki az összes szobat, már lehet hinni neki, ...hát egyik sem volt porcica mentes! Majd következett a saját szobája!?
~hát izléses mondhatom, a legjobb választás egy pincébe befészkelni magunkat miközben itt van egy egész vár.
*Követte a titokzatos férfit, de azért kikivánkozott belőlle gondolata.*
-A pince nem a legemberibb lakóhely, ismered a pincebogár elnevezést. Hát ezt akkor mondják, ha valaki elrejtőzik a fény elöl...és...-*filmszakadás, de csak rövid ideig, folytatja tovább, mintha mi sem történt volna, de már javában zakatol az agya.*-egy Pincében bújna el! Hát most pont ezt teszed. Kis szint is vihetnél az életedbe a szürkén és a koromfeketén kívül.
*Majd egy gyenge mosoly következett. Ha tudná mire készül párbalytársa....*

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Kedd Dec. 01 2009, 19:03

//Akira és Aldo//
*Miközben Akira hangot adott gondolatainak, leértek a lépcső aljára. Aldo ráemelte kezét a tömör tölgyfaajtó kilincsére, de még nem nyitotta be.*
-Ne értsd félre, szeretem a fényt, csak idelent nagyobb a csend, a nyugalom. Ezért is van itt a szobám. Mellesleg nemcsak a szürke és a fekete színek teszik ki életemet, szeretem a vöröset is…a vérvöröset…de majd meglátod...
*Tekintett hátra Akirára, aztán kinyitotta az előttük levő ajtót. Elsőnek ő lépett be, megvárta, míg kedves vendége is utána jön, aztán becsukta maguk mögött. Hosszú és sötét folyósón kellett végig haladniuk, mellettük mindenütt kihalt, sötétbe vesző tömlöcök.*
-A folyosó végén van, mindjárt odaérünk.
*Nyugtatta meg szavaival Akirát, de a mellette haladó lánynak sűrűn lehettek kételyei bizonyos dolgokban…mostmár. A folyosó végén fal várja őket, a vámpírszemek már jól látták, viszont az emberszemek még reménykedhettek abban, hogy ajtó lesz ott a sötétben, előttük…és nem zsákutca. Körülöttük sötétség és rideg rácsok, elől fal…hátul Aldo. Kijárat, menekülés innen nincs a lány számára…talán ezért hozta le a föld alá, ezért nem végzett rögtön odafent vele...idelent észrevétlenül kialszik egy élet nemsokára, odafent meg folyik az élet tovább.*

Tárgy: Re: 2. Nelorad - a vár Kedd Dec. 01 2009, 19:13

* Ez van. Mindig ez van! Soha nem képes parancsolni a szájának. Egyszer még ez viszi a sírba... Hoppá, de hiszen már volt ott!
Ez nem jött be. Nem baj, attól még nyugodtan lakatot tehetne rá... egyszer. Majd. Mert most más dolga van. Mire feleszmélt, már késő. Ha jobban belegondol az ember (vagy vámpír) akkor érdekes megfigyelni a szavak okozta következményeket.
Mert Aldo láthatóan (és nagyon is érzékelhetően) már nyeregben érzi magát. Már pedig az egyértelmű fölényeskedést és magabiztosságot nem szereti. Nagyon nem. Pláne ha erőszakkal társul...!
Az már más, hogy voltaképpen egész kellemes... önkéntelenül eltűnődik azon, vajon Aldo minden téren ilyen-e. Szinte magától jön a válasz: nem. Holnap (vagy akár még ma) talán egy ellenséges betolakodó lesz a szemében (egérke-effektus... hihi), akivel egyszer eljátszadozott. Majd meglátjuk, lesz-e, és legfőképp ki a macska. Vagy denevér. Vagy ahogy tetszik. Így viszont belemegy a játszmába. Kötöttségek nélkül, tudva, nem lesz folytatás. Ha igen... legalább nem negítívumként éri. A férfi szorításából már fel tudja mérni az erőviszonyokat. Na igen... az alapvetőket. Talán, ha csatában szembekerülne vele, még-még ki tudná játszani fürgeséggel. Viszont egy zöldfülű fiatal vámpírlány ellenében... nem kell ezt ragozni.
Ha viszont nincs több kifogás, akkor elő azokkal az energiákkal! De hogy ennyire könnyen menjen minden... valljuk be, nem szereti fényezni a másik nem egóját (még jobban!)
Visszacsókol, gyengéd-harapósan. Amolyan vámpír-módra. Hm... finom. Leszámítva azt a kellemetlen kis mellékízt, amit az alany személyisége és fajtabelisége ad. Majd kicsusszan a szorításból, s Barras háta mögött átkarolja hátulról a nyakát, száját a nyakához közelítve és felsérti a fogaival hosszában a volt-ütőér helyét.*
- Ez tetszik.