06. Gyógyfű bolt

A gyógyfű bolt nem sokkal a Fehér Vadkan fogadó előtt áll pár háznyira. Kicsi, jelentéktelen épület, az ember azt hinné, jó ideje nem lakik benne senki, de ez nem így van. Több évtizedig egy öreg mágusasszony vezette, de miután kora ebben megakadályozta, rábízta egy fiatal emberre, aki több társával vezeti ezt a kicsi boltot. Az épületben minden gyógynövényt lehet kapni, amire az embernek, tündének vagy mágusnak akárcsak szüksége lehet. A benti polcom tömve vannak különféle növényekkel, melyek vagy nagyon ritkák, vagy olyan gyakoriak, hogy az emberek lépten-nyomon abba botlanak. Persze, a szak avatatlan szemek nem tudják eldönteni, mire is használhatóak eme növények, hiszen ehhez több éves gyakorlat szükséges, ezért nem árt növényszedés előtt ide is benézni, hiszen a lelkes fiatal boltosok mindenben segítenek. A kicsiny épületnek nincs megszabva a nyitási ill. kulcsrazárási ideje, hiszen gyógynövényekre bármikor szükség lehet, e
zért, amikor csak tehetik, az emberek eljönnek ide, hogy kiszolgálják a vevőket.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Enser a mai napon elég korán nyitott, tekintettel arra, hogy úgy tudta, ma kissé nagyobb forgalomra számíthat, hiszen a városban felütötte a fejét egy különös betegség, melynek a lefolyása gyors volt, de nagyok sok gyerek, és emellett egy.-két felnőtt is elkapta. Kulcsaival játszva lépett a lépcső legalsó fokára, kiválasztotta a megfelelő kulcsot, majd kiniytotta az ajtót. Ahogy az épületbe lépett, kissé nyikorgott a padló, de mi mást vár az ember lánya egy több évtizedes háztól? Enser sóhajtott egyet, jó lenne már felújítani, de tekintettel az alapanyagok árára, ez nem volt lehetséges mostanában. Ugyanis a füveket nem igazán tudták szedni, mivel veszélyes és messzi helyeken voltak, így néha árusoktól vették, ami viszont elég drága volt. Enser egy székhez lépett, majd leült, és várta, hátha a mai napon erre téved valaki...

*Selly siet át a városon. Léptei szaporák és tudatosak, egyenesen a gyógynövénybolt felé tart. Kressara kedves barátnője hírei után, úgy gondolta hogy beszerzi a szükséges növényeket és szárított füveket, hátha az úrnője vagy a négy evolyrani a peremvidékre küldik hogy segítsen a sebesültek ellátásában. Tudta mi a helyzet, s az nem kecsegtető. Harcból harcba érkezett e Birodalomba, így akár tetszett neki akár nem fel kellett készülnie a legrosszabbra.
Lassan eléri a boltot, mi már nyitva volt. Nem is gondolt arra hogy túl korán van még, így mikor az ajtó engedett a gyengéd taszításnak és belépett, megkönnyebbült a lelke. Egyből megcsapta a számára kellemes illat, mit a növények ontottak magukból. Az asztalnál egy nő ült kinek gyorsan köszönt is.*
- Jó reggelt!-*azzala polcokon lévő növényekhez lépett s elkezdte átbújni őket.*

Enser nem is számított arra, hogy ilyen hamar egy vevő talál a boltba, habár azért reménykedett benne. Sokan voltak, kik korán keltek a mai napon, és úgy látszott, hogy ez a lány is közéjük tartozott. Enser elmosolyodott a lány siettsége láttán, de sokat nem is csodálkozott rajta, hiszen a bolt tele volt különbbnél-különb növényekkel, így ha a lány időben végezni akartm akkor vagy még most elkezdi vizsgálgatni a növényeket, vagy tanácsot kért Ensertől. A lány az előbbit választotta. A polcokhoz lépett, majd szinte ügyet sem vetve Enserre, mélyedt bele a gyógynövényekbe. Enser nyűjtózozz egyet, a kulcsokat az asztalra tette, felállt, majd a lányhoz lépett:
- Ne segítsek?
Barátságosan elmosolyodott.
- Mit keresel?
Felvonta a szenöldökét, majd vetett efgy futó pillantást a növényekre.

*Karcsú kezeivel a növények között serénykedett, s amire szüksége volt azt még egy belefelé jövet felkapott kis tába vagy kosárba helyezett, pontosan nem tudta eldönteni hogy mi is az de nem is érdekelte, lényeg hogy volt mibe pakolnia. Gondolatai messze jártak a jelentől s mikor a nő odalépett hozzá hogy segítségét ajánlja eleresztett egy apró mosoly.*
- Nem köszönöm. Ismerem eme növényeket egytől egyik.-*hárította el az ajánlatot, mit kedvesnek tartott.*
- Tulajdonképpen most elég széles skálán mozog, hogy mire is van szükségem. Gyulladásra, borogatásra, nyugató teafüvekre, fertőtlenítésre és még sorolhatnám napnyugtáig mire is van szükségem. De biztosan megtalálok itt mindent mire szükségem van. Tudom, mert nem először járok itt.-*keze közben folyamatosan matatott, arrébb is lépett s újra válogatni kezdett.*

Fagy

Ensert meglepte a lány válasza, hiszen még nem látta errefelé. Persze, az is benne volt a dologban, hogy jó maga csupán pár napja van itt, hiszen eddig nem volt ideje a boltra. Eddig csupán a növényeket segített beszerezni, semmi mást.
- Értem.
Ő is egy mosollyal válaszolt, majd újra megszólalt:
- Gyógyító vagy, igaz?
Érdeklődve pillantott a lányra, aki segítség nélkül is jól elvolt a boltban. Majdnem mindentől tudta, mi is az, ami egy átlagos városiról nem elmondható. Azok vagy kóvályogtak fel-alá, vagy egyből mentek segítséget kérni.
- Azért hozok neked pár füvet.
Hátrament, hiszen ha a lány csak egyedül szedi össze a hozzávalókat, akkor egy darabig jól ellesz.
- Parancsolj...
Mutatott a lánynak egy kis ládát, amiben sok fű volt.
- Ez itt láz csillapítására való.
Egy bizonytan színű fűre mutatott.

*Selly nem akart bunkó lenne, de kedvesen elutasította a segítséget. Fölöslegesen nem fogja hülyének tetetni magát, mikor mindenről tudja micsoda. Talán a ritkábban kapható füvek, növények között van egy pár mi rajta is kifogna, de tulajdonképpen ismerte jól a növényeket.*
- Igen, gyógyító vagyok.-*mosolyodik el lágyan ahogy kiejti szakmája nevét, mit annyira szeretett.*
- Méghozzá gyógyfű-tudó...-*itt egy a nőre pillantott kis huncut mosollyal ajkai körül. Így bizonyára világos már, miért nincs szüksége segítségre. Kis kosara közben kezdett szépen megtelni ahogy haladt a polcon s elvette amire szüksége volt. Amikor a füvekről ejtett szót a nő bólintott s megvárta míg visszaér.*
- Ó köszönöm! Erre minden képpen szükségem lesz!-*vette át a seszínű fűhalmazt, a lázcsillapítására szolgált, mi jelentős lesz majd a fegyver okozta sérülésektől a napokban, htekben.
Tovább ment, átsétált a másik oldalra és a teafüveket kezdte bömgészni.*
- Múltkor mikor itt jártam nem maga volt bent. Talán új? Vagy vagy nem is tudom...-*pillantott rá.*

]Enser követte a lányt, de csupán azért, hogy hallja, mit is mond. A kis ládát lerakta egy székre, majd nekitámaszkodott az egyik füvespolcnak.
- Igen, új vagyok.
A kérdésre biccentett egyet, majd hozzátette:
- Vagyis eddig is kisegítettem ennek a boltnak, de nem sokszor voltam itt. Inkább utazgattam, hogy beszerezzem a füveket.
Ezzel elég sok pénzt lehetett keresni, hiszen sokszor ritka, veszélyes, és messzi helyeken lehet csak néhány füvet fellelni. Ezt nem tette hozzá, hiszen sejtette, hogy a lány ezt is tudja, ha gyógyfű-tudó, hiszen a mesterek ezzel kezdik a tanoncok oktatását.
- Nem is kell hozzátennem, hogy nagyon jól kerestem vele.
Elmosolyodott.
- De egy kis idő múlva elegem lett az állandó utazgatásból, és visszajöttem ide. Pénz nélkül nem maradhatok, így néha-néha én vezetem ezt a kis boltot. Ha újra kedvet kapok, visszamegyek a gyógyfüvek beszerzéséhez, de most ezzel is jól elvagyok.
A lányra pillantott:
- Gondolom, néha te is szoktaá növényeket beszerezni.
Ha tudja a füveket, és éppen nincs az ispotályban, se a gyógyfű boltban ilyen növény, akkor nem ritka, hogy a gyógyító maga kutatja fel a övényeket. Persze, a város határait, csak nagyon indokolt esetben hagyják el, de szerencsére ennek a városnak a határában nagyon sok növényt meg lehetett találni.
[/b]

*Sejtette hogy ezért nem látta még a nőt, de végighallgatva kis történetét egyértelmű volt számára, hogy miért nm látta még a pult mögött.*
- Szóval most a tiéd ez a bolt?-*kérdezi, ha így van akkor talán valami üzletet tudnának kötni.*
- És ha jól sejtem más járja a vidéket, határokat, hogy beszerezze a növényeket...?-*kérdezte de jelentette is ki egyben, hisz utánpótlásra szükség volt.
Utazni klassz dolog, főleg ha közben érdemi munkát is végzünk közbe, biztosan jól elvolt a nő a természetben.*
- Ó igen, ahonnan érkeztem többnyire magam gyűjtöttem be azokata növényeket mi használok alkalmazok. Most is így tennék csak nincs időm napokig egy növény utánb járni, hisz a vész már a határokon van, igyekeznem kell.-*feleli elkomorult tekintettel, csatából csatába érkezett, e miatt nem repdes az örömtől.*

Enser bólintott a lány kérdésére.
- Részben igan, az enyém.
Volt még egy tulajdonosa a boltnak, de ő már elköltözött ebből a városból, így aligha ér rá a bolt ügyeivel foglalkozni.
- Igen, most egy jó barátnőm szerzi be a növényeket. Amilyen gyakran csak tud, ír nekem, ezzel megnyugtat, hogy semmi baja sincs.
Elmosolyodott.
- Egyszer már támadták meg, útban a város felé, pár bandita lecsapott rá, azt hitték, a zsákjaiban nem füvek, hanem értékes holmik vannak.
A lányra pillantott.
- Amikor rájöttek, hogy mégsem, ól helybenhagyták. Pár járőröző taált rá. Ezért mindig aggódom miatta, amikor elmegy. De, ha minden igaz, pár héten belül hazatér.
Tekintete elkomorult neki is.
- Igen, hallottam a helyzetről. A városban nem sokat lehet belőle észrevenni, de ez, gondolom, a vezetők érdeme.
Akik mindent megtesznek, hogy a csata a városiakat csak minimális mértékben érintse.
- Nem sokat tudok a helyzetről.
Nagyot sóhajtott.
- De azért én is állandóan feszült vagyok.
Mint mindenki más is Evolyranban.

*A válaszára bólintott, majd egyből meg is ragadta az alkalmat, hátha vevő lesz rá a nő. Ez az ispotálynak is jó lesz ebben a húzós időszakban no meg a nőnek is anyagilag.*
- Remélem nem bánod, de egy átmeneti ajánlatot szeretnék feltenni neked. Ez az időszak húzós lesz az ispotály és a gyógyítók számára, minden kézre szükség van így a növények beszerzése kissé kacifántos mostanság. Mit szólnál ha kéthetente pár ládányi gyógynövényt szállítanál az ispotály számára?-*kérdezi szemöldökfelvona, mi íves s szépen formált.*
- Írnék egy listát mire lenne szükségünk s az anyagikaban is megállapodnánk.-*természetesen nem is gondolt arra hogy ingyé adja a nő.*
- Veszélyes, én is hallottam már aportyázó banditákról. Sosem lehet tudni hol bukkanak fel...ez benne alegrosszabb.-*sóhajtotta, nagyon sajnálta a szállítót hisz jócselekedet reményében dolgozik, mégis bántalom éri tevékenysége közben.*
- Én sem tudok sokat. Itt nem érzékelhető de a hírek szerint nagy csata dúl a határvidéken....reméljük hogy nem is fogjuk megérezni.-*feleli reményteli hangon, ez azt jelentené hogy sikerülne visszaverni a támadó seregeket.*

Enser meghallgatta a lány ajánlatát, majd bólintott.
- Rendben, megegyeztünk...
Gondolkodnia sem kellett ezen, hiszen sokszor marad ki, akár négy láda növény is, melyet nem tudnak eladni. Ez veszteség, hiszen a beszerzőket részben a bolt pénzeli, és nem térül meg a kiadás, de ezzel az alkuval Enser csökkenteni tudja a kiadást.
- Sok növény marad így is ki, ez nem lesz gond.
Elmosolyodott.
- És, ha még így is marad ki, azt ingyen az ispotálynak adom, legalább nem száradnak el, és nem kell elégetni őket.
Eddig ugyanis az elszáradt növényeket a bolt mögötti kis gyepen égették el.
- Mikor lenne erre szükség?
Volt most is kimaradva egy kis gyógynövény, de Enser nem tudta, hogy pontosan mennyi is az ládában . Egy vagy kettő, hiszen még csak a hónap elején jártak, még nem érkezett meg az összes.

*Selly ajkai örömteli, elégedett mosolyra húzódtak. Bár így az ispotály kiadásai kissé megnövekednek, de még mindig lesz csőd, hisz a gyógyítók saját kezüleg szerezték be a növényeket, de eme időszakban minden kézre szükség van, hisz folyamatosan szállítják vissza a lesérült harcosokat.*
- Ennek igazán örülök! Milyen jó is hogy betértem ide...mindkettőnk gondját orvosultuk eme ajánlkattal.-*hallott kedves hangja, a fennmaradt füvre bólintott mosolyogva.*
- Nálunk biztosan haszna lesz, ritka az mikor fennmaradnak hasznavehetetlen gyógynövények. Többnyire inkább hiányban szenvedünk, de próbáljuk más növénnyel helyettesíteni az adott hiányt.-*persze ez csak ritkán lehetséges és sokkal több más növényt vesz igénybe, de muszály.*
- A listát most is megírhatom, s mivel ezeket...-*bökött a kosarára.*
- ...most elviszem s egy darabig elég lesz, bár tudom nem valami sok, de egy hét múlva érkezhetne is az első adag. Megoldható?-*kérdezi a kosárért lépve, felrakja a pultra hogy a nő össze tudja számolni miből mennyit vett.*

Enser biccentett, majd megszólalt:
- Ha időben érkeznek a füvek, akkor megoldható.
Eddig nem sokszor volt fennakadás. Amikor Selly a pulthoz lépett, akkor összeadta a növények értékét, majd megszólalt:
- Elég lesz a hó végén fizetni.
Elmosolyodott.
- Ennyi kedvezmény jár az ispotálynak. Persze, ha marad ki gyógynövény, az ispotálynak adom. Most azonban mennem kell, van egy kis dolgom.
Intett Sellynek, majd hátramennt, hiszen össze kellett írnia, melyik növényből, mennyi volt még,

- Nos rendben, akkor ezt tisztáztuk.-*majd a kis szütyője felé nyúlt hogy kifizesse a növényeket, de a nő visszautasította. Egy pillanatig habozott, nem szeretett volna tartozni, de végtére is elfogadta, látta Enser arcán hogy nincs kommentár.*
- Rendben, köszönöm ezt a szívélyességet. De kérlek akkor írd fel hogy ez most mennyi volt.-*majd felnyalábolta a kosarat és karjára akasztotta.*
- Rendben, nekem is mennem kell, örültem a találkozásnak!-*mosolyodott el majd elköszönt és kilépett az utcára. A városiak már javában nyüzsögtek így kerülgetve igyekezett kikerülni őket hogy elérje az ispotályt.*

Enser újra a gyógyfűboltban tevénykenkedett, mostanában nagyon sok dolga volt, így korán be kellett mennie. Hajnal óta talpon volt, és a dobozokat rakosgatta hátul. Még egyetlen vevő sem érkezett, így nem sok dolga volt a kiszolgálással. A polcokon sorakozó üres üvegeket feltöltötte gyógyfüvekkel, majd hátrament hogy kirakhassa az ablakba azokat a füveket, melyeknek az átlagnál t5öbb fényre van szükségük. Miután ezzel is végzett, megfordította az ajtóban a táblát, amely immár azt hirdette, hogy a bolt már nyitva van.

*Riel mostmár azért huzamosabb ideje van itt, de ebben a boltban még nem járt.Éppen ezért be is tér.*
- Szép jó napot! *köszön kedvesen.*
- Tudja én már egy ideje itt lakom, de ebben a boltban még nem jártam.*majd körül néz.*
- Mennyi gyógyfű és mi egy más.*jegyzi meg.*
- Tudna nekem ajánlani valamit fájdalomra? Tudja nem olyan régen eltört a lábam.Már rendbe jött , de néha fáj a törés helye.*mondja elgondolkozva.*[b]

Ensernek nem sokat kell várnia, alig ül le, máris egy vevő toppan be. Enser készségesen feláll, majd megszólal:
-Szép jó napot!
A nőre pillant, valóban nem látta még őt, habár nem is sokat járkál a városban, hiszen neki is annyi dolga van, amióta ő vezeti ezt a boltot. Végighallgatja, majd tünődve megszólal:
- Nos, ami azt illetti, nem vagyok gyógyító, így nem tudom, mi a legjobb erre.
Elmosolyodott, majd megszólalt:
- Várjon egy pillanatot.
Hátrament, majd rövid idő múlva vissza is tért, egy tégellyel a kezében.
- Ez a kenőcs sok őrölt gyógynövényből készült, így enyhíti a fájdalmat. De ha teljes gyógyulást szeretne, akkor az ispotáylba menjen.
Átnyújtotta a nőnek a krémes tégelyt.

-Köszönöm.*mosolyog Riel. és átadja az összeget, amivel tartozik.*
- Tegeződhetünk?*még szélesebb lesz a mosolya.*
- Tied ez az üzlet? Igazán takaros.*megint körbe néz.*
- Szép a hajad.*dicséri meg a lányt.Igazán tetszik neki.Aztán elrakja tarisznyájába a tubust.
- És régóta laksz itt?*érdeklődik tovább.tetszik neki a nő.Nem tudja miért, de szimpatikus.És vágyik is arra, hogy barátokat szerezzen.*

- Ó, köszönöm.
Enser is elmosolyodik,, majd megszólal:
- Igen, enyém ez a bolt.
Körülnéz, majd újra a nőre pillant.
- Egy régebbi tulajdonosától vettem még át, aki nem tudta már tovább vinni. Nem is igazán könnyű dolog.
Ő azonban szereti ezt a munkát.
- Nem, nem olyan régóta, pár hónapja csupán. Nem sokat járkálok, így csak azokmat ismerem, akik ide jönnek vásárolni, senki mást. És te? Hogy kerültél ide?

*riel bólogat a lány válazsain.*
- Értem.Pedig néha eljöhetnél velem sétálni.Igazán szépek az erdők.*bizonygatja.*
- Ez egy hosszú történet, de vázolom neked.*nlz kedvesen a lányra.*
- Szóval, Én egy kisebb szigeten laktam, ahol Tündék élnek még most is.Szüleim voltak ott az uralkodók.Meghaltak így a nővérem lett a királynő.De ő elment.Tudod ő tengertúli volt.Aztán hallottam, hogy ahol lakott megtámadták a helyet és utána mentem és itt kötöttem ki.Bízom benne, hogy nem halt meg. és egyszer felbukkan itt.*néz a távolba és magához tér kis idő múlva.
- És te? Hogy kerültél ide?

//Fagy//

Tárgy: Re: 06. Gyógyfű bolt Hétf. Aug. 24 2009, 21:09

* Selly órákkal később megérkezik a gyógynövény boltba. Nem volt előre látó, nem hozott nyeregtáskát, így csak a leglényegesebb növényeket szerezte be, mit egy kisebb kosárban tudott csak szállítani. Az út hosszú volt vissza a mágusok területeire, így nagyobb ládát nem vállalt be. Gyorsan, tudatosan összeszedte a növényeket s távozott a boltból. Ám a nap sugarai benttartózkodása idején - mégha oly csekély idő is volt - lebuktak a horizont mögé s sötétség telepedett a Birodalomra. Sóhajtva konstalálta, hogy az éjszakát itt kell töltenie a városban, s nem kedvese mellett, nem indúlt útnak egymaga a sötétségbe burkolt tájakon át. Annyira azért nem volt sietős a dolga. Hisz egy életen át kedvese mellett lehet, ha az élet úgy hozza. S már miért ne hozná úgy?
Bár mai találkozása volt kedvesével kissé felkavarta - beismerte magának - mégis a régvolt múlt nem változtat semmit a jövőn. Jó volt látni....hallani.....és érezni. De több nem lehet....s nem is akarják, hogy több legyen hisz útjuk kettévált ama bizonyos napon, mikor a férfi elhagyta. Tagadhatná, de nem teszi, egy seb élete végéig ott fog tátongani szívén, melyet semmi és senki nem tud begyógyítani. Még az idő sem....ez nem olyan dolog amit az idő megoldana. Legalábbis nem abban értelemben.
Volt ideje az út alatt gondolkozni. Morfondírozott sokat. De ha nem így alakultak volna a dolgok nem lenne Sephrio....Seph....teljesen megválzotatta életét és gondolkodás menetét. Együtt túléltek sok mindent....s itt nem egy mókus haláláról van szó....egy életet adtak fel egy új élet reményében. És együtt sikerült nekik.
Chris a kapcsolatukat adta fel.....se szó, se beszéd lelécelt, pedig a lány követte volna...hisz annyira szerette....de most már mindegy mi lett volna ha. Nem érdemes ezen cicózni. Csak a jövőn....A jövő mely házasságot hoz Selly számára, békét s boldogságot meghitt leendő kis otthunukba, az erdő közepén. Mindentől s mindenkitől távol. Mindketten így akarják.
Ahogy erre gondolt szerelmes mosolyra húzódott rózsás ajka. A fogadó felé tartva csak kedvesére gondolt s arra hogy milyen jó lenne ha itt lenne vele. Védelmező karjaiban feküdni, s hallgatni szíve dobogását, amint egymás mellett fekszenek. Érintését.....csókjait.....Beleborzongott eme kellemes gondolatba. De ma este biztosan nem érezheti a mágus szerelmét....de eljő a holnap. És akkor semmi és senki nem tarthatja vissza attól, hogy együtt legyen kedvesével.....
Amint elérte a fogadót elszállásolta hátasát és magához vette a növényeket. Belépett a hangos helységbe s egyenesen a pult felé tartott s gyorsan kivett egy szobát. Felsietett a lépcsőn s a hosszú nap után hamarosan álomba is merült...*

*Rájött Casve, hogy mégis hogy gyűjthetné a pénzt. Mivel ő elég jól ért a növényekhez, így összegyűjtött pár ritkaságot, és eljött ide, hogy eladja. Az eladó megcsodálta a különlegességeket és szépen ki is fizette a lányt. Így végre van pénze Casvénak valami normális ételt enni. Ugyanis kezd hidegedni, hisz ősz van, és olyankor jobban megérzi az ember, ha éhes. Nem is a hideggel van baj, hisz azt 11 éve már csak meg tudta szokni a lány, nah meg az éhséget is persze, de azért kezd kevés lenni a gyümölcs. Főleg, hogy most igazán érő időszakában van. Ilyenkor sokat kellene enni. Tervezte is, ahogy kimegy a boltból, bemegy egy fogadóba vacsorázni. Igen... már sötétedett. De még nézegette a növényeket.*

*Pár perc múlva teljesen besötétedik. Aldo előjön megszokott rejtekhelyéről, a Tolmen erdőből, fejében egy nagy lépésen gondolkozva. Hogy mi lenne ez a nagy lépés? Bemenni a városba, az emberek közé. Talán vámpírrá válása előtt már járt ott. Nem tudja, most nem is a múlt érdekli, sokkal inkább a pillanat, hogy mikor induljon. Hiszen mindenik másodperc jó arra, hogy besétáljon a városba feltűnés nélkül, de belül kis szorongást érez, s ijesztő gondolatok szállják meg fejét.*
~Mi van, ha....találkozik egy régi ismerőssel....egy régi baráttal, netán szerelemmel. És akkor szembenézhet múltjával, mely nem hagyja nyugodni. És mi van, ha kiderül róla valami, amit jobb lett volna, ha végleg elfelejt....de ez még a jobbik eset....mi van, ha elveszti fejét és rátámad valakire....vagy valakikre.~
*El is ment a kedve, hogy bemenjen a városba, megfordul...viszont a kíváncsiság e pillanatban legyőzi félelmeit és ez a pillanat elég, hogy mostmár határozott léptekkel besétáljon Evolyran utcáira...Szerencsére kevés emberrel találkozik a sötét utcákon, így lassan kezd szorongása alábbhagyni. Elhalad egy épület mellett, melyről már távolról lerí, hogy fogadó féleség....ide, természetesen nem megy be, inkább pár háznyira odébb benyit egy üzletnek tűnő, kis épületbe. A fény hatására, mely bent uralkodik, elveszti néhány percre szeme világát, de mindezek ellenére próbál úgy viselkedni, mint bárki más ember.,..mint egy közönséges halandó.*

*Benyitnak az ajtón. Casve odanéz, de meg is rekken. Egy kedves ismerős. Meg sem tudott moccanni a meglepetéstől. Egyáltalán mit keres itt? Aldo.... egy gyógyfű boltban. Viszont, mintha furcsán viselkedne a fény miatt. Legutóbb... mondhatni békében váltak el... ezért is meri megszólítani.*
-Aldo. Minden rendben? Hogy hogy itt vagy? Hetek óta nem láttalak.-
*Furcsállta is, hogy ennyire érdeklődik utána, hisz... nem a legjobb haverok. De most valahogy úgy érezte meg kell kérdeznie.*
~Hmm... de rég láttam. Remélem nem engem keresett és nem azért jött, hogy bosszút álljon. Kicsit elegem van a bosszújából.~
*Az volt az érdekes, hogy már nem félt a férfitól. De azért a biztonság kedvéért a hátához tette a kezét, ahol jelenleg volt a tőre.*

*Szemei még meg sem szokják a fényt, máris feltűnik előtte egy nőszemély, ki látszólag hozzá intézi szavait. Aldo üresen nézi egy darabig, aztán hátratekint, hogy megbizonyosodjon róla, valóban hozzá beszélnek-e. Na, most érez aztán zűrzavart a fejében, természetesen fogalma sincs róla, hogy ki ez a lány, de próbál kedves képet mutatni felé...eléggé sikertelenül.*
~Ki ez a lány? És miért kérdez rólam? Egyáltalán rólam kérdez? Én vagyok Aldo?...Hm, kezdetnek nem is rossz, már van egy szilárd pont, amiben tudok kapaszkodni....Talán több mindent is tud rólam, nem lehetetlen, hogy egy régi 'barátom'...azt hiszem, a ma estét kár lenne nélküle eltölteni...~
*Na, végre, nagy nehezen sikerül értelmes képet vágnia, mint akit tudja, hogy ki ő és kivel áll szemben(egy régi barátjával), majd megszólal.*
-Hát, szia, valóban rég találkoztunk. Mondcsak, hogy vagy? Mesélj magadról.
~És lehetőleg rólam....~

*Egy kis idő kellett, míg egy értelmes fejet tudott vágni Aldo, amit szépen észre is vett a lány.*
~Talán... túl sokat ivott.~
*Ez a gondolata értelmet is nyert, amikor a férfi hogyléte felől kérdezett. Ekkor Casve szemei nagyra nyíltak, egyértelműen és látványosan elcsodálkozott.*
~Ajajj... valami nincs rendben.~
-Hmm... köszönöm jól vagyok!-
~Rendben. Tegyünk egy próbát.~
-Ó... úgy hiányoztál! Hol csavarogtál eddig? Tudod a legutóbbi beszélgetésünk óta elég sokat jársz a fejemben. Először is. Hogy van Glorien? És a kisfiútok? -
*Na igen... úgy csinált mintha régi régi jó barátok lennének. Oda is sétált hozzá és a szemébe mosolygott kedvesen.*
~Nah ha úgy reagál ahogy gondolom, akkor valami nagyon nincs rendben.~
*Gondolja intenzív mosolygása közben.*

*És már megint kérdések...összezavaró, (számára)értelmetlen kérdések, melyeknek hallatán még az idő is megáll Aldo körül.*
~Kicsoda? Glorien? Az meg, ki lehet?...és a kisfiú....unk.~
*Csak áll ott és próbálja felfogni, mit is kérdeztek tőle...de nagyon nehéz, úgy tenni, mintha, minden a legnagyobb rendben lenne...*
-Gloria nagyon jól van, köszöni és a kisfi.....a kisfiúnk is jó egészségnek örvend....
*Belenéz a lány szemeibe és szavait egy halvány mosollyal próbálja erősíteni.*
-De most, ne beszéljünk róluk, ők ott vannak a.....otthon vannak, te meg itt velem. Szeretném elmondani, mi minden történt velem, amióta nem találkoztunk...de előtte kérlek, mesélj te nekem.
*Gyengéden kezét ráteszi beszélgetőtársa hátára és arrébb készteti az ajtóból...*
~Nem szabad gyanút keltenem benne. Ő tudja ki vagyok, és a fura nézése alapján...másról van itt szó, mint barátság.~

*Majdnem elneveti magát. Egyben nem is érti, hogy miről van szó. Ha szemét lenne, akkor kárörvendésre fogná a dolgot... de nem teheti. Elkomolyodik. Nem akarja kigúnyolni.*
~Vajon mi történhetett? Mintha... áhh... de a viselkedése... mintha elfeledte volna, hogy meg akart ölni. Mintha úgy emlékezne, hogy jóban vagyunk. Mintha arra emlékezne, amit én kitalálok... MIIIII???? csak nem elfelejtett? Csak nem elfelej... áhh... biztos nem. Talán csak játszik. Rendben. Játszunk.~
*Ráteszi a lányra kezét a férfi.*
~Itt valami nagyon nincs rendben... nagyon nincs.~
*Megint elkomolyodik a lány és próbál természetesen válaszolni.*
-Hmm... tudod...
~Vajon mért akar magáról mesélni? s vajon mért szeretné, hogy magamról meséljek?~
-... nem tudom, hogy ismered-e Dreamien Tifart, de neki volt egy nagy kalandja, amiben volt szerencsém nekem is részt venni. Sőt. Ott volt Hiswa is. Hú... nagyon rég láttam Hiswát. Na tehát Dreamien a feleségéért harcolt egy darthar ellen, aki elrabolta a feleségét. És nagyszerű! Legyőztük a mágust és mostanra már biztosan börtönben van. Ott is a helye. -
*Christ nem említette meg. Mert ha tényleg csak játék az egész, akkor Aldo megtudná, hogy ki az, aki igazán fontos neki, és tudná kivel fenyegetni. Bár... Chrisszel... most nem valami jó a kapcsolatuk. De erről Casve tehet és ezt a lány jól tudja.*
-Na és veled mi történt? Mit szeretnél elmondani?-
*Kérdezte kedvesen mosolyogva. Talán túlságosan is. Talán megbocsátott volna Aldonak? Már régen megtette. De most... mintha már el is felejtette volna, hogy miket tett ez a férfi, és talán azt szeretné Casve, hogy valóban jóban legyenek.*

*Annyira idegennek tűnik a vele szemben álló, ahogy mesél. Aldo egyszerre figyel a lány szavaira is és közben peregnek a fejében az összekuszált gondolatok, elméletek, de hiába....semmire sem emlékszik...Talán, ha megtudná a nevét az többet mondana ezer szónál...talán bevillanna valami a múltból vele kapcsolatban...de a lány neve egyszer sem hangzik el....inkább más nevek. Az egyik: Dreamien Tifar- semmitmondó név...talán sohasem ismerte, a másik Hiswa- na, itt már érzi, hogy találkozott ezzel a névvel valahol....de hogy hol?...Egyszer csak azt veszi észre, hogy a lány elhallgat és várja, hogy ő mondjon valamit....valamit magáról. Viszont az csak kamu volt, hogy ő is mesél, mert egyetlen emléke az, hogy megitta egy ember vérét....*
-Ok, kislány, mesélek, de most, hogy így szóba hoztad Hiswát, kérlek, mondj valamit róla is. Vele is rég találkoztam.
~És pillanatnyilag semmit sem tudok róla...~