3. A Rathanor-dzsungel

Kissé távolabb, pár kilométerre a Kranath-vulkántól található egy dzsungel, mi igen meglepő lehet, hiszen a vulkán kitörései ezt elméletileg elpusztítanák. Persze megvan ennek is a magyarázata. A Dagorladiak itt rendezték be egyik főhadiszállásukat és több erős védőbűbájjal látták el az erdőt, ami kitűnő fa nyersanyagot ad nekik. Ezt a fát pedig felhasználják különböző fegyverek gyártására, mint például a hajítógép.
A Birodalom déli része felől lehet megközelíteni e helyet. Ez az erdő választja el a két területet, Evolyran-t és a Kranath-vulkánt egymástól. Maga a dzsungel elég nagy kiterjedésű, könnyen el lehet tévedni a magas fák sűrűjében. Itt megtalálható mindenféle fafajta: a pálmától kezdve a tölgyön át a fenyők is megélnek itt. Ugyanis a területnek egészen különös az éghajlata, mit a Dagorladiak mágiával hoztak létre. Az erdő egyik felén hideg van, a másikon pedig meg lehet sülni. Ez igen megnehezíti az ehhez nem hozzászokott emberek ittlétét. Persze nem is nagyon lehetnek itt idegenek. Ugyanis a Dagorladiak elfogják, majd megvizsgálják őket. A férfi foglyoknak két lehetőségük van: Ha úgy vélik, jó harcost lehet belőle faragni, akkor besorozzák a seregükbe, ha viszont nem tartják megfelelőnek, akkor meggyilkolják. A nőknek más sors jut: Őket is jól szemügyre veszik, majd arról döntenek, kinek az ágyasa legyen. A legszebbek akár a vezér hálójába is bekerülhetnek…
Persze akadnak olyanok is, kik nem esnek fogságba. Őket más veszély fenyegeti. A dzsungelben különböző szörnyek lakoznak, miknek eredetét még senki nem tudta megmondani. Annyit tudnak róluk, hogy a Dagorladiakat pártfogolják és mindenben az ő segítségükre vannak. Persze vannak kivételek, de azok sem veszélytelenek. Saját szakállukra is dolgozhatnak, s több foglyot is ejthetnek vagy akár ebédre is elfogyaszthatják az óvatlant.
Miután ezeken mégis sikerül átvergődnöd, a dzsungel még tartogat némi meglepetést. Az utolsó szakaszában mérgező növények hada várja azt, ki eddig valahogy eljutott idáig. Ezeket a növényeket nem lehet csak úgy elpusztítani. Különleges bűbájok ismerői és hatalmas erejű mágusok képesek kijátszani eme veszélyt. Ha pedig ezeken is túljutottál, a vulkán és környéke tárul szemeid elé. Fortyogó lápok, megkövesedett láva várja, hogy meghódítsd! Sok szerencsét az úthoz!

-Erre vezetnek a nyomok.*Mondta Fangë.*
-Ez a Rathanor-dzsungel.*Volg*
-Úgy halottam elég veszélyes hely.*Ingor*
*Futnak befele a dzsungelbe.Egyszer csak Fangë megáll.*
-Jön valaki.*Mondja*
-Akkor bújunk el.*Volg*
*Ezzel beugortak egy bokor mögé,és hallgatóztak.Pár perc múlva csakugyan jött arra valaki.De nem az akire számítottak.Egy nő volt az.Mivel nem tartották veszélyesnek kibújtak a bokor mögül és megszólították.*
-Üdv.Az én nevem Isqua Fangë,az övék pedig Volg és Ingor.*Mutatott a mellette álló két elfre.*

*Riel sétál erre felé.Kicsit ijesztő a hely, de azt se tudja úgy igazán mit keres itt.Éppen kezdett megnyugodni és nem rágódni a múlton.Itt az ideje barátkat szereznie, akik segítenek a tájékozódásban.És lám, megjelenik három tünde.*
- Szép jó napot! *köszön ő is.*
- A nevem Riel.És örvendek a szerencsének.*mondja és látja az elfeken, hogy ők nem véletlenül vannak itt.Van valami céljuk.*
- Mi járatban erre?*kérdezi és mivel arcába omlott a haja beletúr és hátrateszi elkószált tincseit és a többiekre mosolyog.*

-Mi is örvendünk.*Volg*
-A mi célunk pedig az hogy meg találjuk a barátunkat Durint,akit a Dagorladiak raboltak el.A nyomok pedig erre vezetnek.*Fangë*
*Fangë mintha dob szót hallana,először nem is törődik vele.De később egyre hangosabb.*
-Dobok!*Mondja Fangë és egy fa felé kezd el futni.Felmászik rá és körül néz.Majd ezt mondja.*
-A közelben fakitermelést folytatnak,de nem tudom hogy a dobok mire kellenek.
*Volg és Ingor is felmászik a fára.*
-Egy troll veri a dobot.*Volg*
-Elég nagy.*Ingor*
-Mintha Durint látnám ott megkötözve.*Fangë*
*Lemásznak a fáról és oda mennek Rielhez.*
-Meg kell mentenünk a barátunkat.Segítesz vagy meg vársz itt minket.*Fangë*

*Riel számára nagyon gyorsan történnek az események.Aztán hallja a kommentárokat és elkerekedik a szeme.*
~ milyen veszélyes helyre kerültem..*gondolja, aztán meghallja a kérdést.*
- Ha a segítségemre van szükség persze, hogy segítek.*mosolyog Fangära.És ki tudja, így talán egyszerre több barátra is szert tehet.*
- Nos a saját véleményem az, hogy kéne egy terv.Nem bonyolult, hanem egyszerű.Elmondanátok, hogy néztek ki azok , akik elrabolták a barátotokat? *teszi fel a kérdést.*
- Volg!*néz az egyikre.*
- Ugye így hívnak.Megtennéd, hogy felmászol egy fára és leírnád nekünk a terepet és hogy hol milyen lények helyezkednek el?*Riel észre se vettem, hogy már is úgy viselkedik, akár egy kapitány.Pedig nem szándékosan, hanem az elmúlt évek kiképezték erre.*

-Köszönjük hogy segítesz*Fangë*
-Igen Volg a nevem.Megyek.*Volg felmászott az egyik fára és mondja is a helyszín leírást.*
-Kb 100m-es körzetben kivannak vágva a fák.Ballra a hatalmas troll nyakába akasztva egy dobbal.Jobb oldalt 20 fegyveres dagorladi,és még 10 favágó.Középpen egy ketrec amibe 5 túsz van,köztük Durin.A ketrecet 2 őr védi.*Mondta Volg és lemászott a fáról.*
-Hogyan tovább?*Ingor*
-Most jön a tervezés.*Fangë*
-Szerintem először a favágókkal és a fegyveresekkel kellene leszámolni.*Volg*
-Jó ötlet,mindenesetre én azon a fán leszek és íjazni fogok.*Mondta Fangë,miközben egy fára mutatott.*

- Igen. Először a favágók és a fegyveresek.Volg te mihez értesz?És te Ingor?Mert mindenkinek legyen egy fő feladata, amihez ért.*megvárja a férfiak válaszát, ő amjd utána dönt a saját pozíciójáról.Aztán meghallja az íjazás szót és hirtelen megmerevedik.
- Te tudsz íjazni? *néz rá Fangära.*
- A nővérem is tudod.*néz üveges szemmel.Kis idő múlva megrázza a fejét.*
- Ó, de elmúlt..Nincs többé..És amúgy sincs helye itt holmi érzelgősségnek.Csatára fel.*mondja büszkén bár a szíve meghasad, de nem szabad mutatni.*
- Tehát mint tudjuk a Trollok buták.És el lehet őket kápráztatani.A trollt bízzátok rám.Ha így megfelel.Nos?*néz körbe és várja a reakciókat.*

-Én a kardforgatáshoz értek.*Ingor*
-Én is.Bár annyira nem értek a kard forgatáshoz mint Fangë az íjászathoz.*Volg*
*Pár perces csönd,amit Riel tör meg.Amire Fangë válaszol.*
-Ne félj ki mutatni azt amit a szíved súg.Néha jobb kimondani mint elfojtani.*Mondta ezt Fangë szerény mosollyal az arcán.*
-Ahogy én a trollokat ismerem ténleg elég buták.Csak az a baj velük hogy 5 méter magasak,és fél kézzel kicsavarnak egy fát.*Ingor*
-Én majd az őröket intézem.*Fangë*
-Én meghagyom neked a trollt.*Ingor*
-Nem hagyhatom hogy egyedül menj neki annak a hús kolosszusnak.*Volg*
-Majd a fa tetejéről támogatom.*Fangë*

- Jaj köszönöm, hogy így aggódtok, de higyjétek el menni fog az nekem.Elég lesz elbánni nektek a maradék 30 emberrel.Komolyan.Van is egy tervem.*
- Fangä.Rám tudsz áldozni egy nyílvesszőt? Úgyanis csak a vége kéne, mert az hegyes.És valaki kerítene nekem egy vastagabb fadarabot?Olyan ökölnyi átmérőjüt, de nem túl hosszút.*mondja.csavaros eszű lány ő.Nem kell félteni.Aztán odasúgja Fangänak.*
- Szépen beszélsz, de hidd el a csatában nem szabad a szív dolgait előhozni, hiszen könnyen lehet, hogy az lesz a veszted.*mondja és mosolyog egyet, majd várja a fát.*

*Aldo halad a dzsungel sűrűjében, a tegnapi megérkezés óta még a városba sem nézett be, csak sétált körülötte és gondolkozik a tegnap történtekről...a múltról..egykori szerelméről. Szívét még mindig nehéznek érzi. Hogy merre lép, azt nem figyeli, lábai viszik beljebb, egyre beljebb, míg egyszer csak egy közeli beszélgetés meg nem üti fülét. Gondolatai a múltról hirtelenjében elillannak, s óvatos léptekkel a hangok fele közelít.*
~Kik lehetnek ezek és mit akarnak itt?~
*Mikor már csak pár fa választja el őt az idegenektől, szemével sikerül kivennie, hogy kik is azok.*
~Három elf férfi meg egy nő...de várjunk csak, őt már láttam...ő Glorien testvére...Mi járatban lehet erre?~
*Próbál észrevétlen maradni, de ugyanakkor a beszélgetés témájára is kíváncsi, ezért mozdulatlanul figyel és hallgatózik. A közeli hangfoszlányok mellé fura dobszó is vegyül...*

-Rád tudok.*Fangë,és nyújtotta is a nyilvesszőt Fangë..*
*Ingor és Volg mennek keresni egy ágat.*
-Harc közben ténleg nem jön jól.*Súgja vissza*
*Közben Volg és Ingor ágat keresnek amiből meglepően kevés van.*
-Mintha látnák ott valakit.*Súgja Volg*
-Ki van ott!*Kiálltja Ingor*
-Ne kiabálj még meghallják.*Volg*
*Ingor mit se törődve Volg intelmével előhúzza a kardját és a férfi felé megy.*

*Riel hallja a másik kettő hangoskodásait és már indul is a bokor felé velük.*
- Bárki is vagy, gyere elő.Te egyedül vagy mi négyen.Semmi esélyed.*Férfiúi bátrosággal közeledik a lány.Aztán mind a hárman odaértek a bokorhoz és Riel meglátja Aldot és elkerekednek a szemei.*
- Nahát.Te vagy az? Minek hallgatózol itt?*összeszűkülnek a szemei.*
- Drága jó nővérkém nem tanított meg annak idején arra, hogy ezt nem illik?*adja meg a kegyelem döfést ismét.Foggalma sincs miért viselkedik így Aldoval,de ezt váltja ki belőle.
- No jól van. Kutassátok át legyetek szívesek.*mondja a másik kettőnek és visszasiet Fangähoz a bottal.*
- A nyíl végét letöri és az élével farag a botba egy lyukat amibe mesteri módon beleköti a nyíl végét.Majd,amikor készen van mosolyogva mutatja a férfinak.*
- Látod? Ezt fogom a szívébe állítani.*mondja és ismét Fangära emeli tekintetét.*

*Hiába próbált észrevétlen maradni, mégsem volt elég óvatos és hamar észrevette őt a kis társaság. Menekülni nem akart, bár fel voltak valamennyire fegyverkezve, de nem nagyon tartott tőlük. Amikor odajönnek hozzá, gyorsan végigméri szemével az alakokat, de mielőtt tekintetét Rielre irányozná, máris kap egy kis 'szúrást'...a szívébe .Kissé feldúlják őt az elhangzott szavak, de úgy tesz, mintha nem is hallotta volna.*
~Téged kellett volna megtanítani annak idején, hogy vigyázz a szádra, mert még nagyon megjárhatod...~
*Amikor a két elf megpróbálja átkutatni, izmos kezeivel ellöki magától őket és áthágva a bokron, mely mögött az előbb rejtőzött, odasiet Rielhez és a mellette álló férfihoz.*
-Mire készültök?... már ha szabad tudnom...
*Utolsó szavait úgy mondta, hogy mélyen és megvetően Riel szemeibe nézett.*

*Volg és Ingor megsértődve jönnek vissza.
-Ha segítesz akkor szabad tudnod.Bár úgy is hallanád úgy hogy mondom.Épp le akarunk számolni néhány dagorladival és egy trollal.Ha velünk tartasz akkor Rielnek fogsz segíteni megölni a trollt.*Mondta Fangë*
-Egyre hangosabb és egyre gyorsabb a dobszó.*Mondta Fangë és felmászott az egyik fára.*
-Az egyik foglyot kivették a ketrecből.Oda vitték egy fatönkhöz.Utánnuk megy egy favágó.A túsznak egy fejjel kevesebb van.Sietnünk kell nehogy Durin kerüljön sorra.Szóval velünk vagy vagy ellenünk?*Mondta Fangë és lemászott a fáról.*

*Riel is hallja a dobokat.De fintorog egyet.*
- Velem kell jönnie? Neki?*mutat Aldora.*
- Na jó, de csak a barátotok kedvéért.*Aztán Aldohoz fordul.*
- Na idefigyelj!Nekem már megvan a tervem ha velem akarsz jönni elindulsz az erdőn keresztül az én társaságomban jobbra, a troll irányába és út közben elmondom a tervet.A többieknek balra kell menni.*aztán Fangähoz fordul.*
- Ha netán elvesztjük egymást itt találkozunk.Rendben?*majd kezet fog a férfival, Aldora néz és elindul jobbra.*

*Aldo kissé fintorogva hallgatta az elf szavait, remélte, hogy valami pénz ügy van a dologban, de csalódnia kellett..Nem elég, hogy ezek az ostobák megpróbálják életüket áldozni egy másikért, még őneki is parancsokat kezd osztogatni a beképzelt csitri...Azonban, mivel úgy nézett ki, hogy egy veszélyes kalandba csöppent, nem gondolkozott sokat, követte Rielt...szerette az izgalmakat, most itt volt az esély, hogy újra részese legyen egynek. Miután beérte a lányt, hidegen megkérdezte:*
-Mi is a konkrét terved?

-Akkor az lesz a kezdés hogy az egyik őr fejét átviszi egy nyilvessző.Rendben akkor itt találkozunk.*Mondta Fangë és kezett fogott Riellel.*
-Nagyjából 20 perc múlva lődd a vesszőt.*Volg*
*Volg és Ingor száguldott is jobb oldalra.Fangë pedig felmászott a legmagasabb fára.De csak addig míg elrejtik a lombok.Itt felvett egy kényelmes ülést.Íját leakasztotta hátáról.Tarsolyából elővett egy nyílvesszőt,és célra tartotta,de még nem lőtte ki.Hanem magában elkezdte számolni a 20 percet.Közben Volg és Ingor a favágóktól nagyjából 10 méterre lehettek,ahonnan éppen hogy lehetett látni az őröket.Itt csendben elővették kardjukat,és várták a lövést.*

-Nos!*kezd neki kelletlenül.*
- A tervem a következő.Én becsalom az orkot az erdőbe.Megpróbálom úgy hogy ne tudjon elkapni.Mikor közel érünk hozzád, mert te az erdőben fogsz várni, akkor felmászok rá és kinyomom a kezeimmel a szemeit.Kicsit undorító de meg tudom csinálni.Majd békákat képzelek oda és akkor jössz te.Fogod ezt..*itt átadja az összeeszkábált nyílvesszőt.*
-...és szépen beleállítod a szívébe.Ha javasolhatom, ne dobd mert az nem biztos, hogy talál.Inkább juss fel te is a testére és úgy mélyeszd bele a szívébe.*Aztán már ott is voltak. Riel körbe nézett és egy 100 méter választotta el őket a trolltól.*
- Fúj de rohadt szaga van.*fintorodik el Riel, de máris a harc szellem lesz rajta urrá.*
- Ritka ronda.Na én oda megyek és, amikor szólok, akkor te jössz.*

3. A Rathanor-dzsungel Troll

*Riel hallja, hogy abbamaradt a dobolás és mindenki eszeveszettül rohangál.
~ Tehát elkezdték.Gyerünk..*mondja bátorításul és odaszalad a trollhoz.Felemel egy méretesebb követ és fejbe dobja a monstrumot.*
- Haho.*kiabál, mire az megfordul és mordul egyet.*
- Nézd mim van.*majd megvillantja a nyakláncát, ami egy családi ereklye, de mit számít, ha megmentheti vele egy társa életét.Fogja és letépi a nyakáról.*
- Szeretnéd mi?*kérdezi és a magasba tartva az ékszert elkezd futni, remélve, hogy a troll követi.Így is történt.Aztán elérték Aldot. Riel fogja, elhajítja az ékszert és felmászik egy fára, majd onnan a troll nyakába ugrik.Lenéz rá és kezeit a szemeibe vájja.A troll fájdalmasan felkiált és elkezd kapálózni.Riel megbillen , de elkapja a troll egyik kezét és abba kapaszkodva próbál nem lezuhanni.*
- Aldo!*Kiálltja.*
-Te jössz.

*Szinte nem hitt a fülének, hogy miket mond a lány. Egyáltalán nem tudta elképzelni, hogy Riel képes lenne arra, amire éppen készül. Hitetlenül rázta a fejét és már lelki szemei előtt látta Riel végzetét a troll karjaiban.*
-Biztos vagy benne, hogy megtudod csinálni?
*Kérdezte, de már akkor Riel nem volt mellette. Pár pillanat múlva feltűnt újra nyomában a veszélyes trollal. Aldo megvárta, hogy Riel elvégezze nem túl gusztusos teendőjét, aztán ő maga is akcióba lépett. Odasietett a trollhoz, melynek nyakában még mindig ott volt a lány, gyorsan megemelte a nyílvesszőt, de az utolsó pillanatban, mégsem döfte bele a troll szívébe...keze megállt a levegőben, szikrázó szemeit a lányra emelte...*
~Nos, kislány, most megmutathatod, milyen kiképzést kaptál otthon. Lássuk csak, mit érnek e helyzetben a meggondolatlan szavaid...egy troll szíve ellen.~
*Úgy tervezte, hogy húzza az időt, megvárja, míg Riel kétségbe nem esik, és akkor siet segítségére...Azonban egy dologgal nem számolt, a troll ide-oda kapálózó kezei túl közel voltak ahhoz, hogy kikerülje, így egy erőteljes csapás által, mely a fejét érte, Aldo elvesztette eszméletét és a földre terült kezében a nyílvesszővel.*

*Egy nyílvessző átvitte az egyik őr fejét.Rielék már harcba is lendültek.Ingor és volg rárontanak a favágókra.Először Ingor és ki a fák közül,közvetlen egy favágó mellett.Aminek fordulatból levágta a fejét.Közben a másik őr fejét is átlőtte egy nyílvessző.Most már Volg is kiért a dzsungelból.Nekiront egy favágónak,de az hárítja.Most a favágó üt,Volg fére ugrik.Volg most egy ügyes mozdulattal lehajol bukfencet vet,és a kardját a favágóba szúrja.Ingorra pedig rátámadt a 20 katona.Első csapást hárítja másodikat is,a harmadik elől félre ugrik ám pont egy favágóhoz.A favágó magasra emeli a fejszéjét.Ingor szemei előtt lepereg az élete.A favágó már suhintana amikor egy nyílvessző viszi át a szemét.Volg gondolja,Kösz Fangë.De még így is sokan voltak ellene.Oda fut mellé Volg,felsegíti és háttak állnak egymásnak.Közben bekerítették őket.Három katona rohan feléjük.Egyikket átviszi egy nyílvessző,marad kettő.Azokat már elintézik.Eközben Fangë kilövi az utolsó nyílvesszőjét.Most lemászik a fáról és rohan segíteni a barátjainak.Mikor oda ér három fegyveres fejét levágja.*
-Szép volt Fangë.*Mondja Ingor*
*Fangë kardjával ront egy favágónak.De az hárítani próbálja.Fangë bukfencet vet mint előbb Volg és ő is leszúrja.Ingor felé is futnak ketten.Lehajol azok pedig egybe csapnak,közbe Ingor leszúrja az egyiket.Erre a másik meghökken.Mire észhez térhetne már késő,neki is egy fejel kevesebb.Így lassan végeztek az összessel.Volgnak egy mély seb lett a karján,Ingornak két könyebb vágás és Fangë megúszta egy karcolás nélkül.*
-Szabadítsuk a túszokat.*Fangë*
*Oda rohantak a ketrechez,és kiszabadították a foglyokat.*
-Hogy hogy a troll még mindig él?*Ingor*
-Mi az hogy lehet?*Fangë*
*Fangë elkezd arrafelé rohanni...*

*Riel ura a helyzetnek.Látja, ahogy Aldo összeesik.Kicsit meg is rémül,de cselekszik.Leugrik a troll kezéről, felkapja az éles tárgyat és megpróbál visszamászni rá.Igaz kicsit nehézkesen, hiszen a monstrum tovább kapálózik, de azért csak sikerül valahogy és beleállítja a szívébe a nyílvesszőt.Úgy néz ki elérte az artériát, mert a troll elkezd előre zuhanni. Riel ijedten figyeli, hiszen Aldo alatta van és ő meg a trollon.Ismét leugrik és annyi ideje maradt hogy Aldot kihúzza onnan.Éppen emelte volna a jobb lábát, amikor a troll rápuffan.A fájdalom, ami a lábába hasít egy sikításra kényszeríti.Eltört, de legalább Aldo egy karcolás nélkül megúszta.Aztán odaértek a többiek.*
- Segítsetek kimászni.*nyögi a lány elhaló hangon, hiszen kimerítő egy küzdelem volt.Az egészet végülis egyedül csinálta*

*Fangë ér oda először.Megpróbálja kihúzni a lányt,kevés sikerrel.Oda érnek a többiek is.Durin Ingor Volg Fangë megpróbálják Rielt.*
-Ez így nem fog menni.Durin és Volg húzza,Én meg Ingor a trollt emeljük.*Fangë*
*Fangë tervével sikerül kiszabadítani a Rielt.Majd Fangë ezt mondja.*
-Beesteledett.Kellene éjszakai szállást keresni.*Fangë*

-Köszönöm.*néz hálásan a többiekre és belekapaszkodik Fangäba.*
- Látom sikerült kiszabadítani.Üdvözöllek közöttünk.*mondja mosolyogva Durinnak.*
- Igazad van Fangä csak valaki Aldot is vigye.*Aztán a férfira emeli a tekintetét.*
- Nem baj ha beléd támaszkodok? Nem igazán megy a járás és ami azt illeti el is fáradtam.*Majd ráhajtja a fejét Fangä vállára és hagyja had vezesse a férfi.*

-Szivesen.*Fangë*
*Volg és Ingor felkapták Aldot és vitték.*
-Nem baj csak nyugodtan,sőt még viszlek is.*Mondta Fangë,s ezzel felkapta Rielt.*
*Vissza mentek a gyülekező helyre,itt Fangë letette Rieltm,Volg és Ingor is letették Aldot.Fangë elküldte Durint,Volgot és Ingor fákat gyűjteni.Vissza tértek egy halom fával.Majd szép kis fa sátrakat csináltak,ami úgy nézett ki hogy egy nagy fának támasztották a legnagyobb ágakat.Feléjük pedig galyakat és ágakat szórtak.Ebből kettő darabot csináltak.*
-Már csak el kell dönteni hogy ki alszik melyikben.*Fangë*

*Rielnek jól esett, hogy Fange törődik vele.Aztán megérkeztek és egy darabig nézte, ahogy a többiek tesznek-vesznek.
- Nekem mindegy hol alszok.Akár egy Troll alatt is el bírnék aludni.*jegyszi meg szellemsen és ránéz Aldora.*
- Remélem azért magához tér.Lehet rá kéne önteni egy kis hideg vizet.*mondja és visszafordítja a tekintetét a többiekre.*
- Tudna nekem valaki adni kettő simább és laposabb fadarabot?*kérdezi.Megvárja amíg valaki teljesíti kérését és máris cselekszik.Lábát egyenesbe hozza, ami rendkívűl fáj neki, de tartja magát és csak ciccen egyet.Majd egyik fadarabot a lába alá a másika a lába fölé erősítit és a ruhájábóll letépett darabbal rögzíti.*
- Így ni.Egyenlőre ez is megteszi.*mondja egy halvány mosoly kíséretében, bár legszívesebben ordított volna.*

//olvad//
*Kínzó fejfájás gyötörte még akkor is, amikor magához tért a kis akciójuk után. Szemeit felnyitotta, s először nem tudta, hogy e pillanatban hol is van, de miután körbenézett, hamar felfogta, hogy egy sátorféleségben van.*
~Tehát még mindig a dzsungelben…~
*A sátorban rajta kívül nem volt senki, ezért feltápászkodott és kilépett belőle. Pár méterrel odébb Rielt látta meg, csodálkozva közeledett hozzá:*
-Mi történt a lábaddal? Csak nem a troll sebesített meg?
*Kérdezte, mintha aggódna érte, de valójában egy kis kárörömöt érzett….Remélte, hogy ez az eset után nem lesz olyan vad a lány és nem hogy a szörnyeknek nem áll neki…de más szívének sem, kegyetlen szavakkal döfködni. Tekintetét végighordozta a mellette levő lányon, majd letelepedett a tűz mellé vele szemben.*

*Riel nagyon jól tudta mire megy ki a játék, így csak elvigyorodott.*
- De képzeld, igen.Éppen téged, húztal ki alúla nehogy összelapítson, amikor a lábam alatta maradt.*néz rá.*
- Úgyhogy fogd vissza magad.Tartozol nekem eggyel.*néz rá.*
- És ha már itt tartunk.Nem is értem, hogy a nővérem, hogy gondolhatta, hogy felnevelheti veled a közös gyereketeket.Jobb is, hogy mind a ketten meghaltak.*ahogy elhagyta a mondat a száját, kicsit összerezzent.*
~ Egek! Ezt lehet nem kellett volna.De megérdemelte.*gondolta és félve ránézett megint.

*Gúnyos vigyorral hallgatta a lány beszédét, mi szerint ő mentette meg az életét.*
~Na persze...megmentett engem a trolltól. Ha a három elf férfi tette volna még elhiszem, de hogy ez próbálja meg nekem bemesélni, hogy egymaga megmentett....Szánalmas.~
*Azonban a gúnyos vigyor oly hamar eltűnt arcáról, miképp az előbb előjött, s helyét a mély megdöbbenés váltotta fel. A hallottakra felpattant ülőhelyéről és fejéhez kapott, mely már nem a troll ütésétől sajgott, hanem attól az ütéstől, amelyet hirtelen érzeni vélt a lány szavainak hallatára. Kidülledt szemekkel meredt Rielre, először nem is tudott szólalni, csak nagyokat nyelt.*
-Hogy mi? A közös gyerekünk? Glorien és az én gyermekem? Miket beszélsz te itt?
*Odasietett Rielhez és karját megfogva enyhén megrázta őt.*
-Gloriennek gyereke született tőlem?!
*Még ezt sem tudta könnyen feldolgozni magában...nem ,hogy meg is halt...talán az még el sem jutott a tudatáig.*

*Riel úgy ült ott mint egy nyuszi,a ki fél a vadásztól.*
- Te...te ezt nem tudtad?*hirtelen azt se tudta mit mondjon.*
- Nos.Mielőtt csatába ment volna akkor volt olyan 3 hónapos terhes.Azt hittem tudod.De gondolom akkor azért nem mondta el, mert tudta, hogy akkor enm engeded harcolni, márpedig neki az volt a mindene és azt is írta, hogy azért harcol így,mert egy biztos jövőt akar neketek biztosítani.Egy nyugodt és biztos jövőt...*Riel szemeibe könnyek gyűlnek.*
- Aldo én ezt nem akartam.*kitépte a kezét a férfi kezei közül és olylat tett, amit nem is gondolt volna.Ültében megölelte Aldot és arcán könnycseppek folytak végig.Talán még Nővére halála se ütötte annyira szíven mint, ahogy Aldo most így kibukva áll előtte.Mert Glorien halálára számított csak reménykedett.De Aldo viselkedésére nem.Kis idő múlva elengedte Aldot.*
- Te tényleg szeretted.*néz le a földre.*

*Riel minden egyes szava úgy ütötte szíven, hogy talán a zúgó feje mellett az is megfájdul...ha nem lett volna olyan kőkemény. Érezte, mint omlik össze újra egy világ benne..újra érezte azt a szörnyűséges fájdalmat, melyet Glorien elvesztésekor érzett.*
-Három hónapos terhes...ó istenek, ha én ezt akkor tudom...
*Motyogta halkan, miközben megölelte őt Riel. Percekig szóhoz sem jutott, levegőt is nehezen tudott venni. Feje, teste, szíve, minden elnehezedett, lelkében óriási űrt érzett. Amikor Riel elengedte őt, vett egy mély lélegzetet, felállt guggoló helyzetéből majd visszasétált előbbi helyére. Lassan leült, felnézett a holdra, a csillagokra, próbálta azt tenni, amit már sok-sok éve nem sikerült neki:sírni. Hiába minden próbálkozás, most sem gyűltek össze száraz szemeiben a könnycseppek...csak ott legbelül tudott sírni, valahol a lelke mélyén. Tekintete belemeredt a tűzbe, s hosszú idő múlva tudott csak megszólalni.*
-Igen....valóban.szerettem őt.

» 3. Rathanor -A dzsungel