2. Merengőszavú-tó

Tárgy: 2. Merengőszavú-tó Hétf. Jan. 12 2009, 19:03

MERENGŐSZAVÚ-TÓ

A Ragyogó tölgyestől délre, már-már a seldëk földjén fekszik a Merengőszavú-tó, a tündér nép szentként tisztelt tava.

Az első tündérek e tóba temetkeztek, így érthető, hogy miért ez az áhítatos tisztelet a tó iránt. Utódaik itt tartják ünnepeiket, a Látók itt mutatják be áldozataikat az ősök tiszteletére, itt búcsúztatják halottaikat.

A tó, a Ragyogó tölgyestől eltérően, a sötétség, a köd, a pára, a titokzatosság birodalma. Vize sötétkék, majdnem fekete. Körülötte a fű, a fák, a bokrok, mind-mind az éjszaka színébe burkolóznak. A tó partján áll egy gloriet, egy oszlopos kis kerengő, s mellette visz el az út a tájék legtitokzatosabb helyére, a Köd-várba. Tündér ide nem teszi be a lábát, mert az ősi regék szerint itt él Abigael, a Fehér lány, aki valaha tündér volt, de szerelmes lett egy evolyraniba, ám szerelmüket tiltották és a lány öngyilkos lett. A tündér látók mesélik, hogy amikor az áldozatokat mutatják be itt, néha feltűnik a tó partján Abigael, egy hófehér paripával, de soha nem bánt senkit, csak halkan énekel egy szomorú, réges-régi evolyrani dalt.

[You must be registered and logged in to see this image.]

A tó partján nyílik a Tündér legbecsesebb virága, a Százszirmú szűzvirág. E virág egy-egy szála biztosan díszíti a tündérek ruháját minden nap, ünnepeiken pedig csokrokban és koszorúkban díszlenek az apró népek mellett és fölött. A virág a tó partján örökké nyílik, így ha egy szálat le is tép minden tündér naponta, akkor sem veszít a virágmező semmit szépségéből, mert a letépett szálak helyett azonnal nyílik az új virág.

A tó környékén sok titok lappang, nem tudni, hogy eltávozott tündér lelkek járnak-e vissza, vagy a Köd-vár elhunyt lakói járnak ide kísérteni, de egy biztos: amikor a tündérek nincsenek itt a tó partján, Evolyran más lakója nem szívesen pihen meg a Merengőszavú-tó mellett…

[You must be registered and logged in to see this image.]

Tárgy: Re: 2. Merengőszavú-tó Szomb. Feb. 07 2009, 22:51

*Mosolygása egyből alább maradt, midőn meghallotta, hova is fognak menni. Ilyen későn mg sosem járt ily félelmetes helyen. Bár a Köd-vár rejtélyét réges-régen megoldotta, a Merengőszavú.tóhoz sosem mert kijönni ilyen késői órán. De látván, hogy az úrnő megindult már és, ha ő nem megy utána, itt hagyja, gyorsan a nyomába szegődött, majd mellé érve kínosan mosolygott egyet, s szorosan Flow mellett repült. Annyira ügyetlen volt, hogy majdnem össze is akasztotta szárnyukat. Elnézőpillantást vetett az úrnőre, majd megpillantván a tavat és a nagy ködöt, igen csak inába szállt a bátorsága. Leszállt egy gombára, ami nagyon nagy mérete lévén kéynelmes kis ülőhelynek bizonyult kettőjük számára. Maga mellé invitálta az úrnőt is, majd kissé remegő hangon így szólt.*
-Flow,.....ugye nem igazak azok a mende-mondák? Azt tudom, hogy a Köd-várnál nincsenek szellemek, mert ott sokat járok és még nem láttam egyet sem. De ide még nem mertem sokszor és főleg ily későn idejönni, így nem vagyok abban biztos, hogy ne lennének itt valamiféle szellemek...Tudom, hogy elég gyerekes, de végtére is még gyerek vagyok!
*Nevetett fel, hogy ezzel is oldja saját feszültségét. Megpróbálta közben úgy szemügyre venni Flow szárnyait, hogy az ne legyen annyira feltűnő. ~Nos, igen helyes és szép kis szárnyak! Bárcsak nekem is ilyen gyönyörűek lennének! De ezek csak egyszerű szárnyak. Majdhogynem inkább egy pillangó vagyok, mint egy valda...~ Morgott magában, de közben halvány mosollyal az arcán pásztázta a ködös és sötét helyet, hátha lát valamiféle különös dolgot.*

Tárgy: Re: 2. Merengőszavú-tó Szomb. Feb. 07 2009, 23:06

*Kissé nagy lendülettel érkezett a gombára, és majdnem lebukfencezett róla. De szerencsére sikerült magát megtartania, és élénken figyelte a tájat. Errinyat hallgatva a titkok tudójának mosolya kúszott arcára, s úgy fülelt a tó irányába. Nem is kellett sokáig várnia, hogy különös zaj üsse meg fülüket. A tó tulsó partján álló fák között halovány fény derengett keresztül. Flow szíve hevesebben kezdett verni a feszült izgatottságtól. Nem látott egyelőre senkit a fényességben, de remélte, ma végre sikerül meglesnie azt a fehér ruhás lányt, akit a látó valdák oly nagy hévvel szoktak emlegetni.*
- Pszt... Nézd! *mutatott a fény irányába, mely egyre közeledett a tóhoz* - Remélem, hogy a fehér ruhás valda lány szelleme lesz. Már legalább két éve hajkurászom, de még sosem ért el idáig, mikor itt vártam. De ma hátha szerencsénk lesz.
*Rákacsintott a valdára, és tekintetét azonnal vissza is fordította a fényes jelenség irányába. Az meg csak közeledett, s ki tudja mit rejt magában. Talán Errinayaval együtt végre láthatja azt a szellemet.*

Tárgy: Re: 2. Merengőszavú-tó Szomb. Feb. 07 2009, 23:17

*Annyira belefeledkezett a gondolataiba, hogy nem is vette észre a túlsó parton közeledő fényalakot. Flow hangja pedig egyenesen megijesztette, s majdnem hátraesett, aminek az lett a következménye, hogy a gomba szára kissé meghajlott, s majdnem el is tört. Erri kínos mosolyt kúsztatott arcára, s megvonta vállát, jelezve, nem szándékosan csinálta a dolgot. Majd arrafelé tekintett, amerre az úrnő mutatott. És valóban. Ott egy fehér alak sziluettje kezdett el egyre erősebben kibontakozni. Errinaya szívverése felgyorsult, s le sem vette szemét az alakról, úgy fogta meg Flow kezét. Meg is szorította rendesen, de a bocsánatkéréssel most nem foglalkozott. Csak bámulta az alakot, ami egyre csak kezdett valda lány alakot ölteni. A kislány most már biztos volt abban, hogy annak a valdának a szellemét látják, amelyiket Flow emlegette. Széles mosollyal fordult úrnőjéhez, s halkan így szólt.*
-Nos, azt hiszem, hogy most végre szerencséd van, úrnő! De jobb lesz, ha hallgatok is...
*Azzal be is fogta csacsogó kis száját, s visszatekintett az alakra, aki most éppen a vízbe próbált belemenni, ami természetesen nem idézett elő nála változást, hiszen szellem volt. Errinaya kissé viccesnek találta, hogy itt ül egy óriási gombán a Merenhy-páros egyik tagjával és együtt izgulnak egy szellem láttán. Kicsit kuncogott is, aminek az lett az eredménye, hogy a szellem lassacskán felpillantott, egyenesen a kicsi Errire. A kislány megilletődve bámulta a szellem szemeit, majd hirtelen már csak a semmit látta. a szellem eltűnt. Erri szomorúan és bűnbánóan tekintett Flow úrnőre, mert igazán sajnálta, hogy elkergette a valda szellemét.*

Tárgy: Re: 2. Merengőszavú-tó Szomb. Feb. 07 2009, 23:33

*Flow egyre előrébb hajolva leste a jelenséget, amint az a vízbefelé igyekezett. Aztán a valda lány szelleme a mellette ülő Errinayára pillantva szerte foszlott. Volt, nincs. Ennyi. Az úrnő hallgatta a lány bocsánatkérő szavait, aztán kitört belőle a nevetés. Kacagás közben előrébb hajolt, s egy hangos roppanással adta meg magát a gomba szára alattuk. A gomba kalapja előre billent, és a két valda lebukfencezett róla a párás fűbe. Flow feltérdelt, majd feltápászkodott, és a tavat kémlelve kuncogott balesetükön.*
- Semmi gond Errinaya... Én minden alkalommal így járok. Jön a tóhoz, aztán csak puff semmivé lesz. És minden alkalommal pontosan ugyan úgy történik az egész jelenet. Annyira egyforma az egész, hogy egyre jobban kezdem azt hinni, hogy csupá egy rossz tréfa áldozatai vagyunk. És ennek fogunk most utánna nézni.
*Szárnyait megrebegtetve rázta le róluk a vízcseppeket, aztán felrepülve a tó tulsó partjára vette az irányt. A hold fénye ezüstös csillogásal tört meg a víz tükrén. Flow a víz fölött repülve érintette kezeit a tó tükréhez, ami olyan látványt produkált, mintha a valda úrnő kezéből folyna az ezüstös folyadék. A szellem eltűnési helyéig meg sem állt.*
- Nem látok itt semmi különöset, és nem is érzek semmi különöset. Itt valami huncutság van a dologban. Szerinted Errinaya? Nem furcsa, hogy mindig eljön idáig az a szellem, és itt mindig eltűnik?
*Flow töprengve repdesett körbe-körbe a vizsgált hely fölött.*

Tárgy: Re: 2. Merengőszavú-tó Szomb. Feb. 07 2009, 23:49

*Nem értette az úrnő hirtelen nevetése kitörésének okát. De nem is volt sok idje gondolkozni, mert miközben az úrnő nevetett, addig a gomba szára gondolt egyet, s megadta magát, így belezuhantak a magas és igen csak vizes fűbe. Flow kiért a fűből, s így messzebb láthatott, de Errinaya nem látott ki, mert még jóval kisebb volt. Talán egy fejjel. De eközben a nő el is kezdett beszélni, s a kicsi valda kissé megnyugodott, hogy nem ő volt az oka a szellem (vagy micsoda) eltűnésének. Persze ez korántsem nyugtatta meg. Különös arckifejezéseket rajzolt arcára a kíváncsiság és a félelem érzésének keveréke, majd látva, hogy az úrnő közben repülni készül, még intézett egy-két szót hozzá.*
-Rendben. Örülök, hogy nem én voltam most a baj okozója! De hogy érted azt, hogy utánanézünk?
*Már nem kapott szóbeli választ. Annyit vett észre, hogy még több vízcsepp hullik rá Flow szárnyairól, majd az úrnő a magasba emelkedik, s elkezd repülni. Erri megpróbálta lerázni a cseppeket pöttöm kis szárnyairól, de nem nagyon akart neki sikerülni. Kétségbeesetten tekintett fel, hogy az úrnő még itt van-e a közelben, majd kezeivel kezdte tisztítani a szárnyait. Nagy nehezen sikerült is neki, de még volt rajtuk egy-két csepp. Ezzel már nem foglalkozott. Valószínű, ezek nem fogják a repülésben akadályozni. Felemelkedett, majd úrnője után indult, aki már oda is ért a "tett színhelyére". Errinaya lassacskán odaért, s nyelvét kilógatva szájából kinyögött pr elég értelmetlennek tűnő mondatot.*
-Nos.....én sem.....nem tudom. Lehetséges....bár lehet, hogy maga a szellem játszadozik velünk.
*Mivel nyelve kint volt a szájából, így alig lehetett érteni mondandóját, de azért remélte, hogy nem kell elmondania még egyszer. Egészen belefáradt már ebbe az éjszakai repkedésbe. Pedig máskor mennyit szokott repülgetni! Biztosan a Hold járása nem kedvező számára, vagy valamiféle front hatása alatt van.*

//Fagyocska...//

Tárgy: Re: 2. Merengőszavú-tó Szer. Feb. 11 2009, 18:24

//Olvadozgat... //

*Ide-oda repdesve próbált találni bármi féle nyomot, ami arról árulkodna, hogy valaki a bolondját járatja velük. De hiába nézte a víztükröt, hiszen úgy sem látott bele ebben a sötétben. Pedig, hogy meresztgette szemeit, de akkor sem látott semmi különösen. Már ha nem számítjuk ebbe azt a különleges látványt, amit a hold ezüst arca varázsolt a víz színére. Az egész tó olyan látványt nyújtott, mintha egy ezüstműves műhelyéből patakokban folyna bele a csillogó, folyékony ezüst, méltóságteljesen kanyarogva a víz felszínén.*
- Nem látni semmi furcsaságot. De, akkor miért tűnik el az a valda mindig akkor, amikor a tónak erre a pontjára ér?
*Magában tanakodva suhant a víz fölött. Errinaya-hoz fordulva hangosan kezdett gondolkodni.*
- És, ha egy trükkös mágus játszik velünk?
*Ezen el is töprengett, de ki is verte fejéből a képtelen gondolatot.*
- Nem... Egy mágus nem látna ebben valami nagy szórakozási lehetőséget... Talán tünde áll a háttérben?
*Ennek esélyét meg nullára becsülte lévén, hogy a tündék sosem alacsonyodnának le ilyen alantas viccekhez.*
- Tudom már! Egy valda a ludas a dologban... Mert kik járnak erre? Hát a valdák. Egy botrányosan vicces kedvű valda lehet az illető.
*Eszmefuttatását újabb fényjelenség szakította félbe. A fény, csak úgy mint előzőleg, a fák között haladt a tó felé. Azaz feléjük. Flow hirtelen riadt szárnycsapkodásba kezdett, és ebben Errinayában társra lelt, hiszen a valda lány is szertelen szárnysuhogtatásba kezdett ijedtében. Körbe-körbe szálldostak a víz fölött, néha még össze is koccantak majdnem. A fényjelenség meg csak jött, és jött rendíthetetlenül.*
- Meggondoltam magam... Talán mégsem valda... Vagy egy valda, csak épp szellem valda... *Tekintete búvóhely után kutatott, de a víz közepén nem igazán akadnak búvóhelyek. Aztán az úrnő különös dolgot művelt. Elkapta Errinaya kezét, s magával rántotta a tóba. Érezte a fejük fölött összecsapó hullámok hidegségét, de ő csak úszott egyre lentebb a sötétbe. Igyekezett a part irányába tartani, lehetőleg úgy, hogy ne a kísértet irányába menjenek. Szárnyai díszes lepelként hullámzottak a vízben. Aztán, amikor már levegőjük elfogyott, prüszkölve, köhécselve bukkantak föl a vízből, és nagy üggyel, bajjal kikecmeregtek a szárazföldre.*
- Na, ezért nem lennék én tengerész...
*Flow egy sajnálkozó pillantást vetett a valdára, és kínos mosollyal kapaszkodott föl egy sziklára, s ott hason elnyúlva rebegtette elázott, víztől elnehezült szárnyait.*
- Bocsáss meg Errinaya... Ez tűnt az egyetlen megoldásnak abban a helyzetben.
*Errinaya szintén kinyúlva várta szárnyainak száradását. A két valda még több, mint egy órán át diskurálgatott ott a sziklán heverve, mint partra vetett halak. Mikor újra röpképesek voltak, az úrnő, és Errinaya vissza repültek a Ragyogó tölgyesbe, hogy végre azt tegyék, mit minden épeszű valda tesz ilyenkor... Aludjanak. Olyan mélyen aludtak ezen az éjszakán, hogy másnap csak a déli nap sugara volt képes fölébreszteni őket.

//Köszönöm a játékot! :P //

Tárgy: Re: 2. Merengőszavú-tó Szer. Feb. 11 2009, 18:56

*A vakító fehér fény halványulni kezdett, majd elenyészett a fák sötétjében. Nem maradt más, csupán egy karcsú női alak, ki bús tekintettel nézett a tó irányába. Hófehér selyem ruhája lágyan érintette bokáját minden lépésénél. A kecses járású nő lassú, kimért léptekkel közeledett a tóhoz. Szemei a semmibe révedve, reményvesztett pillantással nézte az ezüst színben fürdő tó víztükrét. A víz fölött lépdelt, s szemei mintha megakadtak volna valamin a tóban. Megállt, s fehér ruháját lágyan simogatta a gyenge szellő. A nő megfordult, s mintha kezeit nyújtotta volna valaki felé, de nem volt senki a parton. A borongós női szempár aztán megtörten nézett múltjának rejtélyét képező, és örökké titokban maradó kilétű személyre. Kérlelő karjai lemondóan hullottak oldalához, és a fehér ruhás jelenség szerte foszlott.*

Tárgy: Re: 2. Merengőszavú-tó Szer. Feb. 18 2009, 12:16

*Ared ismét a Valdák földjén vándorolt. Az utat kereste a Merenhy-Úrnők lakhelyéhez, de mivel ismeretlen terepen járt, egyre inkább úgy tűnt, nagyon eltévedt. Flow úrnőt kereste, ogy engedélyt kérjen tőle a földjeiken való kószálásra.
Bár ez a tájék sötétebbnek, majdhogynem baljóslatúnak tűnt, bátran lépegetett az erdőben. A semmit nem sejtő tudatlanok vakmerősége már sokszor segítette át veszélyesebb helyzeteken. Volt úgy, hogy saját erőből sikerült kikászálódni, máskor esetled megesett rajta valakinek a szíve.*
~Azt hiszem, nemsokára meglátom a tavat. Ha jól emlékszem a városi mendemondákra, akkor szent földön járok. Jó lesz tehát megtisztelni a holtakat, és velük együtt az élőket is.~
*Levette hát csuklyáját és ünnepélyes léptekkel folytatta az útját.

Tárgy: Re: 2. Merengőszavú-tó Szer. Feb. 18 2009, 12:28

~Kell itt lennie valahol egy gloriettnek. Úgy tudom, a valdák időnként áldozatot mutatnak be a tónál őseik tiszteletére. Talán itt lesz az Úrnő is.~ * reménykedett. Ahogy egyre inkább kiért az erdőből a tó partjára, észrevette, hogy mintha ködbe vagy afféle ezüstös-kék párába burkolózna a víz felszíne és a fák alja is.*
~Mintha felhőkön járnék. Jó hely ez az Élet utáni Álomra... Azért nem szeretnék a fehér Hölggyel találkozni.~ *Eszébe jutott a legenda folytatása. Tehát, egy szürke valda nő és egy mágus szerelmének utolsó emlékei között járkál. Kinyitotta hát a szívét, és igyekezett annyi áldást és fényt bocsátani a helyre, amennyire csak képes volt. Lassan fehér fény vette körül, s míg Ared letérdelt a tó partján és egy levélből hajtogatott kis csónakba helyezett egy kis követ, a fehér fény lágyan körbeölelte.*
- Így hát elhoztam Álomfalva üdvözletét is.-
*Ez a kis kerek malachitkő egyike volt azoknak, amit a saját kezével csiszolt, miután egy elhagyott bánya bejáratánál megtalálta őket.*

Tárgy: Re: 2. Merengőszavú-tó Szer. Feb. 18 2009, 12:34

*A szertartás végeztével nagy levegőt vett, és körbenézett. Kissé távolabb felfedezni vélte a gloriett körvonalait a ködben. Elindult hát az építmény felé, és közben a tó szelleménél időztek a gondolatai.*
~Milyen furcsa és szomorú történet ez. A valdákról mindig jót és szépet hallok, de a legendáik teli vannak szomorúsággal és fájdalommal. Nagyon szoros korlátok közt élhetnek... De tiltani egy szerelmet...~
*Sóhajtott, majd hirtelen megállt. Ahogy ugyanis közeledett a kerengőhöz, meglátott egy alakot.*
~Ez Flow úrnő lesz, ráismerek.~
*Gyors léptekkel haladt a gloriett felé, ám amikor a közelébe ért, az úrnő alakja egyre halványabb lett és lassan szétfoszlott.*

Tárgy: Re: 2. Merengőszavú-tó Szer. Feb. 18 2009, 12:42

~Na, ha ez szellem volt, akkor kezdhetek begyulladni. De úgy nézett ki, mint az úrnő.~
*Odament az előbb látott alak helyére, de a talajon semmi nyoma nem volt annak, hogy járt volna ott valaki az utolsó napokban.*
~Valószínűleg érzékcsalódás lehetett, annyira találkozni szerettem volna vele. vagy valaki igencsak otromba tréfát űz velem.~
*Lehunyta hát a szemeit és igyekezett elcsípni egy-egy mágiára utaló hangot, illatot, érzést. Valami a gloriett mellett elhaladó út felé vonzotta. A hívásnak engedve elindult, de amint végigtekintett a ködbe vesző úton, elment a kedve a felfedezéstől.*
~Hohó, ez a Ködvár felé mehet. Erről is hallottam már, de az olyan szomorú hely, hogy én ugyan oda be nem teszem a lábam. Állítólag elátkozták; a halott lány kedvese... Nagyon szerethette, ha ekkora fájdalommal a szívében ilyen erős átkot tudott bocsátani a várra.~
* Megfordult hát, és visszanézett a tóra; sötét színű, éjkék vizén semmi fodrozódás, mintha egy hatalmas tükör lenne.*

Tárgy: Re: 2. Merengőszavú-tó Szer. Feb. 18 2009, 12:51

*Ismét odament a vízpartra és belenézett a tiszta, mély és sötét vízbe. Saját tükörképét látta, s valahol a tükörkép táján egy tompa villanást vélt felfedezni. Visszatekintett a kerengőre, és a meglepetéstől majdnem belecsúszott a vízbe. Egyre több alakot látott a gloriettben. Ott volt Haran, a farkas, Hiswa, a barátnője, megjelent szép lassan Aldo és Tasha is. Az alakok között megpillantotta Sephrio nagyurat és azt az undok mágust, Ivan Blackheartot is. Boldog mosollyal felpattant, és szaladni kezdett szélsebesen. Amikor azonban odaért, az alakok képe szétfoszlott a levegőben. Visszapillantott a tóra. A patrján állt Zothar, kinyújtott karral integetve neki. Ared gyorsan felé indult, szinte repült. Ám hiába a gyorsaság és a szellőláb. A mágus helyén csak az üres levegőt ölelhette.
Mérgesen dobbantott a lábával, majd ismét lehunyta a szemeit.*
~Ez nem normális dolog, valami mágia van ebben. Nem élő, de folyamatosan jelen van.... keressünk csak.~
*A már előbb is tapasztalt érzés újra odavonzotta, ahol az előbb a víz fölé hajolt.*

Tárgy: Re: 2. Merengőszavú-tó Szer. Feb. 18 2009, 13:01

*Ismét belenézett a tó sötét tükrébe és ismét megpillantotta a tompa csillogást, valahol a tükörképének a szíve tájékán. Gyorsan végiggondolta a lehetőségeket.*
~Ha mágikus tárgy, az egy egyszerű solo bonával nem fog idejönni hozzám. Ha viszont puszta kézzel megfogom, akkor még veszélyes is lehet számomra. Ki kéne piszkálni valamivel. de nem állhatok itt pecázgatva... valami megoldást kell találnom, még mielőtt megjelenik itt a többi barátom és ismerősöm képe. Vagy éppen maga az apám.~
*Megriadva bámult vissza a gloriettre, de szerencsére senki nem állt ott. Visszafordult tehát a vízhez és kezét a csillogás fölé tartva halkan kimondta az egyik megszüntető bűbájt.*
-Stromeror-* Átoknak és bűbájnak semmi nyoma nem volt, tehát valószínűleg ténylegesen valami mágikus tárgyat talált. Rövid gondolkodás után feltűrte az inge ujját, és szép lassan belenyúlt a vízbe. fehér fényt bocsátott az ujjaiból a tárgy felé, és szelíd mozdulatokkal megfogta. Óvatosan kivette a vízből, megtörölte, és a tenyerére fektette.*

Tárgy: Re: 2. Merengőszavú-tó Szer. Feb. 18 2009, 13:12

*Egy dió nagyságú, lapos holdkő volt a kezében.*
~Ahá, tehát holdkő vagy. A régiek számára ez erőkristályként szolgált, felerősítette a Hold hatásait. Állítólag több életörömöt is hoz és felerősíti a mágia iránti érzékenységet.~
*Óvatosan végigsimított a felszínén, mert mintha valami vésett jelet látott volna rajta.*
~Egy rúna. Talán felismerem. A kasztom tagjai között vannak rúnamívesek is, beszélgettem pár boszorkánnyal ebből az ágból. Gondolkodjunk csak, hátha sikerül.~
*Egy x alakú jel volt a kőbe vésve. Ared hosszasan törte a fejét, visszagondolt az előtte megjelenő alakokra, és végül is ott volt az elméjében a megoldás.*
-Ez a Quebo. Az Ajándék. A kapcsolat, szeretet, szerelem és a szerencse rúnája. A holdkő hatásával felerősítve azt jeleníti meg előtted, akit látni szeretnél, aki után vágyakozol.-

Tárgy: Re: 2. Merengőszavú-tó Szer. Feb. 18 2009, 13:19

*Már éppen azon gondolkodott, hogy kit jelenítsen meg maga előtt a kő segítségével, amikor a józan esze megálljt parancsolt.*
-Nem jó ez így. A hiábavaló vágyakozás megöli a szívet, elgyötri a lelket. A rúna jelöli azokat a helyeket, ahol a sorsok találkoznak egymással. És ha tudatlanul használjuk ezt a követ, bizony nagy bajt hozhatunk a saját fejünkre... Vajon hogy került ez ide... Lehet, hogy emiatt látnak szellemet? El tudom képzelni. Kijön ide valaki gyásszal a szívében,és az elhunyt iránti vágy által a kő megjeleníti annak a képét... Hátborzongató. -* morogta félhangosan, majd egy hirtelen jött ötlettel elhatározta, hogy megpróbálja helyrehozni a dolgot. Ehhez viszont egy kis időre volt szüksége. Leült hát a tó partján, és lázasan töprengeni kezdett.*

Tárgy: Re: 2. Merengőszavú-tó Szer. Feb. 18 2009, 13:36

*Elpusztítani nem akarta magát a követ, de úgy gondolta, hogy mindenképpen meg kell változtatnia a hatását. Nem is a kő nyugtalanította, hanem a rúna. A hely kisugárzása, a rúna hatalma és a kő ereje együttesen veszélyt jelentettek.*
~ Egy tapasztalatlanabb egyén akár végleg a hatása alá is kerülhet... Meg kell semmisíteni. A követ, a rúnát vagy mind a kettőt. Magammal nem vihetem, mert akkor engem mérgezne. A követ viszont nem tudom megsemmisíteni. Esetleg kettétörni. De azzal vigyázni kell, mert a hiányos rúna esetleg más jelentést kaphat... Nézzük csak. Ez olyan X alakú. Melyik hasonlít még hozzá?~
*Aztán világosan megjelent a fejében a megoldás. Elővette hát a pálcáját és egy vonalat húzott a hegyével, keresztül a rúna közepén, az X két szára között. Mély levegőt vett, ráfújt a vonalra és kiejtette a varázsszót:*
-Quasso-
*A vonal először csak izzani kezdett, majd egy halk reccsenés következett. A következő pillanatban a kő a vonal mentén kétfelé törve szétesett. Sajnos az egyik fele tovább hasadt.Apró repedések jelentek meg rajta, és egy lélegzetvételnyi idő alatt Ared szeme előtt vált porrá. A másik fele viszont épségben maradt. A rajta lévő jel pedig már egészen mást jelképezett. Ared elégedetten szemlélte.*
~Ez a Kenaz, vagyis a fáklya. A bölcsesség, megvilágosodás és a termékenység jele. Így már rendben lesz minden.~
*Felállt, a holdkő porát óvatosan összegyűjtötte egy kis bőr tasakba, a megmaradt fél követ pedig óvatosan beleeresztette a vízbe. A gloriet felé sandított, de ott már nem kísértett senki. Felszedte hát a cókmókjait és elindult Evolyran városa felé. egy utolsó pillantást vetett még a tóra az erdőből, majd megfordult és folytatta az útját.*
~ Remélem, most már nem okoz senkinek se fájdalmat ez a kő. Csak tudnám, ki tette oda, és mi volt a célja ezzel?~

*Ismét itt jár. Nagyon élvezte az eddigi ittléteket, de a legutóbbi az felülmúlhatatlan volt, elfeledhetetlen. Flow úrnő és az a szellem nagy benyomást tett rá. Azóta kevesebbet is jár erre, de persze nem félelemből....Na jó, talán egy kicsit fél is, de azért van annyi bátorsága, hogy idemerészkedjen. Mosolyogva repül a tó felé, hogy egy kicsit megmártóztassa végtagjait. Csilingelő nevetését hallatva lejjebb ereszkedett, majd lehuppant a tó partján. Körülnézett, de nem látott egy valdát sem errefelé. Jóformán senkit sem. ~Hm. Ez fura. Azért mindig látni itt valakit általában...~ De csak megvonta a vállát, majd közelebb merészkedett a vízhez és belemártotta kis lábacskáit, hogy egy kicsit kényeztesse őket. Mostanában úgyis sokat járt a földön meg mindenhol. Jól esik most lábainak ez a kényeztetés.*

*Egy sötét ruhás idegen érkezik meg, elég sokat vándorolt ma, de úgy gondolta egy kis pihenés nem árthat, nem járt még erre de tetszik neki a hely, békés*~hmm érdekes mintha soha nem rázta volna háború e birodalom földjét~*gondolja bár bizonyára tévedhet is de majd csak kiderül ahogy többet fog itt élni mindent egyre jobban megtanul, viszont ahogy látja nincs egyedül bár akit lát kicsit furcsa is neki, a parton látott pár Valda-t de talán így testközelből ő az első akkor már oda megy kicsit megismerkedni is*üdv. *köszön rá az idegenre egy kissebb mosollyal. Az ismerkedés legegyszerübb módja*-Sephrio Elruhir. mágus*mutatkozik be majd körbe néz, de pillantása vissza tér hamar a nőre*

*Miután jól megmosta lábait a tó vizében, úgy döntött, hogy talán még be is merészkedik teljesen a vízbe. Elvégre nem volt már olyan hideg, közelgett a tavasz. De aztán eme tervét meghiúsította egy "óriás", ahogy ő szokta nevezni a nagy népeket. Egy férfi volt az. Mágus, mint mondta. Errinaya felröppent a magasba, éppen Sephrio orrával egyvonalba, majd mosolyogva fejet hajtott.*
-Üdvözöllek, Sephrio Elruhir! Én Errinaya vagyok, egy valda.
*Leírt két kis kört a férfi teste körül, majd visszalebbenve az arca elé, így szólt.*
-Te vagy a legfurcsább óriás, akit valaha láttam. És kérlek, ezt most ne vedd magadra....az óriást azt én azokra értem, akik sokkal nagyobbak nálunk, valdáknál.
*El is pirult egy kicsit, de aztán hamar visszanyerte arcbőre eredeti színét, majd széles mosollyal folytatta.*
-Tudod, férfiaknál még sosem láttam olyat, akinek ily fehér lett volna a haja és ráadásul nem is olyan öreg...mondd csak, történt veled valami?
*Nem tehetett róla, hogy ilyen kíváncsicska. Ő így született mondhatni. Mindig is szeretett tudni mindent a másikról.*

*Követi pillantásával a másik útját majd maga is kicsit fejet hajt*-Örvendek*mondja majd a következőre kicsit elneveti magát*-Óriás?*kérdezi mosolyogva már éppen meg akarta kérdezni miért de a Valda előbb felelt mint ő gondolkozott volna, majd a haja említésénél megintcsak elmosolyodik*-Nem vagyok olyan idős, 25 éves vagyok bár vannak köztünk kik varázslattal tartják fenn a fiatalságot de én még mágus mércével mérve se vagyok idős*mondja komolyabb hangon a kérdésre egy aprót bólint*-Elég sokminden, nem e föld szülötte vagyok. Álomfalva mellett születtem északon, s ott éltem idáig, mondhatni megismertem a halált és az életet is de talá ncsak most kezdődik meg életem legfotnosabb szakasza*mondja mosolyogva*-Gondolom ti őslakosok vagytok ezen a kontinensen. Gyönyörű földjeitek vannak...*mondja a messzeségbe bámulva*

*Bólint, hogy ért nagyjából mindent. ~Nem akarja elárulni.....biztosan fájdalmas dolog. Miért is kérdeztem meg? De udvariatlan vagyok!~ Szidta magát a kicsi valda, majd boldogan mosolyogva próbálta emészteni a hallottakat. Bár nem jutott sokáig vele, mert közben Sephrio tett egy megjegyzést, amit Erri nem tudott szó nélkül hagyni.*
-Nos, igen. Én itt születtem.....mint sok másik társam is. És köszönöm dicséretedet! Majd ha eljön az ideje, akkor megtekintem a ti földeteket is! Nagyon érdekelnek az efféle dolgok! Csak még kicsi vagyok ekkora úthoz. Nem nagyon engednek el. Még kiskorúnak számítok a valdák között...Lehetne egy olyan kérdésem, hogy milyen volt Álomfalva? Hasonlított Evolyranra? És hogy érzitek magatokat itt?
*Sok kérdése volt, de nem akarta telebombázni velük Sephriot. Így is sokat tett fel egyszerre. Így hát egy kis figyelemelterelés végett repült egy-két kört csillámló csíkot húzva maga után.*
-Éltek ott valdák?
*Ez a kérdés is nagyon foglalkoztatta. ~Talán fiúvaldák is...csak fiúk. Lehet, hogy náluk a lány valdák a kitagadottak....~ Kuncogott magában, s közben felült a mágus vállára, és onnan hallgatta a válaszát.*

-Biztosan jó lehetett itt élni*mondja mosolyogva, majd bólint*-Még a földjeinkel is csak most barátkozok. Pár hete érkeztünk meg a Balhan tengerről, amúgy még én se számítok felnőttnek a mágusok között, álomfalván mégis én vezettem őket*mondja lassan lehajtott fejjel bár nem fényeskedni akart nem nagyon vág fel ilyesmivel*-Jó hogy itt tapasztalt mágusok vannak. Úgy hallom Vardar a legnagyobb*mondja a valda fele majd elmosolyodik*-Szép volt akárcsak ez, de mindig is az marad az otthonom*mondja majd fejét a vállán ülőre fordítja*-De majd csak megbárátkozunk az ittenivel is,* közbe lágyan megrázza a fejét*-Se Valda se Selde nép nem volt. Kicsit más volt mint ez, de nem oly fényes*mosolyodik el*-De ez már elmúlt földjeinket mára ellenséges hordák lepték el, és mi menekülésre kénszerültünk. Remélem egyszer még vissza térhetünk felszabadítani*mondja mosolyogva bár tudja hogy a békét lehet csak akkor leli meg*-Meddig él egy valda?*teszi fel az első komolyabb kérdését miközbe elnzi a lányt*-gondolom azért fiatal korod ellenére sokmindent láthattál a nagyvilágból nemigaz? Evolyranba még nem jártam, mármint a fővárosba de azt mesélik szép hely.

*Hallgatta a mágust. Szinte itta a szavait. Aztán mikor vége szakadt a beszédnek, kissé elhallgatott mindkettőjük,majd Erri felreppent Sephrio válláról, s kicsit előrébb repült, hogy onnan mesélhessen tovább.*
-Értelek....részvétem, Álomfalva miatt! Biztosan gyönyörű hely! De szokjátok meg itt is azért! Persze azért kívánom, hogy még vissza tudjatok térni egyszer!
*Egy kicsit elmélázott, majd kicsit derültebb témát folytatott.*
-Hogy a valdák meddig élnek, azt nem tudom. Butaságot nem akarok mondani, de biztosat sem tudok, így nem szólok semmit, ha nem baj. De ha már így kérdezed....Evolyran városa nagyon szép! El sem tudod képzelni, mennyi minden van ott! Jaj, el sem tudom mondani szavakkal! A legjobb lenne, ha megmutathatnám....de ez most nem lehetséges. Kár érte! Én azt mondom, hogy inkább nézd meg, ne kérdezz róla! Ahogy te látod a saját szemeddel az más, sokkal jobb, mintha elmesélné neked valaki, hogy milyen.
*Kacsintott a mágusra, majd megvakarta a fejét és halkan kuncogva így szólt.*
-Tudod, csak most jöttem rá...te vagy a mágusok vezetője! Bocsi, kicsit nehéz a felfogásom ma, vagy nem tudom....csak nem jöttem rá rögtön...pedig mondtad, hogy te voltál álomfalván....na, nem ragozom! Bocsánatodat kérem!
*Hajolt meg, majd mosolyogva felreppent a mágus fejére, s ott foglalt helyet.*
-Ugye nem zavar, ha egy kicsit itt maradok fent?

-Remélem hogy sikerülni fog*mosolyodik el*-De köszi a jókivánságokat. Szerintem meg fogjuk szeretni ezt a helyet.*mondja komolyabb hangon, A következőn megintcsak elmsolyodik*-Egyszer majd elmegyek megnézni , de akkor ha te is mondod biztosan szép lehet. Kiváncsi vagyok*mondja kicsit bólintva a fejével az élet tartamra is csak bólint ahoz képest hogy fiatal a Valda nagyon bölcs, mert nem akar hülyeséget mondani, közbea mágus int eggyet*-Emiatt ne kérj bocsánatot, nem vagyok én vezér, csupán egy mágus. Talán rangnak az enyém de a mágusok itt megvannak az én segítségem nélkül is eggyenlőre úgy érzem*mosolyodik el, majd felnevet amikor felreppennek a fejére*-Nem ha neked kényelmes*mosolyodik el majd lassu léptekkel elindul bár csak sétállni *-Tudod szép hely ez. Nem gondoltam volna hogy életembe eljutok ide. Sok minden máshogy történt nem csak ahogy mi terveztük. Sok halált láttunk de talán ebbe a helybe örömünket leljük.

*Mosolyogva hallgatta a mágust, majd megrázta egy-két helyen a fejét. De nem szólt semmit sem. Aztán gondolt egyet, s felreppent. Körülnézett, majd kissé szomorúan megállapította, hogy elég jól elcsászkált és elkezdett már sötétedni. Visszarepült Sephrio-hoz, majd így szólt.*
-Én is remélek minden jót és örülnék, ha többször találkoznánk. Érdekes és kellemes társaság vagy! "Óriásokkal" még nem beszélgettem ilyen jót! Ennek örülj azért egy kicsit, jó?
*Kinyújtotta a nyelvét, majd a fejére csapott, s csilingelő nevetése közepette ezeket a szavakat nyögte ki.*
-Ja, ezt csak azért mondtam, mert lassan besötétedik és mennem kellene haza. Meg hát gondolom még neked is beletelik egy kis időbe, mire otthonodba visszaérsz. Várj egy picit....
*Elsuhant a szomszéd fák felé, amjd egy kisebb bokor mögé repült, s egy szép sárga virággal tért vissza. Odanyújtotta Sephrio-nak, amjd így szólt mosolyogva.*
-Örültem a találkozásnak, Sephrio! Fogadd el ezt tőlem ajándékul! Emlékeztessen ez a kis virágocska a valdák földjére! Aztán majd ne felejts el visszatérni néha-néha!
*Játékosan közelebb repült a férfihoz, majd egy puszit nyomott az arcára, azzal el is lebbent hazafelé véve az irányt. Közben még vissza-visszafordult és integetett a mágusnak, majd eltűnt a messzeségben, hogy otthonába érve álomra hajthassa fejecskéjét.*

Vendég

*Hosszú és fáradtságos út után tért ma haza. Jöttéd már tudatta előre kedvesével, s most a Merengőszavú-tó partjára igyekszik, ahol a kis Glorietben beszéltek meg találkát Caitlinnel. A tünde gyors léptekkel halad el a Köd-vár mellett, hogy mielőbb karjaiba zárhassa szerelmét. *

Vendég

*Ahogy közeledik a Gloriethez, egy kecses, karcsú női alakot pillant meg, aki hasonlóan hozzá, a kis épület felé igyekszik.*
~Caitlin!~
*suhan át a tünde agyán, s megszaporázza lépteit. Közben az övéhez nyúl, hogy kitapintsa a nőnek szánt ajándékot. A hosszú út során biztonságban volt, s most is megnyugodva tapasztalja Handassë, hogy a kis ezüst tőr a helyén van.*

Vendég

*Mosolya egyre szélesebb, ahogy közeledik a találkahelyre, hiszen a nő már ott várja. Leült már a keskeny kőpadra, s most mintha az érkező férfi, azaz őfelé pillantana. A tünde még inkább szaporázza lépteit, s egy pár pillanattal később be is lép a Glorietbe.*
- Caitli…
*köszöntené a nőt, de ahol az előbb még a selde szerelme alakja bontakozott ki az esti félhomályból, most senki nincs. Handassë meglepődve áll a Gloriet közepén s nem tudja mire vélni a dolgot.*
- De hiszen itt láttam az imént…
*győzködi magát, amikor a kecses női alak, alig tíz lépésre tőle, de az épületen kívül tűnik fel.*
- Ezt hogy csináltad Caitlin? Milyen varázs…
*de szava elakad, mert a nő ismét eltűnik. S a tündében most tudatosul csak, hogy kedvese képtelen a varázslatra, hiszen a seldëk népéből származik.*
- Mi a csuda ez?
*s elindul a tünemény utolsó helye felé. De még ki sem lép a Glorietből, amikor a női alak, most éppen az ellenkező oldalon tűnik fel. *
- Milyen bűnös illúzió ez?
*s elindul a Gloriet körül, hogy rájöjjön a varázslat okára.*

Vendég

*A tünde varázslónak nem is kell sokáig kutakodnia a látomás létrehozója után. Ahogy elindul a Gloriet mellett északra, néhány lépés után majd elbotlik egy kőben.*
- Óh, mi a ménkő ez?!
*szalad ki a száján egy káromkodás, s visszafordul. Ami a szeme elé tárul, meg sem lepi: egy ragyogó, aranyló fényben pompázó kő, amiben megbotlott. *
- Ez hát az oka a látomásaimnak!
*hajol le és felemeli a követ. De ahogy ezt teszi érzi, hogy lelkét mintha bilincs kezdené szorítani. Azonnal eldobja a követ…*