03. A Chattali, Casve törött kupája- fogadó

*Látta Akira értetlenségét, így kicsit próbálta meg magyarázni a helyzetet.*
- Khm, semmi sűrgős dolgom nincs. De már nem szeretnék Chattalben tartózkodni. Egy-két napnál tovább úgy sem maradtam volna. Majd egyszer talán vissza jövök még, ha nagyon unalmas lesz más út. De nem tudom. - *Vállat vont. Nem tartotta annyira értelmét, hogy megmagyarázza a dolgot. Ezt más nem értené. Egyszerűen csak valami azt súgja, "Gyerünk, indulj más felé..." És ráadásul lovára is gondolt. Már az is eléggé nehézkes lesz, hogy elinduljon vele, biztosan tele lesz teljesen energiával. De ezt nem említette Akirának.*
- Szóval, elmegyek. Te mit fogsz tenni? - *Nézett rá várakozóan*

* Eszébe jutott , hogy ő is csak felszines szándékból jött ide , nameg nincs is itt semmi amihez kötödne. Szemőldökét felhúzta.*
~ Végülis itt ugyis csak emberfajzatok vannak jóformán.
* Szemeit vadul forgatta egy kicsit amig meg nem szülte a döntést.*
- Végül is...
- Minek maradjak?
*Legrosszabb esetben is eltéved olyan helyre ahol még nem volt de ez már megszokott volt.*
- Két óra?
- Az nem valami sok..
- Majd igyekezni fogok.
- Mikor és hol találkozunk?
- Nameg hova is tartasz?

*Látta, hogy Akira tétovázik, de végül döntést hozott magában.*
- Maximum három. Az út pár nap Evolyran városáig. Mert hogy oda mennénk. Hallottam erről a helyről. Úgy gondolom, ott több kaland várhat, mint itt Chattalben. Még elkell mennem vissza a másik fogadóba, s egy térképet kellene szereznem. Ha eltévednénk, az eléggé érdekes lenne. Főleg, hogy konkrétan nem tudom az utat. De időm van. Eltalálunk valahogy.- *Remélte, hogy ennyi információ elegendő lesz Akira számára. Indulni készült, hiszen sok dolga volt még indulás előtt.*
- Ha biztosan velem tartassz, akkor a Chattali bejáratnál találkozunk. Rendesen csomagolj magadnak táplálékot, és szügséges ruhát -*Ráadásul Akira még étkesebb, mint gondolta, szóval jobb ha egy kicsit többet csomagol.*
- Inkább szerezz Te lovat magadnak. Én biztosan valami tüzes vérűt választanék bárki helyébe, ahogy azt tettem is, de Te elég alvós típus vagy. Ne kelljen annyit szenvedned a lovon, inkább had aludhass rajta, ha arról van szó.-*Lassan felállt, s remélte, így megfelel Akirának.*

- Hmm akkor hamarosan találkozunk. Semmi dolgom nincs itt, ugyhogy....
* Majd vállát megvonta. Elindult felfelé , hogy összepakoljon. Végülis nem sok pakkja volt , csak egy hátizsák , egy tarisznya és egy hosszú , több mint másfél méter hosszú bőrtok. Nem nehéz kitalálni , hogy kard lehet benne , de nem is véletlen volt becsomagolva. Nem is véletlen nem szerette elővenni , sőt ha lehet inkább sosem venné elő.
Eddig simán ment és békésen az utazás. Eddig. *
~ Gyere ismét elindulunk...
* Majd végigsimított a bőrbe bugyolált tokon. Lovat , majd induláskor választ , ugyis jó szeme van hozzá. Mindegy milyen állat , veszély esetén sebességben már felvette velük a versenyt. Az ajtót becsukta és a kardot lassan , kitekerte a bőrből. Ott volt teljes valójában. Hatalmas fekete kardhüvely enyhén meghajlítva. Sokan rettegték ezt a kardot. Még emlékezett a hosszában és széltében kettévágott ellenfelekre. Habár a kard már alapból nagynak számított , Akira alacsony termeténél igazi óriáskardnak számított. Viszont csak a hozzáértő szem ismerte fel a hihetetlen rutint ami a kardot forgatni tudta.*
~ Jajj...ismét elméláztam...remélem nem látlak meg soha.
* Mondta a kardnak , vagyis inkább a pengének. Majd kicsit elfeküdt az ágyon és csukott szemmel feküdt egy kicsit. Mikor eljött az idő , felpattant és elindult a megbeszélt találkozó helyre.*

*Ned'rila minden összecsomagolt, amit a karám körül elrejtett. Lovához fordult, s megpróbálta felnyergelni. De ahogy Vedui meglátta a nyerget, fejét magasra szegte, s idegesen kezdett toporzékolni. Ned'rila az egyik kezében a nyerget tartotta, a másikkal a lovat csitítgatta. Próbálta megnyugtatni, nem sok sikerrel. Közelebb férkőzött hozzá, s feldobta rá a nyerget, majd gyorsan meghúzta alul a hevedert. Most a kantár következett. A kezébe vette, majd lassan átfogta a fejét, már amennyire sikerült elérnie, hiszen sokkal magasabb volt, mint ő. A zablát eleinte próbálta finoman beadni a szájába, nem sok sikerrel, így bekellett nyúlnia hátulra. Még szerencse, hogy nem csődör, legalább nincsenek hátul fogai. Így rögtön sikerült. A kanca rágcsálta egy ideig a zablát, s ideges volt, amiért felnyergelték. Ned'rila megveregette a vállát, s igyekezett oldani Vedui idegességét. A táskáját a nyeregtartóhoz szíjazta, s a szárat megfogta. Úgy vezette a kapuig lovát, s látta, hogy Akira már ott vár rá. Bólintott egyet, hiszen nem rég találkoztak.*
- Ha minden rendben, akkor induljunk is. - *Azzal megállította a lovát, s megpróbált belelépni a kengyelbe. Remélte, hogy feltudja húzni magát elsőre. Egy határozott lendület, s már fent is volt Vedui hátán. Azonban nem sokáig stabilan. A kanca amint Ned'rila a hátára szállt, szetett-vetett ügetésbe váltott, s ágaskodni próbált. A szárat határozottan megfogta, s vissza fogta a lovat, amennyire csak tudta. Biztos volt benne, hogy nem lesz könnyű az első menet Veduival. Így nem lepődött meg nagyon.*
- Kint megvárlak. - *Azzal a fejével az alatta ficánkoló kancára bökött, majd az őrők felé, hogy nyissák ki a kaput. Miután megtették, s nagy csattogás, és kattogás közepette a kapu tárva nyitva állt, Ned'rila elindította vágtába a kancát, s az szélsebesen vágtatott előre. Szerencsére itt egy füves rész volt, így nem veszhetnek el, csak egy pár percre van szügsége Ned'rilának, hogy helyre tegye a kancát. Nem durván, csak határozottan. Neki állt, s vágtáztatta néhány nagy körön keresztül, közben Akirát várta,*

* Mikor meglátta Ned'-et a lovon kicsit elmosolyodott. *
~ Direkte ezt a lovat választotta vagy a ló választotta őt vajon? Hmm...
* Majd miután társa kivágtázott a kapun , lassan elindult ő is . A kapuknál mindig vannak kupecek. Ez most is így volt. Igyekezett a kínálatból kiválasztani a legjobbatt , habár túl nagy elvárásai nem voltak. Nem kötődött a lovaihoz sosem annyira. *
~ Nesze neked jó kis ruhák , meg jobbnál szállók...
* Fájó szívvel csengette ki az értékes aranyakat a lóért de legalább nem pusztul ki alóla pár nap alatt. Már csak valami kaja kell. Jó sok. Eleinte laktató elemózsiát szeretett volna venni de mikor megérezte egy közeli vendéglő finom illatait , nem bírta ki , hogy be ne vásároljon jobbnál jobb sütiket. Miután nem ez megvolt kénytelen volt beszerezni ezeknek a finomságoknak egy külön tarisznyát is , mert több lett belőlük , mint hitte. Ugyhogy külön tarisznyája volt már a sütiknek és külön a normális ételnek. Felült a lovára , hatalmas kardját a ló oldalára erősítette , kicsit stréhen hogy ne akadályozza az állatot de bármikor elő tudja rántani.
Miután ellenőrzött mindent kigaloppozott a hatalmas kapun. Látta , hogy Ned' már kifárasztotta a lovát ugyhogy lassan beérte.*
- Mutasd az utat , te vagy a vezér.

*Jó néhány kört kellett tennie, mire érezte, hogy a kanca egy kicsit megizzadt. Egy kicsit. De még mindig tele volt energiával, akárcsak egy fiatal mágus karja. De legalább fegyelmezettebb lett. Akira épp ebben a pillanatban ügetett ki egy szép, fiatal ló hátán. Illett hozzá. Jó néhány batyu volt nála, s egy kard, melyet csak tünde szemének köszönhetően szúrt ki. Ő is elő vette íját, majd a tegezzel együtt a vállára erősítette. Akár lovon is könnyen használhatja, nem nehezebb, mint a talajon. A szél szerencsére nekik kedvezett, s jól átfújta őket. Elég meleg volt, megint csak. Ned'rila elővette a térképet, amit a fogadós adott neki, s közben el látta pár jó tanáccsal.*
- Az utunkat arra felé vesszük, az erdőkön keresztül megyünk egy ideig, aztán majd meglátjuk. Azt mondják sok veszély leselkedhet ránk, bár én kétlem, de majd figyelünk azért. - *Azzal félbe hajtotta, majd belenyomta a táskájába. A szárat össze szedte, majd lovát az erdei ösvény irányába vezette. Egy ki taposott ösvényre battyogtak, majd hamarosan mind a négyen eltűntek az erdei növényzet relytekeibe, maguk mögött hagyva Chattal városát...*

// Köv. hsz. Vadon Földe-Tájai - Havas - Földe...//
//Köszönöm a játékot...//

*Reggel volt, éhes volt. Lement hát kajálni egyet. Már rég itt tartózkodik Chattalben, már elindulna, de Seyla rosszul lett, ezért nem indulhattak még el. Másik társat pedig nem akar keresni. Úgy volt, hogy együtt menek, akkor együtt mennek. Persze Chris a sárkányával már rég elhúzott.*
~Milyen jó is neki! Ühm..!~
*Aztán eszébe jutott a kis kaland Nexussal, máris nem gondolta szép dolognak, hogy Chrisnek sárkánya van. Na de miközben gondolkodott, -végre normálisabban- kért a pincértől egy kis kaját, majd leült az egyik sarokasztalhoz. Elég sokan voltak. Az asztalok tele emberekkel és egyéb népekkel. De természetesen Chattalban több az ember. Az ő asztalkájánál csak ő ült, de tudta, ha valaki bejön és helyet akar foglalni, akkor csak nála tud. Ez zavarta is őt, de ne sietett az evéssel. Nem idegesíti magát ilyesmikkel. De gondolatai visszaterelődnek a nagy lélekkilépésre és zuhanásra, meg repülésre, meg sárkánnyal dumálásra és a majdnem betojásra és a kis híján meghalásra. Kicsit el is mosolyodott, de még mindig haragudott Nexusra. Seylára meg egy igazi őrültként gondolt. Kicsit megváltozott a véleménye a nőről a történtek óta.*
~Egy kerékkel kevesebb van neki.~
*Az elé rakott sört kortyolgatja éppen.*

*Akira nemsokkal a fiú leüllte ütán érkezett meg. hosszú útról jött vissza. nemrég mikor "felfedező útra" indúlt jócskán eltévedt. volt már szinte mindenütt, persze ezt csak ő gondolta így és annyiban igaza volt, hogy nagy terepett járt be. Volt elfeknnél, egy óriás erdőben, ahol beszélő pillangókat láthatott, és a sárkánylovasok szálláshelyén is. itt történt vele a legnagyobb, és egyben a legveszélyesebb kalandja. majdnem agyonlapította a kőzuhatag, amit egy narwyn nevű sáárkány okozott, és mindennek tetejébe, Alex, majden "öngyilkos" lett elhamarkodottságában. azért a fiú nem akart meghallni, csak épp akira után ugrott a toronyból. Mikor elment onnan, a fiú akkor is az ágyat húzta, hiába erősködött, hogy kimegy, elnyomta az álom. a lány már nem érezte fontosnak ottlétét, így folytatta, az útját. Szivesen megvárta volna, hogy alex felkelljen, de valami mégis indulásra késztette. talán a sok élmény. Mivelhogy egy ideje, sehova se tudta rakni, hogy gondolatban csevegett egy sárkányyal. alex immár biztonságban volt, és az utat is megtudta visszafelé, így egy két nap, és újra a fogadóban lehetett. bement, és az lső szabad helyre lehuppant. A pincért elöbb vette észre mint a mellette iszogató Swordot. kért valami evest meg innivalót, ugyanis le volt égve.*
~talán ennyi elég lesz, csak kell ennem valamit!
*Aztán megfordúlt. kissé csapzott haja, furcsán állt, és az út pora mondjuk, hogy eléggé meglátszott rajta.*
-Ááá, heló, sword. Te még mindig ? bejártam Evolyrant és te még mindig ebben a fogadóban csücsülsz!-* Hírtelen felnevetet. szívbóől jövő kacaj volt. végüli a legszebb öröm a káröröm. nem akrta megbántani a fiút, bár valószínű sikerült neki, csak tényleg nem számított a társaságára.*

*Hirtelen melléhuppant valaki. Majdnem mellényelt. Nem mintha megijedt volna, csak váratlan volt ez az új ember. Na de jobban megszemlélte a hölgyeményt és máris eszébe jutott, hogy már egy hete valamikor már látta. Sandán elmosolyodott.*
~Az egyik Akira a sok közül.~
*Csak hallgatja a nő össze-vissza beszédét. Persze kicsit rosszul esett neki, hogy a csaj miket mesél neki, de igyekezett nem foglalkozni vele. Nem is köszönt, csak válaszolt.*
-Amikor találkoztunk, nem a fogadóban csücsültem. És hidd el, jól érzem magam itt. Legalább nem találkoztam veled össze véletlen... eddig a percig.-
*Mondta flegmán, bár egy kis rosszakaratot is belevegyített arckifejezésébe, de valójában örült, hogy egy ismerős fejet lát. De aztán be is fejezte a reggelijét. A söréből kevés volt, rendelt még egyet.
Aztán csak nézte, ahogy Akira kanalazgatja az olcsó levest. Erre fel is húzta a szemöldökét.*
-Nocsak, nocsak. Csak nem le vagyunk égve?-*Muszáj volt visszaadnia az előzőt.*

*Határtalan boldog volt...eddig a pillanatig. A lány sajna mindenen felkapja a vizet, és ez sem vot kivétel.*
~Ha, nemhiányoztam neki., Na és?~
-Nem véletlen..*Kapaszkodott meg a szóban*- Nem volt hozzád túl sok kedvem!
*Aztán bejött a fájó kérdés. Szép lassan megállt a kanál a kezében, és Swordra emelte tekintetét. Olyan komoran, hogy a fiú azt hihette mindjárt előrántja a kardját de a lány meggondolta magát és elmosolyodott.
-Jól van, visszakaptam. Remélem elégedett vagy, na de most már ássuk el a csatabárdot, hiszen nincs rá semmi ok!
*Majd jól meg is veregette a vállát, (persze mosolyogva), amitől a fiú kezében lévő sör kilötykölődött. Akira tudta, hogy ez nem a leg erényesebbmódja a visszaadási lehetőségeknek, de maga se értette miért, szerette ugratni ezt a fiút.*

*Figyelte a szövegeire a nő reakcióját és persze magában mosolygott. Az utóbbi talán túl durva volt. Mármint, amit a férfi mondott. Majd a nő beszédének folytatása ledöbbentette, de nem látszott rajta, csak felvonta a szemöldökét.*
~Még hogy nincs is rá ok?!~
*Közben megveregette a vállát a nő mosolyogva... a sörből kevesebb lett.*
-Nincs rá ok? Te kezdted.-
*Mondta olyan semmilyenül. A sör szerencsére a ruhájára nem ment, csak az asztalra. A mellette levő szalvétával feltörölgette a pocsolyát. De erre már nem volt kedve reagálni. Csak feltett egy újabb kérdést.*
-Mért jöttél vissza? Mért nem maradtál Evolyranban?- *Ezt teljesen komolyan kérdezte, nem cikizésből és semmi hátsószándéka nem volt. Egyszerűen csak vitte tovább a beszélgetést.*

*A lány elbigyesztette a száját, és a levesét kezdte bámulni.*
~Hát, lehet, hogy én kezdtem. de, mégis...ennyire érzékeny lenne?~
*Majd a kiváncsi kérdésre újra elmosolyodott. Az is látszott az arcán, hogy készül valmire.*
~Fel kéne vidítanom, már ha látszik rajta, hogy egyáltalán mit gondol.~*közben a fiúra, nézett. szomorúnak, vagy legalább is unottnak látta. Most újra elmosolyodott, de egészen másképp. kedvesen, mintha egy barátot hívna el valahova.
-Csak úgy,* aztán hozzá tette viccből és remélve, hogy Sword nem veszi komolyan*-meg aztán ez a legolcsóbb fogadó!
*És széttárta a karját.*
-Nem akarsz egy kicsit, kitörni, innen? Nem mintha tudnám merre menjünk, de nemrég vettem egy térképet, és gondoltam, útnak indulok....újra.
*Azal elővett, egy nagy négyrét hajtott papirost, amin elég precízen fel volt tüntetve evolyran tájai.*

~Jah, a legolcsóbb.~
*Aztán figyelni kezdte a térképet. Elég jó az emlékezetképessége, szal ha nagyon megfigyeli a térképet, akár sok mindent meg is tud jegyezni rajta. De a kérdésre kénytelen volt nemleges választ adni.*
-Hmm... kössz az ajánlatot, de megvárom Seylát. Úgy volt, hogy együtt megyünk, most rosszul van. Nem megyek el nélküle.-
*Mondja határozottan a választ. De a térkép nagyon érdekli.*
-De azért szívesen meghallgatom, hogy merre jártál. Akár meg is mutathatnád a térképen.-
*Majd figyelt a nő válaszára.*

*Elősször arra gondolt, hogy elteszi a térképét és folytatja a levesét, de...nem vitte rá a szíve. főleg mikor a fiú, megkérte, hogy meséljen neki.*
-Na jó, akkor....-*és a térkép felé fordult, majd rábökött egy városra*-. E mmellett vesztettem el végleg a fonalat. egy erdőben, majd megtámadtak. Ki akart rabolni néhány fúrcsa alak.* Itt megállt, látni akarta sword kifjezését, de mivel semmit se olvasott le rólla folytatta.*-Jól helyben hagytam őket!- Nevette el magát.-De mivel nem tudtam hol vagyok, nem volt túl sok haszna. Így találkoztam a másik Akirával. Ennél a vízesésnél.-mutatott rá a térképen- ők vittek be a városba, ő meg egy barátja. ide, Látod? Morilindë, az Elfek városába. tehát ő egy elf. Majd ide, a ragyogó tölgyesbe vetődtem, persze akkor még nemtudtam mi a neve. ez az erdő tele van varázslatos lényekkel. és a nevét nehiába érdemelte ki. Szinte ragyog.-*Ezt is olyan lelkesedéssel mondta, hogy nem volt kétséges, hogy igaz.*-Majd feljutottam a sárkánylovasok várába. húú, gyönyörű. Sajnos itt egy barátom megsérült. de ez sem volt akármi. A legmagasabb toronyról esett le, és mégis cask a fejét ütötte be. Nemhiába sárkánylovas! Engem is majdnem szétlaított egy sziklatörmelék, de a kardom kisegített.
*Azzal rácsapott kedves kardjára az oldalán mutatva, hogy ez a legjobb kard a világon. Egy darabid eljátszott a gondolattal, hogy elmondja Narwynnal történt beszégetésüket, de a végén kihagyta.*

*Figyelmesen hallgatta végig Akirát, és szemével követte a térképet. Igyekezett minél több mindent a fejébe vésni. Rezzenéstelen arccal követte az eseményeket. Látta, hogy néha Akira várja a reakciót, de ő nem tudott mindezekre mit reagálni. Persze érdekes volt számára Akira kalandja. Viszont amikor a sárkánylovasok fellegváráról lett szó, kicsit elkomorodott. Hát mit lehet mit nem tenni? Megint csak az "édibédi" Nexus esetre tudott csak gondolni. Egy hete történt az egész, de nem tudja kiverni a fejéből. Talán Seyla rosszulléte az utazás következménye. Majd mikor a nő befejezte lelkes beszédét Declan is "megszólalt".*
-Ühüm...- *Alias értem. Kisebb csend következett. A férfi még mindig a térképet leste. Megnézte melyik út lehet talán a legrövidebb Chattalból Evolyranba. Bár még ő maga is csodálja, már lemondott arról, hogy minél hamarabb elmenjen a városba. Kezdett lehiggadni és lenyugodni Casve keresésével kapcsolatban.*

*Chris már kezdett elég morcos lenni, hiszen Celestin már jól lakott délelőtt, de ő még mindig nem evett egy falatot sem. Így utasította a sárkányt, hogy keressenek valami kis fogadót egy közeli faluban. Mivel nem ismerték annyira a terepet, visszatértek Chattalba. Ezt a helyet már ismerték, és Chris is örült, hogy ide jöttek vissza.*
~vajon Seyla és Sword itt vannak még?~*gondolta magában a fiú, hiszen nem tudta, hogy elindultak-e már Evalyronba, vagy még mindig itt időznek.*
~remélem nem ránk várnak...~*gondolta kissé ijedten a fiú. Leszálltak egy közeli erdőbe és Chris ott hagyta Celestint.*
~ha bármi van, majd szólok, maradj gondolattávolságban!~*mondta a sárkánynak. Megsimogatta, majd elindult be a faluba. A fogadó felé indult. Már járt ott és kellemes helynek találta, így elhatározta, hogy ott fog megebédelni. Ami vélhetőleg nagy adag lesz, hiszen benne lesz a tegnap esti vacsora és a ma esti reggeli is. Elmosolyodott.*
~örülhet majd a kocsmáros, hogy sokat fogok fizetni~*gondolja vigyorogva Chris és megtapintja a kis erszényét, amiben megcsörrennek az aranytallérok. Ahogy betér a Fogadóba, két ismerőst pillant meg: Sword és Akira beszélgetnek egy asztalnál. Chris elmosolyodik és úgy dönt, csatlakozik hozzájuk. De korgó gyomra egy percet sem tud várni, így egyből a pulthoz megy.*
-Üdv! Egy hatalmas adag húst szeretnék, valami körettel és egy kancsó borral - adja le Chris a rendelést és 5 aranypénzt dob a pultra. Rávigyorog a kocsmárosra, majd Swordék felé indul.*
-Helló! - köszönti az ismerősöket. Habár Akirával még nem sokat beszélt, a lányra mosolyog. Swordnak pedig küld egy fölényes vigyort.*
-Hogy vannak a sebeid? - kérdezi Chris a férfit és alig bírja visszatartani nevetését. Egy hatalmas vigyor ül ki az arcára. Úgy dönt, Akirát nem kérdezi meg a sárkányról - hiszen nincs is köze hozzá, na meg Sword előtt nem biztos, hogy okos dolog lenne sárkányokról csevegni. Ha esetleg a lány felhozza a témát, akkor persze kérdez. De addig nem.*

*Most mit mondjon Sword "reagálására2? SEmmit, de azért az látszott, hogy az érdeklődését a kaland íránt felkeltette. Semmi unott kép vagy ehhez hasonló, és ez jól esett a lánynak. Aztán beköszön az a fiú akit a várnál ismert meg.*
~Mi is a neve? Mi,...a..áh, Christopher.
-Szia Chris.
~Remélem szólíthatom így.~
-Mit is mondtál az elöbb? Megsérült?-*Mondta volna, hogy Sword a jobb érthetőség kedvéért, de olyan rosz hangzása van. Meg aztán tuti, hogy családnév. Majd Swordhoz fordúlt.
-Mi történt?-*Annyira szeretett volna egy megjegyzést fűzni, hozzá, de az hiba lett volna. Őszintén tudni akarta, hogy mi történt a fiúval, és a megjegyzés csak ezt akadályozta volna meg.*

*Na a csöndet megzavarta egy ismerős.*
~Apám! Pont eszembe jutottál te!~
*Sandítja el magát. Chris leül, majd hallgatja.*
~Hogy mi?! Minek hozza fel a sebeimet?! Kicsit gáááz! Most mit válaszoljak?~
*Hát igen. Elég ciki volt az az esés a lóval. Ráadásul most Akira is kíváncsi. Na ha nem ő mondja meg, akkor Chris még cikibben fogja a nőnek elmesélni. Így Decnek valamit válaszolnia kell.*
-Kössz! Szegények haldoklanak.- *Alias gyógyulóban vannak a sebei.*
-Ahh... semmi érdekes. Khrm... csak... a vizes sárban megcsúszott a ló. És... ledobott magáról.-
*Szépen kiszépítette a mesét. Nem akart sem keménykedni, hogy majdnem meghalt, mert a ló át is ment rajta, sem pedig megszégyenülni, hogy nem ledobta a ló, hanem szépen lezúdult róla. *
-Na de te Chris, merre csavarogtál? Nem úgy volt, hogy együtt megyünk Evolyranba?-
*Gyorsan terelte a szót.*

*Chris elhelyezkedik az asztalnál, majd a kocsmáros lassan meg is hozza az ételt és az italt, amit kért.*
-Még két poharat kérek szépen! - mondta, mire a kocsmáros sóhajtott egyet és egy szitkok motyogva odahozott még két poharat.*
-Ha már itt van, tölt is nekünk? - kérdezte Chris egy kedves, bájos vigyorral az arcán, majd Akirára kacsintott. Aztán enni kezdett.*
-Ennek örülök. Már azt hittem, feldobod a talpad. elég csúnyán néztél ki! - mondja Chris tetetett aggódással.*
-Eltűntem? nos igen. Volt egy kis... khmm. dolgom...-*motyogja és Akirára sandit. Reméli, hogy a lány nem szólja el magát, hogy biztos a sárkányával volt.*

~jó, csak egy kis sérülés, semmi, baj. Nem is látok sebet rajta. de már annyira mehetnékem van!
-Huh, tudjátok, nem vagyok egy ülő tipus. aszthiszem kipróbálom az új térképemet. tényleg, te még nem is tudsz rólla Chris..
*Azzal elővette a téképet.*
-Te biztos ismered Evolyrant. Bár biztos vagyok benne, hogy nem hibás, de én mégiscsak új vagyok itt. Nem néznéd meg?
*a fiú elé tolta a nagy papírt. rámosolygott, majd a térképet kezdte nézni.*

*Már majdnem megijedt, amikor Chris mondta, hogy milyen nagy sebei voltak, de amikor Akira azt meg sem hallotta, akkor már megnyugodott. Nem szerette nagy dobra verni a dolgait. Nem szokta meg, hogy aggódnak érte. Nem is szerette. Bár, amikor Seyla gondoskodott róla és ő gyógyította meg, akkor az jól esett neki. De az már a múlté. Azóta voltak már vitáik. Na meg a sárkánykaland.*
~Tuti abba betegedett bele Seyla.~ *Mivel a többiek nem foglalkoztak már vele, így megitta azt, amit az új poharába kapott, és csak nézett ki a fejéből. Őszintén szólva most jól érezte magát a társaságban, bár az életben soha ki nem mutatná ezt.*

*Chris Swordra pillant, aki csak csendben ült a helyén és ivott. A fiú elvigyorodott, majd hogy feldobja egy kicsit a srácot ő is felemelte a poharát.*
-Sword gyógyulására! - mondta vigyorogva és Swordra kacsintott. Majd mikor Akira elé tolta a térképet, megszemlélte.*
-Még soha nem jártam Evolyranban, szóval nem tudom. De... - akadt meg a szeme egy iráson és közelebb húzta maga elé a térképet -
-Mutasd csak! - szemlélt meg egy irást.*
~Sárkánylovasok Fogadója~*olvasta az irást.*
~nahát. Lehet, hogy ott találnánk valakit. Celestin! Nézd csak! ~*hivta sárkányát és elküldte neki a tárképnek azt a részét, amin megakadt a szeme.*
~Furcsa. Ha Evolyranba megyünk, feltétlenül meg kell nézzük ezt a helyet~*mondta a sárkánynak, aki csak bólintott egyet. Lehet, hogy a többiek rájöttek, hogy mit néz Chris annyira a térképen, mert elég egyértelmű az irány, amerre néz. Aztán felpillant Akirára.*
-Nem tudom. Nem vagyok ismerős azon a környéken. De Azt hiszem mi khmm. - köszörüli meg a torkát, majd Swordra sandit.*
-Én is Evolyran felé tartok... - jegyzi meg.*

* Egy elsötétített szobában ébred. Felül az ágyban, s azt veszi észre, hogy a bevetett ágy tetején fekszik, ugyanabban a ruhában, amiben még a lélekutazást tette meg. A fejét fogva hanyatlik vissza az ágyra, s csak magát tudja szidni, amiért ilyen elővigyázatlan. Tudhatta volna, hogy ennyire kimeríti.... Még ha minden óvintézkedést meg is tett.*
- Francba! Fel kéne kelni....
* Kinéz az ablakon, de csak a sötét függönyt látja. Így nem tudja behatárolni, hogy milyen nap is van. Vagyis hogy milyen napszak. (nem mindegy....) Nagy sóhajjal feláll, s belenéz a kis asztalon lévő táskájába. Minden benne van.... Még ugyan kicsit álmos, de majd a lovak megteszik a magukét.
Fején átveti a táskát, és leviharzik a lépcsőn a fogadó kajáldájába. Ha nem lesz ott Dec (mert ugyebár úgy volt, hogy elkíséri őt evolyranba), akkor bekap valamit, vár egy picit, és ha akkor se lesz ott, akkor... max. szól a fogadósnak és elmegy egyedül. Már nem halogathatja tovább. Sajnos.
Csak az utolsó lépcsőfokban botlik meg a lába....*

-Sword gyógyulására! jut eszembe, van másik neve is Swordnak? mondjuk egy keresztnév?-*s ránéz kérdőn a fiúra.. Nagyon szeretné már elhagyni, hogy állandóan Swordozza. Chris beszámolója a térképről nem teljesen kielégítő, de mit tegyen.*
~most akkor jó, vagy nem jó? Nem mindegy? majd megtudom!
*Arra hogy feltétlenül el kel menniük a abba a fogadóba, csak annyit mondott, hogy szivesen. ő úgyis most inkább felfedezi a helyet, neki aztán bármi jó.*

*Figyeli az asztalnál ülőket. Aztán Chris az egészségére iszik, majd Akira is.*
-Declan.- *Böki Akirának a nevét. Elvileg Chris már tudta a keresztnevét. Majd felnézett, nem tehetett róla, hisz Seyla jött lefele a lépcsőn. Sőt. Megbukott /szokása szerint/ az utolsó lépcsőfokban. Szerencsére nem esett hasra, de majdnem. Megkapaszkodott a korlátban. De Declan reflex szerűen felállt. Persze tudta, hogy késő lenne odarohanni, hogy el ne essen a hölgyemény, de hát a reflex az már csak reflex. A mellettük lévő asztalnál egy szék megüresedett. Declan az ő asztalukhoz tolta majd bökött Seylának, hogy üljön le. Majd az leült. Se szia, se puszi, Declan a lényegre kérdez.*
-Jól vagy?- *Kérdezi komolyan és már majdnem aggódóan.*

*Chris lehúzza a pohár bort, majd folytatja az evést, hiszen a gyomra jelzett, hogy még mindig van mit pakolni bele, van benne hely. Nekiáll az evésnek, majd egy hangos csattanást hall. Felnéz és Seylát pillantja meg, aki éppen lezúg a lépcsőn. Chris nevetni kezd, de megpróbálja köhögésnek álcázni és gyorsan iszik még a poharában lévő maradék borból. Majd Akirára pillant.*
-Szia Seyla! - köszönti a lányt vigyorogva.*
-Hogy vagy? - kérdezi a lányt.*
-Bort? - emeli meg hivogatóan a kancsót, majd int egyet, mire a kocsmáros ismét megjelenik egy pohár borral. Chris mindenkinek tölt és elvigyorodik.*
-Seylára, aki nem törte ki a bokáját! - mondja vigyorogva és Seylára kacsint.*

* Még idejében megkapaszkodik a korlátban, mielőtt előrefelé eltaknyolna. Körbenéz a teremben és ismerős arcok után kutat. Legjobb barátja, Mázli úgy látszik, ismét a segítségére sietett. Nemcsak hogy nem esett orra, még Declan is abban a körben üldögél, ami csupa-csupa ismerős arcból áll! Ez több mint csúcs!
De azért nem kerüli el a figyelmét Chris félig-meddig elfojtott röhögése, miközben az asztaluk felé sétál. De díjazza. Örül neki, hogy ő legalább viccet csinál a bénázásából.*
- Sziasztok! De szépen összegyűltünk...
* Chris széke mellett elhaladva összeborzolja a haját, hogy azért mégsem felejti el a "köhögést". Sem mást. Magában eldönti, hogy nem ronthatják el a kedvét. Még ha akarják, se.*
- Kösz Clivee. Jól vagyok. -*ül le az odahúzott székre. Eléggé meglepte a viselkedése, de nem szól. Helyette Akirához fordul.*
- Mi újság, Angyalkám?
* Iszik a borból. Ezek szerint magára.*

~Köszi. Legalább rám néznél.~
*Minduntalan elmegy a kedve valami apróságtól, mint most ez a modor, de ahogy jön általában el is szál, és már mással foglalkozik. Mint például Seyla belépője.*
~Még jó, hogy nem vágódott el.
*Neki is feltűnik Chris félig a pohárba fullasztott nevetése. Emiatt majdnem ő is elröhögi magát, és így összenéznek Chrisel. Vidám kuncogás. Aztán a fiú köszöntőt mond, megint. közben Akira Declan elöbbi viselkedéseén morfondírozik.*
~Az tuti, hogy Declan és Seyla közt van valami! *Dönti el magában.*
~Angyalkám! Na neee, nem fogja abbahagyni.
-Semmi különös, vagy is de. csavarogtam egyett.-*mosolyodik el*-de hívhatnál inkább Akirának. Arra biztos odafigyelek. az angyalkámért nem vállalok felelősséget.

*Most megint isznak*
~Ez le akar minket itatni? Elég jó kedvében van ahogy látom.~ *Morfondírozik Chrisen. De elmosolyodik és ő is iszik Seylára. És az el nem törött bokályára. Annak örült, hogy jól van de a Clivee-n egy kicsit elkomorodott.*
~Kössz, nagyon kedves vagy! Ennyit rólad!~
*Most tényleg haragudott rá. Elrontotta a jó kedvét. Azért ez szemétség volt Seylától. Majdnem azért halt meg, mert Clive-nak szólította, bepörgött és ezért ment a viharban a lóval. Megmondta, hogy ne nevezze annak. De ha már 4szem közt vannak, elviselhető, de mindenki előtt beárulni ezt a szeretett nevet, amit csak egy szent mondhat ki. Az pedig Casve. Bár már Seyla is kimondhatja csak nem mások előtt. Szóval nagyon dühös volt a nőre. De nem szólt semmit, csak csalódottan és mérgesen nézett a nő szemébe. De nagyon mélyen belenézett a szemébe. Közben ezt sugallta neki.*
~Te szemét! Ezt még megbánod. Ez azért nagy szemétség volt tőled.~
*Szóval elég komor képet vágott, és mondhatni megsértődött. De olyan férfias megsértődéssel és komoly megbántódással. Sajnálta, hogy legalább ebben az egyben sem veszi komolyan őt a nő. Aztán figyelte a két nő beszélgetését.*

» 1. A vámpír fogadó
» 05. Hullócsillag Fogadó
» Varázsbot fogadó