03. Kerti Pavilon

Tárgy: 03. Kerti Pavilon Kedd Dec. 23 2014, 10:43

Varázslatosan szép virágok,
s fák között
nyújt pihenést
az elfek kerti pavilonja
mindenkinek,
ki sokat talpalt már ma.
Félre vonult bálozók,
magányban
vagy társaságban
múlathatják idejüket
a békés helyiségek legszebbikében.

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 06:41

Elismerő pillantással mérte végig a kerti pavilont. Igaz volt néhány apróság, amiket ő azért másként valósított volna meg a helyen de, mint tudjuk, ez az alkotás nem myrte kéznek köszönhető. Ettől függetlenül elismerését fejezte volna ki annak, ki megalkotta ezt a helyet. Igazi elf remekmű volt, ezt egyértelműen elismerte.
A pavilon belső mintázatát tanulmányozta mikor halk neszeket hallott. Az érkező irányába fordult, s csak akkor lepődött meg igazán amikor meglátta, a hófehér hajfürtöket kikandikálni a színpompás virágok és virágzó fák szirmai közül. A bál kezdete óta más fehér elfet még csak véletlen sem látott itt. Egyértelműen kizárhatta hát annak lehetőségét, hogy nem az a nő közeleg, kivel volna némi megbeszélni valója.
Igazság szerint megfordult fejében az álcázás gondolata, hogy talán valaki külsejét kölcsön kellene vennie de, ezt hamar el is zavarta gondolataiból. Mitryas sosem volt álszent, mások mögé rejtőző. Ezen túl az is érdekelte, hogyan fog reagálni a nő az ittlétére. Tagadhatatlan, hogy némi izgatottság lett úrrá rajta, ám ezt betudta annak, hogy szerette volna elkerülni a csetepatét az elfeknél, hiszen az diplomáciai bonyodalmakhoz vezetne.
Így aztán nyugalmat sugárzóan állt egy helyben és várta az érkezőt.

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 06:52

Gondolataiba merülve érkezett a pavilonhoz, s már csaknem a közepéig jutott mire feleszmélt, hogy nincs egyedül. Meglepett, talán némileg riadtnak is mondható tekintete a szemközt álldogáló myrtére vándorolt.
Hirtelen nem is tudta, most mihez kellene kezdenie a helyzettel. Nem tudhatta, hogy netán a másik vár valakire, esetleg egy nőre, és meglehet, ő csak zavaró tényezőként lenne itt most jelen.
Mégsem hátrált ki bocsánat kérés rebegése közepette. Nem... Alaposabban szemügyre vette a szőke hajú myrtét - ami már önmagában meglepte, mivel még sosem látott szőke hajút annak a népnek tagjai között - , aztán gondolt egyet és bólintással üdvözölte.
Ahogy elnézte a férfit, nem lehetett valami idősnek nevezhető, na meg meg kellett hagynia, hogy kimondottan jóképűnek számítana még elfek között is. A lány szavai mégsem árulkodtak az efféle gondolatairól.
- Elnézésedet kérem, ha megzavartalak.
Maga sem tudta miért de, valahogy némi hallgatásos hatásszünet után szólalt meg újra.
- Ha vársz valakit, akkor magadra hagylak, ám ha nem így volna, maradnék.
Végig gondolva szavait igen kellemetlenül érezte magát, hiszen talán a myrték között ez valamiféle szándéknak is tűnhetne. Igaz, nem ismerte annyire ezt a népet. Ezt az is alátámasztja, hogy még arról sem volt tudomása, hogy léteznek egyáltalán szőke hajúak is közöttük. A szemben álló öltözéke és meglehetősen finom arcvonásai mind arról árulkodtak, hogy ez bizony egy myrte.

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 07:04

Igaza volt. Minden eshetőséget kizáróan valóban az a fehér hajú elf sétált be elé, kit már oly sok hónapja próbált megtalálni. Erre mit adnak az istenek? Hát egy bál kellős közepén sétál be éppen Ő a mesterhez.
A lány tekintetét elkapva hallgatta mit is mond.
- Elnézésedet kérem, ha megzavartalak. *hangzott a lágy hangú illemszöveg*
Még egyszer alaposan végig mérte a szeme előtt állót és egyértelműen úgy tűnt, hogy azzal a bizonyos behatolóval van dolga. Bár érdekesnek találta a jelenlétére adott reakciót. Józan ésszel átgondolva bárki menekülőre fogta volna a dolgot, akkor hát ez az elf miért állt most úgy előtte, mintha az életben soha nem látta volna? Pedig volt bőven ideje a myrtének akkor alaposan megnézni magának és megjegyezni, mikor felfordulást csinált a kastélyban.
- Ha vársz valakit, akkor magadra hagylak, ám ha nem így volna, maradnék. *jött a következő mondat*
Mitryas erre a rá tapadó tekintetbe fúrta sajátját, s bár igen csak meglepte a nő viselkedése mégsem állhatott ott némán, mint egy hal.
- Már megérkezett.
Jelentőségteljesen nézett rá, hátha abba hagyná a megjátszását annak, hogy nem tudja kivel áll szemben. Mert nem érezte magát olyan hülyének, hogy ilyen kis játszadozással fel lehetne ültetni. Úgy döntött, egyelőre kivárja, mit is kezd a képtelennek tűnő helyzettel a fehér hajú.

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 07:11

Annyira határozottan, s talán még elszántan is nézett rá a férfi, hogy csaknem kezdte magát zavarban érezni a szavaitól. Nem értette, hogyan érthette, hogy már megérkezett. Hiszen csak ő volt itt rajta kívül. Arról meg nem volt tudomása, hogy rá várt volna.
Nem is akart igazán bele gondolni a mondat értelmébe, mert nem látott benne túl sok értelmet. Aztán felötlött benne, hogy talán nem is várt senkire, de nem veti meg egy nő társaságát, és arra célzott netán, amire inkább nem is gondolna? Attól még úgy érezte, hogy tisztáznia kell a helyzetet.
- Ha bármi félre érthető lett volna a szavaimban feléd, hát most elnézést kérek érte... *vizslatóan pillantott a sötét szemekre* - Nem állt szándékomban semmiféle "olyan" közeledést mutatni, melyre esetleg utalhattak szavaim.
Igaz, ő nem emlékszik, hogy félreérthetően fogalmazott volna de, sosem lehetett tudni más népeknél mit is okozhatnak szavai.

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 07:24

- Nem állt szándékomban semmiféle "olyan" közeledést mutatni, melyre esetleg utalhattak szavaim. *hangzott a döbbenetes dolgot feltételező mondat*
Mitryas megütközve nézett az elfre de, aztán lassan széles mosoly jelent meg arcán amit rögvest nevetés követett. Nem sokáig tartott ez nála, csak annyira váratlanul érte, hogy félre értette a szavait, hogy nem állta meg nevetés nélkül. De hamar abba is hagyta.
- Elnézést, csak a helyzeten mulattam ennyire.
Úgy gondolta, talán ezzel akarja meggátolni a kínos beszélgetést.
- Nem állt szándékomban "olyan" módon közeledni feléd, pusztán csak egyszerű választ adtam.
Pár lépéssel közelebb ment, meghajolt. Úgy döntött bele megy a játékba.
- Mitryas Hythamorys volnék... A Myrte Mester. *kiegyenesedve nézett a lányra* - Benned kit tisztelhetek?
Hát legyen - így gondolta ekkor. Legyen úgy, hogy játszanak egy kicsit de, ez nem jelentett azt, hogy elkerülheti a másik a számon kérést.
Mitryas megint végig mérte a lányt és magában megállapította, hogy ha más volna a helyzet akár még szívesen is várt volna rá "olyan" szándékkal. Azért az a magyarázkodás annyira magával ragadónak tűnt, hogy pillanatnyilag nem is akarta elrontani a helyzetet.

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 07:36

- Nem állt szándékomban "olyan" módon közeledni feléd, pusztán csak egyszerű választ adtam.
Hát az ilyen helyzeteket annyira tudta utálni. Leginkább azért, mert akaratán kívül is lángba szokott borulni tőle az arca. Már most érezte, hogy elvörösödik a férfi szavai hatására. Fejét hát kissé lehajtva állt ott tovább, némileg zavartnak tűnhetően.
A myrte közelebb lépett hozzá.
- Mitryas Hythamorys volnék... A Myrte Mester... Benned kit tisztelhetek?
Az utolsó mondatokra újra felkapta fejét. Nem akarta elhinni, hogy éppen egy rangos személlyel kellett ezt a közjátékot megejtenie. Ha ennek híre menne, akkor bizonyára Paladyr úrnő a saját kezével fogja szorítani a torkát, amíg csak lélegzik. Nem volt mit tennie, valahogy helyre kellett hoznia a dolgot.
- Hiswa a nevem... és elnézést kérek a félreértésért mester. *ezúttal mégsem hajolt meg, hanem egyenesen a fekete szemekbe bámult* - Sajnálom, nem állt szándékomban megsérteni a tudatlanságommal.
Hát ezt a részt is utálta az elfek birtokain. Mert mindenkitől olyan szinten kértek bocsánatot, mintha valós veszélyforrást jelentenének a népükre nézve.

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 07:48

Már-már mulatságosnak ítélte a helyzetet. Na meg még szinte a füle tövéig el is vörösödött az elf, ezt még a vak is látta volna, Mitryas meg pláne jól látta. Furcsa mód mégis úgy hatott rá a másik állítólagos játéka, mintha egyáltalán nem megjátszaná magát. Olybá tűnt neki, hogy talán valóban nem emlékszik rá. Hát azért ennyire feledhetőnek nem érezte magát. Pláne úgy, hogy még szemtől szemben is álltak a kastélyában.
Elérkezettnek tartotta az időt a tiszta játékra. Elég volt az ártatlanság külsejéből.
Mitryas tekintete hirtelen hideggé válva tapadt az elfre.
- Nem érzed úgy, hogy ideje volna felhagyni azzal, hogy úgy teszel mint aki sosem látott?
Egyértelmű kérdőre vonás volt ez, s már a nő sem játszadozhat tovább, ebben biztos volt. Eddig tartott a myrte türelme.

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 08:04

- Nem érzed úgy, hogy ideje volna felhagyni azzal, hogy úgy teszel mint aki sosem látott?
Vészharangként kondulva tolultak a myrte szavai tudatába. Szemeiben a megdöbbenés csupán egy pillanat erejéig volt csak látható. Mikor megszólalt, hangja fagyosan csengett a pavilonban.
- Az egyedüli, amit érzek az az, hogy ha nem a myrte mesterrel állnék szemközt, meglehet nem örülnél az ittlétemnek többé.
Ezúttal rajta volt a sor, hogy közelebb lépjen hozzá. Ezt is tette. Az sem hozta zavarba, hogy a myrte jócskán magasabb tőle. Elvégül ő nem tiszta vérű hóelf, hogy a magassága szembe ötlő legyen. Mégis metsző hideg hanglejtéssel szólt a férfihoz, akinek még így is a szemébe nézett.
- Hidd el, adott esetben ha láttál volna engem valaha is, hát most nem állnál itt előttem.
Meglehetősen megkapó látvány lehetett azért a külső szemlélőnek, hogy a nem kimondottan magasnak nevezhető, törékenynek tűnő testű elf bizony bátran ott állt a sokkal magasabb férfi előtt, mintha csöppet sem látna esélyt arra, hogy legyőzze ez a szőke myrte.
Tudta, szavai egyértelmű fenyegetést hordoztak magukban de, éppen ez is volt vele a célja.
~Te nem tudod, kivel kezdesz.~

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 08:17

Még hogy nem állna előtte? Mitryas meg sem döbbent már ezen a reakción na de, hogy azt feltételezze ez a lány, hogy képes lenne vele végezni. Az még neki is viccesnek tűnt. Igaz, most csöppet sem volt kedve nevetni.
Az elf közelsége mégis valamit kiváltott belőle, amit talán nem is kellene. Hiszen ez csak egy elf és nem myrte. Viszont volt ebben a tőle sokkal alacsonyabb nőszemélyben valami vadság, amit úgy tűnt, eddig megpróbált elrejteni előle. Talán mindenki elől rejtegette eddig?
- Fenyegető szavakkal semmire sem mész. A szavak csak puszta és jelentéktelen szavak maradnak.
Lentebb hajolt, hogy az elf fülébe súghasson.
- Ugyan mihez is kezdhetnél TE velem? Hiszen a kastélyban is tehetetlen voltál.
Eztán megint kihúzta magát és fölényesen nézett le Hiswára.

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 08:27

Ha kimondottan illemtudó, jólnevelt elf lett volna, akkor most hátra arcot vágna és sértődött ábrázattal vonulna vissza a bálozók közé. De neeem. Ő nem volt az az elf, aki megfutamodik egy fölényeskedő alak elől.
A másik meg az, hogy fogalma sem volt miről beszél, miféle kastélyt említ. Hiszen soha életében nem volt ezzel a férfivel egy kastélyban. Ha úgy lett volna, lehet már rég nem élne ez a pöffeszkedő myrte.
Hiswa kihúzta magát amennyire az csak lehetséges és rideg szavai fagyosan jöttek elő szájából.
- Ha csak egy myrte lennél... megölnélek. *és ezt olyan metsző hideg hanggal mondta, hogy ha lehetséges lett volna, még a fák szirmai is megfagynának körülöttük* - Azonban szavamat adtam Paladyr úrnőnek... Így most magadra hagylak, hátha utána a józan eszed is visszatérne.
Ez utóbbit erősen kétkedve mondta. Kicsit hátrébb lépett a myrtétől, nyugalmat erőltetett magára, meghajolt mielőtt megint megszólalt.
- A bál után állok elébe a fene nagy erődnek mester. *abban a fene nagy erőben is kételkedett a férfira nézve* - De ez nem a megfelelő hely és nem is a megfelelő pillanat arra, hogy egy élettel kevesebb járja a halandók világát.
Azzal kiegyenesedett, hátatfordított, hogy elinduljon, s faképnál hagyja a myrtét, már ha az nem gátolja meg a távozásban.

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 08:40

- A bál után állok elébe a fene nagy erődnek mester... De ez nem a megfelelő hely és nem is a megfelelő pillanat arra, hogy egy élettel kevesebb járja a halandók világát. *mondta ridegen a nő*
Mitryas ezt már csöppet sem tartotta viccesnek. Úgy érezte, kicsúszott kezei közül az irányítás, pedig csak beszélni akart ezzel a nővel és most tessék, lassacskán egymás torkának ugranak.
Abban igaza volt a lánynak, hogy ez nem a legmegfelelőbb hely a vitájuk eldöntésére, hiszen valóban csak vendégek. Ahogy Mitryas is. Azonban volt valami dühítő abban, ahogyan lebecsmérelte, alábecsülte őt ez az alig felnőtt korba lépett kis elf. Mert nem úgy tűnt a viselkedéséből mintha érett felnőtt volna. Ami azt illeti a viselkedése alapjában nem illeszthető be az elfek viselkedési normáikba.
A mester még sosem látott elfet kikelni magából. Pláne nem halállal fenyegetőzni. Legfőképpen nem őt magát fenyegették még meg. Egészen mostanig. Mert most az volt a helyzet, hogy ez a vékonyka elf lány bizony sikeresen kihozta majdnem a béketűréséből.
A fehér hajú megfordult, egyértelműen el akarta hagyni a helyszínt. Mitryas gondolkodás nélkül kapott a karja után és gátolta meg ebben a tevékenységben.
- Nem! Nem mész sehova!
Szavait illúziómágia követte. Egy mágia mely megváltoztatta a körülöttük lévő környezetet, mintha már nem is a pavilonban lennének hanem valahol egész másutt. Hogy hol, azt nem tudhatta megmondani a lány, mivel csap a puszta sötétség vette körül őket. Bármerre is nézett csak a sötét semmi volt mindenütt. Leszámítva azt a nagyjából három méter sugarú kört melyben ők maguk álltak. Bár ott is félhomály uralkodott.
A mester arca felhőssé vált gondolataitól.

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 08:54

Meglepve pillantott hátra a visszatartó kézre. Nem gondolta, hogy megállítja a férfi. Ez nem volt jó jel. Pedig megpróbálta elodázni a dolgot, mivel egy szem fegyver sincs most nála. Annyira megátalkodott meg még ő sem volt, hogy ostoba módon puszta kézzel akarjon neki esni egy myrtének. Amitől tartott bekövetkezett: kénytelen lesz fegyvertelenül szembe nézni vele.
Mire megfordult már mindent elnyelt a sötétség. Csak az a kicsiny hely maradt, fogjuk rá normális látóviszonyok között, hol ők maguk is voltak.
Hiswa ösztönösen húzta le a gyűrűt az újjáról, melyet a bál kedvéért fogadott el az úrnőtől. Határozott mozdulattal dobta a földre, s végig nézte amint az párszor megpattanva végi halad a körön, majd alá hull a sötétségbe.
~Rossz jel.~
Hát ha érzékcsalódás is amit művel a myrte, akkor csak gratulálni tudna neki, mert meggyőző a körülöttük lévő végtelen semmi.
- Hagynod kellett volna távoznom te ostoba.
Ekkor már dühös volt és csöppet sem a kedves Hiswa volt, sokkal inkább a gyilkos tekintett most a mesterre.
- Így mindkettőnket bajba keversz mester.
Teste ellazultnak tűnve állt a férfival szemben, ugrásra készen várva a lehetséges támadást.
Nem is gondolta volna, hogy nem úgy történik majd, ahogy azt ő elgondolta most. Mert arra készült, hogy a myrte majd megpróbál végezni vele. Persze érthetetlen volt az indoka, vagy legalábbis Hiswa számára nem volt benne logikus magyarázat. Egy kastélyos magyarázat meg édes kevés volt neki.

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 09:03

Mitryas állta a fagyos pillantást, majd rezzenéstelen arccal szólalt meg.
- Nem. A bajt egyedül te okoztad azzal, hogy betörtél a kastélyomba.
Egyelőre nem tett semmit. Azt is szó nélkül nézte végig, ahogy a gyűrű lezuhant a sötétségbe.
- Innen nincs kiút Hiswa, csak ha én engedlek.
Mosoly a gondolatra sem jelent meg arcán, pedig normális körülmények között még kellemes társaságnak is gondolna egy a fehér hajúhoz hasonlatos társaságot. Azonban ebben a fehér hajúban most mindent látott csak kellemes társaságot nem.
Valójában nem állt szándékában ártani a lánynak, csak nem akarta lezáratlanul hagyni a dolgot, ami annyi fejtörést okozott már neki. Azt el se tudta képzelni, hogy tényleg nem emlékszik a szóban forgó esetre a nő.
- Viszont tisztában vagyok a ténnyel, hogy Paladyr úrnő földjén csupán vendégként vagyok jelen, emiatt elvetném annak lehetőségét, hogy itt és most mi ketten egymás torkának essünk.
Várakozón nézett a lányra, majd folytatta.
- Felesleges volna menekülési utat keresned. Elárulom: nincs. Az egyetlen menekülési út számodra én vagyok. Viszont nem áll szándékomban elengedni addig, míg magyarázatot nem kapok néhány dologra.

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 09:11

Magyarázatot?! Ez a szó csengett a fülében. Miféle magyarázatot várt tőle, nem tudta. Azt viszont igen, hogy ha most villám lehetne, menten belecsapna a myrtébe. Hát adna ő neki kiutat rajta keresztül.
Dühös lett, mégis megpróbált nyugodtnak tűnni. Pedig még kezei is ökölbe szorultak a kiszolgáltatottság dühétől.
Nem volt más választása. Ha elakarta kerülni a vérontást, kénytelen meghallgatni a myrtét.
- Miféle magyarázatot vársz tőlem te ostoba myrte?
Mit meg nem adott volna most egy nyavalyás kardért, hogy szét hasogathatná vele a bosszantó myrtét. Viszont a savanyú valóság az volt, hogy itt most bizony ő van szorongattatott helyzetben.
Várakozó pillantással nézett rá, s közben arra gondolt, hogy ha az istenek is úgy akarják, még szerencséje lesz neki ehhez a myrtéhez, és az a nap nem lesz szerencsés a mesternek.
- Mit akarsz tőlem?!
Az utolsó mondatát szinte hozzá vágva kiabálta.

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 09:17

Figyelte amint az elf kezei ökölbe záródnak. Egyértelműen megmutatta ez számára, hogy a nő idegei mostanra pattanásig feszülhettek. Valószínűnek tartotta, hogy gondolatban már számtalan módon végzett is vele a helyzet kezelhetetlensége miatt.
- Azt akarom, hogy elmondd, miért törtél be hozzám?
A láthatóan értetlen tekintet miatt jobban is kibontotta a dolgot.
- Betörltél a myrték földjén a kastélyomba, megtámadtad egy vendégem, akit egyértelműen megpróbáltál megölni. Miért?
Egyszerű, tényszerű kérdések, melyekre remélte, most már tényleg válaszolni fog. Ilyen szorult helyzetben csak nem játszhatja meg tovább a tudatlant.

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 09:26

Most érkezett el a pillanat, mikor azt gondolta: Kész, ez a férfi nem százas. Nem normális. Megbolondult tán?
Már azt se tudta, hogy haragudnia kellene de nagyon, vagy lemondó sóhajjal elküldeni a fenébe ezt az alakot, hogy hagyja már békén a hülyeségekkel?
A myrtéhez lépett, felnézett egyenesen a szemeibe, s úgy szólalt meg. Ám hangja már nem volt fagyos.
- Hagyj békén! Már megmondtam, nem tudom, miről beszélsz.
Ha netán nem fogta volna fel szavait még hozzá tette:
- Soha életemben nem jártam a myrték földjén, ahogy a te kastélyodban sem. Ha lehajítasz ebbe az átkozott sötétségbe se fogok tudni más választ adni.
Aztán ellépett tőle, fejét lehajtva a padlót nézve beszélt eztán.
- Engedj el, nem akarok bajt okozni senkinek az úrnő palotájában.
Utána megint felnézett rá.
- Ha még ezután is megszeretnél taláni, hát ígérem, nem fogok elbújdosni... Az nem szokásom.

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 09:37

Döbbenten meredt rá. Nem akart hinni saját fülének. Hiszen éppen azt mondta a lány, amit nem kellett volna. Nem értette, hogyan tagadhatja le, mikor egyértelműen felismerte őt. Mégsem tett semmit. Pedig csalódottságánál csak döbbenete volt nagyobb. Másrészről észhez is térítették a lány szavai.
Egyáltalán már azt sem lett volna szabad megengednie magának, hogy bárki ellen használjon mágiát. Legfőképpen nem egy fegyvertelen elf lány ellen, aki ráadásul egyértelműen valamilyen kapcsolatban áll Paladyr úrnővel.
~Miért nem hajlandó beismerni? Nem értem.~
A nő valóságos élő kérdőjel volt a fejében. Ennyire megvezetni senki nem képes őt, akkor miért próbálkozott még mindig ez a lány? Egyértelműen Ő volt ott, hiszen közvetlen közelről láthatta azon a napon. Ekkorát senki sem tévedhet.
- Ha nem a saját szememmel láttalak volna, talán még hinnék is neked. A barátomat, Aldo Barrast csaknem megölted a kastélyomban. *erről eszébe is ötlött valami* - Miatta voltál ott? Őt akartad megölni?
Utolsó kérdése hideg volt, mint a jég.

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 09:45

A név: Aldo Barras, hideg zuhanyként söpört végig tudatának minden kis szegletén. Olyan nevet mondott a myrte, melyhez nagyon is van köze, hiszen évek óta jó barátja volt a csatamágus. Emiatt, meg a nem várt név elhangzása miatt megütközve, némileg olyan benyomást keltve állt ott, mint akit leforráztak.
- Én nem... Soha!
Nem tudta, honnan ismerheti Aldot de, ez érdekelte most legkevésbé. Elvégül azzal próbálja meg vádolni, hogy az egyetlen barátjának nevezhető személyt megakarta ölni?
~ Ennek tényleg elment az esze. ~
Aztán mégis összeszedte magát és úgy válaszolt.
- Hidd el, ha betörtem volna hozzád, arra emlékeznék. Arra meg pláne, ha egy barátomat próbáltam volna megölni.
Határozott hangon jelentette ki a továbbiakat.
- Aldo évek óta jó barátom... Álomfalván együtt harcoltunk... Az egyetlen barátom... *értetlenkedve nézett fel rá megint* - Ugyan miféle balga akarná megfosztani önmagát az egyetlen barátjától?

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 09:54

- Aldo évek óta jó barátom... Álomfalván együtt harcoltunk... Az egyetlen barátom... Ugyan miféle balga akarná megfosztani önmagát az egyetlen barátjától?
Ezek a szavak nem várt dolgokat árultak el neki. Hiszen, ha ismerte Aldot és be is vallja, hát miért nem hajlandó beismerni, hogy betört hozzá? Azonban volt valami igazság abban amit kérdezett. Ha valóban barátok, akkor nem volna sok értelme a legyilkolásának. kezdett összezavarodni a myrte.
- Ha ismered és le sem tagadod, hogy ismered... Akkor miért nem vagy hajlandó beismerni, hogy tényleg ott voltál?
Ekkorra már maga sem tudta, mi értelme van még az ügy feszegetésének. Végül is Aldo kisebb sérülésekkel megúszta és ez a lány is ügyesen meglépett előle. Még Mitryas elől is. Most vagy amnéziás a fehér hajú vagy olyan jól színészkedik, hogy a világon párja nem létezik.
- Rendben. Tételezzük fel, hogy elhiszem, amit állítasz... Bár igazából nem tudom elfogadni... De azért tegyük fel, igazak a szavaid. Akkor azt mondd meg, mi okom volna nem valós dolgokat számon kérnem tőled? Miféle haszna lehetne a myrték mesterének egy elffel való kalamajkából?
Türelmesen, karba tett kézzel várta a választ.

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 10:02

- ... Akkor azt mondd meg, mi okom volna nem valós dolgokat számon kérnem tőled? Miféle haszna lehetne a myrték mesterének egy elffel való kalamajkából?
A mester szavai némi meglepettséget váltottak ki belőle. Végülis logikus volt, ha azt nézzük. Valóban nem volna sok értelme összetűzésbe kerülnie egy vezérnek egy egyszerű elffel.
- Mondd meg te! Te vádolsz engem és nem fordítva.
Nem azt mondta, amit gondolt. Valójában tudta, hogy értelmetlen volna a myrtétől egy hamis vád. Ráadásul pont ellene? Eléggé abszurd volt a helyzet már eddig is de, most méginkább annak érezte.
Végül kiegyezés jelleggel megpróbált kompromisszumra jutni.
- Nem bánom. Legyen úgy, ahogy állítod. ÉN voltam a kastélyban a myrték földjén, és ÉN akartam megölni Aldot.
Belenyugvón nézett rá.
- Így megfelel? Van egyéb dolog is, aminek az én lelkemen kellene száradnia? Ha van, hát most mondd, mert később nem biztos, hogy képes leszek bevállalni a dolgot!
Igaz nem pimasz hangvétellel akarta elmondani ezeket, valahogy mégis úgy sikerült.

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 10:10

Szemöldökét összehúzta, kissé mérges is lehetett volna a stílustól, mégsem lett az. Kezdett ő maga is kételkedni a dologban.
~Mi van, ha ő volt, csak tényleg nem tud róla?~
A pimasz és sértő beszédre azért sem volt hajlandó hasonló képpen reagálni.
- Bár úgy sejtem, a beismerésed pusztán formalitás részedről de, hát legyen. Hiszek neked.
Kicsit elgondolkodott valamin mielőtt megint beszélni kezdett volna.
- Ha már úgysem tagadod a dolgot. Áruld el nekem, hogyan tudtál megszökni a toronyból? Odáig tudtalak csak követni de, ott mégis eltűntél. Hogyan tűnhet el valaki, aki nem is myrte és nem ért az illúziómágiához?
Tudta a mester, ha a lány hazudott, hát ez majd mindenképpen választ ad neki mindenre. Tisztában volt azzal, hogy a szobájában futottak össze, nem pedig a toronyban. Ám ezt az nem tudhatja, ki nem ismeri a részleteket, aki nem volt ott.
- Hallgatlak Hiswa.

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 10:18

Messzemenően ostoba kérdés ez még egy myrtétől is. Persze, hogy nem tűnhet el csak úgy ni, pláne nem olyan helyről, hol ott sem volt. De legyen, megadja neki a választ.
- Nem volt abban semmiféle mágia... Fejvadász voltam korábban. Hidd el, egy torony nem akadály számomra, ha menni akarok.
Ennyit mondott csupán, és remélte, be is éri ennyivel a myrte.
Nem volt kedve a további huzavonához. Az volt most a legfontosabb, hogy végre megszabaduljon a mestertől és a mágiájától.
- Kielégítőbb választ ne várj, mert nem adok.
Prózai stílusban meghajolt.
- Ha nem okoz Mesteri büszkeségedben sérülést, akkor most már szeretném, ha elengednél.
Az elhatározottság jeleként még hátat is fordított neki. Amolyan lesz, ahogy lesz módon.

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 10:30

- Nem volt abban semmiféle mágia... Fejvadász voltam korábban. Hidd el, egy torony nem akadály számomra, ha menni akarok... Kielégítőbb választ ne várj, mert nem adok.
Ezután az elf kissé túlgesztikulálva a dolgot de, meghajolt.
- Ha nem okoz Mesteri büszkeségedben sérülést, akkor most már szeretném, ha elengednél.
A lány hátat fordított neki. Csak állt ott a mester és úgy gondolta, jobb is, hogy a nő háttal áll neki, mert így nem láthatja az elégedett mosolyt kiülni arcára.
~Hát tényleg nem te volnál? Vagy mégis, csak nem tudod?~
Tudta jól, hogy ezt a fehér hajú, nem átlagos elf szépségű arcot látta akkor és ott, mely most úgy tűnik nem hajlandó tovább rá nézni sem. Még így is volt valami megfoghatatlan kisugárzása a lánynak, ahogy ott álldogált neki hátat fordítva.
Mitryas közvetlenül mögé lépett. Olyan közel, hogy a fehér hajú lány érezhette testének melegét, s a földig érő, hófehér ruhájához hozzá érő myrte ruhát. Lehajolt ismét a füléhez, de ezúttal gyengédnek tűnhetett a hangja.
- Köszönöm... Idővel törlesztek is azért, hogy ezt el kellett szenvedned tőlem.
Amint elhallgatott elenyészett a mágiája, s a pavilon újra a régi pavilonná változott. Mintha soha más nem is lett volna ott.
Várt, hogy mond-e még valami keresetlen szidalom félét vagy bármi mást a nő, s amint megindult, még utána szólt.
- Remélem, még találkozunk... Hiswa.
Ezzel végleg el is engedte. Pedig nem szívesen tette és azt már maga sem tudta volna megmondani, miért is szerette volna, ha még marad vele.
Megfordult ő is és visszasétált a bálozók közé.

//köszönöm a játékot Smile

//

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 10:43

Szinte minden porcikájával érezte a myrte közelségét, mely meglepően kedvére való is volt. Kellemes, és kissé zavarba ejtő érzés volt neki a mester testmelegétől érzett apróbb borzongás, mi végig futott gerincén.
- Köszönöm... Idővel törlesztek is azért, hogy ezt el kellett szenvedned tőlem.
A lágy szavak mintha a szívét is gyorsabb dobogásra késztették volna. Ezt már csak képzelgésnek tudta be inkább, hiszen hogy is érezhetne ő valaha is vonzalmat egy myrtéheZ? Egy myrtéhez és legfőképp ehhez a myrtéhez?
Már a gondolat is nevetségesnek tűnt számára.
Közben a varázslat megszűnt, szabad utat engedve a távozásához. Nem is szólt semmit, csak megindult, hogy minél előbb, minél távolabb kerülhessen a mestertől. Nem szólt semmit. Úgy gondolta több mondani valója már nincs.
- Remélem, még találkozunk... Hiswa.
Neve hallatán megtorpant. Természetesen nem lepte meg, hogy tudja a nevét elvégül ő maga mutatkozott be neki.
- Hidd el Mitryas mester, azt nem akarod!
A nevét szándékosan mondta ki, mert ha valaki kimondja az ő nevét, hát ő is komondja az illetőét. Ennyi még kijárt neki is... egy myrtének. Majd tovább ment, hátra se pillantva.
Persze egészen addig jutott csak, míg össze nem találkozott újra Ayameval.
Meglepve nézett rá fel de, utána azonnal eszébe is jutott, hogy valójában miatta ment a pavilonba. Erre meg most itt baktat visszafelé. Minden előzménytől független kedves, vidám mosolyával nézett testvérére.
- Ayame, már azt hittem, megfeledkeztél rólam.

//én is köszi, élveztem a játékot Smile

//

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 11:30

Ha eddig azt hitte volna, hogy nem tudnak olyan étel különlegességet készíteni az emberek, melytől még egy elf is elégedett volna, hát most már be kellett látni, bizony van olyan étel, amitől ő is megdöbbent, annyira finoma íze volt. Pedig emberek nem nagyon szoktak elfeknek való ételt készíteni. Ez a bál reményei szerint még más jó meglepetéseket is tartogat.
Jóllakottságának gondolataiba merülve majdnem bele is ütközött a vele szembe jövőbe.
Felpillantva jött rá csak, hogy Hiswa állt meg előtte.
- Ayame, már azt hittem, megfeledkeztél rólam.
A testvéreknek kijáró mosoly örömmel töltötte el. Oly sok évi hajsza után végre megbékélve, olykor egymás mellett is szívesen élve élvezhetik tovább mindketten az életet. Tisztában volt azzal is, hogy ez a fehér elfnek köszönhető, mert ha ő még Álomfalván nem gondolja meg magát, és nem dönt úgy, hogy Ayamet életben hagyja, hát most nem állna itt előtte, mert halott volna, de nagyon.
- Ugyan, dehogy. Csak sokáig tartott a kóstolgatásom.
Szavai mellett még mosolygott is, ahogy elmondta ezt.
Vetett egy futó pillantást Hiswa mögé, s még éppen látta, hogy a myrte mester elsiet a pavilontól.
Szemöldökét felhúzva nézett le a lányra.
- Lemaradtam volna valamiről?

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 12:03

A kérdéssel egyidőben követte az animágus lány tekintetét. Nem vágta hanyatt magát a boldogságtól, hogy még Ayame is felfedezte, nem volt eddig egyedül.
- Semmi fontosról.
Ezzel le is tudta a dolgot, s miután egyértelműen eltűnt a területről a myrte, máris jókedvűen fordult vissza a pavilonhoz.
- Gondoltam, megnézem, mi tart fel téged.
Nem állt szándékában a myrte mesterrel esett incidensről felvilágosítani. Nem hiányzott itt most a baj. Ayame még mindig az Álomfalvai vértündék klánvezére, így aztán az már magass pozíciójuhoz jutna el. Meg azt se tartotta valószínűnek, hogy bárki is elhinné a myrtéről ha ő azt mondja, illúziómágiával csapdába ejtette az előbb.
Jobb a csekély dolgoknak nem nagy feneket keríteni.
- Ha meg valóban annyira finom ételeket sikerült kreálni az embereknek meglehet, hogy később én is szervezek egy kis kóstolót.
Mosolya talán őszintének hathat, ám valójában némileg ott hagyta bélyegét bensőjében a korábbi eset.
- Viszont megígértem neked, hogy összehozok egy találkozót Flow-val, csak éppen még nem láttam azóta, hogy megérkezett.
Biztosra vette, hogy a kis tündérnek sok az elfoglaltsága. Ezen nem lepődne meg, mert a tündér egy Merenhy volt. Méghozzá az első. Abból meg csak egy van. Jobb esetben. Mert, ha jól emlékszik, ebben az esetben két első volt: egy szürke és egy arany valda. Ha jól emlékszik. Sajnos ezen a téren sem volt túlzottan tájékozott.
- Ha mégsem találnánk meg, majd elkísérlek Tündér-völgybe. Tudom, hol lakik Flow.

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 12:18

Gyanakvón nézett arra, merre a mester távozott. Ám, ha a lélek-kutász nem akart beszélni valamiről, akkor senki nem volt képes kihúzni belőle semmit. Beleegyezőn indult meg a pavilonhoz. Odaérve látta csak igazán, hogy milyen aprólékos alkotást csodálhat meg. Hallgatta a lányt, s közben ujjaival finoman végig simított a belső oldalon lévő ábrák egyikén.
- Nem sürgős annyira a dolog, hogy most azonnal fenekestől felforgassuk az egész palotát egy tündérért Hiswa.
Megfordult, karjait kék ruhája mellé engedte.
- Szavadon foglak, ha nem lesz alkalmunk találkozni Flow úrnővel.
Szája szélén mosoly látszott. Mára tényleg nem neheztelt a fehér elfre semmiért. A múlt már oda került, hol lennie kellett: a feledésbe. Olyan feledésbe, mely nélkül talán csak pusztulás járt volna a fehér hajfürtökkel keretezett arcú lábai nyomán. Félelmetes ellenfél volt, az biztos. Hisz' az életét köszönhette ennek a törékenynek tűnő lánynak. Ha nem fordul családjuk ellen, mostanra nem lenne kérdéses a jövője: Ayame olyan szinten lenne halott, hogy talán még a holtak sem mernék beengedni őseik közé.
Ez már a múlt. Erre nem is kellene sosem gondolnia, ezt is tudta. De a múlt mindig sokat taníthat, ezért nem feledhette soha. Paradoxon de, így érezte, ezt kellett tennie.
- Szeretnél vissza menni a bálba? *körbenézett a nyitott tetőterű helyen* - Talán kezd egy kicsit hűvös lenni. Ilyenkor jobb melegben lenni, mint idekint.

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 12:30

Csöndben figyelte a gondolatoktól terhelt arcot. Nem szólt, bár látta, hogy súlyos terhek nehezednek az animágus lelkére, s ehhez még csak lélekkutásznak sem kellett volna lennie. Igaz, az ő esetében érezte a lelkén nehezedő súlyt, a terhet, melyet egyszerű ember, mágus vagy elf nem érezhet. Ez velejárója képességeinek, mágiájának.
- Igazad van... Eddig fel se tűnt, mennyire lehült az idő idekint.
Egyet értett vele: jobb a meleg ilyenkor, mint a hideg.
- Menjünk, úgyis van még beszélni valóm pár vendéggel, na meg Paladyr úrnőhöz is vissza kell lassacskán térnem.
Félmosollyal nézett a nőre.
- Nem annyira vendégként vagyok jelen, mint inkább testőrként. Legalábbis nem hivatalosan így van... Hivatalosan vendég vagyok, épp az úrnő személyes meghívásából kifolyólag.
Meglepte még őt magát is, hogy mennyire valódi vidámsággal képes beszélni a korábbi eset után.

Tárgy: Re: 03. Kerti Pavilon Hétf. Jan. 05 2015, 12:40

Nem volt képes eldönteni, hogy maga a gondolat, hogy Hiswa az úrnő szeszélyeinek csapdájában végezte okozott, s hozott ki belőle csaknem nevetést, ám az utolsó pillanatban mégsem kacagta el magát. Azt is mondhatta volna neki ennyi erővel, hogy az idei bálon neki kell a mulatsághoz való zenét szolgáltatni. Ez legalább annyira képtelen elgondolás lett volna mint az, hogy a valamikori fejvadász az est vendéglátójának védelmét látja el. Hát igen, az idők tényleg változnak.
Valahogy mégis megnyugvással töltötte el a tudat, hogy mostanáig nem öléssel tartotta fenn magát, hanem népének tett szolgálattal. Ugyanakkor egyértelműen kellett másnak is lennie a háttérben. Ismerte jól Hiswát. Jobban mint bárki más. Ő nem az az elf volt, kit csak úgy ni be lehet törni. Egy bérgyilkost nem lehet betörni. Furcsa de, most valahogy nem is esett olyan rosszul a gondolataiban megfogalmazni a bérgyilkos szót. Ez az elfek nagy részét viszolygásra késztetné. Talán a közös múltjuk teszi hasonlatossá őt hozzá? Ha jobban megnézte, valóban voltak hasonlatosságok közöttük. Ezt valószínűleg közös családi hátterüknek: a vérfarkas klánnak köszönhették.
Gondolkodás közben néma csöndben sétáltak egymás mellett a most nem is olyan közelinek tűnő bálteremhez.
- Mivel tudott rá venni az úrnő egy magad fajta elfet, hogy mellette szolgáljon?
Nem sértésnek szánta kérdését de, igen csak érdekelte, mivel tarthatta sakkban az úrnő.