02. Bálterem

Természetesen a tündérek apró népe is hallott a gyönyörű tűzlilomról, és ki más, ha nem a kíváncsi Aysha jönne megnézni a csodát?! Az apró kislány, aki már nem is olyan kicsi sok mindent megélt már Evolyran tájain, ám ezt a csodálatos varázslatot még sohasem látta. Így hát szárnyra kélt, hogy tiszteletét tegye itt a bálon. Nincs meghívva, ezzel teljesen tisztában van, de hát mikor is tartották bármitől is távol a szabályok az apró lánykát? Hosszú, göndör barna haja csak úgy lengedezik a szélben, ahogy gyöngyházfényű szárnyaival szeli a levegőt, hogy még időben odaérhessen a bálba. Természetesen felülről közelít, körberepüli az épületet, hogy aztán az egyik aprócska ablaknál szálljon le. Még éppen van néhány perce körbenézni és megcsodálni a gyönyörű báltermet, a csodálatos ruhákat, melyeket a nők viselnek. A lánykán egy egyszerű, világos sárga ruhácska van, mely szabadon hagyja lábait, amiket virágsziromba bújtatott, hogy védjék a hidegtől és minden mástól. Hajában aprócska virágokat, díszeket kötött, hiszen mégiscsak bálba készül, nemde?! Az ablakot lassan megpróbálja kinyitni, ügyes kezeit használva és hamarosan sikerül is résnyire csúsztatnia az ablakot, így könnyedén be tud szállni. Nem feltűnő, hiszen a bálterem fényei amúgy is észveszejtően gyönyörűek, plusz egy repülő fényfolt nem sokat számít. A lányka nem törődik azzal, hogy vajon észre veszik-e, körberepüli a termet, megpihenve a csillárokon, majd az egyik ételes asztalhoz reppen, hogy az egyik tál mellett rejtőzzön el. Néhány szőlőszemet és egyéb gyümölcsöt lop az asztalról, hogy a tál rejtekében megtömje a gyomrát, hiszen elég sokat repült, mégsem fáradt. Körbenézve a vendégek között hamar megtalálja Flow úrnőt és az első Merenhy Úrnőt. Nem tudja, hogy örüljön-e két fajtársának, vagy inkább féljen, hogy észreveszik-e, hiszen végtére is tilosban jár. Az adrenalin, a kíváncsiság és az izgalom járja át minden sejtjét a lánynak, aki egyre csak várja a tűzliliom éledését, ami hamarosan meg is történik. A liliom megjelenik, és ahogy a harangot elütik a hat órát, egy szirma lehull. Aysha tátott szájjal, csodálkozva nézi a gyönyörű jelenséget, amit egyre több és több szirom lehullása követ. Észre sem veszi, hogy aprócska, gyöngyházfényű, díszes szárnyai egyre közelebb viszik a gyönyörű jelenséghez és már nem is érdekli, hogy bárki megláthatja őt. Amikor már a levegőben lebeg, megérzi a tűz melegségét, így kicsit hátrébb repül, beleütközve az egyik vendégbe. Halkan felsikkant,majd igyekszik eltávolodni, ám szerencsétlenségére sikerül beleesnie egy kupa borba. Az ital jó ízű, ízlik a lánykának, ám mégsem ücsöröghet csurom borosan egy kupában az egész bál alatt, nemde?

//Akinek van kedve a lánykával játszani, az nyugodtan lehet az illető, akinek éppen a kupájában ücsörög a hölgyemény.^^ //

//Hiswa, Ayame//


Az érkezésem nem túl kellemes, viszont elég látványos, ahhoz képest, amit szerettem volna. A bál azért nem áll meg, és nem túl sokan figyelnek fel rám. A borba pottyanva nyelek egy jó nagyot az üde italból, és köhögve igyekszem megállni a kupában. Pont akkora vagyok, mint a kupa (talán picit nagyobb), így a pereme a mellemig ér, ki tudok kukkantani belőle. Körbenézek és habár elkapok néhány elfojtott vigyort, nem törődök velük. A szárnyam ázottan fityeg a hátamon, és a ruhámból is facsarni lehet a bort. Főleg, hogy még mindig a kupában ácsorgok. Felnézek az italt tartó személyre, aki felnevet, majd igyekszik elfojtani azt. Gyors, óvatos mozdulattal emel ki a kupából, hogy az asztalra tegyen egy gyümölcsös tál mellé. Mérgesen-morcosan összehúzom a szemöldökömet és összefonom a mellkasom előtt a karjaimat.
- Nekem annyira nem mulatságos. - biggyesztem le az ajkamat, és a sírás kerülget. Csurom bor vagyok, nem tudok repülni és ez a két nő rajtam nevet, ráadásul ha "szerencsém" van, Flow is végignézte az egészet. Az Ayame-nek nevezett nő néhány szalvétát nyújt felém, amit pironkodva fogadok el.
- Köszönöm... - motyogom és törölgetni kezdem magamat: a karomat, a lábamat, a ruhácskámat, a szárnyaimat pedig igyekszem megrezegtetni, hogy maguktól száradjanak meg. Tekintetem ismét a liliomra emelem, és csillogó szemmel sóhajtok egyet.
- Annyira gyönyörű! - sóhajtok, és egészen az asztal széléhez sétálok, megtámaszkodva egy tálnál, hogy minél közelebb legyek a virághoz. Észre sem veszem, hogy én be sem mutatkoztam a két nőnek és nem is válaszoltam a kérdésre.

Nem akarom még magára hagyni a kételf hölgyet, hiszen élvezem a társaságukat. Az, hogy egyedül induljak vissza a völgybe, és a bejáratnál várjam őket, elég nagy marhaságnak tűnik, hiszen akkor az út nagy részét egyedül kell megtennem, és talán két nappal lennék előrébb. Ezért hát feldobom azt az ötletet, hogy mi lenne, ha megvárnám, amíg a két elf elvégzi itt a feladatát, és együtt indulnánk meg a völgybe. Én élvezném az itt töltött időt, ők el tudnák végezni még a rá váró feladataikat, és végül mégiscsak együtt tennénk meg az út egészét.
Hiswa habár kicsit meglepődik, végül beleegyezik, hogy azt a pár napot a lakrészében tölthessem velük. Nem tudom, hogy milyen fontos dolga van neki, vagy éppen Ayame-nak, tudom, hogy élvezni fogom ezt a helyet és a társaságukat. Talán még az úrnőjükkel is találkozok, ami igencsak nagy csoda lenne. Mikor Hiswa belemegy abba, hogy ott maradhatok nála, felderül az arcom, és egy cuppanóst nyomok a nő arcára, amit vélhetőleg nem nagyon érez, de hallani talán hallhatja.
- Köszönöm szépen! Tök jó lesz majd együtt utazni! Én már nagyon várom! - lelkesedek és perdülök-fordulok a levegőben viháncolva. Hiswa elköszön még fontos teendőkre hivatkozva, mire Ayame titokzatos mosollyal köszön el tőle, majd int nekem, hogy kövessem Hiswa lakrészébe. A nő körül szállva figyelem és jegyzem az utat, a megjegyzésére pedig ismét felderül az arcom.
- Ó, én is biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog! - kuncogok a tenyerembe, és csillogó szemmel nézek körbe, ahogy megérkezünk a lakrészhez. Tényleg csodálatos és máris kényelembe helyezem magam egy párnán, hogy aztán halkan szuszogva merüljek álomba...

//Én is köszönöm a játékot! //