Égbe törő mennyezet lángoktól ölelve néz le a parkettre, hová este hattól óránként hullajtja majd szirmát egy virág, hogy elégjen. A terem légébe kapaszkodva lebeg a csodás tűzliliom, melynek szirmai az évfordulón hullanak le, most már tudod! Magasba törő kupola védelmében várja a mágikus virág, hogy leteljen az éve. Szirma mindösszesen hat, hogy ennyiszer csodát okozhasson, hogy elhullajtva az új évnek bókolhasson.
Hamarosan kürtök hangja szeli a téli levegőt, hogy hírül adja a maszkabál kezdetét. Mesterien összehozott remekművek kerültek ki a mágusok kezei közül, hogy ma estére fénypompában úszó csodavilág fogadhasson minden vendéget. Ám ha szemünket jobban figyelmezzük, hát rájöhetünk, bizony vannak kik úgy érzik eme bálra nem lehet elég korán érkezni. Emberek, elfek, mágusok tucatjai lépdelnek a kastélyba vezető szinpompás díszbe öltözött lépcsőkön. Ők már most báli hangulatra leltek.
Ezen túl még meglepetés is várja a népet. Új muzsikusok adják a talpalávalót most néktek, s hogy kellő gyorsan elbűvölődjetek általuk, hát már most is zenélni kezdtek a táncparkett emelvényén elhelyezve őket. Illúziók sokasága teszi érdekesebbé a bált, hogy legyen emlékezetes élmény mindenkinek.
Díszes öltözetű elf lépett a bálterem ajtajának boltíve alá, s fennhangon, hogy a terem minden zugában hallhassák bejelentette azt, ki épp érkezik. - Elyanor Paladyr Úrnő és Hiswa, Elynordhya-ból. Minden elf királynője és diplomata kísérete egymás mellett haladva léptek be a bálterembe. Elfek, emberek, mágusok mind mély tiszteletük jeleként hajoltak meg Paladyr úrnő érkezésének hallatán. A zene elhalkult, az Úrnő és Hiswa besétáltak, s a zene újra vidám hangjaival zengte be a termet.
Újabb vendégek érkezvén, igaz néhány perc eltéréssel az előbbiektől, most újra elő lép az eddig ajtónál álló elf, hogy megint bejelentést tehessen. - Orin Nagyúr Evolyranból! Az elf szavaira érdeklődő szempárok fordultak Orin felé, mert nem sokan vannak, kik számoltak érkezésével. Az elf férfi nem várt, újabb szólásra nyitotta száját. - Mitryas Hythamorys Mester Osgiliadból, a myrték földjéről. Dolga végeztével ismét háttérbe vonult.
Orin nagyúr örömmel üdvözölte régi barátját, Mitryast. - Üdv Mitryas! Csak az istenek a megmondhatói annak, milyen régen is volt, hogy utoljára láttalak. Beszéd közben lassan haladtak le a lépcsőn. Orin körbe nézett a bálteremben mielőtt újfent szólt volna. - Látom, sok régi ismerős és baráti arc maradt még a birodalomban. Meg persze jócskán akad itt számomra ismeretlen is. Visszafordult a myrtéhez. - Mesélj magadról Mitryas barátom! Mi történt veled a hosszú évek alatt, míg távol voltam?
Mitryas azt hitte, hogy már semmin se lenne képes meglepődni. Hát az istenek gondoskodtak arról, hogy ne így gondolja ezután. Orint látva öröm csillant szemeiben, hiszen oly rég nem látta már a jó öreg démonölőt, hogy már a napját sem tudta. Türelmesen kivárta, hogy válaszolhasson neki, ám előtte alaposan körbe is tekintett a teremben. Okát nem tudta de, valahogy mégis abban bízott, hogy most végre lesz alkalma elcsípni azt a fehér hajút, aki korábban már mondhatni, borsot tört az orra alá. Persze nem állt szándékában megtorolni bármit is, csupán érdeklődésének középpontja tájékára került az az elf a pimasz agyafúrtsága miatt. Visszanézett Orinra. - Elmondhatatlanul örülök én is a visszatérésednek, bár azért talán tájékoztathattál volna néha, hogy még nem rúgta szét a hátsód egy démonfajzat. Igazából csak tréfának szánta a mondottakat, nem pedig letolásnak, s remélte, ezt a másik is fogja érteni. - Hogy velem mi történt? Hát napokig tudnám mesélni, ám majd az ünnepség után, ha nem sietsz annyira megint eltűnni innen, majd elugorhatsz hozzám és ott bőven lesz alkalmunk kivesézni mindkettőnk éveit. A lépcső aljára érve máris elébük emeltek egy-egy tálcányi pezsgőt, melyről egy pohárral szívesen el is emelt a mester. Megvárta Orint is, majd koccintottak az újbóli találkozás örömére. Száján alig gurult le az első korty ital, amikor megpillantotta Paladyr úrnővel szemközt az egyik vendéget, kinek bizony hosszú, fehér haja víz zuhatagként omolt le ruhájára egészen hosszan a csípőjén túlra. Arcát igaz nem látta mert háttal állt neki, s csupán kósza gondolatnak vélte azt, hogy azt az elfet vélte felismerni benne. Hiszen nem tartotta valószínűnek, hogy pont az úrnővel fog bálozgatni az, ki betört a myrték földjén hozzá. - Azt hiszem, üdvözlöm Paladyr úrnőt és akiket még ismerek. Azután még beszélünk, el ne tűnj! Azzal gyors elnézést kérve elsétált az elf úrnő irányába.
-Felettébb jó ötletnek tartom a hozzád való kiruccanást Mitryas. Meg is ejtjük, amint vége ennek a mizériának. Felmérte újra a jelenlévő társaságot, majd végighallgatta a myrtét. Hamarosan én is tiszteletem fogom tenni egy üdvözlésre az úrnőnél de, előbb még vannak itt páran, akik igen csak közeli ismerőseim, konkrétabban vérrokonaim. Hát nekem ők most az elsők. Letette a kiürült pezsgős poharat az egyik tálcára. - Akkor később még találkozunk Mester. *azzal el is sietett rokonaihoz, akik igen kitörő lelkesedéssel üdvözölték újra maguk között.*
A vendégeket bejelentő elf ismét elő lép az ajtó védelmező takarásából, hogy újabb érkezők jöttét adja hírül. - Ninquë Tifar-Cua és Dreamien Tifar Mágusvezér a Mágusok földjéről! Tisztelettel adózva üdvözölte meghajlással a kimondottan magas rangú személyt, s annak most is csodaszép elf nejét. - Ayame Úrnő, az Álomfalvai Vértünde Klán Vezére! Nem gondolkodott el azon, vajon mi oka is lehet egy klánvezérnek arra, hogy eme földre lépve háta mögött hagyja címét, melytől senki meg nem fosztotta, s egyszerű elfként bolyongjon a világban. Gondolkodás helyett újabb nevet mondott ki. - Formenya Hyalma a Mágusok földjéről! Nem sokat teketóriázott, hisz' máris ott volt mellette a következő rangosnak minősülő vendég. Vagyis egykori rangjához tartozó tiszteletben minősülő hölgyemény. - Flow Úrnő, az első Merenhy, Tündérvölgyből! Tisztelettel meghajolva vonult újra háttérbe.
*Az ifjú mágusvezér komoly tekintettel vezeti a bálterem bejárata felé kedves feleségét. A zöld szemű elf karját karjába fűzve követi őt, de a mágusvezérnek másfelé járnak gondolatai. Nem is oly régen zajlottak le bizonyos események a Hullámvirág varázsiskolában, s ezek az események egy olyan mágust érintettek, akit ő korábban igencsak megkedvelt. Az ifjúért kiállt, az ifjúért harcolt is, s mivel szívébe zárta, ezen ifjú mágus eltávozta az, mi nehezíti most szívét. Nem csupán saját népe sorsának súlya, mely a hirtelen felemelkedett isthar vállát terheli, s nem is a korábbi események, melyek Soreleyben zajlottak, vagy azok amelyek eredményeképpen elárulta feleségét, szerelmét, családját, hogy aztán Etelét legyőzve vezekeljen tettéért. Aryával azóta egyszer találkozott, Etele sírjánál, s a szép, fiatal darthar lány akkor is rendesen viselkedett vele, s ő is tartotta szavát, miszerint gondja lesz rá. Dreamiennek még a vezérek tanácsa is nyomasztja lelkét. Sok minden elhangzott ott, s ezen dolgok után most azért is érkezett a bálba, hogy tiszteletét tegye immár hagyományos módon a téli bálon, hogy gondterhelt vállait kicsit tehermentesítse, s kedvesét is kihozza kicsit a gyermeknevelés fáradalmai alól. Szokásos öltözékét öltötte magára. Fényes, fekete csizmát, világosabb barna nadrágot, melyet csizmájába tűrve visel, s felette makulátlanul fehér inget, kék-arany mintázatú mellényt, valamint sötétkék köpenyt, melynek arany szegélyébe hímezve ott pihen a Tifar család jele. A kikiáltó szavaira biccent az elf felé, s tovább haladnak a bálterembe. Hátuk mögött ismerős nevek csendülnek. Ayame, akinek neve talán a háborúval köthető össze, Flow, ama volt Merenhy úrnő, kinek nagyon sokkal tartozik, csakúgy, mint Orin nagyúrnak. Így aztán kedvesével a bálterem szélén megállnak, s úgy fordulnak vissza, hogy a harmadik mágust is szemügyre vegyék az előbbi két érkező mellett. Formenya Hyalma neve is ismerősen cseng számára, ám ez utóbbit nem tudja felidézni, honnan. Őszülni kezdő szakállában mosollyal hajtja meg fejét az érkezők előtt.*
*Férje oldalán érkezik, s bár neki nincs annyi gond a szívén, mint Dreamiennek, ő is várta már, hogy a szokásos téli bálon tiszteletüket tegyék. Níra, a feltűnően okos lány, aki félig mágus, félig elf, egy régi hagyaték nehéz terhét cipeli törékeny vállain. Alceron, akiről lakóhelyüket nevezték el, hasonló származásról volt híres, s egyik fél sem fogadta be. Azonban Níra dolga könnyebb lesz, amíg Ninquë otthon védelmezi, s apja a mágusok nagy hatalmú ura. Ninquë ezt reméli. Ettől nehezebb dolga van saját lelkével, s szívének kétségeivel. Nehéz, mert Dreamien ugyan mindent megtesz, hogy bizonyítsa hűségét, mégis, a kétely olyan erővel fúrta magát szívébe, hogy időnként, minden szerelme, s a tiszta szívű isthar, s magának Ninquënek jóindulata is kevés azt elfedni. Hiába lélek-kutász, mégis, saját lelkével, saját szívével nehezen birkózik meg. Ezekkel terhelve érkezik a bálba, s bár tündöklő szépségén, hagyományos, tünde fonatokkal díszített, aranyló hajzuhatagán nem hagy nyomot, zöld szemeiben ott bujkál a gond. Talán a bál feledteti vele rövid időre, s talán ezeken az órákon Dreamien erős karjaiban újra a régi idők rövid boldogságában érezheti magát. Zöld ruhája az arany díszítést hordozza a helyi tündék finom stílusában magán. Hajában aranyló díszcsat csillog, s kecses lábán is aranyozott cipellők pihennek. Dreamient követve fordul meg és tündöklő mosolyát az érkező Flownak ajándékozza. Az egyetlen, akit ismer a három velük egy időben érkező közül.*
Hátát a bejáratnak mutatva állt szemközt Paladyr Úrnővel. Nem valami sok elf nagyságot látott még eddig a bálterembe lépni. Azonban épp az előbb meghallotta, amint kiejtik egy kedves ismerősének nevét, akire talán még hajlamos volna barátként is tekinteni: Ninquë. Hirtelen pördült meg saját láthatatlan tengelye körül, s szája, szemei egyöntetűen feltűnő vidámságról árulkodtak. Még visszapillantott egyszer az Úrnőre, hogy gyorsan kimentse magát. - Bocsáss meg Úrnőm de, régi barátaim érkeztek, kiket illő volna üdvözölnöm földeden. Elyanor engedékeny megértéssel arcán bólintott neki és Hiswa már el is sietett a másik lélek-kutász felé. Azonban, ahogy meg-megakadva akadt a növekvő tömegben hirtelen egy magas, szőke alak ért mellé, ki sötéten csillogó szemeivel szinte fogságba ejtette az elf tekintetét. Hogy felismerte-e? Hát még szép, hogy felismerte azt a férfit, ki elől épp csak el tudott illanni a myrték kastélyában. Ám arra legvadabb álmaiban sem számított, hogy pont itt és pont most fog vele összefutni. Látta (már ha nem csak rosszul értelmezte a mozzanatát), hogy mintha felé nyúlna hirtelen egyik kezével de, szerencsére mintha Paladyr úrnő megérezte volna a lányt elöntő riadalmat, mert szinte azonnal meghallotta lágy hangját még nem is olyan távolról háta mögött. - Épp jókor... Pont rólad beszéltünk Mitryas mester. Gyanította Hiswa, hogy a nő gesztikulálva integethetett neki, mert erre Mitryas keze megállt mozgás közben, és egy pillanatra szemeit résnyire szűkítve szemügyre vette Hiswát, mintha csak attól tartana, elfelejti hogyan is néz ki miközben a lány elhaladt mellette. Nem állította meg a férfi, s mikor érezte szinte már a sejtjeiben is, hogy végre eltávolodott tőle, csak akkor fújta ki az eddig lélegzetvisszafojtva benntartott levegőt. Így sietett tovább a mágus vezérhez és annak feleségéhez.
Ismerős arcot nem sokat látott de, egyet annál is inkább közeli ismerősének mondhatott. Kimért léptekkel indult meg a bálterembe, s még éppen látta, mint vegyülnek el a mágusvezér és felesége az egyre növekvő vendégsereg között. A fontosabbat is látta: Hiswa közelgését egyértelműen Dreamienék felé. Emlékezete szerint utoljára Paladyr úrnő kastélyában találkozott egykori családtagjával,s bár az anno akkori találkozásuk nem indult valami békésen (lévén, hogy ezonnal egymás torkának estek), mégis a végén még Ayame is képes volt tényként elfogadni azt, hogy Hiswanak valóban nem áll szándékában az életére törni lévén, hogy még Álomfalvára érkezése után felszámolta minden kapcsolatát régi családjuk tagjaival, a vérfarkas klánnal. Hát mondhatni, Paladyr úrnő jóvoltából lehetőségük nyílt a dolgok, na meg hogyan továbbok teljes és mély átbeszéléséhez. Minek végén egyöntetűen arra jutottak, hogy egyikük sem szeretné megrövidíteni a másik életét, hiszen még ha vérük szerint nem is de, valamilyen formában mégis csak testvérek. Ez az utolsó találkozása volt mondjuk úgy, húgával. Azóta csak a hírek jutottak el hozzá felőle, míg ő maga is folyton úton volt a sellők érdekében. Ez utóbbi volt a nyomós indoka arra is, hogy eljöjjön ebbe a bálba. Elvégül itt most lesz lehetősége megtalálni a megoldást a tenger népére. Üdvözölni szerette volna Hiswát viszont nem akarta arctalan módon megzavarni a láthatóan lelkes üdvözlésben, mellyel a mágus feleségét illette. Alkalom adtán úgyis vált vele pár szót. Nem is hagyná ki a lehetőséget, elvégül évtizedekig csak vadászt és prédáját játszották, így van mit bepótolniuk. Végül ajkai mosolyra húzódva maradtak mikor a bálterem ellentétes oldala felé megindította lépteit. Jobbnak látta akkor már Paladyr úrnő előtt tiszteletét tenni. Igaz, örült volna, ha a klánvezérrel is találkozhat, hiszen Álomfalváról jól ismerte annak az elf nőnek a nevét is.
Elyanor úrnő kissé merev arccal vette tudomásul a beszélgető partnerek szavait. Nem volt most lényeg, hogy egyet ért-e velük vagy sem. Nem volt itt most se helye, sem pedig ideje a politikai berkekben tartandó vitáknak. Aztán meglátta a Myrte Mestert. Ennek nagyon megörült, így volt esélye félbe szakítani a nem éppen bálra való témát a többiekkel. - Épp jókor... Pont rólad beszéltünk Mitryas mester. A myrte érkezte után végül sikerült kellemesebb mederbe terelni a beszélgetést így mire Ayame úrnőt megpillantotta, már javában az idei bál alkalmából kreált négyévszak kertről folyt a csevely. - Ha a tiszteletköröket mind reróttuk, örömmel mutatnám meg népem idei büszkeségét Mitryas. Természetesen, ha érdekel egy olyan nép alkotása, mely jócskán elmarad kreativitásban a myrte néptől. Szája szegletében most is ott ült megszokott mosolya, miközben a mesternek beszélt. Közben Ayame is elért hozzá, s ő egyáltalán nem tartotta méltóságán alulinak, hogy megszólítsa ő elsőnek a nőt. - Légy üdvözölve Ayame úrnő, Álomfalvai Vértünde Klán Vezére. Mert attól ő még nem feledi el a rangokat, hogy azt valaki ily bőszen hallgatja el mindenütt, hol csak megfordul, mint az elébe érkező vérelf lány. - Örülök, hogy a régi nagy csaták egyik élharcosát is itt tudhatom a bálon.
*Az érkezők kevéssé közelítenek a mágusvezér, s hitvese felé, így Ninquë teljes mosollyal fordul ismét, férjét követve a bálterem belseje felé. A lélek-kutász is jól tudja, hogy a mágusvezér, s ő is úgy gondolják, első útjuk majd Elyanor Paladyr úrnő elé vezet majd, mint az est házigazdája elé. Azonban ennél sebesebben érkezik eléjük az örvénylő forgatagban egy régen látott ismerős. Ezen ismerős, akit Hiswa néven ismernek mindketten. Dreamien az, akinek szélesebb ismeretségei vannak, köszönhetően rangjának, de ez az ismeretség most láthatóan Ninquënek örül igazán. A zöld szemű, aranyhajú elf lány lágy mosollyal várja meg, hogy elébük érkezzen a fehér hajú lány.* - Légy üdvözölve, Hiswa! *Hangzik csendes szava, ha ez megtörténik.*
Miközben az egymást jól, vagy kevésbé ismerő vendégek igyekeznek elérni egymáshoz, közben újabb csodaszép dallam csendül fel a zenekarnak köszönhetően. Egymás után gyűlnek a táncparkettre a táncimádók. Lehet az tehetséges vagy tehetségtelen tánc terén, mégis mindenki egyformán élvezi a táncparkett nyújtotta kikapcsolódást. A mostanra megéhezők és megszomjazók pedig a szomszédos termek egyikében olthatják szomjukat, illetve tölthetik meg gyomrukat válogatott finomságokkal kinek-kinek szája íze szerint. A kastély levegőjét mágikus erővel hatja át a szívmelengető zene.
- Épp jókor... Pont rólad beszéltünk Mitryas mester. Ezen mondat állította meg akaratlanul is abban, hogy meggátolja a fehér hajú elfet a tovább haladásban. Hirtelen visszahúzta a kezét, majd eléggé beszédes pillantást vetve az elfre elsétált mellette az úrnőhöz. ~Sebaj, még lesz rá mód, hogy megtaláljam ma éjjel.~ Arcá már mosolyra derült mire elért Elyanorhoz. - Minden myrte nevében hozom jókívánságainkat neked úrnő. Az eddigi társalgásban résztvevőknek bemutatta őt az úrnő, majd szép lassan elmélyültek a myrték és a művészet témájában is. - Ha a tiszteletköröket mind leróttuk, örömmel mutatnám meg népem idei büszkeségét Mitryas. Természetesen, ha érdekel egy olyan nép alkotása, mely jócskán elmarad kreativitásban a myrte néptől. - Megtisztelő, hogy te magad fogsz körbe vezetni az új kerten Paladyr úrnő. Nem is annyira tudott folyamatosan a beszélgetésre koncentrálni, hiszen volt ezen a bálon egy személy, kivel fontos lerendezni való dolga volna. Hát nem csoda, hogy olykor el-elkalandoztak gondolatai a fehér hajú elf irányába. Egyszer-egyszer elpillantott Dreamienék felé, s egy darabig ott is volt az a nő, aztán Ayame úrnővel látta beszélni de, azóta mintha a föld nyelte volna el. Pedig Mitryas addig úgysem fogja feladni, míg nem éri el valahol. Társalgásuk közben elérkezett lassacskán az első szirom lehullásának ideje, s Mitryas várakozón nézte a plafon légébe kapaszkodó lángvirágot.
Áll a híres maszkabál, a forgatag most másra vár. Virág készül hullajtani szirmát, hogy éves csodáját megejthesse eztán. A tűzliliom egyik szirmának töve finoman felizzik, s a lángnyaldosta szirom libegve hull alá a mennyezetről. Lassan ereszkedve szikrázó izzásba kezdve, sercegő hang kíséretében válik semmivé, hogy valahol Evolyran táján megjelenve csodával hasson.
Újra fölfelé irányul a figyelem, hiszen épp most válik meg egy újabb lángoló sziromtól a bálterem éke. Izzó lángnyelvként hull alá, hogy felvillanva elmúljon, s aztán valahol másutt feltűnjön, hol csodát visz majd végbe.
Hiswa talán már nem is a myrte próbálkozása miatt szedte annyira lábait Ninquë felé, sokkal inkább azért, mert örült a viszontlátásnak. Megállva a házaspár előtt tisztelettel meghajolva üdvözölte őket. - Legyetek üdvözölve az elfek földjén. Ninquë... Dreamien... nincs szó, mely elmondhatná, mennyire örülök az újbóli találkozásnak. Természetesen tisztában volt ő maga is a helyi, na meg a többi népre is használható etikettel, így aztán nem állt szándékában feltartóztatni a párt. Gyanította, hogy illendő számukra is előbb Paladyr úrnőnél tiszteletüket tenni. - Nem is tartalak fel titeket, hiszen az úrnő személyét sem sérteném meg azzal, hogy gátolom a vendégeit az elé járulásban. Azonban képtelen voltam megállni, hogy személyesen jöjjek elétek. Beszélgetés közben tekintete találkozott Ayame tekintetével is, kinek nevének bejelentését már akkor hallotta mikor megindult a mágusvezér felé. - Örülnék, ha később még találkoznánk a bál folyamán Ninquë. Rég nem volt alkalmunk beszélgetni. Látta, ahogy Ayame megáll a közelében, s egyértelmű volt számára, hogy merő udvariasságból nem szakítja félbe őket. Tehát rá várt, ez bizonyos volt számára. - Most ha megbocsájtotok... Már várnak rám. Pillantását, ha követték, hát jól láthatták, Ayame-ra összpontosul figyelme. - Érezzétek jól magatokat. Megvárta, míg odébb állnak, s ő meg rögvest ayamehoz sietett. - Ayame! *a vérelf neve szinte sóhajtásként szakadt ki tüdejéből, hisz' oly kevés maradt számára abból, mit családnak neveznek* - Örülök, hogy eljöttél. Bíztam abban, hogy tiszteleted teszed itt... Már csak azért is, mert szeretném, ha találkoznál valakivel.
Ha ez a nyakbaborulósdi néhány évvel ezelőtt játszódott volna le, hát Ayame biztosra vette volna, hogy elment a józan esze az elfnek. Most azonban nem ezt gondolta. Oly sok viszály után végre valóban testvérekként tekinthetnek egymásra, még annak ellenére is, hogy valójában nincs is közöttük vérségi kötelék. Egyetlen kötelékük egy vérfarkas klán, melynek még emlékeit is igyekeznének a feledni való múlt árnyékában tartani. - Ayame! - Szervusz Hiswa. Viszonozta a kedves köszöntést, majd hallgatta figyelmesen és kissé meglepve a lány szavait. - Örülök, hogy eljöttél. Bíztam abban, hogy tiszteleted teszed itt... Már csak azért is, mert szeretném, ha találkoznál valakivel. Fogalma sem volt, hogy kire is célozhat. Arról meg pláne gőze sem volt, hogy miről is kellene az illetővel beszélnie, vagy pusztán minek is kellene vele találkoznia. - Elmagyaráznád ezt nekem kicsit bővebben? Mégis kire gondolsz és miért akar velem találkozni?
- Flow úrnő szeretne veled találkozni. Az oka pedig egyszerű: említettem neki egy alkalommal, hogy a sellők népének keresel helyet, hol letelepedhetnének. Ő pedig nagyon szívesen volna segítségedre abban, hogy az egyik hatalmas Tündérvölgyi tavat kérjétek otthonnak annak a népnek egyenesen a Merenhy úrnőtől. Nyugodt tempóban adta elő ezt a hírt, majd várta a lány reakcióját a hallottakra. Jelen pillanatban már nem is jutott eszébe, hogy van ezen a helyen egy személy, ki talán mindent el fog követni azért, hogy elcsípje még a bál vége előtt. Legközelebbi gondolatai a másik lélek-kutász felé mozdultak csupán. Alig várta, hogy beszélgessen újra rég nem látott barátaival. Igen... barátainak tartottam Dreamient és feleségét, hisz oly sok viszontagságban volt részük mindannyiuknak, na meg olykor még egymás segítségére is sodorta őket az élet, hát ezért hogyan másként is gondolhatna rájuk, mint barátként? Gondolatait Ayamehoz fordította újra. - Hacsak nem oldottad meg már ezt a problémát.
Harmadszor is alászáll egy lángszirom a légben, hogy a világon csodával hasson. Minden szem mennyezetre szegeződik míg csak látni lehet az izzó kicsiny szirmot. Újabb csoda készül leszállni az esttel.
Meghökkent. Nem is kicsit. Az rendben is volt, hogy ő maga azért érkezett, hogy hátha talál egy vezetőt, ki netán helyet adna a sellők népének földjein, ám arra legvadabb álmában sem gondolt volna, hogy az esetleges megoldást éppen Hiswa fogja elébe hozni. - Hát nem is tudom, mit mondjak Hiswa. *meglepve pislogott elinte a lányra, aztán csak megszólalt újra* - Valóban nem sikerült még megoldanom a sellő problémát de, most sikerült meglepned... Nem számítottam arra, hogy egy ilyen hír fog itt fogadni. Örült. Nem kicsit, hanem nagyon, nagyon örült. Már csaknem másfél év telt el azóta, hogy a sellőkirálynő kérésének engedve nyakába vette a birodalmat és szövetségeseket, hogy új otthont találjon az Álomfalváról elmenekült sellő népnek. - Nagyon köszönöm a segítséget és természetesen örömmel találkoznék én is Flow úrnővel. Még emlékezett az említett tündér hölgyre, ki korábban az egyik Merenhy úrnő volt. Arról hallott, hogy azóta már a második Merenhy van vezetői székben de, nem igazán követte nyomon sosem a tündér nép dolgait.
- Nem állt szándékomban beleszólni az ügyeidbe, csak úgy gondoltam, talán hasznodra válhat egy kis tündéri segítség ebben az ügyben. Nem beszélve arról, hogy a tündérek köztudottan segítőkész népség. Lassan közeledett az első olyan óra, mikor láthatják lehullani és eltűnni az első lángszirmot. ayame kíváncsian pillantott fel, majd a bejárat felé, honnan nem is látta még érkezni Flowt, bár a nevét már bejelentették. Két eshetőség volt: az egyik szerint az úrnő még nem jött be, míg a másik szerint már bejött de, kicsiny termetének köszönhetően elkerülték egymást Hiswával. - Ha sikerül megtalálnom még ma éjjel, talán még alkalmad is nyílik beszélni vele. Mosolygós arccal nézett az elfre. - Ha szeretnéd megmutatom, mi új hely épült míg nem jártál erre. *némi gondolkodás után még hozzá tette* - Bár, ha inkább most szórakozni volna kedved a bálban, hát csak rajta, vagy ehetsz, ihatsz a szomszédos helyiségben. Ezzel fel is kínálta a lehetőséget az úrnőnek arra, hogy megszabaduljon tőle egy időre.
Ötödjére válik el a virágtól egy szirom végre, hogy halált megélt helyen hasson mágikus ereje. Izzó lángnyelvek eleven sziromként lebegve tűnnek el a légben, hogy Desgarath fölött megjelenjen.
Az utolsó szirom hagyja most el virágát, s felizzás után azonmód el is illan szépen, hogy mást ne hagyjon hátra csupán az izzó levél, s szár végeket. Hatodik csoda indult hát útjára, hagyva maga után a mennyezethez még most is ragaszkodó csodaszép színekben izzó száras levélhalmot.
Éjfélt üt az óra, jönnák már isthar papok végszóra. Két isthar áll a tüzes növény alatt, s hozzájuk még két elf csatlakozik. Mindkét fél részéről egyenlő arányban oszlanak el a nemek. Istharok, melyek egyike nő, s a másik tagja férfi. Két elf, az egyik egy nő, a másik meg férfi. Négyesben állnak a lángba borult plafon alatt és kezüket az izzás felé nyújtják. Isthar és elf imák egyszerre hagyják el ajkukat. Lélegzetüket is visszatartva nézik ezt a vendégek, mert eddig nem nagyon látott ceremóniában lehet mindenkinek része. Ez alkalommal a tűzliliom nem pusztulhat úgy, hogy magja ne maradjon, mert a birodalomnak csak ennyi virág jutott. Az utolsó magvát mindig szedve élesztik fel újra majd jövőre. Az imák halkan kusznak föl a falakon, s alángoló levelek izzó színkavalkádból mind zöldes fénnyé alakulva tekergőznek gömb alakba. Pulzáló fényes lánggömb ereszkedik alá négy pár kéz fölött lebegve maradva, s a négy pár kéz érintésére kitárult, mint egy magburok. Bőrt nem bántó izzó fényének bensőjében feketén csillogott a tűzliliom újjászülető lénye. Apró kis fekete csodamag, mely jövő ilyenkorra ontja lángszirmainak fényét, hogy önmagát pusztulásba hajszolva csodákat hozzon. Elfek keze munkáját dícsérő kendőbe csomagolják be, hogy elzárják egy álló évre. Éjfél utolsó kondulását jelezvén a harangok megállnak és a négy szerzet minden irányba meghajolva köszön el távozásra várva. Bálteremből elsétálva várnak újra muzsikára. Báli zene újra hallatszik, s táncos mulatozók vidám hangja hallik.
//Kívánunk Mindenkinek Szeretetben és Sikerben Gazdag, Boldog Új Évet! (a staff)//
*Hiswa üdvözlésre siet eléjük, s Dreamien ebben a pillanatban nem erőlteti a hosszas társalgást. Jóllehet, örül a fehér hajú elfnek, bár gondterhelt vállain mind ott nyugszik továbbra is, ami eddig foglalkoztatta.* - Részemről az öröm, hogy újra, s épségben láthatlak, Hiswa. *Szavait követően, s miután Ninquë maga is üdvözli az elfet, a pár tovább halad, s látja az ott megjelentek között az ismerős arcokat. Elyanor Paladyr úrnőt, amint Mitryassal társalog, s ha felszabadul az úrnő, vagy ha csupán rövid időre találkozhatnak velük, a mágusvezér is üdvözli előbb az úrnőt, majd a mestert is.* - Úrnő, ebben az évben is nevedhez méltó bált rendeztél. Köszönjük a meghívást! - Mester, jó újra látni téged! *Utóbbi már Mitryashoz szól, s ha szavait zárta, s a mester és az úrnő tovább lépnek, ők is megteszik, immár a tánctérre. A tűzliliom hullását is onnan nézik végig, meg-megszakítva táncukat, avagy a többi vendéggel való csevegést*
**Hiswa szívélyesen üdvözli őket, s a lélek-kutász emlékeiben valóban meg is van, hogy mi történt régebben épp egy ugyanilyen bálon közöttük. Ő akkor ismerte meg jobban azt a nőt, aki annak idején részt vett Etele elleni harcukban a Tolmen erdőben. Akkoriban élete legsötétebb időszakát élte, amelyet ez az esemény szakított meg, s mikor Dreamien legyőzte a gonosz darthart, akkor változott meg minden. Hogy aztán újra elromoljon. De Ninquë nem az a nő, s nem is az az elf, aki hagyja magát a negatív dolgok által uralni. Szívében ott a szerelem most is, melyet az isthar iránt érez, s ez át fogja lendíteni a mostani nehézségeken is.* - Örülök, hogy látlak, Hiswa! Örömmel találkozok veled ismét a bálon, de ha itt nem sikerülne, légy vendégünk otthonunkban, az Alceron-fennsíkon. Ott talán még zavartalanabbul is tudunk beszélgetni. *Amikor Hiswától elválnak, tovább haladnak, hogy a helyi előkelőségek előtt is tiszteletüket tegyék.*
