"Éhezők viadala"

Evon válasza Ryeknek:
-Lázadás igen... nem akarták elfogadni a npisten fenhatoságát és védlemét a falu felett. Rgi szelleikhez ragaszkodtak.
Erröl a védő szelmröl nem tudok sokat. Többszáz vée védlemezi a falut. A falusaik pedig hozzá imátkoznak, nei ajánalnak fel ajándékokat.
Mikor kihirdette az egyházam a saját fenhatoságát a falu felett, a falsuiak nem akrátk ezt elfogadni. Az ide küdlöttp papokat elekrgették!
Késöbb fegyveres ksiréetel jöttek azoakt mind megölték.Enek utána már ksiebb hadsereg jött, a védö szellemük vaoban birt hatalommal.
véres csatát vivtunk a falu ellen, minket istnenük támgioaott öket szellemük. Nem nyerhettek.Zyrum hatlmaával dacolni nem képesek sem ök sem ti!

-Az uj törzsröl nem sokat tudok. A vadonabn élö emebrek egy csaptaaki közel jött a terüelteinkhez. Ertenkek nem hiszen Zyrumban.
Veszélyesek, a falyátjuk midnig fosztoagni ölni és eröszakoskodni akar.Istenünk kegyéböl elébe megyünk bajnak, megmutatjuk nekik a valodi világosságot!

-Nem tudom a szobrok hogy készülnek, ez a templomi szobor mesterek munkálya. Azt tudom a templomban vannak a szoborok a pap teste is ott van.
A pap istene akratábol be költözik a szoborba és irányitja rajta keresztül látja a világot, és hirdeti Zyrum igéjét!
szobrokal ott lehet ahol csak akar, a szboor eltörik, elpuszitják nem végzetes veszteség. OPlyan helyre jönnek szoborként ahol
megölehtnék öket ahol veszélyes lenne. Szobor lakban midnazt meg thetik amit eredeti testükben.
Amikor a szorban vannak olyan számukra mintha a testükben lennének.Bármijen mesze eljöhetnek istenün akratábol a testüktöl!

A beigért másik szál:
Miután végzetetek lent a vlaltasáal, rulf elö kerül és közli a nagy hirt:
A falu fekjerkedik és elköltözik a vadonba! Nem fogják megvárni amig itt éri öket a Zyrum szolgáinak megtorlása. Egy pár napra lévő barlngba költözik át mindenki.
Vannak krédések, észrevétlek ezel akpcosaltban akor mondjátok.

Szemeim és füleim kiélesedve figyelik a körülöttem lévőket, már tudom a nevüket s rengeteg gondolat cikázik a fejemben velük kapcsolatban míg tétlenül várom a fejleményeket.
Próbálom őket kategóriákba sorolni, nem is tudom h miért v milyen kategóriák ezek de ösztönösen jön. Mintha én mindig is így gondolkodtam volna. "Szeretem a rendszereket ez biztos."
Rulf bár satnya egy alaknak tűnik de ő tud csak a környezetről és okos jobb figyelni rá lehet nem mond el igazán mindent, a mágiája igen erős mégse kelt szép gondolatokat bennem.
Lokina nevű nő is mágus, bár ő nem kelt benne semmi rossz érzést de az biztos h könnyen rávehető dolgokra és hevesen védi mágiáját, vészes helyzetekbe keverhetne más körülmények között. "Valakire nagyon emlékeztet de nemtudom h vajon kire...?"
Ryek erős, de ravasz és vad. Mikor szemét látom olyan mintha egy ragadozó figyelne vissza velük, s mint biztos voltam benne remekül ért a vallatáshoz. Sőt az is biztos h nem tűri meg ha valaki kimarad a munkából, v csak kíváncsi volt a Calina-ra.
Az a gyermek csak kívülről tűnik gyermeknek, csata közben lesben várt szerencsésen és pontosan dob, kötözni tud és még énekelget is tehát biztos h nyugodt v csak környezete érdekli ily kevésbé. "Hol nőhete fel vajon ily képességek elsajátításával?"

A Evon információi érdekesek és eltöprengőek, tehát van valaki aki már tud a templomban a létezésünkről és ismeri a külsőnket, bár korán meghalt biztosak nem lehetünk tudatlanságába. Ez minden a jövőben lévő besurranást oda v ép elsunyorgást a bajból kihúz a számításból...
A falu is igen érdekes. Bár érthető h nem hajtanak fejet más "istenség" elött ez tiszteletre méltó, ki lehet az a védőszellem aki őket óvta eddig?
Új törzs ez is érdekes, ha szövetségre lépnek velünk még akár tehetünk is valamit. Bár felkéne deríteni milyen népség az a horda, nehogy nagyobb vészt hozzunk az itteniekre. Hiszen harcos férfi nem maradt köztük, védelmükre most csak mi vagyunk. Bár a 400fős ellenséges sereg bizalmat keltő, félik őket. Ha vad fosztogatok még akkor is rávehetjük őket a segítségre, csak a falusiak biztos helyen legyenek. Vagy csak hagyni kéne h a két fél lemészárolja egymást.
Az őrjáratuk biztos fog még gondot okozni, kikel figyelni őket, v csak megsemmisíteni."Hmm egy biztos, volt már részem hasonlóban érzem a csontjaimban!"

Látom h Ryek végzet és várja h mások is kéredzenek, bár engem ő már nem érdekel. Csak Rulf érkezésére várok. S ő meg is jön a hírrel h a falu odébb áll.
-Nagyszerű. És mégis mennyien vannak?- várom Rulf válaszát: (ha több mint 20fő) -Nem lenne célszerű fényes nappal végigvonulni ha ennyien vannak most h tudjuk ha kell figyelnek majd erre felé, S megjelenésünk biztos magára vonz bár embert. Éjjel kellene sötétbe indulni és a házakban fényt hagyni h ne kövesék nyomainkat egyből.
(ha kevesebb mint 20fő) -Kevés emberrel nyugodtan indulhatnak hamar, míg senki sincs a környéken.
De szükségük lesz élelemre és vízre a barlang nem lesz összkomfortos rejtek számukra. S nemhiszem az odaút kőnyű séta lesz hiszen nem ismerjük a másik csapatot akik errefelé rejtőznek. Szerintem két csoport kéne bár kevesen vagyunk és nem ismerjük ki magunkat mégis meg kellene hamar tudni kik azok akikről Evon beszélt.
De új életünkért neked tartozunk Rulf, s falud béliek védelme számomra az első, de ha biztonságban vannak akkor az már igen más kérdés lesz.- jegyzem meg szúrós szemekkel a érfi felé. Várom h vajon ki milyen egyéb ötlettel illetve mit szolnak eme megoldáshoz...

Amint végez a csomókkal, Calina fürgén hátralép, átadva a terepet a mágusoknak. Ő itt nem tehet mást, bár felgyorsíthatná a gyógyulást - jut hirtelen eszébe -, még úgy is napokba telne, annyi idejük pedig nincs. Lenyűgözve figyeli, ahogy a fogoly sebei egy pillanat alatt eltűnnek. Kissé komikusnak érzi, minden sebét begyógyítják csak azért, hogy Ryek azonnal újakkal helyettesíthesse őket.

Egykedvűen nézi a kínzást, közben egy tőrével kezd játszani, feldobja, pördül egyet, elkapja, átdobja a másik kezébe, és újra. Hamarosan a többieket kezdi figyelni, megjegyzi, ki fordul el és ki nem, de amint meghallja, hogy az áldozat beszélni kezd, megint felé fordul. Mikor Ryek végez a vallatással, előre lép, közben elégedetten látja, hogy a fogoly összerezzen a még mindig nála lévő tőr láttán, és ő is feltesz pár kérdést.
- Ki parancsol neked?
- Hol van ő?
- Hogy lehet odajutni?
- Hányan őrzik?

Nem árt tudni az ilyesmit, hiszen az illető, bárki legyen is az, megtámadta őket, tehát előbb vagy utóbb ki kell egyenlíteniük a számlát, és a lánynak van egy olyan érzése, hogy erre hamarosan alkalmuk adódik majd.

Egy tompa reccsenés jelzi a vallatás végét, és Rulf, megérezve a lehetőséget, ismét beszélni kezd. Calina kényszeríti magát, hogy figyeljen rá, és megtudja, hogy az egész falut át akarják költöztetni egy közei barlangba. A lány reméli, hogy nem kell velük tartaniuk, időpocsékolás lenne napokig egy barlangban nyomorogni a falusiakkal, és mikor az ezzel járó dolgokra - a sok összezárt ember taszító szagára, a zajra és a mocsokra gondol, kirázza a hideg. Erre nem kényszeríthetik. Eljátszik a szökés gondolatával, de egyelőre elveti. Rulf túl erős, biztosan képes lenne valami varázslattal megtalálni, és akkor végezne vele.

Ellenben a másik információ, az új törzs, tetszik neki. Legyenek ők bármilyen jók, ilyen kevesen nem sokra mennek, egy kisebb hadsereggel viszont már lenne esélyük az inkvizíció ellen. Bár Calinát továbbra sem izgatja a kérdés, őt nem igazán érdekli, ki van hatalmon, hiszen amire szüksége van, azt képes megszerzi, mégpedig egyedül, és ez tökéletesen meg is felelne neki. Lopva megint végigpillant a társaságon. Ugyan még szükségük van Rulfra, de vajon hányukat tudná rávenni, hogy amint nem így lesz, forduljanak ellene? Calinának nem tetszik, hogy valakinek hatalma van felette, az pedig még kevésbé, hogy az életével tartozik neki. Márpedig a tartozások megszüntetésének több módja van, a visszafizetés csak lehetőség. Halványan elmosolyodik, és egyelőre félretéve ezeket a gondolatokat, csatlakozik a folyamatban lévő beszélgetéshez, közben még mindig a tőrét dobálja.

Evon válaszai:
Calina:
- Ki parancsol neked?

Evon:
-Mindig ak ijelölt parancsok, most épp a papnö parancsolt.Eyébként Xerxon főpap.Ahogy midnekinek az itteni begyházi birtokokon.

Calina:
- Hol van ő?

Evon:
-Pár napnyi járóföldre innen, a fő templomban székel. Ihok városban.
Calina:
Evon:

Calina:
-Hányan őrzik?

Evon:
-Sokkal inkább az a kérdés kik! A templom hőse ott van többek közt. A papok közül legalább 3 an mindig ott vannak gyakoribb hogy 10 -12 en. Van amikor midenn pap ot van akor 15 pap van odahaza. A templomszolgák mint én, kétucatnyian.
Az inqvizitorok, mármint a régi inqvizitorok közül a fö inqvizitor is ott székel, mármint a teste.
A fötemplom a város falin bleül van, a várost pedig sokan örzik.

-Templom höse egy felszentelt harcos, aki a nap féynében fürdik, mindenki másnál nagyobb harcos. Nincs élö ember aki harcra kelehetne vele.
Nehéz páncélt hord, nehéz fegyvereket hazsnál ((4 vagy nagyobb)). Sosem hagyja el a tmeplomt ö a templom védöje. Egymaga megtudja védeni a tmeplomot minden evlilági veszélytől!
Titkos harci tekchnikáakt használ, eddig soha nem tlaált legyözöre! űAz elmult 60 évben, és nem is fog soha! Hála az örök fiatalságának!

Rulf  váalszai indulás elött:

Rulf válasza rijunak, indulás elött:
riju:
-Nagyszerű. És mégis mennyien vannak?

Rulf:
400 lelket számol a falu.

Rijus:
-Nem lenne célszerű fényes nappal végigvonulni ha ennyien vannak most h tudjuk ha kell figyelnek majd erre felé, S megjelenésünk biztos magára vonz bár embert. Éjjel kellene sötétbe indulni és a házakban fényt hagyni h ne kövesék nyomainkat egyből.

Rulf:
-Ez is egy jó godnolat. Akor ezel egészitjük ki az eredeti tervet: A faluban olyan nyomoakt ahgynk mintha az erdei törzs it csapot volna le.
Feldultka volan a flaut és elhutrcolt volna mindenkit rabszolgának, ez ezekre a népekre amugy is jellemző.
Akkor ha nincsen senkienk semi kérdése lasan induljunk... Mielött ávonzánk odadok neketek egy egy véö amuletett ezt mindig viseljétek!
Mindenféle ártó szellemt távol tart, enélkül hamar egy inqvizitor segitségére szorulnátok. Vigyázatok ezerke nagyon elne veszitsétek!

Rulf kioszt mindekinek egy egy védő talizmánt.

Ha senki nem tesz fel krédésket/aakdékoskodik akkor a faluban tezsnek elö készüelteket a táozásra a legszükségesebb holmikat ösze szedik. A házak egy rését le robmolják, megongálják majd a flau egészét felgyujtják.
Sírva távozik a falu népe. Nincs mit teni, menni kell. Áltaott élemet visz magával a flau eégsze, nyokat igykezenk eltünteni vonulás orákon át tart be esteldik mire eléritek a barlangot.
A baranban külvilgátol elfedve tüzeket gyujtanak, berendkezkendnek. Közös sütés fözés. Vacsora és alvás, a flasuiak be osztják egymsá közt az örséget.

Az elkövetkezö napokban álca falakat emelnek a barlang bejráata köré, a nyomoakt eltüntetik és hamis nyokoat hagynak az eröd méje felé.
Nektek számos emléektek tér vissza. A falsuaik kedvesek, mindenben segitenk netkekm, magukal egynlöként fogadnak el.
Madukal hozták a falu védöszentjének kicsinyitett szobrát. Mesélik ha nagyon nagy a vész közelg a zsobor beszél figyelmztet a közlegö veszedelemre.
Tervük szeirnt várnak amig minden emléketek visaz nem tér és ugynem érzitek készen áltok az utra. A városba ahol tlaálhaó a nagytemplom... és ellesngéeitek.

Harmadik nap estlyén, mikor békésen alszotok egy különös álmot láttok:
Zöld mezö felett lebegtek midnanyian, a fü flett köynedén pár centivel, fekve. Körlötettek erdő, altatok piacsok virágoznak.
Töletek mintegy 3-4 métere egy ösz szakálas alak emlekdik ki a paics mezöböl. Kezében emebr nagyságu bot. Botja tetjén kopott rozsdás csörgök nagy csomoja.
Ruhája szakadt tépett foszlányok ronyok összesége végletenül mocskosak, felyén egy különös piros szalagos hegye süveg.
Oldalán nagy tarisznya.

ismerelten alak:
-Köszöntlek titeket, visszatért lelkek! Egy inqvizitor volnék ki távolbol jött, Nap egyháza keres titket és azokat kikel vagytok.
Kezetkeben a döntés: akarjátok hogy rátok tlaáljanak? Aakrtok szabadulni aazoktol akiknek uj életetek köszönhetitek?
Fogvatart? Kényszerit bármire? Viszaél haltmával? Tudjátok, az Inqviztorok az élök védemezöi lekektöl... Élök véldemezöi a fekete mágusoktol kik leket rotnanak meg.
Azért vagyok itt és vagytok tit kivizsgáljam esett e bün, törvények megszegése?

//válaszoltok amit választolok anak fügvéynében a jelent folytatodik.

Másnap:
Hirt kaptok, egy önkéntes felderitö visaztért (az erdészek egyike): Nagy sereg napkon belül elvonul a közeli városbol, a törzset elüzni. Ruf azt javalsolja mivel most
sok pap és szolga fog a seregel tartani a föap és többi papja magában lessz a temploban... mostk éne probálkozni.

//potlás//

Rijek:
" Továbbá megemlíti Rulfnak a szerzett infókat, megkérdi nem kötnek-e az új törzzsel szövetséget vagy figyelmeztetik-e őket egyáltalán az ellenük készülő támadásra. Ha nem derül ki magától, akkor megkérdi mikor lesz aratás."

Rulf:
-Ezekl a törzsekel nem leeht mit kezdeni, csak az erő szavára halganak. Mi magunk gyengék vagyunk. Ök a vadonban kéepsek megélni, tulélni. erre a városi emerbek töbsége nem képes, a falvakban lakok is csak nagy nehzésgek árán. Egyszerüen tul erösek a vadon lényei, a vadáaltok tömegei szétmarcangolnának mindenkit.
Az erdei ragadozok falkákban járnak, nagyon sokféle van belölük, ha egyszer kisazgolnak, nyomodra akadnak addig nem tátoritanak amig felnem falnak. Olykor annyira számosak és erösek hogy váoroskat táamdnak meg, sikerel!
Minden város féli öket, ezért kell irtani a környéken a vadakat mindig. Ezek közt élnek a törzsek, nincsen ránk szükségük csak rabszolgaként. Eetelg eleségként, mert legtöbb törzs kanibál is.
Kegyetlenek, nem félenk sem istent , sem embert maguk urai. Más törzsekel alkalilag összefognak egy egy település kiosztása érdekében Vadálatok mellet ök jelentik a másik nagy veszélyt midnen telpülésre.

Gyakroi hogy egész falvakeat el hurvcolnak amgukkal aztán semmit nem hallani roluk. Mi lett sorsunk , soha senki még meg nem szökött!

-Aratás lessz körülbelül 120 nap mulva.

*Az inkvizíciós sereggel és a tervvel kapcsolatban: meggyőződése, hogy értesíteni kell a törzset, hogy minél nagyobb ellenállást tanúsítsanak az inkvizícióval szemben, sőt szeretne kilovagolni egy csapat részeként, akik átadják a figyelmeztetést (mondjuk evon fejével együtt). Reméli, hogy a többi feltámasztott társa is veletart, nem akarja alábecsülni a vademberek erejét, bármilyen primitívek is.

Szabadidejében harci képességeit gyakorolja, és kínlódva, de némi tűzmágiát is előcsal magából, főleg tüzes pengét és távolban gyújtott kisebb lángokat próbálgat több kevesebb sikerrel. Továbbá titokban beszél Lokinával, hogy mit gondol a Rulf által adott szimbólumokról és Rulfról meg a mágiájáról.

Ahogy visszatér az emlék a halála körülményeiről, eleinte csendesebb és passzívabb lesz, sokat elmélkedik magában, és érdektelenséget mutat mindennel kapcsolatban. Majd pár nap múlva újult erővel folytatja ugyan amit eddig csinált, de gyakran vannak nihilista megnyilvánulásai mások felé.*


Az álom:

Ryek gyanakodva szemlélte a barátságosnak tűnő öregembert. Nem hitt a látszatnak és dühítette, hogy át akarják verni... megint. Az inkvizítor tekintetébe vájta hideg szürke szemeit és gúnyosan válaszolt:

-Igen, történt bűn, mégpedig az, hogy kérdés nélkül ránk támadt a fajtád. - mondta enyhén vicsorogva, majd kissé higgadtabban folytatta - De lépjünk túl ezen most. Mondj el mindent azokról, akik feltámasztottak minket, és ha esetleg kiderül, hogy ők a mi ellenségeink is, akkor örvendj, mert elpusztulnak. De tudd, hogy ez nem tesz minket szövetségesekké. Előbb vagy utóbb a kezeim között fogtok kegyes halálért könyörögni, te is és a többi vakbuzgó tarsad is.

Persze, hogy a barlangba kellett menni, Calina nem is érti, miért tartott mégis a többiekkel. Már az első nap meggyűlt a baja a falusiakkal, akik „szegény kicsi lány”-nak szólítottak, folyamatosan beszéltek hozzá és ölelgetni akarták, összességében egy perc nyugtot sem hagyva neki. Azóta ideje nagy részét azzal töltötte, hogy próbált olyan távol maradni tőlük, amennyire csak tudott. Rögtön az érkezésük után felfedezte a környéket, érzett a közelben vizet, és igaza is lett, alig negyed óra könnyű sétára a barlangtól van egy kisebb folyó. Igaz, a falusiak is oda járnak vízért, de ha feljebb megy, talál egy sziklafalat, ahonnan már nem látni őket, és elég hangosan zúdul le róla a víz, hogy elnyomja még a kiáltásaikat is.

Most is itt ül, egy fűzfának dőlve, egyik lábát a folyóba lógatva, és a tőrével játszik. A lemenőfélben lévő napra néz, tudja, hogy nemsokára kénytelen lesz visszatérni a barlangba, ha enni akar. Hamar kifigyelte a falusiakat, úgy tűnik, a szokások rabjai, mindig tartják magukat a napi rutinhoz, már ami az étkezéseket és az alvást illeti. Utóbbival van több problémája, kénytelen még náluk is korábban, hajnalban ébredni, ha időben ki akar surranni a barlangból, és jóval az után visszalopakodni, hogy lefeküdtek. Sokszor kellett itt, a fa alatt pótolnia a hiányzó alvást, de fel sem merült benne, megéri-e.

Bár szereti ezt a helyet, a napjai nagy részét nem itt tölti. Mikor a falusiak elől szökött meg, rájött, hogy nagyon ügyesen tud lopakodni, és gyakorlatilag észrevehetetlen, ha akarja, így főleg ezt használja ki. Követi a társait, figyeli, mit csinálnak, hihetetlenül örül, hogy senki nem fedezi fel, és észrevette, hogy az utóbbi időben egyre ügyesebb

Egyszer, mikor éppen Ryek-et követte, egy érdekes beszélgetést is sikerült kihallgatnia. Rulfról volt szó, a jelekről, amiket adott, és a mágiájáról, Calina örömmel látta hogy nem csak őt foglalkoztatják ezek a kérdések, és minden szót gondosan megjegyzett, biztosan hasznát veszi majd később.

Most, sokadszorra, újra végiggondolja. Ryek már az elejétől fogva sem bízott Rulfban, és a harci képességeivel nagyon hasznos szövetséges lenne. Feltétlenül beszélni fog vele, valószínűleg nem lesz nehéz meggyőzni, hogy forduljon nyíltan Rulf ellen, csak meg kell várni hozzá a megfelelő pillanatot.
/Lokinára ez az álláspontjától függően vagy vonatkozik, vagy nem/

Calina napjai elég üresek lettek volna, ha csak másokat követ, a falusiaktól lopni pedig nevetségesen könnyű volt. Nem mintha akarta volna, kényszerítették. Senki nem volt hajlandó egy nadrágot adni neki, pedig mindenképpen szüksége lett volna rá, hiszen abban a fodros szoknyában, amit rákényszerítettek, még rendesen fára mászni sem lehet, emberek követéséről nem is beszélve. Azt mondták, a nadrág nem való egy olyan csinos kislánynak, mint ő. Ekkor kezdett a csinos kislány éjszakánként különböző tréfákat űzni velük. Mikor aludni lopózott, gyakran elcsente vagy összecserélte a ruháikat, egy-egy értékes nyakláncot vagy karperecet valaki más párnája alá rejtett, összekötözte a pokrócaikat, hogy ne tudjanak rendesen betakarózni, teleszórta őket levelekkel, sőt, egyszer csalánt is kevert bele, volt, hogy napokig magánál tartott egy tárgyat, hogy aztán a legmeglepőbb helyre csempéssze vissza, és így tovább. Minden éjjel igyekezett valami újdonsággal meglepni őket, egyedül azt sajnálta, hogy nem lehetett ott, hogy lássa az ébredésüket. Annyira élvezte, hogy később már csak a játék kedvéért vett el néhány dolgot. A babonásabb falusiak koboldokról kezdtek suttogni, és ez neki tökéletesen meg is felelt. Kissé meglepte, hogy nem terelődött rá a gyanú, de a biztonság kedvéért az étkezéseknél, mikor kénytelen volt időt tölteni velük, igyekezett kedvesnek és ártalmatlannak tűnni. Az emberek hajlamosak csak azt meglátni, amit akarnak.

Sajnos bármilyen jól szórakozzon is a falusiakon, és legyen bármilyen izgalmas a többiek követése, egy idő után mindig elunja. Ilyenkor jön a fához, ez az ő rejtekhelye, és itt tart mindent, amit ellopott. Mivel a puszta üldögélés sem lenne sokkal érdekesebb, általában gyakorolni szokott. Célba dob a tőrével, olyan magasra mászik a fákon, amennyire csak tud, vagy, a legnehezebb, a folyó vizét próbálja irányítani. Érzi, hogy képesnek kéne lennie rá, de még a legerősebb koncentrációval is csak gyenge hullámokat tud előidézni. Hívni valamivel könnyebb a vizet, mintha szívesebben változtatna irányt azért, hogy közel legyen hozzá. Egyszer fél méterre is sikerült elcsalogatnia a folyótól, elért egészen a kezéig. Most is ezzel próbálkozik, egy apró ér küzdi magát egyre közelebb hozzá, de érzi, hogy nem fog sikerülni, ezért inkább elengedi. Csalódott csobogással tér vissza a folyóba, Calina gondolatai pedig megint elkalandoznak.

Az álma jut eszébe, amiről valahogy érezte, hogy valóság, és az a furcsa öregember, aki szövetséget ajánlott neki. Még egy inkvizítor… már határozottan kezd elege lenni belőlük. Ráadásul ő a második ember, aki bele akar avatkozni az ő dolgába, illetve, ha lehet neki hinni, ezúttal egy egész szervezet. Bár az ötlet, hogy megszabadulhat Rulftól, csábítja, de eszébe sincs cserébe leköteleznie magát valami nála is erősebbnek. A pokolba is, már meghalt egyszer, miért nem akarja senki hagyni, hogy békében nyugodjon?

/hupsz, ez egy kicsit hosszú lett, bocsi /

Világrol háttér adatok://ezek NAGYON FOTNOSDOLGOK!//

--Talizmán amit kaptatok:
Mint már korában volt rá utalás, mindenkinek visleni ell védő talizmánt. Ezt az összes falubeli is viseli! Pontsan ugyan olyat mint ti.
Ami mint megtudtátok a flasuiaktol akin nincsen védő tlaizmán azt ártó szellemek szálják meg.Átveszik teste feletti uralmat, gonosz cskedetkre késztetik azt. Lelkét megrontják
poklok kinajit éli át. Az IGAZI inqvizitirok feladata az ijen megszáltak megtisztitása. Eredetielg ez is a feladatuk, és más városokban ezt végzik. Megszált emebrek felkutatása,
megszáló lélek elüzése. Illetve olyan emerebek felkutatása akik mások megzsálsát készitik elő tudatosan.
Gyakori hogy szeretteik szellemének keritenk testet, amiben az tovább élhet.Eképp akár évszázadokik test test után cserélödhet...

--Inqvizitorokrol:
A hivatásoos inkvizitorok feladatai:
-védeni az ártlan embereket akik a kijelölt mükdöésü terüeltökön vannak mindenféle lekek táamdástol.
-Résztvenni a szörnyek elleni harcokban
-Ellenséges lekek ártó gonosz szellemek elüzése
-Lelkeket gonosz ártó célall használó/bántó személyek elüzése elpusztitása. Akik megbüvölik az ártlan emebreket.
-Védő talizmánok készitése szellemek ártlam ellenében.

((ök a helyi szellemirtok))

Összeségben keijeltnehtjük az invizitorok a világi dolgok emebrek ügyes bajos dolgai iránt tlejsen közömöbösek.
Ez olyan mélységigi igaz hogy saját egyházuk ahova tartoznak sem kap tölük közvelten táomgatást haltmi érdekik érvényesitéshez.
Kirivó és ritka hogy világi poltiaki odlgokba beelfolynak. Ezt hivatásuk nem teszi lehetövé.
Az invizitorok lélekmágjában járatosak, ezt gyakorlják. Ezen mágia a lekekre gyarolol közveltenül hatást.
Azokat pusztitja, élteti vagy kiszakitja, estelg plántálja testbe, tárgyakba. Mágijáa révvén testét gyakorta elhagyja, ez a hlaál utáni álapotnak felel meg.
Eképp léleként járja a világot. teste ekor gondozásra szorul, és védtelen. Észben kell tartania hogy haza kel térnie pár napon belül mert az éjség vagy ksizráadás végezni fog porhüvelyével.

Katonai és politkai szempontbol az inqvizitorok semeglesnek tekitendök. Ezt a lekek gyakori és biztos megszáló tevékenysége indokolja.
Nagyon ekvesen válaják fel az inkvizitori hivatást, ezért állában ekvés van belölük.Adott területen tartnak rendet. Ez egy vagy több város, falvak öszesége lehet.
Mesziröl felsimerhetö klirivó öltözetet vislenek, kilétüket majd midnekor kiynivánitják bárki kinek gondja baja van hozájuk fordulhat.

Az inqvizitorok hatlams megbecsülésnek örvedeznek, ök a lekek doktorai, számos emebrt mentenek meg . Tragédiák sorát akdályozák meg.
A legnagyobb éhinség idején is jut nekik böven enni való. Elöttök zárt ajtó nincs. Jorfomán akkor és oda menek ahova akarnak.
Sokuk több emerböltön át látja el hivatását, akár porhüvelyét hátra hagyva, léleként él tovább a neki felajánlot áldozatok és ajdánokk tartjék lélek formáylában éppen.
Védencei kikenek elkét ovja látják el. Máskor egyesek hálábol tesütket hoszabb rövidebb idöre önként az inqviitor rendelekzésre bocsátják.
Gyakori eset halálra itéltek testét kapták meg invizitorok, miután az elitélt lekét kitépték belöle.

Számos esetben a valási háboruságokban is megkimélik az inqvizitorokat. Egy inqvizitor végleges halála kisebb városok falvak kihalásával jár, amenyiben nem tudják potolni.
A hviatást rendkivül kevesen válaszjták, abszulot önfeladásal jár a többség felé akik olykor hálásak olykor hálátanok.(különösen éhinség idején).

--A lekekröl:
A világban elhalálozottak lelke egy köztes világba kerül. Ott egy darabig mig lélek erelye elgendő élhet létezhet... Annak fogytával égleg és menthetelenül elpusztul.
Ezt minden holt lélek érzi és tudja ezért mindent elkövet hogy eröhöz lélekröhöz jusson. Legkéznfekvöbb mod élölények megszálása.Másik gyakori mdoszer
emerbek rémiszgetése, terrorizálása. Áldozatokban keletkező félelem imátságokra legtöszbör engesztö áldozatokra készteti öket. Az egnesztelö ádlozatok megtélte közben lelki eröt adnak a szellemkenk.
Azok a személyek kiknek elkéhez holtuk után számosak imdákoznak ugyanugy léelkeröt kapnak.Eképp lehteésges hogy akrá százévekig is haáluk után családjukal vannak egyes szellemek.
Kik védlemezik és tanácsaikal segitik véreiket.
A lekenek...nincs mit veszteniük!Sokszor kiszámtihataok szeszélyesek, a hlaál eltorzithatja gondkosáukat és uj helyzet amiben "élnek"... Legtöbb lélek gonosz és mdienn aljaságot lekövet hogy eröre tegyen szert.
A lekek egymásal is harcban állank a létezés erelyért gyakran egymást pusztitják el másik lélek erelyért harcolva.

Védekezni a lekek átkos tevékenyésge ellen külömbözö védö medálokkal, vaárszkörökel lehet. Ezek nagy töbségét babona formáylában az átlag emerbekalaklmazzák! (átlag emrbenk 2 es mágikus fogékonysága van!)
Ezen baobánák ismerete és szsakszerü laakmzása apárol fuiura szál, nem tudják hogy hogy mükdöik csak csinálják. Tudtukon kivül mágiához folyamodnak.

A védö körök nélkül telejesen bizonyos: megfognak szálni a lekek, megprobálnak kiszipolyozni, félre vezetni. Őrületbe kergetni!
Egyik siemrt kivgézési modszer az összes lélekvédö tlaimzán elvétele, majd egy gödörbe vetés. Ijenkor elég cask várni. A lekek örütlbe kergetik a védeltne áldozaott...

--Hamis inqvizitorokrol:
Minden falusi hamiságnak tartja az uj inqvizitorokat akik nem az eredeti feladatokat látják el. Napsiten hitét erövel tejesztik.
Továbra is tisztelik az igazi inqvizitorokat és ha elö kerülne egy azt segitenék mindenben!

Mindenki:
Amig a falsuaik be rendekezdnek a barlngban ti visaztérö melékeiteket doglozátok fel. Naphosszat gyakorltatok... felylesztetétek képeségieketek és a fenti adatokat tudtáok ösze gyüjteni.

Rijek:
//megkell várnom calina reagálását.Ha ksirélet tesz a mágia kifürkészére tárgyak azonsoitására ako természetesen enenk ereményeiröl bezsámolok//
//a vad törzsel nem tudtok kapcosaltba lépni a barlng le lakásnak idején tul sok a feladat... falusaiak közül senki nem hajlandó veltek menni... a pokolba kivánják az összes törzset//

ÁLOM:
Rijek:
-Igen, történt bűn, mégpedi az, hogy kérdés nélkül ránk támadt a fajtád. - mondta enyhén vicsorogva, majd kissé higgadtabban folytatta - De lépjünk túl ezen most. Mondj el mindent azokról, akik feltámasztottak minket, és ha esetleg kiderül, hogy ők a mi ellenségeink is, akkor örvendj, mert elpusztulnak. De tudd, hogy ez nem tesz minket szövetségesekké. Előbb vagy utóbb a kezeim között fogtok kegyes halálért könyörögni, te is és a többi vakbuzgó tarsad is.

Öregember:
-A fajtám? Rátokrontott? Nem minekünk nem volt veletek dolgunk, az IGAZI inqvizitoroknak nem. Azok akik a cimet bitorolják ök vetödtek felétek. Ök azok akik igét terjeszteni arkank,
nem pedig leket elüzni! Ártélanokat megvédeni, istenük dogmáit követik. Valási dolgok ezek, ezekel én nem foglakozom.
-Akik feltámasztottak titeket?-halk nevetés-Rulf támasztott fel titeket ö vol a varázslat irányitója. Ott jártam a falu közelében éreztem a mágiát.Rulf nem követett el bünt,
vagy nem akadtam eddig nyomára. Nem élöbe plántát be titket hanem saját eredeti porhüvejetekbe. Megkaptátok azt a leehtöséget ami oly sokanak nem adatik meg: ujra élhettek!
Nem visletetem veltek szemben ellenséges szándékkal, nem tettek semmit ami szemben bün volna.Nem ártotam énsem nektek miért kivánod hát végzetem?

//az álomban minden karater jelen van és szabadon bezsgélethet//

Egy falut elköltöztetni nem épp egyszerű, amint azt Lokina megállapíthatta. A falu egyik fele azt hiszi mindent vinnie kell, a másikfele még a tartalék élelmét is otthonfelejti. A barlangbaköltözés megintcsak nem egyszerű. Mindenki ugyan abban a zugban akar aludni...
Szerencsére többnyire jutott hely egy ki gyakorlásra és csak pár ember sérült meg elhibázott varázslatoktól, ~ Az ő bajuk. Mért kell mindig itt mászkálni?~ de legalább volt kin a gyógyítást is gyakorolni.

Ryeknek:
A szimbólumról nem tudom micsoda, de úgy láttam a falubelieken is van. Nem hiszem, hogy ártana, minek támasztott volna fel akkor? Rulf mágiája mindenképp erős, de nem végtelen, azt már láttuk. Szerintem várjuk ki mit akar. Ő támasztott fel, úgyhogy a másik oldal, akárkik is legyenek az egyház tagjai, ellenünk van, ha itthagyjuk Rulfot ő is ellenünk lesz. És azt sem tudjuk, nem-e trükközött valamit a feltámasztásnál.

Az álom:
-A saját bevezető monológodnak mondtál ellent öreg! ("Aakrtok szabadulni aazoktol akiknek uj életetek köszönhetitek?
Fogvatart? Kényszerit bármire? Viszaél haltmával? Tudjátok, az Inqviztorok az élök védemezöi lekektöl... Élök véldemezöi a fekete mágusoktol kik leket rotnanak meg.
Azért vagyok itt és vagytok tit kivizsgáljam esett e bün, törvények megszegése?" vs "-Akik feltámasztottak titeket?-halk nevetés-Rulf támasztott fel titeket ö vol a varázslat irányitója. Ott jártam a falu közelében éreztem a mágiát.Rulf nem követett el bünt,
vagy nem akadtam eddig nyomára.")

A fahasáb az első csapástól kettéhasadt és lerepült a fatönkről a többi közé. Ryek egykedvűen tette a helyére a következőt, majd könnyedén sújtott le a fejszével. Nem volt sok kedve kivenni a részét a falusiak ügyes-bajos mindennapi dolgaiból, de nem akarta feleslegesen kivívni az ellenszenvüket az eddigieknél is jobban. Nagyon horkolt ezért sokan kissé ellenségesen viselkedtek vele szemben, bár nyílt kenyértörésre persze nem merték vinni a dolgot. A félvér eleinte reménykedett, hogy tettlegességig merészkedik majd valamelyik meggondolatlanabb falusi, de sajnos erre sosem került sor. Később már nem nagyon foglalkozott ezzel, ahogy az emlékei visszatértek a halála előtti órákról... arról a pár pillanatról, amikor meglátta az igazságot... Letámasztotta a fejszét a földre és pár percig némán állt ott mozdulatlanul. Lelki szemei előtt újra és újra leperegtek az akkori események. Emlékezett a vak vénség kedves szavaira, az üres szemgödreire és arra a megfoghatatlan ürességre, mely onnan visszanézett. Emlékezett a démon hasonlóan nyugtalanító tekintetére az otromba rozsdás sisak alatt, a különös földöntúli hangjára, a hangsúly nélküli kurta mondataira, a mindent átható természetfeletti bűzre. És a vízióra, a tudásra amit átadott neki alig pár pillanat leforgása alatt.

Az elmúlt napokban megpróbálta megcáfolni magában, amit akkor megtudott, de nem talált rajta fogást. Azon töprengett már tegnap óta, hogy ha a démonnak igaza volt, akkor tulajdonképpen semmi értelme itt hadakoznia. Egyáltalán semminek sincs semmi értelme. Az álinkvizítorok, a falusiak, Rulf, még a saját társai is, sőt ő maga is ostoba önáltató kérészek csupán, akik holmi fontosnak vélt célokért küzdenek, majd elbuknak így vagy úgy, végül elenyésznek. Talán Rulf hibát követett el azzal, hogy visszarántotta őket az enyhet igérő pusztulás kapujából. De ez már lényegtelen, hisz itt voltak, és tulajdonképpen be kellett ismernie, hogy bármennyire is értelmetlennek tűnt ez az egész küzdelem, valójában élvezte. Talán csak ennyi a lényeg. Az élet tart ameddig tart, addig is tenni fogja amihez kedve van, más nem számít. És ha szerencséje van talán ismét találkozik azzal a vak vénséggel vagy a démonjával, és keresztülhúzza a legújabb tervüket, bármi is legyen az. Szeretett volna egyenrangú fél lenni velük szemben, de erre nem sok esélyt látott, ahogy a találkozásra sem, ha a vénség az utolsó szavaival igazat mondott. És be kellett látnia, hogy tulajdonképpen sohasem hazudott neki az évek alatt, miért pont a legvégén tette volna. Azonban végsősoron mégiscsak Haleran szolgája volt, ki tudja mit jelentett valójában az a kijelentése.

Dühösen lendített egyet a fejszén és vágta ketté az odakészített fahasábot. Egyelőre beérte ezzel a kissé unalmas elfoglaltsággal. Jobb szeretett volna harcolni, vagy pusztítani, vagy romba dönteni, vagy tönkretenni. Majdnem mindegy, hogy kit vagy mit, csak az számított, hogy valami megsemmisüljön vagy végleg eltorzuljon. Egy fahasáb vagy egy emberi élet, csak a kielégülés mértéke tett különbséget a kettő között.

Eddigre már valamelyest bízott Rulf szándékaiban, minden azt igazolta, hogy nem próbálja őket átverni és mindenben igazat mond. Lokina szerint a talizmánok, amiket kaptak tőle, valószínűleg azt a célt szolgálták, amit mondott. Eddig nem próbálta meg a feltámasztottjait irányítani, hogy azt tegyék, amit szeretne, de eddig nem is ment vele szembe senki. A magát igazi inkvizítornak nevező alak is Rulf állításait és szándékait támasztotta alá, de persze ki tudja valójában mi is volt ez a közös álom. Rulf nem ostoba, márpedig ostobaság lett volna mindenféle veszélyes alakot csak így visszarángatni az életbe, majd rájuk bízni az egész falu sorsát, mindenféle biztosíték nélkül, pusztán a jóindulatukra alapozva. Ryek majdnem biztos volt benne, hogy el fogja árulni őket. Egyelőre azonban jó szövetséges volt, és ha minden jól megy, talán nem lesz szükség megszabadulni tőle idő előtt. Persze sosem megy minden jól, és szinte már izgatottan várta a pillanatot, amikor Rulf ellenük fordul.

Talán legjobban társaiban bízott, maga sem tudta miért. Az életét ugyan legfeljebb Lokinára bízta volna rá, a többiekre semmiképp (bár tulajdonképpen miért is ne, kiváncsi volt mi történne ekkor), de a motivációikban bízott. Nagyjából ugyanabban a helyzetben voltak mindannyian, a céljaik is megegyeztek, és talán csak azért, mert szerette volna, hogy így legyen, de azt remélte, hogy legalább annyira keresik a harcot, mint ő. Vagy még jobban. Holnap remélhetőleg kiderül.

Gondolatai visszatértek az aktuálisabb problémákra. Szeretett volna kilovagolni, figyelmeztetni azt a törzset a közelgő támadásra, hogy minél nagyobbak legyenek az inkvizíció veszteségei, de a falusiak közül senki sem akart vele tartani. ~Azok az ostoba gyáva barmok! Mintha olyan fontos lenne a szánalmas kis életük!~ Elhatározta, hogy holnap reggel kilovagol, ha kell egyedül, de remélte, hogy társai unják annyira a semmittevést, hogy vele tartanak majd. Jó móka lesz.

Újult lelkesedéssel folytatta a fa aprítását, észre sem vette az árnyak közül figyelő kiváncsi tekintetet.

*Még aznap felveti társainak és Rulfnak, hogy tartsanak vele, adjanak át írásos üzenetet, vagy valamiféle figyelmeztetést a vadembereknek. Másnap megy társakkal vagy egyedül.*

//sry a megkéset reagért az éelt msot nekem ezt hozta :S //

Lokina:
/miközben a medált vizsgálod:/

A átrgy mágikus tulajndoságoakt mutat, vlamiféle aurával veszi körül viselöjét, ezt megálapitod könyedén.
Ami fontosabb... Eddig egyleten alkalommal sem kezdted el vizsgálni a világot a odlgoakt igy ezért cska most kezd felszinre törni vlami:
Felismerés! Valami nem jo törött nem illik össze az ismert világal nem olyan amijenek lennie kéne...
Ez csak egy érzés egy tudat ami az emerbe beel fészekli amgát nem ahgyaj nyugodni ugyankor nagy boszuságra semit nem tud vele kezdeni!

Calina:
Áldásoso unalomüző ténykedésed sikeres és folytonos soha senki nem kap rajta mit tettél... szerencsés
Az emrbek nem ekzdenek el rajta boszankodni igazá nhogy tárgyaik tüntek el, valhogy nem az történik nem ugy történik ahogy kéne.
Van oylan tárgy ami mintha visaz került volna magátol ahoz akihez tartozik.... megmagyarázhatlan...

//az aálomban bármikor beleszolhatsz a dolgokba csak bátran //

Ryek:
//Amig za álom jelent nem ér véget igy vagy ugy nem tudom folytatni semelyik álom utáni esemény szál mesélését, az öregember utolsó kérdéseire várom a ávlaszt. //

Az álomban:

Lokina felé fordul a jelenés:
-Nincs semmi ellentmondás abban amit mondtam. Ha bünt is követett el Rulf nem akadtam nyomára. Tisztem a lekek védelme a lélek bitorloktól, élök testeinek elrabloitol! Eképp élök védelme a lelkektöl.
--Feltáasztott titeket Rulf, ezzel nem vétkezett, mert a leketekt saját testetekbe plántálta. A kérdés az kényszerít e titeket bármire is? Okát látjátok e annak hogy inqvizicio lesújtson rá?
Réggeben egy mágus viszahozott ugyan igy egy nöt az élök sorába, hogy aztán beteges vágyait szolgálja ki. Akarata ellenére. Akkor késön érkezett a segitség, a nö belehalt szörnyű sorsába. Lélekként megszálta kinzoját mikor az inqvizitorok utolérték megölte a testet, a varázsló lelkét elemszétette. Leleket inqvizitorok elpuszitották...
A tragédia a mi hibánk, késön akadtunk bünök nyomára.
Ujra megkérdezem hát, tudtok bármiféle bünröl?

Mindenki elött hirtelen minden sötétbe borul, kőnyűvé, testetlenné váltok... A fájdalmak, a terhek a hideg,meleg midnen testi dolog távolinak tűnik, megszűnik.
Pár pillanatnyi sötétség... nyugalom aztán kezdtek magatokhoz térni. Érezni érzékelni a külvilágbol.
A pincében vagytok, Rulf házának pincéjébéen. 8 oltárkö áll rajtuk testek, mindent vér borit. Állati tetmek összevisazság a földön,
Még látni a kinott vér lüktetését a semmiben ahogy egy kusza hálot lakotva körül ölel titket. Látjtáok a testeteket... az igazi testeket.
Koszosak vagytok, ruháitok rongyok csupán. Csontjaitokat fedi, állatok husa a fonál fogságában mászik felfelé... csontjatokra.
Mik vagytok? Nem tudjátok, tudjátok az a kupac csont alttad az egykor TE voltál. Az TE VAGY! Egyre több és több hus mászik a csonokra tapad és rendezödik.
A hust vér követi. Rulf kántálása kiséri lassu iszamlos mászássát.
Percek olom alsuságal telnek. egyre több és több izom, ér, hus, bör kerül a csonokra visazkapjátok lassan testeket... az eredeti formát.
Uj izmokat, uj életet!

A háló ami helyben tart tiekt vérböl és mágiábol font különös háló egyre szorsabban nyom lefelé... vissaz oda ahhonét szelemtek elszabadult...
Mikor eléritek a testet ujra sötéség... nem láttok éreztek a testeket ujra épül. ujra verni kezd a sziv, ujra élket járja be holt tagjaitokat!
Ujra hallotok... hallod a világot, hallod Rulf szavait:

-Egyetlen pillanat, olykor az örröké valoság. Azt apilantot válaszottam amikor magatokhoz tértek. Abol a pilanatbol szüeltt az
a valoság amiben eddig voltatok. Becsaptlak titket, a TI érdeketekben. Az inqvizitor és kiséröi mindjárt itt lesznek, én nem.
Meghalok. Ezt az árat fizetem azért hogy élhessetek! FElkészitelek titket a valo vilgára amenyire telt tölem.
A falú üres,a barlangokhoz menkültek.
Kevés volt az idö amit igy tudtam nyerni remélem eleget ahhoz hogy kijusatok innét. Ne feldjétek a csapdákat lejáratnál!

Egy kevés élelm van a kamrában elég lessz hogy eltudjatok indulni.Fegyverek az asztalon ruhák a házban. Jó fegyverek az inqvizitor kiséröinél.
Mágiával kapcsolatos holmik itt a pincében.
Ugyan meghalok, lekem itt lessz emléekezttek rám.Ezzel életben tartok! Beszélejtek hozzám, tárjtáok ki szvietek...
ebböl él minden lélek.
Vigyázatok az álomvilágvolt amiben eddig voltatok ez most a valoság lessz!

Hangja elhall, kántálás abab marad, erös lökést éreztek láng... egy uj éelt lángja lobban testetekben. fáztok retenesen.
Ocsak rongyatiok szakadoznak remegö mozdulataitoktol.

Rulf halk puffanásal életlenül összerogy az azstal elött könyvel a kezében.
Távolbol ajtó recsegése hallatszik, faszilánkok... valami elötrt.. mentehtelenül...

Helyszinleirás:
Rulf pincéjében vagytok 10x10méter körülü hejiség. Felülröl tekintünk rá akkor bal oldalán lépcsö sor vezet felfelé. az alsó és felsö oldalán 1-1 fákja tlaálahtó ezek adják az összes fényt.
Jobb oldali fall mellet egymsátol közle egynlö távolságra 5 kö emelvény rajta vagytok ti. A bejárattal szemben attol 2-4 méterre egy asztal áll.
Az asztalon különbözö fegyverek.
Asztal és közetek Rulf temte fekszik, ocska ruhájában nyakig véresen. Hotl keziben egy áldozó tört szorngat ami kékes szinben izzik.
Rulf mellet egy kialvó gyertya csonkja.
Asztaltol a terem jobb faláig mindent be boritanak az állati bensöségek, vér és állati maradványok kusza rajzai... Ezek a levegöböl hullank allá ahol
mágia tartotta öket különös hálós formában.
Alvatt vér büze, halál lehelete leng be mindent.

alsó fal mellet polcok hevenyészett polc a földön alja félig elrohadva. Pergamne, papir könyvekel megrakva.
Felső fal mellet a fákja altt egy nagyobb fa asztal, bal szélén különös rendeltetésű fém ezsközök. Leginkább hentesek használank efféle holmikat.
Daraboláshoz. Különböző kések aprobb pengék. Körülöttük hevenyészetten odahajtiva pár papirlap.

Lépcsö lejáro falain enyhlén derengő különös feliratok... hasonlót látatok már korábban is...

A fegyver tartó asztalhoz közelebb menve a következő tárgyakat találja aki odamegy:
-1 konyahkés 40 cm s penge jo álapotban
-2 vadász tör
-1 roszdás nagy keresztvasú tőr (38 cm körüli penge)
-10-15 cm es pengéjü kések 3 db

Mit tesztek?

//technikai dolgok:
Minen karakter emlékszik korábbi képzetségiere vagy azok egy részére.
Mindenki választhat magának:
-2 képzetséget, 5 szinten ismeri
-4 képzetséget amit 3 szinten müvel
-ileltve van 20 kiegészitő ismerete összesen a képzetségekhez kötödöen. ( pl harcos tud 2 kézel harcolni)

A képzetségekröl nincsen lista, találd ki mihez akar érteni a karaktered. aztán beszélj velem és megoldjuk.

Ryek zavarodottan nézett körül. Az egyik pillanatban még a kártyapaklit keverte, azután pedig... ez. Megint itt voltak, véresen, sárosan, szakadtan és fegyvertelenül csapdába szorulva. Legszivesebben leült volna gondolkodni, hogy megeméssze ezt az egész fordulatot, de tudta, hogy nincs sok idejük. Azonban mielőtt felfegyverkezett volna, még meg kellett győződnie valamiről. Gyorsan Rulf élettelen testéhez sietett, lehajolt, két ujját a nyakára tette. Az öregember valóban halott volt.

-Vén bolond... – morogta.

Ryek a lelke mélyén talán kicsit irigyelte, amiért képes ekkora áldozatra mások érdekében, ugyanakkor az eszével tudta, hogy az áldozata nem csak ostobaság volt, de felesleges is. Annyit ért el vele, hogy a szeretett falubelijei pár évvel, esetleg évtizeddel tovább élik jelentéktelen életüket, de még ha... Ryeket a tetem mellett heverő áldozótőr kék ragyogása zökkentette ki a gondolataiból. Gyorsan felkapta //áldozótőr 1 db //, majd az asztalhoz sietett, és egy gyors vizsgálódás után az övébe tűzött egy kisebb kést //10-15 cm es pengéjü kés 1 db //, szabad kezével pedig egy rozsdás tőrt ragadott magához //roszdás nagy keresztvasú tőr (38 cm körüli penge) 1 db //. Nagy volt a kísértés, hogy minél több fegyvert zsákmányoljon, de maga alatt vágta volna a fát, ha a többieknek nem hagy eleget, ezért inkább elhátrált az asztaltól, ne is lássa.

Hirtelen ötlettől vezérelve elkezdte magát az állati tetemek maradékával bekenni, hogy ne látszódjanak a tetoválásai és a sebhelyei.

-Azt javaslom takarjátok el az arcotokat. - vetette oda furcsálkodó tekintetű társainak. - Ha most is úgy lesz, mint korábban, akkor az az inkvizítor később majd felismerhet minket.

Miután végzett a lépcsősorhoz sietett, vigyázva, nehogy úgy járjon mint korábban az álomban a nagydarab, majd az ajtó bal oldalára állt a falhoz lapulva, tőrökkel a kezében. Hegyes fogai elővillantak, ahogy torz vigyor ült ki az arcára.

~Végre harc, küzdelem... gyilkolás, pusztítás. Hiányzott ez, már nagyon untam magam abban a barlangban.~