"Éhezők viadala"

Helyszín: ?
Idő:?
_____________________

Kavargó fejel ébredtek, a világ lüktet. erőtlennek érzitek magatokat, mindannyian egy-egy kő emelvényen feküdtök, ócska szakadt foszló földes ruhátokban. Az emelvények egy alig fél métrer magas agyagbol tapasztott parányi emlvény körül helyzekendek el. Emelvény vérben úszik, mindent vér és bepisilhatatlanan állati tetemek borítanak. Rostszúlétetekre tetőz a megindult rohadás büze.
Minden tagotok erötlen, a mozgás nehézkes, a világ vörsben dereng. Valami ragacsos... izé van az arcotokon, kezeiteken véres rajzolatok. Maga a terem ahol vagytok félhomályba burkolózik, négy falat láttok azokon egy egy fákja. Ahogy körbe néztek tisztul tekintetetek és felfogjátok ez egy megközelítőleg 8 méter széles 10 méter hosszu helység egyleten kijárata van:egy sötétbe burkolózó lépcsősor. A falak nagy kövekből rakottak és hűvös van fáztok.
Emelvény, kő ágyak az atjoptol távolabb eső részen vannak, az ajtó és emelvények közt egy majd 2 méteres fa asztal áll, ismeretlen redletésű holmik sorakoznak rajta távőról nehéz kivenni mik is azok.

Asztal és a kö emelvények közt mindenféle rongyok szövetek halmán egy félmeztelen férfi fekszik, kezei, arca vércsatakos.
Lélegzik, arca a szövetek felé fordul. Messzi távoli dobogást dübörgést hallotok az ajtón túlról. Valami ropog, törik, recseg.

Emlékezetetek nincs, a nevetekre sem emlékeztek.

Mit tesztek?

//Mivel nem tiszta még pontsan hányan lesznek benne nem irtam le a megjelö emberkéket, midneki amikor reagál irja meg ö maga hogy néz ki!//

Helena úgy ébredt, mint aki másnapos. Fájó, zúgó fejjel, felült az ágyában...
Ekkor vették észre barna szemei, hogy nem ágyban fekszik. Ez nem volt szokatlan számára, de egy kőoltárhoz még nem emlékszik, hogy szerencséje lett volna.
~De tényleg! Mikhez is volt szerencsém?
*Bármennyire is szokatlannak tűnt a helyzete, a puha ágyon kívül nem sok mindent tudott visszaidézni, nem is sejtvén, hogy néha évtizedekig nem aludt ily luxusban.
Ideje lesz felkelni, ahogy megpróbált lekászálódni az emelvényről hirtelen minden sokkal fentebbi nézőpontból látszott. Mintha egy három méteres óriás kelt volna fel. Ahogy lenézett egy férfit pillantott meg...



Pont azon az oltáron feküdt, ahonnan az előbb felkelt, de eddig észre sem vette a test közelségét. Végig nézett magán, hiszen látta, hogy mások is vannak a teremben, de még nem volt ideje figyelmesen végig nézni őket. Egy -úgy érzi- megszokott rózsaszín ruhában van, bár nem tudja, mióta lehet rajta vagy miért érzi az övének.
Körbe néz, hogy van-e dézsa vagy valami víz a szobában, hogy kicsit felfrissítse magát, de nem lát semmi ilyet. Végig húzza karcsú alakján kezeit és jól ismert szavakat mond ki.
-Myramyr. -De vajon mit jelenthet? Miért ezeket mondja, ha el akarja tüntetni a tegnapi bűzt és koszt magáról és öltözékéről?
Minden esetre vegyes érzelmeket táplál az újonnan felismert helyzettel kapcsolatban. Egy pasi mellett ébredt, ki szemre való teremtés. De nem emlékszik a megismerkedésükre sem pedig a körülmények nem úgy festenek, mintha jól érezték volna magukat elalvás előtt.
-Mi történt? -kérdezi hangosan, hogy az egész hely visszhangozzon bele. De úgy tűnik, senki figyelmét nem vonta magára. Mintha nem is hallanák.
Ekkor veszi észre, hogy kezei... Istenekre! Az egész teste átlátszó. Most figyelt csak fel arra, hogy látja a szeretőjét a tenyerén át is. Igyekszik körbe tekinteni. Egy csomó nő és pár férfi fekszik ugyan olyan egyszerű szövet ruhában. Ő pedig úgy tűnik, egy méterrel a kőlap felett lebeg.
~Teremtőm! Kísértet vagyok! Egy szellem, akit nem lát és nem hall senki. Ügye csak álmodok?
*Gondolataira senki nem válaszolt. Még Rappaport sem, akinek nem rég a helyén feküdt. A magas srác kavargó fejjel felébredt és egyből szétnézett alatta.
-Hol vagyok? -kezével megtörülgette a szemeit és igyekezett az arcáról a ragacsot letisztogatni kezeivel, majd a kő pereménél ledörzsölni a kezeiről. Ahogy kicsit rendbe szedte magát oda ment a szomszédban fekvő kislányhoz [Calina] és felrázta, ha még alszik.
-Hol vagyok, gyermekem? Mi ez a hely? -majd meghallgatva a válaszát -vagy annak hiányát- megfogta a kezét és ha hagyja, maga után húzza a falig. Leemel egy fáklyát a helyéről, oda mennek az asztalhoz és találomra 3-4 holmit nyom a kezébe újdonsült barátjának. Ha valamit a vállára tud akasztani, akkor azt is a fiatal boszorkányra dobja, amennyit csak elbír, majd a férfi a leány felkarját megmarkolva bal kézzel tovább vonszolja maga után a sötét lépcső felé.

Helyszín: ? - Asztal
Idő:?
Fegyver korlát:2 kezes közelahrci fegyvere nem vagy csak részben használhatók, löfegyverek 4 es kategoriátol és attol lefelé
_____________________

Bárki aki az asztlahoz közel lp a kvöetező képet látja:
Legalább 30 inkább 40 külömböző tágy van össze visza dobálva. Kések, török, fogok, fogok.Törökböl midnekinek jut böven. Asztlaon található némi kötszer, és egy papirlap. Paprilapon kusza rajzlatok, vlaki közlebörl megvizsgálja talán kiderül valami róla?
A vér már alvadt, legalább egy napos.

//FONTOS! technikai adatok :
A közelharci és távolsági fegyverek 6 kategoriába vannak sorolva.  A kategoria száam meutatja mekkora táamdó modositot adnak.
Fontos továbbá fegyveres öszecsapsákor a fegyver mérete dönti el ki üt elöbb, akinek nagyob van az üt elsönek!
A fegyver kategoriák:
1-ököl
2-tör
3-egykezes rövid kardok/fegyverek
4-egykezes kardok (60-100 cm ig)
5-kétkezes vágó/zuzó fegyverek ( 2 kezes kard, 2 kezes buzogányok, nehéz fegyverek, dárdák)
6-szál fegyverek (2m es töl felfelé)

További fontos megkötés bizonyos körülmények közt, egyes fegyverek NEM használhatók, vagy nem lehetnek hatékonyak!
Például, viz alatt 2 kezes fegyverel harcolni, vagy szük térben.
A fegyverek korlátozást mindig irni fogom az adot helyszinen!Fontos továbbá bizonoys eszközöknek tér kell a hazsnálatához, pl 2 kezes fegyvert meglobálod akkor körülötted mindenki veszélyben lessz!

példa:
egy lándzsás (6 os fegyver méret) ösze csap egy törel felszerelt emberel (mindketten telsjen átlagosak) midnen értékük 2 es (erő, és közleharci  képzetség) összes harcértékük tehát 4. a tör ad +2 harcértéket támadáskor, a lándzsa ad +6 ot támadáskor. A lándzsával harcoló fog elöször támadni. Támadó erelye 4 harcérték + 6 fegyver mdositó=10, a törös harcértéke 4, azaz ekkora védkezö értéke(most nincsen semijen védö felszerelése!). Várhatóan 6 os sebzést fog okozni(azonos támado/védő dobás esetén, részeltek késöbb), az átlag ember (2 egéség+3= 5)5 életerövel rendelekezik.
Valami modon tulélné a törel renelkező az elsö támadást ö 4 harcértékel +2 támado modsitóval rendelkezik összes támadó erelye 6. Várható sebzése: 2
Látható törel lándzsa ellen nincs sok esély nyilt harcban!

illetve a védő felszerelséek nélkülm nem egéséges harcba bocsáktkozni! (páncél,sisak,pajzs)

Vannak lö fegyverek is ezek kategroiiáji a követekzök:
1-kő-kö amit megfogzs és eldobsz a földröl.
2-kis mréetű dobo fegyverek, dobotú,kis tör,tör
3-közepes méretű dobo fegyverek-dárda,dobo balta
4-rövi ijak,nagy méretű dobo fegyverek,kis nyilpuskák - dárda,lándzsa
5-nagy ijak,viszacsapó ijak,nyilpuskák
6-osotrom egyverek-nehéz számszerijak,
7-különelges ostrom/tüzésrségi fegyverek,csak telepitet álaptoban hazsnálható: lándzsa vetök,
10-katapult,egyéb tüzsérségi fegyverek

a célzó/lő fegyverekhez a távolsági fegyverek kézpetség kapcsolodik!//

Először csak a lélegzetvétele lüktet és a saját, egyre lassuló szívdobogása. Lassanként térnek vissza csak az érzékei a megszokott szintre. Mielőtt kinyitná a szemét, kiárasztja az elméjét a testéből, odafigyel minden neszre, minden surranásra. Nehézkes, emberi levegővétel hallatszik a tér több zugából.

A tér zárt mert még egy elszaladó rágcsáló karmai is visszahangot vetnek a köveken. Igyekszik kővé válna, olyan hangtalan és puha most, mint egy mohaszőnyeg egy elfeledett völgy mélyén. Szájában fémes ízt érez - vért, és még valami mást is, beazonosíthatatlan mocsok, műszerpontos orra fegyverolajat szagol és még több fémet. Emberi izzadság, virágföld, por, vér az az ijesztő bűz, amit nem tud hova menni, csak néha sejlik elő a többi közül, mind világosan harsogják: VESZÉLY
Ahogyan eggyé vált a szagokkal és hangokkal, úgy engedi, hogy az asztrálteste a rezgésekre figyeljen. A tompa feje nem sokat segít ebben a műveletben, ezért minden ösztöne ellenére elengedi  magát és valóban  erőteljes mágia aktivitást érzékel, ám egy fia idézés vagy varázs szó nem jut az eszébe, csak azt tudja, hogy valaha tudta ezeket. Erzékel még... jelenlétet, ami legalábbis neutrális, nem támadó.

Most kinyitja a szemét és gyorsan körbekémlel, árnyékot keresve. Lesiklik az emelvényről annyira lassan, amennyitől csak csöndes tud maradni és az árnyék takarásában egy vérrel elegy sártócsához oson. Nem finnyás, ez is megteszi, hogy elrejtse az arcát és a többi világos bőrfelületet, amiktől nehezebb elbújni a sötétben. Dobhártyaszaggató csörömpöléssel egy fiatal lány és egy szellemlény - gyönyörű, fiatal hölgy - talán ő lehetett az érzékelt jelenlét trappol az asztalhoz. Ő - most döbben rá, hogy nem emlékszik a saját nevére sem! - a falhoz lapulva inkább megvárja, amíg továbbálnak. Az egyik, ezüstös dobótőr csábítóan hever az asztal szélén, hogy esetleg mégis megközelítse...

Fejfájás, hányinger, bűz. Nem kellemes ébredés. Megpróbál felkelni. Hirtelen zörejt hall. Inkább mégse, elég csak körülézni. Egy osonó árny a szeme sarkában, 2 kevésbé osonó lény egy asztalnál. Furcsa. Lekászálódik amerre a legkevesebben láthatják. Ki tudja ki barát, ki nem. Minden tiszta mocsok. Elcsúszik, még sikamlós a vér, nem alvadt. Oda botorkál a rongykupacon levőhöz. Ez kissé feltünő, de a kiváncsiság is ösztön. Megbökdösi az oldalát.

Hirtelen tért magához, de érzékei csak fokozatosan léptek működésbe. Elméje még üres volt, az észlelés folyama csak lassan jutott el tudatáig. Valami keményen feküdt, egy zárt helyiségben. És förtelmes bűz terjengett a levegőben. Hangokat is hallott, nem volt egyedül, ettől hirtelen éberré vált. Gyorsan felült a kő emelvényen, amin feküdt, ám a bűz és a kába émelygés, mely az ébredése óta a háttérben lappangott, most a meglepetés erejével gyűrték le. Miközben öklendezett, érezte, hogy fogai természetellenes módon mind hegyesek. Miután megszabadult gyomortartalmától, megtörölte a száját szakadt ruhája ujjával, ami így csupa alvadt vér is lett. Kiváncsian tapogatta végig fogait, majd kissé nyugtalanabbul arcát is, bár némi fejfájáson kívül nem volt semmi baja. Meglepve tapasztalta, hogy az alvadt véren kívül arca tele van hegekkel.  Réginek tűntek, de nem emlékezett rá, hogyan szerezte őket. Élesen hasított belé a felismerés, hogy tulajdonképpen semmire sem emlékszik, még a saját nevére sem. Csak... ez a szag, ez a bűz. Egy megfoghatatlan gondolat táncolt az elméje peremén. Talán egy emlék? A szag ismerős volt és valahogy... hátborzongató. Keserűség és elégedettség furcsa elegye öntötte el, és bár akárhogy erőlködve sem tudott rájönni mi ez, a különös érzés megmaradt és fura módon egyszerre érezte magát meggyötörtnek és erősnek tőle.

Gondolatai visszatértek a jelenbe, végignézett magán: viszonylag nagydarab, erős felépítésű testét ruganyosnak érezte, amire viszont nem számított, az a ruha szakadásain keresztül látható rengeteg tetoválás, heg és égési sérülés. Szakadt, hányás szagú, véres ingétől megszabadulva nézett végig a torz káoszon, ami a testét borította. A tetoválásokat hegek csúfították el, a hegeket égésnyomok, azokat pedig az égéstől eltorzult tetoválásmaradványok tették méginkább visszataszítóvá. Tudta, hogy nem szép látvány, ám mégis valami megmagyarázhatatlan elégedettség-érzés fogta el, amitől úgy érezte, bármire képes.

Gondolataiból beszédhang zökkentette ki. A szobában tartózkodókról meg is feledkezett. Dühös lett.

~Ehh, hogy lehetek ilyen ostoba. Csodálkozok itt, mint egy kisgyerek a cirkuszban, miközben már percek óta kiélezett érzékekkel kellene figyelnem ezeket a nyomorultakat.~

Gyanakodva körülnézve felmérte környezetét, közben ingét az orrára szorította, de azonnal el is vette onnan, mert olyan borzalmas bűzt árasztott, hogy majdnem ismét öklendezni kezdett. Lassan elindult az asztal felé, ami mellől épp akkor rángatott el egy törékenynek tűnő fiatal lányt egy nagydarab fickó. A földön fekvő alakot tanácstalanul bökdöső nő nem tűnt veszélyesnek, de a látszat csalhat, ezért őt kissé kikerülve sétált az asztalhoz, szemét szinte folyamatosan rajta tartva, bár gyanakvását némileg elnyomta a kiváncsiság, hogy amaz végül mire jut.

*Az asztalhoz érve elkezdi tüzetesen átvizsgálni a halmot, sietve, de azért alaposan. A szakadt inget a derekára köti övnek és 4 tőrt elrak, meg amit még fontosnak talál (az asztalon levő cucchalom tartalmától függően), közben megelégelve a csendet, hanyagul odaveti Lokinának meg bárkinek, aki hallja:*

-Tudja valaki mi a szifiliszes istenek fasza folyik itt?

Vajon az émelyítő szagra vagy a csontjaimig ható kellemetlen hűvös érzésére ébredtem fel, nemtudom. Fejem úgy kavarog h még ilyen egyszerű dolgokat sem dolgoz fel "Remek..."
Keményen fekszem, kezeimmel érzem a hideg követ. Zöld szemeimet felnyitva nyugtató sötétséget és fáklyák fényét veszem észre magam körül eme furcsa helyen, mozdulnék de felfigyelek a zajok között h valakik felkelnek és beszélnek is. Ösztönösen levetem magam az kőemelvényemről a hangokkal ellentétes irányba, megbújva.
Tarkom felé kapok csuklyámat felrántva, de csak annak rongyos maradványaira tapintok. Végignézek magamon s nyugtázom h ruhám sincsen szebb állapotban.
Hátratekintve figyelem a többiek cselekvését, s közben felmérem magamat. Ragacs az arcomon "Fúúúj~~" és tovább tapizva füleimet megnyúltan hegyesnek érzem "Milyen vicces, vajon tudom őket külön is mozgatni?" Kezeimen véres minták "..."
A messzi recsegő ropogó hangok arra sarkalnak h fegyvert ragadjak, de mire az előző furcsa páros elmegy az asztaltól odalép 1 másik még furcsább. Még várok, de ha nem halad igen gyorsan tovább kénytelen leszek mellé sompolyogva magamhoz ragadni valamit onnan amit annyira tanulmányoz.
Addig is nézem mire juthat az a nő aki a rongykupacon fekvő férfit bökdösi.

Helyszín: ?
Idő:?
Fegyver korlát:2 kezes közelahrci fegyvere nem vagy csak részben használhatók, löfegyverek 4 es kategoriátol és attol lefelé
_____________________

Mindenki aki alaposabban megnézte hogy néz ki a ruhálya. A következőket tapasztalta/tapasztalja: Ruházata valmikor, sokkal szebb napokat is látott. Földes, penészes, és rohadt. Az igazi büz nem a vér, nem az állati tetemekböl jön! Belöletek, ruhátokból! Édeskés, savanyu szag...

Mindenki aki 2 alatti egéségel bir roszulétöl szenved pár percig.

A megböködött ismeretlen elkezd mocorogoni. Nagyon nehézkesen, elkezd feltápászkodni, alig fél centire emelkedik fel a rongyokrol máris vissza bukik felyel előre.Ryek kiáltása után nehezen elmotyogja.

-Adjatok.... idöt... mingyárt... várjatok... ne... ne menjetek... maradjatok!

Ezzel ujra össze rogy, szuszog, pihen. Láthatóan kifáradt, magatehetetlen.

Ezzel párhuzamosan, asztalhoz oda lépő egyik alak, az a """szép""" felső testű férfiú, egy a megjelenséhez tökeétlesen illő modnatban kéri meg a jelnvlévöket tájékoztassák arrol mi történt.Külön érdekes a testét boritó "irások", ábrák, jelegükben hasonlitank a teremben és egymáson látottakhoz. Ryekben ez némi vonzalmat kelthet a hely szelleme iránt.

//még várok a többiek irására. Mielött le irom még mi történik, köztes csekvésekre reagálok alaklmnként... ha vlamit tanulmányozni kezdtek a teremben, arra. Beszélgetni nélkülem is tudtok :)Amig a többiek nem reagálank ugy tekintem még fekszenek, nem tértek magukhoz.

Harci események idelyén, vagy amikor valamiért az idö nagy jelentöséget kapp majd fordulókra osztom a cselekményt és addig nem elsz forduló váltás amig mindenki nem léppet(vagy egy határidö le nem járt a reagálásig!).//

A lány a saját szívverésére ébred. Mozdulatlanul fekszik a hűvös kövön, és figyeli, ahogy az érzékei egyesével működésbe lépnek. Hirtelen elönti valami, és minden levegővétellel egyre erősebbé válik. Fogalma sincs, mi lehet, de az érzés végigrohan a torkán, egészen a gyomráig, és erősen görcsbe rántja azt. Megrándul, aztán gyorsan újra mozdulatlanná válva próbálja elnyomni az ismeretlen ingert. A szájában rossz ízt érez.

Ahogy leküzdi, hamar megragadják a figyelmét a hangok. A ruhaanyag halk susogása, fojtott motyogás, ezek nem tetszenek neki, azt jelenti, hogy nincs egyedül. Bárkik is vannak körülötte, úgy tűnik, nem bántják, amíg azt hiszik, hogy alszik. A lány – Calina, jut eszébe a neve - áldja a szerencséjét, hogy ébredése óta csak egyszer rezzent össze, és még mindig nem nyitotta ki a szemét.

Ekkor meghallja a felé tartó súlyos, bár kissé bizonytalan lépteket. Még a korábbinál is mozdulatlanabbá dermed, és a lélegzetét visszafojtva várja, hogy a léptek elhaladjanak mellette, de nem teszik. Kezeket érez a vállánál, amik nem túl óvatosan rázni kezdik - ennyit a taktikájáról. Reflexből a tőréhez kap, de nem találja. Már a mozdulat közben kinyitja a szemét, egy magas, sötét hajú férfi hajol fölé, és fojtott hangon kérdezi:
- Hol vagyok, gyermekem? Mi ez a hely? - Calina gyanakodva néz rá. Őszintének tűnik, talán nem veszélyes.
- Nem tudom - A lány körülnéz, hátha a környezete elárul neki valamit. Hűvös kőterem, nem tudja, miért, de teljes szívéből irtózik tőle. A félhomályban alig lehet kivenni valamit, az viszont tisztán látszik, hogy viszonylag sok olyan kőemelvény van, mint amilyenen ő is ébredt, a padlót pedig állattetemek borítják. Végre megvan a gyomorforgató bűz forrása.

Az idegen nem hagy sok időt a bámészkodásra, megragadja Calina kezét, és az egyik fal felé kezdi húzni. A lány azonnal kirántja a kezét a szorításából, de megtántorodik, és majdnem elesik, az ismeretlen kapja el. Rosszalló pillantást vet rá, Calina figyelmen kívül hagyja, és elindul ugyanabba az irányba, amerre az idegen is akart - a legközelebbi fáklya felé. A falhoz érve az ismeretlen leemeli a fáklyát, amit a lány nem ért volna el, majd egy tárgyakkal teli asztal felé indul. Calina követi, közben gondolkodik. Egyáltalán nem úgy tűnik, mintha a férfi bántani akarná, leszámítva az ébresztési módszerét.
~ Talán még segíthet is ~ fogalmazódik meg benne a gondolat.

- Mi a neved? - Amíg a válaszra vár, Calina tüzetesebben is szemügyre veszi az asztalon lévő választékot. Rengeteg fegyver, és az egyik azonnal meg is ragadja a figyelmét. Egy tőr, gyönyörű, holdfényszínű pengével, ami szinte már akkor is vág, ha csak ránéz az ember, és fekete markolattal, amit egy szintén fekete drágakővel díszítettek. Calina az övébe csúsztatja, megnyugtatja a jól megszokott súly. Több másik tőrt is magához vesz, egy íjjal és a hozzá tartozó nyilakkal együtt, és még néhány fegyvert, figyelmen kívül hagyva az ismeretlen kísérletét, hogy egy baltát és egyéb eszközöket tukmáljon rá.

A válogatás annyira lefoglalja Calinát, hogy észre sem veszi a szobában lévő mozgást, egészen addig, amíg meg nem érzi, hogy valaki a háta mögött áll.

~ Jó ég, ez él... és mozog... és beszél. Ki hagyhatta itt és miért?
Még ezernyi kérdés merült fel benne a helyzetről, de a körülötte motozók láthatóan ugyan annyit tudtak, vagy legalábbis jól leplezték a tudást.
- Van valakinél víz? - Próbálja megtörni egymás néma kerülgetését és méregetését egy láthatóan teljesen fölösleges kérdéssel.
Ezután ő is odament végre az asztalhoz, természetesen a lehető legtávolabb mindenkitől. Ami fekete, az használható alapon felmarkolt pár viszonylag hosszú tőrt. Nem tudta mit fog vele kezdeni, de az ösztönei azt súgták hasznos lehet. Főleg hogy a többiek is arra vetették rá magukat. Némi kötszert is elhalászott, ha itt ennyi vér van, ki tudja mi jöhet még. Előnyt szerezhet, ha ő nem ölni hanem menteni tud.
Aztán meglátta a papírdarabot, ami messziről firkának tűnt. Közlebb húzta és elkezdte nézgetni, megfeledkezve a félhulláról.

Helena csendesen szemléli, hogy könnyedén lebeg a fáklya felé haladó párocska fölött, úgy tűnik minden gondolkodás és figyelem nélkül mozog, bár maga sem érti, mit miért. Nem vágyik, hogy az ismeretlen sorsát kövesse, viszont még mindig zsibongó fejében sem elszántság nem születik ennek megakadályozása vagy csak megfigyelésére, sem pedig bármi ötlet, merre másfelé akarna haladni a levegőben.
A talajon annál mozgalmasabb és elszántabb dolgok történnek. A fiatal lány úgy tűnik először, hogy társául szegődik a pasinak.
-Mi a neved?
-H.... F.... M...-úgy tűnik erősen próbál emlékezni, miközben elhaló hangokat ad ki.- Nem tudom. Valahogy mintha túl sok név jutna most eszembe, de nem tudom megmondani egyiket sem. Azt hiszem, talán Q-val kezdődik, mert ami elsőre eszembe jutott, hogy ez az első betű. De utána megint csak semmi az utána következőkről...
*Majd folytatta.
-Gyere! Le kell lépnünk... mielőtt baj lesz még ebből. -morogja.
A fiatal boszorkány úgy tűnik kívülről, hogy teljesen más vonja el a figyelmét. Már az oda nyújtott fegyvereket sem tudta hordárként rápakolni, így öt tőrt tűzött az övébe és a baltát a szíjjal a hátára csatolva egy hatodik tőrrel és a lángoló fával a kezében indult meg a lépcső felé.
~Tipikus pasi. Máris dirigálni akar.
De vajon mi járhat abban a busa fejében? Hogy teremthettek az istenek ilyen lényeket, akik beszélnek, de nem is érdekli, hogy meghallgatja-e a másik, amit mond.
Megy ez is a saját feje után!
*Ezekkel a gondolatokkal a démonológus barna szemei vissza fordultak a válla felett Calinára, hogy továbbra is az asztal mellett lévő eseményeket figyelhesse. Már fél úton járt Rappaport a kijáratig, amikor észre vette, hogy most először szokatlan módon nem a srác felett lebeg.
~Kellett nekem erre gondolni!
*Mert amint ez megfordult a fejében, azonnal ismeretlen erő ragadta meg és a szempilláinkat le sem tudjuk hunyni olyan gyorsan, ahogy máris a több méterrel odébb lévőt követve szálldogált az éterben.
A kanyargós lépcső nem volt immáron sötét, hiszen a tűz fénye megvilágította, és a Hullámvarázsiskola egykori tanítványának újfent csak későn jutott eszébe felfigyelni arra, hogy feje nem a plafonba belemélyedve szeli át azt, hanem ahogy a tér beszűkült, szinte észre sem vette, hogy már jóval alacsonyabban suhan a kövek felett a széles vállak felett átnézve még kényelmesen.
~Úgy tűnik, mégsem vagyok szellem, mert nem én irányítom a mozgásomat.

// az eredeti reagálok mert elveszett, ezért ez a tömöríttet verzió//

Helyszín: ?
Idő:?
Fegyver korlát:2 kezes közelharci fegyvere nem vagy csak részben használhatók, lőfegyverek 4 es kategóriától és attól lefelé
_____________________

Az asztalon lévő tárgyak tételes jegyzéke:
tör- pici- 2 db
tör - rozsdás -4 db
tör nagy - 3 db
tör dobó- 2 db
kés konyhai jelegű - 7 db
kés trancsírozó - 2 db
kés áldozó jellegű - 1 db
valami írott lap -1db
kötszer - 12 gyolcs
kampók-hús feszegetéshez - 3db (1 fegyver kategória)

balta, fejsze és társai nem voltak az asztalon. a lista nem tartalmazza Helena által be gyűjtött fegyvereket!

Mindenki haja:

Felettek ropogó dübörgő hangok sora szűrődik le, bumm, bumm, bumm, dumm, bumm,dumm,bumm... aztán egy hatalmas reccsenés és ropogás.

Mindenki aki látja aki figyel:
A férfi kezében fáklyával (Helena) odalép a lécsősorhoz hogy felmásszon rajta. Úgy tűnik nem hallotta a figyelmeztetést a földön fekvő embertől:
"Maradjatok, adjatok időt.." Lépcsőre lépve a falakon jelek-rajzolatok izzanak fel vörösen! Az alkot valami fekete massza öleli körül,
kívülről ezt látni. Helena számára elsötétül a világ és minden érzékszerve csődöt mond(hallás,látás, tapintás, fájdalom érzet, hő érzet... stb.).
Csupán a kör vonalait látni. Mindent amivel kapcsolatban volt, fogott, a fekete massza elborítja. Fáklya fénye eltűnik a sötétségben... *Mesélő dob balsikert 1 rossz dolog történik nagyon, 6-os akkor nem annyira vészes! Eredmény: 3 méréskelt baleset.*

Fáyjával a kezében lendületesen lépne. tesz két lépést előre, a harmadikat elvéti. Ki billen egyensúlyából és hátára esik. szerencsétlenségére a hátán, és oldalán levő fegyverek
akadályozzák, nehezítik dolgát. Egyik fegyvere felsérti az oldalát, véres nyomokat hagy.* 2 életerőt veszít, egy tör felsértette a jobb oldalad.* Több fegyvere kihullik övéről.

Eközben fentről dobogás hallatszik, és ropogás robogás, futó léptek zaja.

Helena:
A lépcsőre lépsz, és minden elsötétül számodra. Nem érzel fájdalmat igazából semmit a semmiben vagy...a nagy sötétségben!

//kérés a nevet amiben jelen vagy tüntesd fel mindig , mert így mindig Helenaként azonosítalak//

Vásottkarom:
Figyeled az eseményeket senki nem törődik veled láthatóan. Az alak aki félmeztelenre vetkőzik és olyan félelmetes hegei vannak (és ronda megjelenése!).
Feltesz egy kérdést ere sem sok válasz érkezik...
A tör továbbra is hívogatóan az asztalon csábítóan hever...

Ryek:
senki nem törődik szavaiddal, látod páran lapulnak van aki határozottan el indul fel felé.
felkelti érdekelésedet a dobó tőr, és áldozó tör. ezek cukik, valamiért kezedbe illőnek érzed őket és közel állónak magadhoz, a feszegető karmok... valamiféle bizarr jó érzést keltenek benned...
Közben melléd oson egy fura fülű nő, sebes mozdulattal magjáévá tesz egy dobótört és egy rozsdás tört... ezeknek a nőknek van valami féle ízlés ficamuk...
Arcán valamiféle ártatlanság van, különös ártatlan kedves bájos kisugárzása van. Ami érzésed szerint megtévesztő.

riju:
sikeresen magadhoz ragadtál egy rozsdás tört és egy dobó tört, mindjárt jobban érzed magad. Az a tetovált fazon melletted eléggé bizarr érzéséket kelt benned,.
ösztönösen veszélyt érzel nagyon rossz elő érzeted van vele kapcsolatban. Oldalról megpillantod szemeit... valami van azokban a szemekben...
valami ami... ami semmi jót nem sugall.

Calina:
sikerül melletted kisebb tömeg alakul ki lassan, már hárman guberáltok az asztalon. Szemed megakad egy dobó tőrön egy sebesen be nyuló kéz lenyúlja:d
Szemed kissé káprázott amikor fekete díszes tört pillantott meg. sebaj az a normális tör is jó leússz...

Lokina:

Sajnos az ismeretlenen nem tudsz segíteni vizet sem találsz sehol.
Asztalhoz érve sikerül negyedikként az asztalhoz ékelődnöd. (lokina, riju, ryek calina van az asztalnál.) az asztalfőón foglalsz ehelyett a papiros mellet.
Kezedbe fogod, érzed a bizsergető érzést valami átjárja ezt a papírt... valami ami vonz akár a mágnes. A papíron levő rajzolatok képekké gondolatokká állnak össze benned.
Szavakat mormolsz síri hangon magad elé révületedben ahogy torz különös elmosódott hullámzó látomások sorát látod magad előtt.
Teljesen belekeletkezel a dologba, mint az éji bogár a lámpás fényébe.
Minnél tovább mormogod a szavakat annál tisztában látod a képet... képeket! A téged körül vevők arcát, elavasodva... fátyolosan...valahol másutt nem itt...
Révületedből kiszakít egy puffanás, helena elesett...

Mindenkinek:
Fentről dobogó lépteket hallotok szavakat ordibálnak ismeretlenek... egyetlen egy van mit mindenki ki tud belőle venni:  HALÁL!
Nem tudjátok mi történik nem tudjátok miért történik... az a rossz elö érzetetek ölni készül valaki... lehet titeket, lehet mást...

Azok akik előtörténet szerint harcosok, vagy zsoldosok voltak, ösztönösen arra gondolnak fedezéket bucó helyet kéne keresni.
A mágiával foglakozók, a lehető legtávolabbi sarok felé húzódnának legyen terük és idejük mágiát be vetni...
A sunnyogó tolvajok, orvgyilkosok inkább valami leshelyet néznének akár a kő emelvények közt, ahol elbujhatnak kivárhatják a megfelelő pillantott...
Fentről dobogó léptek egyre közlednek nincs sok időtök cselekedni! Nem lehet több 10-15 mpnél...

Helena:
Lassan eloszlik rólad a mágia tudatosul benned, oldaladba egy töröd állt, kissé megsérültél és dobogó lépteket hallasz közeledni... ha ide karnak jönni te biztosan az útjukban leszel...
sérülten! TE is hallod halált kiáltanak a távolban!

Helena, a gondolat, rózsaszín ruhájában ott lebegett a lépcsőn leguruló férfi [Rappaport] felett. Sajnálta a férfit, talán volt benne valami megnyerő, de lehet csak nem tudta száműzni a gondolatot, mikor felkelt mellőle.
A pórul járt srác összeszedi a szétszóródott fegyvereit és a hangokat hallva visszavonul az asztalhoz. A fáklyát egyelőre a földre dobja és ha van ideje, bekötözi a sebét. Az oldalán elég csúnya a kés nyoma, újabb vörös folt csúfítja. De már meg is érkeztek a feljáró felől az első érkezők.
Két kést kap fel az asztalról és dobja két érkező felé. Kezében nem áll jól a fegyver, de erős karja lendítése miatt gyorsan suhan át a termen.

Rappaport jobb keze:

huligán1:

Rappaport bal keze:

huligán2:

huligán támadása:
Vogon védelme:

The member 'Helena' has done the following action : Dices roll

#1 'SEBZÉS' :


--------------------------------

#2 'VÉDEKEZÉS' :


--------------------------------

#3 'SZERENCSE' :


--------------------------------

#4 'SZERENCSE' :

Újabb...

The member 'Helena' has done the following action : Dices roll

#1 'SEBZÉS' :


--------------------------------

#2 'VÉDEKEZÉS' :

A torz külsejű alak annyira átszellemülten kutakodott a kupac holmi között, hogy észre sem vette, hogy már hárman is az asztal köré gyűltek, kérdésére pedig, ha érkezett is válasz, nem hallotta. Első dolga volt, hogy az egyik legnagyobb tőrt //+tör nagy - 1 db // rögtönzött övébe tűzze, mellé két trancsírozó kést //+kés trancsirozó - 2 db //, majd maga elé húzott két gyolcs kötszert, noha eddigre világossá vált számára, hogy nincsenek friss sérülései, csupán furán ismerős szimbólumokat festettek rá, valószínűleg a mindenütt szétdobált állati tetemek vérével. Két dobótőr is felkeltette az érdeklődősét, maga sem tudta miért, de még előbb kiváncsiságból megszámolta, hogy hány gyolcs kötszer jutna egy főre. 12 gyolcs és ők vannak (ha nem számolja a földön fekvő magatehetetlen fickót)... öten. Nem, az árnyékokban lapult még valaki, ruhájából ítélve ő is itt tért magához, vékony testét itt-ott sáros véres elegy borította, amitől egészen jól beleolvadt a sötétbe. A nő onnan figyelte az eseményeket bizalmatlanul, ami bölcs taktikának tűnt, leszámítva, hogy így nem sok mindenre teheti rá a kecses kezeit.

~Tehát hatan vagyunk...~

Kissé csalódottan konstatálta, hogy pont testvériesen vette el a részét, és már épp egy harmadik gyolcsot akart kisajátítani, csak úgy dacból, mikor szeme megakadt egy gonosz kinézetű, díszes, fekete tőrön, melyet ezüstös minták díszítettek //+kés áldozó jellegű - 1 db //. Egy áldozótőr... Késztetést érzett, hogy megragadja és tegyen vele valamit, ezért gyorsan, de nem túl hirtelen kinyúlt és megragadta. Ahogy megmarkolta és kihúzta a halom alól olyan érzése támadt, mintha épp ellensége testéből húzná ki nagyon lassan, élvezettel. Úgy érezte, hogy ez már egyszer megtörtént és most az jön, hogy a tőrrel újra lecsap és kéjes mozdulattal lassú kínt okoz valakinek, aki szánalmasan vergődik kezei között. Váratlanul két név jutott az eszébe, Ryek és Asdahaq. Az előbbi az ő neve volt, de nem volt benne teljesen biztos. A másik név... Asdahaq... a hússzaggató. Ismerősen csengett, és egy véres, sebes arc társult hozzá, amint vért köhög, miközben tébolyult tekintettel erőtlenül nevetni próbál.

A furcsa képzelgésből a földön fekvő férfi motyogása zökkentette ki, aki végre magához tért valamennyire.

-Adjatok.... időt... mindjárt... várjatok... ne... ne menjetek... maradjatok!

Válla felett hátranézve látta, ahogy a nő, aki eddig bizonytalanul bökdöste, aggódva néz körül.

-Van valakinél víz?

Tanácstalanul nézett körbe, szemeiben őszintének tűnő aggodalommal. A férfi csak most vette észre, hogy a nő arcvonásai egészen gyönyörűek, karcsú teste pedig, a szakadt, véres és sáros göncei ellenére is, igéző. Egész lényét belengte valami naiv ártatlan jóság, ami Ryeket önkéntelen, gúnyos mosolyra késztette.

Visszafordulva az asztalhoz látta, amint az egyik dobótőrt mohón magához veszi az egyik társa, egy ravasz tekintetű nő, majd zöld szemeivel kiváncsian méregeti szerzeményét. Szinte ezzel egy időben az ártatlan kinézetű lányka, akit a nagydarab rángatni próbált korábban, elégedetten tűzte övébe a másik dobótőrt. Volt valami nyugtalanító a lányban, kislányos bája morbid álarcként fedte el valódi természetét.

A fenti zavargás hangja egyre sürgetőbb lett, ezért a nagydarab fickó végül egyedül indult el a lépcsők felé, gyors, határozott, döngő léptekkel. Mielőtt azonban elérte volna a lépcsők alját, váratlanul ismét megszólalt a korábban megbökdösött ismeretlen:

-Maradjatok, adjatok idöt..

Rögtön ezután a nagydarabot fekete massza borította be fáklyástól, mindenestől, majd ügyetlenül megbotlott és saját, összeharácsolt fegyverei szabdalták össze. Ryek hirtelen éber lett, pár gyors lépéssel a rejtélyes alak mellett termett //az njk fickóról van szó, nem Rappaportról//, és az áldozókést, melyet eddig görcsösen markolt, a férfi torkához nyomta.

-Még egy trükk és többé nem lesz miért aggodalmaskodnod! - morogta. - Mi folyik itt?! Tudom, hogy tudsz valamit! Beszélj! - folytatta, immár ingerülten, felemelt hanggal.

Valamiért mély sebet akart vágni a férfi arccsontjától a torkáig, de mielőtt megtehette volna, a fenti zűrzavar és a dobogó léptek döbörgése egyre hangosabb lett, és az összevissza hangzavartól jól érthetően és baljósan különült el egy szó: HALÁL.

Ryek dühösen  megragadta a magatehetetlen férfit és elindult vele a szoba biztonságosnak vélt végébe. Nem hagyhatta, hogy baja essen, míg nem válaszolt a kérdéseire.

Calina magához vesz még némi kötszert, és egy apró tőrt rejt a csizmájába, amiben meglepő módon talál erre alkalmas részt. Futólag az asztalon kutakodókra mosolyog, majd megfordul, és kissé meglepetten veszi szemügyre a kialakulófélben lévő káoszt.

A férfi, aki ébresztette, éppen hasra esik, egyenesen a saját fegyvereibe. A lány visszafojt egy mosolyt, most ennél fontosabb dolgokra kell figyelnie, például a plafonon döngő léptekre, vagy az egyre hangosabban hallatszó szóra: HALÁL

Calina gyorsan gondolkodik. Egy biztos, a hangok tulajdonosai nem juthatnak be másképp, mint a lépcsőn. Elbarikádozni nem lehet, tehát minél távolabb kell lennie tőle. Mellékesen észreveszi, hogy egy sebhelyes, ijesztő alak a szoba másik vége felé kezdi cipelni azt a férfit, aki eddig a középső emelvényen feküdt. Calina azonnal elveti az ötletet, a terem minden pontján könnyen meglátják, és ezt mindenképpen el akarja kerülni.
~ Az emelvény mögé? ~ Nem. Olyan érzése van, hogy aki eddig ott feküdt, valamiért fontos, biztosan ott keresnék először. Egyre gyorsabban ugrál a szeme a terem egyik végéből a másikba, úgy tűnik, mintha mindenki tudná, mit tegyen. A hangok egyre közelednek, a lány pedig lassan hátrál, míg végül beleütközik az asztalba.

~ Az asztal! ~ Szánalmas ötlet, de működhet. Calina gyorsan az asztal alá bújik, és óvatosan kukucskál ki a terítő mögül, közben az övéhez nyúlva előhúzza a tőrét. Vár.

Az asztalhoz érve sebesen lenyulom az első két kezembe kerülő hegyes tárgyat: egy dobótőr és egy kellemsebben a kezembe símoló bár rozsdás tőr. "Lehetne rosszabb is" Kellemet érzés fog el a melletem álló férfitól, félszemmel figyelem őt és látom arcizmai rándulását mikor az álldozó tőrt szoritja kezeibe...valahogy tulságosan is illik hozzá.
De nincs időm ezen behatobban elmerengeni, füleim beleremegnek a zajok és hangok sokaságába felntről, de egy túlságosan is tisztán hallatszík ki a többi közül.
S ez cselekvésre késztet. A falakon maradt fáklyák a célpontjaim, ha időben elérem a megmaradtakat és talán még fizikai képeségemben bízva elérek velük a lépcső melleti falig a lejövök képébe márthatóm hirtelen majd a lángot ezzel igen nehezitve a dolguk.
Tervem bizakodással tölt el! Viszont érzem bármi v bárkik jönnek le a lépcsön nem csak én fogik mozgásba lendűlni, jobb nem hátat forditani senkinek túl sok itt az éles fegyver olyan kezekben amiket nem ismerek.

Próba...

The member 'Helena' has done the following action : Dices roll

#1 'SEBZÉS' :


--------------------------------

#2 'VÉDEKEZÉS' :


--------------------------------

#3 'SZERENCSE' :

Alea iacta est.

The member 'Ryek' has done the following action : Dices roll

#1 'SEBZÉS' :


--------------------------------

#2 'VÉDEKEZÉS' :


--------------------------------

#3 'SZERENCSE' :

Helyszín: ?
Idő:?
Fegyver korlát:2 kezes közelahrci fegyvere nem vagy csak részben használhatók, löfegyverek 4 es kategoriátol és attol lefelé
_____________________

//dobásokrol: célja az hgy a dolgomat fel gyorsitsa nem tudom mikor és mennyi kell majd a dobás sorendjében kerül felhazsnálsára.
Tehát ti elöre ki dobtok valami kockával, amikor valami próba lessz, például harcban. Akkor azokat felhasználom magamtol. Aki nem tesz dobást,
annak majd kockával dobok magam a döntés kezetekben van rám hagyjátok vagy magatok dobatjátok ki! //

Rappaport(Helena):
Pillanatok alatt össze kapod elszort holmidat. Fákjával kezdben az asztal mögött foglalsz helyett.Elekzded kötöni sebeidet, fákját magadall vitted.

Ryek:
Magadhzo vettél minden holmit ami megtetszet, öveden mindenek akadt hely. Megragadod a "mindent" tudó fickot könyeddén,
akárha valmi pihét melenél meg. Telejsen ernyedt, magatehetelen... neked pedig van egy áldozó töröd... nem még nem jött el az idő!
Odaveted neki fenyegetésed, kérdésed. Feklfogva a veszélyt, a helyiség legtávolabbi sarkába mész a hátsó kö emlvény mögé, ez keresztben áll a bejráathoz.
Aki mögötte van azt nem látják a lépcsön le érkezök. Ráadásul leglaább 9 lépésre van a lépcsötöl! Ösztönösen átlátod bárki rád akar rontani...
elöbb fog testébe bele álni egy dobo fegyvered...
Uj "barátod" csendesen türi a vonszolást, mikor eléred az emelvény mögötti részt, ami nyilván a legbizontságosabb most. Megszolal:
-Jönnek.... inqvizicio... megölnek... mindenkit... harc...harcol...harcolnunk kell! Mindent...*valamit motyog* idö...
Szavait csak te hallod.Ez midnen erlyét felmséztette, eszméletét veszti. Kizárt hogy Ő most harcolni fog.
Arca véres... véres rajzolatok vannak rajta is, végletneségig kimerült sovány. minden csontja kilátszik alig van rajta bör...
Szemei kimerültségröl árulkodnak. Fantikus végtelenségig elszánt tekintet. Ápolatlan sötét haja, szakála mitsem von le tekitnete átható erelyéböl.

Mindenki látja/hallja:
Rappaport(Helena), az asztal mögött foglal helyet, kötszert vesz amgához, elkezdi elkötni sebét.
Mellete a nő akinek kezét fogta (Calina), asztal alá huzodik. Hanyagul asztalon hagyott teritő, pici igazgatás után
lépcsö felöl tökéletesen el takarja.
Török közül sebsen fegyverket magához ragadó nö, egy a lépcsöhöz képest bal odlali falrol (szembe álsz a lépcsövel, bal kéz) lekap egy fákját.
A lépcsőlejáró bal doallán flahoz lapul. Fákját szorongatva kezében. Elszántan! Terve mindenki számára nyilvánvaló...
Nincs rá magyarázat... ezeryni dolog bukkan elö mindenkiben.Emlékek, mozdualtok, megoldások,tennivalók.

/Akik edig nem cselekdtek, pontosabban nem irták meg mit tesznek, bátran tegéyk meg. A többiek ezeket teszik./

Mindeközben... fentröl:
Recsegő zajok dübörgö róhanó léptek, már.. már nagyon közel lehetnek! lépcső tetjéröl kopogó léptek, csörgó halál sugalatát hordozó hangjai:
JŐNNEK!  A LÉPCSÖN VANNAK! Közelednek...rohannak...különös feszültség telpszik a helyre. Harc lessz, halál lessz... vagy TI vagy ŐK! Egyre közedenk a léptek pár pillanat és betoppanak!

/Amint megvan mindenkitöl ki hol van és mit tesz/tett mire készül feltünek az ellenfelek!/

Csak bámulta a papírt. Képekké ált össze a firka. Aztán értelmük lett. Csak ki kéne mondani, ott van a nyelve hegyén. De nem akar kijönni, mondatokká formálódni. Pedig ott a válasz mindenre. Érzi.
A puffanásra összerezzen. Teljesen kiment a fejéből, hol van és kik között. Gyorsan körülnéz, hogy felmérje a helyzetet. A fenyegetés egyre közeledik. Ellenőrzi, hogy megvannak-e a tőrei és a kötszer. Mégegyszer rápillant a papírra, valahogy a rabja lett, ott vannak a válaszok, és már a tudatában is, de nem lesz belőlük értelmes gondolat sehogy. Eyik tőre mellé begyűri a papírt, ha ezt túléli, megnézi alaposabban is. De most koncentrálni kell.
Eltávolodik az ajtótól. Minél messzebb annál jobb. És hely kell. De mihez? Mozdulatok, szavak jutnak eszébe, de nincs értelme ezeknek se. ~Milyen átkozott értelmetlen hely ez? Meglátja a fáklyás alakot az ajtó mellett. Ez az! Tűz kell a betolakodóknak. Tűzcsóva, valahogy elő kéne hívni. Próbál koncentrál, piciben, csak a lába elé, hátha lesz belőle nagy is.
Így viszont nem bújhat az emelvény mögé, látni kell a célt. Úgy helyezkedik, hogy a lehető legjobban takarásban legyen, a legmesszebb a bejárattól, de lássa, ha jön valaki.
Meglátja átul, ahogy a sebhelyes a sérült férfit berángatja, de nem tud mit tenni, ez a helyzet most így marad.

kockázzunk

The member 'Lokina' has done the following action : Dices roll

#1 'SEBZÉS' :


--------------------------------

#2 'SEBZÉS' :


--------------------------------

#3 'VÉDEKEZÉS' :


--------------------------------

#4 'VÉDEKEZÉS' :


--------------------------------

#5 'SZERENCSE' :


--------------------------------

#6 'SZERENCSE' :

Helyszín: Lokina elméje
Idő:Amikor mereng a tűz feldizésén

Mereven koncentrálsz a lábad elé, feldized amgadban a tűzet, a vörös lágnokat, halálos forróságot ami mindent elemészt. Az izzást, a hőt, azt ahogy tova terjed.. és azt ahogy születik!
Érzed valhol mélyen.. blami csoldáaots dolog történik átszakad egy gát kiszabadul a szellem!
Minden erödet megeszitve a lábad elé. Koncentrálsz, a világ a falak, midnen körvonala elmosodik, sziensebb lessz... kinyujtod tudatodat, a láabd elé... és tüzet raksz! Jobb szó nidnen rá, azt amit a tüzben látsz különös látás mododdal, rendezedbe be a kövön. Tűzet teremtesz a semmiböl!

Helyszín: A valsoágban...
Idő:Amikor mereng a tűz feldizésén..sikerel!

Fűst szagot érzel, ahogy kinyitod szemed látod...TŰZ VAN! Kocka köveken tüz vanszabyáaltn formát vesz fel, égő vérés mocsok szaga terjeng... a tűzel együtt!
Ugyan nem tud messzire elszökni, kitelejsedni széterebéjsedni, elindult, probálkozott hogy aztán pisklákolva... szomorkásan véget érlyen.
A foylamt tűz idézése, fárasztó és megterhelő volt... érzed tagiadban végigifutó fáradságot. A tűz megidézéséhez alig kelet egy pillanat... Aki oda figyelt ezt biztosan látta!

*-1 energia pont*

Technikai adatok:
Sikeresen végrehajtot egy varázslás probát. mágikus érzék (3) + dobott érték (5) = 8 formázás, nélküli tüz teremtése. Cél a földön. Nehézség 2, + mert kézpleten a mágiában +3 =5 létrejövö varázslat hatása 3 as.
Az első áltla dobaott érték került felhasználásra.

Helyszín: ?
Idő:?
Fegyver korlát:2 kezes közelahrci fegyvere nem vagy csak részben használhatók, löfegyverek 4 es kategoriátol és attol lefelé
Tarlék dobások:
Helena: 2,2,6,3,3
Ryek:1,4,1,5,3,1,6,3,5,3,3,1,3,2,3
Lokina:5,1,4,5,4,4,5,3,3,5,2,5,6,5,6,5,3,3

_____________________

//Mivel vásotkorm nem ragált eddig átveszem a karaktere feletti kontrolt és lassan eltüntetem a történetből...//

Lépcsőn fény villan, lépteket hallotok. sietős léptek, vas csörgése, acél csengése, zihálás... Váratlanul ordítás, minden fény ki alszik.
Lépcső sor egész hosszában vörösen felizzanak a falak! Úgy mint nemrég... Vörös fény csak egy vakító pillanatig izzik utána kihuny.
A lépcsőkön valaki megbotlik csörömpölve le gurul. Fekete massza veszi körbe alakját tehetetlenül kalimpál össze vissza.

Rohanva öt követi egy vas veretes páncélba bujtatott fiatal férfi. Kezében kard (4 fegyver kategória) és egy fáklyára emlékőzetető fadarab.
Fadarab végén sárgás fényt árasztó gömb. Fején sisak, ami egy napkorongot formáz.Lábain vastag bőr nadrág, csizma. Szinte tapintható az alakból áradó mágia vibrálása.
Nyomában még két ember alakot véltek felfedezni.
Mire a fáklyás alak (2. harcos) a lépcső aljára ér, fekete massza eltűnik elsőként le érkező alakról (1. harcos). Kinek balján egy közepes pajzs (2 páncél érték), jobbjában rövid kard (3 fegyver kategória).
Hátára fordul sisakja behorpadt fejéből vér szivárog. Elkeveredik a föld mocskával.
Lefelé igyekvő harcos amint kilép a lécső sorból, a lépcső mellet lesben álló nő(riju) akcióba lép!


Technikai adatok:
//jelenleg a lépcsőről le érkező harcos 2. nem számít riju támadására. Az meglepetésként éri, ezért védekezésre nem jogosult! Ilyen esetekben csak és kizárólag a védő felszerelése
érvényesül! Ez az ami miatt a meglepetés szerű támadások rendkívül halálosak a legjobban képzett harcosokkal szemben is!//

Riju támadóértéke: 5 (erő 3 + fegyver(fáklya, 3 fegyver kategória, képzetlenség miatt csak 2 pontot ad ) + 6+2 = 13 hatás
harcos 2 védő értéke: 3 ( csak páncél számít!)
Végeredmény: 10 sérüléspont harcos 2 nek.
Felhasználva 1 energia, maradt 11

//riju támadás próbára 6 ost dobott, 6 os dobás esetén újra lehet dobni és a kapott értéket hozzá adni az eddigi eredményhez.//

Technikai adatok vége!

A lelépő harcost minden erejét össze szedve a fáklyával arcon csapja a nő. Ütése csont repesztő erejű! A fej oldalát sikerül eltalálni,
oly szerencsésen hogy az betörik, az ütés erejétől falnak vágódik harcos agyveleje falra loccsan azonnal szörnyet hal!
Teste csörömpölve omlik össze, a földön fekvő még kába harcost maga alá temeti!

Technikai dolgok:
Harcban 1 másodpercenként van mód cselekedni, az összes cselekvés egy időben zajlik, egyes cselekedetetek hatásai előbb érvényesülhetnek.
Vagy picit előbb jöhetnek létre. A harci események áthihetetlensége érdekében másodpercenként fogom előre le írni az események menetét.
Onnantól kezdve hogy elindul a "normális" harc. Riju rajtaütése meglepetés támadás volt, erre nem tud reagálni másodpercekig az ellenfél.
Továbbá a rendszerben különbséget teszek használatra kész dolgok között és még elő készítendők közt. Használatra kész Ryek dobó tőre pl.
Vagy riju fáklyája volt használatra kész.
A lépcsőn lefelé jövő harcosok fegyvere nem kész használatra. Nem tudnak azonnal le sújtani/döfni.

Az események gyorsítása érdekében úgy veszem mindenki ösztönösen cselekszi és lehetőleg ésszerűbbet teszi.
A dobások már megvannak.Azt is tudom ki mit szándékozik tenni, lássuk mire juttok!

Ryek dobótőrét a lefelé igyekvő 3.harcos felé hajítja.
//célzó fegyverek: amikor célzó fegyverrel támadsz a távolság, a célpont mérete, és mozgása,mozgástere +egyéb zavaró tényező befolyásolják
mekkora lesz a leküzdendő érték ami a célpont védelme. 20 méterenként +1 nehezítés jár. Most szűk lépcső lejárjon van a célpont.
Kitérni nem tud, illetve kiszámíthatóan mozdul. Tehát semmilyen egyéb nehezítés nem járul a fegyver dobosához!
Ryek: 6 (5 erő, 2 fegyverből de mivel képzetlen csak +1) + 1= 5
ryek egyest dobott ami balsikert jelent ilyenkor a hátasból le vondoik a dobott érték azaz 1.

Harcos 3 védő értéke: +1 a távolság miatt +3 páncél miatt =4
harcos 3 ryek dobótőre miatt 1 életerőt veszít.
Ryek -1 energia

Ryek, meglendíti dobótőrét, az sebesen átszeli a termet suhogva szál. Dobáskor picit megcsúszott vértöl szólamlós bőrén ezért kissé elvéti célját,
a harcos bal felkarját sebesíti meg izmokat roncsol.

Rapport kapva az alkalmon, felhagy a sebkötéssel készíti dobótőrét.
Sajnos túl lassú!
//Eddig sebet kötözött 1 másodperc amíg fegyvert vesz elő, most kezdődik az első 1mp a harcból!A jelenet 5. másodpercében!//

A harcos felüvölt, felfogva a helyzetét fegyverével előre tör előtte álló nőre(riju) lesújt!
Harcos támadó hatása: 10
Riju védekezése: 3+6+4=13 (erö+dobott)
Harcos 3 -1 energia

A nő fáklyájával félre söpri a felé le sújtó kardot, lángoló végével a harcos feje felé sújt közben az képtelen védekezni és hátra lépni picit.
Rapport ekkor emelkedik fel az asztal mögül és hajítja tőrét el!
Rapport támadó hatása: 6+1+2(erő+fegyver+dobott) =9
Harcos 3 védekezése: 1+3=4
Rapport -1 energia

Rapport félelmetes erővel hajítja el tőrét, áldozatát mellkasa közepén találja el. Tisztán hallani ahogy a fém felsír,
csont ropog. A tör áthatol a páncélon, csonton. Gejzírként tör fel a  véres hab körülötte.
Szerencsétlen hörögve esik össze.

A teremre csend honul. A lépcsőn még egy alak van, halk mormogó hangokat hallani felfelé.
A nő felől is aki tüzet teremtett a földön...(Lokina)

Lokina:
Eszedbe jutott, a legutóbbi siker! Eszedbe juttatott valamit valamit amit ki kéne próbálni... Magával ragad valami... valami megmagyarázhatatlan...
Nem tudod miért nem tudod mit csak csinálod! Egy ellenállhatatlan erő, valami. Ellentmondást nem tűrve arra késztet varázsolj!
A szavak önkéntelenül törnek elő belőled! Jobb kezded magad elé tenyérrel felfelé ki nyújtod, mintha magadat, a termet kívülről látnád.
Szavakat mormogsz összpontosítasz, tenyeredben fény darabkák kezdenek el gyülekezni. A terem fényei csillogásukat viszitek...
látod ahogy apránként minden fény szilánk a tenyeredben kezd össze gyűlni párnyi gömböt alkotva lebeg... akár egy seregnyi pillangó.

Mindeközben a nő az asztal alatt (Calina) csak vár... a megfelelő alkalomra hogy tőrét valakibe bele mélyessze! Mindkét irányból
baljós morgást hallasz, a terítő rojtjain át nem láthatod mi történik a folyóson csak homályos árnyakat látsz...

_____________
Megmaradt tartalék dobások:
Helena: 2,6,3,3
Ryek:4,1,5,3,1,6,3,5,3,3,1,3,2,3
Lokina:5,1,4,5,4,4,5,3,3,5,2,5,6,5,6,5,3,3

Megmaradt energia:
(összes/aktuális)
ryek: 9/8
riu: 12/11
helena: 9/8
lokina:12/10

A nő egykedvűen szemléli fent lebegve a rajta kívül történő eseményeket. Már lemondott arról, hogy bármilyen módon is bele tudjon avatkozni a cselekménybe.
Nem úgy, mint az alant lévő férfi. Miután megölt egy iszonyatos erővel elhajított késsel egy embert egy újabbat kapva fel a kezébe az asztal felé fordulva kiáltott valakinek.
-Gyere pöttöm! Ideje lelépni, mielőtt tényleg baj lesz.
*Nem tudni, kihez beszélt és egyáltalán megértette-e az, amit mondanak neki. De a nagy darab test futva közelíti meg a kifelé vezető utat a fáklyáját is hátra hagyva a földön heverve. Igyekszik segítségére lenni a bejáratnál rekedt nőnek, ha közel ér, akkor néhány karnyújtásnyi távolságról fogja a konyhakést beledobja valakibe. Igyekszik a pajzsot és egy minél nagyobb kardot megszerezni zsákmánynak, hogy már felfegyverkezve nézzen szembe a támadókkal. Nem érzi magát biztonságba súlyos és nagy darab vasak nélkül, melyet belülről érez, hogy izmai jóval könnyebben tudnának forgatni, mint előző gazdája.