2. Drabúr patak

*Dreamien igyekszik teljes figyelmével a lányra összpontosítani, így nem is kerülte el azt a lány gonosz vigyora.
Nem hökkent meg istharunk, lassan már nem lepődik meg semmin.
A varázslat nyomán már sejti, hogy mi is van mögötte, így első mozdulattal ellép jobbra, hiszen gyorsan felméri a közeledő gömbök jelentette veszélyt és a vízgömb tűnik a kevésbé veszélyesnek. A kő akadálytalanul száll a lány felé, mert elkerülte a mágus fejét, azonban a férfi sem tétlen.
Botját lefelé húzza maga előtt, s hamarosan elhangzik a „Libida cerva” ige, s Arya szeme előtt ezüstszínű aura jelenik meg, ahogy az körbefonja a mágusvezér testét.
A tűzgömb, hála a jobbra lépésnek, Tifar felsőteste előtt suhan el, míg a vízgömb a pajzson porlad szét, még felvillantva a varázslat kivédésével megszűnő védelmet is.
A pajzs és a félrelépés két egészen egyszerű védelmi lépés volt, bőven elég időt hagyva még Dreamiennek arra, hogy szépen lekövesse a lány futásának utolsó lépéseit és ruganyos testének mozdulatait, melyek elárulták, hova és hogyan készül támadni.
A varázsbotok hangos koppanással találkoznak is egymással, s míg a bot egyik végével Tifar hárítja a támadást, a másikkal a lány bokáját célozza meg, s a nem kapja el sebesen támaszkodó lábát, Arya könnyen a földön találhatja magát.
Bár Tifar nem hiszi, hogy ilyen egyszerűen legyőzhetné a lányt, de nem is az volt a cél a lábra támadással.
Mert eközben már mutat is a varázsbot fehér hegyikristályával a lány kezében tartott botra.*
- Flectorus!
*Ha jól számít a mágusvezér, a lábra támadás épp elég figyelemelterelés volt, s mivel nem kis varázsereje van neki, a meglepett lány kezéből a földre hullhat a bot.
Tifar azonban nem áll le itt még, hiszen könnyű két szót kimondani, s lendíteni egy kicsit a boton, az idő pedig még elég arra, hogy ismét bökjön egyet a kristállyal, immáron a lány hófehér homloka felé.*
- Resectum tracta!
*A taszító bűbájnál vissza is fogja magát, hiszen Soreleynél nem kis hatása volt a varázslatnak, s ölni semmiképpen nem akar. Arya azt érezheti, míg az előző varázslat feletti meglepetése tart, hogy mellbe taszítja egy erő, s már repül is hátra pár métert, mielőtt a földön landolna.*

*Csalódott volna a mágus vezérben, ha ilyen könnyen legyőzhette volna őt. Így nem csodálkozott, de dühösnek dühös volt. Valójában tudta, hogy semmi esélye Tifar ellen, de belül mindig remélte, hogy talán sikerülhet. Ilyen volt, amikor a 4 Etele által küldött fickó megtámadta. Tudta, hogy veszíteni fog, hogy veszítenie kell, de belül mégis abban reménykedett, hogy elbánhat velük. Összehúzta a szemöldökét, amikor a két bot egymásnak csapódott, s lám-lám az isthar a bokáját célozza meg. Arya a botjával, ami a másik bothoz volt nyomva, elrugaszkodik a mágustól, s kivédi a támadást. Hátrább lépett, de ekkor jött a Flectorus. És bár Etelével való küzdésében megtanulta, hogy a botját erősen fogja, Dreamien varázsereje sokkalta több volt, mint az említett dartharé. Meg is lepődött a lány, ahogy kihullott a kezéből a bot, s már jött is a taszító bűbáj. Repült pár métert, s a földön landolt. Kicsit fájt a háta.*
~Ez mi?! Etele, te el vagy tájolva!! Ha legelőször le tudtad győzni, akkor szólok, hogy az az erőd, ami van... az semmi!!!~
*Arra számított, hogy talán csak kicsivel több az isthar ereje mint a dartharé. De nem. Sokkalta több. Így még inkább tudta, hogy nincs esélye Tifar ellen, de annál inkább küzdeni akart. Ott feküdt a földön, s a döbbenettől összeszűkültek a pupillái.*
~Hogy lehetek ilyen bolond! Hogy becsülhettem így alá!!~
*De nem adta fel. Mielőtt Dreamien bármit is tehetett volna, már kiabálta is a bothoz, hogy:
-Solo bona!
*És az már repült is felé. Elkapta, majd felállt. Tisztában van vele, hogy iszonyatosan kevés varázslatot ismer. Tűz meg vízgömbökkel pedig nem dobálózhat állandóan. Most mit csináljon? Vesse be eredeti alvó bűbáját? Valószínűleg meg sem kottyanna a férfinak. Miután felállt, Dreamien azt láthatja, hogy felé fut a lány. A bottal a férfi felé bök, és elkiáltja magát.*
- Driëde lame!!
*Vagyis az altató bűbáj. Ha nem is alszik el a mágus, mert nagy ereje van, biztosan rá kell telepednie valami furcsa fáradságnak, gyengeségnek, álmosságnak. S míg Dreamien ezen gondolkodik, hogy ez meg mi volt, ő már kimondta a következőt.*
- Nubiliscus! //Ezzel lehet sötétséget teremteni?//
*Neki jó a sötét, mert tudja, hogy a varázslatokat hova kell mondania, csak egyenesen. De Dreamiennek nehezebb lehet a kivédés. Ezután mondta a következőt.*
- Flectorus!-
*Ha nem is ejti el a férfi a botot, a következőt is mondja.*
- Orbis aqua!!
*Úgy kell elképzelni, hogy ezeket a szavakat azonnal sorban egymás után mondja el. És ha már Dreamien a fáradságtól végre nem kerüli el valamelyik varázslatot, annak Arya nagyon örül, s amikor ott terem előtte, a botjával Dreamien mögé üt a lábára, ahol az ütés következtében összecsukolhat. Ha sikerül, kissé kifáradva, mert sok erőt nyelt a sok varázsige, a férfi mögé áll, s botjával magához húzza a férfi nyakát. Függetlenül attól, hogy a mágus azóta a fényt visszavarázsolta volna.*

*Való igaz, Dreamient meglepi, hogy a lány egyből talpra is áll, de a meglepetés csaknem rövidebb, mint maga a varázsbot röpte a lány kezéig és felállása a földön fektéből.
Fel is veszi a védekező állást, mikor a lány futtában elindul felé, de az első varázslatra nem számított.
A furcsa bágyadtság, ami megkörnyékezi, viszonylag könnyen legyűrhető, hiszen ereje jóval nagyobb, s mivel már nem egy harcban vett részt eddig, aminek maga Soreley is nevezhető, bár az már háború volt, mágikus és varázstalan ellennel egyaránt, kiváló gyakorlat hasonló esetekre.
S a gyakorlat az, mely most kirángatja a pácból.
Nem bénul meg a bágyadtságra, s bár a Nubiliscus elhangzására ő, mint a fénymágia avatott ismerője, ekképp a fény ellentétéé is, egy pillanatra elmosolyodik.
Az Éji fáklya, amit az előbb hozott létre és szüntetett meg, megszüntetésére alkalmas varázslat mivel nincs fáklya, amit megszüntethetne, jórészt hatástalan, de még ha az is lenne, Tifar gyakorlott, tudja, hogy harcban a lehető legrosszabb, ha egy helyben marad, míg nem látja az ellent.
Így esik, hogy gyors mozdulattal el is lép előző helyéről, és bár a Felctorus elkerüli, hiszen Arya botjával már csak a mágusvezér hűlt helyére mutat, s így a vízgömb is jóval távolabb porlik szét a vöröslő fűben, azért a lány fizikai támadása már okozhat gondot.
Lábát eléri az ütés, melyet a lány mér rá, s meg is rogy tőle egy pillanatra.
Azonban Tifarnak nem csak varázsereje nőtt meg az eltelt idő alatt.
Arya ugyan gyors mozdulattal mögé áll, ám a mágus fel is emelkedik ugyanazon mozdulattal, s jobbját a botra feszítve annyira elnyomja, hogy saját varázsbotja is közé s a lányé közé kerüljön.
Csakhogy mivel Arya erősen fogja a fegyvert, így első mozdulatára magához rántja a lányt a bot erőteljes előre nyomásával, miközben ő maga hátra lép, így Arya ha nem vigyáz, arccal az isthar hátába ütközik.
De ha vigyáz is, a nagyobb tömegű mágus ezzel a mozdulatsorral kibillenti a lányt is stabil állásából, épp eléggé ahhoz, hogy kibújjon a szorításból.
Fordul is egyből és a kristályt Arya gyomorszájába löki, majd kezével lökő mozdulatot tesz a darthar felé.*
- Fassus sum!
*A taroló átok meg kell, hogy tegye hatását, hiszen a csatában egész csoportokat vert le a lábáról és Dreamien nem is tétlenkedik tovább.
Gyors az, amit végrehajt. Bal kezét szájához emeli, s úgy mondja ki a „Legulla fea” varázsigét, eközben másik kezében lévő botjával Arya felé sújt, de már fogja is mindkét kezével a botot s újra elhangzik a varázsige.*
- Legulla fea.
*Jól tudja a mágusvezér, hogy most két percig Arya egyetlen varázslatot sem tud használni, hiszen a dadogás átka miatt képtelen lesz kimondani akár egyetlen szót is egyben.
Tifar hátrébb is lép, eddigre a lány fel is tápászkodhat előbbi lökése után, ha nem fáradt még el nagyon s nem lepődött meg túlságosan az újabb földre kerüléstől.
Dreamien ismét felveszi a védekezési pózt, ahogy eddig, úgy most sem készül támadni, jóllehet, a földön lévő lányt már másodjára támadhatta volna előnyös helyzetből.*

*Kudarc kudarc hátán. A legbosszantóbb az egészben hogy egy, egy támadás sem jött össze. Ez hogy lehet? Nagyon ki van akadva a lány, s dühe egyre telítődik tüdejében. Ott fekszik a földön, és beszélni nem tud. Áhh, nem égeti magát, meg sem próbál, mikor érzékeli, hogy nyelve nem úgy mozog, ahogy szeretné. Lassan feláll, s a mágus a kétségbeesett gyűlölet szikráját láthatta lobogni a lány szemeiben. Nagyon dühös volt. Nem a mágusra. Magára. Ez a harc gyönyörűen elmagyarázta okos kis elméjének, hogy semmi esélye a mágia terén. Jobb volna visszatérni régi életmódjához. Sétálgathatna, megismerhetne új helyeket, adhatná magát, csak hogy legyen miből megélnie, visszatérhetne keményebben a fűkhöz. Mi a fenének erőlködik ő bármit is?! Semmi értelme! Semmi értelme! Semmi!! Ezek a gondolatok zakatoltak a fejében, s dühe, kétségbeesése úgy eluralta, hogy remegni kezdett. Ott állt, kissé remegve messze a mágustól, de szembe vele. Soha nem akarta volna, hogy lássák elgyengülni. Nem láthatja az ellenfél, hogy győzedelmeskedett felette. Nem láthat Dreamien a lány szemében könnycseppet. Azonban most mégis láthat, ha jól figyel, de nem... nem gördül le. Arya elfordul, és továbbsétál egy fához és letelepedik annak tövében. Nem óhajt újra támadni. Elfáradt. Mindent megtett, amit tudott, de egy karcolást sem tudott véteni az istharon. Ha elsétálna édesapjához, Arya már abba is belehalna, hogy az apja kiröhögi. Pedig kitudja... nem valami sok varázslat lapulhat egy nevetésben. De Arya már annyira értéktelennek és gyengének érzi magát, hogy egy normális fizikai tevékenység is képes volna őt elpusztítani. Ott ült, felhúzott térdekkel a fa tövében előre dőlve és botját szorongatva. Tudja, hogy Dreamien nem fog támadni, nem kell védekeznie. Gyűlölte magát azért, hogy csak azért érezheti magát biztonságban, mert a másikban megbízhat. Gyűlölte magát ezért. Ha Dreamien oda megy hozzá, kissé kipirosodott szemeket láthat, de könnyet nem. Arya nem néz rá, akkor sem, ha az mond neki valamit. Megvárja, hogy elmúljon a dadogás. Ha az elmúlt, utána feltekint a mágusra, elmosolyodik, feláll, és biccent egyet.*
-Köszönöm az órát!
*Majd kikerüli a férfit, elsétál lovához és felül rá, hogy távozzon.*

*Dreamien még áll egy pillanatig. Nem látja a lány szemeit elég közelről, s nem lélek-kutász, hogy tudja, mit érez, de van sejtése, hiszen mindenki indult valahonnan.
Ő sem úgy kezdte, ahogy most áll.
Emlékszik még Etele csapására, mikor gyakorlatilag esélye sem volt a lélekfosztó ellen, meg sem tudta érinteni, nemhogy megsebezni, vagy még esetleg le is győzni.
Akkor veszítette el először a feleségét.
Nem tekinti ezt győzelemnek, vagy vereségnek, hiszen csak gyakorlás volt.
Felmérte, mit tudhat a lány.
Odasétál a fához és leguggol a lány előtt. Botját könnyedén nyugtatja a térdein, így egyensúlyban is marad.
Belenéz a lány szemeibe, amik máskor életvidáman, vagy kacéran néztek vissza rá. Most viszont piros szemeket lát és talán kétségbeesést.*
- Jól küzdöttél. Tudnom kellett, mennyit tudsz.
Nem kell félned, a dadogás nem tart sokáig.
*Feláll, amikor Arya is és követi a lováig. Odin valahol kissé távolabb szemlélgeti a vörös füvet, esze ágában sincs legelni, számára az nem étel.
Dreamien felpillant a lányra, egyenesen a szemébe néz, határozottan, de mégis barátságosan. Hiába bújkál még mindig arcán a fájdalom és az aggódás mind a családját, mind eljövendő életét tekintve.*
- Senki nem úgy kezdi, hogy erős varázsereje van, és tud minden fortélyt, igét.
Ha ilyen lennél, nem kértél volna meg engem, hogy segítsek.
Én is úgy kezdtem, mint te, de engem Etele úgy megvert, hogy alig éltem túl.
Azóta viszont fejlődtem, a vándorlás, a harcok, a sok tanulás meghozta a hatását. Már erősebb és tapasztaltabb is vagyok, mint akkor.
Idő kell ahhoz és sok tanulás, nehézségek, hogy azzá válj, aki szeretnél lenni.
*Kis szünet után még újra megszólal.*
- Én is köszönöm az órát.
*Hogy mit köszön? Egy rövid időre elfeledkezett saját nyomorúságáról. Nem tűntek el a gondok, de háttérbe szorultak.*

*Amikor a férfi leguggolt hozzá és kedvesen beszélni kezdett, és próbálta vigasztalni... na akkor ezt nagyon megalázónak érezte. Borzalmasan.*
~Nem baj Arya, kicsi vagy még, de előbb-utóbb belenősz. Inkább utóbb, de sebaj! Ne aggódj kicsi dartharka!~
*Valahogy így jött le neki a dolog. "Nem kell félned..." Legszívesebben nyakon csapta volna a férfit. Félni? Arya? Nem is ismeri azt a szót. De ugye nem szólt semmit. Együtt sétáltak a lóhoz, bár a lánynak nem volt valami sok kedve társasághoz. A mosoly csak álmosoly volt az arcán, de tökéletes. Mintha semmi baja nem volna. Mikor felszállt a lóra, Dreamien még hosszan magyarázni kezdett. Ő türelmesen végighallgatott mindent, ne kerülve a férfi tekintetét, s mikor az mindent befejezett egyszerűen nem bírta magában tartani a megjegyzését, ami a fejében motoszkált percek óta.*
- Köszönöm, hogy pátyolgatod a lelkem!-
*Mondta egy kis gúnnyal a hangjában, biccentett is egyet, majd kacsintott. Ezzel megfordította lovát, és elléptetett. Közben még visszaszólt.*
-Legközelebbi óra a könyvtárban.-
*Ezzel vágtára fogta lovát és már el is tűnt a messzeségben. *

//Köszönöm a játékot! Smile

//

*A mágusvezér nem válaszol a gúnyos hangon tett megjegyzésre.
Leesett neki, hogy a vereséggel még nem is, de azzal, hogy félig vígasztalásként, félig pedig okításként elmondott szavaival a lány önérzetébe gázolt.
Ha vissza is akarná vonni, már késő, s nem is akarja visszavonni.
Ha Arya valami nagyobb harcra készül, márpedig a dartharokat ismerve nagyon valószínű, hogy ez lehet a háttérben, nem baj, ha helyén tudja kezelni a saját erejét.
Tifar nem tudja, milyen ellenfélre készül a lány, de ha ennyire tanulni akar, ő maga is tudja, hogy még nem tud eleget, s talán még nem is elég erős.
Biccent ő is a távozónak, majd mikor az vágtára ösztökélve lovát elviharzik, fejét csóválva maga is elindul Odinhoz.
A nagy síkságon, melyen a Drabúr-patak folyik, azért még utána tud pillantani a távozónak, mielőtt eltűnik.
Ő maga is csak ezután ül fel a vasderes csődör hátára, illeszti botját a nyereg tartójába.
Még mindig nem indul el.
Fontosabb dolga van.
A térképet veszi elő, s amit lát, cseppet sem nyugtatja meg. A kis pont, ami Etelét jelzi rajta, már nem távolodik. Sőt, úgy tűnik, visszafordult, s közeledik ismét a fennsíkhoz, kikerülve Minäril Calath számára veszélyes falait.
Az isthar homlokát ráncolja. A mágus gyorsan halad, de ha a házat akarja megtámadni, ahhoz korábban kell felkelnie, s az őrök még mindig a fennsík tetején vannak, bár arról fogalma sincs, hogy a Árnybáró vajon merre járhat és mit csinálhat.*

//Köszönöm én is Smile

//

Tárgy: Re: 2. Drabúr patak Pént. Jan. 18 2013, 22:52

// egy ezeréves időntúli játék folytatása- Dreamien Tifarral - ha szabad... //

Doat gyorsan felülemelkedett magán. Elsápadt, de csupán egy leheletnyi idő múltán már egyenletesen lélegzett, és nyugalmában valós tanácsot kért a mágustól, Kinek hatalmából eredő kisugárzása lenyűgözte, rémisztette, de nem bénította meg. Nem is beszélve férfiasságáról.
Békés a férfi reakciója, megnyugtatóan szól, mint egy simogatás. Pedig Doat érzi az éles feszültségét. Siet valahová, tán keres valakit. Fontos dolga halaszthatatlan lehet, érzi vívódását, hogy kevés időt valahogy szánjon még őrá. Ám a kérdőjelek melyek láthatóan megfogalmazódtak a férfi fejében, halogatásra ítéltettek.
Viszont örömest mutat utat:
- ...Alceron fennsíkot tudom ajánlani. Valamivel északabbra magasodik Minäril Calathtól, a mágusok városától és nem lehet eltéveszteni, mert egy folyó szeli ketté kettős síkját.
Doatban végigfutott a lehetőség. A lehetőség, hogy oda menjen a Fennsíkra- és ott esetleg bevárja Tifar mágust. Úgy látja a lány, ha valaki egy új irányt mutathat megrekedt kutatásának, az bizony könnyen lehet egy ilyen kaliberű varásztudó vezér. Veszélyes gondolat! veszélyes, hiszen ha valóban komoly érdeklődést keltett a férfiban, nem lesz könnyű találkozás számára az a lehetséges eljövendő. Ám majd ő tesz róla, hogy egyiküknek se legyen könnyű nyereség a másik titkainak kifaggatása.
A zöld szemek huncutul Dreamienre villantak, de nem adott több árulkodó jelet magáról. Ezt is tudatosan, hogy érdeklődését észrevegye a másik, és emlékezzen rá!
Válasza bár alaposan megkésve, végre elhagyta apró ajkait:
- Nagyon köszönöm a jó tanácsod! Figyelembe veszem a környék kiváló adottságait, és nem feledkezem meg arról sem, aki ajánlotta. Ám nem szívesen tartalak fel, sürgető ügyedben. Látom, az utad sietős. Te mégis megálltál, hogy segíts a megfáradt vándornak, aki láttad, messziről jött. Köszönöm, Bimbó nevében is! Ha neki is elnyeri tetszését az a vidék, ott egy kis időre biztosan megtelepedünk. Remélem, ott még találkozunk. Szívesen venném, ha egyszer a társaságodban tölthetnék kis időt! Lehetséges, hogy tudnék mutatni neked valami érdekfeszítőt. Mit mondasz Dreamien?

Tárgy: Re: 2. Drabúr patak Vas. Jan. 20 2013, 00:15

*Dreamien valóban vívódik, s feszült is, hiszen ha katonái elfognák, esetleg ki is végeznék a darthart, ki Etele névre hallgat, s az ő szüleit kivégezte, kedvesét elrabolta már egyszer, véget érne az ámokfutás.
Nem is tudja, mennyire távol áll ettől, csak azt, hogy egyszer már mennyire közel volt a pillanat.
Igen, a Tolmen erdőben, amikor Hiswa, és Casve társaságában legyőzte Etelét, még a bordáit is összetörte a hírek szerint, ám a gaz darthar megszökött Evolyran börtönéből, s azóta is ott ólálkodik a mágusok népének földjein.
Eközben úgy tűnik, a sárkánylovas is kezdi levetkőzni korábbi nyugtalanságát és lassan visszanyeri önuralmát. Legalábbis erről árulkodik a huncut pillantás.
Dreamien erre nem ad választ semmilyenformában. Csendesen figyeli a sárkánylovast, miközben várja a válaszát. Odin türelmetlenül toporog, mintha érezné gazdájában a feszültséget, a mehetnéket, hogy tovább kísérje figyelemmel a vadászatot.*
- Valóban igen elfoglalt vagyok mostanság, de ha úgy látod, keress meg Minäril Calathban, Manun Lyrät tornyában. Ha nem is találsz ott, lesz, aki majd értesít, hogy tudjunk találkozni.
Érezd magad otthon a mágusok birodalmában.
Tekintsd ezt a Sárkánylovasok irányába tett gesztusunknak. Evolyran népei, s az elit harcosok szövetsége nem gyengülhet. Ez az alapja a Birodalom erejének.
Most azonban, ha megbocsátasz, várnak a katonáim és egy darthar gyilkos, akit el kell fognunk.
*Fordította is lovát a fényhozó, hogy visszatérjen teendőihez. Emellett zavarni sem szeretné a nőt és sárkányát, s nem is számít most jó társaságnak.
A titokra, melyet érzékeltetni akart vele Doat, a tünékeny, nem adott választ, pedig valójában felkeltette az érdeklődését. Csak Etele Barlon fontosabb volt neki annál, hogy foglalkozzon ebben a pillanatban vele.*

Tárgy: Re: 2. Drabúr patak Pént. Jan. 25 2013, 12:42

Doat keze önkéntelenül kicsúszik eddigi rejtekéről. Már nem markolássza a tőrét. Teljesen ellazult. Ő maga sem érti. Megnyugtató ez a fickó, az is ahogyan beszél.
- Meg foglak keresni! Nem felejtkezem el erről a gesztusról a népeink között! A szövetséget erősítjük ezzel is! Ám, ha szükséged van egy sárkánylovasra felderítőnek, nálam jobbat a környéken egészen biztosan nem találsz- mérsékelt humorú, ironikus célzás volt ez arra, hogy nem élnek erre felé Sárkánylovasok. Jól látta ugyan, hogy friss nyomon vannak a mágusok, mégis jónak tartotta biztosítani Tifart arról, hogy szívesen áll a szolgálatába, akár azonnal.
Doat közben végig a tipródó lovon ülő mágus méltóság arcába nézett. Most elkalandozott a pillantása, egy gondolatot küldve a kicsi, tarka sárkánynak, majd kisvártatva hozzátette visszafordítva tekintetét:
- Rendelkezésedre állok bármikor. Megnézem a fennsíkot, hallottam már a legendáról, ami övezi- ismét a huncut fény villant a szemében, hozzá tett volna még valamit, de pajkos pillantása végül mégis bezárult, és csak magában tűnődött el, hogy vajon véletlen-e, hogy éppen egy tünde és egy mágus utódjáról elnevezett, és történetileg vele összekötött fennsíkot ajánlott neki a mágus. Az ő gyenge, és eltakart mágiájának kisugárzását megérezni komoly mágikus erő kell. Okoskodásából fakadóan tartania kellene egy ekkora feltételezett hatalom birtokosától, nem pedig bíznia benne. No, de kíváncsibbá tette ő annál, semhogy hirtelen ártó szándékkal lépjen fel ellene. Abban az esetben, úgy vélte, ármány nélkül esélye sem lenne a hatalmasság előtt.
Bimbó közben a lány mellé lépett, és leült. Mókás, félredöntött fejjel figyelte őket, hol egyikükre, hol másikukra pislogva. A ló feszült, izgatottságát a sárkány hosszú nyakát kinyújtva, szaglászva vizsgálta, majd magasra emelte a fejét, és mélyet szippantott az erdő hűs szelébe a fák lombja magasában kis morgással jelzett, és tudta már, hogy a lovascsapat azonnal indulni fog. Így is volt.
Doat akkor gyakorlott mozdulattal felmászott Bimbó hátára, és amíg el nem tűnt, Tifar mágus után nézett. Nem várta, hogy visszatekint, de a személyét illető aggodalma ellenére belül valóban remélte, hogy a vadászatát siker koronázza. Érdekes módon nem csak azért, mert bizodalma szerint segíthetne neki ez a tapasztalt, világ járt mágus, inkább valami egészséges drukk jött felszínre benne. nem bírta elhessegetni a gondolatot, hogy esetleg annak köszönhető ez, hogy mágus vérből származott a Sárkánylovasok földjére, ahol többen csak tünde őseiről tudtak, nem véletlenül.
- Járj szerencsével! Kísérjen áldás az utadon...testvérem!- lehelte oly halkan maga elé, ahogyan a fák levelei ütődnek össze. Biztos volt benne, hogy nem hallhatta már akinek szólt. Igaz, megállapítást nyert, hogy Dreamien Tifar mágus roppant hatalommal bír. Ki tudja, hallotta-e? Doat szeme bepárásodott, Mágus-földön járva gondolatban. Ez volt tehát az apja földje, az ő otthona.
Gombóccal a torkában feküdt rá felszállás közben Bimbó nyakára. A sárkány érezte, hogy társa teljesen rábízza magát miután becélozták az Alceron-fennsíkot. Felszállt hát a magas égbe, bárányfelhők közt suhanva, csak néha kukkantott ki a tünde számára jótékony rejtekéből a változó tájra.

// köszönöm. Folytathatnánk valamilyen formában? //

Tárgy: Re: 2. Drabúr patak Kedd Jan. 29 2013, 07:45

*Dreamien komoly, de továbbra is barátságos tekintettel reagál a talán kissé szertelen sárkánylovasra. Meghajtja fejét, mintegy köszönetképpen, s még szól indulás előtt, szavait pedig nem csak a lovasnak, hanem Bimbónak is címzi.*
- Ki tudja, mikor lesz szükség a segítségedre? Ha soká maradsz, talán még el is jön az az idő.
Az istenek kísérjék lépteitek, s röptötök!
*Ezzel meghajtja fejét, s már útnak is indul. Való igaz, a mágus és tünde nászából született Alceron talán még él is és a fennsíkon bolyong. Nem is oly régen, egy havas napon sikerült találkozniuk vele. A fontosabb kérdés pedig nem más, mint Níra ezzel kapcsolatban. Hiszen Níra éppúgy egy isthar és egy elf hölgy közös gyermeke, ahogy Alceron is mágus-elf ivadék volt annak idején.
Azon a havas estén, az átfagyott vándor a fennsíkon lévő házukban tette tiszteletét.
Befogadták, étellel, itallal kínálták, majd amikor távozott, akkor merült csak fel, hogy vajh ki is volt a különös idegen. Van egy olyan gyanúja, hogy maga Alceron volt.
De félre az emlékekkel! Etele üldözése folyik, s a tét nem más, mint saját családjának, s népének biztonsága. A darthar lélekfosztó gyilkolt már, nem egy ízben és fog is még, ha lehetősége lesz rá.
A máguscsapatok pedig megpróbálják bekeríteni, hogy végre kézre kerítsék.
Odin már vágtatva távolodik a sárkánytól és lovasától, vissza az erdőbe, ahol a darthar bújkál előlük.*

//Én is köszönöm a játékot! Smile

Ez a játék másfél éve kezdődött, azóta sok minden történt. Nekem könnyebb lenne elhelyezni az időben, ha jelen pillanatban, azaz már a soreleyi csata uán játszódna. A többit majd privátban megbeszéljük Wink

//

Tárgy: Re: 2. Drabúr patak Pént. Jan. 02 2015, 22:24

//Xandex//

Formenya nyugodt, elmélyült tekintettel bámult a tűzbe, melyet nem is olyan régen ő maga gyújtott meg. Kicsin tábortűz volt ez a pataktól épp annyira távol, hogy még láthassa a patakot melyben a víz csobogva rohant tova.
A mágusnő felemelte fejét, a távolba meredt, aztán újra a lángok nézésével foglalta el magát. Aztán egy bottal megpiszkálta a tűzet, s figyelte, ahogy sercegve, fellobbanva röppennek a szikrázó tűzpernyék fölfelé a lángnyelvekből kiugorva. Utána megforgatott két nyársat, mikre két-két halat szúrt fel, s hagyta lassan sülni a tűz fölé érve.
Nem volt véletlen az ételadag. A lány várt valakire. Valakire, akinek hamarosan oda is kellene érkeznie a patakhoz. Legalábbis ezt a helyet beszélték meg a férfival.
Így aztán Formenya várakozásra helyezkedett el.

Tárgy: Re: 2. Drabúr patak Pént. Jan. 02 2015, 23:08

A mágus gondolatai elmélyültek voltak, hiszen tudta hogy találkozója lesz egy rég nem látott ismerősével. Lábai hevesen verődtek a talajhoz, nem kis port verve fel. Aki arra járt láthatta hogy szinte egy homokvihar erejével közlekedik valaki. Xandex bármennyire is sietett, mindig volt ideje megnézni a tájat ahol éppen járt. Ez a hely különösen elbűvölte őt. Lassan közeledett a megbeszélt helyhez, lelkében felidézte utolsó találkozóját a hölggyel, amitől arcán mosoly kerekedett. Szemei hirtelen lágyan gomolygó füstöt pillantottak meg. Ahogy felért a dombra, megpillantott egy alakot, persze tudta ez nem lehet más mint mint Formenya. Elindult hát lefelé a dombon, közben a fejére húzta csuklyáját. Közelebb érve már érezte hogy nem csak szinpla tűz mellett ül a leány, hanem valamilyen étel is készül.
- Üdvözöllek Formenya
Köszönt neki a mágus, és megállt mögötte

Tárgy: Re: 2. Drabúr patak Hétf. Jan. 05 2015, 15:32

Formenya anélkül piszkálta tovább a tüzet, hogy halálra rémülve felugrana a váratlan hangtól, emyl mögüle érkezett. Azonban elégszer hallotta már ahhoz ezt a hangot, hogy ne igyekezzen lóhalálában elmenekülni innen. Hátra sem pillantva, már megszokott kissé érzéketlen hangján szólalt meg.
- Üdv újra mágusföldön Észak Bölcseinek legifjabbja.
Mert az volt. Történetesen egy régi utazása alkalmával - ezt még néhai mesterével ejtette meg a távoli észak jeges hegyei és síkjai közé - volt szerencséje a hang tulajdonosához.
Végül felállt, megfordult, arca vidámnak tűnt, pedig nem volt valami mosolygós féle, és kezet nyújtott a férfinak, kivel amolyan északi módon szándékozott lebonyolítani az üdvözlést. Igazából ez annyiból állt csupán, hogy mindketten megfogják egymással ellentétes alkarjukat. Ennyi volna a nagy felhajtást nem igénylő ceremónia.
- A hírhozó nem tévedett. *gyorsan felmérte a férfi külsejét* - Tényleg elég megviselt formában vagy.
Igazából ezen nem is kellene fennakadnia, mivel a kotinenseket átszelő utzás azért még egy mágust is igénybe tud venni, olykor túlságosan is.
- Gyere és ólj le! Úgy tűnik, rád fér egy kis melegedés a tűznél ebben a hidegben.
Azzal vissza is ült, intve a másiknak, hogy helyezze el magát a tűz valamelyik oldalán.
- Ha megéheztél volna, hát felkészültem arra is.
Erre elő vett pár szelet kenyeret és a halakkal tűzdelt nyársakra mutatott.
- Egyél amíg jól nem laksz.

Tárgy: Re: 2. Drabúr patak Kedd Jan. 06 2015, 16:03

A mágus már egy cseppet sem volt meglepődve azon hogy Formenya-nak kicsit hüvős volt a fogadtattása, de lelke örült hogy újra találkozhatott vele. Szívélyesen fogatda az üdvözlést, majd előre lépet párat és leült a tűz mellé. Szinte bizsergető érzés volt a bőrének a narancssárgás lángoknak a melege. Hosszú utat tett meg, nem is ártott neki egy kis pihenés.
-Ugyan már, kicsattanó formában vagyok, a ruha rajtam meg a legjobb ünneplőm. Hehe
Xandex elejtett egy rövidke mosolyt az orra alatt. Tovább nézte a tüzet és megpillantott pár igen gusztusos halat is amik ott sültek egy nyárson. Elvett egyet és elkezdte enni. Idő közben nem felettkezett meg a partneréről sem.
-Kedves Formenya örülök annak hogy hagytál nekem üzenetet, de pontosan miért is kellett ebben az időben találkoznunk ?

Tárgy: Re: 2. Drabúr patak Kedd Jan. 06 2015, 16:16

Az ünneplő résznél kérdőn vonta fel szemöldökét, s mikor a mágus végül csendben maradt, megszólalt.
- Ha ez az ünneplőd, hát elég morbid ünnepekre járhatsz.
Persze egy kis csipkelődésébe még senki nem halt bele, na meg adta is magát a helyzet. Olykor nem ártott valamiképpen viccesre is fordítania hangulatát.
- Az ok pedig, amiért ide hívtalak hát, eléggé komoly hozzáértést kíván, és semmivel sem kevesebb kitartást. Dagorladba kellene mennünk.
Várta, hogy milyen arcot vág a férfi, ám mielőtt az szóra nyithatta volna ajkait, gyorsan beszélni kezdett.
- Mielőtt csuklóból vágnád az elutasító választ, hát előre bocsájtanám, hogy nem kevés az ár sem, mit fizetnek a munkáért. Érdekel a dolog?
Elhallgatott és tovább ette ő is a halat.

Tárgy: Re: 2. Drabúr patak Kedd Jan. 06 2015, 16:28

Meglepődött hogy milyen indokkal is akart vele találkozni a lány. Kicsit feszült is lett ebben a pillanatban és erősen megszorította köpenyének kis részét. Tudta hogy hogy Dagorlad nem éppen a fényesen tündöklő aranyos lényeiről volt híres, hanem voltak ott elég nagy és bosszúszomjas vadállatok is. Érezte szívébem hogy talán nem lenne a legbölcsebb oda menniuk. Bárki más tett volna neki ajánlatott hogy újra Dagorlad pusztáira lépje, csipőből visszautasította volna. Igazat megvallva nem sok jó emléke fűzödik a helyhez. Hezitált egy keveset, közben a már parázsba alacsonyodú tűzre nézett majd vetett egy pillantást is a lányra és végül válaszolt
-Formenya remélem tudod hogy nem lesz egy sátagalopp ez a te kirándulásod, és lehet az én szépséges köpenyem is tovább rongyolódik, de legyen hát mivel jól ismerlek így veled tartok
A mágus szavai ezek után elnémultak. Felnézett a tündöklő égboltra és azon tűnödött vajon helyes választ adott e...

Tárgy: Re: 2. Drabúr patak Kedd Jan. 06 2015, 16:51

Ó, hát abban biztos volt a cél felvázolása előtt is, hogy semmi esetre se számíthat sétagaloppra.
Letette a sült hal maradékát és kissé megkönnyebbülve nézett a mágusra.
Igazság szerint erőteljes ellenkezésre számított tőle, ám így csak jobb volt, mert nem kellett agyon győzködnie az északit.
- Hát nem is mondtam, hogy kirándulásra mennénk Xandex. Lényegében annyi a feladatunk, hogy elhozzunk két renegát mágust a mágusok földjére. A megbízónk ott határozta meg a helyet és időt, mikor találkoznunk kell vele. Előleget is adott a szükséges felszerelések fedezésére.
Lenyúlt, maga mellől felvette háti táskáját és egy egész kerekded erszényt húzott elő belőle. Kicsit súlyozva megugráltatta tenyerében, aztán a már rá figyelőnek át dobta a tűz fölött. Megvárta míg elkapja, s azután szólalt meg csak újból.
- Ne fáraszd magad a megszámolásával most... Kerek kétszáz darna van benne. Ez a letét részéről és nekünk segítség a felkészülésre. Ha elvégezzük a megbízást, abban az esetben még kapunk háromszázat. Az feles arányban is nagyon szép összeg.
Felnézett ő is egy kicsit az égre, mert lassan úgy tűnt, hófelhők kúsznak föléjük.
- Mivel nagyon magas összeget tűzött ki a feladatra gondolom, sejted, nem lesz egyszerű menet. Sőt... Dagorlad szívébe kell bejutnunk, egészen a fővárosba. Ott egy fogadóban keres minket a két mágus majd egy már előre megbeszélt időpontban. Onnan kell egészen erre a földre vissza jutnunk.
Felpiszkálta jobban a tüzet, majd felállt.
- Úgy gondolom, egyszerű kereskedő párosként van esélyünk feltűnés nélkül bejutnunk Eloyah földjére. Mágusokként még a határ átlépése előtt kínzó kamrában találnánk magunkat. *elgondolkodva nézett a tűzbe pár pillanat erejéig* - Tudom, borzalmas emlékeid fűződnek ahhoz az országhoz de, hidd el nekem sem könnyű betennem oda a lábam azok után, hogy mondhatni onnan származom.
Ránézett a mágusra, a szokottnál is elszántabb tekintettel.
- Azt a két mágust hónapok óta üldözik... Ha mi nem segítünk rajtuk akkor senki nem lesz rá képes.

Tárgy: Re: 2. Drabúr patak Kedd Jan. 06 2015, 17:19

A mágus elkapta az erszénykét, és a lány szavai ellenére nézegette, méregette, tapintotta.
~Elég bőkező a munka adónk, akkor biztos nagy bajban lehetnek azok a mágusok~
Igazat megvallva Xandex sem bővelkedett valami hatalmas királyi vagyonban, de éppen elegendő volt számára a mindennapi megélhetéshez. Levette tekintetét az Darnával teli erszényről. Mély gondolkodásba esett hiszen ha valóban igaz hogy egészen az "oroszlán" barlangjába, vagyis a fővárosig kell behatolniuk, nem csalta éppen mosolyra az addig is feszült arcát. Visszadobta a pénz Formenyanak, mivel nála biztosabb kézben lenne mint ő nála.
Ránézett ismét a lányra és azt mondta
-Mivel ez egy mentőakció lesz, így a kapott pénzből be kell szereznünk néhány kisebb, nagyobb dolgot is
Gondolataiban már körvonalazódott néhány dolog, hogy mire is lenne szükség, beleértve a szekér, lovak és néhány hordó.
Xandex beleharapott még utoljára a sült halba, a maradékot pedig letette a földre. Megigazította a köpenyét, majd lassan de határozottan felállt az eddigi ülőhelyéről
- Szerintem te jobban ismered a helyet mint én, kérlek vezess és szerezzük be a megfelelő dolgokat

Tárgy: Re: 2. Drabúr patak Kedd Jan. 06 2015, 17:36

//NRT Xandex-szel ~ avagy hogyan hódítsuk meg Dagorladot? XD//

Ezt kifejezetten jó döntésnek tartotta. Szerencsére minden szükségszerű felszerelés adott volt magában a mágusok központi városában is. Ez alkalommal nem érte volna be egyszerű álcával és a botjával, na meg a rejtett késével. Ez az akció más eszközöket is megkívánhat, hát nem tartotta rossz gondolatnak, hogy talán újra hozzá kellene szokatni kezeit a kardforgatáshoz. Igaz, legvadabb álmaiban sem érne ő fel egy profi harcossal, ám azért olykor egy kard is talán hasznos lehet, pláne veszélyes vidéken, hol nem is meglepő, ha egy kereskedő oldaláról kard lóg le.
- Wennonba fogunk menni. Nincs is messze, talán bő órán belül már ott is lehetünk. Ráadásul az a város a mágia, na meg a tudomány melegágya is egyben. Sok hasznos dolgot szerezhetünk ott be.
Beoltotta a tüzet. Alapos munkára ez alkalommal ebben nem volt szükség, hiszen ebben a dermesztővé váló hidegben nem volt száraz anyag a közelében, mi lángra kaphatna a parásztól. A tél, s a hóval fedett táj nem épp a tűzvész fészke szokott lenni.
Ránézett az északi mágusra, látányosan végig mérte tetőtől talpig.
- Első körben ruhákat kell beszerezni, mert például az öltözéked szinte ordítja, hogy "nézzétek, mágus vagyok".
Arcán halovány árnyékként suhant át mosolya de, a figyelmes szemlélő talán még észre is vehette.
Persze saját ruháját nem érezte mágus voltáról árulkodónak, viszont a botja, az nagyon is árulkodó volt. Nem tartotta valószínűnek, hogy kereskedők mászkálnának színes fényektől felizzó, sárkányfejes bottal.
~A botokat is el kell majd rejteni.~
Gyorsan végig is futottak az elkövetkező teendők fejében, majd ellépett a tűz mellől, s megindult abba az irányba, merre az említett város, Wennon volt.
- Nincs vesztegetni való időnk, és a hideg is indulásra buzdít, hát induljunk. Mielőbb Wennonba kell érjünk.
Márpedig gyalog szerrel szép séta áll előttük a fagyott, hóborította talajon át. Ez sem lesz sétagalopp.
Köpenyét alaposan összehúzta magán, csuklyáját mélyen szemébe húzta, s elindult a kiválasztott város irányába. Nem volt szükséges várnia a másik megindulására. Xandex léptei árulkodón jelezték számára, hogy mindketten elindultak.

//Kövi hsz mehet Wennonba is, ha úgy szeretnéd.//