A vámpír-sárkány háború

VÉRSZERZŐDÉS

Akárki, legyen az ember, vagy akár természetfeletti lény, ha meghallja ezt a szót, hogy vérszerződés, talán pontosan ez jut eszébe róla, mint alapvető magyarázat:
Ez egy szent eskütétel, amelyben a szerződést kötő felek a felvállalt kötelezettségeik megerősítéseképpen vérüket egy edénybe csorgatják, és ott összekeverik. Egy nem mindennapos szerződés, ezt a vér is jelzi.
Kevesen tudják viszont, mindez honnan származik, s legfőképp, miért pont így terjedt el a közhitben. Mert ez a szó valójában egy több száz évig tartó vámpír-sárkány háborúból ered, még Evolyran előtti időkből…

„Az emberek csak helyenként éltek kisebb falvakban, mit sem sejtve a természetfeletti erők létezéséről, ami körülvette őket. Elfek, tündérek, mágusok… mindez távol esett tőlük. De egyszer eljött az idő, amikor tudomásul kellett venniük, hogy a világuk igenis tág…”

Háborút emlegetünk, mégsem szedett igazi áldozatokat… ha úgy vesszük.

„Összesen alig hatvan-hetven áldozatot követelt. A fejét hirtelen felütő ismeretlen betegség ragadta el a falvak vadászait. A falvak védtelenek maradtak, de ennek közel sem volt akkora jelentősége, mint annak a gyásznak, ami a halottak szerettei szívében élt…”

Míg Evolyran és Elsgaroth testvérvárosok egymással vívták csatáikat, addig a messzi, számukra ismeretlen földeken könyörtelenül folytak a területszerzések. Különösen két faj igyekezett újabb és újabb vidékeket meghódítani. Ceon „leszármazottai”, a vámpírok voltak, akiket az éhség, a szükség, és a sötétség hajtott előre. És még egy nép, a sárkányok is saját ellenőrzésük alatt szerették volna tudni ezt az ismeretlen tájat, hogy ott is egy sajátjukhoz hasonló birodalmat építsenek ki, hogy ők aztán békésen élhessenek a természetüknek megfelelően – akár a hegyekben vagy az erdőben - titokban irányítva a szálakat. Ezt az időszakot csak gyarmatosításnak hívnák – ha a két faj útjai nem keresztezték volna egymásét.
De így kizárólag csak az örökéltű sárkányok és vámpírok emlékezetében él a történet, amit hordoznak; rajtuk kívül senki nem tudhat titkukról!
Így történhetett meg, hogy sem nevek, sem pedig pontos adatokat nem lehet tudni. Talán ők maguk sem ismerik. Annyi bizonyos, hogy a felderítőket (akik mindig bejárják a terepet a terület elfoglalása előtt) soha nem látták viszont, sem a sárkányok, sem a vámpírok; majd ezt követően megkezdődtek a kisebb-nagyobb összeütközések a hatalomért: az emberlakta falvak tulajdonáért. Ám a csatákból rendszeresen döntetlenül került ki mindkét fél.

A sárkányoknak ott volt a végtelen égbolt, ezzel szemben a vámpíroknak fegyvereik is voltak. A bestiák tüzet leheltek, mindhiába, mert a vámpírok a megtévesztés mesterei, de legalább távol tudták maguktól tartani őket. Előbbiek nagyok és erősek, de a vérszívóknak a kis termetük és a fürgeségük volt az előnyük. Ezeket az erőviszonyokat -melyek így kölcsönösen kiegyenlítik egymást- maximálisan kihasználták.

[You must be registered and logged in to see this image.]

De még ez sem volt elég ahhoz, hogy az egyik fél győzedelmeskedjen a másik felett. Hol az egyik-hol a másik szorította vissza ellenfelét a határokig.
Lehet, hogy véletlen egybeesés, lehet, hogy szerencse, de egyszer csak fordulatot vettek az események.
A vámpíroktól –természetüknek megfelelően- olykor jöttek-mentek egyedek. A vándorlók. Így csapódhattak hozzájuk Ceon közvetlen, és nagy erejű utódai, az ikerpár: Rufina és Absolon. Alig voltak húszévesek átváltozásukkor, de a fajtársak is gyorsan megtanulták, hogy ne becsüljék le a gyermeki arcot...
A sárkányok sem voltak tétlenek. Az egyre több lerakott tojás és kikelt fióka hatalmasra növelte a számukat. Még ott volt rajtuk a tojáshéj, de már a légi manővereket tanulták. Az egyik leghatalmasabb vad sárkánynak különösen erősnek ígérkező tojás-párja volt: Rufus és Axel.
De a vámpíroknak is van szeme. Látták, hogy nem sokáig fogják tartani a vonalaikat, ha a bestiák tovább szaporodnak. Az ikerpár volt olyan bátor, s ostobán merész, hogy magukra vállalták a feladatot: a sárkányokat kijátszva tojásokat lopnak, hogy aztán megsemmisítsék ezeket. Tudták, hogy a maguk oldalára átállítani lehetetlen egy égi vadat.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Sikerült is kijátszaniuk a hímek és nőstények figyelmét, s öt-öt tojással a táskájukban indultak útnak a saját népükhöz. Nem jutottak messze. Már a határt szegélyező erdőben jártak, amikor a sárkányok észrevették a hiányt, s éktelen haragra gerjedtek. Vad elszántság tüzesítette fel szívüket, s a tolvajok nyomába eredtek. A testvérek viszont nem emiatt aggódtak, mert váratlan dolog történt: a hirtelen hideg beindította az egyik sárkánybébi védekező reakcióját. Ki akart kelni. A vámpír lady kardjával átdöfte a tojást. Egyszer-kétszer-háromszor, de a héj olyan kemény volt, hogy ellenállt ennek az erőnek is. Rufina ekkor két kézre fogta a pengét a saját vérét nem kímélve negyedszer is lesújtott a védtelen lényre. Ekkor történt a csoda; a tiltott, sötét csoda, mely egy életre összekötötte a sárkányt és vámpírt; nem voltak már többé egymás ellenségei. Ők voltak Rufina és Rufus. Egymásba folyó sötét vérük örökre összekapcsolta őket. Egy olyan varázslat szabadult fel, melynek soha nem szabadott volna...Ezután már nem volt miért futniuk. Az, hogy Rufinából lovas lett, megvédte őket a nyílt harctól. Nyíltan kiálltak az érkező sárkányok elé és visszaadták a tojásokat.
Átmeneti, bizonytalan idők következtek. Ez idő alatt az ikrek kötelékében végleg elszakadt valami. Rufinát többé nem érdekelte semmi, csak a sárkánya és az irányítás. A hatalom. Ezzel szemben Absolon csak békés életet szeretett volna testvérével. Fájdalmában elhagyta Rufinát, és messzi földekre vándorolt. Egy megkeseredett vámpír fájdalma zúdult vele az emberiségre. De a lopás estéjén szintén kikelt Axel sem találta többé helyét a világban Rufus nélkül. Fajtársai hosszú ideig követték szemükkel röptét, amint távozott tőlük...
De ez az átmeneti időszak koránt sem jelentett békét. Sőt, egyre nőtt az elégedetlenkedés széles körben. Rufina és Axel, sárkány és lovasa nem állt meg. Hajtotta őket egymás hatalomvágya, vadállati ösztöneik, s csak vért akartak. Egymást mérgezték. Már csak az volt a céljuk, hogy a fajtájukbelieket egymás ellen ugrasszák, és az „oszd meg és uralkodj”- elvén ők kerüljenek ki győztesen. Rettegték őket a népek.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Közben Absolon kíméletlenül élte az életét, kiégetten. Nem volt többé vigasza. S messze földön, egy barlang sötét mélyén, vakon Axel is ezt tette. A vámpírfiú tudta, hogy valahol még él a kegyetlen sárkány testvére... megkereste. Nem volt könnyű megtalálnia, de a nyomára bukkant. Szeme feketén sötétlett, s vért könnyezett. A vámpír kitárt karokkal, esdeklőn állt elé, és a haláláért fohászkodott.

[You must be registered and logged in to see this image.]

De Axel nem ölte meg. Mind a ketten csak a halált kívánták, de nem jött értük a megváltás. Egy utolsó, kétségbeesett próbálkozásra szánták el magukat, hogy visszakapják az életüket. Együtt egy utolsó útra kerekedtek fel, hogy észhez térítsék rossz sorsra kárhozott testvéreiket.
Arra nem számítottak, hogy egy véres csata kellős közepébe érkeznek. Vámpír vámpírt, sárkány sárkányt tépett. Rufina és Rufus vezette harcba azokat, akik mellé álltak, hogy megdöntsék a lázadókat.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Még Axel és Absolon is elszörnyedt a látottakon, és közéjük rontott. A hajnal első leheletével érkeztek, és a vámpírok meghátráltak. Számukra véget ért az napra a küzdelem. De a sárkányok csak jöttek tovább. Rufina és Rufus haragukban testvéreikre támadtak, s kegyetlenül lemészárolták őket. Az egykori szeretteik holtteste fölött végre ráébredtek, hova jutottak, mit tettek...
És velük haltak ők is.
A vámpírok és sárkányok mindennek szemtanúi voltak. Annak érdekében, hogy soha többé ne ismétlődjön meg egy sárkány és vámpír összekapcsolódása, szerződést kötöttek. A fény és árnyék találkozásánál mindörökre elváltak útjaik. Rufus és Rufina vérét összegyűjtve egy edénybe, a vámpírok a világ legsötétebb zugába rejtették. Axelt és Absolont, a béke atyjait a sárkányok egy magas hegy kövébe temették, örökre megőrizve emléküket. Ők maguk a tiltás jelképei.
Azóta pedig, ha egy sárkány és egy vámpír útjai összefutnak, messzire elkerülik egymást, hogy többé ne kerüljön ki közülük lovas! Ha mégis kénytelenek találkozni, akkor is teljesen elkülönülnek egymástól, tilos egymás szemébe nézni! Gondolatátvitel a két természetfeletti nép között lehetetlen!
És ehhez mindenki tartja is magát, már hosszú évszázadok óta...
A vérszerződés még élénken él az emlékezetükben.

[You must be registered and logged in to see this image.]

by Seyla Vulfia

» 06 - Sárkány fogadó
» 1. A vámpír fogadó