4. Éjmély-odú

Tárgy: 4. Éjmély-odú Csüt. Feb. 12 2009, 05:36

ÉJMÉLY-ODÚ

Az Éjmély-odú a Merenhy-páros lakhelye a Ragyogó tölgyes mélyén.
Itt él a Valdák két úrnője, akik a népet vezetik egy éven át.

Az Éjmély-odú alsó részén hagyományosan a Szürke Valda úrnő, míg a fa törzsén nyíló kisebb lakrészben az Arany Valda úrnő él. Közös termeik a fa odvában találhatók: könyvtár, étkező, pergamen szoba és természetesen a fogadó terem, ahol a valdák felkereshetik a két úrnőt.

[You must be registered and logged in to see this image.]

A Merenhy-páros megválasztása napjának estéjén költözik be az Odúba, hogy onnét egy évig, tudásának legjavát adva vezesse a népet. Kiköltözéskor minden úrnő arca „beleég” a fogadó terem falába, így állítva emléket az egy éves uralkodásnak.

Tárgy: Re: 4. Éjmély-odú Szomb. Feb. 21 2009, 19:10

*Ared nagyokat pislogva követte Flow-t.*
~ Az egyik pillanatban még a bagollyal szemeztem, aztán csak azt vettem észre, hogy Flow beszél hozzám. Még szebb, mint amire emlékeztem. És ez az aranypor... biztosan lehet valami mágikus tulajdonsága... Hűha, elfelejtettem köszönni a nagy meglepődésben.~
*Felgyorsította lépteit, hogy beérje a cikázó kis hölgyet és illendő szavakkal köszöntötte.*
-Szervusz, Flow. Elnézésedet kérem, hogy ilyen hamar zaklatlak, de a múltkor nem volt alkalmam megkérdezni tőled... Hogyan csináltátok ezt? Mármint ami velem történt? És ki ez a bagoly? nagyon kellemes társaság volt.-
*Ismét mosolygott a bagolyra gondolva, és fürgén szedte a lábait az Úrnő után. amikor megérkeztek, belépett az ajtón, és földbe gyökerezett lábbal bámult.*
-Ez gyönyörű.-

Tárgy: Re: 4. Éjmély-odú Szomb. Feb. 21 2009, 19:39

*Flow érkezésekor az ajtó kitárult, s ő bentebb suhant, hogy megvárja, boldogul-e a magassága miatt Aredhel a bejövetellel. Szája szélén tanyázott huncut mosolya, amíg nézte, hogyan küzdi be magát a mágus az ajtón. Amikor sikeresen bentebb volt, Flow a folyosón keresztül vezetve invitálta be a fogadó termükbe. Ott a terem közepére repült, s leszállt a mindig sejtelmesen fénylő padlóra. Lábai kecses lassúsággal állapodtak meg, majd egy primadonnát is megszégyenítő forgással szétszórta szárnyairól az aranyló porszemeket. A falakon aranyló rúnák siklottak föl, s alá, míg valami furcsa rendszer szerint megállapodtak ki-ki a maga helyén. A falakról ragyogott le a bent lévőkre az összes eddigi úrnő élethű arcok.*
- Foglalj helyet Aredhel!
*Az egyik székhez intette a lányt, majd vidáman ugrándozva a szemközti székbe vetette magát.*
- Örömömre szolgál, hogy minden úrnő közül én lehetek az első, ki fogad egy isthart a valdák fogadótermében.
*Kis szünet után folytatta csak mondandóját.*
- A falról letekintő szépséges arcok, mind-mind az előző úrnőknek állítanak emléket, kik a népünket vezették.
*Légies könnyedséggel emelte föl teás kancsóját az asztalról, s töltött az előttük lévő virág-mintás csészékbe.*
- Mielőtt meglepődnél a teán, meg a csészéken... elárulom, hogy buzgó valdák készítették elő, míg mi ide tartottunk.
*Sejtelmes mosolyát rávillantva kortyolt a teából.*
- Mondd, minek köszönhetem a gyors látogatásodat? Gondolom, nem ok nélkül jöttél hozzánk.

Tárgy: Re: 4. Éjmély-odú Szomb. Feb. 21 2009, 19:52

*Ared egyik ámulatból a másikba esett. Már meg sem kísérelte megérteni, amit látott. Később úgyis lesz ideje a gondolkodásra bőven*
-Honnan tudod, hogy isthar vagyok? És hogyhogy beengedsz? ha eddig nem volt itt senki a népemből, akkor az nagyon nagy dolog, és megtiszteltetés a számomra.-
*Leült hát a tea mellé és élvezettel belekortyolt.*
-Lenyűgöző. Hárs és mézfű. És még valami. Az illata hasonlít arra a virágra, ami a Merengőszavú tó mellett nő. Itt is van. Mindenütt.-
*Nagy örömmel néz körbe.*
-Köszönöm, hogy már elsőre rátértél a tárgyra; így megkönnyíted a dolgom. kérni jöttem.Nagyon sokat vándoroltam a földeteken, és minden tájéknál jobban tetszik nekem Evolyran e szeglete. Kérlek, engedd meg számomra, hogy sokszor visszajöhessek még ide.-
*De ez még nem volt elég. Ared vett egy nagy levegőt és lesz, ami lesz előadta az igazi kérést.*
-És ha lehetséges lenne, hogy később, amikor megállapodok itt, letelepedhessek a földeteken... Az lenne az igazi ajándék.-
*Lehajtott fejjel figyelte kérése hatását.*

Tárgy: Re: 4. Éjmély-odú Szomb. Feb. 21 2009, 20:09

*Flow megértő pillantással hallgatta a mágust. Azt mondjuk nem gondolta volna, hogy annyira megtetszene valakinek a földjük, hogy még letelepedni is szeretne itt. Ez kicsit büszkévé is tette, hiszen mindent a valdák népe csinált a földeken. Lehet, hogy sokuk igen csak aprócska, de nagyon tehetséges bűbájosok mindannyian. És eme adottságukat kihasználva tették földjüket olyanná, amilyen.*
- Hízelgő népemre, és persze rám is nézve a kérésed, hiszen egyértelműen a művünk nyűgözött le téged, ami azt jelenti, hogy jó munkát végeztünk itt. Viszont az engedélyt nem adhatom meg én magam. Nekünk valdáknak két fajunk van. A szürke-, és az arany valdák, s mindkét fajból egy-egy úrnő alkotja a Merenhy-párost. Én vagyok ennek az egyik tagja, s így az ilyen fontos döntésekben köteles vagyok kikérni a másik úrnő véleményét is. De, ígérem, hogy egy héten belül küldök érted valakit, hogy tudassam a döntést. Természetesen arra megadom az engedélyt, hogy földjeinken barangolj. Ezt a legtöbb kérelmezőnek megadjuk. Ellened pedig szemernyi kifogásom sincs. Szóval, egyelőre ennyi. A többit meg akkor egy héten belül megtudod.
*Sajnálkozó pillantásokkal nézett a nőre. Egy valda úrnő előtt könnyen fecsegnek a népek...*
- Ami pedig isthari mivoltodat illeti, azt már akkor megtudtam, mikor a faluban összefutottunk. Ugyanis érdeklődtem utánad, és az után a másik mágus lány után.
*Vidám kacsintás kíséretében kortyolt újra italába, majd letette kiürült csészéjét a hozzá illő tálcára.*
- Egyébként mit jelentene számunkra az ittléted Aredhel?

Tárgy: Re: 4. Éjmély-odú Szomb. Feb. 21 2009, 20:33

-Ohh, nem zavarnék nagyon. Azt persze nem ígérhetem, hogy nem leszek párszor útban nektek, de zavarni nem akarok. Ha kérdezősködtél utánam, akkor tudhatod, hogy általában az erdőben vándorlok. Nos, szeretnék egy olyan helyet találni az új otthonomnak, ami nem a zajos városban van, de nincs is elzárva teljesen a külvilágtól. És persze a legfontosabb, hogy gyönyörű tájon legyen. Épp, mint a tiétek.-
*Egyre inkább eltölti az öröm, hiszen úgy érzi, helyes úton jár.*
- Általában gyógyfüveket, gombát, mézet gyűjtök, ezzel szeretnék itt is foglalkozni. Értek a fákhoz és a növényekhez is, tehát ebben is a segítségetekre tudnék lenni. És...-
*Nem is igazán tudta, mit is mondhatna még.*
-Nem vagyok túl hangos természetű, ezért ha rajtam múlik, nem zavarnálak benneteket túlságosan.-
*Zavarban volt, egyre inkább érezte, hogy nem szabad túl sokáig feltartania Flow-t.*

Tárgy: Re: 4. Éjmély-odú Szomb. Feb. 21 2009, 20:48

*Az úrnő lelkesen mosolyogva hallgatta Aredhel beszámolóját terveit illetően.*
- Részemről semmi akadálya Aredhel. De, mint mondtam, nem csak rajtam múlik a döntés végeredménye. Viszont azt megígérhetem, hogy mindent megteszek az úrnő rábeszéléséért. Ami nem is olyan egyszerű feladat, mint hinnéd.
*Ekkor tucatnyi zölden villódzó bogár rebbent be a terembe, s izgatottan szálldostak, s duruzsoltak Flow körül. A valda bánkódva pillantott Aredhelre.*
- Bocsáss meg Aredhel, de kénytelen vagyok rövidebbre szabni látogatásodat, mint azt egyébként szerettem volna.
*A terem sarkába vándorló fényes bogarakra nézve szólalt meg újra.*
- A kísérőim elkísérnek téged ahova szeretnéd. Most viszont mennem kell... Azonnal. Örülök, hogy beszélgethettem veled Aredhel, még ha ilyen keveset is... A valda istennő óvjon földjeinken. Ég veled isthár!
*A következő pillanatban már ki is röppent az ajtón, ahol rögtön ez után beszállingózott három arany-, és három szürke valda, kik az úrnő kísérői voltak. Nagy örömmel zsongták körbe az ismeretlen nőt.*

//Köszike a játékot... Smile

//

Tárgy: Re: 4. Éjmély-odú Szomb. Feb. 21 2009, 20:56

*Ared búcsút mondott hát a valda úrnőnek, és elhagyta a termet. Kinn a téren még megállt és gyönyörködött kicsit az épületben, majd egy barátságos intéssel elindult a maga útján. Úgy érezte, talán mégiscsak van remény a számára, hogy új életet kezdjen. Hiszen már megvetette a lábát ezen a földön, még ha a valádák nem is engednék esetleg a későbbi letelepedését. De abban biztos volt, hogy az úrnő jóindulatát elnyerte. Sóhajtott hát egyet és fürge, táncos léptekkel ment Evolyran felé.*

/én is köszönöm/

*Mosolyogva repkedett fel-alá, mígnem elérkezett végre az Éjmély-odúhoz. Már alig várta, hogy lássa az úrnőt. A Szürke Valda úrnőt, Flow-t. Tudniillik időközbenjóbarátoklettek,a mit Erri először el sem akart hinni. De aztán rájött, hogy az úrnő valóban a barátja lett és most már szinte úgy kezelheti, mint egy közönséges valda lányt. Persze azért Erri mindig megadta a tiszteletet az úrnőnek, akármennyire is ellenezte az. Így volt ez ma is. A kislány lassan megállt az odó előtt, s várt egy kicsit. Aztán gondolt egyet és bekopogott a kis faajtócskán. Kissé azért félt, hogy az úrnő nem ér rá vele játszadozni. ~Jajj, és ha nem ér rá? Ha nem is akar velem jönni?.......Na, miért is izgulok és aggódok itt? Hiszen Flow úrnő a barátom! Igenis az!~ Bátorította magát, majd halkan benyitott és először életében belépett az Éjmély-odúba. Nem volt olyankülönleges, mint várta. Ő egy különleges berendezésű házikóra/odúra számított, e ezzel ellentétben teljesen hétköznapi volt minden. Egy kicsit csalódottan, de azért élvezve, hoyg itt járhat bent, belibbent nevetve az egyik szobába, holmeg is pillantotta az úrnőt. Nem is gondolkozván kitört belőle a köszönés és nevetve, össze-vissza ölelgetve, puszilgatva üdvözölte Flow úrnőt.*
-Jaj, szia Flow úrnő! Annyira hiányoztál! Tudod, kitaláltam egy jó kis tervet! Majd elmondom!
*Aztán feleszmélt, hogy hol is van, így teljesen elpirulva így szólt.*
-Jaj, bocsánat! Ugye nem zavarok?
*Nagyon elszégyellte magét ez előbbi miatt, bár az úrnő nem tűnt mérgesnek egyáltalán. Erri lehajtott fejjel várta a szidást.*

*Már kezdte azt hinni, hogy egész nap itt cövekelhet az Éjmély-odúban. Egy papír torony előtt ücsörgött, és gyengéden fújkálta az instabil tornyot. Persze csak annyira, hogy azért még ne rombolja le. Akkor válogathatná szétfelé az egészet, immáron harmadjára. Nos igen, harmadjára, mert már kétszer sikeresen romba döntötte alkotását, ami egyébként a két valda nép fontos döntéseinek taglalása volt. És Flow mennyire nem szerette ezt a sok papír munkát. Már alig várta, hogy eljöjjön a választás napja, és végre másra háruljon az irányítás, és a nép összefogásának feladata. Azért remélte, hogy az istenek nem lesznek annyira vicces kedvükben azon a napon, hogy újra az ő fejére hullajtsák az egyik levelet. Gondolatait egy érkező valda zavarta meg. Amint felismerte benne Errinaya személyét, szája azonnal játékos mosolyt öltött. Gyors szárnycsapkodással röppent fel a székről, és a papírhalomra ügyelve rebbent a lány elé.*
- Szia Errinaya! De jó, hogy jössz... Már annyira unatkoztam...
*A kis szárnyas pironkodásán jót nevetett.*
- Cseppet sem zavarsz... *elhallgatott, és Erri füléhez hajolva szólalt meg újra* - Milyen tervről van szó?... Remélem, szórakoztató dolgot eszeltél ki.
*Rákacsintott a lányra, és várta, hogy elárulja tervét.*

*Nagyon örült annak, hogy az úrnőt nem zavarja és ő is örül annak, hogy Erri itt van nála. A kislány körberöpülte egyszer-kétszer az úrnőt, amjd a magasba is felrepült és sikított egy nagyot örömében. Aztán visszaszállt az úrnőhöz és széles mosoly terült el arcán. Lassan belekezdett a mondandójába.*
-Nagyon örülök, hogy nem zavarok! És ígérem, hogy nszórakoztató lesz a tervem! Tehát....a minap kirándulni jártam és egy nagyon szép helyen jártam. A Királynők Lugasában. Képzeld, tele van virágokkal! Midenféle színben találsz ott! És szebbnél szebbek...jaj, de gyönyörűek! Szóval, ezekből kellene hozni ide haza, és elültetni valahova, hoyg kinőjenek és egy esetleges ünnepség során felhasználhassuk őket.....
*Ravasz vigyorral nézett az úrnőre, majd nevetés fakadt ki belőle.*
-Ugye nem gondoltad, hogy ez lesz a tervem? Nem nem...Azt terveztem, hogy megtréfáljuk a lakótársamat. Szóval elindulunk otthonom felé, majd bemegyünk és te elkezded mondani Nelennának, hogy valami rosszat tett...akármit, csak mondjad neki. És hogy el lesz ítélve vagy ilyesmi. Erre én a védelmére kelek. A végén annyira összekapok veled, hogy párbajra hívlak. Ezt persze lejátszuk...ímolyan valdamódra. Persze előre megbeszéljük, hogy én győzök. És az úrnői címed lesz a tét. Így tehát elnyerem elméletileg. És majd Nelenna hogy fog csodálkozni! Persze utána beavatjuk, hogy ez csak egy viccecske! Na, mit szólsz?
*Vigyorogva nézte Flow-t, majd a papírokra pillanott, s elámult. Közelebb repült hozzájuk, jól szemügyre vette a nagy tornyot, majd visszarebbent az úrnőhöz. ~Nos, jobb, hogy nem vagyok úrnő! Túl sok a papíros!~ Nevetgélt magában. Már alig várta, hogy az úrnő beleegyezzen tervébe.*

*Flow úrnő vidám pillantásokkal kísérte a kis valdát, míg az előadta terveit. Aztán sajnálkozó tekintettel nézte egy darabig, s csak eztán szólalt meg.*
- Errinaya kedvesem... A mi népünkben nem szokás ennyire, hogy is mondjam... durva módon kezelni a nézeteltéréseket. De, hát ez te is tudod.
*Merengve bámult az őt figyelő, pajkosan csillogó szempárba.*
- Mi lenne, ha inkább elmennénk valahova? Mondjuk egy izgalmas... sőt veszélyes helyre?
*Elmélyülten gondolkodva pislogott maga elé pár pillanatig, aztán megjelent arcán egy amolyan "tudom már" vigyor.*
- Jártál már az elfajzottak földjén? Tudom, hogy nagyon veszélyes, de szívesen szétnéznék arra. Már csak azért is mert néhány valda, akik arra jártak, érdekes dolgokat meséltek arról a földröl. Nos? *és kérdőn nézett Errinayara*

*Kissé csalódott volt a nemleges válasz hallatán. ~Pedig egészen jó terv volt!~ Persze ő is tudta, hogy nem így intézik a názeteltéréseiket. De hát ő egy rosszcsont kis valda, neki szinte elnézik az ilyen kis kitöréseit...No, de mindegy. Úgy gondolta, hogy talán az úrnőnek jobb ötlete van, gíy figyelmesen hallgatta Flow-t. Mikor meghallotta, hogy az úrnő hova is szeretne elmenni vele, elkerekedtek a szemei.*
-Hogy micsoda? De...de....az...veszélyes......nagyon.....és.......én félek!
*Még vacogni is elkezdett, miközben az Elfajzottak földjére gondolt. Hallott róla meséket, és azok nem voltak a legvidámabbak, de igazak azok igen. Mélyen átgondolta a dolgot, majd az úrnőre tekintett és még mindig remegve így szólt.*
-Nos...de csak azért megyek veled, mert te is velem tartasz. Te erős vagy! Meg tudsz védeni, ha olyan akadályba ütköznénk, amivel nem tudok megbirkózni. De előre szólok, hogy nem tudom, mikor fog inamba szállni a bátorság. Azért az Elfajzottak földje tényleg nagyon veszélyes...ilyen heleyen még sosem jártam...jajj, csak ne legyen baj!
*Mondta reszkető hangján, majd ismét az úrnőre pillantott, s lesütötte a szemét és várta, hoyg Flow mondjon valamit és végre induljanak. Vagy...inkább menjenek egy kevésbé sötét és veszélyes helyre. De ezt nem merte mondani az úrnőnek, így csendben hallgatva várt.*

*Flow boldog mosollyal arcán fogta kézen a valdát, és viharos sebességgel kiröppent az Éjmély-odúból a lánnyal.*
- Ne aggódj Erri! Majd én megvédelek, ha valami történne út közben... De nem fog. Olyan helyre megyünk, ahol már jártam néhányszor. És hidd el, amint meglátod, amit mutatni akarok, azonnal elmúlik minden félelmed.
*Flow elhallgatott, és a lehető legrövidebb irányt választva haladtak az Elfajzottak földje felé. Közben még egy bűbájt is kénytelen volt bevetni, mert így le tudta rövidíteni a repülési időt. Azonban még így is órák teltek el mire végre az úrnő megállapodott a levegőben, és pár perces gondolkodás után újra sebesen repültek tovább.*

//Köv. hsz Zeeb mocsarához menjen... //

*Aredhel Narmolanya tétován álldogált Flow úrnő háza előtt. Régen járt itt, s most nem tudta, vajon illik-e bejelentés nélkül érkezni. Reménykedett abban, hogy itthon találja az úrnőt, és kérése a letelepedés illetően meghallgatásra lel.
Előzőleg még meglátogatta a nagy fán lévő órát őrző baglyot, illendően köszöntötte, megsimogatta a fejét, majd kis nézelődést követően indult ide. Most pedig álldogált itt, az ajtó előtt, kissé szerencsétlenül.
Csend volt és semmi nem mozdult. Végül Ared, legyőzve a tartózkodását, bekopogott az ajtón. Várt egy kicsit, de mivel nem volt semmi jele annak, hogy észrevették volna az érkezését, még egyszer kopogott.*

*Flow éppen könyékig túrkált egy halom kacat között, amit az ő népe hasznos dolgoknak tart. Már majdnem sikerült kihúznia a halom közepéből azt a kis vacak ékkövet, amit már legalább tíz perce keres. Akkor hallott valami zajt az ajtó felől. Hátra pillantott, és fülelt. Nem hallott semmit.*
~Már a képzeletem is játszik velem?~ *Tette fel a kérdést magában, majd újra neki veselkedett a drágakő keresésének.*
- Mindjárt meg lesz... Csak még egy picikét...
*Ám amikor ujjai a drágakövet érintették, hirtelen berepült a szobába a főnix, és pimasz ábrázattal a kupac tetejére telepedett, s onnan nézte az úrnő ténykedését fejét forgatva. Aztán erőteljes kopogás zavarta meg őket. Flow meglepve pillantott hátra.*
- Hát mégsem képzelődtem...
*Gyors mozdulattal suhant oda, és nyitotta ki az ajtót.*
- Aredhel!... Most azt hiszem, sikeresen meglepődtem. Nem számítottam vendégre. Főleg nem egy isthárra. *azért még boldog volt a nő látogatásától, s rögvest be is tessékelte a szobába, majd hellyel kínálta* - Mi szél hozott erre? Bár, azért lenne erre egy tippem. *mondta a nőre kacsintva.*

*A lány elfogódottan lépett be Flow úrnő termeibe. Nem számított ilyen kedves fogadtatásra. Az úrnő kérdésére már éppen válaszolt volna, amikor megpillantotta a főnixet.*
~Még sosem láttam ilyen szép madarat. Gyönyörű. Mintha minden egyes tolla színaranyból lenne, és...űségtől.~
*Óvatosan közelebb lépett a madárhoz, letérdelt mellette, de nem merte megérinteni. Aztán hirtelen eszébe jutott, milyen udvariatlan.*
-Bocsáss meg, úrnő, a madarad egészen elbűvölt... Köszönöm a kedves szavakat.-
*Elkezdett turkálni a zsebéből, és előszedett egy kis követ.*
-Ezt neked hoztam. Malachit. A múltkor a Merengőszavú tónál voltam, és a kezembe akadt. Gondoltam, elhozom, úgyis a ti földeteken találtam.-
*Ezzel átnyújtotta sötétzöld kövecskét. Simára csiszolt felületét sötétebb és világosabb minták erezték, és kellemesen hűvös tapintású volt.*
-Igen. Azért jöttem, hogy született-e döntés, esetleg... a letelepedésemet illetően...-

*Flow egy szempillantás alatt oda libbent az ajándék kőhöz, és csodálkozó tekinet kíséretében forgatta szeme előtt a szépséget.*
- Ez csodálatos... Még sosem láttam ilyen tökéletes formájú, és erezetű malachitot... *aztán hirtelen észbe kapott* - Ó, de buta vagyok... Köszönöm szépen az ajándékot Aredhel. Jó érzés tudni, hogy van, aki gondol rám napjai folyamában.
*Aztán kissé hivatalos hangsúlyra váltott.*
- Nos, kedves Aredhel. Ami a letelepedési kérésedet illeti. Azt megvitattuk az Arany valda úrnővel... *kis hatásszünet után folytatta* - És egyértelmű igen rá a válaszunk. Azonban! *itt figyelmeztetőleg felemelte kezét, hogy elejét vegye a mágusnő örömittas kitörésének* - Azonban... Ez nem jelenti azt, hogy kedvedre sétálhatsz ki-be a Ragyogó tölgyesbe. Mivel szándékunkban áll továbbra is elkülönülten élni a többi néptől, ezért úgy határoztunk, hogy a tölgyesünk szélén kaphatsz egy darabka területet, ami szerintem még a te néped közt is jelentős méretűnek számít. Bár nincs valami messze Alcarinqë elhagyatott földjéhez, de úgy tudom, hogy élénk érdeklődést mutattál korábban az iránt a föld iránt. Ha ez így neked megfelel, akkor... Akkor örömmel lesznek valdáink segítségedre az építkezés során.

*Ared szemét elfutották a könnyek nagy örömében, s hirtelen azt sem tudta, mit is kellene ilyenkor tennie vagy mondania. Pár pillanat múlva sikerült összeszednie magát annyira, hogy illendően megköszönje.*
-Köszönöm a lehetőséget és a nagy kegyet, amelyet irántam tanúsítotok, úrnő. S a hozzám mérve lehető legnagyobb igyekezettel és hálával fogom gondozni a rám bízott területet.-
*Ared szíve majd' kiugrott nagy örömében, hiszen éppen az említett rész tetszett neki a leginkább.Ezt hamar az úrnő tudtára is adta.*
-Még nagyobb öröm a számomra, hogy ott engedtek letelepedni, amelyik hely a leginkább közel áll a szívemhez... Majd igyekszem nem túl nagy zajt csapni az építkezéssel, hogy ne nagyon zavarjak...-
*Ared fejében már egymást kergették a gondolatok, hogy milyen is legyenaz új Otthona.*

*Az úrnő boldogan kacagott a lány zavartságán, mit bejelentése okozott. Aztán serény bólogatással jelezte odafigyelését a mágusnő szavaira.*
- Nem kell hálálkodnod kedves isthar... Nem lesz ez a közeli kapcsolat hátrányára népünknek. Sőt... Ami azt illeti, szerintem nagyon jól megférünk majd egymás szomszédságában. Egyébként sem szívesen járnak arra a valdáim, hogy rendben tartsák azt a hatalmas területet. persze ez tökéletes, és meggyőző indok volt az Arany valda úrnővel szemben. Mert ő, velem ellenben, nem tudhatja miféle szerzet vagy, s hogy megbízhatunk-e benned. Bele is telt pár órámba mire sikerült meggyőznöm a letelepedésed előnyeiről.
*Kis szünet után egy pergamentekercset is átadott a nőnek, amik tanusítják a szóban forgó földrész használatának engedélyezését, s mindez a Merenhy-páros pecsétjével ellátva természetesen.*
- És, hogy ne várakoztassalak boldogságodban, hát máris elkísérnek téged a kísérőim új lakhelyedre.
*Azzal Flow tapsolt párat, és máris vidáman kacarászó arany, és szürke valdák röppentek be hozzájuk. Pedig korábban nem is lehetett észlelni jelenlétüket.*
- Ha megbocsájtasz, akkor én folytatnám napi teendőimet... és örülök, hogy olyan helyet találtam neked, ami már korábban elnyerte tetszésedet.
*Gyors eligazítást tartott hat kísérőjének, majd vidáman libbent el a bentebbi szoba ajtajáig. Ott bájos mosollyal arcocskáján a lányra pillantott.*
- Az isteneid vigyázzák utadat Aredhel. *mondta, s megvárva a láyn távozását, ő is távozott a helyiségből.*

*Ared az úrnő kísérőitől övezve elindult az új otthonának helye felé. Kezében szorongatta a terület birtoklását bizonyító pergament, és csak botladozva tudta követni a valdákat, akik nevetve és csilingelve vezették. Hátrapillantott még egyszer az Úrnő hajléka felé, majd hálás szívvel felszegte a fejét és a már messzebb járó kísérők után sietett*
-Hééé, várjatok, én nem vagyok olyan gyors, meg aztán nem is nagyon látok... hiszen még mindig nem tudom elhinni, hogy végre teljesül a vágyam.-
*Egy órányi út után megérkeztek a Ragyogó Tölgyes szélére, ahol Ared csillogó szemmel nézett körbe. Jólesőt sóhajtott, majd leheveredett a fűbe, a hátára feküdt és nyitott szemmel kezdett el álmodozni*

//Köszönöm szépen//

*Lassan léptetett lovával. Mélyen magába szívta a friss levegőt, ami az egész erdőben nagyon kellemes volt. Már régen járt itt. De a járást még nem felejtette el. Már hogy is felejtette volna, mikor sokszor járt erre. Hiszen Flow úrnő nagyon jó barátja volt. Szeretett vele elbeszélgetni a vezetői teendőkről és a mindennapi életről is. Viszont a mostani, "sötét" időkben, ahogy a nép szokta nevezni, nagyon ritkán látogatta meg barátját, mivel sok dolga volt. Mint például összehívni az evolyrani nagyokat. Most is ezel az apropóval jött e az úrnőhöz. Mindemellett szeretett is volna már régen eljönni, így most kapott az alkalmon, s mivel ideje úgy engedte, eljött hát az úrnő lakához. Lovát jó messzire kikötötte a kis házikóktól, s tündérkéktől, nehogy bajuk essen. Fényes páncéljában volt, de a sisakja nem volt rajta. A lovon hagyta úgy, mint a kardját, pajzsát és minden fegyverét is. Hiszen békés szándékkal érkezett. És hát nem lett volna a legszerencsésebb, ha állig felvértezve állított volna be az úrnőhöz. Így hát fegyvertelenül, új páncéljában érekezett az Éjmély-odóhoz, s megkopogtatta a fát, majd köszönt is.*
-Szép napot! Flow úrnő lenne szíves kifáradni, hogy fogadhasson egy régi jóbarátot?
*Szája mosolyra húzódott, s boldogan várta, hogy az úrnő előbújjon odújából, s végre ismét láthassák egymást. A nagyúr teljesen el is feledte, valójában miért is jött. Csak az úrnőre és arra tudott gondolni, hogy végre találkoznak. Csípőre tett kézzel várta Flow-t, aki a zajok megítéléséből éppen készülődött előbújni odújából. Orin nagyúr ennek nagyon megörült, s még jobban várta, hoyg végre újra láthassa a tündérek úrnőjét.*

~Na szép... Pont most kellett ennek történnie?~
*Az úrnő idegesen nevetgélve nézegette fénylő zöld színre váltott bőrszínét, majd a szoba közepéről felröppent. A díszes keretben ülő tükör elé libbent, de egy apró sikkantás után el is illant onnan, be egyenesen a közeli fotel mögé, és onnan kuksolt kifelé. Szíve majd kiugrott helyéről, de akkor is tudta, hogy nem csalt a szeme. A tükör azt mondja, Flow fénylő zöld színben pompázik.*
- Talán nem is olyan feltűnő...
*Ezzel a mottóval szálldosott a tükör mellé. Ott a falhoz lapult, majd a fejecskéjét a tükör elé dugta. Apró kezeiből áradó fénye már a tükör szélét szorongatva is visszatükröződtek. Tehát kezével lassacskán a tükér elé húzta magát, s közben fénylő szárnyai gyors verdeséssel tartották a levegőben őt. És végre tessék, lássék... A zöldesen fénylő, apró tündér teljes életnagyságban nézegethette magát.*
- Nahát... Nem is olyan szörnyű... Talán észre sem veszik majd.
*Hiú ábránd, hiszen ki ne venné észre, hogy egy tündér úgy világít, mint sötétben a viharlámpás? De Flow nem igazán foglalkozott ezzel az aprócska dologgal. Most megváltozott külseje kötötte le minden figyelmét. Körbe körbe forgott, aztán cikázva röpködött egy sort a tükör előtt.*
- Hihihi... Tetszik...
*Éppen orrát préselte az üveghez, amikor ismerős hangot hallott odakintről. Úgy megrémült a váratlan hangtól, hogy riadtan röppent hátra, és ügyetlenkedésének hála, bezúdult az egyik bonsai fa ágai közé, ami ugye neki igen csak nagy méretűnek számít. Onnan kuksolt kifelé az ágakat félre húzva szeme előtt.*
- Orin? *kérdezte magától elképedve, de aztán a következő szót már sikította nagy boldogságában* - Orin!
*És villámgyorsan röppent ki a zörgő levelek közül, majd kisuhant nyitott ablakon, s közben főnixe is majd lefordult pihenő helyéről. Aztán már kint is volt, s zöldes ragyogásként cikázott a nagyúr körül, s be nem állt a szája eközben. Csak úgy zúdította kérdéseit Orinra.*
- Orin... Hogy kerülsz ide? Miért nem látogattál sokáig? Miért vagy most olyan... olyan fura? És miért van rajtad ez a... ez a fém bigyó?
*Utolsó kérdés elhangzásakor, még nevetgélve meg is kocogtatta ujjaival a férfi páncélját.*

*Mikor az odúból hirtelen valami zöld "izé" reppent ki, a nagyúr eléggé megrémült. Nem tudta, mivel van dolga, de azt tudta, hogy most csakis gyorsaságára és leleményességére számíthat, ha ki akarja védeni ennek a kis zöld lénynek a támadását. Már ha támadni akarna. A angyúr árgus szemekkel figyelte a kis zöld teremtmény minden ki mozzanatát, miközben fülébe ismerős hangok jutottak. Értetlenül nézett körbe-körbe. Nem tudta, mi folyik itt. Hiszen Flow úrnő hangját hallotta, de közel s távol az egyetlen élőlény, amely itt volt, az a zöld, világító kis valami volt. Mert hát a nagyúr azt is észrevette, hogy az a valami világít. ~Netalántán valami nagyra nőtt szentjánosbogár elnne az?~ Kérdezte a fejét vakargatva, miközben az a söld kis lény megkocogtatta a páncélját. Ekkor a nagyúr arrébb lépett, s jobban szemügyre vette azt a valamit. Szörnyű képet vágott.*
-De...de...hiszen ez..hiszen ez egy...egy tündér?!
*Egyszerre döbbent, s könnyebült meg. Megkönnyebbült, mert rájött, hogy nem kell félnie a zöld ksi valamitől, másrész megdöbbent, mert az úrnőt nem éppen így ismerte. Mélyen elgondolkozott, miközben a kis zöld tündér csípőre tett kézzel, morcosan nézett rá. ~Talán...talán ez mégis Flow úrnő és...de miért néz ki így? Talán....hm..egyszer olvastam egy régi régi könyvben, hogy a tündéreknek van egy valódi formájuk, amit nagyon kevesen láthatnak csak meg. Viszont annyi bizonyos, hogy ezek a valódi formák minden esetben világítottak. Tehát, ha jók a következtetéseim, ez itt Flow úrnővalódi formája előttem?~ Kérdezte magáól, majd értetlenül nézett a rá bámuló kis tündérre.*
-Nos...Szia...! Te...vagy Flow úrnő?
*Közben egy kicsit közelebb lépett a kis szárnyashoz, hogy még egyszer szemügyre vegye. Miután újból végigmustrálta, úgy vélte, mutat némi hasonlóságot a "régi" úrnővel, de ez mégis egészen más most. Valami új...és furcsa. A nagyúr megvakarta a fejét, majd hagyta, hogy a tündér leszálljon a vállára, aztán így szólt.*
-Nos, ha valóban te vagy az úrnő, válaszolnod kell egy kérdésre, amire csak te tudod a választ...
*Itt elhallgatott, s raavszan pillantott a tündérre. Várta a megfelelő reakciót. ~Ha úgy reagál, ahogy gondolom, akkor bizonyára az úrnő az. Ha nem, akkor pedig kérdőre vonom az úrnő holléte felől...~ Mondta magában, amjd várt a "jelre".*

*A tündért elöntötte a pulykaméreg.*
~Még, hogy kérdést nekem, hogy valóban Flow vagyok-e?~
*Egy szempillantás alatt vörösödött le tetőtől talpig az úrnő a férfi szavaitól, na meg a hirtelen rátörő méregtől. Vörösbe fordult fényben úszva röppent a páncélos férfi elé, és mutató ujját a fémnek böködve, vádló hangon megszólalt.*
- Hé, te! Már meg sem ismered a barátaidat ha megváltoznak kissé?
*Az utolsó szavain kissé elmerengett, majd vidám kacagásban tört ki, s hasát fogva nevetében mondta tovább mondandóját, s közben eredeti zöld színét is visszanyerte.*
- Na jó... Nem is olyan kicsit... Bár te se vagy épp olyay, amilyen lenni szoktál nagyúr...
*Ujját elgondolkodva kocogtatta még a páncélzathoz.*
- Nahát... ez kong... *és már megint csak viccesnek találta a dolgot, s újra megkocogtatta, miközben vidáman nevetgélt egy sort* - Egyébként azért láthatsz most így, mert itt a tavasz... Én pedig tavasztündér vagyok. Ilyenkor minden tavasztündér valódi formájában képes csak létezni, míg el nem végzi a rá váró feladatokat, s míg be nem köszönt a következő évszak.

*Mosolyogva nézett a kis tündérre,aki paprika vörösan kezdett el neki magyarázni. Orin egyből tudta, hogy ez csakis Flow úrnő lehetett. Így hát nevetve figyelte, mit művel a tündér. Aztán nevetett vele együtt, s mosolyogva hallgatta, miért is változott most meg az úrnő.*
-Értelek úrnő. Én csak meg szerettem volna bizonoysodni, hogy kedves barátnémmal van-e dolgm és nem egy csalóval. Ugyanis mostanság sok ilyesféle csaló akad Evolyranban. Vészterhes idpk járnak errefelé...Bár ezt nálatok nem leeht észrevenni. Itt mindig is oly kellemes a levegő, s nagyon boldog lesz tőle az ember szíve, mikor meglátja a sok szorgos tündérkét. Na és természetesen téged, úrnő. Mert kétségkívül nagyon tetszetős a valódi formád.
*Kacsintott a tündérre, majd kinyújtotta páncéllal borított karját, s várta, hogy Flow rálibbenjen és helyet foglaljon. Közben mosolyogva beszélt az úrnőhöz.*
-És kérlek ne játssz a páncélommal! Egyébként, hogy te is tudd, én azóta vagyok ilyen, amilyennek most látsz, amióta legyőztem egy hatalmas démont...a halál fiát. Tudom, ez most egészen viccesen hangzik. Gondolhatod éppen badarságnak vagy ilyennek, de én igazat beszélek. Szóval az úgy történt, hogy el kellett mennem A hótündék birodalma felé...nem messze onnan találkoztam Dyora úrnővel. Afelől érdeklődtem, hogy mi a helyzet a határokon és persze, hogy hogy van. Megsérült, ezért most lábadozik...de nem ez a lényeg. Tehát ezután elindultam vissza, Evolyran városába, hogy megpihenjek egy kicsit, majd téged is értesítselek egy-két dologról, amire később áttérünk majd. A lényeg, hogy mikor az úrnőtől elbúcsúztam, s útnak indultam, első éjszaka meg kellett állnom, mert lovam megsebesült. Kibicsaklott a bokája, de nem tudtam visszatenni. Pedig már sokszor történt ilye, s eddig mindig sikerült...Aztán megjelen előttünk egy csuklyás alak, sarlóval a kezében. Én már gyanakodtam rá, hoyg nem evilági lény. Hiszen éreztem az energiát, ami belőle áradt. A túlvilági energiát. És akkorbemutatkozott. Jobban mondva így szólt hozzám: " Orin nagyúr...már vártalak. A halál fia vagyok. És szeretnék veled elbeszélgetni kicsikét..." És ekkor nekem rontott. Én meg alig bírtam félreugrani. De ezután egy varázslattal vágtam vissza, amit természetesen kivédett. A sarló eközben egy ksiebb kaszává nőtt, s azzal, valamint fekete mágiában ahsználatos varázslatokkal támadott engem. A csata eltartott vagy órákig, de végül egy ügyes csellel kezeim közé került kaszája, amivel sikerült leválasztanom a fejét a testéről. És ekkor hatalmas fény vetült rám a sötét éjszakában, majd leszállt elém egy isten. Még sosem hallottam róla, de azt állította, hogy a fény istenének és a béke istennőjének gyermeke. És felruházott azzal a feladattal, hogy védjem meg Evolyrant a többi nagy és minden nép segítségével együtt. Hogy értesítsek mindenkit a veszélyről és együtt győzzük le a Dagorladiakat. És ekkor ő is eltűnt, majd a fény is. És mire feleszméltem, már e a páncél volt rajtam. Úgy emlékszek, azt említette, hogy a Fény katonája lettem. Nem tudom pontosan megmondani. De ami fontos, hogy most van egy küldetésem, amit be kell fejezzek. És...arra gondoltam, hogy velem tarthatnál és segíthetnél nekem...
*Mondta az úrnőnek. Komolyan nézett rá, arcán sehol sem volt jele ravaszságnak vagy csínyre utaló mosolynak. A színtiszta igazat mondta. S várta a választ Flow úrnőtől.*

*Félig tátva is maradt a szája a nagyúr beszómolójától. Még soha életében nem hallott a Halálról, de még a fiáról se... A többi istenségről sem hallott még. A Béke istene... Az is nagyon érdekfeszítően hangzott neki.*
- Veled mindig olyan fura, és izgis dolgok történnek Orin.
*Mutatóujját a szája elé tartva jelezte, hogy maradjon a nagyúr egy picikét csöndben. De válaszra nem várva röppente körbe a férfit, s közben aranyló tündérporral szórta be a nagyúr páncélos alakját.*
- A többit odabevt vitassuk meg!
*Beszéd közben az Éjmély odú aprócska, tündérekre méretezett ajtajára mutatott, s széles, csibészes mosollyal nézte, ahogy Orin teste felragyog, majd egy szempillantás alatt akkorkára zsugorodik, mint maga Flow.*
- Gyere velem Orin! *azzal Flow leszállt Orin elé, kézenragadta, s vigyorogva nézett a nagyúr szemeibe, aki most semmivel sem volt nagyobb tőle* - Bocsika a tündérporért, de másképp nem férnél be...
*S azzal már vonta is maga után, s pár pillanat alatt bent is voltak az odúban. Flow a nagy, széles folyosón eleresztette Orin kezét, és vidáman mutatta az utat a fogadóterembe, ahol aztán nagy büszkén mutogatta a falba égett arcmásokat, melyek az előző Merenhy úrnőktől származtak.*
- Nézd Orin! Ők mind a tündérek úrnői voltak... Egyszer... Hamarosan... Az én arcom is láthatóvá válik a falon...
*Gondolataiba mélyedve állt egy kicsit, majd hirtelen észbe kapott, és örökké csalafinta pillantását a nagyúrra emelte.*
- Miféle híreket hoztál nekem? Remélem, a tündéreim nincsenek veszélyben a birodalmaitokban.

*Mosolyogva nézett az úrnőre. Maga Orin nem vélte úgy, hogy furcsa és izgis dolgok történnének vele. Sokkal szívesebben használta ezekre a félelmetes és halálos szavakat. De hát ez nézőpont kérdése természetesen. Közben Flow aranyló tündérporral lepte be a nagyurat, aki értetlenül nézte az úrnőt. Aztán mikor a tündér beinvitálta magához a férfit, Orin nagyúr nagyot nézett.*
-De hiszen...
*És ekkor vette csak észre, hogy mennyire összezsugorodott. Nagy, kerek szemekkel nézte kezét, lábát, mindenét. Nem volt rajtuk semmi változás. Semmi, kivéve, hogy mindenhez képest oly picikék lettek, hogy a nagyúr legszívesebben üvöltött volna rémületében. nagyon furcsa volt ez neki. S egyben félelmetes is. Minden olyan nagy lett. Még az is, ami eddig nagyon aprónak tűnt a nagyúr szemében. Kiszolgáltatottnak érezte magát kicsinysége miatt. De nem volt ideje tovább remülgetni, mert az úrnő kézen ragadta, s behúzta az Éjmély-odúba. A nagyúr tátott szájjl haladt Flow úrnő mögött, aki talán még kuncogott is halkan a nagyúron. Orin azt sem tudta, merre nézzen, oly sok szép dolog volt a "kis" odúban, ami most hatalmas volt számára is. Csodálkozva bámulta meg az úrnők arcképét is és belegondolt, hogy majd egyszer Flow úrnőé is ott lesz. Mosolyogva haladt tovább Flow-val. Közben az úrnő kérdésére így felelt.*
-Nos, az a igazság, hoyg erre a témára csak később tértem bvolna rá, mert előtte szerettem volna megtudni, hogy van az én kis tündérem. Bár az, hogy megváltozál..öhm... felvetted valódi alakodat, elég beszédes a maga nemében. De mégis. Kíváncsi lennék arra, mi történt drága barátnémmal az elmúlt időben, míg nem élvezhettem társaságát.
*Mondta mosolyogva, majd beljebb sétálva ismét elcsodálkozott a rengeteg díszen és csodás dolgon, ami számára eddig ismeretlen volt. Legszívesebben most rögtön megnézett volna mindent jó tüzetesen, de tudta, miért van itt. És nem szeretett volna amúgy sem "kutakodni". Hisz az nagyon nagy udvariatlanság egy vendég részéről. Ekkor odafordult az úrnőhöz és így szólt.*
-Flow...nagyon boldog vagyok, hogy ide behoztál. Gyönyörű helyen laksz...

*Rövid időn belül már másodjára csapott át színe lángvörösbe, de most kivételesen nem a harag miatt. Most inkább csak a zavara miatt, amiért a nagyúr megdícsérte otthonát. Ami igyziból nem is az otthona, hiszen csak úrnőként él itt. De még emlékszik a régi kis otthonára... Ott Tündér-völgyben. Ennek emléke azonnal el is tüntette vöröslő fényét, s immár újfent zöldes színben pompázott a tündér.*
- Örülök, hogy szépnek találod az Éjmély-odút Orin... De igazándiból nem is az enyém.. Hiszen csak a tündér úrnők élhetnek itt.
*Aztán mosolya kiszélesedett, s más témába kezdett.*
- És képzeld csak... Már csaknem bele haltam az unalomba. *közben ajkait viccesen lebiggyesztette* - A papír munkák olyan unalmasak... és úgy utálom őket.
*Aztán kissé vidámabban folytatta.*
- Tudod néha már alig várom, hogy végre újra eljöjjön az istenek választásának napja... Amikor az istenek kiválasztják a következő úrnőt. Remélem, nem tolnak ki velem annyira, hogy hetedjére is engem válasszanak...
*Kis szünet, majd folytatta.*
- Mesélj, mi történt veled, és Dyorával, meg a többiekkel?

*Mosolyogva hallgatta az úrnőt. Teljes mértékkel tisztában volt azzal, hogy az Éjmély-odú nem Flow-é, de mivel már hat éve él itt, igazából Orin nagyúr úgy vélte, hogy jogos tulajdona lehetne már e hely a tündérnek. Természetesen ezt a gondolatát arra is alapozta, hogy úgy gonodlta, még sokszor fogják megválasztani az istenek Flow-t, hiszen remekül vezeti népét. De erről egy szót sem szólt. Csak mosolygott a vele egyméretű tündér kijelentésén, majd boldogan hallotta, hogy más vizekre eveznek a beszédtémában. Így hát mélyen elgondolkodva igyekezett mindenről beszámolni Flow úrnőnek.*
-Hogy velem mi történt, azt szerintem elmondtam, drága Flow. Dyora úrnő, mint mondtam, megsebesült és most a hótündék gyógyítják. Bár már hírlik, hogy azóta visszatért Evolyran városába. A többiekről pedig szinte semmit sem tudok. Dyora úrnő volt az, akit először értesítettem a dolgokról, hiszen ő tudott egyedül beszámolni a harcokról a nagyok közül. Valamint ugye felőle már rég nem hallottunk...De aztán jöttem hozzád, ahogyan csak tudtam. Ha lehetett volna, előbb hozád jövöük Flow úrnőm...De nem volt alkalmam rá. Bocsáss meg érte. Viszont most, hogy itt vagyok, nagyon örülök...örülök, hogy láthatlak és beszéletek veled, úrnőm. Szívesen maradnék napokig, de nem tehetem. Gyönyörű az Éjmély-odú belülről. De én most inkább, mint előbb is említettem az Éjmély-odú gyönyörű lakosát kérném meg arra, hogy tartson velem és segítsen a küldetésemben. Mit szólsz hozzá? A többi dolgot utána elmondom...még ha úgy is döntesz, hoyg nem tartasz velem. Ami megértenék, tehát nem kell kötelességből velem tartanod.
*Mosolyodott el, majd épp nyújtotta volna kezét, hogy az úrnő rászálljon, de ekkor eszmélt rá, hogy most pontosan egyforma aprók. Így hát hangosan felnevetett, majd miután kinevette magát, elhalkult, s visszatért az a boldog mosoly az arcára. Előrenyújtott kezét pedig még előrébb nyújtotta, s megfogta az úrnő kezecskéit, amikről némi kis tündérpor hullott a lábuk elé. Orin nagyúr Flow szemébe nézve várta a választ.*