09. Fehér Vadkan fogadó

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Pént. Feb. 20 2009, 20:44

*Útja közben filmként pörögtek le lelki szemei előtt az események, melyek Álomfalván történtek vele.*
~Na igen, ott van még az a vámpírlány is, ki csúnyán rászedett. Én ostoba, hogy nem vettem észre azon a szenvedélyes éjszaka, hogy vámpír a kiscsaj....Még jó, hogy akkor nem akaszkodott a nyakamba éles szemfogaival. Bár, aztán majdnem rosszul sült el a következő találkozásunk....ha nincs itt Rex Wolf...~
*Szemei hirtelen felcsillantak és arcán gúnyos mosoly húzódott végig.*
~Hogyan lehet, hogy ők, a vérfarkasok és a vámpírok nem jöttek át ide? Talán végeztek velük a sötét lovagok? Nem, biztosan nem...hiszen a vámíprok nem is vettek részt a csatában. Lehet, hogy ők is hajóra szálltak és elindultak ide? Csak közben összecsaptak a tengeren az Álomfalváról menekülő vérfarkasokkal és most a tenger fenekén alszanak mély, hosszan tartó álmot....Hehe, de jó is lenne.~
*Amint elért a fogadónak vélt épülethez, benyitott és kellemesen csalódott.*
~Szóval ez a fogadó. Hát nem vagyok egy zseni, hogy rábukkantam minden útbaigazítás nélkül? Haha~
*A 'zseni', ki a lármás kocsma zaját már a másik utca végéről hallotta és úgy akadt rá a helyiségre, belépett és helyet foglalt egy üres asztalnál.*

Tárgy: Re: 09. Fehér Vadkan fogadó Pént. Feb. 20 2009, 21:05

*Miután rendelt, újra emlékeibe merülve gondolkozott el az asztalra könyökölve.*
~Az a fránya csata még várhatott volna pár hónapot. Pedig milyen jól össze volt állítva a tervem: Amint megszületik a vérfarkasvezér gyermeke, elrabolom őt, busás váltságdíjat követelek, aztán mielőtt eltünnék, egy nagy összegért rávezetem a kormányzó embereit a lányára, Aredhelre, s aztán....soha többé viszont nem látásra Álomfalva és a benne élő balekok...~
*Hozzálátott a vacsorához, melyet a fogadós időközben kihozott.*
~Aredhel Narmolanya...nagyon jó barátom volt...legalábbis a kislány azt hitte. De egy kormányzó lánya nem akárki..Haha..főleg, ha az apjának van sok-sok sárgán fénylő érméje...Nem láttam őt a hajón...vajon eljöhetett? Vagy meghalt a csatában?....de az is lehet, hogy hazatért apjához...talán...De már úgyis mindegy, a kormányzó emberei bottal üthetik a nyomát, ha itt van...kár...így, talán már meg sem fogom ismerni, hiszen vagyontalan....~
*Amikor végzett a vacsorával, kifizette az árát és felállt az asztaltól.*
~Kezdek leszegényedni, pedig mielőtt Álomfalvára érkeztem volna, összeloptam egy rakás ékszert, meg pénzt az uraktól....Minél hamarabb kell találjak itt egy gazdagabb családban élő lányt, akinek elcsavarhatom a fejét....~
*Ezekkel a gondolatokkal hagyta el a fogadót és vette útját a mágusok hona felé, de ide már útbaigazítást kért a 'kis zseni'.*

Vendég

C'tas újfent a városba jött, és ha már erre tévedt, úgy gondolta, bekukkant a fogaóba, ami most kissé zsúfoltabb volt, mint máskor, de ez nyilván annak volt betudható, hogy elég sokan még csak most indultak munkába, és mielőtt nekiláttak volna, betértek egy gyors italra a fogadóba. Amikor C'tas belépett, megcsapta a kellemesen meleg, hiszen kinn elég hideg volt, habár már javult az idő. Belépett, majd egyből a pulthoz lépett, és rendelt magának valami ernnivalót, hiszen a gyomra már eléggé korgott. Miután ezt is maga mögött tudta, átevickélt a munkásemberek között, majd leült egy ablak melletti asztahoz, és várta, hogy megkapja a reggelijét.

Vendég

* Fhyllának a városban van dolga, s mivel kicsit fázott, ezért betér a Fogadóba.*
- Egy teát szeretnék. *szól a fogadósnak, majd miközben vár, addig körbe pillant, s legnagyobb meglepetésére ismerősre bukkan. Miután megkapta a teáját, odaül a nő asztalához.*
- Jó reggelt kedves C'tas Inaith! *mosolyogva köszönti a mágust.*
- Hogy hogy ilyen korán reggel a városban vagy? *kérdezi, majd lassan elkezdi szürcsölgetni az italát.*

Vendég

C'tas ismerős hangra lett figyelmes, felkapta a fejét, majd elmosolyodott, amikor észrevette, hogy nem más, mint Fhylla közelít felé. Múltkor Selly, most meg ez a lány, egyre több ismerősre bukkan a városban, hála az égnek.
- Jó reggelt, Fhylla.
Figyelte, ahogy a vala leül, majd inni kezd, végül megszólalt:
- Egy kis sétára jöttem a városba, meg pár növényért.
Jómaga kifogyott a csipkebogyóteából, mely a megfázása ellen kellett, így újra el kellett jönnie.
- Tudod, elég csúnyán beleestem egy makacs betegségbe.
A lányra pillantott.
- Na és te? A hideg elől menekültél be?
Felvonta a szemöldökét-

Vendég

*Örül, hogy a nő mosolyogva fogadja.*
- Milyen növényekért jöttél a városba? Csak nem a saját lakásodba?*kérdezi a nőt.*
- Igen, én a hideg elől jöttem be. Te pedig csak nem influenzás voltál? *érdeklődik a mágustól.*

Vendég

- Csipkebogyóért.
Időközben a fogadós kihozta az ételt, majd letette C'tas elé, aztán újra elment, hogy a pultnál lévő favágót is kiszolgálja, ami nem lehetett könnyű feladat, hiszen rajta kívül még vagy tizen vártak a sorukra, így a fogadósnak kissé kapkodnia kellett. C'tas még nem kezdett bele a húsba, Fhyllára pillantott.
- Selly javasolta, azt mondta, ha ebből teát készítek, és naponta iszom, rendbejövök.
Elmosolyodott.
- És valóban igaza volt, hiszen két nap alatt kigyógyultam, egy kissé még fáj a torkom, de az nem olyan nagy baj.
Azt nem tette hozzá, hogy ehhez a gyógyuláshoz Selly egy kis mágiával is hozzájárult, ami azonban sosem baj.
- Tehát ezért jöttem.
A kérdésre felvonta a szemöldökét:
- Már csak az hiányozna!
Kissé megrémült ettől.
- abból nem tunék ennyire könnyen kijönni. És te? Nem voltál beteg mostanában?
Fogalma sem volt, hogy a valdák meg szoktak-e fázni, avagy sem.

Vendég

- Jó étvágyat! *mondja, majd szemével végig követi a fogadóst. *
- Szegény, ma nagyon morcos! Rengetegen vannak ma a fogadóba már korán reggel. *szól, miközben körbepillant.*
- Selly gyógyító, ugye? Ő azért tud ilyen sok mindent a betegségekről.* kérdezi, majd kiissza az utolsó kortyot a teájából. Gondolkozik, hogy odamegy még egyért. De inkább letesz erről az ötletről, hiszen rengetegen vannak a pultnál.*
- Akkor nagyon gyorsan kigyógyultál. Szerencsére... *mosolyogva nyugtázza a dolgot.*
- Nem, nem voltam beteg. Mi Valdák nem igazán szoktunk betegek lennek. Legalábbis engem még megfázás nem döntött le a lábamról.*válaszol a mágus kérdésére.*

Vendég

- köszönöm...
Elmosolyodik, majd belekóstol a húsba. Kissé langyos, de ez az ő hibája, hiszen hagyta kihűlni.
- Hát, igen...
A pult felé pillant, majd újra Fhyllára.
- Nehéz lehet egyszerre húsz ember kedvére tenni, akik elég türelmetlenek...
A favágókra pillantott.
- Vagyis, ahogy innen látom.
Vaklóban, az egyiknek elég mérges képe volt.
- Igen, Selly gyógyító.
Bólintott.
- Álomfalván tanulta ezt még ki.
Elmosolyodott:
- Ilyenkor jó lenne valdának lenni.
Valóban ez volt a helyzet, hiszen nem tudta, milyen érzés, amikor nem kell tartania a megfázástól.
- Elég kellemetlen betegség.
Nagyot sóhajtott.

Vendég

- Hát igen, nagyon türelmetlenek az emberek. De hát biztos sok a munkájuk, s fáradtak már most korán reggel. * egyetértően bólint C'tas Inaith.*
- Gondolom, hogy kellemetlen betegség! De hála mi tényleg kimaradunk ebből. *vigyorodik el.*
- Na és lakás terén hogy állsz? Hol laksz most? *kérdezi a nőt, majd kicsit elérzékenyül, hiszen neki már van saját kuckója, s ez még mindig nagy boldogsággal tölti el. *

Vendég

C'tas a pult felé pillant:
- Hát, igen, fáradtak.
Sóhajtott egyet.
- De a fogadósnak is megvan a maga baja.
Amit a favágók egyszerúen nem vesznek észre.
- Ő is ebből él.
Megvonta a vállát:
- De hagyjuk ezt.
Fhylla kérdésére megcsóválta a fejét:
- Ami azt illeti, még nincs lakásom.
Valóban nem volt még otthona.
- Még a mágusok földjén lakok egy fogadóban, egyelőre nekem az is megteszi.
Fhyllára pillantott:
- És te már teljesen bevetted magad a lakásodba? Kényelmesen érzed magad ott?

Vendég

- Igen, szerintem se beszéljünk erről.* zárja le ezt a témát.*
- Én már teljesen berendezkedtem a Ragyogó Tölgyesbe. Csodaszép helyen lakom. *meséli csillogó szemekkel a mágusnak.*
- Amúgy te honnan jöttél kedves C'tas Inaith? *érdeklődik a nőtől.*
- Neked van már munkád itt Evolyranba?* kérdezi.*

Vendég

C'tas elmosolyodott, majd megszólalt:
- Én nagyon messziről jöttem.
Most, hogy szóba került otthona, hirtelen jött honvágya támadt.
- Hajóval érkeztem, mint már említettem. Kissé hosszú volt az út, de megérte.
Eltekintve attól a veszteségtől, hogy nincs vele a családja. Sokszor volt összetűzésük, de nem kívánta azt sosem, hogy tőlük távol kelljen élnie.
- Hiányolom a családom, de tetszik a város.
Ami azt illeti, nekik is tetszene.
- És te?
Itt a valdára pillantott:
- Mi van a te családoddal? Ők hol élnek? Itt, a közelben?

Vendég

- Mi Valdánk Evolyranban születtünk. S itt is élünk, csak mindenki más felé.*magyarázza.*
- Igen, itt élnek a szüleim is. De már külön lakom tőlünk.* válaszol, majd feláll betolja a székét.*
- Ne haragudj C'tas Inaith, nekem most mennem kell. Köszönöm a reggeli beszélgetést.
- Szia*mosolyogva kiröppen a fogadóból.*

Vendég

C'tas intett egyet búcsúzoúl, majd nekifogott a reggelinek, hogy végre jóllakhasson.

*A nagyúr nem gyakran mozdul ki otthonából, de ha kijön, akkor annak valami oka van. Most sem volt ez másképp. Egy kis információszerzés volt a célja azzal, hogy ide a fogadóba jött. Hiszen itt mindig is sok volt a pletykás. Már csak azzal volt gondban, hogy hogyan rejtse magát el a többi elől. Ugyanis nem kételkedett abban, hogy őt azonnal felismernék, amint belépne az ajtón. Így hát jobbat nem tudván felvett egy nagy köpenyt, s kapucniját jól a fejébe húzta. Persze tudta, hogy ez is nagyon feltűnő lesz, de legalább nem tudják majd, hogy ki is ő. Lassan betér és helyet foglalt az egyik sarokban lévő üres asztalnál és közben rendelt egy kis bort. Szemeit eközben végigjáratta a vendégeken. Nem voltak sokan. ~Majd talán később...~ Gondolta, azzal elvette a bort, amit közben kihoztak, s elkezdte iszogatni.*

Aisha most az egyszer betért a városba, és azon belül a fogadóba is. Nem volt kitiltva innen, de abban biztos volt, hogy nem örültek volna a jelenlétének, így ő is csuklyás köpenyt vett fel, melynek csuklyáját a fejébe húzta. Lehajtott fejjel lépkedett a gyakran macskaköves utcán, és megpróbálta elkerülni az érintkezést a tömeggel. Még véletlenül sem szerette volna, ha felismernék benne az Elfajzottak úrnőjét. Hamar eljutott a Fogaóba, benyitott, majd a pulthoz lépett, hangját kiss mélyebbre vette, és megszólalt:
- Csapolt sört kérnék....
Persze, ebbőkl is lehetett tudni, hogy nő. amikor megkapta a sörét, elindult, hogy helyet keressen. Nagy szívfájdalmára csak egy sö9tét sarokban, egy szintén csuklyás alak előtt volt hely. Megállt, majd megszólalt:
- Elnézést, szabad?

*Amint iszogatott és nézelődött, belépett a fogadó ajtaján egy igen gyanús alak. Szintén csuklyát viselt, mint ő, de ez az alak egy nő volt. Orin hallotta a hangján, amikor a csapostól kérte a sört. A nagyúr nagy figyelmet szentelt ennek a titokzatos nőnek. Talán túl sokat is? Ugyanis a következő pillanatban már ott állt előtte a másik csuklyás és helyet akart foglalni. A nagyúr felnézett rá, de arcából nem látott semmit sem. ~A fránya....~ Aztán körülnézett. Sehol máshol egy hely....Úgy tűnik, muszáj lesz ideengednie. Talán még haszna is válik belőle.*
-Persze....foglalj csak helyet!
*Azzal megvárta, míg a nő leül vele szemben, s ő közben kiitta a bort. Aztán felnézett az idegenre. Még mindig nem lehetett látni arcából semmit sem. Így hát a nagyúr furfangosan megkérdezte.*
-Miért rejtegeted arcodat?
*Bár ezt kérdezhetné saját magától is. Valószínűleg úgyis visszakapja ezt a kérdést és nem lesz válasz. De próba-szerencse.*

Aisha szeme nagyot villant, de ezt szerencsére nem vették észre. Kissé bosszantotta a kérdés, amit a férfi neki szegezett, de semmi gond, türelmes lesz. Habár ez nála nem sokszor megy, de most az egyszer nem lesz ezzel semmi baj sem.
- Szintén azért, amiért maga...
Jómaga nem volt a tegezés híve, hiszen sajnos mindenkinek meg kellett adni a tiszteletet, noha nem tudta, ez az ember milyen rangot tölt be.
- Nem akarom, hogy felismerjenek, semmi hasznom belőle.
Megvonta vállát, majd körbenézett.
- Nem volt semmi dolgom, hát idejöttem, remélem ez nem zavarja magát...
Habár nem az övé a kocsma.
- És ha szabad megtudnom, maga mért nem szeretné, ha felismernék?

*Szája a csuklyája alatt mosolyra húzódott a szavak hallatán.*
-Nos, különös egy teremtés......
*Aztán a fogadós felé nézett. Az félelemmel teli pillantásokat vetett feléjük. De semmi gond. Jobb, ha fél, minthogy valami butaságot csináljon. Orin visszatekintett, majd mosolyogva így szólt.*
-Ki állítja, hogy én azért hordom a csuklyát, hogy ne ismerjenek fel?
*Pár percig síri csend borult rájuk, de aztán halkan kacagva folytatta.*
-Természetesen ez itt rajtam mi másra utalhatna, igaz? Persze, hogy azért hordom. De a másik kérdés: Miért árulnám el neked? Hogy a te szavaiddal éljek: "Semmi hasznom belőle."
*Azzal kért még egy kis bort, de közben le nem vette szemét a vele szemben ülőről.*

Aisha is látta a félelmet a pultoson, de nem kötötte le. Az ő világában a félelem mindennapi volt.
- Igen, semmi haszna nem lenne belőle.
Töprengve nézett körül, majd megszólalt:
- Mégis miért rejtené el magát?
Aférfira pillantott, akinek a csuklya miatt nem látta az arcát:
- Leveszem a csuklyámat, ha Ön is leveszi az Önét. Sötét helyen vagyunk, nem ismernek fel minket.
Elmosolyodott-.
- Különben sem kíváncsiak arra, kik is vagyunk, nem igaz?
Felvonta a szemöldökét.

*Pár pillanatig elgondolkozott, hogy jó ötlet.e ez az egész, de aztán körülnézett, s megállapította, hogy nem nagyon foglalkoznak velük. Még a pultos is talált magának jobb dolgot, minthogy őket bámulja. Így hát lassan bólintott egyet.*
-Rendben. De remélem, hogy igazad van. Mert nem lenne ínyemre, ha mindenki meglátna és felismerne. Túl kockázatos lenne...
*Titkolózott egy kicsit, majd szép lassan felnyúlt a csuklyájához és már kezdte volna lehúzni. De a nő még nem tett így. Ezért Orin is megállt, majd így szólt.*
-Nos? Nem húzod le? Akkor én sem...Gyerünk! Talán megijedtél?
*Mosolyodott el, majd hirtelen mozdulattal lerántotta a csuklyát és mélyen a vele szembe ülő szemébe nézett...*

Aisha is levette a csuklyáját, megrázta a haját, majd megszólalt:
- Nem, nem ijedtem meg.
Kissé hidegen mosolyodott el, majd szólalt meg újra.
- Csupán egy pillanatra haboztam...
És azt nem félelemből tette.
- Nem ismerem fel magát.
Töprengett egy sort.
- Minek ide a csuklya?
Nem ismerte a férfit. Ha az elfajzottak közé tartozott volna, nyilván felismerte volna, de így nem.
- Ki maga?

[*Elmosolyodva vette szemügyre a nő arcát. Kissé más volt, mint képzelte, de így is hasonlított arra az arcra, amit Orin elképzelt. Aztán még jobban mosolygott, mikor bevallott a nő, hogy nem ismerte fel Orint.*
-Ha nem ismerél fel, annak nagyon örülök! Ezt azt jelenti, hogy maga nem oly rég érkeztél...vagy éppen nem Evolyranban élsz. És kérlek....jobb lenne, ha inkább nem árulnám el a kilétem. Az olyan.....nem is tudom. Az lenne a legjobb, ha mindketten ismeretlenül beszélnénk egymással. Mert én sem ismerlek.
*Azzal kiitta a második pohár bort is, de nem kért többet. Józanul kell gondolkodnia. Jól megjegyezte magának az arcot, hogy alkalomadtán felismerhesse a nőt.*
-Tudod, az az igazság, hogy csak kijöttem ide inni egy kicsit, meg pár kisebb információt szerezni. De erre idejössz és eltereled a figyelmemet! Bár, ha jobban belegondolok, akkor lehet, hogy te magad is egy információ vagy...hisz akárki lehetsz.....

- Igen, lehet...
Aisha titokzatosan bólintott, majd megszólalt:
- De nekem sajnos mennem kell.
Felállt, majd ismét arcára húzta a csuklyát.
- A vszont látásra.
Kiment a fogadóból, és hazafelé indult.

*Úgy vélte, hogy beletrafált, mert a nő nem mondott semmi különöset. ~Talán titkolózik....~ Vélte a nagyúr. De épp mikor kérdezni akart valamit, a nő felállt és elköszönt. És még a csuklyáját is visszavette....*
-Értem. Köszönöm az érdekfeszítő beszélgetést! Remélem, látjuk még egymást...Viszlát!
*Azzal ő is visszavette az arcát takaró csuklyát, s még ült egy pár órát idebent. De aztán felállt, s ő is elindult hazafelé. Erről a nőről még szeretne hallani...valami nagyon erős gonoszságot érzett benne. Ki tudja, hogy ki ez a nő?*

*Aldo a fogadóban üldögél egy pohár savanyú bor mellett. Felkönyökölve asztalára figyeli, mint távoznak és érkeznek újabb és újabb vendégek. A belépők között ismerőst, vagyis álomfalvit nem lát...szerencsére. Nem mintha tartana egyiküktől is, kikkel a múltban megismerkedett, de azok a ,,különleges" személyek többnyire elég jól ismerik őt, így félő, hogy hamar vitába keveredne valamelyikükkel...vagy ellenkezésbe ütközne...hisz az ismerősök nagy része nőnemű, s méghozzá makacsak, nem is beszélve az erőszakosokról...*
~Haj, még pár nap és leégek, a vagyonom a végét járja. Sürgősen ki kell találjak valamit...valami pénzszerzési módot. Zsarolás, vagy rablás, vagy csábítás...de tétlenül nem ülhetek...~
*Persze a kétkezű munka eszébe sem jut, még véletlenül sem...soha sem szeretett dolgozni, hiszen másnak úgyis van pénze...csak el kell venni...*

*Mióta Evolyran földjére léptek, először jár a fogadóban. Az ajtó lassan megnyikordul, ahogy belép, de e zajt elnyomja a benti tömeg hangos zaja. Miután a pulthoz ér, kér egy üveg bort, majd megfordulva körülnéz, hogy lássa, hol foglalhat helyet. Azonban meglepődve látja, hogy sajnos mindenik asztal foglalt, így odalép egy olyan asztalhoz, melynél csak egy mágus ül. Természetesen udvariasan megkérdezi , hogy leülhet-e, de választ nem hallva, helyet foglal az asztalnál.. Amint leül, a mágus szemeibe néz, és fejével biccent neki üdvözlésképpen, de szemmel láthatóan a mágus egy másik világban jár...Mytryon megtölti saját poharát, de kezéből még nem teszi le az üveget, a mágus pohara fölé tartja és várja a jelzést, hogy megtöltse.*

*Csak akkor veszi észre a myrtét, amikor az már helyet foglalt vele szemben. Közömbösen végigtekint rajta, de nem szól, és nem üdvözli. Előbbi gondolatai kezdenek elhalványulni és lassan visszatér a való világba. Könyöklő helyzetéből átvált hátradőlő helyzetbe, majd látva, hogy a myrte megszándékszik tölteni poharát, gyorsan elkapja azt, de nem azért, mert annyira szerény, vagy hasonló...Csak kiitta a benne levő savanyú maradékot és egy arcfintor kíséretében visszarakja az asztalra.*
-Már azt hittem, mind te akarod meginni...
*Mondja, miközben szemével megfigyeli az üveget és a rajta levő címkét. Miután pohara megtelt színültig, ajkához emeli és megkóstolja a bort, mely nagyon jó minőségűnek tűnik.*
~Hmm...nem rossz. De azért ez mégis igazságtalanság...a myrték a legjobb borokat vásárolják, én meg be kell érjem azzal a savanyú löttyel..~
-...persze, ha el tudsz bánni egy üveg borral, akkor semmit sem szóltam....azonban tudnod kell, hogy rám számíthatsz....
*Egy kis mosolyt enged meg magának szavai után.*
-Gondolom, ez a kedvenced...egy egész üveggel veszel belőle...nos, azt kell mondjam, hogy az ízlésed kiváló.
~Úgy néz ki, nem valami ágrólszakadttal van dolgom...jó lesz összebarátkozni vele...és a pénzes erszényével.~

*Végre a mágus magához tér és Mytryon már töltené is meg poharát, de az hirtelen elkapja az üveg alól. Nem sokon múlott, hogy a drága nedű nedűt nem az asztalra töltötte. Szemöldökét összehúzza és kérdően tekint a vele szemben ülőre, de mikor látja annak mozdulatát, megérti, hogy csak kiitta, ami benne volt.*
~Én meg már azt hittem, hogy annyire szégyenlős, hogy nem fogad el egy kis bort idegentől...~
*Az első megjegyzésekre csak elmosolyodik, de a mágus utolsó mondatát nem hagyhatta szó nélkül.*
-Nos, szó sincs róla, hogy ez lenne a kedvencem, ilyen drága bort nem mindig vásárolok, csak amikor valami nevezetes esemény történik népünk körében. Egy pohár borral szoktam megünnepelni, s a többit meg hazaviszem és szép lassan megiszogatjuk a barátokkal...Egyébként Mytryon a nevem, Harymane Mytryon..
*Utolsó mondatánál átnyújtja kezét az asztal fölött, hogy kezet rázzon a még számára ismeretlennel.*

» Fakó ló fogadó
» 1. A vámpír fogadó
» 05. Hullócsillag Fogadó