Nem gondolta volna, hogy valaha is ilyen elszántsággal fog érkezni egy közelgő bál helyszínére. Igaz, nem kikapcsolódás céljából tette lábát át a kapun, hanem konkrét oka volt ennek is: ideje végre elérnie, hogy megfelelő helyet találjon a sellőkirálynő népének a letelepedéshez.
Az elmúlt évben volt alkalma rendszeresen találkozni megbízóinak hol királynői tagjával, hol annak küldötteivel. Minden egyes találkozás alkalmával csak egyre égetőbbnek tartotta a megoldás siettetésének fontosságát. Hiszen a sellők népe csaknem negyede már így is oda van.
Egyértelmű volt, ha Ő tovább finomkodik a diplomácia útvesztőjében, akkor egy maroknyi sellő marad csupán a végére. Ezt nem engedhette megtörténni. Még egy nép bukását nem volna képes elviselni lelkének terheként. Már így is óriási teher volt saját klánjának elveszejtése, nem hiányzott egy újabb lelki dráma neki sem.
Ezért elszánt tekintettel indította meg szapora lépteit a fogadó irányába.
Úgy gondolta, ez a hely alkalmas lesz arra, hogy meghúzza magát a bál kezdetéig, és az sem lényegtelen, hogy a hallottak alapján vannak vezérek, kik itt szálltak meg tavaly a bál előtti éjjelen. Remélte, hogy idén sem lesz ez másként.
