3. Köd-vár

Tárgy: 3. Köd-vár Pént. Jan. 23 2009, 13:13

KÖD-VÁR

A Merengőszavú-tó mellett visz el az út a Köd-várba, a tündérek földjének legsötétebb és legtitokzatosabb helyére. Hiába a ragyogó tündérek boldogsága, öröme, vidámsága, ezt a helyet nem tudja beragyogni fényük: itt az örök köd és szürkület lakik.
A tündérek éppen ezért nem is szívesen veszik útjukat a vár felé. Aprócska lényüket a félelem járja át, főleg, ha arra gondolnak, hogy az ősi regék szerint egy tündér lány, bizonyos Abigael itt lett öngyilkos.

[You must be registered and logged in to see this image.]

A monda úgy tartja, hogy a lány, aki szürke tündér volt, sokkal termetesebb volt társainál, már-már rendes ember méretű, nem fogadta el azt az ősi törvényt, hogy a tündérek nem ismerhetnek férfiakat. (Mint tudjuk a tündérek között csak hölgyek vannak.)
Abigael szembefordult népe akaratával, amikor szerelmes lett egy evolyrani mágusba, Echador Matre-ba. A lány sokáig titkolta szerelmét, de egy tündér ünnepen meglátta őket együtt a Merenhy-páros arany tündér hölgye és a férfit elüldözték, a lányt pedig, az akkor még ragyogó és hófehér vár, tornyába zárták.
De Abigael nem tudta elviselni a magányt, a bezártságot, s a harmadik nap éjszakáján bűbájt bocsátott őrzőire, kiszökött a toronyból és felment a vár legmagasabb bástyájára és onnét a mélybe vetette magát. Amikor kedvese, Echador hírül vette a lány halálhírét, átkot bocsátott a várra és a mágus átkának hatására a vár és a környéke sötét ködbe burkolózott.

Hogy ebből a regéből mennyi igaz, azt senki nem tudja, de az biztos, hogy a vár és környéke örökös ködbe veszik. A falak is szürkék, dohosak, a szobák, a termek nedvesek, bűzösek. Nem volt ember már évszázadok óta, hogy kitakarítsa, kiszellőztesse a várat. A tündérek nem mernek bemerészkedni, más pedig egyébként is ritkán jár erre.

A várnak nincs lakója már sok évszázada, pedig maga a vár csodálatos lenne: Hatalmas tornyok, tágas termek és szobák sorakoznak benne. Vadászterem, ebédlő és hatalmas bálterem is van benne…

Csak ember nincs aki lábát tenné a vár udvarára!

Tárgy: Re: 3. Köd-vár Pént. Feb. 06 2009, 18:58

*Az egész napot azzal töltötte,hogy ízlése szerint berendezze a barlangját.Egyszer még a várost is megjárta,hol begyűjtötte a szükséges csecse becséket, s vett egy pár váltó ruhát is.Az egész napja ráment erre az örömteli dologra,de nem bánta. Az est leszáltával viszont egy kis barangolásra vágyott a valdák följén.Megakarta ismerni otthona minden zegét zugát.Kapott egy pár intő figyelmeztetést mi egyes helyekre utaltak,de ezt már csak akkor vette észre mikor a ködlepte,sötét várhoz ért. Elkerekedett szemekkel lebegett a tó fölött,s csak nézte az egykoron biztosan szép épületet,mi most kihalt volt és megviselt. ~ Ó jaj nekem én is mikor jövök ide? ~ gondolja rémülten.Ráadásul még az erdőből kiszűrődő sejtelmes zajok is kezdték megremegtetni térdét.Óvatos hol jobbra,hol balra fürkésző pillantásokkal haladt lassan előre...*

Tárgy: Re: 3. Köd-vár Pént. Feb. 06 2009, 19:07

*Mivel egyetlen valdával sem találkozott a napokban (mivel nem nagyon repült ki otthonról), ezért a mai napot alkalmasnak találta arra, hogy repkedjen egy kicsit és beszélgessen egy-két valdával. De balszerencséjére akármennyire is szerette volna, nem találkozott egyetlen valdácskával sem, így kénytelen volt a madarakkal játszadozni. Ez is nagyon tetszett neki, csak hát hiányzott neki a beszélgetés. Szomorúan hagyta ott a madarakat, akikkel éppen versenyt repült, s leereszkedett a föld közelébe. Ekkor vette csak észre, hogy hová is keveredett. A Köd-vár igen rejtélyes és félelmetes hely. Erri épp repült is volna el, mikor egy másik szárnyast pillantott meg nem messze tőle. Boldogan szállt oda mellé, majd mosolyogva köszöntötte.*
-Szia!
*Annyira örült, hogy még bemutatkozni is elfelejtett. Csak mosolygott a lányra, s jól megvizsgálgatta. ~Még nem hiszem, hogy találkoztam vele..Új ismerős! De jó!~ Azzal felhagyott a lány körberepkedésével, s mosolyogva megállt előtte.*

Tárgy: Re: 3. Köd-vár Pént. Feb. 06 2009, 19:14

*Szíve tele volt félelemmel,apró kezecskéjét maga előtt tördelte,nem tudta mit évő legyen.Már beleveszett a várat körülvevő ködbe,így alig látott valamit.Buzgón repdesett hol föl, hol le, de nem jutott előrébb. ~ Jaj de nyomasztó ez a hely.Bár csak otthon maradtam volna ~ siránkozott éppen magában mikor egy kis valda repdeste körül,látszólag örült jelenlétének mint majom a farkának.Nem is sejti hogy ez kölcsönös.Széles mosollyal kísérte figyelemmel a valda körbetáncolását majd mikor elé ereszkedett csillogó szemeiről lerítt a megkönnyebülés.*
- Szia! Jaj de örülök hogy te is itt vagy! Úgy látszik ide tévedtem de ez a hely nagyon félelmetes számomra!-*csacsogta félősen körbenézve.*
- Jaj!-*csapott a homlokához mikor észbe kapott.*
- Émia vagyok,ne haragudj neveletlenségemért.-*pironkodott,majd egy csapásra el is mosolyodott.*

Tárgy: Re: 3. Köd-vár Pént. Feb. 06 2009, 19:23

*Széles mosollyal figyelte, ahogy a lányka homlokára csap és bemutatkozik. Most ő volt soron. Megfogott párat a levegőben, majd teljesen vörös fejjel így szólt.*
-Szia Émia! És nem haragszom, sokkal inkább én voltam neveletlen! Bocsáss meg....Errinaya vagyok.
*Repkedett egy kicsit, hogy pirulása elmúljon, bár nem sokat használt eme próbálkozása. Visszareppent Émia elé, majd mosolyogva, kissé zavarban újból elkezdett beszélni azon a vékonyka hangocskáján.*
-Ne félj...nem fognak megenni a szellemek! Én már sokszor jártam erre és még nem találkoztam eggyel sem. Bár ez nem jelenti azt, hogy nincsenek itt....Csak lehet, hogy mindig akkor járok erre, mikor esznek...vagy nem tudom.
*Nem bírta tovább. Muszáj volt elnevetnie magát. Olyan vicces volt, ahogy Émia nézett rá....Pedig ő csak ugratta. Bár valóban nem lehet tudni, hogy vannak-e itt szellemek. A mondák meg legendák azt mondják, hogy igen, de ő még nem látott egyet sem, így nem hisz bennük. Megfogta a vele szemben lebegő valda kezecskéjét, majd kedvesen mosolyogva így szólt.*
-Ne aggódj, nem lesz semmi baj! Csak viccelek! Hidd el, tényleg nem láttam még egyetlen szellemet sem errefelé. Pedig igen sokat járok ám itt. Mindig ide tévedek, ha a madarakkal repkedek. Talán szándékosan hoznak ide és mutatni akarnak valamit....Vagy csak meg akarnak etetni a szellemekkel....De ez, mint látod, még nem sikerült.
*Kacsintott egyet, majd körülnézett, s magával húzva Émiát repült vele egy szép nagy kört.*

Tárgy: Re: 3. Köd-vár Pént. Feb. 06 2009, 19:34

- Ugyan már,nem voltál neveletlen! Tudod mit! Mindketten megfeledkeztünk a dologról és kész.Egyikünk sem hibás...-*mosolygott továbbra is a lányra,milyen szerencséje van hogy ő is éppen erre járt.Ahogy hangot adott félelmeiről,úgy kezdte a lány őt ugratni.Egyre jobban elsápadt,mihez kidülledt szeme és enyhén szétnyíló ajkak is társultak.Szegényke holt sápadt volt a szellemek hallatán,s körbekémlelt hátha meglát egyet.
De Errinaya könyörületes volt s bevallotta hogy csak viccelt.Akkorát fújtatott hogy kissé hátrébb repült,de idejében megállította a folymatot.*
- Már azt hittem tényleg komolyan beszélsz! Hallottam ma én is egy két dolgot erről a helyről,de korántsem gondoltam hogy az életben így néz ki.-*mikor megfogta a lány a kezét enykén megszorította,majd repült utána lágy mosolyt küldve felé.Mikor repültek egy hatalmas kört,ő is nyugodtabb lett sokkal,mi meg is látszott rajta.*
- Régóta vagy itt a valdák között?-*kérdezte miközben perdült fordult a levegőben.A társalgás mire vágyott végre elérkezett így eme hely borzalma sem vette egyenlőre kedvét.*
- Én nem rég érkeztem szó mi szó tegnap...még alig ismerek valakit...de remélem sikerül beilleszkednem!-*őszinte lelkesedés mi tán oly volt mint egy gyermeki reménykedő arc,pillantott a másik valdára.*

Tárgy: Re: 3. Köd-vár Pént. Feb. 06 2009, 19:44

*Mikor megálltak, elgondolkozva tekintett fel, a magasba. Igazából még nem is gondolt arra, hogy megpróbálja megszámolni, mennyi ideje is él itt. De aztán hamar elmúlt pillanatnyi elbizonytalanodása, s mosolyogva emelte vissz tekintetét Émiára.*
-Nos, igazából fogalmam sincs...De amióta az eszemet tudom, itt élek. Vagyis jobban mondva, ameddig vissza tudok emlékezni. Lehet, hogy nem itt születtem, de az biztos, hogy eddigi életem legnagyobb részét itt töltöttem. Szeretek itt élni, és ismerek minden egyes helyet. Majd megmutatok neked mindent, rendben? Vannak ám búvóhelyeim is!
*Kacsintott, majd megpördült a tengelye körül, s mosolyogva perdítette meg Émiát is. Elégedett arcot vágva így szólt.*
-Nos, nálam már beilleszkedtél...és kétség kívül be tudsz majd illeszkedni a többieknél is! Tudod, nagyon szép a hajd és a szárnyaid is nagyon gyönyörűek!
*Megsimította Émia haját, majd egyből el is kapta onnan, hiszen elég nagy illetlenségnek tartotta eme tettét.*
-Bocsika! Elragadtattam magamat...

Tárgy: Re: 3. Köd-vár Pént. Feb. 06 2009, 19:57

*Vigyorogva nézte hogy próbálja a lány összekaprni azon éveinek számát mit a Birodalomban töltött.*
- Úúú akkor nagy régóta itt élhetsz! Jó neked!-*nem volt irigy távol állt tőle,mégis cserélt volna a lánnyal.bár a beilleszkedésnek is megvoltak a maga örömei.*
- Biztosan sok élményben és csintalanságban volt részed! Mától én is veled tartok!-*kapta el a lány kezét és jobbra balra hintáztatta magukat.Már alig várta hogy elkezdődjön a holnap és a valda lány megmutassa neki az összes érdemes helyet,hol talán ő is szívesen többször is megfordulna.
Lesütötte pilláit mikor dícsérni kezdte.Nem bírta ha szépeket mondtak neki mert mindig belepirult,mi csak nagy nehézségek árán múlott el.*
- Ó igazán nem bánom! Nyugodtan ha örömet okoz!-*repdesett közelebb a lány mellé.tudta hogy még köztük is vannak különbségek,Émia szárnyai például sokkal másabb formát öltöttek mint Errinayaé.*
- holnapra van valami terved? Nem bánnád ha veled tartanák? Olyan kedve svagy és segítőkész...-*repdesett jobbra balra,majd a lányt is megkerülte.*
- mit szoktál csinálni egész nap?-*kérdezte s egy kis szütyőt vett elő tatyójából miből apró aranyszínű csillagocskát hullottak ki.Megfogott egy párat és odaadta a lánynak.*
- Tessék ezeket neked adom!-*pillantott rá mosolyogva,remélte hogy tetszik neki.*

Tárgy: Re: 3. Köd-vár Pént. Feb. 06 2009, 20:09

*Széles mosollyal hallgatta Émiát. Kicsit fütyörészni kezdett, mikor a lány a csintalanságokról kezdett el beszélni, de aztán nevetve mondta.*
-Hát, ami a csintalanságokat illeti....nos, azért nem rosszalkodok annyit, mint gondolnád! Hanem sokkal többet!
*Tetszett neki a hintáztatás. Ezt ő is szokta, csak egyedül, mivel eddig nem nagyon volt kivel. Mondhatni ő volt a legrosszabb kis valda itt. A főkolompos. Erri is elpirult, s mosolyogva közölte, hogy ő ugyan nem szándékozik illetlenül "fogdosni" barátnőjét. A másnapi terv ügyén elgondolkozott. Igazából most akarta kitalálni, de meglátta Émiát és idejött. Mosoylogva bólogatott belegyezésül.*
-Igen igen igen igen....Nagyon örülnék, ha velem tartanál! Tudod, így egyedül vagyok csak a valdák között, aki rosszalkodik és hát nincs társam benne. De most reménykedek, hogy lesz! A kedvesség és a segítőkészség meg csak álca. Majd ha több időt töltünk együtt, sé jobban megismersz majd, akkor nem biztos, hogy ez lesz rólam a véleményed. Én tényleg nagyon rossz kis valda vagyok. De legalább sosem unatkozok!
*Kíváncsian figyelte a másik mozdulatait és alig várta, hogy megtudja, mit is rejt a szütyő. Mikor kézbe kapta az ajándékokat, fülig érő mosolyra húzódott a szája. Nagyon szépek voltak a csillagocskák, tetszettek neki.*
-Köszönöm szépen! Ezek nagyon szépek! De...de...ezeket mivel hálálhatnám meg? Tudod, nem szeretem, ha valakinek tartozok valamivel. Mert azért nem vagyok a velőmig rossz valdácska!
*Elnevette magát, majd leírt egy-két kört Émia körül, hogy kicsit megszédítse.*

Tárgy: Re: 3. Köd-vár Pént. Feb. 06 2009, 20:22

*Errinayaról lerítt hogy szereti a meleg helyzetek és biztosan megfordult már jó párszor az úrnő színe előtt,csintalan viselkedésével.De ő is ilyen volt,így egymásra találva boldogság öntötte el szívét.*
- Nálunk otthon én voltam a legrosszabb.Volt részem jó pár büntetésben ami a legkülönbözőbb dolgokból tevődött össze.-*sóhajtotta furfangosan,de sosem bánta meg tetteit,mert sosem követett el olyan dolgot,mit a későbbiekben megbánhatott volna.
Figyelte a lány arcizmainak ellágyulását és örömét az arcán mit a kis csillagocskák okoztak neki.*
- Ó semmiség de igazán! Nem várok el cserében semmit az ég világon! Örülök hogy adhattam valamit.-* megszédült ahogy a valda körözött körülötte,egy pillanatig meg is szédült.*
- Ám holnap majd talán törleszhetnéd azzal hogy mindent megmutatsz ami kedvere való! Hansonlóak vagyunk,biztosan nekem is tetszenek majd időtöltéseid,szokásaid!-*bár magának is megvoltak a saját dolgai,szeretett mások dolgaiban is tevékenykedni.*
- Sajnálom de mennem kell Errinaya! Annyira örülök hogy találkoztunk, és és és annyira sajnálom hogy mennem kell,de van pár még mára váró feladatotm! holnap feltélenül megkereslek!-*kacsintott a lányra majd megölelte valda társát és sűrű integetések közepedte tért vissza a Ragyogó Tölgyesbe,újdonsült otthonába.*

Tárgy: Re: 3. Köd-vár Pént. Feb. 06 2009, 20:32

*Meglepve hallgatta társát. Nem gondolta volna, hogy pont egy hozzá hasonlóval fog összetalálkozni a mai nap folyamán. Nagyon megörült ennek, s járt is gyorsan egy örömtáncot, ami abból állt, hogy repült egy nagy kört, miközben saját tengelye kerül forgott, majd visszaérve Émia elé pukkant egy nagyot, s tündérport szórt szét mindenfelé. Majd tovább hallgatta a lányt az örömtől majd felrobbanva, s már most alig várta a másnapot, hogy a valda társával játszadozhasson és csintalankodhasson. Kacsintott egyet, majd pacsizott is Émiával.*
-Nos, minden meg van beszélve! Majd akkor holnap megyünk egy kis...."játszadozásra", tudod! Remélem, mindketten jól fogunk szórakozni!
*Aztán következett a legrosszabb rész, a búcsúzás. Erri szomorú tekintettel nézett társa után, ki közben már el is indult. De Émia örömét látva ő is elmosolyodott és buzgón integetett.*
-Én is nagyon örültem...sőt, még most is nagyon örülök! Találkozzunk majd minél hamarabb! Akkor holnap felkeressük egymást! Légy jó!
*Mondta kinyújtva a nyelvét, majd miután eltűnt szeme elől a lány alakja, kissé szomorúan elindult ő is haza.*

Tárgy: Re: 3. Köd-vár Vas. Feb. 08 2009, 10:47

* Nem vesztegette tovább az idejét hol mi felesleges szavakra,otthagyta társait majd alakját elnyelte a köd.Eljöttek vele hogy szemtanúi legyenek félelmének,de rá fáztak,mert egyltalán nem félt a helyzettől. Lassan repült fel cikázva az ég fel.Válla felett visszapillantott,de nem látta a lányokat a sűrűsödő ködtől. A levegő egyre nehezebb lett,de sokkal frissebb is egyben.~ Kár hogy ilyen sűrű a köd,biztosan szép képet mutat a vár és a kertje innen fentről.bár ebben az állapotában annyira szépséges mégsem lehet,de annó évekkel ezelőtt szívesen megnéztem volna ~ gondolja miközben jobbra balra tekintget de nem lát semmi.*

Tárgy: Re: 3. Köd-vár Vas. Feb. 08 2009, 10:47

* Elmélázott gondolataival ér fel a legmagasabb toronyhoz.Egy pillanatra belekapaszkodik a peremébe,majd moha után kezd kutatni. Szerencséjére tele van e nedves helyet kedvelő növénnyel az egész torony teteje,így hamarjában belemarkolt a növénybe,tett táskájába is bőven nehogy figyelmetlenségében kipottyanjon a kezéből lefelé tartva,majd egy búcsú pillantást küldve a kivájt részre,visszatért társaihoz.*

Tárgy: Re: 3. Köd-vár Vas. Feb. 08 2009, 10:49

// 1. szint emelő feladat utolsó hsz-e //

* Büszkén feszítve tért lefelé ám menet közbe egy huncutság pattant ki agyából. ~ Megmutatom én nekik ~ vigyorodott el s elhúzott az erdő felé, hol a fák rejtekei közül törjön rá a lányokra.Nagyon alábecsülték ha azt hitték jól rá ijesztenek,úgyhogy most visszakapják mindannyian. Arcán ravasz vigyorral lavíroz a fék között. Egy pisszenést sem ad ki,nagyon óvatosan közlekedett,nehogy elárulja jelenlétét.Amikor kiért az utolsó fa sorig huncutul felnevetett volna de apró kezével elnyomta kitörni készülő nevetését.Várnia kellett míg jókedve alább hagy s nevetés nélkül,a megfelelő komolysággal tudja végrehajtani a tervét.
Ez jó pár percbe telt.De végre lenyugodott s mély levegőt vett,majd tolatva hátrébb repdesett majd egy hatalmas lökettel sikítva rontott elő az erdőből.Az egész vár az ő hangjától zajosodott be,kedves barátnéinak arca fal fehér lett az ijedtségtől s rémületükben sikítva keringetek a levegőben,hol egymásnak menve hol cikázva.
E cselekedett láttán hasát fogva röhögött összegörnyedve a földön.Nem bírta ki,hisz oly mulatságosak voltak rosszakarói,hogy ne bírta könnyek nélkül.
Persze a végén megbeszéltek mindent s Émia örömmel szórta kezeikbe a moha darabokat mit tanúsága jeléül hozott le a legmagasabb toronyról...*

* A Köd-vár szelleme, a Fehér asszony a Merengőszavú-tó partján ül és siránokzó hangon énekel.*
- Jaj én szegény pára
világnak csúfjára
elvesztettem uram
esküvőm napjára

Elvesztettem uram
vele keszkenőmet
torony zuhanásban
ifjú életemet

könny áztatja arcom
bánat rázza lelkem
már csak ez a gyűrű
egyetlen egy kincsem

*s zokogva forgatja az arany gyűrűt, amit szerelmesétől kapott. De jaj! A gyűrű megcsúszik és belezuhan a tóba. A fehér asszony zokogva ugrik talpra, s merülne is a vízbe, de hát egy szellemnek ez lehetetlen.
Eszelős sírástól rázva néz körül, de nem lát senkit. *
- Átkozot népek! Senki nem jár erre?!
Legyetek átkozottak mind!
Ki ma erre a tájra teszi lábát,
mind a szolgám legyen
keresse gyűrűmet.

*s ahogy e szavakat kimondja a Köd-vár mintha még nagyobb szürkeségbe borulna, s a tó felett halványan derengő pára képződik. . . *

A feladatotok, hogy a Fehér asszony "hatása alá kerüljetek, majd szerezzétek vissza a gyűrűjét a tóból. Ehhez azonban szép új varázslatokat kell kitalálnotok, legalább kettőt.
Egy kell ahhoz, hogy levegőt kapjatok a víz alatt, egy pedig, hogy legyőzzétek a mélyben lakó gonosz sellőket.

Ha szerencsétek van, akkor egy halom kinccsel megrakodva tértek vissza a víz alól, mert nem csak a Fehér asszony gyűrűje van ott.
De vigyázat! Aki nem a megfelelő gyűrűt viszi oda a szellemnek, az sajnos lehet, hogy utoljára látta a napot kelni.

Játékidő: 14-16 óra
Minimum elvárt hsz. szám: 10 hsz.
A Fehér asszony gyűrűjét pedig megtalálja: Formenya Hyalma (neki kedvezett a dobókocka.)

A többiek pedig találhatnak:
1 gyűrűt
5-10 aranyat
1 arany gyertyatartót
1 ezüst tört

Ebből természetesen mindenki nem talál meg mindent, de egy karakter 2 féle "nyereményt" tarthat meg a felsoroltakból.

Jó játékot!

*Saját lépteinek zaját figyelve lépkedett a szinte vágható ködben a vár fala mentén. Kezét végig húzva az érdes, hideg felületen tartott egyenesen a Köd-vár bejáratához. Útját nem zargatta senki. Ez talán annak volt köszönhető, hogy nem is tartózkodott itt senki. A várnál természetesen. Mert a közeli tó irányából halk hangfoszlányok jutottak el hozzá. Formenya kifejezéstelen arccal lépdelt a váron körbe futó kövezeten, időnként megállva, hogy a tó irányába füleljen.

*A Köd-vár, ahol máskor alig látni még egy madarat is, most emberek zajától hangos. De amikor közel érnek a vérhoz,mindegyikre egy láthatatlan köd telepszik és gondolataik egy gyűrű, a Fehér asszony gyűrűje körül keringenek. . .*

*Aredhel Namolanya érkezett a tóhoz. Ismét erre vette az útját, mert kíváncsi volt arra, hogy vajon mi történt itt azóta, hogy megtalálta a rúnával vésett holdkövet. Kissé tartott tőle, hogy talán mégsem úgy sikerült a ténykedése, ahogyan azt eltervezte.
Halkan dúdolgatva ballagott az ismerős kis ösvényen, majd kissé elképedve nézett körül, amikor kiért a tó partjára. Ha lehet, még sűrűbb lett a köd, s baljóslatúan kavargott. Ared látott pár árnyékot is a ködben bolyongani, oda is akatr menni hozzájuk, de egy pillanat alatt elfogta egy kényszerítő érzés. Valami a kis glorietthez vonzotta, ahol egy fehéren fénylő alakot látott álldogálni.
Keservesen felsóhajtott, hiszen egy kis ideig azt hitte, hogy talán nem sikerült a rúnás követ elbutítania. Aztán kikerekedett szemmel nézte a jelenést. Nem ismerte. Egy női alak állt ott, keservesen sírva.
Ared egy kis ideig szédülést érzett, majd kristálytisztán hallotta a parancsot.*
- Menj, keresd meg a gyűrűmet, ami beleesett a tóba. A kedvesemtől kaptam, mindennél fontosabb számomra. Ha megtalálod, bőséges jutalomban részesülsz.-

Vendég

*Hosszas lovaglás után, újdonsült tárával Alkonnyal egy igen furcsa helyre érnek, ami bármennyire is furcsa igen csak tetszik a lánynak..A sűrű köd, a hely titokzatossága hívogató, mintha kiabálna hogy tárd fel titkaim..Nem bír ellenállni a kísértésnek, elindul egyre beljebb és beljebb a sűrű ködben, mikor észre veszi a hatalmas és gyönyörű, de valami miatt hátborzongató várat.Mivel nem az ijedős fajtából való ennek csak örül és körbenéz..A kövön hallható a ló patáinak kopogása, amely egy kis vízcsöpögésféle hanggal is párosul, mivel a köd miatt nedves minden.Halk hangokat hall, és észleli mások jelenlétét, a hangokból, amelyek bár nem hangosak mégis a lány számára egészen jól hallhatóak.Kicsit ugyan kimerült az úttól, de ez nem gátolja semmiben.*

*Kis hezitálás után indult csak meg a hangok irányába. De néhány lépés után a fejéhez kapva megállt. Körcsös igyekezettel kapaszkodott fél kezével a falba. Már amennyire tudott kapaszkodni. A végeredmény így is térdre rogyás lett. Aztán a fejében lüktető fájdalom elkezdett enyhülni, majd teljesen meg is szünt. Nem maradt más, csak különös, de annál erősebb késztetés arra, hogy a tóhoz menjen, és megkeressen egy gyűrűt.*
~Meg kell találnom a gyűrűt!... De milyen gyűrűt?... És, hogy megyek le a tó fenekére?~
*De, aztán a kételyek elillantak elmélyéből, hogy engedelmeskedve egy ismeretlen erőnek, elinduljon végre a tóhoz.*

Vendég

*Hirtelen azonban Kellela leugrik a lóról, mire az kicsit meglepetten néz a nőre, majd a zöld szemek üvegessé válnak és a piros ajkak pár szót ismételgetnek folyamatosan.*
-Meg kell találnom a gyűrűt..
*Mondja folyamatosan, hiszen ezt hallja a fejében, egy nő hangját, aki keservesen akarja azt a gyűrűt melyet szerelmétől kapott.A többi itt lévőre rá sem hederít, most nem önmaga, egy cél vezérli csupán, hogy a gyűrű az övé legyen..Megfogja a ló kantárát és elindul a tó felé, ahonnan vélhetően a hangok jönnek..Lassan megy.De egyre sietősebbek a léptei, most már az ő léptei is vegyülnek a paták kopogásával.Nagyon ködös, és szürke minden, de ami azt illeti egészen szereti az ilyen helyeket, hisz általában hangulatához jobban illenek, mivel nem a világ legvidámabb boszorkánya.Mikor a tó partjára ér, körbenéz és a női hang csak beszél hozzá.*
-A gyűrűm a tóban van, hozd vissza nekem.
*Mire a lány gondolkodni kezd, hogy is juthatna le a tó fenekére.*

*Ared az első pillanatban rosszallóan nézett a nőre.*
~Hát, ha a kedvesedtől kaptad, jobban is vigyázhattál volna rá...~
*Mivel a késztetés a vízbe ugrásra egyre erősebb lett, szándékosan fékezve a lépteit lassan levánszorgott vissza a tó partjára. Félhangosan még hallotta a nőalak megjegyzését.*
- Én vagyok a Ködvár fehér asszonya, én vagyok a szerencsétlen sorsú szerelmes, én vagyok az, akinek már soha nem lehet boldogsága. Segíts hát rajtam, enyhítsd a fájdalmam...-
*Ared akadozó lélegzettel merült egyre mélyebbre és mélyebbre a szellem bánatában. A lány arcán könnyek peregtek, és fehéres ragyogású kövekké válva gurultak a tóba.
Lassan körbenézett és észrevette, hogy rajta kívül elég sokan vannak itt a tó partján, némelyek már belemásztak a vízbe is. Nekilátott hát a vetkőzésnek. Amikor már csak egy fehér vászon ing és a nadrágja volt rajta, óvatosan beledugta a csizmájától is megszabadított lábát a vízbe. Mivel úgy érezte, hogy kibírható, gyorsan beleereszkedett teljesen a vízbe. nem akart sietni, hiszen mit lehet tudni, milyen meglepetésekkel kell szembenéznie.*

*Komoly ábrázattal fúrta tekintetét a sűrű ködbe, mely az egész környékre ránehezedett. A tó szélénél megtorpant, és néhány pillanatig csak üres tekintettel meredt a csillogó víztükörre. Hívogatón sötétlett előtte a már-már feketének tűnő víztömeg, de a boszorkány csak állt ott, és bámulta a vizet.*
~Vajon hova eshetett?~
*Oldalra fordulva nézett végig a közeli alakokon, kik láthatóan ugyanannak a parancsnak engedelmeskedve kajtatnak valami után. Tekintetét újra a vízre fordította, és megindult a partján.*

*Először is kutatni kezdte a tó mélyét.. Azaz kutatta volna, de a lelkét egyre lejjebb húzta a bánat, a fehér asszony beteljesületlen szerelmének fájdalma. És ahogy egyre mélyebbre merült könnyes arccal a szomorúságba, úgy érezte, hogy a teste is süllyedni kezd. Hiába tempózott, hiába igyekezett a felszínen maradni, a víz ellenállhatatlanul lehúzta. Amikor már teljesen elmerült, jutott eszébe, hogy ugyan engedelmeskedett a szellemnek, elindult keresni a gyűrűjét, de az egyikőjüknek se jó, ha ő is megfullad.*
~ Ki kell találnom valamit, mert pillanatokon belül leérek a tó fenekére és ott ugye nehezen megy a lélegzés.~
*Lázasan törte az agyát, de nem jutott eszébe egyetlenegy árva varázsige sem. A pálcájáért kapadozott a víz alatt. Úgy gondolta, hogy ha már megfullad, legalább méltóságteljesen, mágusként pusztuljon el, plcával a kezében. A combjára erősített tokból előszedte hát a fókuszt és megpróbált higgadtan gondolkodni tovább.
Amint süllyedt egyre lejjebb és lejjebb, ismerős alakokat pillantott meg, de a levegő hiányától már nem jutott eszébe, kiket is lát. Haja szétterült körülötte, és sötét színű felhőként keretezte a fejét. Erről a felhőről aztán eszébe jutott valami.*

*Ahogy egyre több napot töltött el Evolyranban, úgy kezdte el jobban megismerni a tájait. Most is éppen azért indult útnak, hogy még több új helyet ismerhessen meg. Bár ez a környék egészen visszataszítónak tűnt neki, azért nem fordult vissza. Valami hívta. Valami természetfeletti dolog. Mintha, mintha.....Maga sem tudta, mi lehet az. Csak azt tudta, hogy valami arra kényszeríti, hogy megkeressen egy gyűrűt. Közelebb érvén a várhoz mintha hangokat hallana. ~Mégis mi ez?~ Ahogy odafordult, megpillantott pár alakot, akik éppen a vízbe készültek merülni. Zothar különös arckifejezéssel vizsgálgatta őket. Aztán hirtelen rájött: Neki is oda kell jutnia. És még a többiek előtt meg kell találnia a gyűrűt. Muszáj lesz! Azzal megindult a tó felé, hogy ő is lemerüljön...*

Vendég

*Egy darabig mozdulatlanul áll, majd a nőre néz, aki ismét hozzá szól.*
-Kérlek segíts..A köd vár fehér asszonya vagyok, enyhíts a fájdalmamon, hozd fel a gyűrűt, amit szerelmemtől kaptam, akivel sosem lehetek boldog..Segíts.Segíts.
*Ez a szó vízhangzik a fejében.Folyamatosan.Pár perc múlva elengedi Alkony kantárját, a ló engedelmesen meg áll a tó partján és nézi mit művel a boszorkány..Vetkőzni kezd, leteszi cuccait a ló mellé, és párat a ló hátára, mikor már csak pár dolog van rajta, megfogja varázsbotját, hármat üt vele a földre, aztán egy x-et rajzol maga elé, és kimond egy varázsigét.*
-Esmando inrichto!
*Majd eltűnik a sötét vízben, egyre mélyebbre és mélyebbre úszva..A varázslat segítségével órákig képes lesz a víz alatt maradni, mivel tüdeje elraktározza a levegőt a varázslat hatására..*

*A víz pezseg, sötét tajtékokat vet. A parton állók, a vízben lévők az elemekkel kell szembe szálljanak. De nem ez a legnagyobb veszély: a tó mélyén sötét és kegyetlen sellők élnek, akiknek a friss ember hús a kedvenc táplálékuk. És most sok, túl sok ártatlan lény merült a vízbe...*

*Lassú léptekkel , de hamar odaért a többihez. Páran már a vízben voltak, de még volt, ki nem merészkedett be. Zothar nem köszönt, nem szólt semmit. Csak bámult hol ide, hol oda. Mozdulni sem mozdult. ~Most mit tegyek? Mi ez? Miért lenne az nekem jó, hogy előkerítsem azt a gyűrűt? Nem értem magam....~ Azzal közelebb lépdelt a tóhoz és azon gondolkodott, hogy mit tegyen. ~Ha levetkőzök itt, az elég kellemetlen lesz....de ha ruhástól megyek,akkor meg csupa víz lesz mindenem! Bár majd a tüzemmel megszárítom!~ Azzal gondolt egyet, s beleugrott a vízbe. Szélsebesen kezdett el úszni, de azt sem tudta, hova. ~Merre lesz az a fránya ékszer?~ Ez jó kérdés volt. Majd kiderül...talán ezt is megsúgja neki a különleges, természetfeletti belső hang.*

*Mivel nem volt idő a hezitálásra, úgy döntött, kipróbálja az első adandó lehetőséget, ami eszébe jutott. Sorsába beletörődve és magában bízva kieresztette orrán az utolsó kis lélegzetnyi levegőt, ami a tüdejében maradt. Kis buborék indult el lassan a felszín felé, fénylő buborék, benne Ared utolsó esélyével. A lány a buborékhoz illesztette a pálcáját, és utolsó gondolatával egy varázsigére gondolt. Régen ezt az igét használták arra, hogy az elültetett magokból pillanatok alatt fákat növesszenek. Ared bizodalma tehát egy egyszerű kertész-bűbájban volt.*
~Mereo! gyarapodj, kicsi buborék, mint ahogyan a víz gyarapszik a felhőkben és a rét virágai sokasodnak a tavasz első lehellete nyomán.~
*Először azt hitte, nem sikerült a varázs. Nemrég javíttatta meg a pálcáját Evolyranban, s azóta bizony nem sokszor használta. Az utolsó gondolata is annyira jellemző volt rá.*
~Sajnálom, jobb nem jutott eszembe.~
*Elkezdett levegő után kapkodni, és számított arra, hogy a tüdeje hamarosan megtelik vízzel. Várt. Kicsivel később meglepetten vette észre, hogy lélegzik. A bűbájjal gyarapított kis buborék tompán fénylő felhőbe burkolta a testét, és biztosította számára a levegőt.*